Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Munkahelylista
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Today at 12:50 am

Avatarfoglaló
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Today at 12:49 am

Foglalt vezetéknevek
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Today at 12:47 am

Raven & Drake
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drake Adams Yesterday at 11:50 pm

Drake Adams
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nora Weston Yesterday at 11:40 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Linda Coleman Yesterday at 11:09 pm

Flor & Ben & Lyn
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Benjamin Henson Yesterday at 10:17 pm

Aaron & Cherry - International Children day with justice
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Yesterday at 10:07 pm

Shane and Lottie - I need you...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Evans Yesterday at 10:03 pm

Ki van itt?

Linda Coleman

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 You call it madness but I call it love
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Josh Segarra
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
189

You call it madness but I call it love
Pént. Május 25, 2018 12:47 pm

Devereaux-Weston vs. Lesters

A mi kis keszekusza, mostanra már jócskán bővült családunk, sosem a helyes döntéseiről volt híres. Egyikünk defektesebb, mint a másik, de azt elmondhatjuk egymásról, hogy képes vagyunk a másikért egy idegen torkának ugrani, ha a szükség úgy hozza. Nem könnyű feldolgozni, hogy alig pár hét leforgása alatt miképp lett a duónkból egy kisebb csapat, mégis igyekszünk úgy alakítani a dolgainkat, hogy egyszer majd képesek legyünk ezt teljes mértékben, információáradattól túlcsordulva elfogadni. És ha már a helyes döntéseknél tartunk, itt van ez a közös program, ami már most kezdi az agyamat olyan szinten tropára vágni, hogy csoda még nem zúdul ki füst mindkét fülemből. Az első találkozásunk óta történt pár kisebb-nagyobb családi vita, mely a bátyám és közöttem játszódott le, és ami nagyon érzem, hogy még nem ért teljes mértékben a végéhez. Megfontolandó, hogy lovagi páncélban fogom járni a lakhelyünk különböző pontjait, felkészülve a váratlan támadásra. Mindketten egy kissé begőzöltünk. Túl sok minden szakadt a nyakunkba, aztán itt voltam én a legnagyobb gyerek és hirtelen érkezett el az a pont, ami már egy jó ideje érlelődött, mégis egy váratlan esemény folytán egyszerűen felszínre tört. Egyikünk sem egyszerű figura és mikor már úgy érezzük, hogy valamilyen szinten normális emberek módjára viseljük a tetteink következményeit, akkor valami közbeszól és jól tarkón vág, hogy: Ide figyeljél haver, ez nem így megy! Mentségünkre szóljon, azért igyekszünk ellenállni a késztetésnek, hogy újra elveszítsük a fejünket, ki-ki milyen módszerekkel.
A jó időre való tekintettel egy kültéri programot próbálunk irányításunk alá venni, habár Jake az aki az ételekben nagyágyú. Ami engem illet, inkább a biztonságos terepen mozgok, mint a megterítés, a dolgok elrendezése és Hannah lefoglalása. Ő a legveszélyesebb mind közülünk, még ha csak egy kis tökmag is, de a hangjával képes lenne bárkit két utcával arrébb is padlóra küldeni. Talán ha nagy lesz operaénekes válik belőle vagy szerepet kap a Sikoly ötvenedik feldolgozásában, de biztos nagy karriert fog befutni ezzel a tehetségével. Az már fix, hogy tehetségesebb lesz, mint az apja, kezdjen bármibe is.
Amíg Hannah a kellemes kinti levegőt élvezi, én a terítéssel kötöm le magamat, habár muszáj zavartan megvakarnom a tarkómat, mert ez az ide kés, oda villa, a fejem tetejére meg kanál kombináció nem éppen áll össze elsőre. Mentségemre szóljon, nem voltam mindig ekkora kulturálatlan állat, de jobb helyeken örülni kell, ha az embernek valami evőeszköznek csúfolt piszkavasat adnak, arról meg eldöntheted, hogy evésre használod vagy szíven szúrod magad vele. Mindezeket elvetve azért jól elszórakozok és ha a későbbiekben valaki rákérdez, majd büszkén és egyben elásva magamat jelentkezek a képzeletbeli gödröm mélyéről, hogy szabad megkövezni, amiért nem jutottam tovább az ősember képzés következő szintjére, de ha a társaságot megnyugtatja, éppen az átlag emberek demó verziójára programozom be magamat. Nem mintha ez a ténymegállapítás annyira szívet melengető felfedezés lenne, de a semminél azonban viszonylag jobbnak bizonyul.
Egy kis elrendezés itt, egy másik ott, meg egy szórakozásra indokot adó pofon a lányomtól, amikor odahajolok, hogy eligazítsam a felsőrészt rajta, végül pedig egy lépést is teszek hátra a teljes kép átlátása érdekében.
- Egynek elmegy, ugye Hannah? - nyugtázom magamban, egyben a kislány felé szegezve kérdésemet, aki nem meglepően rám sem hederít. Azért remélem a későbbiekben ezek a viszonyok változni fognak, mert akkor szépek leszünk.
- Hé főnök. Így megfelel? - érdeklődöm meg a bátyámtól legnagyobb dilemmámat, aztán egy pillanatra elmorfondírozok. - Mennyien is leszünk? - teszem fel a milliókat érő kérdést, habár nem éppen a rendezkedés után kellene ezt tisztázni, de a fordítva működés mindig is az erősségeim közé tartozott.

 :fél:    


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


you're worse than nicotine
Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ Katie Cassidy
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
◇ model, mom, criminology student
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
170

Re: You call it madness but I call it love
Csüt. Jún. 14, 2018 5:43 pm

family meeting
Our family just the right mix of chaos and love




Miután a kis családommal hazatértünk Alaszkából, egy kissé felgyorsultak az események. De ez, azt gondolom, teljesen érthető. A vakáció vége Charlie számára egyben a szünidő végét is jelentette, az iskola és a tanulás pedig ismét sok idejét elveszi. Becks szintén elég elfoglalt azóta, bár nem mondja, én pedig nem kérdezem, hogy mivel is tölti a napjai nagy részét. Nem kérdezem, mert egyrészt úgy érzem, hogy egyelőre nem állok rá készen, hogy megbirkózzam a dolgaival, ha olyanok, amilyennek gondolom őket, bár azon az estén Anchorage-ban igyekezett megnyugtatni, hogy minden rendben lesz; másfelől viszont van nekem is elég elfoglaltságom mostanában ahhoz, hogy ne legyen időm túl sokat rágódni ilyesmin. Először is itt a kis pocaklakóm, aki körül mostanában leginkább keringenek a gondolataim. New York-ba visszatérve első dolgom volt időpontot egyeztetni a nőgyógyásznál, hogy mielőbb meggyőződhessünk róla, hogy a terhességi teszt a valóságot mutatta, illetve hogy megnyugodhassunk, minden rendben van a csöppséggel. Aztán persze nem csak Charlie volt az, akinek vissza kellett rázódnia a szokásos hétköznapokba, engem is várt a munkám. Ki szeretném használni az időt, ameddig még dolgozhatok, ráadásul nem rég kezdődtek a forgatások a nagyszabású reklámfilmhez is, amellyel a General Motors végül, nagy örömömre, engem bízott meg. A tanulmányaim záró akkordjai is most csengenek le a kriminológia szakon, az utolsó vizsgáim után majd egy régi álmom válhat végre valóra, amelyért lassan már egy évtizede küzdök. A sok elfoglaltság mellett nyilván megbocsájtható lenne, ha időközben megfeledkeznék arról az „apróságról”, hogy Chris felvetette az összeköltözés gondolatát is a telelésen, de természetesen nem így van. Az otthon töltött szabad perceimben, az utóbbi napokban, hetekben, több lakást és házat is megnézegettem neten. Őszintén szólva fogalmam sincs, mennyit szánna erre Chris, de azt tudom, hogy olyan helyet szeretne, amelynek udvara is van, mert ő is, és Charlotte is nagyon vágynak egy kutyára, plusz az is a kritériumok között szerepel, hogy közelebb legyen a lányunk iskolájához. Szóval már csak kíváncsiságból is muszáj volt keresgélnem kicsit online, hogy megtudjam, milyen ajánlatok és lehetőségek közül válogathatunk. Bevallom, számomra még mindig kissé szürreális az egész. Talán épp emiatt is próbálom minél inkább beleélni magamat, és valóságosabbá tenni. Az összeköltözéssel, a közös otthonnal tényleg olyanok leszünk, mint egy igazi, átlagos család. A baba is úton, és haladunk valamerre. A diplomámat is hamarosan kézhez kaphatom. Ez mind máris több, mint amiről valaha álmodni mertem. És akkor még meg sem említettem a legújabb családtagjaimat, az öcsémet és a bátyámat, akikkel szintén szeretném szorosabbra, testvériesebbre fűzni a viszonyunkat. Ennek lenne a következő lépcsőfoka az, hogy végre Christ is megismerhetik. Pontosan ezért örültem nagyon, amikor a srácok felvetették, hogy összejöhetnénk valamikor egy grillezésre, majd meg is hívtak bennünket a hétvégére. Jake és Dorian persze még nem tudnak róla, hogy pár hónap múlva ismét nagybácsik lesznek, de talán ma a beavatásukra is sor kerül. Tekintve, hogy még csak most lépek a terhesség második trimeszterébe, a negyedik hónap legelején járok, a pocakom még nem igazán gömbölyödik, legfeljebb épp csak egy árnyalatot, de ezt is csak azok vehetik észre, akik tudják, hogy mit kell nézni. Ráadásul a jól megválogatott ruháimban még ennyi sem látszik. Ez viszont csak idő kérdése, és rohamosan változni fog. Tegnap már, mivel kedvet kaptam egy kis vásárláshoz, be is szereztem egy-két szép kismama ruhát és baba holmit. Aztán Hannah-nak is vettem néhány apróságot, színes játékokat, amelyeket megrághat, hiszen lassan kezdődik nála a fogzási időszak, szóval szerintem imádni fogja őket.
A mai délelőttöm pedig arra ment el, hogy elkészítsem a tőlem telhető legfinomabb áfonyás pitét. Konyhatündér ugyan nem vagyok, de semmiképpen nem akartam üres kézzel érkezni a vendégségbe. Ám időközben kiderült, hogy egyelőre egyedüli vendég leszek. Becks az elfoglaltságai miatt késni fog, Charlie és barátai pedig egy tanulócsoportot szerveztek mára az egyik osztálytársuknál, hogy elkészítsenek hétfőre valami sürgős projectet történelem órára. Szép kis szombati program, de úgy tűnt, a kis hölgy nem bánja. Így viszont nagy valószínűséggel lemarad a bácsikái által szervezett grillezésről. De ha végeztek, elugrom érte, és talán még befuthat a végére.
- Ha mást nem hívtatok meg, azt hiszem, Hannah-val együtt öten – válaszolom meg Dorian utóbbi kérdését, miközben kisétálok a fiúkhoz az udvarra. - De ha jól gondolom, ő még nem eszik késsel és  villával – mosolyodom el. - Remélem, nem baj, hogy beengedtem magam. Csengettem is, de mivel nem volt rá semmilyen reakció, sejtettem, hogy idekint foglaltátok el magatokat a hátsó kertben. És hoztam pitét – mutatom fel a tányért, majd leteszem azt az asztal közepére. - Ezt pedig a kisasszonynak... csak egy-két apróság – adom át az előző napi szerzeményeimet a gyerek apjának, és egy puszit is nyomok mellé Dor arcára, üdvözlésképpen, majd ugyanígy odalépek Jake-hez is.
- Chris sajnos csak később tud ideérni, Charlotte-nak pedig iskolai elfoglaltságai akadtak, úgyhogy nem biztos, hogy el tud jönni, de telefonál, ha végzett, úgyhogy majd meglátjuk... Viszont én itt vagyok, szóval mondjátok, mit segíthetek? – ajánlkozom, hogy kivehessem a részem az előkészületekből.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jesse Lee Soffer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
93

Re: You call it madness but I call it love
Csüt. Jún. 14, 2018 8:25 pm

family meeting
Our family just the right mix of chaos and love





Pár éve még arra vágytam, hogy az öcsémmel karöltve eltöltsek egy kellemes szombat estét a grill mellett, és felelevenítsük a régi szép időket, azonban jó pár dolog közbeszólt, és ugyan ez a családi idill megvalósult, de nem az elképzelések alapján. Kezdjük a legelején, hogy megkerült a középső, in medias res húgom is, akinek a létezéséről hónapokkal ezelőtt még nem is tudtam. Nem szégyen, ha a szülők félrelépnek, és elfelejtenek szólni a másik testvérről, de itt történetesen a halál avatkozott közbe. Nora nagyon eleven, és okos teremtés, mondhatni kapott egy kicsit a Lester DNS-ből is, bárcsak elregélhetném ezt az öcsémről is, aki inkább visszafejlődik, mintsem előre, mióta megtaláltam. Az élet nem könnyű, és bevallom, hogy nem várt akadályokat görgetett elém, de a család az család, és nem választhatjuk meg a kilétét. Norával együtt jött egy unokahúg is Charlotte személyében, és ha nem a két szememmel láttam volna, akkor el sem hinném, hogy okosabb Doriannél. Még csak iskolába jár, de az intelligenciája bőven meghaladja az alapot is. Nem akarom ezzel bántani a legkisebb ivadékot, de több esze is lehetne, ami talán a következő nemzedékben mutatkozik meg. Hannah…az édes tündér, az öcsém egyetlen jól félresikerült ügye, ha a mamáját nem vesszük figyelembe. Nincs más, aki vigyázhatna erre a csöppségre, és azt is megkérdőjelezem, hogy Dorian képes rá az utóbbi incidens óta. Megvertük egymást, mert újra a drogokhoz nyúlt, és nem látott más megoldást. Éppen aznap tudtam meg, hogyan is halt meg az édesanyja az unokahúgomnak, és nem voltam túl boldog. Sikerült majdnem Jasont is eltemetni, mert ha nem vagyok erőszakos, és nincs annyi tapasztalatom a múltban a fegyverekkel, akkor fejbe lőtte volna magát egy szó nélkül. A mosolyszünetek gyakoribbak lettek emiatt közöttünk, és nem tagadom, hogy a haragom még nem szállt el teljesen, mert a felelősségvállalás nem a legkisebb Lester erőssége. Hannah alapjaiban szépen fejlődik, már gügyög, és társasága is van, ha áthívom Jamie-t, vagy éppen Johnt, meg az ikreket. Nadia szigorú anyuka, de a legjobb bébiszitter. Nem jöttünk volna rá az olyan trükkökre, mint a alvós takaró, Helena a maci, és még sorolhatnám, de a legtöbbet a húgomnak köszönhetek, aki óvta és védte őket, amíg én Alaszkában jártam a kutyákkal. Madelaine egy nagyon közeli barátom lett, és valóban elég sok minden történt közöttünk, amiről egyelőre nem óhajtok beszélni a nagy közönség előtt, de azt mindenki tudja, hogy nem egyedül voltam. Titkaim lettek, aztán jött Tessa életmentő műtétje is Svájcban. Felgyorsultak az események, és bejártam a fél világot is anélkül, hogy igazán akartam volna. A szabadságolásnak vége, mert én lettem a fejlesztési igazgató a kórházban, és elég sok teendőm akad, így arról is le kellett mondanom, hogy én vezessem a neurológiát. Szerettem a nyüzsgést, de lényegesebben nagyobb dolgokat tehetek az íróasztalom mögül, és az éjszakai rosszulléteim is a felére csökkentek a stressz távozásával. Az újdonságok nem értek véget, mert hiába kaptam új családtagokat, azzal együtt jött a többi is, mint ez a rejtélyes Becks. Charlotte édesapja, és Nora egykori egyéjszakás kalandja, amiért még el fogok beszélgetni a húgommal, mert bármennyi idős is legyen a védekezés nagyon fontos…Dorian hol volt az eszed, mikor megcsináltad Hannah-t? Megrázom a fejem, és inkább teszek-veszek a grillsütő mellett, sőt a húsokat készítem elő a páclében, mikor a tekintetem felszökik az öcsémre, amint a lányát baszogatja.
- Mi lenne, ha hagynád békén? El van nélküled is, szóval találd fel magad, és mondjuk szeleteld fel a zöldséget. – adom ki az ukázt, mikor befut Nora is, de egyedül. A magyarázatát hallva kicsit megnyugszom, de nem teljesen.
- Helló Nora, és pont jókor jöttél. Dorian nem bír magával, be van sózva a segge, mert nem ihat. Megtennéd nekünk, hogy segítesz a szeletelésben? Hiába kértem ezt a jó madarat. – jelentőségteljesen tekintek az öcsém irányába.
- Chris mivel is foglalkozik? Csak egy gyors felmérés. – fordítom meg az egyik pogácsát a hamburgerekhez.


Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Stephen Amell
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
40
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
túl bonyolult lenne elmagyarázni
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
80

Re: You call it madness but I call it love
Csüt. Jún. 21, 2018 2:18 am
Az üvöltés úgy rezegteti meg a dobhártyámat, hogy attól tartok, vérezni kezd a fülem. Majdnem ráveszem magam, hogy a maszkom lekerüljön rólam, de még időben észbe kapok, és nem engedek a késztetésnek, hogy túl sokat mutassak meg magamból. Meg kell hagyni, Dorian pazar munkát végzett. Mire visszatértünk Alaszkából, a fickó két napja itt volt a faházban, amelynek a pincéjében, hangszigetelt falak között most egy székhez kötözve remeg. Betartott minden utasítást, minden lehetséges módon megvédte a kilétünket. Ezzel a tettével jóval magasabb szintre lépett nálam bizalmi téren, bár ezt nem kötöttem még az orrára. Néhány meccsemen is segédkezett már, szóval mondhatni egész szorosra sikerült kötni a barátság-féleségünket, ha lehet ezt ennek nevezni, de ezzel, amit itt tett, ezzel még közelebb lépett ahhoz, hogy ne aggódjak minden szaván és tettén, hanem bízzak benne.
- Ordíthatsz, ahogy akarsz, te nyomorult féreg - hajolok közelebb hozzá, és a térde fölé szúrt kést újra megforgatom - Itt senki nem hallja. Ordíts csak, te gusztustalan hányadék, ahogy tetszik, de semmi nem fog változni. Te már az enyém vagy, jobb, ha hozzászoktatod magad a gondolathoz.
A pasas sikoltani kezd, ahogy a kést újra megforgatom, és az ember azt gondolhatná, hogy legalább egy kicsit átérzem, milyen fájdalmai lehetnek. Hisz valaha engem is hasonlóképp próbáltak vallatni, vagy épp csak büntetni. Az igazság azonban az, hogy bár megannyi ütés és vágás, szúrás és egyéb sérülés tarkítja a megfáradt és kezelésbe vett korpuszt, bennem semmiféle érzelmet nem kelt az undoron és a végtelen haragon kívül.
- Engedjen el, és esküszöm, bármit megteszek. Nem mondom el senkinek, hogy mi történt. Majd azt mondom...azt mondom...amnéziám van. Nem akarok pert, csak elfelejteni az egészet. Jó? Csak kérem...engedjen el...kérem...
Zokogni kezd, mint ahogy megszokhattam már tőle. Baromi férfias, mondanom sem kell. Akár el is hihetném a meséjét a hirtelen javulásáról, de nem most ejtettek a fejemre. Elvigyorodok a kommandós maszk alatt, amelyből csak a kék szemeim villannak ki és feljebb húzom az alkaromon a fekete hosszú pólót. Aztán sóhajtok.
- Igen, megtehetnélek. Elengedhetnélek, hogy hazamenj, megnyugodj, és felgyógyulj. Lenne néhány maradandó sérülésed, de ezen kívül újra élhetnél teljes és boldog életet. Ez jól hangzik, igaz?
Heves bólogatással válaszol, látom a szemében, hogy reményt keltettem benne. És eljött a pillanat, amire eddig vártam.
- Gyorsan szeretném letisztázni, mielőtt félreértenéd a helyzetedet. Nem váltságdíj fejében tartalak fogva. Nem készül rólad titkos felvétel, amit majd a szeretteidnek továbbítok egy vaskos csekk reményében. Nem. A helyzet az, hogy te innen már soha többé nem mész haza. Értesz engem? Neked a dal véget ér, és csak tőlem függ, mennyi időn belül. Lehet egy perc, egy nap, egy hét, vagy egy év, míg itt maradsz. De innen te, barátocskám, kibaszottul nem mész sehová. Megértettél? - bököm meg a mellkasát, mire eltorzul az arca, és habzó szájjal kikelve magából kezd el üvölteni.
- Miért? Az isten verjen meg, legalább azt mondd meg, mi a picsáért tartasz fogva? Ennyit jogom van tudni, te rohadt kis szarláda! Én fontos ember vagyok, az egész város engem fog keresni! Meg fognak találni, és akkor...el foglak pusztítani! Egy kis senki vagy hozzám képest! Egy senki!
Elégedetten nézem az eltorzult képét, és a számon van, hogy felvilágosítsam róla, miért is tartom itt, de nem teszem. Ehelyett közelebb lépek, és újra lesújtok rá az öklömmel. Aztán újra, meg újra, és újra, s a végén akkorát rúgok a sípcsontjába, hogy reccsenve törik el. Először felsikolt, aztán elájul. Lihegve nézem a pasit, és szemernyi lelkiismeret-furdalásom nincs amiatt, amit tettem vele, és amit még fogok. Mára azonban ennyi, nem játszhatok tovább. Megígértem Norának, hogy elmegyek, és végre megismerkedem a testvéreivel egy kerti-parti keretein belül. Nem mondom, hogy sok kedvem van hozzá, ezt bevallom. Éjjel dolgoztam, reggel suliba vittem Lottiet, aztán ide jöttem, hogy Doriant leválthassam, mert neki is halaszthatatlan dolga akadt mára. Felügyelet nélkül hagyjuk néhány órára a pasast, de nem kell aggódnia amiatt, hogy fájdalmai lesznek, míg visszatérhetünk. Sikerült szereznem némi igen erős altatót, hála Rhys orvos-ismerőseinek, így egy injekciós tűt szúrva a pasiba biztosítóm, hogy az ájulása ne csak ideiglenes legyen. Eloldozom a széktől és a priccsre viszem. Nem túl gyengéden dobom le, aztán sínbe rakom a lábát. Nem azért, hogy rendbe jöjjön, hanem azért, hogy ha esetleg megmozdítja, nehogy elvágjon egy artériát a lábszárában, és idő előtt elvérezzen. Nem, én a szemébe akarok nézni miközben kioltom az életét. Tudnia kell, ki miatt történik vele mindez.
Negyed órával később úgy hajtok el a faháztól, mintha csak egy kellemes madárles miatt lettem volna itt kint, hogy fáradtan, izzadtan, és mérsékelt lelkesedéssel, de elinduljak a találkozóra. Az egyetlen ami jelenleg motiválni tud, hogy legalább végre megtudhatom az 'öcsém' és a 'bátyám' mögötti neveket és embereket, és persze, hogy ott lesz Nora. Már a negyedik hónapban járunk, de még nem szóltunk róla senkinek, hogy bővül a család. Doriannek sem mondtam, bár utaltam rá, hogy Alaszkában sok minden megváltozott, de az idő szűk keretei miatt erre nem igazán tértünk ki. Mellesleg Dorian igazán jó tanítványnak bizonyult, amikor segédkeznie kellett a kínzásnál, és meglepő módon még csak nem is hányta el magát, ez pedig igazán dicséretes. Az első napokban elég brutális dolgokat csináltam ehhez a maihoz képest, és szemrebbenés nélkül nézte végig, amíg dolgoztam. Azonban mára tényleg vége, így a megadott címhez érve már kissé lehiggadva, elűzve a fejemből a gyilkos indulatokat nyitok be a kerthelyiség kapuján, épp elkapva egy rám vonatkozó kérdést.
- Egy biztonsági cégnél dolgozom vagyon-, és személyvédelmi szakreferensként - lépek közelebb hozzájuk, és mosolyt erőltetek az arcomra. Egy gyors puszi a kedvesemnek, aztán a tesói felé indulok - Üdv, Christophe Devereaux. De szólítsatok csak Chrisnek - lépek a grill mellett álló férfihoz, és a kezem nyújtom felé, hogy határozottan megszoríthassam azt, ám igen nagy meglepetés ér, amikor a másik felém fordul. Egy pillanatra nem kapok szikrát, amikor meglátom Doriant, de hamar összeáll a kép. Nemrég beszéltünk a családi kapcsolatokról, de nem esett le, hogy ugyanazon érem két oldalát meséltük el egymásnak. Most nem tudom, mit kéne tennem, így csak állok, és várom, Dorian hogyan reagál a jelenlétemre, és persze Nora bátyjának a hozzáállására is kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down
Re: You call it madness but I call it love
Vissza az elejére Go down
 
You call it madness but I call it love
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tank008
» [Küldetés] Blackriver kúria (madness edition)
» Love Bites - Vámpírnaplók RPG
» Greg hálószobája
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások :: Lester lakás-
Ugrás: