One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Prisoners

Jordan W. Weil
Today at 1:49 am



Hazudj Ha Tudsz

Nikolay Korzakov
Today at 1:01 am



Flor & Ben & Lyn

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 8:07 pm



Ben és Flor

Flor Sanchez Moreno
Yesterday at 7:46 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 4:00 pm



April I. Maystone

Nora Weston
Yesterday at 3:48 pm



My Hot Personal Trainer

Amelia Carter
Yesterday at 1:45 pm



Foglalt vezetéknevek

April I. Maystone
Yesterday at 11:47 am



Foglalt keresztnevek

April I. Maystone
Yesterday at 11:46 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 8 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 10
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 5 4
Egészségügy 6 5
Összesen 57 42
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Sylvia Juel


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Jake & Jamie - Sense of humor in life

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Jake & Jamie - Sense of humor in life   Szomb. Aug. 25, 2018 9:51 am


to Jamie


Kezdenek összegyűlni a fejem fölött a felhők, és ez a mostani látogatása Corynak csak a pont volt az i-re. Miért éppen engem kell mindenkinek megtalálnia? Az elmúlt napjaimban szinte csak állva bóbiskoltam el egy pár percre, de huzamosabb ideig nem pihentem, és kezdtek megmutatkozni rajtam a kimerültség jelei. Mi lesz velem, ha én is kidőlök? Szívós teremtés vagyok a katonaság óta, de mindenkinek vannak korlátjai, mint nekem. Nem is tudom, hogy honnan merítem még a tartalékaimat. A családi vonalból egyedül talán Hannah az, aki jelenleg ki tud kapcsolni, mindenki más bajforrás. Tévedés ne essék, én nem akarok senkit sem bántani, és szeretem is a testvéreimet, de Jasonnel nincs minden rendben, mióta fegyvert fogott rám, és aztán magára is. Nem találom vele a hangot, és egy ideig még nem is fogom, hiszen most leköti a figyelmét a lánya, és az újdonsült, ámbár titokzatos barátnő felbukkanása. Nora egy másik kérdéskör, és valóban irigylésre méltó, hogy ennyi ideig egyedül nevelt egy lányt, na meg, hogy nyomozó akar lenni, de hogy miket szeret, és mitől lesz ő is Lester? Még nem jöttem rá, és a legkevesebb gondolat fűz hozzájuk, mikor az életem egyik legfontosabb műtétjén vagyok túl, és fogalmam sincs, hogy mi lesz az eredménye. A folyosón a legjobb barátom felé tartok, mert hónapok óta már nem vagyok képes másképpen tekinteni Woodwardra. Elfoglaltak vagyunk mindketten, de ha baj volt, akkor egyből segített, jól példázza ezt az alaszkai kiruccanásom előbb az öcsémmel, majd később Maddie-vel. Számomra ő is egy érdekes témakör, mert mióta hazajöttünk, nem is beszéltem vele, és talán nem ártana. Edna halála óta nem is járt bent a kórházban, nekem meg nem volt időm, hogy felhívjam, vagy ha őszinte akarok lenni, akkor nem is biztos, hogy akartam keresni. Ki tudja, hogy melyik az igazság, de majd idővel talán ez is kiderül számomra. Két ásítást is elfojtok, mire elérek a megfelelő kórterem ajtajáig. Cory…és a gyerek. Bele se merek gondolni, hogy mi van, ha ez igaz, és Jamie gyereke az, akit éppen magában hord. Milyen esztelenség lenne, hiszen most szakítottak Tessával, azt sem tudom, hogy ő hol van, de az tuti, hogy titkol valamit. Mit keresett a kardiológián a lövés előtt? Még Johnék lakásán nem láttam, hogy annyira rosszul lenne, de aztán lehet valami elkerülte a figyelmünket? Maya magánszáma csak a hab volt a tortán, hát nem csoda, hogy végre egy kis nyugalomra vágytam, de nem adatott meg, és ez bosszantott. Az ajtóra helyezem a kezemet, és veszek egy mély levegőt, mielőtt belépnék, mert egy hosszú beszélgetés vár rám…Jamie nehéz eset, de azzal, hogy nem is lát, hogy is mondjam, de megnehezíti mindannyiunk életét, mert a biztonságérzete nullára csökkent. Valószínűleg én is hasonlóan járnék el, mint ő, és saját testőrséget állítanék magam mellé, szóval megértem, hogy gyanakvó, de én is, meg John is a legjobbat akarjuk neki. Lehúzom a kilincset, és belépek a terembe, ahol már egyedül van. Látom, hogy összerezdül, ezért máris poénosra fogom az érkezésemet, és megindul közöttünk a cikizés, de ez amolyan baráti köszöntés, és örülök neki, hogy a vicces oldalát még nem veszítette el.
- Miért vallanám be, hogy te vagy életem szerelme, ha eddig nem jöttél rá magadtól? Mi lelt drágám, most már nem is kellek, ha bűzlök? – mosolyogva teszem csípőre a kezemet, amíg oda nem érek az ágyához, és ha ez megtörténik, akkor kezet rázunk, és megnyugtatom, hogy nem azért jöttem, hogy megöljem, vagy élőben megerőszakoljam, bár az utóbbi már nagyon játszana, de akkor biztosan hátulról tenném meg, hogy én is élvezzem, ne csak ő.
- Nem a bérencem Woodward, hanem az egyik tartalékos kolléga, mert fogytán vagyunk a nővérekből…és mi bajod van azzal, ha egy kicsit kulturális életet is élsz? A bugyik nagyon fontosak, és ha belegondolok, erről nem is tudtam. Én múlt héten kaptam össze két gyakornokot a műtőben…érted? Nem akárhol megy mostanság a verseny, hanem a steril birodalomban. Úgy elborult az agyam, hogy nem vittem haza az alsóimat, és velük mosattam ki, lehet belecsúszott Hannah egy-két kakis body-ja is, de ne engem okoljanak, ha már ennyi ész szorult beléjük. Komolyan mondom neked, de már semmi tisztelet nincs felénk…úgy érzik, hogy bekerültek a programba, és az övéké a világ. Rossz területet választottak akkor, mert én nem tanítok mostanság. – sóhajtok egyet, és odahúzva az egyik széket, leülök mellé, és feldobom a két lábamat az övé mellé az ágyra, és megint ásítanom kell.
- De rendes vagy, hogy figyelsz a testi épségemre, de ne aggódj még bírom. A kávé érkezik, és amíg nem jön vissza John, addig kénytelen vagyok itt lenni. Ami azt jelenti, hogy lehet élek a lehetőséggel, és az ebédszünetem melletted fogom tölteni. – mosolyodom el, és rám is tapad egy kis jókedv, ha már elemében van, bár tudom, hogy ez egy szinten csak megjátszás a részéről.
- Maradt valami a kajádból? – pillantok végig a nem túl gusztusos ételen, aztán észreveszek egy csokit.
- Ugye megehetem? Kaptál…ó nem is szereted a mogyorós csokit. – csillan fel a szemem, és egy gyors mozdulattal eltulajdonítom tőle, majd felbontom a csomagolást.
- Ha kérsz, akkor adok, de ma morcos vagyok. Rám nem bukik egyetlen nő se, hallod már érzem, hogy sivatag van, és ez nem hazugság. A farkam le fog száradni, ha hamarosan nem enyhítek a kínomon. – jóízűen harapok bele a csokiba, és még távol tartom a rossz híreket, amíg csak tudom.



avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
115

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake & Jamie - Sense of humor in life   Hétf. Aug. 06, 2018 4:10 am

Jake & Jamie
 "Friendship goals"


A szoba csendjébe vész a kanál zörgése. Irritál a felügyelet, irritál a légzése is a nőnek. Mert nő az illető. érzem a parfümje illatát, a testápolójáét, a kézkréméét, ami egy közös, iszonytatóan édes és fűszeres elegyet alkot, amitől szinte meg tudnék fulladni. Senki nem szólt még neki, mennyire borzalmasan irritáló szaga van? Válasszon csak egyet. Parfüm, testápoló, vagy kézkrém. De ez a három így egyben? Katasztrófa. És beszél. Állandóan beszél, be nem áll a szája. Mesél hülye fa vicceket, és eseteket, amik érdeklik, pletykákat, amik a kórházban történnek, mintha még mindig ide tartoznék. Bennfentesnek kéne éreznem magam ettől? Nem értem, miért mondja el ezeket nekem. Nem értem, miért nem szólok, hogy nem érdekelnek a viccei, sem a történetei. Nem érdekel, mennyire aranyosak a babák a szülészeten, ahogy az sem, hogy milyen szuper és érdekes műtétet végeztek el. Miért akarnám tudni? Mit akarhat tanítani még nekem? Apróság az az eljárás, nem olyan jelentős, mint amit Tessánál végeztem el, nem értem, miért kéne nekem most körbe tapsolnom valakit, mert elvégzett egy műtétet, amihez minden adott volt? Mindent tálcán kínáltak neki, már készen, kifejlesztve, a lehető legjobb eszközökkel és háttérrel. Segítséggel. Kijárt utat kellett újra megtennie, mi ebben a nagy szám? Dühös vagyok és csalódott. Nem akarom tudni, mert én ellenben már nem végezhetem el ezt a műtétet. Már eljutottam a szakmám legmagasabb csúcsára, és még azt is felülmúltam. Sokan a küszöbéig sem jutnak annak a toronynak, amelynek a tetejére tűztem a zászlómat. Innen már hová mehettem volna feljebb? Sehová. De a nő, miközben emelgeti a müzlivel a kanalat és a számba adagolja, egyfolytában azt csacsogja, mi történik a kórházban, engem pedig már kiborít vele. Viszont cserébe nem beszélek, hanem csak eszem. Jake megfenyegetett, hogy ha nem eszek rendesen, gyomorszondát kapok, és azt nem akarom, hogy az amúgy is fájó orromon keresztül ledugjon egy csövet a gyomromba és azon keresztül kapjak enni. Így letörtség ide, fásultság oda, étvágytalanság amoda, csak nyitom a számat, és nyelem, rágom, amit belém lapátolnak. Fel sem tűnik a nőnek a szótlanságom, csak beszél és beszél, míg végre ki nem ürül a tányér. A müzli kellemes teltségérzettel tölti meg a gyomrom tájékát. Desszertet is kapok, valami piskótaféle, de nincs valami jó íze, úgyhogy azt visszautasítom az első falat után.
- Köszönöm, nem kérek többet - fordítom el az arcomat.
- De Dr. Lester meghagyta, hogy mindent meg kell ennie. Ne makacskodjon, Dr. Woodward, mert a végén mindketten bajba kerülünk - sóhajt a nő, de hiába próbálkozik, elfordítom a fejem és haragosan ráncolom össze a szemöldököm, már amennyire tudom.
- Ha majd Dr. Lesternek kell kivakarásznia a hányásomból, akkor nem fog annyira ragaszkodni ahhoz, hogy megegyem. Mellesleg felnőtt ember vagyok, és csak a látásom veszett oda, nem az agyam. Egyedül is el tudom dönteni, mennyi volt az elég. Ha nem akarja, hogy magára hányjak, vagy a fejére borítsam a maradékkal a tányért, akkor vigye innen, amíg szépen mondom -  morranok fel, és megtörlöm a számat egy kezembe adott szalvétával. Amikor hallom a távolodó lépteket azért integetek felé.
- Azért köszönök mindent, nagyon finom volt, a társaság pedig kellemes - kiáltok, mert már az ajtó is kinyílt. Nem akarok mindenkit elüldözni mellőlem, de ha egyszer nem értenek a szép szóból, mit csináljak velük? Azt mondom aludni szeretnék, becsörtetnek lázat mérni. Ha azt, hogy unatkozom, magamra hagynak órákig. Ha éhes vagyok, éheztetnek, ha szomjas, elfelejtik a kezem ügyébe adni az üdítőmet. Hasznavehetetlenek, és ezen megítélésükön az sem változtat, hogy a legtöbb utasítás épp megszegné Lester parancsát. Senki nem mehet be nélküle vagy John nélkül, speciális biztonsági óvintézkedések kellenek, állandó kamerás megfigyelés, és még ennél is több meghagyás gyógyszeres kezelés vagy vészhelyzet esetére. A pánikrohamaim sűrűek, az erősebb zajokra összerezzenek, így mindent megtesznek, hogy az állapotom ne romoljon a kezelések alatt, a biztonságérzetem növekedjen, de ez nálam nem egyszerű folyamat. Dr. Morgan sok támpontot ad, de még mindig van, amitől sikítófrászt tudnék kapni és az idegbaj kerülget tőle.
Egyedül maradok, és most van időm egy kicsit gondolkodni. Napok teltek el, és még mindig nem tudok biztosra semmit, és ez lassan az őrületbe kerget. Az első sokk után azt hittem ez a vég. De aztán gondolkodni kezdtem. Mi van, ha mégsem? Mi van, ha ez csak átmeneti? Hisz senki nem mondta, hogy ennek így is kell maradnia. Mindig lehet javítani a helyzeten, nem igaz? Egy specialista, egy eljárás. Valami. Bármi. Lennie kell megoldásnak a helyzetre, mert nem hiszem el, hogy ez a végzetem.
Nyílik az ajtó, és megfeszülök. Nem szeretem, ha bejönnek hozzám. Azt sem, ha valaki közelít, azt sem, ha bejelentés nélkül, kopogás nélkül nyitnak be. De Jake hangját hallva ellazulok és gúnyos mosolyra húzom a számat.
- Lester, mint mindig, most is rosszkor - vigyorgok a tőlem telhető legjobban színlelve azt, hogy minden rendben van úgy, ahogy van - Nem tapiztam le, mert abban reménykedtem, bevallod, hogy mit érzel irántam, és végre egymáséi lehetünk. Csak a jó égre, előbb zuhanyozz le. Olyan szagod van, mintha rohadnál. Mondd, meghaltál és feltaláltad időközben a zombi-apokalipszishez szükséges alapvegyületet és már be is adtad magadnak? - csipkelődök vele, és kézfogásra nyújtom a jobbomat, aztán sóhajtok és az ajtóra mutatok.
- Mielőtt rám szabadítod legközelebb a kis bérencedet, lakj a szájára lakatot. Már azon agyaltam, hogy inkább valamivel betömöm a száját, amit szívesen nyalogatna beszéd helyett, mert már azt is tudom, hogy a toxikológián a doki milyen bugyikra bukik - célzok egy kicsit pajzánabban bizonyos dolgokra, amit persze nem gondolok komolyan, mert ennél finnyásabb vagyok, és amúgy is...Akármikor jut eszembe a szex bármilyen formája, akaratlanul is Tessa ugrik be róla. Olykor-olykor persze meglódul a fantáziám, és bevillan Cory, vagy Olivia, de amúgy igazán ütős érzelmeket vagy reakciót tessa képzete tud kiváltani belőlem. Senki más. De egyszer ez is elmúlik, és akkor talán szóba jöhet valamelyik dögösebb nővérke, vagy gyakornok. A gyakornokok frusztráltak és a kétségbeesett próbálkozásuk, hogy jó orvosokká váljanak kétségbeesett tettekre sarkallja őket. Ki tudja? Azonban a szexuális életemnél kicsit fontosabb talán az, amit Jake hírül hozott nekem. Nem vagyok biztos semmiben, de hagyom, hogy ő is szóhoz jusson, viszont az aggodalmam felerősödik, amikor sokadjára ásítja el magát.
- Haver, mikor aludtál utoljára? Az az érzésem kicsit túltolod már a munkát, nem? Mi lenne, ha ledőlnél egy kicsit? Ígérem, amikor kéred, felkeltelek, ha sürgős dolgod van. Itt van egy szabad ágy. És nyugi, vigyázni fogok rád. Majd ha rád mászok, használok vazelint - vigyorodok el, aztán kicsit kipukkan belőlem a nevetés. Imádom Jaket, és nagyon tudjuk ezzel húzni egymás agyát. Egy ideje nincs nője, egy ideje nekem is csak lakcím szerint volt csajom, és a stresszre a férfi legjobb levezető akciója épp egy kiadós akciózás lenne. De itt még a farkam sem verhetem ki, mert minden be van kamerázva és állandóan figyelnek, ami minden tekintetben tök jó, csak épp ebben nem. Utoljára Coryval voltam együtt, de az meg csak a fényképek miatt maradt emlékezetes, nekem nem maradt meg szex terén annyira. Nem azért, mert Cory állati jó ezen a téren is, nem ez volt az első alkalmunk együtt, csak ott és akkor annyira szét voltam csúszva, hogy még emlékszem a lépcsőházra, aztán már csak villanásokat látok a történésekből, és a végén azt, hogy megoldom a rejtélyt, hogy tudnám megműteni Tessát. Ez a lényegesebb ebből, nem maga Cory és az, amit a testével tudott adni, vagy az enyémből kihozni. Jakenek azonban a szex helyett - vagy előtt - egy kiadós alvásra inkább lenne szüksége szerintem, így aggódom érte. Nem akarom, hogy túlterhelje magát, sem miattam, sem másért.


avatar
Egészségügy
Play by :
Jensen Ackles
Kor :
38
Foglalkozás :
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
Hozzászólások száma :
62

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Jake & Jamie - Sense of humor in life   Vas. Aug. 05, 2018 11:37 am


to Jamie

Szenvedek, már az is fizikai fájdalmat okoz, hogy fent maradjak, és körülnézzek. A galériára támaszkodom, és azon morfondírozok, hogy mennyi kávét képes elfogadni a szervezetem, mert most talán már három holtponton is túl vagyok, de nem érzem azt, hogy ebben az esetben ébren is tudok maradni. Az eltelt napok kiszívtak rendesen, és most nem az otthoni légkör tett feszültté, hanem a benti folyamatok, a felelősségvállalás, a baráti körben fellobbanó bonyodalmak, a hozzátartozók folytonos tájékoztatása. Nem bírok megfelelni az elvárásoknak, és hiába jegyeztek be az USA egyik legjobb neurológusának, ha a betegem nem más, mint Jamie Woodward. Kemény hónapok állnak a hátunk mögött, a triónk egybeforrt, és erősebb baráti alapokat építettünk ki, mint a katonaság alatt kialakult bajtársiasság. A viszonyok minden percben alakulnak, de a példa is jól mutatja, ha baj van, akkor ott vagyunk, ahol lennünk kell. Nekem most nem a házban a helyem, hanem az osztályon, a közelben, ha megint roham lépne fel, vagy át kellene beszélnem a team-mel, hogy mi a teendő. Johnt hazaküldtem, mert kimerült, és állva elaludt az automata mellett. Nem vonhatom el a családja mellől, és bár Nadi türelme egy birkáéhoz hasonlít, mégiscsak négy gyermek várja otthon, és nem tehet többet annál, mint vár. Ez a legnehezebb a műtétek után. A várakozás nemcsak napokat ölelhet fel, hanem heteket, akár éveket is, hogy lássuk mit rontottunk el, és mit csináltunk jól. A gyomromban egy teniszméretű labdával szaladgálnom, és mérkőzéseket vezetek le, akárhányszor megszólal a csipogóm. Értekeztem már külföldi kollégákkal, telefonáltam Európába, felkerestem a Harvardon megismert legjobb szemészorvost is, de tudom, hogy a látóidegek sérülése miatt vajmi kevés esély van arra, hogy elé álljak, és azt mondjam…Jamie látni fogsz..ígérem. Nem tehetem meg, mert orvos vagyok, és az a feladatom, hogy az igazságról számoljak be. Barátság ide vagy oda, most úgy érzem, hogy kötelességem a megfelelő mértékben kegyetlennek lenni. A statisztikák, meg a számok méricskélése egy másik részleg nagy aduásza, de én nem ebben mérem a lehetőségeket. Megannyi embert sikerült volna megmentenem, ha hittem volna a számoknak. Mikor adtam fel? Általában soha, mert akadtak kiskapuk, de néha félre kell állnunk, és belátnunk, hogy orvosként többet már nem tehetünk, csak enyhíthetjük a pácienseink fájdalmát. Jamie a csodával határos módon maradt életben. Amennyiben nem vagyunk bent, vagy később érünk oda, akkor most nem lenne az a személy, akihez nap, mint nap bejárunk. Háttal fordulok a mélységnek, mert elzsibbadtak az ujjaim, és muszáj vennem egy mély levegőt, mielőtt a reggeli elfogyasztása után rá hoznám a frászt. A szememet dörzsölöm, és ásítok is egyet, de ezt elnyomom azzal, hogy szinte az arcomba tolom a jobbomat. Micsoda üdítő változatosság, mikor meglátok két gyakornokot, akik csak lézengenek, de semmi dolguk nem akad.
- Héj te…mi is a neved? – pillantok rá, de mintha nem venné a lapot, ezért intek, hogy jöjjenek közelebb mindketten.
- Ha azt mondja egy szakorvos, hogy mi a neved, akkor ugrasz, mert ez egy kórház, és nem pedig egy iskola. Látom…De Luca…tuti valami déli vagy, de nem ez számít. Van egy feladatom számodra. Fél óra múlva valószínű az alvás határán fogok állni, ezért…átmész a közeli török boltba. Nem…figyelj, mert egyszer mondom el, és ha nem teljesíted, akkor esküszöm, hogy kiheréllek, és nem leszek kíméletes. Ott a legerősebb kávébabot leőrölteted, és áthozod ide…de előtte csinálsz nekem belőle egy adagot. Két cukorral iszom, tej nem kell. A kis szerencsétlen melletted lehet a szárnysegéd, de a harminc perc, az harminc, és nem tűröm jól a késést. Sipirc… - adok utat nekik, én meg a lépcsőkorlátra pillantok, ahol éppen egy ismerős kék szempár tekint vissza rám.
- Cory, te mi a fenét művelsz itt? Már elmondtam egy csomószor, hogy otthon a helyed, mert fáradt vagy, és nyúzott. – elnyomok még egy ásítást kutyafuttában, de nem túlságosan hatja meg a női szeszélyesség mintaképét az, hogy elzavartam.
- Jake…beszélnünk kell. – általában megszólal a radarom, hogy ez bajt jelent, de mostanában immunis lettem, mert mindenki a nap huszonnégy órájában beszélne, és engem talál meg vele.
- Na és miről, vagy vonuljunk el? – érdeklődöm, mert fingom sincs, hogy miért éppen velem akar csevegni, de ha Jamie állapota lesz a téma, akkor biztosan fel is utat, meg is le is utat mutatok neki.
- Menjünk be a terembe… - nem szívesen osztozkodnék most Corneliával egy termen, így én veszem át az irányítást, és a tárgyalóba terelem be, de szinte úgy kell betámogatnom, mert beleszédül a karjaimba.
- Hozzak vizet? – aggodalmasan mérem végig, és most már rosszat is sejtek, ami nem csoda azt hiszem. Megrázza a fejét, így lesegítem az első székre, és kihúzok egy másikat is, hogy vele szemben tudjak megtelepedni. Az arccsontja kiemelkedő, totálisan fehér, és beesettek a szemei.
- Tudod…nem tudok jelenleg olyan személyt, akinek beszélhetnék erről. – sóhajt egy mélyet, és összeakad a tekintetünk. Mérhetetlen fájdalom ül meg a tekintetében, és ha neki ez ott van, akkor biztosan nem olyan kicsi az a slamasztika.
- Én lennék a legmegfelelőbb? – szalad fel az egyik szemöldököm, és megtámasztom a fejemet, mert aggódom, hogy lefejelem az asztalt, de erre nincs szükségem, mert amit mond…hogy is mondjam, de minden porcikámat vigyázz állásba segíti, és megadja a kellő löketet, hogy leessen az állam.
- Terhes vagyok azt hiszem…és nem tudom, hogy ki az apa. Én sosem hittem volna, hogy ez bekövetkezik, és szedtem is a gyógyszert. Tessa műtétje miatt felborultak nekem is a mindennapjaim, és elfelejtettem bevenni…lefeküdtem Jamie-vel, és Adriannel is. Megölne…és most Jamie is… - sírva fakad, és ezt roppant nehezen kezelem, de nem lehetek akkora paraszt, hogy ne támogassam, mégsem jön ki egyetlen hang sem a torkomon. Nyelem a sok szarságot, mindenki szemetesládája vagyok, Tess után nyomozok, mert egy szó nélkül lépett le, és lila fingom sincs, hogy merre találom meg. A legjobb módszer gyanánt egy kicsit ügyetlenül, de megveregetem Cory vállát, mikor szipogva rám néz.
- Nincs gyerekem, se barátnőm, kutyám az van….és ez most váó, de Cory…úgy hiszem, még ebben te sem vagy biztos. Tudod én a logika embere vagyok, meg a földhöz ragadt valóságé, így, ha tanácsot kérsz tőlem…előbb bizonyosodj meg róla teljesen, és ha már nincs meg ez a bizonytalanság, akkor kitalálom veled, hogy mi legyen. Itt leszek, és nem foglak egyedül hagyni… - micsoda lelki erőt mutatok, de közben belül üvöltök. Hahó….megint egy gyerek? Ebbe hányan fognak belehalni? Kopogás szakítja félbe a beszélgetésünket, mikor felnézek a belépő nővérre.
- Elnézést Dr. Lester, de végeztünk Dr. Woodward reggeliztetésével. Bemenne hozzá? – nyilván emiatt várakoztam, így bólintok, de mielőtt egyedül hagynám Coryt, beinvitálom a nővért.
- Marissa kérem gondoskodjon róla, hogy Cornelia kapjon egy kis sütit, péksüti is jó, meg… - nézek rá, mert tudom, ha Jamie-hez kell menni, akkor nem fog akaratoskodni. - ..meg egy kávét, de csak lattét. – biccentek a nővérnek, hogy intézkedjen, aztán felállok, és megszorítom a kezét.
- Cory…ne ess kétségbe, rendben? Megoldjuk. – nem tud mit mondani, csak keservesen helyesel, én meg távozom, mert még nagyobb súly került a vállamra. nagyszerű. Átsietek az összekötő folyosón, és belépek Jamie kórtermébe. Halkan csukom be, és pillantok rá.
- Helló Vénember…úgy hallottam, ma nem tapiztál le senkit etetés közben, haladsz már. – halovány mosoly, de valahogy el kell ütnöm a rossz hangulatot.


avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
115

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake & Jamie - Sense of humor in life   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Jake & Jamie - Sense of humor in life

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Second Life Kristálybolt
» Humor
» jamie | lara
» Hela; the queen of life&death
» Tessa & Jamie - Save me from myself

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
^
ˇ