One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Fable Hill

Fable Hill
Yesterday at 11:59 pm



Hazel&Chase

Chase Ginsberg
Yesterday at 11:35 pm



Flor & Gretchen -Perdido en Queens

Gretchen Valens
Yesterday at 11:08 pm



Nikolay Mikhaylovich Korzakov

Dorian J. Lester
Yesterday at 9:56 pm



Connie & Charlie

Constance Reyes
Yesterday at 7:17 pm



Activity Check (07.10-07.25.)

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:54 pm



Candy&Noah ~ Do not escape!

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:08 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 5:55 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Nikolay Korzakov
Yesterday at 5:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 4
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 45
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Hazel x Jake - First meeting with a little accident

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hazel x Jake - First meeting with a little accident    Kedd Júl. 17, 2018 10:28 pm



HAZEL AND JAKE


A szerencse gyermeke megnevezés elég érdekes kifejezés, és rám biztosan nem igaz. Az egyetlen napomon is, mikor nem betegekkel, és kórlapokkal kell foglalkoznom, ezt a kis időt is a két kedvencemre szánom, mert mindennél fontosabbak nekem. Elérve a második életévet még túlságosan fiatalok, és nagy a térigényük is, de ami még ennél is bosszantóbb, hogy nem lehet utolérni őket. Az otthoni tanítás, és a kutyaiskola sem hozott eredményt, és ahányszor költöztem velük, az egyetlen erényük az lett, hogy a hat hónapos unokahúgomat őrizték, és úgy tekintettek rá, mint egy második gazdára. Dorianről már nem volt elmondható, hogy az erélyes, vagy éppen alfahím státusz felé hajlott volna, ezt Samira többször jelezte azzal, hogy rápisilt a cipőjére, Dózer pedig szétrágta a nadrágját, vagy egyáltalán nem fogadtak szót neki. Miért is tették volna, ha az én parancsomra is fittyet hánytak a „lázadós napokon”, mint például a mai? Nem mondtam ki a jelenlétükben az orvos szót sem, de valahogyan ráéreztek, hogy merre tartunk, mert a kocsiban érezhető volt az ellenállás szaga. Nem hittem volna, hogy a kiszemelt doktornő előtt sárosan, és tehetetlen gazdiként fogok megjelenni, és annyit sem tudok majd mondani, hogy bocsánat, mert lehőkölök a neveletlen magaviselet láttán. A váróban elszabadult a pokol, amint kilépett az ajtón a németjuhász, és a gazdája, az én kis kanomban meg felfelé íveltek a hormonok. A póráz már üresjáraton lebegett előttem, miután kaptam egy pocsolyás vizet odakint, és Samira ugyan megállt, és a jól nevelt pózt igyekezett felvenni, a testvére azonban eszeveszett módon vette birtokba a doktornő székét, és rajta a sárga kardigánt. Legszívesebben menten elsüllyedtem volna szégyenemben, hogy két rosszcsont kutyával látogattam el ide, de egyelőre azon ügyködtem, hogy a megjelenésemen javítsak. A kezemmel fésültem bele a hajamba, és végignéztem magamon. Egy csöves is jobban néz ki, mint én, naná, hogy érdemes volt felvennem a farmeromat, meg a sötétkék V kivágású felsőmet, melynek a legnagyobb részén egy nagy barnás folt éktelenkedett, és az arcomról is a szennyvízre emlékeztető maszat csorgott le.
- Higgye el nem feltétlen így terveztem a belépőt, de a kedves egyed…igen te ott. – mutattam a forgószék irányába, ahol a kiskirály elégedetten lihegett, és szemezett a számára gyönyörűséges lány ebbel. - …szóval Dózer úgy döntött, hogy idő előtt jöjjünk be, és nem várta meg a vezényszavakat. Sajnos igyekszem kordában tartani őket, de nehezen megy, hiszen elég kevés időm jut rájuk. – nem értem, hogy minek magyarázkodtam előtte, de úgy éreztem, hogy meg kell védenem a becsületemet, mert átlagba azért nem ez az outfit jellemző rám. A kezdeti frászt az asszisztens és a doktornő párbeszéde szakította félbe, én meg a középső ujjamat feltartva intettem a drága ebemnek, hogy ideje leszállnia a magaslóról, és csatlakoznia a szerény csapatunkhoz.
- Igen, én lennék Mr. Lester meg a két… - össze-vissza járattam a kezemet a levegőben, de egy értelmes ábra sem jött ki belőle, így a végén feladtam, és szépen csendben várakoztam az ajtó mellett, annyit még megtettem, hogy magam mellé hívtam Samirát, aki elsőre vette az adást, és odatelepedett a jobbomra, mindegy éreztetve a testvérével, hogy a játékidőnek vége, és példát vehetne róla.
- Igen, megkísérlem…de… - hát nem tudom, hogy mi vitte rá Dózert, hogy pluszban még egy kis magánszámot is lenyomjon. Az orra hegye a pulcsi anyagába fúródott, és mint egy kéjenc macska törleszkedett neki, jelezve, hogy ez neki most a kedvenc helye.
- Samira az alfa inkább, de van, amikor ő sincs hatással az öccsére, ahogyan én sem. – feladóan bólogattam egyet tagadólag, és készségesen fogadtam el a felém kínált törölközőt. Az arcomat átsimogattam vele, és felitattam a vízcseppeket is, egy kis hatásszünetet hagyva a párbeszédben. A pillantásom ezután a doktornőre vezettem, és közelebb léptem, hogy érdemben is üdvözölni tudjam.
- Elnézést…Jake Lester, és a nevek már megvannak. – nyújtottam felé a kezemet, és lehet ostobán nézett ki, de azért bepróbálkoztam vele, hogy kontaktba kerüljek a velem szemben álló nővel. Amint a keze a tenyeremben landolt, egy kisebb szikrázás, vagy kisülés volt érezhető a bőröm felületén, így a vártnál hamarabb kaptam el, mielőtt belemerülhetett volna a kacsója az enyémbe.
- Bocsássa meg, ez lehet még az utóhatása ennek a nyavalyás esőnek. Dózer….lábhoz. – erélyesebb hangvitelre váltottam, és a tarsolyomból előhalásztam azt a kevés információt, amit még a katonai múltamból merítettem. Egy tartás felfelé, és a balomra céloztam, aztán a számba vettem az ujjaimat, és erősen füttyentettem, mire észhez tért a kis Casanova.
- A kedves betege nyűgözte le az előbb….a németjuhász. Nem bír a golyóival…aztán néha elszalad az agya is. – forgattam meg a szemeimet egy mosoly kíséretében.
- Maga a harmadik állatorvos idén, és nem szeretném megijeszteni, de higgye el, hogy nehéz dolga lesz ezzel a kettővel. Nem bírják a… - nem akartam kimondani az oltás szót, nehogy kereket oldjanak, mert sokkal okosabbak voltak, mint az ember fia hitte volna.
- Tudom, nem látszik rajtuk, de kaptak kiképzést is, mielőtt hozzám kerültek volna. Amolyan csomagajánlat volt. Samira nem jöhetett Dózer nélkül és fordítva. Terápiás jószágok, ugye skacok? – vakartam meg mindkettőjük fülének tövét, és így egyszerre tekintettünk a reménysugarunk felé. Csinosnak elég csinos…de vajon mennyire jó szakember? Elég kiábrándító gondolataim tudnak lenni.





First time I feel, I’m alive…

avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
99

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel x Jake - First meeting with a little accident    Szer. Júl. 11, 2018 7:29 am


Jake & Hazel

Tíz órakor eszméltem először arra, hogy a délelőtt egy része már elment és éppen úgy, ahogyan máskor szinte észre sem vettem. Kezem belesimult a világoskék köpenyem zsebébe, és mosolyogva biccent oldalra a fejem, amint az előttem ácsorgó tizenegy éves fiúra néztem. Kezében egy befőttes üveget szorongatott, melyben temérdek piros színű bogár nyüzsgött.
- Ezeket hol találtad, Norman?
-Ott ahol a beót is.- intett fejével az ablak felé, ahol az egyik vizsgáló asztalon egy kerek, magasított kalitkában ott ücsörgött az említett madár.Magamban azért könyörögtem, hogy a tollas jószág meg ne szólaljon ismét, mert kissé kínos lenne azt hallgatni amelyre egy kamaszfiú megtanította(a hangja alapján, amelyet utánoz, ugyanis elég nagy ennek az esélye)
- Jól van Norman, akkor most szépen szabadon engeded azokat a bogarakat. Velük nem foglalkozunk.
- De ott van a táblán, hogy maga állatorvos, ezek pedig állatok. Meg kell gyógyítani őket.- nagyot sóhajtva dörzsöltem át az orrnyergemet, szemeim fáradtan szorultak össze, és kellett egy mély sóhaj, hogy ismét megpróbáljam elmagyarázni a fiúnak mivel is foglalkozom.
- Jól van...jól van. Először is, én olyan állatokkal foglalkozom, amelyeknek kettő, vagy négy lába van. Inkább az utóbbi.- tettem hozzá kissé talán szórakozottan az utolsó mondatot, majd folytattam
- Bogarakat, pókokat, halakat, madarakat nem gyógyítok, mert nem értek hozzájuk.
-Polipokat sem?- vágott közbe felcsillanó tekintettel a fiú, mire nem tudtam megállni és elnevettem magam,úgy ráztam meg a fejem. Mögöttem az asztaloknál Tina, az asszisztens szintén remekül szórakozott, hiszen a kórház szomszédságában lakó Norman úgy három hónapja csapott fel önkéntes állatvédőnek, és szinte mindennapos vendég volt nálunk. Váratlanul állított be a legváltozatosabb kérésekkel: törött lábú szöcskékkel, náthás pókokkal és tüdőgyulladásos halakkal. Nem tudom, hogy az volt ijesztőbb, hogy ezeket kitalálja, vagy az, hogy a szülei ennyire nem figyelnek oda a csemetéjükre. Mindenesetre nem hiszem, hogy az ő nevelése az én tisztem lenne, mégis a magam módján azokra a dolgokra, amelyek engem is érintenek igyekszem megtanítani.
- Polipokat főleg nem. Nagyon szépen kérlek...amíg ezekkel az állatokkal ácsorogsz itt, addig odakint talán várakozik olyan beteg jószág, aminek tényleg az én segítségemre van szüksége.
- És mi lesz a madárral?
- Már szóltam egy ornitológus szakembernek és nemsoká….- na és ez volt az a pillanat, amikor a madár szárnyaival a levegőbe csapott és azon a kissé héliumos fiú hangon rázendített.
- Raaaaaayyy meleg. Ray búúúúzííííííí.- háromszor ismételgette el, amire általános derültséget váltott ki, meg a kinyíló ajtóban egy döbbent arcot a tíz órás páciensem gazdájától. Végül együtt nevettük el magunkat, majd kezem Norman vállára helyeztem és szépen kifelé tessékeltem az ajtón.
- Okés fiatalúr, ideje tenni a dolgát. A madarat helyesen tetted, hogy behoztad, de a bogarakat engedd el! És legközelebb, ne feledd: kettő vagy négy lábú állatokkal foglalkozunk.- miközben becsuktam az ajtót a fiú mögött a németjuhász kisasszony már jólnevelten el is foglalta a helyét  a vizsgáló asztalon. Legutóbb elég csúnya rohama volt, ami javarészt abból adódott, hogy egy két éve történt autóbalesetben kirepült a szélvédőn, de csodával határos módon életben maradt.Ám a fejében komoly károsodást szenvedett és visszatérő rohamai alkalmával erőteljesen remegett, és rángatózva nyüszített. A korábban boldog, szaladgálós kutya hirtelen vált zárkózottá, és ki sem nagyon akart mozdulni otthonról. Gyógyszeres kezelésekkel próbálkoztunk, eddig kevés eredménnyel, mert nem sikerült eltalálni a megfelelő mennyiséget, amivel az agy lecsillapítható lenne egy esetleges roham kezdetekor.Ám nem adtam fel, hiszen ez a kutya most csak rám számíthat, látom a szemeiben, ahogyan néz, ahogyan néha odafordítja a fejét, és bizonytalanul megnyalja a kézfejemet. Megsimogattam a fejét, ujjaim finoman vakarták meg a füle mögött. Játékos bizalomépítés zajlott közöttünk már hónapok óta. Nekem nem megy egyik pillanatról a másikra valamiféle bizalmat kiépíteni a pácienseimmel, velük ez sokkal hosszabb folyamat, ugyanakkor ha sikeres, akkor az esetükben egy életre szól.
Daisy, a kutyus két mancsát maga előtt keresztbe rakta és úgy figyelt, fülelt, miközben megkezdtem a vizsgálatokat. Fél óráig voltak nagyjából nálam, utána szinte már csak a gazdival beszélgettünk, meg azt tárgyaltuk, hogy ez a mostani esős időjárás nem csupán az emberi szervezetet, de az állatokat is megviseli.Valóban. Tegnap még ragyogó időt igértek, én pedig ennek megfelelően öltöztem. Nem sokkal tizenegy előtt készülődtek indulni, amire végül nem igazán úgy került sor, ahogyan tervezték, és bevallom az első döbbenettől én magam is hátrahőköltem. Ujjaimmal még beletúrtam Daisy selymes szőrébe, de a következő másodpercben már ugranom is kellett hátra, mert egy semmiből beviharzó husky kis híján leterített a lábamról. A kutyus majd mindenen átgázolva végül az én székemben kötött ki, ráheveredve a citromsárga zsenília kardigánomra.Döbbenten és szájtátva bámultam a kutyára, majd a másik irányból érkező hang gazdája felé fordulva kíváncsian néztem hol a berohanó férfit, hol a székemben tanyázó kutyát.Mindketten csurom vizesek és sarasak voltak.
- Ejjha, maga aztán komolyan veszi a “gazda olyan mint a kutyája” fogalmát.- jegyeztem meg cseppet sem ironikusan, vagy rosszindulatúan, sokkal inkább igekyezve tréfaként felfogni a dolgot. Keresztbe fontam a mellkasomon a karomat és kihúzva magam még mindig derülten néztem az ázott férfi felé, majd megint a kutyára és megint a férfira. Dózer - ahogyan a székfoglalót nevezte- kitartó csökönyösséggel trónolt tovább a citromsárga kardigánon, amely valószínű eddigre már saras és kutyaszőrös. Oda se neki, a mosógép csodákra képes.Nem az első eset, hogy egy kutyus elég extrém módon reagált rám, vagy egyáltalán a kórházra, de bevallom az első olyan alkalom, hogy a jószág gazdája ilyen lestrapált állapotban követi a kutyáját.
- Tina, hoznál az úrnak egy tiszta törölközőt, amíg megkiséreljük a lehetetlent, és a vizsgáló asztal felé orientálódni? Milyen apropóból is jöttek?
- Oltás.Két kutya. Lester.- veti oda az asszisztensem, miközben eltűnik a rendelő melletti kis fülkék egyikében, hogy a kérésemnek megfelelően egy tiszta és száraz anyagot szerezzen.
-Ahááá. Akkor maga Mr Lester, és ha jól sejtem, akkor ő ott….- segítségül hívtam a monitoron felvillanó adatokat, és csak annyira szakítottam el a tekintetem a különös trióról, amíg ellenőriztem a kutyusok adatait.
- Samira és Dózer.Remek. Mr Lester, mondja, a kutyái gyakran csinálják ezt? Úgy értem ezt a fajta viselkedést mondjuk más helyzetekben is? És közben próbáljuk meg kitalálni hogyan csalogathatjuk át a vizsgáló asztalhoz a kutyáját. Úgy látom a kardigánomhoz eléggé ragaszkodik.- nevettem el magam, amikor megláttam, hogy a husky hatalmas fejét belefúrja a ruhadarab egyik ujjába, majd megrázza, végül halálos nyugalommal nézi a gazdáját, és esze ágában sincs engedelmeskedni annak a kérésnek, hogy jöjjön le a székről.
Közben Tina is visszatér a törölközővel, egy igazán bájos, apró kis piros virág mintás, mályva színű darabbal.
- Csak ezt találtam ami méretben megfelelő lehet.- nyújtotta át Mr Lesternek, hogy meg tudja törölni magát valamennyire, én pedig azon gondolkodtam, hogy vajon mi rémiszthette meg ennyire ezt a kutyát.  



avatar
Egészségügy
Play by :
Celina Jade
Kor :
31
Foglalkozás :
Állatorvos
Hozzászólások száma :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hazel x Jake - First meeting with a little accident    Kedd Júl. 10, 2018 12:40 am



HAZEL AND JAKE


Manhattan és az igazi nyár fogalma is elmehetne arra a bizonyos melegebb éghajlatra, és nem panaszkodni akarok, csak egyszerűen már elegem van Ginny-ből a szexi időjósból, aki tegnap még azt ecsetelgette a felhők és a napfény grafikonok között, hogy verőfényes napsütés várható az egész városban, erre ne adj isten, de amikor szabadnapom van, és ráadásul jelenésem is…persze, hogy elkezd esni az eső. Odafent megírták, ha Jake Lester egyszer elszabadul a kórházból, akkor semmiképpen nem élvezheti azt a nyavalyás huszonnégy órát, nehogy baj történjen. Semmi extra tervem nem akadt, de szívesen ellátogattam volna a két őrülttel, ez alatt a kutyáimat értem, mert a többiek most valamilyen „családi mulatságon” vannak, pontosabban a húgom próbálja az öcsém szülői képességeit fejleszteni, és emiatt én totálisan független vagyok a mai napra, tehát ott tartottam, hogy kimentem volna velük Staten Islandra, de ezek naiv gondolatfoszlányok maradnak. Az elmúlt hetek nagy problémáját jelentette az új állatorvos felkutatása is, hiszen elérkeztünk az oltási szezonba, és Dózer, de legfőképpen Samira nem egy könnyű eset. Az ebeknél van olyan, hogy félelem, mármint orvos undor? A fehér köpeny fóbia nem új keletű, de az én négylábú jószágaim még ezt is elsajátították, és nem túlzok, ha azt állítom, hogy félnek a dokitól. Számtalan kutatást, és átmulatott ügyeletet jelentett nekem, hogy megleljem a megfelelő jelöltet. Az előzőt élve felfalták volna, ha engedtem volna, de sebaj, mert most figyeltem a részletekre. A külső kisugárzás fontos tényező, így csakis olyan honlap jöhetett szóba, ahol felmérhettem a delikvens hozzáérthetőségét, professzionális szakértelmét, és a többit majd személyesen. A férfiakkal nem lett volna baj, ha Samira nem működne fordítva bekötve, és ne érezné úgy, hogy neki kell felvennie a falkavezér szerepét. A női dominancia elve lépett életbe, nyilván ő volt az idősebb testvér is a két husky között, de valamiért ez még jobban kicsúcsosodott a főnökszerep leosztásban is. A tömegközlekedés nem jöhet szóba, így egy kaja táskával, két pórázzal, na meg a két lókötővel kelek útra, hogy átfuvarozzam a kis feneküket Dr. Witton rendelőjébe. Friss hús a piacon, eddig csakis jó értékeléseket kapott, és a mosolygós avatárképe meggyőzött róla, hogy mindenképpen mellette tegyem le a nem létező voksomat, mert ugye ez nem elnökválasztás, de fontos tényezője a két eb komfortérzetének. A reggel természetesen döcögősen indult emiatt, ha már orvos, akkor harc is legyen. Dózer eldugta a papucsomat, aztán Samira egy könnyed mozdulattal terpeszkedett el a konyha közepén, hogy ne férjek oda a pulthoz, és csinálhassak egy kávét magamnak. Mindent elkövettek, hogy ne induljunk el, de aztán túljártam az eszükön, és bizony, ha tetszett, ha nem, de kint ettek, mert én ugyan nem fogom elrontani a két hete áhított szabadságomat azzal, hogy ne süthessek egy jó omlettet magamnak. A másfél órás tortúrát követően szemfülesnek kellett lennem a kocsiban való betuszkolás alkalmával is, mely négy vagy öt….de lehet hat jutalomfalat után sikerült csak? Mindegy, most békésen tartunk az úti célunk felé, és nem kell sok, hogy megérkezzünk a megadott címre. Az állatorvosi rendelőben akad még egy doki, de ő most szabadságon van, így remélhetőleg nem lesz akkora sor. Parkolóhelyet elég gyorsan találok, történetese beállok a kitolató helyére, és amint elhal a motor hangja, a két pár fül hegyezése is abbamarad, és máris górcső alá leszek véve.
- Skacok ez muszáj, ha tetszik, ha nem…de oda bemegyünk. – mutatok a szemközti bejáratra, de a hajlandóság legkisebb szikráját sem mutatják arra nézve, hogy kiszálljanak. Kipattintom a biztonsági övet, és kikászálódom, aztán felnyitom a csomagtartó ajtaját, és elkezdek rendezkedni, de a két eb csak nézi, ahogyan ázom az esőben.
- Ne kelljen kétszer szólnom…irány… - füttyentek, de nem mozdulnak, és kezdem megelégelni, hogy a neveletlenség új szintjére léptünk, mintha tinédzserek lennének.
- Samira… - nézek elsőként vele farkasszemet, de elfordítja a pillantását rólam, és semmibe vesz.
- Na, jól van. – megelégelem, és a nyakörvénél kapom el, de a lendület nagyobb, mint az igyekezet, és egyenesen belehuppanunk a pocsolyába. Arccal érkezem oda, nehogy könnyű dolgom legyen. Szitkozódom egy sort, és végre Dózer is leugrik, így kapok még egy adag sarat a ruhámra. Mondani se kell, hogy mire bejutunk az épületbe, már mindenemből folyik a víz, és a legjobb benyomást kelthetem a recepciósban is. A póráz meg kint maradt…a váró meg tele. Odacammogok a felvételhez, és a legjobb benyomást keltve mosolyodom el.
- Jó napot…Jake Lester, és időpontom van tizenegyre. A helyzet az, hogy… - éppen nyílik a rendelő ajtaja, és ha lehetne befolyásom megtenném, de Dózer virgoncabb, mint én….és megszületik a szerelem első látásra egy német juhász személyében.
- Dózer… - kiáltok utána, de hasztalan, mert a felfordulás megkezdődik, és futok is, ahogyan a lábaim bírják. A nyílászárót fellököm, és bepillantok a helyiségbe, ahol egyből megpillantom a képről ismerős arcról.
- Elnézést…az én kutyám lesz az, aki éppen….Dózer azonnal szállj le a székről. – lekaparnám a bőrömet. Pont most kell kangörcsöt kapnia?


First time I feel, I’m alive…

avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
99

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hazel x Jake - First meeting with a little accident    

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Hazel x Jake - First meeting with a little accident

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hazel szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
^
ˇ