One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Prisoners

Jordan W. Weil
Today at 1:49 am



Hazudj Ha Tudsz

Nikolay Korzakov
Today at 1:01 am



Flor & Ben & Lyn

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 8:07 pm



Ben és Flor

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 7:46 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 4:00 pm



April I. Maystone

Nora Weston
Yesterday at 3:48 pm



My Hot Personal Trainer

Amelia Carter
Yesterday at 1:45 pm



Foglalt vezetéknevek

April I. Maystone
Yesterday at 11:47 am



Foglalt keresztnevek

April I. Maystone
Yesterday at 11:46 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 8 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 10
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 5 4
Egészségügy 6 5
Összesen 57 42
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Sylvia Juel


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Valerie & Theo - Someone from the past

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Valerie & Theo - Someone from the past   Csüt. Aug. 23, 2018 10:18 pm


Theo&Valerie
“i would rather walk with a friend in the dark than alone in the light”
Látni rajta, hogy mennyire megvisel ez a helyzet, amin nem is csodálkozom. Takarni akarja előttem a szép szemeinek fájdalmait, de hiába, én túl jól ismerem őt. Természetesen nem hozom fel neki ezt, felesleges lenne a jelen helyzetben. Azonban ő nem kímél, hiszen mikor megkérdezi, bízhat e bennem, erős fájdalmat kezdek el érezni. Csalódtam? Talán... mégis elhiszem, hogy nem könnyű a helyzete, és mióta itt van semmi jóra nem számíthatott. Nem beszélve arról, hogy én léptem le tőle annak idején. Legalább megbeszélhettem volna vele. Bár félő, akkor maradtam volna vele, és tovább néztem volna, ahogyan Ivy-val van. Azt pedig nem tudom meddig bírtam volna elviselni. Másfelől, lehet hogy lehet megakadályoztam volna ezt, ami most történt vele. Ivy miért nem tette? Vajon találkozott Ivy-val? Tudja, hogy itt dolgozik? Lehet ezért bizalmatlan velem is? Elárulva érzi magát? Ezt is meg tudnám érteni, de én más vagyok, ezt meg kell értenie végre. Elveszítettem a barátaim, menekülnöm kellett, és még ott volt ez a viszonzatlan szerelem is. Úgy éreztem megfulladok. Természetesen a kettő nem összehasonlítható, mégis mind közre játszott abban, hogy lelépjek.
Emlékszem mennyire fájt annak idején, és most is szinte éreztem, hogy fojtogat az elvesztésük hiánya.De nem szabad most erre gondolnom, értük erősnek kell lennem, de Theo miatt is. Nem lesz könnyű.  Túl sok az emlék, és a be nem gyógyult seb...
Látni őket együtt, hallani ahogyan Theo róla beszél, miközben tudtam, sosem lesz esélyem nála. Szép pár voltak, igen,  - legalábbis a képek alapján- de ez az én fájdalmamon nem segített. A becsületem irányukba mégis képes voltam megőrizni. Hogyan? Magam sem tudom, de sikerült. Most pedig itt vagyunk, és csak rám számíthat. Legalábbis így látom. Vagy Ivy is segít neki? Nem tudom, és egyre több kérdés merül fel, mint amennyi választ kaphatnék. Eléggé ledöbbentem, mikor ideérkezésemkor megláttam a lányt. Persze eszem ágában sem volt mutatkozni előtte, hiszen nem tudhattam, hogyan állna a dolgokhoz.
- Miért bízhatsz bennem?– fordulok felé komolyan, és talán a kelleténél kicsit hevesebben, közben végig a szemeibe nézek. Biztos vagyok benne, hogy a „ gyilkol a tekintetével” szó illik most rám. Minden akarat erőmre szükségem van, hogy higgadt maradjak, és ne rendezzek jelentet. Tudom, nincs meg ehhez minden jogom, az említettek miatt, de bízhat bennem. De vajon én is benne?
- Mert én vagyok az. Mindig is számíthattunk egymásra, és az életemmel jövök neked. Ideje viszonoznom. – válaszolom komolyan, majd karon fogom, és tovább vezetem a kihallgatók irányába. Csak remélni tudom, hogy senkinek sem tűnt fel semmi, a kettőnk beszélgetéséből. Nem tudom meddig kell elmennem ezért a férfiért megint, de tényleg jöttem neki egyel. Megmentette az életem, megszabadított Shawntól, még ha egy időre is, és igen, meg kell neki hálálnom. Már csak abban reménykedem, hogy nem törik újra össze a szívem, mert hiába tagadom önmagamnak is, még mindig érzek Theo iránt valamit.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Gal Gadot
Kor :
27
Foglalkozás :
FBI - Art Crime Team/Műkincs hamisító/Egykori tolvaj
Hozzászólások száma :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Valerie & Theo - Someone from the past   Szer. Aug. 15, 2018 3:03 pm

Valerie & Theo


Ez komoly.
Egy pillanatra végiggyűrűzik bennem ez a mondat. A nyakamba varrtak egy terrortámadást, ami során számos ember meghalt, én pedig már több mint három éve raboskodom, olyasmiért, amit nem én követtem el. Lényegében engem is megfosztottak az életemtől, ugyanúgy, mint a robbantás áldozatait, csak az én halálom sokkal lassabb és kínzóbb etapokban megy majd végbe. Lesz rá bő negyven évem, hogy felzárkózzak. Szóval igen, összességében, azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy ez most egy komoly szituáció.
- Hát, ebben nem tévedsz – jegyzek meg csupán ennyit, de nem nézek rá. Egyrészt annyira nem is akarok, jobb, ha nem látja a vonásaimat, a tekintetem talán túlságosan beszédes lenne, másrészt annyira nem is ajánlatos, hisz’ nem akarom lebuktatni. De talán pont ezért áll meg.
- Mennünk kell tovább – mormolom figyelmeztetően, ezúttal mélyen a szemébe nézve, még mielőtt bárkinek is feltűnhetne, túlságosan sokan figyelnek, vagy figyelhetnek ahhoz, hogy ezt megengedhessük magunknak. Már így is sokat kockáztatunk. Ő épp úgy, ahogy én.
A következő mondat hallatán viszont még az ütő is megáll bennem. Ha akarnék, sem tudnék megszólalni néhány pillanatig. A tagjaim furcsán elgyengülnek, levegőt vennem is nehéz, úgy érzem magam, mintha villám csapott volna belém.
Milyen érdekes.
Három és fél éve várom, hogy halljam valakitől ezt a mondatot. A véget nem érő vádak, gyűlölködés, megvetés, kételkedés és önvád mellett. Mindig is ott lapult a vágyakozás, hogy valaki majd hisz nekem. Nemcsak hogy hisz, anélkül bízik bennem, hogy előbb meg akarna bizonyosodni róla. Nem hittem volna, hogy ez még megtörténik. Ivy volt az egyetlen, akiben reménykedtem. De ez a pillanat sosem jött el. Erre Naomi…?
Róla már szintén lemondtam egyszer. Az egy héttel ez előtti felbukkanása is teljes meglepetésként ért. Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. De ha velem van, mégis merre járt eddig?
Csak hallgatom a szavait, és látszólag úgy lépkedek mellette, mintha a kihallgatáson érvényben lévő jogaimról tartana kiselőadást, de belül teljesen mást élek át. Már nem az összetört Naomi áll előttem? Ekkor újra átpillantok rá, és hagyom, hogy pár pillanat erejéig ismét találkozzon a tekintetünk.
Valóban nem. Akit látok, az egy erős, határozott nő, kettőnk közül ő az, aki abszolút előnyére változott, míg én csak zuhantam a lejtőn.
Igaza van, nagyon ügyelnünk kell rá, hogy hol, hogyan és mennyit találkozunk, mielőtt gyanússá válhatna. És azt is jól meg kell válogatnunk, hogy ebben a kevés időben, miről beszélünk.
Azonban bármennyire rövid is az időnk, egyvalami még szükséges, mielőtt bármit is elmondanék neki.
- Honnan tudjam, hogy bízhatok benned? – Nem esik jól kimondanom a kérdést, hiszen épp az előbb hangzott el a szájából, amire évekig várakoztam. De az itt létem, és hogy ide kerültem, azt a kevés bizalmamat is eltűntette, ami még létezett bennem az embereket illetően. Sajnos nem zárhatom ki automatikusan, hogy ez is egy újabb csapda lenne. Ki tudja, miért épült be az FBI-hoz? Milyen ügyön dolgozik éppen? És kivel? Vajon tudott róla, hogy itt vagyok, vagy őt ugyanolyan váratlanul érte a találkozó, mint engem? Az arcán, mintha ezt láttam volna múlt héten.
Nem várom tőle, hogy hosszasan fejtegesse, hiszen arra nincs időnk, de valami kell, akármi, egy szó, egy mondat, egy utalás, bármi, ami elég erős ahhoz, hogy elmondjam neki az igazat, azzal a verzióval szemben, amit az FBI-nak mondtam. Mert ha bármi is kiszivárog belőle, a tervemnek lőttek. Ha megtudják, hogy valójában évek óta blöffölök nekik, és én is ugyanúgy kapom valakitől az információkat a különféle bűnügyekkel kapcsolatban, mint ahogy ők tőlem, az utolsó reményem is elúszik a szabadulást illetően. Ezt semmi miatt nem kockáztathatom. Ezt neki is meg kell értenie. Vagyis, ha most még nem is érti, miután mindent elmeséltem neki, bizonyára meg fogja majd.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Valerie & Theo - Someone from the past   Kedd Aug. 14, 2018 7:13 pm


Theo&Valerie
"Olyan ő nekem, mint a szerencsecsillagom. Az egyetlen dolog, amit követnem kell.”
Ahogyan kiejti a nevem, Dalton ügynök... nem is tudom, rossz érzésem van, mintha ezzel elárultam volna. Ő azt hiszi azért épültem be, hogy segítsek neki, ebben biztos vagyok, pedig csak önös érdekek vezéreltek. Egyszerűen már nem bírtam tovább, a barátaim halála, az életforma, a tetteim következménye, egyszerűen új életet kellett kezdenem, és csak abban reménykedtem, higy, ha Theo megtudja, meg fogja érteni. Ebben a tekintetben voltak kétségeim, sajnos. A másik, hogy itt van Ivy. Vegyesek az érzésem a nővel kapcsolatban, és mindig is azok voltak. Azonban amíg Theot boldoggá tette, félreálltam, bármennyire is szerettem őt. Most viszont más a helyzet, a nő itt van, és ő is FBI ügynök. Fogalmam sincs arról, hogy Theo vajon sejti, vagy sem. Ekkora csapást nem tudom, mennyire bírna el. Ivy, én... és az FBI. Kíváncsi vagyok, ő segít e neki, vagy egyáltalán mennyire van képben. Én viszont nem hagyom cserben Theot. Ezzel csak az a baj, hogy nem tudom, miképp tehetném legális úton. Bármennyire is gondolkodok, egy ilyen fajta ötlet sem jut eszembe. Egy hete tudom, hogy itt van, és máris törvényt szegtem érte. Vajon meddig lennék képes elmenni érte a továbbiakban?
Az biztos, hogy semmit sem változott, hiszen még egy ilyen komoly ügyben is viccelődik. Én pedig aggódom érte. Tudom, mégis mit tehetne? Sírjon? Vagy talán sajnálkozzon? Ő nem olyan. Ismerem jól. Azt is tudom, hogy így leplezi a meglepettségét, és zavarát. Mégis ahogyan a szemeibe nézek, látom a fájdalmát. Megviseli az ittlét, amin nem is csodálkozok.
- Ne viccelődj, Theo, ez komoly. – válaszolom komolyan, majd egy pillanatra megállok vele. Azonban, sejtem, hogy tényleg hosszú történet, és van mit mondania. Terrorizmus? Még mindig nem fér a fejembe.
- Tudom, hogy ártatlan vagy. – nézek rá komolyan, és látom, hogy erre furcsa csillogás lesz a szemében.
- De nem érem be ennyivel. El kell mesélned mindent, és komolyan kell venned engem is. Már nem az összetört Naomi áll előtted. – nézek mélyen a szemeibe. Istenem azok a szemek! Annyira dögös... Koncentrálj Naomi! Meg kell tudnod mindent arról, hogyan is került ide. Az akták tartalmát ismerem, de az ő szemszöge is érdekel. Az idő azonban az ellenségünk…
- Fogok rá találni módot, hogy tudjunk beszélni, de túlzásba sem vihetem, mert gyanús lenne. – felelem komolyan, majd újra elindulok vele. Közben találkozok pár kollégával, akik gyanúsan néznek. Gondolom, mert nem mindennapi, hogy éppen ilyen zöldfülűvel legyen ilyen rab. Amikor végre elhaladnak mellettünk, és kikerülnek a láthatárból, ismét Theo felé fordulok. Annyira hiányzott!
- Mi a terved a kijutást illetően? – kérdezem tőle halkan, mert, ahogyan említettem, kizárt, hogy éppen neki ne legyen terve.
- Legális úton tervezed, vagy egyéb? – nézek rá komolyan. Már új életem van, és nem akarom megkockáztatni, de ha Theoról van szó, nem a józan eszem vezérel. Szóval nagy kérdés még mindig, hogy meddig lennék hajlandó elmenni érte?

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Gal Gadot
Kor :
27
Foglalkozás :
FBI - Art Crime Team/Műkincs hamisító/Egykori tolvaj
Hozzászólások száma :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Valerie & Theo - Someone from the past   Kedd Aug. 14, 2018 12:24 am

Valerie & Theo


Ahogy meglebegteti előttünk azt a papírt, a szemöldököm automatikusan feljebb mozdul pár milliméternyit. Nem az engedélyen lepődöm meg, abban halálosan biztos vagyok, hogy hamisítvány, eredeti semmiképp nem lehet, hanem ezen a sebességen. És hatékonyságon. Egyetlen hete találkozott a pillantásunk, és ő máris gondoskodott róla, hogy tudjunk beszélni, mégpedig az FBI orra előtt, az ügynökök pillantásától kísérve, a legnagyobb tűzvonalban, mégis teljesen legálisan. Egy névlegesen éppen általuk kiállított papír segítségével. Figyelnem kell, hogy még időben visszafogjak egy automatikusan formálódó mosolyt.
Jó őt újra látni. Lenyűgözőbb, mint valaha. És ezt most nem csupán vizuálisan értem. Az FBI-hoz beépülni nem gyerekjáték, fogalmam sincs, hogy csinálta, de az biztos, hogy leesett az állam, amikor megláttam. Nem gondolom, hogy valaha is alábecsültem volna a képességeit, de erre én sem számítottam. Nem tudom, mi történt az elmúlt években, de mikor annakidején lelépett, azt hittem, többé már nem látom. Erre tessék. A semmiből bukkant fel, a lehető legnagyobb segítség formájában. Csupa rejtély ez a nő.
A párbeszédüket hallgatva a stílusa azért még mindig a régi.
Mikor az eredeti kísérőm eltűnik a színről, már bátrabban nézek a szemébe. Tudom, hogy a sétánk alatt végig úgy kell tennünk, mintha most látnánk egymást először, ami annyira nem is lesz könnyű feladat, de most ebben a fél percben, még mielőtt elindulnánk, még engedélyezek magamnak egy elismeréssel vegyes, üdvözlő félmosolyt. És hagyom, hogy a tekintetem elárulja, mennyire örülök, hogy látom.
- Ahogy óhajtja, Dalton ügynök – mondom ki különös hangsúllyal az utolsó két szót, majd az induláshoz magamra öltöm a pókerarcot. A szemében szigorúságot látok, ami nem tudom, hogy pontosan minek szól, bár tippem az éppenséggel van egy pár. Az viszont biztos, hogy hamarosan ki fog derülni.
Igaza van, elég sok megbeszélnivalónk lenne, de abban is, hogy az idő rendkívül szűkös. Egyelőre muszáj azokra az információkra koncentrálnunk, ami neki szükséges.
- Rossz kérdés. Látom, nem vallatónak épültél be – vágom rá azonnal, viszonozva a halvány csipkelődést, ami mindig is jelen volt köztünk. – Ez egy nagyon hosszú történet. A feléig sem jutnék, mire bekísérsz abba a kihallgatóba.
A válaszomat részben az is indokolja, hogy egészen konkrét kérdéseket akarok tőle hallani. Tudni akarom, hogy mit gondol. Bűnösnek hisz, de segíteni akar, vagy tudja, hogy ártatlan vagyok? Régen jól ismertük egymást, de Ivy példáján okulva nem vehetem biztosra az álláspontját. Elvégre a vád, ami ellenem szól, a lehető legsúlyosabb. Ráadásul, ha nem lett volna elég, hogy minden bizonyíték ellenem szól, még beismerő vallomást is tettem. Kicsit sem csodálkoznék rajta, ha ő is összezavarodott volna. Talán én is ezt tenném a helyében. A mi szakmánkban senkiben sem szabad megbízni, még a saját társadban sem ajánlatos. És lám, ő is lelépett annakidején. Engem pedig most terrorizmussal vádolnak. Nem a legeszményibb újratalálkozás. De a mi kapcsolatunk sosem volt zökkenőmentes.
- Következő?


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Valerie & Theo - Someone from the past   Kedd Aug. 07, 2018 4:26 pm




Theo&Valerie
“Olyan ő nekem, mint a szerencsecsillagom. Az egyetlen dolog, amit követnem kell.”
Az életem végre kezdett egyenesbe jönni. Még, ha ott is volt az állandó lelepleződés, valamint Shawn felbukkanásának veszélye, de boldog voltam. A munkám, bár még furcsa volt, a törvény ezen oldalán, de egyre jobban ment, és lassan kezdtek megbecsülni a kollegák. Egyik ügy követte a másikat, és sok esetben hasznosnak bizonyult a tudásom. Magánéleti szinten is lassan túlléptem a múlton, és nekiálltam randizgatni, viszont szigorúan csak civilekkel. Nem hiányzott egy kíváncsiskodó kollega sem, hogy turkáljon a magán életemben. Így maradtam a civil embereknél. Ahogyan említettem, volt pár jó randim, de egyik sem hozott nagyon lázba, de élveztem az életet, amennyire csak tudtam.
Szóval tényleg minden rendben ment, de aztán egy hete, a világom újra darabkáira szakadt. Éppen egy ügyben kérték a segítségem a terrorelhárításnál, szóval az épület azon részlegébe tartottam. A kezemben a szokásos reggeli kávéval, és az iPaddal, amin titkosítva ott volt az összes adat az ügyről. Aztán felnéztem, mert egy ismerős hangot hallottam meg. Négy ügynök tartott felém, közbefogva Theot, én pedig azt hittem mentem elájulok. Mégis hogyan kerül ő ide? Mi történt vele? Teljesen kába lettem. Majdnem kimondtam a nevét, de aztán gyorsan magamban tartottam. Az ő arca is igencsak meglepett volt. Hát szép kis slamasztikában vagyok! Bár ő még nagyobban lehet, ha ebben a részlegben viszik kihallgatásra. Valami régi, ősi ösztönös erő azt súgta, ártatlan. Ismertem annyira, hogy tudjam, sosem ártana másnak ilyen szinten. Olyan régen nem láttam őt, és csak egy levelet hagytam neki, mondván új életet kezdek. Nem hiszem, hogy számított arra, hogy ennyire újat…
- Ki a fegyenc? – kérdeztem az egyik ügynöktől, az meg úgy nézett rám, mintha három fejem nőtt volna.
- Szigorúan bizalmas. – vágta rá, majd elsétáltak mellettem. Visszanéztem Theo irányába, és láttam, hogy ő is. Meg kell tudnom, hogy mi folyik itt!

~ Egy héttel később ~

Eléggé nagy sokk volt, mint kiderült, hogy mivel vádolják az egykori mentorom. Még mindig nem hittem el, így tervet eszeltem ki, hogy beszélni tudjak vele. Hetente egyszer az FBI ide szállítja, újabb kihallgatásra, szóval cselekedtem. Hamisítottam pár papírt arról, hogy engedélyem legyen nekem is átszállítani, esetleg kihallgatni. Szóval megtettem. A seggfej Richard, avagy rendes nevén Richard Mason vitte most kihallgatásra, én pedig diadalmas mosollyal elé toltam a hamisított papírt. Theo arca kérdő volt, és kicsit meglepett, én pedig igyekeztem nem azokba a szép kék szemeibe nézni, amitől elolvadtam.
- Remek. – morgott Mason, majd átadta nekem.
- Köszönöm Mason ügynök. – vigyorogtam rá korántsem kedves mosollyal. Hím soviniszta disznó ez a pasi. Nem egyszer tett rám, és pár kolléganőmre megjegyzést.
- Boldogul vele? – nézett végig rajtam.
- Nem, én csak egy esetlen kislány vagyok. – forgatom meg a szemeim, mire ő is így tesz, egy mély sóhaj keretén belül, aztán lelép, én pedig azonnal Theo felé fordulok.
- Azt hiszem van miről beszélnünk, de egyelőre csak én kérdezek. – nézek szigorúan a férfire, akit mindig is szerettem.
- Hogyan kerültél ekkora bajba? Mégis merre járt akkor a zseniális elméd? – akadtam ki, és közben karon fogtam őt, és elindultunk a kilences kihallgató felé. Nem egy hosszú séta, de elég arra, hogy kihallgassam én is.
Fogalmam sem volt arról, hogyan fogom én ezt helyrehozni anélkül, hogy lebuknék, hiszen terrortámadással vádolják, ami a hazánk ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn. Rendesen benne volt a közepében, az biztos, én pedig tudtam, hogy bajba keveredhetek, de szándékomban állt segíteni neki. Ahhoz kétség sem fért, hogy nem bűnös. Sok balhéban benne volt, de ilyenre sosem vetemedne.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Gal Gadot
Kor :
27
Foglalkozás :
FBI - Art Crime Team/Műkincs hamisító/Egykori tolvaj
Hozzászólások száma :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Valerie & Theo - Someone from the past   Kedd Aug. 07, 2018 2:35 pm

Valerie & Theo


Mikor megtudtam, hogy hamarosan kihallgatásra visznek, egész nap ez zsongott a gondolataimban, mint mikor egy kisgyerekkel közlik, hogy másnap vidámparkba mennek.
Valahol azért elég bizarr az FBI épületét egy vidámparkhoz hasonlítani, de a filozófusok azt mondják, minden csupán nézőpont kérdése. Az én nézőpontom pedig a kinti világra áhítozik, amiből minden egyes alkalommal kapok egy kis morzsát, valahányszor betuszkolnak a rabszállítóba. A kezeim ugyan bilincsben, és szigorú kíséretem van, de friss levegőt szívok, és a kicsiny rácsos ablakon keresztül újra farkasszemet nézek New York-kal. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire örülni fogok a dugónak.
De ami a leginkább vonz ezekben a kirándulásokban, hogy emberek között vagyok. Végre kikerülök a magányból, amitől néha úgy érzem, az elmém is képes megbomlani. Szép lassan. Napról napra. Egyre inkább csak árnyéka vagyok a régi önmagamnak.
Ám ezúttal volt még valami, ami miatt alig vártam, hogy elérkezzen ez a pillanat. Naomi? Jól láttam? Tényleg ő lett volna? Vagy már képzelődök is… nem ez lenne az első eset egyébként, jártam már az őrület hajszálvékony mezsgyéjén, még amikor a supermaxben raboskodtam. Ott valóban nem sok hiányzott. De ennek már lassan három és fél vége. Az emlékeim mégsem halványodnak egy árnyalatnyit sem.
Viszont ha Naomi tényleg itt van, akkor meg kell találnom. Rá számíthatok. Ezt biztosan tudom. És azt is láttam, hogy ő is felismert. A bökkenő csak az, hogy fogalmam sincs, mit keres az FBI-nál. Egyenruhát láttam rajta, szóval valamin dolgozik, már csak az a kérdés, hogy miattam jött volna? El akar juttatni hozzám valami üzenetet, vagy ne legyek ennyire egoista, és szimplán csak egy másik projekt miatt épült volna be? Egy percig sem kételkedtem benne, hogy ha valakinek, akkor neki sikerülni fog. Bámulatos hamisító a kislány. Már majdnem olyan jó, mint én, villan eszembe váratlanul ez a régi mondatfoszlány, és ezen nagyon halványan el is mosolyodom. Régebben mindig így mutattam be, csak hogy bosszantsam vele.
Nem tudom, mit gondolhat rólam. Vajon tudja, hogy nem én voltam? Vagy ha négyszemközt találkoznánk, ez lenne az első kérdése? De bárhogy is, legalább megkérdezné, nem úgy, mint Ivory McLaine, de rá most jobb, ha nem is gondolok, mert csak eltereli a figyelmem.
Ahogy megállunk, két fegyveres fazon nyitja is az ajtót, az ő dolguk itt véget ért, ezen a ponton szoktak átadni az FBI embereinek, aki vagy akik aztán a sok ellenőrző ponton és a hosszú folyosókon kanyarogva bekísérnek a belső kihallgató szobákhoz. Általában nem azok az ügynökök, akikkel majd beszélgetni fogok. Most már leszűrhetek ilyen statisztikákat, hiszen ez a sokadik alkalom, hogy itt vagyok, azt nem tudom, mi alapján dől el, hogy kire bízzák ezt a feladatot. A beszélgetési kísérleteimre azért nem annyira nyitottak.
Most is egy vadonatúj arc ácsorog előttem, ám épp hogy elindulunk, a meglepetéstől meg is torpanok. A szívem nagyot dobban, mikor Naomi kanyarodik ki az épületből, és határozott lépteivel egyenesen felénk tart. Lopva a mellettem szintén megálló pasasra pillantok, leolvasom róla, hogy ő sem számított az érkezésére, de a napszemüvegét azért leveszi, kettőt lehet találni, hogy vajon mi okból.
- Mit akar itt, Dalton? Parancsom van, hogy a foglyot a kilences kihallgatóba kísérjem - szólal meg végül, mikor Naomi már hallótávolságba ér.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Valerie & Theo - Someone from the past   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Valerie & Theo - Someone from the past

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Valerie Tulle
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
^
ˇ