Mit is mondhatnék magamról...Egy makacs, céltudatos, nagyra törő férfi lennék, aki próbál boldogulni a helyen, ahová született. Napközben egy autószerelő műhelyben dolgozom, éjjel pedig illegális versenyeken veszek részt. Jó vagyok, ezt biztosan állíthatom, és nem kevés pénzt be tudok zsebelni, mikor győzök. Sokkal többet, mint autók szerelésével. Szóval miért ne? Amíg tehetem kiélvezem az életet, és ha ehhez törvényt kell szegnem, legyen. Valahogyan boldogulni kell, nem igaz?
Pár érdekességet még nem árt rólam tudni:
- Lobbanékony természetem van. Gyakran bajba is kerülök ez miatt.
- A már említett céltudatosság. Kell az érvényesüléshez New Yorkban.
- Makacsságom tényleg nem ismer határokat. (Nem mellékesen ez is bajba szokott keverni)
- Nőcsábász lennék. A szép nők  eléggé nagy gyengéim.
- Van még egy tulajdonságom, amiről kevesen tudnak: Jól rajzolok. Tudom, elég béna egy hobbi, de tényleg élvezem.
- Barátságos egyének vallom magam. Hiszek a bajban ismerszik meg egy barát mondásban.
-  Bátor. Igen bátor embernek tartom magam, bár néha keveredik a vakmerőséggel.
- Őszinte ( néha túlságosan is)
- Inteligens. Tudom meglepő, de tényleg az vagyok. Ragadt rám valami, míg elit iskolába jártam.

Egy szegény családban láttam meg a napvilágot, Bronxban, New Yorkban. Édesapám autószerelő (általa szerettem meg az autókat, és tanultam meg mindent azokról), édesanyám pedig egy pincérnő, egy kis gyors étteremben. Mindig is szerényen éltünk, és engem ez már gyerekként is zavart. Változást akartam a saját, de az ő életükbe is, megadva nekik mindent. Szóval igyekeztem az iskolában, tepertem, mint az állat, és bekerültem egy elit gimnáziumba, Manhattanba, ösztöndíjjal. Hirtelen minden csodálatos lett. Gazdag kölykökkel vettem körbe magam, és főleg lányokkal, akik a külsőm miatt akartak engem. Mindezek ellenére kívülálló voltam, igen, de nem érdekelt, míg élvezhettem az anyagi javakat velük. Jachtozás, bulizás, jetski, síelés Aspenben, és így tovább.
Aztán egy napon betörtünk egy korcsolya pályára, ahol rajta kaptak minket, és persze kit vontak felelősségre? Engem, a szegény családból származó srácot. Szóval kicsaptak, így kénytelen voltam egy Bronx-i gimnáziumba járni, ahol aztán megismertem pár tagot. Innentől pedig nem volt megállás a lejtőn.
Lassan szépen pont olyan lettem, mint ők, és már teljesen másképp akartam elérni a sikereim. Jött az autóversenyzés... a sok balhé, és bár idővel találtam munkát, mint autószerelő... nem éltem meg belőle. A versenyzés viszont elég pénzt adott. Nem tett gazdaggá, de arra elég volt, hogy fizetni tudjam a saját, és a szüleim kiadásait is. Az édesapám rokkant nyugdíjas lett egy balesete miatt, így minden erőmmel azon voltam, hogy támogassam őket. Sok fekete munkát, és túlórát vállaltam a szerelő műhelyben. Valamennyire a felszínen tartott, de csak idő kérdése volt, meddig. Többre vágytam, mint éppen megélni? Igen... és éppen ez kevert bajba...
Az egyik haverom adott egy fülest, miszerint jött egy tag a városba, aki gazdag, és szereti az autó versenyeket. Hatalmas tétekben játszik, és könnyű pénz éri annak a markát, aki legyőzi. Én természetesen túl sokat hittem magamról, és elkövettem így egy alapvető hibát: Elbíztam magam. Nem ragoznám túl a helyzetet, veszítettem, és amilyen szerencsém volt, az illető nem csupán egy városi gazdag ficsúr volt, hanem az alvilág egyik jelentős tagja. Nem csupán az autóm,buktam, hanem tartozásom irányába elérte a 300 000 $ -t. Hogyan sikerült ezt összehoznom? Ahogyan említettem, elbíztam magam. Az egész olyan volt, mint egy rémálom és hirtelen az életem lett a tét. Magam sem tudtam hogyan, de pénzhez kellett jutnom minél hamarább. Teljesen elvesztem, és napokig rejtőzködtem az emberei elől, egészen addig, amíg nem szereztem tudomást egy buliról, ahol egy régi ismerős is jelen volt. Bármennyire is távol állt tőlem ez a tett, de nem volt más választásom meg kellett tennem a családom és a saját biztonságom érdekében...