One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:59 pm



Cold Spring Lodge - NY

R. Chris Devereaux
Yesterday at 10:33 pm



Frederic Lester - A nagy hal, az őrszem

Jake Lester
Yesterday at 8:33 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 5:01 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Csüt. Okt. 18, 2018 9:13 pm



Ben és Flor

Flor Sanchez Moreno
Csüt. Okt. 18, 2018 8:03 pm



Charlie & Janine ► Private matters

Janine A. Rossi
Csüt. Okt. 18, 2018 4:52 pm



Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 2:07 pm



Ewan & Belle - A half year in Paris

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 1:56 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 9 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 53 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Adriana Lane, Juliet Brewster, Leon Williams


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Raelyn&Dorian - Show me how to live

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 01, 2018 6:57 pm


raelyn&dorian

Szeretném úgy gondolni, hogy az életben mindenre van időnk. Komolynak lenni, őrültnek, veszélyesnek és egyszerre a megtestesült felelősségnek, ami helyrebillenti az összes többit, amikor a lábunk alól kicsúszik a talaj. Valóban hinni szeretnék ebben és eszerint létezni, nem tartva attól, hogy egyszerűen elrontom az összes többi évet, ami még előttem áll, mégsem tudok lenyugodni. Itt van előttem ez a gyönyörű, okos, erős nő aki veszi a lapot, ha az agyamban összekuszálódott gondolatok értelmetlenségként jönnek ki a számon, ugyanakkor tökéletes összhangot talál mindabban a káoszban, amiben létezek. Annyira nem akarom elrontani mindazt, ami közöttünk alakul, mert ugyan életem jó nagy részét tökéletes homály fedi és hétköznapjaim 90%-át nem tudnám értelmes szavakban meghatározni, azt viszont érzem a mellkasom környékén történő fura érzésösszességből, hogy valami változik. Valami, ami eddig egyszerűen elkerülte a figyelmemet, amitől a falra tudtam volna mászni vagy kerültem, mert minden érzékem azért ordítozott, hogy mindezt én nem érdemlem. Raelyn képes volt percek alatt a feje tetejére állítani elveim szilárd menetét is kibillenteni abból az egyensúlyból, ami biztonságot nyújtott életem során. Félreértés ne essék, élvezem. Rettentően felpörget, hogy egy másik személy iránt táplálok emberi érzelmeket, jöjjön az öröm vagy éppen egészen más formában. Semmi negatív visszhang vagy kellemetlen idegesség, csakis ez az összetett valami, amire nem találok szavakat, mégis büszkén enyémnek vallanám minden egyes percben. Vele ezt megtapasztalhatom, mert feltételek nélkül nyújtja át nekem, még ha nincs is tudatában, hogy ezt teszi. Miatta leszek ilyen begolyózott, ennyire szórakozott, hogy azt sem tudom merre áll a fejem, azt viszont mégis biztosra állíthatom, hogy gondolkozás nélkül venném nyakamba a világot, ha Őt a társaságomnak tudhatom.
Felszínre kerülnek olyan dolgok, mint az elrablásának körülményei. Manapság a normális ember álcát húztam magamra és eszerint járok is el, így a szavaimat sem feltétlenül kell készpénznek venni. Dacára ennek valahogy mégis eljárnak a gondolataim és mire észbe kapok, megteremtem a menetét az elrablásának, mégis a további változókat hagyom a homályba veszni. Úgy tűnik kedveli ezt és ez azt jelenti, hogyha az a mosoly felragyog az arcán, akkor addig teperek, amíg többet nem kapok tőle. Gáz szembesülni vele, de letagadni még jobban az lenne, hogy mindig is hadilábon álltam, ha a függőségekről volt szó. Ez a verzió pedig kellemesebb szenvedélynek tűnik, mint az a mocskos fehér por...
Vallomást teszek az egész nem létező rablópandúr egységemről és csillagos ötösre vizsgázok baromságok órából. Mindezt összesen két perc leforgása alatt úgy, hogy meg sem kell érte erőltetnem megtépázott agysejtjeim egyikét sem; az ilyen ösztönből jön.
- Az elsőt sose lehet elfelejteni. Különös helyet foglalsz majd el ezáltal a szívemben. - teszem az említett területre tenyeremet, hogy jelentőséget adjak az elhangzottaknak, végül azonban nevetésbe török ki ahogyan a későbbi lehetőségeket ecseteli. - Betársulnál? Komolyan? Hű te nő.. - dörzsölöm meg tarkómat zavaromban. - Most jól megfogtál, de könnyebb lenne olyannal együtt dolgozni, aki már tudja mi ennek a menete, szóval elég erős esélyekkel indulsz majd. - kacsintok rá, hiszen sec perc alatt faragnék belőle társat partnert és basszus, nem csak ilyen módon.
Jót mosolygok burkolt beleegyezésével kapcsolatban, de úgy gondolom ezt minden oldalról sikerült átbeszélnünk. Úgy vélem ahogyan engem, úgy őt sem zavarná, ha túl közel kellene kerülnünk az utazás során, így a továbbiakban ha erre sor kerül, pofátlanul élek minden egyes lehetőséggel.
Egy pillanatra megállok a fejlődésben, ahogyan a következő programunk részleteit hangoztatja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a szavak, amelyek gondolkozás nélkül buknak ki a számon, ezzel félreérthetővé téve az amúgy sem normálisnak ható szövegelésemet. Első körben már meglépem amit nem kellene, aztán második alkalommal tovább fokozom, a harmadiknál már kétszer meggondolom mit is mondjak, de ezekben a percekben az agyam eme funkciója piros fényárban úszik, villog és egyértelműen jelez, hogy: Haver, ne csináld a baromságot! Ne b*szd el ennél is jobban.
- Micsoda kiváltságok, igaz-e? - Ennél hülyébb kérdésem nem is lehetne, mégis felteszem, mielőtt hirtelen nekiállnék esti mese formájában előadni egy éjszakai 18 karikás műsor menetét.
Nem tudom mi lesz a problémám az elkövetkezendő pár percben, de ahogyan befelé szállingózunk a laktanyára úgy válok valami kis ideges tökmaggá és már kezdődik is a gyerekes érdeklődésem. Nem vagyok én hozzászokva, hogy normális embereknek mutassanak be. Általában aki a közelembe került az nem szólt hozzám, más esetben még elcseszettebb volt, mint én, így a civilizáció ezen fele nálam kimaradt. Most mégis a számára fontos személyek  előtt kell jó fényben tündökölnöm, holott a fejem tetején ott ékeskedik a két ördögszarv, amik most túlságosan nyomják a kobakomat, amiért ennyire nyilvánvalóan tartanak előítéletben.
- Bedöglöttem Rae. Lemerült az elem, az aksi. Dunsztom sincs, de hasztalan vagyok. - vállat vonok, mert a képességeim elmenekültek a józan eszemmel együtt, mégis visszazökkent, ahogyan az oldalamon érzett nyomás arra késztet, hogy mozduljak valamerre. - Auch. A puszi kellemesebb volt. - mosolygok le rá az igazságot tükröző vallomásom után.
Kissé zavarban érzem magamat, ahogyan még közelebb kerülünk a többiekhez és nem azért, mert az emberek valami külön fajt képeznének jómagamtól, hanem mert túlságosan valódivá válik az egész. Veszek egy mély levegőt, kihúzom magamat meg a karót a hátsómból és összeszedetten reagálok, amikor a bemutatkozás része történik meg. Abban már biztos vagyok, hogy nem fogom megjegyezni mindegyiküket - ahogyan azt Rae említette korábban - és jó, ha a negyedét sikerül majd észben tartanom. Eléggé szélsőséges arcoknak tűnnek, de én mindenkit a legjobb verzióm kiforgatta énemmel köszöntök és mellé még a nevemet is benyögöm, ha a szükség úgy hozza.
- Személyesen. Te pedig gondolom a partner. Hallottam már rólad. - Kedves vagyok, mi a tököm? Működik ez egyáltalán?
Egyes embereket tisztelettel, másokat valami kevésbé komolyan fogadok, de a szemöldököm egy röpke pillanatra megemelkedik, ahogyan az egyik csaj érdeklődővé válik és túlságosan is motozós hangulatában talál rám.
- Összefoglalva valami olyasmi, de be vagyok táblázva. Bocs. - grimaszt ejtek, holott csak a nyomulós nőhöz nincs türelmem, mégis a beszélgetés menete egy kicsit elgondolkoztat. Próbálom összerakni a képet, de azon információk fényében, amelyeket a mellettem álló lányról birtokolok, eléggé nehéz lesz. Nem mindent tudunk egymásról, de mi van hogyha csak én látok bele valami többet a közöttünk történő dolgokba, ő viszont foglalt? Elkomolyodok, noha nem túl feltűnően, de azért jó lenne most már nem ennyi emberrel körülvéve lenni és amikor elhagyjuk a többieket valami nyugisabb helyszínért, egy részem megkönnyebbülni látszik.
- Nem számít. Eléggé jó fejeknek tűnnek. - véleményezem a társakról alkotott képet, de fejben valahol egészen máshol vagyok. Nem hagy nyugodni az, ami bent elhangzott, rákérdezni pedig túl korai lenne. Úgy meg főleg, hogy nálam is lapul jó pár titok a tarsolyomban, amitől nem lepődnék meg, ha egyből menekülőre fogná a dolgot. Adná az ég, ha nem úgy lenne, de nem vehetem garanciának a maradását, hiszen annyi mindennel nincs még rólam tisztában. A múltban történő problémáim, Hannah, a jelenem. Ma viszont szeretnék őszinte lenni vele, még ha ezért azt az árat fizetem, hogy most láthatom őt utoljára. Annyira elmerengek ebben, hogy már csak a kérdése zökkent vissza kettőnk pillanatába és egy bólintással előlegezem meg válaszomat.
- Csak úgy, mint ahogyan minden idősebb testvér tud lenni, akinek öccse van. Kikészülten. - célzok itt egyértelműen magamra, és hirtelen nem tudom mivel témával hozakodjak elő. Körültekintek és egy kis időre megnyugszom. Idővel teljesen megismerhetem - ha lesz rá lehetőségem - addig is viszont az alapoktól kell kezdenem.
- És te hogyan is lettél mentős? Már gyerekként szirénával a fejeden járkáltál vagy később jöttél rá, hogy mit akarsz csinálni? - kérdezek rá, de a válasz valójában érdekel. Ahogyan úgy tűnik minden, ami róla szól.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szer. Jún. 27, 2018 7:09 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Elkóborolt a csordától... haha! Gondolom így is lehet mondani. Fogadnék mernék, hogy Dorian az a típus, aki egyébként is sok más dologban szakít a hagyományokkal, a megszokottal, és a saját útját járja. És többek között ez is hozzátesz a vonzerejéhez.
- Az első alkalmad vagyok... Milyen megtisztelő! – vigyorodok el, de természetesen nem szállok le a mókavonatról, utazom vele tovább ezen elképzelt, őrült vonalon. - Nem mondom el senkinek, ígérem. De ha lezavartuk ezt a túszejtő drámát, van rá esély, hogy veszel fel partnert is magad mellé? Tudod, ha a mentőzés nem válna be, vagy szükség lenne fizetéskiegészítésre. Tényleg, jár ezzel a melóval fizu is? Vagy ahhoz előbb váltságdíjat is begyűjtenél értem? - tudakolódom, de közben elgondolkodom, kin is tudna pénzt behajtani értem. Talán Evan fizetne az épségemért valamennyit, vagy a barátaim összedobnának egy kis lóvét, ha az életben maradásom a tét. Meg aztán persze ott van apám is, de tekintve, hogy hányszor kihúzott már a bajból tiniként is, feltételezem, hogy nem lenne elragadtatva. Nem mintha bárki tehetne arról, ha elrabolják. Legalábbis általában nem az áldozat a vétkes.
- Igen, egyet kell értenem, szerintem is az lesz a legjobb, ha rajtam tartod a szemed, és vigyázol rám – osztom a buszon fogva tartós véleményét. Baj, hogy izgalmasnak találom a felvázolt szituációt? A keserű múltbéli tapasztalataimat tekintve azt gondolná rólam az ember, hogy tanultam a dologból, és nem rohannék vakon egy új pasi karjaiba – sőt, pár hónapja még makacsul vallottam, hogy nekem többé nincs szükségem a másik nem egyetlen példányára sem – és bár alig tudok Dorianről valamit, most mégis úgy érzem, annyira nem is bánnám, ha összezárnának vele egy időre. Ha végül ki is nyírnánk egymást... én tuti el tudnék képzelni rosszabb halált is. Viszont, úgy tűnik, egyelőre én leszek az, aki elrabolja őt, és magammal rángatom a tűzokádó – vagy tűzoltó? - sárkány kastélyába. Mivel nem szeretném, hogy továbbra is itt egyedül szobrozzon, vagy megkockáztassam, hogy lelépjen, mielőtt kiderülne, milyen titokzatos programokat tervezett kettőnknek, így hát nem hagyott nekem más választást.
- Újabb jó pont, hogy ezt mondod, és hogy csak velem együtt tervezel elmenni... - nevetgélek a téma egyértelmű kétértelműségén, amelyet akárhogy próbál egyenesbe hozni, csak még meredekebb mélységekbe zuhanunk, de én ezt cseppet sem bánom. Sőt, csavarok is rajta még egyet. Aztán belé karolok, és befelé kezdem „vonszolni”, hogy előbbre mozdítsuk az elkerülhetetlenné vált bemutatkozásokat.
- Hogy én képes lennék-e rá? Úgy rémlik, kettőnk közül te jársz varázslósuliba. Ha láthatatlanná akarsz válni, csináld magad – fúrok az oldalába. Valamiért az az érzésem, hogy ez a mozdulatsor hamar megszokottá válhat kettőnk között. Ahogy ő pedig a biztatásnak szánt puszimtól igen gyorsan kezd szemtelenné válni... de neki még ez a pimaszság is átkozottul jól áll.
- Ki tudja? Még az is lehet – vigyorodom el. - Nem kizárt, hogy tartogatok még néhány ilyet a megfelelő alkalmakra – ráncolom enyhén az orrom, ahogy az én tekintetemben is megcsillannak a pimaszság jelei. Aztán királynői eleganciával igyekszem az utat mutatni neki, miközben átkarolja a vállam, amelyről szemen szedett hazugság volna azt állítani, hogy nem élvezem kicsit túlzottan is.
- Srácok! Ő itt Dorian... egy barátom – jelentem be, miután belépünk az étkezőbe, ahol a társaság java tesz-vesz ilyenkor. Jelenleg nyolcan tartózkodnak itt, esznek, isznak, olvasnak, beszélgetnek, vagy a tévét bámulják, lazulnak két riasztás között. A szavaimra többen is felkapják a fejüket, van aki csak int, vagy biccent, és van, aki – kíváncsiságból, vagy csak mert örül, hogy félbeszakítottuk az egyhangú teendőjében – közelebb is jön.
- Mindenkit úgysem fogsz tudni megjegyezni, de erre az egyre vigyázz – bökök a fejemmel tréfás utalással a közeledő szőkeségre, aki leghamarabb ér mellénk. - Ő Annie, a társam – és végszóra elénk is lép, kezét nyújtva Dorian felé. A pasi még talán emlékszik, amikor Ann rendmániáját említettem, és ez csak az egyik rigolyája, de egyébként imádom a csajt. Nem csak munkatársak vagyunk, hanem barátok is, ez pedig szerintem látszik is rajtunk.
- A karaokés srác, ugye? - kérdez rá egyből, amivel el is árulja, hogy már meséltem róla. A többiek viszont még semmit nem tudnak a vendégükről.
- Ő itt Jeremy Wilson hadnagy a katasztrófavédőktől, Lisa pedig a legújabb tűzoltónk – mutatom be a következő két arcot, akik közelebb merészkedtek, kicsi csapatunkhoz. Lisa az új lány, még nem sokat tudok róla, de azt hamar levettem, hogy eléggé pasifaló, és lételeme a flörtölés. Most sem hazudtolja meg magát.
- Na, és te mivel foglalkozol, Dorian? Talán személyi edző vagy? - tapogatja meg Dor karját szemérmetlenül. Hát nem hihetetlen egy nőszemély? - Csak mert épp keresek egyet. Vagy már Raelynnel edzel? Tényleg, milyen értelemben is vagytok barátok? Barát-barát, vagy...? - Te jó ég, ez a nő még nálam is többet beszél.
- Azt kétlem, hisz Rae-nek... - kezd bele egy mondatba Wilson, de tartva attól, hogyan akarja befejezni, hamar a szavába vágok.
- Na jól van, nekünk most már mennünk kell, mert kihűl az ebédünk – rángatom el Doriant a zakkantak gyűrűjéből, át a termen, ki az udvarra, ahol végre ismét magunk lehetünk.
- Én mondtam, hogy dilisek – vonom meg a vállam, és küldök felé egy bocsánatkérő pillantást. Aztán leülök az egyik üres padra, a zacskó kaját pedig elénk teszem az asztalra. Ez egy kissé meredek volt. Lisa elképesztően pofátlan, a hadnagy pedig... lefogadom, hogy Adamet készült megemlíteni, ami elég kellemetlen lett volna, hisz Dorian még nem tud róla, hogy papíron egyelőre még házas vagyok. Tekintve, hogy mélyebb témákba még nemigen mentünk bele, és nem volt alkalmam elmondani. Tartok tőle, hogy elriasztanám vele, ha idő előtt beavatnám a sztorimba.
- Hogy van a bátyád? - érdeklődöm, hiszen az említett testvéren kívül még én sem tudok sokat róla. Közben elkezdem kicsomagolni a mexikói kaját, és magamhoz is veszek egy minitakót. Abban a pillanatban pedig egy női hang zengi be a helyet, amint a diszpécser egy tűzesethez szólítja fel a tűzoltókat. Várok egy kicsit, hogy a meló vajon rám is vonatkozik-e de úgy tűnik, egyelőre szabad maradok. Valószínűleg hívtak már egy közelebbi mentőkocsit a helyszínre.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Jún. 17, 2018 6:12 pm


raelyn&dorian

Kellően be vagyok rezelve a határaimat illetően. Voltam olyan baromarc eddigi éltemben, hogy fejjel menjek a problémának és tegyem a dolgomat, még ha az közel sem a jó kategóriába tartozott. Nem kellett kétszer kérni, hogy váljak énem legrosszabbikává, mert zokszó nélkül megtettem. Mentségemre szóljon, valahol a bennem lévő irányítópult emberi kapcsolatok részében elnyomódtak a gombok és azóta is próbálom őket egymáshoz kötni, azonban a végeredmény még várat magára. Addig pedig ilyen defektes balfék Juan leszek végeláthatatlan pofázással és magyarázkodással. Most pedig itt állok, kitárva szívem-lelkem egy különleges hölgyeménynek, bizalmat szavazva neki és reményeket fűzve hozzá, hogy még van esélyem a dolgaim rendbetételéhez. Mindezeket úgy megtapasztalva, mintha életem legnagyobb szerepére készülnék, holott csak az őszinteségre játszom. Újra belebonyolódunk az őrültségtől nem mentes témáinkba és mire már a fejemhez kapok, már azt ecsetelem, hogy rablóként milyen hiányosságokban is jeleskedek, és könnyedén veszem fel a hülyeség fonalát is. Ezen fellendülve hozakodok elő az elrablásának témájával meg valami szegről-végről összekapart és egyáltalán nem létező banda gondolatával, akikről úgy beszélek, mintha legalább évek óta az ő csapatukat erősíteném. Raelyn egyből kapcsol, én meg nem vagyok rest adni a lovat a téma alá és tovább ecsetelni annak részleteit, hátha ez elvonja a figyelmemet zavaromról.
- Tartok is tőle rendesen! Mármint ez hatalmas felelősség, és ha kitudódik, hogy elkóboroltam a csordától a saját utamat járni, biztos a formás hátsóm bánja majd a dolgot. – grimaszolok egyet, végül azonban a folytatást is ennek szellemében teszem meg. – Remélem, számíthatok a titkom megőrzésére, tekintettel, hogy az első alkalmam vagy. – vonom fel a szemöldökömet, a szemeim pedig szórakozottságról árulkodnak, mert bár sokan pályáznak arra, hogy eltegyenek láb alól, kétlem, hogy éppenséggel egy ilyen csapat járna sikerrel. Ha már úgy döntöttem, tovább haladok ezen a kacifántos ösvényen, akkor nem szeretnék elsiklani olyan részletes információk felett, mint az utazásunk körülményei, ezen belül az ülésrendek állapota. Örömmel ajánlom fel az ölemet, mint kényelmet biztosító ülőalkalmatosságot, és nem úgy hangzok, mint aki bármi áron le akarna tenni erről a lehetőségről, még ha egy kihalt buszon utazunk hármasban a sofőrrel, akkor sem. Nem okoz csalódást, amikor szinte beleegyezését adja az egészbe, és a mosolyom még szélesebb ívet ölt fel arcom mentén, ahogyan eljátszom a gondolattal, miszerint akkor egész napos buszos kalandot tartok vele ha ez a verzió lép érvénybe.
- Húha, ez azért valljuk be egészen meredeken hangzik. Lehet akkor már ott elkezdelek fogságban tartani a biztonság kedvéért. – gondolkozóan hümmögök egyet, végtére is nem lenne szerencsés megkockáztatni, hogy elessen vagy éppen más karjai között kössön ki. Még a végén meg kellene harcolnom az engem illető címért, és bármennyire is bulinak hangzik, egyáltalán nem az eltörni más emberek karját.
Ha nem kint az utcán lennénk, büszkén verném Tarzan módjára a mellkasomat, amiért én is elég vagyok a velem szemben álló istennőnek, de most egyelőre csak elvigyorodok és hagyom, hogy arcom vonásai is ennek a boldogságnak legyenek kitéve. Öregem, olyan mintha jegyet váltottam volna egy érzelmi hullámvasútra és éppen fent ragadtam volna a legtetején, ahol csak várhatok merre ér véget az én kis járgányom következő megállója, reménykedve abban, hogy nem esek le a francba.
Programunk folytatása előtt változások állnak be, én meg olyan lelkesen kapcsolódok bele a beszélgetés menetébe, hogy lenyomok egy félreérthető monológot, amibe csak egyre mélyebbre süllyedek a folytatás által. Látom, mennyire szórakoztatja őt és legszívesebben beásnám magamat a földbe, de ehelyett kihúzom magamat, mint egy jóllakott napközis és megemberelem a vonásaimat is ezzel egyetemben.
- Ja, hát szóval érted.. – dörzsölöm meg a tarkómat. – Tudok várni, ezért nem fogok elmenni. – teszem még hozzá, de már olyan mindegy mit szövegelek, akkor is ugyanott kötök ki, így csak hagyom, hogy sodródjak az árral és égessem be magamat még ennél is jobban. Szép volt Dorian Jason Lester! Jutalmad egy nagy füles, meg egy életre szóló idiótaság. Jó szórakozást hozzá..
Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki is bemutasson bárkinek, főleg ha egy olyan nőről beszélünk, aki nem akárki számomra. Így hát megállok egy pillanatra, hogy felmérjem az esélyeimet, mert ugyebár a foglalkozásomról nem sokat szövegelhetek, meg hát van egy-két dolog, melyet a hölgyeménnyel sem osztottam meg, így olyan sok témám nem lesz azon kívül, hogy köszönök: Csá! De mint minden jól nevelt férfiember, én sem futamodok meg az akadályoktól, noha azért kell valami biztató szöveg az itt dolgozó angyalkától, mert jobb félni, mint megijedni. Elvileg. Fel is vázolja nekem édesen a lehetőségeket és az elsőt le is szavazza, mielőtt bármilyen ellenkezésbe vagy éppen érvelésbe kezdhetnék mellette. Bevallom, nem szívesen várnék még itt idekint, meg hát az egészséges kíváncsiság azért bennem is megvan, így ha már engedélyt kaptam a bemenetelre, akkor nem fogok csak itt kint ácsorogni és billegni, mint szarka a tökön, ha nem feltétlenül muszáj.
- Jól leszűkítetted a lehetőségeimet, de akkor meg is van a nyertes. – állapítom meg semmilyen ellenvetéssel a hangomban, végül megindulunk befelé.
- Gondolod képes lennél rá? Mindig láthatatlanságra vágytam. Tudod mennyi taslit kaptak volna már páran? – vigyorgok, mint egy kisgyerek ajándékosztás idején, de tudom, hogy ez a verzió most nem játszik, bármennyire is fáj azért a pofonokért a szívem. Nem mintha így szemtől-szembe nem tenném meg szívesen egy szemernyi bűntudat nélkül. Éppen kezdeném feldolgozni első körben a környezetem berendezését, végül pedig a többi személy gondolatát, amikor egy puszival leszek gazdagabb, én meg lefagyok, mint valami..baszki, összehasonlítási alapom sincsen, annyira kiesett az adás a padláson.
- Igazán bejön ez a jutalom puszi Doriannak dolog. Minden mérföldkőnél kapok egyet? – érdeklődök felkészülve a legjobbakra. – Csak tudod, nehogy elfogyjon hirtelenjében a bátorságom. A tudomány kedvéért. – teszem hozzá a félreértések elkerülése végett, majd átkarolom őt, hogy nehogy a lábaim az ajtón kívülre vigyenek, ha már idáig megtettem az utat.
- Vezess királynőm és mutass be népednek! – szórakozva térek ki első programunk egyik témájára, miszerint uralkodásunkat ketten hajtjuk végre.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Jún. 09, 2018 1:43 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Nem vagyok a nap huszonnégy órájában, az év háromszázhatvanöt napján egy komolytalan, zakkant tyúk, időről időre hajlamos vagyok némi komolyságot is produkálni, de tény, hogy nem arról vagyok híres. És nem egyszer előfordult már az életemben, hogy egy-egy tréfás(nak szánt) megjegyzésemet el kellett magyaráznom valakinek, mert az illető nem értette a poént. Az meg azért elég lehangoló tud lenni. Aztán vannak azok, akik elmosolyodnak, velem nevetnek ugyan, de a tekintetük azt tükrözi, hogy „hát ez a csaj nem százas”. Meg persze azok, akik a színjátékot megkerülve simán csak elküldenek a francba már a puszta nézésükkel. Doriannel bezzeg, megint csak azt érzem, mint a zsák meg a foltja... Két pillanatok alatt visszarázódtunk a folytonos poénkodásba, komolytalanságba, de mi többnyire így kommunikálunk egymással, és azt hiszem, mindketten kiélvezzük, hogy ezt megtehetjük az imént felsorolt variációk nélkül. Önmagunkat adjuk, és megértjük egymást.
- Értem én, újítónak számítasz a szakmában. Egy feltörekvő újonc vagy. Szakítasz a hagyományos módszerekkel, és kifejleszted a saját stílusod. Ha engem kérdezel, a buszozós variáció sokkal királyabb és fantáziadúsabb – kacsintok rá, és az arcomra ragadt vigyor csak szélesebb lesz, amikor levázolja, hogyan is képzeli el a tömegközlekedéses kalandunkat.
- Még az is lehet, hogy oda ülök – bólintok, ezúttal sejtelmesen somolyogva. - Igazad van, bármi megtörténhet. - Értek vele egyet, majd rövidke szünet után folytatom. - Az is lehet, hogy csak kapaszkodós hely jut, a sofőr pedig hirtelen lefékez, és el kell kapnod, hogy ne essek rá másra – bővítem tovább a buszozás lehetséges forgatókönyveinek listáját. Én mindenesetre kétlem, hogy csalódott lennék, ha lenne olyan pimasz, hogy elfoglalja előlem az egyetlen szabad ülőhelyet. Ahogy azt ő is elmondta, egyszerűen megoldhatnánk ezt a problémát is.
A bizalommal kapcsolatos kérdése érthetően csak az adott szituációra vonatkozott, de a válaszom hangsúlya és a pillantásom elárulja a számára, hogy én ennél többre céloztam, és látható megkönnyebbüléssel veszi ezt tudomásul. Ritka komoly pillanat ez közöttünk, ami hamar el is illan, mégis, úgy érzem, ezzel egy lépést tettünk előre, hogy szorosabbá fűzzük, és őszintébbé tegyük a kettőnk között alakuló kapcsolatot, ez pedig halovány, de örömteli mosolyt csal az arcomra.
- Nem mintha hiányolnám a partnereket melléd. Beérem én az egy személyes elrablómmal is – vonom meg a vállam, ahogy kimagyarázza a számomra elsőre értelmetlenül csengő elszólást. Megesik ez, amikor az ember annyi marhaságot hoz össze, mint mi, de a szép az, hogy képesek vagyunk faarccal értelmet adni annak is, aminek nincs.
- Áhhh... - egy pillanatra belém akad a nevetés, ahogy felfogom, mit is magyaráz az állóképességéről, de aztán mégis felkacagok. - Ühüm – bólogatok szaporán, közben igyekszem rendezni az arcvonásaimat, és mondhatni ösztönösen végigfut rajta a pillantásom. - Ez tök jó. Az sosem hátrány, ha sokáig ki tudsz tartani valamiben – állapítom meg nagy bölcsen, de közben az orrom apró ráncba szalad a visszafojtott vigyorgástól.
Mivel nem szívesen veszíteném szem elől a következő másfél-két órában, ameddig még a tűzoltóság foglya vagyok, előhozakodok a nagy ötlettel, hogy tartson velem, és ebédeljünk odabenn együtt. Dor azonban habozni látszik, úgyhogy hamar kézbe is veszem az irányítást, mielőtt esélye lenne határozott nemet mondani. Megint annyira aranyos, ahogy itt izgulni kezd a bemutatkozás miatt. Pedig én nem gondolom, hogy ez olyan nagy dolog lenne. Ahogy a folyosóra érünk, megtorpanok, és szembe fordulok vele.
- Ezek csak egy rakás idióta – mondom ezt a legjobb értelemben, szívem minden szeretetével. - Nem kell izgulni. Nálam nincs harciasabb. És ha csak csúnyán néznek rád, szét is rúgom a hátsójukat – vigyorgok ártatlanul, ellensúlyozva az elhangzottakat. - Figyelj, én úgy látom, hogy két lehetőségünk van. Az egyik, hogy hagylak odakinn várakozni még további másfél órát, és akkor nélküled kell elpusztítanom az összes kaját... Eeeeh! – adom ki a jellegzetes, nyekergő szerencsejáték hangot. - Rossz válasz! A másik, hogy bemegyünk, bemutatlak, aztán leülünk enni az udvaron. Ott ilyenkor nincs senki. Nem kell velük beszélgetni sem – vonom meg a vállam. - De mégse mászkálhatok körbe itt veled úgy, mintha láthatatlan lennél, nem igaz? Na gyere! - lököm meg kicsit a vállammal, ahogy mellé lépve ismét megindulok, mutatva az utat. Ám a következő pillanatban ismét szembe fordulok Doriannel, és egy puszit nyomok az arcára.
- Nyugi, a srácok jófejek. - Nem tudom, az izgatottsága milyen arányban valós, mennyire játssza meg, de ez így számomra jó indok volt, hogy kapjon egy cuppanóst. Olyan édesen viselkedik ma folyamatosan, hogy kijárt már neki.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Pént. Jún. 08, 2018 10:32 am


raelyn&dorian

Ismertem egy tagot, aki állandóan ilyen motivációs szarságot hallgatott. Menni fog. Erős vagy. Elszánt vagy. Mindezt valami kegyetlenül idegesítő női hang hozta a tudtára és egyfolytában azt ecsetelte, hogy nála ez működik. Most először érzem azt, hogy jó lenne az a női hang a fejemben és bátorítana egyes dolgok megtételére, mert totál nem vagyok ura a helyzetnek. Jelen pillanatban egy kisiskolás szintjén ragadtam, aki attól a gatyájába csinál, hogyha egy nővel szemkontaktust vált, nemhogy még igyekezzen is lenyűgözni az ellenkező nemet. Most viszont félre kell dobnom ezt a gyermeteg énemet, hogy érett és felnőtt férfi módjára javítsak a már egyszer elrontott esélyemen, ami miatt itt tartunk. Egyáltalán nem áll jól a szénám, de legalább otthonosan mozgok a hülyeségeim területén, melyekből ismételten Raelyn sem maradhat ki.
Megérkezése óta valami különleges burokba került az agyam és nem tudom onnan semmilyen módszerekkel sem kiszabadítani. Mindazonáltal felettébb jó jelnek találom, hogy még hajlandóságot érez a meghallgatásomra vagy éppenséggel felveszi a fonalat, ha én újabb oltári baromságot hozok a tudtára. Rettentő zavarban vagyok és ez nagyon is új nekem, mert eddig játszottam itt a kemény legény akciófigurát, most viszont olyan embernek igyekszem eladni magamat, aki fontossá vált számomra, és akit egyáltalán nem szeretnék elveszíteni szem elől. Önmagamhoz híven magyarázkodok vagy éppen becézéssel élek irányába, melyre reflexszerűen visszakérdez, én meg bólogatok, mint azok a kutyafigurák az autók fogságában, mielőtt tovább lendülhetnénk ittlétem okára vagy a felettébb kacifántos magyarázatom kivesézésére. Ha már előjött a nagy varázslói énem, akkor ezen a vonalon vágom ki magamat a helyzet kellemetlenségéből és olyan ígéretekkel hozakodok fel, amiket rendszerint igyekeznék betartani mindkettőnk kedvéért. Őszintén bejön, hogy mosolyog vagy éppenséggel a nevetését hallom egy-egy hozzáfűzött kommentár után, mert ezek a reakciók engem is hasonlóképp tejbetök féle vigyorgásra késztetnek. Legyen az bármilyen idióta kinézetű is.
- Akkor azon leszek, hogy a továbbiakban se változzon ez a helyzet.  – összegzem ennyivel az elhangzottakat, de én sem próbálok már meg mindent komolytalannak felfogni, bármennyire is könnyebben tudok abban a témában lavírozni.
Ahogyan előkerülnek az elrablásának körülményei, próbálok olyan képet köré teremteni, amelynek valóságalapja közel sem ennyire összetett vagy éppenséggel valódi. Burkoltan beszéltem csak erről, mégis nemes egyszerűséggel veszem át a rablópandúr szerepét és regélem el neki terveim működésének részleteit.
- Kétlem, hogy létezne.  – mosolyodok én is el ennek a hatására. – De ha igen, biztosan előkerülnének benne a fekete furgonos egyedek, akiket említettél. Szóval én pont nem ez a fajta görény vagyok.  – mentem ki magamat, mintha valami áldott jó lélek lennék, de azért mindennek van határa is meg vége is, én meg mostanában egyre inkább szabom meg a korlátaimat vagy meglehetősen azon igyekszem, hogy eltávolodjak múltam kellemetlenségeitől.
- Állati romantikus lesz. Tömegnyomor, kátyúk és alig fellelhető férőhely. Az is lehet, hogy csak egy szék lesz, és az ölembe kell ülnöd. Bármi megtörténhet.  – vázolom fel neki ezt a több ízben sántító jövőképet, azonban az meg sem fordul a fejemben, hogy udvariasan átengedjem neki a helyet, vagy ha mégis, én inkább élnék azzal a verzióval, amit az imént a tudtára is hoztam. – Értékelem.  – megkönnyebbült sóhajt hallatok a bizalom-kérdés kapcsán, ami közel sem megjátszott, mert tényleg annyira nyugodtnak érzem magamat, mint amennyire kívülre mutatom.
Pillanatnyi időre tekintetemet a cipőm orrára szegezem és így vigyorodok el a kérdésének hatására, mielőtt felnézhetnék újra rá. – Csak egy elszólás volt. Egyedül dolgozom. Viszont biztos vannak nálam profibbak is, akik nem hinném, hogy örülnének, ha én a csökkentett módban mutatványoznék az ő dolgaikkal. Mintha másolnám őket vagy mi.  – zavartan engedem el fantáziámat, amelynek kóborlása érdekes dolgokat vet fel és amely kapcsán bebiztosítom helyemet a nem normálisak közösségében. – Szóval csak én vagyok, meg az előbb elhangzottak.  – teszem hozzá végül, mert eszem ágában sincsen fejben felvázolt programjaimat egy harmadik kerékkel vagy éppenséggel egy egész focicsapattal tölteni. Mindezeket összegyúrva teszem fel a nagy kérdést, amire reményeim szerint pozitívabb kimenetelű válasz érkezik, de mégis mintha gondolkozóba esne. Ez viszont könnyedén taszítja mélységbe azt a fene nagy bizalmamat, a magyarázatra viszont közel sem számítok. Meglepettségem biztosan eluralkodik vonásaimon, mégis összeszedem magamat és kinyögök valami értelmében összeszedett választ.
- Semmi akadálya. Az állóképességemmel nincs probléma.  – vágom rá szinte ösztönszerűen, mire felfogom mit is mondtam. Ökör. – Itt állok én naplementéig, napfelkeltéig, amíg szükséges.  – hadarom el, de fejben már egy jó nagyot behúztam magamnak.
- Én szeretem, de bemutatni? Biztos jó ötlet ez?  – annyi kérdés fordul meg a fejemben, az események viszont felpörögnek és magukkal sodornak, majd mire észbe kapok, már a bejárat felé vesszük az irányt. – Akkor lássunk neki.  – egyezek végül bele, de azért enyhén visszafogottan és csendesen érdeklődni kezdek, amíg kettesben vagyunk.
- Totál izgulok. Mi van, ha utálni fognak? – hozakodok elő ezzel a kérdéssel, mintha éppen most készülnénk bevallani a szülőknek a kapcsolatunkat, tudtában azoknak az információknak és pletykáknak, melyek rólam keringenek. – Kevésbé harciasak, mint te vagy készüljek fel önmagam megvédésére?  – folytatom tovább az érdeklődést, mégis felkészülök minden lehetőségre, ami a következő percekben várhat rám. Egyébként ténylegesen izgatott vagyok a dolog miatt, hiszen Rae úgy döntött, hogy nem rejt el egy kő alatt, hanem bemutat élete jelentős szereplőinek.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Jún. 05, 2018 3:21 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Széles vigyorral fogadom, hogy tudomásul vette az erőfölényemet. Igazából persze nem gondolom, hogy tényleg így lenne, vagyis hogy nem lenne képes megvédeni magát velem szemben, ha akarná... de nyilván épp ezen van a hangsúly: ha akarná. Valamiért, úgy veszem észre, mindkettőnket szórakoztat a gondolat, hogy bármikor simán szétrúghatom a hátsóját, pedig igazából nem tervezek ilyet. Aztán ki tudja! Lehet, hogy egyszer majd tényleg egymásnak esünk egy életre-halálra harc keretein belül. Hmm...
- Mentős angyalka, mi? - nevetek fel kicsit a megfogalmazáson, és azt hiszem, jól észrevehető, ahogy percről percre engedek fel ismét vele szemben. Akárhogy is végződött az a múltkori találka, a közöttünk lévő kémia – vagy bárminek is nevezzük – még mindig működik, és ugyanúgy egyszerűen csak jól érzem magam a társaságában, semmiségekről dumálva is. Ráadásul, be kell ismernem, nagyon aranyosnak találom, ahogy láthatóan töri magát, és enyhén zavarban van, miközben tényleg igyekszik kimagyarázni magát, és jóvátenni a múltkorit.
- Szerintem ez nagyon jól hangzik – bólintok határozottan, de még mindig mosolyogva, miközben az arcát fürkészem. Bevallom, kicsit meg is lep vele, hogy az iménti ígérete alapján szeretné az őszintén oldalát mutatni felém, de jól esik, mert ezzel azt sugallja, hogy valóban komolyan vesz engem, és azt, ami közöttünk alakul. Mert alakul valami, ez egyértelmű. És ha tudunk nyitottabbak lenni egymással, akkor máris jó irányba haladunk. - Tényleg, értékelem, amit mondasz... és a szemeim is hálásak lesznek, amiért megkíméled őket – nevetek fel ismét, de a tekintetemből kiolvashatja, hogy a tréfálkozás ellenére is komolyan gondolom a szavaimat.
Ahogy felhozza az ötletet, hogy magával vinne, azonnal kíváncsivá válok, de nem én lennék, ha nem ütném le a magas labdát, és nem kötnék bele abba, ahogyan a dolgot megfogalmazta.
- Elrablók luxuskivitelben? Létezik ilyen műsor? - vigyorodom el. Én igazából már semmin nem lepődöm meg, amennyi szennyet levetítenek naponta a tévében. Simán előfordulhat, hogy komolyan külön műsoridőt szánnak annak is, hogy ilyen fontos tudnivalókra is megtanítsák a közérdeműt.
- Hmm... buszozás meg metró? Ne is mondd tovább, engem máris elvarázsolt az együtt zötyögés gondolata! - Hazudtam, igazából még kíváncsibb vagyok, mint eddig, hogy mégis milyen helyre akar elvinni, amit nem hajlandó előre elárulni. De sebaj! Így izgalmasabb. - Bízom benned – bólintok, némileg talán magamat is meglepve, mennyi őszinteség rejlik ebben a rövidke mondatban. Alig ismerem még Doriant, és eddig leginkább a lelépős énjével találkoztam, de mégis így van: teljesen megbízom benne, és nem csak a nap további alakulására vonatkozóan. - De... milyen többiek? - ráncolom végül értetlenül a homlokomat, mert most kapcsolok, hogy nem vágom, kik azok a többiek, akikre nem akar szégyent hozni. Talán csak a rejtélyes megfogalmazás teszi, hogy nem tudom rendesen értelmezni a mondatot.
Valójában egyértelmű igent még nem mondtam a meghívására, és amikor konkrétan rákérdez, hogy csatlakozom-e, előbb csak sejtelmesen elmosolyodom, húzva kicsit az időt, aztán előveszem a zsebemből a telefonomat, és a képernyőre pillantok.
- A helyzet az, hogy még van úgy... másfél óra a munkaidőmből, ami alatt még simán bele is fér egy-két hívás... Szóval egyelőre még nem vagyok szöktethető. De ha tudsz még egy kicsit várni rám... akkor szívesen elbuszozok veled a naplementébe – mosolyodom el, és most őszintén remélem, hogy a korábbi szobrozása során még nem szállt el minden türelme, mert tényleg szeretnék vele tartani. - Viszont amíg nem jeleznek ismét, hogy dolog van... addig elvileg van egy kis időm ebédelni – zörgetem meg felemelve a tacót és burritót rejtő tasakot. - Velem tartasz? Nem tudom, hogy szereted-e a mexikói kaját, de egy seregre valót vásároltam mindenből, és egyedül úgysem tudnám mindet megenni. Közben körbe is vezethetlek a laktanyán, és bemutathatlak a srácoknak, szóval nem kellene idekinn várnod rám. Mit mondasz? – meresztek rá édes cica-szemeket az ajánlat mellé. Aztán egy kicsit rámenősebbre váltok, belé karolok, és vonszolni kezdem befelé, hogy ne is legyen ideje túl sokat gondolkodni a dolgon.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Jún. 03, 2018 10:33 am


raelyn&dorian

Sosem úgy ismertek, mint a nagy gesztusok vagy a meglepetések emberét, most mégis magamra kell öltenem valami emberibb oldalamat és normalitást mutatni olyan dolgok iránt, melyeket eddig nagy ívben igyekeztem elkerülni. Nehéz velem, de rájöttem, hogyha könnyebb utat akarok biztosítani olyan embereknek, akik jelentenek is valamit számomra, akkor muszáj valamit alkotnom ennek érdekében. Ezért is vállalom be a kellemetlen meglepetés szerepét Raelyn munkahelye előtt és várakozok ameddig csak szükséges, hogy bocsánatkérésemet szavak helyett, leginkább tettekkel bizonyítsam be. Kimondani mindig nehezebb volt ilyen dolgokat és őszintén bevallom számomra ezek már fikarcnyit sem jelentettek, hogyha csak kimondott és manapság üres ígéretekként érkeztek. Mostanában sokat pofáznak az emberek, így szeretlek, úgy szeretlek, másnap meg azt sem tudod hogy hova tűnt az eddig imádatod tárgyaként emlegetett személy, mert bár kinyögte azt a bizonyos szót, többet ennél nem tudott volna adni. Ezért is vagyok annak a híve, hogy inkább cselekszem, mintsem magyarázzak másnap reggelig olyan dolgokról, amelyeket nem érzek teljesen biztosnak.
Nem kell sokat várakoznom, mégis egy egész örökkévalóságnak élem meg ezt a pár percet. Egyrészről várom, hogy felbukkanjon, másrészről viszont kibújnék a magyarázkodás alól, de tudom, hogy ez az egyetlen esélyem jelen pillanatban. Összeszedem magamat és lerázom a gyermeteg viselkedés álcáját, hogy határozottságomat megint a már eddig is sokszor használt és néha jól bevált lazább énemmel vezessem tovább.
- Minden jel erre utal. – erősítem meg az eddig már több oldalról is körbejárt ténymegállapítást, hogy ittlétem nem csak egy újabb sehova nem vezető eszmefuttatás része, hanem tényleg okkal érkeztem. Rettentő kínosnak érzem magamat ebben a számomra közel sem hétköznapi szituációban, amelyet többé-kevésbé kezelni sem vagyok képes normálisan. Azt sem tudom, hirtelen hogyan vágjak bele. Legyek lényegre törő vagy húzzam a dolgot, amíg lehet? Nem értem az emberi kapcsolatok összetettségét, mégis most teljes életnagyságban igyekszem helyt állni ebben. Szerencsére ő tovább vezeti beszélgetésünk menetét, ez pedig valamennyire könnyedebbé teszi a folytatást számomra is.
- Sosem áltattam volna magamat az ellenkezőjével. – jelentem ki, végül ezen felbuzdulva választom a folytatást. - Tisztában vagyok azzal, hogy kivel van dolgom, így meg sem próbáltalak volna fenyegetni. Múltkor egészen részletesen kifejtetted hányféleképpen tudnál megsemmisíteni. – egy mosollyal ajándékozom meg, mielőtt lepillanthatnék a kezemre, amelyet ő foltozott össze még korábban. – Ja, egyben van. Valami mentős angyalka múltkor megdobott pár pirulával meg egy-két jó tanáccsal és úgy tűnik hatással voltak rám a szavai. Nem ártana megköszönnöm neki, igaz? – hozakodok elő a kérdéssel, mégis egy percre sem tévesztem szem elől beszélgetőpartneremet. Hogyan is tudnám? Valami megmagyarázhatatlan módon nem csak a jó tanácsok meg a gyógyulásom érdekében kapott gyógyszerek lettek rám hatással, hanem ő is. Talán pont ezért teperek ennyire bénán, hogy érdeklődését továbbra is fenntartsam saját magam irányába vagy keresem a társaságát, amennyire csak lehet.
Megígértem magamnak, hogy most igyekszem őszintébben kezelni a dolgokat és felé is ugyanígy járok majd el. Kezdetben vallomást teszek viselkedésemről, amelyet biztos vagyok benne, hogy már sejtett ő is, de azért jobbnak láttam megerősíteni ezt a jól látható és egyben közel sem szerencsés tényt. Nem feltétlenül erre a válaszra számítottam, sőt a fejemben már hatvan féle módon küldött el melegebb éghajlatra, utánam meg egy egész természeti katasztrófát, ami csak az én fejem felett lebeg büntetésként, ennek ellenére egészen jól reagálta le a korábban történteket, és talán pont emiatt érzem magamat kevésbé feszélyezve a helyzet komolyságától. Azért kiérződik, hogy valamennyire megsértettem, de ennek élét igyekszik ugyanúgy komolytalansággal elvenni és ezért baromira hálás vagyok neki. – Felfogtam, és nem áll módomban ezek után tovább veszélyeztetni a látásodat. Igyekszem inkább arra az oldalra ráfeküdni, hogy a legjobbat hozzuk ki a defektjeinkből. Amúgy is már kezdett lejárt lemezként működni az egész eltűnős műsorszámom. Talán ideje lenne beújítanom az ellenkezőjét. Több maradás lenne benne és ugyanúgy több inkább elmondom mi a fene bajom van, mintsem elhúzom a csíkot szisztéma. Mit szólsz? – érdeklődöm meg tőle, de valahol komolyan is gondolom az elhangzottakat. Ha kell, leragasztom magamat erre a szent helyre és úgy váltom valóra elképzelésemet.
Nem gondoltam, hogy csak a megjelenésemmel kellene szórakoztatnom őt, így egy program – vagy több – is körvonalazódott ki a fejemben, amelyre örülnék, hogyha elkísérne, mégis a döntést kezdetben ráhagyom. Megértenem a nemleges választ is, de ennek ellenkezőjét kapom és nem bírom ki, hogy ne vigyorodjak el a feltételezéseken, amelyek az elrablásának körülményeit foglalnák magukba.
- Azért ennyire nem vagyok benne az Elrablók luxuskivitelben műsorában, szóval most csak a szóbeli ígéretemmel kell egyelőre beérned. Tipikusan az a rosszfiú leszek, aki kocsi hiányában a tömegközlekedést használja fel ördögi tervéhez. – biggyesztem le ajkaimat szinte bűntudatot színlelve ezzel. – Nem nagy szám, jól tudom, de hogy ne hozzak szégyent a többiekre, ezért nem mondom el, hova is megyünk pontosan. Tökéletesen tisztában leszel az egész folyamattal, de a továbbiakban bíznod kell bennem. – teszek még egy lépést közelebb hozzá, és egy pillantok le a barna szempár tulajdonosára. – Ez esetben is csatlakozol hozzám?

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Május 27, 2018 11:41 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Meglepetésként ér a kép, ahogy a laktanyához visszatérve Doriant találom szobrozni az épület előtt. Volt egy kellemes délutánunk együtt, ami számomra az elharapott búcsúzás ellenére is kedves emlék maradt, és hazugság lenne azt állítani, hogy nem reménykedtem legalább egy picikét abban, hogy valamikor még újra látom. Főleg mivel ő maga is ezt ígérte. De kiindulva abból, hogy a pasinak szokása fantasztikus lelépéseket produkálni, meg nem is kimondottan egy türelmes típusú embernek ismertem meg – elég csak a legutóbbi szituációra visszagondolni, amikor kiérkezve a hívásához azt kellett látnom, hogy majdnem leharapta „szegény” Frank bácsi fejét – tehát a lényeg, hogy eszembe sem jutott volna, hogy egyszer csak megjelenik itt, és aztán türelmese ácsorogva vár majd rám. Hamarabb feltételeztem volna azt, hogy ismét elütteti magát egy idős emberrel, vagy mondjuk kiugrik egy csapat száguldó bringás elé, hogy aztán megint személy szerint engem hívjon segítségül, vagy valami hasonlóan agyafúrt próbálkozással érjen utol, mint ezt.
- Tehát ezek szerint tényleg rám vártál – állapítom meg egy aprócska, nem túl hatásosan elfojtott mosollyal, mikor kijelenti, hogy megkönnyebbült, amiért a jelenlétem igazolta, hogy nem rossz helyen álldogált eddig.
- Iiigen, egy cseppet úgy hangzott, mintha arra játszottál volna, hogy rám hozd a frászt – felelem tréfásan, és kicsit fel is nevetek, mielőtt folytatnám. - Na, nem mintha ennyivel meg tudtál volna ijeszteni. Ahhoz előbb kell felkelned, haver – vonom fel a szemöldököm. Aztán a levegőbe emelt mancsai felé bökök az állammal. - Látom, már jobban van a karod. Ennek örülök – jegyzem meg ezúttal minden gúnyt és élcelődést mellőzve, teljesen őszintén.
- Igazából... a normálatlan viselkedéseddel nincs is semmi bajom – ismerem be ismét elmosolyodva, majd halkabbra veszem a hangomat, és kicsivel közelebb hajolok hozzá, hogy így is jól halljon, mintha valami titkot osztanék meg vele. Tulajdonképpen így is van. - Szerintem jól rezonál a saját defektjeimmel – a mondat végén apró grimaszba ráncolom az orrom, aztán újra felegyenesedem. - Csak a hirtelen eltűnéseid az, amihez nehezen szokik hozzá a szemem... és félő, hogy hosszútávon a látásom kárára megy... vagy valami hasonló  – ingatom a fejemet egy sóhajjal. Kicsit talán túldramatizálom a dolgot, de amúgy tökre igazat beszélek. Kedvelem Dort, úgy ahogy van, és ezt nem is igazán próbálom leplezni, régen kinőttem már abból az óvodás korszakból (vagy kór-szakból), amikor szégyenlősen billegtem jobbra-balra azok a srácok előtt, akik tetszettek. Szerintem jobb mindig őszintének és nyíltnak lenni, akkor is, amikor épp rám jön az öt perc, aztán akik el tudnak viselni így is, azokat elvileg megéri közelebb engedni. Tetszik, hogy Dorian sokat dumál, ráadásul sok hülyeséget, tetszik, hogy zűrös... egyértelműen problémás eset. Tetszik az is, hogy szeret énekelni, imádja a bátyját, a maga módján ő is őszinte, csak olyan, mint azok a furfangos ajándékcsomagok, amiket youtube-on látni, amikor például egy aprócska ékszeres dobozt harmincöt nagyobb és nagyobb másik dobozba meg egy halom csomagoló papírba rejtenek. Szóval Dor is pont ilyen, ami a szívén, az a száján, csak egy rakás körítéssel, amiből az ember képes lehet kihámozni a rejtett igazságokat róla, ha elég figyelmes. Oké, nem ragozom tovább, csípem a srácot, és néhányszor talán az is mulattatott, hogy képes egy szó nélkül felszívódni valahonnan, de mostanra ez már nem annyira nyerő.
Az elrablási kísérlete hamar felkelti az érdeklődésemet, összeszűkült szemréseimen át kíváncsian figyelem, hová is vezet ez a beszélgetés. Legalább elismeri, hogy a múltkori viselkedése nem volt helyénvaló, amire közben egyetértően bólintok is egyet.
- Ezzel a „pár dologgal” már igazán meg is nyertél... éééés tényleg szívesen meghallgatnám azt a magyarázatot, de mégis hová akarsz rabolni? Ugye nem fogsz zsákot húzni a fejemre, és betuszkolni egy sötétített furgon hátuljába? - nevetek fel, ahogy felötlik bennem ez a merész feltételezés.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Május 26, 2018 3:02 pm


raelyn&dorian

Nem kevés nehéz dologgal kell szembenéznie az embereknek attól a pillanattól kezdve, hogy igazán felnőttnek vallja magát. Mindenki jön a saját baromságaival, a kötelességeid száma az egekbe szökik és legszívesebben teljes erőből fejjel a falnak rohannál, hátha azzal megállíthatod a végeláthatatlan folyamatot. Nekem, mint átlagos, harmincas éveit taposó férfiegyednek is megvannak a saját maga elmebetegségei. Több, mint egyes embereknek és kevesebb, mint másoknak, de nevezhetjük ezt bárhogy, a lényegen nem változtat, hogy magam kell birtokolnom és együtt élnem vele. Hazudnék, ha azt mondanám, nem tettem magamnak keresztbe - vagy másoknak - az élet különböző területein, de az őszinteség vagy az emberi kapcsolatokkal való szembenézés mindig is egy olyan dolognak számított, amitől menekülőre fogtam a dolgot. Nem voltam jó benne, így az időt sem pazaroltam, hogy megértessem a másikkal milyen is vagyok valójában vagy esélyt adjak neki, hogy eldöntse mennyire akar az életem része lenni vagy sem. Mert kijár nekik. Nem mindenkinek, de az arra érdemeseknek igen, hogy megtudják a teljes igazságot és aszerint mérlegeljenek, én pedig általában örömmel tagadom meg a másiktól ezt a lehetőséget, mint ahogyan legutóbb is tettem Raelynnel. Ő másnak hat, mint akikkel eddig összefújt a szél. Ha belegebednék sem tudnám megmagyarázni miért van ez, de abban a kis időben, amit együtt tölthettünk, már könnyen lejött mindez. Nem éreztem, hogy feszélyezne a társasága, egyszerűen könnyedebb volt, mint más női társaságban létezni. Olyan rendben volt az egész, és talán pont ezért csesztem is el a legvégén. Ilyenkor mikor a szénám jól áll, jön a belső idióta személyiségem és alkot meg pusztít, én meg szedegethetem össze a romokat, amik megmaradtak ezek után. Most viszont nem csak ezekkel a darabokkal akarok megelégedni, hanem újra egésszé szeretném összerakni a képet. Ehhez viszont az kell, hogy gatyába rázzam magamat és szembenézzek mindazzal, amit eddig félelmemnek címkéztem fel és hagytam elsodródni magam mellett, hogy kifogássá váljon az emberi kapcsolatokkal szemben. Első körben nem ártana valamilyen úton-módon a kapcsolatot is felvennem vele, ha már voltam olyan hígagyú, hogy ezt a legutolsó alkalommal kihagytam. Sosem volt erősségem a logikus gondolkozás és szerintem el is búcsúzhatok tőle, ha már ennyi év alatt nem sikerült elsajátítani. Megfordul abban a sötét erődben amit a többség az agy központjának nevezne, hogy megint valami őrültségbe keverem magamat. Úgyis a találkozásainkat ez jellemzi. Én baromkodok, ő megment, én menekülök. Micsoda csodálatos szappanopera és egyben katasztrófa alapot képezne ez egy filmnek, ha valaki rátenné a mancsát. Biztos a mai jóvágású tömegcsávókra csöpögő minden tizenéves ilyen kezdőlöketeket szeretne a lenni-nem lenni kapcsolatának. Bezzeg én! Tüntetek a változásért, mert lehet első lépcsőfoknak ez bőven elég, de ideje lenne szintet lépni és várni, hogy ez a fajta fejlődés majd a legvégén újra legurít az aljára vagy végre ott leszek, ahol lennem kellene. Miután átrágom magamat minden se füle, se farka ökörségen, ami megfordul az elmémben, összeszedem megmaradt bátorságomat és az irányt Raelyn munkahelye felé veszem, reménykedve abban, hogy a mai nap folyamán nem döntött az otthon maradás mellett vagy egyéb más indok, ami keresztülhúzhatná számításaimat. Az idő még fiatal, én meg visszafogom általában türelmetlenkedő lényemet és megvárom, hogy önként tűnjön fel valamelyik irányból, noha valami kezdeti izgatottság nem hagy egy percig sem nyugodni. Már éppen azon vagyok, hogy kézenállást hajtok végre és úgy járkálom körbe a tűzoltóság előtti placcot, amikor egy mentőautó jelenik meg és hamarosan a végzetemmel találom szembe magamat. Egy pillanatra kihagy az agy és pislogok, mint az a bizonyos nyuszi a réten, végül viszont felpofozom ezt a balfácán énemet és kinyögök valami értelmiségi magyarázatot is ittlétemre.
- Megfordult a fejemben, ami azt illeti, de most hogy teljes életnagyságban itt vagy, végre azt hiszem megkönnyebbülhetek. - mérem őt jelentőségteljesen végig, majd egy megnyugvásomat kifejező sóhajt is művelek mellé, mielőtt tovább evezhetnénk a múltkori eset történéseinek felhozására. Leszegem egy töredéknyi pillanatra a fejemet, majd bólintok, mintha ezzel bocsánatkérő tetteket sorakoztatnék fel egymás után, csak a jelentései éppenséggel félreértelmezhetőnek hatnak. - Fenyegetőnek hatott? Nem annak szántam.. - lendül két kezem védekezően a magasba, de össze kell szednem a gondolataimat, nehogy most még mélyebbre ássam a saját gödrömet. - Nem az erősségem a normális viselkedés, de ezt bizonyára már észrevetted. Fejlődő szervezet vagyok még az emberi normalitás talaján. - teszem még hozzá, végül a fejemet ingatom előszeleként mondandómnak.
- Épp ellenkezőleg! Ami azt illeti, jöttem hogy elraboljalak téged egy pár órára. Ocsmány módon viselkedtem a múltkor, de ha velem tartasz, elmagyarázom, meg vele együtt pár dolgot is. - vallom be ittlétem okát, a döntés viszont rajta áll, hogy érdemlek-e egy újabb esélyt vagy mehetek a francba a magyarázatommal. Azt viszont direkt kihagyom, hogy a másik esetben sem marad ki ebből az egészből, hiszen őszintén örülnék, ha velem tartana.  

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Május 26, 2018 1:34 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

- Hölgyem, tudja mozgatni a karját? - kérdezem meg a nőtől, miután minden mást megvizsgáltam rajta. Egy csúnya autóbaleseten van túl, de úgy tűnik, többé-kevésbé igen szerencsésen megúszta. A kocsi helyzetét és állapotát tekintve még az is csoda, hogy életben van, erre kiderül, hogy egy kis agyrázkódáson, meg talán egy törött alkaron túl semmi komolyabb baja nem lett. Mázlista. Én már csak tudom, szinte naponta, de legalábbis hetente hívnak kisebb-nagyobb közúti balesetekhez, nem mindenki jár ilyen jól. Ettől függetlenül persze beszállítjuk a kórházba, a biztonság kedvéért meg kell vizsgálniuk, talán benn is tartják éjszakára megfigyelésre a feje miatt, és valószínűleg kap egy csini kis gipszet is. Ám a mi munkánk csak a baleseti bejáratáig tart, onnan pedig már irány is vissza a tűzoltóság. A műszakból még mindig több óra van hátra, amihez kell az energia is, úgyhogy reménykedjünk benne, hogy jut időnk egy kései ebészszünetre is, mielőtt beérkezne az újabb hívás. A srácok elvileg összedobtak valami kaját a társaságnak, de ma elvileg Dawson feladata a konyhai robot, aki borzalmas szakács, túlsóz és túlsüt mindent, szóval úgy beszéltük meg Annie-vel, hogy visszafelé megállunk a kedvenc mexikói gyorsbüfénknél és felpakolunk burritóból és tacóból. Mentősként megállapíthatom, hogy ez ilyenkor életmentő lehet. Úgyhogy dupla adagot vásárolok. A kitérőnkkel együtt az út kicsit hosszúra nyúlik, főleg mert épp most kezd felélénkülni a délután forgalom. Ann sorban szidja is félhangosan a közlekedést, én meg hogy ne idegesítsem tovább, csak magamban mosolygok rajta. Ilyenkor örülök, hogy csak ritkán enged vezetni. Mivel csak pár hónapja, nem egész fél éve tértem vissza a munkába, ráadásul a körzetben abszolút újoncnak számítok, így ő a rangidős, övé az elsőbbség. Én meg csak lazulhatok mellette... nincs is ezzel semmi gond. Bár amikor végre visszaérkezünk a laktanyához, és Annie készül behajtani a parkolóba, majdnem rákiáltok, hogy „Vá-vá-várj!” mint egy eszelős, és csak a hősies akaraterőm tart vissza attól, hogy ne tapadjak két manccsal az ajtó üvegére, hogy alaposabban megnézhessem, ki szobrozik odakinn az épület előtt. Az szemeim azért kissé elkerekednek a meglepettségtől. Nem értem, mit keres itt Dorian. Mondjuk lenne egy vad, elvetemült tippen, hogy rám vár, csak nem értem teljesen, miért. Nem számítottam rá. Mondjuk ha legutóbb vette volna a fáradtságot, hogy elkérje a számomat, vagy bepróbálkozzon vele, hogy egyeztessen egy újabb randit – ha azt egyáltalán nevezhetjük annak, amit műveltünk. Meghívtam egy italra, jól éreztük magunkat, meggyőződtem róla, hogy kedvelem, és az a sejtésem támadt, hogy ez kölcsönös... aztán fogta magát, és lelépett. Madonna Like a Virgin-je kifogott rajta. Ha kicsit megerőltetem az agyamat, annak a racionálisabb felét, talán képes vagyok kikövetkeztetni, hogy a sürgős távozása valamiképpen kapcsolatban áll a csapat idegesítő kölyök felbukkanásával, bár az egésznek akkor sincs sokkal több értelme. Először kirángat a bárból, aztán meg azzal a szöveggel búcsúzik, hogy „fogsz még hallani rólam, ebben biztos lehetsz”, mintha fenyegetne... Haha, még vicces is lenne, de el kell ismernem, kicsit csalódott voltam. És őszintén, nem igazán hittem, hogy „hallok még róla”. Sokkal inkább elkönyveltem egy újabb Dorian Lester féle köddé válási mutatványnak. Abban elég jó a pasi.
Amint Ann leparkolja a kocsit, odalökök neki egy „mindjárt jövök”-öt, aztán az helyett, hogy vele tartanék az étkező felé, felmarkolom az ebédemet rejtő tasakot meg a többi holmimat, és kisétálok az épület elé.
- Mi a helyzet, cukifiú, csak nem eltévedtél? - teszem fel a kérdést, és összefonom a két karomat magam előtt. - Vagy jöttél betartani a fenyegetésedet, mi szerint „majd még hallok felőled”? - Az utóbbi szavakhoz fél kézzel macskakarmokat rajzolok a levegőbe, hogy emlékeztessem rá, mit is ígért nekem búcsúzóul. Úgy igazából dühös nem vagyok, inkább csak az agyát húzom, bár ha meg akarná magyarázni a múltkori szitut, azt nem bánnám.
- De ha egy újabb Houdini trükköt akarnál bemutatni, és kámforrá válni az orrom előtt, majd szólj rám előbb, hogy ne pislogjak – szúrom még oda egy apró, gonosz kis vigyorral.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Pént. Május 25, 2018 12:44 pm


raelyn&dorian

Mostanában kezdek meggárgyulni a rengeteg felismerés közepén csücsülve, amelyek szinte támadásként érnek, amikor nem számítok rájuk. Ez is lenne a lényege, nem? Számoljunk a következményekkel, ha már voltunk akkora marhák, hogy elvarrtunk minden szálat magunk körül, amelyek még segítségünkre válhattak volna. Kitolás volt magamat azzal hitegetni, hogy egyedül is menni fog, azt viszont még inkább annak éreztem, ha mást is magammal rántok az újból felélénkült múltbéli személyiségem által létrehozott útra. Nem voltam kellemes társaság, - nem mintha ettől bármikor is félni kellett volna, - így kerültem akit csak lehetett, hogy kevésbé utáljanak meg érte. Egyik mélypont követte a másikat, majd azon kaptam magamat, hogy legszívesebben a falat fejelném át, mert a fejemben lévő gondolatok úgy zsongnak, mintha valami kicseszett őrültekházának a kantinjában lennék. Hogyan lehettem volna így valakinek a támasza, amikor önerőből a földre kényszerítem saját magamat? Kérdés, amire a válasz homályosan érkezett csak meg és leginkább a lényeg maradt ki belőle. Javulnom kellett, de olyan voltam, mint valami gyógyszer amelyet az emberek dobálnak magukba, ha a rosszullét környékezi őket. Mielőtt a hatása beüt, előtte újra át kell élned azt a szemetet, ami ellen bevetted. Logikátlan az egész, de egyben mégis van értelme. Megeshet, hogy annak az apró pirulának is a teljes képet kell kapnia ahhoz, minden részletével és kellemetlenségével együtt, hogy a végén legyőzhesse a rohadékot. Nem érheti meglepetés vagy egy gondatlanul elhagyott tényező, amely újra formálhatja ellenségét. Abszurdum önmagamat egy gyógyszerhez hasonlítani, de csak ilyen baromságokkal tudtam megmagyarázni a tetteimet. Apró dózisokban segítő szándékkal hatottam, míg egyszerre többet kapva belőlem akár mérgező is lehettem egy ember számára. Így ragaszkodva első és egyetlen lehetőségemhez igyekeztem a legjobb formámat hozni, és ha ehhez az kellett, hogy napokig a társalgási hangulatomat a nullára csökkentem, akkor tartottam magamat ehhez, mint a kis angyal. Mindent a siker érdekében, aminek a vége aligha körvonalazódott ki még előttem, de ez nem szegte kedvemet attól, hogy tovább próbálkozzam.
Újabban egészen más módszerekhez folyamodtam. Nem nyúltam tiltott szerekhez, bár néha egy-két cigiszünet becsúszott. Rosszabb napokon akár több is. Gondolni sem gondolhattam ezekre a saját kitűzött célomon kívül, ami hosszú utat ígér magával és aminek első lépcsőfokaként azt határoztam el, hogy rendbe hozom mindazokat a kapcsolatokat, amelyeket az elmúlt pár hétben sikeresen aláástam. Nem vagyok bocsánatkérő típus, de most muszáj lesz megerőltetnem magamat, mert senki sem fog a kedvembe járni pusztán a két szép szememért. A korábban említett új módszerekbe az állandó futás is becsatlakozott. Ha a gondolataim nem jó irányba haladtak, rohanni kezdtem. Mindegy merre, mindegy hova, csak esélyem se legyen elmerengeni. Ezek az időszakok úgy tűntek beváltak, és bár nem hangoztattam úton-útfélen, de kezdtem egy kicsit gatyába rázni a hangulatomat meg a közérzetemet is. Ugyan a lista egészen népes, akiknél bocsánatért kell esedeznem, azonban a lényem egy része úgy érzi, teljesen megéri.
Következő állomásom afelé a hölgy felé vezetett, akit ocsmány módon hagytam faképnél a legutolsó alkalommal, csak mert az agyam átkattant. Egyrészről bántam, másrészről viszont ezt találtam helyes döntésnek. Valamiért előtte próbáltam a legjobb színben feltűnni, noha ismert már mint a rossz pénzt, így bármilyen megjátszás feleslegesnek bizonyult volna. Azonban nem jó vette volna ki magát, ha verekedésbe kezdek vagy éppen rajta töltöm ki a haragomat és veszekedésbe torkollik az a kellemes hangulat, amely kialakult a spontán programunk közepette. Vannak még személyek, akikkel nem szeretném elszúrni a kapcsolatomat - legyen az kezdődő avagy már meglévő -, és Ő is ide tartozik. Ritkán adom meg magamnak azt a luxust, hogy élvezzem is más társaságát, de erről az egészről, legyen ez bármi is, nem akarok egykönnyen lemondani.
A megfelelő utcába fordulva gyorsítom meg a lépteimet, végül már csak a tűzoltóság épülete előtt állok meg. Zsebeimbe mélyesztett kezeim továbbra sem mozdulnak méltó helyükről míg feltekintek Raelyn munkahelyére, végül pedig az órámat veszem szemügyre. Még van egy kis idő a műszakjának végéig, én viszont örömmel vesztegetem itt az időmet, ha ez azt jelenti, hogy lehetőségem nyílik beszélgetni vele. Az egyik lábamról a másikra helyezem az egyensúlyomat, de úgy döntök jobbnak találom az idekint várakozást, mintsem zavaró tényezőként éljek a többiek között. Mellesleg szerencsésebb, ha nyílt terepen küld el a fenébe, mint odabent, ahol esélyem sincsen a menekülésre..

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Raelyn&Dorian - Show me how to live

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Queens-
^
ˇ