One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptySaya Manoban
Today at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptySaya Manoban
Today at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptyRomero D. Bohen
Today at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptyCaitlin Star
Today at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptyMillie Crawford
Today at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptyMarion Arceneaux
Today at 10:15 pm



BelAmi

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptySelket Sheay
Today at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptyJoshua Miller
Today at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptyDean Calver
Today at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Leo Drom, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Isn't it lovely? - Janine & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Isn't it lovely? - Janine & Olivia   Isn't it lovely? - Janine & Olivia EmptyKedd Okt. 23, 2018 11:43 pm

Janine & Olivia
 "Isn't it lovely, all alone, heart made of glass,
my mind of stone."


- Ezt nem hiszem el! - csattantam fel mérgemben, ahogy elhomályosult tekintettel konstatáltam, hogy ez a nyomorult részeg disznó, aki alig fél perccel ezelőtt még cicusnak is hívott, most a pohara teljes tartalmát a blúzomra öntötte. Nem állíthattam, hogy sokkal jobb véralkohol-szinttel rendelkeztem nála, azonban vele ellentétben én képes voltam ülve maradni és nem erőltetni azt, ami nem ment. A kezét arrébb löktem, mikor nagy lendülettel megindult felém azzal a céllal, hogy majd ő bizony segíteni fog felitatni a rám folyt olcsó nedűt. Eddig se voltam rászorulva a segítségére, ez után se fogom igénybe venni a felkínált szolgáltatásait.
Óvatosan lecsúsztam a bárszékről, majd amint megéreztem a biztos talajt lábaim alatt, úgy irányt vettem és megindultam a mosdó felé. Semmi kétség sem fért ahhoz, hogy nekem is problémáim adódtak az egyenes vonalon történő közlekedéssel, ám én legalább nem öntögettem minden második idegenre az italomat. A mosdóba nehezen, ám de hősiesen beérve ledobtam a táskámat a pultra, hogy azon nyomban egy törlőkendőért nyúlhassak és megpróbáljam felitatni a folyadékot, mielőtt a blúzom kényes anyaga teljességgel magába nem szívná azt. Ezt azonban sajnos inkább kevesebb, mintsem több sikerrel vittem végbe, ami még inkább roncsolta az amúgy sem napfényes kedélyállapotomat. Enyhén megszédültem, ahogy felpillantottam saját tükörképemre, ám onnan egy szinte ismeretlen nő tekintett vissza rám. Ha nagyon koncentráltam, felfedezhettem az arcában az én vonásaimat, de egyszerűen elutasítottam a tényt, miszerint én voltam az a csapzott, lestrapált nő, akivel farkasszemet néztem. A mogyoróbarna szempárokból kiveszett minden csillogás, az arc beesett s sápadt volt, a száj sarkai lefelé görbültek. Mit sem törődve azzal, hogy nem édes magányomat élveztem a lakásom lágy ölén, hanem egy publikus bár női mosdójában ácsorogtam elkeseredve... tüdőmből felszakadt egy már régóta kitörni készülő sírás, a könnyeim ennek köszönhetően pedig patakokban szántottak végig az arcomon. Mindezt ráadásul premier plánban végig is csodálhattam abban a ronda tükörképben, melynek fogságától képtelen voltam szabadulni.
Meg kellett kapaszkodnom a mosdó peremében, hogy az támasztékként szolgáljon, mielőtt végső elkeseredésemben a padlóra zuhantam volna. A könnyeim egyre csak folytak, nem bírtam megálljt parancsolni az előtörő érzelmeimnek, pláne miután a fejemben is gondolatok milliói cikáztak össze-vissza. Én erőltettem a válást, teljesen érthető okokból, most azonban, hogy végleg aláírtuk a papírokat s újra szabad nő lettem, nem éreztem se nyugalmat, se békességet, boldogságot s szabadságot meg aztán végképp nem. Ünnepelnem kellett volna, inni az új élet csodás lehetőségeire, ehelyett bánatomban néztem a pohár fenekére, s sirattam a múltamat, a házasságomat, ami tulajdonképpen már évekkel azelőtt véget ért, mint hogy bíróságon hitelesítették volna a dokumentumokat. Hiba volt azt gondolnom, hogy a válással egy varázsütésre jobbá válik az életem, hisz végignézve a tükörképemen pont hogy az ellenkezője történt. Aminek felismerése azért őszinte meglepetésként ért.
Ujjaimmal óvatosan simítottam végig a szemeim alatt, gondosan ügyelve arra, hogy könnyeimmel még véletlenül se kenjem el a szemfestékemet, ám a végeredményt látva világosodtam csak meg, hogy ez a hajó bizony már elúszott. Vettem egy mély lélegzetet, visszafojtva azzal egy újra feltörni kívánó zokogást és már-már higgadtan kezdtem keresni a táskámban a neszesszerem után. Eltelhetett úgy öt, de akár tíz perc is, mire el kellett fogadnom a kellemetlen tényt, miszerint a sminktáskám otthon pihen a hálószobámban lévő apró fésülködőasztalon a tükör előtt... Mert hát mégis miért lenne nálam?
Arrébb hajítottam a táskámat, arcomat a kezeimbe temettem s hagytam, hogy újra eluralkodjon felettem a teljes kétségbeesés, mindeközben végig azért imádkoztam, hogy még véletlenül se bukkanjon fel egy online követőm se ezen a szent helyen, máskülönben akár a karrieremet is lehúzhatom valamelyik itteni nyilvános wécén.

Vendég

Anonymous
Vendég

Isn't it lovely? - Janine & Olivia Empty
Vissza az elejére Go down
 

Isn't it lovely? - Janine & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ