One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Caroline & Dylen

Caroline A. Teller
Today at 7:35 pm



Iris & Rainer - I'm not sick, let me go!

Rainer Messer
Today at 4:32 pm



Holy Mess E&B

Blake Walsh
Today at 3:33 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Today at 3:19 pm



Valerie & Caroline ~ Work, work, work

Caroline A. Teller
Today at 2:12 pm



Emily & Caroline - Just a lazy night

Caroline A. Teller
Today at 12:57 pm



Hazudj Ha Tudsz

Nikolay Korzakov
Today at 11:52 am



Avatarfoglaló

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 11:20 pm



Hudson Duncan Payne

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 10:49 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 12
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 0 4
Üzlet 4 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 4
Összesen 51 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Adam M. Austin, Blake Walsh, Caroline A. Teller, Constance Reyes, Hannah Prendergast, Iris Ebony Alba, Nikolay Korzakov, Nora Weston, Raelyn J. Winters, Theo J. McCarthy


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Micah & Blake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Micah & Blake   Kedd Május 15, 2018 7:47 pm

2014 nyár eleje

to; Micah

3 hónap telt el. Ennyi ideje kényszerültem Electrává változni és úgy élni a hétköznapokban, mintha a minden rendben lenne. A nappalok és éjszakák váltakozása során tengődőm, elmegyek dolgozni és szinte ájulásig vagyok a gép előtt, hogy valami megoldást találjak. Mert biztos vagyok benne, hogy kell lennie valami szálnak, amelyen elindulva be lehet bizonyítani, hogy nem Ő tette.
Ám mára úgy döntöttem, hogy szabadnapot veszek ki, mind a munkából, mind pedig a kutatásból. Elvégre, minden nőnek kijár néha egy-egy olyan nap, mikor a nem létező lelkét is ápolgatja. Persze nem úgy, ahogy a nagyzolók és a többség. Mivel meg kell húznom magam, ezért a prolik módszereit kellett elsajátítanom. Drogériában vett maszk, és egyéb pipere cuccok, hogy az agy be legyen csapva, s azt higgye, mennyire jó neki ez az egész. Holott ez sehol nincsen ahhoz, amihez hozzászoktam, de hát ugye, mindent az álca érdekében.
Az ember tervez, de biztos lehet benne, hogy a napja nem fog úgy alakulni, ahogy szeretné. A késő délelőtti ébredés, az ebéd helyetti reggeli és a az egész napos szabadságérzet mellett, valami rossz sejtés végig ott motoszkált bennem. Még a szépítő krémek, a habosfürdő és egy könyvolvasása sem hessegette el, s nem hiába. Kora délután, így 5 felé, éppen amikor a füstöt terelgettem ki az ablakon. (Csak pattogatott kukoricát tettem be a mikróba, de igen én még ehhez is gyökér vagyok, sajnálom is a szomszédokat miatta.)
Egy pohár víz engedéséhez készültem, mellyel minden gondomat el szerettem volna űzni, ám a rendszer úgy határozott, hogy hiába. A víz nem a pohárban kötött ki, hanem az arcomban és a ruhámon, ugyanis a csap megadta magát. Először a plafonnak, majd a padlónak ütközött, s gyakorlatilag hangos robajjal röhögött ki. Innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy a lakásom lassan medencévé avanzsálódjon, ha nem teszek valamit. Így kerülök hát át a szomszéd lakás ajtajába, hogy az én hősömet ismét zargassam pár perc erejéig.
Háromszor koppantok az ajtón, vállamat hanyagul a falnak vetve. Szerintem már a háta közepére se kívánhat szerencsétlen szomszéd fiú. Pedig én tényleg igyekszem, próbálkozom egymagam megoldani a helyzeteket, de az igazság az, hogy nem igazán értek a csapok szereléséhez, vagy a vezetékek helyre rakásához. A házvezető pedig egy perverz öreg, akit maximum csak akkor szeretnék beinvitálni a lakásba, amikor már a hullazsákban fekszem.
Ahogy nyílik az ajtó, én igyekszem a legjobb formámat bevetni, bár a vizes ruha és a fáradt arc nem igazán tud barátságos lenni. – Haliii, történt egy kis baleset… – mosolygom rá, s ártatlanul megrebegtetem a pilláimat. Igen, már ebből tudhatja, hogy bizony ismét szerencsétlen vagyok, s az ő két erős karjára van szükségem.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Micah & Blake   Kedd Május 15, 2018 10:38 pm


Blake & Micah

“Be who you are and say what you feel, because those who mind don't matter, and those who matter don't mind.” ― Bernard M. Baruch

A fejem csak úgy lüktetett a sok dologtól, amit a főnököm rám zúdított az utóbbi hetekben. Folyton azt mondogatja nekem, hogy „végre találjam ki mit is akarok” meg hogy „ha nem próbálkozol, semmit nem érsz el” és a szokásos ösztönzőnek szánt sablonszöveg, amit én nem igazán díjazok. Mit is tehetnék ellene? Semmit. És mit tehetnék azért, hogy végre leszálljon rólam? Annál többet, mint szeretnék. Valahogy nem tartom ezt helyénvalónak és ha már itt tartunk, nem is fogok kibékülni a gondolattal, hogy amíg én itt gyűjtöm az infókat róla, addig ő mit sem sejtve próbál kiagyalni valamit. Bármit, csak sikerüljön és ne valljon csődöt a terve, amit oly gondosan tervezget.
Hát igen, ilyen az én szerencsém…
Karba font kezekkel nézem az „új” lakásomban a tévét és hazudnék, ha azt mondanám, leköt valamennyire, mert nem, nem élvezem a tétlenséget. Legszívesebben a terepen mozognék és kockáztatnám az életem. Nem érdekel mibe keverednék bele, de ha ennek vége, akkor már tényleg megfogadom, hogy rendes életet kezdek és megpróbálok kikötni egyetlen nő mellett – nem mintha sikerülne is. Ez az egyik problémám, amit nem igazán titkolok: sosem voltam az a monogám típus, aki kitart egy személy mellett. Sosem éreztem szerelmet, csakis saját szükségleteim kielégítése gyanánt voltam partnereimmel, akik közül néhányan még mindig találkozgatnak velem, de olykor szükségem van egy kis segítségre, hogy elriasszak egy olyan személyt, akivel már nem szeretnék több időt tölteni.
„Brr…brr…” Telefonom értesítésének hangjára összerezzentem s majdnem fel is ugrottam kényelmes fotelomból, ami ha minden jól megy, csupán néhány hónapig lesz az enyém. Beletúrtam a zsebem legaljára, előhalásztam és a képernyőt kezdtem bogarászni. Néhány értelmetlen értesítésen kívül csupán egyetlen sms árválkodott a többi között:

„Ne rontsd el és szerezz minél több infót!”

A fejemet ráztam mikor a jelöletlen szám (történetesen a kapcsolattartóm) akarta tudatni velem, hogyha ezt is elszúrom, akkor bizony nemcsak a főnököm lesz pipa rám, de még ő is a seggemben lesz. Szuper.
Káromkodtam egy óriásit, szerintem a harmadik szomszéd is hallotta, már ha a készülék a fülében nem romlott el újra, mikor három kopogást hallottam az ajtón. Szegény néni, már biztosan tele van a hócipője velem. Lenémítottam a tv-t, feltápászkodtam és egy szál boxerben – mert hát miért is ne -, kisasszéztam a konyhapult mellett a bejárati ajtóhoz, ami mint a lakásom többi pontja is, arról árulkodott, hogy aki berendezte számomra ezt az apartmant, annak igen egyedi ízlése volt. Nem zavartattam túlságosan magam, amikor Electra, vagyis Blake állt velem szemben csurom vizesen. Már megszoktam, hogy minden, ami csak a keze közé kerül, rejtélyes módon elromlik, vagy éppen eltörik. Nem hibáztatom érte, sőt, ha nem lennék beépítve, akkor még talán aranyosnak is vélném szerencsétlenkedéseit, már-már kistestvéremként szeretném, de nem. Ő se nem a testvérem, de még csak nem is a családtagom, így inkább gyorsan elhessegetem a képet, ami kezdett kialakulni magam előtt és egyenesen Electra szemébe nézek.
- Miben állhatok szolgálatodra? – Hümmögő hangot hallatva tettem úgy, mintha nem sejtenék semmit. A hatás kedvéért még az államat is megvakartam és felemeltem mutatóujjam, mintha ezzel jelezném, rájöttem a nagy rejtvényére. – Kitalálom! Egy szörnyű baleseted volt nemrég az egyik csapteleppel a lakásodban? – Félrebiccentett fejjel bámultam rá, miközben nagyon is tisztában voltam vele, hogy nincs rajtam egy boxeren kívül semmi.





avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jon Kortajarena
Kor :
27
Foglalkozás :
Nyomozó
Hozzászólások száma :
4

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micah & Blake   Szer. Május 16, 2018 12:36 pm

to; Micah

Én nem tudom, hogy mi történik az univerzumban, de tényleg úgy érzem, hogy amióta itt élek, szerencsétlenségek sorozata halmoz meg. Bár, ha jobban belegondolok, akkor lehet, hogy életem korábbi szakaszában is előfordultak az ilyen dolgok, csak akkor volt mindig valaki, aki elintézte. Így, hogy gyakorlatilag magamra vagyok utalva – na meg a szomszédra -, sokkal rosszabb, nyűgösebben és nehezebben élem meg ezeket a változásokat.
Ezért is érzem hirtelen azt, hogy legszívesebben széttörnék mindent mérgemben. Mert nem akarom elhinni, hogy minden héten/második héten történnie kell valami katasztrófának ebben a lakásban. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha elköltöznék és keresnék egy olyan zugot, melyben a négyfalon és egy ágyon kívül nincsen semmi más. Ott talán semmi sem menne tönkre.
Eljutok addig, hogy a mosogató alatt lévő fogantyút elforgatom, így legalább nem ömlik az arcomba a víz. Egy konyharuhával igyekszem felitatni a pultról, illetve az arcomról a kiömlött folyadékot. Aztán csak nézem a káoszt, ami kialakult. Ha jobban belegondolok, ennél volt már sokkal rosszabb is, hiszen, amikor a kávéfőző robbant, az hangos is volt, büdös is és még mindig ott vannak a foltok a konyha plafonján. Így hát örülhetek, hogy most csak a víz kezdett el ömleni.
Összeszedve minden maradék méltóságomat, átcsattogok Micahhoz, remélve, hogy nem röhög telibe és van még benne annyi kapacitás, hogy segítsen. Bár már az sem lepne meg, ha rám vágná az ajtót, elvégre nem az a dolga, hogy az én kárjaim takarítsa. Így már tudom, hogy tényleg bájos oldalamat vegyem elő, s mikor kinyílik az ajtó, minden nőiességemet elődomborítva – csurom vizesen, sápadtan és fáradtan – állok neki mondandómnak.
– Lassan medencés buliba is átinvitálhatlak, ha így folytatódik - kuncogok halkan. Nem is olyan rossz ötlet, ha kiiktatom az áramköröket, akkor majdnem kivitelezhető is lenne az egész. Bár lehet, hogy hamar lenne hulla jó parti. – Már annyira hiányoztál, gondoltam muszáj tönkre tennem valamit - nyilván csak viccnek szánom a dolgot. Nem vagyok megszállott, illetve látom őt mindennap, így nem hiányozhat, csupán csak szeretném kicsit feldobni a hangulatot, abban a káoszban, ami néha körülvesz. S ekkor jutok el addig, hogy jobban felmérjem a helyzetet. Itt áll előttem egy boxerben, nem mintha ez újdonság lenne, mert láttam ilyet és őt is volt szerencsém póló nélkül megcsodálni, de azért na. Hű.
– Tudod, hogy felőlem aztán pucéran is flangálhatnál a lakásomban, de komolyan… – halkan sóhajtok, mert már a gondolattól is kiráz a hideg, s sajnos nem a rossz értelemben. – Nem bírok elviselni még egy „Gratulálok a gyerekhez!” kártyával ellátott kosarat az ajtómban - nevetek fel halkan. S ezzel szeretnék arra utalni, hogy a szomszédban lakó néni olyan kis kedvesen gyártja rólunk az elképzeléseit, hogy múltkor már az esküvőmhöz is gratuláltak. Igaz eljegyezve se vagyok, de ez nem érdekelt senkit.
- Mellesleg, csezd meg. Mióta vagy egy fehérnemű katalógus modellje? – mintha photoshoppolták volna, de komolyan. Belőtt séró, rendezett fogsor, meg ilyen kiállás is kinézet. Nem lennék azon lányok helyében, akik a csapdájába esnek. Már lehet abban vagyok…
– Szóóóval, a csap alatt amúgy elzártam valamit, azt hiszem. Mert már nem folyik, de nem tudom, hogy ezzel mit kezdjek és hogyan – lóbálom meg előtte a csapot, amit ellőtt a víz és majdnem lyukat ütött a plafonomon. – Segítenél? – nagy szemekkel nézek végül rá. – Cserébe főzök vacsit – bár ez inkább büntetés, mint kiváltság, de a szándék a fontos, állítólag. Nos, ha jó a szimata, akkor pontosan tudja, hogy még a popcornt is képes vagyok odaégetni, pedig annál egyszerűbb sütési és főzési dolog tényleg nincsen a világon. S nyilván nem is süket, mert bizony szoktam én hangosan káromkodva, szidni mindent és mindenkit, ha véletlenül a melegszendvics sem sikerül. A legjobb akkor vagyok a főzésben, ha rendelek. De az meg olyan kiábrándító, úgy szeretnék végre már én is jól elkészíteni valamit.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Micah & Blake   Szer. Május 16, 2018 2:36 pm


Blake & Micah

“Be who you are and say what you feel, because those who mind don't matter, and those who matter don't mind.” ― Bernard M. Baruch

Még mielőtt bármit is felvennék magamra, nemtörődőm módon a kilincs után nyúlok majd egyenesen lebámulok rá. Nem izgat a dolog, hogy vajon ki láthat meg és mit gondolhat rólunk, de mikor meghallom jajveszékelését elkap a röhögőgörcs, hogy már megint mit ügyeskedhetett. Már nyitnám is válaszra a szám, amikor belém folytja a szót is.
- A medencés buliban szívesen benne lennék – kezdtem, majd egy határozott mozdulattal a hajamba túrtam a hatás kedvéért. – De tudod, az a gond, hogy a lakásodon kívül feltehetőleg más hely nincs a közelben – gonoszkás mosolyom az egész arcomra kiült. – Ezzel igazán megtiszteltél – kezdtem hiányozni a telefonom, mert ebben a pillanatban jól jött volna egy fénykép róla, természetesen az utókor számára. – Viszont egy jó kis programnak jobban örülnék, mint például egy mozi vagy egy vacsi.
Azóta, mióta idejöttem, nem volt egyetlen unalmas percem sem. Persze, nem azért mondom, mert bánnám, csupán mindig van valami, amit el kell intéznem, akár a kapcsolattartómmal, akár Blake-el, akinek nem szívesen lettem volna a helyében. Sajnáltam őt, amiért rá állítottak valakit – történetesen engem, de nem tagadhattam meg a parancsot, így kénytelen voltam közelebb férkőzni hozzá, hogy mindent megtudjak. Amióta csak ismerem, minden egyes napom vidáman telt és csodálatos módon nem nyalogatom csúnya sebeimet otthon ülve. Ha úgy vesszük, hálás is lehetek neki, hogy mint most is, csinál nekem programot. Igazán felüdítő őt nézni, miközben zavarában végigmér, ezért még jobban kihúzom magam.
- Hát akkor úgy gondolom muszáj lesz valamit magamra kapnom – incselkedek vele, majd egy mozdulattal jelzem, hogy kövessen és ne álldogáljon az ajtóban. „Gratulálok a gyerekhez”? Nem lenne túl korai ez nekünk? – Be kell vallanom, direkt játszottam a hülyét és céloztam kettőnkre. Egyrészt kíváncsi vagyok a reakciójára, másrészt pedig csak egyszerűen kihagyni nem lehetett.
A kanapéhoz érve felkaptam a nadrágom, aminek a zsebéből a telefonom halásztam ki nem olyan régen, szép lassan felhúztam magamra és elismerőn konstatáltam, hogy jó választás volt ez a vékony anyagú, fekete sportnadrág. Előnyösen kiemel mindent, amit csak kell és kihangsúlyoz.
- Nem fehérnemű katalógus modell vagyok, annál sokkal jobb – fordultam felé és kacsintottam. - Vagy legalábbis voltam -Persze ez nem volt igaz, soha nem is voltam híve az ilyesfajta fotózásoknak, de az igaz volt, hogy még fiatalkoromban itt-ott vállaltam néhány projektet egyes kevésbé híres lapoknak. – Hmm, mindjárt megnézem, csak elfutok a szerelőládámért – mondtam és elindultam a konyhába. Már a pult mögött voltam, éppen a szekrényben kutakodtam, amikor végre megtaláltam, amit kerestem. Hajlamos voltam magam körül felfordulást csinálni, így természetesen a szekrény legbelső szegletében leltem rá a ládára. – Mit szólnál, ha inkább én főznék valamit? Ahogy ismerlek, nem tartasz túl sok mindent a hűtődben a tejen meg a sajton kívül – nem voltam teljesen biztos abban, miket tarthat nála, de azt tudtam, hogy nem biztos, hogy jó dolog sül el abból, ha nála eszünk valamit. Jobbnak láttam tehát ha én főzök.



avatar
Bûnöldözés
Play by :
Jon Kortajarena
Kor :
27
Foglalkozás :
Nyomozó
Hozzászólások száma :
4

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Micah & Blake   Szer. Május 16, 2018 3:59 pm

to; Micah

– Mozi? Vacsi? – meglepetten nézek rá.   – Ahhoz más munkabeosztással kellene rendelkeznem, nem gondolod ? – mosolyodom el haloványan. Bár biztosan találni lehetne a városban olyan helyet, ami éjszaka ad filmet, vagy éjszaka kiszolgál, de nem hiszem, hogy a sok idióta ember után sok kedvem lenne még ezekhez a programokhoz. A délelőttök meg.. Olyan vagyok, mint egy zombi, gyakran esik meg az, hogy a tükörképem kinevet, mikor visszakacsint rám.
Követem őt, bár nem úgy képzeltem a dolgot, hogy még be is kell szambáznom hozzá. Gondoltam szemet rebegtetek, mosolygok, szépen beszélek és már megyünk is át, de hát ugye a ruha helyzet..   – Ugyan már, miután a liftben a gyors házasságunkhoz kaptam gratulációt, csodálom, hogy még nem közölték, hogy lediplomázott a gyerekünk – nézek rá némi komolysággal a tekintetemben.   – Ne mondd nekem, hogy téged nem találtak meg ilyennel – mélyen szívom be a levegőt. Vajon mivel érdemeltem ki a sorstól azt, hogy ilyen ostoba sztorikkal találnak meg az emberek? Ennyire nem vetettem el sosem a sulykot, s mindig csak olyantól vettem el egy-egy apróságot, akinek már nem volt rá szüksége. Hívhatnának akár egy modernkori Robin Hoodnak is.   – Legalább egy gyűrűt adtál volna már vagy valami… – nyújtom ki rá a nyelvemet. Engem nem zavar, tényleg tudom kezelni az ilyesmit, csak néha annyira elegem van az emberekből és a hülyeségeikből, hogy félő, rosszat fogok tenni cserébe. S nem egy betört ablakról vagy egy ellopott újságról van itt szó.. Annál azért fifikásabb vagyok. Mellesleg azért kerültem a szemük elé, mert egyszer az ő lakásából sétáltam ki reggel. De nem! Nem azért, mert én voltam az aktuális éjszakai plüssmacija. Késő volt, nem volt nálam kulcs, az ablakot használtam és nem a sajátomat. Gyakorlatilag úgy estem be a kanapéra, s csak akkor tűnt fel, hogy nem otthon vagyok, amikor a nap első sugarai megcirógatták az arcomat. Örülhetek neki, hogy nem dobott ki az éjszaka közepén, mert ezer százalék, hogy észrevett, ugyanis mikor felkeltem be voltam takarva.
- Ühm, akkor nem itt laknál – jegyzem meg csak úgy mellékesen még a modelles sztorihoz. Ez nem olyan hely, ahol az olyanok megfordulnak, annál azért kicsit lejjebb van. Bár én aztán nem tudhatom, akár mehetett neki rosszul is, de ezt kétlem, hát csak rá kell nézni.
– Szuper – hálám  valószínűleg üldözni fogja bárhova. Nélküle szerintem már megőrültem volna és az ereimet vágnám a kádban ülve. De ő úgy termett itt a mellettem lévő lakásban, mintha érezte volna, hogy van egy szerencsétlen, akin segítenie kell. S megkapott tehernek engem, szegény ember.
– Nem-nem – rázom meg a fejemet.   – Átrángatlak, hogy segíts, meg még főzöl is nekem, nem? – nevetek fel halkan. Megértem, tényleg nem sértődők be azon, hogy miket feltételez rólam. Elvégre egyelőre a hűtő maximum légkondiként szolgál nálam, mert még tej sincs benne. Kong az ürességtől, s szerintem éjjelente sír is, hátha egy egér vagy pók megszánja és tesz bele valamit.   – Akkor inkább rendelek valamit és tuti megkíméllek – szerintem ez egész fer ajánlat. S így még ki is választhatja, hogy mit szeretne enni. Ha pedig véletlenül rosszul lesz a kajától, nem foghatjuk rám, mert nem én főzöm, csak megrendelem.
– Sőt, nézhetünk is valamit és akkor még a mozis randi is kipipálva – kacsintok rá. Direkt a randi szót használom, ha ő tesztelgethet, akkor úgy gondolom, hogy én is megtehetem vele. Elvégre engem éppen annyira érdekelnek az ő reakciói, mint őt az enyémek. Jó kis feltérképezés ez, nagyon bírom, ha lehet valakit kóstolgatni.
– Póló? – vonom fel a szemöldökömet. Engem tényleg nem zavar, ha hiányos öltözetben járkál a társaságomban, csak na. Legalább, amíg átsétál egyik lakásból a másikba, legyen rajta valami ruházat, hogy ne egyből azt feltételezzék, hogy egy gyors menetre ugrott be.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Micah & Blake   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Micah & Blake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ