Sose vágytam társra, de ahogy egyre veszélyesebb és bonyolultabb ügyeket kaptam, úgy kezdett el apám is ragaszkodni ehhez a képzetéhez. Ezért is kaptalak meg téged társnak egy idő után, amit, mondanom sem kell, mindketten rühelltünk. Én feminista, maximalista és magamnak való nőszemély, te himszoviniszta, mogorva és bunkó, de valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy kiválóan össze tudtunk dolgozni, hisz mindketten profik voltunk.
Egyik alkalommal egy fegyver-és drogcsempészettel üzletelő bűnbandába kellett együtt beépülnünk, mint egy igazi pár. Nem tudom, hogy a játék miatt, vagy, mert igazából az első perctől fogva vonzódtunk egymáshoz, de hamarosan nem csak a szerep kedvéért alkottunk egy párt, hanem valóban egymásba szerettünk. Én legalább is biztosan szerettelek annak ellenére, hogy sose hittem a romantikában, szerelemben, hogy szerintem ez időpocsékolás – te mégis az egyik legfontosabb személy lettél az életemben.
A sors azonban csak ritkán kegyes és jó: egy idő után lebuktunk a banda előtt és kiderült, hogy mindketten zsaruk vagyunk, amiért bosszút esküdtek ellenünk. Téged a szemem láttára lőttek le, amitől összedőlt az egész világom, de én valamilyen oknál fogva mégis élve megúsztam a dolgot és nem haltam meg.
Megfogadtam, hogy megbosszullak, hogy sose felejtelek és sosem fogok mást szeretni rajtad kívül, de a bosszú ideje sajnos még várat magára.
Amit a jelen időben elvárnék tőled, a keresett személytől, hogy kiderüljön, mégsem haltál meg, csak eljátszottad a halálod, hogy te magad is bandatag lehess, azaz átállj arra a bizonyos „sötét oldalra.” Mikor ezt megtudom majd, egyszerre csap le rám a Menny és a Pokol, hiszen egy időben esek szét a boldogságtól, hogy a szeretett férfi mégis életben van és rogyok össze a csalódástól az árulásod miatt.
A zord felszín alatt azonban még mindig érzünk valamit egymás iránt, én biztosan. Azt rád bízom, illetve közösen kitaláljuk, hogy miért álltál át a bűnözők oldalára, illetve, hogy még érzel-e irántam (azért ez nem lenne rossz dolog: P ). Semmiképpen sem csöpögős szerelmi drámát szeretnék, inkább valami mélyebbet, sötétebbet, érzékit, szenvedélyeset, amiben természetesen azért pozitív karakterfejlődések is lesznek.
//Jó lenne azért, ha egy idő után mégis rájönnél, hogy mekkora oltári marha voltál, amiért elárultad a hivatásodat, ami egy rendőr számára a legszentebb (persze, erre meg is lehetnek a reális okaid) és infókat szolgáltatnál nekem a bűnszervezetről, amiben ügyködsz. Szóval amolyan kettős ügynök lennél bizonyos idő után. A kor és a név változtatható. Rengeteg ötletem van a plotokkal kapcsolatban.
Ami a legfontosabb nagyon-nagyon várlak, el se tudod képzelni, mennyire. Ha úgy érzed, képes vagy megvalósítani, egy kissé bunkó, érzelmeit elrejtő, meglehetősen komor, vagány rosszfiút, akkor dobj meg egy pm-mel.!   //