Elrohant a nyár, és fel sem tűnt, hogy mennyire megerősödtem. A műtét gyógyulási távlatban még nem is olyan régen volt, de mennyivel könnyedebb volt az életem, hogy nem kellett egy ágyhoz kötözve feküdnöm, hanem apró lépésekben, lassan, de biztosan haladtam a megálmodott jövőm felé. Sajnos arra még nem kaptam választ, hogy konkrétan mikor is fogok teljes mértékben egyedül közlekedni, vagy a lakásban magányosan tengődni, mert mindig volt velem valaki, de a legnagyobb meglepetést a húgom jelenléte okozta. A szüleim nem tehették meg, hogy hosszabb időre maradjanak velem a Nagy Almában, szólította őket a kötelesség. Az édesapám református lelkész, az édesanyám pedig az ő szervezője, így haza kellett menniük Dél- Karolinába. A húgom szerette az ottani légkört, de valamiért rám ütött, és amint ízelítőt nyert az igazi nagyvárosi nyüzsgésből, már nem is akart hazamenni. Rengeteg családi kupaktanácson estünk át, mire beleegyeztek a kissé konzervatív őseink, hogy velem maradjon, legalább az ősz végéig. Az oktatási rendszert kijátszani nem könnyű, és tekintettel arra, hogy mennyire nem szerették volna, hogy bukás legyen belőle, ezért én vállaltam fel az anyagi terheket, hogy velem élhessen egy fedél alatt. Beírathattam volna egy itteni elemibe, de attól nagyon is féltettem. Az én emlékeim nem éppen rózsásak a nagyvárosi kezdetekről, így nem is óhajtottam, hogy a tizenhárom éves testvérem ebbe belekóstoljon. Magántanulót csináltunk belőle, a tanárok hozzánk jöttek minden egyes nap, és okították a korosztályának megfelelő tanrenddel.

Péntek délután révén nem akadt egyéb teendőnk, mint a vásárlás, jó…belevittem egy kis kutatómunkát is. Gaby élénk természet, mindenről megvan a saját véleménye, és két percig is képtelen hallgatni, ezért olyan helyre akartam vinni, ahol tanulhat tőlem, de nem marad el a móka része sem. Manhattan a legnívósabb városrész számtalan szépségipari központtal, bevásárló komplexumokkal, én mégis arra pályáztam, hogy egyedi módon ismertessem meg vele a parfümkészítés alapjait. A cégem itt helyezkedett el, de még nem állt készen a nyitásra. Amberrel a piacokat elemeztük, a vásárlói igényeket mértük fel, és hol tehettük meg mindezt? Naná, hogy az ellenség főhadiszállásán. A lakásunktól nem messze lévő Cartier üzletlánc egyik boltjába vittem el. Gaby bájos, mindenkit azonnal levesz a lábáról. Mosolyogva szemlélem őt, miközben két üveget tartok a kezemben, és a formájukat nézegetem.
- Nézd Lottie…ez nagyon szép. Chantal azt mondta, hogy kipróbálhatom a rúzsokat…ugye megengeded? – anya már biztosan kikelt volna magából, ha tudott volna az efféle kiruccanásokról, de úgy döntöttem, hogy vannak dolgok, melyek csak ránk tartoznak.
- Persze, de csak kettőt, és legyél szem előtt. Tudod, hogy nem rohanhatok utánad…légy szíves. – nem mondom, hogy nem voltak szabályaink, de sokkal engedékenyebb voltam vele, mint másokkal lettem volna. Alig néhány hónapja tudtam meg, hogy létezik…addig a szüleimet sem láttam. Tíz éve a hátam mögött hagytam az akkori életemet, de mára minden megváltozott, és újra megízlelhettem, hogy milyen, ha a szeretteink a közelünkben vannak. A parfümöm még nem került a nagyközönség elé. A gyártása már a laborban volt, de a kinézetén még azóta is agyaltam. Milyen külsőségek alapján döntenek manapság a fiatalok? Nem vallottam magamat öregnek, de a lázadó időszakomból már kinőttem. A kerek egészen kellemes, de ez a gravírozás nem tetszik. Az adagoló túl szűk, és ez a mennyiség egy átlagos New York-i nőnek nem lesz elegendő. Már éppen letenném a polcra az egyiket, mikor valaki neki ütközik a vállamnak.
- Mi a… - nem jutok szóhoz, mert mindenkire számítottam volna, de Shane húgára nem.
- Sydnee…te?? – hát ennyire futja tőlem. A legutóbb akkor futottunk össze, mikor közöltem vele, hogy haldoklom, és nem kívánom ismételten tönkretenni a bátyát, de azóta nem hallottam róla semmit.