One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Recognize it! #1

Nathaniel Ainsley
Today at 9:56 pm



Eric Wang és Miss Bell

Eric Wang
Today at 5:08 pm



Eric & Christabel ~Tell me your Story~

Eric Wang
Today at 3:12 pm



Wedsie & Ben - Pig or Cat?

Wednesday Bell
Today at 2:42 pm



Ludmilla Litrowsky [ készülőben ]

Ludmilla Litrowsky
Today at 2:18 pm



Ben & Nora | undercover mission

Benjamin Henson
Today at 1:16 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 12:22 am



Dor & Rae

Dorian J. Lester
Yesterday at 10:09 pm



Kapcsolatkeresõ

Joshua Miller
Yesterday at 9:49 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 3
Diákok 9 7
Törvényszegõk 9 13
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 2 3
Üzlet 8 4
Oktatás 5 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 59 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Adam M. Austin, Adriana Lane, Dyson Jaworowski, Elizabeth Luna Cortez, Erik Lindström, Ewan Patrick Brooks, Janine A. Rossi, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Leon Williams, Logan K. Whitfield, Marilyn Kaminski, Nathaniel Ainsley, Raelyn J. Winters, Wednesday Bell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Csüt. Nov. 08, 2018 11:59 am



Ewan&Cat
before midnight

Miután úgymond kikerültem apám bűvköréből, azaz megszabadultam tőle, végre megtapasztaltam, milyen is az igazi szabadság, milyen önmagamnak lenni. Ebből kifolyólag mostanság gyakran hallgatok a szívemre, s ami a szívemen, az a számon üzemmódba kapcsolok.
Persze ezt egy bizonyos erkölcsi kereten belül, hiszen végképp nem akarok közönséges lenni, és azt hiszem, az soha nem is lesz az én asztalom.
Minden esetre azon kívül, hogy megrendezett házasságban élek, ami főként külvilág felé érvényes, általában kimondom, amit gondolok, és azt teszem, amihez kedvem van (meg amikor a kíváncsi szemek nem figyelnek).
Engem egyáltalán nem zavar, hogy a férjem nem a szerelmem és hogy még nem találtam meg azt a bizonyos Nagy Őt – már, ha létezik -, hiszen engem teljesen kielégít a munkám és a munkám és a pénzem adta lehetőségek. Ilyenek például a maihoz hasonló party-k, rendezvények, a festészet, az utazás, a lovaglás vagy a fotózás.
Megtanultam, hogy mindig optimistán nézzek a világra és egy mosoly olykor többet ér bármilyen kimondott szónál. Igyekszem e szerint élni és élvezni az életet, és a sors jelen pillanatban úgy hozta, hogy a férjem társaságában érzem jól magam.
Sose volt köztünk semmi, érzelem, szex, még csak komoly barátságnak se mondható, lelkem egy elzárt része azonban most pontosan a jelenlétére vágyik.
A zavaros, ám őszinte szavaimra a mi kis közös programunk kezdetén meglepetésemre nem zavarta meg azt a harmóniát, ami éppen kialakulóban van közöttünk.
Azt hittem, hogy a meggondolatlanul őszinte szavaimnak hála annyi lesz a közös festegetésnek, borozgatásnak, de tévedtem. Sőt, még azt kell látnom, hogy élvezi is a most kicsit nyitottabb és közvetlenebb énem látványát.
Talán meglepődik, igen, jobban belegondolva biztosan meglepik őt szavaim, melyeket az általa felkínált játék során mondok ki, de ettől csak még érdekesebb az egész.
Ahogy a válaszára várakozom, nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak és ez a mosoly egészen addig rajta is marad arcomon, amíg el nem kezd beszélni.
Alig láthatóan elkerekednek szemeim, amikor a válaszként egy határozott és egyértelmű nemet kapok, ezáltal szabad utat kapva belső indíttatásomnak.
Na, jó, ezt ezek szerint könnyen megúsztam és nem kell nekiállnom magyarázkodni, esetleg egy újabb bocsánatkérést felvetni, amiért talán túlságosan messzire mentem. Véletlenül se szeretnék belerondítani az ő kis féltve őrzött privát szférájába, habár talán most is éppen ott vagyok.
- Nem? – kérdezem vissza inkább csak költő módon, felvonva szemöldököm és ismét csak egy vigyor jelenik meg közben arcéleimen. Választ erre most nem igazán várok tőle, s ő nem is ad, inkább folytatja a sajt elképzelésének ecsetelését.
- Ezért mentem hozzád, Ewan Patrick, Brooks, tudtam én, hogy te vagy a legjobb választás. – kacsintok rá most már egy halk kacaj közepette, amikor úgymond, megnyugtat és megerősít abban, hogy ne szabjak korlátot a vágyaimnak.
Valahogy így gondolom én is, hogy egy művészeti alkotás csakis akkor lehet különleges és nagyszerű, ha abban maga a festő lelke van benne.
Pontosan ezért lett ő a férjem, mert mellette azt csinálom, amit akarok és a saját vágyaim szerint élhetek, azaz önmagam lehetek.
- Nos… - kezdek bele elgondolkodva, amikor kijelenti, hogy két dolog közül választhatok, hogy mit szeretnék lefesteni -, azt hiszem, hogy egy ágyjelenetre még nem állok készen. S ha jobban belegondolok, akkor az már nem is portré, hanem inkább akt festészet lenne. – folytatom még mindig ugyanúgy elgondolkodva. Habár jobb, ha nem gondolok bele, milyen is lehet Ewan meztelenül. Nem, abba nem akarok belegondolni! Habár már így is megtettem, és be kell vallanom, hogy nem rémiszt el a kép, amit magam elé képzelek.
Igazából Ewan egy nagyon jó pasi: magas, izmos, jóképű. Amolyan modellalkat, szerintem még simán modellkedhetne is, habár van egy olyan érzésem, hogy neki nem ez élete vágya.
- Szóval marad a csók. – jelentem ki aztán már kissé izgatottabban, habár jelen pillanatban nem igazán tudom, hogyan is fogjak neki a dolognak.
Közben ismét hátat fordítok a velem szemben ülőnek és figyelmemet most a vászonnak és a festékes palettának szentelem.
Először is nekiállok kikeverni egy megfelelő szint, amivel majd az arcokat ábrázolom, s csak aztán kezdem el az emberi arc formáit felvinni a fehér alapra, vele kezdve.
A festegetésem közben ismét csak egy kérdése üti meg a fülemet, aminek hatására egy pillanatra megáll a kezem, de aztán tovább jár a megkezdett vonalak útján.
- Én nem mondtam, hogy sokat gondoltam rá. – nevetem el magam ismét, hiszen az valóban nem az igazság lenne, ha ezt mondanám.
- De azt hiszem, nem vagy tisztában vele, hogy mennyire jóképű vagy és milyen első benyomást teszel a nőkre. – magyarázom neki őszintén és tényszerűen, hiszen most is minden szavam csak színtiszta igazság.
Lazán beszélek hozzá, hiszen nem magamról van most szó, hanem az átlag nőről, aki ha meglát egy ilyen férfit, valószínűleg nem hagyja hidegen.
- Nem gondoltál még rá, hogy modellkedj? – vetem fel neki is most hirtelen az ötletet, amit az előbb még csak maga man gondoltam ki, de úgy érzem, vele nyíltan beszélhetek.
- Az a kis sebhely az arcodon csak még érdekesebbé és különlegesebbé tesz. Sose mesélted, hogy szerezted, vagy ezzel születtél? – teszek fel neki egy újabb kérdést,  de azt amolyan szakmai stílusban, hiszen biztos vagyok, hogy ez a sebhely miatt a modellügynökségek ráharapnának.
- De visszatérve a kérdésedre…, akármennyire is szabadnak  gondolsz, azért én is régimódi lány vagyok, ami azt jelenti, hogy azt szeretem, ha első körben a pasik kezdeményeznek. – magyarázom neki még mindig húzogatva az ecsetvonásokat, és csak néha-néha hátrapillantva rá, habár a szemét nem látom.
Ebből aztán következtessen arra, amire szeretne, én válaszoltam…





You Can't Save Me | 886
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


avatar
Munkások
Play by :
Lyndsy Fonseca
Kor :
31
Foglalkozás :
Apuci pici lánya, tárlatvezető stb.
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Pént. Nov. 02, 2018 8:13 pm


Cat & Ewan
Scenes from a Marriage  - Screenplay
Ha csak néhány pillanatra is, de az arca csalódottságot tükröz, amikor megfogom a kezét, még mielőtt lehúzhatná a leplet az egyik állványról. Ami arra enged következtetni, hogy talán valóban érdekelte volna, de nem, nem vagyok elégedett velük, halvány másolatuk csak a régi munkáimnak, és addig nem is vagyok hajlandó senki szemei elé tárni. Nem láthatja őket senki más, csak én. De ha valakinek mégis megmutatnám, az biztosan nem ő lenne, aki a legtöbb idejét fantasztikus művészeti alkotások között tölti a múzeum falai között. Nem akarom látni az arcán a csalódottságot. Bár igazából így is épp csalódást okoztam, szóval végül is ugyanott tartunk, csak a művészi hiúságom is túlélte a találkozást.
Nem tudom, miért viselném olyan rosszul, ha csalódna bennem, de valamiért félek ettől a pillanattól. Pedig semmi értelme. Teljesen abszurd.
- Azért ezt nem mondanám, inkább csak másféle ismereteket bővítünk - mosolyodom el halványan a megjegyzésén, és kap is érte egy engesztelő csókot a kézfejére. A végén felpillantok az arcára, és mintha meglepettséget látnék rajta. Vagy halvány zavar lenne? Pedig nem akartam zavarba hozni. Hamar el is engedem, és útbaigazítom, már ami a zenét és a bort illeti. A kiválasztott dalon tényleg meglepődöm, de inkább miatta, ezek szerint a zenei ízlését sem ismerem igazán. Kezd zavarni, hogy ma este sorozatosan ide lyukadok ki. Tulajdonképpen alig tudok valamit az előttem ücsörgő nőről, aki történetesen a feleségem is. Mi lenne, ha ezen változtatnánk egy kicsit? Mondjuk első lépéssel ma este.
- Nem is tudtam, hogy szereted ezt a fajta zenét. Valahogy nem erre tippeltem volna, de nem rossz választás.  – mosolyodom el, ahogy átveszem tőle a kiválasztott borosüveget, és kidugózva, két, öblös borospohárba töltöm, majd leteszem a mellettünk lévő kisasztalra, hadd levegőzzön még egy kicsit, míg rákészülünk a feladatra.
Bevallom, kíváncsi vagyok, kinek a nevét fogja mondani, ki az, aki mostanság gyakran jár a fejében, ki az, aki azonnal eszébe jut, ha ilyesmire szólítják fel, mert hát rengeteg ember van, akivel nap mint nap kapcsolatba kerülünk. Még az is megfordul a fejemben, hogy Hollins neve hangzik majd el, amennyire rá van kattanva a pasasra mostanság, szerintem vele kel és vele fekszik gondolatban, amennyit beszél róla, azt saccolom, nem is veszi észre. Őt mondjuk nem olyan nagy lelkesedéssel festettem volna le vele, ám mikor a saját nevemet hallom, nagyon meglepődöm, és ez talán érződik is azon a minimális hatásszüneten, ami a válaszát követi. De végül is jogos, egész este velem volt.
A második kérdésre adott válaszán elmosolyodom, kendőzetlenül, hiszen most úgyis háttal ül nekem. Igen, ebben megállapodtunk, de ezek szerint tényleg nem gondolt rá soha. Ez mondjuk rám nem igaz, szerintem ha nem így hoz minket össze a sors, már biztosan az ágyamban végezte volna, még akkor is, ha ennyire ágáll ellene. Megtörtem volna az ellenállását, ha akarom, el tudtam volna csábítani, ebben szinte biztos vagyok. És ha korábban találkozunk, egész biztosan akartam volna, elvégre vonzó nő. Szellemes, és okos is. Művészetkedvelő. És olyan báj sugárzik róla, ami könnyen megérinti a férfiakat, a selyempuha bőréről nem is beszélve. Jó parti lett volna akárkinek, erre mellettem kötött ki, egy hazudott kapcsolatban. Érdekes az élet.
De ha még felébreszthető is lenne bennem bármiféle vonzalom, amit időközben jó messzire hessegettem, a megállapodásunk tükrében sosem nyúlnék hozzá, fontosabb az a szerződés, mint hogy ilyesmivel veszélybe sodorjam. Ez a jelenlegi életünk alapja.
Ám ha már rólam van szó, nagyon is érdekel, mi lesz a válasz a harmadik kérdésre, mi az, amit sosem tett meg velem kapcsolatban? A csók gondolata nem is lep meg annyira, mint amennyire ő azt gondolja, legalábbis azt olvasom ki a reakcióiból, hogy arra számít, menten a sátán kezére adom, amiért a megismerkedésünk idején gondolatban megkívánt egy csókra.
De mielőtt megszólalhatnék, már hátra is fordul, és a szemembe nézve elrebeg egy bocsánatkérő mondatot, nekem pedig önkéntelenül az jut eszembe, hogy most akár itt lenne a kínálkozó alkalom. Végül csak egy bujkáló mosoly jelenik meg az arcomon, elveszem a kezeimet a térdéről, és a saját boros poharam után nyúlok.
- Nem – mondok ki első körben csak ennyit, majd bele is kortyolok. Szándékosan játszva egy kicsit a türelmével. – Nem szükséges újra kezdeni. Nem volt vele semmi gond, a festés csak akkor fog menni, ha nem korlátozod be magad, hanem kiengeded, ami kikívánkozik, mert ha nem a lelked legmélyéről jön, amit ki akarsz fejezni, akkor úgyis üres marad.
A festést és az ihletet nem lehet korlátok közé szorítani, ezt már én is megtanultam. Csak nekem már nem maradt választásom. Alkut kötöttem magammal: mégpedig hogy soha többé nem nyúlok semmiféle droghoz, akkor sem, ha ez láthatóan a karrierembe kerül.
- Szóval választhatsz: a csókunkat fested le, vagy az ágyjelenetet – nézek rá komolyan, bár készülök rá, hogy az arckifejezését látva, erős lesz az inger, hogy elnevessem magam. Ha már belemászott, egye is meg, amit főzött. Vagy hogy mondják ezt. Én pedig felfedezem magamon, hogy egy hangyányit még szórakoztat is, hogy ilyen irányt vett ez a kis festő szakkör. Nem gondoltam volna.
Majd ha megadta a választ, át is nyújtom neki a megfelelő kelléket, hogy nekiláthasson a műnek. Bármi kérdése van, azt még megtárgyaljuk, de ha végül visszafordult, és újra elhelyezkedett a vászonnal szemben, kihasználva, hogy nem vagyunk szemtől szemben, néhány perc múlva még hozzáteszem.
- Csak kíváncsiságból, de ha ennyit gondoltál rá, miért nem tetted meg soha? – Főleg arra az időre utalva, amikor még csak ismerkedtünk, ahogy ő is említette, az első találkozásokra; miután előadtam neki az ajánlatom, már értem.

avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Kedd Okt. 23, 2018 11:48 am



Ewan&Cat
before midnight

Mikor kérdésére miszerint mit szeretnék festeni, a válaszom az volt, hogy az egy portré lenne, láthatóan meglepődött.
Azt nem tudom, hogy éppenséggel azért, mert nem néz ki belőlem egy ilyen kaliberű festményt vagy csak nem ilyen típusnak gondolt.
Mindig érdekelt az emberi lélek és elme mélységei és ennek ábrázolása, sokkalta jobban, mintha a festő egy csendéletet vagy egy tájat kelt életre a vásznon. Persze, ebben is lehetnek az érzések, hiszen a festők alkotásaiban mindig van egy kicsit önmagukból is, én mégis az emberábrázolást találom legmegfelelőbbnek az emberi érzelmek kifejezésére.
Kívülről talán felszínesnek tűnök, aki él-hal a munkájáért, a művészetekért, aki imádja a csillogást, a bulikat, a fényűző partikat és rendezvényeket. Aki általában nevet és gyakran a társaság középpontja, de emellett van bennem egy nőkre jellemző érzékenység, amit viszont csak keveseknek mutatok meg. Talán a művészet volt az egyetlen olyan tér, ahol ezeket a vágyaimat kiélhettem.
Nőként helyt állni a mai társadalomban nem egyszerű, talán pont ezért is dobtam el magam az önkifejezés e válfaját és titkoltam el, hogy időnként nekem is jól esik egy kis festegetés.
Na, de nagyon elkalandoztam, amikor is éppen a kedves férjem egyik művét szeretném megnézni.
Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt a képet ez idáig még senki sem látta.  A tudat, hogy talán én lehetek az első, mély izgalomba hoz, de aztán keserűen ér a tapasztalat, hogy ma bizony én se kukkanthatom meg ezt az alkotást.
Tudom, hogy Ewan hogyan is áll a műveihez mostanság, de mégis meglep, hogy nem mutat most magából semmit.
Olyan arcot vághatok először, mint egy kisgyerek, aki nem kapott cukorkát, de ez csak rövid ideig tartó kellemetlen érzet, hiszen sosem voltam az a fajta, aki más életében turkál.
Vele kapcsolatban pedig már pláne megszoktam, hogy egy szakadék van köztünk, ha mélyebb dolgokról van szó.
Persze, ez így van rendjén, így nincs is miért megsértődnöm és nem is teszem. Amúgy is maga vagyok a színészet nagymestere, úgyhogy nem tudom, Ewan mennyit érzékelt pillanatnyi csalódottságomból.
Azt sem kérdeztem meg tőle soha, hogy miért nem alkot manapság és miért áll harcban saját munkásságával, de úgy vagyok vele, hogy várok még ezzel a kérdéssel.
- Semmi gond. Akkor úgy néz ki, ma tudatlanul fekszem le. – viccelem azért szavakkal is el a dolgot, közben a tekintetem már saját kezeimen állapodik meg, mikor is Ewan hirtelen megragadja azokat, majd ajkához emelve puha csókot lehet rá.
Igazából kissé meglep ez a tette is és valószínűleg őt is meglepné, ha ezt tudatosan csinálná. Azonban biztos vagyok benne, hogy ebben semmi tudatos nincsen.
Ha jobban belegondolok, mióta házasok vagyok még sosem érintett meg így, még soha nem csókolt meg, illetve adott puszit olyankor, amikor nem volt közönségünk.
Én pedig még sose gondoltam bele, hogy milyen lehet a csókja, ajkának érintése….éppen ezidáig.
Most mégis olyan érzések s gondolatok kavarognak bennem, amiknek nem lenne szabad.
Biztos vagyok abban is, hogy ez csak egy múló szeszély és nagyrészt az alkohol hatása.
Tényleg, hol van már az a bor vagy az a pezsgő? Mert így kezd egyre melegebb és kellemetlenebb lenni a helyzet számomra.
Azt is tudom, hogy nem lenne szabad még csak ilyen gondolatokkal sem megszegni az egyezségünket. Biztos vagyok benne, hogy ha a velem szemben álló férfi ezt tudná, már rég elküldött volna aludni.
Szótlanul követem, amikor titkos barlangjának egy újabb rejtett kis zugába kalandozunk, pontosabban egy kényelmes kanapé és a hozzá tartozó fotelok, asztal társaságába.
Emellett itt található még egy állvány két székkel, s biztos vagyok benne, hogy ma mi is ebben a kis festő sarokban fogunk festegetni, ha még képes vagyok rá egyáltalán.
Mikor megemlíti a bort és a zenét, azonnal suhanok is kiválasztani egy mélyvörös szárazat, zene gyanánt pedig Richie Kotzen  You Can't Save Me című dalát indítom el.
Biztos vagyok benne, hogy tőle távol áll ez a műfaj, de mivel most rólam van szó és én fogok festeni, olyan zenét akartam választani, ami felszabadítja az érzékeimet.
Miután minden „fontos” dolgot elintéztem, leülök a székbe, amit nekem szánt az állvány elé, majd mosolyogva nézem az üres vásznat és közben arra gondolok, hogy akkor most tényleg belevágok.
Igazából fogalmam sincs, hogy nála, hogy működik ez a tanítás dolog, de hamar rá kell jönnöm, hogy ő ebben is különleges.
Mikor beülök elé, ő közelebb húzódik hozzám, aztán nem tudom, mi a viccesebb a szavai vagy a tettei, ahogy kezeit combomra fekteti.
Érintésének hatására kellemes bizsergés járja át a testem, de nem valószínű, hogy ő pont ezt akarta kiváltani belőlem.
- Hm, most csak te jársz a fejemben. Ewan Patrick Brooks. – mondom ki ösztönszerűen és kapásból az első ember nevét, aki per pillanat foglalkoztat engem.
Hiába vagyok jó a megjátszásban, a művészet úgy néz ki, kihozza az emberből a legőszintébb valóját.
Tudom, hogy nem a saját nevét várja, de sose mondtam, hogy könnyen kiszámítható vagyok, és most amúgy is játszunk, hát nem könnyítem meg a dolgát.
- Sose akarnék az ágyadba kerülni. – mondom ismét ki, ami elsőre szembe jut vele kapcsolatban, és ami egyébként tény is, hiszen ez a kapcsolatunk alapja.
- Mikor megismertelek, többször gondoltam arra, hogy megcsókollak. – mondom ki csengő hangon a szavakat, de amikor ezeket kimondom, szinte azonnal meg is bánom őket, hiszen pont azt tettem most, amit a legkevésbé szabadna.
Ráadásul biztos vagyok benne, hogy ezennel a rajzórának vége is már és úgy egész életemre.
Most már biztos vagyok benne, hogy túl sokat ittam, ezért hirtelen le is rakom kezemből a borospoharat, amit eddig ott tartogattam.
- Sajnálom! Ezt nem kellett volna. Túlságosan beleéltem magam a játékba. – fordulok meg hirtelen felé a széken, majd először zavartan nézek a szemébe, amit aztán egy halvány mosoly vált fel.
- Megpróbáljuk még egyszer? – nézek rá kérdőn és kérőn, mert a történtektő függetlenül nem szeretném, ha véget érne ez az este, legalább is nem így.




You Can't Save Me | 944
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


avatar
Munkások
Play by :
Lyndsy Fonseca
Kor :
31
Foglalkozás :
Apuci pici lánya, tárlatvezető stb.
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Szer. Okt. 17, 2018 2:07 pm


Cat & Ewan
Scenes from a Marriage  - Screenplay
Az igazat megvallva, én is épp arra készültem, hogy minél hamarabb lelépjünk innen. De arra számítottam, hogy Cat ellenkezni fog, tudom, hogy szereti ezeket a flancos partikat, sokkal jobban, mint én. Extrovertált típus. Míg én inkább a jungi tipológia két véglete közt ingázom. Furcsállom, hogy épp ő dobja fel a hazaosonás ötletét, nem tudom, van-e rá valami oka, amiről nem tudok, de inkább nem is nagyon firtatom a miérteket, hanem kapok az alkalmon.
- Inkább csak meglepett, de örülök az érdeklődésnek – karolom át, majd egy rövid séta után már a taxiban is ülünk.  – Elnyomtad? Mamma mia! Épp ez az, amit nem szabad – mosolyodom el halványan a szavaira. – Akkor majd most megpróbáljuk előcsalogatni belőled.
Egyébként tényleg kíváncsi vagyok, hogyan is boldogul a festéssel. A megismerkedésünk idején valóban említette, hogy ő is foglalkozott már vele, de azóta nem került szóba, én pedig meg is feledkeztem róla. Ritkán találkozunk, és ha mégis, általában nem nyúlnak túlságosan hosszúra, sem mélyre a beszélgetéseink. Nem azért, mert nem találnék benne megfelelő társa, hanem mert… nem tudom. De tényleg. Miért nem beszélgetünk többet, ha már egyszer a nejemként mutatom be mindenkinek? Nem tudok rá válaszolni, inkább csak sejtéseim vannak. Talán épp így akarom bebiztosítani az egyezségünket.
- Portrét? – hökkenek meg a kijelentésére. – Ahhoz előbb keresnünk kell egy modellt is – bujkál halvány, sejtetős mosolyránc a szám sarkában. Én ugyan biztosan nem ülök modellt. Tíz éve nem csináltam, és amúgy sem élveztem soha. Ami persze nem igaz, tudom jól, de vele minden más volt, minden varázslatosabb, mint amilyennek valójában lenni kellett volna, szerelmes voltam, és nagyrészt drogmámorban, nem volt olyan, amit ne tettem volna meg neki akkoriban. Kibámulok az ablakon, és tűnődve végigsimítok a homlokomon. Végül mégis lett egy. De nem akarok erre gondolni, inkább visszafordulok Cat felé.
Szóval kitalálom, milyen stílusban? Az még menni fog.
Hazaérve, szinte azonnal rágyújtok, végül is úgyis hamar a saját lakrészemhez érünk, a konyha, az ebédlő és a nappali ugyan még közösnek számít, de azért a néhány slukkért csak nem haragszik meg. És rá kell jönnöm: tulajdonképpen azt sem tudom róla, mennyire utálja, vagy pont, hogy nem zavarja a cigifüst?
A műterem ajtaja előtt egy kicsit mindkettőnkön erőt vesz valami halvány bizonytalanság. Legalább is ezt érzem rajta, és egy kicsit talán magamon is. A kérdése jogos, ó mennyire, hogy jogos, nem minden kockázat nélküli beinvitálnom őt ide, de a rizikó nagy része rám vonatkozik. Hogy miért teszem mégis? Mert ehhez van kedvem. Igen, határozottan meghozta a hangulatom egy meghitt kis festegetéshez, vörösborral, halk zenével, cigivel, és a társaságával, ami úgy tölti meg kellemes és élénk női energiákkal a lakást, hogy közben garantáltan nem szexbe torkollik majd az este. Nem is tudom, volt-e már példa erre ezen a helyen.
- Lehet, hogy pont az hiányzik, hogy felbolygasd – válaszolok neki egy kicsit titokzatosan, látom a tekintetén, hogy izgatott, de hát az ember mindig kíváncsi arra, amit rejtegetnek előle. És birizgálja is az orrát a gondolat.
- Remélem, még egyszer sem csented el a kulcsot, és nem surrantál be, amikor nem voltam itthon – teszem hozzá csak úgy, most már nem valós félelmem, de mikor összeköltöztünk, egy ideig valóban tartottam ettől, aztán láttam rajta, hogy tökéletesen hidegen hagyja a világom, így fel is hagytam a paranoiával. Ha tévedtem, azt most úgyis észrevehetem rajta. Nem tagadom, érdekel, milyennek találja majd a helyet. Magam elé engedem, és a tekintetem az ajtóból követi, ahogy halad előre.
A megjegyzésén elmosolyodom, és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt, úgy dőlök neki a falnak a vállammal.
- Ha poénkodsz vele, az azt jelenti, hogy még nem találtad meg őket – említem meg egészen komoly hangszínnel, hogy abból lehetetlen legyen bármit is kiolvasni. – És ha megtalálod, többé sajnos már te sem hagyhatod el ezt a helyet. Csak hogy ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek előre. – Majd az ajtót gondosan becsukva, el is indulok utána a letakart állványok közötti ösvényen, de mielőtt megérinthetné az egyik törtfehér leplet, a kézfejére csúsztatom a tenyerem, és az ujjaim gyengéd bilincsként kulcsolódnak rá az övéire.
- Itt most én vagyok a tárlatvezető – jegyzem meg halkan. – És ennek még nem jött el az ideje – nézek egyenesen a szemébe, remélem, nem veszi zokon. Engesztelésképpen az ajkaimhoz emelem a kezét, és egy lágy csókot hintek rá, mielőtt elengedném. A bőre olyan valószínűtlenül puha, mintha selymet érintenék, erre mindig újra és újra rácsodálkozom. Ha valóban a feleségem lenne, minden alkalmat megragadnék, hogy hozzáérjek, ha pedig ő érintene… Akkor lennék csak igazán bajban. De elkanyarodtam.
Ezúttal én előzöm meg, és egy kényelmes kanapéhoz vezetem, amihez egy fotel és egy kisebb puff is hozzá tartozik, mellette egy állvánnyal, az egyetlennel, ami nincs letakarva. A vásznon egy félkész munka szerepel, vagy talán még ennyire sincs előrehaladott állapotban, neki is állok, hogy leemeljem, és a falhoz támasszam, majd feltegyek neki egy üreset.
- Bort és zenét választhatsz ott hátul – mutatok közben a terem túlsó végére a tekintetemmel, és mire visszatér, már el is rendeztem minden szükségeset. Egy szék ácsorog az állvány mögött, az előtt pedig közvetlenül egy kis, kerek forgatható, támla nélküli fajta, de azért kényelmesen bélelt a korongja. A kezünk ügyében pedig a kellő egyetek, festékek és egyéb eszközök.
Le is ülök a hátsó darabra, így kizárásos alapon máris tudja, hogy mi a teendő. Ha elém helyezkedett, az első instrukciót máris hallja is a vállai mögül.
- Most pedig, mondd ki az első nevet az ismerőseid közül, aki eszedbe jut. Lehet, rokon, munkatárs, barát, barátnő, expasi, plátói szerelem vagy egy szimpatikus postásfiú. De nincs gondolkodási idő, különben megcsipkedem a térded – jelenik meg az arcomon egy kis mosoly, amit úgyse lát, és azzal valóban a térdeire is helyezem a kezem, hogy készenlétben legyek, majd elszámolok háromig, és ha addigra nem mond semmit, be is váltom a szavam. Ha időben kimondja a nevet, akkor nem teszek semmit, de a tenyereimet akkor sem mozdítom el.
Jön a következő feladat.
- Mondj egy olyan szituációt, amibe sosem akarnál keveredni az illetővel. Három másodperc. – És újraszámolok, ha nem kapok választ, ösztönzésképp játékosan megmozgatom a körmeimet a térdein.
- Most pedig egy olyat, amire már többször gondoltál vele kapcsolatban, de még sosem történt meg.


avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Pént. Szept. 28, 2018 10:42 am



Ewan&Cat
before midnight

Esküszöm, már el is felejtettem, hogy milyen jó beszélgetőpartner tud lenni és milyen jó a humora, pedig amikor erre rájövök, élesen emlékszem az első közös társalgásunkra, az első benyomásomra róla, férfias illatára, a tökéletes öltözékére, megjelenésére. A sors mégis úgy hozta, hogy nem lett köztünk semmi, csupán partnerek lettünk, valamiféle anyagi juttatások nélküli üzletfelek egymás életében.
Ma este azonban egyre jobban úgy gondolom, hogy akarok egy szeletet ebből a férfiiból, legalábbis ma estére, s természetesen nem úgy, mint ezt a legtöbb nő akarná, csupán baráti alapon.
Szerencsére, azt hiszem, végleg le sikerült ráznom a kis fiatal szőkét, aki éppen annyira meg szeretné ismerni a férjemet minden téren, ahogy azt rólam hiszi, hogy ismerem.
Általában eléggé szórakoztat a helyzet, hogy még mindenki azt hiszi, mi vagyunk a tökéletes páros és az életem egy tündérmese, valójában talán én ismerem legkevésbé Ewan Patrcik Brooks-t.
Talán színésznőnek kellett volna elmennem, de akkor talán még több Frederick Hollins állna az utamba, akik valószínű kevésbé próbálnak meg úriemberként viselkedni.
Minden esetre jelen pillanatban csak az az érzés kerít egyre jobban hatalmába, hogy haza szeretnék végre menni.
Társaságkedvelő lévén nem is igazán tudom, mi ütött belém, de érzem, hogy a dolognak a főnökömhöz van köze, aki még mindig bennünket szemelget.
Persze már ahhoz sincs túlzottan hangulatom, hogy az Ewan körül legyeskedő hölgyeményeket hajkurásszam el, de úgy érzem, az most a kevésbé rossz lenne.
Amikor „férjemnek” szinte felcsillan a szeme, mikor kibököm a „nagy ötletemet”, vagyis az ajánlatomat, amivel a ma estét zárhatnánk, bevallom, megkönnyebbülök, mert nem voltam biztos benne, hogy van kedve hozzá egyáltalán.
Mármint a hazamenetelben szinte biztos voltam, de az utána következő festegetős foglalkozás már kicsit neccesebb tekintve azt, hogy nála néha ismeretlen okokból szinte tabu ez a téma.
Ismeretlen okok, igen, mert őszintén megvallva eddig a ok hidegen hagyott, de most a kíváncsiság apró kisegérként fúrni kezdi az oldalamat.
- Igen, ha nem bánod. – felelek kérdésre most egy kicsit bizonytalanabbul, hiszen az imént nem is gondoltam bele, hogy mennyire jó ötlet az, amit mondok. Igazából csak kimondtam azt, amire most leginkább vágynék, hagytam magam sodródni az árral, de a legvégén kiderül, hogy kétségeim feleslegesek.
Egyikünknek sem kell sok és ennél több, szinte azonnal megindulunk elhagyni a nagyszabású, emberekkel megtelt termet és ünnepséget, majd Ewan taxit fog nekünk, hogy a hazafelé vezető út is minél gyorsabban véget érjen.
- Ez a fellángolás, kedves uram, mindig is megvolt. Csak elnyomtam magamban, azt hiszem. – felelem kapásból hirtelen jött kérdésére már a taxiban otthonunk felé haladva.
Az utóbbi években annyira el voltam foglalva a tárlatvezetéssel, a galériával, más művészek munkáival, sikereivel, hogy már szinte teljesen elnyomtam magamban azt a fiatalkori ambíciómat, hogy én is fessek. Na, sosem gondolkodtam olyanban, hogy esetleg majd kiállítom őket, csakis a saját örömömre szerettem volna.
Aztán mire Ewan Brooks-t megismertem, már csak némi emlékképként éltek bennem saját alkotásaim, így még csak eszembe se jutott, hogy megkérjem őt, tanítson engem is, mint a tanítványait az egyetemen. Egészen idáig, mert most, igazából nem is tudom, minek a hatására, de újra érezni kezdem magamban a festés iránti vágyat.
- Mi az, ami érdekel? – ismétlem meg a következő hozzám szóló kérdését, mert arra is csak most jövök rá, hogy elég sok minden. Művészetkedvelőként és művészetekkel foglakozó személyként elég széleskörű tudással rendelkezem a festészettel kapcsolatban.
Mindig is vonzottak az ókori művek, az expresszionista alkotások, az imperszionizmus, melyhez hozzátartozik a Plein air-festészet. Természetesen a  reneszánsz korabeli festészet és a rokokó is közel állnak hozzám, de valahogy sosem volt időm arra, hogy megtaláljam  sajt stílusomat.
- Azt hiszem, hogy valami portrét szeretnék festeni. –mondom aztán e rövidke gondolatmenet után. – Te pedig majd kitalálod, melyik az a stílus, amiben képes vagyok ezt megvalósítani. Ha még van olyan…– nevetem el magam, hiszen fogalmam sincs, hogy már mire is vagyok képes ennyi kihagyás után.  Lehet, hogy csak a szupremitizmus lesz az én oldalam és már csak mértani formákból tudok kirakni egy emberi arcot.
Hamarosan megérkezünk közös otthonunkhoz, de most mégis olyan érzésem van, mintha nem haza, hanem csakis hozzá érkeznénk. Nyilván ez azért van, mert mindkettőnknek megvan a saját felségterülete a hatalmas villában, ahol is egymás lakrészeit nem igazán látogatjuk.
Ezért is nem jegyzem meg rosszallóan, amikor rágyújt szinte azonnal, amikor a lakáshoz érünk, hiszen ez az ő lakrésze, így valójában azt csinál, amit akar.
Valójában most sokkalta jobban érdekel, hogy végre beléphetek a medve titkos barlangjába, ami valami egészen új lesz mindkettőnk számára.
Még sohasem jártan itt, nem mintha eddig érdekelt volna az egész - vagyis inkább időm nem sok volt, hogy Ewan dolgaival foglalkozzak - , de most hirtelen kíváncsi kislánnyá váltam, aki abban reménykedik, hogy Jancsi és Juliska banyájának a mézeskalács házikóját találja odabent. De ennél sokkal rosszabb és perverzebb verziók is megfordulnak a fejemben, mint például egy csomó aktkép vagy vérrel festett tájképek. Bármi olyan, ami miatt férjem „titkosította” ezt helyiséget vagy bármi olyan, amiért nem akarja nyilvánosságra hozni legújabb műveit – már, ha vannak neki olyanok.
Azonban azt is észre kell vennem, hogy nem csak bennem motoszkál valami ismeretlen érdeklődés e felé a szoba felé, hanem rajta is látok egy kis számomra idegen izgalmat.
Talán már megbánta, hogy belement a hirtelen jött ötletembe? Talán egyáltalán nem szeretné, hogy bemenjek és ide éppen ezt próbálja közölni? Vagy csak zavarban van, amiért belépek egy olyan terembe, ami csak az övé, és én még sosem jártam ott?
Igazából nincs idő feltenni neki ezeket a bizonytalannak ható kérdéseket, és azt is be kell látnom, hogy a feltételezésemről szó sincs.
- Absolute. – felelek határozottan egy széles vigyor keretében, amikor megkérdezi, hogy felkészültem e bemenni.
- Már csak az a kérdés, hogy biztosan akarod e, hogy felbolygassam ezt a helyet? – kérdezek vissza ugyanúgy mosolyogva, de ekkor hallom már, hogy elfordítja a zárban a fémkulcsot és az ajtó a kilincs lenyomása után egy kattanással ki is nyílik az ajtó.
Lassú léptekkel lépek be a hatalmas és világos területre, mely megvilágitás szempontjából szinte kifogástalan.
Igazán tágas és tetszetős műterem, de valamiért mégis más, mint amit vártam. Valamiért azt gondoltam, hogy ha belépek ide, azonnal fény derül Ewan titkára, de valójában egyelőre ez is olyan volt, mint maga Ewan, zárkózott és titokzatos.
- Hm. Ízléses. – mondom őszintén, amikor beljebb sétálok és ahonnan már nincs visszaút.
- De azt hittem, itt rejtegeted a meztelen női holtesteket, akiket lefestettél. – kacsintok rá, hiszen mindig úgy óvja másoktól ezt a helyet, mintha rejtegetne valamit.
Őszintén arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy vannak e idebent elkészült munkái, és remélve, hogy azokat az egyik lefedett vásznon megtalálom, odalépkedek a legközelebbihez.
- Szabad? – nézek rá kérdőn, mert az engedélye nélkül véletlenül se szedném le a leplet egyik képről sem. Sosem voltam az a személy, aki belemászik a másik ember magánéletébe. Nem szeretek tolakodni, főleg nem Ewan felé, hiszen vele kapcsolatban van egy megállapodásunk és így most sem viselkedhetek úgy, mintha a férjem lenne.




[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 1126
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


avatar
Munkások
Play by :
Lyndsy Fonseca
Kor :
31
Foglalkozás :
Apuci pici lánya, tárlatvezető stb.
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Kedd Szept. 18, 2018 1:15 am


Cat & Ewan
Scenes from a Marriage  - Screenplay
Igaza van, tényleg jobb, ha ebbe inkább nem gondolunk bele mélyebben. Néha mégis olyan jól esik viccelődni vele.  
A válásom után megfogadtam, hogy többé nem nősülök meg, de viszonylag hamar beláttam, hogy ez cseppet sem okos döntés. Az a társadalmi közeg, amiben mozgolódom, egyértelműen elvárja a rendezett hátteret, igaz, hogy megelégszik az első pillantással, de ahhoz kimondottan ragaszkodik. Szerencsém van Catherine-nel, hogy társra találtam benne ehhez az egészhez. Eleinte, mikor még csak fontolgattam ezt a színjátékos ötlet, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen tökéletes partnerre lelek.  
A nyilvánosság előtt, pláne ha együtt vagyunk, nem igazán szoktunk flörtölgetni, így a szőkeség is elkerülhetetlenül lepattintásra van ítélve, pedig meg kell hagyni, nagyon próbálkozott. Szóval nem is a tény, ami említésre méltó, hanem sokkal inkább a hogyanja. Tudom, hogy miről volt itt szó, de azért mégis mosolyra fakaszt.
- Ha nem ismernélek, még azt hinném, féltékeny vagy – súgom oda felé alig hallhatóan, miután magára hagyjuk a kishölgyet. De csak cukkolom vele, tudom, mi lesz a válasza. Attól, hogy fizikailag semmi sincs köztünk, és nem rózsaszín ködön keresztül tekintünk egymásra, azért mindkettőnknek jobban esik, ha nem az orra előtt feszegeti valaki a határokat. Nem vallanám be, de nekem is piszkálta a csőröm a főnöke. Nem szeretem azt a típust, amit képvisel, de valahol talán már Cat is megalapozta bennem az éledező ellenszenvet. Többször is mesélt már erről a „fantasztikus modorú”, „lehengerlően tehetséges”, „nagyszerű” és tökéletes Mr. Hollinsról, nem tudom, egyáltalán feltűnt-e neki, hogy mennyire el van ájulva a pasastól, de bevallom, nem vártam annyira a személyes találkozót.
Amit viszont nem tud, hogy a menedzseremet kirúgtam. Megint. Szörnyen frusztráló alakok tudnak lenni, én pedig nem viselem jól, ha valaki nyomást próbál gyakorolni rám.
Nincsenek előtte titkaim?
- Ez új – fut egy kicsit szélesebbre a mosolyom, ahogy rápillantok, a hangsúly egyszerre játékos, rácsodálkozó és egy kicsit szemtelen is, mintha azt sugallnám vele, hogy csak hiszi, hogy valaha is kiismerhet. Nem, ez sajnos tényleg lehetetlen, az életemben történt egy s más, amiről valószínűleg soha nem fog tudomást szerezni, és ami alapjaiban formálta át a személyiségemet. Igazából halvány fogalmam sincs, hogy mennyire ismerhet. Megfordult már a fejemben, hogy lehet, csak én gondolom, hogy teljesen idegen vagyok számára, és túlságosan alábecsülöm a női megérzéseket, vagy a kíváncsiság azt a fokát, ami csak egy igazi nőben létezhet.
- Általában nem ezzel a taktikával szoktam elbűvölni a nőket– gondolok itt a megsajnálásra –, de állítólag ez is hatásos – teszek rá még egy lapáttal az ironizálására, tetszik, hogy jó kedve van, az enyémre is egyre pozitívabb hatással van. Látom, ahogy egy kis huncut fény csillan a szemeiben, azt hiszem, ez annak a jele, hogy meg is született egy ötlet a fejében.
- Nem ellenkeznék – és ahogy részletezni kezdi, egészen addig tetszik a javaslat, amíg meg nem koronázza az utolsó pár szóval. Az viszont meglep, és ezt valószínűleg az arcom is elárulja. Nem élesen, csak egészen halványan, és talán azt adja át leginkább, amit valóban érzek: egy kis bizonytalanság, nem tudom, hogy mire is gondol pontosan.
A kérdő pillantásomról bizonyára hamar leolvassa, hogy ehhez még nem ártana hozzátennie valami magyarázat félét, de amint meghallom, hogyan folytatja, az észrevétlen beszivárgó feszülő érzés el is hagyja a mellkasomat.
- Szóval festegetni szeretnél? – vonom össze a szemöldököm halvány mosollyal, hangosan ízlelgetve az ötletet. Ha nem vizsgáztatni akar, máris jobban tetszik. Ha festeni nem is, tanítani még tudok, éppenséggel ezt csinálom az egyetemen is. – Áll az alku.
Nem sokkal később már kint is vagyunk a zsúfolásig telt teremből, és bár a szabad levegőre érve, erős késztetést érzek, hogy rágyújtsak egy cigire, inkább mégsem kockáztatom meg, hogy nem kívánt társaságot kapjunk. Legalább ez is motivál, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Nem mintha nem dohányoztam volna még taxiban, sőt, de a feeling annyira mélyen összeforrt a drogos éveimmel, hogy a kezem mégsem mozdul. Legszívesebben mindent kitépnék az életemből, ami erre az időszakra emlékeztet. Ki fogom bírni hazáig.
- Na és honnan ez a hirtelen fellángolás? – faggatom inkább erről a hazaút alatt. – Mi az, ami érdekel? – A részleteket úgyis összerakom neki, de azt nem árt tudnom, hogy mégis mi piszkálja a kíváncsiságát.
Amint hazaérünk, az első dolgom kikaparni azt a rohadvány cigarettát az öltönyzsebemből, és bár tudom, hogy Cat nem díjazza, ha odabent füstölgök, már úgyis csak néhány perc választ el a műtermemtől, ami lényegében sokkal több annál, mint aminek elsőre hangzik. Ez az én rezidenciám. Csaknem a ház felét kitölti a földszinten, a kertre nyíló tornáccal, és az emeletre vezető lépcsősorral. Itt aztán nem panaszkodhatok, hogy szűkös a hely, mégis, ha tehetném gondolkodás nélkül elcserélném a párizsi kis lakásomra, ha ez azt is jelentené, hogy nem férnek el benne az alkotásaim. Ez a hely majdnem hogy üresen áll. Itt-ott azért lézeng néhány megkezdett munka, és néhány elkészült próbálkozás is, ami majd úgyis a szemétbe kerül. Egyelőre viszont egy-egy fehér lepellel van letakarva minden vászon. Jobb szeretem így, bár ha itthon vagyok, Cat sosem jön erre, mindig a ház többi részében találkozunk, ha pedig házon kívül vagyok, be szoktam zárni, és ez az egyetlen hely, ahová még neki sincs kulcsa.
Mikor felvetette a festős ötletet, ez is rögtön eszembe jutott, hogy gyakorlatilag most jár majd először az oroszlán barlangjában, a legelső alkalmat leszámítva, mikor még bútorozatlan-üresen tátongott az egész ház. Talán furcsa is lesz egy kicsit, hiszen ennyire még sosem engedtem az intim szférámba, egy festőnek a műterme mindig egy darabka önmagából. Észre is veszem magamon, hogy amint az ajtóhoz érünk, a szemem sarkából őt figyelem. Nem látszik rajtam, de érzem, hogy egy kicsit izgatott vagyok, bár nem tudnám megfogalmazni, hogy miért. Sok nőt hoztam már ide, még ha nem is pont az állványok közé. A helyiség sajátossága, hogy a függönyöket térelválasztóként is tudom használni, ahogy belépünk most is lesz olyan rész, ami le van választva.
- Felkészült, mademoiselle? – helyezem a kulcsot a zárba, és miközben elfordítom egy halvány félmosollyal visszapillantok rá.

avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Szomb. Szept. 08, 2018 12:24 pm



Ewan&Cat
before midnight

Az ilyen közös programokon tűnik csak fel, hogy annak idején mennyire élveztük egymás társaságát mostani férjemmel, legalább is én az övét biztosan. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, volt közös téma, hasonló gondolkodás és életkép, világnézet, a művészetek iránti rajongás.
Minden megvolt ahhoz, hogy egy közös életet hozzunk létre, még ha annak legnagyobb része színészkedés is.
Persze idővel a közös programoknak, beszélgetéseknek vége szakadt és inkább éljük a saját kis megjátszott, de mégis hihetetlenül szabad életünket.
Ilyenkor azonban jól esik egy kicsit beszélgetni, hülyéskedni, akár szócsatázni vele, amikor a feldobott labdák ide-oda cikáznak és van olyan valaki az ember mellett, aki leüti azokat.
- Abba most ne is gondoljunk bele, mi lenne, ha igazából a férjem lennél!– hangsúlyozom ki nyomatékosan a dolgot, de csak amolyan csipkelődő stílusban. inkább, de biztos vagyok benne, hogy most is veszi a lapot, mint mindig.
Igazából sosem gondoltam bele, hogy mi lenne, ha igazából házasok lennék vagy, hogy egyáltalán lenne férjem, hiszen itt az elejétől fogva letisztáztuk, miről is van szó, miből is áll a megállapodásunk és, hogy ebben mi a jó mindkettőnknek.
Ilyenkor, mikor nyilvánosan együtt mutatkozunk, egy kicsit mégis „egymáséi” vagyunk, és talán jelenleg pont azért zavar a szemtelen, nyomulós szöszi, aki fel próbáltja robbantani ezt a szövetséget.
Szemmel láthatóan ezt most Ewan se bánja, ezért már kevésbé érzem rosszul magam, amiért elhajtottam mellőle a ma esti jófogást.
Igaz, a kiscsaj még ezek után is próbálkozik ezerrel, de nekem sikerül ezt is lekezelni, mint általában az embereket. Egyesek szerint jól tudok bánni a szavakkal és az embereket is igen jól kezelem anélkül, hogy a viselkedésem esetleg durvának vagy bántónak hatna.
- Hamarosan, hölgyem. – válaszolok aztán még a lánynak talán kissé lekezelően, de ebből ő nem érezhet semmit, csak is egy kis távolságtartást a részemről. Az elengedhetetlen mosoly azonban most is megtalálható arcéleimen.
- Az lenne a legjobb, ha majd egyeztetne férjem menedzserével. (Van neki olyan egyáltalán?) – teszem még aztán hozzá, mielőtt távozunk a lány társaságából és ezzel részemről lezártnak tekintem ezt az untató és közhelyes társalgást, még ha ezt a szőkeség nem is szeretné és nem is veszi észre azonnal.
Miután meggyőződöm arról, hogy Ewan kicsit sem bánja az iménti önálló akciómat, megkönnyebbülni érzem magam, hiszen eszem ágában se volt elrontani az estéjét.
- Igen, ennyire. Tudod, előttem, nincsenek titkaid. – válaszolok Ewan szarkasztikus kijelentésére, habár igazából biztos vagyok benne, hogy sok mindent nem tudok róla. Abban azonban szintén biztos vagyok, hogy Ewan jobban kedveli az olyan nőket, akik kissé intelligensebb körökben mozognak még akkor is, ha csak egy egyéjszakás kalandról van szó. Nem tudnám elképzelni, hogy ő leállna akár egy útszéli ribanccal, aztán ki tudja, lehet, hogy meglepődnék. Viszont ez nem is az én dolgom volt, a lényeg csak az volt mindig, hogy amit csinálunk, az maradjon zárt ajtók mögött és ne a nyilvánosság szeme láttára történjen, ezért is kellett lepattintani az előbbi nyomulós alanyt.
Ewan következő kijelentése, vagyis inkább feltétele kissé kizökkent normális állapotomból és ugyanígy meg is lepődök rajta, hiszen rég volt már olyan, hogy közös programot szerettünk volna egymással.
Igazából elsőre fogalmam sincs, hogy komolyan gondolja-e a dolgot, avagy csak heccelni próbál, de azt tudom, hogy még mindig nincs kedve ehhez az eseményhez, ahogy most annyira nekem sem.
A főnököm hozzám való viszonya, a folytonos bámulása, fürkészése kezd egyre zavaróbb lenni, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni.
Nem is azért, mert annyira zavarna a dolog. Talán pontosan azért, mert nem zavar és a közelében én is kezdek egyre zavartabb lenni és furcsán viselkedni. Olyan érzés, mintha nem tudnék teljesen a munkára koncentrálni és ez hangyányit megijeszt.
Szóval talán szaván kellene fognom a férjemet és eltűnni innen valami olyan helyre, ahol ismét visszanyerem a magabiztosságomat.
- Hát persze, és ugyebár magadtól nem is találnál más valakit. – mondom kicsit ironikus stílusban, hiszen mindketten tudjuk, hogy erről szó sincs.
- Még majd megsajnállak. – nevetek fel halkan, majd ezután egy hosszú mosolyt is villantok felé csillogó szemekkel, aztán bevillant egy ötlet vele kapcsolatban.
Sose kérdeztem rá, hogy valójában már miért is nem alkot. Miután közelebbről megismertem, majd összeházasodtunk, valahogy sose volt alkalmunk – ami kissé vicces és meglepő is egyben – arra, hogy mélyebben elbeszélgessünk bármiről. Így tehát sose mentünk bele abba a témába se, hogy ő miért nem is fest már. Viszont most jövök rá, hogy engem ez igenis érdekel.
- Mit szólnál, ha csak egyszerűen lelépnénk és hazamennénk? – vetem fel az egyszerű, mégis felszabadító ötletem számára.
- Kinyitunk egy üveg jó vörösbort vagy akár egy pezsgőt, ha már azzal kezdtük az estét, aztán megmutathatnád nekem, hogy hogyan is fest egy igazi művész. – kacsintok rá és ismét csak halványan mosolygok, miközben arcát fürkészem, hogy most mennyire mondtam rosszat.
Semmi kötelezettség nem lenne a dologban, de talán mégis kiadhatná magából az érzéseit – már ha vannak neki -, ha egyáltalán van kedve ehhez az egészhez.
- Engem is taníthatnál kicsit. Most, hogy beszéltünk róla, kedvet kaptam egy régi hobbihoz, méghozzá a festegetéshez. – magyarázom nevetve, hiszen valóban volt egy kis hátsó szándék, önös érdek is ebben az ötletben.
- Nos, eléggé csábító az ötlet, Mr. Brooks, vagy menjünk tovább? – kérdezem szemébe mélyedve, mert egyelőre semmilyen választ nem tudok leszűrni tekintetéből.
Ewan kiismerhetetlen volt számomra, ha a saját alkotási vágyáról volt szó, hogy nem igazán tudtam, hogy mennyire díjazza majd ezen kicsinyes ötletet, ami hirtelen pattant ki a fejemből. Természetesen nem fogok haragudni, ha visszautasítja, de jó lenne, ha gyorsan történne valami, mert ismét elkaptam Hollins egyre jobban bennünket kiszúró tekintetét. Még csak az hiányozna, hogy visszatartson valamiféle munkahelyi ürüggyel…






[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 901
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


avatar
Munkások
Play by :
Lyndsy Fonseca
Kor :
31
Foglalkozás :
Apuci pici lánya, tárlatvezető stb.
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Kedd Aug. 07, 2018 9:27 pm


Cat & Ewan
Scenes from a Marriage  - Screenplay
- Nem tudom. Igazán kifejthetnéd – játszok rá, hogy nem értem, mire céloz, de valójában csak szórakozok, és ezt szerintem tudja is. – Mindig szívesen meghallgatlak, mikor éppen az erényeimről beszélsz.
Tudom, hogy a házasságunk nem mindennapi, sőt, olyan ritkán találkozunk, hogy inkább akkor lepődünk meg, amikor mégis összefutunk a konyhában egy pohár narancslé erejéig. De ez nem azért van, mert nem kedvelném őt. És azért bízom benne, hogy ő se szúrna szíven egy alkalmas pillanatban, mint Klütaimnésztra a nyertes háborúból hazatérő Agamamnónt. Bár ha jobban belegondolok ez az ágyban történt, vagy egy közös fürdőzés során?, köztünk pedig nincsenek ilyen meghitten intim, a férfi figyelmet csábító-sürgető vágyban feloldó pillanatok.
Nem mintha Cat nem lenne vonzó nő. Sőt. De mindketten tudjuk, hogy nem a vonzalmon alapszik a megállapodásunk. Ha összegabalyodnánk, az csak problémákat szülne, ezt mindketten tudjuk, és nem is kísértjük a sorsot. Megelégedtünk afféle barátság félével. Vagy tudja a fene, hogy pontosan mi ez.
Lehet, tényleg nincs köztük semmi a főnökével? Végül is mindegy, tényleg az ő dolga. Zárom is ki a fejemből a témát. A válaszán elvigyorodom. Még jó, hogy nem vagy az. Igen, ezzel tény, hogy mindketten csak jobban járunk.
- Ó, ez azért elég kitüntetett pozíció – jegyzem meg, mikor azt mondja, én vagyok az egyetlen, aki előtt sosem színészkedik. – Szóval, ha igazából a férjed lennék, ez is megváltozna? – vonom fel a szemöldököm egy sunyi mosollyal.
A megjegyzésén elmosolyodom. Érzem benne a heccet, de igazából szeretem, amikor ezt csinálja. Néha képes felébreszteni bennem a régi énem, aki sosem hagyott kontra nélkül semmi ilyesmit, és annyi őrültségbe beleprovokálható volt. Mára megkomolyodtam, és ha nagyon őszinte akarok lenni, ki is égtem, de ezt még Cat előtt is igyekszem úgy-ahogy titokban tartani. Hogy miért, azt mondjuk nem tudom. Már a szexet is unom. Unom a hódításokat, az egyéjszakás kalandokat, a bájolgást, hogy tettessem és produkáljam magam néhány percnyi gyönyörért. Rettenetesen unom ezeket a hazug, felesleges köröket. Talán csak megszokásból csinálom. Hogy mire vágynék, az viszont nem tudom.
- Azt jól teszed – kacsintok rá, de folytatni már nem folytatom, hanem elindulok az emelvény felé, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Meglepően hamar túlesek rajta, és csodák csodájára azon kapom magam, hogy túl is éltem. Cat csókja már a záróakkord, szeretem tőle ezt a gyengéd kis mosolyt, ami ilyenkor olyan, mintha őszintén tényleg csak nekem szólna. Ahogy elválunk, a tekintetem az övébe téved, majd ahogy a kattogásokat meghallom, elfordítom a fejem, őt pedig magamhoz húzom, hogy jól mutassunk azokon a képeken, és mindenki roppant elégedett legyen.
Mikor a szőkeség odalép hozzánk, eleinte csak érdeklődve hallgatom, mivel tényleg ismerős valahonnan, de a vizuális memóriám mindig is sokkal jobb volt a névmemóriámnál, de sokszor még magát a szituációt is nehezemre esik felidézni. Mentségemre szóljon, hogy művészként és egyetemi professzorként rengeteg emberrel kontaktusba kerülök, a számos kötelező rendezvényt nem is említve. Ez a keresgélés annyira le is foglal, hogy eleinte fel sem tűnik, hogy mennyire nyomul a kicsike, csak mikor már ott tartunk, hogy a kezembe nyomja a telefonszámát. Huha.
Automatikusan átveszem, de amit kér, azt ha akarnám, se tudnám teljesíteni. Ezt persze nem árulom el neki, de érzem, hogy a szituáció egyre feszítettebb, különösen, amikor Catre pillantok. Látom, hogy felhúzta magát a kis csöppségen, szóval igyekszem rövidre zárni a beszélgetést. Vagy talán még jobb, ha átengedem neki a válaszokat. Legalábbis… ez elsőre jó ötletnek tűnik.
A válasza hallatán viszont nagyon küzdenem kell, hogy se a szemöldökeim ne szaladjanak fel meglepettségemben, se a nevetés ne szaladjon ki belőlem, így leginkább csak megnyalom az ajkaim, és próbálok fapofát vágni.
- Ó. Ez nagy kár. Esetleg valamikor máskor? A napokban? – harcol tovább a kislány, de ha lúd, akkor legyen kövér alapon, én most már meg nem szólalok. Catre bízom a terepet.
- A legközelebb alatt melyik napot érti?
Engedek Cat száznyolcvan fokos irányváltásának, és néhány lépés erejéig jobbnak látom meg sem szólalni. Tudom, hogy ő úgyis megteszi, ha lehiggadt egy kicsit. A szavain pedig csak halványan mosolygok.
- Ennyire látszik, hogy alig tudom visszafogni magam? – kérdem árnyalatnyi iróniában fürdetve a szavaim, de nem pillantok felé. Kinőttem már ebből a korosztályból, és a stílusa amúgy sem az én ízlésem. Annyit nem ér, hogy hagyjam magam egész este fárasztani cserébe.
- De tudod mit? Van egy csereajánlatom. Egyezzünk meg abban, hogy valamivel kárpótolsz ma este. Ha már elkergetted a halacskámat, az a legkevesebb, ha kitalálsz valami programot helyette. Ehhez a flancoláshoz ma amúgy sincs túl sok kedvem. – Főleg a díj miatt. Nincs kedvem a gratulációk után arra is sorban válaszolgatni, hogy mikor láthatnak tőlem újra valamit. Egyszerűen meg akarok lépni, amilyen hamar csak lehet.
Nem tudom, Cat mit lát át ebből az egészből, de végül is nem is fontos, hogy annyira mélységében értse. Az viszont elég szokatlan tőlem, hogy ilyesmit vetek fel. Részben csak húzom, és lecsapom a labdát, amit ezzel a bocsánatkéréssel dobott felém. Hiszen első hallásra akár még egy erotikus színezetű kívánságnak is beillik. Részben pedig kihasználom az alkalmat, hogy valamivel kizsaroljam belőle: lépjen meg velem most rögtön. Annak ellenére, hogy fogalmam sincs, milyen terveket szövögetett ma estére.

avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Hétf. Júl. 23, 2018 5:27 pm



Ewan&Cat
before mindnight

Szeretem a csillogást, a halk zajokat, az elegáns termet beborító fényeket, a csendesen zengő klasszikus zenét, a magukat nagyra és kulturáltnak vélt emberek zsibongását, ami az ilyen eseményeket jellemzi.
Most is jól érzem magam, még ha meg is történt ez a kellemetlen kis jelenet a főnököm és a férjem közt, aki valójában nem is a férjem, csak papíron.
- Nem ezt mondtam, csak tudod, hogy értem. – nevetek ismét egy apró grimaszt megjelenítve arcvonásaimon az újabb mosoly mellett, amivel egy halk kacajt is visszafojtok, amikor megkérdezi, hogy a kedvességén lepődtem e meg.
Természetesen nem, de tisztában vagyok vele, hogy nem nőként tekint rám, legalább is nem olyan formában, hogy bókolnia keljen nekem és azzal is tisztában van, hogy ezt egyáltalán nem várom el tőle, ha mások nem hallják.
Továbbra is a díj miatt problémázik, de erre inkább már nem mondok semmit, csak egy újabb nevetéssel jelzem felé, hogy mennyire nem értek vele egyet. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem fogadnám el a nézeteit, s mg mindig jobb ez így, mintha ő is egy önmagától elszálló valaki lenne, mint a legtöbb kortárs művész.
- Tudom, én meg válaszoltam. - nyugtázom lazán, amikor úgy tűnik, felfogja, hogy nincs közöm a főnökömhöz, habár azért még egy ideg elszórakozik a témán, úgy téve, mint, aki nem hisz nekem.
- Kezdek megijedni, Mr.Brooks. Még jó, hogy nem vagy az. - kacsintok rá huncuton, mikor aztán közli velem, hogy ha igazából a férjem lenne, zsémbesebb lenne, mint az apám.
Persze, tudom, hogy ezt viccnek szánja, de mégis belegondolok egy pillanat erejéig, hogy milyen is lenne az éltünk, ha mi is igazi házasok lennénk. Vajon akkor is elszórakoztatna, amiket mond nekem?
- Te vagy az egyetlen, aki előtt nem is színészkedem. – teszem hozzá még egészen halkan, amikor csak azért is úgy tesz, mint aki nem hisz nekem a szexuális életemmel kapcsolatban, és akit valóban érdekel.
Az ilyen részleteket azonban nem igazán szoktunk megbeszélni, mindkettőnknek megvan a tartalmas vagy éppen kevésbé tartalmas magánélete, amit nekem speciel főként a munka képez.
- Komolyabb, bizony. Mondjuk nem egy éjszaka, hanem több.
– felelem neki pajkosan, egy kicsit heccelve őt, hiszen tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem híve a hosszan tartó kapcsolatoknak. Ennek mondjuk sosem pedzegettek az okát. Ránézve megállapítható, hogy nem egy bányarémről van szó, habár már rég nem nézegetem őt, de talán neki van igaza, hogy kihasználja az őt körülrajongó gyönyörű lányok társaságát.
- Mondom, hogy kezdek lassan félni. – válaszolok körülbelül olyan stílusban neki, mint ahogy nekem tette a kijelentést, miszerint én vagyok a legkomolyabb áldozata, de ezzel az emelvény felől fel is hangzik a neve, ő pedig elindult teljesíteni az utált kötelességét, amire szerinte rákényszerítette ez a rossz város.
A beszéde csodás, talán mégis közhelyes azok számára, akik nem ismerik azt az oldalát, amit én igen. Azonban pont elég ahhoz, hogy elhitesse a közönséggel, hogy mennyire hálás ezért a díjért.
Végül ugyanazt teszi, mint mindig és rólam kezd el ódákat zengeni, miszerint ez a díj sose lett volna az övé, ha én nem vagyok.
Mindketten tudjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz, de az engem bámuló tömeg nem tudja. Persze, már engem néznek, és nem őt – jó taktika. Ismét érzem magamon az engem egyszerre csodáló és irigylő tömeg pillantásait. Irigylik az életem, irigylik a férjem és a társadalmi helyzetem is, de csak én tudom, hogy az életemben nincs sok irigylésre méltó dolog. Legfeljebb a szabadságom, ami Ewannel együtt érkezett a csomagban.
Csak akkor kúszik le arcomról a külvilágnak és a fotósoknak szóló boldog mosoly, amikor a férjem visszatér hozzám és eljátszuk a mi saját kis mű szájra puszinkat. Ekkor is mosolygok, de már nem annyira szélesen, nem kifelé, hanem most csakis rá.
- Tökéletes. Még én is majdnem elhittem.- felelem neki a szokásos első kérdése hallatán, viszont most nem hazudok.
Amint vége a produkciónak, ismét legyeskedni kezd Ewan körül az előbbi csinos kis szőke lány, de most már nem teketóriázva hozzánk is lép. Akarom mondani a hites férjemhez, mert elsőre nem úgy tűnik, hogy engem is észrevesz.
 A nézése, a testtartása mind arról árulkodik, hogy mennyire meg akarja szerezni magának akár egy éjszaka erejére is, nem törődve a meglévő korkülönbséggel. Tudom, hogy igazam van, elvégre én is nőből vagyok, habár sosem én vagyok az, akik a pasikra hajt, megvárom, hogy ez fordítva következzen be.
Távol álljon tőlem az Ewan iránti féltékenység bármilyen formája, de ez a lány értette a módját annak, hogy hogyan ne vegyen rólam tudomást.
Bevallom, kezd bosszantó lenni, hogy úgy próbálja becserkészni az ember lánya férjét, hogy még az asszony is jelen van.
Kezdem kissé bántónak érezni a helyzetet, mert láthatóan nem tudja, hogy hol van a helye. Ráadásul ez egyáltalán nem támogatja a mi tökéletes szerepünket sem. Pontosan az ilyen nők miatt tart a világ ott, ahol van, azért szűnik meg az erkölcsösség minden formája lassan.
Persze, Ewan azzal van, aki neki tetszik, de jómagam sosem vetettem ki a hálómat házas férfiakra, pláne nem, ha annak felesége is jelen van.
Elkerekedett szemekkel pillantok Ewanre, amikor a kiscsaj azt kéri, hogy fesse le őt, mert ebből látszik, hogy mannyire el van tájolódva. Nem tudja, hogy lehetetlent kér.
Aztán meg jön az újságírással is minek keretében tálcán kínálja fel magát, amitől bennem egy pillanatra felmegy a pumpa. Az okát nem tudom, hiszen nem szabhatom meg, hogy a mellettem álló férfi kivel tölti az idejét és még véletlenül se akarok neki rosszat, de ami sok, az sok.
- Ó, mi pont egy konkurens lapnak adunk ma interjút, drágám. Nem hinném, hogy ez etikus lenne. – lépek kicsit közelebb művész férjemhez, majd határozottan belé karolok. Nem hazudok, valóban van egy ilyen programunk, de nem ma estére, hanem másnap reggelre. Minden esetre, ezt a lánynak nem kell tudnia.
- Sajnálom, kedves, talán majd legközelebb szerencséd lesz. Most viszont vannak, akik gratulálni szeretnének. – kacsintok a lányra, azzal egy kicsit erőteljesebben Ewan-be csimpaszkodva elvezetem őt az emberek sűrűjébe.
- Ne haragudj, de nem bírtam már ezt a nyáladzást hallgatni.  – fordulok aztán hirtelen a párom felé, mikor kapcsolok, hogy talán durva volt a viselkedésem.
- De, ha valami rosszat tettem, az a kis szöszi még mindig ott áll utánad bámulva, szóval bármikor visszamehetsz. – kacsintok rá egy sajátos grimasz keretében, habár a szerepünket tekintve nem most van itt az ideje ennek.




[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 1025
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


avatar
Munkások
Play by :
Lyndsy Fonseca
Kor :
31
Foglalkozás :
Apuci pici lánya, tárlatvezető stb.
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Szer. Júl. 18, 2018 12:35 pm


Cat & Ewan
Scenes from a Marriage  - Screenplay
Mondjuk, hogy igen? Erre egy kicsit a szemöldökeim is kíváncsian feljebb vándorolnak. Ez vajon mit jelent pontosan? Felé is fordulok, hogy lássam az arcát.
- Pedig illene hozzád – mosolyodom el a kis története hallatán. Így már minden világos. Az apja egy jelenség, nagyjából épp olyan kellemes, mint az enyém, mindketten megvetik a művészeket, de nem is csak úgy ímmel-ámmal, az én apám példának okáért kitagadott a családból, mikor megszöktem a szigora elől, és Párizsba mentem festészetet tanulni. Egy kicsit erős reakciónak vélem, de ha onnan nézzük, hogy egy katonafamíliáról beszélünk, ahol a hivatás generációról generációra öröklődik, valamivel talán érthetőbb, még ha nem is olyasmi, amivel valaha is egyetértenék. Fogalmam sincs, hogy születtem épp oda, tőlem olyan messze áll a politika, a háborúskodás és a fegyverekkel… A gondolatom azonban megtörik ennél a pontnál. Ez egy olyan zsilip, amit most a legkevésbé sem akarok felnyitni.
- Vagy úgy. Mi tagadás, ez egészen jól megy. – Egy év alatt már jócskán volt alkalmunk begyakorolni a szerepeket, és mostanra tényleg művészire fejlesztettük a pöpec házasélet imitálását. Olyannyira, hogy néha még én is elhiszem. Például, mikor így a derekára fonódik a kezem, és magamhoz húzom egy csókra, nem most, sokkal inkább mikor már jó sok ital dolgozik bennem, előfordul, hogy emlékeztetnem kell magam, miről is szólt az egyezségünk. De ez viszonylag ritkán fordul elő, és ő akkor sem vesz észre belőle semmit. Szerencsém van vele, jó, hogy jóban vagyunk, különben nagyon nehéz is lehetne ez az egész.
- Meglepő, hogy kedves vagyok? – csapok le a mondatára. Tudom, hogy nem kap tőlem annyi figyelmet, mint amennyit érdemelne egy jó férjtől, de azért szeretem abba a hitbe ringatni magam, hogy nem vagyok vele goromba. A kérdésem a halvány mosollyal elsősorban úgy hat, mintha szándékosan érteném félre, amit mondott, de azért egy kis őszinte csodálkozás is megbújik benne.
A kontráján viszont szélesen elmosolyodom.  – A díj után már mindenre. – Ha azt túlélem, utána már semmi nem okozhat gondot. Szeretném, ha nem látszódna rajtam, hogy vonakodva veszem át, de Cattel ellentétben annyira jó színész sajnos nem vagyok.
Hollins jön, és szerencsére hamar megy is tovább, bizonyára sok a dolga, hiszen ma ő a házigazda. És én ezt valahogy cseppet sem bánom. Épp elég volt az a pár mondat, ami elhagyta a száját, tényleg irritál, de Cat kedvéért próbálom visszafogni magam… amennyire tudom.
- Természetesen nem kell – javítom is magam, hisz’ igaza van. Tényleg számonkérően hangozhatott egy kicsit, pedig egy szavam sem lehet, hogy mikor, kivel és mit csinál. Ahogy tájékoztatnia sem kell. – Csak kíváncsi voltam.
A játékos kérdése és pillantása azt sugallja, hogy különösen élvezi ezt a témát. Vagy csak azt, hogy behúztam magam a csőbe. Mintha én lennék a féltékeny férj, és most már le sem tudom mosni magamról, a magyarázkodással inkább csak magam alatt süllyesztem a hajót. Szóval taktikát váltok.
- Most már tudok – jegyzem meg halvány mosollyal. – Remélem, nem hitted, hogy nem fog feltűnni. Én mindent kiszúrok. Nem is járnál jól velem, ha tényleg én lennék a férjed. Még az is lehet, hogy apádnál is szigorúbban őrködnék feletted. – Hogy ebből mennyi komoly, és mennyi nem, azt neki kell kihámozni.
- Hiszi a piszi – szélesedik ki egy kicsit a mosolyom a tagadására. Persze most már én játszom a játékot, amit ő kezdett meg az előbb. Nem is tudom, hogy elhiggyem-e. Ha a fickóval tényleg nincs is viszonya, na de senkivel? – Előttem nem kell színészkedned.
- Komolyabb? – próbálom helyesen értelmezni a kérdést. De a pár évvel ezelőtti válásom óta nem nagyon van az életemben semmi komolyabb. Csak szex. Az viszont elég nagy kanállal. Bár mostanában mintha már ebből is kezdenék kiábrándulni. Mintha nem vágynék igazán senkire, vagy nem tudnák igazán felkelteni az érdeklődésem. Néha megfordul a fejemben, hogy kiégtem volna? Valamilyen szempontból biztosan.
Miközben ezen morfondírozom, hirtelen meghallom a nevem a távolból. Fel sem tűnt, hogy már elkezdődött a műsor, de úgy látszik, Hollins velem nyit ma este. Ide érzem, hogy mennyire szeret.
- A legkomolyabb áldozatom, te vagy – pillantok játékosan Cat szemeibe, majd egy félmosollyal távozom is, hogy eleget tegyek a kérésnek, és utat törve magamnak az öltönyök és színes estélyi ruhák között, feltornázzam magam a kis emelvényre.
Az esemény szerencsére nem tart tovább néhány percnél, amíg megkapom a rövid méltatást, köszönetet mondok, és a díjat átvéve lemasírozok azon a pár lépcsőfokon. A város kitüntetett művésze lettem, és persze Cat felé hálálkodtam. Mióta házasok vagyunk, azzal szórakozom, hogy burkolt szerelmes vallomásokat szavalok neki a mikrofon mögül, és ebben az a jó, hogy a végére őt már sokkal többen nézik, mint engem. Most is kapott egy szép csokornyi bókot, és közben az jár a fejemben, milyen furcsa, hogy lényegében ezekben a pillanatokban a legmélyebb a kapcsolatunk, mikor a legnagyobb távolság van köztünk.
- Milyen voltam? – A szokásos első kérdés, ahogy visszaérkezek hozzá. És a körülöttünk héjázó fotósok számára még tartozunk valamivel. Szabad kezem a meztelenül hagyott hátára fut, hogy közelebb vonjam magamhoz, és odahajolok hozzá egy csókért. Ilyenkor mindig csak egy szájra puszi játszik nálunk, ez a mi csókunk, elegáns és visszafogott, de nem elkapkodott, vagy felületes, fontos, hogy hiteles legyen. Habár még sosem csókoltam meg igazán. Szenvedélyből. Vajon ügyes szerető? – siklik végig a gondolataimon a kérdés, de egyetlen másodperc után már tova is tűnik.
Most már letudtuk a kötelezettségek nagy részét mára. Jöhet az est lazább része.
- Engedje meg, hogy gratuláljak, Mr. Brooks – lép oda hozzánk egy szőke leányzó, szemtelenül fiatal, hamvas húszas évei legelején járhat. Az alakja tízből tízes modellalkat, amit játékosan sodort koktélruhája sem óhajt túlságosan takargatni. Próbálom felidézni, hogy honnan ismerhetem, de…
- Az egyetemi előkészítőjébe jártam tavaly, biztos emlékszik rám – pillant rám jelentőségteljesen –, de végül meggondoltam magam, és inkább a modellkedés mellett döntöttem. Azt azért sajnálom, hogy így nem lehetek a diákja. Biztosan sokat tanulhatnék öntől.
Így már nekem is dereng valami.
- Emily… igaz? – erőltetem meg a memóriám. A diákjaimmal sosem kezdek, főleg, ha még kiskorúnak számítanak, bár egy húsz éves leányzó manapság már mindennek kinéz csak nem kiskorúnak. Azért azt nem tagadom, hogy képesek kísértésbe hozni.
- Úgy van – mosolyodik el, és elő is húz a falatnyi táskájából egy névjegyet. – Ezt tegye el, kérem. A napokban fel fogom hívni. Pár hét múlva adom be a jelentkezésem a Victoria Secrethez, és nagyon szeretném, ha öntől is lenne néhány kép a portfóliómban. Az ára nem számít, csak nagyon kérem, szakítson rám egy kis időt. Nem leszek hálátlan – nyújtja át a kis kártyát, majd rám és Catre is átpillant, akiről eddig azért nem nagyon vett tudomást. – Ugye nem zavarja, ha felteszek még néhány kérdést a New York Daily News számára? A modellkedés mellett újságírást is tanulok – teszi hozzá titokzatos mosollyal.
Előbb Catre nézek, majd vissza a kis üdvöskénkre. Nehéz vele tartani a tempót.
- Kérdezzen csak. A képeket nem tudom megígérni, de beszélünk még róla. – Azzal átveszem tőle a kis kártyát.
- Nagyon hálás vagyok, Mr. Brooks! - veszi máris készpénznek, pedig nem ezt mondtam. - Hogyan fogják megünnepelni a mai sikert? – Erre azért pislogok egyet, de aztán gyorsan rájövök, hogy épp egy bulvárlapnak adunk interjút. A választ át is engedem Catnek.


avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Hétf. Júl. 16, 2018 1:03 pm



Ewan&Cat
before mindnight

Ewan azt a fajta férfit testesíti meg, akivel valóban el lehet beszélgetni, ráadásul még értelmes is mindaz, amit közölni szándékozik, sok hozzá hasonló magas pozícióban álló pasival ellentétben.
Ő egy igazán intelligens férfi és ezzel együtt úriember is, amit már az első találkozásunkkor is leszűrtem.
A legtöbb pasas, akivel találkozom, hamarosan a lényegre tér – habár ez az utóbbi időben nincs is ellenemre -, és szinte már a szemével levetkőztet, ahogy azt ő is mondta az imént, de ő maga sosem volt ilyen még a megismerkedésünk alkalmával sem. Úgy néz ki, valami másféle módszere van arra, hogy levegye a nőket a lábáról.
Szóval ritka dolog az, hogy ő valamit nem hagy szó nélkül, így történt ez a taxiban is, amivel az ünnepély felé igyekeztünk.
- Mondjuk…, hogy igen. – felelek elgondolkodva arra a kérdésre, hogy festettem-e valaha, hiszen valóban volt egy ilyen próbálkozásom, de apám tett róla hogy erről (is) lemondjak. Mondjuk, hogy volt egy próbálkozási időszakom, mikor bontogatni kezdtem a szárnyimat. De tudod, apám, hogy áll ahhoz, hogy művész legyen belőlem, így gyorsan kiíratott a szakról. Maradjunk annyiban, hogy ez volt az egyetlen jó döntése velem kapcsolatban, és jobban megy nekem ez elméletben. – nevetek fel halkan, hiszen valóban nem tudnám most elképzelni, hogy én magam fessek, habár lehet, nem lenne rossz feszültség-levezető.
- Hát hogyne, biztos csakis ezért kapod ezt a díjat. – emelem égnek tekintetemet, mert egyszerűen érthetetlen ez a férfi, s nem vagyok hajlandó vele erről további vitát folytatni, hiszen mindenki tudja, hogy nagyszerű alkotásokat adott ki kezei közül.
Ezek után szinte felüdülésként hat, ahogy belépünk a zümmögő tömegbe, még ha színpadon is érzem magam.
- Nem vagyok. Ma csak az a dolgom, hogy melletted tetszelegjek, hallgassam az emberek ömlengését, amivel téged dicsérnek és úgy tegyek, mint aki a világmindenség kincsét kapja a férje díjával együtt. – válaszolok kérdésére most már halkan elnevetve magam, habár már elég jól ment nekem ez a szerep.
- Köszönöm. Milyen kedves vagy. – válaszolok olyan stílusban, mint aki nagyon meg van lepve, habár valóban nem mindennap kapok tőle ilyen bókokat, sőt, semmilyent, de ez így van rendjén. Csodálom, hogy most egyáltalán észrevette.
Igaz azt is tudom, hogy soha nem vett volna el olyan nőt feleségül, akinek nem elégedett a külsejével, de csupán ennyi volt a mi történetünk.
- Mondja ezt Mr. Casanova, aki az est végére még ennél is több ajánlatot fog kapni. Felkészültél?– kacsintok rá még mindig mosolyogva, hiszen ez volt a védjegyem. Biztos vagyok benne, sőt, tudom, hogy minden rendezvény, parti után kap a nőktől ajánlatot, de ismerem az ilyen nőket és azt is, hogy mennyire számít nekik, ha egy elismert személlyel töltetik az estét, még ha csak egy estéről is van szó. Az, hogy Ewan ma este a díjazottak között lesz, csak nyomni fog népesszerűségén.
Én sosem voltam hozzájuk hasonló, de lehet azért, mert én ahhoz a körhöz tartoztam, amiben Ewan is mozgott.
Abban a pillanatban, ahogy Mr. Hollins csatalakozott hozzánk és rólam kezdett el beszélni látom a „páromon”, hogy mennyire irritálja őt a főnököm. Azt is tudom, hogy ha nem lenne ennyire kulturált, sokkal durvábban szólna vissza neki. Habár azt is tudom, hogy engem is tisztel annyira, hogy nem hoz kellemetlen helyzetbe a munkaadóm előtt.
Alig bírom ki, hogy ne pukkadozzak a nevetéstől a párbeszédünk hallatán, de a végére a helyzet inkább kínossá válik számomra, mint tűnik viccesnek.
- Nem hittem, hogy közölnöm kell ezt veled. – vigyorodok el, mikor végül is Hollins távozik körükből és egy rövid időre újra kettecskén maradunk.
- Miért? Tudsz róla? – kérdezek vissza kissé játékosan, szemöldökömet megemelve, de nem szeretném, ha ez a kép maradna meg neki, így inkább komolyan válaszolok.
- Nem, amúgy nincs vele viszonyom, és ha tudni akarod, jelenleg senkivel sincs. – egészítem ki az előző mondatokat egy leheletnyi információ adaggal, éppen csak annyival, amennyivel szükséges, ha már így feljött ez a téma.
- De, ha már így megkérdezted, neked van most valami komolyabb áldozatod? – kérdezem enyhe gúnnyal a hangomban, de részemről ez csak amolyan piszkálódás számba megy, még véletlenül se bántón gúnyos.
Nem igazán szoktuk megvitatni egymással a szerelmi-szexuális életünket, de ha már így hozta a sors, miért ne beszélgethetnénk néha? Régebben több közös beszélgetést ejtettünk meg, ma már szinte alig szánunk erre alkalmat. Azt hiszem, mindkettőnket beszippant a munka és a saját kis világa.
- Néha még jók valamire ezek a rendezvények is: megtudok ezt-azt a férjemről. – teszem hozzá halkabban, miközben most én karolok belé, mert észreveszem, hogy egy modellnek tűnő kis szöszi köröz körülöttünk, pontosabban Ewan körül. Próbál feltűnésmentes lenni, nem sok sikerrel. vajon volt már köztük valami? Mert nagyon úgy néz ki.



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 750
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


avatar
Munkások
Play by :
Lyndsy Fonseca
Kor :
31
Foglalkozás :
Apuci pici lánya, tárlatvezető stb.
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Szomb. Júl. 14, 2018 12:29 am


Cat & Ewan
Scenes from a Marriage  - Screenplay
Nem arról van szó, hogy nem szeretem a társaságot, vagy a különféle rendezvényeket, mondhatni én is ebben nőttem fel, és a munkámhoz is szorosan hozzátartoznak a reprezentatív feladatok, a kapcsolatok építése, ápolása, egy művésznek lételeme a pezsgés. Meg is zavarodnék bezárkózva.  
Erre a ma estire is sokkal szívesebben jönnék, ha nem sóznák rám ezt az átkozott díjat. Tudom, hogy Cat sem érti, hogy mi bajom vele, ahogy senki más sem – különben nem díjaznának –, de számomra ez inkább megalázó, semmint elismerés lenne. Arra emlékeztet, amikor ontottam magamból a festményeket, nagyon hamar felfedeztek, talán túl hamar is. Rengeteg díjam volt, az összes versenyt megnyertem, kedvem szerint válogattam a megrendelések között. Annyi ötletem volt, hogy ha éjjel-nappal festettem volna, sem tudtam volna mindent megvalósítani. Tudtam, hogy ki vagyok, a helyem , és hogy mit képviselek. Most viszont… Csak azt tudom, hogy ki voltam, ahogy mások is ez az emlék előtt tisztelegnek, amikor professzor úrnak szólítanak az egyetemen, ehhez az emlékhez beszélnek a különböző estélyeken, és ennek az emléknek ítélnek díjat ma is. Szinte hallom a kimondatlan kérdést: mikor alkot már valamit a nagyra becsült művész urunk? Itt lenne már az ideje, hátha majd ettől megtáltosodik.
Halkan felsóhajtok, mikor Cat is épp ezt dörgöli az orrom alá. Ő kimondja.
Ő megteheti. Hisz’ a feleségem, mégsem tud többet rólam, mint az egész díjazós díszkompánia. Nem is várom, hogy megértse. Ezt a mondatot inkább figyelmen kívül is hagyom, és az eggyel előtte lévőre reagálok.
- Festettél már valaha? – kérdem egy kis frissen éledt kíváncsisággal. Egy szenátor lányáról végül is nem elképzelhetetlen, hogy kipróbálja, ha érdekli az ilyesmi, még azt is el tudom képzelni, hogy direkt a szülők fogadtak fel neki valami be nem futott, de legalább szexi magántanítót, aki órák után anyucit is elszórakoztatta. Na jó, inkább ezt nem gondolom tovább.
- Vagy mert úgy vannak vele: hátha csak egy kis biztatás hiányzik, és ettől majd megszáll az ihlet, ha pedig megtörténik eme csoda, hálám jeléül náluk fogok kiállítani – vetek fel egy másik lehetőséget továbbra is erősen szkeptikus és nem sokkal vidámabb arckifejezéssel. – Vagy egyszerűen csak nem jutott jobb ötlet az eszükbe. Az én nevemmel, valljuk be, nem sok rizikót vállalnak – döntöm hátra a fejem a taxiban. Bárhogy is van, csak a saját sikertelenségem bizonyítékát látom ebben a nagy megtiszteltetésben. Úgyhogy nincs is kedvem ezzel foglalkozni. Mostanában ritkán találkozok Cattel, inkább megpróbálok rá koncentrálni.
Mikor megkér, hogy lehetőleg ma este ne szabotáljam semmivel a hosszas szervezkedésüket, elmosolyodom. Valóban, ez most neki is csak félig szórakozás, ha jól sejtem.
- De ugye ma este nem vagy szolgálatban, attól hogy a Metropolitanban lesz ez az egész felfordulás? – Úgy értem, lesz-e bármi kötelező feladata az én megtapsolásomon kívül, vagy a szokásos kis házas életünk következő epizódja lesz porondon, úgy nagyjából éjfélig.
- Mi az, hogy… - koccintom hozzá a poharam lágyan az övéhez, miután bejutunk, a kezem pedig az első korty után rögtön a derekára siklik, és közelebb hajolok hozzá, mintha valami nagyon bizalmasat akarnék súgni a fülébe. – Mondtam már, hogy remekül áll ez a ruha?
Cat nagyon szép nő, nem is kívánhattam volna dekoratívabb hölgyet a kirakatba. Tudom, hogy tisztában is van ezzel, de azért szeretem hizlalni az önbizalmát.
- Kapásból három-négy fickót látok, aki szívesen megszabadítana tőle – súgom oda pár pillanat múlva, mosolyogva, de ekkor bele is botlunk a főnökébe.
- Mr. Hollins – biccentek apót. – Rég találkoztunk. Úgy tűnik, remek este lesz. – De még mennyire, hogy az lesz. Nem kedvelem különösebben a fickót, de Cat, úgy emlékszem, jókat mondott róla. És az előbb is hangsúlyozta, hogy fogjam vissza magam, bizonyára miatta.
Mikor a díjamról kezd beszélni, kísértést érzek, hogy ráborítsak egy salátás tálat. Egy újabb, megérdemelt díjat. Értem én a célzást, pöcsfej. A folytatástól viszont akaratlanul is felszökik egy kicsit a szemöldököm. Hogy a helyemben mit csinálna Catherine-nel, jobban örülnék, ha nem előttem részletezné. De ha már itt tartunk, ezt a célzást is értem. Pedig ez nem is nekem szól. Már legalábbis remélem.
- Megnyugtathatom, Mr. Hollins, tisztában vagyok vele, hogy milyen jó munkaerőnek bizonyul, és büszke is vagyok a teljesítményére – pillantok előbb a férfira, aztán Catra is, de ez utóbbi hiba volt, mert félő, hogy mindjárt elnevetem magam. Cat tudom, hogy érti, Hollinsról csak sejtem, de reménykedem benne, hogy ettől világosabban nem kell fogalmaznom. Cat lehet, hogy ezért is leszedi a fejem, ha elment, de nem tudtam megállni. – Örülök, hogy ön is értékeli. A következő rendezvényen akár ő is kaphatna egy jól megérdemelt díjat, nehogy a végén kisebbségérzete legyen. A nők szeszélyes teremtések. Ugye számíthatok a segítségére? – Ez után azért már nem merek Catre nézni. De az egész szöveget bujkáló mosollyal adom elő, minta végig csak szellemeskednék, mert hát ennyire fel vagyok dobva ettől a hihetetlen megtiszteltetéstől. Meg attól, hogy az orrom előtt udvarol a feleségemnek.
- Nem is mondtad, hogy hajt rád a fickó – dobom fel a témát, miután elkanyarodtunk a hallótávolságából. – Vagy viszonyod van vele, csak azt hiszi, nem tudok róla? – Végül is tényleg nem, erre jól tippelt, de nagyon tud irritálni ez a fajta modor, amit az előbb megcsillogtatott.


avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Csüt. Júl. 12, 2018 10:25 am



Ewan&Cat
before mindnight

A számos rendezvények és partik sora az életem részei már nagyon régóta, gyerekkorom óta, s habár azóta sok változás történt az életemben, ez a dolog most sincs másképp.
Őszintén megmondom, hogy ezt az egyetlen dolgot, ami a társadalmi pozíciónkkal jár, mindig is szerettem.
Csak feltételezem, hogy a „férjem”, Ewan, az ilyesmit kevésbé élvezi, mint én, legalább is a ma estét biztosan.
Már hetek óta tudom, hogy a New York-i Művészetek Hetén ő is díjazott lesz, viszont ezt eszem ágában sem volt neki elmondani. Nem azért, mint az normális pároknál szokás, hogy netán meglepetés érje, pusztán azért, mert annyira azért ismerem, hogy ő ezt az elismerést egyáltalán nem fogja értékelni. Sosem beszélgettem erről vele mélyebben, hogy miért van ez, de nagyjából sejtettem, viszont arról sem esett szó soha köztünk, hogy miért is nem alkot tovább.
Már egy hete megbeszéltük, hogy mikor és mivel megyünk a rendezvényre, természetesen együtt, majd amikor eljött az idő, felvettem magamra egy alkalomhoz illő, elegáns kék ruhát. Sosem izgultam azon, hogy hogy nézek ki, de valahogy mindig összejött, hogy kifogástalan legyen a kinézetem – mások szerint és a lapok szerint.
Viszont én abban a helyzetben vagyok, hogy nem a férjemnek öltözök, sem másnak, csakis saját magamnak.
Már napok óta nem jött össze, hogy Ewan-nel társalogjak, habár nálunk ez volt a normális, így most kissé idegennek, mégis üdítőnek hat, amikor az átadóra vezető úton végül ez megtörténik.
Igazából Ewan áratlan méltatlankodása az, ami megtöri az úton csendesen sikló jármű csendjét, miközben suhogunk a belváros felé, és amin szinte abban a pillanatban mosolyogom kell.
Már éppen válaszolni szeretnék, de mielőtt megtehetném, ő folytatja rövidke kis monológját, ami még mindig ugyanarról szól.
- Természetesen tudtam róla. – szólalok meg végül egy apró kis mosollyal a szám sarkában, mikor egy szusszanásnyi időre elhallgat. Természetes, hogy tudok róla, hogy kiket is fognak ma este díjazni, hiszen háttérben a szervező szereppel is rendelkeztem, mivel az idén ez az esemény a Metropolitan Művészeti Múzeumban zajlik le, azaz a munkahelyemen. A főnököm egyre több feladattal biz meg az utóbbi időben, ami már messze túlhaladja a tárlatvezetői álláskört, viszont én szívesen teszem, hiszen mindig is pártfogoltam a művészeteket. Nem is értem, hogy ő miért tiltakozik az egész ellen ennyire, mikor egy nagyszerű művész rejlik benne, aki ráadásul elismert, attól függetlenül, hogy az utóbbi időben valóban egy tollvonást se rakott le a vászonra. Mások még így is értékelnék a helyzetet a helyében, de ő mindig is más volt, mint a többi festőművész.
Csak akkor nézek az irányába, vagyis inkább pillantok felé, amikor megkérdezi, hogy átvenném- e helyette a díjat.
- Hogyne venném. Még festek is helyetted. – felelek neki aztán, majd nem bírom ki és megesztek magamnak egy halk kacajt is mellé.
- De mondjuk, ha egyszer elkezdenél festeni is végre, akkor talán, csak talán, nem lennének most ilyen problémáid. – szalad ki a számon, de aztán gyorsan elhallgatok és hanyagolom a témát, hiszen tudom, mennyire nem hajlandó erről a művészeti válság dologról beszélni, ha ez az egyáltalán. Az ő élete, az ő dolga volt, így inkább nem foglalkoztam ezzel, de így megjegyezhetem, ha már felhozta a témát.
- Nem tudom, miért nem valamelyik diákodat kérték fel. Talán azért, mert te magad tehetségesebb vagy náluk? – alkotom is meg kérdésszerűen a választ, miközben most megfigyelem arcát, hogyan zsörtölődik tovább.
- Igen, hogy is felejthetném el. – jegyzem meg, amikor elékeztet a tényre, hogy volt már olyan eset, hogy tovább adott egy hasonló értékű díjat. Az is egy vicces helyzet volt, és attól függetlenül, hogy valójában nem voltunk házasok, mellette az ilyen rendezvényeket sosem unatkoztam. – De most kérlek, ne tedd! – teszem még hozzá halkan, mivel ez az egész a munkahelyemen fog megtörténni, nem szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni a főnököm előtt.
Szerencsre már nincs sok ideje a tiltakozásra, mert végre megérkezünk a múzeumba, mi pedig elkezdjük játszani a megszokott szerepünket , vagyis lejátszunk a tökéletes házasság egy újabb felvonását a nagyközönség előtt.
Amikor belépünk a terembe, azonnal itallal kínálnak bennünket, amit mi örömmel fogadunk mindketten, de talán az ő számára ez most nagyobb megkönnyebbülés, mint nekem.
- Nagyszerű lesz. Biztosan passzol majd a kis szerepedhez. – kacsintok rá mosolyogva, hiszen látom, hogy ekkor igen sok szempár vetül felénk. Már megszoktam, hogy amikor együtt belépünk valahová. A nők irigykedve nézek rám, mintha megfogtam volna Ewannel az Isten lábát és mintha az egész életemet magukénak akarnák. Már nem is zavarnak ezek a pillantások, mint ahogy azoké a férfiaké sem, akik szívesen lennének a „drága férjem” helyében.
- Ó, Mr. és Mrs Brooks, végre megérkeztek! – lép hozzám a főnököm, Frederick B. Hollins, szinte azonnal, ki szintén igen elismert ember azokban a körökben, ahol mozgolódom. Én is elismerem őt, hiszen mindig szívén viseli a múzeum és a művészpalánták sorsát, szeretek vele együtt dolgozni. Habár újabban van benne egy-két zavaró dolog, amit nem értek.
- Remélem, büszke a férjére, Catherine, hiszen egy újabb megérdemelt díjat kap. Bár én a helyében a feleségemre is büszke lennénk, ha ennyire jó munkaerőnek bizonyulna. – fordul most rákacsintva Ewan felé, és még most sem értem, miért engem fényez, amikor annyi tehetség fordul meg az múzeumban.
Az utóbbi időben furcsán viszonyul hozzám és úgy érzem, túl akarja lépni a kollegiális határt velem szemben, bár ennek egyelőre nem tanúsítok nagyobb jelentőséget, s jelenleg nincs is időm rá.


[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 859
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


avatar
Munkások
Play by :
Lyndsy Fonseca
Kor :
31
Foglalkozás :
Apuci pici lánya, tárlatvezető stb.
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   Szer. Júl. 11, 2018 1:35 pm


Cat & Ewan
Scenes from a Marriage  - Screenplay

- Te tudtad? – mondom ki végre, a taxiban, amit már hosszú órák óta magamban tartogatok, mióta csak hazaért koradélután. Megbeszéltük, mikor indulunk este, aztán mindketten elszöszöltünk valamivel a magunk módján, nem hoztam fel a témát.
De nem, igazából napok óta nem, mióta csak eljutott hozzám a hír, hogy díjat fogok kapni az idei művészetek hete megnyitóján. Az elismerést odaítélő bizottságban pedig benne volt a múzeum igazgatója is, ahol Cat dolgozik, így talán jogosan formálódott meg bennem a kérdés.
- Tudtad, igaz? – De nem szólt. Még szerencse, hogy a bizottság egy másik tagja, az egyik jó baráto, felhívott, hogy megsúgja a jó hírt. Ha ott tudom meg, szerintem szívrohamot is kapok.
- Micsoda hülyeség. Díjazni valakit, aki öt éve egy vonást sem festett. Ahelyett, hogy valami fiatal, feltörekvő művészt támogatnának vele. Inkább ki se megyek. Átveszed helyettem? – pillantok rá futólag, de talán tudja, hogy ez már az a pillanat, amikor a bosszúságom egy kicsit múlófélben van, akkor kezdek ilyen viccbe hajló képtelenségeket puffogtatni, már csak levezetésképpen. Kinézek az ablakon, hátha feledteti velem valami, hogy hová tartok. Mélyre szívom a levegőt, és lassan, hang nélkül kiengedem. Alapvetően nem lesz rossz este, a társaság mindig feltölt, a téma érdekel, a bort pedig már most kívánom.
- Bármelyik diákomnak örömmel átadtam volna. Mért nem átadni kértek fel? – Csak nem tudom elereszteni a témát. – És ha átveszem, és aztán rögtön tovább adományozom? Volt már rá példa... – Erre viszont már egy halvány félmosoly is megjelenik az arcomon, ahogy rá nézek. Ő is ott volt, azon az estén ismerkedtünk meg igazán, bár nem akkor találkoztunk először. Mekkora botrány volt, te jóságos ég. Mindenki el volt hűlve, egyedül csak minket szórakoztatott az eset. Akkor még nem gondoltam volna, hogy a feleségem lesz. Pláne nem egy ilyen furcsa relációban. De hát az élet tele van paradox vonásokkal. Ha belegondolok, hogy akkor még mennyire más terveim voltak vele... Aztán máshogy alakult, szerencsére, hisz' kétségtelen, hogy így mindketten sokkal jobban jártunk, mint egy felelőtlen éjszakával. És abban is biztos vagyok, hogy kevesekben találtam volna partnerre ebben az ötletben. De Cat tökéletes a szerepre. És az is megkönnyíti, hogy nem öljük egymást.
Végül megérkezünk, és a taxiból kiszállva, átsétálok a másik oldalra, hogy kinyissam neki az ajtót, és bemasírozzunk az ünnepélyre, ahol egy jókora, poharakat szorongató, csacsogó, izgő-mozgó tömeg fogad, és mi is megkapjuk a welcome drinket.
- Ez az - mormogom Cat felé, ahogy néhány lépés után bele is kortyolok az italba. -  Ez lesz a jó stratégia. Nagyjából egy órám van lerészegedni, és akkor meg is van mentve az este. - Részegen aztán bűbájos vagyok, bármilyen helyzetet pikk-pakk lekezelek, anélkül, hogy túlgondolnám, amire józanul mitagadás olykor egy kicsit hajlamos vagyok. Bár az is igaz, hogy eddig - így vagy úgy - minden ilyen alkalom emlékezetes maradt valamiről.

avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» [Speciális játékos küldetés] Five Night at Fred's
» Ewan Matthews
» Reflections - night club [21+]
» Whispers of the Night
» Agnes & Ingrid - a hot night in Vegas

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Múzeumok, színházak, műemlékek-
^
ˇ