One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Caroline & Dylen

Caroline A. Teller
Today at 7:35 pm



Iris & Rainer - I'm not sick, let me go!

Rainer Messer
Today at 4:32 pm



Holy Mess E&B

Blake Walsh
Today at 3:33 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Today at 3:19 pm



Valerie & Caroline ~ Work, work, work

Caroline A. Teller
Today at 2:12 pm



Emily & Caroline - Just a lazy night

Caroline A. Teller
Today at 12:57 pm



Hazudj Ha Tudsz

Nikolay Korzakov
Today at 11:52 am



Avatarfoglaló

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 11:20 pm



Hudson Duncan Payne

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 10:49 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 12
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 0 4
Üzlet 4 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 4
Összesen 51 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Adam M. Austin, Blake Walsh, Caroline A. Teller, Constance Reyes, Hannah Prendergast, Iris Ebony Alba, Nikolay Korzakov, Nora Weston, Raelyn J. Winters, Theo J. McCarthy


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Is this fun for you? - Blake & Theo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Is this fun for you? - Blake & Theo   Szomb. Május 12, 2018 10:44 am

Blake & Theo
Is this fun for you?



Frank Blaese otthonát nem tűnt különösebb kihívásnak kirabolni.

Bár nem volt azért gyerekjáték sem, az utóbbi időben láthatóan sokat költött védelmi rendszerekre, de a riasztók és kamerák szeszélyeinek mostanra egész perfekt ismerője lettem. Ha a női szívek is ilyen készségesen osztanák meg velem titkaikat, és adnák meg magukat behatolási szándékomnak, csakhamar én lehetnék a modernkori Casanova. De azt hiszem, kicsit elkalandoztam.
Az utóbbi pár napot arra áldoztam, hogy megfigyeljem, milyen ritmusban zajlik a ház élete, kik bejáratosak, milyen időben mozognak, nem jelöltem még ki az akció pontos időpontját, de mikor az egyik bejárónőtől megtudtam, hogy most hétvégén senki nem lesz otthon, bár még korai volt, biztos voltam benne: jobb alkalmat nem is remélhettem volna.
Az udvaron és a kapuknál gond nélkül megtaláltam a kamerák holt terét, még csak hatástalanítanom sem kellett őket, ha már úgyis üres a ház, nem a szuperbiztosra mentem, inkább az élvezetre. Így mindig izgalmasabb, több kreativitást és csiszoltabb reflexeket igényel. A megfelelő mozgáskoordinációról nem is beszélve. Egyszóval remekül elvoltam, egyedül egy ponton nem tudtam kijátszani a masinákat, mégpedig a konkrét bejáratoknál. Így döntöttem végül az erkélyablak mellett, sejtve, hogy ugyan ott is lekap majd a helyi paparazzi, odabentről úgyis ráérek majd szépen eltakarítani magam után. Elvégre nem kell sietnem.
Talán pont ennek a könnyelműségnek köszönhetem, hogy nagyjából tíz perc múlva már biztos vagyok benne: csapdába sétáltam. Bár hogy kiébe, arról halvány fogalmam sincs. Átpörög néhány lehetőség az agyamon, de egyik sem állja meg igazán a helyét. És sok választást nem is hagy az illető, a sorozatos, diszkrét kattanások jelzik a kijáratok lezárását, a szomszédos helyiségben felgyulladó fény pedig egyértelműsíti a kimondatlan szándékot: azt akarja, hogy kövessem.
Hát ez csodálatos – dicsérem meg magam futólag. De vajon hová vezet? És mit akar tőlem? Frank hagyott volna hátra valami manuális biztonsági erőt? Kétlem. A nő azt mondta, nincsenek őrök, és a megfigyeléseim során én sem találkoztam velük. Kivel nem számoltam?
Ezek a kérdések masíroznak a fejemben, miközben gyors mérlegelés után végül mégis csak elindulok. Ezt a rendszert belülről már nem tudom hatástalanítani, csak ha a központi vezérlőnél próbálkozom, megpróbálhatnám kitörni az ablakot, de akkor a rendőrségnek is azonnal meghívót küldök a játékhoz, és már így is rögzített az egyik kamera.
Ahogy óvatos mozgással követem a fényt, és az előttem fel, majd mögöttem lekattanó zárakat, a pulzusom is lassan emelkedni kezd. Valahol még a hideg is kiráz a gondolattól, hogy valaki az otthonának nevezi ezt a helyet. Még sosem jártam börtönben, és őszintén remélem, hogy ez így is marad, a sötét, a csönd, az üres lakás, és a lépteim nyomán automatikusan nyíló és csukódó ajtók mégis ezt az érzést keltik bennem. És van is benne valami alattomosan hátborzongató. De ki is verem a fejemből, most nem ez az, amire koncentrálni akarok.
Vajon ki vár majd az utolsó szobában? Mennyire kell tartanom tőle? Nem tartok magamnál fegyvert, szóval efelé még csak nem is tévedhetnek a gondolataim. Abban viszont egyre biztosabb vagyok, hogy bárki is az, semmi köze a rendőrséghez. Ők nem játszanának ilyen macska-egér játékot. Ez pedig azért biztató, már-már nekem is meghozza a játszós kedvem, de leginkább pattanásig feszíti a kíváncsiságom. El kell ismernem: tulajdonképpen még díjazom is az ötletet. Elvégre bárki is az, eddig remekül csinálja.
De ennyi idő pont elég volt, hogy nyeregben érezze magát, itt az ideje, hogy kitaláljak valamit, amivel megzavarhatom, hogy valami kiszámíthatatlan csússzon a racionális, követhető logikába, és ezzel együtt magamban is csökkentsem valamelyest a várakozó bizonytalanságot. De hogyan?
Egyszer csak megtorpanok, és az ajkaim szélei apró mosolyra húzódnak, mikor rájövök végre, hogy mire emlékeztet még annyira ez a szituáció. Hát, persze. A jó öreg Billie Jean, és a Jacko lába nyomán felragyogó járdakövek. Ez pedig ad is egy ötletet.

Szóval játszani akarsz?
Let’s do it.

Előhúzom a zsebemből a parányi kütyüt, az első tíz szabályomban biztos benne van, hogy sose indulj bevetésre megfelelő zenei válogatás nélkül. Körülnézek a szobában, hogy találok-e valamit, amihez hozzátoldhatom, és meg is akad a szemem egy beépített hangfalon. Úgy tűnik, Frank barátunk is nagy zenerajongó, legalább szerzett egy jó pontot, mielőtt kirabolom. Pár pillanat alatt össze is szereltem őket, tekerek rá hangot, hogy az egész házban szépen betöltse a csendet. Amint elindul a zene, felnézek az adott kamerába, az arcomon mosoly bujkál, de a maszkom persze takar.
Akkor induljon a show. Megigazítom a képzeletbeli kalapomat, sőt, még a kabátom is lehámozom magamról, hogy az ujjamra akasztva a vállam mögé lendítsem, akárcsak Jacko a klipben, hogy aztán egy szál fekete atlétában a dal hangulatát idéző laza, gengszer-gentleman stílusban kövessem tovább a fényeket. Mielőtt elhagynám a helyiséget, fel is rakom a lábam a kanapé szélére, hogy egy zsebkendővel megpolírozzam a cipőm. Még csak hangolódom, de aztán ahogy halad előre a zene, egyre inkább belejövök Jackson összetéveszthetetlen, nyolcvanas éveket idéző mozdulataiba. Őrület volt ez a pasas. Ezt a koreográfiát pedig álmomból ébredve is ismerem, pár évvel ezelőtt még versenytáncot is nyomtam belőle.
Ha ezzel nem zökkentem ki a meglepetés vendégemet, akkor talán semmivel, a cél nem sokkal több ennél, de roppant kíváncsi vagyok, hogyan fog reagálni. A klip szerint mindig minden út végül egy nőhöz vezet, ezzel a törvényszerűséggel kár is lenne vitatkozni. Remélem, ezúttal sem lesz másképp.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Is this fun for you? - Blake & Theo   Szomb. Május 12, 2018 1:09 pm

to; Theo

Frederick Blaese lányaként felnőni azt jelenti, hogy csak rá kell pillantanod valamire és máris tied a legelső kiadás.. Ez tulajdonképpen nem olyan rossz része az életnek, főleg azért, mert manapság a pénz igenis nagyhatalomnak számít. Persze ze azt jelenti, hogy eléggé felszínes kapcsolatokat alakítasz ki, de nem rendülsz meg tőle igazán, mert pénzzel szerzel magadnak minden mást, amit csak lehet. Egyenes utat minden jó helyre, olyan emberekkel találkozol, akik nem a proli közé tartoznak, s gyakorlatilag meg is sértheted bármivel őket, ettől független ők mindig ugranak, ha kedves szavakat intézel hozzájuk. Az sem rossz, hogy a tovább tanulásod is bőven be van biztosítva, hiszen az apád nem is egy egyetemet pénzel, azért, hogy te még választhass is.
Azonban, ha van benned némi jó érzés, akkor ez elég nagy teher is lehet. Nem mindig vágysz arra, hogy fennhord az orrod, illetve a mesébe illő külcsín mögött, sok érzelem rejtőzik. Egy darabokban lévő család nem a legnagyobb buli, főleg akkor, ha mindenki figyeli minden lépéseteket. Azt hiszem ennek köszönhetően romlott meg igazán a kapcsolatom az apámmal. Persze ő ezt már késő vette észre és kompenzálni azzal akart, hogy mindent alám tett. De igazi mélyről jövő érzéseket talán utoljára akkor kaptam tőle, amikor legelőször megpillantott. Aztán rájött, hogy a lábam között nincsen ott a fütykös, ezzel pedig először csalódott bennem.
Én pedig, mint egy jóra való rendes kislány, gondoskodtam arról, hogy ne unatkozzon és mindig is tudjon arról, hogy bizony van egy olyan gyermeke, aki figyelemre vágyik. Kezdetben apró-cseprő dolgokat műveltem. A családdal szórakoztam, családtagokat bosszantottam, azonban ahogy nőttem egyre több lett velem a gond. Tavaly még el is küldött nevelőintézetbe a nyárra, mert azt hitte, hogy onnan visszatérve, majd egy apáca növendéket kap. Egy darabig még el is játszottam a szerepet, de aztán marhára unatkozni kezdtem, s azt gondolom, hogy ez erre a csodálatos napra érte el a csúcspontot.
Ez egy csodálatos nyári nap, melyen tökéletes arra, hogy apám idegein még inkább táncikáljak. Egy hosszú hétvégére utaztak el az aktuális barátnőjével, bár még őt sem volt hajlandó felvállalni a nyilvánosság előtt. Úgy érzem, hogy megint egy vagy két hétig lesz csak meg, a pót anyucim, aki ráadásul fiatalbab nálam… Első alkalommal közöltem vele, hogy azért ne köszönjön csókolommal, mert eléggé gáz lenne. Anyámmal míg kellett kitartottak, fedezték egymás hátsóját, aztán egy elsunnyogott válással, anyám elment, hátrahagyott engem az ördög kezében, kapott elegendő pénzt arra, hogy új életet kezdjen, s bizony abba én, aligha fértem volna bele.
Az édesdrága jóságos Fred, utálja, hogy lánya van, szerintem ezzel a ténnyel még halálában sem fog megbarátkozni, ami eléggé megnehezíti azt a csodálatos apa-lánya kapcsolatot, melyet már igencsak megélnék vele. Mindig is rühellte az az gondolat, hogy nincs egy fiú, aki a nevét és a céljait tovább építgetné. Maradi kis seggfej, aki azért hajtja korombeli libákat, hogy valamelyikünk hátha kihord számára egy fiút. Az se számít neki, hogy mire a gyerek betölti a húszat, arra ő elpatkol.
De sebaj, ha kell még bevetem a fél órás pomponlány tapasztalatomat is és szurkolok nekik, csak ne én legyek az, aki tovább építi a birodalmát. Mert bizony, ha egyszer erre kell vetemednem, inkább kiugrom az egyik magas épület legtetejéről, ejtőernyő nélkül.
A programom az lenne mára, hogy sok-sok pénztől meglovasítom az öreget. Egyszerű munka, csak egy jó gép kell hozzá, melyre szerencsére már régen szert tettem, egy jó kis hálózati kapcsolat és még csak a közelében sem kell lennem a lakásnak. Csak a mocsadék új kódrendszert építettet ki, melyhez a távoli hozzáférés kevéskének bizonyult, így hát közelebb kellett merészkednem. Mostanság nem vagyok szívesen látott vendég a házában, úgy gondolja, hogy kapok elegendő apanázst ahhoz, hogy külön éljek, s a kötelező körökön kívül nem igazán szándékozik látni. Így hát lopakodó üzemmódban kell intézkednem, pedig szívesen csináltam volna hatalmas káoszt és felfordulást úgy, hogy ő is és az emberei is jelen vannak.
Vállamon két táskával, surranok be a hátsó ajtót használva, egészen apuci dolgozószobájáig. Okos az öreg, illetve a neki dolgozó technikusok is eléggé dörzsöltek, de azt hiszem, bátran állíthatom, hogy egy hisztis, gyerekkori sérelmeket elnyomó Nőtől, senki és semmi nem óv meg. Függönyök behúzva, kívülről teljes sötétségbe borult a ház, de odabent bizony óriási gaztett készülődik. A dolgozó tökéletesen kiépített hely ahhoz, hogy valaki, aki meg szeretné „viccelni” a jó öreg Frederick Blaeset, az agyára menjen. A gépek ezerrel pörögnek, mindkettő azon van, hogy megkönnyítse a dolgomat, az ujjaim sebesen sercegnek, a billentyűzet majdnem felgyullad. Teljesen belemerülök a munkába, aztán egyszer csak hopp, egy vészesen villogó vörös fény, jelezi nekem, hogy nem vagyok egyedül. A logikus az lenne, hogy csapot-papot hátrahagyva menekülőre fogom, de mivel biztos vagyok abban, hogy nem az apám érkeztet hirtelen haza, ezért nem kezdek bele a kapkodásba. Kortyolok egy nagyobbat a kitöltött borból, s a kamerák képeit kezdem sürgősen előkeríteni, hogy meglessem, ki merészeli ezen a mocskos éjjelen, megsérteni a nyugalmam közepette. S bizony nem kis meglepetés ér. Tényleg nem az apám kívánt bejutni, nem is egy csinos kis cicababa és nem is az itt dolgozók egyike, hanem egy fekete ruhás, csuklya alatt megbúvó alak rajzolódott ki, ki serényen törte fel az egyik ablakot. Érzem-e az ijedség által generált félelmet? Kicsit. Menekülésbe kezdek? Ugyan.
Kortyolok még egyet, lábaimat lassan leemelem az asztalról és úgy határozok, hogy jó lesz megviccelni a betolakodót.
Első lépés; az ablak felnyitás, mivel az egész automatizált, így ebből a helységből is könnyedén irányítható. De nem elégszem meg azzal, hogy lazán felpattintom neki, had sétáljon be. Le-fel nyitogatás, mintha megbolondult volna rendszer. Aztán újra felnyitás, hagyom, hogy ő félig bemerészkedjen, majdnem mindene átjusson, s bumm, az ablak rá a lábára. Bocsika. Második lépés; hagyni, hogy egy kicsit magához térjen, szitkozódjon, átkozza a félvilágot és keresse ki a vétkes, de mivel senki nincsen a közelben, akit megruházhatna, csak engedni, hogy elinduljon a célja felé. S bár nagyon élvezetes lenne végig szemlélni, hogy ő miképpen kívánja tönkretenni az apámat, nem adhattam könnyen a dolgot. Ha már sikerült a rendszer felett átvennem az irányítást mindent lezárok. Az összes zár kattan, szépen egyenként, hogy csapdába ejtse a betolakodó tolvajt.
Harmadik; fények felkapcsolása még pedig olyan sorrendben, ami szépen lassan elvezeti őt a dolgozóba. Bizony, elég bátornak érzem magam ahhoz, hogy felfedjem ki is vagyok, s ehhez onnan szereztem erőt, hogy apám alsó fiókjának zárát is feltörve, szorongathattam egy fegyvert a kezemben. A félelme egyre nőtt bennem, azonban tudtam, hogyha már belekezdtem ebbe az egészbe, akkor nincsen visszaút. Nem apámat akartam védeni, hanem magamat, s azt a lehetőséget, hogy én szúrjak ki vele. Ám hajlandó vagyok okosan cselekedni, ha a besurranónak másra fáj a foga, átengedem neki, had vigye. Csak előtte tárgyaljunk szépen okosan.
Ujjaimmal lassú üzemet verek az asztalon, míg várok. A kamerákon keresztül követve az alakot, egyből kiszúrtam, hogy nem ostoba. Ám egy olyan mozdulatot tesz, mellyel bizony meglep. Zene? Tényleg zenét kezd el hallgatni, mikor én nyíl egyenes utat adok neki az apám dolgozójához, ahonnan bármit elérhet? Ráadásul táncikál? Szemeim összeszűkülnek, muszáj másik kamera állást látnom ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez most tényleg azt műveli-e, amit én gondolok. Hát lehidalok. Ez nem ostoba, hanem egy bolond, akinek tuti elgurult a gyógyszere. Nem tudom, hogy neki ez mire jó, de engem nem kifejezetten szórakoztat, inkább dühít.
Jobbommal finoman rámarkolok a fegyverrel, s lassan felemelkedem a székből. Lábaim kissé megremegnek, ettől függetlenül orromat megemelem, s lassú léptekkel kerülöm meg a dolgozó asztalt, hogy hátamat neki vetve álljak az ajtóval szemben, előre tartva kezemet, melyben a kiskaliberű pihen. Nem áll szándékomban senkit sem bántani, azonban egy elven működök ebben a helyzetben. Inkább én legyek fölényben, mint ő, s nem hiszem, hogy arra számít, hogy egy fegyvert tartó huszonévessel találja szemben magát.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Is this fun for you? - Blake & Theo   Szomb. Május 12, 2018 4:30 pm

Blake & Theo
Is this fun for you?


Nem tatom magam látnoknak, de aki ezt a szakmát választja, annak meg kell tanulnia minden, más számára elenyésző apróságnak jelentőséget tulajdonítania, olvasni kell a gesztusokból, egy félresikló pillantásból, szóból vagy hangsúlyból, meg kell fejteni, mi rejlik a tettek és viselkedés mögött, és ki kell szúrni a legapróbb eltérést is a megszokottól.
Különben nincs feltöltve a fegyvertárad, ami az én estemben koránt sem a különféle lő- és szúrófegyverekre korlátozódik. Ha jól végzed a munkád, ezekre nincs szükséged.
Egyszóval, odakint még – látva az elszabadult ablak furcsa működését –, úgy vagyok vele: vagy házszámot tévesztetem, és Frank Blease helyett Harry Potter elvarázsolt otthonába készülök betörni, vagy csak valami meghibásodásról lehet szó.
De mikor sikerült megszelídítenem az életre kelt szörnyecskét, és végül mégis bemászok rajta, félúton mégis rám csukódik, hogy aztán a lábamra záródás után ismét felnyissa előttem az utat...  
- Ez aztán a fogadtatás – szisszenek fel a fájdalomtól, ez azért valljuk be, nem esett valami jól. Földet érés után egy-két mozdulat erejéig meg is masszírozom, csak hogy egész biztos lehessek benne: tényleg megvan még.
De ekkor már erőteljesen kezdek gyanakodni, miszerint nem vagyok egyedül. Sőt. Ekkor suhan át az agyamon először, hogy az illető, aki szórakozik velem, bizonyára egy hölgy lehet. És ezt bárki is kérdezné, nem tudnám racionálisan megmagyarázni, ezeket az apró benyomásokból összeálló megérzéseket egyszerűen nem lehet. Legjobb esetben is csak annyival, hogy a zsaruk eleve nem játszadoznak, egy férfi pedig talán más eszközöket vetne be. Ezek női technikák. De még nekem is kell egy kis idő, hogy biztosabb legyek benne.
Ám mikor ez megtörténik, a veszélyérzet is lejjebb kapcsol bennem. A játékra pedig általában szeretek én magam is játékkal felelni. Az elsődleges cél, hogy ki akarom billenteni, lényegében mindegy hogyan, és mindegy milyen reakciót ér el, szórakoztatni fogja, vagy épp feldühíteni, leblokkolni vagy összezavarni, azt mindenképpen elérem, hogy megfosztom az események kizárólagos irányításától, és ebben a helyzetben talán ez a legtöbb, amit tehetek. Az ember általában tart attól, mit nem ért, mert bármennyire is igyekszik, nem tudja kiszámítani.  
Olyan nagy ez a ház, hogy esküszöm, el is lehet tévedni benne, öt-hat helyiségen biztos, hogy keresztülmegyek, mire ahhoz az ajtóhoz érek, ami mögött végül rábukkanok a keresett személyre. Lenyitom a kilincset, de rögtön meg is torpanok, mikor farkasszemet nézek a rám szegeződő fegyverrel, és a mögötte pislogó, őzikeszerű kis hölggyel.
A kezeimet lassan, jelzésértékűen magam elé emelem, hogy láthassa, fegyvertelen vagyok, és nem is ártó szándékkal jöttem. Legalábbis… nem neki akarok ártani, és nem is ilyen erőszakos eszközökkel.
- Szép jó estét a kisasszonynak – szólítom meg, még mielőtt bármit is mondhatna. – Épp csak beugrottam, de látom, nagy munkában van – pillantok végig a szemem sarkából a monitorokon, és egyéb felsorakozó, elektronikus csecsebecséken. – Nem szívesen tartanám fel, szóval…  csak kitörölném a vonatkozó akciófilmemet, és már itt sem vagyok - mutatok rá kesztyűs ujjaimmal diszkréten az egyik képernyőre. A beszűrődő zeném pedig valahol három szobával arrébb, épp most kezd lejárni, csakhogy egy újabb Jacko szám induljon el a háttérben.
- Ugye, ön is kedveli Jacksont? Remélem, nem nyúltam nagyon mellé - beszélek, és beszélek, az általában segíteni szokott.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Is this fun for you? - Blake & Theo   Vas. Május 13, 2018 12:47 pm

to; Theo

Amíg a képernyőn keresztül egy különös szinte komédiába illő előadást nézek, az egyik laptopot arra használom, hogy minél több információt szerezzek a látogatóról. Ehhez szeretnék elkapni tőle egy olyan pillanatot, amelyben valamilyen árulkodó jelet mutat magából. Ám a maszk és a jól záró ruha, nem könnyíti meg a dolgomat. Pedig, ha így lenne... Kihasználhatnám az ismeretségeimet, melyeket az álcázásra könnyedén felhasználhatok bármikor. Habár egy elkényeztetett kis fruskának tűnők, voltak már olyan dolgaim, amiért nem csak ejjnye bejjnye járna. Milyen szerencse, hogy ész mellett egy kevéske szépséget is örököltem, így bevetve bájaimat, könnyen sikerült olyan férfi ismerősöket összekaparni, akik bevédhetik a formás kis hátsómat. Az egyik ilyennek köszönhetően az egyik arcfelismerő programot is könnyedén kezelhetem, ám a Jacksonra riszáló alak nem adja eléggé könnyen magát. Ám azt eléri ezzel a tánccal, hogy ne rettegjek tőle eléggé. Sőt, inkább tartsam komikusnak, mint félelmetesnek, így mire elérkezünk a találkozás pillanatához, felszívom magamat annyira, hogy magabiztosnak érezhessem magamat.
– ’Estét – mosolygom rá szelíden. Nem félek, - legalábbis ezt igyekszem magammal is és a betolakodóval is elhitetni- még magamon is meglepődöm azon, hogy hangom nem remeg és lábaim is elég stabilak. A gimiben attól az átkozott nőszemélytől félsz, akinek a legnagyobb hatalma van, mindenki felett. Azt hiszed, hogy nem jöhet rosszabb, erre tessék. Itt állsz egy hús-vér betörővel szemben.
– Persze, az éves nagytakarítást végzem – tekintek én is a gépek felé, melyek még így is dolgoznak. Keresnek és kutatnak, hogy a lehető legsebezhetőbb pontot találják meg. Mert én nem arra vágyom, hogy némi pénztől megszabadítsam az apámat, hanem egy szép kis rejtett bombát szeretnék beépíteni. – Sajnálom, ha ki kell ábrándítsam, de ezekhez biztosan nem nyúlhat – emelem meg a fegyvert. Láthatja a tartásból és a nézésemből is, hogy nem először fogok ilyent, hiszen nem remeg a karom, szemeimben pedig egy különös fény csillan. Nem vágyom arra, hogy öljek, de ha kell eltalálom rajta azt a pontot, melynek köszönhetően hamar elvérzik.
– Szerintem ne húzzuk feleslegesen egymás idejét és kezdjen csak el csiripelni arról, hogy mit keres itt - nem különösebben táplálok érzéseket Jackson és a számai iránt. Tulajdonképpen a zenét is eléggé hűvösen fogadom, s tudom, hogy mi ezzel a célja, de nem. Az esetlen őzike nem olyan szerencsétlen, mint amilyennek kinéz. A gazdag kölykök között felnőve kell, hogy legyen benned tartás és rafináltság, én pedig ezeket szépen lassan növesztettem magamra, gyakorlatilag észrevétlenül.
– Ha eléggé kielégítő választ ad, nem nyomom meg az asztal sarkában lévő gombot, ami egyből a rendőrséget riasztja, ha pedig túlságosan untatna, akkor sajnos rossz hírem van – ártatlanul mosolygom rá. Tényleg érdekel, hogy miért jött. Mert, ha pénzért, akkor nem így jön be, illetve megoldhatta volna már kívülről is, hiszen én legyőztem az összes biztonsági szervert. Itt sokkal többnek kell lennie, ami talán még az én hasznomra is lehet. Hiszen két fronton támadva az öreget sokkal nagyobb buli lehet, mint egyedül munkálkodni.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Is this fun for you? - Blake & Theo   Csüt. Május 17, 2018 6:27 pm

Blake & Theo
Is this fun for you?


Egyébként imádom a zenét, szinte lételemem, és mint az alábbi jeleneten is látszik, még ilyenkor is magammal cipelek egy spéci válogatást; ha láttam volna a Guardians of the Galaxy-t, biztos nagy lenne a kísértés, hogy Peter Quill-hez hasonlítsam magam, az örökzöld kazettájával, és a laza antréjával, igen, az első jelenet biztos, hogy nagy mosolygást csalna az arcomra, de sajnos a film csak 2014-ben lát majd napvilágot, az pedig nekem már bőven késő lesz. Abban az évben tartóztatnak le, és kezdődik meg a hosszas vesszőfutásom az idővel, a bizonyítékokkal, és önmagam rejtett bugyraival. De ez most még odébb van.
A ma este inkább egy találkozás miatt lényeges.
Ahogy eljutok végül az utolsó ajtóhoz, lekapcsolják a fényt a folyosón, amin éppen haladok – lényegében ebből gondolom, hogy megérkeztem a célhoz –, itt már nincs más lehetőség. Ráfogok a kilincsre, és no lám: nyitva van. De azért, miután lenyomtam, és behajtottam pár centire, megállok egy utolsó légvétel és egy villámgyors helyzetfelmérés erejéig. Mostanra az aggodalmam nagy része eltűnt, de azért itt az utolsó lépésnél emlékeztetem magam, hogy akár veszélyes is lehet a szituáció. Majd kitárom az ajtót, és belépek.
Érdekes, hogy ami legelőször feltűnik, az a lány kivételes szépsége, és a szemeiből áradó furcsa kettősség, a rám szegezett pisztoly mintegy mellékesen úszik csak be a képbe, de egyelőre kénytelen vagyok mégis arra reagálni. Lassan megemelem a kezeimet, hogy lássa, nincs nálam fegyver.
A mosolya mindenesetre mondjuk, hogy biztató. Elvégre nyithatna úgy is, hogy öt perce kihívta a zsarukat, és most szépen együtt megvárjuk őket. Annak azért nem örülnék annyira. De igazából, most jövök csak rá, hogy fogalmam sincs, mi a normál viselkedési ráta azoknál, akik egy fekete maszkos betörővel futnak össze a lakásukban, mégpedig abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy eddig sosem kaptak rajta. Még mindig nem értem, hogy ez a mostani mégis hogyan történhetett. Mi folyik itt tulajdonképpen? De némiképp vigasztal a tudat, hogy a látszat alapján ezzel ketten vagyunk így.
Az éves nagytakarítást? Ebből még nem tudom megfejteni, hogy mire kéne gondolnom, de bizonyára szándékosan fogalmaz virágnyelven. A gépekhez pont nem értek annyira, de első benyomásra sem tűnik olyan legálisnak, ami ebben a szobában folyik. És nem csak a rám pislogó fegyver miatt. Lehetséges, hogy nem is otthon van, hanem ő is betört ma este? Épp ma este? Ha így van, én… áh, a fogadkozást inkább még későbbre hagyom.
- Hát, azzal tényleg lesz egy kis probléma – foglalom össze a lényeget, miután közli, hogy nem tudom kitörölni a nyomaimat. Anélkül nem is távozhatok, már ha egyáltalán tervezne elengedni. De ha nem is tervezne, előbb-utóbb biztosan sort kerítenék rá valahogy, a kamerák visszatörlése nélkül viszont ez az opció szintén kizárva. Feljebb emeli a stukkert, mintha csak nyomatékosítani akarná az elhangzottakat, én pedig őt követve szintén feljebb emelem pár centivel a tenyereimet. Nem remeg a keze, és a hangja sem, vagyis nem úgy tűnik, hogy most először fog a kezében ilyen játékszert, mégsem ez az, ami a legnagyobb hatást teszi rám, hanem ismét a tekintete az, ami a legtöbb információval szolgál. Az a villanás… az egész megjelenésével ellentétben áll, és azt üzeni, hogy ne hamarkodjam el a helyzet felmérését.
Hát jó. Azért titokban remélem, hogy nem egy pszichopatával hozott össze a sors, eme késői órán, egy borzongatóan romantikus légyottra.
- Nem azért, hogy akadékoskodjak, de ha megnyomja a gombot, magát is elkapják – pillantok a szorgoskodó műszerei felé, majd vissza rá. – Szóval, ha jól sejtem egyikünknek sem érdeke, hogy megzavarják a randevúnkat.
Honnan tudja, hogy van ott egy ilyen gomb? Nem igazodom ki eléggé a helyzeten, de azért ezt igyekszem nem mutatni felé. És közben a zene is vált.
- Nézze, úgy látom, más-más céllal érkeztünk ide ma éjjel, de hozzávetőlegesen egy oldalon állunk, vagyis mindketten szeretnénk valamit a jó öreg Franktől, de egyiken sem szeretnénk nagy nyilvánosságot az ügyhöz. Javaslom, tegyünk úgy, mintha észre sem vettük volna egymást. Ami részemről persze nem lesz olyan könnyű – hiszen egy igazi szépség, de komolyan, gyönyörű ez a nő –, de ígérem, mindent meg fogok tenni…


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Is this fun for you? - Blake & Theo   Csüt. Május 17, 2018 7:02 pm

to; Theo

Szinte érzem az értetlenségét. Persze, hogy nem tudja miféle nagytakarításról van szó, elvégre nem lát bele a gépekbe. Igen, ez egy olyan szójáték, melyet jelenhelyzetben maximum csak én vagyok képes értelmezni. Majd, amikor eljut apámhoz, hogy eltűntek adatai, pénze és egy kissé megbojgatták az üzleteit, akkor ő is értelmezni tudja majd, hogy kicsike lánya, miképpen takarít. Maradjunk annyiban, hogy a szülők, mikor elküldik a gyereket, hogy takarítsanak ki, nem ilyesmire gondolnak. De hát magának köszönheti, hogy ennyire ellenszenves lettem vele, talán ha kicsikét többet figyel rám… Áhh nem, akkor is itt lennék és éppen ellene dolgoznék.
– Tán nem barátai az ilyen gépek? – nézek rá érdeklődve, mert valahogy nem azt érzem, hogy a rajtam való átjutás lenne a gond. Azt hiszem, itt valami más lapul meg, s ha már úgyis azt akarta a sors, hogy összetalálkozzunk, akkor had tudjak meg róla még pár információt, ami a későbbiekben talán még hasznomra is válhat. Bár arc nélkül.. Csak névtelen és arctalan senki lesz számomra, ha kisétál innen. HA!
– Nézzen már rám – legszebbik oldalamat elővéve állok előtte és ártatlanul folytatom tovább a mondanivalómat. – Maga szerint kinek hinnének? Önnek, aki álarcban, kesztyűben és fekete ruhában állt itt, vagy nekem aki csak védi magát egy betörővel szemben? – megvonom a vállaimat, amolyan így jártál haver szerűséget üzenve a mozdulattal. – Mellesleg van protekcióm a ház uránál – nem árulom el, hogy ki vagyok. Jobb, ha nincs tisztában azzal, hogy éppen a saját lánya ténykedik az itt élő ellen. Mert még nekem elkezdene itt fejtegetni, meg úgy bánni a szavakkal, hogy az idegeimre megy és tényleg kénytelen leszek megnyomni azt a gombot.
– Először is, nem tudom ki az a Frank, akit említesz – mosolyra görbül a szám. – De Frederick Blaese biztosan éppen most tört szét valamit, mert még a nevét sem tudod – továbbra is mosolygok, mi több ez már vigyorgás. – Én legalább tudom, hogy kinek a lakásában vagyok, de mond csak, TE nem tévesztettél véletlenül házszámot? – szökken fel az egyik szemöldököm, s vigyoromból gyorsan gyanakvó arc lesz. Ennyire amatőr lenne, vagy ennyire nem számít neki, hogy a potenciális áldozatát hogy hívják? Bármelyikről is van szó, egy kissé kiábrándító a dolog.
– Másodszor, élnék azzal a lehetőséggel, hogy én voltam itt előbb, szóval szépen kivárod a sorod – most először eresztek egy hangyányit a pisztoly tartásából. – Miután bedöntöttem a rendszerét, felőlem azt viszel innen, amit csak szeretnél – kitérnék arra, hogy miért kezdem el tegezni egy bizonyos ponton. Egy, nem néz ki egy vénségnek, igaz az arcát nem látom, de a kiállása is arról árulkodik, hogy nem egy nyolcvanas éveiben járó valaki. Kettő, tisztelet. Nekem a magázódás jele a tiszteletnek, s jelenleg őt nincsen miért tisztelni.
– Ha jó fiú leszel, talán még a nyomaidat is eltüntetem – bökök fejemmel a laptop felé. Képes vagyok rá, elvégre a ház rendszere már megvan. Mibe kerül egy végtelenített felvételt rátenni? Nekem semmibe, neki? Hát az már tőle függ.
Mély levegőt veszek, ugyanis a határozott beállás és szavak sokasága mögött elkezd éledezni valami. Az adrenalin, mintha kicsit alább hagyna, s az agyam most ismerné fel a helyzetet. Egy betörő áll velem szemben, aki ki tudja mennyire veszélyes, én meg itt hadonászok egy fegyverrel, amiről azt sem tudom, hogy egyáltalán töltve van-e. Próbálom nem mutatni felé a pillanatnyi pánik átsuhanását, de ha jó megfigyelő, akkor tuti észreveszi. Már pedig, eltekintve a név hiányosságától, tényleg nem tűnik egy kezdőnek. Akkor pedig jobb lesz, ha pár mélyebb lélegzetvétel után, megpróbálom bebiztosítani magamat. Csak tudnám, mivel lehetne..
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Is this fun for you? - Blake & Theo   Csüt. Május 24, 2018 8:27 pm

Blake & Theo
Is this fun for you?


- Ó, dehogynem, nagyon is szoros barátságot ápolunk… - lódítom magabiztosan, ez nem az a helyzet, amiben a gyengeségeimről szeretnék vele diskurálni. – Úgy értem, azzal, ha nem engedi, hogy én is kitakarítsak magam után. Pedig a nők általában szokták értékelni az ilyesmit – jegyzem meg, minden törekvésem arra irányul, hogy oldjam benne a feszültséget, és azt a magabiztos merevséget, amivel a fegyvert felém tartja. Nem ismerem, nem tudom, mennyire ijeszti meg egy ilyen szituáció, vagy éppen mennyire mozog otthonosan benne, de tippem szerint bármennyire is tilosban jár – jól láthatóan –, ahhoz talán ő sincs hozzászokva, hogy random betörőkbe botlik. Nekem pedig annál jobb, minél idegesebb, bár személy szerint nem ennek a módszernek vagyok a híve, hanem ha inkább szimpátiából vagy egyéb kellemesebb okból kifolyólag lankad az ébersége.
- Örömmel teljesítem a kérést – nézek végig rajta lassan, a cipőjétől indulva, a formás lábain, fiatalosan lenge öltözékén, míg újra fel nem érek az arcáig, ezúttal tüzetesebben is szemügyre véve minden porcikáját. – Elismerem, kivételes meggyőző-képességgel rendelkezik, és öltözéket is sokkal alkalomhoz illőbben választott a randevúnkhoz, de szerintem félő, hogy ebben a helyzetben mégis inkább a technikának hinnének. – Elvégre elég csak körbepillantani ebben a szobában, hogy nyilvánvalóvá váljon: benne sem rejtőzik túl sok ártatlanság. Eltűntetni nehezen tudná, mire a zsaruk kiérnek, és ahogy az előbbi szavaiból kihámoztam, megszakítani sem szándékozik az éppen futó műveleteket. De nem utolsó sorban ott vannak a kamerák is, amik ugyanolyan gyönyörűen felvették az ő betörését is, akárcsak az enyémet. És hogy melyikünknél van fegyver, még nem is említettem. Nem hiszem, hogy abban a helyzetben van, hogy riaszthatná a rendőröket, legalábbis addig nem, amíg ő maga is be nem fejezi a munkát. Viszont tény, hogy akárhonnan nézem, lépéselőnyben van velem szemben.
- Protekció? – vonom fel a szemöldököm. Erre nem feltétlenül számítottam, de így már valamelyest logikusabb a történet, bár még ez is elég sok verziót megenged.
- Aó – ráncolom rosszat sejtve a szemöldököm, és össze is préselem az ajkaim, de végül ígyis-úgyis elnevetem. Halkan, épphogy-röviden, és még csak nem is annyira örömömben, félig a meglepetéstől, félig pedig a felismeréstől, hogy ezt bizony tényleg elbasszarintottam. A névmemóriámon, úgy látszik, még mindig van mit csiszolni. De akkor is. Nem hiszem el, hogy rossz nevet mondtam… Kétszer.
- Nos, jó is, hogy fény derült erre az apró tévedésre. Most már remélem, nem tekint igazi konkurenciának. Akár le is eresztheti azt a fegyvert – vetem fel az ötletet, inkább kijelentve, mint kérdezve. De leginkább felhívva rá a figyelmét, újfent, hogy fegyvertelen vagyok.
- Mondanám, hogy már itt sem vagyok, de úgy tűnik, ragaszkodik a társaságomhoz – mosolyodom el halványan a maszk alatt. Először fel sem tűnik, hogy tegező pozícióba léptünk, nem is tudom, hányadik mondat után üti meg a fülem, de ha már így felajánlotta, elfogadom a közeledést.
Az ezt követő javaslata pedig még inkább tetszik.
- Csak tessék. Végül is, épp nem sietek sehová – mozdul automatikusan a levegőben tartott két kézfejem is a szavaimmal. – A kompromisszum nekem is megfelel. – Szóval most már biztos: ő is betört ma éjjel, és velem ellentétben, mintha kicsit elszántabb ártani akarással viseltetne Frederick iránt. De úgy tűnik, nem ártja bele magát az én bizniszembe, ez pedig igazán örvendetes.
- Ez igazán kedves – reagálok a nyomaim eltüntetésére, de azért eszem ágában sincs rábízni a dolgot. – Nem is tudom, csinálhatok cserébe egy teát? – Vajon most már leereszti végre az a stukkert? És vajon kiengedne a szobából? Egy próbát mindenesetre megért. Valamivel amúgy is el kell foglalnom magam, amíg akciózik. Fogalmam sincs, az ő fejében milyen tervezet lapul, de egyelőre az ő kezében szorong az irányítás.
- Meddig is tart pontosan?


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Is this fun for you? - Blake & Theo   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Is this fun for you? - Blake & Theo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ