One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Fable Hill

Fable Hill
Yesterday at 11:59 pm



Hazel&Chase

Chase Ginsberg
Yesterday at 11:35 pm



Flor & Gretchen -Perdido en Queens

Gretchen Valens
Yesterday at 11:08 pm



Nikolay Mikhaylovich Korzakov

Dorian J. Lester
Yesterday at 9:56 pm



Connie & Charlie

Constance Reyes
Yesterday at 7:17 pm



Activity Check (07.10-07.25.)

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:54 pm



Candy&Noah ~ Do not escape!

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:08 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 5:55 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Nikolay Korzakov
Yesterday at 5:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 4
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 45
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Constance & Sicario

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Hétf. Júl. 16, 2018 5:06 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Eltudom képzelni mit érezhetett az a fiatal srác, akit néhány hónapja vadásztam le a templomban. Hogy mit kereshet ott egy magamfajta? Hát nem feloldozást! Spicces voltam és gondoltam elszórakozok a gyóntató pappal és bevallom néhány bűnömet, de tekintetemet megragadta a srác. Olyan kis ártatlan volt és jámbor. Felajánlotta, hogy taxit hív nekem. Hát nem cukorborsó?  A csomagtartómban kötött ki és néhány órával később már a ki bérelt raktárépület, rozoga és dohos ágyához kötözve hevert nagy döbbenetére. Olyan vékonyka karjai voltak, hogy attól féltem eltörnek a rángatózásba. Kapott egy kis nyugtatót, hogy ne halljam a károgását. Megállás nélkül imádkozott. De tényleg megállás nélkül. Imádságon és a jajgatáson kívül – más nem jött ki a száján. Pedig én csak azt akartam, hogy vegye rá a papot a huncutkodásra és akkor itt és most pár törött csonttal megússza.
Láttam rajta, hogy meleg. Csak teljessé akartam tenni egy bimbózó kapcsolatot. Még arra is készem álltam, hogy megszervezem az első randit.  Nem akart belemenni. Valószínűleg félt, hogy a Pokolra kerül patyolat tiszta lelke. Nekem több sem kellett, tettem róla hogy ezúttal a hite elhagyja és átélje a pokol minden kínját és szenvedését. Megtörtem. Testét. Lelkét. Hihetetlen, hogy néha mit el nem képes viselni az emberi test. Többször elveszített az eszméletét, így nem bizonyult hasznos játékszernek. Meguntam. Lecsapoltam a vérét (már ami nem ment kárba) és útnak engedtem a másvilágra. Mi az összefüggés közöttünk? Én is az ágyhoz vagyok bilincselve és most már tudom mennyire pocsék érzés, ha nem szabadulhatok. Ha uralkodnak felettem. Ha azt tesz velem, amit csak akar. Szeretném addig fojtogatni, amíg csak erőmből kitelik, ám nála ez csak olaj a tűzre. Nem kegyelmez.  Igazat megvallva roppant izgató. Hogy mennyire gyűlölöm! Csak mert pillanatnyilag a testem teljesen ellenkezőjét támasztja alá, és meg-meg remeg a kéjes gyönyörtől, amit gonoszul nem hagy kiteljesedni - még ne higgye, hogy nincs így. Az egyetlen férfi, aki képes fogást találni rajtam, kiszámíthatatlan jellemem ellenére is jól ismer. Túl jól. És ha feleségül vesz oda az életem. A szabadságom! A hobbim! A mocskos titkaim többé nincsenek biztonságban…
Játszi könnyedséggel szabadul meg csíkos ingemtől, a gombok szinte lepörögnek. Egészen közelről megismerkedhet formás melleimmel, amit nem rejtettem melltartó alá, ugyanis vállamat szabadon hagyó blúz ezt követelte. Lapos, tónusos hasam is szabad prédává vállik, amiért megdolgoztam ám heti négy alkalommal a teremben. Kerülve a magabiztos - éhes tekintetét, a plafont bámulom. Vesztettem. FOGD MÁR FEL! Az övé vagyok.
Hányszor sétálgattam előtte falatnyi shortban csak, hogy hergeljem. Sőt egyszer még táncoltunk is. Hozzá dörgölőztem akár egy kéjes kismacska, kínzó merevedésre késztetve. Elhúztam előtte a mézesmadzagot és hiába volt már akkor is kívánatos pasi, ennél többet nem kaphatott. Ez már a múlté, ahogyan nyelve végig szánt nyakam vonalán, s engedi belém viszonylag finoman fogait. Kérdése el sem jut a tudatomig. Felszisszenek. Valaki már nagyon ég a vágytól. Rátapintott a gyenge pontomra, s akarnám, se tudom leküzdeni vágyamat. Épp annyira epekedek a folytatás után, mint Roden. Érezni akarom… még… még! Ajka és nyelve a mellemet célozza meg, s szabad keze se kímél. Próbálok a gyűlöletembe kapaszkodni, de csúnyán alul maradok. Évezem borostás bőre finom harcolását és a szája által okozott gyönyört. Kiszabadítom kacsómat, hogy hajnál fogva húzzam távolabb magamtól és szemeibe nézhessek. Vágytól fátyolos szemekkel pillantok rá. Egyszerre fojtanám meg, s könyörögnék, hogy folytassa. Megőrjít! Már csak ezért végeznem kellene vele. Talán ha kiszabadíthatom a Gucci övemet.
- Kérlek… - Kezek bele sóvárgástól elhalkuló hangon, kicsit talán túl játszva. – Kérleeek szépen Roden állj le! Szűzen szeretnék az oltár elé vonulni! – Kuncogom. Tudom, hogy nem erre gondolt, de nem hagyhattam ki. Ujjaim még határozottabban markolják, hogy az arcomhoz vonjam közelebb borostás képét. Azt hiszi, csak ő tud mocskosan játszani? Nyelvem végig szánt alsó ajkán, már ha engedi, hogy ezúttal én szórakozzak vele és vágyát szítsam. Nem csókolom meg, a nyakára vándorolok olyan lassúsággal, mint ahogyan korábban Ő kínozott.
Kérd szépen te! – Búgom bőrébe. Kezem elindul lefelé. - Akkor talán nem hazudom azt, hogy megerőszakoltál. – Ez még tőlem is kurvára szemét húzás lenne, de nem kell tudnia, hogy csak blöffölök.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Hétf. Júl. 16, 2018 12:21 am

16+ Ahogy az sejthető volt, lassan elfárad. A folytonos ellenkezés kimerítő lehet, nem beszélve arról, hogy a vérében ott csörgedezik a szer is, amit belecsempésztem az italába. Nem volt nehéz csapdába ejteni, de a nők már csak ilyenek. Kiszámíthatóak. Connie kislányként is szeszélyes természet volt, alaposan ki kellett ismernem ahhoz, hogy bármibe belesodorjam. És most? Most a markomban van.
Sok lánnyal volt dolgom a munkám során. Különböző okokból figyeltem őket. Volt, aki után szimplán csak kémkedtem és akadt, akit megöltem. Számomra ők csak célpontok voltak, a munkámat végeztem. Voltak azonban, akikről kifejezetten szerettem tudni, hogy élő, érző nők, akiknél célt kell érnem. Elérni, hogy önként átadják magukat idegen férfiaknak, elérni, hogy megbízzanak bennem vagy csak azért tegyenek bármit is, mert rettegnek tőlem. Önmagában a félelem mégsem elég. Több kell.
Azt nem remélem, hogy sírni kezd, de a megadása már önmagában mámorító. A reakciói pedig mindent elárulnak a benne zajló folyamatokról.
- Lehet, hogy gyűlölsz engem, Connie, de a tested mást üzen. - nem is találhat kivetnivalót abban, amit teszek vele. Ha minden a tervek szerint halad, a feleségem lesz. Nem szeretem, ha nem tudom mit veszek. A leheletvékony fehérnemű anyagán át is érzem forróságát és a vágyait eláruló nedvességet. Ragadozómosolyom kiszélesedik. Ujjaim játéka nem hagy időt neki, nincs kegyelem. Addig fogom folytatni, amíg nem rázza testét a gyönyör és át nem adja magát nekem. Észre fogom venni, ha színlel vagy túl akar járni az eszemen. Tapasztalt vagyok a nők terén és ha hazudni akar nekem, már a kezdetek kezdetén lebukik.
Nem érdekel, hogy tovább szándékozik bosszantani. Elemelve ajkaitól az üveget, én is beleiszok, aztán úgy baszom a falhoz, mintha ott lenne a helye. Nyakamra font ujjai csak még inkább felszítják bennem a tüzet. Keményen szeret játszani a kicsike? Legyen. Nem érdekel semminemű próbálkozás. Ujjaim határozottan játszanak tovább a kis hangszeren, de meggondolom magam. Mielőtt átélhetné a gyönyört, abbahagyom a játszadozást és önelégült vigyorral emelkedek fölé, hogy egyetlen könnyed, erős mozdulattal letépjem róla az amúgy se sokat fedő felsőt. Az anyag nevetségesen könnyen adja meg magát kezeim akaratának. Így végzi a melltartó is (már ha visel ilyesmit), és reményeim szerint, ezúttal láthatom zavarba jönni. Bal kezem ujjai ismét rabul ejti szabad csuklóját a párnán.
- Így gondoltad? - szűröm fogaim között a kérdést, közelebb hajolva hozzá, hogy végighúzzam nyelvem a kecses kis nyakán. Magamhoz képest gyengéden harapok is. A bőre selymes és megőrjít az illata. Most akarom.
- Csak kérned kell és befejezem, amit elkezdtem. - suttogom a fülébe vágytól karcos hangon. Szabad kezem a combját simogatja, ajkaim, nyelvem formás melleire vándorol és ott kezdek kínzóan lassan érzéki játékba. Azt akarom, hogy felforrjon a vére, őrjítse meg a vágy, könyörögjön a folytatásért. Nem érem be kevesebbel. És ha nem kapom meg, amit akarok, nagyon dühös leszek.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szomb. Júl. 14, 2018 10:52 am



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Több okból vagyok még harminc éves fejjel is szingli és kicsapongó. Az első ok igen egyszerű, nekem aztán senki ne nőjön a fejemre, s mondja meg mit tegyek. Hogyan viselkedjem, hogyan gondolkozzam, hová tartsak, miként mosolyogjak. Eszem ágában sincs megosztani mással a kényelmes ágyikómat, hogy hallgassam a horkolását, szuszogást. Magamról sem tudok gondoskodni, nem hogy másról. Nem vagyok az édes konyhatündér, amire a legtöbb hapsi vágyik. A pirítósnál kimerül minden konyhai tudományom. A rendetlenséget sem szeretem különösképpen. Rend a lelke mindennek, már pedig a férfiak igen csak rendetlenek. Az utolsó és egyben a legnagyobb ok, hogy ugyan ki merne egy sorozatgyilkossal egy fedél alatt élni, akinél bármikor elpattanhat valami és akkor könnyedén meglehet, hogy összetöröm a párocskám szívecskéjét, s nem csak képletesen. Vér tapad a mancsomhoz. Ráadásul nem is kevés…
Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Átalakultam. Teljes lettem. Levedlettem érzelgős, emberi bőrömet, hogy az lehessek, aki most vagyok. Nem foghatok mindent drága apukámra és a gyökér bátyáimra. Jó ideje mozgatta a fantáziámat milyen érzés lehet ölni. Az áldozat húsába mélyeszteni pengémet, miközben az illető még él.
Vele is megtenném. Jelen pillanatban mindennél jobban vágyom rá. Szeretném szenvedni látni, sajnálatomra a csel nem válik be. Nem dől be hízelgő ígéreteimnek. De nem ám, pedig néhány pillanatra megvezet. Gondolkodás nélkül hagyom, hogy simogasson. Belefáradtam-e az ellenkezésbe, vagy csak játék az egész? Nem tudom. Hűvös tekintete hatása alá kerülök. És most mi lesz? Fájni fog?
- Miért kell neked ilyen kibaszott makacsnak lenned??? – Valóban nem olyan, mint a többiek. Össze se lehet velük hasonlítani. De gyenge pontja neki is akad és én előbb utóbb meg fogom találni. Akkor majd odaszúrok, ahol a legjobban fáj és akkor, amikor a legkevésbé fog rá számítani. Leteszi végre azt kibaszott fegyvert, s megkönnyebbült sóhaj szak fel torkomból. Nem azért utazott el idáig, hogy kinyiffantson, különben már hulla lennék.
Képtelen a mások által átélt fájdalommal, szenvedéssel törődni, nem képes másokkal meleg érzelmi kapcsolatot teremteni.  Engem mégis akar, s kötődik is hozzám a maga beteges módján. Tudom. Tudom, hogy hiányoztam neki. Az érzés nem kölcsönös. Ajkamat összepréselve tűröm ujjainak érintését odalent. Arra számítottam, hogy a nyomozó jön értem, így a kedvéért még bugyit is vettem. Fürge ujjai igen csak tudják a dolgukat. Próbálok nem reszketni a gyönyörtől, s arra koncentrálni mennyire gyűlölöm ezt a faszt. Szabad kezem élettelenül hever testem mellett, még. Tekintetemben megnyílik a szakadék fekete ürege a tébolyult sötétség. Iszok pár kortyot, de csak azért, hogy másra koncentráljak és eltereljem gondolataim.
- Na és mi tart vissza? Félsz? Talán nem áll fel? Ugyaaaan. Előttem nem kell szégyellned! – Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bosszantsam és tovább szítsam haragját. Nem lőtt lábon, s talán ezt a fenyegetését sem váltsa be. Olyan kiszámíthatatlan akár az áprilisi időjárás. Kezem védekezően próbálja a másikat eltaszítani, aztán tenyerem nyakára fonódik. Gyengén és erőtlenül. Remegő testem megfeszül,  keze alatt. Összeszorítom combjaim, de ezzel nem kedvezek lüktető forró érzésnek, ami ágyéktól lefelé teljesen elönt. Az agyam egy jó része tiltakozik, de a testem behódol. Érezheti, hiszen kellően nedves vagyok, s levegőt is szaporábban veszem.
- Vedd ki a szoknyám alól a kezed te mocskos szemétláda, különben esküszöm neked, ha kiszabadulok első dolgom lesz szilánkossá törni valamennyi csontodat. – Ha emlékeztem nem csal, van itthon a szerszámos dobozban egy igen jó pofa kalapácsom. Még nem használtam, de ha ennyire akarja felavathatom rajta. Megrángatom bilincsre vert csuklómat, de gyenge vagyok akár a harmat és rács nem adja meg olyan könnyen magát. Sarokba szorítottak. Mégis mit kellene tennem? Ordítsak torkomból, köpjem szemközt? A világért se adnom meg neki ezt az örömöt!



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szomb. Júl. 14, 2018 1:00 am

16+ Néha szeretném darabokra tépni ezt a nőt. Most jócskán kiérdemelte a nem mindennapi bánásmódot, elégedett is vagyok az eredménnyel. Kedvelem Rodrigot, de a gyereknevelés terén hagy némi kivetnivalót maga után a rutinja. Amennyire csak el lehet kényeztetni egy kislányt, ő megtette és lám... rám hárul a kötelesség, hogy helyrehozzam a hibáit. Jelenlegi formájában egyáltalán nem meglepő, hogy mindenki csak megdugni akarta, de elvenni senki.
Egy ragadozó hideg, éhes mosolyával mérem végig, ahogy a párnába simul. Végre megértette, hogy velem nem szórakozhat és jobban teszi, ha tart tőlem. Nem szándékozom bántani, nem is ezt a feladatot kaptam. De ha akadályoz és a kis szeszélyeivel kell viaskodnom, azt mindenképpen meg kell torolnom. Az arcára van írva minden belső vívósása, én pedig szinte magamba iszom félelmét. Beteges talán, de miért csapnám be magam? A kétségei, a félelmei, de még a fájdalmai is kéjjel töltenének el. Talán a kiképzés során kattant el valami végérvényesen vagy így születtem. Szörnyekkel volt tele agyam magtára már az anyaméhben is. Most megtaláltam a módját, hogy kiéljem minden elmebeteg szenvedélyemet. Rodrigo sokkal nagyobb szabadságot hagy nekem, mint azt bárki is tette volna előtte.
- Igazad van. - kezdem halkan, elgondolkodva, miközben helyet foglalok mellette ismét, s kézfejemmel finoman végigsimítok az arcán.
- Nekem Mexico az otthonom. Le kellene vennem a bilincset, felülni az első gépre és visszamenni a francba! - hidegen vonom fel szemöldököm, majd újabb simítást ejtek karján. Immár arcom rezzenéstelen és hűvös, teljesen érzelemmentes. Semmit sem tudna kiolvasni vonásaimból vagy tekintetem sötétjéből.
- Csakhogy én nem valamelyik balfasz vagyok, akik bedőlnek a játékaidnak, kiscicám. Engem nem tudsz hülyére venni. - a glockot magam mellé helyezem a padlóra, míg másik kezemmel tovább barangolok formás kis idomain. Felszabadult kezemmel az ágyhoz szorítom szabadon maradt kacsóját és egészen lecsúsztatom jobb kezem ujjait Connie combjára. Semmi sem akadályoz abban, hogy bársonyos combjai közé vándoroljanak ujjaim és testének különösen érzékeny pontján érintsem. Nem vagyok túl finom, de most mindent elkövetek annak érdekében, hogy ne csak ellenállást váltsak ki belőle.
- Ha bármivel próbálkozol, a lábaidat is megkötözöm. - lassan engedem el a kezét, hogy felemeljem a whiskey-s üveget és az ajkaihoz emeljem. Ha megízleli, elégedett leszek, de ha nem, úgyis jó. Ujjaim játéka sem marad abba, mindenképpen el fogom érni, hogy élvezze és később felhozhassam ellene.
- Mit szólnál, ha letépnék rólad minden ruhadarabot? Régi vágyam, hogy lássalak meztelenül. Mindenféle szaralakot méltónak találsz erre, miért maradjak ki? - kéjes vigyorral teszem fel a kérdést. Hogy komolyan gondolom-e? Sose lehet tudni.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Júl. 13, 2018 7:57 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Amióta az eszemet tudom, elvagyok kényeztetve. Nincs olyan, amit ne kaptam volna meg, s ne hullott volna könnyedén az ölembe, vagy amire azt mondták, hogy ezt most nem lehet. Hozzászoktam már, hogy bármit megkapok és bármit megtehetek, mindezt következmények nélkül. A hátárok pedig azért vannak, hogy feszegessük őket. A szabályokról nem is beszélve… Melyik tizenhárom éves lány mondhatná el magáról, hogy kiverte az osztálytársnője fogát és megúszta mindezt figyelmeztetéssel és szobafogsággal? Melyiknek van tizenöt szobás luxus villája, személyzettel? Apa kurva korán elrontott, nem emelt rám elégszer kezet. Aztán jött anyám halála… és képes voltam ezzel érvelni csak, hogy ide jöhessek egyetemre, távol minden rám leselkedő veszélytől. Szemét ribanc vagyok. Tudom. Tisztában vagyok vele. Próbára teszem Roden türelmét is, habár nem bizonyul a legjobb ötletnek. De hát ilyen a természetem. Nekem minden csak játék… egészen addig, amíg Ő igazán bele nem száll ebbe a játékba. Még nálam is piszkosabban játszik. Ó bizony ám! Mondanom sem kell, ez már nem tetszik, s fúriaként tombolok, ellenkezem.
Minek következményeként vékonyka csuklómat  hűvös fém ejti foglyul és pillanatokkal később már a saját ágyamhoz vagyok bilincselve. Ezt a pofátlanságot! Nem mintha nem szeretném az ilyesmit, csak hát most én vagyok az „áldozat”. Durcásan biggyesztem le ajkaim. Kénytelen vagyok a szemeibe nézni. Elérte türelmének határát, a dacnak és ellenkezésnek többé nincs helye. Kétségbeesés, még több tehetetlenség, csipetnyi félelemmel fűszerve, - efféle eddig ismeretlen érzések rohamoznak meg, s Ő mindezt kiolvashatja barnáimból. Mellesleg Roden tekintete is roppant beszédes. Ajajj valaki nagyon pipa! Kár, hogy nincs itthon snickers. Válaszra nyitnám ajkaim, de vadul és éhesen csap le rájuk. Ez az első csókunk. Férfiasan keserű, mint az étcsokoládé. Nem lesz a kedvencem. Nem is viszonzom, csak annyira amennyire szükséges, hogy alsó ajkába haraphassak, amitől kiserken fém ízű vére. A történetnek itt még nincs vége, s dühe egyre csak kiteljesedik.  Féltve őrzött üvegeim csúnya véget érnek. Nekik sem kegyelmez.  Még a legvastagabb üveg is megadja magát a nyers erejének. Bámulatos. Megrándul az arcom.
- Tudod te mennyit érnek? – Nem mintha le nem szarnám. A függő szól belőlem. Behunyom szemem és mély levegőt veszek. Forog velem a világ.  – IGEN! Pontosan ezt hittem! – Ám igaza van, aláírom. Mindennek ára van. Egyszer mindenki elnyeri méltó büntetését, ez alól még sajnos még én sem vagyok kivétel. Roden pedig ügyesen kihasználta a helyzetet. Iszonyat ügyesen. Én naiv hülye picsa! Mire számítottam? Hogy apa örökké elnéző lesz? Hogy majd könnyedén megemészti újabb húzásomat? Minden mehet tovább újra, mintha mi sem történt volna? Visszasétál hozzám, s úgy lapulok az ágyra, hogy szinte eggyé válok a párnával. Örülhet megkapta, amit akart. Csendbe maradok, így vívódom tovább.
Ha drága édes apám fejével gondolkoznék, mindent megértenék. Kristály tisztán. Akkor talán, ismétlen talán, nem lepne meg ennyire ez az egész. Roden kiskora óta ott sündörgött körülöttem, hiszen velünk együtt cseperedett fel, kapta meg a legjobb kiképzést. A bátyaim úgy tekintenek rá, mintha a testvérük lenne és a nagyfőnök szívében is különleges helyet foglal el. Már ha van neki ilyen, s nem aszott szarrá. Akart engem és épp ezért soha nem kaphatott meg, mert sokkal mulattatóbb volt ellenkezni, időnként kínozni. Nem erőltette magát rám, de nem ám. Türelmesen várt megannyi évet és most teljesülhet az álma. Irigylésre méltó a kitartása ezt meg kell hagyni.
- De miééééért? Miért nem lehetünk csak  szimplán barátok, akik időként dugnak egy jót?! – Mintha szüksége lenne a beleegyezésemre. Már most azonnal megkefélhetne, nem sok mindent tehetnék ellene. Hiszen mindig is ezt akarta nem? – Biztosan meg tudunk egyezni! Vedd le ezt a szart a kezemről és beszéljük meg, jóóóó? – Még a csillagokat is leígérném - lehazudnám az égről csak, hogy szabadulhassak és elkerülhessem a házasságot. – A házasság nem neked való és én sem vagyok jó feleségalap. És na neee máááár… pont New York?  Utálni fogod! Mexikó a te otthonod, a fertőd… itt csak szenvednél a sok ostoba szabálytól… Menjünk haza és beszélj apával, mondd meg neki hogy meggondoltad magad. – Olyan szépen pislogok rá, mint még soha senkire sem. Kibaszott nagy színésznő vagyok.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Júl. 13, 2018 12:08 pm

N álam is van egy határ. Nem elég, hogy igen látványosan és határozottan a halálba kíván, de minden mozdulatával (amire még képes) ellenáll nekem. A harapást csak egy feszült, hideg mosollyal reagálom le, nem érdemel többet. Persze megtehetném, hogy egy jelzésértékű pofonnal bírjam szelídebb magatartásra a nőt, de mi értelme volna? Az ilyen kis fruskáknál az csak olaj a tűzre. Ha beledöglenek is megmutatják, hogy ők bizony nem adják könnyen  a bőrüket.
Eltekintek attól, hogy újabb büntetést kapjon a szemtelenségéért. Márpedig nem illik közbevágni,ha valaki egy rendkívül fontos bejelentéssel készült. A reakciója, az arcán végigsuhanó borús árnyak azonban kárpótolnak minden ellenem vétett bűnéért. A kis lázadása, hogy elhúzódjon tőlem, meghiúsul. Már kiütötte a cucc és elegendőnek ítélem egy határozott, erős szorítással jelezni nemtetszésemet. Puha, bársonyos bőre elégedett mosolyt csal az arcomra. Bármi is járjon a bonyolult kis fejében, nem fogja megúszni, hogy az enyém legyen. Kiérdemeltem őt. Az enyém.
Aranyosan kapaszkodik a tekintetembe, én pedig el is mélyülök sötéten szikrázó kis íriszeiben. Felőlem ellenkezhet, amíg csak futja az erejéből, de véghezviszem a tervemet. Mindig mindet. Azért ha jobban belegondolok, Mozartnak is volt egy Constance nevű felesége és idejekorán belehalt az álomházasság gyötrelmeibe. Tanulva elődeink hibáiból, én időben megtanítom a kis bestiának, hol a helye.
- Ne áltasd magad! Kár kifogásokat keresned, nem hazudok. - nem értem, mi a szarról beszél. Ha bosszúra szomjaznék,már most megkaphatnám és el sem tudja képzelni, mennyire kellemesen szórakoznék közben.
Én türelmes vagyok. Mindig kivárom a megfelelő alkalmat a továbblépésre. Következetesség és pontosság a mottóm. De nálam is van egy pont, amin túlmenni nem javasolt a leghisztérikusabb, legdögösebb vadmacskáknak sem. Connie most átlépte ezt a határt, amit hamarosan érezni is fog. A párnát, amit a képembe nyomott, a falhoz vágom, és felállok. Most aztán tényleg felbaszta az agyam és egyébként se voltam már a helyzet magaslatán. Hideg fémszerkezetet kattintok a bal csuklójára, amit egyetlen nagy lendülettel bilincselek az ágy rácsaihoz. Csak ezután ragadom meg állát, hogy kényszerítsem a szemkontaktusra. Ezúttal jéghideg, sötét indulatokkal találkozhat a tekintetemben és érezheti, ez az idegállapot semmi jót nem ígér számára.
- Én nem így terveztem. Türelmes voltam veled, kiscicám és nem akartalak bántani,de úgy látom, te kifejezetten csak ezt élvezed. - nem érdekel, akarja vagy viszonozza-e. Durván, birtoklóan követelem magamnak ajkait és számára talán örökkévalóságnak tűnő pillanatig levegőhöz sem hagyom jutni. Csak ráérősen emelkedem fel, diadalittasan mosolyogva le rá, hogy a hőn imádott bárszekrényhez lépjek és minden egyes üveget nagy erővel csapjak a földhöz. Átható alkoholszag és apró darabokra tört szilánkok borítják lassan a helyiséget, bennem pedig nem csillapodik a düh.
- Mégis mit gondoltál, Connie? A végtelenségig tűrik minden szeszélyedet és soha nem kell megfizetned az árát?! - egy újabb üveg csattan a padlón. Az utolsó üveg whiskey a kezemben marad. - Engem nem fogsz bolondnak nézni. - lassan, kimért léptekkel sétálok vissza hozzá, hogy egészen fölé hajolva a tekintetét keressem meg.
- Ha bebizonyítod, hogy képes vagy nyugton maradni és nem próbálsz rám támadni, elengedlek. Addig viszont itt maradsz. Ha továbbra is azon fáradozol, hogy megnehezítsd a dolgom, én is így teszek majd. Most viszont leülök abba a fotelba ezzel a kurva üveggel és megpróbálok lehiggadni. Addig eldöntöd, mit akarsz. Ha folytathatjuk emberi hangnemben és kellemesebb körülmények között, annak csak örülni fogok. Ha viszont továbbra is le kell törnöm az ellenállásodat, megígérem, hogy nagyon fájdalmas lesz számodra ez a beszélgetés. - hogy fenyegetés-e részemről? Naná. Minden szó. Amit komolyan is kell vennie, hiszen ismer annyira, hogy tudja, mindig betartom a szavam. Fojtózsinórra, gyorskötözőre talán nem lesz szükség. A fegyver a végső megoldás. De számos holmi van a birtokomban, amivel lenyugtathatom és rendkívül kellemetlen perceket okozhatok neki.
Ígéretemhez híven áttelepszek a fotelba és lassan kortyolok a hátra rejtett, még bontatlan üvegből.  Végig őt figyelem. Hatalmas önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne teperjem magam alá most rögtön.
- Felőlem gyűlölhetsz is, Connie. Gyűlülhetsz minden erőddel. Akkor is a feleségem leszel.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Júl. 12, 2018 3:26 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Haza se kellett volna jönnöm, egyenesen mehettem volna bulizni. Én idióta barom! Lesöpröm az arcomat simító csülkét, ennyire azért még futja, sőt még meg is harapom, ha újra próbálkozik. Nehogy azt higgye, hogy egy pillanatra is feladom. Vagy hogy máris legyőzött és győztes táncot járhat kábult testem felett. Nem. Abból nem eszik a drága! Ugyanakkor megkell hagyni roppant cseles a szarházi és szépen kibaszott velem. Nem volt fair. Talán józanul túl nagy falat lennék? Pechjére nem tudok veszteni, még így kábultam sem, s minden erőmmel azon vagyok, hogy ellenkezzem. Nem vagyok olyan gyenge szar, mint a legtöbb nő. Engem nem fog olyan gyorsan megtörni, kitartok, amíg az érőm bírja. Igen ezt fogom tenni.
-  Dögölj meg! – Még hogy tudja mennyire pocsékul érzem magam? Kackac! Kötve hiszem! Erre nincsenek szavak, de nem is az émelygés bosszant, hanem a kiszolgáltatottság. Ezért még nagyon megfog fizetni ebben biztos lehet. Csendben maradok, de ez afféle vihar előtti csend. Sosem lehet tudni mikor tör ki, de akkor aztán pusztító lesz. Grimaszolva hallgatom. Nem tetszik ez a hangnem, amit velem szembe használ. Úgy dirigál, mintha az apám lenne. Különben meg rá sem hallgatok, akkor miből gondolja, hogy majd pont rá fogok?
–  Majd én eldöntöm, mire pazarolom az energiámat. – Vágok megint csak mondandójába keserűen mosoly kíséretében. Nem így képzeltem el büntetését, persze benne volt a pakliban, hogy előbb utóbb betelik az a bizonyos pohár és nem lesz köszönet.  Mindig is úgy gondoltam, hogy akkor Ő magam leckéztet meg, kényszerít a leszokásra. Eddig sem és ezután sem ismerem el, hogy függő lennék. Ugyan már ki ne szeretne szórakozni? Nem vagyok kokain függő, csak szeretem az illatát. Haha.  Olyan jól megvagyunk mi együtt, tökéletesen kiegészítjük egymást, s azon kapom magamat, hogy vágyakozóan pillantok az éjjeliszekrényem felé. Lenne erőm odamászni? Ütné-e egymást a két szer? Hát nem ma fogom kideríteni.
Próbálok messzebb kúszni a lábamat simogató mancsa elől, de még a másik oldalamra sem vagyok képes átfordulni. A rövidke farmer szoknyámnak köszönhetően zavartalanul kalandozhat a belső combom peremén. El akarom törni a mancsát, s gondolatban ezt több féle képpen megteszem. Szinte hallom csontjainak roppanását. Szép álom…
-  Ha ezt tudom, sírruhát veszek. -  Morgom halkan megadva magamat ujjainak. Érintése forró és még kellemes is lehetne, ha nem rühellném ennyire. Soha nem kap meg! SOHA! Ledöbbenek. Őszintén. Kijelentése úgy taglóz le, mintha minden erejével az ágyba döngölne. Keresem a tekintetét és próbálom megfejteni, hogy hazudik-e.
- Ez nem lehet igaz! Ez csak egy rossz vicc! Apa így tesz próbára… - Nem vagyok házasságpárti, a komoly kapcsolatokért sem vagyok oda, nem hiába nem volt egy sem. A pasik persze jönnek és mennek az életemben, ennyi. Még az is jobb lenne, ha a fejembe ereszt egy golyót. Hogy teheti ezt velem? Odavet ezüst tálcán ennek az állatnak? Mélyen csalódtam benne! Dögöljön meg Ő is és a bátyáim is, amiért mind a ketten kushadtak, pedig alig pár órája beszéltem velük. Ennyit a testvéri szeretetről, hát így számítok nekik? Virág? Gyűrű? Mi a faszról dumál ez?
-  Élvezed mi? Most bosszút állhatsz… Hány éve is vártál erre? Lebaszom, hogy mennyire lesz csalódott. – Szeretnék torkom szakadtából ordítani vele, de francos kábaság. Tartok egy kis szünetet, hogy összeszedve erőmet folytathassam. –  Nem fogok beleegyezni, lejövök a szerről, ha ennyire fáj neki. Nem mintha Alejandro nem tolná. De soooohaaaa nem leszek a feleséged és ezt jól vésd az eszedbe! Fogd szépen a sátorfád és menj  panaszkodd el neki! – Említettem a vihart ugye?  Most tör ki és mivel nagyjóból az ágy közepén fekszem, átlendülök a másik felemre, hogy megragadjam az éjjeliszekrényemen pihenő lámpát és felé hajítsam. Na már most ez mind szép és jó lenne, csak hogy nem járok sikerrel. Túl messze vagyok, de az egyik párna a pofájába landol, remélhetőleg a legkeményebben.  


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Júl. 12, 2018 1:07 pm

V alahol mindenki sebezhető. Ez nyilván rám is igaz, csakhogy én nem hagyok réseket a pajzsomon, és ismerek minden bevethető szarságot a Connie-fegyvertárból. Engedem játszadozni. Annak ellenére is, hogy érzem, hogyan fut végig testén a borzongató hidegség. Fél és küzd az ellen, hogy kimutassa, és ez tetszik nekem. Más körülmények között, most nem az következne, amit tenni szándékozom, hanem sokkal mocskosabb dolgokra vetemednék. Azt azonban belátja végre, hogy ellenem nem sok esélye van. Nem ússza meg, hogy az ágyáig repítsem, ahol nemrég még én feküdtem ráérősen. Egészen addig mustrálom elégedetten, amíg újra a szavamba vág. Illetlen tettének következményeképpen hallhatja, ahogy kibiztosítom a kezemben tartott fegyvert és minden eddiginél ridegebb tekintettel szegezem rá.
- Bingo! – hangom hideg és éles, akár a penge. – De ha még egyszer a szavamba vágsz, a csinos kis virgácsaid egyike bánja. – végig is simítok tekintetemmel azokon a szexi lábakon és önelégült mosollyal teszem magamévá őket. A házassághoz nem kell, hogy minden darabkája ép legyen. Nekem megfelel sérülten is, ha ezzel megelőzhetünk minden további lázadást. Tiszteletet követelek, mert bármennyire furcsa is a tény, még az én munkámnak is ez az egyik legfontosabb alapköve. Várok egy keveset, hogy megeméssze a mondandómat, majd amikor már érezhetően elbódítja a whiskeybe csempészett szer, felállok, hogy közelebb sétáljak hozzá. Továbbra is ujjaim közt tartom a glockot, tekintetem még mindig fagyos és mozdulataim határozottak. Nem hagyjuk, hogy elengedje magát és azt gondolja, ez csak játék. Valójában legkevésbé sem érzem sértőnek a gúnyos nevetést, ami feltör belőle. Ez sokkal inkább a helyzete és a gyengesége miatt van, próbálja nem elhagyni magát és a méltóságát. Elnézem neki. Sértődés nélkül állok meg mellette, szabad kezemmel végigsimítok az arcán.
- Tudom, hogy pocsékul érzed magad. Lélegezz mélyeket, akkor kevésbé émelyegsz majd! Nem az a célom, hogy bántsalak, Connie, de lássuk be, nem könnyíted meg a helyzetet. Ugyanakkor jobb tisztázni a szabályokat, mielőtt folytatnánk. – hagyok egy pillanatnyi szünetet, hogy egészen biztosan felfogja a szavaimat. – Én beszélek, te végighallgatsz. Türelmesen, csendesen, szófogadóan. Ha kérdésed van, jelzed, ha nekem van kérdésem, válaszolsz. Nem fűzöl hozzá semmiféle kéretlen jelzőt. Pontosan tudom, hogy mennyire kiszolgáltatottnak érzed magad, de ezen nem változtat a fellengzős magatartás sem. Hidd el, bármit teszel vagy mondasz, lepereg rólam. Szóval csak azt a kevés energiádat pazarolod vele. - most, hogy tisztáztuk a legfontosabb szabályokat és leszögeztünk minden alapvető tényt, ujjaimmal határozottan barangolom be a korábban célba vett lábak egyikét, kínzóan lassan mérve fel a terepet, hosszasan elidőzve a combok belső felén. Rég vártam már a pillanatot, hogy így érinthessem őt és csak fokozza izgalmamat a tény, hogy nem tehet ellene semmit.
- Azért vagyok itt, hogy közöljek veled egy jó hírt. Sokat beszélgettem az apáddal, amíg te elvonón voltál. Bár nem veszed észre, de fontos vagy neki és aggasztják a szarságaid. Úgy véli, épp elég türelmes volt és sokáig tolerálta a kicsapongásaidat. Ideje megállapodnod. – amint kimondom ezt a szót, finoman rászorulnak ujjaim combjára. – Nemcsak átutazóban vagyok. Ittlétem célja a munkám mellett az is, hogy hivatalosan bejelentsem, hamarosan a feleségem leszel. – ragadozómosolyom nem hagy kétséget szavaim hitele felől.  Meglehet, nem éppen romantikus ez az egész, de ki nem szarja le? A nyál csorogjon csak a moziban!
- Mr. Reyes rendkívül csalódott lenne, ha úgy döntenél, elutasítod az ajánlatot és folytatod korábbi életviteledet. Épp ezért, nincs választásod. Ha gyűrűt és virágokat akarsz, csak szólj! Minden megoldható. – ezúttal én vigyorodom el sejtelmesen és a reakciójától függ csak, hogyan bírom engedelmességre leendő arámat.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Júl. 12, 2018 11:04 am



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Ismer akár a tenyerét. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy az első utam a bárszekrényhez fog vezetni. Milyen könnyedén belesétáltam a csapdájába… Még akkor sem gondoltam rosszra, amikor kinyitottam az ajtót, ami a szokásommal ellentétben csupán egyre volt zárva. Nem számítottam rá, hogy apa türelme itt ér véget. Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is. Hát az enyém most valóra vált. Kibaszott rémálom az egész! Mégis csak a legjobb emberét küldte rám. Tudom, hogy sosem hibázik,  a profizmus az ereiben van, és ha egyszer elveszíti a türelmét hullazsákban végzem. Már ha nem a szőnyegbe csavarva kíván megszabadulni tőlem. És akkor nyugodjak le?! Ez a kijelentése csak olaj a tűzre. Nehéz rajta fogást találni, kurvára nehéz, de mint minden férfinak neki is megvan a gyenge pontja és én nem félek felhasználni ellene. Jól beletaposok férfi büszkeségébe.
Micsoda szívemnek kedves bók! Eszelős vigyor költözik képemre. Alattomos lennék? Volt kitől örökölnöm az anyám sem volt könnyű eset. Apámnak rendszeresen megnyűlt a baja vele, míg az egyik napom többé nem jött vissza a vásárlásból. Állítólag az egyik riválisa kapta el.  Valószínűleg megkínozták, meggyalázták – nem sok nyomot hagytak maguk után elvégre a teste egy részét sósavban feloldották, alig maradt belőle valami. Tele voltak vele az újságok. Néhány kép kiszivárgott és beleéget a retinámba.  Akkor ott megfogadtam, hogy én sosem fogom így végezni.
Elégedetten nézem fájdalomtól eltorzuló arcát, habár az orra vére nem ered el és még csak el sem tört. Pedig szándékomban állt, nekem elhiheti. Dolgozik bennem a szer, amit a kedvenc italomba csempészett, ezért nem vagyok erőm javában. A drága bátyáimnak köszönhetően megtanultam jó pár fogást és hogy hogyan védhetem meg magam a kényes helyzetekben. Ők adtak először fegyvert a kezembe. Emlékszem rá apám iszonyatosan elverte Alejandrot.
Durván a falhoz vág, hogy csigolyáim – bordáim sajdulnak bele, s hangos nyekkenéssel kísérve szorul ki tüdőmből a levegő. A kép is megmozdul mellettünk a falon, s hangosan ér földet. Ajajj valaki durván szereti. Még a végén megtetszik nekem.
- Jól van nagyfiú, nem kell így mellre szívni! – Suttogom kívánatos hússzirmaira, s nyalom meg az orra hegyét. Játszani akar? Ám legyen! Nem vergődöm, amúgy sem maradt erőm, s különben se bírok moccanni sem.  Kezeimet fejem felett ejti foglyul, mitől valósággal sajognak csuklóim. Erős és határozott szorítása van. De nem nyávogok csitriként, az nem az én asztalom. Meglehetősen jó a fájdalomtűrő képességem. A düh forró lávaként árad szét vénáimban, s csokoládébarna íreszeimmel szinte megölöm, ahogy arra késztet, hogy szemeibe nézzek bele. A tehetetlenség nem a legkellemesebb érzés és még inkább tetőzi, hogy úgy játszik velem, ahogyan kisfiú az autóival. Csak hogy az ő kezébe fegyver van, ami a mellemet súrolja? Most tényleg?!
Fenyegetését hallva teljesen libabőrös leszek, de ennél többet nem vált ki belőlem. Mélyen belül viszont ordítok. Még soha senki nem tartott fegyvert se a fejemhez, se az állam alá, így meglehetősen rosszul érint, s meglehet, hogy sikerült rám ijesztenie. Tudom jól, hogy képes lenne rá. Mit számítana neki egy újabb élet? Van némi közös bennünk, nem ismerünk könyörületet. Unottan megforgatom íriszeim, s hamar az ágyon találom magam, legalább puhára érkezem, de hátam így sajog. Minden bizonnyal szereztem pár lila foltot. Fülem mögé tűröm arcomba hullott nehéz, hullámos tincseim és az oldalamra fordulok. Tekintetem nem tiszta, fátyolos és kába. Nagyot pislogok, mintha bármelyik pillanatban elnyomhatna az álom. Bólintás helyett bemutatok és a szavába vágok.
- Hagy találjam ki! Már meg is találtad az erre legalkalmasabb személyt és nem szégyellted apám fülébe suttogni? … Mmmm talán te lennél az illető, aki visszaránt a szakadék széléről? – Mindjárt le törlöm a képéről a vigyort! Jóízű hangos nevetésbe török ki, az egész testemet rázza a gúnyos nevetésem. Nevetek rajta. Nevetek a saját sorsomon. Nevetek az egész világon. Alig bírok újra megszólalni.
- Jajj bocsánat kilendítettelek a szerepedből…. folytasd kérlek! -


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Júl. 12, 2018 12:24 am

C onstance nem aza nő, akit könnyű megijeszteni. Ez tetszett is benne, egészen addig, amíg velem szemben is kinyilvánította heves érzelmeit. Nem hagy szó nélkül egyetlen sérelmet sem és kegyetlenül megtorolja. Csakhogy rajtam nem tud fogást találni. Nem valamelyik esztelen picsa vagyok, akinek keresztbe tett. És nagyon jól tudja, mire vagyok képes, ha felbasszák az agyam. Hagyom, hogy belül vívódjon, hogy dühöngjön kedvére. Tudom, milyen nehéz lehet ez most számára. Nem elég, hogy elvonóra ment, de én várom haza. Itt. Így.
Hideg mosolyra húzom ajkaimat. Tetszik, hogy még most sem adja fel. Csak dőlnek belőle a hízelgő szavak és nem győzöm nyugtázni magamban a lehetséges reakciók sorát. Bármit is mond, ma éjjel nem győzhet és ezt ő is nagyon jól tudja. Én pedig… én kiélvezem tehetetlen dühe minden percét. Tetszik. Még így is tetszik.
- Hazudok? Tényleg így gondolod? – borzongatóan hűvösen suttogok fülébe, kicsit rá is harapok a fülcimpájára. Egy kis kóstoló nekem is kijár a nehéz nap után. Mr. Reyes talán valóban megetetne a dögeivel, ha végeznék az egyetlen lányával, de ehhez az kell, hogy ne hagyjon más választást. Ez még nem az a szerelem, amiért érdemes lenne meghalnom.
- Márpedig ő maga küldött ide. Ha lenyugszol, minden kérdésedre választ kaphatsz. – már ha képes rá egyáltalán. Olyan a csaj, mint egy kibaszott időzített bomba. Tik-tak. Tik-tak. És bumm. Ahogy várható volt. Amint enged a szorításom, máris éles fájdalom hasít belém és igen… még ebben az állapotban is jól céloz.
- Te alattomos kis kurva… - sziszegek dühösen, s beletelik néhány röpke pillanatba, míg összeszedem magam. Megkaptam a kellő kiképzést és jól bírom a fájdalmat, de ettől még senki se lett sebezhetetlen, ugyebár. Felegyenesedve jobbom ujjaival ellenőrzöm orrom állapotát. Nem vérzik és nincs törés, annak ellenére sem, hogy éles fájdalom hasít keresztül rajta egészen a halántékomig. Most én jövök. Megragadom a karját és olyan erővel csapom falnak, hogy csak nyekken. Karjaimmal máris elzárom a menekülés minden lehetséges útját, ezúttal térdeimmel akadályozom, hogy bűvészkedjen a csinos kis lábaival. Ha jól számolom, pillanatokon belül mozdulni sem bír majd.
- Végig fogsz hallgatni, megértetted?! Ha bármivel próbálkozol, golyót repítek a lábadba és egészen biztosan az ápolásomra szorulsz majd. – lihegem ajkaira, szabad kezemmel rabul ejtve mindkét csuklóját a feje fölött. Ami a fegyvert tartó kezemet illeti, most az is elindul csípőjén, fel a dereka vonalán, érintve formás kis kebleit és megállapodva az álla alatt. Kényszerítem, hogy a szemembe nézzen.
- Tudod jól, hogy megteszem. – a fenyegetés esetemben sosem üres. Egyetlen nagy lendülettel ragadom meg a csuklóját és nem érdekel, ha nyafog vagy elbódítja az a szar, amit az italába kevertem. Kíméletlenül dobom az ágyra, én pedig a fegyvert rászegezve, kényelmesen belehuppanok az ágy mellett heverő fotelba.
- Az apád megunta az állandó kicsapongásodat. Kedves tőled, hogy önként hajlottál az elvonóra, de ezzel betelt a pohár. Úgy gondolja – no persze kellett valaki, aki erre felhívja a figyelmét-, hogy szükséged van a továbblépésre és valakire, aki mellett józan maradhatsz. Eddig tudsz követni? Elég, ha bólintasz. – várok. Türelmesen, Hideg, jóízű, ádáz félmosollyal. Tetszik, hogy most ilyen kis engedelmes.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szer. Júl. 11, 2018 11:17 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Megtehettem volna, hogy hamarabb lelécelek és hagyom az egészet a francba, de azt akartam, hogy apa lássa bennem az igyekezetet. Tudtam jól, hogy ezúttal messzire mentem és előbb utóbb a fülébe fog jutni. Úgy tettem, mintha megbántam volna minden bűnömet, s önként vonultam volna elvonóra. Az igazat már nem kell tudnia elég volt annyi, hogy beláttam ez így nem mehet tovább. Súlyos alkohol és drog problémával küzdök. Persze nem vagyok féleszű, nem egyszerű átbaszni és félrevezetni sem, meglehetősen jól kell alakítanom a józanságot, amennyiben hajlandó meglátogatni végre. Igazából pont ezért választottam itt anno New Yorkban iskolát, messze az otthonomtól, a szeretteimtől, hogy minél távolabb legyek az óvó tekintetektől, nem mintha otthon nem lett volna velem gond. Nem voltam egyszerű tini. Csak azért nem rúgtak ki a magán suliból, mert az igazgató félt a következményektől. Pedig megszámlálhatatlanul sokszor verekedtem össze valamelyik picsa osztálytársammal. Ahh régi szép idők! De New York mindenért kárpótol, s olyan szabadságot nyújt, amit odahaza nem kaphatok meg. A kellemesen induló estének hamar vége szakad, amikor vele nézek farkasszemet. Tekintete mindent elárul. Ha nem apám lánya lennék, nagyot nyelnék, s szívem kihagyna egy dobbanásnyit. Magabiztosan húzom ki magam. Ha át is fut agyamon a félelem és kétség nem hagyom, hogy uraljanak. Belekortyolok az italomban, s hosszasan ízlelgetem mielőtt lenyelném. Nem lépek beljebb, felesleges lenne a fegyveremért szaladni, biztosra veszem, hogy már megtalálta. Legrosszabb esetben marad a konyhakés…
Úgy tart felém, mint a ragadozó fenevad. Nem leszek az áldozata, ebben biztos lehet.
- Baszd meg! – Horkanok fel. Még hogy régi kedves ismerős? Régóta ismerem még taknyos kölyökként került az apám mellé, de kedvesnek nem mondhatnám, már akkor is irritálóan nagy volt a képe. Ami a szakmáját illeti könyörtelen, s nem árt óvatosnak lennem, előre átgondolnom minden lépésemet. Mire kettőt pisloghatnék már mögöttem van, s fegyverét nekem szegezi. Tehát a munkáját végzi? S mindezt úgy jelenti ki mintha azt állapítaná meg mennyire forró ez nyári éjszaka. Pazar!  Bárcsak lezuhant volna a repülőgépe! Kár, hogy a halálfélelemnek híján vagyok. Meglehet, hogy pulzusom szaporább az adrenalintól, de a félem, nem talál kaput elmémen. Felnevetek. Erőltetetten és gonoszan.
-  Ugyan máááár… hazudsz! – Roppantul idegesít, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, de amíg a pisztoly cső ennyire közel van, jobb, ha mozdulatlanul állok. – Ha egy újjal is hozzám érsz, apám elvenen nyúz meg, aztán odavet a kutyáknak! – Mintha nem Ő küldte volna hozzám, de valamiért jól esik ezzel vagdalózni. Sőt már kissé lendül a kezem, hogy jól kupán vágjam az üveggel, amikor a fegyver még erősebben fúródik oldalamhoz. Játszik velem akár macska az egérrel, ó hogy rohadna meg! Beleborzongok kérdésébe. - Tűnj el, amíg még van rá lehetőséged! Ha szeretnéd megnézem mikor megy a legközelebbi géped...– Felem rideg mosollyal, aztán jól tökön vágom és ha reflexből enged a szorításon - szembe fordulok vele, s grátiszként még jól orrba is vágom. Beleadom minden erőmet ha lehetőségem nyílik rá és az se különösebben érdekel, hogy nála van a fegyver és bármikor kiloccsanthatja az agyam.  Kár lenne a szőnyegért, igazán szép darab.
- Beszélgessen veled a halál baromarcú! – Megszédülök, furcsa kábultság költözik elmémre. Ez a faszfej nem viccelt… 


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szer. Júl. 11, 2018 10:05 pm

Á ltalában  a munkámon kívül semmi nem hoz lázba. Most mégis különös izgalmat érzek, hallva a kulcsok csörrenését, a zár kattanását. Hideg mosollyal nyugtázom magamban minden lehetséges mozdulatát, lépteinek cseppet sem zajtalan nyöszörgését, amíg besétál a lakásba. Mosolyom csak kiszélesedik, amikor a bárszekrénybe nyúl. Ahogy vártam. Jó kislány.
Mégsem ihatok előre a medve bőrére. Minden percét ki akarom élvezni ennek az éjszakának. Nem zavartatom magam akkor sem, amikor végre betoppan és tekintetét sötét viharfellegek uralják el. Milyen romantikus! Olyan nőiesen, finoman és szelíden kérlel, hogy alig tudok ellenállni neki. Szóval kurva gyorsan? Hova ez a nagy sietség? Nem mozdulok. Csak tekintetem válik határozottabbá, hidegebbé és számára talán ijesztővé is. Hűvösen, éhesen mérem végig alakját, egyelőre eszemben sincs elhagyni a kényelmes fekhelyet.
Ráérősen könyökölök fel, és megvárom, hogy igyon pár kortyot a hőn szeretett italból. Hátha ellazul. Nem akartam balhét, de vele minden sokkal bonyolultabb, mint kellene. Nem vagyok hozzászokva. Csak miután megízlelte a bódító nedűt állok fel és lépek lassan, idegőrlően lassan közelebb hozzá.
- Így kell üdvözölni egy kedves ismerőst? – kérdezem válaszok helyett. Nincs kedvem és nem is áll szándékomban bármilyen kérdésére megfelelni. Nem érdemli meg. Még nem. Kihasználva állapotát, a lehető legváratlanabb, leggyorsabb mozdulattal termek mögötte, oldalához nyomva a glock csövét és finoman beszívva hajának ilaltát.
- Én csak a munkámat végzem, Constance. - közlöm vele olyan hidegen és élettelenül, akár az acél. Hogy célom-e ráijeszteni? Talán. Egy kicsit. Nem terveztem, de kifejezetten tetszésemre van ez a beteges játék. Azt akarom, hogy megrémüljön. Azt akarom, hogy tekintélyem legyen előtte, hiszen az lesz mindennek az alapja. Tisztelnie kell engem. Szabad kezemnek ujjai rásimulnak csípőjére, de ennél nem megyek tovább. Nem kell azonnal in medias res, belecsapni a közepébe. Élvezni akarom.
- A whiskeyben van egy kis extra cucc. Csak bódult leszel és gyenge, de épp elegendő ahhoz, hogy bármit megtehessek veled. Úgy gondoltam, hogy most csak beszélgetni fogunk. Csendesen végighallgatsz és nem balhézol. Menni fog, kedvesem vagy emeljük az adagot? – hogy blöffölök-e? Akár azt is tehetném. Ezúttal mégis igazat mondok. Megbolondítottam kicsit a whiskeyt, hiszen ad 1. számítottam arra, hogy oda vezet az első útja és ad 2. pontosan tudtam, hogyan reagál majd a jelenlétemre. Nem kockáztatom, hogy bántanom kelljen, Pedig… élvezném.
Erősebben nyomom oldalához a fegyvert, eszemben sincs elengedni. Mielőtt pedig bármi meggondolatlanságot tenne, finoman kiveszem kezéből az üveget és azzal együtt fonom karomat a derekára.
- Hogy döntesz?- súgom kérdésemet a füléhez hajolva és nagyon ajánlom, hogy hasson ez a szar. A végén még tényleg meg kellene ölnöm.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szer. Júl. 11, 2018 9:33 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Három hét és tizenkét óra. Ennyit töltöttem el a kibaszott elvonón, hála a kopónak és mivel eltörtem a mellettem lévő szoba lakójának orrát, három héttel hamarabb hagyhattam el a létesítményt.  Ellopta előlem reggelinél az utolsó eper lekváros croissant, sőt mi több pofámba vigyorogott! Hát nekem több sem kellett, amúgy is padlón voltam az elvonási tüneteknek hála. Megütöttem. Úgy visított, mint egy malac és ha jobban belegondolok hasonlított is rá. Haha. Elnyúlok a kocsiban és telefonomat bújom. Átböngészem az instagramom és írok pár barátnőmnek, elvégre péntek este van meg kell ünnepelni, hogy visszatértem. Köszönettel tartozom Charlienak, új ember lettem, újjászülettem. A lófaszt! Alig várom, hogy magamhoz vehessem az adagomat és áttáncoljam az éjszakát. Lehet buli után meglátogatom és felgyújtom a kocsiját, csak hogy érezze a törődést.
Lustán mászok ki a kocsiból, s húzom magam után a kis bőröndömet. Beintek a recepciósnak, s zavartan süti le a szemét. Tudja, hogy elfogunk beszélgetni mi még, csak azt nem hogy mikor. Friss hús, alig dolgozhat egy hónapja itt, hát ha rajtam múlik nem is fog sokáig maradni. Fel fog mondani, de előtte még elbeszélgetünk, s talán megkegyelmezek. Kitudja, még az is lehet hogy maradhat… Előhalászom a kulcsom farzsebemből és lábammal belököm a bőröndöm, ami nehéz akár a hulla. Épp hogy lerúgom lábaimról a cipőt az első után rögtön a szerelmemhez, vagyis a bárszekrényemhez vezet, ami dugid van minden jóval. Kinyitom, s szinte könnybe lábad a szemem, na jó azért nem, de magamhoz ölelem kedvenc whiskey-s üvegem. Úgy hiányzott. Az illata. Az aromája, a kellemes bizsergető érzés minkét végig folyik a torkomon. Két pohárral gurítok le és mivel nagyon úgy néz ki, hogy María a távollétemben lenyúlta a kábszerem, a hálószobám felé veszem az irányt, hogy megkeressem a dugi kokaint. Ekkor aztán igen csak nagy meglepetés ér… A szekrényem feltúrva, s Roden vígan az ágyamon heverészik. Még a szar is meghűl bennem, elvégre Sicario, - bérgyilkos és kurvára nem jelent jót, hogy csak így váratlanul, minden belejelentés nélkül felbukkan. Remélem apám nem vesztette el a türelmét… Bár abban biztos vagyok, ha szándékozna megszabadulni tőlem minden bizonnyal saját kezűleg tenné.
- Kurva gyorsan mássz ki onnét! – Szűröm ki fogaim között, szinte sziszegek akár a kígyó. – Turkáltál a homijaim között?! – Ez afféle költői kérdés, ahogyan végig nézek a szobámon, majd tekintetem ismét rá emelem. Kíváncsi voltam miért van itt, hát hogy a fenébe ne lettem volna, miközben láthatóan otthon érzi magát.  Mi a faszt képzel magáról? Na várjon csak! Mindjárt kivágom, mint macskát szarni. Megrándul az arcom, gyűlölöm, ha valaki az  utcai viseletében fekszik az ágyamon. Hát még ha annak a valakinek még csak engedélyt sem adtam. Valamiért sosem bírtam a pofáját, habár a bátyámmal és az apámmal is jó viszonyt ápolnak. És pont őt kell itt látnom. Az ágyamban.
- Mit akarsz?  Egyáltalán hogy veszed a bátroságot, hogy csak úgy betörj hozzám, haaaa?- Ajkamhoz emelem a poharam, s várom a magyarázatát.    


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Constance & Sicario   Szer. Júl. 11, 2018 8:29 pm

A mióta megérkeztem New Yorkba, minden napom utazással és bárlátogatással telik. A dress code szinte mindenhol ugyanaz: elegancia és kifinomultság. Nem mondhatom, hogy csalódott vagyok, de hiányzik Mexico. Sokkal inkább nekem való és a legkiválóbb hely ahhoz, hogy elrejtse minden sötétségemet, miközben szabad utat is ad annak.
Most, miközben jövendőbelim lakását kutatom át -nem kevésbé kifinomultan, mint amit kifogásolhatatlan megjelenésem megkövetel-, eszembe jut, milyen udvariatlan vagyok. Meg kellett volna várnom, hogy ő maga mutasson meg mindent, beavatva a legféltettebb titkaiba. Mert hogy vannak neki, az kétségtelen. Az alma nem eshet messze a fájától. Mr. Reyes rácáfolna állításomra, mondván: ez az alma bizony messzebb nem is eshetett volna, de én bizton állíthatom, van hasonlóság.
Emlékszem az első alkalomra, amikor találkoztunk. Már akkor sem volt benne szemernyi ártatlanság sem, pedig csak egy túlkényeztetett tinilány volt. Hozzátenném, nem mindennapi lány. El tudom képzelni, hány palira vett szarcsimbók csorgatta utána a nyálát, míg ő jót kacagott rajtuk. Nos, én nem álltam be a sorba, de elkönyveltem magamban, hogy tetszetős darabja a női nemnek és egy napon megszerzem. Nem számított, hogy egyetlen mocskos éjszakára vagy több alkalommal is. Most sem számítana. De kiérdemeltem a szexi, géllakkos kacsóit és ez a trófea nem hullhat bárhol az ember ölébe. Márpedig nekem nemcsak az ölembe hullhat, hanem testem más pontjaira is, így visszautasíthatatlan ajánlattal állok ma elé.
Már begyűjtöttem egy kézifegyvert, egy kisebb szúrófegyvert és megtaláltam a tudatát elbódító szarok rejtekhelyét is. Ha velem fog élni, nagy változásokra számíthat. Gondolatban eldöntöm, mi hogyan alakul majd. Ádáz mosolyt fest arcomra a gondolat, mennyire gyűlölni fogja kezdetben a házasságunkat. Pedig, kicsi Constance… ezt a halat nem engedem elúszni.
Miután a magam módján felderítettem a terepet, kényelembe helyezem magam leendő hitvesem ágyán. Jelentem: meglehetősen kényelmes, megfelel minden célnak, amit egy ágyban csinálni illik. Perverz vigyorral helyezem magam mellé a fegyvert, hátha nem lesz rá szükség. Ebből a nőből én bármit kinézek.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Constance & Sicario

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások :: Reyes kuckó-
^
ˇ