One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:22 pm



Lorie x Jude - You are in trouble

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyMallorie Dupeyrón
Today at 7:42 am



| Mirabell & Thaddeus |

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:39 am



Behind the business

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyRomero D. Bohen
Today at 12:32 am



The snake biting its own tail - Mary & Ewan

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyMarianne Brooks
Yesterday at 10:52 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:22 pm



Valentina & Milo

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:02 pm



Aicha & Aiden - Viszontlátás

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyAicha N. Dubois
Yesterday at 9:31 pm



Munkahelyi ismerkedés

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:01 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 141 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Aveline Everhart, Fable Hill, Marissa Grey, Myna Rosegold, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyKedd Júl. 10, 2018 11:09 am


Raven & Drake



When I See U Again...


Egész álló nap azon kattogott az agyam, hogy vajon okos dolog volt-e részemről, hogy bele mentem ebbe a "kávézásba". Hiszen, mégis csak az ügyfelemről van szó, tehát erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan, ha kávézgatunk, főleg azután, hogy együtt töltöttünk egy forró éjszakát. Akármennyire is koncentráltam Steven és Grace pocsék házasságára, vagy az utánuk érkező másik öt párra, semmi másra nem tudtam gondolni, csak Drake-re.
Hiába. Jó pasi és képtelenség lenne nem rá gondolni. Azok alapján, amiket elmondott magáról, folyton az jár a fejemben, hogy én miért nem érdemlek meg egy ilyen pasit? Miért nem futottam még össze egy hasonlóval? Nem vele, hiszen ő foglalt és nagyon remélem, hogy az is marad, mert, ha most külön mennek Amelievel, akaratlanul is bűntudatom lesz, hogy talán miattam döntött így. Talán, én voltam az, aki a poharába cseppentette azt a bizonyos utolsót.
Eldöntöttem, hogy tényleg úgy fogok állni az egész kávézósdihoz, mintha csak egy egyszerű találkozó lenne. Nem akarok még gondolni se úgy erre, mintha randira készülődnék, mégis azon kapom magam, hogy azon igyekszek, hogy jól nézzek ki. Ha lenne egy kis eszem, olyan göncöket aggatnék magamra, melyekben még véletlenül se lehetek vonzó és épp ez az, ami miatt végül egy laza, cseppet sem szexi öltözék mellett teszem le a voksom. Semmi dekoltázs mutogatás. Semmi magassarkú. Semmi miniszoknya vagy hasonló, csak egy kissé megtépett farmer és egy kötött pulcsi, ami ma kifejezetten jó döntés, tekintve, hogy reggel óta kerül-fordul esik az eső.
Öt óra előtt negyed órával már teljesen rajtra készen ücsörgök a lépcsőn, szemezek az előttem álló bejárati ajtóval és a pulcsim ujját gyűrögetem. Tetszik Drake. A fenébe is! Nagyon tetszik, hiába is akarnám letagadni és úgy tűnik, hogy pont ilyen az én formám, hogy épp egy olyan pasi válik szimpatikussá, akinek nem lenne szabad. Nyílt, őszinte, udvarias és elképesztően jó apa lehet azok alapján, amit mondott. Imádja a kisfiát és tiszteli a párját még akkor is, ha az őrületbe kergeti. Nem beszélve arról, hogy borzasztóan jóképű, ami még inkább megnehezíti a dolgom. De akkor is laza leszek, közömbös és távolságtartó! Nem tehetek mást. Ez a helyes hozzáállás, ha nem akarok magamnak kényelmetlen helyzeteket okozni.
A telefonomra pillantok, melyen épp ekkor vált a számláló 16 óra 52 percre. Vajon, melyik kávézóba megyünk majd? Hiszen, ezt nem beszéltük meg. Miről fogunk beszélgetni? Ha már miatt nem is, azért jó lesz látni, hogy megtudakoljam, mi lett az előző napi beszélgetés eredménye. Talán haza ment és megpróbált Amelievel tárgyalni. Persze, az is lehet, hogy hagyta az egészet a fenébe, de bármi is történt, ma biztosan meg fogom tudni.
Felállok a lépcsőről és a tükörhöz sétálok, hogy még egy utolsó pillantással megbizonyosodjak róla: egyáltalán nincs semmi kihívó az öltözékemben. Semmi nem sugallja azt, hogy "gyere, szerezz meg" vagy, hogy "cseréld le rám a menyasszonyodat", majd elégedetten bólintok egyet. Nem akarok az a nő lenni, aki miatt vége lett egy kapcsolatnak, mert a karma egy tetű dolog és hajlamos visszaadni az ilyesmit. Vagy, csak én félek ilyen marhaságoktól?
A csengő hangja rángat végül vissza a valóságba, mire a szívem is gyorsabban kezd verni. Csak essek túl ezen az egészen anélkül, hogy hülyét csinálnék magamból! Hiszen képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptySzer. Júl. 11, 2018 11:36 pm

Raven & Drake
Abban maradtunk Ravennel, hogy öt órakor nála találkozunk, és elmegyünk kávézni. Nem ismertem jól Staten Islandet, úgyhogy a netes ajánlások alapján választottam ki egy kedvesnek tűnő kávézót.
A megbeszélt időpont előtt néhány perccel békésen leparkoltam Raven háza előtt. Meglepően nyugodt voltam, nem frusztrált semmi, pedig jócskán lett volna min agyaljak. Ehhez képest olyan lelki békét éreztem, amit már régen nem. Kényelmesen kiszálltam, bezártam a kocsit, és felsétáltam az ajtóhoz. Magabiztosan megnyomtam a csengőt.
Nem filóztam rajta, vajon ez most egy randi-e. Megkedveltem Ravent, és furcsa módon úgy éreztem, kötődöm hozzá. Találkozni akartam vele. Hogy mi alakul ki ebből az egészből, az majd kiderül. Felesleges lenne előre idegeskedni miatta. Én a jelennek élek.
- Szia - mosolyogtam rá, mikor ajtót nyitott. - Jó újra látni - jegyeztem meg, és beléptem a házba. -  Kész is vagy? - Csodálkozva láttam, hogy már a táska is a kezében van, és indulásra készen fogadott. Hozzá voltam szokva a félórás várakozásokhoz, és megszokásból most is arra készültem, hogy leülök a rendelőben, és valahogy elfoglalom magam, amíg ő elkészül. Hálás voltam neki, amiért egy percet sem kellett rá várnom.
Felesleges is volt bezárjam a kocsit, mert már nyitottam is ki újra. Óvatosan Raven derekára tettem a kezem, nem túl tolakodóan, és így terelgettem az autó felé. Kinyitottam neki az ajtót, majd én is beültem. Beindítottam a motort, és felhangzott az általam annyira imádott hang. Imádtam vezetni.
- Te is autóval szoktál járni? - Legutóbb nem sokat mesélt magáról, de az ilyen apró információkból úgyis megismerem majd. Mert eltökélt szándékom volt, hogy megismerjem. Úgy állította be magát, mintha egy rettentően unalmas, semmitmondó lány lenne, de én éreztem, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy sokkal több van benne, mint amit látni enged magából. És emiatt borzasztó titokzatosnak tűnt, még ha nem is ez volt a szándéka. Egy kihívás volt számomra, hogy benézhessek az álarc mögé. Megint.
- Megérkeztünk - mosolyogtam rá, miután leparkoltam a kávézó előtt. Kiszálltunk, és felsétáltunk a borostyánnal befuttatott kőlépcsőkön. Romantikus és elegáns hely volt, a belső részen is kővel voltak kirakva a falak, és zöld kúszónövények adtak neki különös hangulatot. Az ablakok boltívszerűek voltak, üveg nélkül. Az egész hely olyan volt, mintha egy vár udvarán lennénk.  Az asztaloknál mindenki ingben vagy blúzban ült, elegánsan felöltözve. Persze nem bíztam a véletlenre, hogy lesz-e helyünk: délelőtt idetelefonáltam, hogy foglaljak egy asztalt. Egy pincér máris odavezetett minket.  Az asztalunk egy csendes sarokban ácsorgott egymagában, mint ami csak ránk várt egészen ezidáig. Mellette pont egy nagy ablak volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kávézó udvarára, ami egy picike halastónak és sok aranyhalnak adott otthont. Be kell látnom, hogy a hely felülmúlta a várakozásaimat.
Tetszik? - kérdeztem Ravent, és közben kihúztam neki a széket.
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyKedd Júl. 17, 2018 9:02 am


Raven & Drake



When I See U Again...


-Szia!- köszönök egy laza mosollyal az arcomon, miközben feltápászkodok a lépcsőről és a táskámat a vállamra kapom. Ez a "jó újra látni" épp elég ahhoz, hogy teljesen elfelejtsem, miféle elhatározást is hoztam az imént. Megmelengeti magányos kis szívemet a mondata, de tartanom kell magam. Akármilyen édes, aranyos és kedves, akkor sem élhetem magam bele ebbe az egészbe.
-Persze. Ötre volt megbeszélve, nem?- kérdezek vissza meglepettségét látva, de persze ebből is látszik, hogy nem ismer még elég jól. Ha ismerne, akkor tudná, hogy szeretek pontos lenni és, ha kések valahonnan, mert mondjuk beállt a forgalom vagy ilyesmi, embert tudnék ölni. Szerintem senkinek sincs joga lopni a másik drága idejét, ennél fogva, ha valaki késik, azt sem jó szemmel nézem. Ezt már az ügyfeleim is tudják nagyon jól. Persze előfordul, hogy összeesküszik ellenünk az univerzum.
Mint például, ahogy most összeesküdött ellenem, amikor az utamba sodorta ezt a pasit, akinek gyereke van, házasodni készül és még a kocsi ajtót is kinyitja előttem. Bár, erre az okosok azt mondják, hogy ilyen esetben vagy a kocsi új, vagy a nő.
-Kocsival is szoktam járni, de általában eljutok mindenhova tömegközlekedéssel. A forgalom elég pocsék, így azzal sokszor jobban jár az ember.- válaszolok készségesen, miközben szemügyre veszem a gyönyörű autót. Hát persze. Ennek a pasinak még a kocsija is észbontó. Megfordul a fejemben a kérdés, hogy vajon van-e bármi, ami nem tökéletes Drake-ben, de azt hiszem, ezt még elnapolom. Idővel úgyis kiderül.
Útközben az utat figyelem és próbálok rájönni, hova is megyünk. Elég jól ismerem a város ezen részét, így érdeklődve várom, milyen helyet választott Drake. Bár, ahogy ismerem, az is tökéletes lesz.
-Nem csalódtam benned.- vigyorodok el, ahogy kiszállok a kocsiból és próbálok eltekinteni attól, hogy egy szál szakadt farmerban és egy kötött pulcsiban vagyok. Most komolyan. Nem lehetett volna valami Star Buck"s-ba vagy akár egy mekibe menni?
-Kissé alul öltözött vagyok ehhez, de már mindegy.- simítok hátra egy kósza tincset, hogy ezzel a pótcselekvéssel is megpróbáljam rejteni lányos zavaromat, de valójában rohadt cikinek érzem az egészet. Szólhatott volna, hogy valami szipi-szuper helyre akar vinni. Tényleg nem erre számítottam, hiszen ez most elvileg nem egy randi, csak egy.... megbeszélés vagy fene tudja minek nevezzem. Tényleg elég lett volna egy meki.
-Naná, hogy tetszik. Gyönyörű.- pislogok körbe, mert bár voltam már egyszer itt, de akkor még nem volt kész a kis tavacska, meg úgy általában az egész kert átépítés alatt volt. Be kell valljam, akármelyik kertépítő csinálta, remek munkát végzett. Jobbat el se tudnék képzelni ehhez a helyhez.
-Köszönöm.- motyogom, ahogy kihúzza nekem a széket és helyet is foglalok, még mielőtt elsüllyedek szégyenemben. Kellett nekem visszafogottan öltözni. Most éghet a pofám.
-Hogy találtad meg ezt a helyet?- kérdezem kíváncsian, miközben próbálok bármi mást nézegetni, csak Drake-re ne kelljen pillantanom. Szegényt, most őt is jól leégetem a szerkómmal, pedig csak annyi volt a tervem, hogy cseppet sem akarok kihívó lenni. Inkább öltöztem volna útszéli szajhának, még az is jobb lenne.
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptySzomb. Júl. 28, 2018 11:33 pm

Raven & Drake
Nagyon örültem, hogy rögtön el is indulhattunk, és nem kellett várnom egy percet sem. Igazából ma valahogy mindennek örültem. Ha esett az eső, annak is, ha kisütött a nap, annak is, tényleg mindennek. Nyugodt voltam, és úgy éreztem: ez egy nagyon szép nap. Ez most az én napom.
Én mindenhová kocsival megyek - válaszoltam Ravennek, miközben kitettem az indexet jobbra, és bekanyarodtunk a kávézó utcájába. - Túl kényelmes ahhoz, hogy ne használjam. Meg egyébként is, imádok vezetni - mosolyogtam oldalra. - Minden héten kitakarítom a kocsim belsejét, hogy olyan szép legyen, mintha új lenne. - Egyébként sem volt régi, de így az a két és fél év sem látszódik meg rajta. Tényleg olyan, mintha tegnap hoztam volna el a szalonból. Velem olyasmi nem fordulhat elő, hogy ráömlik az üdítő az üléshuzatra, kiszóródik a ropi az ülés alá, elszaporodnak a felesleges dolgok a kesztyűtartóban, ellepi a por a kalaptartót... Nem, itt mindig gyönyörű tisztaság van. A lakás takarításában mondjuk már nem voltam ennyire lelkes és szorgalmas, de mindenkinek vannak preferenciái.
Ravennel lassan haladunk az ismerkedésben, de mégis egyre több mindent tudunk egymásról. Nem vagyok az a fajta ember, aki mindenáron meg akar ismerni bárkit, aki
első ránézésre kedvesnek tűnt neki, de Raven megfogott. Volt benne valami, ami arra késztetett, hogy vele akarjam tölteni az időmet.
Miután kihúztam neki a széket, én is leültem vele szemben, a pincér magunkra hagyott minket, és nézegetni kezdtük az itallapot. Nem csak kávét és üdítőt lehetett kérni, hanem meleg szendvicsek és salátatálak nagy választéka is hívogatott minket.
Meglepett Raven zavart megjegyzése a ruhájáról. Végignéztem rajta, talán kissé zavarba ejtően, de nem udvariatlan módon.
- Mi a baj a ruháddal? Így is jól nézel ki. - Sosem tudtam átérezni a nőknek ezt a fajta mániáját, hogy a ruhájuk tökéletesen illjen a cipőjükhöz, a cipőjük a táskájukhoz, a táskájuk pedig a ruhájukhoz, amivel körbeér ez az ördögi kör. És ha ez még önmagában nem lenne elég, ennek a szettnek passzolnia kell az alkalomhoz, helyhez, programhoz. És akkor még a körömszín, meg a smink, a frizura, az ékszerek, tököm tudja... Férfiként ez nagyon egyszerű: kiveszem a szekrényből azt az inget, ami éppen a kezem ügyébe akad, és választok hozzá egy nadrágot. Minden nap felveszem ugyanazt a karórát és ugyanazt a pár cipőt, és sosem jut eszembe, hogy esetleg meg kéne fésülködjek. Ez is olyasmi, amit csak ők aggódnak túl. - Nézd - hajoltam közelebb Ravenhez, és a fejemmel a többi asztal felé böktem. - Látod, minden nő ugyanúgy van felöltözve. Ugyanolyan kényszeresen elegánsak, és ugyanúgy fáj a lábuk a magassarkúban. Látod, ő is lerúgta az asztal alatt, meg ő is... És látszik, hogy neki is fáj benne a lába, meg neki is - mutogattam végig a nőkön, diszkréten, hogy másnak ne tűnjön föl. - Nem érzik jól magukat ezekben az elegáns maskarákban. Én viszont azt akarom, hogy Te jól érezd magad velem. Tőlem jöhettél volna mackónadrágban is, nekem az sem számítana. Te így is nagyon csinos vagy, egyedi közöttük, és remélem, hogy sokkal jobban fogod érezni magad, mint bármelyikük. - Biztatóan rámosolyogtam. -Tudod már, mit kérsz?
Nem kellett hozzá remek megfigyelőnek lenni, hogy kiszúrjam, hogyan szenvednek a nők a széles mosolyuk mögött. Már rég megtanultam, hogy ezek a cipők csak szenvedést okoznak, nekik is, meg nekem is, ha sokat kell hallgassam a panaszkodásukat miatta. Cseppet sem bántam, hogy Raven nem kisestélyiben jött, ebben az egyszerű ruhában olyan természetes volt a megjelenése.
- Az interneten találtam ezt a helyet, és nagyon hangulatosnak tűnt ezekkel a nagy ablakokkal, a kúszónövényekkel meg a tavacskával. Olyan... hogy is mondják... vadregényes - találtam rá a megfelelő szóra. - Milyen gyakran jársz el otthonról? Hova szoktál menni általában? - Újabb kíváncsiskodó kérdés, amivel többet tudhatok meg róla.
Szívesen beszélgettem vele ilyen apróságokról, de tudtam, hogy hamarosan szóba fogja hozni a menyasszonyomat. Biztosan rá fog kérdezni, beszéltem-e vele tegnap este, és ha igen, mit. Meg fog lepődni a válaszon...  
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyHétf. Júl. 30, 2018 12:06 pm


Raven & Drake



When I See U Again...


Egyre inkább azon gondolkodom, miféle rejtett hibái lehetnek Drakenek. Képtelenség, hogy ennyire príma pasi lenne, már pedig eddig csak ilyen jellemvonásairól tudok. Udvarias, kedves, jó beszélgető partner, őszinte, nyitott, remek apuka és ezek szerint még a rendet is szereti. Szóval, vagy tényleg találtam egy számomra tökéletes pasit, vagy még nem derült fény a hibáira. Lehet, hogy amúgy idegbeteg... vagy titkon sorozatgyilkos... bármi lehet.
-Én a tömegközlekedést jobban szívlelem, mert nem kell annyit idegeskedni a forgalom miatt, de vezetni is nagyon szeretek. - sőt, ha véletlenül akad időm arra, hogy nyaralni menjek vagy ilyesmi, a repülőút után szívesen bérelek kocsit és azzal közlekedek. Egyedül ezt a New york-i forgatagot nem tudom kezelni, pedig itt születtem.
A helyszín választás szintén, csak azt erősíti meg bennem, hogy Drake remek pasi. Nem tudom, hogy nem tudta ezt megbecsülni a kedves párja, mert sok nő össze tenné a kezét, ha ilyen férfit tudhatna maga mellett. És még a széket is kihúzza nekem! Őrület.
Nem véletlenül kezdek el sopánkodni az öltözékem miatt. Ha tudtam volna, hogy ilyen menő helyre jövünk, tényleg jobban kicsípem magam. Mondjuk, ezt alapból megtehettem volna, csak épp még véletlenül se akarom, hogy azt gondolja, fel akarom szedni vagy ilyesmi. Pedig egyre jobban tetszik. De komolyan...
-Persze, a magassarkú kín szenvedés, de balerina cipőt is lehet húzni egy csini ruhával és rögtön nem lennék ilyen slampos.- sóhajtok egyet szégyenlősen, de azért picit megnyugtatnak a szavai. Talán, őt tényleg nem érdekli, hogy csili-vili legyek. Arra ott van a menyasszonya...
-Igazad van! Most az a lényeg, hogy veled beszélgessünk egy jót, úgyhogy nem érdekel ki, hogy van öltözve!- villantok egy hálás mosolyt, ha már ennyire azon van, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül és ilyen édesen nyugtatgat. Tényleg Rá kell koncentrálnom, nem arra, hogy milyen ruhában vagyok. Megérdemli, hogy teljes mértékig vele foglalkozzak, és ez így is lesz!
-Igen. Azt hiszem, én egy karamellás latte macchiatot fogok kérni pillecukrocskákkal!- csapom le az itallapot az asztalra egy kissé gyermeteg vigyorral az arcomon. Ha édességről van szó, képtelen vagyok ellenállni.
-Nagyon jó választás volt, ez kétségtelen!- bólintok egyet, miközben újfent végig járatom a szemem a kávézón, majd elmélázok a következő kérdésein. Legyek őszinte és mondjam meg, hogy alig járok valahova, mert munkamániás vagyok? Igazság szerint én is őszinte ember vagyok és, mivel tudom már róla, hogy ő is jobban szereti, ha valaki nyíltan elmondja mi is van, inkább az igazat mondom. Miért akarnám megtéveszteni?
-Elég ritkán van rá időm. Általában a munka tölti ki a napjaim nagy részét, aztán már örülök, ha leülhetek a tv elé vagy ilyesmi de, ha megyek is valahova, akkor az valami koktélbár szokott lenni, a társaságom pedig a legjobb barátnőm, Lyn. Kiöntjük egymásnak a szívünket, aztán minden rendbe jön.- mesélek vigyorogva röviden arról, hogy is szoktak telni a napjaim és az a kb. havi egy csajos este, amit be szoktunk iktatni. Igazság szerint, az energiám szintje annyit még épp el tud viselni de, ha hetente kellene "buliznom", tuti, hogy kidőlnék.
-Na és te? Gondolom a gyerkőc meg a munka mellett nem sok időd van ilyesmire? Vagy sikerül azért néha megoldani?- érdeklődök ln is mosolyogva és újfent emlékeztetem magam rá, hogy egy családos apukával kávézgatok éppen. Biztos, hogy jó ötlet volt ez az egész? Nem akarom, hogy esetleg én is közbe játszak abban, hogy külön mennek. Azt nem bírnám elviselni, bár az alapján, amit Drake mesélt, alapból nem habos torta az életük.
-Sikerült beszélned Amelievel? Jutottatok valamire?- érdeklődök finoman, ahogy eszembe jut a családja. A kisfia és a menyasszonya, akivel elvileg hamarosan egybe kelnek.
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyCsüt. Aug. 02, 2018 3:40 pm

Raven & Drake
- Igazad van benne, hogy tömegközlekedve sokszor gyorsabb az út, de én már annyira hozzászoktam az autó kényelméhez, hogy a legnagyobb csúcsforgalomban is inkább ezzel indulok el, még akkor is, ha egy órát kell araszoljak. Nem logikus dolog, tudom, de hát a megszokott kényelem... - El kellett ismerjem, hogy bizonyos dolgokban túl kényelmes vagyok, mondhatni lusta. De nem mindenben.
- Ugyan már. Jól nézel ki, tényleg. Nem várom el, hogy mindig kisruhákba bújj, amikor velem vagy. - Hosszan néztem a szemébe. Hosszan és őszintén. És ekkor volt egy pillanat... csak egy pillanat, de mégis úgy éreztem, elkezdődött köztünk valami. Érzek iránta valamit. Nem tudom, ő is érzékelte-e ezt a bensőséges pillanatot, de gyanítom, hogy igen. - Szeretném, ha még sokat lennél velem - tettem hozzá, még mindig a szemébe nézve.
Eddig nem gondolkoztam azon, vajon lenne-e esélyem nála. Eddig ott volt nekem Amelie, és hiába kedveltem meg nagyon Ravent, nem volt kifejezett szándékom, hogy felszedjem. De most ez a pillanat elindította bennem ezt az aljas kis gondolatot, hogy meg kéne hódítanom. Egy kicsit a kalandvágy is vezérelt persze, meg a közös táncunk emléke, de sokkal inkább motivált az a nő, akit épp most ismerek meg Ravenben. És úgy éreztem: igen jó úton haladok felé, hogy meghódítsam.
Elmosolyodtam a karamellás latte macchiatón, de még inkább a pillecukrocskákon. Nem is pillecukrokat mondott, hanem pillecukrocskákat. Milyen aranyos. - Sokat elárul az emberről az, hogyan issza a kávét. A karamellás latte macchiató édesszájú vendégre utal, aki szereti kiélvezni az élete minden apró pillanatát. A pillecukrocskák pedig csak fokozzák az élvezetet... - Kihívóan néztem rá, várva a válaszát. - Ezt nem én találtam ki, olvastam valami újságban - tettem hozzá. Igen, én még olvasok néha újságot. Szeretem az újságokat. A National Geographic és a Motor Trend volt az a két magazin, amire évek óta  volt előfizetésem, de más újságba is szívesen beleolvastam.
Meg is jelent a pincér.
- A hölgy szeretne egy karamellás latte macchiatót pillecukorral, én pedig egy hosszú kávét kérek - adtam le a rendelést. Mindig sima hosszú kávét ittam, egy kis tejszínnel. Talán ezen a helyen szokatlan az ilyen egyszerű rendelés, hiszen vagy száz kávékülönlegesség is fel van sorolva az itallapon, de én szerettem a megszokott egyszerű dolgokat.
Érdeklődve hallgattam, ahogy Raven a szabadidejéről beszél. Meg tudtam érteni, hogy ritkán van ideje szórakozni járni, hiszen jobban belegondolva velem is ez volt a helyzet.
- Én is ritkán szoktam eljárni otthonról. Tulajdonképpen csoda, hogy pont ugyanazon az estén mentünk bulizni, pont ugyanoda, nem gondolod? Ennek biztosan így kellett lennie. - Most is hosszan nézek a szemébe, kicsit fürkészően, hogy ő vajon mit gondol erről.
Nem hozott zavarba vele, hogy szóba hozta Amelie-t. Tulajdonképpen már vártam, hogy rákérdezzen. Meglepően gondtalanul kezdtem mesélni az esti balhénkról.
- Elmondtam Amelie-nek, hogy megcsaltam. Elképesztő hisztit csapott, és azzal fenyegetett, hogy lemondja az esküvőt, és hazaköltözik a szüleihez. Erre én azt mondtam: rendben.
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyPént. Aug. 03, 2018 8:59 pm


Raven & Drake



When I See U Again...


Igazából nem tudom hibáztatni, amiért kényelmesebbnek érzi, ha a saját autójával közlekedik inkább a városban, mert meg tudom érteni, miért választja inkább ezt a lehetőséget, még akkor is, ha lassabb néha.
-Meg tudlak téged is érteni, hiszen a tömegközlekedés néha nagyon gáz. Főleg, mikor meglehetősen furcsa emberekkel utazik együtt az ember. A kocsiban el lehet dönteni ki üljön mellettünk, de a metrón már nem annyira. Nem beszélve a zsebtolvajokról, mondjuk hál' Istennek, engem még nem raboltak ki soha. Le is kopogom gyorsan...- koppintol is hármat az asztalra vigyorogva, hogy később se történjen ilyesmi, de kicsi az esélye, mert mindig gondosan ügyelek a holmijaimra. A táskámat is előre húzom, hogy lássam és hasonlók, nem úgy, mint sokan mások.
A következő mondatán picit megakad a gondolatmenetem, hiszen meglehetősen úgy hangzik, mintha rendszert akarna csinálni az ilyen randikból, amivel nem is lenne semmi baj, ha nem olyan lenne a helyzet, amilyen. De ettől függetlenül állom a pillantását, amiből sok mindent sikerül kiolvasnom. Többek között azt is, hogy komolyan érdeklődik irántam és basszus... hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem akarom. De akkor is a "páciensem". Nem az a dolgom, hogy fölszedjem azokat, akik hozzám járnak, bár ő nem is jött volna, ha nem lett volna ennek előzménye.
-Legközelebb azért jobban kicsípem magam, de bevallom, most direkt nem akartam, hogy azt gondold, tetszeni akarok. Abban sem vagyok biztos, hogy helyes dolog lenne többször is találkozni.- bukik ki belőlem az őszinte reakció, az első dolog, ami eszembe jut, de már akkor meg is bánom, mikor kimondom, mert így most el kell majd mondanom azt is, hogy tetszik nekem, csak épp a munkám és a családja miatt rohadtul nem érzem ezt helyesnek. Neki ott van Amelie és a kisfia, a családja.
A gondolataimat viszont teljesen eltereli, ahogy a kávém alapján megpróbál elemezni. Be kell valljam, ez nagyon tetszik, hiszen én magam is ilyesmivel foglalkozok, ráadásul nem is hülyeség, amit mond. Kifejezetten tetszik, hogy ilyen megfigyelő típus.
-Na és akkor rólad mit árul el a sima presszó kávé?- dőlök picit előrébb mosolyogva és persze szánt szándékkal megvártam, míg leadja a eendelést, csak utána reagálok erre a kávés dologra. De tény, szeretem halmozni az élvezeteket, mert mindig is úgy gondoltam, hogy, ha bűnös dolog lenne csokit vagy édességet enni, akkor Isten nem engedte volna, hogy feltaláljuk. Már, ha van Isten, mert ugye nem feltétlenül vagyok egy szentfazék, de na. Tételezzük fel, hogy van.
-De valóban. Édesség terén szeretem élvezni az életet. Ha már szórakozni nem sűrűn járok, legalább ezzel hagy kényeztessem magam.- mosolyodok el egy szégyellős vállvonással karöltve, miközben lepillantok az asztalra és a tök unalmas fehér abroszt kezdem nézegetni. De érdekes, mi? Fehér abrosz, hmm...
-Valóban elég furcsa egybeesés, ebbe nem tudok belekötni, azt viszont nem lehet tudni, miért hozott minket össze a sors. Lehet azért, hogy segítsek nektek, nem?- világítom meg akarattal a másik lehetőséget, hiszen még mindig nem szeretnék az a személy lenni, aki miatt elhagyja Drake a menyasszonyát, még akkor sem, ha megtörtént, ami megtörtént. De bár emlékeznék arra az éjszakára, ha már megtörtént. Biztosan csodás volt, hiszen Drake... ahj, te jó ég.
-Szakítottatok?- kérdezek vissza meglepetten és magam sem tudom, hogy most örömöt érzek-e inkább, vagy szégyent. Hiszen én indítottam el ezt a lavinát. Csakis nekem köszönhető, hogy Drake végül így döntött és nem is rejtem véka alá, hogy így lezek. Nagyot sóhajtva temetem arcom két kezem közé és támaszkodok meg könyökeimmel az asztalon. Anyám most rohadtul nem lenne büszke rám, az tuti.
-Drake, én... nem is emlékszek arra az éjszakára. Tényleg megcsaltad velem Ameliet? Miattam van most ez az egész? Mert, ha igen, akkor dobhatom is ki a kukába az összes papíromat...- nyögöm szenvedős ábrázattal és kishíján még el is sírom magam. Na jó, nem, mert valójában kicsit örülök is. Pontosabban, a bennen élő kis ördög örül magának, de nagyon, mert egy részem úgy gondolja, hogy igenis, megérdemelném ezt a pasit és azt, hogy kiderítsem, boldog lehetek-e vele már, ha van rá lehetőségem és ezek szerint van.
-És mi lesz a kisfiaddal? Mi van, ha többé nem láthatod? Tényleg biztos vagy benne, hogy ez volt a legjobb döntés?- nyögöm kétségbeesetten, miközben egyre többet fészkelődök a székemen. Sikerült azzá a nővé válnom, aki soha nem akartam lenni: a gaz csábító, aki tönkre tesz egy családot és, még az sem vigasztal, hogy Drake konkrétan szenvedett ebben a kapcsolatban.
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptySzomb. Aug. 04, 2018 10:02 pm

Raven & Drake
Azt mondják, ha az ember New Yorkban van, körbe tudja utazni a világgot anélkül, hogy átlépné a város határait. Annyiféle emberrel lehet itt találkozni, annyiféle kultúra keveredik itt egymással, mint sehol máshol. És valóban, ahogy Raven is mondta, nagyon furcsa emberek is vannak, a szó pozitív és negatív értelmében is. A város egyetlen óriási nagy nyüzsgés, aminek mi csak apró részecskéi vagyunk.
- Engem sem raboltak ki még soha - feleltem, és mókásan kifigurázva őt, én is lekopogtam. Sosem hittem az ilyesmiben. Ez olyan, mint a placebo-hatás: az ember elhiszi, hogy nem fog vele megtörténni az adott szerencsétlenség, és valóban nem történik meg. Ha viszont attól rettegne, hogy ez bekövetkezik vele, szinte biztos, hogy előbb-utóbb bevonzza.
Raven szavai kiszakítottak a gondolatmenetből. Szóval azért jött szakadt farmerben, hogy ne higgyem azt: tetszeni akar nekem. És ugyan benne van a szavaiban, hogy lesz újabb találkozásunk, mégsem biztos benne, hogy ez helyes. Ez közel sem azt jelenti, hogy nem akar látni, inkább csak fél. Talán a lelkiismeretétől, talán mások véleményétől, talán mindkettőtől. De az is lehet, hogy egészen más dolgoktól is tart még ezeken kívül.
- Mitől félsz? - kérdeztem megértően. Nem háborodtam fel a kijelentésén, inkább érdekesnek találtam. Olyasminek, amivel érdemes foglalkozni. -Nem engedi a lelkiismereted, hogy foglalt férfivel találkozgass? Vagy az a baj, hogy egyszer voltam nálad, és a páciensednek tartasz? Attól félsz, hogy mit fognak gondolni rólad mások? A csalódástól félsz? Tőlem? Mi a baj? - Most már nyilvánvaló volt a szavaimból, hogy céljaim vannak vele. Hogy nem barátként akarom látni. Hogy szeretném nőként magam mellett tudni. - Nem sürgetlek. Nem kell visszavonhatatlan döntést hoznod. Csak az kérem, hogy találkozz még velem. - Kiteregettem a lapjaimat. Ő még nem egészen, de ha nem most fogja megtenni, az sem baj. Tudom, hogy kedvel engem, és nekem egyelőre ennyi elég. Én is most vagyok túl egy komoly kapcsolaton, én sem akarok fejest ugrani semmibe.
A kávék kielemzése egy lényegesen könnyedebb témának bizonyult, amiről fesztelenebbül beszélt.
- Nem presszó kávé, hosszú kávé - javítottam ki. - A hosszú kávét kétszer annyi vízzel főzik át, mint a presszót. Ezért nem olyan erős, és mennyiségre is több. Hogy mit árul el rólam? Ezt már neked kell eldöntened - ugrattam. - Különben is, kettőnk közül te vagy a pszichológus. - Sokat mondó mosolyra húztam a számat, mikor azt mondta, hogy az édességekkel szokta kényeztetni magát. - Én is szívesen kényeztetnélek... Remek karamellás macchiatót tudok főzni - tettem hozzá. Rossz az, aki rosszra gondol.
Számomra egyértelmű volt, hogy okkal találkoztunk azon az estén. Nem igazán hittem a sorsban, de ehhez a találkozáshoz annyi véletlen egybeesésre volt szükség, hogy azt már nem tudtam másnak tulajdonítani.
- Valóban segítettél nekünk. Segítettél rájönnünk, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. - Látszott rajta, hogy rettenetesen rosszul érzi magát emiatt. - Hé, ez jó dolog - mondtam neki gyengéden. A két kezéért nyúltam, hogy finoman lebontsam őket az arcáról. Miután visszahúztam a kezeit az asztalra, akkor sem engedtem el őket. A szemébe néztem, és folytattam volna a mondandómat, ha nem fakad ki arról, hogy nem is emlékszik, mi történt azon az éjszakán. Nos lássuk be: ez baromi kínos. De az még kínosabb, hogy én sem emlékszem rá. Rövid zavart hallgatás következett. - Valójában én sem emlékszem rá, hogy nálad mi történt, vagy történt-e bármi is - vallottam be én is. Elengedtem a kezét, elhúztam az enyémet, és hátradőltem a széken. Hirtelen nagy lett köztünk a távolság. - De a táncra emlékszem. És a csókokra, amiket a nyakadra kaptál. - Biztos voltam benne, hogy most felidézi a jelenetet, és rajta is úgy fut végig a hideg, mint rajtam, amikor erre gondolok. - Ne hibáztasd magad. Az ilyesmihez két ember kell.
Amikor a kisfiamról kérdezett, folytattam a tegnap esti veszekedés történetét.
- Amelie teljesen kikészült persze. Órákig veszekedtünk. Azt volt az első kikötésem, hogy Mat velem marad. Ezzel nem vitatkozott különösebben, de követelte hogy cserébe legyen az övé a lakás. Az az én lakásom volt már azelőtt, hogy megismertem őt, a szüleim vették nekem és az én nevemen van. Egyelőre ráhagytam a követelését, de még nem döntöttem. Lehet, hogy inkább ügyvédet fogadok, de az is lehet, hogy hagyom, hadd legyen az övé. Ha albérletben akarna ott lakni, az nem zavarna annyira, de őt ismerve ennyivel nem fogja beérni. Legalább a kocsimat nem követelte magának... Utál vezetni, de el tudtam volna képzelni, hogy már csak azért is magának akarja majd. Szerencsére nem, vagy legalábbis eddig még nem jutott eszébe. Az esküvőt ma délelőtt mondtam le. Írtam a szervező cégnek, hogy töröljék Hawaii-on minden foglalásunkat. A közelebbi ismerősöket felhívtam, a távolabbiaknak körbeküldtem egy sablon e-mailt. Akárhogy is alakuljon, esküvő már nem lesz. - Kesernyés mosollyal néztem Ravenre. Egész nap megnyugvással töltött el a tudat, hogy leráztam magamról az esküvő óriási terhét, de elmesélni Ravennek valahogy más volt. Rosszul éreztem magam tőle, hogy magát hibáztatja mindenért. Pedig ez az én döntésem volt.
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyHétf. Aug. 06, 2018 10:33 am


Raven & Drake



When I See U Again...


Miután megbeszéljük mi is az előnye és a hátránya annak, ha az ember nem autóval közlekedik a városban, egy apró mosollyal nyugtázom, hogy még ő sem járt pórul és remélem, hogy így is marad. Sosem szerettem még hallani se olyasmiről, hogy valakit meglopnak nem még, ha egy kedves ismerősömmel történik az. Kedves ismerős? Ez lenne Drake? Nem. Határozottan nem az, hiszen akármennyire is szeretném elnyomni magamban az érzést, hogy kedvelem, nem tudom. Képtelen vagyok nem úgy nézni az arcára, az ajkaira, hogy ne akarnám elképzelni, milyen érzés lehetett megízlelni őket. A rohadt életbe, hogy nem emlékszem arra az éjszakára!
Mindezek után teszek egy próbálkozást arra, hogy elmagyarázzam neki mi is a gond ezzel az egésszel és boldogan veszem tudomásul, hogy nem egy idióta pasassal ücsörgök szemben. Drake nagyon jól átlátja a dolgokat és, ha nem autókkal foglalkozna, simán ajánlanám neki, hogy kezdjen pszichológusi pályát, mert remek érzéke van hozzá. Ezt ma már nem először biztonyítja.
Ennél fogva azt is tudja biztosan, hogy nem olyan egyszerű erről az egészről beszélnem, mint ahogy azt elképzelte. Az lenne a bajom, hogy mit gondolnak mások? Igazából részben igen, hiszen sokat számít az én pályámnál az, hogy milyen véleménnyel vannak rólam az emberek. Ha azt kezdik pletykálni rólam, hogy lenyúltam az egyik ügyfelemet, senki se meri majd elhozni hozzám a párját, mert attól félnek majd, hogy én minden krapekkal kikezdek, aki csak leül a fotelomba. Pedig, ez nem igaz. Ültek már le velem szembe meglehetősen szexi és jóképű pasasok, de azoknál még, csak hasonlót sem éreztem, mint most. Mintha minden zsigerem azt visítozná, hogy "igen, ő lesz az"! Mintha, már ezer éve ismerném és tudnék róla mindent, holott ez nem így van. Igazából, még csak most kezdem megismerni és az a legnagyobb baj, hogy ahelyett, hogy kiábrándulnék belőle, csak még jobban tetszik.
Aztán ott van az általa említett csalódás. Nem volt könnyű kihevernem az előző kapcsolatomat -pedig, már nem most volt-, mert túlságosan beleéltem magam ideje korán. Nem akarom még egyszer ugyanezt a hibát elkövetni, hogy aztán azon kapjam magam, hogy zokogva ücsörgök a zuhanyzóban és azon gondolkozok, hol rontottam el. Szóval igen. Félek. Rettenetesen félek, mert nem akarom viszontlátni azt a fájdalmas, régi ismerőst, a Csalódást.
-Ez mind így együtt. Az én szakmámban fontos, hogy az ember élete rendezett legyen és semmi ilyesmi ne történjen. Már az is épp elég ciki, ha egy párterapeuta egyedülálló nem még, ha kiderül, hogy egy olyan pasival találkozgat, aki előtte volt már nála, gyereke van és menyasszonya is volt. Tökéletes életet kell kifelé mutatnom, máskülönben, hogyan adhatnék másoknak tanácsot?- foglalom össze röviden a lényeget, ám utolsó szavaimnál az arcom inkább tükröz tanácstalanságot és értetlenséget, mint határozottságot. Még én magam sem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés. Eldobni valamit, ami talán épp az, amit jó ideje keresel, vagy épp tojni magasról az egész világra és élvezni, hogy talán megtaláltad? Hiszen, még az sem biztos, hogy jól működnénk együtt, mert fény derülhet még olyan jellemvonásokra, amelyeket nem bírunk elviselni a másikban, de mi van, ha tökéletes lenne?
Csendben bámulok Drakere, ahogy közli a szándékait és alaposan elmélázok a válaszon, de végül képtelen vagyok nem rábólintani arra, amit kér. "Találkozz még velem." Már ettől az egyébként teljesen jelentéktelen mondattól is libabőrös lettem.
-Rendben.- sóhajtok végül egyet és elmosolyodok. Mégis mit mondhatnék? Meg akarom ismerni, tudni minden apróságról, amit szeret vagy épp utál. Válaszokat keresni és találni a kérdéseimre. Muszáj!
-Ó, igen. Elnézést. Hosszú kávé, ami azt hiszem, valami olyasmit árul el rólad, hogy szereted elnyújtani, hosszan élvezni a kellemes dolgokat és nem is sajnálsz erre időt szánni. Nem felhörpinted a presszó kávét, hanem élvezed a hosszú kávé minden cseppjét.- elemezgetem kicsit, de persze nem biztos, hogy egy szó is igaz egyből. Az viszont, csak később esik le, mennyire kétértelműen beszéltem. Egy kicsit piszkosabb gondolatokkal megspékelt elme már réges rég nem a kávénál jár, hanem valami teljesen más, sokkal kellemesebb élvezetnél. Kissé talán el is pirulok, így inkább lepillantok újfent az asztalra. Zavaromon mondjuk nem segít Drake cseppet sem. Sőt. Inkább még fokozza azzal, hogy olyasmit mond, amitől csak még inkább másfelé kalandozik a fantáziám. Akaratlanul is arra gondolok, hogy vajon volt-e már részem ilyesmiben? Hiszen nem tudni, mi történt azon az éjszakán. Lehet, hogy életem legcsodásabb éjjele volt én marha meg nem emlékszem rá.
-Rendben, majd egyszer szavadon foglak és készíttetek egyet.- mosolyodok el végül, mintha semmi perverz gondolat nem surrant volna át az agyamon, de a hülye is tudja, hogy igen. Ki ne gondolna huncutságokra ilyen beszélgetés kapcsán?
Azt hiszem, csak ez is fokozza végül a szégyenérzetet, amikor szóba kerül, hogy milyen sokat segítettem én abban, hogy szakítsanak, amitől borzalmasan érzem magam. Nem így akartam én segíteni, hiszen nem ez a dolgom. Bár, éppenséggel az is segítség, ha valakik nekem köszönhetően rájönnek arra, hogy csak pazarolják egymás idejét, de ez most akkor is szörnyű érzés, mert olyan, mintha azért tettem volna ezt, hogy megkaparintsam magamnak Drake-et.
De most, mikor finoman megfogja a két kezem és próbál nyugtatni, esküszöm, hogy nem is bánom. Finom elektromosság cikázik végig rajtam érintése nyomán és akaratlanul is hagyom, hogy tenyerem belesimuljon a tenyerébe. Már ez felér egy érzelmi hullámvasúttal, szóval elképzelni nem tudom, hogy éltem túl azt az éjszakát szívroham nélkül. Az viszont eltereli a figyelmem a finom érintésekről, hogy ő sem emlékszik. Mi a fene?
-Történt egyáltalán bármi is köztünk a táncon kívül?- köszörülöm meg a torkom és fészkelődök kicsit, ahogy szóba hozza azt a csodálatos és forró táncot, aminek még az emlékébe is beleborzongok. Ahogy egymáshoz simultunk, ahogy megérintett és, ahogy finom, érzéki csókokat lehelt a nyakamra. Még jó, hogy már most nem fogja a kezem, mert akkor érezné, hogy még az említésére is izzadni kezd a kezem. Egyre kényelmetlenebb ez a beszélgetés. Jobb is, hogy a fiára terelem a témát. Az a biztos.
-Azért az, hogy egy lakásért cserébe szívesen lemond a fiáról, elég sok mindent elárul.- sóhajtok szomorkásan, mert ezek után végképp el tudom hinni, hogy egyedül Drake törődött Mattel. És, csak most hatol el a tudatomig, hogy amennyiben tovább randizgatok Vele és netán még jól is alakul minden, előbb-utóbb afféle mostohaanya szerepet kell öltenem magamra. Megrökönyödve próbálom elképzelni, ahogy Drake fiával igyekszem jól kijönni, miközben én úgyis örökké a mostoha anyuci lennék, de aztán eszembe jut, hogy nem lenne nehéz jobban csinálni, mint Amelie. Hiszen ő egyáltalán nem vállalta az anya szerepet. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
-Talán, tényleg nem tettem rosszat azzal, hogy rávilágítottam dolgokra. Sokkal nagyobb hiba lett volna hagyni, hogy összekösd az életed valakivel, aki se a gyereked anyja nem tud lenni, se a társad.- vonok vállat kicsit szomorkásan, hiszen ezen az "ide a kecót és viheted a gyereket" dolgon elgondolkozva, máris kicsit megnyugszik a lelkem. Borzalmas egy nő lehet ez az Amelie.
Ennek örömére pedig a kávénk is megérkezik, amit egy kedves mosollyal és egy köszönömmel hálálok meg a felszolgálónak, majd tovább fürkészem Drake arcát. Nem tudom, mennyire viselhette meg ez az egész, bár az is lehet, hogy inkább megkönnyebbült.
-És, hogy érzed magad ezek után? Nem bántad meg, hogy így döntöttél?- érdeklődök finoman, mert kíváncsi vagyok rá, milyen érzések kavarognak benne. Azt már felfogtam, hogy érdeklem és látni akar még, de attól még nem könnyű véget vetni a régi, megszokott életmódunknak.
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptySzomb. Aug. 18, 2018 7:08 pm

Raven & Drake
Alapvetően megértettem Raven bizonytalanságát. Sok mindentől tarthat, küzdhet a lelkiismeretével, próbálhat ragaszkodni a szakmája etikájához. De voltak tényezők, amiket én közel sem ítéltem meg olyan súlyosnak, mint ő. Igyekeztem rávilágítani ezekre a nézetkülönbségekre, és megéreztetni vele, hogy a helyzet talán nem olyan kritikus, mint amilyennek ő látja. - Szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítasz mások vélwményének. Persze, baj lenne neked, ha ilyen pletykák kapnának szárnyra, de mégis honnan szereznének erről tudomást az emberek? A hozzád legközelebb álló embereknek talán elmondod, de hogyan kerülne ez nagy nyilvánosság elé? Te nem fogod kiírni a rendelőd ajtajára, és remélem, hogy rólam sem feltételezed, hogy ezt tenném. Szerintem nem kell attól félned, hogy ez a kapcsolat bármilyen negatív kihatással lesz a munkádra.
Elmosolyodom, mikor megkapom a választ, hogy fog még velem találkozni. Egyértelműen ezt a választ vártam, meglepett volna egy határozott nem. Ha pedig bizonytalankodott volna a kérdésben, úgyis meggyőztem volna. Valamiért úgy éreztem, ezt most nem hagyhatom annyiban, magam mellett kell tudjam őt.
Érdeklődve hallgattam végig az eszmefuttatását a hosszú kávéról, és mindarról, amit ez rólam elárul. Bólintottam, mert egészen helytálló volt minden szava. Viszont közben sokat mondó mosoly szaladt a számra, amit meg sem próbáltam leplezni. Hát igen, szívesen összehoznék neki egy hosszú kávét, és egy hosszú élvezetes éjszakát is... amilyenben talán már volt is részünk. Milyen jó lenne emlékezni rá... Egészen élethűen magam elé tudom képzelni, ahogy a forró tánc után megérkezünk a lakására, vágytól égve letépjük egymás ruháit és vadul egymásnak esünk. Csakis így történhetett. A gyanakvó kérdése cseppet elbizonytalanított az éjszakánk tartalmára vonatkozóan, de még így is hittem benne, hogy megtörtént az, amit elképzeltem. Inkább kitérő választ adtam, és úgy éreztem, túlságosan zavarba fog jönni ahhoz, hogy tovább firtassa a témát.
- Még ha azon az éjszakán nem is történt semmi, az nem garancia rá, hogy később sem fog. - Ennél messzebb nem akartam menni a célozgatásokkal. Nem azt kell éreznie, mogy mindenáron le akarom fektetni, hanem azt, hogy törődöm vele, és szeretném igazán megismerni. Minden nő erre izgul. - De tudod, nem is az számít, hogy mi történt a zárt ajtók mögött. Az a legfontosabb, hogy megismertelek azon az estén, és most itt lehetek veled. Fontos vagy nekem, Raven. - Romantikus pasi vagyok? Nos lehet, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy megtanultam, mit várnak a nők. Biztonságot, elsősorban. Lelki, fizikai és anyagi értelemben. Törődj vele, védd meg, tartsd el. Ha ebben a háromban jó vagy nála, nyert ügyed van. Semmi nem állhat az utadba.
Ami Amelie-t illeti, igaza volt Ravennek. Melyik anya cserélné el a gyerekét egy lakásra? Sejtettem, hogy Amelie nem fog komoly harcot vívni Matért, de arra nem számítottam, hogy ennyire könnyen lemond róla, tulajdonképpen értékében egyenlővé téve őt egy ingatlannal. Még nem alakult ki köztünk fix megállapodás arra vonatkozóan, mennyire maradunk része egymás életének, de azt tudtam, hogy sokáig furcsa lesz még a régi párom nélkül. Más lesz az életem. Hogy pontosan miben fog ez megnyilvánulni, egyelőre nem tudtam, de hogy más lesz, az biztos.
- Jól érzem magam. Régóta nem voltam ennyire nyugodt - válaszoltam Raven kérdésére. -Eddig folyton csak ment a stressz az esküvő körül, meg minden máson is, mindenben alkalmazkodnom kellett az ő elképzeléseihez, bármi amit tettem az szükségképpen rossz volt... Úgy érzem, megszabadultam egy óriási tehertől. Végre oda megyek, ahová akarok, akkor, amikor csak akarok. Ha túlórázom a melóban, hulla fáradtan hazaérve nem kell még az egész estés féltékenységi rohamát hallgatnom, hogy vajon hol voltam és kivel. Annyivan egyszerűbb lesz az életem! - Ravenre néztem, remélve, hogy meg fog érteni. Nem azért vagyok jól közvetlenül a szakításom másnapján, mert egy érzéketlen tuskó vagyok, csak felszabadultam egy elnyomó kapcsolatból. - Biztos lesznek még időszakok, amikor nem lesz könnyű. De tudom, hogy jól döntöttem. - Az ember sokszor bizonytalan a döntéseit illetően, de van, hogy biztosan tudja, mi a helyes út. Egyszer csak kinyílik a szeme, és minden porcikájában érzi, mit kell tegyen. Ezt éreztem én most.
- Most, hogy ilyen nyíltan kibeszéltem az érzéseimet, ne beszéljek esetleg a gyerekkoromról? - vicceltem el a monológom végét, a pszichológusokról szóló sztereotípiákra utalva. Szélesen mosolyogtam a velem szemben ülő Ravenre, és valóban könnyűnek éreztem magam.
Még nem gondolkoztam azon, hogy ha jól alakulnak a dolgaink, ő fogja nevelni Matet, de egészen biztosan jól helytállna a szerepben. Mat mindenkivel nagyon közvetlen, Raven pedig biztosan tüneményes lesz vele, szóval mégis mi baj lehetne? Egyelőre nem terveztem őket megismertetni egymással, de ha minden igaz, majd ez is el fog következni később. Jól ki fofnak jönni egymással, és tuti, hogy Mat nem mostohaként fog tekinteni az új páromra. Több szeretetet fog kapni tőle, mint az anyjától valaha, és ha nem is fogja az új anyukájának tekinteni, attól még létezhet olyan, hogy édes mostoha.
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptySzer. Szept. 05, 2018 10:41 am


Raven & Drake



When I See U Again...


Drake-et hallgatva szép lassan kezdek arra a döntésre jutni, hogy valójában igaza van. Egyikőnk sem akarná világgá kürtölni, hogy randizgatunk, tehát igen kicsi lenne az esélye, hogy bárki, aki együtt látna minket, azonnal tudná, hogy ő éppenséggel az ügyfelem... volt. Nincs a homlokunkra írva és igenis, én is megérdemlem, hogy esetleg megtaláljam a szerelmet. Hiszen, most még nem tudhatjuk, mi is alakulhatna ki köztünk, ha még jó párszor találkozgatunk, de az esélyt mindenképp érdemes megadni, nem? Aztán vagy nagy pofára esés lesz, vagy valami nagyon jó dolog. Olyasmi, amit mindketten megérdemlünk.
-Oké. Be kell valljam, hogy igazad van.- mosolyodok el és ennek tudatában könnyű szerrel válaszolok a kérdésére, miszerint óhajtok-e találkozni még vele. Miért ne tenném? Felnőtt nő vagyok. Azzal találkozok, akivel akarok és ideje, hogy kicsit magamra is gondoljak, ne csak az ügyfeleimre. Nekem is jogom van élvezni az életet.
A következő mondata hallatán kissé elpirulok és akaratlanul is megnyalom az alsó ajkamat. Ha eszembe jut az a reggel, ahogy Drake ott feküdt mellettem egy szál boxerben és ... te jó ég, annyira szexi volt... szóval, még most is elpirulok az emlék miatt. Egyedül azt bánom, hogy nem emlékszünk semmire, de azt nem, hogy így alakult. Másképp, talán sosem ismertem volna meg és sosem lett volna alkalmam olyasmit hallani tőle, mint amit most mond. Fontos vagyok neki, de megfordul a fejemben, hogy ez talán, csupán annak köszönhető, hogy úgymond "én mentettem meg a sárkánytól".
-Ebben nem lehetsz olyan biztos. Talán, csak hálás vagy, amiért segítettem felnyitni a szemed, vagy épp, azért érzel így, mert én vagyok az a nő, aki itt van. Mármint, elhiszem, hogy kedvelsz, de akkor is most estél át egy komoly szakításon. Vajon, tényleg nem csak azért érzel így, mert felejteni akarsz?- sandítok fel rá kissé kételkedően, hiszen párterapeutaként nagyon jól tudom, hogy egy régi szerelmet, csak egy új tud teljesen kiirtani, ugyanakkor az, aki elfeledteti  velünk az előző párunkat, nem feltétlenül mindig az, aki mellett ki is kötünk. Talán, én csak addig leszek érdekes, amíg túl nem jut ezen a válsághelyzeten, aztán meg rájön, hogy egy csomó csodás nő veszi valójában körül, akiket eddig észre sem vett. Akár a munkahelyén, akár a szomszédságában..
Ennek ellenére mosolyogva hallgatom, ahogy rádöbben, mennyi mindentől sikerült megszabadulnia és talán épp ez az, ami miatt talán nincs is szüksége most még semmiféle kapcsolatra. Hiszen, évek óta most először élvezheti majd az egyedüllét előnyeit, ha pedig belekóstol ebbe, talán nem is akarja majd újra, hogy kompromisszumokat kelljen kötnie valakivel. Akár velem, akár mással. Annyira boldognak tűnik most, hogy hangot is adott a felismerésének, hogy félek, tényleg épp elég lesz most neki ezt a helyzetet kiélveznie.
-Ha ezt érzed, akkor valószínűleg tényleg jól döntöttél. Hiszen, ha rossz döntés lett volna, akkor pocsékul éreznéd magad. Élvezd hát most azt, amit már évek óta nem: a szabadságot. Most ez a legfontosabb. Szánj időt magadra, ismerd meg azt a Drake-et, aki az évek során lettél és, aki majd ezek után lenni szeretnél.- mosolyodom el lágyan, miközben kényelmesen hátradőlök a székemen és onnan szemlélem az előttem ücsörgő férfit. Tényleg nagyon kétlem, hogy arra lenne most épp szüksége, hogy újra kapcsolatban legyen valakivel, hiszen azt se fogja tudni, hogy milyen egyedül lenni. Mindkettőt meg kell tapasztalnia az embernek, hogy végül biztos lehessen abban, jó döntést fog hozni. Az is lehet, hogy olyan jól sikerül beleszoknia az egyedül töltött hétköznapokba, az apaságba, hogy végül úgy látja majd, nincs is szüksége senkire.
A gyerekkoros kérdését hallva elnevetem magam, majd pár hosszú pillanat erejéig, csak lesek rá és próbálok rájönni, mihez is kezdjünk. Randevúzgassunk, mikor még az sem biztos, hogy Drake egyáltalán ez az, amit valóban akar? Lehet, hogy végül tényleg csak egy eszköz leszek a felejtéshez, aztán azon kapom magam, hogy ott vagyok tök egyedül, összetört szívvel és azon töprengek, hol rontottam el.
-Na jó. Egyezzünk meg valamiben Drake.- dőlök ismét előre a székemen, jelezvén, hogy ez most komoly dolog lesz. Akár mondhatjuk úgy is, hogy egy szerződés bizonyos pontja vagy épp, a játék egyik szabálya.
-Mivel, te most vagy túl egy szakításon és talán, még azt sem tudod, hogy pontosan mit szeretnél, azt hiszem az lenne a legjobb, ha olykor-olykor találkoznánk. Egy kávé, egy séta a parkban, egy mozi vagy akármi. Közben viszont szeretném, ha szép lassan letisztáznád magadban a dolgaid. Szóval, ne ugorjunk fejest semmibe, amíg nem tudhatjuk, mit is akarunk, rendben?- igyekszek jól megfogalmazni, mit is szeretnék, hiszen azt se akarom, hogy azt gondolja, le akarom rázni. Eszem ágában sincs. Hónapok óta ő az első pasi, akivel el tudnék képzelni egy kapcsolatot, legalábbis azok alapján, amit eddig tudok róla, nagy eséllyel befutó lehetne. Viszont szeretném, ha előbb ő is túl jutna a jelenlegi helyzeten, letisztázná a dolgait, elintéznék Aimeevel, amit el kell és, csak aztán, ha úgy éreznénk, hogy valóban akarjuk a másikat, akkor mélyítenénk csak el ezt az egészet. Addig a találkozóink, csak találkozók maradnak. Semmi randi, semmi smárolás vagy szex... az talán, csak összezavarná az egészet.
-Ez az egész máris sokkal bonyolultabb, mint egy sima "találkozok valakivel és randizni hívom".- mosolyodok el végül, hiszen egyrészt én ösztönöztem a szakításra, én zavartam fel amúgy is az álló vizet és én vagyok az, aki próbált a segítségére lenni, mint szakember. Túl sok mindent kell helyre tenni mindkettőnk fejében.
-Ettől függetlenül persze mesélhetnél a gyerekkorodról, mert meglehetősen kíváncsi vagyok. Hol nőttél fel?- kérdezte kíváncsian, mert ugye erről nem sok minden derült még ki eddig. Azt mondjuk kétlem, hogy egy texasi farmon nevelkedett volna, de ki tudja?
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyCsüt. Nov. 01, 2018 5:47 pm

Raven & Drake
Mikor kimondta Raven, hogy találkozunk még, máris elkezdtek pörögni a fejemben a randiötletek, hogy hova vihetném el legközelebb. Először egy élményfürdő jutott eszembe, de aztán ezt gyorsan elvetettem. Egyrészt, mert attól hogy én imádok úszni és vízben lenni, még közel sem biztos, hogy ő is; másrészt pedig... mégiscsak gáz levetkőzős randira hívni egy csajt ennyire az elején, nem? A fürdőzést így elnapoltam, helyette lehetne mondjuk állatkert... Vagy ez túlzottan apuka-stílus? Felnőttként is szeretheti valaki az állatkertet... És az egy beszélgetős program, nem úgy, mint mondjuk egy mozi. De inkább biztosra megyek, legyen bowling. Az játék, de mégis felnőtt program, lehet közben beszélgetni, de van is téma ha épp nem lenne miről ("neeem egyáltalán nem vagy béna, nagyon szép gurítás volt!"), és ha úgy alakul, tudunk sokáig maradni egy-egy koktél mellett.
- Mit szólnál hozzá, ha hétvégén elmennénk bowlingozni? - dobtam be rögtön az ötletet. Direkt mondtam hétvégét, nem a munka miatt, hanem hogy mindkettőnknek legyen ideje megérezni, hiányzik-e neki a másik. - Hétvégén is vannak pácienseid? - Azért nem árt tudni a másikról, milyen az életritmusa. Nekem fix munkarendem van, így az enyém meglehetősen kiszámítható, de neki az egyéni időpontegyeztetések miatt lehet, hogy kissé kusza.
Ahogy Raven megjegyezte: nem lehetek biztos benne, hogy nem csak hálás vagyok neki, amiért megmentett a sárkánytól.
- Talán csak hálás vagyok? Lehet. Tegyél próbára. - Kihívóan néztem rá, magabiztosan. Én biztos voltam benne, hogy akármilyen próbát kiállnék, de ha mégsem így alakulna, hát legfeljebb rájövünk, hogy mégsem egymásnak lettünk teremtve, és még akkor is maradhatunk szép emlék a másik számára. -  Nem tudok elképzelni olyan kihívást, amin megbuknék. Lehet az anyád egy hárpia, lehet az apád egy baltás gyilkos, és lehet a testvéred egy hisztis picsa, de hidd el, én akkor is mosolyogva ülnék végig minden végtelenül hosszú családi vacsorát. - Ezzel kicsit elvittem a dolgot a vicc irányába, de valóban ilyen voltam, hogy békésen tűrtem a megrázkódtatásokat a végsőkig. - De persze biztos vagyok benne, hogy tüneményes családod van. - Ezt jobbnak láttam gyorsan leszögezni, mielőtt még úgy veszi ki magát a dolog, hogy már ismeretlenül is szidom őket. Általában látszik az emberen, milyen környezetből érkezik, és Ravenről nagyon úgy tűnt, hogy egy rendezett és kulturált családból származik. Máskülönben hogy vált volna ilyenné?
-  Már régen kinőttem abból a korból, hogy minden nőt izgalmasnak tartsak magam körül. Nem olyan nőt keresek, akivel eljátszhatok esténként ha épp úgy tartja kedvem, hanem a páromat keresem. Azt, akivel egymás mellett állunk, támogatjuk egymást, megbízunk egymásban, és - igen, most ezt is hozzá kell tennem: -  aki felneveli velem a fiamat, meg a közös gyerekeinket. Én már erre vágyom Raven. Nem várom el tőled hogy holnaptól beleéld magad ebbe a szerepbe, de te olyan nőnek tűnsz, akivel ezt el tudnám képzelni. Még kevéssé ismerjük egymást, tudom, de valamiért mégis ezt érzem. És nem gyakran szoktam ilyesmit érezni. - Őszinte nyíltsággal néztem a szemébe, és próbáltam kitalálni a gondolatait. Nőknél ez elég nehéz feladat persze... A szavai, hogy ismerjem meg a jelenlegi és jövőbeli önmagam, elgondolkodtattak. Szerintem ez olyasmi, amin férfiak nem szoktak gondolkodni. Attól, hogy eddig egy kapcsolatban éltem, most meg már nem, még nem lettem más ember. Voltam valaki, most is ugyanaz vagyok és később is ugyanaz leszek. Az ember változik az évek alatt, igen, de én nem vagyok az az önelemezgetős típus.
Mikor Raven jelentőségteljes hangon szólalt meg, előredőlve a széken, érezhető volt, hogy most valami komoly kikötés fog következni.
Szóval nem akarja, hogy gyakran találkozzunk. Kezem-lábam törve teperek érte, erre megkapom hogy ne találkozunk gyakran. Értem az érveit, de azért ez mégis cseppet kiábrándító. Sebaj, fogja ő még ennek az ellenkezőjét is mondani...
Rendben, akkor jövő hétvégén megyünk bowlingozni. Megértettem. Azért néha felhívhatlak, vagy inkább nem szeretnéd? - Mondjuk két nap múlva hívnám föl legközelebb. Ha nem akar összenőve lenni, hát nem leszünk. És már el is kezdődött köztünk egy játszma, egy amolyan húzd meg-ereszd meg helyzet. De tulajdonképpen jó, hogy nem adja könnyen magát. Ez azt jelenti, hogy más pasiknak is ennyire ellenáll, és komoly érzelmi kapcsolatot keres.
A gyerekkoros kérdés feloldotta a fél percre megfeszülő hangulatot.
A gyerekkoromról? Nem kifejezetten érdekes. Úgy nőttem fel, mint bárki más. Testvérem nincs, a szüleim együtt vannak és mindenben támogatnak a mai napig. New Yorkban születtem, mindig is itt éltem. De nagyon szeretnék utazgatni - tettem hozzá. - Sok mindent szeretnék látni a világból.
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyVas. Nov. 04, 2018 1:24 pm


Raven & Drake



When I See U Again...


Hétvégi bowlingozás. Igazából nem is tűnik rossz ötletnek, hiszen az nem egy kifejezetten romantikus randi, inkább kikapcsolódásra és alaposabb ismerkedésre alkalmas hely. Nincs gyertyafény, se cicomás ruha, se táncolás vagy simulás, hanem inkább egy kis sport, ahol jókat lehet nevetni és akár esni is, ha valaki kezdő. Amit viszont Drake nem tud, hogy elég sokat jártam az egyetem alatt a csajokkal bowlingozni, tehát nem vagyok épp kezdő. Igaz, már nem mostanság volt a legutóbbi alkalom, amikor játszottam.
-Nem rossz ötlet. A bowlingot szeretem.- reagálok mosolyogva, de konkrét választ még nem akarok mondani, mert nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet lenne már hétvégén találkozni. Neki is rendbe kell tennie az életét, nekem pedig nem ártana kicsit átszervezni a dolgaimat, ha tényleg szeretnék randizgatni és esetleg komoly kapcsolatba kezdeni.
-Nem, hétvégén nincsenek. Annyira még én se vagyok munkamániás.- mosolyodok el, majd a "tegyél próbára" felhívása hallatán felpillantok rá és egy rövidke ideig az arcát elemezgetem. Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy úgy van, mint én, hogy most azt érzi, hogy egész jó köztünk az összhang és talán lehetne ebből valami jó.
-Rendben, majd próbára teszlek .- kacsintok rá vigyorogva, miközben próbálok rájönni, hogy vajon mi lehet ez az egész. Együtt töltöttünk egy éjszakát, ahol bár nem történt semmi, mégis csodálatos volt. Jól éreztük magunkat, táncoltunk és sikerült még arra is ráébresztenem, hogy nem boldog. Felkutatott és még inkább rávezettem, hogy talán nem jó kapcsolatban van, de nem az volt ezzel a célom, hogy rögtön nálam kössön ki. Vagy, tényleg ennyire vonzódna hozzám?
Bár be kell valljam, ahogy komoly arccal hallgatom, miként is viselné az esetlegesen dilis családomat, lágy mosoly kúszik az arcomra. Igen, egy kapcsolatban ez így működik. Bevallom, egy pillanatra el is képzelem, ahogy a családomnál ebédelünk és az az érzésem támad, hogy tutira kedvelnék a szüleim. Hiszen igen megnyerő a külseje és a stílusa is. Ki ne imádná?
Némán, kissé elpirulva hallgatom végül, ahogy teljesen megnyílik és őszintén elmondja, mit is szeretne és el is hiszem minden egyes szavát. Kezdek rájönni, hogy én mást se csinálok elejétől fogva, csak kifogásokat keresek, amit még én sem értek. Leginkább az lehet ennek az oka, hogy nem elég, hogy nem mostanság volt már kapcsolatom, de ráadásul elég durva pofára esés is volt. Talán, emiatt van az, hogy most rettegek ettől az új és ismeretlen helyzettől. Emiatt is mondom végül, hogy haladjunk csak szép lassú tempóban, mert nem akarom hagyni, hogy rögtön elcsavarja a fejem -holott képes lenne rá, ebben biztos vagyok. Már most teljesen elbűvölt, pedig nem is találkoztunk sokszor. De tény: el tudnám magam képzelni mellette és bár, a gyerekét még nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy azzal a feladattal is megbirkóznék.
-Nem. A bowling végül is jó ötlet, szóval mehet most hétvégén is.- szólok gyorsan, hogy meggondoltam magam, mert a bowlingnál kis esélyt látok arra, hogy az ágyban kötnénk ki. Hiszen, már bebizonyosodott, hogy könnyen történhet köztünk ilyesmi, elég egy picit felszabadultabbnak lennünk, mint általában.
-És nyugodtan hívhatsz, sőt. Örülnék neki.- mosolyodok el és elgondolkodok rajta, vajon van-e értelme megpróbálnom ezt is irányítani, mint minden mást. Mi lenne, ha szimplán csak sodródnék az árral és hagynám, hogy minden történjen úgy, ahogy akar? Lehet, hogy épp ezzel a túlgondolással rontanám el az egészet?
-Nekem is hasonló a helyzet, csak épp van egy húgom, ki néha tör egy kis borsot az orruk alá, de nem is baj. Másképp unatkoznánk, szóval... - mesélek én is kicsit mosolyogva, majd folytatom.-Gondolom imádják a kisfiadat is. Sokat szokott lenni a nagyszüleivel?- mosolygok kedvesen, ahogy eszembe jut, hogy Drake bizony egy apuka, aki imádja a fiát. Nagyon tisztelem, amiért mindenképp magánál akarta tartani, hiszen általában a nők szoktak ragaszkodni a gyermekükhöz. Náluk viszont az anyuka az, aki egy undorító némber... nem is értem, hogy képes erre.
-Mit szólnak a váláshoz? Vagy nem mondtad még nekik?- kérdezek rá végül arra, amire kíváncsi vagyok, hiszen miért is kerülgetném a forró kását?
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyVas. Nov. 04, 2018 3:04 pm

Raven & Drake
Van az a férfi, aki nem mer az érzéseiről beszélni egy nőnek, mert fél, hogy a nő visszautasítja a közeledését és összetöri az érzéseit. Olyan férfi is van, aki könnyűszerrel beszél szerelemről még akkor is, ha valójában semmit nem érez, és fő célja minél több nő meghódítása. És olyan férfi is létezik (még ha hihetetlen is), aki komolyan veszi magát, és ha tényleg érez valamit, nem fél küzdeni a választottjáért. Én ez utóbbi típusba tartozom. Nem félek a visszautasítástól - talán azért, mert még soha nem volt részem benne. Olyan családban nőttem fel, ahol érezhetőek voltak a hagyományos férfi-női szerepek, de a jogok mindig egyenlőek voltak. A szüleim tisztelték és szerették egymást, sőt ezt teszik mind a mai napig. Nyilván nekik is voltak konfliktusaik, ők is mentek át nehéz időszakokon, de mindig összetartottak és igyekeztek segíteni egymást. Az ő kapcsolatuk példaértékű a számomra. Ehhez képest Amelie-vel kicsit sem hasonlított a viszonyunk erre a példára. Ezt csak most látom igazán, hogy kívülről tudok visszatekinteni rá. A következő kapcsolatomban sokkal jobban oda fogok figyelni rá, hogy ne csússzanak ki a kezemből a dolgok. Közös döntéseket akarok, amiket közös érdekek alapján hozunk meg.
A beszélgetéseink során Raven sokszor mutatta magát feszültnek és aggodalmaskodónak. Mégis azt éreztem, hogy ha kibillenteném ebből a helyzetből, felszabadult és vidám lenne velem. Erre is jó a bowling, hiszen akkor másra koncentrál majd, és nem lesz ideje ennyit agyalni a dolgokon. Azt vártam a következő randinktól, hogy elengedje magát mellettem.
- Akkor most hétvégén - bólintottam rá. Tetszett, hogy mégiscsak korábban akar velem találkozni. -  Szombat vagy vasárnap lenne jó neked? Nekem bármelyik jó, de csak délután. Délelőtt úszni megyünk Mattel. - Tetszik vagy nem, nekem van egy gyerekem, és a vele megbeszélt program az első. Már évek óta járunk együtt úszni, minden szombat és vasárnap délelőtt. Bármennyire szeretnék is találkozni Ravennel, ezt a hagyományt az ő kedvéért sem fogom megszakítani. Ha a hétvégi délutánok valamilyen okból nem lennének jók neki, keresnénk egy hétköznap estét, amikor be tudjuk iktatni a találkozót. Aztán később, ha tényleg összejövünk és komolynak mutatkozik a kapcsolatunk, meg persze ha van kedve, ő is jöhet majd velünk. Eddig Amelie-vel hármasban jártunk - nagyon remélem, hogy hajlandó lesz ettől a héttől másik uszodába járni. Még ma beszélek vele erről.
Hívni foglak - biztosítottam Ravent mosolyogva. Nem terveztem napi többször hívogatni, csak esténként rácsörögni, és meghallgatni, milyen napja volt. Chatelgetni nem terveztem vele, azt nem szerettem. A chat nem hagy rá lehetőséget, hogy egész nap a hívásomra várjon. Barátokkal, kollégákkal szoktam ott beszélgetni, de családtagokkal csak ritkán.
Mesélj a húgodról - kértem, mikor megemlítette, hogy a hugicája sok borsot tör a szüleik orra alá.
Régen én is szerettem volna egy testvért, de nem lett. Mint később megtudtam, anyukám a nőgyógyászati műtétei miatt nem tudott többet teherbe esni. Pár évvel a születésem után miómával műtötték, és a méhét is ki kellett vegyék, mert már oda is átterjedt a daganat. Szerencsére azóta jól van, és csak ez számít.
Mat is mondta már néhányszor, milyen jó lenne, ha születne egy kistestvére. Ami azt illeti, én is szeretnék még egy, vagy akár két gyereket is a leendő új páromtól. Nem a közeli jövőben, de néhány év múlva.
Igen, Mat viszonylag sokszor van a nagyszüleinél, pláne mostanában. - Így, hogy tulajdonképpen egyedül nevelem őt (még fura ebbe belegondolni), nagy szükségem lesz a szüleim segítségére. Nem tudok egyszerre munkában is lenni, meg elmenni a fiamért a bölcsődébe. Így is túl sokat van a bölcsiben, bár szerencsére jól érzi ott magát.
- Alapvetően a szüleim fizették volna az esküvőt, és majd' megütötte őket a guta, hogy lefújtuk és elvesztették mindazt a pénzt, amit előlegként befizettek. Először idegesek voltak, de aztán elfogadták a döntésemet. Még kételkednek benne, hogy helyesen döntöttem-e, de támogatnak. - Valójában sosem kedvelték annyira Amelie-t. Apukám még csak hagyján, de anyukám sokáig ki nem állhatta. Mikor teherbe esett Mattel, akkor békült meg anyukám a gondolattal, hogy vele fogom leélni az életem. De aztán mégsem így alakult. - Te már rengeteget tudsz az én exemről, én viszont még semmit nem tudok a te előéletedről. Akarsz róla mesélni? - Örültem volna, ha mond legalább pár mondatot az előző kapcsolatáról, de nemleges válaszon sem sértődtem volna meg, elfogadtam volna hogy nem akar róla beszélni.
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyVas. Nov. 18, 2018 10:37 am


Raven & Drake



When I See U Again...


Sok minden kiderülhet a hétvégi bowlingozás során. Többek közt az is, hogy mennyire vagyunk együtt jó csapat valamint, hogy Drake milyen csapatjátékos. Egy ilyen egyszerű játék során is kiderülhet, hogy vajon, hogy jönnénk ki egymással és azt hiszem, ezt jó lehet már most az elején kideríteni. Tekintve, hogy Drake-nek van egy kisfia, nem csak az számít majd itt, hogy szexuálisan vonzódunk-e egymáshoz -ami azt hiszem, már kiderült, hanem, hogy tényleg tudunk-e úgy együtt működni, hogy akár a kisfiát is nevelhessük együtt. Hiszen, ő már elmondta, hogy neki ilyesmi tervei vannak. Nem csak egy nőt keres magának, akivel elszórakozhat, hanem olyasvalakit, akivel megoszhatja a terheit, a gondokat, a boldog pillanatokat és úgy általában, akivel lehet együtt létezni. A gyerek gondolata egyáltalán nem rémít meg. Mindig is szerettem a gyerekeket és mindig is úgy terveztem, hogy lesz családom, az pedig, hogy az a gyerek esetleg nem az én vérem, cseppet sem zavarna. Biztosan imádnivaló kis kölyök, hiszen az apja is iszonyatosan édes.
-Tökéletes a szombat délután.- mosolyodok el, hiszen eszem ágában sem lenne még csak megpróbálkozni se azzal, hogy bekavarjak a már jól megszokott ütemtervükbe. Most amúgy is fontos, hogy Matt eleget lehessen az apjával, hiszen fenekestől felfordult a kis legény és a szülei élete. Nem tudom mondjuk, hogy Mattnek mennyire lesz furcsa, hogy az anyját nem nagyon látja, hiszen Drake elmondása szerint eddig se foglalkozott az a nőszemély a lurkóval. Talán, szegény gyerkőcnek fel se tűnik majd, hogy az anyja még annyit sincs ott, mint eddig. Nem tudom.
-Esetleg négy vagy öt óra? Nekem igazából szombaton bármikor jó, szóval alkalmazkodom hozzád.- fűzöm még hozzá és meglepetten veszem észre, hogy már most repesve várom azt a bowlingozást. Nem is tudom, mikor voltam legutóbb hasonló helyen, mert ugye a legtöbb időt a melóval töltöm, de talán épp itt volt az ideje, hogy valaki kirángasson a mókuskerékből. Lyn szokott még ezzel néha megpróbálkozni, kisebb-nagyobb sikerrel.
-Oké.- pirulok el kicsit, mert hiába is pattogtam én itt az előbb, hogy nem lenne jó talán, ha hirtelen túl sokat találkoznánk, most mégis azt érzem, hogy máris alig várom, hogy láthassam. Talán jobb is, hogy végül család témára terelődik a szó, másképp lehet, hogy már mára át tetetném a találkát. Na jó, azt azért mégse, de jobb, hogy terelünk.
-A húgom? Mindenben épp az ellentétem. Habzsolja az életet, még most sem tudja igazán, hogy mit akar csinálni és általában inkább, csak bajt kever. Neki köszönhetjük többek között azt is, hogy megismerkedtünk, mert ő noszogatott, hogy menjek el vele bulizni.- nevetem el magam, ahogy eszembe jut az az este, mert annak ellenére, hogy nem nagyon akartam bele egyezni az egészbe, végül mégis egész jól alakult. Megismertem Drake-et és, bár fogalmam sincs még, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, most még úgy érzem, hogy szerencsém volt.
-Általában, ha felkeres, akkor épp valami bajban van, amiből nekem kell kihúzni, vagy mondjuk el kell tussolnom valami veszekedés közte és a szüleink között. Mindig én vagyok a szent, a jó példa, akit neki követnie kellene de... én sose kérném tőle ezt. Nem akarnám, hogy olyan legyen, mint én. Legyen csak önmaga.- mélyedek el kicsit jobban a mesélésben, de aztán legyintek gyorsan egyet, hiszen nem akarom én Drake-et ilyen baromságokkal fárasztani.
-De végtére is mindegy. Egyszer majd talán megismered, ha váratlanul megjelenik.- mosolyodok el és már most bennem van a félsz, hogy mi lesz akkor. A drága tesókámnak szokása ciki helyzetekbe sodorni, a leggázabb sztorikat elmesélni rólam és persze mindent kimondani, amit gondol.
-Az azért jó, hogy közel vannak hozzád és tudnak segíteni, idővel pedig úgyis rájönnek majd, hogy a legfontosabb, hogy te és a kisfiad boldogok legyetek. Gondolom, nem sokat meséltél nekik arról, mennyire nem foglalkozott Mattel Amelie?- pillantok rá kíváncsian, hiszen sokan nem szeretik elmondani senkinek sem, mennyire mellé nyúltak vagy, úgy általában nem sokan szeretnek úgymond panaszkodni. Pedig, ha a szülei tudnának a dolgokról, talán még ők akarták volna lebeszélni az esküvőről.
-Az exeimre vagy kíváncsi?- csodálkozok el a kérdés hallatán, hiszen naná, hogy volt már pár kapcsolatom, csak épp nem szoktam rajtuk elmélkedni.
-Őszinte leszek. A legutóbbi kapcsolatom azért ment tönkre, mert ellaposodott. Úgy éreztem, hogy már nem érdeklem annyira a páromat, mint előtte, de ahelyett, hogy ezt elmondtam volna neki, inkább a munkámba menekültem, mert mások szerelmi élete még mindig izgalmasabb volt, mint a miénk. Végül ráunt, hogy folyton dolgozok és szakítottunk. Utólag tudtam meg, hogy már jóval a gondok előtt megcsalt, szóval...- pillantok fel rá kissé szégyenkezve, hiszen elég gáz egy párterapeutának bevallania, hogy miközben mások szerelmi életét javítgatja, a sajátját nem tudta helyre hozni. Nem beszélve arról, hogy talán én se jó kezeltem a dolgokat akkoriban.
-Utána továbbra is a munkába temetkeztem és nem is koncentráltam arra, hogy a saját szerelmi életemmel foglalkozzak. Pedig, nem sok jót árul el egy párterapeutáról, ha egyedülálló.- nevetem el magam végül, ahogy felpillantok rá és, már most felkészülök arra, hogy ezek hallatán talán jobbnak látja majd, ha menekül.
-Közben a legjobb barátnőm próbált mindig a lelkemre beszélni, hogy szedjem össze magam és most, hogy megismertelek rádöbbentem, hogy igaza volt Lynnek. Nem csak a pácienseimmel kell foglalkoznom. Egyébként neki is van egy kislánya.- jut eszembe ez a köztük lévő hasonlóság, ami miatt talán, ha egyszer majd találkoznak, egyből szimpatizálni fognak, aminek iszonyatosan örülnék.
-Basszus, most meg be nem áll a szám. Kellett ez neked?- nevetem el magam jókedvűen, mikor rádöbbenek, hogy hirtelen annyira elkezdtem beszélni, hogy szegény szóhoz sem juthat nagyon. Viszont ez legalább számára is jelzi, hogy kezdek feloldódni picit mellette. Másképp nem mesélnék magamról ennyit, nem?
Vendég

Anonymous
Vendég

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop EmptyPént. Dec. 14, 2018 2:14 am

Raven & Drake
Nagyon örültem, hogy szombaton láthatom Ravent. Az a néhány alkalom, amikor találkoztunk, olyan volt nekem, mintha pár órára egy másik dimenzióba kerültem volna. Kikapcsolt, és elfeledtette velem a gondjaimat.
- A szombat délután négy szuper - mosolyogtam rá. Már meg is jelent lelki szemeim előtt, ahogy szórakozunk a bowlingpályán, nevetünk, és talán néha egymáshoz ér a vállunk. Talán néha a derekára teszem a kezem egy másodpercre. Talán néha átfogom a vállát, és talán néha... Nem, más nem fog történni.
- Nos ha a húgodnak köszönhetem, hogy ismerlek, akkor máris kedvelem. - Ennyivel kommentáltam azt, amit a húgáról mesélt, és tulajdonképpen ezt is gondoltam. Nekem nem volt testvérem, így nem tudtam beleélni magam, milyen az, ha egy kistesó folyton bajt kever az ember körül, de mókásan hangzott. Biztosan sok fejfájást okozott Ravennek, aki, azt hiszem, jobban szereti a megszokott és kiszámítható dolgokat. De biztos voltam abban is, hogy Raven sosem mondana nemet a testvérének, akármilyen bugyuta problémával keresi is föl. Sőt, talán senki másnak sem mondana erre nemet. Legszívesebben mindenkinek csak segítene. Hihetetlen, hogyan lehet valakiben ennyi jóindulat és empátia. És elkötelezettség.
Határozottan tetszett az utalása, hogy majd talán megismerhetem a húgát. Ez még csak egy feltételes módú és jövő idejű mondat volt, de akkor is kilátásba helyezte, hogy  bemutat a testvérének. Jó jel.
Kicsit elkomorodom, mikor rákérdez, mennyit meséltem a szüleimnek Matt és Amelie kapcsolatáról. Keveset. A lehető legkevesebbet. Nem akartam, hogy tudják, hogy aggódjanak, hogy rosszallóan nézzenek ránk emiatt. Nem akartam több problémát, mint ami már alapból volt. A könnyebb utat választottam. Így nem is csoda, hogy most nem értenek semmit a kialakult helyzetből.
- Nem, nem sokat meséltem nekik erről - vallottam be. - Én... nem akartam több konfliktust. - Ha kicsit is beleláttak volna az életünkbe, biztosan összevesztek volna Amelie-vel, aki ezek után törvényszerűen nekem esett volna, engem hibáztatva és rajtam vezetve le a dühét. Ez, belátom, nem hiányzott. Kinek hiányozna? Inkább mosolyogtam és bólogattam mindig, elmondva, hogy "minden rendben van, persze, remekül vagyunk", mint hogy szembesítsem őket azzal, milyen rossz anya is a párom. Bár talán nem is ez a rész volt az igazán nehéz, hanem hogy akkor nekem is elkerülhetetlenül szembe kellett volna néznem ezzel a ténnyel... És persze ezt sem akartam. Könnyebb volt szemet hunyni felette, és csinálni a munka oroszlánrészét, mint vállalni a konfliktust.
Tudni akartam valamit Raven korábbi kapcsolatáról, mert azáltal egy kicsit jobban megismerem őt magát is. Talán kiderül, mihez fűzik rossz emlékek, mire érzékeny, mit vesz rossz néven, vagy éppen az, hogy mit vár egy kapcsolattól. Ő már szinte minden lényeges részletet tud az én exkapcsolatomról, és az azzal kapcsolatos érzéseimről. Úgy fair, ha ő is mesél egy kicsit. Nem azért, mert ha én beszélek az érzéseimről, márpedig beszéljen ő is, hanem azért, mert én megadtam neki ezt az óriási előnyt, hogy belelát a múltamba - nekem is jól jönne, ha kapnék egy kis segítséget, hogy kiismerhessem.
Örülök, hogy így érzel - válaszoltam őszintén, amikor bevallotta, miben változtatta meg az, hogy megismerkedtünk. Ráébredt, hogy a saját élete is fontos. Egyébként ez a bizonyos Lyn is szimpi volt, mert úgy éreztem, ő is nagyban támogatná a kapcsolatunkat. Mondhatni, benne is és abban a bizonyos kishugiban is szövetségest éreztem, akik hátulról puhítgatják majd Ravent.
- Nem feltétlen baj az, ha egy párterapeutának éppen nincsen párkapcsolata. Az ilyesmi átmeneti állapot. Ez csak azt mutatja, hogy nem erőltetted tovább azt, ami már nem működött. És ez jó. Az, hogy épp szingli vagy, önmagában még nem egy bizonyítvány arról, hogy rosszul kezeled a szerelmi életed. Csak még nem találtál rá arra, akivel le tudnád élni az életedet. - Vagyis remélem, hogy a személyemben rátalált, de ne sürgessük a dolgokat, ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre randizgatunk, aztán majd meglátjuk.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, és ez kizökkentett a gondolatmenetből. Gyorsan rápillantottam a képernyőre, és elbizonytalanodtam.
- Anyukám az... Nem gond, ha...? - Még be se fejeztem a mondatot, Raven intett, hogy vegyem fel nyugodtan. - Csak mert náluk van Matt, hátha történt valami... - magyarázkodtam. Nem akartam, hogy olyan férfinek lásson, aki ugrik az anyja egyetlen szavára. Tényleg nem vettem volna föl, ha nem lett volna velük Matt. De az a gondolat, hogy a fiamnak lehet valami baja, nem hagyta, hogy kinyomjam a hívást. Talán egyszer majd Raven is megérti. Bocsánatkérő arccal húztam el a zöld pöttyöt a képernyőn, és beleszóltam a telefonba.
Fél percig csak hallgattam az anyám monológját, egyre gondterheltebb arccal. A szabad kezemmel az asztalra könyököltem, és a homlokomhoz nyomtam az ujjaimat, a szemem fölött. Mikor kifogyott a mondanivalóból, pár másodperc múlva csak annyit válaszoltam:
- Oké. Tizenöt perc és ott vagyok.
Köszönés nélkül kinyomtam a telefont, és nagyon, nagyon bűnbánóan néztem Ravenre.
- Mennem kell - préseltem ki magamból. - Mattnek megint kiugrott a könyöke. Többször megtörtént már. Luxatio habitualis, így hívják. Lazák az ízületei, de talán kinövi... Ilyenkor nagyon fáj neki, minél előbb vissza kell rakni - magyaráztam össze-vissza. - Tudom ez most nagyon kellemetlen, de... tényleg mennem kell mert el kell vinni orvoshoz, és a szüleim kocsija most szervízben van, szóval ők nem tudják... Tényleg nagyon sajnálom, Raven. Ne haragudj. Szívesen lennék még veled, és nagyon fogom várni a szombatot. - Csak reménykedni tudtam benne, hogy megérti. Hogy nem csak mondja, hogy semmi baj, hanem hogy tényleg megérti. És azt is reméltem, hogy ezek után is eljön szombaton.
Felálltam, futólag megérintve a kezét. Gyorsan fizettem.
- Haza kéne vigyelek, ugye? - Basszus, két szék közül a pad alá. Nála is rossz benyomást teszek, és Matthez is csak későn érek oda. - De, elviszlek persze, szinte útba is esik, szállj be... - Nem esett útba, de mindegy, nagyon gáz lett volna ha ott hagyom a kávézóban. Futólag elköszöntünk egymástól, mikor megálltam a háza előtt - le se parkoltam, csak megálltam az út közepén, amíg kiszállt. Sokkal romantikusabb búcsúzást terveztem a mai randi végére, de a gondolataim már félig a fiamnál jártak. Ahogy Raven becsapta az ajtót, már léptem is rá a gázra, és robogtam a fiamhoz.
Elso" közös kávé

Drake Adams
Üzlet
Play by :
Samuel Trepanier
Kor :
28
Foglalkozás :
Gépészmérnök a General Motorsnál
Hozzászólások száma :
32

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop   Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty

Ajánlott tartalom


Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop Empty
Vissza az elejére Go down
 

Raven & Drake ~ It's just a meeting in a coffe shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ