Nem nevezném magam kifejezetten élvezeteket hajszoló személynek, de az tény, hogy a legtöbb dolgot azért teszem, mert boldoggá tesz. Élvezem, ha sikerül valakit meglopni -utána óriási elégedettség tölt el, hogy "igen, ezt is meg tudtam csinálni"-, imádok tetoválni is, de a legnagyobb szerelmeim azóta, hogy New Yorkban élek, az autók lettek. Otthon ilyen szuper járgányok nem voltak. Nem járkáltak vagány gyerekek ültetett tuning autókkal a kisvárosban és esélyem nem lett volna arra a piás anyámnak köszönhetően, hogy valaha legyen egy kocsim egyáltalán. Itt viszont, hamar beleszerettem a gépekbe, ráadásul, ha valaki bekerül az utcai versenyekre és netán még jól is teljesít, nem kevés mellékeshez juthat ezáltal. Bár a pénz hajt engem a legkevésbé. Inkább a bizonyítási vágy, a győzelem az, ami miatt részt veszek ezeken és, bár nem nevezném magam egy Sennának, de azt hiszem, az évek alatt elég jó sofőr lett belőlem. -Jó, hogy jöttél. Kell még egy versenyző.- üdvözöl mosolyogva Zeeke, a főszervező, ahogy kiszállok a Challangeremből. Ismernek már errefelé, nem nagyon kell bemutatkoznom, ezért is köszöntöm két puszival ezer wattos vigyorral az arcomon. -Éreztem, hogy jönnöm kell. Nélkülem úgyse olyan a verseny. Mi a tét ma?- sandítok rá kíváncsian, miközben körbe pillantok a tömegen. Mindig sokan vannak annak ellenére, hogy titkos versenyekről van szó. Persze, sokáig nem maradna titokban, ha nem lenne egy-két zsaru, akik némi pénz fejében megígérik, hogy egy órát versenyezhetünk és, csak utána fognak minket kergetni. Ez így megy manapság. Nekik is jó üzlet és nekünk is de ugye, ha valami baleset vagy balhé van, akkor rögtön intézkedniük kell alku ide vagy oda. -Egy ruppó. Benne vagy?- teszi fel a teljesen felesleges kérdést, én pedig a szám járatása helyett a markába nyomom a pénzköteget, hogy aztán az általa mutatott pasit szemügyre vegyem. Vele kell ma versenyeznem és Isten az atyám, már láttam valahol az ürgét. Nehéz lenne elfelejteni egy ilyen fazont. Magas, jóképű, vesébe látó szuperkék szemekkel és a teste sem lehet utolsó, mert még pólón keresztül is látszik, ahogy duzzadnak az izmai. Csak tudnám, hol a francban láttam? -A következő páros után ti jöttök.- szól még vissza Zeeke hangosan, hogy a férfi is hallja ne csak én, miközben odébb áll, hogy kellőképpen szórakoztassa a tömeget a mikrofonnal és felkonferálja a következő versenyzőket. A Dodge-omnak dőlve, melleim előtt összefont karral ácsorgok még egy darabig és lopva újra meg újra szemügyre veszem az ellenfelemet, miközben próbálom elképzelni más helyzetben. Na nem olyanban, csak szimplán más körülmények között, míg végül belém nem hasít a felismerés: egyszer sikeresen megloptam egy bárban. Pedig basszus... nagyon rám volt gerjedve és nekem se lett volna ellenemre, hogy hancúrozzak vele egyet, de nem lett volna szívem annyira átejteni. A végén már így is azon töprengtem, hogy felszedjem inkább a saját bejárású kandúromnak, vagy inkább a lére utazzak és nem törődve semmivel lopjam el az óráját és a pénzét. Végül emellett döntöttem, mert ... nem is tudom. Egy sikeres akcióm ugyan nem dob fel annyira, mint amilyen menetben részem lehetett volna ezzel az Adonisszal, de nem is okoz annyi fejfájást. Egészen mostanáig legalábbis nem okozott, mert most nem igazán lehetek biztos benne, hogy nem tudja, ki vagyok. Annak ellenére, hogy nyakig voltam sminkelve és hosszú, fekete parókát viseltem, még simán felismerhet.
***
Az utolsó pár száz méternél még mindig nagyon a seggemben van a pasi és már kezdek aggódni, hogy talán ellenfelemre akadtam. Kerül-fordul egy vonalba kerülnek az autóink, minek köszönhetően lopva egymásra tudunk nézni és, ha jól sejtem, a pasi simán kinyírna a pillantásával, ha tehetné. Nem hiszem, hogy fel lett volna rá készülve, hogy egy csaj megszorongatja és -ha rajtam múlik- lenyomja. Nehezen viselik az ilyesmit szegénykék, de én meg annál jobban mulatok. -Gyerünk már!- fújtatok egyet, mikor még az utolsó métereken is necces, hogy sikerül-e nyernem, de végül az út szélén álló két, égő hordó között valamivel -szerintem nincs fél méter- én húzok át előbb. Örömömben a kormányra csapok, majd lelassítom az autót és elégedett vigyorral a képemen próbálok lenyugodni. Az adrenalin ilyenkor mindig jó pár percig dolgozik még a testemben és azt hiszem, épp ez lehet az, amit annyira élvezek. Talán, adrenalinfüggő lennék? -Nem sokon múlt, de ez a menet most az enyém.- szállok ki az autóból és szólok oda ellenfelemnek egy szemtelen vigyor kíséretében. Közelről megnézve most, már biztos vagyok benne, hogy ez az a férfi, akivel úgy szikrázott köztünk a levegő, mikor együtt ücsörögtünk a bárban, hogy félő volt, felgyullad az egész hely. Nem tudnám megmondani pontosan mikor történt az eset, de a nyakamat tenném rá, hogy Ő az. Már, csak az a kérdés, hogy Ő felismert-e engem vagy van akkora mázlim, hogy nem tudja, ki vagyok? -Remek verseny volt, ezt azért be kell valljam és talán, ha legközelebb összefutunk, sikerül fölém kerekedned.- szemtelenkedek tovább, mert nem tehetek róla, de az ilyen pillanatokat élvezem a legjobban. Lehet, hogy pofátlanság és az is lehet, hogy csak még jobban felhúzom majd szegényt, de nem hagyhatom ki ezeket a kis csipkelődéseket.
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
Volt idő, mikor nem gondoltam, hogy valaha majd valamilyen illegális tevékenységet fogok művelni nyomozó létemre. Tudom jól, ha kiderülne, megszorongatnák a tököm, még az is lehet, hogy egy időre felfüggesztenének a melóban, az pedig nagyon nem lenne előnyös. A helyzet az, hogy nem igazán érdekel. Lassan hat éve nem foglalkoztat. Azután kezdtem el autóversenyezni, miután a fiam meghalt és még Lynettel is szétmentünk. Kilátástalan volt minden, kellett valami, ami leköt és eltereli a gondolataimat kicsit is arról, mennyire elcseszett egy életem van. Nos, azóta pedig függővé váltam. A pénz, ami csurran-cseppen belőle, nem igazán izgat, csakis az adrenalin és a győzelem. Volt, hogy egy hajszálon múlt, hogy nem nyírtam ki magam, de még ez sem riaszt vissza. Ez egy olyan hobbi, ami nem két hétig tart, hanem életem végéig. A mai nap is azért jöttem, hogy kikapcsoljak kicsit, az elmúlt hetekben túl sokat dolgoztam, és ez ezután sem lesz sokkal másképp, ugyanis rám bíznak egy beépülős projektet, ami körülbelül 0-24-es szolgálatot jelent. Szeretem ezeket a bevetéseket, jó sok legyet lehet ütni vele egyszerre, de óriási pókerarc kell hozzá, mert ha nincs, ezek fél perc alatt kiszagolják, ha nem vagy közülük való. Ezzel megalapozom a dolgot, mert tudom, hogy a megfigyelendő egyedek közül itt megfordul pár, szóval kicsit szimatolhatok, mire teljesen belelendülnék a dolgokba. Nem voltam felkészülve a női ellenfélre. Nem igazán csípem, mert egyáltalán nem kihívás, ugyanis a nők kilencvenkilenc százaléka képtelen legyűrni a pasikat, még akkor is, ha jó kis kocsi van a seggük alatt. Valami komolyabbra vágytam ma, nem egy ilyen egyszerű menetre. Az utolsó körnél –na, nem hogy az utolsónál, hanem már a másodiknál- már tisztában vagyok vele, hogy kemény ellenfélre akadtam. Nem gondoltam, hogy ez a csinos, finom nő majd így fog száguldozni, hogy alig bírok megmaradni a nyomában. Az utolsó három kört már végigmorgom, és tudom, hogy nagyon elkalibráltam magam. Padlógázzal haladok az utolsó pár méteren, mikor oldalra sandítok rá. Ő is koncentrál, nagyon szoros a verseny, de egészen a hordókig elhiszem, hogy megnyerem ezt a kibaszott futamot, aztán rá kell jönnöm, hogy ez nem az én estém. - A picsába! – verek bele a kormányba, amikor befut, aztán szép lassan begurulok én is oldalra, aztán kiszállok az orrom alatt mormogva. Ezért egy évig szívni fogják a vérem. Egy nő ellen még sohasem maradtam alul, de meg kell vallani, hogy ez a bige igen jó barátságban van a kocsikkal, ahogy elnézem. Jól mutat a Challangere mellett, így egyben nagyon is szép az összkép. Kicsit ismerős nekem a lány, de kicsit közelebb érve hozzá nem jövök rá honnan. Valószínűleg csak nagyon hasonlít valakire, ennyi az egész. - Mintha az életedért nyomtad volna azt a gázt – bökök vissza, de nem gratulálok neki, habár szép teljesítmény volt, amit mutatott. – Egész biztos, hogy lesz legközelebb, nem nyugszom bele egykönnyen a vereségbe – sandítok rá, miközben elsétálok mellette, hogy kimenjek a pályáról, utat engedve a következő versenyzőnek. Már nincs is kedvem nézni ezt a futamot, csak egy pár sörre szomjazom. – De azért nem sokon múlt, mázlid volt bébi – fordulok vissza, aztán elindulok a pár méterre lévő bár irányába, ahol le is huppanok a pult mellé amíg kikérem a sört, majd a billiárdhoz megyek, hogy lökjek párat. Mikor nyílik az ajtó és felnézek, újra az ellenfelem lép be a képbe. Pont olyannak tudom elképzelni, aki nem hagyja annyiban, felvág azzal, hogy legyőzött, szóval már várom is a beszólást. A lófaszt! Inkább megelőzöm. - Hé, Schumacher, gyere, legalább ebben legyőzlek – húzódik a szám halvány mosolyra ahogy megtámasztom magam mellett a dákót. Nagyon remélem, hogy nem egy billiárd világbajnok a csaj, mert akkor elásom itt magam rögtön.
Nem tehetek róla, de a pasi reakciójától csak még jobb kedvem lesz. Igen. Pontosan ez az a jelenet, amit a legjobban imádok, amikor rádöbbennek, hogy egy csaj nyomta le őket. Nem, nem vagyok én feminista. Eszem ágában sincs minden hülye feladatot magamra vállalni nőként, viszont hiszem, hogy mi is lehetünk bármiben tehetségesek. Nincs különösen megszabva, hogy na "ez és ez nem lehet egy nő, mert nem ért hozzá". Szőke is vagyok, nő is vagyok, így már rengetegszer megkaptam, mikor sluszkulccsal a kezemben meglátott valaki, hogy "te jó ég!", aztán itt jön a pofára esés, mikor kiderül, hogy jobban vezetek, mint némelyik pasi. Na, ilyenkor mi van, pajtikáim? A férfi szavai hallatán tehát, még jobban dagad a mellem és a szemtelen vigyor a képemen is sokkal élénkebbé válik. Már-már kedvem lenne hangosan röhögni, de annyira aljas sem szeretek lenni, viszont ő tipikusan annak a típusnak tűnik, aki meg volt róla győződve, hogy le fog nyomni és kész. -El is várom, hogy ne nyugodj bele és remélem, minél előbb sor kerül arra a visszavágóra.- kacsintok rá, miközben vörösre festett ajkaimról továbbra sem tűnik el az elégedettség jele még akkor sem, mikor elsétál mellettem. -Legközelebb is a mázlira fogod majd, édes?- szólok utána, majd elnevetem magam, ahogy Zeeke odasétál hozzám a kétezer dollárral és elismerő pillantással a tenyerembe nyomja. -Nem sokon múlott, de azért ügyes volt. Hány pasi büszkeségét fogod még eltiporni?- kérdezi vidáman, én pedig a farzsebembe tuszkolom a zöldhasúkat, miközben még hátra pillantok a férfi után, aki épp ekkor lép be az út szélén lévő bár ajtaján. -Ahányét el lehet. Kösz mindent, Zé! Legközelebb találkozunk.- fordulok vissza mosolyogva Zeeke felé, majd ismét adok neki két puszit, végül céltudatosan a bár felé indulok. Nem feltétlenül a pasi miatt megyek oda, de az már csak hab a tortán, hogy Ő is ott van. Legutóbb nem igazán volt alkalmam megismerni, most pedig igen csak bökni kezdte a csőrömet, pontosan mit is keres errefelé. Egyáltalán, hogy lehet, hogy egy alvilági körökben versenyezgető pasit sikerült meglopnom? Vajon Ő felismert? Mondjuk azt kétlem. Akkor szóvá tette volna, nem? Az is lehet, hogy akkor már cseppet ittas volt, vagy franc tudja. Olyan pontosan már én sem emlékszem a dolgokra, de azt tudom, hogy nagyon izgatta a fantáziámat. Most viszont az érdekelne, hogy ki a fene ez és, hogy került ide? Mikor benyitok a bárba, egy pillanat alatt kiszúrom az emberünket, mert pechemre összenézünk, de én inkább a pult felé indulok. Elhatározom, hogy szándékosan nem fogok hozzászólni vagy ilyesmi, inkább csak messziről figyelek, amíg esetleg ő nem szólít meg. Ez viszont elég hamar bekövetkezik. Pontosabban, rögtön azután, hogy a pult felé indulok. -Hirtelen világbajnok lettem?- szólok oda, majd a pultban ácsorgó srácra pillantok és mutatom a kezemmel, hogy kettőt kérek a szokásos sörömből, végül ezeket felmarkolva a zenegép felé veszem az irányt. Tekintettel a kocsmai, biliárdos hangulatra, gondolkodás nélkül nyomom be az ACDC egyik slágerét és, csak ezek után fordulok a férfi felé. -Most addig sportolsz majd, amíg valamiben le nem győzöl?- vigyorgok ahogy odasétálok hozzá, az egyik sört leteszem az üvege mellé a kis asztalkára, jelezvén, hogy arra a vendégem, végül kíváncsian rápillantok. A biliárd sajnos nem az erősségem. Konkrétan párszor játszottam még csak és akkor is leginkább az volt a cél, hogy szórakozzak, ez viszont egy igen komoly kihívás. Kezembe veszem a fali tartóban lévő másik dákót és sétabotként magam mellett a padlónak koppintgatva, szép lassan közelebb sétálok az ellenfelemhez. Miért nem dartsozni hívott ki? Abban sokkal jobb vagyok... -Szerencséd van. A dákókkal semmi bajom, de ebben a játékban nem sok gyakorlatom van, úgyhogy most talán lesz esélyed nyerni.- vigyorgok rá szemtelenül, majd a kis kabátomat lecsúsztatom a hátamról és ledobom az egyik székre. Komoly meccs lesz, így talán muszáj leszek bevetni néhány női praktikát is. Például, a mélydekoltált felsőmet és a finom, nőies mozdulatokat, melyek eddig mindig kisegítettek az ilyen helyzetekben. Ha egy nő szexin hajol rá egy biliárdasztalra, attól minden faszinak eláll a lélegzete. Remélem, ez a hapsi sem kivétel, másképp el leszek verve, mint a dob. -Ki kezd?- emelem a sörös üveget a számhoz, amíg esetleg eldönti, hogy mi is legyen. Azt mondják "lányoké az elsőbbség", de nem vagyok benne biztos, hogy azok után, hogy az imént legyőztem igazi udvarias lovag szeretne lenni velem.
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
A csaj nem egy visszahúzódó típus, az már biztos, bár persze, ki tudna elképzelni egy bátortalanabb nőt egy illegális autóversenyben a kormány mögött? Ha akarnám, bosszúból most azonnal megbüntethetném és kiszabnának rá egy jó kis pénzbírságot vagy bent tartanán egy éjszakára –vagy kettőre- a fogdában. Csak mégis mit mondanék, mit kerestem egy ilyen versenyen? Bár, ha jobban belegondolok, ki tudnám bőven magyarázni magam. Mondhatnám, hogy előkészítettem a terepet a beépülésre, kicsit körbe szaglásztam. Áh, Dam, kapj észbe, egy ártatlan nőről van szó, aki szereti a kihívásokat! Nem kell azért rögtön felbőszülni, amiért lenyomott. - Nem, legközelebb bebizonyítom, hogy tényleg mázlid volt! – kacsintok vissza, aztán már ott sem vagyok. Nincs kedvem komolyabb szócsatába keveredni vele, mielőtt még tényleg az előbb elgondolt tettekhez folyamodok. Nem kellene, hiszen még az is előfordulhat, hogy jelen van itt bármelyik faszkalap a bandából, amit majd meg kell figyelnem és akkor aztán lőttek az egész tervnek. Jól esik a sör, a fél korsóval rögtön le is hajtom, aztán a golyókat kezdem el random lökdösni a billiárdnál, míg megérkezik a kis üdvöske. A tekintetem rögtön találkozik az övével, azt hiszem mindketten az ellenséget látjuk a másikban, de itt lehet az ideje egyenlíteni, ezért hívom magamhoz. - Lehet, hogy te vagy Schumacher, de én leszek a trónkövetelő Hamilton – mosolyodom el a szóviccen, aztán újabbat kortyolok a sörömből. Kicsit sem lepődöm meg azon, hogy ő is ezt issza, nem vártam tőle, hogy majd Martinit vagy valami édes koktélt szürcsölgessen. Talán azzal okozott volna csalódást. Belevaló nőnek tűnik, és azok mindig az eseteim voltak, de most itt falba ütközöm, ugyanis nem csak nőként, hanem feltételes vetélytársként is jelen van. Megingatom a fejem a szócsatájára. - Nem kell messzire menni, ne aggódj. Mondtam, hogy az előbb is csak mázlid volt – vonok vállat, hisz tényleg így gondolom. Ettől függetlenül persze azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon jó a csaj a versenyzésben, szóval méltó ellenfél. Pedig mennyire alábecsültem az elején. Azzal azonban nem számolok, hogy flörtölni kezd, méghozzá erős szexuális utalásokkal. - Áh. Szóval szerencsém van – szalad fel a szemöldököm, miközben feldobom a kezemben lévő fehér golyót és a helyére illesztem. – Tehát csak ehhez a dákóhoz nem értesz, egyébként van gyakorlatod. Értem én – húzom a szám széles vigyorra, aztán benyúlok a zsebembe egy érméért, hogy azzal dönthessük el, ki kezd. - Mivel nem teszünk különbséget ebben az esetben férfi és nő között, így... fej vagy írás? – kérdezem és miután válaszolt, feldobom az érmét és elnyúlok a feje mellett, hogy elkapjam, majd a kézfejemre csapjam. - Fortuna ma a te kezedre játszik azt hiszem – mondom, de igazából nem érdekel, hogy ő kezd. Ha valóban nincs sok gyakorlata hozzá, akkor sima ügy lesz, ha pedig ebben is megverne, hát akkor tényleg itt ásom el magam. Miközben felkészül, nem restellem közelebbről is alaposan szemügyre venni a formás idomait. Huh ez a nő igencsak jól néz ki. - És természetesen nem ér bevetni a bájaidat. – Nem vagyok hülye, az összes nő élvezi, ha a férfiak előtt hajolgathat a billiárd asztalra és legyezgetheti az önbizalmát. Húgom van, aki mindössze két évvel fiatalabb nálam, vele nőttem fel, nagyon jó viszonyban voltunk, tisztában vagyok a női lélek rejtelmeivel. - Amúgy a neved? Félek, hogy nem tudnék aludni, ha nem árulnád el – heccelem, de igazából csak azért érdekel, hogy meg tudjam szólítani, ha úgy van. Vagy éppen azért, hogy tudjam, milyen nevet kell suttognom az éjszaka a fülébe, mert nem kizárt, hogy ma az ágyamba viszem.
Mázli, mi? Nem tagadom, igazából a legtöbb esetben mázlista vagyok, sőt, szerintem Fortunának köszönhetem azt is, hogy egyáltalán élek még. Nem beszélve arról, hogy rengetegszer sikerült már elslisszolnom a zsaruk elől. Mondjuk a magamhoz való eszem is meg van, mert ügyelek arra, hogy a nevem ne nagyon kerüljön soha elő. Így is van épp elég saram, szóval jobb, ha csúnyább dolgokat álnéven művelem. Azt viszont, hogy nyertem nem nevezném mázlinak. Ez akkor lenne igaz, ha Ő defektet kapott volna vagy ilyesmi. Az nekem mázli, neki pedig balszerencse lett volna. Én viszont azért nyertem, mert komolyabb kapacitású a kocsim, még, ha egy picivek is. -Álmodozz csak, szépfiú!- nevetem el magam a Hamiltonos szövegén és ezen felbuzdulva megpróbálok némi hasonlóságot keresni köztük, de nem megy. Nem kreol, nem törpe és semmiképp sem olyan unszimpatikus, mint Hamilton és arra sem lesz esélye, hogy lenyomjon. -Az lenne a csúnya, ha nem lenne gyakorlatom...- jegyzem meg halkan, csak úgy magamnak, de gyanítom, hogy ő is nagyon jól hallotta. Abban viszont biztos vagyok, hogy arra nem fog sor kerülni, hogy megmutassam, mennyire is van gyakorlatom a dákók terén. Legalábbis, még nem. Azt nem mondanám, hogy soha, mert igen csak a gyengém ez a típus és biztos vagyok benne, hogy oltári éjszakát tölthetnénk együtt ... ~Állj le Annie!~ -Fej.- vonok vállat, mert kétlem, hogy ezen múlna, hogy kikapok-e vagy sem. Tuti, hogy le fog nyomni, de az is biztos, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ne legyen könnyű dolga. -A bájaimat? Úgy látod, hogy vannak bájaim?- sétálok egész közel hozzá, már-már túl közel, de valójában csak a krétára hajtok, ami mögötte van az asztal peremén. A "bájaim" szót viszont a lehető legbujábban csúsztatom ki ajkaim közül, hogy azért is beindítsam kicsit a fantáziáját. Amúgy sem arról vagyok híres, hogy prűd lennék -na ez nem azt jelenti, hogy én lennék mindenki Annie-je-, sőt, kifejezetten élvezem a flörtölgetést ez a pasi meg baromira bejön. Még a hangszíne is olyan, amitől bármelyik nő beindulna, főleg, ha elképzelik, hogy piszkos kis szavakat sutyorog a fülükbe. -A nagy álmatlanságban Mira néven emlegethetsz.- és ezzel nem is hazudtam, hiszen a középső nevem Miranda. Hogy miért ezen mutatkoztam be neki? Franc tudja. Nem hiszem, hogy vele vigyáznom kellene, mert a jelek szerint olyan körökben mozog, mint én. -Na és én mit meséljek majd szégyenkezve, kitől kaptam ki biliárdban?- kérdezem, miközben -már csak azért is- a lehető legszexisebben az asztalra hajolok és felkészülök a nyitó lökésre. Mielőtt még löknék, párszor elpróbálom a mozdulatot, de már előre elnevetem magam. Van egy olyan érzésem, hogy ez csúfos vereség lesz.
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
Nem gondoltam, hogy lesz még ma este szerencsém a hölgyeményhez, s mikor belép a bár ajtaján, még nem tudom eldönteni, hogy ennek örülök vagy éppen a hátam közepére sem kívánom?! Meg kell hagyni, szépnek nagyon is szép, de épp az előbb picsázott el egy autóversenyben nő létére. Ezen sajnos még mindig nem sikerült túltennem magam, és valószínűleg még napokig nem is fogom tudni. Másodszorra majd biztos lehagyom, de most nem akartam kihívni egy visszavágóra, mert ma már elve rossz passzban vagyok, így nem hinném, hogy sikerült volna elverni. Jobb lesz majd máskor. Nem tudom, az agyam melyik pihent szegletéből jön ez a hirtelen hasonlat Schumacherrel és Hamiltonnal kapcsolatban, de be kell vallanom, ez elég szar volt. Azért jót vigyorgok rajta és ahogy látom, neki is tetszett ez a kis hülyeség. - Nem mondom, hogy később majd bebizonyíthatod... – mormogom én is az orrom alatt éppen úgy, ahogy az előbb ő is alig hallhatóan mondta. A nyakamat rá, hogy azért nem véletlenül mondta ki. Ezzel is hergelni akar, nagyon is tisztában vagyok vele, és mivel nőből van, több mint valószínű, hogy sikerülni is fog neki. Ha nem nézne ki ilyen dögösen, akkor talán el tudnék vonatkoztatni a tényektől, de így elég nehéz másra gondolnom, minthogy miben van és miben nincs gyakorlata. - A hülye is látja, hogy vannak, de ez nem jelenti azt, hogy bármiben is előnnyel indulsz – mondom, miközben kissé sem szégyenkezve mérem végig tetőtől talpig, aztán újabbat kortyolok a sörből. Érzékelem, hogy arra játszik, hogy majd elvonja a figyelmem a billiárdól és akkor sima ügy lesz nyernie, de az a rossz hírem, hogy most benézi ezt a dolgot. A férfiak többsége igaz, nem tud egyszerre több dologra koncentrálni, de nálam ez másképp van. Kénytelen vagyok ilyen képességekkel rendelkezni, különben igen nagy hátránnyal indulnék a furfangos bűnözők ellen. Felmutatom a „fejet”, zsebre rakom az érmét, majd a dákóra támaszkodva figyelem, ahogy lökni indul. Közben megérdeklődöm a nevét, hogy ne csak „a lány” néven tudjam emlegetni a fejemben. Közben a szemem is kipattan, ahogy ráhajol az asztalra. Mekkora aljas nőszemély, atya ég! - Mira. Mira, Mira, Mira – ízlelgetem a nevet párszor, miközben az arcát mustrálom. – Nem erre tippeltem volna. A Mira név olyan kis aranyos, ártatlan. De te ahogy látom egy cseppet sem vagy az, tévedek? – futtatom végig a tekintetem az arcán, majd végig a karján egészen a dákó végéig. Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy ügyetlenkedik ott a felkészüléssel. - Ha ez ilyen bizonytalan lesz, akkor valóban szégyenkezve mesélhetsz majd – mondom neki, majd mögé lépkedek és féloldalasan ráhajolok, miközben a kezére csúsztatom az enyémet. – Hector – mutatkozom be szándékosan nem a rendes nevemen. Ez a második nevem, utálom, de arra nagyon is jó, hogy elterelje a figyelmet a valódi énemtől. – Csak határozottan – mondom, aztán ha ő is kész rá, segítek neki ellökni a golyót, ami lendületesen csapódik bele a háromszög tömegébe. Ha ő így fog játszani velem, akkor felkészülhet, mert én is tudok ám nagyon gyarló lenni. A helyzet az, hogy az elmúlt öt csaj, akinél bepróbálkoztam, egy sem mondott nemet, szóval ez azért elég jó feedback, nem? Persze nem arról van szó, hogy nem vagyok tisztában a képességeimmel, pont hogy de. Tudom magamról, hogy jól nézek ki, ahogy azt is, hogy egy bunkó paraszt tudok lenni, ha úgy hozza a sors. A csíkos golyó begurul a jobb felsőbe, úgyhogy szépen lassan felegyenesedem és a következő lökést már rábízom teljes egészében. Most nem vagyok annyira versenyszellemben még, mint az előbb a kocsiknál, ami valószínű a folyamatosan fogyó sör és amiatt lehet, hogy látom, Mira nem egészen van otthon ebben a sportágban. - Na és merre szoktatok még bandázni? Láttam, több embert ismersz itt – puhatolózom kicsit, hátha mond majd valami olyan információt, amit a későbbiekben fel tudok használni. Talán ez a csaj lesz az, akit kicsit be tudok hálózni és jó kis informátorként használni. Az ilyen illegális autóversenyeken több bűnbanda is össze szokott csapódni, fogalmam sincs még abban, akiket nekem kell megfigyelni kik vannak benne, de a törzshelyük pontosan még nincs meg. Tudom, melyik bárokban szoktak csoportosulni az ilyen félkegyelműek, de még alapos nyomozásra lesz itt szükség. - Legközelebb csapódnék több ilyen bulira, ha lehet. – És itt a „bulit” direkt nem konkretizálom. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a nő benne van bármiféle olyan dologban, ami nem legális –az autóversenyeken kívül-, de valami azt súgja, hogy nem ártatlan.
Tisztán és jól érthetően hallom, amit az orra alatt mormog, de inkább nem reagálok, csak finoman elmosolyodok és beharapom az alsó ajkam. Nem lenne ellenemre. De nem ám, viszont nem fogok csak úgy begyalogolni az ágyába. Akkor még képes lenne a mai vereséget elfelejteni és, csak a sikerélményre emlékezni. Maradjak csak meg a gondolataiban egy darabig még úgy, mint a csaj, aki lenyomta. Ennek ellenére érzékelhető, hogy bejövök neki. Mondjuk általában tetszeni szoktam a pasiknak, de azért nem szállok el magamtól. -Alapból előny, hogy nő vagyok. Általában emiatt hajlamosak alábecsülni, minek köszönhetően a végén én jövök ki jól az egészből. Majd meglátjuk, hogy most is így lesz-e. -vigyorgok rá szemtelenül és elhatározom, hogy igenis, azért is élni fogok a "bájaim" hatalmával. Maximum nem lesz hatása, de az meglehetősen pocsékul hatna az egomra. Nem úgy, mint az, ahogy ízlelgeti a nevemet. Nem mondom, szívesen hallgatnám reggelit vagy esetleg más hangsúllyal egy egész éjjen át. Vajon, milyen lenne finoman duruzsolva vagy épp halkan suttogva hallani? -Úgy érted, én nem vagyok aranyos? Egyébként Miranda, ha egészen hivatalos akarok lenni, ami szerintem cseppet sem sugall semmi aranyosat vagy ártatlant. Mindig a gonosz, sötét boszorkákat hívják így...- nevetem el magam, mert szerintem ez valahogy jobban is passzol hozzám. Nem nevezném magam gonosznak, de ravasz és aljas boszorka tudok lenni, ha kell. Azok, akiket már megloptam vagy átvertem, biztosan így vélekednek rólam, vagy legalábbis nem úgy emlegetnek, mint egy tüneményt. -Mondtam, hogy ez nem az én sportom.- kuncogok, majd ahogy mögém sétál lelohad a jókedvem. Az apró szőrszálak a karomon mind égnek állnak, miközben figyelem, ahogy kezét a kezemre csúsztatja. Oké. Valójában számítottam rá, hogy talán a segítségemre siet, csak nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen...intenzív élmény lesz. -Hector? Hmm... Hector...- ejtem ki újra meg újra a nevet, ami szerintem jelen helyzetben tökéletesen passzol hozzá. Erős, határozott név és gyanítom, ő is ilyen lehet. Legalábbis az mindenképp határozott, ahogy végül segít a nyitó lökésnél. A golyók szanaszét szélednek, egy csíkos pedig el is tűnik a süllyesztőben. -Nahát. Köszönöm a segítséget.- kacsintok rá, miközben megkerülöm az asztalt és célba veszem a következő golyót. Épp szembe kerülök vele, ami már csak azért is jó, mert így csodás betekintést kaphat a dekoltázsomra, megzavarva talán ezzel is a figyelmét egy kicsit. A kérdése viszont, inkább engem zökkent ki, de szerencsére sikerül a totál lukra álló golyót lelökni. Mekkora ciki lett volna, ha elcseszem, nem? -Miből gondolod, hogy szoktam "bandázni"? Lehet, hogy csak egy magányos, alkoholista nőszemély vagyok, aki bárokba jár pasikat fölszedni.- vonok vállat, mert hát ugye ez is lehetnék, de nem vagyok. Valóban, szoktunk bandázni, sőt. Stone fenntart egy egész épületet azért, hogy legyen hol bandáznunk vagy éppen laknunk, ha valakinek nem lenne otthona, de ez mind olyasmi dolog, amiről nem tanácsos beszélnem. Főleg nem egy idegennek. Miközben felkészülök a következő lökésre, immár cseppet sem elbohóckodva -tekintve a komoly témát-, olykor-olykor Hectorra pillantok. Fogalmam sincs, hogy megbízhatok-e benne és azt hiszem, ez nem ma este fog eldőlni. Határozott lökéssel megküldöm a következő golyót, de ez már nem megy a lukba, így végül szomorkásan elhúzom a számat és inkább a söröm felé veszem az irányt. -Mi van, ha zsaru vagy? Annyira nem vagyok szőke, hogy eljártassam a szám és bajba sodorjam magam. Tudod mi jár errefelé annak, aki sokat beszél?- nézek rá komoly pillantással, némi riadalommal is talán, mert hiába, hogy Stone szinte a lányaként szeret, ha eljárna a szám olyan dolgokról, melyekről nem kellene, simán eltüntetne engem is. -Add meg a számod és a következő versenynél tovább küldöm az sms-t. Ennyit megígérhetek.- hozom meg végül a döntést, amivel remélhetőleg nem sodrom magam veszélybe. Versenyre simán jöhet, de Stone vagy más köreibe kicsit nehezebb bejutni. -Miben utazol egyébként?- kérdezem csak úgy mellékesen még, ha kicsit úgy is érzem magam, mint aki épp interjúztat valakit egy melóhoz. Érdekelne, miért szeretne ő bármilyen "bulin" részt venni, mert mindenkinek meg van a maga sztorija. Sokan keresik fel Stonet, hogy érdekelné őket egy kis meló, de olyan is van -mint amilyen én voltam-, akit lát meló közben és "felkarolja". Legyen bármilyen szélhámos is, olyan számomra, mint egy apa és tekintve, hogy sose volt olyanom, ez nekem sokat számít. Szóval, szorítkozzunk csak a verseny témára, gondolom a kérdése arra vonatkozott és nem másra. -Egyáltalán, hogy keveredtél oda a mostani bulira?- támaszkodok meg a dákón, miközben olykor-olykor kortyolok egyet a sörömből.
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
- Lehet én is ott rontottam el a dolgokat – vonok vállat, hiszen így volt. Megláttam és szinte már megveregettem a saját vállamat, hogy ez egy könnyű futam lesz, erre tessék, lenyomott, mint a franc. – De majd legközelebb jobban odakoncentrálok – kacsintok rá. Igazából kicsit már kezdek megnyugodni az előbbi incidens miatt, pedig nagyon fel tudom húzni magam, ha egy olyan valaki ver meg, akiből az elején nem igazán nézem ki. Egy nő. Hihetetlen. - Igen, a Miranda már egészen máshogy hangzik. Az valóban elég boszorkányos – bólogatok, aztán vállat vonok az aranyos jelzőre. – Nem, egyáltalán nem tűnsz aranyosnak – mosolyodom el. Aranyosnak nem, de sokkal másabb jelzőket tudnék mondani rá. Az pedig, ha egy nő nem tűnik aranyosnak, nem feltétlenül rossz, sőt. Ha ránézésre egy nő aranyos, az nem igazán bolygatja meg a fantáziámat, az a helyzet. Vannak kivételes esetek, de nagyon ritka. - Nem lehet az ember mindenben jó – mondom, mielőtt még fölé magasodnék és segítenék megtenni neki a nyitólökést, közben pedig bemutatkozom neki a második nevemen, amit általában a versenyzésnél használok. Ahogy ízlelgeti a nevem, már-már izgatónak hat és jobbnak látom, ha a lökés után aztán gyorsan el is lépek tőle, mielőtt még túlzottan beleélem magam a szituációba. - Na és erről a névről mi jut az eszedbe? Mert ez sem aranyos – nevetek fel kicsit. El akarom ültetni a bogarat a fülében, nem tudom, hogy a csaj a versenyzésen kívül mozog-e bármilyen alvilági körökben, de valami azt súgja, hogy nem csak ennek a szenvedélyének hódol. Valahonnan ismerős is egy kicsit, de nem tudnám megmondani, honnan. Talán már láttam valami balhéban, ezt tudom elképzelni. Mikor szembe kerül belem és behajol az asztalra, nem igazán tudja elkerülni a figyelmem a dekoltázsa. Konkrétan rátapadnak a szemeim, és csak akkor zökkenek vissza, mikor összekoccan a két golyó. - Ami azt illeti, az sem rossz elfoglaltság, de szerintem neked az túl unalmas lenne. Jó emberismerő vagyok, de szólj, ha nagyot tévedek – mondom, miközben figyelem a következő lökését, amit végre aztán elhibáz. El indulok az asztal túloldala felé, de aztán megállok Mira előtt. - Zsaru? Úgy nézek én ki? – szalad fel a szemöldököm. – Ha az lennék, már régen megbilincseltelek volna – nyalom meg az alsó ajkam egy hamis mosollyal az arcomon. – Tudom, hogy nem jártathatod a szád mindenkinek, megértem, de majd meglátod, hogy nem vagyok besúgó. Persze nem ismersz, én sem szoktam csak úgy kiadni az információkat ismeretleneknek. – Ismerem azért már az ilyenfajta embereket. Évek óta foglalkozom velük, szóval kezdem már kiismerni őket. Muszáj is, mert különben kicsit nehézkes lenne beépülnöm ilyen körökbe. Van némelyik, amelyik hamar képes kiszagolni, hogy zsaru vagyok ilyen-olyan módszerekkel, szóval azért vigyázni kell egyikkel-másikkal. - Az nekem tökéletes. Persze tudom, hogy csak azért kell a számom, hogy majd felhívhass – heccelem, aztán elkérem a telefonját, hogy beleírhassam a számom vagy ha nem adja ki a kezéből, lediktálom neki. - Én is kérem a tiéd. Csak, hogy tudjam, honnan jön az info. Csörgess meg – kacsintok rá. Nem bánom, ha meglesz a száma, lehet még később is szívesen összefutnék vele egy pár kellemes órára, ha ő is benne lenne a dologban. - Nos, általában autóban. A tömegközlekedést nem csípem – viccelem el kicsit a kérdést. Nem készültem még fel rá, de gyorsan kitalálok valamit, mielőtt még gyanút fogna. – Drogcsempészet – hajolok közelebb hozzá, hogy megmondhassam neki, de csak halkan. Ez lesz nekem a legmegfelelőbb, ugyanis erről tudok a legtöbbet, közvetlen közelemben tapasztaltam a dolgokat a húgom által, na meg volt pár ilyen ügyem is már. Mindeközben ellököm a golyót, ami rögtön célba is talál, így jöhet a következő. Négyig meg sem állok. - Szoktam járni ilyen versenyekre, csak nem ide. Az egyik haverom mondta, hogy itt is szokott lenni, hát eljöttem megnézni a felhozatalt. – És ez tényleg így volt, ebben semmiféle hazugság nincs, színtiszta szavak. A negyedik lökést elhibázom, így megiszom az utolsó kortyot is az üvegből és várok az ő körére. - Szóval te miben utazol? – idézem az előző kérdését, mert igencsak kíváncsi vagyok rá. Biztos, hogy nem ártatlan, nem vagyok hülye, szóval csak kivele.
Elvigyorodok, ahogy beismeri, hogy már jó előre elkönyvelte a verseny előtt, hogy ő bizony nyerni fog. Sejtettem, hogy így állt hozzám, emiatt pedig, csak még inkább örülök, hogy én nyertem. A vigyorgáson kívül más kommentárt nem is fűzök a dologhoz. Legközelebb úgyis kiderül, hogy mi lesz és eldől, hogy a mázlinak vagy az ügyességemnek köszönhetően nyomtam le most. -Nagyon helyes. Nem is akarok aranyosnak tűnni, kinőttem már abból a korból.- vonok vállat mosolyogva és ennek tudatában simulok hozzá lökés közben. A franc se akar aranyos lenni, nem vagyok én Aranyhaj vagy a Kishableány. Az aranyos lányok nem jutnak semmire az életben, azokon csak átgázol mindenki. A kemény csajok viszont... bármire képesek lehetnek. -Na és neked mi az, amiben nem vagy jó?- kérdezem szemtelenül, mert a vezetést nem sorolom ide, hiszen hiába, hogy én nyertem, azért ő sem nyomta rosszul. Aztán rákérdez, mi jut eszembe a nevéről, de azt hiszem, azt az erotikus jelenetet, ami eszembe jut róla, inkább nem vázolom neki. -Tekintve, hogy ott a Trója című film, egy uralkodó mindenképp eszembe jut a nevedről, nem beszélve az olyan jellemvonásokról, mint makacsság, határozottság és talán némi büszkeség.- vonok vállat, ahogy röviden elmondom a véleményem, közben erővel kell a fantáziálgatásom képeit kiutasítani a fejemből. Asztal, kanapé, fal és egyéb helyszínek jutnak róla eszembe, de ezt inkább hagyjuk... Ahogy röviden kielemzi, miért is nem lehetek egy olyan nő, aki a bárban iszogat és pasikat szed fel, nehezen tudom megállni, hogy ne röhögjem el magam, hiszen én pont ezt csinálom. Igaz, némi drogot is szoktam használni, hiszen eszem ágában sincs lefeküdni azokkal, akiket meglopok -kivéve, ha nagyon nagyon szexik-, de végtére is pont ezt csinálom. -Nem tudhatod, mivel ütöm el az időt, mikor épp nagyon ráérek.- válaszolom sejtelmesen némi röhögés kíséretében, amit ő nem nagyon érthet de, ha tudná, hogy egyszer Őt is sikerült így megvezetnem, akkor nem gondolná, hogy én a világért se szórakoznék azzal, hogy pasik fejét csavarom el. Mikor megáll előttem a zsarus feltételezésem után, alaposan szemügyre veszem egész közelről is. Te jó ég, azok a kék szemek... igazából simán lehetne akár zsaru is. A habitusa és a testalkata is meg van hozzá, de annyira illik rá a rosszfiús jellem is, hogy képtelen lennék eldönteni, zsaru-e vagy sem. -Na és milyen okból kifolyólag bilincselnél meg?- hajolok picit közelebb hozzá, már-már összeér a mellem a mellkasával, fejem pedig szemtelen vigyorral felszegem. Kíváncsi vagyok, mivel hozakodna elő. Részt vettem egy versenyen? Nagy ügy. Némi pénzbírság és kész is. Inkább valami más helyzetet tudnék elképzelni, ahol kapóra jönne neki a bilincs és nem feltétlenül mondanám, hogy ellenemre lenne. -Majd meglátjuk, mit tudhatsz és mit nem.- jegyzem meg, majd inkább a sört veszem újra a kezem közé, miközben tovább mélázok azon, mennyire lehet vajon Hectorban megbízni. Két óra ismeretség után nehéz ezt eldönteni. Bizonyítania kell előtte, hogy megbízhatok benne az pedig nem lesz könnyű feladat. Nem hezitálok azon, hogy a kezébe adjam-e a telefont. Ez az a mobil, amin a tetováló szalonnal kapcsolatban szoktak hívni, szóval hívhatjuk civil telefonnak. A másik... nos, azt a számot nem szoktam reklámozni. -Ó, igen. Álmatlan éjszakákon szeretném, ha a telefonba sutyorognád a nevemet, ha már sutyorogni akarod.- vigyorodok el, miközben elmentem Hector néven és fel is hívom. Kíváncsi leszek, mikor fog ő egyáltalán keresni, mert nem épp olyan pasinak tűnik, aki sokat unatkozna. Gyanítom, jó pár hölgy neve szerepel abban a mobilban, amit meg is tudok érteni. Most már ott lesz az enyém is. -Elég rizikós terep. Nem gondoltam volna rólad, hogy ennyire rossz vagy.- fogom én is halkabbra a hangom, majd végig gondolom gyorsan, miféle üzletekhez is vehetné Stone a hasznát. A drog üzlet nálunk is virágzik, bár én nem veszek benne részt. Nem futárkodok, nem terjesztem, maximum a szalonban adok át pár csomagot egy-két bizalmasnak vagy épp a randijaimon vetem be a balekoknál. -Van egy tetováló szalonom, néha versenyzek és egy-két okosságban részt veszek, de nem kötöm az orrodra, ha nem baj. Annyira még nem loptad be magad a szívembe, édes.- harapok finoman az ajkamba, majd neki állok a következő lökésnek, hiszen most már én jövök. Egyet sikerül is letennem, miközben olykor-olykor Hectorra sandítok. Vajon megbízhatok benne? -Francba.- szitkozódok, mikor az ajtó felé pillantok és meglátom a két zsarut, aki a pulthoz sétál. Le se veszem róluk a szemem, miközben a dákó hegyét krétázom, maximum csak annyi ideig, hogy feszült pillantást váltsak Hectorral. -Rühellem a zsarukat, nem tehetek róla.- már csak azért is, mert a rohadt nevelőapámat -vagy minek nevezzem azt a seggfejet- soha nem csukták le. Még akkor sem, mikor összeverte anyámat úgy, hogy mentőt kellett hívni. Mondjuk, az a hülye tyúk is azt vallotta, hogy elesett...
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
- Hogy miben nem vagyok jó? Nos, nem vagyok jó az érzelmeim kimutatásában úgy... jó pár éve. De természetesen ezt nem fogom az orrára kötni, hisz alig két órája ismerem. Nem mintha bárki olyannak elárulnék ilyesmit, akivel közelebbi kapcsolatban állok, bár nyilván az érzékeli, hogy ebben pont nem vagyok jó. - Hm... Most megfogtál. Nem hinném, hogy lenne ilyen – mondom teljes komolysággal pár pillanatig, de persze viccelek. Nem vagyok azért ennyire beképzelt, hogy ne tudjam értékelni a saját képességeimet. – Viccet félretéve. Nincs sok tehetségem mondjuk a főzéshez. Baromi béna vagyok. Általában keserű ételeket eszek, mert mindent odaégetek – vállat vonok. Már-már azt sem tudom lassan, hogy milyen íze van egy otthon megfőzött jó ételnek. Pontosan ezért eszem hétből hatszor valami kajáldában. Ritkán főzök otthon, de ha ráveszem magam, már előre felkészítem magam, hogy ne is várjak mást, úgyis szar lesz. Így nem ér csalódás. Az uralkodó jelzőre kihúzom magam és bólogatok is hozzá, aztán ahogy folytatja, ez a bólogatás egyre halványul. - Nahát. Jobb vagy, mint gondoltam – nézek rá elismerően. Valóban ilyen vagyok, ez azért elég jó teljesítmény tőle, hogy ennyi idő után így felvázolta a helyzetet. Nem tudom miért, de valamiért nem gondolom olyan nőnek, aki azzal ütné el az időt, hogy pasikat szedeget fel. Vagy talán ezzel foglalkozna?! Még az is lehet, végtére is csinos hozzá, de azért remélem, hogy nem egy prostival állok szemben. Az elég lelombozó lenne. Oda a kihívás. - Ó, de jó neked, hogy ilyen sok időd van. Igen, végül is igazad van, nem tudhatom. De akkor most is azt csinálod? – vonom fel a szemöldököm egy szemtelen félvigyorral az arcomon. Végtére is, egyáltalán nem bánnám, sőt! A kérdésére rögtön perverz gondolatok villannak be az agyamba és ez valószínűleg ki is ül az arcomra is. Igaz, az is tisztán látszik, hogy az ő gondolatai is elkalandoztak erre-arra. Khm. - Mivel nem vagyok zsaru, így halvány lila gőzöm sincs, miért lehet bárkit is megbilincselni. De biztos találnék valami indokot – nézek a szemébe, ami így egész közelről már-már ismerősnek tűnik. És bingó. Ha volt gyanúja arra, hogy zsaru lennék, ezzel talán kicsit eltántorítottam a feltételezéstől. Pont jól jött ki ez a párbeszéd, így feltűnés nélkül tudtam ködösíteni kicsit. De honnan lehet ismerős? Megkerülöm, ellépek mellőle és még mindig ezen kattog az agyam. Nem tudom még csak behatárolni sem, merre kellene kutakodnom. Újabbat kortyolok a sörömből és elveszem a telefont, hogy bepötyöghessem a számom. Mikor a nevet írja, fölé ágaskodok. - Hamiltont írtál? – röhögök fel, aztán lökök is egyet a golyókra, hogy újabbat süllyeszthessek el. – Szóval azt szeretnéd, hogy sutyorogjam a neved? Én egy szóval sem mondtam, hogy ezt szeretném csinálni, csak hogy nem tudnék aludni. De látom, a te gondolataid már valahol máshol járnak. – Jót vigyorgok a szituáción. Kiváló az emlékezőképességem, szóval tisztán emlékszem, hogy semmi olyasmit nem mondtam, hogy a nevét suttogni szeretném. Közben míg megcsörrenti a mobilom, kiemelem a zsebemből és jelzem, hogy megvan! - Csak annak rizikós, aki nem tudja, hogyan kell jól csinálni. – Úgy elég egyszerű, ha zsaru az ember és a többi zsernyák is tudja, hogy mi a helyzet, beépülés van vagy sem. Egyébként eléggé kockázatos valóban, ezért nem is értettem Carmelát, hogyan folyamodhatott ilyesmikhez. Mellesleg egy nőtől annyira undorító ez az egész ilyesmi ügy. Ügyesen csinálta, nem mondom, ha én nem buktatom le, akkor lehet, hogy még most sem hagyott volna fel ezzel a munkával, de remélhetőleg a börtönben megtanulta a leckét. - Tetováló szalon? – csillan fel a szemem, ez igazán érdekel. Szeretem a tetoválásokat, nekem is van kettő és a listámon még van jó pár, amit szeretnék a későbbiekben majd felvarratni. – Menő – teszem hozzá egy kacsintással. – Neked is van, vagy csak csinálod? – érdeklődöm. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy rejteget valahol egyet-kettőt, de aztán ki tudja, lehet csak készíteni szereti őket, ő maga pedig még egy üres vászon. - Nem? Pedig én nagyon igyekszem – biggyesztem le kicsit a szám, majd megvonom a vállam. – Akkor majd később – mondom, hiszen ha még összefutunk egyszer valahol –márpedig kell az a visszavágó a vezetésben-, akkor már lehet, hogy jobban meg fog nyílni. Mikor Mira megszólal, először nem tudom mire vélni, miért szitkozódik, majd mikor megpillantom az ajtóban Stephensont, egy pillanatra elkerekednek a szemeim. Nem hiszem el bassza meg, hogy pont itt kell nekik most szaglászniuk. Ryan Stepehenson jó haverom, ha most észrevesz és megszólít, akkor itt és most lőttek nemhogy az estémnek, de az egész beépülős sztorimnak is valószínűleg. - Ja, a francba – mondok ennyit, mire próbálok egy kicsit elbújni mögé, hogy minél később vegyen észre. - Hát, én se csípem őket, de akkor lökjél. Előbb hozzáértem a fehérhez, kétszer jössz – füllentek egy kicsit annak érdekében, hogy eltereljem a figyelmét pár pillanatra, hogy figyelmeztetni tudjam Ryant, hogy mi a szitu. Elindulnak felénk, Ryan és a másik rendőr, én pedig már figyelem, merre kellene lelépnem, ha úgy adódna. Amennyiben Mira lök, megkerülöm, és mialatt a háta mögött vagyok, nagy karcsapásokkal hívom fel Ryan figyelmét arra, hogy most NEM ismerjük egymást. - Be-é-pü-lés. Húzz in-nen – szótagolom némán, mire először kicsit értetlen fejet vág, de aztán látom, ahogy szépen lassan leesik neki. Huh baszd meg. - Jó estét, mi járatban? Tudnak valamit az előbb megrendezett versenyről? – veszi fel Ryan a szerepet –vagyis amúgy is ebben van, csak hála az égnek nem buktat le-, én pedig értetlen tekintettel Mirára nézek. Meleg helyzet.
Elnevetem magam a reakcióján és örülök, mikor közli, hogy csak viccelt, mert a nagyképű embereket nehezen viselem el. Nagy csalódás érne, ha kiderülne, hogy el van szállva magától, mert ez megint más, hogy csak viccelt. -Én viszont remekül főzök. Egyszer talán mutatok is neked pár trükköt.- flörtölök továbbra is pofátlanul vele, de mit tegyek? Jól néz ki, pont az esetem, ráadásul nekem sincs soha ellenemre egy kis flört. Szeretem azt érezni, hogy bárkit az ujjam köré csavarhatok és, ha jól érzékelem, Hector vevő az ilyesmire. Szóval... szívesen dobnék neki össze egyszer valamit, akár reggelit is. A rövid elemzésem hallatán némi meglepettséget fedezek fel rajta, ami még inkább biztosít afelől, hogy jó emberismerő vagyok, ráadásul ez nem is egy rossz erény, ha az ember lánya történetesen a flörtölést használja sokszor elterelésnek. Mondhatni, megtanultam már olvasni az emberekben. -Tehát megint alábecsültél...- vigyorgok rá, de eszem ágában sincs sértésnek venni, ahogy azt sem, mikor rákérdez, nem-e azon vagyok épp most is, hogy felszedjek valakit, történetesen épp őt. -Neem, most csak szimplán jól akarom érezni magam. Lazítani, szórakozni, ilyesmi. Az, hogy épp te lettél ebben a társam... nos, nem egy rossz dolog, de ne aggódj. Nem azon vagyok, hogy felszedjelek, nem vetettem ki rád a hálómat.- sétálok körbe az asztal körül, miközben ujjhegyeimmel finoman végig simítom a peremét. Nem ez a tervem, hiszen ez történetesen már sikerült. Eléggé el tudtam csavarni a fejét ahhoz, hogy lenyúljam az óráját és a tárcájából is kivegyek jó pár dolcsit. Most pedig, hogy újra találkozunk, csak örülök, hogy akkor nem haladtunk jóval tovább, mert így legalább még mindig piszkálja a fantáziámat és az is bebizonyosodott, hogy nem csak az ital miatt volt annyira rám gerjedve. Hiszen, most is érezni, hogy jócskán van köztünk vonzalom. -Nem tudom. Általában valami rosszaságért szokták megbilincselni az embereket én pedig nem vagyok egy szent...- és itt inkább függőben hagyom a mondatot, hagy dolgozzon csak a fantáziája, miközben olyan elmélyülten bámulja a szemeimet. Végre egy pasi, aki nem csak a dekoltázsomat bámulja, mint valami idióta. Pff...Hamilton, persze.- forgatom a szemeimet, majd közvetlenül ezután bánom meg, hogy állandóan jár a szám. Na mondjuk annyira nem jövök zavarba, mint egy kis szűzlány, de elég ciki a helyzet, ez tény. Én viszont, csak sejtelmes mosollyal, ajkamba harapva lesek rá és vállat vonok. -Francba, most lebuktam.- vágok álszent fejet, mintha annyira meghatna, hogy elszóltam magam, de a nyakamat tenném rá, hogy ő is tovább gondolta már jóval a dolgokat, mint biliárdozás vagy telefonálás. -Szóval tényleg csak a főzésben vagy pocsék...- jegyzem meg végül, és inkább nem is akarom tovább firtatni ezt a csempészős témát. Ha már én se mesélek részletesebben magamról, akkor tőle se várható el, hogy többet mondjon. -Van, de elég kicsi rá az esélyed, hogy valaha látni fogod.- húzom az agyát, bár a sutyorgós elszólásom után ez elég gáz. Hiszen az imént szinte zöld lámpát mutattam neki. Na mondjuk az, hogy fantáziálgatok még nem jelenti azt, hogy tovább juthatnánk innen akár az én, akár az ő lakására. De nem ám. -De, ha esetleg neked kellene, nyugodtan hívj. Szívesen kínozgatnálak pár órán át, hogy kiderüljön, a fájdalomtűrésben is jó vagy-e.- kacsintok rá szemtelen vigyorral a képemen, majd kiiszom az utolsó kortyokat a sörömből. Mivel idő közben a zenegép elhallgatott, amíg Hector lök, bedobok még pár érmét és kiválasztok néhány régi, jó rock zenét. -Te sem osztanád meg most rögtön velem minden kis piszkos titkodat, nem?- kérdezem kíváncsian, mikor óvatosan leterelem a bandázás témájáról, hiszen akármilyen szimpatikus is, eszem ágában sincs egy esetleges zsaru-kelepcébe sétálni. Hiszen, még mindig lehet rá esély, hogy zsaru, akkor pedig valószínűleg alig várja, hogy olyasmit mondjak, amire lecsaphat. Ha pedig nem az... idővel úgyis kiderül, nem? És mintha csak a falra festettem volna a drágalátos Lucifert, meg is jelenik két zsernyák. Komolyan mondom, ezektől nincs nyugta az embernek és úgy látom, Hector is így van ezzel. Mikor szól, hogy lökjek csak nyugodtan egy pillanatra felvonom a szemöldököm, de végül az asztalhoz indulok és háttal, a zsaruknak mutatva szebbik orcámat neki is látok a mutatványnak. Sokáig viszont nem tudok ügyeskedni, mert -mintha csak éreznék, hogy sárosak vagyunk- elindulnak felénk. Hector mellé sétálok, ahogy a versenyről kérdeznek, és magamra öltöm legangyalibb mosolyomat. -Jó estét. Sajnos nem. Az én figyelmemet teljesen leköti a randipartnerem és az, hogy ne nagyon égessem le magam a pocsék biliárd tudásommal, igaz édes?- simulok mosolyogva egész közel Hectorhoz, hogy valamennyire hihető legyen a sztori, miközben édesen játszom a törvénytisztelő állampolgárt, akit felháborít az, ha valakik megszegik a szabályokat.
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
- Valóban? Rajtam az sem segíteni valószínűleg, de enni jól tudok, abban besegíthetek – húzom a szám széles vigyorra. Nem is tudom, hogy most éppen flörtölni próbálok folyamatosan a csajjal, vagy egyszerűen csak próbálom rendesen megalapozni a beépülést már most. Végül is a legjobb az, ha két legyet ütök egy csapásra, nemde? - Úgy tűnik, szokásom. De ha kellemesen csalódok, az jó dolog. Kivéve az autóversenyt, mert ott azért mégiscsak jobban örültem volna, ha én nyerek, de most már mindegy. – Még mindig nem sikerült elengednem fejben ezt a témát. Hogy egy nő megver, még ilyet! Persze a tehetsége nagyon is megvan ahhoz, hogy azzal üsse el a szabadidejét, hogy pasikat szedjen fel, hiszen kurva jól néz ki! Egyben van a csaj, úgy ahogy van, nagyon is. És természetes, hogy kivetette rám a hálóját, hát hülye lenne, aki nem látná. - Áh, nem?! Pedig nagyon úgy érzékeltem – vonok vállat, mintha nem is érdekelne, de nem így van, ugyanis nem bánnám, ha bármelyikünknél kötnénk ki az este végére. Úgysincs más dolgom, legalább jó dologgal ütném el az időt. Bár valami azt súgja, hogy Mira ennél kicsit bonyolultabb, minthogy csak úgy besétáljon az ágyamba, de aztán okozhat még pár meglepetést, mint ahogy eddig is tette a mai nap folyamán. - Igen, azzal tisztában vagyok, hogy nem a jó kislányokat szokták megbilincselni. Ahogy azzal is, hogy te nem ebbe a kategóriába tartozol, szóval azért mondom, biztos, hogy találnék valamilyen indokot – kacsintok rá. Jót vigyorgok a kis suttogós sztorin. Most tényleg lebukott, de valószínű, hogy a hülye is érzékelné a köztünk lévő vibrálást, nyilván tisztában van vele, hogy már én is elgondoltam ezt-azt. Nem a telefonálást természetesen. Az sem biztos, hogy felhívom később. Csak ha kell a bevetéshez. Ha nem, akkor... Remélem azért azt elmondhatom, hogy egy jó szexen túlleszek vele az este folyamán, mert akkor már megvan az ok, hogy miért ne hívjam fel. Mármint ha nem kell. A bevetéshez. Még én magam is belekavarodok a gondolataimba kicsit és ez főleg azért van, mert Mira igencsak jól mozog itt nekem a dákóval, na meg néha az asztalt is igénybe veszi, szóval teljes a kép. Ahh. - Semmi gáz, van ez így – teszem hozzá még mindig mosolyogva. Azt már nem, hogy ne aggódjon, megkaphat, ha ennyire akar. Azért szeretek kicsit hódítani, szóval ennyire nyilvánvalóan nem akarom a tudtára adni, hogy ágyba akarom vinni. Bár okosnak tűnik, valószínű már tisztában van a dolgokkal. - Dehogy, ezer dolgot tudnék sorolni amiben szar vagyok, de most ilyenekkel untassalak? – Természetesen nem fogok kitérni semmiféle érzelmi dologra és semmiféle olyan dologra, amiből rájöhet, hogy a másik oldalon állok. És olyanra sem, ami azt feltételezhetné, hogy nem titkolózom eléggé. Ha ténylegesen bűnbandás lennék, nem kötnék az orrára én se semmit így az elején. Majd szépen lassan. De csak azért, hogy ő is kibökjön valamit. Hátha működik az oda-vissza dolog. A tetoválások is megmozgatják a fantáziám és már az is érdekel, hogy rajta vajon van-e. Nem is vártam másmilyen választ. Most nem tudom eldönteni, hogy kamuzik és csak az agyam akarja húzni, vagy tényleg valahol olyan helyen van neki, amit nem lát mindenki mindennap. - Hm – nyugtázom a dolgot első körben ennyivel. – Hát ez most kicsit beindította a fantáziám – röhögök fel kicsit, aztán újra az övébe fúrom a tekintetem. – Vigyázz, mit mondasz – komolyodom kicsit el. És ezt most úgy mindenre értem. - Van már, de még van pár tervben is. Ha valamiben, hidd el, a fájdalomtűrésben kurva jó vagyok. – És ezt most mindenféle túlzás nélkül mondom. Mikor Chuck egyre betegebb lett, a lehető legtöbb olyan sportot próbáltam ki, ahol szarrá tudtam veretni magam. Mondjuk a ketrecharcot. Nem igazán küzdöttem a másik ellen, szinte hagytam magam, mígnem már feléledt bennem a küzdőszellem. Az életemért küzdöttem a végén, de persze felálltam. Azt akartam, hogy ne csak ő szenvedjen... Hogy ne csak neki fájjon. Jézusom, hogy néztem ki abban az időben! Volt, hogy felismerhetetlen volt már az arcom is. – De gonosz vagy, ha kínozni akarsz. Ezért csinálod ezt a munkát? Hogy kínozd az embereket? – vonom fel a szemöldököm kérdőn. Ez a nő, esküszöm komoly személyiség. Érdekes, nagyon is. - Persze, hogy nem – mondom határozottan. – Azért is nem teregetek én se ki neked. Ki tudja, kinek köpsz – viccelődök kicsit. Igazából esély az lenne rá, ha rendesen ez lenne a szitu, mert ha egy kivívja a másik ellenségét, akkor ott nincs megállás. Hátba szúrástól kezdve minden van. A zsaruk megjelenésekor egy pillanatra megáll a szívem így, hogy az egyik a haverom. Nem akarom, hogy elszúrja nekem itt a bulit. Sem a ma estit, sem pedig az egészet. Fellélegzem, amikor észreveszem, hogy veszi a lapot. Huh. És ahogy látom, Mira is nagyon gyakorlott az ilyen helyzetekben, mert rögtön felkapja a fonalat és már színészkedik is. Anyám! - Hát persze. Nem is vagy annyira ügyetlen. – És már meg is ragadom az alkalmat, ha már ilyen közel van, hogy a jobbomat a derekára simítsam és kicsit még közelebb húzzam magamhoz. – Nem tudunk semmit róla, csak a fékcsikorgásokat hallottuk. Felháborító – mormogom. – Hol vannak ilyenkor a rend őrei, hogy későn érkeznek? – teszem fel a kérdést felvont szemöldökkel. - Egy másik ügynél. Mi köze magának ahhoz, amúgy is?! – Ryan is felveszi a fonalat, szuperül színészkedik itt mindenki. Nem is értem, miért nem a színészképzőben tanultunk annak idején. - Semmi-semmi. Akkor biliárdozhatnánk tovább? – érdeklődöm a két fakabáttól egy halvány mosollyal ártatlanul, mire Ryan megingatja a fejét. - Biztos, hogy a hölgy sem tud semmit arról, ami kint volt? – Most ez meg mi a faszt művel, komolyan? – Nagyon ártatlan a mosolya – teszi hozzá, nekem pedig égnek áll a hajam. Jóságos ég, de meg fogom verni! Agyonverem!
Érdekes, hogy egy-két pasi kifejezetten jó a konyhában, némelyik viszont egy rántottát nem tud megcsinálni. Úgy veszem észre, hogy Hector is az utóbbi tábort erősíti, ami mondjuk annyira nem is baj, mert így könnyebb dolga van egy nőnek, hogy lenyűgözze. -Akkor majd, csak enned kell és kész.- csóválom a fejem nevetve, miközben azon morfondírozok, hogy akkor most konkrétan meghívtam magamhoz kitűzött dátum nélkül vagy mi a fenét csinálok? Jó, egyszer majd később, ha valaha még összefutunk nem lenne rossz egy vacsi, de az már igen csak megütné a randevú mércét az meg nem szokásom, mert nem szeretek túlságosan elmerülni a dolgokban. Kicsi az esélyem egy normális kapcsolatra, tehát akkor minek is randizzak? Cuki vacsi, gyertyafény meg minden... el tudnék viselni ilyesmit de az én életvitelem nem nagyon férne össze ezzel. De mégis, hol jár az agyam? -Viszont így majdnem kellemesen csalódtál...- jegyzem meg mosolyogva, hiszen éppen erről volt szó, hogy szeret kellemesen csalódni. Na jó, kellemes az biztos nem volt, hogy lenyomtam, de akkor se az volt a végeredmény, mint amit ő már előre elkönyvelt. -Rosszul érzékelted.- közlöm komoly arccal de szerintem ő is nagyon jól tudja, hogy hazudok. Kivetettem rá a hálóm, mert baromira bejön. Nem véletlenül szikrázik köztünk a levegő, csak épp jobb, ha ellenállok ennek. Még mindig nem tudhatom, hogy kivel is van dolgom, ráadásul még egy vad menet miatt se tennék neki szívességet azzal, hogy önként az ágyába mászok. Ha azt szeretné, akkoe dolgozzon meg érte vagy keressen mást, akinél nem kell erőlködni. -Biztosíthatlak, hogy nem kellene nagyon erőlködnöd ahhoz, hogy okot találj.- kacsintok vissza vigyorogva, majd átélek sikeresen olyasmit, amit már rég nem: leégetem magam, nem is kicsit. Mintha valami kis kezdő lennék, pedig minden kis tolvajkodásomnál ezt szoktam csinálni. Elcsavarom a pasik fejét, flörtölök és kelletem magam, de az égetés az ki szokott maradni. -Igazad van. Sokkal szexibb, ha egy férfi arról áradozik, mi mindenben jó. Szóval?- azaz jöhet a monológ arról, mi mindent tud tökéletesen megcsinálni, miben nem lehet legyőzni és, hogy mi az, aminek a születése óta a mestere. De viccet félre téve, tényleg érdekelne, hogy mihez ért azon kívül, hogy drogot csempész. -Rendben. Ha a következő tetkódat én csinálhatom, akkor megmutatom majd az egyiket.- pillantok rá kihívóan és, ha tippelnem kellene, hogy elfogadja-e az ajánlatot, azt mondanám, hogy tuti, hogy igen. Bár gondolom az ő fantáziáját más elképzelés mozgatta meg, de olyasmire nem fogom bíztatni. -Nem, nem ezért csinálom, de elég vicces tud lenni, mikor a nagy kemény macsók ott picsognak nálam egy tű miatt. De gyanítottam, hogy te a keményebb fajta vagy.- vonom fel vigyorogva a szemöldökömet szándékosan kétrtelmű hanglejtéssel kiejtve a "keményebb" szót, majd igyekszem visszatartani a röhögésemet, mert nem szeretném ennyire a tudtára hozni, milyen jól szórakozok. Pedig nagyon! Kifejezetten élvezem a vele való flörtölést, főleg, hogy viszonzásra lelt a dolog. -Én nem köpök és csak, hogy tudd, felénk ez istenkáromlásnak számít, szóval ne nagyon viccelősj ezzel.- mondom véresen komoly arccal, mintha most borzalmasan nagy bűnt követett volna el, de most már végképp nem tudom visszafogni magam, hangosan röhögni kezdek. Egészen addig, míg meg nem jelenik a két zsaru, akiknek persze rögtön én leszek gyanús, nem pedig Hector. Persze, mindig a nő a hibás mindenért... -Ártatlan a mosolyom? Ezt mondja a randipartneremnek is, mert ő meg már alig bír magával az ártatlan mosolyom miatt.- vigyorgok felrá Hectorra, aki idő közben vette a lapot és átkarolta a derekam, mintha tényleg valami cuki randizó párocska lennénk vagy ilyesmi. Apropó! Megőrjít a saját reakcióm, mert az érintésére már megint égnek áll rajtam az összes apró szőrszál. Tényleg ilyen brutális hatással lenne rám? Pedig, ő is csak egy pasi. -Uraim, sajnos mi tényleg nem tudunk semmit, itt játszunk már jó ideje, kérdezzék csak meg a pultost.- vonok vállat és már, csak azért is vágom oda ezt ilyen lazán, mert a pultos nagyon jól tudja, hogy kihez tartozok és azt is nagyon jól tudja, hogy ha nem azt mondja, amit én, akkor nagyon pórul fog járni. -Amúgy te jössz, édes!- vigyorodok el, ahogy újfent Hectorra pillantok és szívem szerint -csakis a szerep kedvéért- még igazi tündérkeként oda is simulnék hozzá, hogy a nyakára adjak egy puszit. Nem tudom, ezt valahogy el tudom képzelni egy egyszerű, szolid párocskáról, mint akiket most mi alakítunk.
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
- Mármint, mikor? – vigyorodok el, hiszen ez éppen úgy hangzott, mint egy észre sem vett meghívás, amit persze egy kicsit sem bánnék, de valószínű, hogy ő nem így gondolta. Vagyis nem így akarta és most azon gondolkodik, hogy hagyja annyiban, vagy mondjon még hozzá valamit, ami kicsit legalább megmagyarázza a dolgot. - Majdnem – helyeslek, mert azért nem esett jól a vereség. Az pedig, hogy fel akar-e szedni vagy sem, maradjon titok. Vagyis nyugodtan higgye csak azt, hogy az marad, de a hülye is látja, hogy ez a terve, amit meg kell hagyni, én cseppet sem bánok. Így csak egy vállrándítással jelzem, hogy nem igazán érdekel mit csinál, de emellett persze úgyis érzi, hogy rá vagyok kattanva. De csak annyira, ahogy ő rám. - Na tessék… Rossz kislány – pillantok rá miközben megrándul a szám sarka. Vajon miket művelhet? Sok mindent el tudok képzelni róla, de azt már kezdem sejteni, hogy valami olyasmiben lehet jártas, ahol ügyeskednie kell. Használnia az eszét. Látszik, hogy az megy neki, így ebben majdnem száz százalékig biztos vagyok. Ha nem ilyet csinál, hanem valami mást, akkor kárba veszne ez a tulajdonsága. - Ezzel is tudnálak reggelig untatni – mosolyodok el, hiszen tényleg így van, csak én tisztában vagyok az ellentétjéről is, tehát nem csak fényezni tudom magam reggeltől estig. – Pókerezésben, irodalomban, mások kiismerésében – sorolom hirtelen, ami eszembe jut, aztán itt annyiban is hagyom. Nem fogom teljesen kiteregetni neki magam, az sosem jó, ha rögtön nyílt lapokkal játszik az ember. Kell egy kis titokzatosság, de hát ő is ezt csinálja, nagyon is jól látszik. – És te miben vagy jó azon kívül, hogy az ujjad köré csavarod a férfiakat? – érdeklődöm én is, mert kíváncsi vagyok rá, hogy úgy egyébként még miben mesterkedhet. Érdekelnek a tetkók, mindig is szerettem őket, főleg azokat, amik szépen ki vannak dolgozva. Mindig is művészetnek tartottam, kell hozzá kézügyesség, hisz azt nem köszönné meg senki, ha például én kezdenék neki felvarrni egyet. - Áll az alku – vágom rá, majd azért átgondolom. – Persze előtte azért jó lenne látni pár munkádat, mielőtt teletetoválsz valami elcseszett csillám pónikkal – röhögök fel, mert a neten láttam azért már ilyen-olyan csodát. Eddig mind a három tetoválásom egy embernél varrattam és nem is szándékoztam máshoz menni, de ha Mirához megéri minden szempontból betérni, hát legyen. - Persze hogy keményebb – vigyorodok el és már megint másfelé járnak a gondolataim, mint amúgy kellene. És az is látszik, hogy ő is másra gondolt. Csípem ezt a nőt eddig, de ugyebár nem minden arany, ami fénylik, szóval könnyen lehet –sőt, majdnem biztos-, hogy simán át tudná cseszni a fejem, ha akarná. Persze nem lenne azért könnyű dolga, de esélye lenne rá. - Nálunk is, de mivel nem ismerlek, így simán vádolhatlak ilyesmivel – vonok vállat és a nevetésére az én szám is mosolyra görbül. A két zsaru megjelenésére azonban nekem is eltűnik a jókedvem, méghozzá azért, mert tudom, ha Ryan megpillant, szívélyes üdvözlésbe fog kezdeni, az meg most nem jönne éppen jól. Hála az égnek le tudom adni neki a jelet, hogy fogja be most az egyszer, és veszi is a lapot. Csodák csodájára. Hogy Mira se fogjon gyanút azzal kapcsolatban, hogy ismerem az ürgét, át is karolom a derekánál fogva, viszont amikor Ryan hozzá fordul, kicsit elgondolkodom azon, hogy vajon tényleg értette-e, amit az előbb kézzel-lábbal próbáltam elmutogatni neki vagy direkt szórakozik velem. A feltételezésre azonban kérdés nélkül hevesen bólogatok, mert ebben még van is valami. Ha rajtam múlna teljes egészében, akkor már rég nem itt billiárdozgatnánk, hanem valami sokkal hasznosabbal töltenénk el az időt. A pultos sem teljesen tiszta itt, majdnem teljesen biztos vagyok benne. Az rendben van, hogy be van avatva az autóversenyes sablon szövegekre, de valamiért a megérzésem azt súgja, hogy érdemes ebben a bárban szaglászni majd egy kicsit többet. - Igen. De egymást is igazoljuk, hogy itt vagyunk már jó ideje, szóval nincs miről faggatózni. Most pedig engedjék meg uraim, hogy tovább élvezhessem eme gyönyörű hölgy társaságát – próbálom lerázni őket én is, hiszen nem csak a szerepben, de amúgy is baromira idegesítenek itt és csak felesleges tényezők. Nem itt kellene keresgélniük, hanem a pálya mellett, nem is értem, mit vesztegetik itt az idejüket. - Ja, igen – mondom, aztán már úgy is teszek, mintha a két fakabát itt se lenne és lökök egy újabb sikerest. Meg még egyet, mire felpillantok, Ryanék még mindig ott állnak. - Nyertem, mehetünk? – fordulok Mira felé és az ajtó felé intek a fejemmel. Nem akarom, hogy bekavarjanak, de ha így folytatják, sikerülni fog nekik. És azt se akarom, hogy most rászálljanak Mirára, szóval az lesz a legjobb, ha lelécelünk innen. Jelentőségteljes pillantást küldök a nő felé és újra a derekára simítok, hogy el tudjam indítani a kijárat felé. Nyilván tudja, hogy ő is jobban jár, ha most megyünk innen, és remélhetőleg azt is hiszi, hogy én is azért szeretnék lelépni, mert vaj van a fülem mögött és nem azért, hogy ne buktassanak le ezek a szerencsétlenek.
Először én is csak elvigyorodok, ahogy az időpontra kérdez, de leginkább csak azért, hogy időt nyerjek és kitaláljak valami frappáns választ. Tessék. Másodjára égetem magam, mert nem figyelek oda kellőképpen arra, amit mondok. Ennyire összezavarna ez a pasas? Jesszus, Annie! Szedd már össze magad, megy ez jobban is! -Majd, ha kiérdemled, hogy elkápráztassalak a főztömmel. Mondjuk, ha lenyomsz egy versenyen.- bumm. Tehát, nagyjából soha, mert kétlem, hogy ezt csak úgy hagynám. Tekintve, hogy nem sokkal maradt le tőlem, holnap első dolgom lesz elvinni Trenthez az autót, hogy bütykölje még egy kicsit. Remek szerelő, ért a munkájához, hiszen már harminc éve ezt csinálja. -Most már rossz kislány vagyok?- nevetem el magam ismét és be kell valljam, rég éreztem magam ilyen jól. Igazából én, mint Annie, nagyon rég éreztem ilyen jól magam. Hiszen, leginkább olyan randikon vettem részt, ahol megjátszottam magam. Ahol valaki más voltam, hosszú fekete hajjal vagy épp vörös lobonccal, más névvel és személyiséggel. Olyankor sose tudom teljesen elengedni magam, mert figyelnem kell mindenre, amit teszek vagy mondok, de most... most én én vagyok és kész. -Azt a póker tudományt is letesztelem egyszer, na de... irodalom? Ez komoly? A mások kiismerését még megértem, bár kíváncsi lennék velem kapcsolatban mit állapítasz meg, de irodalom?- röhögök továbbra is, mert nem gondoltam volna, hogy a rossz fiúk között találkozok olyannal, aki jónak mondja magát irodalomból. Nálam persze ez megint más, hiszen az egyetemen a rajz és művészettörténet mellett az volt a másik tárgyam, de ez én vagyok. -Lássuk csak.-töprengek el látványosan -A vezetést mindenképp ide sorolnám - kezdem egy sunyi vigyor kíséretében -Rajzban is elég jó vagyok, állítólag egész jól táncolok, szintén jól kiismerem az embereket és ... azt hiszem, elég ügyes kezem van.- röhögöm el a végét, mert én ugye a lopásra gondolok, de ezt ő nem tudhatja, szóval megint inkább valami perverz dolog juthat erről eszébe. Legalábbis, ha én lennék a helyében, biztos, hogy tök másra gondolnék, nem hegedülésre vagy ilyesmire. -Aucs. Ez azért elég sértő. Azt feltételezed rólam, hogy a tudományom kimerül a csillámpóniknál? Pedig, tudok én Hello Kittyt vagy Spongya Bobot is tetoválni.- viccelődök, de azt persze meg tudom érteni, hogy mielőtt elfeküdne előttem és hagyná, hogy valami életre szóló mintát karcoljak a bőrébe, szeretné, ha látna pár, már elkészült munkát. Teljesen korrekt és ez így is lesz. Arra viszont, hogy mennyire lehet ő kemény vagy sem, most még inkább nem reagálok. Inkább, csak eljátszok a gondolattal, hogy egyszer talán fényt derítünk erre a talányra és kész. Talán, csak a tetoválással kapcsolatban, talán minden téren, amit lehet, hogy még jobban élveznék, mint azt, hogy félmeztelenül fekszik előttem én pedig gondosan megrajzolok valami mintát. Oké, a félmeztelenül fekvés a másik helyzetben is helytálló jelenet. -Maradjunk annyiban, hogy te is rég bilincsbe lennél verve, ha zsaru lennék.- ha másért nem is, hát azért, mert vétek az emberiség ellen, hogy valaki ilyen szexi pofival és testtel szabadon járkál. Hol a francba volt ez a pasi eddig? Hogy nem találkoztunk még, ha ő is ennyire benne van a dolgokban? Na mondjuk ez az a téma, amit nem itt és nem most kell vesézgetni. Leginkább azért sem, mert két fakabát besétál és természetesen, rögtön minket néznek ki maguknak. Nem kapnak ezek elég kenőpénzt vagy mi a fene bajuk van? Hála az égnek nem csak én, hanem Hector is meglehetősen jól játsza a szerepet, miszerint mi csak szolidan randizgatunk itt és azt se tudjuk, mi fán terem az az illegális autóverseny. Teljesen természetesen viselkedik még akkor is, mikor engem kezdenek el csesztetni és olyan lazán folytatja a biliárdot, mintha itt se lenne a két rohadék. -Francba. Kikaptam.- csóválom a fejem röhögve, ahogy a dzsekimért indulok, majd visszatérek Hector mellé és bólintok egyet. Mehetünk hát, a francba is. Idegesít ez a két fazon. -Viszlát, uraim!- köszönök el bájosan és Hector finom terelgetését követve elindulok kifelé az ajtón. Odakint aztán dühösen sóhajtok egyet és azon töprengek, kit hívjak fel, amiért ezek a buzgómócsingok játszák a kemény legényt, holott tuti, hogy nekik is csúszik a kezükbe némi pénz egy-egy verseny után. -Azt hiszem jobb, ha a kocsimat itt hagyom pihenni egy kicsit.- nézek morcosan a kicsikém felé, ami ott pihen az út másik oldalán, majd Hector felé fordulok. -Azért remélem, nem cseszték el a zsaruk az örömödet. Nyertél! Szóval, most már rendben van az ego-d!- vigyorgok rá, majd ránézek a telefonomra, amolyan melléktevékenység gyanánt. Nem igazán tudom, mit mondjak. Álljak neki búcsúzkodni, mikor csak véletlenül verődtünk össze? -Jobb, ha most megyek. Még be kell ugranom a szalonba. Ha van kedved, csatlakozhatsz. Legalább tudnék mutatni párat a munkáim közül.- és ez nem egy elferdített bélyeggyűjteményes szöveg. Tényleg a munkáim miatt jutott eszembe, hogy elkísérhetne...
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
- Szavadon foglak – mondok csak ennyit. Úgyis lesz visszavágó, majd utána követelem a főztöt. Mert olyan nincs, hogy nem nyerek. Ez lehetetlen még gondolati szinten is. - Persze, hogy az vagy. Nehogy már velem akard elhitetni, hogy nem – röhögök fel, ugyanis számomra egyértelmű, hogy vaj van a füle mögött. Méghozzá szerintem nem is kicsi. De ezt a későbbiekben majd úgyis pontosak ki fogom deríteni, szóval csak szépen, lassan, nyugodtan haladunk a cél felé. Hiszen ez még csak az első kör… Mikor sorolni kezdem neki, hogy miben vagyok jó, sejtem, hogy nem gondolt az irodalomra és abban is majdnem biztos vagyok, hogy röhögésben fog kitörni Hát persze. - Igen, irodalom – vonok vállat én is vigyorogva. – Most mi van, már az is baj, ha egy férfi művelt? – Legalábbis igyekszik az lenni. – Imádok olvasni. Már ha persze van rá időm, mert amúgy abból sajnos igen kevés van. – Ez tényleg így van. Az időm nagy részét leköti a munka. Az elmúlt években pedig többszörösen rákapcsoltam a túlórákra, ugyanis valamivel el kellett foglalnom magam ahhoz, hogy ne agyaljak folyton a fiam halálán. Máskülönben reggeltől estig –sőt még éjjel is- azon kattogtam volna, hogy miért ilyen igazságtalan az élet. Mikor visszakérdezek és sorolni kezdi, nos az utolsó kettő hallatán felcsillan a szemem és ez valószínű kívülről is látszik. Imádom, ha egy nő jól táncol. Arról nem is beszélve, ha még ügyes keze is van… Khm. - Szóval jól bánsz a dákóval és még ügyes kezed is van. Hát rendben van – nevetek én is, de valami azt súgja, hogy ezzel a kéz dologgal nem éppen arra gondolt, amire én rögtön asszociáltam férfi létemre. Nyomozó létemre már sokkal inkább más ugrik be, méghozzá a lopásra vagy bármiféle csalásra gyanakodnék, de nem akarom semmivel meggyanúsítani, mert még a végén kiszimatolja, hogy valami nem oké a képletben. Higgye csak azt, hogy csakis férfiként ugranak be a dolgok és nem igazán veszem a lapot. - Jaj de jóóó! Pont Hello Kittyt akartam! – lelkendezek kicsit megjátszva az agyam, de persze nem igazán bírom ki vigyorgás nélkül. Sajnos tényleg vannak olyan emberek, akik még férfinak mondják magukat és ilyesmiket varratnak magukra. Szánalom. Persze, hogy lenne miért megbilincselni, ez nem kérdés. Ha jobban utánanéznék a nevének, akkor akár még találhatnék némi priuszt is. - Micsoda? Én szegény ártatlan vagyok – emelem fel a kezeimet, aztán meg is jelennek a kollégák, amire már rögtön le is hervad a mosoly az arcomról. Picsába. Ezzel nagyon nem számoltam ma. Ha korábban jönnek, akkor még le is bukhattam volna, bár ha nagyon akarom, még ki tudom magyarázni nekik, hogy csak a beépülés kedvéért versenyeztem. Bár eléggé hihetetlen lenne, ha csak azért ennyire jól nyomnám már elsőre… Mármint Mira jobb volt ugye, de azért meg kell hagyni, én sem voltam rossz. Jobbnak látom menni, mielőtt még valamit elszólják magukat, vagy fasz se tudja, szóval szépen Mira derekára simítom újonnan a tenyerem és kifelé terelem a bárból. - Jobban jársz, mielőtt még utánad erednek. Én meg sétálok egyet. Taxizol? Messze laksz? – kérdezem, de én viszem a kocsim, mert nem hiányzik, hogy bárki lenyomozza. – Vagy hazaviszlek, ha szeded a lábaid, mielőtt ezek a szemetek kiérnek a bárból… - gondolom meg magam, mert akkor legalább azt is megtudom, hol lakik. Két legyet egy csapásra. - Alakul, de azért ez nem volt ugyanaz. Revans lesz – kacsintok, aztán mikor mondja, hogy a szalonba tart, megingatom a fejem. Nem akarok nagyon rászállni, majd máskor megnézem a munkáit. Így elsőre ez pont elég volt, kezdek kicsit fáradt is lenni, szóval az lesz a legjobb, ha hazamegyek. Nem akarom még egy kis esélyét sem megadni annak, hogy valami olyat mondjak, ami lebuktathat. Szóval az ágyba vivés is későbbre marad… - Hát most inkább nem, ha nem haragszol, akkor majd legközelebb. Kurva fáradt vagyok, ég akaratlanul is csillám pónikat látnék a szépen kidolgozott rajzok helyett is – nevetek, aztán ha akarja, persze elfurikázom a szalonig. Nem tudom, mennyire van messze, de ennyit még bevállalok, ha úgy adódik. – De elvigyelek? – kérdezem újra, nem tudom, mennyire van messze innen a szalon. Fontos fenntartani a gentleman látszatát, na meg az sem baj, ha tényleg a szívébe lopom magam kicsit, mert valami azt súgja, hogy kapóra fog még nekem jönni a lány. Nagyon is.
Összegezzük a mai napomat. Megnyertem egy versenyt, biliárdoztam Adonisszal, valami fura hülyeségnek köszönhetően lebeszéltem vele egy valamikori vacsit meg egy valamikori tetkót, totál hülyét csináltam magamból, a körmömre néztek a zsaruk ééés még nincs vége a napnak. Nagyon remélem, hogy eztán már maximum csak a forró fürdőm, a vacsim és az ágyam fog várni, mert épp elég feladat lesz mindezt feldolgozni, nem még bővíteni a listát valamivel. Mindezek mellett meg van róla győződve Hector, hogy rossz vagyok, viszont arra is fény derül, hogy szeret olvasni. Nocsak? Minél több infomorzsát tudok meg róla, annál inkább szimpatikus. Kivéve a drogcsempész részt, na de most mit pattogjak épp én a csúnya dolgokról? Én sem vagyok egy szent. -Tévedsz! Szerintem kifejezetten jó dolog, ha egy férfi művelt.- na mondjuk a jó dolog helyében tudtam volna azt is mondani, hogy vonzó és szexi, de ugye az önkéntes égetésemet nem akarom már folytatni. Az ügyes kezem van megjegyzésen jót nevetünk de, ha jól sejtem, cseppet sem arra gondol, amire kellene. Tuti, hogy leragadt valami pikánsabb fantáziánál... megint. -Remek, akkor Hello Kittyt fogsz kapni...- nem is tudom. Esetleg a hátsójára? Igen formásnak tűnik és tuti, hogy jót röhögnék, miközben csinálnám. Na jó, már megint elkalandoztam kicsit. -Na persze. Annyira lehetsz ártatlan, mint én. - forgatom a szemem mosolyogva, mert én már a választ is tudom: semennyire. Egyikőnk se szent, ezt már ezalatt a röpke idő alatt sikerült megtudnom, de mégis ki vágyik egy szentre? Kell a francnak! Valószínűleg épp azért piszkálja a fantáziámat Hector, mert cseppet sem jó fiús vagy, ha az, akkor nagyon jól titkolja. A zsaruk viszont közbe lépnek, így nem igazán tudok tovább filózni ezen. Inkább azon vagyunk, hogy minél előbb lelépjünk és meg is fordul a fejemben, hogy taxival menjek, de mikor felajánlja, hogy elvisz, elmélázok kicsit. -Rendben. Menjünk.- bólintok végül, majd átsietek a kocsimhoz, amíg esetleg Hector is beülhet a sajátjába és, miután lezárom, ugrik is be az övébe. Nem mondom, Hector kocsija sem egy utolsó példány, szóval... igen, az összkép mindenképp nagyon jó. -Ezek után szerintem mindig úgy fogsz eszembe jutni, hogy Mr. Csillámpóni.- nevetem el magam, miközben kényelmesen elhelyezkedek, egy visszapillantóba sandítással pedig meggyőződök róla, hogy a két zsaru még nem jött ki a bárból. -Van egy olyan érzésem, hogy ezek tudták, hogy minket kell keresni.- töprengek, hiszen, ha Hectorra nem is mozdultak rá annyira, de rám igen. Én voltam gyanús nekik. ÉN! Az ártatlan kis csinos szöszi, akit épp egy pasas fűzöget a biliárdnál. Ez sehogy sem áll össze. -Itt menj jobbra, aztán egy balos és a sarkon lesz a szalon rögtön jobb oldalt.- informálom útközben és egyben szemügyre is veszem vezetés közben. Most komolyan? Hogy nem futottunk még össze soha? Azon kívül, hogy egyszer megloptam... az csúnya volt. De azóta sose láttam...
Winners focus on winning. Losers focus on winners.
- Vonzó, mi? – pillantok rá felvonva az egyik szemöldököm. A rendőröket könnyen beskatulyázzák rögtön, és ez a munka azzal jár együtt sok ember szerint, hogy csakis hülye, analfabéta lehet. Nos, nem. Nagyon nem. Persze vannak kivételek, de főleg nyomozóként nagyon is szükségem van az eszemre. Anélkül aligha tudnék bármiféle összeköttetéseket felfedni és rájönni a megoldásra. Nyilván vannak sík hülye rendőrök is, de róluk inkább ne is beszéljünk. A Hello Kittys megjegyzésre csak mosolyogva megforgatom a szemem. Már csak az hiányozna, semmi más. Teljes lenne az életem, ha egy ilyen gyönyörű tetoválással díszeleghetnék. Mivel nem érzem magam túl kényelmesen a kollégáimmal a hátamban, így hamar fel is vetem az ötletet a lelépésre, amire hála a jó égnek, Mira is vevő. Nem tudom, mi ütött belém és miért élvezem most különösen a csaj társaságát, de felajánlom neki, hogy hazaviszem. Talán reménykedem egy jó kis numerában, ez lehet a dolog mögött. Míg elmegy a kocsijához, körbe pillantok és gyorsan bepattanok a kocsiba és aztán a gázba taposok, majd megállok mellette, hogy bepattanhasson. Aztán már ott sem vagyok. Olyan fékcsikorgással illanok el onnan, hogy három másodpercen belül már hűlt helyem sincs. - Köszönöm a csodás becenevet – mormogom az orrom alatt halvány mosollyal. - Elképzelhető, hogy valaki kintről beküldte őket, hogy a bárban szaglásszanak. De nem tudom, megkapják a pénzüket, nem? Vagy az is lehet, hogy ez egy másik páros volt. – Jól tudom, hogy ez így működik az illegális versenyeknél. Még csak az kéne, hogy egy zsaru belekontárkodjon a buli közepébe. Azt nem tudja senki, akikkel versenyezni szoktam, hogy én is a hivatásos szervek táborát erősítem. Nem valószínű, hogy megtűrnének sokáig a csapatban. Így itt csak Hectorként ismernek, ahogy Mirának is bemutatkoztam. Ezzel nem hazudtam, ez a második nevem, csak nem használom, mert nem szeretem annyira. Ettől függetlenül, ez alatt a pár alkalom alatt, megtűröm. Néha oldalra sandítok rá, és esküszöm, elkap az érzés, hogy a jobbomat csak úgy a formás combjára simíthassam, de most visszafogom magam. Amilyen kis makacs, valószínűleg már csak azért is elhárítana így az első alkalommal. Ismerem már az ilyenfajta nőt, bár ő kicsit azért más. Az biztos viszont, hogy a fejében már háromszor levetkőztetett. De én is őt. Jobbra fordulok, ahol mondja és rögtön balra is, ám ezt a kanyart szándékosan kicsit élesebben veszem be, mint ahogy számít rá, így ha nem kapaszkodik meg időben, egyenesen az ölembe borulhat. Ha megteszi fel is röhögök. Félrehúzódom a kért helyen és oldalra fordulok felé. - Jól van Schumacher. Várom az SMS-ed vagy a hívásod – kacsintok rá még mielőtt kiszállna. A mai nap összességében azért sikeres volt, ha úgy vesszük, mert ha még vesztettem is, de legalább elindítottam egy információforrással való kapcsolatot, ami mindennél többet ér. Mira még a segítségemre lesz, érzem. Ha nem is a munkában, maximum párszor összefutok vele, mert tudom, hogy benne lenne. Biztos. Következő alkalommal majd meg is bizonyosodom róla, lehet. Ha kiszáll és nem mond mást, elköszönök tőle egy sziával, aztán már ott sem vagyok. Azért a visszapillantóból még egyszer szemügyre veszem. Hm. Nem rossz, nem rossz.
Kezdőlap
