One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Recognize it! #1

Nathaniel Ainsley
Today at 9:56 pm



Eric Wang és Miss Bell

Eric Wang
Today at 5:08 pm



Eric & Christabel ~Tell me your Story~

Eric Wang
Today at 3:12 pm



Wedsie & Ben - Pig or Cat?

Wednesday Bell
Today at 2:42 pm



Ludmilla Litrowsky [ készülőben ]

Ludmilla Litrowsky
Today at 2:18 pm



Ben & Nora | undercover mission

Benjamin Henson
Today at 1:16 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 12:22 am



Dor & Rae

Dorian J. Lester
Yesterday at 10:09 pm



Kapcsolatkeresõ

Joshua Miller
Yesterday at 9:49 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 3
Diákok 9 7
Törvényszegõk 9 13
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 2 3
Üzlet 8 4
Oktatás 5 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 59 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Adam M. Austin, Adriana Lane, Dyson Jaworowski, Elizabeth Luna Cortez, Erik Lindström, Ewan Patrick Brooks, Janine A. Rossi, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Leon Williams, Logan K. Whitfield, Marilyn Kaminski, Nathaniel Ainsley, Raelyn J. Winters, Wednesday Bell


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Sydney Ortega

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Sydney Ortega    Csüt. Május 31, 2018 5:56 pm


Sydney Ainhoa Ortega

The mentality and behavior of drug addicts and alcoholics is wholly irrational


Karakter típusa: saját
Teljes név: Sydney Ainhoa Ruiz-Ortega
Becenevek: Syd, Sydney
Születési hely, idő:1988. május 3., Miami, Little Havana
Kor: 30
Lakhely: Brooklyn
Szexuális beállítottság: Hetero
Családi állapot: elvált
Csoport: Bűnüldözés
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: FBI Academy
Ha dolgozik//Munkabeosztás: DEA ügynök
Ha dolgozik// Munkahely: DEA New York Division
Hobbi: Hegymászás, gaming, versírás; bár az utóbbi nagyjából egy évben mindegyikkel felhagytam
Még mindig labilis.
Kiszámíthatatlan. Gyakran agresszív, forrófejű. Nehezn uralkodik az indulatain. Az antiszociális viselkedés jeleit mutatja. Szabadszájú, képtelen követni a szabályokat. Rendbontó.
De végre tiszta.
Javasoljuk továbbá a beteg pszichiátriai kezelését. - véleményezés a 90 napos rehabilitáció után.


Amúgy régen nem ilyen voltam, régen normális voltam. Szerető anya, szerető feleség, ambíciózus ügynök. Voltak hobbijaim. Családi programokat szerveztünk. Voltak barátaim. Imádtam emberek között lenni, az valahogy mindig feldobott. Folyamatosan viccelődtem, mindig mosolyogtam. Szerettem saját magamat. Aztán minden megváltozott. Mintha átkapcsoltak volna valamit. Az egyik eset, amikor beépültem, mindent megváltoztatott. De leginkább engem.


until you understand that they are completely powerless over their addiction (...)

Van az az érzés, amikor sikeres vagy a munkádban, egy rohadt jó ügynök vagy, annyira, hogy ha osztogatnának hónap dolgozója díjat, akkor minden hónapban a te fjeed éktelenkedne az iroda falán, van egy férjed, gyereked, biztonságban érzed magad mind anyagilag, mind bármilyen más szempontból, aztán egyszer csak rád bíznak egy fontos ügyet – mert hát ugye kurva jó vagy –, amit természetesen elcseszel. Ezzel együtt pedig mindent elcseszel, elindulsz lefelé azon a bizonyos úton, és úgy érzed, nincs visszaút. Jön a válás, a bíróság elveszi tőled a gyereked, ráadásul még egy távoltaltásival el is intézik, hogy ne láthasd, mondván „A gyermek megfelelő lelki és szellemi fejlődését akadályozod”, aztán a főnököd felfüggeszt és elküld egy 90 napos rehabra. Na, pont így csúszhat ki minden egy pillanat alatt a kezedből. Ilyenre szokták mondani, hogy otthon ne próbáld ki, nem?
Jó életem volt, még egyetemen találkoztam Shaun-nal, akivel fiatalon összeházasodtunk. Lett egy gyerekünk, Sadie, aki most hat éves. Tegnap lett hat éves. Ez az első születésnapja, amit nélkülem töltött. Talán ő még nem is fogja fel ezt, de nekem olyan érzés, mintha kést döfnének a szívembe, amit aztán meg is forgatnak, hogy szenvedjek még egy kicsit. Szóval, hol is tartottam? Ja, igen. Gyereket vállaltunk, amit nem bántunk meg. Mindig is Shaun volt a visszafogottabb kettőnk közül. Ő egy egyszerű áruházi eladó volt, de szerette a munkáját, mert sosem stresszelte magát semmin. Velem ellentétben. Az én munkám stresszes. Sokszor kockáztatunk szinte mindent, ami miatt a viselkedésünk gyakran szélsőséges, kiszámíthatatlan, megmagyarázhatatlan, ezt pedig még a hozzánk legközelebb állók is nehezen fogják fel ép ésszel. „Az agyadra megy a munka.” „Nincs rád jó hatással a foglalkozásod.” „Bele fogsz őrülni a melóba.” Már beleőrültem, asszem.
Szóval Shaun egyszerű volt. És nekem pont erre az egyszerűségre volt szükségem a sok őrület mellett. Én szerettem ezt az egyszerűséget. Szerettem a férjemet.
Egy drogkartell lebuktatásán dolgoztunk. Már hosszú hónapok óta. De valahogy mindig egy lépéssel előttünk jártak. Nem akartuk meghozni ezt a döntést, de végül valakinek be kellett épülnie. Hát ki épült be, ha nem a legfaszább ügynök? Természetesen én. Hitelesnek kellett lennem. Ebbe pedig beletartozott a dorgfogyasztás. Folyamatosan hitegettem magam azzal, hogy minden rendben, nem vagyok függő, ez csak alkalmi dolog. A nagy büdös francokat! Egy idő után azon kaptam magam, hogy a gondolataim a cucc körül járnak folyamatosan. Kokainfüggő lettem. Ha nem szívhattam, pánikoltam. Persze, mindezt otthon. Nyolc hónapig voltam beépülve. Aztán sikerült elkapnunk őket. De ez a nyolc hónap pont elég volt ahhoz, hogy minden elcsesződjön körülöttem. Shaun beadta a válópert. Magával vitte Sadie-t. Magával vitte a lányunkat, akit nem láthatok. Nem elég, hogy nem láthatom, Oregonba költöztek! A felettesem felfüggesztett. Nem tudtam sokáig titkolni a problémáimat. Addig süllyedtem, hogy az irodában rendezgettem a kis csíkokat az asztalomon. Rehabra küldtek. Kilencven kurva napot szenvedtem azon az istenverte helyen...

- Sydney... Sydney Ruiz-Ortega – szólít meg a szemüveges nő a papírjára meredve, majd a keret fölött rám néz és erőltetett mosolyra húzza ajkait. Utálja a munkáját, de próbálja titkolni.
- Csak Ortega – válaszolom foghegyről odavetve.
- De itt az áll...
- Igen, az áll, mert rohadt up to date a maguk rendszere – vágom rá szinte azonnal. Ruiz a volt férjem neve. Hónapok óta nem használom. Már a személyimen sem szerepel.
- Szóval... Miss Ortega. Meséljen egy kicsit magáról. Miért van itt köztünk, mit szeretne elérni?
- Maga szerint miért vagyok itt? Miért jön bárki rehabra? Nem azért, mert porcukorral szórtam meg a krémes tetejét. Azért, mert unatkoztam? Nem, nem azért. Azért, mert kokainfüggő vagyok. Azért, mert kurvára függő vagyok. És jó érzés annak lenni. Jó érzés, amikor kiborítom a port az asztalra, a bankkártyámmal szépen elrendezgetem, egy egy dollárost összetekerek és felszívom a cuccot. Hogy mit szeretnék elérni? Soroljam?


Pokoli 90 nap volt. Miután kijöttem, közölte a főnököm, hogy áthelyeznek egy másik divízióhoz.
- New York-ban számítanak rád.
Ja, képzelem. Pont egy (ex)-drogosra számítanak a legjobban. Főleg a papírmunkánál, mert néhány hétig, hónapig tuti aktatologató leszek. Sydney, a papírmunka hőse. Legalább San Francisco-ba küldenének, hogy közelebb legyek a lányomhoz. Nincs ekkora szerencsém. Nagyon mérges vagyok Shaun-ra. Egy darabig csalódott voltam inkább, de már mérges. Álmodoztam róla, milyen jó lenne megmenteni a kapcsolatunkat, de már nem is akarom. Ráadásul azt csiripelték a madarak, hogy felszedett valami nőt. Csak azt remélem, Sadie kedveli őt, és jól bánik az új nő a lányommal...

Három hete vagyok csak itt. Az első hetet még tök jól bírtam, az emberek nem idegesítettek annyira, kerültem a konfliktusokat. A második héten megint kezdett minden szar lenni. Ha köszönnöm kellett valakinek, ingerült lettem. Rájöttem, hogy borzalmasan utálom az embereket. Naponta legalább egyszer szóváltásba kerültem valakivel.
Ez a harmadik hét. Legalább ugyanolyan fos volt, mint a második. Ráadásul a gondolataim megint folyamatosan a cucc körül járnak. Pánikolok, hogy nem bírom ki nélküle. Már amúgy sincs mit veszítenem. A lányomat nem láthatom, a férjem már csak az ex férjem. Már elvettek mindent, ami miatt még lett volna motivációm változtatni. Van nálam cucc. A konyhaszekrényben van az egyik kis dobozban. Három gramm. Félek kibontani. De ki akarom. Nagyon. Ebbe fogok beleőrülni, nem a munkába. Sőt, talán már kicsit bele is őrültem. Vagy nagyon.

Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sydney Ortega    Pént. Jún. 01, 2018 12:09 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Sydney!

Már amikor megláttam a készülő karakteredet, éreztem, hogy valami nagyon izgalmas van kialakulóban. Tetszett a neved, a play by-od, és a tény, hogy FBI-os leszel, és főleg ez így együtt. Egy okos, magabiztos, céltudatos hölgyeményt képzeltem el azonnal magam előtt, és nem is csalódtam, mert ez mind ott van a karakteredben... Azonban amikor elkészültél a többivel is, és elkezdtem olvasni a jellemedet, az volt az első reakcióm, hogy wow! Erre egyáltalán nem számítottam. Még egy pillanatra meg is győztem magam arról, a dőlt, idézett rész miatt, hogy ezt talán te állítod másról, akár egy gyanusítottról... és újra végig kellett olvasnom, hogy meggyőződjek róla, bizony te magad vagy a pszichiátriai eset. És ahogy haladtam tovább az előtöridben, még néhányszor újraéltem ezt a "Wow!" érzést. Nagyon tetszetős karakterlap, izgalmas, fordulatos, és egy picit bele is sajdult a szívem, hisz édesanyaként kicsit együtt tudtam érezni, mennyire fájdalmas lehet ilyen módon elveszíteni a gyermekedet.
Borzasztó lehet a munkádnak, a hazádnak szentelni a fél életedet, és azt kapni cserébe, hogy mindent elveszítesz. Már túl vagy talán a nehezén, a  90 napos rehabon, de valljuk be, még nem vagy kinn a gödörből. Épp hogy csak leértél az aljára, de innen elvileg már nincs lejjebb, már csak felfelé haladhatsz tovább. Én hiszem, hogy még nincs minden veszve, hogy eljön az idő, amikor újra megmutathatod, mire vagy képes, hogy jó vagy a munkádban, és ha ez segít visszatalálni a régi önmagadhoz, visszakaphatod a családodat is. Egy a lényeg: ne add fel a harcot!
Nem koptatom tovább az ujjaimat! Foglald le amit kell, aztán nyomás játszani, mert én már izgatottan várom, merre alakul tovább a karaktered sorsa! Very Happy



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Munkások
Play by :
◇ Katie Cassidy
Kor :
32
Foglalkozás :
◇ criminologist, ex-model
Hozzászólások száma :
261

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Sydney Ortega

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Előtörténetek-
^
ˇ