One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Iris & Rainer - I'm not sick, let me go!

Rainer Messer
Today at 4:32 pm



Holy Mess E&B

Blake Walsh
Today at 3:33 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Today at 3:19 pm



Valerie & Caroline ~ Work, work, work

Caroline A. Teller
Today at 2:12 pm



Emily & Caroline - Just a lazy night

Caroline A. Teller
Today at 12:57 pm



Hazudj Ha Tudsz

Nikolay Korzakov
Today at 11:52 am



Avatarfoglaló

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 11:20 pm



Hudson Duncan Payne

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 10:49 pm



Ewan & Belle - A half year in Paris

Christabel Edwards
Yesterday at 10:47 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 12
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 0 4
Üzlet 4 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 4
Összesen 51 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

Blake Walsh, Constance Reyes, Nikolay Korzakov


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Hazudj Ha Tudsz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Today at 11:52 am

HAZUDJ HA TUDSZ
Ложь если можете
18+

Újabb fészmaszlag, romantikus társadalmi elvárásokba csomagolt ellentétek drámája, ahol a jó megtéríti a rosszat és lógó nyelvű, lihegő házikedvenc papuccsá változtatja, míg a rossz bemocskolná a jóságot és elbukik. Hogy nem fárad le az emberi logikátlanság önnön fantáziátlanságában... mégis ki mondta, hogy a sátán szükségszerűen angyalt kíván magára? Mennyivel logikusabb mégis, hogy az ördög az ördöggel hál, mert egy tollas patkány prűd szája a káromkodások felét nem ismeri, amit ő napi szinten fizikai formába ölt?
- Jó. - Mélyről karcoló, érdes elnyújtott szó cseppnyi fűszerű jól adagolt idegenséggel a hangjában és elégedett, buja félmosollyal a száján idézi fel azt a szóban már többszörösen megemlékezett kettős aktust. Kétség sem férhet hozzá, hogy védelmi bástyák ide, vagy oda, ajtóra szegezett futók, vagy sem, Seth Henderson messzemenőkig élvezi a sakkjátszmát, ahol a fehérgalléros király módszeresen sarokba szorítani látszik.
- És milyen élvezettel teszed~ - Fuvolázza vissza a csúfolódásnak fel nem véve azt, elvégre... max akkor árthat, ha nem igaz, avagy képtelen elviselni az igazságot. - Amiről nem tud, az nem fáj, hm? - Hunyorog rá a pillantás összeesküvő vidámsággal. Nikolay tudja, hogy egy "megátalkodott fráter", még ha nem is épp ebben a vonatkozásban csúcsosodik ki, de hé? Joggal nem zúzza össze a nem elég sérülékeny kicsiny lelkivilágát a férfi, aki még így is gyakorlatilag egyetért vele, rajta fixált, felzabáló figyelme a kedvére hízeleg, a reakciói olyan mértékben ölelik körbe, mintha nem is egy pult választaná el őket egymástól, rögtön test a testere adná.  
Elnézi azt a letaglózó döbbenetet a másik arcán és nem tudja megállni, hogy ne nevessen rajta.
- Hé. - Mutatóujja besimít áll alá, enyhén megemeli azt, ahogy ő maga oldalra biccenti a fejét. A sötét pillák árnyékában fürdő kékek már-már puha szelídséggel néznek rá. - Fél év gyorsan elmegy. Pláne, ha senki nem éri fel az ember ingerküszöbét. - És ez feltehetően egy igencsak fajsúlyos lényegi különbség kettejük között. Mert annak ellenére, hogy mit mutat magából Ezioval szemben, Nikolay szimplán csak nem kefél azért, hogy kefélhessen. Hogy is volt? Az ördög sosem alszik. De legalábbis nem akárkivel.
- Mh. Pláne ha azt térdelve csinálod. - Direkt fény alatt áll bár, sokkal inkább hunyorogja bele magát íriszeibe a szoba fülledtebb, hangulatvilágított fényjátéka. Megtette vele. Elsőkézből tudja, milyen érzés és milyen szinten veti vissza az önuralmát, ami pedig akár példaértékű is lehetne. Félő mégis, hogy nem olvasnák fel templomban példabeszédként, pedig... az önfegyelem kardinális kérdés a keresztény vallásban, nemdebár? Halványan rémlik, hogy mintha a bálványimádást éppenséggel elítélnék és valahol pontosan azt csinálják.
- Óh? Milyen hízelgő. - A hangja szinte kéjesen dorombol a szíj börtönében, a pillantása kimélyül. Nagyon is felfogja a hangsúlyozást. - De minden tárgy értéke pusztán annyi, amennyit valaki hajlandó is megfizetni érte. - Ez már előrevetít és a puszta korábbi hangsúlyozás elvén egyszeriben az emberre is vonatkozik az értékítélet. Nikolay néhány szóval prostituált mindent és mindenkit, ami és aki ebben az életben szent, vagy sem. Éppúgy egy kalap alá tartoznak, mint ahogy egyféle sírba is temetik majd őket hat láb mélyen a föld alatt.
- Pft. - Elneveti magát arra a zsigeri macskás reakcióra és egy pillanatra erősen megkérdőjelezi, hogy Ezio nem önmagát tartja-e otthon a négylábú címszó alatt. Nagyjából eddig a pontig is tart az orosz könnyed tónusa, az érzésvilág szinte észrevétlen átmenettel csúszik át valami mélyre szántott, éles fűszerű komolyságba, ami már önmagában is hordozza a veszély szétszórt kéjnedveit. Pofátlanul nyalatja fel a férfivel egytől-egyig két átkozott szó messze nem észrevétlen kényszerén. A gyanakvó, dacos íriszeknek szinte könnyed, derűs pillantás felel meg.
- Mhmm - Mosolyog a száj és nem ad választ a kimondatlan kérdésekre. Valóban elvárás lenne? Nem támasztott feltételeket, lehetőséget adott az önálló döntésre, nem pedig kritériumokat és mégis... nem épp a tettei alapján fog ő maga is ítélni?
- Na ne szédíts. - Nevet fel, megtörve a helyzet feszített tükrét olyan vidámsággal, mintha ugyan nem is kisebb háborúban állnának éppen. - Ne mondd, hogy soha nem ettél még. - Már nem feldagadt, elkötött és elkékült heréket, bár úgy érzi így a maga 33 évével már az égvilágon semmin nem lepődne meg. Valószínűleg ez az a pont, ahol a hazugságkommandónak be kéne rúgnia az ablakot, földre teperni és bilincsben elszállítani, mert csúful félrevezeti a másikat, ám... nem kér bocsánatot érte. Van olyan túlélési mechanika, ami túlmutat saját pszichokat képen nyaló, látszólag öngyilkosjelöltnyi játszadozásánál.
Nagyon élesen figyeli a reakciókat. A pillantás elemző fénye bejárja a vonásokat, magába issza a legapróbb rezdüléseket, a mikromozgásokat, azt a rándulást, a feszülést, az önnémító mozdulatot, a hajba kapó zavartság puha árnyát, a méltatlankodást, az elnyílt ajkakat. Olyan módszeres területfoglaló pofátlansággal dörgölőzik hozzá a hangjában injektált belső szörnyeteg, hogy öröm nézni.
- A farkammal a szádban a csillagokat is lerángatnám neked az égből. - Állja az összeszűkülő pillantást akkor is, ha nehéz eldönteni, hogy épp szemmel öli meg, vagy szimplán csak felzabálja. Valószínűleg mindkettő.
A jófiús mosoly ezúttal nem olyasmi, ami képes kikurvulni magát a helyzetből. Látszik az íriszeken, mely a kellemes, meleg, buja árnyalat helyett ezúttal a gyorsan hűlő acél módszeres, torokra csúszó, élesre fent pengéjével telik fel minden továbbgördülő szótól.
- Öt állítást tettem rólad egyetlen csokorba szedve, mind az ötöt kristálytisztán hallottad és értetted. - A kés lecsúszik a szájáról, a villával együtt tér vissza a saját ételéhez szinte pofátlan nyugodtsággal. - Az intelligenciád magasan üti az átlagot. Kihasználod a környezeted értelmi alárendeltségét és megszoktad, hogy ez működik is, de Ezio? - Pillantása felvillan a megemelt villa felett, a mosolya sötét élt kap. - A támadásba burkolt önvédelmi reakciód minden ponton engem igazol. És ez nem állítás volt, hanem tény. Most pedig vetkőzz. - Biccenti állát jelzésértékűen a férfi torzója felé, bár onnan vedlik, ahonnan csak akar. A falatot komótosan rágja el bár, messze nem hagy elég időt lenyugodni, míg a következő szavak belemásznak a kettejük közé ékelt, testből áthidalható térbe.
Felvonja fél szemöldökét arra a kiáltásra és elítélendő módon még csak hátra sem moccan, ahogy a hím belemászik az aurájába. Továbbra is szívesen látott vendég marad, tehát... a sejtelem nemhogy nem új, a tudás szintje sem csepegtetett belé annyi tartózkodást, hogy zsigerből meneküljön előle.
Állát emeli a fölémoccanó közeledésnek, a kés így maximum periférián látszik. Botor gondolat mégis, hogy ne tudna tenni ellene.
A tányér peremén engedi el a saját kést és villát amíg a férfi beszél, jobbja kinyúl oldalra a szeszért. Mutatóujja lusta kört ír le a pohár száján, mellkasa megemelkedik a mély lélegzettől, az ing vérvöröse engedékenyen nyílik szét a kutató pillantásnak. Aligha rejtett az a mosoly, amelytől megvonaglik a szája arra a parancsszagú akaratosságra.
Jobbja emelkedik, a szemkontaktus kitartó szenvtelenséggel marad meg, ahogy kérdés nélkül lehúzza a snapszot. Ezúttal nem gyors, ha meg is őrzi az egy húzásos szabályt, hagyja kibontakozni a másik tudatában a tényt, hogy jelenleg semmi másból nem lehet kristálytisztább jövőt olvasni ezen a Földön, mint abból a tényből, hogy Seth kérdés és kérés nélkül előre iszik.
A pohár halkan koppan, a keze gyorsan emelkedik, hüvelyk és mutatóujja V alakban zárja keretbe az állát, a szája kíméletlenül kap rá a szájára. Forró, alkoholos ízű, elbitorló, módszeres, követelésében szinte ráfáj az ajkakra és azt sem rója fel, ha nem kap benne viszonzást. Ahogy ráharap az alsóajkára zárásképpen, hirtelen teljesen egyértelművé válik, hogy Európa boldogtalanabbik fele épp most adott egy falatot magából.
A hirtelen állítás olyan, akár egy jólirányzott pofon. Ha eleget kaptál már az élettől, megtanulod elviselni, de ez még nem jelenti, hogy rezzenéstelen maradsz. Látszik a szemek túl közel villanó acéltükrén, a vállak megkeményedő izomzatán, a tartás feszességén, hogy ezúttal valóban találat érte. Nem mintha nem számított volna rá, hogy a maga merész sakkbábudöntögető lépésének meglesz a maga egyenértékű retorziója. Nem mintha nem tudta volna, hogy a férfi nagyon is kritikus veszélyességi faktor szintjén von le következtetéseket a tetteiből. Egyszerűen csak... nem várt ennyire direkt felismerést.
Baljával fog rá a férfi jobb csuklójára. A mozdulatnak nem számít, hogy ereszti-e a kést, avagy sem, maximum technikájában befolyásolja a folytatást. A saját irányítása és alkohollal büntetett döntése mentén vonja az ujjakat a szájához, rácsókol az ujjbegyekre, mielőtt rákényszerítené, hogy lecsússzon rajta. A szájától a torkára, a szíj vonalvezetésén egészen a következő gombig.
Ha megmaradt nála a kés, úgy azt irányíja be a ruha alá és metszi el a tartószálakat, ha nem, hát az ujjait irányítja, hogy gombolja ki.
Mert valahol ez volt az a pont, amikor zsigerből hazudnia kellett volna, ugye? Mi a fészkes fenéért nem teszi?
"Mivan, hülyére keféltek?"
A Vörös Király hangja visszhangzik benne, a torkánál ragadva nyomja mélyre az emlékek között. Ma nem. Még nem.
Ereszti a hím kezét, ahogy újabb gombtól szabadul meg. Az ing nyíltsága ezúttal megkérdőjelezhetetlen, az utolsó gomb éppen annyit takar, amennyi már nem igényli a képzeletet, mert önként kínálja fel magát.
Az orosz kíméletlen bár, messze nem hálátlan állat. Franc tudja, mikor volt rá ideje egyáltalán teljesíteni a tényleges kérést, de az Ezio szájához emelt villán ott van az a hússal, krumplival, mozarellával színesített falat, amit megkívánt. Szájba adja, bár pillanatnyilag sokkal jobb dolgokat is szívesen adna oda, csak úgy a rend kedvéért.
- Ötödik gyerek vagy a családban, ami még a fogyasztóelvű, népességbomba társadalomban is extrémnek minősül. - Hangja szinte váratlanul csendül fel, fémesen a csóktól, az alkoholtól. Szóba foglalt fojtóhurok. - Az első fiú vagy és gyanúsan az utolsó is, következésképpen az egyik szülőd mindenképp fiú utódot akart magának. Arra alapozva, hogy korábban az apádat említetted, mint aki "szégyenkezhetne" miattad, amiért velem vagy, megkockáztatom, hogy a domináns hatalom a szülők között ő. - Félrebiccenti az állát, pillantása elidőzik az áll titokzatos vonalán, az ajkak buja teltségén, az orr vonalán, a szemek tükrén. - Könnyedségbe csomagolva hercegként definiáltad magad, ergo kiemelt szereped van a családban. A tény, hogy "rejtőző" jelzőt választottál hozzá, hogy kvázi képesítést nem igénylő munkákat végzel holott puszta intelligencia szintjén többre lennél hivatott arra utal, hogy valamiért kiléptél ebből a szerepből annak ellenére, hogy minden kétséget kizáróan testhez áll neked. - A pultra könyököl fél kézzel, az állát a hüvelykujjában támasztja meg, behajlított mutatóujja a pillanat elgondolkodó elvén csendesíti el a saját száját, ahogy a másik arcát figyeli. A mozdulat méltán árulkodik arról, hogy az állításainak nem azért ad ilyen körítést, mert már réges-rég levonta a következtetéseket... összességében, folyamatában és a jelen pillanatban értékel.
- Állítom, hogy jelenleg fasírtban vagy az apáddal. Megszolgáltad a kritikus mértékű elvárásait egy pontig, ahol mégis visszarántottad a gyeplőt. Nem valami ordas nagy faszság miatt, ami megrendíthette volna a kapcsolatod a nővéreiddel és magyarázatot adna a tartozásaidra. Tudatos volt. Csak azt nem értem még miért és gyanítom, hogy ő sem. - Ezúttal bizonytalanabb talajon mozog, mert az információk, amikre alapoz szubjektívek még úgy is, hogy összeveti mindezt a másik alapvető személyiségével. Nos... senki nem mondhatja, hogy nem szeret kockáztatni.

♫: Give Me Danger§: eat me ★ ✎: 1755 ★ id: 0051
FEEDING TIME
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Keith Gerdes
Kor :
33
Foglalkozás :
Villanyszerelő, Ipari Alpinista
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Yesterday at 9:46 pm

HAZUDJ HA TUDSZ
elsőrandi ekvatoriális
18+


Órákat tudna felelni a kérdésre, amit elnéző mosollyal válaszol meg, mert ha kinyitná a száját sem az angyal szólna belőle, holott szinte elrendeltetett ez Seth által, aki magára vonta a gaz, gonosz csábító jókora ördög szerepét. Jól áll neki, kár volna megtagadni tőle, fénylő szemekkel, élveteg belső lénnyel, gyanútlanul afelől, hogy milyen garázda gondolatok forognak a mögött a pajkos szemek és trágár száj mögött, a kimondott szavak lejtésébe beleremeg az öntudat. Nincs miért erősnek lenni, és mégsem mutatkozhat gyengének olyan kihívások mellett, amik lenyűgözésre intik, és vadul méltatják, elbizakodottságba csábítva, pedig már szárba szöktek azok a felismerések, amikről ő maga úgy hitte, csírájában irtotta ki a vad szenvedélyesség felforralt oltóvizével, tehát elbizakodottságra éppen nincs oka. Mégsem ez tartja vissza tőle, hanem az érdektelenség: ha túlságosan bízik magában, és egyedüli igazságként és élvezetként fogadja el a saját mindenhatóságát féktelenül unatkozni kezd és beszűkül a látótere, bár messzire nem szakad el önelemző farokmegfogási képességeivel önnönmagától és az elbizakodottság mocsarától.
- Csak a testem nevében beszélhetek, de bennem is élénken él - letagadhatná valami elbaszott illemlecke passzusai szerint, de ugyan miért is tenné? Ez a vágyakozás hízelgő, felhígítatlanul férfias belső ingerekről ad számot, és mindketten meg akarnak felelni neki, csakhogy. Az ember nem pusztán ösztön és baszni vágyás, egymás kerülgetése szóban, tekintetben éppen olyan izgalmas és jó, mint a buszon játszották macskaegér szöcskejátékukat, aminek a végén Seth megfutamodott, de azóta... nos azóta feladta a védelmi pozícióját. Elmosolyodik a gondolattól.
- Micsoda tiszteletlen szavak a whiskey-kultúrával szemben! Az apám szégyenkezne, hogy egy ilyen megátalkodott fráterrel ülök egy asztalhoz - csúfolódik vidáman, pedig valahol az egyetértéséről zenél az ellenvetés hiánya, mert ő maga is keményebb a whiskeynél, de mit tehetne, ha egyszer nemzet-öntudati kérdés szeretni a borostyán párlatot, és ez része az énképének, mint az apa figurája, amitől mégsem kúszik a kitaszítottság baljós árnya az íriszének kékvilágába. Nem, most képtelen olyasmin bánkódni, ami az egész életminőségét hanyatlásba döntötte, gyermek- és ifjúságának minden célkitűzését elpocsékolta, mert az apának való megfelelés kényszere sehol sincs a jelen élvezetéhez képest, és mint a füst, el is illan a kimondott szóval. És ha már szavak, összecsippentett szemsarokkal koncentrál a tiszta hangokra, elismerően bólint, igazán jól beszéli a nyelvet, az idegenízűség ahogy jött hirtelen odalett a kimerültség mámorával. Érdekes. Gyakorlott. Képzett. Technikás. Felmerül a kérdés, hogyha ilyen jól beszél angolul vajon miért hullik szét az álom határán? Talán ha ez volna a legfontosabb kérdés több figyelmet fordítana rá.
- Előttem fél éve nem keféltél már - utánaismétli a szavakat, amik a bűvkörükbe vonják, még a csókban és utána is ott a száján a döbbenet, mert hogyan ne lenne mélyen megrendült?! Az a szó nem ok nélkül került a hesteg mögé, őt valóban elragadta valaki valamije ami már fél éve parlagon hever! Megütközés fényei gyúlnak ki a szemében amíg utánaszámol gyorsan, hogy ő 15 éves kora óta nem mellőzte mással évfélig a szexet, azelőttről pedig nyilatkozni társadalmilag nem elfogadott, de mindenki tudja mit csinálnak a kis tökik a kis tökeikkel, ami ellen az anyjuk már karonülő korukban is szót emel! Hát ilyet! Átható pillantással végigméri a lehetőségeket rajta: talán kómában feküdt (túl fejlett és edzett izomzat zárja ki) vagy börtönben volt (ott akadna neki partner alulra is, felülre is, ha hinni lehet a meséknek) vagy, és tényleg nem lehet más, remeteként élt egy barlangban valahol a szülőföldjén, de valaki bekötötte hozzá a kábeltévét, gyorsan megtanult angolul és eljött amerikába. - A puszta lélegzésem is komoly kihívás lehet akkor az önuralmadra - az övé pedig így tér vissza egy megnyerő mosollyal és igazán elismerő pillantással, ami megsimogat, mert a szemben a lélek szemben a másik lélekkel bizony pótlásért kiált. Fél év! Hadd legyen ő, akiért elfelejtődik ez a sok szenvedés és leporol a másikban minden polcot, ahol helye van a testiségnek!
- A világon semmi nincs ami egyenértékű lenne azzal a szíjjal a te nyakadon - biztosítja kéjes mélyen ordas nagy tévedéséről, és a hangsúly nem a szíjon van, hanem rajta, a másikon rajta. Mert semmi új nincs a csomagolásban, hiszen éppen ilyen egy átlagosnál kicsit feldobottabb fehérneműreklám amiben a kontroll eszközeit villantják fel hogy egy kicsit felingereljék az olcsó sült krumpli olajával eltompított érzékeket, a valódi mélységét a vonzerőnek Nikolay nyaka adja, erős vonalú konok álla, és széles mellkasának emlékezete.
- De még mennyire! - fekvőhármas formára kanyarodik a mosolya, kissé lesunyja a fejét, csak egy keveset kéne mozdulni ahhoz, hogy bebújjon a másik emelkedő álla alá, és máris összeomlanának a játékszabályok, magához piszkálja a poharát, hogy pótcselekvésbe fojtsa ezt a vágyat, sikertelenül. Mert sem az ital, sem az étel nem feledtetheti vele, hogy kivetette a csalit, de nem kapott rá megszokott reakciót. A fejét felkapja benne a gyanakvás a kétszavas jóváhagyástól, és szinte azt mondja a szemeivel dacosan, hogy "meg is teszem!", de gyorsan elhalványodik annak a jelentősége, hogy ő maga mit tesz, ha csak az foglalkoztatja, hogy Seth mit nem tesz meg. Nem méltatlankodik, nem jön zavarba, nem hátrál meg. Egyetlen lépést sem. Akkor talán neki kellene? Izgalom pislákol benne, megpörköli a széleket és azok feketére kormolódva kínlódva hengerednek el, egyszersmind tanácstalanul, mert kérdezni akar, de kérdezni nem lehet, mintha az ő nyakán rántaná vissza a pórázt egy szellemkéz által a férfi magam azzal, hogy önnönmagát simítja! Boszorkány!
- Azt hiszem a németek elbújhatnak szégyenükben. És talán egy kicsit én is - mert a könnyű út még így is vonzza, hogy szinte felkínálja, az arcába löki, hogy legyen olyan büszke és ne lépjen rá, de hát mit tehetne? Ruhában játszanak, túl komoly a tét ahhoz, hogy kockáztasson, de vajon elvárás ez iránta valóban? Nehéz eldönteni, velőtrázó felismerés, hogy nehéz eligazodni a másikon, noha csak ember, átlagember, ő is jött valahonnan, a létezése, az egzisztenciája kiszámítható lépések sorozata, mégis a hatása alá kerül a gombnyitó odapillantással.
- Szilva... szilva... szilva... az a dolog, ami úgy néz ki, mint egy feldagadt, elkötött és elkékült here? - mintha csak nyíltan és csúfan akarná visszanyerni a magabiztosságát, az altesti szavak nagyon is jól lehorgonyozzák elcsapongó gondolatait. Közel járt, és szilva, tehát nincs messze Németországtól, keletre, hiszen boldogtalan vég, megterem ott a szilva... mi lehet a rejtély kulcsa? Ott vannak a lengyelek, az észtek, a fehéroroszok, az oroszok, brrr, csak ne orosz legyen, de hát nekik a vodka a folyékony kenyerük, a szerb, szlovén államok esetleg még játszhatnak bár, fehér foltokba ütközik odabent, és amúgy sem mondaná szívesen, hogy nem tartja sokra az anyaországot, ami ilyen fiakat enged idegenbe. Ha ugyan engedi és nem küldi.
Vajon a hivatásos kémek tudnak ilyen jól főzni? A következő falattal megemeli a villáját, mintegy koccintásul az örömre és diadalmasan a szemvillanásra, a vonásokra kiülő komolyságot tárt elmével és tobzódó élvezettel olvassa, ám mielőtt értelmezhetné, lám, ő rándul meg kicsinykét. A válla megfeszül, a szájába kapva a villát elnémítja magát, karneolszín haját hátratúrja a homlokából, mert megzavarja a csendes mély hang tényfeltáró szikenyoma, amitől egyszerre érzi magát mezítelennek és bensőjéből kibontottnak, furcsa-izgatóan feltártnak, mintha a belső szervei dideregnének a hangulatfényben a pultra kiterítve. Lám-lám ő akart meglepetést okozni nyers és takaratlan vágyak feltérképezésével, de ő kapott hidegzuhanyt, amitől feláll a libabőr a karján, és a bensőjében. Ó igen, szinte látja maga előtt a koponyájának bensőjét borzongani, akárha vadgesztenye volna, szóról szóra egyre érdesebb odabent lenni, és zúgó fájdalom a tarkójában egynémely felismerés, ami szó szerint hókon vágja, mintha óvatlan kiskölyök lenne, akinek menőnek kell találni azokat a felizgató nyomokat! Megmerevedik azon töprengve, hogy mégis melyik legyen, vagy éppen hogy a kezében tartott kést belevágja-e a másikba. Nem mintha ezt akarná, de az arckifejezése, a szemeinek hunyorgó, méltatlankodó állása akkor sem volna másmilyen. Azt hinné, hogy a zavar, amit érez nem látszik rajta, de mégis, Seth mintha látná, a szavait rákalapálja, érces ütésekkel. Benne van a szemében. Benne van a lelkében. Milyen... bátor és izgató, a szája is enyhén nyílva maradt.
- Mhm, a farkaddal a számban sokkal szebb dolgokat mondtál - húzza össze lassan a szemeit, mintha egyszerre kacsintana mindkettővel, de mégsem csukja össze egészen őket. Nem, mert ami veszélyes az mindig figyel, mindig éber és mindig riasztó, a torkában érzi a saját szívdobbanásainak rézízű zörejét, miközben hanyagul újabb falatot vág le. Megrázza magát, hogy szertefoszlassa a varázst.
- Azon gondolkozom, hogy vajon mi lehet az, amit ezzel állítasz rólam pontosan, de persze nem kérdezem. Csak mert így nem tudom eldönteni, hogy nem tévedsz-e, de nem tudom érdemelsz-e pontot azzal a megállapítással, hogy izgatnak a sebhelyeid, miután együtt voltunk, és nagyjából minden izgatott rajtad - jófiúsan elmosolyodik, megnyerőségbe csomagolja az éberségét, de a követelés átgomolyog a szürke lap felett, és az ő lapjukat már nem váltják tisztára. Nevetéssel pukkasztja ki a saját feszültségének zsigergombócát.
- Héhéhéééé állj le! Állj! - szinte rákiált, újra előrehajol, hogy a felsőtestének java része a pult felett legyen, belemozdul Seth személyes terébe, ahol mindig szívesen látták, bár eddig nem volt nála kés, most is csak a letámasztott kezében szorongatja, miközben szinte ráhajol, édes, suttogóra fogott csitítással sisteregve. - Shh, ha bevallod, hogy egy meglehetősen gusztusos, mazochista perverz vagy, akkor én nem állíthatom, hogy az vagy, mert már lelőtted szépen, mint téged - a pillantása a mellkasára rebben- pedig tényleg, komolyan akarom a gombot az ingeden megérdemelni, mert már csak attól, hogy azt mondod begerjesztelek én, mint azok a sebek, és a gondolat, hogy nem vagy százas, ha te érzed az emberek ízét én is begerjedek. És ez nem állítás volt. Most jön az a pont, hogy adj egy falatot nekem - hogy mit számít, hogy megosztja-e vele ugyanazt, amit ő eszik? Nem az okok kavarognak a koponyájában, hogy ezt miért jó, csak a vágy, hogy megnyalja a villáját, ahogyan ő tette a késsel.
- A lelőttségedről jut eszembe: állítom, hogy meggyűlt a bajod a hadsereggel - húz egy merészet.

♫: dic-dic-dic §: mine mine mine  ★ ✎: 1594 ★ id: 0050
FEED ME
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Lucas Garcez
Kor :
28
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Szer. Aug. 15, 2018 11:37 pm

HAZUDJ HA TUDSZ
Ложь если можете
18+

Minden valahavolt arckönyves kapcsolati bölcselkedés azon a feltételezésen alapszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Talán benne van a hiba úgy istenigazán, de sosem látta értelmét ennek. Még az állatvilágban is a gyengébb az erősebbet ragadozói ösztönre hergeli, nem pedig párosodásra. Az erős az erőssel közösül, hogy életképes, hatékony utódja szülessen. Miért keresne valami nálánál gyengébbet, törékenyebbet? Valamit, amit védenie kell, mert képtelen magára megfelelő mértékben vigyázni? Mert esetlen? Mert cuki? Ettől kellene szórakoztató legyen? Nem... Nikolay éppen az ellenkezőjére vágyik. Erőre. Hatalom-, uralkodási-, birtoklási és kéjvágyra. Intelligenciára. Számításra. Akaratosságra. Céltudatosságra. Kíméletlenségre. Az amerikai minden tekintetben imponál neki kezdve az adok-kapok birtokjelektől egészen odáig, hogy minden test a testnek simulékonysága és aktuális érdeklődése mellett mindez percéletű. Tudja. Hiába a rövid ismeretség, mely igazán még annak sem nevezhető, hiába a mélyreható beszélgetések hiánya. Ahogy _elvárta_ volna a kapcsolatfelvételt, ahogy büntette azért, mert egy hónapos rádiócsendet tartott. Amilyen hévvel, ahogy és ahol kefélte, ahogy reagált utána, a pillanatnyi diszharmónia amikor ő mászott rá, a harapós reakciók a szóvá tételre, az élvezete, a tény hogy rögtön lelépett utána, képtelenül mégis megtartani egyéjszakásnak, ahogy illett volna... milliónyi következtetés vonható le töredéknyi mozzanatok sokaságából és ő megtette és teszi most is, amikor elfogadja a birtokjelét és ráharapja cserébe a sajátját. Sokan úgy tartják, hogy az empatikus ember érzékenysége megköveteli az önfeláldozást, a segítségnyújtást, a hajlandóságot. Félreértés. Az empátia érzelmi intelligencia, amellyel az ember képes egy másik élőlény ézelmi- és hangulatállapotába helyezni magát. Megfelelő értelmi intelligenciával párosulva pedig egyúttal megérteni annak működését is, feltérképezve az alapvető pszichológiai mozgatórugókat, a miérteket, ok-okozati viszonyokat. Nikolayt magas szintű empátiával áldotta meg az élet, egyúttal hatékonyságszemléletű, merőben funkcionális, már-már szenvtelen hozzáállással. Minden csupán a saját tapasztalások súlyozott nézőpontjának kérdése.
- Mi hátrányod származik belőle, ha megteszed? - Még a fülébe mormolja a kérdést, amit akár a sátán maga is feltehetne aláírandó vérszerződéssel a kezében. Miért is ne bízhatná el magát, hm? Mi vesztenivalója van? Nincsenek érzései, amit igazán vérig sérthetne, a pszichopata hiúságát és felsőbbrendű arroganciáját nem csorbítja, avagy befolyásolja mások ítélete, vagy tette, mert önmagától, a maga tökéletességében létezik. És mégis... ahogy egyetlen harapástól érzékenyen irányítható, zabálnivalóan reszponzív marionettbabává változik a teste, egyáltalán nem arról árulkodik, hogy önnön magányában az ingerszegény világ valóban elég is lenne.
- Nyűgözz le. - Dorombolja az ígéretnek és a boszorkányos csípőmozgásnak egyként, ő aztán semmi jónak, vagy rossznak nem elrontója, bár az alkoholtolerancia-szintje már annál inkább.
A megjegyzésre még remekül mulat, a férfi fenekén meg a nadrág mutat remekül a saját öléről nem is beszélve, valahol a fejében durva mozdulattal lekapcsolnak néhány értelmes lámpát, ahogy önkéntelenül is elképzeli, hogyan húzná rá magára, ezúttal ő mutatva megfelelő mértékű felkészítetlen kegyetlenséget.
- Az önmagában kihívás, ahogy elképzelem a tested hogyan szorít rá a farkamra és őszintén... nem sokat kell képzelődnöm, elég élénken él még az érzésvilág. - Random trágár isteni kinyilatkoztatás, amit prűd angyalkáék biztos nem jelentenek be fanfárral, de ez a pózolás bekövetelte magának.
- A whisky dizájnmacsópia kérlek. - Szól már eltávolodva, csukva a szekrényt. - Drága, ergo pusztán rászánt összegből színvonalat emel, kifinomult selyemízvilága van, könnyen csúszik, de sok kell belőle, hogy igazán üssön, így nem is tesz próbára. Ez nem keménységi, hanem minőségi faktor. - A látszat ellenére egyáltalán nincs baja a whiskyvel, a kritika inkább az alap emberi elgondolást feszegeti meg rögtön feszítővassal. Nincs benne tudálékosság, látszólag szórakoztatja a gondolatmenet és még ez sem felejteti a tényt, hogy az angolja nem csak kristálytiszta ezúttal, de választékos is. Bámulatosan lehetetlen ilyen állapotban megmondani, hogy nem echte amerikai.
Valószínűleg minden valahavolt keresztényi jóérzést földbe tipor ezzel, de a prostituálásra szimplán csak felnevet, mély hangja vidáman terül ki a pulton, hátra fordulva, szörnymancsait égre emelve kurvul be a feltételezésnek.
- Tekintve, hogy előtted saccper fél éve nem keféltem már, ezt bóknak veszem. Megnyugtató, hogy kiesve a gyakorlatból, hullafáradtan is "hashtag legjobborravaló" formában vagyok. - Vigyorint olyan pajkos fénnyel a szemében, hogy az már önmagában is megérne egy misét. Náh. Kit akar becsapni? Mindenképp pokolra jut.
A kihívás odavissza pattog a szemek tükrén és végül a csókba hal bele, ami viszont már kifejezetten meghívást jelent. Hajlandó lenne feladni kaját, bármilyen játékot, elképzelést, ha a másik valóban keresztülmászna érte a pulton és megtenné akkor is, ha felrángatná rá, mert bár a türelme jól nevelt állat, valójában mohó és a velejéig istenigazán, paradox módon türelmetlen fajta. Benne lenni, vagy magában érezni. Mindegy melyik, mindegy hogyan és hol, de valami kell belőle. A játékmeghívással messze jobban regulázza saját magát, mint az látszik is belőle.
Jóformán fizikailag érzi a pillantását magán, amíg beszél. Forró, puha, izgató, borzongató és a teste válaszol rá, akár ha múzsának választotta volna egy óvatlan percben. Saját prezentáló játéka ettől válik fűszeresebbé, a lehetőségek forróbbá, a kihívás ingerlővé.
Még a száján mosolyodik el a megjegyzésre, az utolsó, simogató alig-csók szinte nevet.
- Nem segítene. A játék odáig szól, amíg a dom nadrágtól megszabadítalak. Az egyenértékű a nyakörvvel, hm? - Pillantásán sötétkék, fémes árnyú belső tűz kéjeleg. Most egálban vannak. Három gomb tart az ingen vetkőzésig, nadrág, alsó. A férfi esetében a csizma, zokni, felső kombó pont ugyanerre az adok-kapokra felel meg.
- Óh? Ez egy szív volt?! - Emeli meg az állát zabálnivalóan pofátlan félmosollyal idézve vissza az smsek árját. Kihúzza a maga oldalán a széket és ezúttal már valóban egy magasságba helyezkedik a hímmel, ahogy lehuppan rá. Egyenes tartással tölti ki a piát mindkettejüknek, bár nem nyúl hozzá... ki mondja, hogy nem lesz rá szüksége?
- Valóban megteheted. - Fél keze a pulton fekszik, ujjai lustán zongoráznak hallhatatlan dallamot a szürkemárványi felületen, íriszeibe belehunyorog a másik alakjának kontúrozása. Vajon... miért nem villan fel az elvárható emberi "hupsz erről megfeledkeztem" típusos reakció? Miért olyan pofátlanul nyugodt, amikor nyilvánvalóan kiskapura, mi több, hibára hívták fel a figyelmét?
Élénk, fókuszált pillantása túl a nyilvánvaló kéjvágyon analizáló fénnyel figyel. Valahogy nem kontrasztja a másik hideglángú céltudatosságának, mégsem azonosul vele úgy istenigazából. Egyszerűen csak... más.
Mosoly rándul a száján az első állítást hallva, valahol ezzel szinkronban oszt, ha nem is lapot, de tányért mindenképp, a maga előadásával közbeszúrva nem reagál azonnal a férfi játékkezdésére.
Csak miután elkészült és kiegyenesedett, simítja meg az állát, érintése lecsúszik a bőr vonalán, végigköveti a póráz vonalvezetését...
- A német precizitás rendkívül hatékony, de nélkülözi a fantáziát. Nem kockáztat. Annyit tesz, amennyi szükséges és azt maximálisan teszi bár, nem is nyer belőle többet. A fritz van elég fifikás, hogy szoros skatulyába zárjon, míg Európa boldogtalanabbik végén engedjük, hogy magad válaszd meg, mire van igényed. A gyorsra... - megoldja a szegycsonton fekvő gombot. - vagy a többre.
Igen. Ez a kiskapu teljesen és tökéletesen tudatos volt. Felsorolni olyasmit, amit már biztosan tud, egy számára semmi újat nem jelentő helyzet. Nem nyer rajta, pusztán lehetőséget veszít, de valóban, kétség kívül hatékony.
- Egyébként közel jártál. A nemzeti italunk a Țuică. Szilvapárlat. - Erősen kétséges, hogy a férfi fejből tudná, hogy ez mégis melyik országhoz tartozik - amcsi arrogancia, ugye? -, de ha igazán érdekli, éppen elég információja van rákeresni.
- Meglehet. - Nem tagad és nem is erősít meg ezúttal, bár a korábbi fél éves vallás után annyira nem nehéz kitalálni, hogy nem ez a fő elfoglaltsága a prostitúció mellett ugye. Nikolay kedvtelve figyeli a másik reakcióit az ételt illetően. Szeret főzni csak úgy magának is, de ha már éppenséggel mást akar lenyűgözni, akkor igenis nagy örömét leli a pozitív visszajelzésekben. Az a nyalintás - illetlen, vagy sem - zabálnivaló és ebben a pillanatban épp kifejezetten szereti érte. Nem, ez nem azt jelenti, hogy térdre borul és örök szerelmet vall. Szimplán csak... szereti a reakcióit.
- Örülök, hogy ízlik. - Nevet arra a már-már szégyellős mosolyra és valahol ezen a ponton veszi fel ő is a kést, villát. Pusztán gyakorlatias okokból kezd a hússal, a csontról azt a legmacerásabb leszedni, míg a krumpli és saláta könnyen kínálkozik a villának. Nagyjából egyenlő arányban osztozik a részleteken.
A gondolatfolyam elejét még mosollyal hallgatja, s csak az utolsó szavaknál rebbennek meg a sötét pillák árulón, vonásaiban is megkomolyodva. A kékség felvillan, lassan rág, lenyeli a falatot, elgondolkodva nyalja meg a száját.
- De neked igen. - Jelenti ki csendes, mély, határozott hangon. - Felizgatnak a sebhelyeim. Megijeszthetnének, mint egy átlagembert, menőnek találhatnád, mint egy kamaszsrác, vagy meglehetne a szemedben a reszpektjük, mint egy maffiatagnak. Te egyik sem vagy. - A kés hegye érinti az alsóajkát az elgondolkodás fémjeleként, pillantása tanulmányozón fixírozza a másik vonásait. - A gondolkodásmódod élesen eltér a társadalmilag elfogadottól. Számodra nyomot hagyni a világban nem a feleség, gyerek, kutya, ház, kocsi fészekrakási elvben nyilvánul meg, másokba vésnéd bele magad. A figyelmed veszélyes, mert te magad is veszélyes vagy. A sebhelyeim azért izgatnak, mert halálközeli veszély árnyéka vérzik ki belőlük, mert kínnal jártak, mert volt, aki megtette velem és mert te magad is megtennéd. - Lenyalja a kés hegyére tapadt zsírt, kíméletlenül megőrizve a szemkontaktust.
- Ez egy állítás volt. - Jegyzi meg zárásként, ami esetében egyszersmind annyit tesz, hogy nyilvánvalóan a kockázatosabb útvonalat választotta a beszélgetésben. Ráadásul komplexen.
- Nem mellékesen a kimondatlan kérdésre válaszolva, igen. Pokolian fájt mindegyik, amit a hátamra vágtak. És igen. Bejön nekem, sőt. Mérhetetlenül begerjeszt a tudat, hogy a buszsofőr vidám, flörtölős mosolya, a kajafutár hajlandó adakozása mögött kifejezetten... számító, hideg fűszerű veszélyízed van.

♫: The Devil In Me§: and you're mine ★ ✎: 1513 ★ id: 0049
FEEDING TIME
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Keith Gerdes
Kor :
33
Foglalkozás :
Villanyszerelő, Ipari Alpinista
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Szer. Aug. 15, 2018 7:20 pm

HAZUDJ HA TUDSZ
elsőrandi ekvatoriális
18+


És ha már a közös nyelvről van szó, annak ellenére unhatatlan lelkesedéssel keresi ezzel a különös bestiával, hogy minden felhergelt látszat szerint tökéletes közöttük a kommunikáció. A nyelvre nyelv felel, a szájra száj, a fogakra a nyak vastag, érdes bőre, izmos nyelvének kígyózó éle puhán végigszalad a borosta ültetvényein, a nyálának halvány afrodiziákumával jelöli ki a területének határait, hogy tudja mind a terület, mind más kóbor vándorai azt, hogy mennyi az annyi, és kivel húz ujjat az, aki rátenné a kezét erre a tagra, és nem csak a kíváncsi, vászonnadrágba száműzött, még fegyelmezetlen hímtagra. Sóhajjá mélyül ki a csókja, a forró pára nedves, buja simogatás a másik nyakán, kiérezhetetlen esszencia benne a látnoki szomorúság a lehetséges jövőkép felett: képtelen lenne összekaparni magában annyi féltékenységet, hogy azzal megvédje a birtokát. És ez valahol fájón szúr fellelkesedett lelkébe, ingerszegény öntudatába, mert sérti a tudás, a bizonyosság, hogy hiába tölti ki most a világát Seth, állati nehéz fenntartania a saját érdeklődését, és az testi-érzelmi kihívójában inkább új játékszert látna, semmint leverni való ellenlábast. Pedig valahol milyen imponáló tett is az! Olyan romantikus erőszak-típusú viselkedés. Hiszen a legnagyobb vadaknak az emberiség ősi történelme szerint szabályosan udvarolni illik a barlangrajzok varázskódexein, a sikeres vadászat megköveteli a természet együttműködését, a tápláléklánc köre szent, az ember megeszi a környezetét, de meg is eteti, etette régebben, amikor még talán a föld is ifjú volt, s mind e szép hagyomány feledésbe merült. De itt van Seth, és biztosan érzi az ízén, hogy érte érdemes volna küzdeni, ha úgy adódna. Ha ő akkor éppen alkalmas lenne rá. Alkalmas lesz rá? Ki tudja, a jövő olyan bizonytalan körvonal, és amit biztosan tud egyáltalán a férfiről az olyan kevés, hogy éberen tartja éjjel és nappal a kérdéseinek olvasókörét.
- Mhmmm, csak el ne bízzam magam, nem igaz? - búgja válaszul a harapásra, beleborzong egész testében, a másik derekán sikló ujjvégei belerándulnak, mintha a fülcimpáját és a kezeit meleg zsinór, forródrót kötné össze, az oda adott harapás, csók és nyalás pedig összerántaná marionettfonalait, és az érte kapás mozdulatának ingerelője volna ez... de a feltételes rész itt is nyugodtan elfelejthető. A vadító kis mozdulattól megvonaglik a csípője, a bőr a bőrön pont olyan izgató, mint amilyennek azt a másik elképzeli és prezentálja.
- Majd meglátod - ígéri kárhozott mámorban, de csak ésszel éli bele magát a kiszolgáltatott test lehetőségébe, ésszel és magabiztossággal, feltételes mód nélküli jövőben helyezve el, hiszen a jövővel amúgy is olyan ambivalens a kapcsolatuk, megfosztják a megbánástól, és a jelenbe helyezik el azt, mégsem bosszúsak emiatt. Az ujjai búcsúzóul csak dobolnak egyet feszes hasfalán az odahagyás margójára.
- Ilyen az a popszakma - méltatlankodik a saját gyomra felett (máshol nehéz is volna), de a méltatlankodás könnyedén változik mézes megelégedettséggé az izmaiban, amivel finoman beleegyenesedik abba a fogásba, amelyik valódi ragadozóhoz méltóan kapja el a megfigyelésre kínált bőrnadrágos fenekét. Hol van már az ártatlan ugrószöcske, itt a fűrészlábú, izgalmas, egzotikus és mohó.
- Ahogy emlékszem, nem is szorul segítségre, inkább kihívásokra - méltatja a másik emberfeletti állóképességét, mielőtt elvonná étvágygerjesztő fenekét abból a fogásból.
- Hogy mik vannak! - prüszköl egyszerre felháborodottan és felcsillanó szemekkel- De nem csodálkozom, a whiskey macsó ital, aki kemény whiskeyt iszik, rajtad meg elég sok minden elég kemény - emlékképektől kellemesen bemozaikosodó tekintetét futtatja végig a másik alakját, aztán a válla felett elnéz a fürdő felé, nehogy megfeledkezzen róla, hogy alkalmasint hova zavarja be Sethet műsort adni. Ami jár a kolléganőnek, az neki is!- Be kell valljam egy futó pillanatig a múltkor én is gondoltam rá, hogy esetleg prosti vagy - szemérmetlenül és kertelés nélkül úgy mondja ki, mintha nem tudná, hogy ebből milyen viharfelleget szakíthatna a saját fejére "lekurvázás" címszó alatt, de a provokáció fáklyalángja a szemében olyan őszinte elismeréssel és méltatással párosul, amitől méhcsípte ajkain édes ízű a csók még az alkohol kemény kaparása sem keseríti meg, buja és vággyal teli. Van egy pillanat, amikor inkább átkúszna a pulton (amikor az ujjai a mellbimbóját simogatják elő feszes bőrének panorámarejtekéből) és máris leteperné a padlóra, vagy felrángatná a szürke lapra, és az a pillanat nem múlik ki belőle akkor sem, amikor végül visszaereszkedik, ikerharapással tükrözi a vágyakozás testbeszédét, mielőtt kissé félrebiccentené a fejét a nagy figyelésben.
- Hallgatlak - a pillantása motozó kis kéz, egészen aprócska szellemérintésekkel járja be a másik arcát, elidőzik a száján, ami kimondta: "játék". Ők ugyan már nem gyerekek, így a játékaik is másfélék, mégsem olyannak tűnik a szó, mint ami szexjátékot sejtet, de a kihívás lehetősége mégis vonzza. Továbbvonul a tapogatózás, le a nyakra, ahogyan Seth a saját nyakában húzza a szíjat, az máris egy játék, méghozzá a rosszvérű fajtából való, felsóhajt láttára, és mert kérik a szemeit, odatartja a pupilláinak fekete árnyékkörét, hogy döfje csak bele a kékségeit, és ő boldogan agonizál feltűzve rá. - Mhmmhmm - felel, de az ujjainak, amik a gombokkal játszanak, mennyi-mennyi játék hever máris körülöttük parlagon, és ő olyan szívesen játszana velük, hogyan is mondhatna akkor nemet?
- Tudtam én, hogy dupla alsónadrágot kellett volna felvennem - súgja a szájára bolondulva a vágytól, hogy rámarjon elsuhanó ajkainak kéjszárnyú lepkesimítására, de nem biztos benne, hogy nem játszanak-e máris, megvadult kérdések keringenek benne elragadtatott indulattal amiért hideg számítással a sarokba zavarja őket, mind kisebb és kisebb helyre szűkítve az életterüket, és ezzel elcsippenti az emberiesség lángját is a lelkében. Hiszen a megismerés kérdései táplálják azt, hogy közelítsen, megfosztva tőlük az a pucér szemlélő lesz, akinek született, és akinek alabástrom elméje nem olyan hajlékony, puha és izzadt anyagból van, mint mások lelke. Mint talán Seth lelke is, de mégis, az övé egy a millióból, amibe értő kézzel macskamentát szórtak csak az ő biokémiájára hangolva. Vagy jól megválasztott szavak bársonyos szeszélye teszi talán, hogy ötdugásosnál (az azért nagyon max határokat feszeget) többre, jobbra tartja, és a varázsa buborék, ami majd kipukkad, ha keményebben megszorítja?
Hát nem szorítja meg keményebben. Olvadó mosollyal néz rá.
- Játsszunk, szívem, de máris nyertem, és ezzel engem nyertél - kéjesen legördül a hangja a kimondatlan "vesztettél" durva gondolatáról, mert akárki is nyer, mindenki nyer, kivéve a kezei, karjai, máris szomorúak, pulton végigsimít, míg eligazítja a tányért, szalvétát, kést, villát. - Mert a "nem vagy XY" állítások sorával egészen gyorsan és teljesen tévedhetetlenül levarázsolhatnék rólad mindent, ami jól áll -szinte hűvös pillantása fut végig a kellemdús testen, de ebben a hidegben nem a vágy lett kevesebb, nem a csókra, ölelésre, tüzes érintésekre termett bujaság csökkent, hideglánggal éppen úgy ég, éppen úgy vágyik, de minőségében másként, kemény céltudatossággal látja maguk között a kihívás akadályát- Például már tudom, hogy nem vagy német, hiszen egy fritz elég fifikás ahhoz, hogy az ilyen keresztfeltételeket megakadályozza, tehát tévedtem a snapsszal, és ez máris egy állítás rólad - és hogy mit vetetne le először vele? Elmosolyodik lágyan, de nem az inget, bármennyire is vonzza a bőrrel cirógatott bőr a gonddal gombolt gallérok között, csak az önuralom alatt gyújtaná meg a lángot vele, ha azt venné le elsőnek, amit a második legjobban lekíván róla, hogy istenszabású bőrébe temesse a pillantását, majd az arcát.
- Szóval bátran kijelentem, hogy Európa boldogtalanabbik végéből származol - és itt áldoz egy pillantást a tányér tartalmának, ételnek kijáró elragadtatottsággal a perem alá nyúl, a szeme elé emeli a gőzölgő, mutatós halmot, és az idegenvezetés hallatán elismerő hümmögéssel imitálja egy sóhajtozó turistacsoport hangeffektusait.
- Nem semmi, és nagyon nem amerikai! Bárkit levennél vele a lábáról, fogadok -de hogy gyakran csinálja-e? Őszintén szóval kétli, és mégis, mégsem állítja, mert benne egy halkabb hang azt mondja amit mindig, hogy a túlzott magabiztosság bajba sodorhatja. Ah, megint a régi nóta, egészen unja már. A tányért letéve felveszi a kést-villát, az olvadt-puha húsba meríti először a fémfogakat, átdöfve a bőrt kimetszi az első falatot, hozzácsippentve kis falásnyit a mézes gyümölcsből a szájához emeli, önfeledt illetlenséggel megnyalintja, hogy megbizonyosodjon: a méz az bizony édes. Mindenki tudja. Mindig is ilyen. Mégsem tudott ellenállni neki, de egy olyan világban, ahol az emberek újra és újra elfelejtik, hogy a szex jó, és inkább nem fordítanak rá időt/energiát/pénzt és büntetésre használják a megvonását ezért senki sem ítélheti el.
- Ejha - az első húsfalattal a szájában olyan arcot vág, mint aki sose tudna ezzel leállni, a köret mellőzésével újra csak a húsra vágyik, a zsíros ízorgiára a szájába, és csak aztán pillant fel újra, szinte szégyellős mosollyal szaftfényű szája sarkán.
- Amúgy, lehet, hogy a te -hazádban- világodban úgy van, de a mi esetünkben én megmondhatom a nővéremnek, hogy kit ajándékoz meg a combján masnival magával, de ez fordítva nem működik, így nem igazán tud ezzel a kedvedre tenni, csak nagyon formális a jóváhagyása feléd, mert bejössz neki, de mondjuk a tetoválásod már egy kissé kiborítaná, és a sebhelyek sem lopnák a szívébe magukat - ábrándos képpel bámul a férfire. Most! Most láthatja azt az arcot, amit akkor vág, ha valaki a hegeire tapint (még ha most csak szóval), azokra a hosszú, mély egyszersmind kidomborodó gyönyörű emlékhalmokra. Bár evőeszközök vannak a kezében az ujjai begörbülnek, egyik a másik után új helyet keresnek maguknak a vékonyka fémen, noha testre tapintanának és fészkelődik kevésnyit, árulkodó izgalommal. Mennyit árulkodik ő, és milyen kevés valódi információja van Sethről! Ez a játék egyáltalán nem fair! Milyen izgalmas, hogy valaki vele szemben csinálja ezt!


♫: dic-dic-dic §: my toy ✎: 1511 ★ id: 0048
FEED ME
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Lucas Garcez
Kor :
28
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Kedd Aug. 14, 2018 2:14 am

HAZUDJ HA TUDSZ
Ложь если можете
18+

A társadalomról nagyon sok minden elmondható, de az nem, hogy másoktól ne védené foggal-körömmel, instalikeokkal #respect alapon az ivadékait. Hogy felmenőik mit tesznek velük legálisan nyomába se érhet annak, ami idegenben súlyos törvénysértésnek minősül, szóval igen. Ilyen elvek alapján teljes joggal követelne bárki abszolútumot távolságtartási végzés ügyében. Az ilyen félúton kamasz és fiatal felnőtt aranyközép kölykökben az a jó, hogy a megfelelő összeggel és pláne ilyen ráérős semmi munkával remekül motiválhatóak. Bejön a nevenincs fekete-fehér párosnál és bejön végül a sokkal kisebbnél is. Minden csupán hozzáállás és a megfelelő közös nyelv kitanulásának kérdése.
Amit Ezio érez ellenben, az nem holmi jólirányzott atyai ösztön, hanem uralkodási vágy. Kontroll alatt tartani valaki életét. Függő szerkezetbe helyezni egy nálánál gyengébb egyedet, ami kéz alá simul ha parancsolják és csendesen szűköl egy sarokban, amikor megrugdossák. Mert a kutyából sem szalonna, sem következmény nem lesz ezen a csodás, előrehaladott modern korban, hm?
Egészen más téma a vadállaté, amit az ember úgy talál elütve, avagy épp elkóborolva az úton. Az egyik percben szöcskének tűnik, a következőben hiéna, a harmadikban egér és mire legközelebb látja árnyak közül kiemelkedni, már véréhes, erőszakos, mohó, nagytestű ragadozó, aminek a hátán pokolmacskák tanyáznak egyetértő szimbiózisban. Hogyan irányítható valami, amiről nem megállapítható micsoda? Ismeretlen a faja, jellegzetes élettere, vadászmechanizmusa, az étrendje, valós ereje, képességei és  szokásrendszere. Nem őshonos a területen, az ösztönösségét nem hajlította formára a civilizáció igényszintje, a nyakörvet önként és kéjelegve viseli. Más az illata, más a színe, a hangja, az ingerküszöbe, a követelése, a hozzáállása, a világban elfoglalt helye. Ez a fajta nem a szenteskedő, bicskanyitogatóan bélyegző típus, számító már annál inkább. Tudja, milyen hatással van rá. Látszik az íriszek buja kékjén, az egyenes tartás uralkodó csillagállásán, a mozdulaton, mellyel meghív saját magára.
Mennyi-mennyi ostoba állat szórja szanaszét a maga trófeáját boldognak és boldogtalannak, de az ágy felett mégis éppen ez mutatna legszebben.
Más ez a lélektalálkozás - mert tévedés ne essék, a pszichopatáknak is van súlyos hiányosságokkal tépkedve -, az íriszek szembenálló duplatükrén át igen távol áll attól, ahogy korábban a vöröske igyekezett fenntartani a szemkontaktust és saját vékonyka, egyetlen huszárvágással keresztülszabható kis életét. Azok a lidérckékek nem a túlélés reményében követik a másik félrecsúszó tekintetének legapróbb rezdülését is. Nem. Kizárólag azért történik, mert a kékeszöld öböl még nyugodtnak ható állóvizét akarja látni felkavarodni. Ez vágy, valahol elvárás és mindenek előtt kíváncsiság, hogy vajon odaát éppúgy belevérzik-e a múlt közeli víziója a jelenbe, látja-e maga előtt akként, ahogy teszi ő maga is, éppoly kristálytiszta-e az élvezete, mint az övé...
- Van elképzelésem. - Mintha mélyebben szólna a hangja ezúttal és ez kísértetiesen idézi a két nappal korábbi fűszerezettséget. Mert bármit is lát az idegen nyelvű a szemeiben, az megfeszíti az izmokat a zárt állkapocs vonalán. Ingerültség? Nem... egyértelműen az ingereltség védjegye inkább, a száján leheletnyit simító félmosoly azzal a nagyon is szuggesztív pillantással karöltve kifejezetten sötét fűszerű elégedettséget kap. Ez az érzésvilág éget tulajdonjelet a férfi szájára, a viszonzásban szenvedély van, ismét csak és látszólag örökké pórázon tartott, nagyon is testi éhség, ami tobzódik a másik alaposságában, mohóságában. Vele együtt forr fel és tüzességében elbitorol a világtól, megfojtja a lélegzetet, meglékeli a koponyát kifolyatva a szükségtelen gondolatokat és belefeszül az ölbe, ahogy reagál sajátja törleszkedve, gátlástalanul, érzékenyen. Megharapja a száját, mielőtt eresztené és egyáltalán nem teszi szívesen, még ha olyan átok készségesen is emeli az állát a játéknak. A torkon karcoló, játszmázós nevetésre adott reakciója halk nyögés, szisszenés és torokköszörülés triumvirátusi szerelemgyereke.
- Alábecsülöd a képességeidet, Őhercegsége. Mit gondolsz, miért kapsz álló farkú képet, hm? - Megharapja a fülcimpáját csak úgy gyengéden, ahogy amaz oldalra pillant. - Nyugodtan elfelejtheted a feltételes részt. - Rányal saját harapásnyomára, ez már szinte hagyomány köztük bármilyen pofátlan megállapításnak is tűnik két egymásba folyt aktusból kiindulva. Halkan nevet a felvetésre, mutatóujja ezúttal finom, ingerlő útvonalat jár be a keresztcsont ívén a fenék árkában. Vajon van annyira izgató a bőr a bőrön, mint amennyire képzeli? - Átkozottul kíváncsi lennék rá. - Dorombol még a fülébe és nem. Nem feltétlenül leitatva érdekelné, elvégre... akkor túl sok minden esik ki, hm? Alkohol terén nem egyeznek hasonló visszafogottsági indíttatásokkal. Egyrészt iszonyatos a szeszbírása hála az orosz víz helyett is vodka nagyon is élő sztereotípiájának (kurva hideg van ott, oké?), másrészt kifejezetten arra drillezték, hogy a legszélsőségesebb állapotban is csukva tartsa a száját. Esélyesen előbb kapna alkoholmérgezést, minthogy megfelelő állapotba hozzák úgy nagyjából... bármihez.
Hogy nem gondolkodik ezen, pusztán a férfi mozgásának köszönhető, pillantása megtapad a hüvelykujj gondolatfosztó és -ébresztő útján, a mohó elvárás feltapad az acélkék íriszek tükrére, kikarmol a pupillán keresztül és pokolian elégedetlen, amikor ő maga állítja meg.
- Nagyon nagyvonalú ez a jövőidő. - Jegyzi meg felvont szemöldökkel, részéről már akkor kár volt amikor kimondta, de hé? Ő tud várni. Arra, amire tényleg érdemes.
- Pft. - Vigyorodik el arra a mindent ledomináló gyomorkorgásra, szemeben pajkos, játékos fények játszanak. - Nagyon ellentétes jelzéseket adsz, kérlek, most mégis hmmmm... - Az elgondolkodás vegyjele ezúttal kristálytisztán, hosszan kenődik el a férfi formás seggén, feje oldalra biccen, ahogy jól megnézi magának, keze előre csúszik, széttárt ujjai a combon, az ágyék feszességet még nem érintő vonalán, hüvelykje a csípőn, farka a fenekén. Az előbbivel pózban tartja, az utóbbival végigcsúszik alulról felfelé érzékletes nyomást gyakorolva a partok közé.
- Nem segítesz a türelmemnek, Ezio. - A torokhang mélyre karmol a mellkasában, egészen fűszeres zöngét véreztetve ki a tüdőből. Keze csak akkor csúszik le róla, mikor a másik ellép, mélyen szusszan, megnyalja a száját. Dög.
- Nos... mindkettő igazából. - Szól már a szekrénynél, futólag rápillantva a gyűjteményre. Különösebben nem nagy szám valójában, egyik sem egy igazán drága fajta, bár van egy-két középkategóriás. - Ezt például - Kocogtatja meg a whiskeyt - azért kaptam, mert szíveskedtem elég sokáig zuhanyozni ahhoz, hogy a kukkoló kolléganő elélvezzen a folyosón. - Olyan angyali mosollyal fordul társa felé, hogy csoda ha nem szakad be azonnali hatállyal a mennyezet. - Nem mintha tudná, hogy tudom, de gondolom megnyugtatja a lelkivilágát, ha időnként fizet a hm... szolgálataimért? Szerinte whiskys csávó vagyok. - Ezio szerint pedig snapszos. Mhm. Hm. Vajon németnek gondolja? Vagy osztráknak. Abból ítélve, hogy nem valami amcsi likőrt hozott ezen égisz alatt, elég nagy az esélye. Heh. El kell ismerje, ez elég jó húzás volt. Oh fuck. Miért érzi úgy, hogy az a pillantás becsúszik a pupilláin át, hogy módszeres terraformálást (hódításnak hívják, Nikolay) végezzen azon a nagyon mélyen őrzött lelkivilágán? És ez neki miért tetszik ilyen átkozottul, amikor tudja hogy Mr. Henderson maximum egy hónapos élettartammal rendelkezik még?
A poharak koccannak és a kékek fénye cseppet sem kopik, nagyon is felfogja azt a villanást. Nem mert rejthetetlen lenne, hanem mert a saját ajzottságából, a másik reakcióiból, az smsek lekötözhetetlenségéből és általános hangvételéből mérten már nagyon is képet kapott arról, mi tetszik és mi nem... még ha a katonai vonulatot tudatosan nem is keveri bele az egyenletbe. Kifejezetten nem akar okot adni magának arra, hogy lerázza.
...
Hm. Mivan?
A kérdés belehal az alkoholba, ahogy lehúzza egy hajtásra a kívánalmak vezérelvén. Érzékeli a mozgást a pillák árnyékából lefelé villanó figyelem peremén és a pohár éppen időben ér a pultra, hogy előre nyúljon.
A bőr megfeszül a csigolyákon, ahogy előrébb húzzák, az álla felfelé emelkedik, a szája még a szesz jellegzetes ízével fogadja magába a csókját, míg keze alulról simít rá a mellkasára. Ujjai becsúsznak a V kivágás alá, végigcirógatja jobbról a mellbimbót, a bordák billentyűit, lecsúszik az izmos hasfalon. Nagyjából eddig jut, mielőtt visszahúzódna tőle, tenyere halkan csattan a pulton, hunyt szemmel, beharapva kóstolja le szájáról a férfi ízét.
- Mit szólsz egy kis játékhoz? - Dobja fel a labdát mély, érdes hangon egy szívdobbanással az előtt, hogy felvillanának a kékek újra. Tényleg kurvára fel van ajzva, ha egyetlen csók ilyen hatással van rá, de... mikor is küldte azt a képet? Az álla lebiccen, mutatóujja beleakad a bőrszíjba, megmozgatja kicsit a vállait, ahogy megigazítja magán. Pillantása szinte keresztüldöfi a férfit és messze nem a gyilkos értelemben. - Amíg eszünk, nem kérdezhetsz semmit. Kijelenthetsz rólam dolgokat. Ha igazad van - ujja lecsúszik a torkán, megakad az ing felső gombjában. - vetkőzök neked. Ha nincs, te vetkőzöl és fordítva. Ha közben az egyikünk nem bírja magánál tartani a kezeit, a száját és úgy bármelyik testrészét - kinyúl oldalra, megkocogtatja az üveg oldalát - inni fog. Ha előbb vetkőztetsz le, mint én téged, megkapod a pórázt. - Előre dől, rákönyököl a pultra, így egészen közelről fénylenek azok a hidegre szánt, most forrongó kékek. Oldalra biccenti az állát, pillantása lemozdul az ajkakra és egy pillanatig erősen él a gyanúper, hogy csókra mozdul. - És pokolian engedelmes leszek bárminek, amit megkívánsz. De ha ez nem történik meg, mielőtt leszedném rólad ezt a nadrágot - Pillant fel hirtelen - Akkor nem használhatod a kezeidet. És előre szólok. Nagyon. Kíméletlen. Leszek. Veled. - A szája minden szóval súrolja a száját, lapos fényű pillantásán kéjes, alattom fény játszik, ahogy alulról néz rá felfelé.
- Játssz velem, Ezio. - Alig csók az alsóajkán, mielőtt felemelkedne az ingerlésből. Mert ez az, nemdebár? Vegyítve egy nagyon alapos, nyílt kihívással.
- A nővérednek üzenem, hogy ha igazán a kedvemre akar tenni, az öccsét küldi ajándékba. - Felfelé görbül a szája a mosolyban, ahogy oldalra lép, kést, villát, szalvétát vesz elő, az egyik fele Eziohoz kerül, a másik nála marad szép takarosan. Halkan nevet a megjegyzésre, a lenyűgözöttségre viszont már hunyorgón pillant fel.
- Mh. Csak akkor rendelek, ha nincs időm főzni. Jobban szeretem tudni mit eszek meg és hát... szeretem csinálni. - Megemeli a két tányért és először a férfi elé helyezi le a sajátját. - Ropogós kacsasült montenegrói tepsis burgonyával, mozarellás paradicsomsalátával. Jó étvágyat!
A gazdagon megrakott gőzölgő étel minden kétséget kizáróan pazar látvány. A kacsahús bőre pirosra sült, étvágygerjesztő illata van. A tetején a nektarin méztől fénylik, a szezámmagos krumpli vöröses árnyalatban játszik a fűszerezéstől, enyhén szaftos a rácson sütött kacsa lecsöpögött, beivódott zsírjától, míg a paradicsomsaláta szimplán csak kellemes, semleges kiegészítője az íz- és látványvilágnak.
És ami azt illeti, igen. Mint általában, amit szeret csinálni, abban valóban állati jó is.

♫: This Night§: Do you want to play a game? ★ ✎: 1646 ★ id: 0047
FEEDING TIME
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Keith Gerdes
Kor :
33
Foglalkozás :
Villanyszerelő, Ipari Alpinista
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Hétf. Aug. 13, 2018 8:06 pm

HAZUDJ HA TUDSZ
elsőrandi ekvatoriális
18+


Valahol ironikus, de bírja a kölyköket, annak ellenére, hogy a társadalom nagy egésze véli úgy, hogy a hozzá hasonlóakat a lehető legtávolabb kellene tartani az emberiség leggyengébbikeitől, mert káros befolyásuk kínos következményekkel járhat a suhancok jövőjére nézve. Talán pont ezért szereti őket, mert velük egy csomó nem konvencionális társadalmi játszmát lehet játszani, olyasmiket megcselekedni, amire amúgy szabályok és törvények vonatkoznak, a felnőttek kis világában mindennek helye van, meg elrendezett módszere, így pl. ha a motort el akarja zárni, menjen parkolóházba, aztán gyalogoljon, cső, ennyi. De miért lenne ennyi, ha itt ez a két remek srác?
- Kösz, jó arc vagy - szűkszavúan dicsér és még csak nem is a pólót, hiszen nem lányok, nem arra a legbüszkébbek, amit viselnek (bár Romannál a buszon ezt talán megkockáztatta volna), betolja a motort, és megbízik bennük. Éppen bennük a kis füves privát szférára vágyó suttyókban, akiket kifizetett, mintha komoly felnőtt tradíciót (és nem felnőttfilmeset) folytatnának, a megbízatás hivatalos lenne, és nem kétli, hogy a moci tényleg itt lesz. Lehet, hogy téved, de meg tudná szokni, hogyha ezek a kis tökik mindig itt lábatlankodnának, amikor házhoz jön randira, és ő mindig rájuk bízná a cuccost, és az egész egy rituálévá válna, visszatérő vendég adta ritmusos napirenddé. Mert valahogy jó. Minden oké vele. Ilyennek kellene lennie a dolgoknak, egyszerűnek és tisztának, ár-érték arányban rendezettnek.
A pár számmal kisebb kölykökkel is jól kijön. Könnyű őket szórakoztatni, azonnali válaszreakciókat adnak, ami manapság fontos és hasznos, és ha az ember rendesen eteti, itatja, gondozza őket, akkor láthatja, hogy fejlődnek és életben maradnak, meg minden. Kiskorában akart egy kiskutyát, meg is kapta, de a nővérei és az anyja lázadása miatt (akiknek az apja nem engedett háziállatot sose) egy nap után el is tűnt, mielőtt megszerethette volna. Ez az önkéntelen párhuzamállítás persze nagyon helytelen, de a kis vöröst elnézve a remény sárgájától szinte vakítóan aranyló játékkal a homálylepte lépcsőházban el tudja képzelni hasonló helyzetben. Bár nem szabad. Ugye.
Hátrahagyja, mint a kiskutya emlékét (Saber, így nevezte el, a kis vörös is lehetne mondjuk Sabre), bánat és visszaemlékezés nélkül, de meg nem feledkezve róla, és hazatér, mint a munkában megfáradt jóravaló ember. Nem itt lakik, és a helyszín is kifejezetten semleges, de az otthon nem hely hanem lélekállapot kérdése, és mi más lehetne az otthona, mint a hely, ahova az illaton kívül a látvány is behúzza. A vágy, hogy viszontlássa a másikat sárgásfakó hallucinációvá tömörödik a pillantásának tovarebbenő fókuszában az ágyon, a takaros küllemet felgyűri a képzelet, és valami elképesztő látomásossággal hátulról látja Sethet (bár nem kell hozzá olyan sok fantázia, hiszen látta a hátát) az akkor hajnali önmaga felett, erőteljes mozgásának gerinchullámát, a csípőjének szeizmográf rajzolatával áttetszően beleírni a hangulatmegvilágításba azt az érzést, azt a gyönyört, ami akkor az övék volt. És hirtelen neki is melege lesz, sóhajtva vesz lélegzetet, s mint egy igen attraktív fényvágyó moly követi a kék szellemlángot a másik lápos, buja szemeibe, hogy ott elidőzzön kevésnyit az örökkévalóságig.
- Akkor tudod, hogy mit éreztem - elfogódott szavai még a látomás hatása alatt önkéntelen is felidézik azt a megnevezést, amivel Seth megnyerte magának kábán, kimerülten és kielégülten, mielőtt az ő nevével az ajkán álomba alélt volna. Megismételhetetlen, gyönyörűséges pillanat volt, így érezhették magukat a régi istenek, akikhez fohászkodtak a korai emberek örömükben, bánatukban, életük apró-cseprő eseményei előtt, után és közben. Barbár korokban megérhette istennek lenni, és megéri neki most is, ezerszer is, bőségesen megfizeti Seth pillantása, készsége, ölelése, ölbéli összecsókolózásuk, mintha még el sem váltak volna egymástól, és újra itt! Megörvend a test, felderül a szív, beledübörög a mellkasába amíg csókolja hosszan forrva az ajkára, megízlelve igazán, alapos kóstolót véve mindenből, amiből érdemes, mialatt kölcsönös örömük ajzottsággá válik.
Torokhangon belenevet a torkába az emberi szavakra, fogai között a bőrrel, majd Seth irhájával, zománcélük megrajzolja a gégét.
- Kanosaaaan? Mindig ilyen mohó vagy, vagy csak én vagyok rád ilyen hatással, ha belépek ezen az ajtón? - a nevetés nem tágít a hangjából, fél pillantást vesz az üvegre, szinte büszkét. - Egy kis bódulat nem árthat, ki tudja mit tennék a kiszolgáltatott testeddel - játszadozik el a leitatás gondolatával a jó vendég magabiztosságával, aki ha már étellel várják italt hoz, ezt követelik meg a hagyományok és ő szívesen tetszeleg gáláns bőrben, ha ezzel megtarthatja Seth kezét és úgy tűnik, megtarthatja. Kissé ő is hátradől, a vállai a kurta pólóujjban feszülnek, az anyag rásimul, széles, tágas mellkasát szeretőn öleli, karcsú derekát megslankítja, egészen fiússá rántva össze a csípőjének vizualizációját. A hüvelykujjával végigsiklik a V kivágás alsó csúcsából a saját köldöke felé a kérésre, gyors, de kacskaringós út az, a saját hasfalán zongorázik szlalomozva, de a szerenád csak a férfinek szól. Felnevet a meghátrálásra.
- Hidd el, megbánjuk mindketten! - de szemérmetlen gyomorkordulása hatás-ellenhatás relációból fakaszt méltatlankodást és óva inti attól, hogy komolyan próbára tegye az elhatározást, és tönkre a frissen sült ételt a várakozással. Komolyan éhes, és nem csak a léte, de azért a szükségesnél sokkal mélyebben belehajol abba a dobásba, hogy biztos és pontos legyen (jó nagyot puffan a kabát), farral természetesen a másik felé. Hiába, így van ezzel az ember, amikor jó dolgok vannak kilátásban, akkor azok egyszerre történnek, hogy a zavarral és a türelmetlenséggel megfertőzze az egyik a másik izgalmát. De rajta nem látszik bánkódás amikor végül megkerüli a pultot, és csodálkozó pattintással a száján betekintést nyer a nemzetközi spirituszplaccra.
- Ejha - elismerő biccentéssel hódol a gyűjteménynek, és egyszersmind elismeri az ilyen irányú tapogatózásainak kudarcát, de jókedvűen ül fel a székre, a szürke lapon lassan végigsimít. - Szép válogatás, ajándékok, vagy hobbi? - kíváncsian átnéz rá, milyen messze van, de mégis milyen kívánatos maradt! Engedi a poharat kifutni a lendületből, a szemét le sem veszi a másikról, ahogyan fogja a magáét, és csak ott áll. Kicsit összehunyorítja a szemét, mintha mondana valami kedveset és szépet, vagy valami egészen más megállapítást, a pupillája azok kellemével tágul, akik valami olyat látnak, ami nagyon tetszik nekik. Hiába, az agynak lehet ugyan parancsolni, de akkor is megvan a maga véleménye. Előrehajol a koccintáshoz.
- Ezekiel Keller, alászolgája Mr. Henderson - fontoskodva csücsöríti az ajkát, de alig tudja vele elleplezni a szemvillanását afelett, hogy a "szolgálatodra" kétértelmű katonássága kellemes irányba cirógatja az idegvégződéseit, kecsesen koccint vele. - Az öröm az enyém - a szertartásosság csúcspontján lenyeli a snapszot, bár ő a maga részéről kínosan óvakodik a becsiccsentés különböző illumináltsági szintjeitől társaságban, mert túlságosan őszintévé teszi az ital, egy kevéstől baja nem lehet, megtüzesíti a nyelvét, megkaparja a gégéjét, de mielőtt a gyomrába érhetne már a pultra támaszkodva fél kézzel át is hajol felette. Akadályt nem ismerve hidalja át a távolságot magával, a nyakörv alá futtatva az ujját magának követeli a száját az ital morzsáival, mintha máris elunta volna a távoltartási játékot, pedig nem. Lenézve rá melegfényű izzást kapnak a szivárványhártyái, az orrát az orrához érinti, csókja rövid felvillanású szenvedélyt tükröz, megkívánta, megtette, visszaereszkedhet, a beakasztott lábaival megemelt szék leszáll.
- A nővérem egyébként virágot akart küldeni neked, mert szerinte a meleg fiúk mind szeretik a virágot - ha a keze ügyében lenne még a másik most megsimítaná az arcát és sose vacsoráznának. Vajon a baj jele vele, hogy ilyen szavaktól sem kívánja kevésbé. - És rendkívül romantikusnak találja, hogy főzöl ilyen későn a randihoz, bár én azt hittem hogy csak rendelsz majd valamit, de mit mondhatnék, le vagyok nyűgözve - és ezt őszintén, tiszta szívvel mondhatja, hiszen nem csak ettől.

♫: I'm addic dic dicted§: I'm starving wink wink ★ ✎: 1209 ★ id: 0046
FEED ME
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Lucas Garcez
Kor :
28
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Hétf. Aug. 13, 2018 3:13 am

BIRTHDAY SPECIAL
с днем рождения
18+

Nikolay Korzakov sosem arról volt híres, hogy feladná a küzdelmet. Általában. De amikor az ember fia a halál szemeibe bámul és az két karmos kézzel kapar bele mélyre ásott lelkivilágába, hogy tőből szakítsa ki a testéből egyenesen bele a kénköves pokolba, akkor már egy pillanat erejéig ő is elgondolkodik.
- Azt mondtam, nem. - Az építésvezető hangja olyan hidegen hasított, hogy attól a háta mögött feszengő kollégák ereiben megfagyott a vér. Nikolay farkasszemet nézett vele, a tűző napfényben gleccserkékké árnyalt íriszei magába nyelték a halálos hideget és az otthonra lelt benne.
- Nem vitaindító értekezletnek szántam, csupán köszönetet akartam mondani. - Érezte, ahogy kiszáradt szája felreped attól a gyilkosan kenetteljes mosolytól, ami kirajzolódott a képére. Az építésvezető kegyetlen fényű fekete szemei résnyire szűkültek.
- Világosítson fel, Mr. Henderson, a nyilvánvaló okokat leszámítva ezúttal miért hálálkodik nekem?
Nikolay megnyalta a száját, vér fémes ízét érezte cserepes ajkain. A férfi éles pillantása követte a mozdulatot.
- Összeszedett magatartása miatt. Az utasításért, hogy hívjam ki a mentőket Alvarezhez, amikor mindenki pánikolt. Megmentette az életét. - A mögötte állók erre már kicsit biztatóbb tónusba rendeződtek. Különös, nem igaz? Látszólag a hullaképű egy megátalkodott féreg, de az utóbbi időkben meglepően emberségesen reagál a hasonló szituációkban.
- És természetesen a 30 perc rendkívüli szünetért, amit elrendelt.
- Mégis mit képz-
- Igen bölcs vezetői meglátás volt, hogy az emberek ilyen sokk után jobb, ha kipihenik magukat, mielőtt újabb baleset történik. - A jómunkások mögötte egyetértően helyeseltek. - Ráadásul a mentősök is könnyebben tudnak dolgozni.
- Ja, köszönjük, főnök!
- Kösz főnök!
- Maga a legjobb, főnök...
És így tovább, amíg a csapat elvonult. Pontosan 31 perc múlva szidni fogják újra, mint a bokrot, de hé? Minden csoda csak 30 percig tart. Vagy ilyesmi.
A gondolat megtorpant és kiürült belőle a pillanatban, ahogy a férfi közelebb lépett hozzá, egyenesen bele a személyes terébe. A hideg úgy járta át, mintha hirtelen teleportált volna Szibériába, szinte látni vélte leheletét a pokoltüzű forróságban.
- Mr. Henderson.
"Neo" akarta kijavítani, mert ez az akcentus önkéntelenül is a Mátrix filmek Mr. Smithét idézte. Nem tette. Van életösztöne. Még a fejét is hasonlóan mozdította, ahogy mintha... körbeszimatolta volna? Well, fuck my life, right? - Ez volt az utolsó húzása, ért engem?
Nikolay megemelte az állát a sziszegő hangnak, a mosolya ha lehet még szélesebb lett.
- Kristálytisztán.
A férfi arca megrándult, egy pillanatig az az érzése volt, hogy megüti.
- Hey, Seth, húzd már ide a segged! - Szólt valahonnan a háta mögül Diego hangja, mire a férfi előtte halkan szusszant és ellépett mellette. Nem csinált jelentet és mégis... miért érezte úgy, hogy ennek még meglesz a böjtje?

***

Az apró hotdogosbódé úgy feszített az építkezés mellett, mint oázis a tikkasztó sivatag közepén. Beállt a munkások kígyózó sorának végére, könnyed csevegésbe merítkezett Diegoval, az ex-pornós spanyol szoknyapecérrel, aki nem csak frissen növesztett sörhasa miatt öregedett ki az iparágból. Legalább annyit sztorizott, mint Pedro, csak épp a valaha volt tündöklő szexuális életéről. Óh hát. Néha kell a változatosság.
Üres válaszai épp elegek voltak, hogy fenntartsák a sztoritimeot, de messze nem eléggé, hogy lekössék saját gondolatait, melyek hosszú, ragadós fekete csápjaikkal egyre-másra visszakapaszkodtak a tegnap hajnalhoz. Ujjai lustán játszottak a zsebébe rejtett mobil élén. Ha ma nem vette elő vagy százszor felvillantva a képernyőt, majdnem a zöld telefonikonra nyomva mielőtt ráébredt volna, mit csinál, akkor egyszer sem. Mennyire kibaszottul irritáló. Milyen átkozottul izgató. Hacsak ránéz az ajtajára, vagy az ágyra, instant merev, mint egy hülye kamaszgyerek, de... de? Nem, abszolút nem kellene ezen gondolkodnia. Egyéjszakás kaland, Nikolay. Egy. Mi nem világos ezen, hm? Jahogy azt írta hívd fel? Naés akkor mivan? Ha azt mondja ugorj a kútba megteszed, igen? Nem? Talán?
...
De ha egyszer olyan kibaszottul, mocskosul nagyon...
- Helóka.
A gerincén úgy vágott végig a középmély baritontól érkező inger, mint a nagyüzemi feszültség. Pupillája robbanásszerűen tágult ki, ahogy hirtelenkék pillantása felrándult a hímre. Szemtelen, széles, éles mosoly, zöld szemek, hegyes áll, hátrafésült, félhosszú szőke tincsek.
- Ugye te is tudod, hogy ezért még csúnyán meg fog baszni, hm? - Testemléki reflexből nyelt nagyot, ahogy a férfi előre moccant, rákönyökölve a zártterű pultra. Smaragdszín pillantása elsiklott a mentősök mellett sötét, fenyegető árnyékként várakozó műszakvezetőre. A sajátja mereven maradt meg a szőke alakján.
- De mind tudjuk, hogy azt élvezed, ugye, Kolya? Csinálj valamit a képeddel kurvára árulkodó vagy. - Vonta fel egyik szemöldökét, ahogy visszanézett rá és kiegyenesedett újra.
Nikolay vett egy mély levegőt és kényszerítette magát, hogy elengedje az ujjai között már-már ropogva szűkölő telefont.
- Mi a faszt keresel itt? - A legkenetteljesebb mosolyát vette elő a kérdéshez, aminek alacsony hangereje és -hordozása akár unalmas időjárásosdit is rejthetett. Volna.
- Nos - A szőke kezébe vett egy kést, kifejezetten TÚL nagyot ahhoz képest, ami egy szimpla buci felvágásához kell. - beszélni akartál, nem? Tudod, hogy mindig csupa fül vagyok a kívánságaidra.
Anyád. Gondolta izomból, de felfogta az idővisszaszámlálót, ami pontosan akkor indult, mikor a hím kezébe vette a kést.
- A futár üzenet volt.
A szöszi száján szélesebbre rándult a mosoly. Komolyan belső poénon röhög nélküle?
- Abszolút. És tekintve mennyire kibaszott figyelmetlen vagy ma, nyilván be is jött.
Elnézte, ahogy a kis rohadék meglocsolja mustárral a kifli belső felét és ráhalmozza a pirított hagymákat.
- Be.
Egy réteg majonéz...
- Akkor hol a gond? - Villantak fel futólag a zöldek. Nikolay megnyalta a száját, hogy visszafogja kaparászó ingerültségét. Még mindig mosolygott.
- Mi az üzenet, Ivan?
- Hát nem küldhetek neked egy jó dugást hátsó szándék nélkül, szívemszottya? Megbántasz...
- ...
A férfi horkantva nevetett.
- Mivan, hülyére keféltek? Azt hittem egyértelmű. Utolsó vacsora, vedd a testem, mely érted adatik, miegymás?
- Ivan. - Szólt ezúttal már figyelmezeztetően. Amaz teátrális sóhajjal nyomta bele a virslit a kiflibe.
- A visszaszámlálás elindult, kiscsillag. Van néhány heted, de hamarosan hullani fogsz. A bratva mozgolódik.
Kifejezette érezte, hogy megkopik a mosoly az arcán.
- Ezúttal melyiket küldték? - Kérdezte baljóslatúan.
- A Félvért.
A Félvért. Milyen könnyeden elejtett replika ahhoz képes, hogy micsoda precíziós halálgépet állítottak a nyomára... Nikolay kevés dologtól félt úgy zsigerből. A Félvér történetesen ezen kevesek egyike volt.
- ...hova megyünk? - Kérdezte sztoikus nyugalommal, de már mosoly nélkül. Kit akar átverni? A ráhunyorodó pillantást egész biztosan nem sikerült.
- Számít?
Nem válaszolt. A zsebéből előhúzta a tárcáját, mutató- és középsőujja közé fogva nyújtotta át a bankót. Az ételt kézből vette el. Érezte az érintését magán, szinkronban a libabőrrel a tarkóján...
- Jó étvágyat. És Kolya?
Felpillantott. Nem először érezte és nem is utoljára, ahogy a smaragdfényű pillantás folyékony jégméreggé változva csordult belé a pupillák űrsötétjén át. Le a torkán, a gyomrán, a véráramba, a csontjaiba. Ez utóbbiakban kötött meg.
- Élvezd ki, amíg lehet.

♫: Happy Birthday!§: ヽ(*≧ω≦)ノ ★ ✎: 1103 ★ id: SPEC
I ship that
Brooklyn, New York, USA  2018.08.24

avatar
Munkások
Play by :
Keith Gerdes
Kor :
33
Foglalkozás :
Villanyszerelő, Ipari Alpinista
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Hétf. Aug. 13, 2018 3:01 am

HAZUDJ HA TUDSZ
Ложь если можете
18+

- Hmh? - Lapos, fekete, tág pupillájú pillantás villan fel a zajongásra, megemelkedik a szemöldökpár egy kissé elvadult képű, sötét oroszlánsörényű suhanc arcán, flegma szájában lefelé biggyed az izzó, típusos tekert cigi, ahogy a zöld, rozsdás fémfal tetején felbukkanó arcba néz. Szakadt, szűk fekete farmer, egy hasonszínű, nagyon kopott AC/DC póló, amely arról árulkodik, hogy már az apja is fan volt, szegecselt karkötők, öv és a nyár ellenére is lábszárközépig érő bakancs. Egy kövön dekkol tipikus seggarrogáns, énvagyokazalfahím, a domináns kurvaélet tartásban, könyökei hátul támasztanak egy stabilitásba omlott valahavolt párkányrészen, az egyik kézben utolsó ujjpercekkel szájon kapott, alálógó sörösüveg, a másikkal csak úgy lazán megkocogtatja a mellette ülő szöszi vállát. Amaz lényegesen szolidabban néz ki, piros-fekete ujjatlan kockás ing, rövidnadrág, hosszú combok, hirtelenszőke felnyírt haj, piercing az alsóajak közepén, fülben, szemöldökben... és ki tudja még hol. Hímhez képest kifejezetten túl szép arca van.
- Heh. Nyugi haver, meglesz a moci. - Vigyorint a sötétebbik, ahogy az alapvetően territoriális befeszülés után hamar realizálja a helyzetet. A kezét nyújtja a lóvéért és azzal a lendülettel zsebre is rakja. Hüvelykujját kinyújtva, lustán int jobbra. - Ott nyitható a paraván, told be ide. - Nem hazudik, belülről már látszik is, hogy résnyire most is nyitva a zöldség, ott valaha valóban bejárati rész lehetett, mielőtt módszeres kezek megrövidítették fémérzékeny kis életét. Szöszi ráhunyorít főhősünkre, középső és mutatóujjával homlokát oldalról érintve tiszteleg, mire vadabbik társa betömi a száját. Már a cigivel. Mindennek van határa, ugye?
A motor vélhetőleg innentől valóban biztonságban, a srácok minőségtől függően kellő lelkesedést mutatnak, de amúgy inkább egymással vannak elfoglalva. Mi másért is lennének a szemek elől zárt "csillagfényes" szabadég alatt?
A második emeleti szürkeség már sokkal élénkebben foglalkozik vele. Fakult szemei felett nemlétező ráncba szalad a fiatal, tükörsima homlok arra a mohó pillantásra, a mosolyra. Még kicsi. Abban a korban van, amikor a képzelt barátok súgnak, évszázados szellemek kuporognak a sötétben, a szekrényben, az ágy alól árnyak olvasnak neki esti mesét és nevetnek az akasztott ember víziójának lusta hintázásán a tartógerendáról. Az a dacos száj most nem nevet és nem viszonoz, állja a pillantást, mint a préda, ami csak addig él, amíg a ragadozóval szemkontaktust tart, csak épp... nem a megfelelő mértékben tűnik ijedtnek. Kibaszott írek, ugye.
Csak akkor vándorol el pillantása - mert a kíváncsiság ilyen korban főleg leküzdhetetlen -, mikor a zsebből elővillan a sárgaság. Szinte azonnal felismerés villan az arcán, a hirtelen felfénylő vágyakozás már-már tükörfényes életet lehel a szürke szemekbe. Végtelenül könnyű ezeket a kóbor kiscicákat lenyűgözni.
Apró mancsok kapnak a levegőbe, a kölyöknek van érzéke a dologhoz, mert még csak nem is szerencsétlenkedik. Tízpontos őszinte mosoly terül el az arcán és nem, innentől nincs semmi kérdés a csalhatóságot illetően. Felhúzott térdei mögé rejti új szerzeményét, mintha aggódna, hogy visszakérik. És a világ egy fokkal máris jobb helynek tűnik.
A vörösajtó mögött húzódó lakás zsarnoki eluraltságának komplett hiánya egyszeriben engedélyt is ad az önkényúri szerepben. A zár engedelmesen csúszik a helyére, szinte vidáman emlékeztetve arra, amikor Seth zárta be őket hasonlóképpen. Az ajtó majdhogynem visszadorombol az érintése alatt, bár a korábbi élvezetnyomokat gondos kezek már rég letakarították róla (és a cetli sincs sehol?), míg az illat maga állcsúcs alá nyúlva húzza a konyha felé.
Nincs nehéz dolga. Konkrétan a rövid, szűkös előszoba ajtó nélkül maradt boltíve alól rögtön a konyhára és benne gazdájára lát rá. A legtöbb megvilágítás természetszerűen itt kéjeleg, míg az egybenyitott lakás másik részén inkább a dohányzóasztalon helyet kapott éjjelilámpa ad kellemes hangulatvilágítást. Valahol itt válik teljesen és tökéletesen egyértelművé, hogy pontosan ezen fényviszonyok (-konyha) között fényképezte magát a most takarosan bevetett mélynövésű ágyon, a sötétszürke ágytakarón és annak egy akkor még sokkal gyűröttebb, vonagló mozgást evokáló változatán.
Seth résnyire szűkülő pillantásába belelobbannak a pajkos lidércfények, amik kifejezetten azért léteznek csupán, hogy csapdába csalják a gyanútlan vándort... de ő nem gyanútlan, ugye? Enyhén megemeli az állát, ami mozdulat hiába szolid, ha mégis szinte pofátlan felkínálkozást közvetít holmi bőrszíjak képében, megnyalja a száját.
- Szinte obszcén a nevem a szádban. - És ez kifejezetten bejön neki, érezni a mosolyban, a megcsúszó, ölbe simító pillantásban, a halk, alig moccanó, mellkasba börtönzött nevetésben, amivel az azonnali, nyilvánvaló válaszreakciót jutalmazza. - Én is örülök, hogy látlak. - És ha már obszcén dolgok, a mondatot még az ágyékánál kezdi és az íriszeknél foglalja keretbe, hovatovább... betűrt ingnél teljesen mindegy, milyen a nadrág szabása, a megfelelő fényviszonyok között tökéletesen kivehető, hogy egyrészt egyáltalán nem hazudik, másrészt az a mélyülő hang kifejezetten hatással van rá.
Még csak véletlenül sem lehetne azzal vádolni, hogy a figyelme nem kizárólagos, a fókuszpontja felnyársalja a mozgást, kiteríti a koponya falán és élveteg képpel rögzíti az örökkévalóságnak. Halkan, elégedetten mordul arra a forgásra, pillantása végignyal a póló alól felsejlő izomzaton és bár nem egy tehetségtelen fajta, kifejezetten hálás, amiért a férfi viszonylag keveset bíz a fantáziájára. Ujjai a mozdulat természetes részeként tapadnak meg az üvegen, biztos fogást talál rajta, míg másik keze ereszti a pultot az érkező kedvéért. Csípője engedelmesen mozdul a fogásnak, ágyéka kívánósan feszül neki az ölének, tenyere határozott, kielvező simítással fut végig a feszes bőrbe zárt fenék formáján, míg a szája megnyílik a csókjának. A mentolos íz friss citrusillattal, egy meghatározhatatlan, édeskés ingerrel és valamilyen fűszerezés tüzes ízével keveredik. Elmosolyodik a száján, ujjai a bőrbe markolnak, csípője pedig belemozdul az ölelésbe. A vékony, feszes vászon messze nem kihívás a bőrnadrág domináns, erős anyagának, így jóformán közvetlenül ruhák alá ingerel.
- The human may live. - Mulat csendesen, megemelve az állát szinkronban azzal, ahogy a másik lejjebb moccan. A torkán megfeszül a bőrszíj felkínálva magát a fogaknak, nyakszirtjén végigfut a borzongás tőle.
- Kanosan. Leginkább. - A hangja elégedett doromb a kéjbörtönben. Megemeli üveget tartó mancsát, egyik szemöldöke magasabbra szalad, ahogy oldalra pillant. - Heh. Csak nem le akarsz itatni, pizzásfiú? - Mulatón kérdezi, a hangjában már ott bujkál a játékos kihívás, pillantása mégis elcsábul a vetkőzésnek. Részéről nem engedett különösebben, így a pózt megőrizve a felsőtestét dönti hátra, hogy jobban is szemügyre vegye. - Ne hagyd abba. - Biccent a póló irányába, aztán összeszaladnak a sötét szemöldököt. - Ah, de. Mégis. Tedd le azt a formás hátsódat a pulthoz, mielőtt meggondolom magam. - Mert nagyon erősen nem a kaján jár az esze, pedig az is megérne egy misét, meg rögtön egy gyónást és tíz miatyánkot helyből az indokolatlan hedonizmus miatt.
- Dobd le oda - Biccent a kanapé felé (nem, akasztót még az istenért nem szerelt be kabátmentes létezésének hála) és nyilvánvalóan a kabátra utalva, ő pedig kénytelen-kelletlen ereszti a hímet. Az üveg a pult sötétszürke, márványhatású lapján koppan, míg ő maga hátrafordul az egyik félreesőbb faliszekrényhez.
Nos. Seth nyilvánvalóan nem veti meg a piát. Annyira nem magasztalja fel, hogy vitrinben tartsa és nem is jellemző a túlhasználat, tekintve hogy csak zárt palackjai vannak szobahőn. Nincs köztük két egyforma, vodka, rum, whiskey, tequila, pálinka, könnyű fehér és testesebb vörösbor fektetve, áfonyalikőr... igazából furcsa, hogy pont sör és pezsgő nincs a kínálatban, bár az gyanúsan ha van is, a hűtőben lakik. Bárhogy is, pusztán szesz alapján nehéz lesz belőni emberünk hovatartozását, ellentétben azzal a ténnyel, hogy egyértelműen rövides poharakat vesz elő, szóval nyilván hisz a kaja jobban csúszik a pián elvben.
Seth megmarad a pult "biztonságos" konyha felőli oldalán és szembe helyezkedik Ezioval. A megtöltött poharakat egy kézzel fogja össze, a mozdulat laza és rutinos, ahogy csúsztatja őket a fényes, szürke felületen, mígnem az egyik megáll a hím előtt, a másik a hosszú ujjak szinte hanyag fogságában marad.
- Seth Henderson, szolgálatodra. - Emeli a poharat koccintásra, a száján hamiskás félmosoly kanyarodik. - Örülök a találkozásnak.

♫: Taken by a Stranger§: just wait for it ✎: 1242 ★ id: 0045
I ship that
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Keith Gerdes
Kor :
33
Foglalkozás :
Villanyszerelő, Ipari Alpinista
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   Vas. Aug. 12, 2018 2:46 pm

HAZUDJ HA TUDSZ
elsőrandi ekvatoriális
18+


Az a világi nagy helyzet, hogy smsezni motoron lehet, csak éppen tilos és nem érdemes, mert olyan, mintha a szánhúzó kutyák falkáját a fatalpas járgány két végére kötnék ki, és az ellenkező irányba hajtanák őket. Se az ismerkedő vonulattal egybekötött bepötyögött petting, sem a kétkerekűn hajtás élvezete nem érvényesül igazán, és bontakozhat ki a maga teljességében, tehát sorrendet kell felállítani. Nem fontosságit, mert egyik a másiknál nem lényegesebb, de példának okáért a flörtölést akkor is lehet (sőt! kötelező!) csinálni, ha már odaért, és kiélvezte a lábai között durmogó mázsás erőgép meglovagolását. Hm, talán túlzás volna a sárhányókra felfújni a Seth nevet?
A piros házak jó óment jelentenek. Nem mintha ennek volna bármi értelme, és jelentőséget sem tulajdonít neki, de zöld utcában a piros háznak van valami karácsonyi, ünnepi az érzéktársításában, és bár már járt a színes-szagos (egy pelenka nyomja fel a kukafedélt kíváncsian, ki dübörög erre), felszalagozott csomagolás alatt, most mégis elönti a szívdobogtató várakozás, az ajándékozás előtti stressz, a meglepetésre áhítozás és az attól való félelem különös vegyi keveréke, ami beoltja a vérébe az izgalmat. Apropó vérbe oltott izgalmak.
- Hé ti! - nem is kell rákiáltania a fémbudoárban piperészkedőkre, azoknak már akkor beütött a szer, amikor felugorva felhúzta magát a kerítés tetejére, és az állatira zörögve méltatlankodott efelett, de fel azért nem dőlt, hatásos belépőt biztosítva egy olyan társalgásba, ami nagyjából arról szólt, hogy húsz dollár parkolási díjért (tíz most, tíz később ha akkor még meglesz a motor) légyszi ha gyanúsat hallanak kergessék már el azt a faszt, amelyik szombaton akar mocit lopni, mert szombaton erre amúgy nagyobb esély van, főleg, hogy lehűlt a levegő, és már a potenciális tolvajok sem olyan kábák, és amúgy sem bízik a környékben. Aztán húsz dollárból sokkal könnyebb füvet venni, mintha ők maguk lopnák el a motort, amin valahol vagy van egy jeladó, vagy nincs, de az biztos, hogy ő látta az arcukat, és nem puszit ad rá legközelebb, ha látja.
A csókjait másnak tartogatja, de még két gyorsan leküzdött emelet választja el tőle, és a mindennapok életképei, amibe sose lusta belehallgatózni, futólag tájékozódva arról, hogy milyen is az emberi viselkedés, nem áldozva több figyelmet az egésznek, mint a hírekre tapadt fennakadt szemmel szájtátó konyhamalacok, akik felől édesmindegy, hogy a képernyőn egy pudinglekvár-reklám, vagy közel-keleti katasztrófa képsorai peregnek. Ilyen ez, a messze levő problémák nem érik el az ember ingerküszöbét, pedig ha volna bennük egy csepp együttérzés csapatostul rohannának megmenteni a megmenthetőt az emberiségből, megállítva a napi rutint, amíg a helyzet nem normalizálódik, hogy a boldog békeidők tényleg békeidők legyenek.
Megtorpan, ahogy a szürke szemekbe néz, ábrándosra lágyulnak a vonásai elmerülve a pupilla fekete árnyékkörvonalaiban, meglátva az élettelenségen túl a batman jelet visszatükröződve, mint a hősét hívja, megmenti a közönytől, rőtvörös haja alá lángoló életet csempészni. Kibaszott írek, baszni azt megy, nem igaz? Az osztaguknál volt egy ilyen rezes, babonás bajtársaik mindig azzal szopatták, hogy nincsen lelke, de feltöltötték az űrt benne, és aztán a vég óráján amikor taknyát-könnyét összefolyatta a fájdalom megsejtette róla, hogy mégiscsak kell, hogy legyen lelke, hogyan könyöröghetne anélkül olyan szívet tépően? A zsebébe mélyesztve a kezét rábámul a gyerekre, mohón felfalja a pillantásával, íme a tökéletes, kiszolgáltatott áldozat, ha eltűnne, ha a tetemét megtalálnák a szemétkosárba gyűrve a nyomok hamar a balhés szülőkhöz vezetnének, és nem vinnének tovább a bizonytalanba, minden sorozatgyilkos álma, szerencsére egy sem jár erre.
Elmosolyodik, ahogy megtalálja a zsebébe gyűrt smile-játékot, bárhányszor találkozik az unokahúgával mindig nyer egy ilyet, hogy aztán a kis érzelmi zsaroló kihisztizze az anyjától, hogy hívja fel és kérje vissza személyes találkozóval amiért Ezio bácsi "véletlenül" elvitte a KEDVENC játékát, amire most nagy szüksége lenne, így a látogatása közben nem telik el néhány hónap, mint a karácsonyi vacsorától húsvétig... hát valaki kicsit sírni fog, amikor legközelebb találkoznak, de a vörös srácnak hajintja egy könnyed mozdulattal a mosolygó játékot (mint a macskának a virslidarabot), és csak futólag gondol arra, hogy ezek után sokkal könnyebben csalhatná magához (mint a macskát, amelyiknek korábban virslit dobott), mert a vörös ajtó mögé kerülve már meg is feledkezik a kicsi vörösségéről, és beleszimatol a bíbor levegőbe.
- Mmmhm - értékeli elismerő hümmögéssel az akcentus nélküli élvezetekkel kecsegető illatorgiát, pontosan tudja, mit mondjon a sült éhes gyomrának ahhoz, hogy megnyugodjon egyszersmind falánkká is váljon. Hazatérő kényúr szeretetteljes mozdulatával löki a helyére a kattanó zárat és simogatja meg Seth rég kihűlt helyét, mielőtt behatolna a lakás belsejébe, ahonnan egy örökkévalóságnak tűnő (de tűréshatáron belül levő) néhány nappal ezelőtt anélkül távozott, hogy mindent megtudott volna vágyainak konyhakész tárgyáról. De még mennyire, hogy kész! Ellenben a berendezés szembeötlő részével, aminek elhagyhatósága nyugtalanítóan ismerős, a férfi lénye ismeretlen varázsával megnyugtatóan feltölti az üres polcokat, élhetetlenül szabad felületeket, feldúlja az unalmas rendet és összegyűri a szőnyeget (lepedőt), színében, formájában intenzív vizuális gyönyör a retináján, a falnak tántorodik tőle (mintha csak oda akart volna támaszkodni hanyagul a sarokra) és áhítattal határosan bámul rá.
- Ez étvágygerjesztő - csak elfelejtett az ínycsiklandozó kacsára, tarka salátára, aranysárgán vonagló krumplira nézni, mert a pillantását fogva tartja a bőrszíj kapcsolódása, amit úgy, de úgy magához rántana. - Hello Seth - szisszen élvezettel a neve hallatán, most is úgy hat rá, mint akkor hajnalban, újraéledő bizsergés a bőre alatt, forró érintés az elméjén, löket a vérében, aminek tajtékos tengerén még a teljes díszben látottság hullámzása sem csitult el, hát viharrá dagad benne a vágy, hogy végre, végre! megérintse, mint a férfi teszi a pillantásával. Érzi a bőrön keresztül önbőrén trágár pillantását, és a szűkös fényes feketeség rögvest a szükségesnél számokkal kisebbnek tűnik.
- Ilyesmivel nem viccelek -az elégedettségtől a hangja kimélyül, a csábítás láthatatlan pórázt vet a nyakába, és a finom húzásokra azonnal megindul, egy kissé széttárva a karjait belép a pult mögé, kipp-kopp, ragyogó, rövid szárú nyári csizmája üti a taktust, csosszanás nélkül egy lépés után körbefordul, hogy a fenekének kemény gömbölyűséges is kivillanjon a feszes combjai felett a felhúzódó motorosdzseki szegélye alól, de persze tudja jól, hogy a bőr az ölén mutat a leginkább. Megmutatja, hogy mennyire örül a viszontlátásnak, mellette a hasítékban a hasfalára tapadó izomszámlálásra szakosodott hosszú v nyakú póló csak gondos előrelátással kiválasztott háttértáncos lehet, de mielőtt sok lenne a jóból már rajta is van, hiszen ilyen lábakkal csak hosszúakat lehet lépni. A csalogató kézbe nyomja a magával hozott német snapszot (valahol el kell kezdeni a tippelést, mielőtt megöli a kíváncsiság), a két kezét pedig a férfi derekára fogva magához húzza, alig gyűrve meg a vérbe fordult inget a szájára hajol mentolos csókkal, diszkrét arcszesszel üdvözölni igazán.
- Állati jól áll neked a konyha, nem is sajnálom, hogy nem csak kötény van rajtad a nyakörv mellett, hogy vagy? -ő nyilván bolondgombát evett, hiszen a fejét a nyakába fúrva a csók után a fogai közé veszi a bőrt, morgó játékossággal meghúzkodja, mielőtt elengedné, hogy levegye a dzsekijét.

♫: dubdubdubsemmijózenenemjuteszembe§: feed me ✎: 1114 ★ id: 0044
FEED ME
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Lucas Garcez
Kor :
28
Hozzászólások száma :
47

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hazudj Ha Tudsz   Vas. Aug. 12, 2018 2:14 am

HAZUDJ HA TUDSZ
Ложь если можете
18+

A Green Street szürke utcája ezen a napon valahogy a szokottnál is kihaltabbnak és barátságtalanabbnak tűnik. A késői órán már csak néhány ablak tátott szájából ömlik ki fény, beengedve helyette a fel-feltámadó szél sodorta hűvösebb hőmérsékletet. A tikkadt lakóknak a mai nap feloldozást jelent, lehetőséget arra, hogy egy kicsit kitisztítsák szétrepedő koponyájukat a hőkimerültségtől és a lakást a pokol felköltözött démonaitól. Mert csak nekik kényelmes a naphőre táguló klíma.
A 143-as számmal büszkélkedő piros ajtós vörös épület nem egy ronda fajta bár, messze nem indulhat a házszépségversenyen, nem licitálnának rá gazdagék és a kert helyett szemetes utca elv sem javít különösebben az összhatáson. Nem segít az sem, hogy a hosszú sorház baloldalát valamikor a dinoszauruszok idején lebontották, de azóta többször is összeomlott már az iparág, a felelős alvállalkozó lelépett a pénzzel, a kerület pedig nem írt ki újabb pályázatot. A romokat azóta is sárga "Cauction/Cuidado" feliratú tábla szegélyezi zöld fémparavánok mögött, melyeket már réges-rég felfeszítettek a kedves lakók. A kíváncsiság, vagy ellenállás kérdésre az alacsony, zöld fal mögül még tűrhető hangerőre vett, telefonról szóló rockzene és a hozzá keverődő jellegzetes, semmi mással össze nem keverhető szag adja meg. A füvezők maximum ketten lehetnek, a nevetésből és halk beszélgetésből ítélve a srácok kurvajól érzik magukat, pláne mert a betonon időről-időre megkoccanó üveg hangja egyértelműen piálást feltételez. Néha nagyon kevés is bőven elég a boldogsághoz.
A második emeletet vidáman kivilágító, sötétítők rései mellett kiszűrődő lámpafény történetesen ezen kevesek csoportjába tartozik.
A 143-as lépcsőháza már egy fokkal barátságosabb képet fest, de talán csak a zárt tér teszi. Vagy a puszta tény, hogy az itt élők a maguk szűk kis lakásai előtt a folyosót próbálták meg otthonosabbá varázsolni egy-egy virággal, lábtörlővel, olcsó képpel a falon. Gyenge próbálkozások, de azért valamit mégiscsak számít. A földszinten valaki még tévézik, az elsőn egy nő kiabál a gyerekével, aki pornót néz alvás helyett ("Mit képzelsz magadról, mit csinálsz?", "Baszd meg muter, húzzál már a picsába!"), aztán a lépcsőfordulóban már megcsiklandozza az ember orrát az a nyálcsordító, édes, fűszeres, összetéveszthetetlen friss sülthúsillat, amitől az éhség valósággal nekifejel a gyomornak, kézzel lábbal mardosva belülről.
A másodikra érve már cseppet sincs egyedül. Nem az ajtó tövében ülő apró alak, ami magára vonja a figyelmet, hiszen az szinte jelentéktelennek tűnik. Az éktelen ordibálás ellenben, melyből egyértelműen kiderül, hogy a férj épp most bukott le holmi megcsalásügyekben, már annál inkább. Franc tudja miért? A nő kétségbeesett hangja teszi? Vagy a csattanás, ami ki tudja melyik féltől érkezik pofon formában? Bárhogy is, a pillantás végül a max 4 éves, vörös kisfiú alakjára esik. Nagy, fémszürke szemek szinte érzéketlenné kopva, sárga batmanlogós fekete, rövidnadrágos-pólós pizsama, rövidre nyírt, rézvörös haj, napbarnított szeplős arc és orr, szenvtelen szájtartás. Nem látszanak rajta sérülések, de hé? A szadista szülők általában nem látható helyen hagyják meg a nyomaikat, netán... ha nem történt meg eddig, meg fog később, ugye? Mintha érezné a saját sorsát, de már sztoikus nyugalommal, kiégett félelemmel tekint rá csupán. Minek félni azt, amiről tudni, hogy egy szomorú napon úgyis bekövetkezik?
Szürke pillantása felmoccan az érkezőre, de nem szólal meg. Csupán követi tekintetével a mozgást, de nem támaszt felé elvárásokat, ahogy mostanra valószínűleg nem teszi a szüleivel sem. Welcome to the American Dream.
A szöcske lakkozott, vörös ajtaja elég masszív ahhoz (ugye-ugye), hogy kizárja magából az üvöltözés hangjait, hacsak az nem a falon dörömböl keresztül. Az illat felerősödik az ajtó előtt, a jelöletlen lábtörlőtől kezdve pedig egyenesen beszippant magába. Az utolsó sms-hez híven valóban nyitva van.
Odabent a már korábban tapasztalt, de értelmezhető fényviszonyokban aligha látott lakás fogad. Aprócska előtér szekrényekkel, szőnyeggel és polcokkal, amiken nincs semmi. Különös, de a legutóbb már megfigyelhette, hogy a férfi életterületén az égvilágon semmilyen jellegzetes személyes tárgy nincs. Se egy családi fotó, csúnya váza a nagyi hamvaival, egy szeretett festmény, plakát, plüssunikornis, de még egy virág se, amit nevelni kellene. Sethnek nem otthona van, sokkal inkább... ideiglenes szállása. Mert az ilyesfajta berendezkedés vagy végtelen lustaságot és a szépre való igény teljes hiányát jelenti, vagy azt, hogy nem tervez hosszútávra. A lakás azt üzeni, hogy minden, ami benne van, megfelelő mennyiségű munkával pótolható, a jelenért létezik, de múltja és jövője nincsen.
Valahol különös, nem igaz? Annak a hímnek a konyha sötétszürke pultja mögött egyszerűen csak nem lehet ez a lételeme. Nem illik ahhoz a feszes, sötét, csípőre csúszott nadrághoz, a betűrt, könyékig felhajtott, ránctalan vörös inghez, ami kellemesen rásimuló vérhatásával tökéletesen rezonál az acélszínű szemekre. Nem illik a nyakörvhöz a torkán, melynek szíja feszesen folyik lefelé fehér bőrén, megülve a kulcscsontok közé simított mélyedésben, lecsurogva a szegycsont vonalán és eltűnve az ing gombolása alatt. Nem illik azokhoz a részletekkel törődő, gondos mozdulatokhoz, amellyel tálalja a pirosra sült  kacsasültet a mézen futtatott nektarinnal, a fűszeres, gőzölgő tepsis burgonyával, a paradicsomos mozarellasalátával. Egyszerűen csak nem lehet, hogy valaki, akinek a puszta kiállása, eredendő létezése kézzelfogható hatással képes lenni a környezetére, ne hajtsa a maga uralma alá éppen azt, amelyikben él...
- Heló, Ezio. - A pillantás felvillan rá akkor is, ha csendben volt és akkor is, ha nem. Minden ember képes ösztönből érzékelni, ha többé nincs egyedül, csak épp... vannak, akik ezt az érzést nem tanulták meg félrelegyinteni a civilizációs kívánalmak szerint.
Ég és föld a különbség a férfi kipihent és kimerült változata között. A tartás minősége, a vállak könnyednek ható, mégis feszes ereje, a vonások tisztasága, a hátrasimított haj ujjakat magába követelő, ingerlő rendezettsége. A szemei alatt ezúttal nem húzódnak sötét karikák és ettől a kékség valahogy mélyebbnek és borzongatón hűvösebbnek tetszik. A figyelme egyetlen villanásban felprédál, az arcról szinte azonnal lecsúszik a szerelésen, elidőzik az ölén, megtapad a combokon. Kifejezetten, pofátlanul elégedett félmosoly rándul a száján.
- Damn. Tényleg pokolian izgató vagy benne. - Ahogy felvillannak ismét az acélszemek és megtalálják újra a kékeszöldek tükrét, mintha belülről tapadna fel az íriszek vékony hártyájára az a nem elég mélyre zárt, mohó fenevad. Beledörgölőzik a pillantásba és ettől kifejezetten mocskosnak hat. Talán mert stílusosan olyan dolgokat is képzelt el.
Fél kézzel támaszkodik meg a pulton csípőjét is annak tolja, jobbja ellenben emelkedik tenyérrel felfele. Állát oldalra biccenti, ahogy mutatóujját görbítve hívja magához. Látni akarja, ahogy mozog benne.

♫: The Devil In Me§: You DO look hot af ★ ✎: 1002 ★ id: 0043
I ship that
Brooklyn, New York, USA  2018.08.25

avatar
Munkások
Play by :
Keith Gerdes
Kor :
33
Foglalkozás :
Villanyszerelő, Ipari Alpinista
Hozzászólások száma :
52

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Hazudj Ha Tudsz   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Hazudj Ha Tudsz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Brooklyn :: Lakóhelyek :: Lakások-
^
ˇ