One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Fable Hill

Fable Hill
Yesterday at 11:59 pm



Hazel&Chase

Chase Ginsberg
Yesterday at 11:35 pm



Flor & Gretchen -Perdido en Queens

Gretchen Valens
Yesterday at 11:08 pm



Nikolay Mikhaylovich Korzakov

Dorian J. Lester
Yesterday at 9:56 pm



Connie & Charlie

Constance Reyes
Yesterday at 7:17 pm



Activity Check (07.10-07.25.)

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:54 pm



Candy&Noah ~ Do not escape!

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:08 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 5:55 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Nikolay Korzakov
Yesterday at 5:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 4
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 45
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Flor & Ben & Lyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Flor & Ben & Lyn    Csüt. Jún. 21, 2018 6:58 pm

Flor & Ben
 & Lyn
I feel like Sherlock Holmes
Reggel az irodában találtam ezt a medált, de nem is nagyon érdekelt, kié lehet. Leraktam az irodában, lévén úgyis keresi majd, akié. Nem törődtem vele, de az előbb, ahogy leesett és kiesett belőle a kép, észrevettem, hogy Floré. Rögtön el is indultam, hogy visszaadom neki –biztos hiányolja-, de aztán az ajtóban megtorpantam és kíváncsi lettem, mi van a másik oldalán a kép alatt. Fene azt a kíváncsi személyiségem, hisz nagyon jól tudom, hogy ezt nem illik, de csak kivettem azt a fotót és alánéztem. Nem kellett volna. Körülbelül fél órán keresztül néztem azt a fotót, mert olyan ismerős volt rajta a pasi, de nem jöttem rá sehogy sem, hogy ki lehet. A szeme. A szeme volt, ami elárulta: Basszus, hát kiköpött Ben! Meg Rose. A szemük egy az egyben ugyanaz. És akkor kutattam az emlékeimben, mert mikor anno összejöttünk, Ben anyja mutatott néhány régi fotót, és mintha ezt is láttam volna, de már olyan régen volt, hogy nem tiszta a kép. Ben apja. De mégis hogy kerülhet Ben apja Flor medáljába? Sehogy nem tudtam összerakni a képet, és hosszas dilemma után, de dobtam egy SMS-t Bennek a következő szöveggel: „Ha végeztél gyere be a kávézóba! Fontos!!!!!!!!!!” Lényegre törőnek kellett lennem, annál jobb, minél hamarabb ideér.

Kezdek megőrülni, azt hiszem. Az összeesküvés elmélet már minden egyes elemét lefuttattam magamban és már majdnem felhívtam Ben húgát is, hogy ugyan küldjön már egy régi fotót az apjukról, de aztán lebeszéltem róla magam, mert... mégis mit mondtam volna, miért kell az nekem? Mellesleg még szerintem azt sem tudja, hogy újra összemelegedtünk a bátyjával. Így csak türelmetlenül várom, míg Ben megérkezik, de még nem tudom, hogy fogom tálalni ezt az egészet neki. Nem tudom felfogni, miért van Ben apja Flor medáljában... Tulajdonképp megtehettem volna, hogy megkérdezem Flort, de mivel olyan túlzottan nem szántunk mélyen a barátságban, így nem tettem. Nem, nem arról van szó, hogy nem vagyunk jóban, mert azt hiszem jól kijövünk a magunk kis vezető-alkalmazott viszonyunkban, de... erről inkább őt kellene megkérdezni.
Kinézek az irodából a kávézóba, hogy Ben jön-e már, vagy még mindig senki sehol. Várok is pár percet az ajtóban állva, de aztán újra visszavonulok.
Lehet, hogy ez nem is Ben apja, csak... csak nagyon hasonlít. Áhh, de még mindig csak a szemére tudok hivatkozni, hogy azt semmivel nem téveszteném össze.
Az ujjaim az asztallapon dobolnak és kezdek türelmetlen lenni, így fel is állok és fel-alá járkálok azon a pár négyzetméternyi helyen, ami a rendelkezésemre áll. Jaj Ben, hol vagy már? A falnak vetem a hátam és az órát lesem. Lassan be kell futnia, remélem nem ma marad a legtovább túlórázni, mert felemészt a kíváncsiság.  


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
80

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Csüt. Jún. 21, 2018 9:35 pm


to: Lyn & Flor

Lyn sms-e épp egy tárgyalás közepén ér, ilyenkor sosem figyelek a telefonra, de kábé negyven perc múlva rá is csodálkozok, ahogy a folyosón lavírozva átböngészem a felgyülemlett hívásokat és minden egyéb kacatot. Most nincs időm felhívni, mert máris késésben vagyok egy másik meetingről, de útközben azért elpötyögök egy gyors üzenetet.
„Történt valami?”
Nem szokott így üzengetni, inkább minden hülyeséggel felhív, én marha meg fel is veszem. És ezen el is mosolyodom. Leginkább az elmúlt években volt ez jellemző, mostanában… franc tudja, mi van mostanában. Próbáljuk nem nagyon túlstresszelni, már csak azért is nem, mert nem akarom elkiabálni, de ez a mostani állapot mintha működne.
Egyébként is terveztem benézni hozzá munka után, így már csak egy okkal több van rá, de őszintén fogalmam sincs, hogy mit akarhat ezzel. De még tippem se.
Agyalni viszont nagyjából másfél percig tudok rajta, aztán nyomtalanul eltűnik a fejemből egészen este ötig, mikor pakolászni kezdek.

Belépek a kávézóba, és egyből Lynt keresi a tekintetem, de nem látom. Bizonyára bent van az irodában. Flor mostanra tudja már, hogy mi van köztünk, már amennyire meg lehet ezt fogalmazni – szerintem mi sem tudnánk rendesen –, ahogy megpillantom, oda is köszönök neki, és pár mondatra oda megyek hozzá. Nem fogom nagyon vissza a hangom, szerintem az utolsó mondatok be is hallatszódnak már, és az is, hogy jó kedvünk van. Florral ez nem nehéz, de igazából egy ideje mintha nekem is jobb hangulatom lenne egy árnyaltnyival.
Koppantok egy jelzésértékűt az ajtóra, mielőtt benyitnék, és megtalálnám a házigazdát, aki időközben láthatóan stresszesre várakozta magát. Nyomban be is csukom magam mögött a bejáratot, és egy kis extraként ráfordítom a benne hagyott kulcsot.
- Hoppá. Ezt, magától csinálta – vágok ártatlan arcot, ahogy odalépek hozzá, és a derekát átfonva odaédesgetem magamhoz. Előbb ránézek – felmérem a terepet –, majd kap egy üdvözlő csókot, csak aztán mosolyodom el.
Nekitámaszkodom az asztalnak, fél fenékkel még rá is ülök, úgy húzom magamhoz a térdeim közé.
- Kitalálom. Kávébabok – nézek rá, ahogy elhangzik az első tippem, de a tekintetemen látszik, hogy nem veszem annyira komolyan. Már csak azért sem, mert az ujjaim megkeresik a szoknyája szélét, és a térdhajlata felől apró lépésekben masírozni kezdenek felfelé.
- Vagy csak egy remek trükk, hogy egy órával hamarabb ideérjek – a halvány mosoly továbbra is az arcomon bujkál. Közelebb hajolok, hogy még egyszer megcsókoljam, ezúttal már egészen másképp, mint az előbb. – Szia - halkítok a hangomon, mikor végül elhúzódom egy kicsit, és belenézek a szemeibe, ezzel sokkal hangsúlyosabbá, és egy kicsit meghittebbé téve a szót.  

avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Szomb. Jún. 23, 2018 2:12 pm

Flor & Ben
 & Lyn
I feel like Sherlock Holmes
Ideges vagyok, mert sehogy sem fér össze a kép a fejemben, hogyha azon a képen tényleg Ben apja van… mi a franc köze van Ben apjának Florhoz? Képtelenség az egész. Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de mi van, ha… mi van, ha összeszűrték a levet? Áh csaknem. Azért elég nagy a korkülönbség kettejük között, meg amúgy is ott van Ben anyja is. Jó ég. Ez egyre rosszabb. Inkább abbahagyom a kombinálást, mert olyan következtetésre jutok, ami aztán kiderül, hogy tök felesleges volt. Mikor már végleg azon vagyok, hogy rácsörgök Benre, hogy hol a fenében van már, meg is hallom kintről a hangját. Na végre már.
Igazából körülbelül három másodpercbe telik neki, hogy az arcomon lévő aggodalom mosolyra váltson át, szóval mondhatjuk, Ben igencsak érti a dolgát. Ez az ártatlan arc mindig kiváltja belőlem a jókedvet. Mostanában furcsán jól működnek köztünk a dolgok, de azért még mindig motoszkál az agyam hátsó zugaiban egy gondolat, hogy mi van, ha ez megint csak átmeneti? Túl gyanúsan jól mennek a dolgok. Mondjuk az is igaz, h nem beszéltünk arról, hogy merre haladjunk vagy éppen, csak sodródunk az árral és egyikünk sem hozza szóba a dolgot. Talán jobb így, hogy nem mondjuk ki a dolgokat konkrétan.
- Persze tudom, be van állítva, ha te érkezel, magától záródjon be az ajtó, hogy még véletlenül se tudj menekülni – lépek hozzá közelebb, ahogy odahúz és egy pillanatra már sikerül is elfeledtetnie velem, hogy mi okból hívtam ide olyan sürgősen, de aztán mikor felemlegeti a kávébabokat, le is görbül a mosolyom.
- Bárcsak kávébabokról lenne szó – sóhajtok dramatikusan, de nagyon remélem, hogy nem lesz olyan durva a helyzet azért. Lehet, hogy nem is Ben apja van a képen csak nagyon hasonló. Elég régen volt már, mikor láttam azt a fotót… - Sajnos ez egy hangyányival komolyabb ügy. – De az is lehet, hogy csak bolhából csinálok elefántot. Bennek ahogy látom, egészen máshol járnak a gondolatai, de elkapom a kezét és visszateszem a derekamra azt. Ha nem állna fenn ez a helyzet akkor mindenre kapható lennék persze, nem arról van szó, de ezt először tisztáznunk kell. Nem bírok másra gondolni.
- Igen, hogy egy órával hamarabb ideérj, mert egész nap már felemészt az ideg. – Mostanra valószínű már eléggé furdalja Ben oldalát a kíváncsiság, hogy mégis mi az oka annak, hogy ennyire stresszes vagyok. Nem tudom ezt hogy kéne elmondanom Bennek, biztos ő sem fog repesni az örömtől, ha meglátja, hogy az apja képe Flor medáljában van elrejtve. – Szia – mosolygok rá halványan miután viszonoztam a csókot. – Egész nap vártalak – mondom lebiggyesztett szájjal és húzom az időt, mert még rakom össze a fejemben a gondolatokat.
- Azért hívtalak ide… - habozok pár pillanatig és a szemeibe nézek, mielőtt belekezdenék a mondandómba. – Florról van szó. – Most nyilván felmerül a kérdés a fejében, hogy mégis mi a francért kellett ennyire sietnie, ha az alkalmazottam a téma. Elhúzódom Bentől és megkerülöm az asztalt, hogy kinyithassam a fiókot és kiemeljem onnan a medált. – Ezt reggel találtam. Floré – nézek rá és felé nyújtom az ékszert. Inkább nem is mondok semmit, csak oda adom a kezébe. – Nézd meg.  


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
80

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Szomb. Jún. 23, 2018 10:17 pm


to: Lyn & Flor

Elvigyorodom a válaszán, imádom, hogy mindig lecsapja a feldobott labdát. Ezen is látszik, hogy jól működünk együtt. A GM-ben is jól működtünk, kár, hogy nincs még öt-hat olyan munkaerő, mint amilyen ő volt. Még élvezném is, ha most ő lenne az én beosztottam, de amilyen random eszembe jut, olyan hamar el is űzöm a fejemből a gondolatot. Ma már nem akarok többet a céggel foglalkozni. Sokkal inkább az érdekel, miért volt ilyen sietős ma ideérnem, de igazából még talán ez is várhatna egy kicsit…
- Még csak most érkeztem, máris menekülnöm kéne? – pillantok rá gyanakodva, de a mosolyomon látszik, hogy komolytalan. Ma valahogy jó kedvem van, ami nem sokszor esik meg velem így közvetlen munka után, de hála az égnek ma nem is volt olyan sok probléma.
A mosolya lehervad, ahogy szóba hozom, hogy miért hívott. Komorrá változik, és hezitál. Ezt mindig azonnal felismerem rajta. Akkor csinálja, ha nem tudja, hogy kezdjen bele valamibe, de ismerem már annyira, hogy ne kelljen attól tartanom, hogy végül esetleg meggondolja magát. A kezem is visszaigazítja a derekára, és ezzel bele is nyugszom, hogy nem tudom elhessegetni az aggodalmát. Most már én is kíváncsi vagyok. Megcsókolom, hogy nyugtassak rajta egy kicsit, és a gondolatai helyett magamra vonjam a figyelmét.
- Mi a baj? – vált nekem is komolyra a hangom, ahogy az arcát fürkészem. Egy kicsit meg is ijeszt most már ezzel a titkolózással. Az sms alapján reggel óta tudja, de még most is nehezére esik kimondani. Igazság szerint egyre rosszabb verziók jutnak eszembe, voltak már rázós hírközlései a múltban, de nem, nem, az nem lehet, inkább kizárom a fejemből az alternatívákat.
- Sajnálom, siettem, ahogy tudtam – mondom bocsánatkérően, és egy kicsit szorosabban köré fonom a karjaimat, ha lehet, még közelebb vonva ezzel magamhoz. Nem szeretem ilyen szomorúnak látni.
A kezdő szavai után, ahogy a szemembe néz, láthatja rajtam a meglepődést, a szemöldököm feljebb szökik Flor neve hallatán, és a halvány aggodalmam nem múlik el rögtön. Sőt. Tudomást szerzett volna arról az estéről, amikor összefutottam vele abban a táncos klubban? De nem, akkor nem így reagálna. Azt hiszem. De akkor mégis… hogy jön ide Flor?
- Florról? – kérdezek vissza értetlenül. – Már majdnem a frászt hoztad rám – erőltetek magamra mégis egy halvány mosolyfélét, de miután kihámozza magát a karjaimból, és elindul az asztalfiók felé, ráncolt homlokkal pillantok utána. Nem értem.
Ahogy visszatér, elveszem tőle a medált, de nem mondok semmit, csak egy jelentőségteljes pillantással a szemébe nézek. Próbálva kitalálni, hogy mégis mit akar ezzel. Flor biztos elhagyta a medálját, na és? Ez miért olyan nagy dolog?
Megforgatom a kezemben a kis ékszert. És ki is nyitom. Minden bizonnyal a szülei fotóit látom.
- Mit kell néznem rajta? – vagyok még mindig bizonytalan. Esküszöm, nem tudom, mire gondol. – Anyuci nagyon is szemrevaló, apuci pedig áldozhatna egy kicsivel többet a spotra, de valahol kétlem, hogy azon idegeskedtél egész nap, hogy mit gondolok majd róluk. Ráadásul látszik, hogy fontos emlék. Flor biztos, nálad is jobban aggódik miatta, miért nem adtad vissza neki?
Azzal visszazárom, és megforgatom a kezemben, mielőtt visszaadnám neki.

avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Szer. Jún. 27, 2018 5:15 am

Flor & Ben
 & Lyn
I feel like Sherlock Holmes
Hihetetlen, mennyire nyugodt napra készültem ma –végre kedd, amikor kicsit pangóbb a helyzet-, erre nem gondoskodnak az égiek róla, hogy ne legyen egy perc nyugtom sem? ez talán ezerszer rosszabb annál, mintha egy csapat kínai –akiket nagyon utálok- megrohamozná a kávézót.
- Reméljük, hogy egyre kevesebbszer van ilyen szándékod – vonok vállat egy mosollyal, hiszen tényleg az utóbbi időben javultak a dolgok, amiket igaz, nem nagyon tudok mire vélni úgy, hogy nem beszélünk róla, de mégis úgy gondolom, hogy jobb ez így, ha még egy kis ideig nem hozzuk szóba a dolgot.
Egyre jobban idegesítem magam azon, hogy hogyan kellene mindent tálalnom neki és imádkozni tudok csak, hogy az egész vaklárma legyen, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy nem az. Hamar el is hárítom a próbálkozását mindenféle szerelmes dologra most, mert ez nem az a pillanat, amikor másra tudnék figyelni, mint Flor medáljára. Eszemben sincs Bent már előre megijeszteni, de egyszerűen képtelen vagyok előtte elrejteni az aggodalmam. A kérdésére egyenlőre nem tudok válaszolni, de azt el tudom képzelni, miféle rossz híre futnak le a fejében jelen helyzetben, így nem is akarom túl soká húzni a dolgot.
- Nem, nem gond, csak nem akartam telefonon közölni. – Azért az mégis erős lett volna, és az is lehet, hogy otthagy csapot-papot a munkahelyén és idejön, hogy megnézze azt a képet. Szóval jobbnak láttam így.
- Hát… - motyogom, mikor kicsit eloszlik az aggodalma, ahogy Flor nevét kiejtem neki, pedig nagyon nem kellene. Nyilván alaphelyzetben nem hiszem, hogy bármi olyan dolog lenne, ami aggasztó lehetne a számára Florral kapcsolatban azt a napot leszámítva, amikor az orrom előtt flörtölgetett vele bosszúból ugyebár. – Nem szándékoztam, de nem fogsz örülni – kertelek egy kicsit még mindig, aztán kiveszem a fiókból az ékszert és a kezébe adom. Nagyon is tudom, hogy első körben nem fog feltűnni neki, amit nézni kell, hiszen direkt úgy raktam vissza, ahogy volt, mert azért ez is egy dolog, hogy a másik kép mögött van, amit keresni kell… Halványan megrándul a szám széle, mikor ecsetelni kezdi Flor szüleit.
- Vissza akartam, csak aztán leesett az asztalról véletlen és kiesett belőle a jobb oldali fotó. Szedd ki és nézd meg – ferdítek kicsit, mert nem egészen így történt, hiszen csak a bal oldali esett ki, a jobb oldalit már csak én szedtem ki kíváncsiságból. Ez lényegtelen is. Most nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy ki van a képen és miért?! Megvárom, míg Ben kiszedi –ha nem teszi, hát megteszem én- és megkerülve az asztalt közelebb megyek hozzá.
- Szerinted ki van a képen? – Direkt nem mondok semmit előre, kíváncsi vagyok, ő mit gondol először. Ha ő nem ismeri fel, akkor első körben el kell gondolkodni azon, hogy csak én látom bele, vagy tényleg az apja az? Ahogy a képet nézem, majd Bent felváltva, viszont sajnos én egyre biztosabb vagyok a dologban. Az ujjaimat tördelem idegesen és figyelem az arcán megjelenő reakciókat.  Még mindig képtelen vagyok felfogni ezt a dolgot, mert nem tudom mire vélni vagy bárhogy is összerakni a kirakós darabkáit, de hátha majd Ben többet tud erről mondani. Amit amúgy nagyon kétlek, de azért reménykedem benne. Valami azt súgja, hogy ő sem fogja ezt elhinni és majd valami hülye indokkal elhárítja a dolgot elvicceskedve és megmondja, hogy adjam vissza a medált Flornak. Ezt viszont ki kell deríteni, nincs mese… Nem lehet Ben apjának képe ok nélkül Flor medáljában.   


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
80

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Pént. Júl. 06, 2018 12:01 pm


to: Lyn & Flor

Mosolygok a mondatán, de azert átfut az agyamon, hogy ez most vajon egy burkolt beszólás? Vagy sok volt az a hét év a GM-nél, és már azt is belelátom, ami nincs is ott? De hamar elhessegetem a gondolatot, és inkább rá koncentrálok. Odahúzom magamhoz, hátha sikerül feloldanom ezt a feszültseget, ami egesz nap rajta ül.
Ezzel nem nyugtattál meg - jegyzem meg komolyan, de még mindig inkább derűsen, mint idegesen, róla viszont továbbra sem mondható el ugyanez. Fogalmam sincs, miről lehet szó. Nem akarta telefonon közölni? Ilyesmit akkor mond az ember, ha valami nagyon rossz hírt készül közölni. Vagy éppen nagyon jót, de elég csak ránéznem, hogy ezt a verziót rögtön elvethessem. Van valami baj, ezt most már én sem tagadhatom le.
- Hát, akkor ne kímélj - adom meg magam, és érzem, hogy azért most már engem is kóstolgat valami halvány aggodalom. Abban mindig is kiváló volt, hogyan húzza az idegeim, de sosem voltam benne teljesen biztos, hogy direkt csinalja-e. Na jó, azért van, amikor igen, de az egy nagyon más jellegű szituáció.
- Szóval véletlenül kiesett - somolygok az ujjaim között a medállal, amit az előbb nyomott a kezembe, de inkább rá se nézek közben, a hangomból úgy is kihallható egy kis játékos kételkedés.
A medálra fókuszálok, és az instrukciója nyomán én is kiműtöm belőle a képet, hogy aztán szembesülhessek...
Mi a...?
A homlokom ráncba fut, rögtön felismerem az illetőt, még ha nem is akarom igazán felfogni. Ahogy azt sem, mit jelenthet ez.
- Ez biztos, hogy Floré? - Nem vizsgálgatom sokáig, de a kelleténél talán kicsit tovább nézek farkasszemet a férfival, mielőtt becsuknám, el is felejtve visszatenni bele a kedves papa fényképét. Felpillantok, de nem nézek egyenesen Lynre. Még nem rendeztem el a gondolataim, nem akarom, hogy kiolvassa a tekintetemből, mennyi mindent felkavart és elindított bennem ez a fotó.
Nyilván ő is felismerte, innen ered ez az egesz mai történet az sms-sel, az idegességgel.
- Nem tudom. Ezt inkább Flortól kell majd megkerdezni - választok egy félig kitérő választ, és inlább vissza is adom neki az ékszert és a kimaradt papírt, mielőtt felállnék, és az ablakhoz sétálnék. Rajtam inkább ez mutatja a nyugtalanságot, képtelen vagyok leülni, ha ennyire jár az agyam.
Tényleg ő lenne azon a fotón? Hülye kérdés, de még arra sem tudom rávenni magam, hogy kimondjam a nevét. A legnagyobb kérdés viszont az, hogy miért van Flornál, és miért őrzi egy szív alakú medálban, a szülei képei között.
- Hoznál nekem egy kávét?- Tudom, hogy hallotta, hogy az előbb utasítottam vissza Flortol. - De te hozd be - teszem hozzá bizonytalanul, sejtem, hogy megfordul a fejében, hogy ezzel akár most azonnal bevonhatjuk Flort is a kérdésbe, de... Egy részem engem is sürget, hogy ezt most azonnal ki kell deríteni, egy másik viszont a világ végére is elmenekülne előle.

avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Szomb. Júl. 07, 2018 10:32 pm

Flor & Ben
 & Lyn
I feel like Sherlock Holmes
Én esküszöm, nem akarom ráhozni a frászt Benre, de egyszerűen képtelen vagyok türtőztetni az aggodalmam. Ha az az ember a képen tényleg Ben apja, akkor van okunk aggódni.
- Jó-jó. Lenyugszom – fújom ki a levegőt és megpróbálom tényleg megnyugtatni magam. Nem megy, nem tudok mit csinálni.
- Na jól van, nézd meg, mert én ezt nem bírom tovább – mondom, miután átadtam a medált.
- Igen, kiesett. Becsszó – teszem a szívemre a kezem, de közben kis mosollyal rákacsintok. Nagyon jól tudja, mikor nem és mikor mondok igazat. Nincs mit rejtegetnem előtte. Figyelem, ahogy kihúzza a képet és összeszorított fogakkal állok ott vele szemben, mert nem tudom, mi lesz a reakciója. Még sosem álltam elől ilyesmivel neki, szóval itt most tényleg a nagy homályba indulok bele.
Nem néz rám, de látom a reakcióját így is, mire közelebb lépek hozzá, mellé állok.
- Flor van beleírva, kié másé lenne? Mellesleg meg tiszta anyja, szóval kétlem, hogy... másé lenne – halkítom le a hangom a végére. De ha másé lenne, kié lenne? Úgy is gáz lenne, hogy valakinek a medáljában Ben apja figyel, de így meg még rosszabb a helyzet, hogy a medál az alkalmazottamé.
- Nem tudod? – vonom fel a szemöldököm. Tudom, hogy tudja, csak még ő sem akarja ezt bevallani magának, vagyis inkább nem állt össze a kép a fejében, hogy mégis mit keres az apjának a képe itt. – Nekem rémlik, hogy egyszer láttam már ezt a képet – motyogom, de nem akarom feszíteni a húrt, így is ide hallom, ahogy kattognak a kerekek az agyában. Figyelem a tekintetemmel, ahogy az ablakhoz sétál, aztán nagy sóhajjal lehajtom a fejem. Mögé sétálok és a karja alá nyúlva a vállára teszem a fejem.
- Lehet, hogy csak valami félreértés. Csak nagyon hasonlít rá – fúrom az orrom a nyakához és beszívom az illatát. – Bármi lesz is, én itt vagyok – suttogom, majd azon kezdek el gondolkodni, hogy mégis mennyire fogja ez megviselni Bent. Azt hiszem, nem lesz ez egyszerű menet, valahogy nagyon a szívére tudja venni ezeket a dolgokat, még ha nem is mutatja ezt ki. Leplezni próbálja, de tudom, hogy amúgy nagyon nem fogja félvállról venni a dolgokat. Bár még azt sem tudjuk, mi a sztori.
- Persze – mondom, majd kifelé igyekszem. Egyikünk sem szól többet, csak a magassarkúm hangja ver visszhangot az irodában. Rányitok az ajtóra, rántok rajta kettőt mire rájövök, hogy Ben bezárta. – Rum is kell bele? – kérdezem meg a biztonság kedvéért, mert én már legurítottam két rumos-kávét ma, szóval egyáltalán nem lepődnék meg, ha neki is szüksége lenne rá. Végül harmadszorra sikerül kifáradnom az irodából, mire rögtön a kávégéphez igyekszem, hogy lefőzzek egy dupla-presszót meg egy szokásos cappucinot. Annak megfelelően készítem el, ahogy kérte, aztán senkihez nem szólva megyek vissza a két kávéval a helyiségembe.
- Tessék – nyújtom oda neki, aztán megkerülve az ablakpárkánynak támaszkodva nézek rá a csésze felett.
- Ben… mi legyen? – teszem fel a kérdést, de igazából még én magma sem tudom, milyen választ várok rá. – Én egész nap ezen agyalok, de nem jutok dűlőre, hogy mégis hogyan kerülhetett ez oda?! Nekem csak egy dolog jutott eszembe, de az... na jó, az nem lehet – vetem is el, mielőtt még kimondanám, meg amúgy sem fogom ezt ecsetelni előtte, hogy mi van, ha Flor és az apja bármiféle... kapcsolatba kezdtek?! Csak nem! De ha nem ez a verzió áll fent akkor mégis mi? Egyszerűen nem tudok mást elképzelni.  


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
80

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Vas. Júl. 08, 2018 12:24 pm


to: Lyn & Flor

Felpillantok rá, ahogy a tenyerembe helyezi a medált, el nem tudom képzelni, mi aggaszthatja ennyire egy ilyen kis ékszeren. Ez az utolsó összenézésünk, amikor még bujkáló mosolyt lát az arcomon, ami a becsszóra hallatán ki is szélesedik, tudom, hogy füllent, de ennek most épp nincs jelentősége.
Mikor meglátom a fotót, az arcvonásaim azonnal megváltoznak, bár igyekszem pókerarcot vágni, csak részben jön össze, de azt se tudnám megmondani, miért akarom eltitkolni előle, hiszen pontosan tudja, hogy mi a helyzet. Valahogy ösztönösen jön.
Talán nem is előle, hanem saját magam előtt igyekszem letagadni. Pedig nem fog menni, a racionális énem azonnal tudja. Lyn azt állítja, Flor van beleírva, de ahelyett, hogy megkérdezném, hogy hol, inkább megforgatom a kezemben a medált, és miután így sem bukkanok rá, a női képet is kiveszem a kicsiny keretből.
Ahogy megtalálom, a mutatóujjam reflexszerűen végigsimít a Flor gravírozáson. Igen, így már biztos. És valóban ezer kérdést vet fel a dolog, mégpedig olyanokat, amikre sehogy sem érkezhet pozitív válasz. Az apám érzékeny pont nálam. Talán túlságosan is.
Lyn mondatai előbb összezúzzák, majd finoman élesztgetni próbálják a reményt, hogy valami tévedésről lehet szó, de tudom, hogy ő sem gondolja igazán komolyan. Az a kép nem hasonmás. Brian Henson pózol rajta, méghozzá durván harminc évvel fiatalabb formában.
Ahogy átölel, egy kicsit kizökkent a gondolatokból, ráteszem a tenyerem az övére.
- Hát ezzel tényleg megleptél – hogy nyerjek egy kis időt, kérek tőle egy kávét, az talán fel is ráz majd ebből az első döbbenetből. Hallom, ahogy a magassarkúi végigkopognak a padlón, és az ajtónyitási próbálkozásait is, majd a kérdést, de minden egy kicsit távolabbról hat, nem ér el hozzám igazán.
- Mehet – bár vezetek, ennyi még belefér. Mire visszatér, csakugyan visszapofozom magam egy kicsit a gondolatok világából, visszafordulok, és átveszem tőle a kávét.
- Kösz – és a felét le is húzom egyből. – Hát, sok választásunk nincs, ha ki akarjuk deríteni. Meg kell kérdeznünk Flort, majd… az apámat is – erőszakolom meg magam, hogy mégis csak kimondjam. – Bár elég abszurd ez az egész – fújom ki a levegőt, mintha nevetni akarnék rajta, de félúton meggondolnám magam.
- Én nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom a választ – kortyolok bele ismét a kezemben szorongatott italba. – Bármi is az, nem biztos, hogy ránk tartozik. – Hogy képes lennék-e csak így szemet hunyni felette, vagy hogy meddig, abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos. Úgyis mindig ott motoszkálna.
- Ez egy kábé harminc évvel ezelőtti kép. Még azelőtt készült, hogy megszülettem volna, anyám sokat mesélt erről az utazásról. Tudod, hogy imád anekdotázni a fotóiról. Akkoriban gyakorolt a fotóvizsgájára, és lépten-nyomon apámat használta modellnek. Úgy tűnik, itt még nem kapott frászt a pózolástól – merülök el egy kicsit ebben az emlékben. – Még az esküvőjük évében volt.
De közelebb nem visz a megoldáshoz. Bármikor Florhoz kerülhetett a fotó.
- Te mire gondolsz? – teszem fel a kérdést, miután elharapja a megkezdett verziót. Csak aztán fűzöm még hozzá, ami egy ideje a fejemben kering.
- Szerinted viszonyuk volt? – Végül is húsz év… manapság… Bár nehéz Florról elképzelnem, a múltjával kapcsolatban mindig nagyon titokzatos volt. – Neked mesélt valamit régebbről? – Bár nem is tudom, mit várok ettől a kérdéstől.
- Vagy van..? – mondom ki nagyon bizonytalanul. Apám gyerekkorom óta rengeteget utazik egyedül a Karib-tengerre, ezt Lyn is tudja, állítólag az a kedvenc horgász paradicsoma. – Az is lehet, hogy miatta jött New Yorkba.
Bárhogy is, nagyon bizarr belegondolni, hogy Flor az apám szeretője lehet. De ez a legvalószínűbb. Áltathatom magam bármi más verzióval, de nincs sok értelme. Sejtettem, hogy apámnak vannak vagy voltak nőügyei, vagyis ez túlzás, inkább csak nem zártam ki a pakliból. De sosem akartam igazán komolyan venni. Nagyon más az, amikor csak eljátszol a gondolattal, vagy a kezedben tartod a bizonyítékot. Nyílt titok, hogy én is szeretek udvarolni a nőknek, anyám és a húgom is mindig azzal cukkol, hogy apánktól örököltem, de nem osztogatok képeket magamról, és nem is vettem feleségül senkit, nincsenek...
De van. Érzem, hogy bárhogy próbálom kerülgetni, egyre csak közelebb úszik hozzám valami megmagyarázhatatlan eredetű düh. Harag.

avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Szer. Júl. 11, 2018 11:02 am

Flor & Ben
 & Lyn
I feel like Sherlock Holmes
Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha majd ilyen rejtélyek elé nézünk, de ha már itt van, kénytelenek leszünk utánajárni. Nem hinném, hogy Bennek egy nyugodt éjszakája is lenne, ha nem derül ki, mi az igazság. Remélem ez a változat, hogy hagyjuk annyiban, meg sem fordul Ben fejében. Tudom, hogy állandóan ezen kattogna, még ha nem is mutatná ki. Tudom, hogy semmi ilyesmire nem számított. Már hogy számított volna? Az arcán is látszik a meglepettség, és azt hiszem némi aggodalom is megbújik mögötte, ami persze teljesen jogos. Én is aggódom. Mi van, ha Ben apja és Flor összeszűrték a levet? Az nagyon abszurd lenne, márpedig más lehetséges felállás nem nagyon akar az eszembe férkőzni.
Behozom neki a kért kávét egy adag rummal –majd beül a taxiba, vagy hazaviszem én, végtére is a délelőtti legurított rumok már rég kimentek a szervezetemből-. A kezébe nyomom és megállok vele szemben.
- Valahogy úgy kellene ezt megoldani, hogy ne tűnjön vallatásnak a dolog, mert ha letámadjuk egyszerre ketten az azért elég lelombozó tud lenni. – Próbálok rájönni, mi lenne a legmegfelelőbb megoldás, de ez nem egy egyszerű helyzet. Talán az a legjobb, ha először tényleg őt kérdezzük és nem Briant, mert az... az még kellemetlenebb. – Az. Abszurd – helyeslek, miközben a capuccinoba kortyolok. Egyszerűen annyira hihetetlen ez az egész. Mégis mennyi esély van arra, hogy idejön New Yorkba egy latin vérű lány és a medáljában Ben apjának képe bújik meg? Simán lehet, hogy miatta jött ide, sőt. Még azt is el tudom képzelni, hogy Flor tudja, hogy Ben kicsoda és azért viselkedik vele olyan barátságosan. Ez hülyeség. Flor mindenkivel barátságos. A másik meg, hogy ebből a lányból egy fikarcnyi hátsószándékot sem tudok kinézni, de ugyebár mindenki tud meglepetést okozni, ezt már jól megtanultam az életben.
- Ben! – ripakodok rá egy kicsit. – Mi az, hogy nem tarotik ránk? Rám lehet nem tartozik, de az apád képe van Flor medáljában. Nem egy idegené vagy egy haverodé – csóválom meg a fejem, hiszen nem mondhatja azt, hogy nem tartozik ránk. Igenis köze van hozzá, hiszen az apja. – Megértem, hogy aggódsz a válasz miatt, de kétlem, hogy egy nyugodt éjszakád is lenne így – próbálok hatni rá, mert nagyon jól tudom, hogy így lenne. Ben is egész kíváncsi természet, nem tudná ezt csak úgy kiverni a fejéből. Én meg végképp nem.
- Nem igazán értem, hogy kerülhetett ez Florhoz – csóválom meg a fejem, hiszen nekem is éppúgy folyamatosan jár az agyam a dolgon, ahogy az övé. Egész rohadt nap. – Hol készült ez a kép? – kérdezek rá, mert habár biztos vagyok benne, hogy Ben anyja elmesélte már ennek is a történetét anno, de annyifélét mondott már, hogy a felét sem bírtam megjegyezni.
- Nem tudom, nem akarok ítélkezni, de más verzió nem igazán férkőzik a fejembe – felelem a kérdésre, amit én az előbb nem mertem kimondani. Akkora képtelenség az egész.
- Nem igazán volt időm vele beszélgetni a múltjáról, de egyébként is kicsit titokzatosnak tűnik nekem. Bolygatni sem akartam – vonok vállat, mert ha jól emlékszem, egyszer kérdeztem valamit tőle, de aztán félbeszakított egy vendég, aminek az arcán látható vonások alapján egészen örült. – Az alkalmazottam, és igen, jóban szoktam lenni velük, vele sincs semmi gond, de az utóbbi időben az életem a feje tetején volt, szóval nem is igazán érdeklődtem. – Örültem, hogy túléltem. Télen munkaerőhiánnyal küzdöttem, aztán összevesztem Bennel, állandóan azon kattogva, hogy kellene jóvá tennem, aztán meg megfordult a dolog és az összes létező szabadidőmet ami megadatott, próbáltam vele eltölteni.
- Igen, erre én is gondoltam – erősítem meg, de ezzel még mindig nem vagyunk sokkal előrébb, hiszen a nagy kérdés az lenne, hogy mégis miért?
- Figyelj. Ha nem akarod megkérdezni tőle, ne kérdezzük. – Nem akarok én semmit ráerőltetni, az más kérdés, hogy majd megesz a fene, de tiszteletben tartom a döntését. – Véleményem szerint bár jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba, de te tudod. Még az is lehet, hogy az az ember ott apád ikertestvére – mosolyodom el halványan, de aztán le is fut az arcomról. Nyilván nem lehet, mert ahogy ő is elmondta, a családi albumban is szerepel ez a fotó. Próbálom kicsit pozitívabb irányba terelni a dolgot, már amennyire ez lehetséges. – Az is lehet, hogy nincs miért aggódni, de ha nem kérdezzük meg, sose tudjuk meg – győzködöm kicsit, bár tudom, hogy nem egyszerű ez neki. – Nem is muszáj most. Akár aludhatsz is rá párat, vagy ha jobbnak látod, lehet tényleg először az apádat kellene megkérdezni róla. – Nem tudom, mi lenne a legfelelelőbb megoldás, de az biztos, hogy ez az egész nagyon gyanús és kell, hogy legyen rá valami magyarázat. Mik nem történnek, komolyan mondom...  


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
80

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Pént. Júl. 13, 2018 1:33 pm


to: Lyn & Flor

A rum tényleg jó ötlet volt, már az első kortyon érzem, bár azt hittem, épp csak meglöttyinti vele a kávét, ehhez képest akár kávés rumnak is el lehetne adni az italkülönlegességet. Szándékosan, vagy megszaladt a keze? Jelenleg mindkettőt el tudom képzelni, de így valóban túl fogom lépni a határt, aminél még vezethetek. Nem mintha annyira szigorúan venném… a múltkor is a rum tette meg a hatását. Úgy látszik, nálam az idegességgel párosítva igazi K.O. kritérium. Remélem, ma azért nem jutunk el addig a pontig.
- Lelombozó? – akadok meg ezen a szaván, és a gondolataim el is párolognak. – Ha itt valakinek valami lelombozó, az maximum én vagyok. – Sem Florról, sem az apámról nem esik jól elképzelni, hogy évek óta viszonyuk van, ami azt illeti, külön-külön sem, nemhogy még pont ők ketten. Néhány pillanatra belelovallom magam, és ezt a tekintetemen is láthatja, nem tudom teljesen eltitkolni, hogy – látszólag talán indokolatlanul – mélyen dolgozik bennem a téma, de aztán… inkább csak belekortyolok a kávéba. Emlékeztetnem kell magam, hogy még nem derült ki semmi bizonyos. Én se akarok alaptalanul vádaskodni, de már a halvány, bizonytalan gondolat is kikészít.
Ezzel együtt egy másik kérdés is betolakszik a fejembe. Flor vajon tudja, hogy Brian az apám? Most hirtelen azt sem tudom felidézni, hogy…
- Flor ismeri a vezetéknevem? – kérdezem Lyntől, hátha ő néhány fokkal összeszedettebb, és bizonyára az is leesik neki, miért kérdezem. Ahogy az apámról kezd beszélni, rápillantok, de nem válaszolok, csak nézem a vonásait, ahogy éppen arról próbál meggyőzni, hogy foglalkoznom kell a dologgal. Mert az apámról van szó. Pedig valójában nem sok választja el egy távolabbi havertól, akivel általában nem értünk egyet, de még az idegen sem olyan nagyon rossz megfogalmazás, mint most is látszik… nem tudunk egymásról semmit. Sosem volt igazán az apám, akkor meg miért érdekel.
Ez egy nagyon jó kérdés.
- Szerinted tényleg közöm van hozzá, ha az apámnak szeretője van? – kérdezem végül halkan, tűnődve. – Kideríthetem, de aztán? Aztán mit kellene tennem? – tanácstalan vagyok. Pedig ez nem sűrűn fordul elő velem.
- Mindegy, hogy hol készült, az nem visz közelebb semmihez – vonom meg a vállam alig láthatóan. – Amikor készült, Flor még meg sem született. – Ahogy én sem.
Csak hallgatom Lyn szavait, és egyre jobban tudatosul bennem, hogy így nem fogunk közelebb jutni a válaszokhoz. Tényleg Forral kell beszélni. De erre nekem is fel kell készülnöm, és jobb, ha Lyn is bent van, ő legalább valamennyire garancia rá, hogy ne menjek fejjel a falnak.
Nagy levegőt veszek, és lassan kieresztem. Ahhoz képest, hogy milyen frissen érkeztem, tíz perc alatt sikerült elfáradnom ebben az egészben.
- Ebből a családból kiindulva, most már azon sem lepődnék meg annyira – ingatom a fejem egy kicsit az ikertestvéres, vigasztalónak szánt megjegyzésére, és egy halvány mosolyfélét azért belőlem is kicsal. Közelebb is húzom magamhoz, és nyomok egy lágy csókot a vállára.
- Igazad van, most már meg kell kérdezni. És nem is akarom halogatni – teszem hozzá egy halk, de nehéz sóhajjal. – Ha nem is lesz jobb, de legalább biztos.
Ránézek az órámra. – Fél hét van. Most már úgyis mindjárt zárás. Megtehetjük, hogy kimegyünk hozzá beszélgetni, és egyszer csak felhozod, hogy találtál egy medált. Hogy hogyan reagál rá, az talán máris sokat elárul, anélkül, hogy konkrétan felhoznánk a témát. Ha tudja, hogy Brian az apám, és hogy nálunk volt a medál, biztos, hogy átfut az agyán, hogy mi van, ha kinyitottuk, és megtaláltuk a képet. Ha ideges lesz, vagy zavart, az már régen gyanús. De ne add vissza neki zárásig, ha kéri, akkor se. – Majd kitalál valamit, a rögtönzés és a színjátszás ugyebár nagyon jól megy neki, ha volt is némi kételyünk, az ominózus rendőrös eset óta már biztosan tudjuk.
Kicsit olyan érzésem van, mintha csapdát állítanánk Flornak, bár igyekszem nem erre gondolni, és ez most nem is esik túlságosan nehezemre. Nem arról van szó, hogy ne kedvelném őt, sőt, nagyon is megkedveltem az utóbbi időben, talán ez is hozzájárul, hogy az apámon kívül is, még nagyobb csalódás ez az egész. Mégis mi lehetne más, mint hogy szeretők voltak, vagy azok egészen mostanáig? Próbálom végiggondolni a viszonylag pozitívabb eshetőségeket, de egyszerűen nincs. Az apám nem arról híres, hogy annyira sokat törődne másokkal, még a saját családjával sem képes.
Ha Lyn rábólint, ki is megyek vele, letelepszem a pulttal szemben az egyik bárszékre, így Florral tökéletesen szemben vagyok, amúgy is mindig ide szoktam, ha erre járok. Leteszem a kávés csészém, ami ezúttal öblösebb, mint szokott, gondolom a rum miatt, meg amúgy is dupla volt.
- Inkább mégis élnék az ajánlattal – intézem Florhoz a szavaim. – Egy dupla presszót szeretnék, jó sok rummal. – Nem tudom, látta-e, hogy Lyn mit készített nekem az előbb, de úgy vagyok vele, hogy nem is lényeges. Vissza csak nem utasítja a főnöke jelenlétében. Elég határozottan mondom ahhoz, hogy komolyan vehető legyen.
- Várod már a nap végét? Mi a terv estére? – készítem elő e terepet Marilynnek, és hagyok neki egy kis gondolkodási időt, hogy megtalálja, hogyan vezesse rá a beszélgetést a nekünk kellő részre. Nem kerülöm a pillantását, egyiküknek sem, de nem is időzöm benne sokáig. Jól esne most rágyújtani, de ezzel még várnom kell egy kicsit.

avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Vas. Júl. 15, 2018 5:10 pm

Flor & Ben
 & Lyn
I feel like Sherlock Holmes
- Mármint az lelombozó, ha mint a főnöke és az egyik törzsvendég rátámad. Azért Flor elég jó munkaerő ahhoz, hogy ne játszadozzak a dolgokkal. – Persze nyilván itt ő lehet elsődlegesen sokkban és hasonlók, de azért nem szeretnék túlmenni a határon. Ennek ellenére valamilyen szinten muszáj lesz szembesíteni, mert ennek pontot kell tenni a végére, nem egy pitiáner ügyről beszélünk. Látom Benen, hogy kattog az ügyön, még ha próbálja azt is sugallni, hogy semmi közünk az egészhez és hagyjuk is a fenébe. Egy nyugodt éjszakája nem lenne ennek a ténynek a tudatában, ebben biztos vagyok.
- Nem tudom, én kétlem, hogy említettem volna, csak akkor szoktalak a vezetékneveden szólítani, ha mérges vagyok vagy ha ketten vagyunk, szóval hacsak te nem mondtad neki, tőlem nem hinném, hogy tudhatja. – Ki tudja, amikor még pár hónappal ezelőtt hátul voltam az irodában, addig miről folyt a duma?! – Szerinted azért jött ide dolgozni? Bár ha titokban akarják tartani, nem hiszem, hogy szándékosan olyan helyre jelentkezik, ahol nagyobb a lebukás veszélye – elmélkedem tovább, de ez a hülye kérdés-hurrikán egyre jobban a belseje felé sodor, nemhogy kiutat látnánk. Meredek magam elé és egy pillanatra sem állnak le a gondolataim. Basszus, ez nagyon bizarr.
- Nem tudom, én is közöltem anyámmal anno, hogy az apám szerintem csalja, habár közel sem voltam biztos benne. De megértem, ha nem akarsz belefolyni, de akkor sem fog hagyni nyugodni a gondolat. Legalább nem szősz majd összeesküvés-elméleteket – győzködöm, de szerintem ő is jól tudja, hogy jobb tiszta vizet önteni a pohárba. Még ha ez nem épp a legjobb hír lesz, akkor is. Tiszteletben tartom, ha nem akarja tudni, de magamat ismerve tuti ráállnék a témára és addig mennék, míg ki nem derítem, mi az igazság. Aztán attól őrülnék meg, hogy Ben előtt kell titkolnom. Sehogy se jó ez.
- Az rendben van, de többször visszajárt ide? Esetleg mostanában? – kérdezem, de aztán rájövök, hogy Bennek valószínűleg fogalma sincs róla. – Nem tudod. Bocs – legyintek, aztán tovább is terelem a témát.  Hátha az ikertestvére. A Henson-család valóban nem volt sosem egyszerű és bonyodalom bonyodalom hátán történt, de ez azért még mindig durvább, mint amúgy. Elmosolyodom én is egy kicsit a kijelentésen, de hiába próbáljuk elviccelni, sajnos komoly.
Örömmel veszem, hogy beismeri, hogy jobb tisztán látni, de hogy mit tervez egyelőre még nem tudom.
- Bármi lesz, a lényeg, hogy én itt vagyok – adok a szája mellé egy apró puszit, aztán felveszem a medált az asztalról és újra szemügyre veszem a fotót. Ezt nem hiszem el baszki. Akárhányszor nézem, kétség sem fér hozzá, hogy az ott Ben apja. Meredten hallgatom a tervét néhol a szemeim is kiesni készülnek.
- Ben. Ez olyan kijátszás, mint annak a rendje. Ha lelép akkor te leszel a felszolgáló, nincs mese. Mégis mit mondjak neki, miért nem adom vissza? Na jó bízd ide, megoldom majd valahogy – emelem égnek a szemeim, de nagyon nem füllik a fogamhoz ez a csapdaállítás, bár abban van igazság, hogy már ebből leszűrhető ez-az. Mély levegőt veszek és a medált a zsebembe csúsztatom a biztonság kedvéért a kisképet külön teszem bele. Megállok a pult végén, így kettejük közé kerülök, majd megköszörülve a torkom magamra erőltetek egy mosolyfélét.
- Mindjárt itt a zárás, már csak fél óra, kitartás. Addig kiszolgálnád kérlek Mr. Hensont? – sandítok rá, hátha bármi reakciót, érzelmet, meglepettséget, BÁRMIT észrevehetnék az arcán. Ben kérésére pedig jelentősség teljes pillantást küldök felé. Nem lesz ez kicsit sok? Az előbb is megborult kicsit a rumosüveg és mint tudjuk, nagyon nincs jó hatással rá ez az alkohol. Jó ég, mi lesz itt?!
- Milyen volt a nap? – érdeklődöm, mert nem akarom rögtön a medállal kezdeni, az túl gyanús lenne. – Holnap hozzák a szállítmányt reggel, ne felejtsd el légyszi, hogy tíz perccel hamarabb itt kellene lenned. - Mindeközben végig mérem Flort, de ahogy elképzelem Ben apjával... juj. El is kapom onnan a tekintetem. Nem mondom, Brian jól tartja magát és a korához képest jól is néz ki, de ez olyan majdnem, mintha én kezdenék vele. Fúj.
- Jaj Flor, jut eszembe: Találtam egy medált, ha bárki keresné, nálam van. A gazdája átveheti, ha megmondja, mi van benne – mosolyodom el halványan. – Biztos hiányolják. Nagy érték tud lenni egy ilyen – elillantok az asztalok felé, Benre még csak véletlenül sem nézek rá, mert nem akarom látni a reakcióit az alakításomra. Valami borzalmas, de a célnak reményeim szerint megfelel.  


avatar
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
31
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
80

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Vas. Júl. 15, 2018 6:04 pm


Valaki ✫ Flor

Már két hete teljesen szét vagyok csúszva és egyszerűen nem tudok visszatérni a régi kerékvágásba. Pedig igazából nem történt más, mint hogy Tío megbízta a legjobb (volt) kadétját, Ryant, hogy vigyázzon rám, mert az ex-mostohabátyám hamarosan szabadul, nekem meg valahogy teljesen kiment a fejemből, hogy így rohan az idő. Az elmúl napokban igazából még aludni sem aludtam normálisan, kivéve akkor az első nap, amikor Ryan ott volt nálam. Ki vagyok merülve, állandóan a hátam mögé nézegetek, és elmondhatatlanul zavart vagyok, ami biztos, hogy nem kerülte el Marilyn figyelmét sem, de egyelőre még nem tette szóvá vagy adta jelét, hogy gondja lenne velem. Az Őrangyalom sok mindent tud rólam, de nem az, akivel megosztom az érzéseimet, erre még egyikőnk sem készült fel. Neki az a dolga, hogy megvédjen, nekem meg az, hogy ebben segítsem, ahogy csak lehet.
Az elhagyatottság-érzetemet csak tetézik az itt megforduló gyerekek a szüleikkel, mert nekem nincsenek szüleim, nincs családom sem, kivéve persze Tíot, de most Ő sincs itt velem. Nincs senki, akihez odamehetnék vigasztalásért vagy csak egy ölelésért, bár most olyanra lenne szükségem, aki tényleg megért, amihez ismernie kellene, mert ha valaki a karjaiba zárna, akkor menten összetörnék. Mindezt pedig csak tetézi, hogy az egyetlen kézzel fogható dolog, ami a szüleimre emlékeztetett, egy medált -, amit még öt éves koromban kaptam Anyutól nem sokkal azelőtt, hogy megölték volna őket egy betörés alkalmával, - tegnap valahol elvesztettem. Este felkutattam utána az egész lakást, de sehol sem találtam, reggel itt is szétnéztem, de hiába, sehol sem semmi. Egy ilyen - mások számára - értéktelen dologgal nem mehetek a rendőrségre, visszahozni meg a megtaláló sem fogja, hiszen sose jönne rá, hogy hol keresse a tulajdonosát, ha az utcán vagy a metrón talál rá.
Ma többször álltam közel a síráshoz, de amennyire csak lehet, uralkodok magamon, ha meg végkép maga alá akart temetni az önsajnálat, akkor megpróbáltam elvonulni a raktárba vagy az öltözőbe, amíg vissza nem nyertem az irányítást az érzelmeim felett.
Az egyetlen fénypont a mai nap Ben feltűnése, még akkor is, ha tudom, hogy foglalt, mert sose kezdenék olyannal, aki máshoz tartozik. Mégis, akármikor bukkan fel, mosolyt varázsol az arcomra, ami azért elég szánalmas - szerintem -, és még ez a pár mondat is, amit most vált velem, feledteti néhány pillanatra a bánatomat, félelmemet, és jókedvet csempész a napomba. Hónapok óta ismerjük már egymást, de a szeme ismerősségére még nem találtam magyarázatot, mint ahogy a gyorsan megtalált közös nevezőre sem, amit már a legelső alkalommal megvolt köztünk.
Ahogy Ben után bezáródik Lyn irodájának ajtaja, rohamosan csökken az előbb megtalált jókedvem is, amit már tényleg szánalmasan siralmasnak érzek, így ismételt egy világtól való elzárkózást ejtek meg, majd visszatérek az asztalok közzé, hogy végezzem a munkám. Ryan ajánlata, miszerint ki kellene vennem néhány nap szabit, kezd érni bennem, mert minden ajtónyitódásnál megrémülök, pedig tudom, hogy még nincs veszély.
A délután nagyon pörgős volt, mert rengetegen voltak végig, és az „eltűnéseimet” is be kellett hoznom, de szükségem volt rájuk. Zárás előtt bő fél órával viszont kezdenek fogyatkozni a vendégek, és előre látóan megbeszéltem az egyik kolléganővel, hogy ha lehet ma is a kávézó hátrébbeső részeit szeretném vinni, amibe bele is egyezett. Itt kevesebb szokott lenni a vendég, de többet kell sétálni egy-egy asztalhoz. Így viszont, amikor Marilyn és Ben kijönnek az irodából nekem már nincs asztalom.
Ben letelepszik a szokott helyére a pultnál, így pont velem szemben van, amikor a pult alatt lévő bútorlapra helyezett csészéket rendezem. Valami változott viszont a férfiben, mert most eléggé feszült és gondterhelt, és ahogy elnézem, Lynen is ezt érzem, de elképzelésem sincs, hogy mi történhetett.
Nem tudom mit lát a főnököm rajtam, de biztató szavai, hogy kitartást, nem soká zárunk, csak részben nyugtat meg. Szabadulnék, de igazából nem is innen, hanem… Vissza Washingtonba, vagy legalább Ryanhez, menekülni szeretnék önmagamtól és a múltamtól.
Nem is tudom, hogy hallottam-e már Ben vezetéknevét, de túl egyértelmű számomra, hogy Lyn rá gondol, hisz nincs más „új” vendég, és ha asztalnál foglalt volna helyet az említett úr, akkor az asztalszámot mondja, vagy legalább jelzést ad az asztal felé, így magától értetődően válaszolok. - Természetesen - és a vendég felé fordulok,  de már mondja is, hogy mit szeretne.
Bejövetelekor kínáltam kávéval, de azt visszautasította, most viszont nem a szokásosat kéri, és ahogy elnézem az általa letett csészét, már ivott egyet, ráadásul az sem sima presszó volt. Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet a dupla eszpresszó, ha érkezése óta már kávézott, így megpróbálok vele alkudozni egy kicsit, hátha beadja a derekát, bár a főnök is figyel, de most valahogy nem érdekel ez sem. Annyira magam alatt vagyok, hogy nem biztos, hogy bánnám, ha kirúgna. - Sima presszó tripla rummal? Bár az előző pohárból ítélve, szívesebben adnék Neked koffeinmenteset, de még magában rumot is - mondom őszintén. Nem igazán zavar, ha le akar részegedni, max. hívok neki egy taxit; inkább, mint mentőt. Én is nagy kávés vagyok, és nagyon erőseket is iszok, de nem ennyire egymás után. Ha mégsem alkuképes és Lyn is egyetért a választásával, akkor viszont nincs mit tenni, így nem tudom titokban kicserélni koffeinmentesre. Minden esetre a biztonság kedvéért várok Marilyntől is valami megerősítés félét, hogy kiszolgálhatom vele, ő csak jobban ismeri.
Beszélgetéskezdeményezésükre nem igazán tudok most normálisan, az eddig megszokott módon válaszolni. Most rosszabb hangulatot érzek, mint a legelső alkalommal, amikor először találkoztam Bennel, bár lehet, hogy csak az én hangulatom teszi. - Igen, várom, de nincs terv, csak haza akarok menni… - végre, de ezt már lenyelem, úgy is érzékelhetik a hangomból, és az arcomon is láthatják, hogy valami nincs rendben velem. - Csak a szokásos, nem történt semmi említésre máltó a kávézóban - válaszolom meg a főnök kérdését is. Azt meg, hogy velem mi a helyzet inkább ne firtassuk, abból úgy sem jöhetek ki jól, magyarázkodás nélkül meg pláne nem, amihez most nincs kedvem. - És nálad? Van valami terv? - kérdezem Bentől, közben pedig az elkészült kávét elé helyezem - Remélem jót fog tenni - kívánom őszintén. Az meg, hogy nem azt mondtam, hogy „Egészségedre” biztos feltűnt neki, de nem arra fog menni, ebben biztos vagyok.
Eddig a saját kirúgatásomon gondolkoztam, vagy azon, hogy kiveszek néhány nap szabit, de ennek ellenére automatikusan válaszolok a feladatra, de amolyan beletörődöm stílusban. Kimerültem így a nap végére, nincs erőm már megjátszani sem a mosolygós énemet. - Nem gond, úgy is mindig hatra már itt vagyok - így jön a metró, különben mindig késnék. - De, ha lehet, elkérném a rendelések listáját, hogy tudjam, hogy mit is kell pontosan hozniuk - mondom hirtelen, mert fejben biztos, hogy most, nem tudom megjegyezni, bár már ez is biztos mondta ma.
Amikor Lyn szóba hozza a medált, egyből megnyugszom egy kicsit, így először meg sem tudok szólalni, csak megkönnyebbülten veszek egy mély levegőt, és kifújás közben még a szememet is becsukom. Az utolsó mondatán viszont gúnyt érzek, amit nem tudok hova tenni, mintha vádolná azokat, akik ilyen emlékeket őriznek, így irigylem is egy kicsit. Fájdalmat érzek, és újra a sírás kerülget, de most már nem tudom teljesen visszatartani, így egy könnycsepp kigördül a szememből. - Bemehetünk az irodádba? - kérdezem szinte alig hallhatóan, és meg sem várva a beleegyezést, egy kicsit a pultba kapaszkodva indulok el az irodájába. Oda belépve, az ajtó mellett a földre csúszok, mert nincs erőm tovább menni, de még állni sem. Az ajtó bezáródásáig viszont nem mondok semmit, csak az után szólalok meg, még mindig alig hallhatóan - A szív alakú medál, a szüleim képét rejti.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
63

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    Kedd Júl. 17, 2018 3:00 pm


to: Lyn & Flor

- Milyen játszadozásról beszélsz, Lyn? Az apám fényképe van a medáljában – nyomatékosítom, hogy ezzel a ténnyel állunk szemben. És ahogy ezt kimondom, teszek is hozzá egy felesleges karmozdulatot. Innentől kezdve nem nevezném játszadozásnak, ha meg akarom tudni, hogy miért. Épp ő kampányol amellett, hogy utána kell járnunk, kétlem, hogy ezt az egészet lehet egyszerre üzleti és magán szempontból is nézni.
- Ha kiderül, hogy igazunk van, szerinted itt marad? – teszem fel a kérdést úgy, hogy abból egyértelműen érződik, az én válaszom: nem. Nem fog maradni, bármennyire is szereti a kávézót, és bármennyire jó alkalmazott. Ha tudta, hogy az apámról van szó, azért mert lelepleztük, ha nem tudta, azért mert számára is kínos lesz ez az egész. Azt hittem, ezt a kockázatot már Lyn is beleszámolta.
- Fogalmam sincs, hogy mondtam-e neki – és most ha megpusztulok, sem tudom úgysem felidézni. Lassan de biztosan engem is magába szippant az idegesség. Nem számítottam ilyesmire. Miért kell mindig történnie valaminek, miért nem lehet egy nyugodt hetem valamikor? Olyan nagy kérés? Érzem, hogy a vérnyomások is szépen kúszik felfelé, ahogy még hergelem is magam.
Végül is van logika abban, amit mond. Akkor lehet, hogy Flor sem tudja? Szimplán csak van egy kis apakomplexusa, és talán így egyszerűbb volt nekivágni New Yorknak? Lehet, apám vett neki egy lakást, hogy legyen hol… Itt viszont erőszakkal elpattintom a gondolataim, és lehúzom a maradék kávét. A bennem dúló csalódottság érzés percről percre csak nagyobb, mindkét irányban. Lynnek nem válaszolok, csak az látszik, hogy eltöprengek az elhangzottakon. Nem tudom, mit mondjak.
Azt viszont komolyan kérdezem, hogy ha tényleg igaz, akkor vajon mit kellene kezdenem ezzel a helyzettel. Van jogod bírálni a szüleidet? Még csak ebben sem vagyok biztos, és az is igaz, hogy manapság inkább az a ritka, ha az apám kaliberű fickók nem tartanak szeretőt. De egész más ezzel elméletben tisztában lenni, és ha rájössz, hogy pont a te apádról van szó. Ráadásul pont egy olyan nővel, akivel… ha néhány hónappal hamarabb találkozunk, és nem a Rosában, akkor talán köztünk is megtörténik valami. Ezt a részét soha nem említettem Lynnek, nyilvánvaló okokból, de valami engem is vonz Florhoz. Nem úgy értem, hogy alig tudom a nadrágomban tartani magam, hanem… nem tudom, ezt nem lehet megmagyarázni. Van , mikor csak szimplán vonzódsz valakihez, és nem tudod megnevezni az okát.
Örülök, hogy kimondja helyettem, hogy nem tudom. Mert lassan kezd túl sok lenni a nem tudom ebben a történetben, és most már ez is idegesít. Nem vagyok már közeli viszonyban a szüleimmel, a munka nem engedi, hogy kéthetente otthon lebzseljek, és igazság szerint nem is akarok. Jobb a távolság.
Akkor nézek csak fel rá, mikor kimondja azt a személyes mondatot, és a tenyeremet felé fordítva jelzem, hogy jöjjön egy kicsit közelebb. Ezúttal nem húzom magamhoz, nem is teszek semmit, csak jól esik egy kicsit közelebb tudnom. Az érintése azért még mindig nyugtatóan hat rám.
Nem mondok rá semmit, nem tudom, mi lenne erre a jó válasz, de a tekintetemből kiolvashatja, hogy számít.
A tervemmel nem értem, mi baja. Ő mondta az előbb, hogy ne rontsunk rá konkrét kérdésekkel. Most pedig az óvatos módszer se jó. Több verzióm sajnos nincs.
- Ha van jobb ötleted, ne tartsd magadban. Ha a medált visszaadod, mielőtt feljönne a téma, nincs meg a bizonyíték. Utána azt mond, amit akar. – Nagy eséllyel mindent tagadni fog. Én ezt tenném a helyében. Másnap pedig már nem jönnék be dolgozni.
Ahhoz képest, hogy mennyire ellenezte a csapdázást, a Mr. Hensonra most én kapom fel a fejem. Ha másból nem, hát ebből aztán végképp leeshet Flornak, hogy rólam van szó. Nem is rossz húzás, hogy ne legyen feltűnő, elvasalom az élét egy félmosollyal.
- Már csak Mr. Henson? Ezek szerint valami nagyot véthettem az elmúlt öt percben. – Én is rápillantok Florra, de nem látok semmi árulkodót, ha csak az nem gyanús, hogy a szokásosnál sokkal levertebb. Hiányzik belőle az a kitörő, cserfes vidámság, mint máskor, nem tudom felidézni, hogy befelé jövet is ilyen volt-e már.
Lyn pillantását pedig igyekszem nem észrevenni. Tudom, hogy sokallja, vagy a rumot, vagy a kávét, de ebben a helyzetben mindkettő csak segíteni fog.
- Nana. Az alkudozásnak is van határa, mademoiselle – szólalok meg csak akkor, mikor már a koffeinmentes verziónál jár. – A sima presszó, tripla rummal talán kiegyezek, de nem csalunk. Figyelek. – De még mennyire, hogy figyelek. Így legalább van is rá alibim. Ha nem lenne ez a helyzet, ami, a mondatai után, és amilyen pocsék hangulatban van ma, fel is ajánlanám, hogy hazaviszem, ha gondolja, de most valahogy mindennél fontosabbnak érzem megtudni tőle, hogy mi az igazság apám fényképével kapcsolatban.
- Még nem igazán – nyúlok is az elkészült kávémért, és hagyom Marilynt kibontakozni. Tudja, hogy most ő jön, míg eldiskurálnak, én el is szürcsölgetek a háttérben, érzem, hogy már hat rám a koffein, mintha az érzékeim is kiélesednének.
Flor érdekesen reagál a dolgokra, és ez az egész szituációnhoz nem várt fordulatot hoz. Azt gondoltam, hogy viharosabb beszélgetés lesz, de hogy még az előtt, hogy apám neve elhangzana, arra nem számítottam. Látszik, hogy tényleg sokat jelent neki az a nyomoronc medál, és ez az én szempontomból nem igazán jó hír. Ahogy elindul az iroda felé, megkeresem Lyn pillantását, és utána indulok én is, mikor a föld felé közelít, egy pillanatra azt hiszem, megszédült, vagy elájulni készül, így elkapom, még mielőtt földet érne, és az egyik székhez vezetem.
- Rosszul vagy? Kérsz egy pohár vizet? – Vagy fasz tudja, mit kell ilyenkor csinálni, ettől jobb ötletem momentán nincs.
Igen, azt tudom, hogy a szülei képe benne van, de minket most elsősorban nem ez érdekelne. Érzem, hogy a rum tompán lüktetni kezd az ereimben, egyre türelmetlenebb vagyok, de most, hogy rosszul lett, vacilálok egy kicsit, most mégis hogy hozzam fel? De kérdezni is nehéz. Nyilván elsősorban a szülei miatt fontos neki, ezt nincs értelme firtatni, de...
- Csak a szüleidét? - mondom ki végül, még az előtt, hogy jobban meggondolnám, ekkor már elképzelni se tudom, hogy fordulhatott meg a fejemben az előbb, hogy nem akarok utánajárni ennek a kérdésnek, most, hogy itt a kellő pillanat, egyszerűen nem tudom visszafogni.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
145

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Ben & Lyn    

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Flor & Ben & Lyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Éttermek, cukrászdák, kávézók :: Rosa Italian Café-
^
ˇ