One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:59 pm



Cold Spring Lodge - NY

R. Chris Devereaux
Yesterday at 10:33 pm



Frederic Lester - A nagy hal, az őrszem

Jake Lester
Yesterday at 8:33 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 5:01 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Csüt. Okt. 18, 2018 9:13 pm



Ben és Flor

Flor Sanchez Moreno
Csüt. Okt. 18, 2018 8:03 pm



Charlie & Janine ► Private matters

Janine A. Rossi
Csüt. Okt. 18, 2018 4:52 pm



Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 2:07 pm



Ewan & Belle - A half year in Paris

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 1:56 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 9 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 53 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Adriana Lane, Juliet Brewster, Leon Williams


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Noel&Chase

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Noel&Chase   Vas. Aug. 26, 2018 7:35 pm



Chase & Noel


Napok óta csak úgy vagyok, nem történik semmi izgalmas, minden a már megszokott kerékvágás szerint megy, reggel felkelek, irány a suli, majd délután anyunak segítek be az egyetemen, vagy a különóráira megyek, utána pedig irány haza, majd belevetem magam az éjszakába. Bár ez utóbbi annyira nem szokott durva lenni, mintamennyire szeretném, egy kér pohár sörnél több nem csúszik le, de ha esetleg töményezünk akkor is ennyi a max. Emanuelt igyekszem elkerülni és ez sikerül is, mert az utóbbi pár napban egyáltalán nem láttam, az is lehet, hogy már régen elköltözött tőlünk, csak nekem elfelejtettek róla szólni. Na j, ez tudom, hogy nem igaz, mert folyamatosan belógok a szobájába és megnézem, hogy a cuccai ott vannak-e még. Még mindene ott van.
Anyuékat nem kérdezhetem felőle, ahogy a legjobb barátomat sem, Allie áradozására egyáltalán nem vagyok kíváncsi ezért eljöttem a munkahelyére, és már a harmadik bögre kávét és negyedik csokoládés muffint tüntetem el a tányérról még mindig nem jött be dolgozni.
Előveszek egy füzetet és firkálgatni kezdek bele, mindenféle dalszövegkezdeményeket, és üzeneteket, amiket majd egyszer talán elküldhetnék neki, ha többet ne látom, de tudom, hog még fogom. Muszáj és kész.
Az emberek folyamatosan cserélődnek mellettem,néha az ő beszélgetésükből írok le pár mondatot a papíromra, ami megtetszik.
”Majd meglátjuk, mit hoz az éjszaka lehet, megváltozik majd minden. „
Ez az egyik kedvencem, bár teljesen más szövegkörnyezetbe helyezném mint aki ezt mondta. Ő egyértelműen az éjszakai magolásra célzott, az én fantáziám azonban ennél sokkal szabadabb és máris szárnyra kélnek a gondolataim, a lapon pedig egyre csak gyűlnek és gyűlnek a sorok, míg el nem érek a végéig.
Nem csak én ücsörgök egymagamban hosszú időn keresztül a kávézóban, ezért nem küldenek el, hanem hagyják, hogy a gondolataimba mélyüljek, de lehet csak azért nem küldtek még el, mert folyamatosan volt előttem valami, vagy a kávé vagy pedig a süti, és amíg fogyasztok addig maradhatok.
Intek Lornak, hogy szeretnék még egy kávét, és mikor hozza a rendeléseket akkor a tálca hangos csörömpöléssel esik a padlóra, a bögre széttörik, és minden kávéban úszik. Azonnal felpattanok segíteni, de ezzel nem vagyok egyedül, rajtam kívül még egy srác sietett Lor segítségére. Felmarkolok egy nagy adag szalvétát, és elkezdem felitatni a kávét, majd össze szedni a bögre darabjait.
- Lor, óvatosan meg ne vágd magad. - szólalok meg, mire a lány elmosolyodik és inkább felpattan, hogy hozzon egy felmosót.
- Köszi, hogy segítesz. nézek a srácra aki szintén a darabok után matat a földöm.
- Legközelebb inkább tett fel a székre a táskád, akkor nem lesz gáz. Nem ázott el nagyon? -



Zene

avatar
Diákok
Play by :
Lucky Blue Smith
Hozzászólások száma :
51

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Noel&Chase   Szer. Júl. 18, 2018 10:09 am


Észak és Dél ellentéte”- kezdem el gépelni a szöveget. Ez egy tök nagy lépés, legalább már a cím megvan. Nem szeretem az ilyen írásokat, a történelmi és politikai jellegűeket, roppant unalmasnak találom. Miért kell fölöslegesen olyan szavakkal dobálózni, mint „retrospektív”, „rigorózus”, „irreverzibilis” vagy épp „szuverén”. Mindenki teljes mértékben tisztában van azzal, hogyha befejezzük az egyetemet, nem történelmi irányba indulunk tovább. Nem azért hallgatok görög mitológiát és ókori nyelveket, hogy aztán elmenjek politológusnak, vagy egy történelmi magazin szerkesztőjének. Nos, ezek elég távol állnak tőlem. És nagy tételben fogadni is mernék arra, hogy a csoporttáraim se ilyen irányban mozdulnak tovább, hisz ha mégis, akkor lett volna annyi eszük, hogy történelem szakra jelentkeznek és nem bölcsészetre.
Én a más fajta írásokat kedvelem, imádom a drámai műfajokat, a komédiát és az elégiát, hisz ott előtérbe helyeződnek az emberi érzelmek, és szerintem ez a világon az egyik legérdekesebb téma még mindig. Visszapillantok az asztalon lévő laptopom képernyőjére. Még mindig csak a cím van meg, amíg néztem ki a fejemből magától nem készült el.
Körbenézek az egyetemi kávézóban, a lehető legjobb asztalt választottam nyugtázom le magamban. Az ablak közel van hozzám, így éri a hátamat egy kis friss szellő, szembe van velem a pult és mindkét bejárati ajtóra rálátásom van.  A kis kétszemélyes asztalt teljes mértékben elfoglalom, az órai jegyzeteim és tankönyveim borítják be.
A kávézóban a megszokott nyüzsgés helyett, most viszonylag nagy a csend. Kora délután van, ilyenkor kezdődik a nagyon sok óra, és ha nem lennék elmaradva a vizsgatárgyaimmal, akkor biztos én is beültem volna az orvostanhallgatók pszichológiai előadására. Meglehetősen érdekel az a téma.
Van egy hat személyből álló csoport, akik egy bokszban ülnek, négy lány két fiú. Az egyik szőke hajú lány erősen gesztikulálva próbálja megértetni magát a többiekkel, míg egy másik vörös hajú srác az asztal alatt folyamatosan, a mellette ülő lány combját fogdossa, bár ez csak onnan látszik, ahonnan én ülök, a társaság többi tagja észre sem veszi.
Felemelem a kezem és jelzek a pincér lánynak, hogy szeretnék még rendelni. Egy apró bólintást kapok válaszul és folytatja a dolgát, majd percek múlva megjeleni mellettem.
- Ne haragudj a várakozásért, mit adhatok? – mosolyog rám, a szemébe belelóg egy-egy sötét tincse, ami kiszabadult a kontyából, és ad egy keretet az arcának. Egy nagyon csinos lány, biztos, hogy még nem töltötte be a huszonegyet se, lehet még itt tanul az egyetemen és csak besegíteni van itt.
-Egy eszpresszót szeretnék, minden nélkül. – válaszolom gyorsan, hogy ne tartsam fel. Ő pedig egy bólintás után indul is a többi asztalhoz, én meg vissza pillantok a laptopomra.
Amerikában az Unió államai már a megalakuláskor is eltérő gazdasági és szociális berendezkedéssel rendelkeztek, és a gazdasági-területi növekedés a meglevő különbségeket még jobban kidomborította. Az elhatárolódás földrajzi értelemben világosan kirajzolódott.” – gépelem be majd, mikor vissza olvasom, rájövök, hogy ez egy nagydarab szar. Ilyen mondatot még egy hetedikes is simán összetud hozni. Közben félszemmel látom, hogy a pincérlány már hozza is a kávét, ránézek ő meg rám mosolyog, majd mikor mellém ér egy óriásit esik a szék mellé ledobott táskám miatt. Minden pillanatok alatt történt és a tálcáján lévő összes kávéscsésze darabokra tört és a tartalmuk a földön van kiborítva. Hirtelen mi kerülünk a figyelem középpontjába. Az egész hely pár percre megnémul, majd elhallatszik egy-egy becsmérelő megszólás a lányra, aki szégyenében lesüti a tekintetét és a földet kezdi pásztázni. Gyorsan leguggolok a lány mellé és segítek neki össze kapkodni a nagyobb darabokat és közben egy halk bocsit is odasuttogok neki, hisz mégis csak az én táskámon esett át. De nem csak én vagyok az egyetlen, aki segít a lánynak.

avatar
Diákok
Play by :
Tom Hughe
Kor :
23
Hozzászólások száma :
14

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Noel&Chase

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Éttermek, cukrászdák, kávézók-
^
ˇ