One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Recognize it! #1

Nathaniel Ainsley
Today at 9:56 pm



Eric Wang és Miss Bell

Eric Wang
Today at 5:08 pm



Eric & Christabel ~Tell me your Story~

Eric Wang
Today at 3:12 pm



Wedsie & Ben - Pig or Cat?

Wednesday Bell
Today at 2:42 pm



Ludmilla Litrowsky [ készülőben ]

Ludmilla Litrowsky
Today at 2:18 pm



Ben & Nora | undercover mission

Benjamin Henson
Today at 1:16 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 12:22 am



Dor & Rae

Dorian J. Lester
Yesterday at 10:09 pm



Kapcsolatkeresõ

Joshua Miller
Yesterday at 9:49 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 3
Diákok 9 7
Törvényszegõk 9 13
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 2 3
Üzlet 8 4
Oktatás 5 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 59 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Adam M. Austin, Adriana Lane, Dyson Jaworowski, Elizabeth Luna Cortez, Erik Lindström, Ewan Patrick Brooks, Janine A. Rossi, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Leon Williams, Logan K. Whitfield, Marilyn Kaminski, Nathaniel Ainsley, Raelyn J. Winters, Wednesday Bell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Fable & Ewan - Who are you?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Fable & Ewan - Who are you?   Pént. Nov. 09, 2018 12:05 am


Fable & Ewan
Elég békés természetű ember vagyok, nem egyszerű kihozni a sodromból, tanárként pedig sok év tapasztalata áll már mögöttem, az egyik legnagyobb gyengém mégis az, ha nem figyelnek rám.
Nem tudom, miért, valószínűleg valami elvont pszichológiai oka lehet, de képtelen vagyok csak megvonni a vállam, és ignorálni, ahogy számos más tanár teszi. Ha tízből csak egy diák is látványosan leszarja a jelenlétemet, egyfolytában hozzá tér vissza a pillantásom, és egy idő után azon kapom magam, hogy szinte csak neki magyarázok, és persze egyre feszültebb leszek, mert olyan érzést kelt bennem, hogy amiről beszélek, vagy amit csinálok, az nem elég jó. Hogy én magam nem vagyok elég jó, erről pedig eszembe jut az egész elcseszett karrierem. Mire észbe kapok a gyomrom olyan, akár egy japán rizsgombóc. Az a szerencse, hogy a legkevésbé sem látszik rajtam.
Bosszant. Mert tiszteletlenség. És még ezernyi okot tudnék rá felsorolni, de hiába célozgatok rá egyre világosabban, a hölgy csak nem méltóztat felnézni. Hát jól van. Alig várom, hogy elérkezzünk végre ahhoz a részhez, amikor megdolgoztathatom őket, egészen válogatott kínzásokat kérdéseket találtam ki a számára, de amint a festményelemzéshez érünk, a társaság túlságosan aktívvá válik, szinte záporoznak a kérdések és az észrevételek, így egyelőre nem tudom direktben felszólítani.
Már-már meg is úszná, mivel az órának gyakorlatilag pár perc múlva vége, mikor az egyik mondatom után elhangzik egy kérdés. A hang nem ismerős, és furcsamód nem is bizonytalan, kíváncsian fordulok vissza a széksorok felé, hogy megkeressem, kitől származik az észrevétel, de mikor meglátom, hogy ő az, az arcomra halványan kiül a meglepetés.
Szóval mégis figyelt volna? Vagy csak éppen elcsípte ezt a mondatot?
- Nagyon érdekes témát vet fel a hölgy. Kár, hogy csak így az óra végére kapcsolódott be, már sajnos nem maradt elég időnk, hogy ezt a témát kivesézzük – nézek a szemébe, ha még rám figyel, ha nem, akkor is rajta nyugtatom a pillantásom. Igazság szerint lenne, de most nem vagyok abban a hangulatban, hogy itt a katedrán belemenjek ebbe, ahhoz már felhúzott, de amit mondott, az megragad a fejemben.  
- De a válaszom röviden: nem, nem azt mondtam, hogy semmit. De sokan esnek abba a hibába, hogy túl sokat várnak a modelltől. A meztelenség még önmagában nem kitárulkozás. – Csak ha annak is éli meg. Ezt pedig a festőnek kell elérnie. De amint kimondom az utolsó szót, vége is az órának. – Akkor legközelebb folytatjuk. Köszönöm a részvételt – és azzal pakolni is kezdek, jelezve, hogy még véletlenül se jöjjön ide senki, semmilyen kérdéssel. Sietek. És amint eltettem a dolgaim a táskámba, a kijárat felé indulva, még egyszer felpillantok a hölgyre, majd egy hirtelen döntéssel, abba az irányba kanyarodok.
- Van egy perce? – szólítom meg, a hangom magabiztos és egészen barátságos, nem árul el semmit a belső dilemmákról. És még udvarias is, bár a pillantásomban lehet valami nehezen magyarázható. Ha igennel felel, érkezik is a következő. – Bocsásson meg a kérdésért, de úgy tűnt, egészen sarkos véleménye van a témában. Modellként dolgozik? Talán éppen akt témában?


avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Fable & Ewan - Who are you?   Vas. Nov. 04, 2018 12:51 am

Ewan&Fable
“Life is short. Break the rules.”

-Gyűlöllek...- ez anyám utolsó szava ,mielőtt kilépnék az ajtón. Minden alkalommal gyűlöl,és megvett. Persze gondolom ez annak is köszönhető,hogy éppen most fosztottam meg attól ,ami számára olyan volt ,mint más embernek a levegő. Kokain,csak tudnám megint honnan a francból szedte? Feldúlt léptekkel hagyom  el a tömbházat ,ami már inkább egy roncshalmazhoz hasonlított . Utáltam így otthagyni,persze nem azért mert ,annyi kötelék lett volna köztünk. Hanem mert féltem ,hogy egyszer másra állítok haza,akármennyire is keserítette meg az életemet. Az anyám volt ,bár néha én ezt az egészet,fordítva éltem meg. Hisz egyetlen pillanat se volt ,ami valaha ,egy anyára emlékeztetett volna. Kiskoromból  egyetlen emlékem sincs ,ami jó lett volna. Felnőttként pedig ? Ugyan ...Én nevelem az anyámat,Én tartom el ,Én tartozok minden kicseszett felelősséggel . Egyre többször húzom fel magam így reggelente,ezen az egészen . Ezért úgy döntöttem ,hogy felveszek egy tantárgyat ,ami alatt kikapcsolhatok.  Egy művészeti tantárgyra esett a  választásom ,aminek biztos van valami hangzatosan elvont neve ,csak én nem tudom. Nem voltam soha oda az ilyesmiért.  Ha belegondolok ,a művészet iránti szeretetemet is anyám ölte ki belőlem. Minden rajzomat tüzelőnek használta,vagy éppen  jókat kacagott rajta és kidobta a kukába. Megrázva a fejemet próbálom ,ezt az egész emlékképet kiverni a fejemből ,de egyre szerencsétlenebbül megy. Így már eleve ,kicsit paprikásabb hangulatban ülök be,az első művészeti előadásra .
- Leülhetek melléd ? - kedves mosoly tulajdonosa ,egy önjelölt seggfej.  A hokicsapatban játszik ,és ...franc se emlékszik a nevére . Miért hiszik azt ,hogy csak mert az arcom kedves ,attól még én is az vagyok?
- Meg ne próbáld! - jelentem ki ,de Ő valamilyen furcsa oknál fogva elneveti az egészet. És egyszerűen leül . Ez most viccel velem ?
- Még nem láttalak ezen az órán...- óóó,és igen kezdődik . Esküszöm már kurzust tarthatnék,arról ,hogy a férfiak milyen szánalmas módon próbáltak már felszedni. Még egyszer végignézek rajta ,amit Ő megint csak pozitívként fog el. Pedig  le mertem volna fogadni ,hogy a lehető legszánnivalóbban néztem rá. Beszél...le merném fogadni ,hogy már éppen azt ecseteli ,hogy mióta jár ide ,és hogy milyen mélységeket lát a művészetben . Őszinte leszek ,egy kukkot se hallok ,mert a diákok már egyre többen hemzsegnek körülöttünk ,én pedig ezt nem is bánnom. Így amikor végre ,látom hogy már nem jár a szája ,meg is ragadom az alkalmat.
- Befejezted ? - nézek rá kérdőn ,Ő pedig zavartsággal a szemében nézz vissza rám. Hirtelen mintha nem is lenne olyan magabiztos. - Szerintem ülj ,az egyik hokimuffod mellé ,Ő biztos vevő lesz rád .
- Miért ül itt valaki ? - hát ezt nem hiszem el.
- Igen, a táskám . Na huppanjál szépen máshova szépfiú.-  persze a szokásos motyogással ,elhagyja a területet . Szerettek egyedül ülni,egyetlen egy ok miatt. Mert nem barátkozom. Egyetlen egy barátom sem volt az egyetemen ,szerettem a céljaimra koncentrálni. És anyám mellet nem engedhettem meg amúgy sem magamnak ,egy normális  szociális életet. Főleg azok után ,hogy még nagyobb bajba keverte magát ,és nekem egy olyan döntést kellett hoznom ,ami miatt talán a tanulmányaimat is elfelejthetem . Vékony jégen táncoltam. Nappal egyetemi tanuló,éjjel pedig kurva ...Kezdett magával nyelni az ismerős örvény amikor a tanár belép a terembe. Alaposan megfigyelem Őt,ami egy rossz szokásom. A külső sok mindent takarhat. Legalábbis ,ezt hangoztatja ,az egyik tanárom. Bár arról még nem hallottam  ,hogy valaki azért nyert meg egy pert. Mert alaposabban megfigyelte a tanút . Csak megrázom a fejemet ,erre a röhejes gondolatra ,és amint elkezdődik  az óra ,már gondolatban teljesen máshol járok. Persze fél fülel hallgatom,az óra eseményeit ,és valóban nem egy szokványos óra ,de valahogy mégsem az én világom.
Az óra alatt persze folyamatosan kapom a finom célzásokat,amik néha megmosolyogtatnak. Úgy nézz ki a pasas nem bírja ,ha nem kap figyelmet. Így gondolom az irányítást is nehezen adja át bárkinek is . Ez ismerős ...néha-néha felnézek ,de még mindig számomra egy tölteléktantárgy semmi több.  Hosszúra nyúlnak a percek,én mégsem bánnom addig sem kell visszatérnem önmagamhoz,és egy más világban is elkalandozhatok. De ezt a kalandozást félbeszakítja egyetlen,egy kijelentés. Egy gondolatfoszlány ,egy irtózatosan rossz tanács ,egy tanártól ,aki ráadásul a maga szakmájában elismert. Nem bírom megállni ,így szinte jelentkezés nélkül szólalok meg.
- Szóval azt tanácsolja a diákjainak ,hogy a modelltől nem kell várni semmit ? - teszem fel a kérdést ,amit elsőre levontam az egészből.
- Ha,ez így van ..akkor egy elég őszintétlen kapcsolat alakul ki a modell ,és a festő között . Márpedig ha jól hallottam ..- emelem ki a "hallottam " szót a mondat közepén,csak hogy tudassam vele ,hogy igen is figyeltem. Attól függetlenül is ,ha szemem világával éppen nem tiszteltem meg.- ..aktképekről van szó. Ami egy eleve őszinte ,és kitárulkozott helyzet. Mondhatjuk ,úgy is hogy a modell sérülékennyé válik.  Ez szerintem nem helytálló ,hisz két ember kapcsolatáról beszélünk ,minden két emberen múlik. Persze ,ez nagyban attól is függ ,hogy mit akar lefesteni. Egy olyan képet ,ami magát ihlette meg csak,és egy jól beállított festmény. Vagy egy ,igazi eleven pillanatot,ami csak a magáé ,és az éppen aktuális modellé.-fejezem be végül a mondandómat ,és nem törődve a rám szegeződött szempárokkal ,másra kezdek el újra figyelni.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I was born sick
But I love it. Command me to be well.


™️

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Blake Lively
Kor :
24
Foglalkozás :
°prostitute/lawyer
Hozzászólások száma :
12

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Fable & Ewan - Who are you?   Hétf. Aug. 20, 2018 7:57 pm


Fable & Ewan
Az újabb év – számomra legalábbis – mindig az új évfolyam miatt érdekes. Nem számítok annyira szőrös szívű tanárnak, vagy ki tudja, akiket kiszórok az első félév során bizonyára erről másképp nyilatkoznak, de az a nem túl nagy létszám, ami végül megmarad egy-egy gyakorlati orientált csoportban, menet közben a szívemhez is nő. Mindig jóban vagyok a diákjaimmal, néha talán túl jóban is, de mindenki úgy csinálja, ahogy tudja, és amiben hisz. Én így vagyok hatékony. De ez nem azt jelenti, hogy elnéző is lennék velük, vagy ne lennék kellően szigorú.
Az elsősök viszont új terep. Ott még nem ismerjük egymást, és minden évben van néhány érdekes jelentkező, vagy éppen különleges eset. Főleg az elméleti tárgyak terén, ahová lényegében bárki beülhet, ha úgy tartja kedve. Ahogy belépek a nagyelőadóba, szembesülök is vele, hogy miért nem érdemes egy elméleti művészeti tárgyat reggel nyolcas kezdésre betenni, a névsor nagyobbik fele ugyanis hiányzik, de annyira nem is bánom. Legalább nem kell kiabálnom, hogy az utolsó sorban is hallják, amit mondok.
- Üdvözlök mindenkit, aki fel bírt kelni ma reggel. Ezek szerint vagy önök a csoport szívósabbik fele, vagy akikkel nagy eséllyel nem fogok összefutni az éjszakai szórakozóhelyeken. – Csak lazán. Szeretem kezdésképp feldobni a hangulatot, de valóban nem kizárt ez az eshetőség, ahogy az sem, hogy direktben velük megyek ki valahová. Ugyan nem az elsősökkel, hanem akikkel már jól ismerjük egymást. Alapvetően nagyon is koránkellőnek számítok, de ez nem szokott megakadályozni benne, hogy kimozduljak. Az alvásigényem messze az átlag alatt mozog.
- A nevem Ewan Brooks, a feladatom pedig, hogy a gyakorlati munkával párhuzamosan az elméleti-kritikai tudásuk fejlődéséhez is hozzájáruljak. Vagy hogy még idejében rádöbbentsem önöket, hogy rossz szakra jelentkeztek – pillantok fel rájuk halvány mosollyal, miután a magammal hozott könyveket lepakoltam az asztalra, és egyúttal be is kapcsoltam a kivetítőt. – Illetve hogy jobban megvizsgáljuk, mi is áll egy jól sikerült mű hátterében. Szinte végig az elhangzott javaslatok és korrigálás alapján fogunk dolgozni, tehát aki arra számít, hogy chatelgetve végigszundikálja az órát, annak sajnos csalódást kell okoznom – állapodik meg a tekintetem máris egy szőkeségen, aki egy kicsit elkülönülve ül a többiektől, bár mások is ülnek elszórtan, ez nem gond, az viszont már zavaróbb, hogy eddig még egyszer sem emelte fel a fejét. Megteheti, hiszen csak egy elméleti óra, de velem sajnos peche van, én ugyanis háklis vagyok a figyelemre. Nem vagyok tekintélyelvű tanár, de ha már bejött, legalább csináljon úgy, hogy érdekli, amiről beszélek. Sok mindent megengedek, de szeretem érezni, hogy én irányítok.
- A folyamatos órai részvételt elvárom. Azoktól is, akik a hátsó sorban ülnek, és úgy vélik, úgysem veszem észre, hogy mással foglalkoznak. – Célzás? Igen. És várok is egy-két röpke pillanatot, óhajt-e felém fordulni a kisasszony.
- A félév legfőbb témája a modell festése, rajzolása önmagában, illetve a körülötte lévő térrel. Ismerkedés a különböző ábrázolási technikákkal. És bár elméleti óra, néhány egyszerűbb gyakorlatot is igyekszem majd belecsempészni a rendelkezésre álló időnkbe. Van-e kérdés eddig? – hordozom végig rajtuk a tekintetem újra, és fél fenékkel felülök az asztalra, ahogy szoktam.
- Kötelező vagy ajánlott olvasmányok listája? – ugrik nyomban a lehetőségre egy szemüveges srác, az első sorból. Első pillantásra bocsánatosan stréber benyomást kelt, de nem tűnik reménytelen esetnek.
- Ezt majd inkább ment közben pontosítjuk, de a Der nackte Mensch és A kockától az aktig kötetet már most be lehet készíteni az ágy mellé, unalmas éjszakákra – nézek rá kifürkészhetetlen tekintettel, de hallom, hogy a lányok felkuncognak a háttérben, mire az én vonásaimon is átfut egy halvány kis derű. – Más?
- Ha nincs több, akkor a mai óra menetrendje úgy néz ki, hogy egy-két stílus és fogalmi kérdés átbeszélése után kivetítek néhány nagynevű alkotást, és leolvasunk róla, amit csak tudunk. Külön felhívom a figyelmet, hogy kritizálni is lehet, de ez esetben az indoklást is hallani akarom.
Az idő gyorsan szalad, hamar túlesünk a kilencven perc oroszlánrészén, én viszont azon kapom magam, hogy a tekintetem vissza-visszavándorol arra a bizonyos hölgyre, aki továbbra sem mutat túlzott érdeklődést az elhangzottakkal kapcsolatban. És azt is csak konstatálni tudom, hogy egyre jobban bosszant vele. Még nem tudom hogyan, de úgyis teremtek rá alkalmat, hogy ezt ő is érezze.
El is érkezik az óra leginkább interaktív része, a festményelemzés. Olykor egész jókat mondanak, az elől ülő srác kifejezetten tájékozottnak tűnik, de a többiektől is hangzanak el hasznos észrevételek. Az első órán még amúgy sem szoktam sokat várni. Az egyik képnél a festő és a modell közti kapcsolatra terelődik a téma. A képen ugyanis egy különösen kacér hölgy pózol, számítottam is rá, hogy ez be szokta indítani a fantáziájukat. És általában ezt az alkalmat szoktam felhasználni arra, hogy eláruljam az általam egyik legfontosabbnak tartott szabályt.
- Sosem lehet tudni, hogy mi az, ami az adott művészre ihletően hat, hisz’ mások vagyunk, máshogy is működünk, de fontos, hogy még az elején az eszükbe véssék: a közhiedelemmel ellentétben nem a modelltől kell várni az ihletet, vagy más néven a csodát, ami majd megszállja magukat, ahhoz hogy igazán jó alkotás szülessen elsősorban az a kérdés, hogy a festő mit tud kihozni a modellből, akivel dolgozik.

avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Fable & Ewan - Who are you?   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Fable & Ewan - Who are you?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ewan Matthews

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
^
ˇ