One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Millie Crawford
Today at 12:29 pm



Audrie Hendricks

Audrie Hendricks
Today at 12:11 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Today at 8:30 am



double trouble

Ethan Kaminski
Today at 8:22 am



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:50 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Dorian J. Lester
Yesterday at 11:45 pm



Játékpartner keresõ

Millie Crawford
Yesterday at 8:58 pm



Nora & Millie - hey, cousin!

Millie Crawford
Yesterday at 8:35 pm



Ewan & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 7:20 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Elizabeth Luna Cortez, Ethan Kaminski, Fable S. Hill, Joshua Miller, Juliet Brewster, Millie Crawford, Raelyn J. Winters, Valerie Dalton, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Ben & Nora | undercover mission

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Nora | undercover mission   Yesterday at 5:50 pm

Nora & Ben


Érzem a csipkelődést a hangjában, de nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy csak viccelődni akar, és oldani a lappangó feszültségen – a sajátján talán még inkább, mint az enyémen –, vagy ez egy finom női beszólás volt a részéről.
Jómagam is a csipkelődés elkötelezett híve vagyok, szóval önmagában még nem gondolkodnék el rajta, de így szorosan az előző megjegyzése után, miszerint terveim között szerepel-e felszedni valakit, már kicsit furcsán érzem magam. Nem tudom, mire akar kilyukadni.
- Nem is hinnéd – vágok olyan arcot, mintha hétpecsétes titkot árultam volna el éppen. A hoki téma be is válik, amint kimondom azt a néhány mondatot, szinte azonnal érkezik rá a kontra, vagyis tényleg figyelnek minden szavamra. Nem csak úgy pörög a háttérben, ahogy Nora megpróbálta beállítani az előbb. Pedig Andrews még fel sem tűnt a színen.
- Ezzel nem vitatkozom – húzom félmosolyra a szám, ahogy lekerekítem a témát, annyira sosem érdekelt a hoki, a meccset se láttam, épp csak egy szalagcímben úszott elém a végeredmény, de jó volt letesztelni, hogy hogyan is működik ez az egész. Azzal sem voltam tisztában, hogy én nem hallom őket, csak Nora, de végül is, mivel az én fülembe nem tettek semmit, ez nem is olyan nagy meglepetés. Érteni mondjuk nem annyira értem, és mi van akkor, ha valami miatt különválunk egymástól? Biztos megoldhatták volna valahogy, ha akarják, elvégre nem csak hosszú hajú, női beépített ügynökök léteznek, gondolom. Bár hiányozni egyáltalán nem hiányzik, épp csak eltöprengtem rajta. Szívesen segítek, de addig jó nekem, amíg minél kevésbé vagyok bevonva.
- És ha tényleg aggódom? – vonom fel a szemöldököm játékos mosollyal. – Sosem tudhatod. Olykor még egy hozzám hasonló züllött alaknak is akadnak érzései – próbálom megsaccolni, milyen képet is alkothatott rólam. Valahogy úgy érzem, nem túl rózsásat, de végül is, azt vettem ki a szavaiból, hogy ezt az akciót leszámítva úgysem találkozunk többet. Nem dolgozik már modellként, így a szakmai köteléknek vége. A terhessége miatt a Camaro reklám-megjelenései is véget értek. Zsaruként pedig a lehető legjobb kívánság az, hogy ne kelljen sűrűn összefutnunk.
- Bár úgyis megpróbálná letagadni – teszem hozzá somolyogva. – Az biztos.
Úgy tűnik, sikerült meggyőznöm a figyelmébe ajánlott alkoholmentes koktélokkal kapcsolatban. Azt én is csak remélni tudom, hogy finom lesz. Igazából Rosie-tól származik a tipp, nem is tőlem.
- Ha mégsem, azt sajnos nem rajtam, hanem egy hat éves kislányon kell leverned – hárítom a felelősséget egy bujkáló mosoly mögött. Míg várakozunk, körbepillantok. Elég sok ismerős arcot látok, csak ne akarjon idejönni senki beszélgetni. Nem szeretnék a rendőrség kezébe kiadni semmilyen belső információt. Ők viszont nem tudják, hogy lehallgatnak, szóval választhatok, vagy bunkó leszek, és azonnal lerázom az illetőt, vagy extrán szívás lesz, és még az is lehet, hogy a következő vádlott én leszek. De nem hinném, hogy erre sor kerülne, inkább csak a falra festett ördög mondatja velem. És ezzel egy időben meg is látom Davidet. Aki az egyetlen főnököm ezen a helyen. Egy kilencven fokos fordulattal vissza is kanyarodok Norához.
- Nem, tényleg nem – és az is megfordul a fejemben, hogy miért nem. Bizonyára attól tartott, hogy ez esetben nem őt választanánk, és lehet, hogy így is lett volna. David elég makacs tud lenni az elképzelései terén, és a paranoiás viselkedést is egész hűen lefedi. Szereti olyanokra bízni a munkát, akikben már valamennyire megbízik.
- De akkor gratulálok a diplomádhoz – pillantok rá apró mosollyal. – Apád biztos dagad a büszkeségtől. – És itt nagyon figyelek, hogy még véletlenül se jusson eszembe az enyém. A következő mondattal rá is segít, mert éppenséggel ezt sem tudtam róla eddig.
- Nahát. Már megérte eljönni erre a küldetésre. Húsz perc alatt többet megtudtam rólad, mint előtte hónapokon keresztül – hajlik halvány mosolyráncba az arcom, és biccentek is a pincér felé, mert látom, hogy közben meghozta a kért italokat.
- Írja csak hozzá a számlámhoz. Benjamin Henson – teszem azért hozzá a biztonság kedvéért a nevem, mert úgy tűnik, új a srác, még nem ismerjük egymást.
- Na és ez hányadik bevetésed azóta? – folytatom a témát, ám ahogy újra a terem belső része felé fordulok, és belekortyolok a whiskymbe, meg is pillantom a ma esti célpontot, Nora pedig közvetíti is a kollégái felé.
- Ahogy parancsolja. Mi a helyes megszólítás? Nyomozónő? Vagy van valami spécibb? – húzom ki magam, megvárom, hogy belé karoljon, aztán már vezetem is a társaság felé. Azért azt jócskán megválogatom, hogy kikhez. Kész szerencse, hogy Marilyn ma este nincs jelen, még a végén félreértené a helyzetet.
De alig indulunk el a pulttól, a társaságunk helybe jön.
- Ben – nyújtja felém a kezét az egyik ügyfelem. – Mi a helyzet? Ha nem vagyok indiszkrét, ki ez az elbűvölő hölgy az oldaladon?
- Most lebuktál, Robert, ezek szerint nem nézted meg az új reklámunkat. Ami mostanra már nem is annyira új – vigyorodom el, ahogy kezet rázom vele. – Nora Weston, az új Camaro arca – mutatom be őt is.
- Na és hány hónapja is volt az a forgatás? – érdeklődik, látszólag tényleg kíváncsian, de ismerem, pontosan tudom, hogy mire céloz Nora pocakja láttán, és az arcán sunnyogó mosoly is elárulja.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Nora | undercover mission   Hétf. Nov. 26, 2018 11:50 pm


Ben and Nora
undercover mission




Halkan felnevetek a visszakérdezésre. Létezik erre egyáltalán helyes felelet? Mindenesetre megválaszolja Ben helyettem is a kérdését egy újabbal. Nem vagyok benne biztos, hogy jó dolog-e, vagy sem, ha boszorkánynak titulálnak, de esetünkben, úgy tűnik, én csak nyertem vele. Ez a munka a cégüknél jókor jött, fontos volt nekem, és egy jó módja volt, hogy befejezzem a modell pályafutásomat.
A következő kijelentésére apró mosollyal bólintok, így jelezve felé, hogy értem. Tréfálkozhatunk róla, hogy behálóztam vagy csapdába csaltam, és nem volt más választása, de az igazság az, hogy dönthetett volna másképpen is, és azt is el tudtam volna fogadni, mert elhiszem, hogy ezt számára nem egyszerű meglépni. Talán több is forog kockán, mint egy enyhe rizikóval bíró küldetés, amiből nyilván, érthető módon, szeretné kihagyni majd a nevét, hogy a cégen belül senki se sejtse, miben segédkezett. A diszkréció és a bizalom határainak feszegetése ez az ügyfelek felé, ami már magában is árthat az üzletnek, és emellett nyilván egy állandó vásárlójuk és annak pénze vonódik ki az egyenletből, ha végül letartóztatjuk Andrewst. De egy percig sem feledkezhetünk meg arról, hogy egy tizenhat éves, ártatlan lány élete a tét. Ezt nem lehet pénzben mérni, nem lehet összehasonlítani, és számomra bármikor egyértelmű lenne a döntés. Csak sajnos, mint tudjuk, nem mindenki működik így.
- Teljesen igazad van. Az azért mégis csak kicsit már feltűnő lenne, ha mindketten Andrewst próbálnánk behálózni. Egyébként gyakran törnek rád efféle késztetések? - tudakolódom kicsit csipkelődve. Feltűnt már, hogy Ben nemigen fogja vissza magát hölgyek társaságában, de igazából szerintem nincs ezzel semmi baj. Ártatlan bókok, némi figyelem és kedveskedés, időnként minden nőnek jól esik. Sőt! Egyenesen felüdülés hozzá hasonlókkal találkozni a sok rámenős szemétláda között, akik tárgyként kezelik a gyengébbik nemet.
- Öhm... Én nem vagyok teljesen otthon a hoki témában, de Petersen szerint akármilyen pocsékul is játsszon a Rangers, az Islanders akkor sem fog soha felérni hozzájuk – közvetítem a kolléga véleményét, miután igyekszem olyan módon figyelni a fülesemből érkező hangokra, hogy az egyáltalán ne legyen feltűnő. - Shattenkirk viszont tegnap tényleg leszerepelt – vonom meg végül a vállam egy kisebb nevetéssel. Tekintve, hogy a hajam kellőképpen eltakarja a fülemet, végül is most egészen úgy tűnhet, mintha kicsit konyítanék is a tárgyalt sporthoz. Őszintén szólva ha választhatok, inkább jégtáncot nézek Charlotte-tal, de igazából ez most nem is tartozik ide.
- Ez már majdnem úgy hangzik, mintha aggódnál, hogy egészségesen táplálkozom-e – mosolyodom el ismét kissé huncutul. - De megnyugodhatsz, szedek elég vitamint, a gyerkőc is jól van. Épp csak egy kicsit megszomjaztam. - Az alkoholmentes koktélok ötlete fel sem merül bennem addig, amíg meg nem említi őket. Talán mert alapból sem kimondottan vagyok az a koktélozós típus, általában inkább a vörösborra, vagy esetleg másmilyen borra szavazom, de most valóban azonnal elcsábulok egy kicsit. Ám ahogy végigfuttatom a pillantásomat a kínálaton, Virgin Mary-n, a Safe sex on the beach-en, és társain, muszáj elfojtanom egy mosolyt, mert mintha minden második elnevezés egy-egy célzás lenne a várandósságomra.
- Hát jó, legyen akkor egy Shirley Temple – teszem le végül a voksomat a piros színű ital mellett. - Remélem, tényleg olyan finom lesz, ahogy mondtad, mert egy terhes nőt bűn ilyesmivel hitegetni – fordulok ismét Ben felé egy szélesebb mosollyal, míg a koktélra várunk. Ha alkoholos segítséget ehhez nem is kaphatok, de remélem, fokozatosan csökkenni fog bennem most már ez az izgatottság, ahogy az este előre halad. Ezt elősegítendő igyekszem kicsit közvetlenebb irányba terelni a beszélgetésünket, mert tény, hogy eddig még nem volt alkalmunk komolyabban szóba hozni, mi ez a meglepőnek nevezhető váltás a részemről.
- Igen, ez a projekt volt az utolsó, amit elvállaltam. Gondolom, ezt korábban nem említettem, de a modellkedés mellett kriminológiát tanultam, és néhány hónapja diplomáztam belőle. Apám nyomozó, és mindig is a nyomdokaiba akartam lépni, de aztán született egy lányom, akivel egyedül maradtam, és ez kicsit felborította a terveimet – árulom el Bennek, mert úgy érzem, lehetek vele őszinte, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel a belső infók eljutnak a kollégák felé is, akik elvileg ugyan már tudják, hogy van egy kilenc éves gyerekem, de arról talán még nem volt fogalmuk, hogy én magam is egy rendőr lánya vagyok. Nevelt lánya. Mert ugyebár az igazi apám egy ügyvéd volt Los Angeles-ből, akit sosem ismertem. Erre a részletre időnként még mindig emlékeztetnem kell magamat.
- Látjuk Andrewst – továbbítom a hírt egy halk kijelentéssel a társaim felé is, amikor Ben felhívja a figyelmemet az érkezőre. - Azt hiszem, az lenne a legokosabb, ha tennénk egy kisebb kört, bemutatnál néhány ügyfelednek vagy ismerősödnek, és végül így elérnénk hozzá is. Csak ne tévesszük közben szem elől – hozakodom elő a tervemmel, mert ha célirányosan oda tartanánk, és úgy közelítenénk meg, hogy eddig még egyetlen árva szót sem váltottunk senkivel, aztán meg szóvá tartjuk percekig, amíg az adatmásolás zajlik, azzal kicsit gyanússá válhatunk.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Munkások
Play by :
◇ Katie Cassidy
Kor :
32
Foglalkozás :
◇ criminologist, ex-model
Hozzászólások száma :
287

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Nora | undercover mission   Kedd Nov. 13, 2018 1:16 pm

Nora & Ben


- És nem vagy az? – kérdezek vissza bujkáló mosollyal. – Mit gondolsz, hogy szerezted meg azt a munkát a GM-ben?
A pillantásom követi, ahogy hátrébb lép, emlékszem arra a meghallgatásra, minden furcsaságával együtt, habár a reklámfilm beváltotta a hozzá fűzött reményeket, összességében nézve, azt hiszem, többé nem tervezek együtt dolgozni a nagynevű, nagyonművész rendező úrral. Így utólag visszagondolva azért vicces volt. Egy kicsit ki is szélesedik a mosolyom, ahogy ez jár a fejemben. Szerencsére én sem kaptam ki annyira, hogy a szokásostól eltérően ilyen sok pénzt „kidobtam” a reklámra. Minden jó, ha a vége jó, nem igaz?
- Ez nem is hangzik olyan irreálisan, mint gondolod – válaszolok épp olyan könnyed hangsúllyal, ahogy ő, viccelődöm, de azért némi igazság is van benne. Nem mondtam volna neki nemet, pláne, hogy elmesélte, mi a szitu, de másrészről biztos vagyok benne, hogy Andrews csak egy kiragadott példa. Az ügyfélkörünk fele ellen súlyos pereket lehetne indítani, mégis mindenki szemet huny a dolgok felett, hiába sejti, vagy akár pontosan tudja, mennyire sáros egy-egy alak. De hát a pénz beszél, a főnökeim nem lesznek boldogok, ha Andrewst kivonják a forgalomból. Még azt is tagadni készülök előttük, hogy a legkisebb közöm van a lecsukásához. Már ha tényleg bűnös, és rá is tudják bizonyítani. Ugyebár még egyik sem biztos.
- Ha már te Andrewsra nyomulsz, gondoltam, ebben is szolidaritást vállalok – magyarázom egészen ártatlannak ható arccal. – Őt ismerve, biztos nem egyedül ácsorog majd. De ha mégis, ez esetben kénytelen leszek rajtad kiélni az udvarlási késztetésemet – jegyzem meg ismét egy bujkáló mosollyal. Igazából, annyira nem zavar, ha végighallgatják, el tudok vonatkoztatni a bedrótozástól. Csak túlságosan bizalmas infókkal ne találjanak meg a kollégák.
- Értem. Szóval, amíg nem kezdem el a csapatukat szidni, mintha nem is lennének a fülemben. Nem azért, de ritka amatőr volt tegnap a Rangers. Azt mondják, ez a volt az elmúlt fél évszázad leggyengébb szereplése. Pedig Shattenkirk-höz nagy reményeket fűztek – próbálom ki egyúttal a kapott instrukciót. Kapunk-e esetleg bármi visszhangot. Csak hogy mivel számoljak. Nem szándékosan feszegetem a húrokat, vagy ilyesmi.
- Egy pohár víz? Semmi narancslé, vagy multivitamin? – ráncolom a homlokom, és a pocakjára pillantok. – Én a gyerkőc helyében tuti azt választanám. – Lehet, hülyeség, de abszolút laikusként az él a fejemben, hogy ilyenkor minél több vitamint kell begyűjteni.
Akaratlanul is eszembe jut, hogy most talán már teljesen máshogy állnék hozzá az apaság gondolatához. Talán éppen ennyi kellet, hogy megérjek rá, vagy nem is tudom. Az túlzás, hogy most akarnék gyereket, ha lenne választásom, de ha Lyn most közölné, hogy besikerült, talán én sem tartanám olyan drasztikus dolognak, mint hat évvel ezelőtt. Talán, ha nem rögtön kellett volna döntenem, és lett volna időm megszokni a gondolatot...
De ezen nincs értelme rágódni már. Odalépek vele a bárhoz, és rendelek egy dupla whisky-t, valóban csak udvariasság volt részemről a non-alkoholista vállalkozás, Andrews nem venne komolyan, ha narancslével állítanék oda, de neki attól tényleg komolyan gondoltam a javaslatot.
- A hölgy még gondolkodik, de szerintem az alkoholmentes koktélok közül válogat. Biztos forrásból tudom, hogy azok itt isteni finomak – pillantok át rá szemtelen mosollyal. De nem akarok erőszakoskodni, ez inkább csak egy újabb javaslat. Rosie-nak kértem egy ilyet a múltkor, mert tetszett neki, hogy koktélnak hívják, és az olyan misztikus, aztán mikor megtudta, hogy még sosem kóstoltam, muszáj volt nekem is innom belőle egy kortyot. Meglepően finom volt.
A feladat nem tűnik különösen nehéznek, de azért furcsa helyzet. Igaza van Norának, abban viszont nem vagyok biztos, hogy csak az én kedvemért mondta, vagy számára is szokatlan ez a szituáció. Nem vagyok teljesen tisztában vele, hogy mióta is zsaruskodik a modellkedés mellett – ez még mindig épp olyan szempillaakasztóan vadul hangzik, mint első nekifutásra –, vagy ez utóbbival már teljesen felhagyott?
- Na és ez most azt jelenti, hogy elvesztettük a reklámarcunkat? – puhatolózok finoman, ha már eszembe jutott, és közben a vendégek felé fordulok, az ügyfelem után kutatva a tekintetemmel. Ki is szúrom Andrewst, egyszerre két nőt is szédít. Mi a szösz? Mintha ikrek lennének. Nos, az ízlésében sosem volt kivetni való.
- Azt hiszem, meg is találtam – veszem a kezembe a frissen érkezett italomat, és anélkül hogy bármi mást hozzáfűznék, hagyom, hogy kövesse a tekintetemet.

avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Nora | undercover mission   Vas. Nov. 11, 2018 7:22 pm


Ben and Nora
undercover mission




Miután több mint öt-hat évig főállásban a kamerák előtt pózoltam, elmondhatatlanul jó érzés végre haladni a céljaim felé, megvalósítani azokat az álmokat, amelyeket még kislányként tűztem ki magam elé, követni a példát, amit apám állított elém, és tagja lenni egy olyan csapatnak, amely képes és akar is tenni valamit azért, hogy ez a világ jobb hely legyen. Persze még mindig nagyon új a helyzet, és hiába a befejezett akadémia, a megszerzett diploma, még mindig rengeteget kell tanulnom, figyelnem, tapasztalnom. Az elmúlt hetekben többnyire csak háttérmunkák jutottak nekem, jelentések megírása, végzések megfogalmazása, kutatás, biztonsági kamerák felvételeinek átvizsgálása, háttérellenőrzések, mind-mind olyan feladatok, amelyekkel az éles bevetéseket messziről elkerültem, de ez így van rendben. Türelmes vagyok, és nem csak magam miatt, nem csak amiatt mert tudom, eközben is tanulhatok, a kollégákat figyelve, hanem azért is, mert gondolnom kell a pocakomban növögető kicsi életre is. Azon túl, hogy várandósként óvatosnak kell lennem, és vigyáznom kell magamra, nem felejthetem el azt a tényt sem, hogy alig két hónapja majdnem volt egy vetélésem, az orvosom pedig óva intett attól, hogy túlhajszoljam vagy megerőltessem magam. De még így is élvezem a munkát, és azt, hogy úgy érzem, végre tényleg tehetek valamit ezért a városért, annak biztonságosabbá tételéért. Minden nap, minden pillanatban gondolok arra a kis csodára, aki belőlem merítve erőt válik maga is egyre erősebbé, és nem feledkezem meg egy percig sem az ő épségéről, ugyanakkor éppen miatta és Charlotte miatt válik bennem egyre intenzívebbé az érzés, hogy tenni akarok valami hasznosat, harcolni akarok egy jobb világért, példát mutatni nekik épp úgy, ahogy korábban apám tette nekem. És amikor azt hallom, hogy egy tizenéves lányt elraboltak, és veszélyben az élete, ez az érzés csak tovább erősödik bennem. Hiszen Amanda helyében lehetne akár az én lányom is, most, vagy hat-hét év múlva, ettől a gondolattól pedig nem könnyű szabadulni. Ez lebeg a szemem előtt akkor is, amikor az első bevetésemre, az első beépülésemre készülődöm. Igyekszem profinak tűnni, nem is csak magam miatt, nem is csupán azért, hogy magamat meggyőzzem, minden a legnagyobb rendben lesz, hanem hogy ugyanezt mutassam Bennek is, hiszen az én kérésemre van most itt, és tűri némán, hogy apró kamerát rejtsünk el rajta. Kicsit felnevetek az érdekes csomagolásba bújtatott bókja hallatán.
- Úgy mondod, mintha valami boszi, vagy szirén lennék, aki képes bűbájt szórni az áldozataira – jegyzem meg szélesebb mosollyal, miközben hátrébb lépek.
- Talán igazad van, és téged is csapdába csaltalak. Nem maradt más választásod, mint segíteni – vonom fel kissé játékosan a szemöldököm. De a tréfálkozás ellenére szerintem mindketten tisztában vagyunk vele, ez az ügy komolyabb annál, mint hogy az ember csak úgy elsétáljon mellette, és ne tegyen semmit, ha lehetősége adódik. Benjamin legalábbis, meggyőződésem, van annyira jó és becsületes, hogy hasonlóképpen gondolkozzon.
- Mert terveid között szerepelt felszedni valakit ma este? - kérdezek vissza érdeklődést mutatva, viccelődős hangsúllyal, amikor megfogalmazza az aggodalmait, holott sejtem, hogy azért nem ezen volt a hangsúly. - Valóban látnak és hallgatóznak, de közben valószínűleg... tudod, kínai gyors kaját esznek, és a tegnapi hokimeccsről vitatkoznak, szóval... Ne is gondolj rájuk! Csak viselkedj természetesen – próbálom kevésbé jelentőssé tenni előtte a helyzetet, csak hogy ne érezze magát feszélyezve emiatt. A kollégák csak a dolgukat végzik, közben próbálják elütni az időt, és tényleg  nem az az elsődleges céljuk, hogy a mi társalgásunkat elemezzék. Ugyanakkor, habár igyekszem nem kimutatni, de egyelőre még én is eléggé izgulok. Mintha csak egy fontosabb vizsgára készülnék, ami számomra tulajdonképpen még mindig egészen friss élménynek számít.
- Igazi úriember vagy, Ben, de megértem, ha úgy éreznéd, hogy egy italtól oldottabbá válna a hangulat, szóval nem tartalak vissza. Egy pohár víz pedig, azt hiszem, nekem is jól esne – teszem hozzá, már csak azért is, hogy indokolt legyen elsétálnunk a pultig.
- A terv valójában egészen egyszerű. Szórakoztatjuk Andrewst, és a közelében maradunk, amíg a technikusunk rákapcsolódik a telefonjára, és lemásolja a tartalmát. Aztán, ha minden jól megy, ennyivel le is tudtuk a küldetést mára, és marad a szimpla szórakozás – vonok vállat, és közben őszintén reménykedem, hogy tényleg nem lesznek egyéb meglepetések. Amandának minden eltelt perccel romlanak az esélyei.
- Elég furcsa ez a helyzet, nem igaz? - kérdezem meg aztán halkan, kicsit eltűnődve, mintha magam sem lennék benne biztos, hogy a saját gondolataimat fogalmazom meg hangosan is, vagy az övéit próbálom eltalálni. Nyilván kicsit mindkettő. Az eddigi munkakapcsolatunk merőben más jellegű volt, és a könnyed forgatási napok lehetőséget adtak arra, hogy kicsit összebarátkozzunk, de ez az este most merőben más hangulatú. Az akció veszélytelennek és könnyűnek ígérkezik, de a rendőri tapasztalatlanságom révén, és mert rögtön az első bevetésnél bele kellett vonnom egy barátot is, kissé feszélyezve érzem magamat. Ez pedig kicsit rányomja a bélyegét a viselkedésemre, közel sem érzem magam annyira bájosnak és elbűvölőnek, mint ahogy a feladat megkívánná, és most bizony nekem is jó lenne egy ital, ha megengedhetném magamnak. Reméljük, anélkül is hamar elmúlik ez a lámpaláz-szerűség.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Munkások
Play by :
◇ Katie Cassidy
Kor :
32
Foglalkozás :
◇ criminologist, ex-model
Hozzászólások száma :
287

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Nora | undercover mission   Vas. Okt. 21, 2018 9:01 pm

Nora & Ben


Bárhonnan nézem is, nincs unalmas életem, ezt mostanra – közel a harminchoz – bátran kijelenthetem. De egy rendőrségi bevetés…
Durva.
Állapítom meg a szék támláján dobolva az ujjaimmal, nem veszem észre, ahhoz túlságosan elmerültem a gondolataimban. Míg várom, hogy Nora is elkészüljön, van még egy kis időm ráhangolódni a feladatra.
Mikor beszámolt erről az egészről, alig hittem a fülemnek. Furcsa volt megtudni, hogy akivel hónapok óra együtt dolgozom a kampányfilm és a reprezentatív feladatok miatt, és akiben menet közben egy bájosan finom, érzékeny nőt ismertem meg, igazából nem is modell, hanem rendőr, aki most beépített ügynököt fog játszani az egyik VIP ügyfelem becserkészéséhez… Mégpedig az én segítségemmel. Hát, nem volt egyszerű lenyelni azt a korty kávét. Mindig azt hiszem, hogy ennyi évnyi ügyfélkezelés után már semmivel sem tudnak meglepni az emberek, és rendre szembesülnöm kell vele, hogy ez mennyire naiv elképzelés.
Michael Andrews. Nem tudok róla sokat, ezt Norának is elmondtam. Nekünk itt az a fontos, hogy nagy forgalma van, évente elég sok pénzt hagy itt ahhoz, hogy kiemelt ügyfélként kezeljük, olyan szolgáltatásokat nyújtva, amiről az ügyfelek többsége csak álmodozik. Az viszont nem tartozik a feladataim közé, hogy batyizzak velük, és a rendőrségnek is ezt mondtam volna, ha megkeresnek az üggyel, vagy ha kérdezősködni kezdenek róla. De Nora az elmúlt pár hónap alatt jobban belelátott a munkámba, és az életem bizonyos szegmenseibe is ahhoz, hogy tudja, sok mindent nem feltétlenül az előírt protokoll szerint intézek. Eleve az egész kampányfilm szembement minden létező utasítással, de ha nem kockáztatsz, nem is nyerhetsz igazán. Szóval Nora tudta, hogy nem teljesen idegen számomra ez az Andrews, és ezt ki is mondta.
- Ha bejön valamiért a céghez, meg szoktam hívni egy kávéra, és elbeszélgetünk erről-arról, de ennyi az egész... – vallottam be, de látszott, hogy nem annyira szívesen. Alapvetően kedvelem a manust, szórakoztató figura. Nehéz elképzelnem róla, hogy ilyesmire vállalkozna, de ha valóban ő tette, akkor ez elég komoly vád. És végezetül az is elég nagy rizikót termel, hogy a főnökeim nem tudnak, és nem is tudhatnak az akcióról, hiszen ha megsejtenék, mire készülnek, biztos, hogy gondolkodás nélkül megtagadnák az együttműködést, mivel ha Andrewst kivonják a forgalomból, az tulajdonképpen a GM-nek is érezhető veszteség lesz. Arról nem is beszélve, hogy tartanának tőle, hogy a zsaruk bármilyen belső ügybe belekontárkodnának. Azért itt is van bőven mit rejtegetni.
Mindezek ellenére most mégis itt ácsorgok a megfigyelő szobában, és az utolsó simításokra várakozom. Egy kicsit valóban ideges vagyok. Rengeteg érvem van rá, miért is nem kellene ezt csinálnom, az a kettő pró mégis győzedelmeskedett.
- Ühüm – pillantok le az elém sétáló nőre, a mosolya meleg és olyan fajta, ami könnyen átragad az emberre, emlékszem, ezzel vett meg az első találkozásunkkor is. Csak akkor nem a kameragombomat, hanem a nyakkendőmet piszkálgatta. Szerintem biztosan rejlik benne valamiféle mágia. – Ezt a babrálós, vesébe pillantós, bájosan mosolygós technikát azért majd Andrewsnál is vesd be – görbül a szám széle akaratlan félmosolyba. – Szerintem ezután bármit készséggel átadna, és az akció máris sikeres.  
A tekintetén viszont látom, hogy tényleg hálás ezért az egészért.
- Volt más választásom? – hajlik most már az ajkam mindkét széle mosolyra, és a hamiskás pillantásomból kiolvashatja, hogy csak viccelek. De azt azért tudja, hogy nem értek egyet százszázalékosan. Nagyrészt az ő kedvéért teszem, és mert utálnám magam, ha végül azért halna meg az a lány, mert más érdekeket helyeztem előtérbe. De neki ezt egy szóval sem említettem.
Ahogy belém karol, el is indulunk, ki a bálterembe, a szép számmal megjelent vendégek közé.
- Csak hogy tisztázzuk, ezek szerint mindent hallanak, amit mondok? És a kamera rögzíti is, ami előttem van? – Élmény lesz ez az este. Akkor nagyon vigyáznom kell, mit mondok, és milyen beszélgetésekbe megyek bele. A végén még olyat is megtudnak, amit nem szerettek volna, bár Nora szerint őket itt most Andrewson kívül semmi más nem érdekel.
- Vagyis ma este tilos a csajozás? – szűröm le a tanulságot, majd bujkáló mosollyal átsandítok Norára, mintha csak ezért kérdeztem volna rá. És ha már ott járok... – Csodásan festesz, Andrewsnak semmi esélye – lépegetek vele büszkén, próbálva lazán viselkedni, csak úgy, ahogy szoktam. A szemem sarkából észlelem is, hogy a fotósok máris ránk cuppantak. A fickónkat viszont egyelőre nem látom.
- Na és van konkrét haditerv? De ami ennél is fontosabb, szerezzünk valami italt – dobom be a javaslatot. Persze, tudom, hogy ő nem ihat most alkoholt, szóval olyan asztalhoz kormányozom, ahol mindenféle egyéb is van. – Szeretnéd, hogy én is szolidarítsak?


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
28
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Ben & Nora | undercover mission   Csüt. Szept. 27, 2018 1:04 am


Ben and Nora
undercover mission




Már közel fél éve együtt dolgozom a General Motors-szal, azon belül is Benjamin Hensonnal, de ez a munka, a mai este feladata most merőben más, mint bárki gondolná. Az IMG nagyjából bő öt hónapja közvetített ki hozzájuk először egy fotózásra, ami végül kisebb botrányba fulladt. Pontosan emlékszem arra a napra, a jelenetre, amit Becks rendezett, hisz ugyanazon az éjjelen fogant a pocakomban lakó pici élet is. Tulajdonképpen már nem is annyira pici, hisz egyre szembeötlőbb a létezése bárki számára, aki egy-egy pillantást vet rám. Visszakanyarodva a fotózáshoz, először attól tartottam, az az incidens véget vethet a céggel való együttműködésemnek, de végül mégis engem választottak a tavasszal forgatott reklámfilmjük főszereplőjének. Az a munka pedig igazi élmény volt a számomra, hisz az elmúlt öt-hat évben, amit fotómodellként töltöttem, ritkán volt lehetőségem ilyen nagyszabású projektben részt venni, de külön élveztem a forgatásokat amiatt is, mert összebarátkozhattam Bennel. Ezúttal azonban ő lesz az, aki egy kisebb feladatot vállal a kedvemért. De ne siessünk ennyire előre.
Nem sokkal azután, hogy a GM reklámfilmje elkészült, (többé-kevésbé) végleg felhagytam a modellkedéssel. A tanulmányaimat, hosszú évek kínkeserves munkája után, végre sikeresen befejeztem a John Jay Főiskolán, és még a diplomaosztó napján állást ajánlottak nekem a körzeti rendőrség beépített csoportjánál, mint civil járőr és kriminológus. Ez volt minden, amire valaha is vágytam – karrier téren legalábbis –, és bár van egy sanda gyanúm, hogy ehhez valamilyen módon apámnak, vagy az ő kapcsolatainak is köze van, nem morfondíroztam sokat, hogy éljek-e a lehetőséggel. Persze tisztában vagyok vele, hogy az én állapotomban némileg kockázatosabb ilyen munkát vállalni, de a várandóságom tényével a főnökeim is tisztában vannak, és amennyire én látom a helyzetet, még a kelleténél is óvatosabbak velem. Az elmúlt hetek, egy-két hónap alatt, mióta a csapatban vagyok, nem volt más dolgom, mint megfigyelni, adatokat és bizonyítékokat elemezgetni, és a legizgalmasabb, amit csinálhattam, hogy néha-néha itt-ott feltehettem én is egy-két kérdést egy adott tanúnak vagy gyanúsítottnak. Ezen felül pedig főleg papírmunkával foglalkoztam. Sok-sok papírmunkával. A mai lesz az első igazi éles bevetésem, és egyben beépülésem. Bár ami azt illeti, nem kellett sok munkát fektetni a szerepem összeállításába, hiszen többnyire önmagamat kell majd adnom.
Az ügy dióhéjban arról szól, hogy két nappal ezelőtt elraboltak egy tizenhat éves kislányt. Az apja politikus, és a gyerek életével zsarolják őt, hogy teljesítsen bizonyos – katasztrófával fenyegető – követelményeket. Az egységem tagjai már negyvennyolc órája ezen dolgoznak, és nemrégiben lett egy gyanúsítottunk is, Michael Andrews. A pasas azonban tehetős, jól védett, és olyan kapcsolatai vannak, hogy fizikailag és jogilag sem lehet a közelébe férkőzni. Viszont kiderült, hogy VIP tagként ma este ő is ott lesz a General Motors neves gálaünnepségén, és mint a cég jelenlegi üdvöskéje és reklámarca, a kollégák egyetértettek abban, hogy nekem van a legtöbb esélyem arra, hogy elég közel kerüljek hozzá. A feladat egyszerű: beszélgetek és bájos leszek, és nem mozdulok mellőle, míg a társaim lemásolják Andrews telefonját, mert azon nyomok és bizonyítékok lesznek, amelyek elvezethetnek az eltűnt lány jelenlegi tartózkodási helyéhez. Ha minden simán megy, az ügy rám nézne semmilyen kockázattal nem jár. Bár sajnos van néhány buktatója is a feladatnak, amelyeket igyekszem majd nagy ívben elkerülni.
A kérésemre viszont beavattuk Benjamint is az ügybe, mert az ő kísérőjeként kell érkeznem ma, és az ő feladata lesz bemutatni engem a célszemélynek, miközben segít fenntartani az álcámat. Hiszen az igencsak feltűnő lenne, ha egyedül őgyelegnék Andrews körül.
- Készen állsz? - mosolygok fel a férfira, miközben megigazgatom a szmokingja gombjába rejtett kamerát, amelyen át a kollégák figyelemmel követhetik, hogy merre járunk, és szemmel tudnak tartani bennünket. Egy ugyanilyen van az én ruhámon is, amelyet egyébként szándékosan úgy választottam ki, hogy kényelmes legyen a pocakom számára, ugyanakkor elvonja róla a figyelmet. Még egyszer ellenőrzöm a fülesemet is, hogy működik, és takarva van-e, majd bólintok.
- Kösz még egyszer, hogy belementél ebbe – szólalok meg ismét, majd belé karolok, jelezve, hogy részemről elhagyhatjuk a megfigyelő szobát, és átsétálhatunk a gálaterembe.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Munkások
Play by :
◇ Katie Cassidy
Kor :
32
Foglalkozás :
◇ criminologist, ex-model
Hozzászólások száma :
287

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Nora | undercover mission   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Ben & Nora | undercover mission

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan-
^
ˇ