One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:59 pm



Cold Spring Lodge - NY

R. Chris Devereaux
Yesterday at 10:33 pm



Frederic Lester - A nagy hal, az őrszem

Jake Lester
Yesterday at 8:33 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 5:01 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Csüt. Okt. 18, 2018 9:13 pm



Ben és Flor

Flor Sanchez Moreno
Csüt. Okt. 18, 2018 8:03 pm



Charlie & Janine ► Private matters

Janine A. Rossi
Csüt. Okt. 18, 2018 4:52 pm



Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 2:07 pm



Ewan & Belle - A half year in Paris

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 1:56 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 9 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 53 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Adriana Lane, Juliet Brewster, Leon Williams


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Leon&Fable

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Vas. Aug. 19, 2018 12:03 pm

+18

Ezt a csatát Fable abban a pillanatban elvesztette, amikor késve lépett be ide. Mondhatnám, hogy akkor elvesztette, amikor megszületett, de ez túlzás lenne. Abban mondjuk van igazság, hogy eddigi, nem túl hosszú élete során már komoly pontokat szerzett ahhoz, hogy idáig jusson, de ettől függetlenül meglehetett volna az esélye az általa normálisnak gondolt életre, csakhogy anyukája ügyesen taszította romlásba tervecskéit... helyesebben ezt én teszem, de nem én kezdtem ebbe bele. Én csak folytatom... van lehetőség a lányban, több területen is, de előbb még formálni kell, nevelni kell. Ehhez pedig először helyre kell tenni. A vacsora erre tökéletes. Nem kell sok idő, hogy pontosan lássam milyen ő, mi mozgatja s mennyit ér. Innen tudom, hogy jelenleg csatát vesztett. Minden, ami benne munkált, amit énjének tartott s ami nem volt más, mint egy társadalomtudatos én csontváza, most porrá roppanhatott egy pár birtokló érintés és pillantás kapcsán. A benne rejlő ösztön ént tudtam megszólítani s ez elég volt a sikerhez. Az emberek tömege bizonytalan, alárendelt, neurotikus, és/vagy szorongó, ha hangos szót hall, behúzza a nyakát. Ezeket Fable tökéletesen meg tudta téveszteni, őket át tudta verni s nekik be tudta adni az általa kreált személyiség képet. Ez a jövőben még hasznos lehet... én ki tudom majd ezt használni. De egyelőre a lényeg az, hogy velem szemben ez már nem működött s oly könnyedén követelhettem őt magaménak, akár egy hegycsúcsot, amire csak le kell szúrni a zászlót. Tekintete, hangjai és rezzenései, az, ahogy fehér bőre hevült az ujjaim és a gyümölcsök alatt, mind-mind elárulta őt.
- Akár mindegy is lehetne, csakhogy te pontosan azt akarod, ami történik... most rakjuk félre a kötelező köröket, amit a társadalmi kívánalmak támasztanának eléd, csupaszítsunk le, ahogy már le is vagy s mit kapunk? Egy szép szőkeséget, aki ennyitől is megremeg! - simítok végig testén olyan módon, hogy előidézzem a kívánt hatást. - Minden vélt, vagy valós határozottságod ellenére másra sem vágysz, csak erőre, arra, hogy éreztessék veled, hogy birtokoljanak. És akit birtokolnak, annak az akarata egybecseng azéval, aki hatalmat gyakorol felette. - metszőn nézek szemeibe, hangom halk, de határozott, karcos, hogy minden, nem feltétlen kedves szavam borzongatóan kaparja meg dobhártyáit. Érzem, hogy nedvesebb lesz ujjaim alatt, hogy feltárulkozik s felkínálkozik nekem, mire hűvös mosoly fut ajkaimra, ahogy kissé makacskodó kérdést is intéz felém. Vajon meddig akarja magának folytatni ezt? - Időben meg fogod tudni. - jelzem neki, hogy ez teljes mértékben tőlem függ, mint ő maga is. Tiltakozhat erőtlenül sutyorogva, csókunk akkor is felülírja a három szavas kis kísérletet. Éhség, vágy, mohóság és birtoklás vegyül ebbe, egyszerre édes és durva játékra hívom ajkait, édes nyelvecskéjét. Behódol még jobban. Ahogy átkarol, közelebb húzódik, érzem, hogy emelkedik mellkasa, zihál, a szíve gyorsabban ver, majd szavai már modort váltanak. - Pontosan annyit kapsz, amennyit érdemelsz. - felelem neki, ahogy határozottan markolok szőke tincseire s feszítem kicsit ívbe a nyakát, hogy merő kedvességből végigcsókoljak rajta és nyakának tövénél egy apró harapást is elhelyezzek. Egyszerre kap birtokló gesztusokat, meg bizonyos fokú, nos, a gyengédség nem jó szó rá, inkább intimitást, ami túlmegy azon, hogy én mondjuk használom őt. Kettős csapdába csalom s a két véglet között fog vergődni. Próbál még határozott lenni, ha máshol nem ment, hát kibontakozó együttlétünkben akar dominálni, irányítani a maga módján. Ezen mosolyognom kell. Rossz hír számára, hogy akaratának bástyáit itt is fel fogom morzsolni. Mással lehet akaratos, velem nem. - Pedig úgy el fogok játszani veled, hogy ne tudj másra gondolni. - súgok neki vissza, míg esetlen kapkodását kuncogással nyugtázom, majd fülecskéjét célzom csókjaimmal, lágyan fülcimpájára harapok, aztán szavaim suttogom neki. - Voltál már fekete férfival Fable? - egyik kezem továbbra is fürtjei között járnak, míg a másik változatlanul nedves ölén, úgy édesgetve csiklóját folyamatosan, hogy teste megfeszüljön a várakoztató kéjtől. Akárhogy is, addig hepciáskodott itt nekem, hogy hajánál fogva húzom őt le az asztalról határozottan és nyomom térdre magam előtt, míg ölétől nedves ujjaim kiszabadítják ruházatom fogságából méretes férfiasságom, lássa csak, hogy mi vár rá... mert nem lesz könnyű dolga.

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jamie Foxx
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Szomb. Aug. 18, 2018 11:33 pm



Leon&Fable
I know this fire brings me pain
Even so
And just the same
Azt kívántam bárcsak tudtam volna undorodni,az egész kialakult helyzettől. Hogy bárcsak ,egy olyan nő lennék ,aki normális értékrenddel büszkélkedik. Tisztában voltam azzal,hogy viszolyognom kellett volna tőle, és mindazt amit képvisel. Hisz meg volt a hatalma. Láttam a szemében ,azt a fajta birtokló tűzet,amitől bennem is fellángolt valami. És amit eddig építgettem magamban, a falaimat és minden meggyőződésemet porrá égeti. Megsemmisít,elég volt csak hozzám érnie és a testem máris kötélnek állt. Ez pedig nem jelentett mást,hogy a testem visszakívánkozik a múltba,ahol csak azért lettem újra egészé ,hogy aztán megint összetörjenek. Ez pedig akkor sem történt másképp..

Mély levegőt veszek ,de minden egyes alkalommal ,fájdalom rázza a testemet. Még jobban összeszorítom a szemeimet,de mintha még ez is fájdalmat okozna. Ez, az a fajta fájdalom volt,amit már nem ismertem. Valami nem stimmelt.Érzem ,ahogy az ágy megmozdul,kicsit elnehezül valaki súlya alatt ,aki egészen közel hajol hozzám. Valami azt súgja ,hogy ha kinyitom ,akkor csak még nagyobb kínt élek át. Így először a kezeimet próbálom,megmozgatni ,de valami visszahúzz. Megrángatom,és újabb gyötrődő sóhaj szökik ki belőlem ,ami alig halható. Mély levegő...erős ,férfias ,friss illat csiklandozza az orromat.  Amitől megnyugszom ,de ez valahogy ellentétben állt a fizikai állapotommal. Óvatosan kinyitom a szemeimet ,amik még mindig ólom súllyal nehezednek,mintha figyelmeztetni akarnának ,hogy ne nyissam ki. Mégis állhatatosságom győzz ,és kinyitom. Michails. Áhítattal nézz vissza rám,olyan mélységgel amitől csak még feszültebb leszek. Markán arca újra felismerhetetlenné tette számomra ,hogy éppen milyen passzban van ,így csak nyöszörgök egyet.
- Ügyes voltál ..- mosolyodik el ,és eltávolodik tőlem ,mikor fel áll úgy nézz le rám ,mintha a tulajdona lennék. Ettől egyszerre dühös lettem és izgatott is egyszerre. De az aggasztó fájdalmaim továbbra is homályossá tették ,hogy mi történ valójában. Vagy csak ezzel áltattam magam...mert nem szabtam határokat,nem akartam semminek gátat vetni,és ez még rémisztőbb volt ,mint a tény ,hogy ki vagyok kötözve össze verve ,és kisemmizve...


Míg gondolataimat egy pillanat erejéig fogva tartja a múlt,észre sem veszem ,de a testem epekedve remeg meg a a férfi szavaitól. Akaratával próbált rám hatni ,és bár közel sem volt még az erőszakhoz ,mégis ahogy rám nézett buja gondolatokat ébresztett bennem. Kapálózhattam akárhogy,szavaival és a kisugárzásával fogva tartott ,amit csak az engedhet meg magának ,aki birtokolni vágyik. Kérdés ,hogy ezért meddig volt képes elmenni?  Volt nála határ ? Persze a kérdések nem azért merültek fel ,mert féltem volna ,leginkább azért ,mert az én korlátom elmosódott ,mintha soha nem is létezett volna. Kezével szinte rátapint azokra a pontokra ,amiktől én csak egyre izgatottabb leszek ,amitől már nem bírok egy helyben feküdni. Megveszek azért ,hogy,teljesen megmártózzon bennem ,és addig ingereljen amíg már nem könyörgök neki. Remegő ajkakkal néztem vele szembe ,már nem tudtam a magabiztosságom mögé bújni ,mert azt már kikezdte. Egyszerűen tudta ,hogy hol kell megragadnia. De mennyit tudott? Míg testem ,minden egyes pontja ,készen állt a végletekig kiadni magát ,megadni neki amire vágyik. A józanabbik felem ,egyre több kérdést vetett fel ,amitől zaklatott lettem . Ennek viszont közel sem volt akkora ereje ,mint az Ő jelenlétének. Mint annak ,hogy minden egyes pillanatban ,azt akartam hogy térdre kényszerítsen ...Megfeszülök az érintése alatt ,és halovány próbálkozással válaszra nyitom a számat ,de leginkább úgy festhetek ,mint egy kiéhezett nő ,akit már jó ideje nem dugtak meg rendesen. Alsó ajkamat beharapom ,szinte már fáj az érzett ,mégis még küzdök ellene . Nem adhatom át neki az irányítást ,mert akkor elvesztem. Ez már rég nem anyámról szólt...mint ahogy akkor sem róla szólt.
- Szóval mindegy én mit akarok ? - teszem fel a kérdést ,és próbálom úgy tenni ezt,hogy vádaskodásnak tűnjön ,és sértettségnek. De leginkább tapogatózom ,hogy mit akarhat. Mennyiben  potenciális jelölt arra ,hogy egy pillanat alatt visszataszítson oda ahonnan,egyszer már kimásztam.
Lábaim az asztalnak feszítem ,míg egyik kezemmel a hátam mögött megtámaszkodom ,a másikkal pedig tétovázok. Egyelőre még nem tapasztaltam ki magam ,hogy mit engedhetek meg magamnak . Mint kiderült ,ha valami nem az akarata szerint történik ,akkor az következményekkel jár. Elgyötört nyöszörgések törnek fel belőlem ,és egy pillanatig megfigyelem a kezét ,ahogy odalent játszadozik velem. Rossz ötlet volt ,mert ettől csak még nedvesebb leszek,és a gyomromban szétáradó melegség ,csak arra utal ,hogy ez még fokozódni fog. Akaratlanul is ,közelebb dörgölöm magam hozzá,teljesen kitárulkozva ,mintha ez olyan természetes lenne. Hisz egy idegen ,szórakozik velem...és ettől..megrázom a fejemet ,és úgy döntök nem gondolkodom tovább .
- Nem fogok egyértelmű választ kapni igaz ? - nézek rá átható tekintettel ,mialatt igyekszem megfelelően levegőhöz jutni. De egyre csak kapkodom a levegőt ,gyengének érzem magam a kezei alatt. Nem csak testileg ,de lelkileg is. Ez a célja...suttogja egy apró kis hang. Aminek nem is szentelek több időt,mert jelenleg az irányításomért kapálódzom ,amivel talán vissza tudnám szorítani a feltörekvő ösztönt a süllyesztőbe. Nem akarok újra az lenni..
- Nem ...-erőtlenül súgom vissza ,de nem is marad többre időm ,mert úgy tapad a számra ,mintha fel akarna falni. Én pedig hagyom neki ,szinte kényelmesen és egy fajta hevességgel simulok bele a csókjába. Megadom...behódolok.  Ez a ráébredés,már nem sokat segített rajtam. Zakatolni kezdett a szívem, a fülem pedig zúgni ,testem pedig beleegyezőn simul hozzá . Lábaimmal ösztönszerűen karol át a csípőjét ,kezemmel pedig ugyanezt teszem a nyaka körül és még jobban magam felé húzom.
- Ha engem akarsz ,akkor adj többet .- szakadok el tőle ,és mélyen a szemeibe nézve  ejtem ki a szavakat. Józan eszem továbbra is emlékeztetni próbál egy tényre ,de innentől már csak lefelé vezetett az út. Bárki találta is ki, hogy a kárhozat tüzes és kénköves, nagyot tévedett. A pokol fagyos és jeges üresség. És ez a fagyos üresség jobban vonzott, mint akármi más.
- Használd ki ,ne csak játssz velem ! - követelő hangnemet szeretném megütni ,de jól tudtam ,hogy inkább könyörgésnek hangzott. Szánalmas vagyok ,de még milyen. Elég volt egyetlen egy pillanat,hogy elveszítsem az irányítást. Egyik kezem türelmetlenül nyúl az öve után ,amit ugyanolyan hevességgel próbálok kicsatolni ,de remegek kezeim jelenleg ügyetlenek ,én pedig egyre nyugtalanabb vagyok. De már az okát nem tudnám megmondani ,vagy indokolni.
Újra össze akartam törni ,és csak azért egésszé lenni ,hogy megint ugyaoda sétáljak be ,ahonnan tudtam ,hogy nincs ki út.
-  Ha nem beszélsz ,mutasd meg mi azt a sok minden ,amit akarsz tőlem ..-emlékeztetem  Őt saját szavaira ,és továbbra is állom a tekintetét . Nem tért vissza a magabiztosságom ..már ha volt ,de provokálni nagyon is jól tudtam ,hogyan kell.

megjegyzés • szószám • ™️

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I was born sick
But I love it. Command me to be well.


™️

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Blake Lively
Kor :
24
Foglalkozás :
°prostitute/lawyer
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Csüt. Aug. 16, 2018 8:56 pm

+18

Már-már szórakoztató az elképzelés, hogy Fable dacolni szeretne velem. De nem eléggé az. Szóval ha szórakozásról van szó, azt én fogom vele tenni, de úgy, hogy egy picit megszenvedje azt. Nem adok a testi kínzásra az ő esetében, mert mit érnék el vele? Tény, hogy a szöszit egyszer-kétszer helyre kell majd rakni, de azt nem csak fizikálisan lehet. Nem, én más fajta kínokat eszeltem ki a számára, amik édesek is a maguk nemében s épp ettől olyan ördögiek: a gyűlölet és imádat, vágy és szenvedés kettősébe taszítom őt, hogy ott vergődjön s ez legyen a büntetése. És közben már tényleg jól szórakozom.
Biztosítottam, hogy a további fölösleges köröket elkerüljük, mert akkor nem lett volna elég amit kitaláltam, ha menekülőre fogja, vagy makacskodik. Az első játszma, ahol máris a helyére lett rakva a hölgyemény, ezen felül persze belül durcázhat, ahogy akar. Úgyse sokáig fog... merthogy nem csak élettelen asztali díszként tekintek rá, bár díszletnek sem utolsó, de el is játszadozom vele, ahogy könnyű, gyümölcsös vacsorám elfogyasztom. Lassan és határozottan, érintésről érintésre építem fel benne a vágyat, a bizonytalanságot s az érzetet, hogy ő most tényleg a helyén van... és tán ott is akar lenni? - De, már megtörtént hogy valaki nemet mondott. Aztán meggondolta magát. - engedek el egy könnyed, mégis ragadozó mosolyt, ahogy a leányzó kék lélektükreibe nézek a magam sötétségeivel. Elsőre mindig lehet ellenkezni, csak annak meg következményei vannak és a jelek szerint Fable kezdi érteni, hogy ez mit jelent. Hogy teljesen megértette volna már? Nem, ezt kizártnak tartom, de idővel meg fogja. Egyelőre elég, hogy lemeztelenítettem, hogy az asztalon fekszik, hogy az ő testéről eszem, hogy kedvemre érinthetem, hogy akár tárgyként is kezelhetem... önbecsülése és magabiztossága momentán romokban, ezt látom a tekintetén, ahogy igyekszik közben mozdulatlan maradni s valami méltóságot erőltetni magára. Ebben egész ügyes a kislány... ahogy reakciói is a kedvemre valók. Küzd, próbálkozik, de nyögései és sóhajai kéjjel telítődnek, teste reagál és elárulja őt. Szimbolikus is lehet ez, hiszen valahol ez az ő sorsa: az elképzelések homokvárát elmossa végül az óceán, hogy csak az maradjon ott, ami sötét vázként valójában ő maga... Embereim figyelték őt egy ideje, hogy kitalálhassam mi hasznát is vehetném a leányzónak s jelentéseiknek hála tudtam, hogy mi a gyenge pont, amivel meg lehet őt fogni. Eddig macska volt a testiség játékában, most egérré lett. - Akkor elég, ha én mondom azt. - jegyzem meg egyszerűen, de komolyan, ahogy fölé magasodom s metsző tekintetemmel figyelem őt, de ujjaim továbbra is édesgetve érintik őt kontrasztként. - Sok mindent. - kap egy talányosabb választ egyelőre, mert goromba kérdése nem való annyira az ínyemre, hogy komoly választ kapjon. Hiába, tudom, hogy tanulnia kell még, de a gorombasága akkor se esz teljesen elfogadható. - Nem, ez a vacsora része. - és gondolatban hozzá lehet tenni, hogy a büntetés része is. Bár lehet túl kegyes megtorlás ez a részemről... hiába, én már csak ilyen vajszívű vagyok! A gondolatra el is mosolyodom s Fable gesztusaira is, ahogy szavaira ügyesen rácáfol a szőkeség. Alaposabban megnézem magamnak őt, latolgatva minden porcikáját. Aranyló szőke hajak, ártatlannak tetsző, de mély kék tekintet, finoman metszett arc. Karcsú és nyúlánk idomok, kellően nőies domborulatokkal megáldva. Igazi, formás telt keblek, melyek remekül dacolnak a gravitációval és ahogy korábban láttam, a feneke is szép. Tízes nő egy tízes skálán s ehhez mérten nézem is meg őt, főleg, ahogy feltárulkozik nekem. Ha így cselekszik, mást mit is várhatna? - Téged. Mindenestül. - lehelem az ajkai közé, majd meg is csókolom őt. Keményen, birtoklóan és határozottan. Úgy adok, hogy közben elveszek, ajkainkat határozott csatára fogom, akárcsak édes nyelvét is hamarosan s olyan módon teszem meg ezt, ahogy még nem sűrűn tapasztalhatta, már ami a modort illeti, mert kevés az olyan alak a világon, mint én... pont ez a jó és ezért tudunk vezetni. Közben pedig egyik kezem a szőke fürtök közé merül, míg másik nedves ölé kalandozik el vágyfokozó érintéssel.

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jamie Foxx
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Hétf. Júl. 30, 2018 1:30 am


to Leon


Voltak helyzetek ,amik "jó" barátként köszöntek vissza ,csak még magamnak sem mertem bevallani. A beteljesületlen vágyaim,mindig egy olyan útra térítettek ,ahonnan soha nem volt kiút. Egyszerűen csak kézen ragadt a szégyen érzett ,és tovább kísérte az utamat. Egy olyan útra ,ami minden bizonyossággal a pokolba vezetett. Mégis minden egyes alkalommal,omlottam  férfiak karjába,várva valamit..ami majd megnyugvást add,esetleg valami célt az életemnek. De ez soha nem így volt,hisz mindent vagy ösztönből ,vagy pedig kényszerből tettem. Egyetlen férfi sem volt képes ,azzal megbirkózni amit én akartam tőlük. Így elvettem ,amire épp akkor ,abban a pillanatban szükségem volt.. Kéjes sóhajokba ,és szorító karokba temetkeztem. De ezzel nem kiutat törtem magamnak,csak még mélyebbre ástam magam ,abban a gödörben ,amibe fejest ugrottam.  Szeretném ,ha ez a helyzet más lenne ,ha tudnám úgy kezelni ,ahogy egy valamire való lánytól elvárható. De nem ismertem más módot. Így újra egy olyan férfi martalékává váltam ,akit nem ismertem ,sőt még csak nem is akartam vele kapcsolatba lépni. Szívem szerint hagynám az egészet ,és futásnak erednék. De ahogy Ő is mondta az előbb,ebből nincs kiút . Ha találnék is ,nagy eséllyel még nagyobb katyvaszt okoznék ezzel. Így választások híján ,azt kellett tennem ahogy Ő akarta,persze ez nem jelentette feltétlenül azt ,hogy készen álltam teljes mértékben feladni magamat.  Mindez csak egy állomás,legalábbis nagyon reménykedtem benne ,hogy nem tart pár hétnél tovább az egész. Ahogy az asztal hideg felülete a hátamhoz ér,mély levegőt veszek ,amit egy kis ideig bent is tartok. Nem segített ,leginkább úgy engedem ki magamból a levegőt ,mint egy ijedt őzike,aki menekülni vágyna,mégis  csapdába esett. Egy ideig figyelem Leon arcát,próbálok róla valamit leolvasni ,de csak a szemében lobogó tűzet vélem felfedezni ,amivel még így is csak azt sulykolja belém ,hogy rosszul döntöttem.
- Magának még soha egyetlen nő sem mondott nemet ,igaz ? -szakad fel belőlem ,egy nevetés ,ami inkább a félelmem egy részét takargatta. Meg annyi gondolat merül fel bennem,míg igyekszem nem arra koncentrálni ,hogy egy másik férfi éppen ,próbál belőlem egy kibaszott trópusi "kosarat" csinálni. Dühöm ,úgy hánykolódik bennem ,akár a vihartól felajzott tenger....hm,feszült helyzetekben milyen költői tudok lenni. Míg én az elcseszett gondolataim társaságával ütöm el az időt ,és próbálok méltóságteljesen feküdni meztelenül egy asztalon,addig szépen lassan elszivárog a felesleges harmadik fél. Én pedig kettesben maradok,a pokol urával.  Mindez nem jelentene problémát ,viszont elég nagy hátrányban vagyok vele szemben. A ruhámmal együtt az önbizalmam is úgy gondolta,hogy a padlón végzi. Felmondott ,pedig most igazán jól lenne ,egy kis löket. Próbálom teljes erőmmel visszakövetelni,az elvesztett önbecsülésemet,de a helyzet akkor kezd rohamosan hanyatlani ,amikor megérzem újra az érintését. Mély levegőt veszek ,és az agyam valahol egy nagyon apró kis része ,az diktálja ,hogy húzódjak el. A testem viszont ,kiáltozik,minden érintése után.  Izmaim pattanásig feszülnek ,abban a küzdelemben ,aminek én annyira ellent akarok mondani. De nem megy ,minden egyes lágy érintés nyomán ,kezd szépen lassan megtörni a védelmi falam ,amivel ideérkeztem. Igyekezetem halovány szikrája ,annyiban merül ki,hogy néha sóhajtok egyet ,amik lassan ,de biztosan kéjes sóhajokká alakulnak. Soha nem bírtam a játszmázást ,főleg a testiségben ,hamar elvesztettem ezt a fajta játékot ,és ez most sem volt másképp. Mellbimbóim készségesen adják meg magukat ,annak a játéknak ami neki csak egy apró mozdulat volt. Beharapva alsó ajkamat nyomom el ,az árulkodó nyögést ami ki akar törni. Mintha legalábbis bűn lenne ,hangot adnom az élvezetemnek . De jelen helyzetben az  volt. De felesleges volt az egész,mert lehet én magam nem beszéltem ,de a testem annál inkább. A forróság ,minden egyes pillanatban végig futott rajtam. Őrjítő táncot járva a legérzékenyebb pontokon. Tudtam mi akar ezzel ,és én nem akartam megadni neki. De az ösztöneimnek ritkán parancsoltam ,mert többnyire nem ilyen helyzetben engedtem őket szabadjára. É voltam az akivel játszanak ,és nem fordítva. Élveztem ,szinte vágytam erre ,de továbbra is tartottam magam ,ahhoz a makrancos magatartáshoz ,amivel idejöttem. Figyeltem a mozdulatait ,ahogy az utolsó  "áldozatához" ér. Rátapintott a lényegre ,arra amitől néha azt éreztem ,hogy igazán élek. Az erotika számomra ,nem csak egy természetes dolog volt ,hanem egy fajta mentsvár...ahol bármi megtehettem ,és büntetlenül kiélhettem magam. Most viszont ,úgy éreztem magam ,mint egyedül állnék egy színpadon. És minden instrukciót egyetlen nézőmtől kapom,Leontól. Ne veszíts el a fejed ! Sulykolom magamba,mintha valaha is hallgattam volna ,erre az apró pici hangra.
- Elég ! - ülök fel hirtelen az asztalon ,így már szembe nézzek azzal az égető tekintettel,amitől a hideg is kirázz. Egy ideig csak nézem őt,felajzottan kapkodom a levegőt ,és próbálom a gondoltaimat összeszedni.
- Mégis mi a frászt akar tőlem ? - magabiztos a hangom ,de legkevésbé érzem magam annak ,és ettől a gombóc a torkomban csak egyre nagyobbra nő.
- Ez lenne az adósság törlesztés része ? -teszek fel egy újabb kérdést ,annak ellenére ,hogy tudom itt nekem nincs jogom kérdésekhez. Anyám átkozott tanácsai csengenek a fülembe ,talán neki lehet igaza . Engednem kell neki. A magamban elhatározott kijelentés után ,csak még közelebb csusszanok hozzá,és finom a mellkasára teszem a kezemet. Míg lábaimat hívogatóan szét tárom,ez a mozdulat rohadtul fájt a büszkeségemnek ,viszont annak az énemnek nagyon jól esett ,amelyik csak arra várt ,hogy végre kielégüljön.
- Mondja mit akar ...és megkapja .- suttogom az ajka közé ,és igyekszem úrrá lenni magamon. A dühöm és a vágyódásom ,csúnyán összefogtak ellenem ,és nagyon úgy tűnik ,hogy ezt csak úgy hagyom.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I was born sick
But I love it. Command me to be well.


™️

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Blake Lively
Kor :
24
Foglalkozás :
°prostitute/lawyer
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Csüt. Júl. 26, 2018 12:03 pm

+18


Fable rossz embert és rossz helyzetet választott az izmozásra. Ha van, amit elért, az az, hogy meg se fontoljak más opciót számára a törlesztéshez, mint amit kitaláltam. Ráadásul most egy kis plusz leckére is szüksége lesz, amit megúszhatott volna. - Ebben van ráció, mert teszel is érte, hogy így legyen. - nem fogom véka alá rejteni, ő is tudhatja, hogy pimaszságát nem fogom elnézni. - Ha hiányzik a tisztelet, hogyan is várhatnád, hogy én tisztelettel fogok viszonyulni hozzád, amikor a mi kis ügyünk elrendezéséhez jutunk? - vonom fel a szemöldököm. Megjátszott arckifejezése, a szurkálódó kérdés csak tovább erősít abban a biztos tudatban, hogy jó döntést hoztam. Most már csak a végrehajtása van hátra. Kezdetnek kénytelen lesz viselni mostantól az ajándék órát, amit én adok fel rá s észlelem, hogy miként is reagál az érintésemre. Nem lep meg, pár emberem rajta volt a szöszin és már egyet s mást tudok róla, ez pedig egybevág a képpel. Erős nő szeretne lenni, határozott és kemény, csakhogy belül ehhez nincsen meg minden kellő alap. Egy egyszerű halandót mondjuk át tudna vele ejteni, de egy határozott, erősebb jellemet már nem. Engem sem. - Vedd úgy, hogy ma is tanultál valamit. - és az órának még nincs is vége... hiába, ha nem indulatból, nem gőgből és büszkeségből cselekszik, talán józanabbul mérlegelt volna és nem itt tartana. Hiszen, ha egy nagy hatalommal bíró embertől kapsz egy ajándékot, legyetek bármennyire is fasírtban, mire számítasz, ha elutasítod? Meg is rázom picit, ahogy az asztalon dobolok ujjaimmal. Türelem. Lassan építem fel a pillanatot, hogy a lehető legjobb legyen a hatása. Fable-t már kellően megingattam, elbizonytalanítottam, látom a tekintetében, hogy küzd a látszat fenntartásáért. Helyes. - Valóban nem azok, ebben igazad van. De ez a tieidről is elmondható. - jelentem ki, még egy picit építve mindezt, hogy csak aztán csapjak le a kellő pillanatban, miután úgy szőttem a szálakat, ahogy az a legjobb. Nekem. Elmondom hát "kívánságom", majd, teljes tudatában annak, hogy ő mit is lépne erre, már meg is előzöm azt. Tempót fogtam a kisasszonyon, ez pedig már-már könnyeket csal a szemeibe. Milyen édes! Mosolyognom kell azon, ahogy előadja nekem a nagy vetkőzős jelenetet úgy, mintha harminc év házasság után egy heveny vitát követően vetkőzne a feleség a férje előtt, amikor már semmilyen meleg érzelmi szál nem feszül köztük, csak a megszokás és az anyagiak tartják össze a rendszert. Azt hiszem ezzel a világgal Fable is meg fog ismerkedni, csak más metszetben... hiába, nem tudja elrontani a dolgot frigidnek szánt mozdulataival, mert a szöszinek olyan teste van, amivel bárkit és bármit megkaphatna. A látvány így is jó, nekem pedig most ez elég. Elfoglalja a helyét, a személyzet tagja pedig ellátja a megfelelő feladatot, így elégedetten küldöm el, hogy ismét kettesben maradjunk s egy picit még szemléljem a művet. - Csak akkor, ha ilyen szép asztali díszem van. - mondhatnám, hogy bámulatos, hogy még nem adta fel Fable és gúnyolódik, de erre azért számítottam. Még kapaszkodik és próbálkozik, mert csak ezt ismeri: a küzdést. Csakhogy ez meg fog változni. Szépen nekilátok a vacsorámnak, amit a testéről fogyasztok el, a hűs finomságokat (kizárólag gyümölcsök) egyenként emelve le Fable testéről, először fentről lefelé haladva hasfaláról s mellé persze lehelet könnyen érintem is bőrét, hogy aztán ugyanezt ismételjem meg combjain is, ott térdétől haladva fölfelé, sötét ujjaimmal meg-megérintve a selymes fehér bőrt, miközben vetek egy-egy pillantást Fable arcára is. Abból kiindulva, hogy mit váltott ki belőle kacsójának és csuklójának érintése, most minden bizonnyal egyfajta őrület határán táncolhat, ahogy az érzések keverednek benne, én pedig ezt ki is élvezem és azzal fokozom a játékot, ha már ilyen szépen tudatosan kerültem a legérzékenyebb területeket, hogy azokra is rátérek. Sejtem, hogy már feszül benne a várakozás, így elégedetten fogom meg az egyik narancs cikket ami telt keblén fekszik s a hűs gyümölcsöt picit élére fordítva körzök azzal mellbimbóján, picit ingerlem, majd lehelet finoman meg is nyomom a gyümölcsöt, hogy a levéből buggyanjon a szöszi keblére s aztán eszem meg a cikket, ezt pedig a másik keblén is megismétlem, hogy a hideg gyümölcs után ajkaimmal és forró leheletemmel, valamint nyelvemmel képezzek kontrasztot s egyúttal tisztítsam le a narancsok levét onnan. Aztán felegyenesedem, sötét ujjaim végigsétáltatom kulcscsontjától lefelé, hogy vénuszdombjáról emeljek le egy alma szeletet amit elfogyaszthatok, majd az egy fokkal picit délebbre elhelyezkedő, háromszög formára vágott görögdinnye darabka kerül ujjaim közé (az utolsó darab étel Fable testéről), aminek hegyével könnyed útra indulok az érzékeny terepen játékosan. Vajon mennyi idő alatt veszti el az eszét?

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jamie Foxx
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Szer. Júl. 25, 2018 7:40 pm


to a special person


Azt hiszem makacsságom töretlensége ,egy valaminek volt köszönhető. Az anyámnak,és nem azért mert így nevelt. Erről szó sem volt. Leginkább azért,mert én neveltem Őt a mai napig. Én feleltem minden egyes hibáéért ,meggondolatlansága miatt,és olyan tettek miatt ,amiket még álmomban sem gondoltam ,hogy megtenne. Mégis megtette,újra és újra. Most is pontosan ez történt ,egy hiba amit nekem kellett helyrehoznom. Csak hogy,most több minden forgott kockán,egy egész élet. Az Ő élete. Ezért voltam itt,ezért néztem szembe egy olyan férfival,akiben ott rejlett mindaz amitől én tartottam. A lénye magában hordozta,azt amit én minden alkalommal elutasítottam magamtól. Egy igazi irányító típus,aki nem ismer lehetetlent. Csak egyet kellett csettintenie ,és minden avagy mindenki a lába előtt hevert. Ha nem lennék ,olyan kicseszett önfejű,talán én is térdelve kuporognék előtte a bocsánatáért ,és mindenre képes lennék ,amire egy nő ez esetben alkalmas. Mégis hajthatatlan vágyat éreztem ,hogy ne hódoljak be az Ő világának. Annak amit Ő képviselt ! Kivételesnek érezném magam ? Nem,egyáltalán nem . Ugyanúgy meg volt benne ,az a megbújt rafináltság ,mint minden nőben. De nem szerettem ezen részemet kimutatni. Nem ,mintha bármit is szerette volna ,mások orrára kötni.
- Úgy gondolom ,hogy ami maga számára a jót jelenti,az nekem kevésbé lesz az.- felelem egyszerűen,nem volt ez más ,csak egy játék. Az Ő játéka,az Ő szabályaival..én pedig az egyik bábu voltam,vagy ha jobban teszik a kirakós egyik darabja. De az összhatásba ,már nem igazán passzoltam bele. Igyekszem visszaszorítani,magamban azt az érzést ,hogy rögvest felkelek innen ,és kirohanjak  az ajtón. De nem szállhattam ki ,emlékeztetem magamat,és ezzel tárgytalanná is teszem a feltörekvő gondolataimat ,ami bárminemű szökéshez vezetne.
- Nem tudtam ,hogy maga ilyen érzékeny is tud lenni .- bólintóm oldalra a fejemet ,és szomorúságot erőltetek az arcomra ,ami messze áll az őszinteségtől ,de legalább megpróbáltam. Igaz a kedvében kellett volna járnom ,de nem kértem abból,amit Ő akart nekem adni. Hacsak nem a szabadságomról volt szó,mert arról szívesen elcsevegtem volna vele,de még csak az elején tartunk. Messze van  még az én időm,és van egy olyan sanda gyanúm,hogy ebbe belemászok ,akkor soha nem jön el. Az optimizmus nem volt az erősségem ,ahogy az sem hogy:"Miként tárgyaljunk,egy alvilági emberrel." Így a helyzetem ,egyre csak rosszabbodott ,az én akaratom kezdett eltörpülni az övé mellett. Itt már nem volt döntésem ,vagy szavam amivel meg tudtam volna gátolni. Gyakorlatilag hatástalanná váltam. Elég volt csak annyi ,hogy hozzám érjen. Máris olyan volt,mintha az övé lettem volna. Mérlegelj..Fable. Itt már nincs visszaút,ráadásul egy olyan játékba mentél bele,amiről halványlila gőzöd sincs tulajdonképpen.
- Nem gondoltam,hogy ez az óra,ekkora jelentőséggel bír. .-jegyzem meg keserűen ,és megrázom a fejemet.- Nyilván másképp léptem volna,ha előre tudom mi is a szándéka ezzel az egésszel. De mivel ,semmiről sem volt tudomásom ,így igen bizalmatlan tudok lenni.- szárazon tálalom a magyarázatomat . Míg igyekszem felmérni,hogy gyakorlatilag ,bármit tehet ,mondhatok..semmiből sem fogok jól kijönni. Olybá tűnt ,hogy Leon Williams esetében,csak rossz végkifejlet lehet ennek az egésznek a vége.
Feszülten figyelem a mozdulatait,az a vészjósló dobolás ,az a cseppet sem bizalomgerjesztő mosoly. Reszketeg sóhaj tör fel belőlem,észre sem vettem ,de máris egy olyan nővé váltam,aki jelen pillanatban bármit megtenne neki.Vele szemben állva ,pedig ez a gyengeség egyre csak tetőzik,ahogy a szavak könnyedén hagyják el a száját. Mintha mi sem lenne természetesebb. Aprót nyelek ,így sikerül a sírás iránti görcsös reflexemet leküzdeni ,és méltóságteljesen viselni  azokat a szavakat ,amik lényem minden porcikáját borzongásra kényszerítik.
- Minden szónak meg van a magában hordozott súlya,nem hinném ,hogy a maga szavai egyszerű jelentéktelen szavak lennének.- szólalok meg . Nem mintha bármi értelme lett volna,hisz nem sokkal később ,már be is bizonyosodik,az amire gondoltam. Hirtelen jött félelme  a tetőfokára hág,és egybevegyül valami felismerhetetlennek vélt izgalommal. Igyekeztem magamban ,mindent elnyomni,és nem koncentrálni arra ,hogy éppen ezek a jelentőségteljes határozott szavak,miként hatnak rám. Ennek eleget téve ,hangot adnék neki ,de már azelőtt megállít mielőtt még szóra nyitnám a szám. Miért volt ez annyira roppant dühítő? Mert pillanatok töredéke alatt képes volt kiismerni,meglátni a gyengémet. A magabiztosságom valós hiányát.
Csúnyán csapdába estem ,még hozzá egy olyan csapdába ,amit jól ismertem ,most még sem tűnt olyan egyszerűnek ,hogy meglógjak. Nem ért váratlanul a szexuális jellegű kívánsága ,ám az én szexualitásom,egészen felületes volt. Egy valamiről szólt a végkielégülés hajszolásáról. Ebben nem volt semmi,érzéki vagy szenvedélyes. Csak nyers ,és roppant mód egyszerű,akárcsak én voltam. Most viszont kénytelen voltam kitárulkozni,és parancsszóra azt tenni amit kérnek tőle. Daccal átitatott mozdulatokkal,vetem le magamról a magassarkúmat,és ugyanilyen hévvel hagyom hogy a ruha egyszeriben csak lecsusszanjon rólam. Miután elvesztettem a ruha által nyújtott biztonságot ,felnéztem rá. Ha belepusztulok is ,akkor sem engedem át magam neki. Államat felszegve nézek a szemeibe ,míg kezeim lefejtik az fehérnemű darabokat is a testemről. Nem mutattam semmiféle szégyenérzetet ,próbáltam a lehető leghűvösebben kezelni a dolgot. Azt akartam ,hogy az egész olyan legyen számára ,mintha csak egy jégcsaphoz érne.  Ha rajtam múlik,nem fogja élvezni egy percét sem. Miután kívánságának megfelelően felfeküdtem az asztalra ,hagytam hogy az-az idegen férfi ,úgy helyezze el rajtam a dolgokat ,ahogy jónak látta.
- Mindig ennyit játszik az étellel Mr. Williams?- teszem fel az érdeklődő kérdést ,amit enyhe gúnyba csomagolva igyekszek megtenni.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I was born sick
But I love it. Command me to be well.


™️

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Blake Lively
Kor :
24
Foglalkozás :
°prostitute/lawyer
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Szer. Júl. 25, 2018 3:35 pm

Ritka fölösleges, ahogy Fable izmozni próbál velem, már a kezdet kezdetén. Értem én, hogy büszke, mert fiatal, egyetemista, még az élet mélységeit kevésbé látta úgy, ahogy mondjuk én, de attól még picit lehetne okosabb és nem bosszantana fel. - Na... ami még le sem zajlott, arról honnan tudod, hogy nem jó? - vonom fel a szemöldököm s hangomban megcsillan némi játékosság is, hiszen értem én, hogy miről van szó, csak... nem érdekel. Kicsit sem. - Megsértesz Fable. - felmutatom ujjaim. - Harmadszor. - teszem le a kezem. - Ezzel pedig az általad említett helyzet mellé sajátot is csatolsz... miért jó, ha személyes károkat is halmozol az említett harmadik személy mellé? - vonom fel a szemöldököm újfent, mert a tárgyiasságra törekvő kísérlete nem hat meg. Sőt... olyan tárgyra fogunk térni, amiről azt fogja kívánni, bár ne tettük volna, bár pontosan érkezett volna s elfogadta volna a csomagot is. Igaz a tervem akkor se lenne más, bár elgondolkoztam volna más opción is, így azonban... nem lesz választása. Ezt a lehetőséget most játszotta el. Azért, ha már pénzt adtam az órára, ráadásul neki (igen, ez csak az övé egy apróság miatt...), akkor a legkevesebb, hogy mostantól viselni fogja. Fel is adom rá, kiélvezve selmyes bőrének tapintását. Filigrán csuklója is kellően kecses, a szőkeség minden porcikája aranyat ér. Kár, hogy nem abban fognak érte fizetni. Eleinte biztos nem.
Figyelmem az sem kerüli el, hogyan reagál az érintésemre, hiszen a játék másik lényeges pontja ez volt. Így kaptam egy kis képet, elvégeztem egy újabb előzetes kutatást a többi mellé. - Gyönyörű óra egy gyönyörű nőnek. - baljós mosoly ül ki az ajkaimra. - Én ezt jóindulatom jelének szántam, de te nem kifejezetten kértél ebből... - kezdek dobolni az asztal lapján ujjammal, majd másik kezem mutató ujja álla alatt simít végig. - Sajnos. - hangom játéka most már kiszámíthatatlan, nem árul el sokat érzéseimről, gondolataimról, ahogy kékségeit fixírozom. Ó cicám... rejtett jelentés! Ezen kicsit kuncogok. - A világon mindennek van jelentése, ha tulajdonítunk neki. Minden determinálás és értelmezés kérdése. - tárom szét karjaimat, majd ő beleegyezik a dologba, én pedig bólintok. - Kijavítanálak Fable: én vacsorázok. - na igen, azt mondtam vacsorára hívom, de nem azt, hogy együtt asztalhoz ülünk és a nap eseményeit megbeszélve jóízűen együtt falatozunk. - Te pedig most leszel szíves és szépen levetkőzöl, meztelenre, majd felfekszel az asztalra a hátadra. - nézek metsző tekintettel kékségeibe, hangomból hallhatja, hogy most nem tréfálok, nem játszom. Ennek ellenére is kiismertem már őt most annyira, hogy átlássam mi lesz, így mikor már nyitná a száját, felemelem a kezem, belefojtva a szót. - Ne, ne, fölösleges a levegőt pazarolni. Innen ki nem juthatsz, te is láttad, szóval kiviharzani nem fogsz... a tiltakozást és vitát pedig spóroljuk meg, így is mérhetetlenül próbára tetted a türelmem. És okos lányként inkább gondolj arra, hogy mennyire nem szeretnéd elveszteni a hallgatói jogviszonyod az egyetemen, pedig megtörténhet. - nem osztottam lapot a játszmázásra és ő is láthatja-, hallhatja-, és érezheti, hogy nagyon nincs hozzá kedvem, mert be fog szakadni alatta a vékony jég. Ha pedig mindezt végiggondolja és győz benne a józanság szikrája, akkor megteszi amit kérek s ha ez megtörténik, akkor tapsolok egy hangosat, ami végig visszhangzik a szalonon, hogy belépjen egy konyhai munkaruhát viselő alkalmazott s a szöszi testére pakoljon némi hűs ételt, terített asztallá varázsolva őt.

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jamie Foxx
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Szer. Júl. 25, 2018 1:58 am


to a special person


Lépéselőnyben volt. De még mennyivel ,hisz Ő már tudta mi a terve. Azzal viszont kicsit kizökkentettem ,hogy nem akaratának megfelelően cselekedtem. Nem mintha ismertem volna ,de volt már, pár hozzá hasonlóval dolgom.Ha nem irányíthat,onnantól kezdve aláírtad a halálos ítéleted. Sosem mindegy,hogyan viseltetsz,egy olyan ember iránt ,aki maga alá kényszerítette a fél alvilágot. Ezt én is jól tudtam ,nem voltam ostoba. Leginkább gyerekes heccnek tűnt az egész ,de a célom ugyanúgy meg volt vele. Gyerekes viselkedést tanúsítottam,ami az alvilág számára csak még nagyobb bűnnek számított. Ha túl hóbortos vagy,hamar felfalnak és maguk alá gyűrnek. Így mondhatni,nem voltam kompatibilis ,arra az életformára ,amire neki szüksége volt.  Bár sejtsem még mindig nem volt,hogy éppen mi a terve,de abból a mosolyból sok minden leszűrhető . Nem csak az ,hogy  csúnyán ki fogok kapni. Mondjuk nem voltam igazán szívbajos ,ez egy velem együtt járó csomag volt. Nagyjából semmilyen érzelem nem ült ki soha az arcomra ,ugyan nagyon ügyesen tudtam vele játszani. De most leginkább csak kíváncsi voltam ,hogy mit tartogat nekem Leon.
- Volt már jobb is .-sóhajtok unottan ,de a célzásra nem válaszolok ,nem azért jöttem ,hogy a kedvére tegyek. Hanem azért ,hogy minél előbb elhitessem ,vele hogy egy buta fruska  vagyok. Bár az egész helyzet reménytelennek tűnt ,hisz anyám folyamatosan az hajtogatta ,ha ide egyszer bekerülök ,soha nem mászok ki belőle. Ebben igaza volt,hisz nem egy bűnözőt láttam már tönkremenni ,köztük anyám akkori élettársát is ,aki néha napján még mindig nálunk tengeti a napjait.
- Lehet ,hogy nem tartozik ,de akkor sem szeretném elfogadni. Nem azért jöttem ide ,hanem hogy anyám helyzetéről beszéljünk ,és a kárról amit okozott magának. Semmi többért ,így szeretném megkérni arra ,hogy tartsuk magunkat ehhez ,nem pedig egyéb más dologhoz ..- jelentem ki magabiztosan a szavaimat ,tényleg nem akartam itt időzni. Csak fel akartam mérni anyám ,így is keserves helyzettét ,hogy mennyibben tudnék ezen segíteni. Mert akármennyire is nem anyaként veselkedett,attól még az anyám marad. Míg próbálom a zavaró gondolatokat kiűzni a fejemből,újra rátéved a  tekintetem. Olyan magabiztossággal magasodik fölém ,hogy szeretnék félrenézni ,de ha ezt megteszem ,akkor eléri amit akar. Márpedig most össze kellett magam szedni,nem idomulhattam hozzá. Pedig lehet ,hogy mégis erre volt szükség . Alsó ajkamat idegesen beszívóm ,míg igyekszem éhes tekintetemet ,leginkább a megvetés álruhája alá bújtatni. Kevesebb sikerrel .
Kezem lágyan simul bele az Ő erős kezeibe ,és csak nagyot nyelve figyelem a mozdulatait,amiből árad a magabiztosság. Mintha csak tudná ,hogy úgy sem fogok ellenkezni.
- Gyönyörű óra ,de a miértjét ,még mindig nem igazán értem ..-emelem felé zavartam a kékjeimet ,és csak megrázom a fejemet. Igen szerettem volna ,túl esni ezen az egészen ,akármi is volt a terve,biztos voltam ,hogy számomra nem egészen kedvező irányba vitte a dolgokat.
- Miért érzem úgy ,hogy ennek a vacsorának rejtett jelentése van ...- jegyzem meg ,gyanakodva méregetem Őt . Sok fajta verzió átfutott az agyamon ..talán szexet akar ,de az túl egyszerű lenne ...és talán azt még élvezném is ,szóval több ,mint biztos ,hogy más volt a dologban.
- Rendben ,legyen ahogy maga akarja. Vacsorázzunk ..-emelem ki az utolsó szót ,majd felállva a székből megállok ,pár centivel tőle.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I was born sick
But I love it. Command me to be well.


™️

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Blake Lively
Kor :
24
Foglalkozás :
°prostitute/lawyer
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   Hétf. Júl. 23, 2018 12:46 pm

A pontosság alapvető udvariassági forma. Éppen ezért kellemetlen, ha valaki nem tartja magát hozzá. Egyszerre tiszteletlen, udvariatlan és bosszantó is. Kiváltképp egy olyan nap után, amikor valakinek az élete már egy hajszálon függött, mert nem bír a szerencsejátékos vénájával és képes volt megrövidíteni. Szóval kijelenthetjük, hogy nem éppen a legfelhőtlenebb lelki békével rendelkeztem már akkor sem, amikor Fable-re várni kezdtem. Egy órával ezelőtt. Bosszantó ez az egész, mert éppenséggel értelmesebben is el tudnám tölteni az időm, ahelyett, hogy elpöfékelek egy szivart és egy esti újságot mindenestül, a reklámokkal együtt elolvasok. Szokásom egy-egy esti lapot átnézni, hogy ha van valami igazán, üzletileg is érdekes hír, akkor arra már lehessen reagálni időben, holnap ezzel kezdhessem a napot. Most viszont semmi új nincs, nem kapcsoltak le vetélytársakat semmilyen helyzetben, ami nekem jó lenne, szóval ez felejtős... nem úgy a lány sértése, így nem feltétlenül bizalomgerjesztő mosollyal üdvözlöm, ahogy "betoloncolják" hozzám. - Neked is jó estét Fable. Örülök, hogy megtiszteltél a társaságoddal. - egyenesedem fel székemből, hogy a karcsú teremtés fölé magasodjak a magam termetével, míg arcomon marad a semmi jót nem ígérő mosoly, ahogy hangom csengése is pontosan olyan, amitől az emberek többsége nem érezne felhőtlen boldogságot, sőt... ez nagyon sokba fog neki kerülni. - Ez egy ajándék, ami nem tartozik a mi kis üzletünkhöz. - kopogtatom meg a dobozka tetejét egy ujjammal. Újabb sértés. Átfut az agyamon, hogy miért is vesztegetem az időm? Mennyivel egyszrűbb lenne kicsináltatni anyucival együtt, aztán a használható szerveiket eladni a fekete piacon! Egyszerűbb, gyorsabb és anyagilag is jövedelmező lenne. Rövid távon. És a hangsúly ezen van: Fable, ahogy most is megjelent csinosan, fekete, jól dekoltált ruhájában, remekül mutatja, hogy miért érdemes még élnie: hosszú távon sokkal több haszon lakozik benne. Üzleti orientáltságú énem legalábbis úgy gondolja, hogy egy ilyen szépséget bőven jól ki lehet aknázni, főleg, hogy egy-egy emberem szemmel is tartja (még a végén valami meggondolatlanságot tenne) és így azt is tudom, hogy olyan csiszolatlan gyémánt került kezeim közé, akivel lehet még mit kezdeni egy pár vesén, májon és szíven kívül. A nem üzleties énemnek pedig tetszik is a leányzó, látja benne a kihívást, valami olyan tüzet, amit a többi lányban kevésbé, így a két gondolatsor összhangba kerül és megmenti a szőkeséget. Egyelőre. A jelek szerint ő is tudja, hogy terveim vannak vele. - Egyből a tárgyra? - vonom fel a szemöldököm. - Ugyan... vacsorára hívtalak, így előbb a vacsora fog következni. - kinyitom az ajándék dobozt közben, hogy egy szép karóra kerüljön elő belőle, pont a szöszihez passzoló s hozzá lépek, erős tenyereimbe véve csuklóját és feladom rá. Szerintem lesz annyi esze, hogy ne tiltakozzon, miután már elkezdte kihúzni a gyufát. Tudja jól, hogy a maga sorsával is játszik, de mellette anyuciéval is... - Erre úgy látszik szükséged van. - teszem hozzá jeges könnyedséggel, azt hiszem sikerült ráéreznem az ajándék választásra.

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jamie Foxx
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Leon&Fable   Szomb. Júl. 21, 2018 7:47 pm


to a special person


+18
-Fable, lassíts!-erélyesen a derekamra fog ,mintha ezzel bármit is elérne ,de ebben rohadtul téved. Nem szerettem soha,ha finomkodnak velem ,azt meg végképp nem ,ha beszabályoznak. Így válaszul csak még szaporábbra veszem a tempót.
-Fabes ! - nem nagyon érdekel ,hogy éppen Ő mit akar ,itt most csak én számítok. Önzőségtől vezérelve ,nyomom  őt vissza az ágyra ,és marok a mellkasába. Ezzel még jobban megtámasztva magamat , nagyobb lendületet teszek bele a mozgásba ,és még mélyebben hagyom hogy elmerüljön bennem.. De egy valami kizökkent ,az a selymes érintés ,nyugtatni akar ,de az ellenkezőjét éri el. Megállok ,és úgy meredek rá ,akár életem legnagyobb hibájára. Akár az is lehetne ,hisz Daniel...vagy Dan ,vagy hogy az istenbe hívják ,egy újabb trófea ,egy újabb próbálkozásom ,ami megint ugyanott végződik.
- Baszódj meg ! -taszítok egyet rajta ,és megrázom a fejemet.
- Ne csináld ezt...- jön utánam míg én igyekszem a ruháimat a lehető leggyorsabban magamra kapni. Azt hittem az egyetem hírhedt rossz fiújától több várható,mint az hogy úgy pillogjon rám ,akár egy elkúrt Rómeó.
- Többet akarok neked adni,már hetek óta ez megy ....benned nem mozdult meg semmi ??- teszi fel a kérdést ,én pedig válaszul ,egy egyértelmű mozdulatot teszek.
- De, a farkad ...mondjuk, esetenként jobban megmozdulhatott volna bennem. - ütögetem kedélyesen az arcát ,és elmegyek mellette.
- Szeretlek....- felé fordulok ismét ,és csak elmosolyodom. Beleszeretett a puncimba ,csak ez lehet az ésszerű magyarázat.
- Jó neked ! - kacsintok rá ,és becsapva magam után az ajtót ,fél óra múlva találkozom lesz a pokol urával,nem késhetek el...vagy mégis ?

- Tegyél meg mindent ,annak érdekében ,hogy Te legyél az Ő,egyetlen "kiscicája" .- anyámat azóta nem láttam így bezsongva ,mióta kiderült ,hogy mégsem vár még egy gyereket. Azt hiszem ,teljesen más értékeket képviseltünk. Amikor felvettek az egyetemre ,leitta magát a sárga földig ,majd hozzám vágta az üveget ,hogy soha nem lesz belőlem senki. Most pedig ,hogy Leon Williams-el készülök alkut kötni .-teszem hozzá ,ezt is édesanyám miatt.- hirtelen megjelent a büszkeség apró szikrája.
- Tudtam mindig is ,hogy megtalálod ,az alvilágban a helyed ,annyira okos lány vagy ,mindig is tudtam ,hogy hasonlítasz rám.- simít végig az arcomon ,én pedig csak morgok egyet. Cseppet sem akartam rá hasonlítani,nem véletlen ,tartok ott ahol most. Ez most csak egy apró kitérő ,amit igyekszek a lehető legrövidebb idő alatt megjárni.
Megforgatom unottan a szemeimet ,és felsóhajtok.
- Még mindig nem nyitottad ki a dobozt.- mutat rá anyám ,arra tényre amit én igyekeztem elfelejteni.
-Valóban. Nem is szándékoztam.- sóhajtom ,míg magamra húzom a fekete testhez álló ruhámat ,ami éppen elég dekoltált ahhoz,hogy a kedvére tegyek...
- Mikorra kell menned ? - az aggodalom jogos ,hisz már fél órája ott kéne lennem ..

Bő egy órát késtem. Büszke vagyok magamra,hisz mindig is a pontosság ,és a precizitás híve voltam ,de most valahogy cseppet sem zavart,hogy valaki idejével játszok. Mondjuk úgy ,hogy sajátosan ,de elégtételt vettem az elkövetkezendő időszakért. Nem tudtam mi a terve velem ,de annyi sejtésem volt ,hogy nem éppen nemesek a szándékai. Ha engem akar,szenvedjen meg érte. Ha tehetném jogi úton elintézhetném a dolgot ,de nem voltam ennyire merész. Anyám élete forgott kockán,és most a sajátomat készülök beváltani helyette. Milyen kecsegtető üzlet. Míg az egyik gorillája elkísér ,oda ahol már egy órája ott kéne lennem ,alaposabban megfigyelem a helyet. Persze minden azt sugározza magából ,hogy nem kevés pénz folyhat a be a zsebébe. Nem mintha különösebben érdekeltek volna ,az anyagi dolgai. De amikor ilyen szinten az arcomba tolják ,nem nehéz észrevenni. G.I. Joe kinyitja előttem az ajtót ,én pedig ezen a ponton kezdek el tétovázni. Nem mintha lenne választásom ,de nagy erővel  betaszít az ajtón ,majd be is zárja mögöttem.  Visszafordulva megindulok az asztal felé,és az asztalra helyezem a dobozt ,amit Ő küldött nekem. Nem tudtam mi lapult benne ,mert nem mutattam hajlandóságot felbontani,és igazából nem jókedvemből jöttem ide . Szóval essünk túl rajta.
- Mr. Williams,nehezen tudom törleszteni az adósságot,ha még többet halmozz fel.- csúsztatom át neki az asztalon a dobozt ,és kicsit megemelve az államat nézek vele farkasszemet. A férfiból áradt az a fajta erő,amit csak egy igazi "uralkodó" tudott létrehozni a környezetében. Amivel térdre kényszerítene akárkit ,csak hogy én nem akárki voltam. Többre tartottam magam annál ,hogy rögtön behódoljak neki,és mint egy  jól betanított pincsi.
- Szóval tulajdonképpen ,mit is szeretne tőlem ?- ülök le végül az egyik székbe keresztbe vetett lábakkal.

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Blake Lively
Kor :
24
Foglalkozás :
°prostitute/lawyer
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon&Fable   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Leon&Fable

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Queens-
^
ˇ