One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 12:22 am



Wedsie & Ben - Pig or Cat?

Benjamin Henson
Yesterday at 11:05 pm



Dor & Rae

Dorian J. Lester
Yesterday at 10:09 pm



Kapcsolatkeresõ

Joshua Miller
Yesterday at 9:49 pm



Eric Wang és Miss Bell

Wednesday Bell
Yesterday at 8:49 pm



Játékpartner keresõ

Stella Montgomery
Yesterday at 6:48 pm



Hiányzásnapló

Olivia Monaghan
Yesterday at 5:19 pm



Ethan háza

Ethan Kaminski
Yesterday at 4:55 pm



Recognize it! #1

Adam M. Austin
Yesterday at 2:54 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 3
Diákok 9 7
Törvényszegõk 9 13
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 2 3
Üzlet 8 4
Oktatás 5 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 59 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

Adam M. Austin, Adriana Lane, Lena Caldwell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Nico & Charlie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Vas. Nov. 11, 2018 7:36 pm


Charlie & Nick

Úgy alakul, hogy a szokottnál kicsit akciódúsabbra sikerül ez a nap. Persze zsaruként erre bármikor számítani lehet, de azért így sem mindennapos, hogy reggel bebattyogunk egy night clubba helyszínelni, nem sokkal később pedig ugyanilyen lazán belesétálunk egy golyózáporba is. Talán sejtenünk kellett volna, hogy az ügy túl könnyű, túl egyértelműek a bizonyítékok, és valahol útközben biztos el fog csesződni valami. Murphy törvénye. De még így is egész könnyen megúsztuk, én egy kisebb karcolással, Charlie egy remélhetőleg nem túl súlyos váll-lövéssel. Legalább megmaradunk, és a gyilkost is előkerítettük, mellesleg pedig találtunk egy droglabort. Megvárhatnám, míg a partnert megvizsgálják, összefoltozzák a mentősök, és megtehetném, hogy csak utána mutatom meg neki a pincét, de az a sejtésem, szeretné ő is még azelőtt látni a fogásunkat, hogy elözönlenének itt minden a kollégák. Miközben beszól a központnak a zsákmányról, én bólogatások közepette már indulok is vissza a gyanúsítottunk felé. A pasi feltűnően hallgatag. Nyilván tisztában van vele, hogy bármit is mond, ebből jól már nem kerülhet ki. Tanúk bizonyítják, hogy kisétált a mosdóból, közvetlenül azelőtt, hogy Stellát ott holtan találták. Ez így még csak közvetett bizonyíték lenne, de most már találtunk indítékot is, és ha megjön az eredmény a laborból a vérmintával, lefogadom, igazolni fogja, hogy ő járt ott, és ő zúzta be a tükröt.
- Nem semmi első nap, partner – mosolygok O'Connor-ra már a mentőkocsi mellett, ahol őt épp kezelésbe veszik. Aztán kiderül, hogy a golyó nem ment keresztül a vállán, még a sebben van, és muszáj bevinniük a kórházba. - Menj nyugodtan a mentősökkel, addig én intézem a papírmunkát – legyintek, majd ahogy elhajtanak, magam is bepattanok a szolgálati kocsinkba, és követem a járőröket, Ramonnal a hátsó ülésükön, az őrsig.
Úgy egy-két órával később érkezem meg kórházba. Már leadtam a jelentésemet, az ügyünk sínen van, és az imént egy nővérkével már a saját sebemet is megnézettem, biztos ami biztos.
- Helló – kopogtatom meg a nyitva hagyott ajtót. - Azt mondják, megmaradsz. Mázli, mert szívás lett volna egy napon belül kétszer is új társat kapni – tréfálkozom vele kicsit, ahogy besétálok. - Ramon vallott. Nem is nagyon volt más választása, miután megszorongattam kicsit a kihallgatóban. A droglaborral kapcsolatos ügyet átvették a kábszeresek, bár mivel a két ügy összefügg, lehetséges, hogy még lesznek hozzánk kérdéseik. Viszont a parancsok azt mondta, elég ha holnap adod le a jelentésedet – foglalom össze mindazt, amiről lemaradt, miközben őt rendbe szedték.
- Meghívhatlak egy sörre, vagy inkább pihengetnél még itt? Mit mondtak az orvosok? - érdeklődöm, mert azt ugyan elmondták nekem is, hogy nem komoly a sérülése, azt viszont nem tudom, meddig kell benn maradnia. Dolgozhat már egyáltalán holnap, vagy szabit venne ki? Valahányszor használnunk kell a fegyverünket, erre is megvan a lehetőség, és ma többször is lőttek ránk, kisebb-nagyobb karcolásokat is összeszedtünk, szóval ki tudja. Ha viszont elhúzna innen, és van kedve iszogatni, az ajánlatom áll. Egy ilyen első nap után nem is árt egy kis nyugi meg beszélgetés.


music

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Szomb. Nov. 10, 2018 12:08 pm



Ilyen az élet!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
...
Ha reggel valaki azt mondta volna nekem, hogy ma megfognak lőni, és végeredményben egy bonyolultabb ügybe keveredek bele, mint amit el tudok magamnak képzelni, hát akkor vagy szkeptikus leszeke, és nem hiszek neki, vagy mindent elkövetek annak érdekében, hogy helyeseljek, és bebizonyítsam, hogy bizony az úgy lesz.
Sosem voltam az a nyugton a seggemen maradok típus, és sosem voltam az a nyugis fazon sem. Igaz nem járt el hamar a kezem, s talán annyira nem voltam azaz előbb ütök, és aztán kérdezek fajta, de minden máshoz megvolt az érzékem.
Mikor Nico megkérdezte jól vagyok e, csak bólintottam egyet, jelezvén, hogy megmaradok, és nem lesz semmi probléma, hiszen egyelőre még nem sérültem meg, s nem is folyt a vérem.
Aztán végre felbukkant a gyanúsítottunk is, aki persze hogy futkározós kedvében volt. És naná hogy megkaptam az elmaradhatatlan golyót is a vállamba, de Ramont is elkaptam. Földre vitte a golyó, szerencsére nem találtam el létfontosságú szervet, de a sebét elláttam míg a mentőkre vártam, majd a mentők megérkezése után mikor Nico kiballagott, villantottam egy mosolyt.
-Ennél jobban nem lehetnék… - aztán vállamra pillantottam, elhúztam a szám.- Megmaradok! -feleltem, aztán felkeltem, s utána ballagtam, hogy vajon mit is találhatott odabent a házban.
Igaz a mentősök tiltakoztak, hogy el kellene látni a sebem, de mentem a társammal. Hajtott a kíváncsiság előre.
Leballagtunk a pincébe, s mikor megpillantottam a kémcsöveket, bunzenégőket, és a komplett felszerelést kicsit közelebb ballagtam, megszemléltem alaposabban, majd Rossi-ra emeltem tekintetem.
-Sanszos hogy tudott róla… rosszkor érkezett, meglátta a labort… és el kellett tüntetni, hogy ne legyen szemtanú… - morfondíroztam, miközben előhalásztam a telefonom, s tárcsáztam a drogosztályt, elmormoltam mit találtunk. -Meg kell várnunk amíg kiérkeznek… beszélgessünk el addig Ramon-nal…
Elindultam felfelé, s közben kattogtak a fogaskerekek, hogy vajon került e ki az utcára ebből a cuccból, mennyire tiszta, vagy a marhák összekeverték valamivel, hogy aztán még nagyobb függőséget okozhassanak, vagy egyszerűen arról van szó,hogy megtaláltuk az egyik banda laborját.
Odakint szerencsére még nem vitték el Ramon-t, így meglesz az alkalmunk, hogy kérdéseket tegyünk fel neki.
-Stella -nak csak ezért kellett meghalnia Ramon? Rosszkor tévedt rossz helyre… nem igaz? - abban a pillanatban már éreztem, rosszkor mentem én is oda, hiszen elkezdték levágni karomról az ingem, s bekötözni sebem, hogy aztán a mentő majd a kórházba vigyen, hogy kivegyék azt a nyavalyás golyót belőlem.
Ramon persze tüntetőleg egy árva szót sem szólt, mintha szájzárat kapott volna. Még csak fenyegetőzni sem fenyegetőzött. Túl nagy volt a csend a részéről, így aztán úgy voltam vele, mindegyikünket ellátnak, és majd elrángatom az őrsre, ahol aztán egy csinos kihallgatóban kifaggatjuk miért is volt útban neki a lány.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Kedd Okt. 09, 2018 2:26 pm


Charlie & Nick

Nos, azt hiszem így kell egy új üggyel és új partnerrel fejest ugrani a mély vízbe, hogy rögtön az első napon már lövöldözésbe keveredjünk. A nyomozás teljesen hétköznapi módon indul, adott a helyszín, az áldozat, a tanú, egy gyanúsítottunk is van, már csak elő kellene kerítenünk. Amikor az ember, pontosabban rendőr egy gyilkost akar elkapni, természetes, hogy felkészül arra, hogy akadályokba ütközhet, számíthat ellenkezésre, problémákra, de azért az nem mindennapos, hogy a kapott címre kiérkezve az illetőt épp egy drogtanyára emlékeztető helyen kell fülön csípnie, ahol kapásból ketten szegeznek rá fegyvert, és akarják szitává lőni. A központ nyilván eddig nem tudott semmit erről a helyről, ellenkező esetben küldtek volna mellénk erősítést. Csak hajszálon múlott, hogy az egyik golyó nem a homlokom közepébe fúrt magának utat, hanem a fejem mellett a falba talált be. A combom viszont nem úszta meg horzsolás nélkül, de még így is cseszett nagy mázlim volt. Mire leszerelem a két barmot, amihez keresztül is kellett lőnöm az egyikük karját, végre felbukkan O'Connor is egy igencsak hatásos belépővel. Nem tudom megállni, telibe vigyorgom a két hülye arcát, mert most aztán bajban vannak. A társam konkrétan fegyvert szegez az egyik gigájához.
- Csak egy karcolás, én megvagyok. És te? - kérdezek vissza, mert mielőtt berontottam volna a konyhába, hallottam, hogy elől is eldördült egy lövés. Bár láthatóan nem esett baja. Közelebb lépkedek, szemrevételezem a fegyvereket, amelyeket Charlie elkoboz az egyik meláktól, majd mellé kerül a másiké is. Szép kis gyűjtemény, jól mutatnak majd a bizonyítékraktárban. Legszívesebben pofán törölném a köpködős idiótát, de aztán úgy tűnik, a partner figyelmeztetése elég, hogy kicsit lehiggadjon. Már csak Ramon hollétét kellene kiszednünk belőlük, de nem túl együttműködőek, pedig nyilvánvaló, hogy tudnak valamit. Itt dekkolnak a pasas házában, állig felfegyverkezve, és azt merik állítani, nem tudják, hol van... Utálom, amikor hülyének néznek. De ha kell, én bizony kiverném belőle az infót... ha a következő másodpercben nem rontana ki az egyik ajtón az említett, majd rögtön fel is veszi a nyúlcipőt.
- Ramon Ramirez! Megállni! Kurva élet! - káromkodom el magam, amikor a parancsot elengedve a füle mellett csak rohan tovább, O'Connor meg a nyomába ered segítség nélkül. Egyelőre nem mehetek utána, mert akkor a másik kettő lelépne, vagy ami rosszabb, simán hátba lőnének bennünket.
- Na, húzzatok szépen oda a fal mellé, a radiátorhoz! - szegezem rájuk a fegyvert, így nincs más lehetőségük, mint követni az utasítást. Odabilincselem őket a csövekhez, közben az egyiküket gyomorszájon is kell vágnom, amikor megpróbálja elvenni a pisztolyomat. Közben erősítést hívok a rádión keresztül, de míg én beszólok az őrsre, feltűnik, hogy mindkettő pinceajtó felé pislog folyton, ami már kezd gyanússá válni.
- Van még odalenn valaki? Vagy valami...? - Persze nem válaszolnak, úgyhogy magamnak kell kiderítenem. Előre szegezett stukkerrel indulok meg ismét, de hamar kiderül, hogy nem kell újabb golyózáportól tartanom, helyette viszont egy jól felszerelt droglaborra bukkanok, meg legalább száz kiló kokóra. Aztarohadt! De nem időzöm itt sokat, Charlienak talán még mindig szüksége lesz az erősítésre, úgyhogy kisietek a házból, hogy megkeressem. A ház előtt találok rá, Ramon már megbilincselve.
- Szép fogás! Megsérültél? - lépek közelebb. Úgy nézem, mindkettő kapott egy-egy golyót. A társam váll-lövése nem lehet kellemes, de még talpon van, és egyedül leterítette a gyanúsítottat, szóval remélhetőleg nem túl vészes. A mentők be is futnak, rögtön a nyomukban az első járőrök, akik fel is szedik Ramont a fűből. Kikérdezni most úgysem tudnánk, helyette intek a partnernek, hogy kövessen. - Ha még egyben vagy, gyere, mutatnék valamit. Ezt neked is látnod kell! - tessékelem le a pincébe.
- Mit gondolsz, Stella tudhatott erről? - bökök a fejemmel a drog felé. Az már elég indíték, hogy megöljék. Főleg ha ki akart tálalni róla. - A lakótárs szavai alapján már nem egyszer járt a házban, esélyes, hogy meglátott valamit – teszem hozzá elgondolkodva.


music

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Hétf. Szept. 17, 2018 10:59 am



Ilyen az élet!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
...
Megmutattam neki a a képet, amit elküldtek számunkra, s elégedetten konstatáltam, hogy igen, itt tényleg megbújik egy kis tehetség, s képes voltam megragadni a valóságot alkotás közben.
Aztán elindultunk, s közben nem sok szót váltottunk egymással. Feleslegesnek éreztem a fecsegést, hiszen mit is lehetne itt megtárgyalni? Te balra mész, én meg jobbra? Vagy hogy melyikünk fog hamarabb golyót kapni?
Még viccnek is rossz volt, így aztán hallgattam, s egy idő után lekapcsoltam a hangjelzést, s kockáztattam egy hatalmasat.
Mikor már az épület előtt álltunk, s egy fiatal srác nyitott ajtót, hagytam volna hogy társam beszéljen, de helyette a srác kereket oldott befelé, s menten utána vetettem magam, amint Rossi közölte ő hátra megy.  
A srác fegyvert rántott, megindult az emelet irányába, s megengedett egy lövést, ami éppen csak nem találta telibe a fejem. Elkaptam a bokáját, magam sem tudom hogyan hoztam össze, de attól földre esett, s alaposan beverte az állát, elharapva a nyelvét, így azt a pillanatot kihasználva, míg fröcsögött, hogy ki fog nyírni, addig szépen a korláthoz bilincseltem.
- Hol van Ramon?!-szegeztem neki a kérdést, miközben kiszedtem a tárat a fegyveréből, s átkutattam, akad e nála esetleg másik fegyver, majd újabb lövések gördültek, s egyből annak irányába vetettem magam, s valami csoda folytán, sikerült úgy mögéjük kerülnöm, hogy elkaptam az egyik tagbaszakadt fickót, s fegyverem a torkának szegeztem.
- Dobd el, vagy a haverod sajnálatos módon elveszti az eszét! -szűrtem a fogaim között, miközben végigmértem újdonsült társam, s annak sérüléseit, vajon megmarad, vagy rohanhatok vele a kórházba.
-Jól vagy? -pillantottam végig társamon, majd a fickók letették a fegyvert, ám én nem engedtem le a sajátomat. Fogva tartottam a fazont, miközben másik kezemmel kiszedtem fegyvereit dereka mögül, s dobtam a lehető legmesszebb magunktól.
-Mondjátok fiúk...mi nem volt tiszta abból, hogy itt a rendőrség?! - vetettem oda félvállról, miközben elengedtem a fazont, ám a fegyverem még mindig csőre töltve tartottam kezemben, készen arra, hogy bármikor meghúzhassam a ravaszt, ha tovább erősködnek.
-Baszódj meg! - köpött egyet, majd teste mellé engedte kezeit, s eldobta fegyverét.
-Ugyan… tudsz te szebben is beszélni… hatóság elleni erőszakért, és tiltott fegyver viselésért, már bevarrhatunk… -közöltem a puszta tényeket, majd elengedtem a fickót akit eddig fogva tartottam, mivel az sem tántorította el a fegyverrel való hadonászástól, hogy Rossi vállon lőtte, így amit meg kell tenni, az megtételre szorul.
-Mi kell zsaru?!
-Ramon.
-Nem is láttam! -ám épp hogy ezt kimondta, nyílt a pince ajtó, s a leírásnak megfelelő fazon lépett ki az ajtón, majd egy felkiáltás után futásnak eredt.
Minden gondolkodás nélkül vetettem utána magam, hátrahagyva társam, hiszen tudtam, vagyis inkább sejtettem, ő is hasonlóképpen cselekedne az én helyemben. Legalábbis az én elképzelésem szerint.
Futottam, ahogy a lábam bírta, ám a fickó nem az úton rohant tovább, inkább jobbnak látta ha átugrál a kerítéseken, végigrohan több kerten, s koromhoz képest jól bírtam a strapát. Edzett voltam, s jó volt a kondim is, így öregnek nem igazán lehetett nevezni, hiszen csak 40 éves voltam...vagyok. Nem egy matuzsálem!
Persze Ramon játszotta a nagyfiút, s közben eldördült pár lövés s egy a vállamba fúródott, s szerencsémre én is eltaláltam őt. Lábon lőttem, s három házzal a lakásától, ahol a társam valószínűleg szemmel tartotta a fickókat, sikerült leterítenem az ürgét, s lefegyverezni, majd letelepednem mellé, miközben elvettem fegyvereit, s enyémet szegeztem neki, majd bilincseltem meg.
-Pár kérdésünk lett volna Ramon...csupán pár kérdés…. -morogtam, miközben megszemléltem vállam, majd megengedtem a központnak egy telefont, mentőt kértem, s nyomrögzítőket, majd fogtam a pasast, s visszaindultam vele a házához, ahol aztán a fűre ültettem, s elláttam sebeit. Szerencsére nem egy fő eret találtam el, így nem fogja nekem feldobni a talpát.-Miért ölted meg Stella-t?- szegeztem neki a kérdést, miközben a távolban felharsant a mentő éles hangja.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Vas. Szept. 16, 2018 8:17 pm


Charlie & Nick

A lakótárs kikérdezése kissé ugyan akadozva indul, mert a lány eléggé zaklatott még, de ez érthető is. De Charlie türelmes atyáskodásának hála – meg is fordul a fejemben, hogy vajon van-e gyereke, mert így most kinézném belőle, hogy esetleg akad egy tinédzser korú lánya mondjuk – a tanúnk végre beszélni kezd, és megoszt velünk néhány olyan infót is, amin elindulhatunk. A nőt aztán valószínűleg az egyik járőr fuvarozza majd haza, amilyen éjszakája meg reggele volt, ez a minimum.
Míg a partner a kocsihoz megy, hogy infót kérjen a központból, én a járőrökkel még körbekérdezősködök a jelenlevők között, látott-e bárki bármit, ismerik-e Ramont, a leírás alapján felismerik-e, látták-e az éjszaka folyamán a helyszínen...? Két srác állítólag tanúja is volt, ahogy fújtatva kirontott a női mosdóból, és a hátsó bejáraton távozott. Mindenkinek felírom az adatait, de meghagyom a munka többi részét a kollégáknak, mert O'Connor már jelez is, hogy ideje indulnunk.
- Van képünk róla? - kérdezem, miután bepattanok én is a járműbe. Ha a gyanúsított már volt előzetesben, akkor elvileg kéne lennie róla fotónak a nyilvántartásban, amit a központból elküldhetnek a mobiltelefonunkra, de mivel az enyém nem jelzett, így vagy a partnernek küldték, vagy nincs használható képünk. Persze a lakótárs leírása is nagy segítség, meg a fantomrajz, amit Charlie pingált az alapján, ha másunk nincs. Mondjuk azt eddig még nem is sejtettem, hogy az új társam ilyet is tud. Belém nem sok művészi hajlam szorult, ami van, az is inkább zenei irányú.
Útközben átfutom a jegyzeteimet. Egyikünk sem szólal meg, nem is igazán van rá szükség. Egyelőre minden eléggé egy irányba mutat, nem sokat kell rágódnunk, hogy mi legyen a következő lépésünk. De persze majd kiderül ennél a bizonyos Ramonnál, hogy mennyire is vagyunk forrónyomon. Ebben a szakmában sokszor a dolgok nem azok, aminek elsőre tűnnek. Ugyan nyomozóként még kezdőnek számítok, de járőrként és kommandósként is ugyanez volt a tapasztalatom.
A cím, amely felé tartunk, ugyan nem a szomszéd utcában van, de miután a táv nagy részét szirénázva tesszük meg, viszont hamar megérkezünk. Ilyenkor az idő nem nekünk dolgozik, minden perccel azt kockáztatjuk, hogy a bizonyíték már nem lesz ott, mire megérkezünk, így hát muszáj iparkodnunk. Charlie leparkol, előkerülnek a kevlárok, az egyiket hamar magamra is erősítem, majd ellenőrzöm, hogy a rácsatolt rádió rendben van-e, a pisztolyomban is csekkolom a tárat, aztán bólintok, hogy indulhatunk. Előremegyek, felcaplatok a verandán, majd megállapodom a bejárati ajtó egyik oldalán, hogy ha kell, takarásba tudjak menni. Errefelé zsaruként nem számíthatunk kedves fogadtatásra. Ez a környék többnyire a latin bandáké.
A csengő nem működik, az elsőre egyértelmű volt, így hát alaposan megütögetem az ajtót kopogtatás gyanánt, de mielőtt bekiálthatnék, hogy „Rendőrség!”, vagy bármi mást, a bejáratot feltárul, és egy tizennyolc év körüli latin srác lép ki rajta. A leírás alapján nem Ramon, viszont a nadrágja övébe jól láthatóan egy fegyvert gyűrt be, amihez egészen biztosan nincs engedélye, ráadásul ahogy meglát bennünket, hátra arcot csinál, és futásnak ered befelé. A kölyök vagy tud valamit, vagy rejteget valamit, az már egyértelmű, szóval nem hagyhatjuk futni.
- Én körbe megyek! - vetem is oda azonnal a partnernek, majd két lépéssel lendületből leugrom a verandáról, és megindulok a ház mentén, hogy megkeressem az oldalajtót. Ha a srác ott akarna menekülni, úgyis én leszek a gyorsabb, de esélyesebb, hogy még a házban sikerülni majd bekerítenünk őt. Mivel ismeretlen terepen járok, a pisztolyomat magam előtt, lefelé tartva haladok előre, majd nyomulok be az épületbe. Ám odabent nem a kölyökbe botlom, hanem két tagbaszakad pasasba, akik egy kisebb konyhaasztalnál szivarozgatnak, de ahogy meglátnak, mindkettő a fegyveréért nyúlva pattan fel.
- Rendőrség! Tegyék le a fegyvert! - figyelmeztetem őket, de nem túl szótfogadóak, és több lövés is eldördül. Az egyik konkrétan a fülem mellett süvít el, és fúródik a falba, a másik a lábamat enyhén súrolja is, mire sikerül karon lőnöm az egyiket, és végre mindketten leállnak a lövöldözéssel.


All The Way Up

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Szer. Szept. 12, 2018 9:38 am



Ilyen az élet!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
...
Hagytam, hogy a lány elmondjon mindent. Hagytam, had szedje össze a gondolatait, s persze hagytam az újdonsült társamnak is, hogy kérdezgessen, hiszen kivételesen nem úgy alakultak a dolgok, ahogy régebben Harry-vel oldottuk meg a dolgokat. Valamiért ő mindig rám hagyta a stressze szemtanúkat, ő pedig ment a többihez, hogy minél nagyobb területet tudjunk lefedni azonos időn belül. Ám ez a módszer is működőképes, hiszen egyszerre jutunk el ugyan arra az álláspontra.
Miközben a lány mesélt, és a karimat markolászta, azért jegyzeteltem, s figyeltem minden szóra.
Ramon körül valóban bűzlött az egész katyvasz, de ajtóstul még sem ronthatunk a házba. Higgadtnak kell maradni, nem túlspilázni a dolgokat, hiszen ha nekiugrunk a fickónak, és kiderül tévútra vitt a szimatunk, megüthetjük a bokánkat.
Felírtam a fickó nevét, majd feltettem pár kérdést Ramonról. Hogy néz ki, milyen az arca, szeme színe, haja bőre, s némi idővel később egy  tökéletes személyleírást kaptam róla.
Biztonság kedvéért alkottam csak meg a rajzot, hiszen ha a neve zsákutca lenne, akadna egy olyan pont, amit mutogathatunk, és kérdezősködünk.
-Ha még annyit megtenne, hogy elmondaná még nekünk Ramon címét… hálásak lennénk érte!!-megengedtem magamnak egy kedves mosolyt, miközben finoman megpróbáltam lefejteni magamról a lány ujjait, ám közben tekintetem egy cseppet sem változott meg. Ugyan olyan kedves, és békés maradt, hiszen mégsem a lány követte el a gyilkosságot. (Hiszen az öklei sértetlenek voltak.)
Miután megkaptuk a címet, felkeltem mellőle, részvétet nyilvánítottam, majd elindultam Rick felé, hogy kérjek tőle pár apróságot. Ő lefotózta a rajzot, majd megingatta a fejét.
-Bocs Öregem… akkora mázlitok nincs hogy itt legyen!-elhúztam a szám, majd elindultam a kocsink felé. Bepattantam, megragadtam a cb rádiót, s a számunk bemondása után, bemondtam a nevet, s információt kértem a fickóról, s persze leellenőriztettem a címet, hiszen a lány csak nem lehetett akkora bolond, hogy azt a fickót védi aki végzett a barátnőjével.
-Kösz Deb! Örök hála!-azzal visszatettem a helyére, s kipattantam a kocsiból.-Kisebb kihágások… testisértés… ült előzetesben engedély nélküli fegyvertartásért… Nézzünk a körmére… csak akkora hülye, hogy hazamenjen…
Visszaültem, majd ha Nico is beszállt, hát indítottam a motort, s a megadott cím felé vettem az irányt.
Nem kezdtem el csacsogni, hogy mi is a benyomásom erről az egészről, nem kezdtem bele monológokba, hiszen mind a ketten ugyan azon az állásponton voltunk. Több mint való ez a kedves Ramon volt az, aki végzett Stella-val, verte agyon mintha csak egy boksz zsák lett volna szerencsétlen.
Bekapcsoltam a szirénát, ám mikor közeledtünk a címhez, automatikusan kinyomtam, hiszen semmi kedvem nem volt szaladni az ipse után.
Minden esetre, miután leparkoltam a kocsit, magamra csattintottam a golyóálló mellényemet, s dobtam egyet Rossinak is.
-Kopogtassunk!-azzal előszedtem jelvényem, majd a fegyverem is kezem ügyébe helyeztem, s elindultam befelé.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Kedd Aug. 21, 2018 1:12 am


Charlie & Nick

Nincs is annál jobb, mint az első közös napunkon azonnal úszkálni is a mély vízben, amibe így kezdésnek rögtön belelöktek bennünket, mint újdonsült partnereket. Ám az ügy, bármilyen elkeserítő is szegény nő sorsa, egyelőre épp annyira egyértelműnek is tűnik. Persze még nagyon a nyomozás elején járunk, de a helyszínt felmérve máris lett néhány észrevételünk és elképzelésünk, mi is történhetett itt, illetve hogy kiket kell először előszednünk, és úgy tűnik, teljes az egyetértés köztem és Charlie között. Ez remélhetőleg máris jó jel, hogy nyomon vagyunk.
Át is adjuk a terepet a többieknek, hogy képeket készítsenek, begyűjtsék a bizonyítékokat, nekünk meg közben ideje kihallgatnunk a tanukat. Először persze a lakótársat kell elővennünk. Ez nyilván nem lesz könnyű a számára, beszélni a történtekről, de ez a módja, ha ki akarjuk nyomozni, hogy mi történt itt.
- Ő talált rá az áldozatra, igaz? - kérdezem meg halkan Ricket, miközben O'Connor már igyekezne lelket önteni a lányba, hogy beszélni tudjon. A járőr csak bólint, de nekem ez elég is válaszképpen, majd követem a másik kettőt kifelé a levegőre. Egyelőre csak megállok némán előttük, hagyom a partner hadd atyáskodjon, hátha ez segít a lánynak összeszedni a gondolatait. Aztán ahogy beszélni kezd, leereszkedem, leguggolok vele szemben, hogy jobban halljam, amit mond.
- Én a mai estét leszámítva még nem láttam őket veszekedni, de Stella a múltkor egyszer feldúltan jött haza, és amikor rákérdeztem, elárulta, hogy összeszólalkoztak Ramonnal – kezdi mesélni immár némileg összeszedettebben.
- Ramon? Ez a fiúja neve? - érdeklődöm, és enyhén oldalra biccentem a fejem, ahogy a lány arcát fürkészem.
- Igen, Ramon... Ramirez... vagy Rodrigez, valami hasonló. De tudom hol lakik, mert egyszer én mentem hozzá Stelláért – válaszol, én pedig bólogatok. Ez jó, ha a címét tudja, az kiindulásnak elég is.
- Tud még valamit mondani róluk? Bármi fontos lehet. Mesélje el sorban, mi történt ma este? Fogyasztottak alkoholt? - A laborvizsgálatból úgyis kiderül, hogy az áldozat mennyit ivott, de próbálom tovább beszéltetni még egy kicsit a lányt, hátha hallunk még valamit, amire alapozva akár egy házkutatási parancsot is kaphatunk.
- Stellával ketten érkeztünk ma a buliba. Ramon később érkezett, és már rögtön láttam, hogy nem józan. Először azt gondoltam, Stella emiatt kerüli, úgy tűnt, dühös rá valamiért. Aztán vitatkoztak, de nem tudom miről, majd elviharzott a mosdók felé, Ramon pedig utána. Nem sokkal később, amikor a keresésére indultam, már ott találtam őt a földön... úgy... - és ismét zokogni kezd, én viszont felemelem a pillantásomat Charlie-ra. Szerintem éppen eleget hallottunk. A tanú látta, hogy a pasas a lány után megy a női mosdó felé, rögtön utána holtan találják az áldozatot. Szerintem nincs értelme tovább faggatózni itt, a járőrök úgyis felveszik mindenki adatait, ha akadna még kérdésünk.
- Érdemes lenne mielőbb látogatást tennünk ennél a Ramonnál – jegyzem meg. Jó lenne még azelőtt odaérnünk, hogy elkezdené eltüntetni a bizonyítékokat, mint például az áldozat vérével borított ruháit.



All The Way Up

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Szer. Aug. 15, 2018 11:41 am



Ilyen az élet!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
...
Figyelmesen végighallgattam, s próbáltam megfontolni a dolgokat. Meglepő módon, ugyan azok futottak végig a fején, mint ami nekem is eszembe jutott, így bólintottam miután befejezte a magyarázatát.
-Ugyan erre gondoltam én is!-feleltem, majd vetettem még egy pillantást arra a szerencsétlen lányra. Akaratlanul is eszembe jutott Emma, s próbáltam bízni benne, hogy semmi galibába nem keveredik, hiszen ha tényleg komolyan gondolja, milyen pályán szeretne tovább menni, a stiklik nem megengedettek a számára.
-Kihallgatjuk… itt mindenkit!-tekintetemmel Rick után kutattam, s mikor megpillantottam, megemeltem kicsit a hangom.-Rick!! Senki sem mehet el addig, amíg mindenkit ki nem kérdeztünk!
-Oké főnök!-kiáltott vissza, majd el is tűnt, s leadta az információt a többi rendőrnek, hogy senki sem távozhat, míg engedélyt nem kap rá.
A szememben mindenki esetleges gyanúsítottnak számított.
Mikor Nico megmutatta a lábnyomot, ami eddig elkerülte a figyelmem, hiszen a leány rengeteg emléket ébresztett fel bennem, ami jó néhány ügyet az eszembe juttatott abban a pillanatban. Leguggoltam mellé, majd bejelöltem egy kis táblácskával, s mikor megérkeztek a helyszínelők, szinte épp abban a pillanatban léptek be, s egyből megkértem őket, hogy rögzítsék.
Szerencsére a fotózással már végeztek, s leszedték a különböző bizonyítékokat a lányról, bezacskózták, majd a lány is zsákba került, s már indultak is vele a korbonctanra, hogy a doki elvégezhesse a boncolást.
Aztán elindultam a lány felé, s vittem neki egy pohár vizet, majd leültettem egy szabad asztalhoz, s  intettem Nico-nak is hogy jöjjön csak ő is, hiszen ez nem egy egyszemélyes küldetés.
-Sajnálom, de fel kell tennünk néhány kérdést…-egy pillanatra elhallgattam, majd folytattam.-Azt mondta, hogy látta a barátnőjét vitatkozni a barátjával…Gyakran veszekedtek?-elővettem egy jegyzetfüzetet, s egy tollat, s készen álltam arra, hogy mindent felírjak amit a lány mond, s még egy diktafont is kikészítettem az asztalra, hiszen sosem árt az alaposság. Főleg egy olyan ügyben, ahol egy fiatal élet vált az enyészettel egyenlővé.
A lány hüppögött, s levegő után kapkodott, így jobbnak láttam, ha finoman belé karolok, s elindulok vele kifelé, hogy aztán odakint a levegőn foglaljak helyet vele, ahol aztán leültem mellé, s mikor nekidöntötte fejét a vállamnak, felpillantottam Nico-ra ha ki jött ő is, majd átkaroltam a lány vállát, aki halkan beszélni kezdett,m miközben megtörölgette az arcát.
-Stella mindig kedves volt mindenkivel...felfoghatatlan ami történt...-suttogta.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Vas. Júl. 29, 2018 1:05 am


Charlie & Nick

Bólintok Charlie válaszára, de nem forszírozom tovább a témát. Láthatóan bosszantja a tény, hogy elvehetik tőle az ügyet, ugyanakkor úgy tűnik, annyira nem is akarja törni magát, hogy megtarthassa, mintha máris lemondott volna erről az esélyről. Talán úgy van vele, hogy inkább meghagyja az előző társának a munka befejezését, mint hogy egy újoncot vegyen be az ügybe, és azzal kelljen az egészet újra átrágni az alapoktól. Ha így van, azt is megérteném. Nekünk amúgy is itt van ez az új eset, aztán majd kiderül, mennyire hatékonyan tudunk együtt dolgozni, addig meg ő eldöntheti, hogy mit is akar.
Megérkezünk, és hamar útbaigazítást is kapunk a járőrtől, aki biztosította nekünk a helyszínt. A halottkém már a munkáját végzi, a nyombiztosítók és a helyszínelő úton van, a mi dolgunk egyelőre az, hogy összegyűjtsük az infókat, amit tudnunk kell az esetről. Én a kamerákról kérdezem Ricket, és amit válaszképpen kapok, némileg megnyugtató. Még nem tudjuk, milyen szögben készült a videó, milyen minőségben, vagy mi látható rajta, de legalább van miből kiindulnunk. O'Connor aztán „a Dokit” faggatja, aki felé én is biccentek egyet üdvözlésképpen, és amíg a feleletet hallgatom, magam is felveszek egy gumikesztyűt, hogy a helyszín felmérése közben még véletlenül se érjek semmihez szabad kézzel.
- Nos... - kezdek bele, amint az újdonsült partnerem végül hozzám fordul a kérdésével. Nem tudom, hogy most csak vizsgáztatni akar, vagy tényleg a véleményemre kíváncsi, de elmondom, amit a látottak alapján gondolok. - A gyilkosság módja, a helyszín és a körülmények mind arra utalnak, hogy hirtelen felindulásból történt, és a támadó olyan valaki lehetett, akit az áldozat jól ismert. Bejött utána a női mosdóba, vitatkoztak, dulakodtak... A többszöri csonttörés egyértelmű, hogy nem véletlen baleset műve, vagyis a gyilkos meglehetősen dühös volt. Talán részeg is, vagy valamilyen tudatmódosító hatása alatt állt – állapítom meg, figyelembe véve, hogy egy éjszakai szórakozóhelyen vagyunk. Majd odasétálok az összezúzott tükör elé. Ezt is nyilvánvalóan haraggal zúzták be. Mivel a halottkém nem említett zúzódást az áldozat fején – az lett volna az egyik tippem, hogy a fejét ütötték a tükörhöz – így azt mondhatom, hogy ököllel vágtak vele. Kicsit előredőlök megvizsgálni a mosdóba hullott kisebb-nagyobb szilánkokat, majd gumikesztyűs kezemmel felemelem az egyik vörösen csillogó darabkát.
- Vér – mutatom a partner felé. - Feltehetőleg a gyilkos vére. - A járőr már közelebb is lép, és egy hermetikusan lezárható, átlátszó tasakot tart felém, amiben elküldhetjük a mintát a laborba. Ha tudnak róla DNS mintát venni, azzal máris egy kulcsbizonyíték lehet a kezükben a gyilkossal szemben.
- Rick azt mondta, látták a lányt vitatkozni a pasijával. Érdemes lenne meghallgatnunk, mit látott vagy hallott a lakótárs – bökök a fejemmel a még mindig odakinn szipogó tanú felé. Meg is indulok a folyosó irányába, de útközben ismét meglátok valamit, és megtorpanok. Az ajtótól jó fél méterre egy kissé már elmosódott, de még kivehető véres lábnyom látható. Mielőtt a helyszínt biztosították, valaki valószínűleg szintén belelépett, de a helyszínelőnk talán így is meg tudja állapítani belőle, amit tudni érdemes.
- Nézd csak! - jelzek ismét O'Connornak, hogy felhívjam rá a figyelmét. Ha meg tudják mondani, milyen cipő, hányas méret, már az is egy nyom lehet. Egy jó helyszínelő ilyesmiből néha azt is képes megmondani, milyen magas vagy milyen súlyú a gyilkos. Az biztos, hogy az illető meg sem próbálta eltüntetni a nyomait, csak sietve lelépett. Tekintve, hogy valószínűleg karmolásnyomok tarkítják, az ökle pedig felszakadt a tükör miatt, ha időben megtaláljuk, biztosan felismerjük ezekről a kisebb sérülésekről.



All The Way Up

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Hétf. Júl. 23, 2018 9:21 am



Ilyen az élet!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
...
Szvesen vittem volna tovább azt az ügyet. Ki ne tette volna, hiszen annyi mindenen mentem már keresztül miatta, hogy azt számon tartani sem lehetett rendesen. Szerettem volna folytatni az egészet, és addig nem hagyni a dolgot annyiban, míg el nem kapom a gyilkost, de nem tehettem meg. Semmi sanszot nem láttam arra, hogy vihetném tovább az esetet.
-Még teszek pár próbát, hátha visszakapjuk...majd élek a friss szem többet lát elmélettel.-vontam meg a vállam. Bíztam benne, hogy nem lesz igazam, de valahol úgy éreztem, ez erősen képlékeny fogalom,s egyszer s mindenkorra meszeltek ennem az ügynek, legalább is az annak a részének, ami az én kezeim alatt futottak.
Igaz tudtam, hogy Harry majd szólni fog, ha úgy alakulnak a dolgok, s segítséget fog kérni ha elakad.
Aztán lassan megérkeztünk, én leparkoltam a kocsit, s indultam el befelé Rick mögött, miközben alaposan körbekémleltem a szórakozó helyen.
Előre sejtettem, hogy olyan lesz ez, mint egy tűt megkeresni a szénakazalban. Hogy ha azok az átkozott kamerák nem fognak működni, esélyünk is alig lesz egy épkézláb józan szemtanút összeszedni magunknak.
Rossi pont azokat a kérdéseket tette fel, amiket magam is szerettem volna, így aztán csak bólintottam párat, majd felhúztam a cipőmre a műanyag zsákot, s úgy mentem be a halottkémhez.
A tükör betörve, a  lány kitekert pózban feküdt, vértócsával a feje alatt. Szerencsétlen jó néhány ütést kapott. Feldagadt arc, zúzódások a kezén.
-A folyosón, a bárban, az épület előtt, és mögött...-felelte Rick, majd megállt az ajtóban.
Felsóhajtottam, majd közelebb léptem a dokihoz. Kezet nem nyújtottam, hiszen épp az áldozatot vizsgálta. Szegény lány, alig pár évvel volt idősebb az én lányomnál. Ricktől elkértem a lány igazolványát, ám előtte még kesztyűt húztam a kezemre, s úgy léptem oda mellé, s vettem szemügyre alaposan azt az egykor bájos arcot.
-Üdv Doki!
-Nyomozó!-bólintott, majd megingatta fejét, s kisimított egy tincset a lány arcából.-Több helyen eltört az állkapcsa, az orra... fojtogatás nyomai a nyakán, erőszakos behatolásnak az előzetes vizsgálat alapján nincs nyoma...nem csak kapott, de ki is osztott pár pofont szegény lány... A körmei alatt, hámszövetet találtam. Többet csak a boncolás után tudok mondani.-azzal átadott egy zacskót, majd bólintottam, s felkeltem mellőle.
Nem voltam azaz imádkozó fajta, de akkor és ott abban a pillanatban, szívesen mormoltam volna egyet a lányért.
-Kösz doki! A boncolásra még benézünk!-tettem hozzá, majd Rick-hez léptem, megingattam fejem, s ismételten körbenéztem.
Nem kezdtem bele az ilyenkor szokásos szövegelésbe, hogy remélem a fickó megkapta a magáét, hogy bízok benne, őt is agyonveri valaki, az nem az én szokásom volt. Nem voltam az a picsogós fajta, aki saját magára veszi a gyerekek, és fiatalkorúak halálát, s emiatt rémálmaim biztos nem lesznek, de a gyilkost mindenképpen elkapjuk.
-A Szüleit értesítettétek már?- mindig ez volt a legnehezebb része az egésznek. Elmondani a szülőknek, hogy a gyermekük meghalt.      
-Még nem. -felelte tömören. Bólintottam egyet, majd Nick-re pillantottam.
-Mit gondolsz?-nem tudtam mennyi ügye volt eddig, s mi mindent látott. Igaz ez a többihez képest laza helyszín volt. Még is úgy voltam vele, jobb ha együtt gondolkodunk.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Csüt. Júl. 19, 2018 12:42 pm


Charlie & Nick

Örülök a gyors beleegyezésnek, mert a felelete azt tükrözi, hogy lehet vele értelmesen is beszélni, és nem akarja nekem itt a nagymenőt adni a következő órákban. Csupán lefektettünk néhány alapszabályt így a kezdet kezdetén. Ezzel szerintem nincs is semmi baj. Az ezt követő csend is rendben van. Egy ideig. De amikor két nagyjából vadidegen van összezárva egy kocsiban, és ez amúgy ezentúl így is lesz, akkor azért úgy a normális, ha némi kezdeményezést teszünk rá, hogy megismerhessük egymást. Egyébként is érdekelt, hogy milyen ügy után is fájhat most úgy a szíve, sejtettem, hogy nem valami jelentéktelen dologról lehet szó, hisz úgy tűnik, már nyakig beleásták magukat, szóval rákérdeztem.
- A Festő Gyilkos? Igen, azt hiszem már hallottam róla – nyugtázom egy bólintással, de aztán többet nem szólok közbe, megvárom, hogy végigmondja, amit tudni érdemes.
- Gondolod, hogy már nincs esélyed megtartani az ügyet? - érdeklődöm végül. Nem ritka, hogy egy nyomozó párosnak egyszerre két-három esete is van, amin dolgoznak, főleg ha az egyik vagy másik gyilkosságból átmenetileg nem kerül elő újabb bizonyíték, amin tovább mehetnek. Plusz a több feladat azért is hasznos, mert így lehetőség van egyet hátra lépni, és úgy szemlélni a dolgokat, akár másik perspektívából látni a párhuzamos nyomozás lencséjén át. - Mióta dolgoztatok ezen? - teszem még fel a kérdést.
Valamivel később már meg  is érkezünk a klubhoz, ahol már egy járőr a helyszínt igyekszik biztosítani. Úgy tűnik, O'Connorral már jól ismerik egymást.
- Nico Rossi – mutatkozom be én is, és fogom meg Rick jobbját. Ritkán használom a teljes nevemet, túl hosszú, és csak összezavarja a másikat, aki azon morfondírozhat majd, hogyan szólítson. Jó hír, hogy a csapat nem lazsál, a halottkém már a dolgát végzi, a nyombiztosítók is már úton vannak.
- Vannak szemtanúk? Látott bárki bármi lényegeset? - Egy szórakozó helyen a tömeg egyszerre lehet áldás és átok, de mindig megvan rá az esély, hogy előkerül valaki, aki beszélni is hajlandó.
- Még nem tudtunk mindenkit megkérdezni, de odabent vár a halott lány lakótársa. Azt mondja, látta Stellát vitatkozni korábban a fiújával. Stella Montgomery, ez az áldozat neve. Huszonkét éves. Megtaláltuk a tárcáját – magyaráz Rick folyamatosan, miközben befelé tartunk, és ő mutatja is az utat a mosdó és a hulla felé. Ahogy közelebb érünk, feltűnik amint a folyosón egy szipogó lány várakozik, de most csak elsétálok mellette. Őt ráérünk később is kihallgatni, előbb meg kell néznünk a helyszínt. Aztán már látom is: az áldozat kissé kitekert pózban fekszik a földön, a fejénél vértócsa. A mosdók feletti az egyik tükör be van zúzva, mintha ököllel vágtak volna bele, néhány szilánk a mosdókagylóban landolt.
- Van a folyosón kamera? - fordulok az újabb kérdéssel Rick felé, hátha már volt esélye megérdeklődni a tulajtól vagy a személyzettől.



Man on a Mission

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Hétf. Júl. 09, 2018 10:53 am



Ilyen az élet
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
...
Megengedtem magamnak egy apró félmosolyt, mikor megszólalt, s elkönyveltem magamban, talán megtartom a srácot, és jó lesz társ alapanyagnak. Igaz sok idő kell, mire olyannyira megbízhatok benne mint Harry-ben, hisz ha belegondolok, hogy nekünk is kellett vagy 4 hónap, mire azt mondtuk, igen Ő a társam.
-Megeggyeztünk!-bólintottam, majd tovább indultam.
Aztán jött a kérdés, amit már elég régóta vártam. Kb azóta, hogy beszálltunk a kocsiba, bár ha jobban belegondolok, már akkor számítottam rá, amikor bent voltunk a kapitánynál.
Átgondoltam a dolgokat, végigforgattam fejemben, hogy még is mennyit mondjak el neki, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy valahogy meg kellene alapozni a bizalmat, így aztán belekezdtem.
-Egy sorozat gyilkosság...a firkászok találékonysággal Festő gyilkosnak nevezik. Az áldozatokban nincs semmi közös... nem ismerték egymást, nem jártak még csak közös mosodába sem...-egy pillanatra elhallgattam, majd ismét megálltam egy piros lámpánál.-Lecsapolták a vérüket...és a következő napon... egy vérrel készült festmény kerül valamelyik tűzfalra...-ismét elhallgattam, hiszen elindultunk újra, majd a következő kanyarnál ismét megszólaltam, de ez a szünet pusztán pár másodpercig tartott.-A festmény, mindig az adott áldozat vérével készült el. Rendszertelen időközönként kerülnek elő holttestek. Eddig a mi körzetünkben 4 áldozat volt...2 pedig a szomszédos körzetben. A holttesteken se ujjlenyomat, se hámszövet...se egy hajszál...semmi.-leállítottam a kocsit a kordon közelébe, a járőr mellé, aki egy kézfogással üdvözölt minket.
-Nahát Charlie...te nem a sorozatgyilkosságot viszed? Harry-t hol hagytad?-pillantását Rossira szegezte, majd kezet nyújtott felé.- Rick Finnegan - mutatkozott be, s mielőtt bemutathattam volna őket egymásnak, megtették maguktól.
-Már nem Rick...-feleltem, miközben meglapogattam vállát, majd elővettem a csomagtartóból két pár kesztyűt, egyet magamnak egyet az újdonsült társamnak, s miközben befelé tartottunk átadtam neki.
-Áthelyezték. Másik körzet. Ő visz tovább az ügyet.-feleltem, majd felhúztam a kesztyűt, a cipőmre pedig a zacskót, hogy azért ne rondítsak bele a nyomokba.- A nyombiztosítók?
-Már úton vannak. A halottkém odabent vár titeket!
-Kösz Rick!-azzal elindultam befelé.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Pént. Júl. 06, 2018 8:51 pm


Charlie & Nick

Érdeklődve figyelem az eseményeket, ahogy az újdonsült parterem – enyhe túlzással élve – pánikrohamot kap a főnök bejelentése nyomán, és a korábbi ügye sorsa felől érdeklődik. Nem vagyok elég régóta nyomozó ahhoz, hogy tudjam, milyen amikor elvesznek tőled egy eseten, amin hónapokat, vagy netán éveket dolgoztál, de az igazságtalanság fogalmával tökéletesen tisztában vagyok, a saját bőrömön tapasztaltam, így valamelyest talán megértem a frusztráltságát. Az új kocsival mondjuk már kevésbé értem, mi baja. Oké, nehéz a váltás, de néha szükséges. Ha lépést akarunk tartani a rosszfiúkkal, aligha furikázhatunk ötven éves tragacsokkal. Amúgy meg szerintem itt is igaz, hogy ajándék lónak ne nézzük a fogát. Majd küldök egy köszönőlevelet a kartellnek az új járgányért. Mindenesetre továbbra sem érzek rá késztetést, hogy kommentáljam az eseményeket, szóval amint úgy veszem észre, hogy a parancsnok letudta a rám vonatkozó monológját, én meg is veszem az irányt kifelé. Amíg O'Connorra várok, legalább van időm megérdeklődni a címet ahová mennünk kell, és begyűjteni a szükséges infókat. Meg ugye megiszogatni a kávémat, és megszabadulni a műanyagpohártól. Aztán még tanúja lehetek a lehangoló jelenetnek, ahogy a két régi partner könnyes búcsút vesz egymástól. Az én esetem Jerry-vel nem volt ilyen gyászos. Kezdettől tudtuk, hogy a társulásunk csak átmeneti, nem is igazán erőlködtünk megkedvelni egymást. Örültem, hogy végre megszabadultam tőle, és őszintén, így elsőre bármennyire is irritáló számomra ez a Charlie, ha hajlandó a dolgát is végezni, már jobban jártam vele, mint az elődjével. A megszólítását hallva azonban enyhén megrándul az arcom. A vén róka viccesnek hiszi magát. Bevágom magam mellé a kocsiba, de szinte még el sem indulunk, amikor előhozakodik a szentbeszédével. Felvont szemöldökkel hallgatom végig, anélkül hogy közbevágnék. Én is csodájára járok a saját türelmemnek és önkontrollomnak, de két év a hűvösön megedzi az embert.
- Aha... befejezted? Ha mellőzöd a kölyök, kis tigris, meg hasonló megszólításokat, nyilván én is megoldhatom valahogy, hogy nem szólítalak öregemnek vagy vén csontnak. A Nico vagy Nick, esetleg a Rossi amúgy tökéletesen megteszi – vonok vállat enyhén unottan. Egyébként sem értem, mire jó ez a szöveg, amit levágott. Felfogtam én enélkül is, hogy ő a tapasztaltabb, nem kell semmit a számba rágni, nem mintha eddig pattogtam volna. Amúgy meg partnerek vagyunk, és nem a felettesem. A mondata első részéhez viszont nem fűzök semmit. Nem vagyok az az önfényezős típus. Nyomozós sztorijaim amúgy sincsenek, legfeljebb a kommandósként eltöltött éveimről tudnék mesélni, ha akarnék. De nem akarok. Egy ideig kussban is maradok, mindketten a közlekedést figyeljük némán. Végül megtöröm a csendet.
- Ez az ügy, amiről a főnökkel beszéltél... amit valószínűleg az előző társad visz tovább... Miről szól? - Ha valami olyasmi, amin mi ketten is tudnánk együtt dolgozni, talán tehetnénk intézkedéseket annak érdekében, hogy mi kapjuk meg. Amíg az áthelyezések folyamatban vannak, még úgysincs semmi lefixálva. Ha az eset ehhez a körzethez tartozik, biztos megoldható, hogy itt is maradjon. És szerintem meg tudnánk birkózni egyszerre két feladattal is.



Man on a Mission

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Csüt. Júl. 05, 2018 9:50 am



Ilyen az élet...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
Új társ???
Ami azt illeti, egy kicsit sem voltam boldog. Nem vártam az új társat, nem akartam váltást, sem pedig új ügyet a nyakamba kapni. Tökéletesen megfelelt nekem az a sorozatgyilkossá, amivel Harry-vel foglalkoztunk.
Karbafont kezekkel álltam a falnak támaszkodva, és vártam azt a meglepetést, amit beharangozott nekem. Oh igen... hatalmas meglepetés volt mondhatom. Felsóhajtottam, majd egyik lábam róla másikra helyeztem a súlyom, s épp kezdtem elunni magam, és akartam menni végre, hogy legalább az utolsó pillanatokat a volt társammal tölthessem, vagy legalább megbeszéljem vele, mikor futunk össze egy sörre, és beszélgetésre, mert a nyakamat rá, hogy Ő viszi magával a sajtó által Festő gyilkosnak nevezett ügyet, s már épp nyitottam volna a szám, mikor egy nálam jó tízessel fiatalabb fickó dugta be a képét az ajtón,s az üdvözlő pillantásával, csak azzal feleltem, hogy ellöktem magam az ajtótól.
Ismételten próbát akartam tenni, mikor a főnök közölte, hogy a srác az új társam. Juhé! Repestem az örömtől, de azért kezet fogtam vele, határozottan erősen, majd végighallgattam mi is lesz a következő feladatunk, és na ná hogy elvette tőlem az ügyet, és akasztott rám egy másikat.
-És mi lesz az ügyemmel? Átkerül a másik körzethez? Harry viszi tovább??- de kérdésem süket fülekre talált, így aztán csak felvontam szemöldököm, majd odaléptem a kulcsokért, s zsebre süllyesztettem.
-Te most szivatsz igaz?-pillantottam újfent a főnökre, mikor közölte kiktől kobozták el a kocsit. Cseverből-vederbe érzés fogott el, majd megingattam a fejem, hiszen nem is olyan régen közöltem Harry-vel, hogy nekem aztán nem kell új kocsi, tökéletesen elvagyok a sajátommal, de csak kötötte az ebet a karóhoz, s a végén ez lett belőle.
-Oh és Charlie...-visszafordultam az ajtóból.-Ha lehet ne készítsd ki az első napon!
-A kocsit, vagy a srácot?-villantottam egy mosolyt, hiszen volt már rá precedens, hogy valaki csak azért lépet le mellőlem, mert nem épp a legfinomabb és nyugalmasabb voltam, ahogy az is előfordult,hogy mindjárt az első napon.
Választ azonban nem vártam, csak mentem a kocsihoz, hogy a megadott helyre hajthassak, és mihamarabb túl legyek ezen az egészen, hogy ha kell tilosban is, de vigyem tovább a másik ügyet, amin kezdetektől fogva dolgoztam.
Útközben megálltam az asztalomnál, majd Harry-re pillantottam, aki megvárt, hiszen a mai napra szabad, kezet fogtam vele, majd meglapogattam a vállát.
-Átkozott de még is jó évek voltak...-elengedtük egymást, majd az akta tömegre pillantottam amit készült elpakolni.
-És mindig bele a közepébe... ez a te mázlid.-pillantása a srácra tévedt, majd megengedett egy széles mosolyt.-Vigyázz ezzel a fazonnal! Mindig képes a legnagyobb szarba beletenyerelni!
Elmosolyodtam, s kaptam a kabátom, hogy akkor én most megyek, aztán még is megtorpantam egy pillanat erejéig.
-Este átmegyek, és egy sör mellett beszélünk! Bármi kell, hívj!!El fogjuk kapni!-mielőtt még az „ex” szóra nyithatta volna a száját, hátat fordítottam neki, s mentemben mutattam egy békejelet.
-Kapkodd a lábad Kis tigris!
A parkolóban aztán a kocsimból kivettem egy aprócska hordozót, a csomagtartóból a nyomrögzítő felszerelésem, és a tárakat, majd behuppantam a vezető oldali ülésbe, s bepöccintettem a motort, majd bedugtam a hordozót, hiszen szerencsére a kocsi nem egy kőkorszaki maradvány volt, bár ami azt illeti a sajátom otthon nevezhető volt annak, de ez itt és most egy kicsit sem lényeges.
Kihajtottam a parkolóból, majd kicsaptam a tetőre a villogót, majd a megadott cím felé vettem az irányt.
-Tisztázzunk valamit mindjárt az elején....nem kellenek olyan történetek, amikben azt fényezed mekkora ász vagy...mindenkinek vannak sztorijai, de azt a sörözésre tartogasd, és ne a kocsiba... ha vén csontnak mersz hívni egyszer is, átviszlek a határon, és agyoncsaplak. Ha ezeket betartod.. piszok jóban leszünk!-vetettem oda nagy komolyan, miközben megálltunk egy pirosnál. Többet nem is fűztem hozzá, csak ültem az autóban, miközben feltekertem a cb rádiót, hiszen nem akartam lemaradni semmiről sem.
A lámpa váltása után tovább hajtottam, s igyekeztem a lehető legjobban kikerülni a forgalmat.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   Csüt. Júl. 05, 2018 2:17 am


Charlie & Nick

Már lassan öt hónapja, hogy szabad vagyok. Öt hónapja, hogy ebben a lakásban húzom meg magam, amit még Dantetól örököltem. Az egész annyira üres és enyhén lehangoló látvány. Csak néhány bútor járt vele, egy kanapé, egy hálószobaágy, meg a tévé a földön. Még egy rohadt székem sincs, és a dohányzóasztal az egyetlen, ahol enni lehet. Eredetileg el akarta adni a lakást, csak aztán volt olyan pofátlan, hogy meghalt, és ezt rám hagyta. Végül meg több mint két évig üresen állt a hely, amíg én a hűvösön voltam. Azt hiszem, utálok itt lenni, utálom, hogy az egész arra emlékeztet, mennyire zérón vagyok még mindig a gyilkosa utáni nyomozásban. De így legalább nem feledkezem meg a célomról. Dante halálának körülményein kívül azonban van még valami, amit mielőbb ki kell derítenem: hogy hol van a fiam. A kölyök már négy éves lesz, én pedig totyogós kora óta nem láttam. Ez pedig kurvára nem fair. Viszont azt is tudom, ha megtalálom őket, a legjobb formámat kell mutatnom, bebizonyítani, hogy visszailleszkedtem a civilizációba. Az édeskevés lesz, hogy bebizonyították az ártatlanságomat. Szóval jó lenne újra elkezdeni élni, vagy legalább azt a látszatot kelteni, mintha lenne életem, normális otthonom, meg munkám. Berendezkedni itt, és bizonyítani nyomozóként. Az eddigi társam mellett ez elég lehetetlennek bizonyult. Miután kineveztek, kaptam egy nyugdíj előtt álló átmeneti partnert, aki nagyjából egy szalmaszálat sem volt hajlandó keresztbe tenni. Egész nap csak ült a kocsiban „megfigyelés” címen, és fánkot zabált, vagy épp az irodában, esetleg a kihallgató szobában tette ugyanezt. Neki már nem kellett letennie semmit az asztalra, csak kihúzni ezt a pár hónapot anélkül, hogy bármi zűrbe keveredne, amivel elodázhatná a nyugdíjazását. Szánalmas az öreg, és rémesen unalmas, nem beszélve arról, hogy folyton a hülye sztorijaival traktált. „Meséltem már azt, amikor...?” Igen, úgy kétszázszor. Mégis mennyi nagy fogása lehet egy átlag rendőrnek a pályája során? Jó esetben négy vagy öt? Hát Philnek kettő volt, azokat fogalmazta át újra és újra. Egy szó mint száz, borzasztóan vártam ezt a napot, amikor végre új társat jelölnek ki mellém, aki remélhetőleg még bőven ötven alatt van, és hajlandó is a dolgát végezni. A rendőrfőnök valójában még tegnap közölte velem a nagy hírt, emiatt pedig ma még a szokásosabbnál is korábban kidobott az ágy, és ejtettem meg a reggeli futásomat. Zuhanyzás után megjegyzem magamnak, hogy most már tényleg ideje lesz beszereznem néhány új bútort, és mondjuk egy mikrót meg kávégépet. Időt és energiát spórolhatnék vele. Persze ezerszer könnyebb lenne a szitu, ha elfogadnám a fater segítségét, de az nem fog megtörténni. Nekem nem kell semmi, ami a famíliáé. Dante lakása az egyetlen, amire nem mondtam nemet.
Épp a kávéstandnál gyűjtöm be a reggeli feketémet, amikor megcsörren a mobilom. A rendőrségről szólnak, hogy változott a terv, hamarabb be kell érnem, mert történt egy gyilkosság. A többit bent elmondják. Új partner, és egyből a mély vízbe? Nagyszerű!
- Főnök, beszélni akart velem? - futok is be az irodájába, és koppantok kettőt a félfán, kezemben a kávémmal, de nem megyek beljebb, megállapodom az ajtóban. A hely már így is kicsit zsúfolt, mert rajtunk kívül egy harmadik fószer is a közelben támasztja a falat. Küldök is felé egy amolyan „Üdv! Na mi a helyzet?” típusú pillantást. Aztán ismét parancsnokra figyelek, aki bólint, majd a másik felé mutat.
- Ismerd meg az új társadat, Charlie O'Connort – követem a pillantását, és végigmérem az alakot, próbálva leszűrni, hogy kivel is van dolgom, de végül csak biccentek felé egyet. Ám ahogy az én nevem is elhangzik a bemutatás során, már teszek is egy lépést befelé, hajlandóságot mutatva egy kézfogásra, ha O'Connor is nyitott rá.
- És akkor már ismertetem is az első közös ügyeteket: ma reggelre holtan találtak lányt az egyik közeli szórakozóhely mosdójában. Dulakodásra utaló jelek vannak, a halál okát még nem tudjuk. Ennyi. Már mehettek is, mert még beszélnem kell... Ja igen – húz ki egy felső fiókot az íróasztalán, és kivesz belőle egy kulcsot. - Az új kocsitokhoz, még szinte frissen elkobozva egy mexikói kartelltől. Reméljük, jó szolgálatot tesz nektek. Tekintsd vigaszdíjnak! - néz a főnök az újdonsült társam felé, és odadobja neki a slusszkulcsot. Vigaszdíj? Mégis miért? Már csak az hiányzik, hogy kiderüljön, valami drámakirálynő a fazon, aki egész munkaidő alatt majd fancsali képpel fog rám tekinteni, csak mert hiányolja az előző partnerét. Felvont szemöldökkel nézek a másik kettőre, de nem szólok semmit, csak a mutatóujjam a homlokomhoz pöccintve jelzem, hogy vettem az adást, és megindulok kifelé, az első ügyünk felé...



kocsi & zene

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Nico & Charlie   Szer. Júl. 04, 2018 7:13 pm



Ilyen az élet...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -    
Új társ???
Ez is egy átlagos napnak indult. Úgy hittem nem fog változni semmit sem, s még meg is marad olyannak amilyennek elvártam, hiszen a kávézóban, ahova járni szoktam, nem volt fahéj, ami kellett volna a kávémba, és még a kedvenc muffinom is elfogyott, szóval onnan kávé, és sütemény nélkül távoztam, helyette egy teljesen új helyre kellett elmennem, ahol végül egy szendvicset, és egy extra adag fahéjas kávéval tértem be az őrsre.  Harry-t nem találtam sehol sem, így elgondolkodtam felhívom, és megkérdezem még is mi történt, s miért nincs a helyén. Hosszú ideje dolgoztunk egy lassan sorozatgyilkosságnak nevezhető eseten. Az áldozatokat kivéreztették, de vért a helyszínen nem találtunk, sem vérrel teli edényeket, csak egy apró szúrást a nyakon.
Épp az egyik aktát tanulmányoztam, mikor Harry végre megérkezett, s leült a helyére. Kezét az asztalra fektette, majd lefektetett az asztalra egy fánkos dobozt.
Felvontam szemöldököm, majd hátra dőltem székemben, s karba tettem kezem.
-Eddig csak akkor hoztál fánkot, ha valami rossz hírt akarsz átadni, vagy bepalizni a nejed rágós sültjére.
-Áthelyeztek Charlie…-mormogta, miközben kinyitotta a dobozt, és kivett egy fánkot a dobozból, majd leharapott belőle egy nagyobb darabot.
-És ezt miért csak most tudom meg?-vontam fel szemöldököm, majd vetettem egy pillantást a fánkokra, de nem vettem el egyet sem. Jó ideje cukormentes dolgokat ettem, s nem is hiányzott, de édes volt a kísértés abban a pillanatban, de végül csak lecsuktam a dobozt, s belekortyoltam a kávémba.
-Mert azt hittem, nem fogják megtenni.-felsóhajtott, majd elvette a kávémat, beleszagolt, majd visszatette, mire csak a felvont szemöldököm kapta cserébe.
-Még is megtették…-morgolódtam, majd a kapitány irodája felé pillantottam, aztán felkeltem, s úgy gondoltam, itt az ideje beszélnem vele, s megtudakolni, még is mi az isten nyilát képzelnek magukról, hogy egy nyomozás kellős közepén veszik el a társamat.
-Charlie… ne… hagyd! Ezen már nem lehet változtatni!-mire ezt kimondta, már meg is álltam a kapitány ajtaja előtt, s bekopogtattam, majd választ sem várva benyitottam. Ő felmutatta mutató ujját, majd befejezte a telefont, s rám emelte tekintetét.
-Áthelyezik Harryt egy nyomozás kellős közepén?? Eldolgozok egyedül is… de főnök ez akkor is túlzás!
-Charlie… kérlek…ennek így kellett lennie. Rengeteg panasz érkezett rá…
-Panasz… és akkor engem miért nem helyeznek át?!-tudakoltam, miközben letettem magam az egyik szabad székre.-Velem is vannak bajok… nem egy panaszt kaptam, és többször függesztettek fel mint Harry-t…
-Charlie…kérlek…-karba fontam kezeim, s úgy emeltem a főnökre a tekintetem. Már épp mondani akartam valamit, mikor megcsörrent a telefonja, így felkeltem, s nekitámaszkodtam az iroda falának. Elgondolkodtam rajta, vajon még is miért helyezik át Harry-t majd eszembe jutott, hogy a felesége egy másik körzetben kapott munkát, és így egyszerűbb nekik költözéssel, majd összevontam szemöldököm, s kipillantottam a társamra, aki nos most már csak az Ex társam…
már épp készültem volna kimenni, mikor utánam kiáltott.
-O’Connor! Ha már itt vagy… maradj egy kicsit… be akarlak mutatni valakinek.-azzal kihúzta nekem az egyik széket, de inkább nem foglaltam helyet, csak ott maradtam a fal mellett.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jeffrey Dean Morgan
Kor :
40
Foglalkozás :
Gyilkossági nyomozó
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nico & Charlie   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Nico & Charlie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Brooklyn-
^
ˇ