One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Lyn & Rosie & Ben | It wasn't me, I swear

Marilyn Kaminski
Today at 4:21 am



Sheena x Gale - Survivor camp

Gale Emerson
Yesterday at 7:56 pm



Archiválást kérek!

Gale Emerson
Yesterday at 7:18 pm



Rob & Josh ~ First meetings are the weirdest

Joshua Miller
Yesterday at 7:14 pm



Aaron & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 6:28 pm



Aaron & Cherry - International Children day with justice

Aaron Bennett
Yesterday at 5:27 pm



Hazudj Ha Tudsz

Ezekiel Keller
Yesterday at 3:46 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 12:00 pm



Jake & Madelaine - Summer night

Jake Lester
Yesterday at 10:15 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 10
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 5 4
Egészségügy 6 5
Összesen 56 42
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Constance & Sicario

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Vas. Szept. 09, 2018 11:07 am




So dark , so deep, the secrets that you keep
Everyone is a moon, and has a dark side which he never shows to anybody.

Olyan szomorú, hogy Roden nem vevő a játékaimra, bár mi tagadás sokkal jobban szórakoztat, hogy ennyire bosszús. Én se lennék rózsás kedvembe, ha más után kellene eltakarítanom a szart, de hát nincs más választása. Ha nem segít, akkor velem együtt bukik és azt nem hiszem, hogy megszeretné tapasztalni…  Nála jobban talán senki sem ismeri az apámat, tudhatja jól mi várna rám és ebben az esetben rá is, ha a sötét titkom eljutna az ő fülébe. De nem fog… Főleg most, hogy karrierje csúcsán van kizárt, hogy kockáztassa mindezt. Nekem sincs túl sok választásom, az ő szabályai szerint kell, hogy játszunk. Már megint. Ez pasas kikészít engem. Mondhatnám azt hogy szándékosan bénázok a nőci elernyed testével, mert addig is húzhatom az időt és nem kell magyarázkodnom, de nem lenne igaz. Nincs tapasztalatom benne, eddig mindent kizárólag Angel intézett. Ha egyedül kellene csinálnom rég a hűvösön csücsülnék. Ideje lenne beletanulnom a hulla eltüntetés fortélyaiba, de úgy hiszem nem Roden lesz az, aki megtanít erre. Nem tetszik neki a helyzet, ami számomra csak jót jelent. Talán most már sokkal könnyebben tud lemondani rólam. Már a gondolattól is rettegés lesz úrrá rajtam, hogy a felesége legyek és egy olyan életet éljek, amit ő erőltet rám. Magam előtt látom a sorsom és kibaszottul nincs az ínyemre. Az a kapcsolat, ahol nem én hordom a gatyát kurvára nem nekem való!
Dühtől izzó íriszeim az övéibe fúrom. Már megint megpróbál irányítani. Helyesbítek nem megpróbál, hanem irányít is. Kirántom karomat a szorításából, megfeszült állkapoccsal harapok a nyelvemre és nyelem vissza a mondanivalómat. Kezeimet lazán magam mellé engedem és figyelek. Tanulok. Időként megforgatom szemeimet. A bennem lakozó gonosz kis szörnynek rohadtul nincs ínyére, hogy úgy beszéljenek vele akár egy taknyos kölyökkel. Mintha szégyenérzet kerítené hatalma alá, amiért nem elég jó. Hirtelen eszembe jut, hogy még soha nem láttam őt „munka” közben és úgy bámulom, mint akit elvarázsoltak. Beharapom az alsó ajkam. Benzin végre előkerül, a kis huncut mindenre fel van készülve. Feszülten várom, hogy láthassam, minként lobbannak lángra áldoztai, mert hogy az övéi… nem én eresztettem golyót a kibaszott fejükbe, sajnos. Megrészegülve a látványtól nagyot nyelek, ahogyan a lángcsóvák végig futnak a testükön. Égjen minden el. Ó bakker menten elcsöppenek!
- Már így is szívás… - Horkanok fel, aztán hátra vetem a fejemet és mélyet szívok a füsttől nehéz forró levegőből. Hogy ez mennyire jó! Nem marad  túl sok időnk nézelődni és ezt még a kocsiban is javában emésztem kell. Csalódottan bámulom az utat. Ahogyan ott állt lazán az autójának dőlve és szívta a cigarettáját volt benne valami…  „…fogd be a szád, amíg hazaérünk, különben én fogom be. Azt ugye nem akarod?” búgja egy hang a fejemben és elhessegeti a korábbi gondolatot.  Haza? Hova haza? Ha az ő otthonára gondol, még végén felkapaszkodik gerincemen az undok félelem. Azt nem akarom. Szemem sarkából rá sandítok, szeretném a szikét a kezem közelébe tudni, mert baromi kényelmetlen, szóval úgy teszek mint, aki megigazítja a kényelmetlenné vált melltartóját. Mikor megállunk ő pedig megkerüli a kocsit, gyorsan kihúzom a felsőm alól és lábam alá rejtem. Nem szállok ki, úgy kapaszkodom az ülésbe és az övembe, mint akinek az élete múlik rajta.
- Jövök neked eggyel. – Forgatom meg szemeimet szokásomhoz hívem, mintha nem lennék berezelve a ténytől, hogy idehozott az isten háta mögé. – Ha pontos akarok lenni kettővel … - Nagyot nyelek. – De nem akarom tovább rabolni az idődet! Nekem is készülődnöm kell, mert apa szeretné, ha hazamennék. – Aham, kereken négy nap múlva indul a gépem és megpróbálom komplett idiótának nézni, amit ugye kifejezetten rühell. – Roden kérlek vigyél haza és beszéljük meg máskor! – Ez inkább parancs, mint kérés. Persze Connie vágd csak magad alatt a fát…



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szomb. Szept. 08, 2018 9:47 pm

18+ Nem akarok hálálkodást, de szerencsére Connie nem is az a hálás típus. Az az igazság, hogy nem is miatta csinálom. Ha Mr Reyes tudomására jut, milyen ostobaságot művel a lánya, én is baszhatom. Szóval nem én leszek az, aki közli a főnökkel a rossz hírt. Már azt is likvidálnom kell, aki esetleg még tudhat róla.Ebben a pillanatban valóban megfojtanám ezt az esztelen ribancot és ő csak szórakozik a helyzeten. Rideg, sötét tekintettel nézek rá, egyenesen behatolva szemeinek mélyére.
- Tényleg olyan kurva viccesnek találod ezt?! Mert ebben a pillanatban igen, képes lennék végezni veled és ne kísértsd a sorsot! - mit képzel, meddig tűröm a szaros kis játékait? Nem vagyok egy puhány kis pöcs, mint akikhez hozzászokott és irányíthat.
- Itt és most az én szabályaim szerint játszunk vagy itt hagylak és oldd meg egymagad!- csak mert majdnem megdugtam és elvileg a feleségem lesz, még nem kell elbíznia magát. Amikor ott hagytam, nem a j szívem vezérelt és azt pontosan tudja. Amit pedig elárultam neki... a fasz tudja, miért csináltam? Én sose leszek olyan hülye, hogy hagyjam egy nőnek tönkretennie az életemet. A pályám szépen ível felfelé és aki az utamba áll, egyszerűen elsöpröm. Tiszta sor.
Nem válaszolok a kérdésére, nincs rá okom. Tudja ő is, hogy sosem árulom el a munkám részleteit és azt sem áll szándékomban elmondani neki, mit miért tettem. Miközben előttem halad, én a csinos kis seggét pásztázom. Hideg vigyorral vezetem végig rajta tekintetemet. Hiába is próbálja még jobban felbaszni az agyam, ezúttal nem engedek neki. Csak pofázás nélkül figyelem, ahogy szerencsétlenkedik a hulláival. Nem érdekel se a magyarázkodása, se egyéb felesleges információ, azonban az órám azt ketyegi, hogy ideje lenne közbelépnem. Szép lassan lépek oda hozzá, hogy erősen megragadjam a karját és a bejárat mellett, a falhoz szegezzem.
- Kurvára itt maradsz én nem mozdulsz, megértetted?! - most aztán átlépett nálam egy bizonyos határt és ezt ő is láthatja. A tekintetem olyan hideg dühvel izzik, ami még számára is ijesztő lehet. Kimegyek az autóhoz és bepakolom belőle a legszükségesebb eszközeimet.
- Mindenhol ott hagyod a nyomadat. Mit gondolsz, mennyi időbe telt volna felderíteni a zsaruknak, hogy itt jártál? Azt aligha magyaráznád ki bármivel is. Időbe telik, amíg átviszem őket a falhoz, beállítom a megfelelő szituációt, akár csak egy színpadon. A sav megteszi a hatását, de ez még nem minden. A falakra is kerül a benzinből, de mielőtt lángra lobbanna az egész kóceráj, Connie-t kivezetem az épületből.
- Minden nyomot el kell takarítani, kiscicám, különben szívás lesz a vége. - kacsintok rá eszelős képpel és bumm. A forró lángoktól hirtelen kánikulaszerű hőség árad ránk. Távolabb vezetem őt az épületből és magam is rágyújtok egy cigire az autó oldalának dőlve.
- Itt hamarosan gáz lesz. Szóval beszállás és fogd be a szád, amíg hazaérünk, különben én fogom be. Azt ugye nem akarod? - hangom fenyegető. Ez a nő rosszabb, mint egy hisztis kislány, de ha az apja nem volt képes megtanítani a rendre, majd én alaposan bepótolom a mulasztást. Miután elszívtam egy újabb szál mérget, én s beülök és a gázra lépek. Egész úton azon agyalok, hova is vigyem, végül úgy döntök, elviszem magamhoz és alaposan kivallatom erről az elmebajról.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Aug. 31, 2018 8:21 pm




So dark , so deep, the secrets that you keep
Everyone is a moon, and has a dark side which he never shows to anybody.

Szeretnék visszamenni az időben... Sokkal, de sokkal óvatosabb lennék, jobban odafigyelnék minden apró részletre. Rodennek pedig esélye se lenne meglepni. Áltasd csak magad hülye picsa! Elbasztam. Nem kicsit. Nagyon. Mert én mindig mindent rögtön akarok és képtelen vagyok várni. Pedig várhattam volna, legalább pár napot mielőtt akcióba lendülök. Még csak fel sem merült bennem a kétely, hogy talán nem szállt fel arra a kurva repülőgépre. Miért kell ennek a seggfejnek folyamatosan a semmiből felbukkannia? Olyan akár egy kibaszott szellem. Megszorongatott a saját otthonomban. Kedvére játszadozott velem, mint macska az egérrel. Mindeközben elérte, hogy úgy begerjedjek, hogy szinte már könyörögjek azért, hogy megbasszon, aztán ott hagyott kiéhezve. Búcsúzásként azért még pofámba vágta, hogy amúgy apám sokkal rosszabb büntetést szánt nekem. Még ki sem hevertem. Vagyis ez lett volna a cél… de megint megjelent és minden a feje tejére állt.
Egyszerre járja át lelkemet a földöntúli nyugalom és a rettegés. Lebuktam. Furcsa mód mégsem látok tekintetében megvetést, félelmet. Rázúdítok mindent. Miért is ne? Végül is már édes mindegy… Figyelem őt. Feszült vagyok. Mire készül? Miért ennyire közömbös? Felfogta egyáltalán miről karattyolok?
- Neee … ne mondd, hogy nyugodjak meg, - Ő beszél? Előbb ölni tudott volna a tekintetével. Még ennyire pipának nem láttam, pedig tegnap este is többször felkúrtam az agyát. - mert kibaszottul bosszantó és különben is mondtam már, hogy nem vagyok a kicsid. – Ráadásul ez a hangnem, kurvára nem megnyugtató. Ösztönöm veszélyt jelez, de nem törődöm vele. Szeretem a veszélyt. Akarom. Szükségem van rá. És mikor közelebb húzódik hozzám, szinte már várom, mikor engedi szabadjára indulatait. Szerencsére nem kell sokáig várnom. Bársonypuha simítás az arcomon... Tenyere nyakamra fonódik. Kósza sóhaj hagyja el ajkaimat. Igyekszem levegőhöz jutni, de hiába. Magyarázkodnék, ha tudnák és tovább bizonygatnám büszkén, hogy nincs szükségem elvonóra, mert azóta is tiszta vagyok… Szorítása nem enyhül a könnyeim is kicsordulnak. Próbálok figyelni, de olyan nehéz amikor ilyen szexi. Simán felhasználhatná ellenem a látottakat. Segíteni se köteles, ugyanakkor szarban sem hagyhat, mert már Ő is nyakig belesétált. Annak ellenére, hogy kibaszottul tartok tőle másra tényleg nem számíthatok. Éééés rohadtul nagy mázlim van, amiért nem hajlandó kockáztatni az életét és inkább segít. Több közös van bennünk, mint azt elsőre gondolnánk... Tart az apámtól, hiszen semmibe vette a kérését és nem adott át a beteg barmoknak. Most már nem csak eggyel, de kettővel jövök neki. Ő pedig nem az a fajta, aki minderről simán megfeledkezik, befogja rajtam hajtani.
Pislantok jelezve, hogy felfogtam szavait. Állom vizslató tekintetét. Esetleg a pulzusomat nem akarja megvizsgálni? Ha be lennék nyomva a kitágult pupilláim elárulnának. Lehet egy pohár vodka lecsúszott, de akkor sem szívtam, habár a kísértés megvolt. Kirángat az autóból, hogy aztán annak szoríthasson. Tényleg kedvel. Egyem a szívét.  
Nem azt mondtad, hogy engem nem tudnál megölni? Akkor hogy is van ez?! – Ő maga mondta azon a dögös reszelős hangján, amitől égnek állnak a pihék az ember tarkóján. –Elvágom valaki torkát és máris megváltozik a véleményed? Már nem is szeretsz? – Basztatom kuncogva. Jajj édes! Ez még csak az előjáték volt, ha tudnád mire kellett volna a hapsi vére.
- Mégis mivel próbálkozhatnék? Világgá szaladok? Megdoblak egy kaviccsal úúúú. – Mondjuk az épület előtt árván heverő fél tégla még hasznos lehet… Csak viccelek! Szükségem van rá. Élve. Nyakamat masszírozva indulok el előtte.
Egyébként hogy kerülsz ide? Követtél? – Nincs túl sok jelentősége, de érdekel. Belépek az épületbe, néhány méter után meglepődötten torpanok meg. Szóval itt szorgoskodott. Cinkos vigyorral fordulok felé. - Még soha senki nem tett értem ilyen szépet. – Oké tudom, hogy igazából saját érdekei miatt pucolta fel utánam a mocskot. Elindulok az egyik folyosó felé, ahol korábban ledobtam a vérfoltos szőnyegemet, ha megtalálom a szerszámjaim és Roden nem tapad rám árnyékként, egyik szikét stílusosan a melltartóba rejtem.
- Mielőtt még megkérdeznéd, miért van erre szükség… Bizonyíték, egy másik ügyel kapcsolatos. A barátnőm volt olyan rendes és nálam adagolta túl magát… A hulláját megtalálták a pénztárcám társaságában . De ne aggódj tök ügyesen kimagyaráztam magam! – Jah azért vagyok beszarva. Lecserélem a szakadt kesztyűmet és csajt beletekerem a szőnyegbe, több-kevesebb sikerrel. Szétnyílik és kigurul. - Ettől mégis csak jobban fognak égni, nem? Még sosem gyújtottam fel senkit sem. Olyan izgi! – Vallom be félszegen. Szememben csillogó gyermeki izgalommal jut el tudatomig, hogy hamarosan megtudhatom milyen az égő hús illata.



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Aug. 30, 2018 11:25 pm

18+ Nem értem, mi ez a kibaszott hiszti. Miért kell ennek a nőnek mindig mások idegein táncolni? Nincs veszélyérzete és nem fél. Legalábbis azt szeretné mutatni, de tudom, hogy tőlem tart. Most viszont tényleg rohad módon felhergelt és ha bármi hülyeséget csináltam, annak egyedül ez az elmebeteg kis fruska lesz az oka.
Pedig nem mondhatják rám, hogy meggondolatlanul cselekszem. Megtanultam kezelni az indulataimat, mert az én munkámban a legkisebb hiba is végzetes lehet. Számomra a célpont mindig csak likvidálandó droid. A róla szóló infók arra szolgálnak, hogy minél gördülékenyebben menjen a munka és ne lephessen meg semmivel. Nincs családja, nincsenek érzései, nem ember. Nem kell, hogy érdekeljen.
Ami azonban odabent történt, egészen más. Connie élvezte, hogy szenvedést okoz, élvezte, hogy elvette az életüket lassan, kínok között. Halálos dühvel mérem végig a nőt és megfordul a fejemben, hogy megüssem. Ő azonban nem az a fajta nő, aki szipogva elfordul és könnyek közt kér bocsánatot, amiért rossz kislány volt. Nem. Connie-ra ez nem hatna. Most jól kibaszott magával. Rám ugyanis nincs hatással a nyafogása és nem tűrök ellentmondást.
- Mi a fasz bajod van, Connie?! - kurva ideges a hangom és ez zavar. Nem tetszik, hogy fel tud húzni, mert nem tesz jót az imidzsemnek az indulatból meghozott döntések sora. Csak bámulom hideg, sötét tekintettel újra és újra végigmérve őt. Alaposan. Nagyon alaposan. Érezze csak, hogy szemmel tartom és nem is akárhogy. Ha a feleségem lesz, vége az efféle szarságoknak.
Nem tudom, mit csinál az autóban, talán épp szökni próbál. De amikor visszatérek, arca valahogy megtörtebbnek látszik, mint korábban. Azt gondoltam, ismerem őt, de ezek szerint az ő titkai az enyéimnél is sötétebbek. Mit tenne, ha tudná, hogy ez elég lenne Mr. Reyes-nek ahhoz, hogy úgy vélje, jobb holtan látni a lányát? És mit tennék én, ha meg kellene ölnöm Connie-t? Rezzenéstelen arccal figyelem őt és hallgatom a kérlelését. A fegyverét azért elkobzom, de ha rám néz, akár azt is hiheti, hogy magasról szarok mindarra, amit makog. Nincs hatással rám, amit mond, látszólag legalábbis teljesen hidegen hagy a szenvedése. Magának köszönheti, hogy ekkora szarban van. Talán hagynom kéne, hogy egyedül másszon ki belőle. Vagy egyenesen idehívni a fivéreit. Ezzel azonban saját magammal is kibasznék. Megint belőtte magát. Hülyeségeket dumál és kezd nagyon felbosszantani. A hazugságokkal kurvára fel lehet kúrni az agyam és ne akarja tudni, mire vagyok képes olyankor.
- Hát persze, hogy tiszta vagy, kicsim. Nyugodj meg szépen. - hangom baljósan halk. Nem tudom, mennyire nyugtatja meg, de nem is az a célom, hogy pátyolgassam. Közelebb húzódom hozzá az ülésen és lassan végigsimítok arcán. Majd ahogy állához érnek ujjaim, finoman nyakára fonom ujjaimat és lassan, egészen lassan szorítok rá. Nem fog megfulladni, de roppant kellemetlen érzés lesz számára.
- Na, ide figyelj, kiscica! Ne gondold, hogy ilyen könnyen megúszod ezt. Segíteni fogok neked, de nem azért, mert megérdemled, ó nem... - hideg mosollyal horkanok fel, kicsit jobban rászorítva finom bőrére ujjaimat. -
- Kizárólag azért teszem, mert nem viszem miattad vásárra a bőrömet. Érted? Te pedig önként mész vissza az elvonóra, amíg végleg ki nem tisztulsz. - adom ki az utasítást, elmélyülve a lány tekintetében. Az a kibaszott vicc, hogy tényleg tisztának tűnik. Pedig az elméje a legkevésbé se ezt mutatja. Gyorsan engedem el, és amíg küzd a fájdalmával, kiszállok az autóból, majd megkerülve azt, kinyitom neki az ajtót. Nem épp finoman segítem ki rajta, megragadva a könyökét és nekiszorítom az autó oldalának.
- Végig szem előtt maradsz! Ha bármivel próbálkozol, megöllek, világos?! Ne hidd, hogy nem teszem meg, ha kell. Most pedig gyerünk... befelé! Eltüntetjük a hulláidat. - nehezemre esik, de elengedem és késztetem arra, hogy előttem haladjon. Nem bízom benne.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Aug. 17, 2018 3:19 pm




So dark , so deep, the secrets that you keep
Everyone is a moon, and has a dark side which he never shows to anybody.

Halál árad minden pórusából. Szemei felforognak. Hörög, a véreben fuldoklik. Zene füleimnek. Nincs bennem megbánás, sem bűntudat. Zsibbadok. Tökéletesen boldog vagyok. Az a sok szarság, ami mázsás súlyként nehezedett mindezidáig a mellkasomra, szempillantás alatt tűnik tova. Durranás. Megzavarnak. Tökéletes pillanat volt. Egy. Kettő. Egyenesen a fejükbe. Gyors, kíméletlen, szemet gyönyörködtető. Túl gyorsan történik mindez, hogy a helyzethez méltóan reagálni tudjak. Pislogok, mint hal a szatyorban. Torkon ragadva ken fel a mocskos falra. Alig hallható morgás szakad fel a tüdőm mélyéről. Az arcom sötétbe borul, szinte már a felismerhetetlenségig torzul a visszafojtott dühtől és agressziótól. Vége van. Egyetlen egy mozdulat, ennyi kellene csupán és golyót repíthetnék valamelyik létfontosságú szervébe, de olyan ismerős a hangja. Ó! Roden az! A téboly homálya eloszlik. Mi a francot keres itt? Valaki csípjen meg! Ez a kibaszott készátverés?! Hozzám préseli magát és tetszik. Arca csupán pár centire az enyémtől... Haragos. De miért? Bántottam? Beteges vigyorra görbül vérétől mocskos pofám.
- Ünneprontó! - Bosszúsan sóhajtok fel. Miért gondolja mindenki azt, hogy elment az eszem? Csak mert más vagyok, mint a többi nem kell beskatulyázni. Rosszul esik. – Neeeeeem érdekel! – Hazug! Már hogyne érdekelne, a börtön nem nekem való. Rácsok, szabályok, fogság… Inkább a halál! Nem vagyok profi, gyorsan lankad a figyelmem, de gumikesztyűt használok és hajamat is mindig feltűzöm, hogy ne hagyjak hátra olyan égbekiáltó nyomokat.
- Ugye vágod, hogy engem senki nem tanított meg rá hogyan csináljam?  -  Ennek ellenére eddig még ügyesen megúsztam.  Ne ócsárolja már a munkámat, valahol mindenkinek el kell kezdeni. – Áúúú finomabban, így is sajog a karom… a srác nem volt könnyű ám! – Elég nyomot hagyott már rajtam tegnap este, nem hiányzik még pár. A pasiknak mostanában mániájuk erőszakkal betessékelni a kocsijukba. Jobban bejött, amikor az ágyra vágott…
Durcásan vágódom le az ülésre.
 Jóóól van apu értettem! – Bebassza az ajtót. Jó hogy nem szakad rám. Gyökér. Mi jöhet még? Térdére fektet és elfenekel? Persze mikor kattan a zár, már nem vagyok ilyen laza. Akkorát vágok a kesztyűtartóra, hogy bereped a bőr a kezemen. Elrontotta! Ő is. Én is.
Látott… mindent látott. Tudja. Ragacsos arcomat tenyereimbe temetem. Elsüllyedek a kétségbeesés posványában. Olyan mélyre, ahonnan nincs visszaút.  Félek. Üvölt a zene, elnyomja zokogásom. Kacagok. Mennyit bír ki az elme, mielőtt teljesen meghasadna? Türelmetlenül dobolok az ujjaimmal. Sittre kerülök, és ott elevenen megesznek. Ó nem! Addig el sem jutok. Kivégeznek. Ahogy anyát. Ujjaimra siklik tekintem. Emlékszem… kirángatták mellőlem. Aztán én következtem. Sikítoztam, rúgtam, kapálóztam. Haraptam a dögöket, ahol csak értem, valami szart belém fecskendeztek. Emlékszem, tudtam, hogy megfogok halni. Lassan, fájdalmasan. Eltörték három ujjam, a mocskos matracra szorítottak. Emlékszem mindenre…
Elhallgat a háttérzajként funkcionáló rádió. Visszatér. Finom illata cigifüsttel vegyül. Eltudnék szívni egy egész dobozzal. Felemelem a kezemet és lassan - kimérten a fegyveremért nyúlok.
- Oda dobom jó? – Nem vagyok annyira hibbant, hogy rálőjek. –  Nem maradhatnak itt. El kell égetni őket… A nyomozó tudni fogja… tudni fogja, hogy én voltam. – Hadarom – A srác a recepciós… felengedte a nyomozót kétszer is! Kurva nagy szarban vagyok Roden! Nem mondhatod el apámnak! Megnyúz… Megfog nyúzni. Anyának kellettek… érted? Egyedül van! Ők megvédik. – És minél tovább szenvednek, annál ügyesebbek lesznek odaát. Furcsán néz rám. Nem érti. Hogyan is érhetné? Nem érthetjük meg a tébolyt, amíg nem azonosulunk vele. Ám ha belebújunk más bőrébe, levethetjük azt valaha? Nem adhatok neki magyarázatot.  Még nem, ahhoz túlságosan szét vagyok esve.
- Nem toltam semmit, eskü tiszta vagyok! De értsd meg, nem hagyhatjuk itt a hullákat. Segíts nekem kérleeeek! – Elküldtem a bús picsába és még van bőr a képemen a segítségét kérni?! Nélküle végem. Csak rá számíthatok.



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Aug. 17, 2018 12:50 am

18+ Döbbenetes. Connie egészen úgy viselkedik, mint akinek elmentek otthonról és talán nem is járok messze az igazságtól. Mindent rögzítek. A képeket és a hangokat a lehető legjobb minőségben. Semmit sem mulasztok el bizonyítékként a magamévá tenni. Ha Connie ezek után betegnek nevez, kiharapom a kis nyelvét. Mondhatnám, hogy megvisel, amit látok, de hazugság lenne. Inkább csak idegesít ez a sok nyafogás és sikoltozás, Connie elég amatőr és nem figyel oda a részletekre. Csak azért csinálja, hogy hatalmat gyakoroljon és mert élvezi. Ezt az oldalát eddig nem ismertem és még csak nem is feltételeztem volna, hogy van neki. Most azonban átlépett egy bizonyos határt nálam. Miután átvágta a nő torkát és odalöki mellé azt a szerencsétlent, kikapcsolom a kamerát és zsebre vágom a mobilt. A fegyvert azonban a kezembe veszem, hogy a következő pillanatban golyót repítsek előbb a saját vérében fuldokló nő, majd a nyúlképű faszkalap fejébe is. Időt se hagyok Connie-nak arra, hogy felfogja, mi történik, egyenesen elé lépek és miután nyakára fonódnak ujjaim, felnyomom a raktárépület falára. Testemmel préselem oda és egészen közel hajolok a vérmaszatos kis pofijához.
- Ezt később meg fogod magyarázni nekem! - jelentem ki kétségeket sem hagyva afelől, hogy sehogy sem úszhatja meg a számonkérést.
- Elment az eszed?! - dühös vagyok, kurva dühös és erőt kell vennem magamon, hogy a rám jellemző hideg precizitással álljak a látottakhoz. - Ugye vágod, hogy abszolút figyelmetlen vagy és ha nem hozod helyre ezt a szart, a csinos kis segged egy rideg cellában végzi? - legalább hat ponton hibázott csak az alatt az idő alatt, amióta én felfedeztem és figyeltem. Mindenképpen rá fognak találni a hullákra, mert én idecsalogatom a másik két seggarc ellenfeleit és a zsarukat. Már csak az hiányzott, hogy pátyolgassam Reyes kisasszony lelkét és helyrehozzam a szarságait. Erősen ragadom meg karját, úgy, hogy ujjaim a bőrébe vájjanak és fájdalmat okozzanak neki.
- Gyerünk, kifelé! - utasítom, s ha egyedül nem megy, hát segítek neki.Nem fogok finomkodni, nem érdemli meg. Kivezetem az autómhoz és beültetem az anyósülésre.
-Kurvára ajánlom, hogy meg se próbálj elmenni! Itt maradsz és összeszeded a gondolataidat vagy esküszöm, beadom neked azt a szart, amit az apád akart. És talán meg is érdemelnéd. - fenyegetem, s rácsapom az ajtót. A biztonsági zár azonnal kattan. Ha most megpróbálna kimenekülni, elindít egy folyamatot, amit én se fogok tudni leállítani. A sötétített ablakokra még sötétebb páncélréteg ereszkedik, odabent pedig egy adag bénulást eredményező gáz keveredne a levegőbe. Tíz percre ártalmatlanná tenné őt, majd újra képes lesz mozogni. Ki azonban nem juthat, amíg én másképp nem döntök. Ezek után még szájkosarat is adnék rá. Hátul, a csomagtartóban kutatok, ami el van zárva tőle. Megkeresem a megfelelő eszközöket, hogy feltakarítsam a mocskot, amit maga után hagyott és eltüntessem a nyomokat. Mivel szereti a vért, ez elég hosszan eltart, ezért egy gombnyomással a kis távirányítón zenét kapcsolok neki teljes hangerőn, el ne aludjon. Sötét vigyorral képzelem magam elé az arcát. Milyen zaklatott és ideges lehet most. Nem tudja, mire számítson. A hosszadalmas takarítást követően elszívok egy cigit. Ezért még szorulni fog. Hetek óta nem éreztem szükségét, hogy rágyújtsak. Ráérősen fújom ki a füstöt, kis szíveket és karikákat formázva a sötét levegőbe. Végül lekapcsolom a zenét és a fegyvert rászegezve ülök be mellé.
- Miközben eljutunk hozzád, megmagyarázod nekem ezt az egész műsort. Mi a faszt csináltál abban a raktárban, Connie? -hangom újra hideg és kegyetlen mód érzelemmentes. Agyam is kitisztult. Ezután bármit is teszek, azt a józan ész diktálja.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Aug. 16, 2018 4:51 pm




So dark , so deep, the secrets that you keep
Everyone is a moon, and has a dark side which he never shows to anybody.

Először raboltam el egyszerre két embert. Egy merő víz a sötétszürke ujjatlan edző pólóm, amit a kedvenc 'mama' farmeremmel dobtam fel. Már hetek óta készülök kidobni ezt a nadrágot, szóval nem baj, ha vérmaszatos lesz. Derekamon ott pihen a fegyver bőrövemhez rögzítve. Will percekig bámulja. Szegény nem tudja eldönteni, mitől féljen jobban, a szikéktől, vagy a pisztolytól, amit bármikor előkaphatok. Teljesen úgy festek, mintha rendőrnő lennék. Tetszene a szerelésem Charlienak? Orrom alatt kuncogok, keresem a megfelelő vénát. Gyakorlottan szúrom a tűt a kezébe, az orvosi tanhallgató barátnőm tanított meg rá. Azt mondtam a nagyikám cukros lett. Szegény… Hét éve halott.
-  Ki maga és mit akar tőlünk? – Jönnek az unalmas kérdések.
 - A jehova tanúi küldtek. Múlt héten nem engedted be őket. Rossz kislány! - Torkaszakadtából sikít.  Csak nyugodtan. Senki nem hallja! – Még csak nem is blöffölök, messze vagyunk a várostól. Kellett egy hely, ahol kiélhetem magam és senki nem fog a körmömre nézni, ha hallanak pár sikoltást. Egyébként jóga órán vagyok.  Rodentől sem kell tartanom. Mindenbizonnyal már otthon van.
-  Kérem… engedjen el nem követtünk el semmit! – Még hogy nem? A drága párja nem tudja rendesen elvégezni a munkáját. Apa arra tanított, hogy soha ne hagyjuk, hogy az alkalmazottaink hibát vétsenek és megpróbáljanak a fejünkre nőni, különben oda a tisztelet… Az ellenségeinket pedig tanítsuk móresre… Bosszú éhes kis kurvát faragott belőlem, persze nem szándékosan. A srác közvetlenül nem nekem dolgozik és a világ életében nem ártott még a légynek sem. Pár hónapja költöztek össze barátnőjével. Nem érti, hogy lehet valaki ennyire elcseszett. A tökéletes kis élete pillanatok alatt a feje tejére állt. Fél, iszonyatosan fél. Ha nem lenne beragasztva a szája alkudozna, helyette a kis csitri próbálkozik. Megeszem a hambim, amit útközben vettem. Nem volt időm kajálni. Beleülök a pasija ölébe.
-   Esküszöm az istenre, ha elenged minket, akkor egy árva szót sem szólunk. Kérem… könyörgöm, gyermeket várok!
-  Miért gondolod, hogy izgat? Anyám is terhes volt… Senkit sem érdekelt. – Vonom meg a vállam és nagyot harapok hamburgerből. Sosem értettem mit esznek rajta annyira az amerikaiak. Zsíros, nehéz, csak megfájdul tőle a hasam, de kell az energia, szóval leküzdöm. A kisasszony pedig a lábára rögzített lánccal bajlódik és zokog keservesen. Az épület vagy ezer éves… rozoga rozsdás szar. Néhol ablak sincs, de radiátor, amihez rögzített viszonylag stabil.
-   Sajnálom az anyját!
-  Fogd be a pofád nem látod, hogy eszek?! – Ellenőrizem a tasakot, lassan csordogál bele a vér. Végre kifesthetem magamból a fájdalmat… Ahh jót fog tenni.
-  Sajnálom, hogy nem jutottál a sorsára te elmebeteg szuka! - Megiszom a kólámat és felkapom az egyik pengét. A legvastagabbat. Borotvaéles. Nyüszít.  Döntöttem! Legyen a szív.– Eszem ágában sincs bármit kimetszeni belőle, csak még jobban rájuk akarom hozni a frászt. Sophie, mint kiderült így hívják, - védekezően tartja maga elé a kezét és akkor sem próbál megütni és megkarmolni, amikor a hajánál fogva húzom közelebb. Nem valami szórakoztató. Egy határozott mozdulattal elmetszem a torkát. Éles pengém szeli akár a vajat… az ütőér pedig az arcomba pumpálja a vérét, s térdre rogyok. Hörögve dől hátra, kezével ügyetlenül lenyomva a nyakán éktelenkedő sebet. Én pedig… behunyt szemmel iszom magamba az illatot. Jön… dübörög. Itt van. Akár a folyékony láva úgy folyik ereimben az elégedettség. Elmaszatolom a vért a pofámról és ádáz vigyorral fordulok a már a vérveszteségtől kába recepciós felé. Átalakultam. Teljes lettem. Apa most már büszke vagy rám? Nyúlik a bőr a száján, ahogyan önmagát nem kímélve nyitja ki. Legalább tudom, hogy ez a fajta ragasztó szart sem ér. Mélyről feltörő sikoltás. Akarom még, még! Kitépem vénájából a tűt, eloldozom a barátnőjéhez  lököm. Jól közel nyomom a fejét arcához.
-  Érzed ezt? Ilyen szagot érzel, amikor levágnak egy állatot… Szívd csak be… jó mélyen! Pontosan ez áradt ki, a mi istállónkból is, ahol a kedvenc lovaimat tartották. – Hátulról megragadva a nyakát tartom egyre közelebb hozzá. Eszemet vesztem. Úgy zsiborognak a csontjaim, mintha tényleg átalakulnék valami nagy és veszélyes szörnyeteggé.



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Aug. 16, 2018 1:40 pm

18+ Mr. Reyes örült, amikor megtudta, hogy a tervét sikerre vittem. Collie szervezetében hatott az extra adag cucc, Késesék alaposan ellátták a baját és egy életre megtanulta, hogy jobb neki tisztán.Nem akart kíméletes lenni. Meghagyta a fiúknak, hogy bármit tehetnek a lányával, de nem ölhetik meg és ne maradjon olyan nyoma, ami nem gyógyul meg idővel. Bármennyire is értek egyet Ryes-szel és tudom, hogy megérdemelné, ezt nem tudtam megtenni vele. Ismerem a munkával megbízott faszfejeket és tudom, hogy mit csináltak volna vele. Hogy ne maradjon senki, aki bemárthatná Reyest, a két seggarcút bedobtam hátra és hamarosan tovább nyöszöröghetnek a raktárban, amit két napra béreltem a külvárosban egy elhagyatott gyárépület mellett, ahol a kutya se jár.
Ez most nem baleset lesz és nem tiszta munka. Úgy kell tűnnie, hogy bandaháborúba keveredtek és valaki üzenni akart a halálukkal a megbízóiknak. Ugyanakkor egyetlen apró jel se utalhat arra, hogy megtervezett gyilkosságról van szó. Nem először csinálom, így miután felkenődik egy-egy véres agyvelő a falra, egy a környéken ritkán látott, de lételő bandajelet hagyok a holttest mellett. Nincs szükség szavakra és nem érzek semmit, miközben tökéletesítem munkám eredményét.
Lehúzom ujjaimról a kesztyűt, még egyszer ellenőrzöm a terepet, majd az autó felé indulok. Azt is béreltem, készpénzzel fizettem és hamis papírokat nyomtam a kiscsaj orra elé. A keréknyomok elárulják majd, hogy az ideküldött gyilkosok - mert minden jel arra utal majd, hogy ketten voltak, ha nem többen-, alaposan felkészültek a zsaruk szemfülességére.
Mielőtt azonban beülnék a bérelt négykerekűbe, hangos sikoly üti meg a fülem egy pár lépére lévő raktárhelyiségből. Három épület van a közelben, mind lepukkant szar, és legtöbbször valóban nem jár itt senki, ha meg mégis, akkor semmi jóban nem sántikál. Visszahúzom kezemre a fekete kesztyűket, s a fegyvert kibiztosítva, elindulok arra, amerről a hangok jöttek. Az órámra pillantok. Egészen pontosan három órám maradt a gép indulásáig, amit el kéne érnem, mert így is elhalasztottam egy nappal az utat ezek miatt a szarjankók miatt. Nem szeretem a váratlan meglepetéseket.
Lépteim nesztelenek, a bent lévők semmit se hallhatnak az érkezésemből. Hátul megyek be, kipiszkálva a zárakat a rozsda ette lakatokról és hazudnék, ha azt mondanám, nehéz a feladat. Épp csak addig megyek be, a falhoz lapulva, hogy lássam, mi történik és ki olyan hülye, hogy itt huncutkodik. Ami azonban elém tárul, az olyasmit eredményez, ami rég nem fordult velem elő. Megdöbbenek. Mi a faszt keres ez itt? És mi a faszt művel? Érzem, hogy elönt az indulat. Le kell higgadnom, hogy ne csináljak hülyeséget. Egyelőre úgy döntök, várok egy darabig és megnézem, mit akar kihozni ebből. Csak a mobilomat csempészem elő, hogy felvételeket készítsek az eseményekről, ha netán később tagadná, hogy erre járt. Keresek egy szöget, ahonnan én mindent jól látok,de engem nem fedezhetnek fel. És... csapó!


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Aug. 16, 2018 12:34 am



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Igaza van. Hazug kis kurva vagyok. De még milyen! Másra sem vágyom, mint hogy jól megdugjon itt az asztalon az ablak előtt. Hangos kattanás. Felnyüszítek. Blöffölt, mind végig átvert még csak meg sem volt tölte… Mázsás súly dörgül le szívemről és elmosolyodom. Hát nem édes? Jól sejtettem. Még ha parancsba is kapná, se tudna végezni velem. Valamilyen szinten megnyugtató. Van pár rajongóm, majd kap egy pólót, kiérdemelte.
Felsóhajtok én is. Bárcsak ne hagyná abba… Csaaak még egyszer markoljon erősen a fenekemre… Teszek róla, hogy még inkább szenvedjen mielőtt eltávolodna, hozzá dörgölöm csupasz fenekem. Csalódottan figyelem, ahogy pakol. Ezt akartam nem? Igazából magam sem tudom. Felülök az asztal szélére. Összeszedi a dolgait még a bilincset sem hagyja itt emléknek. Undok dög.
Indul a gépe mi a manó? Van isten! Meglepetten pillogok a fecskendőre az ujjai közt. A jó kurva életbe. Jobban felkúrtam apám agyát, mint hittem. Ez aztán jól mellbe vág. Szóhoz sem jutok, csak bólintok. Senkinek egy szót sem… Valahogy nincs kedvem előhalászni ezek után a dugi kokaint. A mi is barátságunknak ezennel vége. Inkább az életem választom, mint a másik lehetőséget. Inni még így is ihatok. Persze nem lesz egyszerű továbbra is tisztának maradni, de meg kell tennem. Szörnyen csalódott vagyok és fáj, hogy apám ilyen… fasz! De hát miért is vagyok tulajdonképp meglepődve? Az anyámat se kímélte, nem izgatta, hogy három kölyköt tesz anyátlanná.
Roden pedig veszélybe sodorja magát. Értem? Hogy továbbra is annak tehessem szét a lábamat, akinek csak akarom és bulizzhassak orrba - szájba? Én ezt nem értem. Ahogyan azt sem miért ölelem magamhoz, mikor magához ránt.
Nem szólok senkinek. Kamuzok, ha kell. Úgy is jól megy… - Nem tudom mennyi idő telik el, hogy ablak előtt állva meredek magam elé, de mire feleszmélek Rodennek már hűlt helye.  Összeszedem a szilánkok nagy részét. Zokogok a sötétben, míg nem a kimerültségtől elnyúlok az ágyon és sikerül pár órát aludnom.


***
Egy nappal később...

Mindenki másként reagál a csalódásra. Én mélyen magamba temettem érzéseimet. Az tuti, hogy ezentúl másként tekintek apámra és talán Rodenre is. Megtehette volna, hogy lábon lő és elkábít, de szembe ment a paranccsal. Órákon át ezen agyaltam. Aztán úgy döntöttem ki kell engednem a fáradt gőzt. Ha kokainhoz nyúlok az nem segít rajtam, szóval más elfoglaltságot kell keresnem. A normális emberek elmennek sportolni, filmet néznek, de mivel az én elmém teljesen más, mint az átlag embereké, ilyesmi nem jöhetett szóba. Úgy döntöttem elrabolom a kedvenc recepciósomat. A filmekből azt hinnék milyen könnyű… Hát kurvára nem. Napaság mindenhol kamera van szóval, nagyon sunyinak és óvatosnak kell lennem. Naplemente után indulok útnak a lopott kocsimmal és ütöm le a saját házába a kis gyökeret. Barátnőjét a fürdőben lepem meg. Már lefekvéshez készültek…
Nem elég nagy  a csomagtartóm, így Willt az anyósülésen helyezem el. Letörlöm a búrájáról a vért, kap egy kis cuccot, hogy tovább aludjon és teljesen úgy fest, mintha az italos barátomat furikáznám haza. Olyan izgalmas… Többször elmegy mellettünk egy járőr, az egyikük még biccent is. Sejtelemük sincs miféle borzalom van készülőbe. Végre… újra átélhetem az a békét, amit a sikoly és a vér látványa nyújt. Kicincálom a nőcskét és bejárat felé húzom. Felér egy jó kiadós súlyzós edzéssel mind kettőjüket beszenvedni a kis játéktermembe. Így bűntudatom sincsen, amiért nem mentem terembe. Nehezek akár a hullák… Fellocsolom a kis barátomat, akit egy rozoga székhez rögzítettem  pont szemben a barátnőjével, aki még eszméletlenül hever a retkes vérmaszatos földön.
- Nagyon… nagyon rosszul végezted a munkád édesem. Annyi volt a dolgod, hogy ne engedj fel senkit a lakásomra, erre kész átjáró ház volt. Most mondd, meg mit tegyek veled?! – Jajj én buta elfelejtettem, hogy összeragasztottam a száját. Pillanatragasztóval.
- Azt mondod rám bízod a dolgot? Deeee cuki vaagy! Reméltem, hogy szabad kezet adsz! – Könnyei az arcát mossák, remélem azért nem hugyozza össze magát. Még… - Arra gondoltam. Figyelsz rám? Ne ezt hülye picsát nézd… rám nézz, hallod! – Álla alá nyúlok és magam felé fordítom rémülettel átitattok tekintetét. – Kivágok belőle valamit, amit eltehetsz emlékbe… lefagyaszthatod. De olyan tanácstalan vagyok… Szív legyen, vagy a máj?- Közelebb húzom a kerekes asztalomat, megannyi játékszer csillan meg rajta az erős neonfényben. Orvosi szikék… feketén vett cuccok. Tűt nyomok Will kezébe és elkezdem lecsapolni a vérét. Lassú fájdalommentes halált szánok neki. És végig nézheti miként játszok el az ébredező barátnőjével, aki olyan pofont kap, hogy elreped a szája. Nem nyugtatóztam be, azt akarom, hogy küzdjön. Kihívásra vágyom.  



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szer. Aug. 15, 2018 11:04 pm

18+ Elképesztően szexi, ahogy minden kis porcikája reagál rám. Csaknem felemésztik a vágyak, de egy része gyűlöl engem és gyűlöli saját magát is, amiért így hatok rá. Megértem. Hogyne érteném. Engedelmességre van kényszerítve és sose bírta a képem. Azt viszont meg kell hagyni, jól leplezte mindig. Nem úgy, mint a fivérei, akikkel megvolt bennünk a versengés szelleme, de ez az épülésünkre szolgált. Ma már hallgatnak rám és bízhatok a lojalitásukban. Connie még nem megbízható. Amíg problémát jelenthet nekem, nem fogom feleségül venni. Ahhoz a kezemben kell tartanom és biztosítanom magam és a munkámat. Ő ezt nem látja, de itt minden apróság sokat számít. Nem hibázhatok, soha.
Elégedetten nyugtázom, hogy jó kislányként viselkedik. Bármennyire is lázad, élvezi a helyzetet és mi tagadás? Engem is kibaszottul felizgat. Egészen addig, amíg kiábrándító módon lefaszfejez.
- Az vagy, ami csak akarom, hogy légy. KICSIM. - hangom valóban dühös és hideg. Most érezheti, hogy túllépett egy határon és nem tűröm, hogy továbbra is így beszéljen. A dac ideig-óráig izgalmas és ösztönző, egy bizonyos ponton túl azonban azt jelzi, az alany javíthatatlan.
Végül újra és újra ellenáll. Érzem, hogy hazudik. Tudom. Mert minden szavának ellentmondanak a test reakciói. A nedvesség, amit ujjamon érzek. A hangja, de még a tekintete is. Semmire se vágyik jobban jelenleg, mint arra, hogy belé hatoljak és szétkúrjam. Még erősebben szorítom a fegyvert a combjához, miközben orrom végigszánt nyakának ívén és a füléhez hajolok.
- Egy hazug kis kurva vagy és az is maradsz. - sziszegem fülébe, miközben meghúzom a ravaszt. Hangos kattanás jelzi a kiürült tárat.
- De téged akkor se tudnálak megölni. - ismerem be, lassan beleharapva nyakának finom, puha bőrébe. Ujjaimmal még egyszer végigsimítok kerek popsiján, érzékien rámarkolok. Sóhajomból érzékelheti, hogy nehezemre esik leállni.
Aztán elengedem és ellépek tőle. Végigmérem tekintetemmel, éhesen falom a látványát, hogy az elmém megőrizze a képet. Lassan és kimérten lépek az ágy mellé, összeszedem a holmimat és tárat cserélek. Hangom újra hideg és távolságtartó.
- A gépen öt óra múlva indul. Előtte még akad dolgom a városban. - a fegyvert a tartóba helyezem, s mintha semmi sem történt volna, az ajtó felé indulok.
- Ha jót akarsz magadnak, senkinek sem mondod el, hogy itt jártam ma este. Ez ugyanis nem volt a terv része. Be kellett volna adnom neked ezt... - húzom elő a fecskendőt a csaknem áttetsző folyadékkal. - Aztán intéznem egy telefont, hogy egy életre szóló leckét kapj. Erről azonban szert se tudsz, világos? Ha beszélsz róla az apádnak, mindkettőnket veszélybe sodorsz. Majd elintézem, hogy nyugodtan tönkretehesd magad ezekkel a szarokkal és továbbra is széttehesd a lábad minden jöttmentnek. Ha bárki kérdezi, mi történt ma este, te egyszerűen kijelented, hogy nem emlékszel semmire. - adom a szájába a szavakat, de nincs más módja. Ma még el kell intéznem két fickót, csak hogy ne járjon el a szájuk. Mindezt ezért a hazug ribancért. Még egyszer végigmérem a tekintetemmel, majd mégis visszasétálok hozzá és csak finoman rántom közelebb magamhoz, hogy figyelmét a magaménak tudhassam.
- Tudom, hogy nem bízol bennem és gyűlölsz. De most az egyszer tedd, amit mondtam. A saját érdekedben. - ujjam végigsimít nyakszirtjén, majd arcomra visszaül a rezzenéstelen hidegség és elindulok kifelé. Ha nincs kérdése vagy egyéb mondanivalója, magára hagyom.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szer. Aug. 15, 2018 8:40 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Ahhoz, hogy zavarba tudjon hozni újra kellene születnie. Inkább az bassza a csőrömet, hogy fejébe szállt a hatalom, persze pisztollyal a kezemben nekem is nagy lenne a pofám. Úgy parancsolgat, mintha felettem állna és meglenne hozzá minden joga.  Csak hogy kurvára nem áll felettem… Egy kis senki és ez akkor sem fog megváltozni, ha a felesége leszek. Max lesz róla egy papírja… Már ha nem sikerül kitalálnom valami jó kis tervet. A bátyáimra sajnos nem számíthatok. Elég valószínű, hogy egyiküket se tudnám magam mellé állítani. Ennyit a testvéri szeretetről. Gennyládák biztosan a képembe röhögnek majd és addig fognak basztatni, amíg össze nem verekedem valamelyikükkel. De ha jobban belegondolok Alejandrot még meggyőzhetem. Ez lesz a megoldás! Csúnyán akar játszani? Megkapja! Elültetem benne a kétely magjait. Így is kivan,  amiért nem biztos, hogy rá szállna a biznisz. Ha elhitetném vele, hogy Roden az ellensége és örökségre fáj a foga, még egészen érdekesen alakulhatnak a dolgok.  Persze nem lenne olyan egyszerű menet. Álbizonyítékok kellenének, amit a képébe tolhatok. A kis szentem nem egy észlény. Szerintem anyára ütött.
Nem hagyom sokáig szórakozni… Nehogy végén még teljesen elszálljon. Persze, hogy megpróbálom manipulálni, a századik bukásom után is. Soha nem adom fel, mikor tanulja már meg?  
Ráuntam a játszadozására. Az elmúlt pár évben amit NYben töltöttem nem volt rá példa, hogy valakivel ennyire engedelmes viselkedtem volna.  A legtöbb partnerem azért kap meg, mert úgy akarom és nem azért, mert ő akarja.  Jól se feltétlenül azért viselkedem, mert ez minden vágya, a taktikám része. De ennél a seggfejnél semmi nem válik be. Nyomozóm hol vagy? Vigyél innét messzire!
Dacosan, összeszűkült pillákkal nézek fel rá. Nincs ínyemre, hogy a képembe tolja a fegyverét. Hát még mindig nem érti? Velem nagyon megütheti a bokáját. Ha tudná, hogy mire vagyok képes…
Visszanyom az asztalra, felszisszenek, ahogyan bőröm találkozik a hideg felülettel.
- Nem … nem mondtál ilyet. – Meg fogja keserülni… mindenért megfizet, kamatostul azt garantálom. Haragtól könny szökik a szemem sarkában. Ha nem ő öl meg engem akkor én fogom őt. Persze nem táplálok hozzá túl sok reményt, de ha kell együtt veszünk. A pokol pedig elég nagy, hogy elkerülhessük egymást. Ez a kiszolgáltatottság már nem teszik. Feszengek. Mocorgom. Szeretnék szabadulni. Véget vetni az egésznek… Alkoholba fojtani mérgem. Próbálom figyelmen kívül hagyni gerincemen végig szántó játékszerét. Dugd fel magadnak!   – Megértettem! – Gyűlölöm. Olyan szinten, hogy az fáj. Érzem minden porcikámban lüktet. Ugyanakkor vonzz, akár a kibaszott mágnes. Ettől a kettős érzéstől majd széthasad a fejem. Nem fogja meghúzni a ravaszt. Kellek neki. Érzem. A nadrágja vastag anyagán, ahogyan nekem feszül. Szóval erre gerjed? Ha nem irányíthat már fel sem áll? Jobb, ha hozzászokik ez az utolsó alkalom, hogy meztelenül látott és ennyire közel kerül hozzám. Na ja. Fél percbe  se telik, hogy ismét beveti az ujját.
- Nem vagyok a kicsid, faszfej! - Hogy tetszik e? Már hogy a picsába ne. Minden erőmmel azon vagyok, hogy valaki mást képzeljek a helyébe. Mondjuk azt a bácsit, aki átment előttünk a zebrán. Szottyant visszataszító bőrrel.  Véletlenül se feszes kidolgozott felsőtesttel… Ó biztos nagyon a finom lehet Roden bőre… és forró. Hajamnál fogva húz közelebb. Tarkómon égnek állnak a pihék és csak nem neki dörgölöm magamat.
- Azt akarom, hogy takarodj vissza Mexikóba. Cserébe kapsz egy képet rólam, amire időnként kiverheted. -  Inkább lőjön meg. Megkockáztatom. Akkor sem fogja számból hallani… Különben ne legyen a nevem Constance Reyes! Ha van vér a pucájában tegye meg. Ne csak a pofája járjon! Mutassa meg ki ő valójában…  Gyerünk húzza meg kibaszott ravaszt végre!!! Behunyom a szemem. Zihálok. Fájdalmas nyomódik combomnak pisztolya.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szer. Aug. 15, 2018 6:16 pm

18+ Nem visel meg túlzottan, hogy harap a cica. Nem faneveldében képeztek ki, a fájdalom jó barátom. Azt viszont kétlem, hogy ő élvezné, ha a legérzékenyebb pontjain harapdálnám. Ha tovább baszogat, sor kerülhet rá. Hiába is próbálkozik gúnyos megjegyzésekkel, harapásokkal vagy bármi módon, nem lesz rám hatással. Ha ki tudnának zökkenteni, nem végezném kifogástalanul a munkámat.
- Nem eléggé. - felelek csak ennyit a megjegyzésére, miszerint túl messzire mennék. Csak nem zavarba hozza az utasításom? Én magam is utasításokat teljesítek, nincs ebben semmi gáz. A különbség annyi, hogy ő ruhátlanul, fegyver nélkül kénytelen ezt megtenni, még csak nem is azért mert fizetek. Pusztán azért, mert én azt mondtam. Szerény személyem szórakoztatására. Mert nem is tagadnám, hogy hatással van rám a csodás teste és minden benne rejlő lehetőség. Régóta várom már ezt a napot és kurvára nem fogja elrontani. Elégedett, hideg mosollyal követem Connie minden mozdulatát, miközben végig rászegezem a fegyvert. Nem lanyhul a figyelmem, egy pillanatra se engedem ki kezemből az irányítást. Teszi, amit mondtam, bár a maga sajátos módján. Én pedig nem szalasztom el az alkalmat, hogy gyönyörködjek benne és büszke mosollyal élvezzem, hogy ez a műsor most csak nekem szól. Egészen addig meggyőző, amíg felém nem fordul, hogy kimutassa, mit is gondol valójában. Nem vagyok maradéktalanul megelégedve a viselkedésével. Figyeltetem őt. Ismerem, mert tudom mit csinál, amikor senki se figyel rá.
Végignézem a műsorát, méghozzá rezzenéstelen arccal. Semmit se tudna most leolvasni a képemről és ez akkor sem változik, amikor megadóan beismeri, hogy én győztem. Hülyének néz. Manipulálni akar, mert azt hiszi, nálam ez beválik. Elfelejti, ki vagyok és mire képeztek ki. Belőlem már kiölték a képességet arra, hogy engedjem hülyére venni magam.
- Miért pont te? - kérdezek vissza hideg mosollyal, miközben lassan felállok és kimért léptekkel sétálok oda hozzá. Egész közel, hogy a glock csövével emeljem meg állát, kényszerítve, hogy felnézzen egyenesen a szemembe.
Nem válaszolok. Helyette váratlanul, erősen ragadom meg karját és nekem háttal visszakényszerítem őt az asztalra.
- Kibaszottul nem mondtam, hogy megfordulhatsz, igaz? Mondtam ilyet, Connie?! - felemelem hangom hidegen, acélhidegen és oldalához nyomom a fegyver csövét. Amíg nem kapok egy rohadt választ így maradunk. Ha pedig válaszol, tegye azt bárhogy, szabad kezemmel még jobban az asztallaphoz préselem, majd a glockkal simítok végig gerincoszlopán kínzó lassúsággal.
- Amíg nem kérdezlek, addig befogod a szád, értve vagyok? - most egy életre megtanulja, hogy velem nem szórakozhat. Azt hiszi, játszunk? Ha majd olyan viszonyban leszünk, előadhatja magát, de amíg azt hiszi, olyan vagyok, mint azok a faszfejek, akiket képes manipulálni, nem leszünk jóban.
- Gyilkos vagyok, kiscicám. És ha akarom, szart se érzek. Te most elérted, hogy szart se érezzek. Ha meghúznám a kibaszott ravaszt, lelkiismeretfurdalás nélkül sétálnék ki innen és leszarnám, milyen következményekkel jár. - igazat mondok. Nem tudja, ki vagyok, hiába is gondolja úgy, hogy ismer. Akit ő ismert, az Roden, az apja kis kedvence. Aki lettem? Hideg, kegyetlen, pontos. Nem vezérelnek érzések. És nyugodtan alszom. Ujjaim követik a fegyver útját. Könyöröghetne, sírva is fakadhatna, jelenleg nincs bennem könyörület iránta. Kihúzta s gyufát. Nekem meg tetszik így. Keblei a hideg asztallaphoz nyomódnak, még rá is segítek, ahogy tőlem telhetően gyengéden lenyomom rá és jelzem, eszébe se jusson megmozdulni. Térdeimmel szétnyitom a combjait és most belső combjára simulnak ujjaim. Nadrágomon át érezheti, hogy rám is hatással van a helyzet, de engem most nem a saját reakcióim érdekelnek.
- Tetszik így, kicsim? - hangom hideg, gúnyosan elmosolyodok. Egyetlen ujjammal bizonyosodom meg arról, ami teljesen nyilvánvaló. Forró nedvessége, testének minden reakciója elárulja.
- Úgy látom, tetszik. - válaszolok helyette, majd felsőtestemmel beborítom hátát, hogy a hajába markolva a füléhez hajoljak.
- Most pedig válaszolj! Akarod, hogy megbasszalak vagy sem? Ha hazudsz, rájövök és abban az esetben elsütöm a fegyvert. - erősen nyomom bal combjához a glockot, szándékosan okozva neki fájdalmat. Egy hazug kis kurva, aki mindig mindenki fölött akar állni. Ideje, hogy valaki megmutasson neki egy másik utat is.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szer. Aug. 15, 2018 2:48 am



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Tessék hova jutottunk! Felkerült a szar a polcra. Nem kellett volna magához vennie. A szokásokkal ellentétben saját kezűleg kitanítania a bérgyilkosság minden fortélyára. Nem kellett volna megkedvelnie sem. Ha már az elején a Sicarioknak fenntartott terepen képezik ki, talán soha a büdös életbe nem nőtt volna ennyire apám szívéhez. Csak egy lenne a sok önfeláldozásra kész faszfej közül. De látott benne valamit… Az elhivatottságot, a hűséget és felelősségteljességet, ami mindkét bátyámból hiányzik. Roden a tökéletes mása annak a fiúgyermeknek, akire apám mindig is vágyott. Nem az fejjel megyek a falnak típus...Okkal esett rá a választása. Ugyanakkor Ő az utolsó esélyem, különben végem. Anyám se véletlen folytán került az ellenség marka közé. Kefélt a kertésszel.
Már ketten vagyunk! A haláltól én sem félek, inkább az odavezető kínnal kikövezett úttól. Tökéletesen tisztában vele mit kockáztat. Szabad kezet kapott… Ma este Angel nem fog a segítségemre sietni, sőt egyáltalán senki sem. Ki merne beleköpni a levesébe? Még a barátnőim sem hívnak fel, hogy hol vagyok már megyünk e bulizni. Hülye kurvák!  Meg kell neki adnom, amire vágyik. Én meg behódolás. Olyan könnyen megy, hogy az ujjai bennem köröznek. Testem válasza minden bizonnyal izgatja. Megemelem csípőmet, hogy igazán mélyre csusszanhasson. Ráérez, hogyan szeretem, és nem kímél. Még mielőtt azok kapom magamat, hogy repülök, arany és vakító fényszikrák borítják el elmém, ismét vége szakad. Nem tudom meddig bírom még, de ha csak hozzám ér végem van. Megérzem fogát fülcimpámon, amitől mintha villám nyilallna belém. Ajkaim közé veszem az ujjait, bele is harapok, hogy kifejezzem nem tetszésemet. Ó megízlelek én mást is… a vas ízű meleg vérét.
- Annyira ne örülj… még egy nyolcvan éves papa is képes lett volna felizgatni, miután három hete nem szexeltem. – Az nevet, aki utoljára nevet… Felvonom a szemöldökömet és bólintok. Valahol izgat ez a kiszolgáltatottság… Hmmm. Megdörzsölöm sajgó csuklóm és fülem mögé tűröm lágy hullámokba omló tincseimet, aminek java része izzadt hátamhoz tapadt, mintha nem érteném jól parancsát. Kikerekedett szemekkel pillantok rá, tekintetem hosszan elidőzik pisztolyán. Ha kéznél lenne az enyém egy percig sem haboznék.
- Túl messzire mész… - Szűröm ki fogaim közül ingerülten. Olyan megalázó… mintha egy darab rongy lennék, amit ellenőrizni kell mielőtt pénzt ad ki rá. Végig sétálok a padlót borító éles szilánkokon, miközben az arcom rezzenéstelen. Megállok az ablak előtt, hosszú percekig kibámulok rajta. Figyelem a város fényét… Rá simulok az asztalra. Szívem fülsüketítően lüktet a fülemben és olyan gyorsan pumpálja át a vért, hogy enyhe szédülés kerülget. Szétteszem a lábaimat, lassan idegtépően, hogy kellően kibámészkodhassa magát. Nem vagyok szégyellős ezt a nyomozónak is bebizonyítottam, bár az egészen más helyzet volt. Akkor én irányítottam. Ekkor már biztos vagyok benne, hogy ujjain kívül más nem fordulhat meg bennem. Hiába égek a vágytól és reszketek, mint egy tinilány, igen is meg kell őriznem a büszkeségem. Ha ad rá parancsot, ha nem megfordulok derekamat az asztalnak döntve mutatom fel középső ujjamat.
- Most boldog vagy? Anyád inkább az abortusz mellett dönthetett volna… - Enyhén oldalra döntött fejjel vigyorgok,  ellökhetném magamat az ajtó felé.  De amilyen kábult vagyok, az egész halálra van ítélve és csak annyit érhetnék el vele, hogy elakadnék a saját lábaimban és eltaknyolok.
- Miért pont én Roden…?-  Mexikóban nincs az a nő, akit ne kaphatna meg.  – Elismerem te nyertél… jó?  – Olyan mintha nem is én beszélnék, hangom egészen lágy. Félek tőle és ez nagyon nem jó. - - Legyőztél... megtörtél. - Ó dehogy törtél meg te rohadék!  - Legyen ennyi elég! -


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Kedd Aug. 14, 2018 11:28 pm

18+ Connie még mindig azt gondolja, játszhat velem. Sejtelme sincs, mit tehetnék vele. Van már mögöttem egy olyan kiépített hálózat, hogy akár meg s ölhetném. A kedves papa, bármennyire is kedvelem, semmit sem tehetne és én nyomtalanul eltűnhetnék. Persze eszem ágában sincs ezt tenni. Főleg most, hogy célt érek lassan. Normál esetben nem férne bele az életembe egy házasság. Csak szex, azon túl minden kötelék tilos és veszélyes. Connie azonban a munkaadóm lánya, aki mellesleg a fiaként tekint rám. Mondhatom, hogy jobban bírja a képem, mint a saját fiainak.
Lázad a kicsike, de a teste már rég behódolt nekem. Ki se kell mondania, mert annyira reagál és nekem ezt tetszik. Minden porcikája reagál rám, a durvább érintéseket egyenesen imádja. Tulajdonképpen leszarom, mit mond és hogyan próbál tovább hergelni. Itt és most nem ő dirigál és még csak dühös sem akkor leszek, amikor ő akarja.
- Én már most is halott vagyok, Connie. Ha félnék a haláltól, nem csinálnám ezt. - őszinte vagyok vele. Minden alkalommal, amikor megbízást kapok, a saját életemet is kockáztatom. Minden egyes feladat elvégzése magában hordozza a bukás lehetőségét és ha ezt nem tudja valaki elfogadni, nincs helye a szakmában, pláne az alvilág bugyraiban. Nem való ez a beszari szarjankóknak.
Tetszik, ahogy teste megrándul, ahogy az édes kis ajkain akaratlanul is a fülemnek kellemes hangok törnek fel. Nem finomkodok, vele aztán semmi értelme, Connie egy igazi vadmacska, akit le kell igázni. Ha egyszer behódol és megtanulja, ki a gazdája, talán könnyebb lesz csapdába ejtenem és kiterjeszteni rá minden befolyásomat. Mélyebbre csúsznak benne ujjaim és nem, nem könyörülök meg rajta. Nem érdekel, mit mond, most megtapasztalja, milyen az, ha magasról szarnak arra, amit ő akar. Be fogom törni, ha kell, de nem tűröm, hogy szórakozzon velem. Amikor körmei a karom bőrébe vájnak, eléri, hogy ujjaim mozgása még kíméletlenebb tempóban fedezze fel nedves kis barlangját, s amint elveszetten könyörög a maga finom és nőies módján, egészen lenyomom az ágyra, hogy a füléhez hajoljak.
- Jó kislány. Most pedig... - kihúzom belőle ujjaimat és miközben beleharapok fülcimpájába, az ajkai közé csúsztatom őket, hogy megízlelhesse magát.
- Érzed ez, kicsim? Én okozom. Tőlem vagy ennyire nedves. - érezheti bőrén, ahogy ajkaim hűvös félmosolyra húzódnak.
- Most pedig el foglak engedni és te azt teszed, amit mondok. Különben meg foglak ölni. - nem fenyegetés, hanem ígéret. Érzékelheti, hiszen ismer és tényleg képes lennék megölni őt, ha kivívja nálam. Nem fűlik rá a fogam, de megteszem, ha kell. Eloldozom, lassan eltávolodom tőle, és felfedezheti bal kezemben a glockomat. Ha rossz kislány lesz, elég meghúznom a ravaszt. Ha csak a lábára célzok,bele se fog halni, legfeljebb kevésbé élvezi majd a folytatást
- Sétálj oda ahhoz az asztalhoz! - mutatok a pisztoly csövével az ablak előtt álló széles faasztalra. - Hajolj szépen rá. Mindkét kezedet tedd magad elé... és tárd szét a lábaidat. Mindent látni akarok. - jelentem ki vágytól éhes tekintettel. Türelmes vagyok, de ha nagyon vonakodna teljesíteni a kérésemet, játszhatunk keményebben is.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Hétf. Aug. 13, 2018 7:20 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Az a legnagyobb probléma, hogy túlságosan hasonlítunk egymásra. Irányítunk, manipulálunk és ölünk. Elérjük a kitűzött céljainkat – bármi áron, de mindig megkapjuk, amit akarunk. Úgy hiszem, a bűntudat neki sem mondd sokat… Ám mi van akkor, ha az egyikünk kezéből kicsúszik a gyeplő és kénytelen kispadra csücsülni? Az én esetemben most úgy tűnhet, hogy feladtam és nagy nehezen bele is törődtem a vereségbe, de amint alkalmam nyílik, ismét próbálkozom.
Természeten Roden tetszését nem nyeri el különösképpen, hogy a hajánál fogva megragadom. Sebaj! Annál jobban élvezem, hogy ha rövid ideig is, de irányíthatok. Tekintete sötét… szurokfekete. Elégedetten rá vigyorok. Szeretek a tűzzel játszani még akkor is, ha tudom, megéget… Tisztában vagyok vele, hogy én fogom húzni a rövidebbet, de ez sem számít, amíg bosszanthatom. Elvégre azért van itt, hogy betörjön. Nem könnyíthetem meg a dolgát, főleg hogy abban reménykedik, hogy majd irányíthat és minden úgy lesz, ahogyan ő akarja… Az összes faszfej haverjának eldicsekedheti, hogy megkapta a főnök legféltettebb kincsét, akiből kezes bárányt faragott. Visszaterelget a helyes útra, lehoz a drogról, apám pedig elismerően megveregeti majd a vállát. Talán ezúttal annyira kegyes lesz fogadott fiával, hogy az örökségbe is beveszi. Lehet erről szól az egész...
Ha elcsábítom, talán letesz erről a faszságról és jó messzire elhajíthatom akár egy megunt játékszert. Milyen kár, hogy nem egyátlagos pasassal van dolgom és átlát a játékaimon. Kalandozni kívánkozó szabad kezem végig simít nadrágja dudorán, mielőtt elérhetnék gombokhoz, kizökkent a műveletből. Olyan erősen markol mellemre, hogy az már fáj… de azt nem mondom, hogy nem élvezem. Szeretem, ha valaki határozott és vad. Lágynak induló csók hevében vért fakaszt ajkamból, ami az én számba is belefolyik. Már megint Ő irányít. Megérdemelné, hogy visszaharapjak… de inkább szavakkal hergelem.
- Csak ennyit tudsz? – Vetem oda ideglelően, lenyalva lüktető ajkamról a szivárgó vért. Nem vagyok hozzászokva, hogy másik ilyen szinten kezébe vegye az irányítást. Én játszom az áldozataimmal és nem fordítva. Ugyebár… Fordult a kocka. Leszaggatja a maradék göncömet is. Egyszerre menekülnék és adnám meg magamat. Apámon kívül egy férfitól sem tartok, de Roden tett róla, hogy eggyel több ember kerüljön erre a listára. Ám halálnak gondolata különös mód, mégis kellemes borongással tölt el, ennek ellenére óriási gombóc keletkezik torkomban. Ujjai alatt érezheti, hogy nagyot nyelek. Ha így kellene meghalnom azt se bánnám. Elmondhatom, hogy nem adtam könnyen magam és jól megizzasztottam, de azt hiszem, az nem fedné a teljes igazságot, főleg hogy ő lesz, aki megizzaszt.
- Ha megtennéd, te is halott vagy! – Attól tartok, ha egyszer végleg kihozom a sodrából még ez sem gátolja meg. Lélegzet visszafojtva várom, hogy ujjai ismét kényeztessenek, de nem az történik, amire számítok. Ez Roden… amikor már azt hiszed, tudod mi lesz a következő lépése, akkor lep meg leginkább. Hirtelen és vadul csúsztatja belém ujját. Meglepetten megrándulok, s öntudatlan hang tör fel belőlem, aztán átadom magam neki. Nehezen jutok szóhoz, de mégsem tűrhetem szó nélkül, hogy visszanyal a fagyi.
- Mit gondolsz kivel beszélsz ha? – kérdezem akadozó, reszkető hangon. Ujja tovább mozog, nagyon buzgón és hiába akarom jól orrba vágni, a karom nem engedelmeskedik. Pedig le kellene basznom. Nem az egyik csitri célpontja vagyok, akit kábultam megkefélhet, mielőtt a halálba küldi. Nem beszélhet így velem! Nem és nem!!! Menten felrobbanok! Körmömet a karjába mélyesztem.
- Ó kurva életbe... abba ne hagyd! – Tör ki belőlem a könyörgés.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Aug. 10, 2018 3:40 pm

18+ Connie esetében nincsenek lehetőségeim. Vagy ő készít ki engem, vagy én őt, és akkor már miért ne előzzük meg a bajt? Jobb, ha hozzászokik. Ha időben megtanulja, kinek a kezében van a gyeplő. Amennyiben elszalasztja a fejébe vésni ezt a fontos leckét, annak igen fájdalmas következményei lesznek. Egy házasság nem játék. Bár eddig azt gondolta, végigjátszadozhatja élete minden napját, ideje, hogy valaki féken tartsa a vadmacskát. Nemcsak az apja érdeke, de a sajátja is. Ez egy sötét világ és nem lenne jó vége,ha elvetné a sulykot valakinél.
Nem kegyelmezek. Látom a szemeiben a kéjes őrületet. Ő is épp annyira akarja ezt az egészet, mint én, de a büszkesége sose hagyná, hogy beismerje, mi több, könyörögjön nekem. Én viszont erre vágyok. És ha nem hajlandó az én játékszabályaim szerint játszani, akkor nem kap semmit, csak kínt, vért és verejtéket. Vagy hogy is mondta Churchill papa?
- Hogy tetszik, Connie? Milyen, amikor tudod, esélyed sincs? -kérdezem hideg mosollyal, de a szemeimben ott ég a vágy. Folytatom, de nem azért, mert ő élvezi. Azért teszem, mert ÉN folytatni akarom és elvenni tőle valamit, amit már sosem kaphat vissza többé. Valamit, ami örökre rásüti a bélyegemet. Nem menekülhet.
Az érzéki kínzás addig tart, amíg aktivizálni nem kezdi magát alattam. Nem tetszik, hogy irányítani próbál és ezt a tekintetemből is kiolvashatja.Sötéten villan rá,ahogy a hajamba markol és rám néz.
Nem reagálok a nevetséges megjegyzésre. Ő meg a szüzesség! Ha Báthory grófnő az ő vérére hagyatkozott volna, egyhamar szottyadt vén csoroszlya lett volna belőle. Connie a szüzesség ellenpéldája. De nem zavar, sőt, ő így tetszik és én leszek az, aki le fogja szoktatni őt arról, hogy egy utolsó kis ribanc legyen. Amilyen most is. Ujjaim erősen markolnak rá keblére és vonásaim még ridegebbé válnak. A gyengéd kis csók, amivel próbálkozik csak arra jó, hogy felkeltse bennem a vadállatot. Megharapom alsó ajkát, míg meg nem érzem vérének édes-fémes ízét a számban. És tetszik.
-Ezt akarod, Connie? Így jobban tetszik? - elég volt a játszadozásból. Ha még maradt rajta bármi, ami a testét fedi, most olyan erővel tépem le róla, hogy semmivel sem tudna megállítani. Csípőjét leszorítom az ágyra, majd szabad kezem ujjai a kecses kis nyakára fonódnak. Bőre bársonyos és az illata egyedülálló. És kell nekem. Közel hajolok arcához, érzi ajkán a leheletemet.
- Meg is ölhetnélek, ugye tudod? - abban sokkal jobb vagyok,mint a hülye játékaiban. És ezt ő is tudja. A csípőjén várakozó kezem belső combjára simul, amíg el nem érem azt a pontot, ahol az imént játszottam. Ezúttal csak végigsimítom három ujjaimmal az érzékeny kis pontot, majd egészen váratlanul és durván hatol belé ujjam, remélve, hogy hallhatom a kéjes kis sikolyát.
- Megoldhatjuk, hogy ne kelljen hazudnod... - vigyorgom hidegen, sötét tónussal a hangomban. Féljen. Most ezt akarom. Gyerünk, kiscica, vegyél végre komolyan!


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Hétf. Júl. 16, 2018 5:06 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Eltudom képzelni mit érezhetett az a fiatal srác, akit néhány hónapja vadásztam le a templomban. Hogy mit kereshet ott egy magamfajta? Hát nem feloldozást! Spicces voltam és gondoltam elszórakozok a gyóntató pappal és bevallom néhány bűnömet, de tekintetemet megragadta a srác. Olyan kis ártatlan volt és jámbor. Felajánlotta, hogy taxit hív nekem. Hát nem cukorborsó?  A csomagtartómban kötött ki és néhány órával később már a ki bérelt raktárépület, rozoga és dohos ágyához kötözve hevert nagy döbbenetére. Olyan vékonyka karjai voltak, hogy attól féltem eltörnek a rángatózásba. Kapott egy kis nyugtatót, hogy ne halljam a károgását. Megállás nélkül imádkozott. De tényleg megállás nélkül. Imádságon és a jajgatáson kívül – más nem jött ki a száján. Pedig én csak azt akartam, hogy vegye rá a papot a huncutkodásra és akkor itt és most pár törött csonttal megússza.
Láttam rajta, hogy meleg. Csak teljessé akartam tenni egy bimbózó kapcsolatot. Még arra is készem álltam, hogy megszervezem az első randit.  Nem akart belemenni. Valószínűleg félt, hogy a Pokolra kerül patyolat tiszta lelke. Nekem több sem kellett, tettem róla hogy ezúttal a hite elhagyja és átélje a pokol minden kínját és szenvedését. Megtörtem. Testét. Lelkét. Hihetetlen, hogy néha mit el nem képes viselni az emberi test. Többször elveszített az eszméletét, így nem bizonyult hasznos játékszernek. Meguntam. Lecsapoltam a vérét (már ami nem ment kárba) és útnak engedtem a másvilágra. Mi az összefüggés közöttünk? Én is az ágyhoz vagyok bilincselve és most már tudom mennyire pocsék érzés, ha nem szabadulhatok. Ha uralkodnak felettem. Ha azt tesz velem, amit csak akar. Szeretném addig fojtogatni, amíg csak erőmből kitelik, ám nála ez csak olaj a tűzre. Nem kegyelmez.  Igazat megvallva roppant izgató. Hogy mennyire gyűlölöm! Csak mert pillanatnyilag a testem teljesen ellenkezőjét támasztja alá, és meg-meg remeg a kéjes gyönyörtől, amit gonoszul nem hagy kiteljesedni - még ne higgye, hogy nincs így. Az egyetlen férfi, aki képes fogást találni rajtam, kiszámíthatatlan jellemem ellenére is jól ismer. Túl jól. És ha feleségül vesz oda az életem. A szabadságom! A hobbim! A mocskos titkaim többé nincsenek biztonságban…
Játszi könnyedséggel szabadul meg csíkos ingemtől, a gombok szinte lepörögnek. Egészen közelről megismerkedhet formás melleimmel, amit nem rejtettem melltartó alá, ugyanis vállamat szabadon hagyó blúz ezt követelte. Lapos, tónusos hasam is szabad prédává vállik, amiért megdolgoztam ám heti négy alkalommal a teremben. Kerülve a magabiztos - éhes tekintetét, a plafont bámulom. Vesztettem. FOGD MÁR FEL! Az övé vagyok.
Hányszor sétálgattam előtte falatnyi shortban csak, hogy hergeljem. Sőt egyszer még táncoltunk is. Hozzá dörgölőztem akár egy kéjes kismacska, kínzó merevedésre késztetve. Elhúztam előtte a mézesmadzagot és hiába volt már akkor is kívánatos pasi, ennél többet nem kaphatott. Ez már a múlté, ahogyan nyelve végig szánt nyakam vonalán, s engedi belém viszonylag finoman fogait. Kérdése el sem jut a tudatomig. Felszisszenek. Valaki már nagyon ég a vágytól. Rátapintott a gyenge pontomra, s akarnám, se tudom leküzdeni vágyamat. Épp annyira epekedek a folytatás után, mint Roden. Érezni akarom… még… még! Ajka és nyelve a mellemet célozza meg, s szabad keze se kímél. Próbálok a gyűlöletembe kapaszkodni, de csúnyán alul maradok. Évezem borostás bőre finom harcolását és a szája által okozott gyönyört. Kiszabadítom kacsómat, hogy hajnál fogva húzzam távolabb magamtól és szemeibe nézhessek. Vágytól fátyolos szemekkel pillantok rá. Egyszerre fojtanám meg, s könyörögnék, hogy folytassa. Megőrjít! Már csak ezért végeznem kellene vele. Talán ha kiszabadíthatom a Gucci övemet.
- Kérlek… - Kezek bele sóvárgástól elhalkuló hangon, kicsit talán túl játszva. – Kérleeek szépen Roden állj le! Szűzen szeretnék az oltár elé vonulni! – Kuncogom. Tudom, hogy nem erre gondolt, de nem hagyhattam ki. Ujjaim még határozottabban markolják, hogy az arcomhoz vonjam közelebb borostás képét. Azt hiszi, csak ő tud mocskosan játszani? Nyelvem végig szánt alsó ajkán, már ha engedi, hogy ezúttal én szórakozzak vele és vágyát szítsam. Nem csókolom meg, a nyakára vándorolok olyan lassúsággal, mint ahogyan korábban Ő kínozott.
Kérd szépen te! – Búgom bőrébe. Kezem elindul lefelé. - Akkor talán nem hazudom azt, hogy megerőszakoltál. – Ez még tőlem is kurvára szemét húzás lenne, de nem kell tudnia, hogy csak blöffölök.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Hétf. Júl. 16, 2018 12:21 am

16+ Ahogy az sejthető volt, lassan elfárad. A folytonos ellenkezés kimerítő lehet, nem beszélve arról, hogy a vérében ott csörgedezik a szer is, amit belecsempésztem az italába. Nem volt nehéz csapdába ejteni, de a nők már csak ilyenek. Kiszámíthatóak. Connie kislányként is szeszélyes természet volt, alaposan ki kellett ismernem ahhoz, hogy bármibe belesodorjam. És most? Most a markomban van.
Sok lánnyal volt dolgom a munkám során. Különböző okokból figyeltem őket. Volt, aki után szimplán csak kémkedtem és akadt, akit megöltem. Számomra ők csak célpontok voltak, a munkámat végeztem. Voltak azonban, akikről kifejezetten szerettem tudni, hogy élő, érző nők, akiknél célt kell érnem. Elérni, hogy önként átadják magukat idegen férfiaknak, elérni, hogy megbízzanak bennem vagy csak azért tegyenek bármit is, mert rettegnek tőlem. Önmagában a félelem mégsem elég. Több kell.
Azt nem remélem, hogy sírni kezd, de a megadása már önmagában mámorító. A reakciói pedig mindent elárulnak a benne zajló folyamatokról.
- Lehet, hogy gyűlölsz engem, Connie, de a tested mást üzen. - nem is találhat kivetnivalót abban, amit teszek vele. Ha minden a tervek szerint halad, a feleségem lesz. Nem szeretem, ha nem tudom mit veszek. A leheletvékony fehérnemű anyagán át is érzem forróságát és a vágyait eláruló nedvességet. Ragadozómosolyom kiszélesedik. Ujjaim játéka nem hagy időt neki, nincs kegyelem. Addig fogom folytatni, amíg nem rázza testét a gyönyör és át nem adja magát nekem. Észre fogom venni, ha színlel vagy túl akar járni az eszemen. Tapasztalt vagyok a nők terén és ha hazudni akar nekem, már a kezdetek kezdetén lebukik.
Nem érdekel, hogy tovább szándékozik bosszantani. Elemelve ajkaitól az üveget, én is beleiszok, aztán úgy baszom a falhoz, mintha ott lenne a helye. Nyakamra font ujjai csak még inkább felszítják bennem a tüzet. Keményen szeret játszani a kicsike? Legyen. Nem érdekel semminemű próbálkozás. Ujjaim határozottan játszanak tovább a kis hangszeren, de meggondolom magam. Mielőtt átélhetné a gyönyört, abbahagyom a játszadozást és önelégült vigyorral emelkedek fölé, hogy egyetlen könnyed, erős mozdulattal letépjem róla az amúgy se sokat fedő felsőt. Az anyag nevetségesen könnyen adja meg magát kezeim akaratának. Így végzi a melltartó is (már ha visel ilyesmit), és reményeim szerint, ezúttal láthatom zavarba jönni. Bal kezem ujjai ismét rabul ejti szabad csuklóját a párnán.
- Így gondoltad? - szűröm fogaim között a kérdést, közelebb hajolva hozzá, hogy végighúzzam nyelvem a kecses kis nyakán. Magamhoz képest gyengéden harapok is. A bőre selymes és megőrjít az illata. Most akarom.
- Csak kérned kell és befejezem, amit elkezdtem. - suttogom a fülébe vágytól karcos hangon. Szabad kezem a combját simogatja, ajkaim, nyelvem formás melleire vándorol és ott kezdek kínzóan lassan érzéki játékba. Azt akarom, hogy felforrjon a vére, őrjítse meg a vágy, könyörögjön a folytatásért. Nem érem be kevesebbel. És ha nem kapom meg, amit akarok, nagyon dühös leszek.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szomb. Júl. 14, 2018 10:52 am



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Több okból vagyok még harminc éves fejjel is szingli és kicsapongó. Az első ok igen egyszerű, nekem aztán senki ne nőjön a fejemre, s mondja meg mit tegyek. Hogyan viselkedjem, hogyan gondolkozzam, hová tartsak, miként mosolyogjak. Eszem ágában sincs megosztani mással a kényelmes ágyikómat, hogy hallgassam a horkolását, szuszogást. Magamról sem tudok gondoskodni, nem hogy másról. Nem vagyok az édes konyhatündér, amire a legtöbb hapsi vágyik. A pirítósnál kimerül minden konyhai tudományom. A rendetlenséget sem szeretem különösképpen. Rend a lelke mindennek, már pedig a férfiak igen csak rendetlenek. Az utolsó és egyben a legnagyobb ok, hogy ugyan ki merne egy sorozatgyilkossal egy fedél alatt élni, akinél bármikor elpattanhat valami és akkor könnyedén meglehet, hogy összetöröm a párocskám szívecskéjét, s nem csak képletesen. Vér tapad a mancsomhoz. Ráadásul nem is kevés…
Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Átalakultam. Teljes lettem. Levedlettem érzelgős, emberi bőrömet, hogy az lehessek, aki most vagyok. Nem foghatok mindent drága apukámra és a gyökér bátyáimra. Jó ideje mozgatta a fantáziámat milyen érzés lehet ölni. Az áldozat húsába mélyeszteni pengémet, miközben az illető még él.
Vele is megtenném. Jelen pillanatban mindennél jobban vágyom rá. Szeretném szenvedni látni, sajnálatomra a csel nem válik be. Nem dől be hízelgő ígéreteimnek. De nem ám, pedig néhány pillanatra megvezet. Gondolkodás nélkül hagyom, hogy simogasson. Belefáradtam-e az ellenkezésbe, vagy csak játék az egész? Nem tudom. Hűvös tekintete hatása alá kerülök. És most mi lesz? Fájni fog?
- Miért kell neked ilyen kibaszott makacsnak lenned??? – Valóban nem olyan, mint a többiek. Össze se lehet velük hasonlítani. De gyenge pontja neki is akad és én előbb utóbb meg fogom találni. Akkor majd odaszúrok, ahol a legjobban fáj és akkor, amikor a legkevésbé fog rá számítani. Leteszi végre azt kibaszott fegyvert, s megkönnyebbült sóhaj szak fel torkomból. Nem azért utazott el idáig, hogy kinyiffantson, különben már hulla lennék.
Képtelen a mások által átélt fájdalommal, szenvedéssel törődni, nem képes másokkal meleg érzelmi kapcsolatot teremteni.  Engem mégis akar, s kötődik is hozzám a maga beteges módján. Tudom. Tudom, hogy hiányoztam neki. Az érzés nem kölcsönös. Ajkamat összepréselve tűröm ujjainak érintését odalent. Arra számítottam, hogy a nyomozó jön értem, így a kedvéért még bugyit is vettem. Fürge ujjai igen csak tudják a dolgukat. Próbálok nem reszketni a gyönyörtől, s arra koncentrálni mennyire gyűlölöm ezt a faszt. Szabad kezem élettelenül hever testem mellett, még. Tekintetemben megnyílik a szakadék fekete ürege a tébolyult sötétség. Iszok pár kortyot, de csak azért, hogy másra koncentráljak és eltereljem gondolataim.
- Na és mi tart vissza? Félsz? Talán nem áll fel? Ugyaaaan. Előttem nem kell szégyellned! – Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bosszantsam és tovább szítsam haragját. Nem lőtt lábon, s talán ezt a fenyegetését sem váltsa be. Olyan kiszámíthatatlan akár az áprilisi időjárás. Kezem védekezően próbálja a másikat eltaszítani, aztán tenyerem nyakára fonódik. Gyengén és erőtlenül. Remegő testem megfeszül,  keze alatt. Összeszorítom combjaim, de ezzel nem kedvezek lüktető forró érzésnek, ami ágyéktól lefelé teljesen elönt. Az agyam egy jó része tiltakozik, de a testem behódol. Érezheti, hiszen kellően nedves vagyok, s levegőt is szaporábban veszem.
- Vedd ki a szoknyám alól a kezed te mocskos szemétláda, különben esküszöm neked, ha kiszabadulok első dolgom lesz szilánkossá törni valamennyi csontodat. – Ha emlékeztem nem csal, van itthon a szerszámos dobozban egy igen jó pofa kalapácsom. Még nem használtam, de ha ennyire akarja felavathatom rajta. Megrángatom bilincsre vert csuklómat, de gyenge vagyok akár a harmat és rács nem adja meg olyan könnyen magát. Sarokba szorítottak. Mégis mit kellene tennem? Ordítsak torkomból, köpjem szemközt? A világért se adnom meg neki ezt az örömöt!



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Szomb. Júl. 14, 2018 1:00 am

16+ Néha szeretném darabokra tépni ezt a nőt. Most jócskán kiérdemelte a nem mindennapi bánásmódot, elégedett is vagyok az eredménnyel. Kedvelem Rodrigot, de a gyereknevelés terén hagy némi kivetnivalót maga után a rutinja. Amennyire csak el lehet kényeztetni egy kislányt, ő megtette és lám... rám hárul a kötelesség, hogy helyrehozzam a hibáit. Jelenlegi formájában egyáltalán nem meglepő, hogy mindenki csak megdugni akarta, de elvenni senki.
Egy ragadozó hideg, éhes mosolyával mérem végig, ahogy a párnába simul. Végre megértette, hogy velem nem szórakozhat és jobban teszi, ha tart tőlem. Nem szándékozom bántani, nem is ezt a feladatot kaptam. De ha akadályoz és a kis szeszélyeivel kell viaskodnom, azt mindenképpen meg kell torolnom. Az arcára van írva minden belső vívósása, én pedig szinte magamba iszom félelmét. Beteges talán, de miért csapnám be magam? A kétségei, a félelmei, de még a fájdalmai is kéjjel töltenének el. Talán a kiképzés során kattant el valami végérvényesen vagy így születtem. Szörnyekkel volt tele agyam magtára már az anyaméhben is. Most megtaláltam a módját, hogy kiéljem minden elmebeteg szenvedélyemet. Rodrigo sokkal nagyobb szabadságot hagy nekem, mint azt bárki is tette volna előtte.
- Igazad van. - kezdem halkan, elgondolkodva, miközben helyet foglalok mellette ismét, s kézfejemmel finoman végigsimítok az arcán.
- Nekem Mexico az otthonom. Le kellene vennem a bilincset, felülni az első gépre és visszamenni a francba! - hidegen vonom fel szemöldököm, majd újabb simítást ejtek karján. Immár arcom rezzenéstelen és hűvös, teljesen érzelemmentes. Semmit sem tudna kiolvasni vonásaimból vagy tekintetem sötétjéből.
- Csakhogy én nem valamelyik balfasz vagyok, akik bedőlnek a játékaidnak, kiscicám. Engem nem tudsz hülyére venni. - a glockot magam mellé helyezem a padlóra, míg másik kezemmel tovább barangolok formás kis idomain. Felszabadult kezemmel az ágyhoz szorítom szabadon maradt kacsóját és egészen lecsúsztatom jobb kezem ujjait Connie combjára. Semmi sem akadályoz abban, hogy bársonyos combjai közé vándoroljanak ujjaim és testének különösen érzékeny pontján érintsem. Nem vagyok túl finom, de most mindent elkövetek annak érdekében, hogy ne csak ellenállást váltsak ki belőle.
- Ha bármivel próbálkozol, a lábaidat is megkötözöm. - lassan engedem el a kezét, hogy felemeljem a whiskey-s üveget és az ajkaihoz emeljem. Ha megízleli, elégedett leszek, de ha nem, úgyis jó. Ujjaim játéka sem marad abba, mindenképpen el fogom érni, hogy élvezze és később felhozhassam ellene.
- Mit szólnál, ha letépnék rólad minden ruhadarabot? Régi vágyam, hogy lássalak meztelenül. Mindenféle szaralakot méltónak találsz erre, miért maradjak ki? - kéjes vigyorral teszem fel a kérdést. Hogy komolyan gondolom-e? Sose lehet tudni.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Júl. 13, 2018 7:57 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Amióta az eszemet tudom, elvagyok kényeztetve. Nincs olyan, amit ne kaptam volna meg, s ne hullott volna könnyedén az ölembe, vagy amire azt mondták, hogy ezt most nem lehet. Hozzászoktam már, hogy bármit megkapok és bármit megtehetek, mindezt következmények nélkül. A hátárok pedig azért vannak, hogy feszegessük őket. A szabályokról nem is beszélve… Melyik tizenhárom éves lány mondhatná el magáról, hogy kiverte az osztálytársnője fogát és megúszta mindezt figyelmeztetéssel és szobafogsággal? Melyiknek van tizenöt szobás luxus villája, személyzettel? Apa kurva korán elrontott, nem emelt rám elégszer kezet. Aztán jött anyám halála… és képes voltam ezzel érvelni csak, hogy ide jöhessek egyetemre, távol minden rám leselkedő veszélytől. Szemét ribanc vagyok. Tudom. Tisztában vagyok vele. Próbára teszem Roden türelmét is, habár nem bizonyul a legjobb ötletnek. De hát ilyen a természetem. Nekem minden csak játék… egészen addig, amíg Ő igazán bele nem száll ebbe a játékba. Még nálam is piszkosabban játszik. Ó bizony ám! Mondanom sem kell, ez már nem tetszik, s fúriaként tombolok, ellenkezem.
Minek következményeként vékonyka csuklómat  hűvös fém ejti foglyul és pillanatokkal később már a saját ágyamhoz vagyok bilincselve. Ezt a pofátlanságot! Nem mintha nem szeretném az ilyesmit, csak hát most én vagyok az „áldozat”. Durcásan biggyesztem le ajkaim. Kénytelen vagyok a szemeibe nézni. Elérte türelmének határát, a dacnak és ellenkezésnek többé nincs helye. Kétségbeesés, még több tehetetlenség, csipetnyi félelemmel fűszerve, - efféle eddig ismeretlen érzések rohamoznak meg, s Ő mindezt kiolvashatja barnáimból. Mellesleg Roden tekintete is roppant beszédes. Ajajj valaki nagyon pipa! Kár, hogy nincs itthon snickers. Válaszra nyitnám ajkaim, de vadul és éhesen csap le rájuk. Ez az első csókunk. Férfiasan keserű, mint az étcsokoládé. Nem lesz a kedvencem. Nem is viszonzom, csak annyira amennyire szükséges, hogy alsó ajkába haraphassak, amitől kiserken fém ízű vére. A történetnek itt még nincs vége, s dühe egyre csak kiteljesedik.  Féltve őrzött üvegeim csúnya véget érnek. Nekik sem kegyelmez.  Még a legvastagabb üveg is megadja magát a nyers erejének. Bámulatos. Megrándul az arcom.
- Tudod te mennyit érnek? – Nem mintha le nem szarnám. A függő szól belőlem. Behunyom szemem és mély levegőt veszek. Forog velem a világ.  – IGEN! Pontosan ezt hittem! – Ám igaza van, aláírom. Mindennek ára van. Egyszer mindenki elnyeri méltó büntetését, ez alól még sajnos még én sem vagyok kivétel. Roden pedig ügyesen kihasználta a helyzetet. Iszonyat ügyesen. Én naiv hülye picsa! Mire számítottam? Hogy apa örökké elnéző lesz? Hogy majd könnyedén megemészti újabb húzásomat? Minden mehet tovább újra, mintha mi sem történt volna? Visszasétál hozzám, s úgy lapulok az ágyra, hogy szinte eggyé válok a párnával. Örülhet megkapta, amit akart. Csendbe maradok, így vívódom tovább.
Ha drága édes apám fejével gondolkoznék, mindent megértenék. Kristály tisztán. Akkor talán, ismétlen talán, nem lepne meg ennyire ez az egész. Roden kiskora óta ott sündörgött körülöttem, hiszen velünk együtt cseperedett fel, kapta meg a legjobb kiképzést. A bátyaim úgy tekintenek rá, mintha a testvérük lenne és a nagyfőnök szívében is különleges helyet foglal el. Már ha van neki ilyen, s nem aszott szarrá. Akart engem és épp ezért soha nem kaphatott meg, mert sokkal mulattatóbb volt ellenkezni, időnként kínozni. Nem erőltette magát rám, de nem ám. Türelmesen várt megannyi évet és most teljesülhet az álma. Irigylésre méltó a kitartása ezt meg kell hagyni.
- De miééééért? Miért nem lehetünk csak  szimplán barátok, akik időként dugnak egy jót?! – Mintha szüksége lenne a beleegyezésemre. Már most azonnal megkefélhetne, nem sok mindent tehetnék ellene. Hiszen mindig is ezt akarta nem? – Biztosan meg tudunk egyezni! Vedd le ezt a szart a kezemről és beszéljük meg, jóóóó? – Még a csillagokat is leígérném - lehazudnám az égről csak, hogy szabadulhassak és elkerülhessem a házasságot. – A házasság nem neked való és én sem vagyok jó feleségalap. És na neee máááár… pont New York?  Utálni fogod! Mexikó a te otthonod, a fertőd… itt csak szenvednél a sok ostoba szabálytól… Menjünk haza és beszélj apával, mondd meg neki hogy meggondoltad magad. – Olyan szépen pislogok rá, mint még soha senkire sem. Kibaszott nagy színésznő vagyok.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Pént. Júl. 13, 2018 12:08 pm

N álam is van egy határ. Nem elég, hogy igen látványosan és határozottan a halálba kíván, de minden mozdulatával (amire még képes) ellenáll nekem. A harapást csak egy feszült, hideg mosollyal reagálom le, nem érdemel többet. Persze megtehetném, hogy egy jelzésértékű pofonnal bírjam szelídebb magatartásra a nőt, de mi értelme volna? Az ilyen kis fruskáknál az csak olaj a tűzre. Ha beledöglenek is megmutatják, hogy ők bizony nem adják könnyen  a bőrüket.
Eltekintek attól, hogy újabb büntetést kapjon a szemtelenségéért. Márpedig nem illik közbevágni,ha valaki egy rendkívül fontos bejelentéssel készült. A reakciója, az arcán végigsuhanó borús árnyak azonban kárpótolnak minden ellenem vétett bűnéért. A kis lázadása, hogy elhúzódjon tőlem, meghiúsul. Már kiütötte a cucc és elegendőnek ítélem egy határozott, erős szorítással jelezni nemtetszésemet. Puha, bársonyos bőre elégedett mosolyt csal az arcomra. Bármi is járjon a bonyolult kis fejében, nem fogja megúszni, hogy az enyém legyen. Kiérdemeltem őt. Az enyém.
Aranyosan kapaszkodik a tekintetembe, én pedig el is mélyülök sötéten szikrázó kis íriszeiben. Felőlem ellenkezhet, amíg csak futja az erejéből, de véghezviszem a tervemet. Mindig mindet. Azért ha jobban belegondolok, Mozartnak is volt egy Constance nevű felesége és idejekorán belehalt az álomházasság gyötrelmeibe. Tanulva elődeink hibáiból, én időben megtanítom a kis bestiának, hol a helye.
- Ne áltasd magad! Kár kifogásokat keresned, nem hazudok. - nem értem, mi a szarról beszél. Ha bosszúra szomjaznék,már most megkaphatnám és el sem tudja képzelni, mennyire kellemesen szórakoznék közben.
Én türelmes vagyok. Mindig kivárom a megfelelő alkalmat a továbblépésre. Következetesség és pontosság a mottóm. De nálam is van egy pont, amin túlmenni nem javasolt a leghisztérikusabb, legdögösebb vadmacskáknak sem. Connie most átlépte ezt a határt, amit hamarosan érezni is fog. A párnát, amit a képembe nyomott, a falhoz vágom, és felállok. Most aztán tényleg felbaszta az agyam és egyébként se voltam már a helyzet magaslatán. Hideg fémszerkezetet kattintok a bal csuklójára, amit egyetlen nagy lendülettel bilincselek az ágy rácsaihoz. Csak ezután ragadom meg állát, hogy kényszerítsem a szemkontaktusra. Ezúttal jéghideg, sötét indulatokkal találkozhat a tekintetemben és érezheti, ez az idegállapot semmi jót nem ígér számára.
- Én nem így terveztem. Türelmes voltam veled, kiscicám és nem akartalak bántani,de úgy látom, te kifejezetten csak ezt élvezed. - nem érdekel, akarja vagy viszonozza-e. Durván, birtoklóan követelem magamnak ajkait és számára talán örökkévalóságnak tűnő pillanatig levegőhöz sem hagyom jutni. Csak ráérősen emelkedem fel, diadalittasan mosolyogva le rá, hogy a hőn imádott bárszekrényhez lépjek és minden egyes üveget nagy erővel csapjak a földhöz. Átható alkoholszag és apró darabokra tört szilánkok borítják lassan a helyiséget, bennem pedig nem csillapodik a düh.
- Mégis mit gondoltál, Connie? A végtelenségig tűrik minden szeszélyedet és soha nem kell megfizetned az árát?! - egy újabb üveg csattan a padlón. Az utolsó üveg whiskey a kezemben marad. - Engem nem fogsz bolondnak nézni. - lassan, kimért léptekkel sétálok vissza hozzá, hogy egészen fölé hajolva a tekintetét keressem meg.
- Ha bebizonyítod, hogy képes vagy nyugton maradni és nem próbálsz rám támadni, elengedlek. Addig viszont itt maradsz. Ha továbbra is azon fáradozol, hogy megnehezítsd a dolgom, én is így teszek majd. Most viszont leülök abba a fotelba ezzel a kurva üveggel és megpróbálok lehiggadni. Addig eldöntöd, mit akarsz. Ha folytathatjuk emberi hangnemben és kellemesebb körülmények között, annak csak örülni fogok. Ha viszont továbbra is le kell törnöm az ellenállásodat, megígérem, hogy nagyon fájdalmas lesz számodra ez a beszélgetés. - hogy fenyegetés-e részemről? Naná. Minden szó. Amit komolyan is kell vennie, hiszen ismer annyira, hogy tudja, mindig betartom a szavam. Fojtózsinórra, gyorskötözőre talán nem lesz szükség. A fegyver a végső megoldás. De számos holmi van a birtokomban, amivel lenyugtathatom és rendkívül kellemetlen perceket okozhatok neki.
Ígéretemhez híven áttelepszek a fotelba és lassan kortyolok a hátra rejtett, még bontatlan üvegből.  Végig őt figyelem. Hatalmas önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne teperjem magam alá most rögtön.
- Felőlem gyűlölhetsz is, Connie. Gyűlülhetsz minden erőddel. Akkor is a feleségem leszel.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Júl. 12, 2018 3:26 pm



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Haza se kellett volna jönnöm, egyenesen mehettem volna bulizni. Én idióta barom! Lesöpröm az arcomat simító csülkét, ennyire azért még futja, sőt még meg is harapom, ha újra próbálkozik. Nehogy azt higgye, hogy egy pillanatra is feladom. Vagy hogy máris legyőzött és győztes táncot járhat kábult testem felett. Nem. Abból nem eszik a drága! Ugyanakkor megkell hagyni roppant cseles a szarházi és szépen kibaszott velem. Nem volt fair. Talán józanul túl nagy falat lennék? Pechjére nem tudok veszteni, még így kábultam sem, s minden erőmmel azon vagyok, hogy ellenkezzem. Nem vagyok olyan gyenge szar, mint a legtöbb nő. Engem nem fog olyan gyorsan megtörni, kitartok, amíg az érőm bírja. Igen ezt fogom tenni.
-  Dögölj meg! – Még hogy tudja mennyire pocsékul érzem magam? Kackac! Kötve hiszem! Erre nincsenek szavak, de nem is az émelygés bosszant, hanem a kiszolgáltatottság. Ezért még nagyon megfog fizetni ebben biztos lehet. Csendben maradok, de ez afféle vihar előtti csend. Sosem lehet tudni mikor tör ki, de akkor aztán pusztító lesz. Grimaszolva hallgatom. Nem tetszik ez a hangnem, amit velem szembe használ. Úgy dirigál, mintha az apám lenne. Különben meg rá sem hallgatok, akkor miből gondolja, hogy majd pont rá fogok?
–  Majd én eldöntöm, mire pazarolom az energiámat. – Vágok megint csak mondandójába keserűen mosoly kíséretében. Nem így képzeltem el büntetését, persze benne volt a pakliban, hogy előbb utóbb betelik az a bizonyos pohár és nem lesz köszönet.  Mindig is úgy gondoltam, hogy akkor Ő magam leckéztet meg, kényszerít a leszokásra. Eddig sem és ezután sem ismerem el, hogy függő lennék. Ugyan már ki ne szeretne szórakozni? Nem vagyok kokain függő, csak szeretem az illatát. Haha.  Olyan jól megvagyunk mi együtt, tökéletesen kiegészítjük egymást, s azon kapom magamat, hogy vágyakozóan pillantok az éjjeliszekrényem felé. Lenne erőm odamászni? Ütné-e egymást a két szer? Hát nem ma fogom kideríteni.
Próbálok messzebb kúszni a lábamat simogató mancsa elől, de még a másik oldalamra sem vagyok képes átfordulni. A rövidke farmer szoknyámnak köszönhetően zavartalanul kalandozhat a belső combom peremén. El akarom törni a mancsát, s gondolatban ezt több féle képpen megteszem. Szinte hallom csontjainak roppanását. Szép álom…
-  Ha ezt tudom, sírruhát veszek. -  Morgom halkan megadva magamat ujjainak. Érintése forró és még kellemes is lehetne, ha nem rühellném ennyire. Soha nem kap meg! SOHA! Ledöbbenek. Őszintén. Kijelentése úgy taglóz le, mintha minden erejével az ágyba döngölne. Keresem a tekintetét és próbálom megfejteni, hogy hazudik-e.
- Ez nem lehet igaz! Ez csak egy rossz vicc! Apa így tesz próbára… - Nem vagyok házasságpárti, a komoly kapcsolatokért sem vagyok oda, nem hiába nem volt egy sem. A pasik persze jönnek és mennek az életemben, ennyi. Még az is jobb lenne, ha a fejembe ereszt egy golyót. Hogy teheti ezt velem? Odavet ezüst tálcán ennek az állatnak? Mélyen csalódtam benne! Dögöljön meg Ő is és a bátyáim is, amiért mind a ketten kushadtak, pedig alig pár órája beszéltem velük. Ennyit a testvéri szeretetről, hát így számítok nekik? Virág? Gyűrű? Mi a faszról dumál ez?
-  Élvezed mi? Most bosszút állhatsz… Hány éve is vártál erre? Lebaszom, hogy mennyire lesz csalódott. – Szeretnék torkom szakadtából ordítani vele, de francos kábaság. Tartok egy kis szünetet, hogy összeszedve erőmet folytathassam. –  Nem fogok beleegyezni, lejövök a szerről, ha ennyire fáj neki. Nem mintha Alejandro nem tolná. De soooohaaaa nem leszek a feleséged és ezt jól vésd az eszedbe! Fogd szépen a sátorfád és menj  panaszkodd el neki! – Említettem a vihart ugye?  Most tör ki és mivel nagyjóból az ágy közepén fekszem, átlendülök a másik felemre, hogy megragadjam az éjjeliszekrényemen pihenő lámpát és felé hajítsam. Na már most ez mind szép és jó lenne, csak hogy nem járok sikerrel. Túl messze vagyok, de az egyik párna a pofájába landol, remélhetőleg a legkeményebben.  


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Júl. 12, 2018 1:07 pm

V alahol mindenki sebezhető. Ez nyilván rám is igaz, csakhogy én nem hagyok réseket a pajzsomon, és ismerek minden bevethető szarságot a Connie-fegyvertárból. Engedem játszadozni. Annak ellenére is, hogy érzem, hogyan fut végig testén a borzongató hidegség. Fél és küzd az ellen, hogy kimutassa, és ez tetszik nekem. Más körülmények között, most nem az következne, amit tenni szándékozom, hanem sokkal mocskosabb dolgokra vetemednék. Azt azonban belátja végre, hogy ellenem nem sok esélye van. Nem ússza meg, hogy az ágyáig repítsem, ahol nemrég még én feküdtem ráérősen. Egészen addig mustrálom elégedetten, amíg újra a szavamba vág. Illetlen tettének következményeképpen hallhatja, ahogy kibiztosítom a kezemben tartott fegyvert és minden eddiginél ridegebb tekintettel szegezem rá.
- Bingo! – hangom hideg és éles, akár a penge. – De ha még egyszer a szavamba vágsz, a csinos kis virgácsaid egyike bánja. – végig is simítok tekintetemmel azokon a szexi lábakon és önelégült mosollyal teszem magamévá őket. A házassághoz nem kell, hogy minden darabkája ép legyen. Nekem megfelel sérülten is, ha ezzel megelőzhetünk minden további lázadást. Tiszteletet követelek, mert bármennyire furcsa is a tény, még az én munkámnak is ez az egyik legfontosabb alapköve. Várok egy keveset, hogy megeméssze a mondandómat, majd amikor már érezhetően elbódítja a whiskeybe csempészett szer, felállok, hogy közelebb sétáljak hozzá. Továbbra is ujjaim közt tartom a glockot, tekintetem még mindig fagyos és mozdulataim határozottak. Nem hagyjuk, hogy elengedje magát és azt gondolja, ez csak játék. Valójában legkevésbé sem érzem sértőnek a gúnyos nevetést, ami feltör belőle. Ez sokkal inkább a helyzete és a gyengesége miatt van, próbálja nem elhagyni magát és a méltóságát. Elnézem neki. Sértődés nélkül állok meg mellette, szabad kezemmel végigsimítok az arcán.
- Tudom, hogy pocsékul érzed magad. Lélegezz mélyeket, akkor kevésbé émelyegsz majd! Nem az a célom, hogy bántsalak, Connie, de lássuk be, nem könnyíted meg a helyzetet. Ugyanakkor jobb tisztázni a szabályokat, mielőtt folytatnánk. – hagyok egy pillanatnyi szünetet, hogy egészen biztosan felfogja a szavaimat. – Én beszélek, te végighallgatsz. Türelmesen, csendesen, szófogadóan. Ha kérdésed van, jelzed, ha nekem van kérdésem, válaszolsz. Nem fűzöl hozzá semmiféle kéretlen jelzőt. Pontosan tudom, hogy mennyire kiszolgáltatottnak érzed magad, de ezen nem változtat a fellengzős magatartás sem. Hidd el, bármit teszel vagy mondasz, lepereg rólam. Szóval csak azt a kevés energiádat pazarolod vele. - most, hogy tisztáztuk a legfontosabb szabályokat és leszögeztünk minden alapvető tényt, ujjaimmal határozottan barangolom be a korábban célba vett lábak egyikét, kínzóan lassan mérve fel a terepet, hosszasan elidőzve a combok belső felén. Rég vártam már a pillanatot, hogy így érinthessem őt és csak fokozza izgalmamat a tény, hogy nem tehet ellene semmit.
- Azért vagyok itt, hogy közöljek veled egy jó hírt. Sokat beszélgettem az apáddal, amíg te elvonón voltál. Bár nem veszed észre, de fontos vagy neki és aggasztják a szarságaid. Úgy véli, épp elég türelmes volt és sokáig tolerálta a kicsapongásaidat. Ideje megállapodnod. – amint kimondom ezt a szót, finoman rászorulnak ujjaim combjára. – Nemcsak átutazóban vagyok. Ittlétem célja a munkám mellett az is, hogy hivatalosan bejelentsem, hamarosan a feleségem leszel. – ragadozómosolyom nem hagy kétséget szavaim hitele felől.  Meglehet, nem éppen romantikus ez az egész, de ki nem szarja le? A nyál csorogjon csak a moziban!
- Mr. Reyes rendkívül csalódott lenne, ha úgy döntenél, elutasítod az ajánlatot és folytatod korábbi életviteledet. Épp ezért, nincs választásod. Ha gyűrűt és virágokat akarsz, csak szólj! Minden megoldható. – ezúttal én vigyorodom el sejtelmesen és a reakciójától függ csak, hogyan bírom engedelmességre leendő arámat.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Jon Bernthal
Hozzászólások száma :
19

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   Csüt. Júl. 12, 2018 11:04 am



Welcome to Hell Darling!
Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink
tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.


Ismer akár a tenyerét. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy az első utam a bárszekrényhez fog vezetni. Milyen könnyedén belesétáltam a csapdájába… Még akkor sem gondoltam rosszra, amikor kinyitottam az ajtót, ami a szokásommal ellentétben csupán egyre volt zárva. Nem számítottam rá, hogy apa türelme itt ér véget. Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is. Hát az enyém most valóra vált. Kibaszott rémálom az egész! Mégis csak a legjobb emberét küldte rám. Tudom, hogy sosem hibázik,  a profizmus az ereiben van, és ha egyszer elveszíti a türelmét hullazsákban végzem. Már ha nem a szőnyegbe csavarva kíván megszabadulni tőlem. És akkor nyugodjak le?! Ez a kijelentése csak olaj a tűzre. Nehéz rajta fogást találni, kurvára nehéz, de mint minden férfinak neki is megvan a gyenge pontja és én nem félek felhasználni ellene. Jól beletaposok férfi büszkeségébe.
Micsoda szívemnek kedves bók! Eszelős vigyor költözik képemre. Alattomos lennék? Volt kitől örökölnöm az anyám sem volt könnyű eset. Apámnak rendszeresen megnyűlt a baja vele, míg az egyik napom többé nem jött vissza a vásárlásból. Állítólag az egyik riválisa kapta el.  Valószínűleg megkínozták, meggyalázták – nem sok nyomot hagytak maguk után elvégre a teste egy részét sósavban feloldották, alig maradt belőle valami. Tele voltak vele az újságok. Néhány kép kiszivárgott és beleéget a retinámba.  Akkor ott megfogadtam, hogy én sosem fogom így végezni.
Elégedetten nézem fájdalomtól eltorzuló arcát, habár az orra vére nem ered el és még csak el sem tört. Pedig szándékomban állt, nekem elhiheti. Dolgozik bennem a szer, amit a kedvenc italomba csempészett, ezért nem vagyok erőm javában. A drága bátyáimnak köszönhetően megtanultam jó pár fogást és hogy hogyan védhetem meg magam a kényes helyzetekben. Ők adtak először fegyvert a kezembe. Emlékszem rá apám iszonyatosan elverte Alejandrot.
Durván a falhoz vág, hogy csigolyáim – bordáim sajdulnak bele, s hangos nyekkenéssel kísérve szorul ki tüdőmből a levegő. A kép is megmozdul mellettünk a falon, s hangosan ér földet. Ajajj valaki durván szereti. Még a végén megtetszik nekem.
- Jól van nagyfiú, nem kell így mellre szívni! – Suttogom kívánatos hússzirmaira, s nyalom meg az orra hegyét. Játszani akar? Ám legyen! Nem vergődöm, amúgy sem maradt erőm, s különben se bírok moccanni sem.  Kezeimet fejem felett ejti foglyul, mitől valósággal sajognak csuklóim. Erős és határozott szorítása van. De nem nyávogok csitriként, az nem az én asztalom. Meglehetősen jó a fájdalomtűrő képességem. A düh forró lávaként árad szét vénáimban, s csokoládébarna íreszeimmel szinte megölöm, ahogy arra késztet, hogy szemeibe nézzek bele. A tehetetlenség nem a legkellemesebb érzés és még inkább tetőzi, hogy úgy játszik velem, ahogyan kisfiú az autóival. Csak hogy az ő kezébe fegyver van, ami a mellemet súrolja? Most tényleg?!
Fenyegetését hallva teljesen libabőrös leszek, de ennél többet nem vált ki belőlem. Mélyen belül viszont ordítok. Még soha senki nem tartott fegyvert se a fejemhez, se az állam alá, így meglehetősen rosszul érint, s meglehet, hogy sikerült rám ijesztenie. Tudom jól, hogy képes lenne rá. Mit számítana neki egy újabb élet? Van némi közös bennünk, nem ismerünk könyörületet. Unottan megforgatom íriszeim, s hamar az ágyon találom magam, legalább puhára érkezem, de hátam így sajog. Minden bizonnyal szereztem pár lila foltot. Fülem mögé tűröm arcomba hullott nehéz, hullámos tincseim és az oldalamra fordulok. Tekintetem nem tiszta, fátyolos és kába. Nagyot pislogok, mintha bármelyik pillanatban elnyomhatna az álom. Bólintás helyett bemutatok és a szavába vágok.
- Hagy találjam ki! Már meg is találtad az erre legalkalmasabb személyt és nem szégyellted apám fülébe suttogni? … Mmmm talán te lennél az illető, aki visszaránt a szakadék széléről? – Mindjárt le törlöm a képéről a vigyort! Jóízű hangos nevetésbe török ki, az egész testemet rázza a gúnyos nevetésem. Nevetek rajta. Nevetek a saját sorsomon. Nevetek az egész világon. Alig bírok újra megszólalni.
- Jajj bocsánat kilendítettelek a szerepedből…. folytasd kérlek! -


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Hande Doğandemir
Kor :
30
Foglalkozás :
Szórakozok…leginkább mások életével.
Hozzászólások száma :
42

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Constance & Sicario   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Constance & Sicario

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások :: Reyes kuckó-
^
ˇ