One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Iris & Rainer - I'm not sick, let me go!

Rainer Messer
Today at 4:32 pm



Holy Mess E&B

Blake Walsh
Today at 3:33 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Today at 3:19 pm



Valerie & Caroline ~ Work, work, work

Caroline A. Teller
Today at 2:12 pm



Emily & Caroline - Just a lazy night

Caroline A. Teller
Today at 12:57 pm



Hazudj Ha Tudsz

Nikolay Korzakov
Today at 11:52 am



Avatarfoglaló

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 11:20 pm



Hudson Duncan Payne

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 10:49 pm



Ewan & Belle - A half year in Paris

Christabel Edwards
Yesterday at 10:47 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 12
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 0 4
Üzlet 4 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 4
Összesen 51 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

Blake Walsh, Constance Reyes, Nikolay Korzakov


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Ben és Flor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Kedd Aug. 14, 2018 6:43 pm


Ben ✫ Flor

Amikor elvonulunk Bennel gyakorolni kellemes csalódás ér, mert egészen könnyedén veszi az alapokat, amiből leszűröm, hogy jó érzéke van hozzá. Szívesen tanítanám igazából is, ha egyszer komolyan gondolná, hogy elkezd táncolni, mert szerintem két-két és fél év alatt szinte profivá válna, de most nem a versenyekre gondolok. Ráadásul nem is feltétlen kellene minden nap, órákat gyakorolnia, szerintem elég lenne heti egy, maximum két alkalommal órát vennie, utána meg otthon egy kicsit ráerősíteni a tanultakra.
Kérdését megmosolygom, mert nagyon aranyosnak találom, hogy ennyire nyerni akar, és igazából én is ilyen vagyok. Ha valamit csinálok, azt a legjobban akarom azonnal csinálni, minél hamarabb. - Persze! Nem csak ennyi lesz, de erre épül a többi, és a szűkös időkerethez képest minél jobban rögzülnie kellene - bíztatom, hogy nem kell aggódnia, de ez szükséges. - Rendben, és egyet mindenképpen kipróbálunk, hogy meg tudjuk-e csinálni, mert ez általában mindenkinek nagyon tetszik, de nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre látszik - osztom meg vele egy, hogy már van is ötletem a „többiek lefőzése” témakörben. - De előtte ezeket csináljuk meg a zene ritmusára is, rendben? - és megállok egy kicsit, amivel őt is megállásra késztetem, hogy fel tudjam venni a zene ritmusát. Azt még a legtehetségesebb kezdőktől sem várja el senki, hogy az első órán megtalálja az egyet a zenében, ahhoz kell néhány óra, és nagyon sok, a stílusnak megfelelő zenehallgatás. A kurtított lépésekkel ő is jobban tartani tudja a ritmust, és egész jól elsajátította a lépéseket, nem lesz itt baj.
A ritmusból viszont én esek ki először, ahogy meghallom felháborodott és sértődött megjegyzését a vezetésre vonatkozóan. Ezt viszont nem tudom csak úgy annyiban hagyni, viszont nem a megállásom az egyetlen reakcióm, amivel valószínűleg meglepetést okozok nem csak neki. A pia egyre jobban dolgozik bennem is, ami még pont olyan szinten van bennem, hogy nem a depis hangulat felé tendál, hanem a közvetlenebb, személyes érintkezések felé, de még tudom kontrollálni a határokat. Ezért kiveszem a jobb kezem az övéből, és finoman a tarkójára csúsztatom, majd egy egészen kicsit felnyújtózkodva hozzá, kap egy puszit az arcára, de még vigyázva, hogy nehogy más legyen/lehessen belőle, és szinte azonnal vissza is lépek a helyemre. - Akkor kérlek, indítsd el a táncunkat erre az új zenére - nézek rá kihívóan. Ha ő akar vezetni, akkor érezni/hallania kell(ene) az egyet, és a zene változásait. Ez persze tudom, hogy nem fog menni, és Ricen kívül egyetlen fiú sem fogja elindítani a táncot, a vezetés is, szerintem úgy fog történni, hogy begyakorolnak egy rövidebb lépéskombinációt, amit ismételni fognak. Most viszont önkéntelenül is a többieket kezdem figyelni, hogy mit is csinálnak pontosan. Ezt a számot még az alapoknak szenteljük, hiszen ez egy rövidebb dal, nincs is négy perc az egész.
Ezt követően pedig olyan forgásokat veszünk, ahol vagy csak helyben kell lépnie, vagy megfordulnunk a közös tengelyünk körül, és ezekből van néhány, a vacila, a vacilala, a setenta, a sombrero és a medio sombrero. Valamint azt, amikor maga mellé vezet, majd én a bal kezemmel végig simítok a bal karjától a vállán át egészen a jobb karjáig, utána meg ismét az alap lépés következhet. Remélhetőleg könnyedén veszi ezeket is. - Azért lennének ezek jók, mert itt a fiúnak nem kell nagyon trükközni, csak az előbb tanultakat kell lépnie - magyarázom neki a választásom okát, és kérdőn nézek rá. - Tetszenek ezek a figurák? - Megmutatom azt is, hogy ezeket, hogy kell indítani, és utána már, igazából, én le is táncolom, tehát nem kell nagyon vezetnie, elég, ha addig nem engedi el a kezem, amíg én nem teszem az övével. Ezek mellet pedig még megpróbálkozunk azzal, amikor hármat-négyet akár ötöt is forgat a fiú a lányon, bár ehhez azért kell a gyakorlás, hogy ne rántsák el egymást a partnerek. - Próbálj meg úgy forgatni, hogy a függőleges tengelyemben tartasz. Ez tényleg nem egyszerű, de ha ez megy, akkor esetleg megpróbálhatjuk, azt is, hogy megállunk, én leguggolok neked háttal - emelem ki szándékosan, nehogy félre értse - és utána forgatva felállok. Na, mit szólsz? - kérdezem kíváncsian, és igazából rábízom, hogy mi legyen végül. Ez az utolsó nagyon nehéz, de éppen annyira látványos is, de ehhez stabilnak kell lennie mindkettőnknek, hogy ne essünk el, így ehhez nem ragaszkodom.
Amikor lejár a fél óra, és sikeresen begyakoroltuk mi is a figuráinkat, visszamegyünk a többiekhez megbeszélni a továbbiakat. Ben magabiztossága viszont egy kicsit megijeszt, mert mi van, ha véletlen még sem mi nyerünk. Valahogy nem szeretném, ha csalódna, meg én sem akarok a rossz tanár színében feltűnni, hiszen akkor Nekem nem sikerült rendesen megtanítani neki a lépéseket. Jó fej, mondhatom, le akar lépni, de még nem ismer, előlem nem menekül ilyen könnyen. Igazából csak Cassie és én nem kérünk „bátorságnövelőt”, aminek azért meg van az oka. Lányként újonc fiút irányítani nem egyszerű, és nem akarunk bajt, de úgy látszik Lorainne-t ez nem zavarja. Ric meg hááát… ő profin vezet, ha kell lendülettel, ami ellen nincs lány, aki védekezni tud, azt táncolja, amit ő akar; meg amúgy is jól bírja. - Ne rohanj annyira! - kapok Ben keze után, amikor indulni készül. - Ez most bachata szám, és ha tartják az eddigi sorrendet lesz még legalább egy. Tehát időnk most van szusszanni is, ha kell. Meg arra gondoltam, hogy Cassie és még valaki hozhatna egy-egy zsűritagot a tömegből, meg én is hozok egyet, hogy ne egy ember döntsön, de ne is lehessen döntetlen - ismertetem az ötleteimet, ha már Ben rám bízta. - Mit szóltok? - kérdezek rá.
- Várj, segítek az italokkal! - szólok Ben után, ha indulni készül. Amikor távolabb érünk akkor meg beavatom a másik ötletembe. - Meg arra gondoltam, hogy az egyik pincérsrácot kérem meg, hogy segítsen nekünk a zsűrizésben. Az egyik, amúgy is latin amerikainak tűnik. Mit gondolsz? - kérdezek rá egy kicsit bizonytalanul, hogy nagyon nagy marhaság-e, mert a pia ezeket az ötleteimet is befolyásolni szokta, és kell a visszacsatolás valakitől. Ha Ben és a srác is rábólint a dologra, akkor egyelőre csak mi megyünk vissza az italokkal a többiekhez, hogy csak munkájából ne vegyük ki nagyon a pultost, csak amennyire nagyon muszáj. Bár igazából most úgy is szinte mindenki vagy táncol, vagy a korábban megkapott italaikat fogyasztja.




avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Vas. Aug. 12, 2018 9:00 pm




to: Flor

Azért mikor Phil szájából elhangzik ez a megadom magam, nagy kő esik le a szívemről. Bár igazából még nem sok okom van rá, mert még semmi sem történt, de akkor is, legalább nem ott tartunk, hogy bepiált, kidőlt, és be kellett vonszolni egy taxiba. Ráadásul Lorainnel van, szóval a pokolra ezek szerint mégsem kívánja. Mondjuk, ha továbbra is házasságban gondolkodik, akkor ez korántsem ilyen biztos, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
Azért megnéztem volna az arcát, ha velem táncolt volna a csajszi, de a párom végül Flor lesz, és a pacsinkat követően, mikor a többiek már szét is széledtek, mi is kapcsolunk végre, hogy ne csak a művünkben gyönyörködjünk, mert az idő, az bizony ketyeg.
- Hát, meglátjuk - mondok csak ennyit, kíváncsi leszek, hogy sül el ez az egész, de Lyn arcára is, amikor majd elmesélem neki ezt a csodálatos estét. Vajon mindent elmesélek majd? Merül fel bennem a gondolat, de ezen egyelőre nincs is időm töprengeni, mert Flor a kezébe veszi az irányítást, azaz a gyorstalpaló salsa-kikupálásom történetét, én pedig próbálok legjobb tudásom szerint megfelelni a kihívásnak. Olyan nagyon nehéz csak nem lehet… Vagy tévedésben lennék?
Követem az instrukcióit, és az alap mozdulatokkal egész gyorsan megbirkózom. Egy-kettő-három-négy… Pár perc múlva már Florral együtt lépkedünk, és egyre magabiztosabban csinálom. Megy ez! Mikor azt kérdi, van-e kérdés, leginkább egy motoszkál a fejemben.
- Ugye teszünk bele valamit, amivel majd jól lefőzzük a többieket? Ne kímélj – hunyorgok rá, ahogy a jobbomat a hátán tartva, még azért odafigyelve a lépésekre, de próbálok minél hamarabb ráérezni a ritmusra.
- Igeniss – kurtítom meg a lépteim azonnal, ebben tényleg van logika, és a karomat is igyekszem lazábban tartani, ahogy kéri, bár ezen a ponton azért összeráncolom a homlokom, mielőtt egy sunyi mosollyal megjegyezném.
- Mi az, hogy úgy tűnjön? Hát persze, hogy én fogok vezetni – és még a szemöldököm is kihívóan feljebb vonom egy-két másodpercre. Ha már versenybe szálltam, nyerni akarok. Nem a nyereményhétvége érdekel, csak az érzést akarom, na meg az elvet, hogy ha csinálsz valamit, akkor azt csináld eszméletlen jól. Tagadhatatlan perfekcionista vagyok, és ez a kis játék most nagyon lelkesít, nem is tudom, mikor élveztem vagy akartam utoljára ennyire valamit.
A fél órás tipegőidőnk viszont hamar letelik, nem sokára vissza kell mennünk a többiekhez, a verseny konkrét lebonyolítását inkább Florra bízom, kettőnk közül mégiscsak ő a szakavatottabb a témában, és a helyet is ő ismeri. Én voltam az ötletgazda, az övé pedig a kivitelezés, ez így igazságos, vigyorgok már csak a gondolattól is, hogy ezt mindjárt vele is közlöm, már csak azért is, mert halvány fogalmam sincs, hogy innen most hogyan tovább.
- Remélem, mindenki felkészült a vereségre – kacsintok elsősorban Philre, köztünk ez a fajta cukkolás bőven megszokott, tőlem meg aztán pláne. – Flor mindjárt elmondja a teendőket. Kezdés előtt kinek hozhatok egy kis bátorságnövelőt? – emelem fel az ujjam, jelezve, hogy számolni készülök, szóval gyors és egyértelmű jelzést kérek, és amint megkapom, már sarkon is fordultam a bárpulthoz.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Szomb. Júl. 21, 2018 1:39 pm


Ben ✫ Flor

Már éppen készülnék visszaszólni, hogy ez nem is igaz, egyből megismertem, ahogy megláttam, csak tánc közben nem néztem körbe, amikor meglátom a hamis mosolyát, ami elárulja, hogy csak szórakozik. Így viszont mindössze veszek egy mély levegőt és lemondóan megcsóválom a fejem, amolyan „Ne, szépen vagyok, ezt nem hiszem el” stílusban, de a végére már halkan kuncogok.
Tudom, hogy nem ígért semmit igazából, most mégis jó érzéssel tölt el ez is, így kedvesen visszamosolygok rá.
- Rám mindig számíthatsz, ha táncról van szó - jegyzem meg kedvesen viccelődve, de valahol érzem, hogy erre biztos, hogy csak a távoli jövőben kerülhet sor, ha egyáltalán sor kerül rá valaha.
Lehet bennem is több van már két kanyarnál, mert tuti, hogy ezt nem gondoltam át rendesen: átadni egy ismeretlen pasinak az irányítást. ¡Díos Mío! Mi lesz még itt, de most már mindegy, megtörtént.
Az ötletem a nyereményre vonatkozóan Ben tetszését minden esetre elnyerte, így a felém nyújtott kézbe bele is csapok. Ahogy cinkostársam összegzi végeredményben a dolgokat, az eddig vonakodó férfiak szemében is felcsillan az érdeklődés.
- Így azért már van értelme a dolognak. Benne vagyok - száll be Sean is, és ahogy átpillantok Philre, feltűnik, hogy az ő fantáziája is megmozdult a dolog iránt. Egy ingyenes hétvégi út két főre, azért szép kis jutalom, főleg, hogy a partnert szabadon kiválaszthatják.
- Rendben, legyen, megadom magam - egyezik bele nagy nehezen a vőlegényjelölt is.
- Akkor ez megbeszélve - összegzem a felállást, és Benre nézek, akinek sikerül elvesznem a szemeiben, (megint!).
Rickel egy kizomba számot táncolunk mondhatni búcsúként, mert még én sem tudom, mit hoz az este további része. Még nem nagyon volt lehetőségem vele ilyet táncolni, de mint eddig bármikor, az összhang tökéletes köztünk, most is profin vezet. Amikor elemel a talajtól, akkor azért egy egészen kicsit meglepődök, de egy kívülálló valószínüleg nem lát belőle semmit, mert ismerem a lépést, csak nem számítottam rá. Annyi viszont biztos, hogy a kizomba szépen kiürítette - megint a parkettet - így valószínűleg Benék is látták, hogy már megint mit alkottunk. A megjegyzésekre viszont nem nagyon adok lehetőséget, mert egyből a tárgyra térek és bemutatom a csapatot.
Kérdésemre meg is kapom a választ, és gyorsan kiderül, hogy Bennel leszek párban, amit, hogy őszinte legyek, annyira nem is bánok. Sőt mondhatni, hogy még örülök is neki, amit nem is igazán értek, hogy miért van, hiszen alig ismerem jobban, mint a többieket, de akkor is így van. Amíg a többiek elhagyják az asztalt, én nem mozdulok semerre, mert meg akarom figyelni, hogy milyen arcot vág Lorainne, hogy végre Phillel táncolhat, és pontosan az, amire számítok. Az arca és a szemei ragyognak, és látom is, hogy a mozdulatai is lágyabbak lettek, mondhatni, csábít minden mozdulatával. Ben megjegyzését pedig éppen ezért ki is javítom - Neem, tökéletes - és szándékosan a párocskán hagyom a szemem én is. - Egyébként azt hittem még kezdetben, hogy nekem kell elvinnem egy táncra, hogy Lorainne-t féltékennyé tegyük, de ez így sokkal jobb - jegyzem meg elismerően. Ebből a szempontból jó ötlet volt, hogy Ben szervezte a dolgokat. - Gyere, egy kicsit távolabb megyünk, nem akarok kiabálni - a táncparketten azért elég hangos a zene, itt meg nincs hely az asztaloktól és a székektől, de persze a tánctér közelében maradunk, hogy lássam a többieket, még ha Ben nem is figyeli őket. - Akkor figyeljen a tanuló - jegyzem meg mosolyogva, szemtelenségét pedig még mindig nem tudom sértőnek venni, mert pont annyi van benne mindig, amennyi kell. - Na, azt majd meglátjuk - nevetem el magam. - Figyelj, ideállok melléd, és mutatom, hogy milyen a fiúlépés. Ballal egyet előre, ráteszed a testsúlyt, majd vissza a jobbra. Ballal a jobb mellé zársz, és négyre áthelyezed a testsúlyt a bal lábadra. Ez az első négy ütem. A második négy pedig, jobbal hátra lépsz, ráteszed a testsúlyod, majd ballal előre a jobb mellé, és a nyolcra átviszed a testsúlyt a másikra - közben mutatom is, ahogy mellette én is lépegetek. Ezt megpróbáljuk közösen is megismételni néhányszor. Ez után viszont beállok vele szemben, így hogy a jobb kezemet felemelem, a balt pedig a vállára teszem, ha hagyja és nem lép el mellőlem. Bízom benne, hogy jobb kezét tudja, hogy a hátamra/lapockámra kell helyeznie, hiszen ez egy nagyon alaptartás minden táncnál, legalább is szerintem. - Ez az egyik alaptartás, ebben könnyebben meg tudom mutatni a vezetést - magyarázom, mert biztos látta a többi táncoson, hogy teljesen nyitott tartásban is gyakran kezdenek, ahol csak egymás kezét fogják a partnerek és bizonyos lépéseknél a lány balját el is szokták engedni. Ebben a testhelyzetben viszont könnyebb vezetni, mert több a kontakt, jobban érezni a másik mozdulatait. - Most lépjük ismét az alapot ebben a tartásban, rendben? Egyre indulunk számolásra. Ezzel a lábaddal kezdesz - mozdítok egy nagyon kicsit, jelzésként a bal kezén, hogy ne legyen kavarodás az első lépésnél. - Egy, kettő, három, négy. Vissza, hat, hét, nyolc. Ismét, kettő… - és közösen megismételjük még egy párszor, számolásra, határozottan nem a zene ütemére táncolva, de így egyelőre könnyebb, hogy egy lassabb tempót követünk. - Ha van kérdésed nyugodtan tedd fel - mondom lépkedés közben. Ha ezen a részen túl vagyunk utána, megmutatom neki az oldallépést, ami ugyan ez csak nem előre-hátra mozgunk. - Próbálj minél kisebbeket lépni - adom a következő instrukciót, mert jó az, amit csinál, de mint minden kezdő, ő is nagyobbakat lép, de ez most elég veszélyes, mert már én sem vagyok elég stabil, így könnyen elveszhetem az egyensúlyom, ha túl messzire kerülünk egymástól. Igazából túl sokat nem tervezek megtanítani neki, mint az alapokat és talán néhány forgást , mert a többit meg tudom oldani, és igazából ráerőltetni sem akarok semmit. Sokat hülyéskedtünk régen Washingtonban is a táncosokkal, hogy egy profi lány mellett elég, ha a fiú az alapokat lelépi a díszítéssel meg a csajszi el tudja terelni a figyelmet a hiányosságokról. Egyébként fél óra alatt nem lehet sokat elvárni senkitől, pláne meg, ha előtte még elég rendesen ittak is. - A karodat majd azért tartsd lazábban, mert így most több erő van benne, mint amennyi ahhoz kellene, hogy kreatívan meg tudjam oldani a vezetést, úgy, hogy kívülről úgy tűnjön, mintha Te vezetnél - súgom neki cinkosan. De el kell ismernem, hogy sokat ittam, így nem fogok csodálkozni, ha elsőre ezt nem fogta fel. Ilyenkor mindig hatalmas körmondatokban beszélek, amik nem lesznek mindig értelmesek.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Szomb. Júl. 21, 2018 12:05 am




to: Flor

- Végül is nem ismertél meg – teszek úgy, mint aki csak most jönne rá erre a bújtatott bökkenőre, és annál nagyobbat koppanna a tantusz, de persze csak szórakozok, és ez látszik is. Az elfogyasztott italmennyiség hatására egyre inkább ellazulok, és ehhez azért az is hozzájárul, hogy Florral viszonylag könnyedén egymásra hangolódunk.
- Még az is lehet, hogy így lesz – kacsintok rá a pohár pereme fölött, ahogy egy újabb kortyot merítek. Csak mosolygok azon, amit mond, meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg komolyan gondolja, és nem csak ő is hülyéskedik.
- Ezt jó tudni. Mindenesetre, most már tudom, kitől kérjek szakvéleményt a témában – mondom mosolyogva, és még az is lehet, hogy egyszer tényleg megtanulom. Végül is miért ne. Azon töprengek, Lyn vajon a nyakamba ugrana az ötletért, vagy inkább a lakásból is kikergetne, ha előhozakodnék a tanuljunk meg salsázni szöveggel. De annyira sokáig azért nem játszok a gondolattal, most Philékkel kellene kezdeni valamit, de iziben.
- Fogalmam sincs – vallom be őszintén, általános iskolába még nem együtt jártunk, így az ottani kalandjairól nem nagyon tudok történetekkel szolgálni.
Jó hát, megeshet, hogy nem gondoltam én ezt át annyira, mielőtt bedobtam volna. És a későbbiekben talán ez még inkább kikristályosodik majd bennem, egyelőre viszont még úgy vagyok vele, hogy csapassuk. Philt ki kell mozdítani ebből a sértődött-depressziós tespedtségből, mert most már kezd elegem lenni a világfájdalmas képéből. Kibírhatatlan, mikor ezt csinálja.
- Na. Köszönöm. Tessék – hangsúlyozom Flor szavait, és én is a vonakodó srácokra nézek. Jó lesz ez. A nyereménnyel viszont nem készültem fel, tanácstalanul Florra pillantok, hátha neki van valami használható ötlete.
- Ez nem is rossz – csillan fel a szemem, ahogy bedobja a javaslatot, és elmosolyodva, felé is emelem a tenyerem, hogy az asztal fölött összecsaphassuk. – A tét tehát egy két fős hétvégi utazás, amit a nyertes pár frissen kiképzett tagjának dobunk össze. És ő dönti el azt is, kit visz magával – nézek körbe újra, hátha így már némiképp vonzóbb a program.
Amíg Flor elszelel, megbeszéljük a párokat, és igazából nem sok választ el attól, hogy leszögezzem, az én párom Lorainne lesz, mert ő az egyetlen, aki foglalt, és biztosan nem csinálok semmi hülyeséget. Most már elég sok bennem az ital, és ma érzem, hogy olyan napom van, amikor nehéz kordában tartanom magam. Annyira pezseg a vérem, annyira menni akarok az éjszakába, ilyenkor rendszerint tényleg elég érdekesen alakul az este, Lyn jól ismeri ezt az oldalam, és régebben tartotta is velem a tempót, most nem tudom, hogy lenne, de nem is fog kiderülni, mert ma nem tudott eljönni velem. Próbálok ezen nem túl sokat agyalni, és inkább ide koncentrálni, de azért érzem, hogy ma este nagyon kellene. Aztán végül úgy döntök, hogy mégis bejátszom.
- Én Lorainne-nel leszek, a többit rátok bízom – dőlök hátra a széken, mint aki jól végezte dolgát, és szinte visszaszámlálok, hogy Phil meddig állja szó nélkül.
Bingó. Azért egy kicsit vonakodok a hitelesség kedvéért, de végül nagy kegyesen átengedem neki az arát. Az egy szem lányunk nem kérdés, hogy Rick partnere lesz. Én pedig igazából Florra pályázom, bár fogalmam sincs, hogy fogom tudni tartani vele a lépést, ilyen komplikált részleteken eddig még nem gondolkodtam. Menet közben mindent elmagyarázunk Lorainne-nek, meg a profi párosunknak, én meg próbálom magamban tartani a megdöbbenést, hogy a Rick, az valójában az Enrique becézése.
- A sorsolás már meg is történt – blöffölök Flor előtt, mert csak a kérdése nyomán jut eszembe, hogy mikor itt volt, akkor még a sorsolásos verzióról volt szó. Most már csak a vicc kedvéért is ellövöm, nem kell neki mindenről tudni.
- A véletlen pedig úgy hozta, hogy az én párom lettél – teszem hozzá bujkáló mosollyal. Ahogy a negyedik párunk is megtalálja egymást, indítjuk is az időt. Innentől fél óra.
- Nagyon jó – figyelem elégedetten, ahogy Lorainne és Phil elkószálnak a tömegben, és igazából a többiek is sorban felszívódnak. – És most hogyan tovább? – nézek tanácstalanul Florra. – Meg kéne nyerni azt a díjat. Úgy tanítson, tanárnő – mosolyodom el egy kicsit szemtelenül. A versenyszellem azért mindig erősen dolgozik bennem igazából bármit is csinálok. – Rendelkezzen velem. Én minden szavát valóra váltom.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Vas. Júl. 08, 2018 2:39 pm


Ben ✫ Flor

- Hidd el, hogy nem így van, mert akkor kizárólag a Rosában lennék Veled szívélyes, itt meg… - gondolkozok el egy kicsit csak a hatás kedvéért - lehet, meg se ismerlek - reagálok pimaszul a feltételezésére. (A munkakörimben nincs benne, hogy munkaidőn kívül is a főnök kedvére kell tennem, vagy betartani bármilyen szabályt.) - Én tényleg nagyon örülnék, ha így lenne - és a mosolyomon tényleg látszódhat, hogy őszintén mondtam.
- Megbeszéltük, de erre hivatkozni fogok, hogy Te kérted - mondom magabiztosan. - Egyébként a kedvenc vendégeimnek az egészségére is oda szoktam figyelni - jegyzem meg mellékesen, hogy bizony tudok csúnyán nézni azokra a „kávézós barátokra”, akik az egészségükkel játszanak, mert volt már példa, hogy átvertem őket és koffeinmentest kaptak, mert tudtam, hogy néha magas a vérnyomásuk, és sikerült úgy elkészíteni, hogy nem tűnt fel nekik a különbség.
Kezdek komolyan kételkedni saját magamban, de ha kritikának veszi, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Benen látszik, hogy milyen férfi, hogy ad a külső megjelenésre, hogy ért a nők nyelvén, és hogy pénze is van. Ezt viszont sok nő gátlástalanul kihasználná, ha tudnák, hogy még szíve is van, így nem csodálom, hogy először ő is játszik a kiszemeltjével. Ezt viszont valahogy most nem akaródzik neki elmondanom, de lehet még néhány pia és ki tudná szedni belőlem; ellenben kap egy csalódott, elkámpicsorodott arckifejezést.
- Ooh, nem csak a salsa létezik, vannak olyanok, ahol „macho”-sabbak - fejezem ki magam az itteni szlengnek megfelelően - a férfilépések. Ez Kubában mulatósnak számít, amit mindenki ismer, bár nem azt a fajtáját - húzom el kicsit a számat, mert az itteni salsákat a szülő országban fel sem ismerik, ha nem hallják a zenét. - Akkor viszont remélem, hogy minél később fog ez megtörténni vagy egy másféle ígéretet fog belőled kiszedni erre vonatkozóan - nézek rá először komolyan, majd hamisan. Valamiért nem igazán tudnám elviselni, ha Bennel (is) történne valami, de az indok még előttem is homályos.
Amikor kijelenti, hogy neki sincs ötlete barátja meggyőzésére csak egy nagyot sóhajtok, ez így tényleg nem egyszerű.
Nevetése széles mosolyt csal az én arcomra is. - Nem volt ott veletek, a közeletekben egy csajszi, akit esetleg fel akart szedni? - kérdezek rá bizonytalanul, mert, ha egy kicsit tanult volna táncolni, nem hiszem, hogy ennyire kiborul, bár gyerekkánt nem jártam táncórára, így nem tudhatom, ott mik hangzanak el.
A csapat elég jól fogadott, bár nem szeretek ennyire a figyelem középpontjában lenni, ehhez még kevés bennem az alkohol. Phil következő megjegyzésére viszont lehunyom a szeme, és egy mély levegővétel kíséretében tagadóan megrázom a fejem, „ezt nem hiszem el” gondolattal a fejemben. Ben viszont megkönyörül rajtam, és a segítségemre siet, és én is koccintok velük, ahogy a többiek is.
Az ötletbevezetőjére viszont összeharapom az ajkaimat, hogy nehogy elnevessem magam a beszólásán, de még a szemem is összeszorítom, mert félek attól, ha ránézek nem sikerül visszatartani, pedig a nevetés most csak olaj lenne a tűzre. Az ötletére viszont én is értetlenül nézek rá, a nekem szóló kérdésre viszont csak hirtelen feltartom a kezemet, hogy jelezzem, én ártatlan vagyok (vagy legalább is nem tudok a bűnösségemről).
Ben ötlete viszont pont azt a reakciót váltja ki, amire számítok, a pasikból ellenkezést, az egy szem lányból pedig lelkesedést.
- Szerintem ez egy nagyszerű ötlet, mert a csajok szeretik, ha a párjuk tud táncolni, az összehasonlíthatatlanul másabb érzés, mint egy ismerőssel táncolni - jegyzem meg, elsősorban Philnek célozva. A tanítással viszont bajban leszek, mert a salását csak követni tudom, vezetni nem, így minden kép kell Rick segítsége, bár azt nem tudom, hogy Lorainne, hogy áll ezzel a dologgal. Nekem minden esetre könnyebb, ha nem kell megmutatnom a fiúlépéseket, de tudok úgy vezetni, hogy a lánylépést táncolom, és megtartom az illúziót, hogy a férfi vezet, de ahhoz tudni kell, hogy hova kell lépnie. Bár ha az igazat meg akarom vallani, fogalmam sincs, hogy pontosan mit akar ezzel elérni, vagy pontosabban, hogy ez hogyan segíti elő a lánykérést, de figyelek arra, hogy ez ne látszódjon rajtam. A nagy pillanatig vezető úton az irányítást viszont teljesen átadtam cinkostársamnak, amihez tartom magam.
Az ötlet viszont úgy látszik, Bennél hirtelen jött, mert a legkézenfekvőbb kérdésre nem készült fel. Mi legyen a nyeremény? Marha jó kérdés, és közben ösztönösen körül nézek a közelben, hátha eszembe jut valami, de semmi használható, majd a pult melletti oszlopon meglátok egy tengerparti hotelt, amiről beugrik egy ötlet. - Egy kétfős hétvégi utazás? - kérdezek rá láthatóan bizonytalanul, és elsősorban Benre nézek, hogy Ő mit szól hozzá, de a többieknek is szól a kérdés. - De én úgy tartanám korrektnek, ha csak azokat értékelnénk, akik nem tudnak táncolni - egészítem ki, hiszen velünk szemben esélyük sincs.
- Akkor én most lelépek pár percre, és idehívom Rickéket, hogy segítsenek egy kicsit - távozok miután megbeszéltük a nyereményt. Rickéknek csak annyit kellett mondanom, hogy a verseny hátterében nemes cél van, és egyből segítettek. Viszont tőlem Rick kért egy táncot, mert úgy érezte engem ma estére elveszített, mint lehetséges táncpartnert, amiben lehet van egy kis ráció, így nem mondtam neki nemet, meg amúgy se nagyon tudok egy ilyen profi táncost visszautasítani.
Ezt követően viszont csatlakozunk Benékhez. - Visszatértem, egy kis segítséggel. Ő Enrique, azaz Ric, ő fogja a srácok alaplépéseit megmutatni - mutatok rá, és közben vázolom a helyzetet. - Ő pedig Cassie, Ric barátnője. - A többiek is bemutatkoznak nekik, és közben megpillantom az asztalnál Lorainne-t is, így be is mutatkozok neki én is. - Szia, Flor vagyok! - gondolom, vagy legalább is remélem, hogy a helyzetet Ben már vázolta, így nem kell elmagyaráznom, hogyan is csöppentem a társaságba.
- Hogy állunk a sorsolással? - nézek az ötletgazdára.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Szomb. Júl. 07, 2018 4:30 pm




to: Flor

- Valld be, hogy Lyn fizetett le valamivel – szélesedik ki egy kicsit a mosolyom az invitálása hallatán. Nem tűnik fel, hogy máshogy értette, amit mondtam az előbb, így ismét csak viccelődöm. – Bár ki tudja, lehet, hogy mostanában tényleg gyakrabban betévedek majd – nem tudom még, hogy alakulnak a dolgok Lynnel, bár nemrég más fordulatot vettek, ez igaz. Még nagyon bizonytalan minden.
- De ha így lesz, inkább rejtsétek el a presszó készleteketmert aztán megint elfogy a kávébab, és megint nekem kell vigyázni Rose-ra a munkahelyen –, mert ott fogom hagyni a fél fizetésem.
- Ügyes – vigyorodom el ismét, ahogy visszadobja a kérdést, de nem húz be a csőbe. – Szerintem egy kicsit mindkettő. – Mert ha így gondolja, az dicséret, az viszont kritika, hogy nem mutatom ki.
A tánctémánál látom a szemében a kihívást, és érzem is, hogy forró talajt feszegetünk. Az a baj, hogy hiába tudom, sajnos provokálható típus vagyok.
- Nem tudom, eddig valahogy kimaradt az életemből a salsa – vonok vállat, nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mert itt New Yorkban nem tartják annyira férfiasnak, bár ha jobban belegondolok, ez is hülyeség. – De ígérem, nem halok meg addig, amíg nem vettem részt egy kezdő tanfolyamon. – Hogy ez vicc, vagy nem, azt még magam sem tudom biztosan, végül is miért ne? Legalább Phil ezentúl rám is féltékeny lehetne, ha Lorainne-nel ropnánk a táncot. De tartok tőle, hogy nekem a benne égő szenvedély is sok lenne, vagy ez is hülyeség?
- Egyelőre nekem sincs ötletem. – Majd menet közben meglátjuk, mert azt már most elhatározom, hogy meghívom az asztalunkhoz. Az nem baj, ha ő még nem tud róla.
- Úgybizony – Bár nem tudom, miért érzem személyes küldetésnek, hogy mégis megvalósuljon a lánykérés. Talán mert tisztában vagyok vele, hogy Phil egy szerénytelen idióta, de egyben a legjobb barátom is. Akitől tudom, hogy most éppen hülyén viselkedik. Meg fogja bánni, és ez az, amit el akarok kerülni.
Elnevetem magam Flor betoldásán, de leginkább azért, mert épp ezt akartam mondani. Megelőzött a kis hamis.
- Nem, tudtommal nem. Bár tíz éves korában lehet részt vett valami társastánc tanfolyamon, ezt mintha egy bormámoros éjszakán említette volna egyszer, de szerintem túlságosan sok mindenre abból sem emlékszik már.
Gyógynövényes italt? Egy pillanatra elcsodálkozom, hogy ez meg most honnan jött, aztán leesik, hogy a koktéljavaslatomra gondolhat. Franc tudja, mi van benne, én csak a neve miatt mondtam, de nem tudok nem mosolyogni rajta.
- Oké, meggyőztél, nem ez a cél ma este – adom fel egyelőre az italrendelős próbálkozásom. Elvégre hosszú még az éjszaka.
- Én is ettől féltem – húzom egy kicsit ezzel a megjegyzéssel, mintha nem is gondoltam volna komolyan, amit mondtam. Mert komolyan gondoltam? Nem is tudom, de most már kimondtam, szóval megköttetett az alku. Lehet, hogy nekem sem kellene sokkal többet inni, ha már itt tartunk. Részegen rengeteg felelőtlen ígéretet tudok produkálni, ami miatt mindig fájhat a fejem másnap reggel. Mert sajnos azok közé tartozom, akiknek még jelent valamit a betartása is, bár próbálok leszokni róla.
Flor beiktatása a kis társaságba zökkenőmentesen sikerül, mindenki rárepül, és örülök is, hogy így van, én csak a háttérből figyelem a beszélgetést, és néhol Lorainne-re is átpillantok. Azért Phil megjegyzését nem állom meg mosoly nélkül. A másodiknál már úgy nézek Florra, hogy én megmondtam, sorry, sok sikert. De azért valahol jól szórakozom, és engem is érdekel, amit Flor mesél.
- Hát én nem úgy látom, hogy lenne olyan, amit itt bárki nem akarna – jegyzi meg Phil újfent, de azért látszik rajta, hogy emésztgeti a dolgokat.
- Jól van, idd meg ezt a koktélt, majd ez kitisztítja a látásodat. Prosit? – emelem felé a saját borospoharamat. Belekortyolok, majd támad is egy ötletem, amit mondjuk egy ideje már fontolgatok, de úgy érzem, most van itt az ideje bedobni.
- Mielőtt az egész esténk arra menne, hogy azt figyeljük, Lorainne milyen jól érzi magát, akkor is, ha Phil nem vitte el táncolni – szánom neki a megjegyzést, hogy legalább egy kicsit érezze felelősnek magát, de ez elég is, ennél jobban nem kell, mert akkor meg piás depresszióba fogunk átcsapni, ami szintén nem a legnyerőbb alapállás egy eljegyzéshez. – Mi lenne, ha szerveznénk egy versenyt?
- Mit?  Milyen versenyt?
- Úgy látom, Bent is elvesztettük mára – nevet fel a csajszi, aki Flor másik oldalán ül. – Mit csináltál vele? – címzi neki a kérdést, de azért látom, hogy felcsillant a szeme.
- Mondom – vetítem előre, míg rákészülök egy kicsit. – Van három nemes férfiúnk, és egy leányzónk, akiknek lövése sincs a salsához, ez nálam négy, de szóljatok, ha tévedek. És van két profi női táncosunk – nézek Florra, és a jobb kezemmel hanyagul Lorainne-felé intek. – Flornak pedig, ha jól értettem, van egy táncos pár ismerőse, akik akár be is segíthetnénk a létszámba. Kisorsoljuk a párokat, és mindenki kap fél órát, hogy bemutassa, ők a parkett ördögei. Na? – nézek szét az arcokon, mennyire aratott sikert az ötletem. – Ha Rickéknek nincs kedvük csatlakozni, akkor lesz két zsűrink – egészítem még ki ennyivel, a pár nélkül maradt versenyzőinkre gondolva, mert hát őket ki tudja, csak egy ötlet volt.
- Ben tényleg nincs magánál. Mit ittál, haver? Hozz egyet nekem is – ingatja a fejét a srác vigyorogva. De tudom, hogy azért, mert tele lett a gatyája a feladattól. Phil tartózkodik, és inkább a poharáét nyúl.
- Te hülye vagy – közli végül kertelés nélkül. Angelinára siklik a pillantásom.
- Ne már, srácok, mióta vagytok ilyen beszariak? Én meg akarok tanulni salsázni, ez egy tök jó alkalom! – És je. Tudtam, hogy rá számíthatok. – Benne vagyok. Mit kap a nyertes?
Na ezen még nem gondolkodtam. Florra nézek, hátha van valami ötlete.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Pént. Jún. 22, 2018 12:49 pm


Ben ✫ Flor

Látom rajta, hogy elgondolkozik és emésztgeti a kávéra tett megjegyzésemet, és mit ne mondjak, jól esik, hogy másban reménykedett, és meg tudom érteni az enyhén zavart tekintetét, mert biztos, hogy döglenek érte a csajok. Ha normális lennék, lehet még én is, de tizenhét éves korom óta nem sorolom magam ebbe a kategóriába. Egy dolog viszont biztos, hogy talán ő lesz az a kivétel a korosztályomból való férfiak közül, akit ismeretlenül is, hogy bármi konkrétumot tudnék a múltjáról, a leghamarabb a bizalmamba fogadok. Tío már nem egyszer kis híján leharapta a fejem, ha valakit a szeme alapján ítéltem meg, mert ő mindig azt mondja, hogy a „közhiedelemmel ellentétben a szem nem a lélek tükre”, de neki mégis van valami a szemében, ami miatt képtelen lennék ártó szándékú személyként gondolni rá.
Az ajánlatomra, mi szerint én készítem mindig neki a kávét a Rosában, nagyon furcsa hangsúllyal reagál, amitől összeszorul a gyomrom, és rossz érzés kerít hatalmába. Mert van egy olyan érzésem, hogy nem úgy értette, hogy a rendelései lesznek egyszerűek. Ennek ellenére próbálok arra utalni, hogy nem biztos, hogy ezzel én olyan könnyen kiegyezek - Azért én bízok benne, hogy nem így lesz - próbálok igazi mosolyt erőltetni magamra, hogy ne látszódjon a csalódottság, amit a szavai mögött sejtett tartalom okoz.
- Bizony - és most sikerül szívből jövő mosolyt villantanom rá. A számon véletlenül kicsúszott megjegyzést viszont csak nem engedi el a füle mellett, mint ahogy reménykedtem. Hogy tudta ezt kritikának venni? Ez dicséret akart lenni, de úgy látszik, hogy nem vagyok benne túl jó, bár tény, hogy én se sok dicséretet kapta életem során, így nem is lehetek benne túl jó. - Te melyiknek gondolod? - dobom vissza egyből a labdát egy kedves, bíztató mosoly kíséretében. Ha a kritikára adja le a voksát, lehet, elsírom magam, mert nem lehetek ennyire béna, vagy magát látja ennyire sötéten?
A „tereljük el Phil figyelmét itallal” taktikában egyet értünk, hogy nem jó ötlet, de nem ismerem, így jobb ötletem egyelőre nincs, de ami késik, nem múlik.
Helyes, elkapta a felé küldött gyilkos pillantásomat, amire próbál is javítani, de én csak a fejem rázom, amolyan lemondó stílusban.
- Helyes - nézek rá kihívó szemekkel - Bár így nem teljesen értem, hogy akkor miért nem voltál még ilyen helyen vagy más stílusú táncokat kedvelsz? - kérdezem hamisan.
- Viszont Te jobban ismered, hogy mi lenne a leghatásosabb nála, én nem ismerem, nem tudhatom, hogy mi a célravezető - hívom fel a figyelmét, hogy ehhez egyedül olyan kevés vagyok, mint lakatlan szigeten a tömegverekedés. Ahogy hallgatom, nem igazán tudom eldönteni, hogy ki az igazi hunyó ebben a dologban, mert lehet Lorainne is lehetett volna erőszakosabb, legalább a barátjával, de Phil is ludas ebben, mert nem érdeklődött kellő képen kedvese hobbija iránt. Nem egyszerű a helyzet az biztos, de arról sem vagyok száz százalékig meggyőződve, hogy most kellene sort keríteni a lánykérésre, ha ez így lesokkolta a srácot, de ez már nem az én dolgom. Ben arra kért a gyűrű átadásáról kell meggyőzni a haverját, és bízom benne, hogy nem akar neki(k) rosszat.
- Jogos, csak eszembe jutott valami, ha nincs ötlet. És azért beszélgetünk most, hogy legyen átadás, nemde? - nézek rá bíztatóan. Ha azt szeretné, megoldjuk. „Észérvek”… hmmm… lehet el kellene vinni egy kicsit táncolni? Mutatni néhány lépést, közben elmagyarázni, hogy hogyan működik a kommunikáció a táncosok között? Ha a saját bőrén tapasztalja meg valaki a dolgokat az más, mintha csak szóban próbálják meggyőzni valamiről. - Ugye Phil még sose táncolt rendes táncot? - kérdezek rá hirtelen - És nem, a diszkók és iskolai bulik nem számítanak - fűzöm hozzá gyorsan, mielőtt még félreérti.
- ¡Jesús! Gyógynövényes italt legfeljebb akkor iszok, ha betegség miatt már szinte a halálomon vagyok - fanyalgok a Bénédictine összetevőjére gondolva, - ami egy gyógynövényes likőr -, és még a hideg is kiráz tőle. - De lelked rajta, ha ki akarod próbálni… - ajánlom neki a lehetőséget egy laza „engedélyező” kézmozdulattal, hogy csak miattam ne hagyja ki, a mosolyom viszont ismét visszakúszik az arcomra.
Mellette az vagyok, aki régen voltam, nem kell hozzá alkohol, hogy feloldódjak, bár az is igaz, hogy a munkahelyemtől való távollét még jobban elősegíti a dolgot, de ezt nem kell tudnia. A részegség viszont nálam gyakran olyan hatást vált ki, amit inkább nem kellene, mert sötét titkokat tud felhozni, ha egy kicsit többet iszok a kelleténél, és nem akarom, hogy tudjon róla; New Yorkban ne tudjon róla senki, tiszta lapért jöttem ide; legalább is most így gondolom. Ettől függetlenül a titokzatos mosolyára csak egy, amolyan, „hűűhaa, most kíváncsivá tettél” nézéssel reagálok.
- ¡Gracias! - köszönöm meg spanyolul, miközben kihúzom magam és enyhén oldalasan egy kicsit meghajlok fejjel a bók előtt. „Zűrös magánélet”, háát nem is tudom van-e nekem olyan, mert rám inkább a zűrös múlt a jellemzőbb. Magánéletem jelenleg nincs is annyira, mert nincs rá időm. Bár lehet ez nála inkább Freudi elszólás volt, ami azért elgondolkodtat, de egyetértek azzal, hogy Phil magánélete most hamarabb szorul megmentésre, mint a miénk. Az utolsó félmondata viszont túlontúl csábító számomra, bár lehet, ez mindenki számára az lenne. - Vigyázz! A szavadon foglak - hívom fel a figyelmét, hogy én ezt ígéretnek vettem, és már szinte indulnék is vele. Arról viszont egy kicsit megfelejtkeztem idő közben, vagy legalább is arra nem számítottam, hogy a többiek sem tudnak róla, így egy pillanatra meg is torpanok és veszek egy mély levegőt. Oké, akkor csak burkoltan, ezzel együtt viszont úgy döntök, hogy akkor át is adom a gyeplőt Bennek. Remélem jó játékos, és tud annyira irányítani, hogy ne lőjek bakot, és áruljam el a meglepetést. Csak ezt követően indulok el utána.
Szép nyitás mit ne mondjak, remélem, én sose fogok tőle ilyen „bókot” kapni, mint Phil. A nekem szánttól viszont megint elpirulok egy egészen kicsit, de most nem tudok visszalőni, így csak egy - Köszönöm-re futja. A bemutatást követően helyet foglalok Phil mellett Bennel szemben, és eleinte furcsállom, hogy miért nem fordít egy másik széket is az asztalhoz, de egyelőre hagyom magam irányítani. Közben figyelem a játékmester tekintetét, hogy tudjam mi is lenne a feladatom, és nagyon bízom benne, hogy tudja, hogy mit csinál, és hogy Lorainne nem a féltékeny vadmacska, mert akkor Ben is kapni fog.
- Régóta táncolsz? - kérdezi a másik csajszi.
- Láttunk az előbb - fűzi hozzá a Ben mellett ülő srác, akinek a szemé látszik, hogy már több van benne kettőnél, így őt figyelmen kívül is hagyom. Nem tetszik sem a hangsúlya, sem a felém küldött tekintete.
- Mondhatjuk, hogy bele születtem a tánc világába - felelem kedvesen a lánynak. - El sem tudnám képzelni nélküle az életemet, az egyik legjobb kikapcsolódásnak tartom, és szerencsére ezeken a helyeken nem is feltétlen a pasizáson-csajozáson van a hangsúly, hanem magán a táncon.
- Ahhoz képest, hogy nem azon van a hangsúly, elég közel engeditek magatokhoz a partnert - jegyzi meg Phil sértetten.
- Ha rám gondolsz, akkor valóban, de én már régóta ismerem azt a srácot, akivel táncoltam, valamint az egy olyan baráti társaság, ahol mindenki táncol valamilyen szinten, így az itteni kommunikációt már ismeri mindegyikünk - próbálom érthetően elmagyarázni egy laikus számára a dolgot, de nem biztos, hogy egyszerű lesz a féltékeny barátot meggyőzni.
- Kommunikáció? Én nem látok semmilyen kommunikációt köztük, azon kívül, hogy fogdossák egymást - néz ismét választottjára.
- A táncban a vezetés-követés számít kommunikációnak, ahol a férfi vezet, a nő követ, és mind a kettő egyformán fontos. Ha a nő nem akar egy figurát kitáncolni, akkor nem fogja lekövetni, valamint a partnerek közti távolságot is a nő határozza meg, amit a férfi elfogad, ellenkező esetben nem fog működni a tánc, és legközelebb a nő úgysem fogja elfogadni a felkérést - osztom meg vele az egyik legelső megtanulandó dolgot, ami az első táncórákon el szokott hangozni. - Nézd meg, hogy hol és hogyan van például Lorainne bal keze a partnere vállán - próbálom megmutatni neki, hogy mit kell figyelnie, mielőtt elítéli. - A keze kettőjük között van a srác vállán, így tudja tartani a számára elfogadható távolságot, és nem hátul, ahol inkább húzná maga felé a partnert. - A most szóló, lassabb salsa pedig pont kapóra jön, mert itt viszonylag kevesebb a forgatás, és több a „séta”, ahol látni lehet ezeket a részleteket. Látom rajta, hogy próbálja meglátni a dolgokat, de nem vagyok benne biztos, hogy ez elég lesz, így Ben felé fordulok egy kis segítségért vagy legalább valami megerősítésért. Ezt ettől jobban elmagyarázni egy „enyhén” illuminált állapotú, féltékeny pasinak nem egyszerű. Tényleg segítségre van szükségem, lehetőleg olyantól, aki tudja mi a tét és még ismeri is a meggyőzendő személyt.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Szer. Jún. 20, 2018 1:21 pm




to: Flor


„Az, amit a múltkor neked szolgáltam fel, az nem az, amit magamnak készítek otthon.” Ez a mondat fölött nem siklom el olyan könnyen. Vajon ez most egy burkolt meghívás? Néhány másodpercig eltöprengek rajta, elvégre én is tettem furcsa célzásokat, ám a „de ha szeretnéd” után nem az hangzik el, ami erre utalna. Talán nem nagy szerénytelenség, ha azt mondom, naponta kapok efféle rejtett üzeneteket, ajánlatokat hölgyektől, akikkel szándékoltan vagy csupán véletlenül szóba elegyedek, megtanultam már felismerni őket, és furcsa, de talán most már az a meglepőbb, ha nem így van. A szokás nagy úr, ugyebár.
Florral kapcsolatban még nem döntöttem el, mit szeretnék. Van valami, ami vonz hozzá, de nem is tudom… nehéz megfogalmazni, a szexuson kívül van valami abban, ahogy rám reagál. Nem tudom, mi ez, de nagyon ritkán tapasztaltam, és ez érdekes. Nem tudom megmagyarázni.
- Megegyeztünk, bár túl sok dolgod nem lesz velem – mosolygok rá végül. Nem járok már sokat a Rosába, bár ki tudja, most hogy Lynnel megint kicsit jobb irányba fordultak a dolgok… de nem akarom elkiabálni. Annyiszor tűnt már kicsivel jobbnak, és aztán megint visszahanyatlott minden.
- Ez kétségtelen – adok neki igazat. – Például itt vagyok én, az ügyfelek gyöngye, nem igaz? – erre azért már széles vigyorba futnak az ajkaim. A következő mondata viszont váratlanul ér, és hirtelen nem is vagyok biztos benne, hogy érti, meg mire, vagy miből. Szóval a kérdések erősen záporoznak a fejemben. Ez a lány aztán képes pillanatok alatt elérni, hogy csak pislogjak, mint… tanult kollégám mondja mindig: hal a szatyorban. Vagy az tátog? Na igen, eddig terjed a szakértelmem a kérdésben.
Vajon mit akar ezzel mondani? Azt hiszem, ez a mondat egy ideig még úszkálni fog a gondolataim között.
- Ez egy burkolt kritika volt, vagy egy burkolt dicséret? – kérdem mosolyogva, enyhe homlokránccal, megtalálva, hogyan fordíthatom könnyed és humoros irányba a témát, úgy hogy mellette azért a tartalma is megmarad.
- Nekem is vannak kétségeim… – vallom be, ha a sárga földig itatjuk Philt, akkor meg azért nem lesz semmi a lánykérésből, de egyelőre mindenképp jobb, ha kicsit öblögeti magát, amíg nem jön valami jobb ötlet. Elkapom a föld alá gyömöszölő pillantását, amit felém küld, amint belekezdek Lorainne aposztrofálásába, de késő bánat, most már kicsusszant a számon. És még nem is ittam sokat. Te jó ég. Egy mosollyal korrigálok is, és a táncosokra irányítom a figyelmét.
- Nem félek a tánctól – kontrázok azonnal, egy picit ki is kérve a feltételezést. Épp csak… nem a legfényesebbre csiszolt skilljeim egyike, keresgélem még gondolatban is a szavakat. Itt aki táncol, nagyon profin nyomja, én pedig életemben nem próbáltam salsát.
Hümmögök egyet arra, amit Lorainne-ékről mond, és belekortyolok az italomba, miközben én is a táncoló párost követem a tekintetemmel.
- Én elhiszem, de hogy Phil is elhiszi-e, azért nem kezeskedem – vetem fel az eredendő problémát. Ha belegondolok, hogy milyen képet vágnék, ha Lyn táncolna így azzal a fickóval, vagyis táncolt volna, mikor még együtt voltunk… javítom ki magam azonnal. Most nem sok jogom lenne csúnyán nézni, de hogy mennyire menne, azt inkább hagyjuk is, nem tartozik ide. Most Phil a lényeg, és hogy hogyan hozzuk rendbe ezt a kis zűrt.
- Hát, nem tudom, jó a kérdés – töprengek el rajta, a helyzet az, hogy nem hiszem. – Náluk lapvetően nincs gond az ilyesmivel, nem ragaszkodnak hozzá, hogy mindig mindenhová együtt. Lorainne is csak akkor jött velünk, ha volt kedve, bár tény, hogy általában volt. A baj szerintem inkább az, hogy nem készítette fel eléggé Philt, mit is fog itt látni. De lehet, hogy elfogult vagyok – mosolyodom el a végére, ahogy rápillantok. – Ebben egyetértek.
Mindenképp meg kell akadályozni, hogy ebből nagyobb baj legyen, és azt is érzem, hogy ez itt most az én feladatom lenne, de a ne hülyéskedj már, ember, és az ez csak tánc szöveg eddig nem hozta az elvárt eredményeket.
- Egyelőre még az a kérdés, hogy sor kerül-e egyáltalán az átadásra – dobbantok néhányat az ujjammal a pulton, és talán most először én is komoly arcot vágok. Ismerem Philt, vágom, hogy gond van. – Nagyon makacs tud lenni. Ha egyszer lesokkolta valami, az észérvek rendszerint semennyit se hatnak. – Ide valami más kell. De mi?
- Mióta vezető lettem, papírom is van róla – viccelődöm az orákulum szöveggel. – Nem tudom, én csak kérdeztem. – Mikor az ő táncukat néztem, még azt se tudtam, ki a pasi barátnője, csak most, hogy megmutatta őket, másrészt eszem ágában sem volt más felé tekintgetni, de ez azért most nem vallom be neki.
- Buddha koktél is van – csipkelődök tovább bujkáló mosollyal, ahogy a bölcsesség mellé a tapasztalatot is felhozza. A szememből szikrázik a visszafogott, játékos szemtelenség, és a jókedv. Jó este lenne ez, ha Phil és Lorainne között nem lenne ez a még ki sem bontakozott feszültség. De ez el is ronthat mindent.
- Ki tudja – nézek rá titokzatos mosollyal. Még én sem tudom, mit hoz az este, de engedek az akaratnak. Egyelőre nem rendelek több kört. A válasza pedig ügyes, először nem is mondok rá semmit, csak az orrom alatt somolygok. Ha jobban kifejtem? Nem is tudom. Ha elmondom neki, hogy évekig együtt voltunk Lynnel, az a lojalitás és megfelelési kényszer alapján, amit láttam tőle a kávézóban a főnökével szemben, szinte biztos, hogy azonnal behúzza a féket, és sosem tudom meg, hogy vonzódik-e hozzám. Ha pedig nem mondom el, nagy eséllyel előbb-utóbb úgyis kiderül számára, és úgy fogja érezni, hogy átvertem.
- Ügyes trükk – ismerem el. – De van egy jobb ötletem. – Időt akarok még nyerni, mielőtt rátérnénk erre a témára. – Mit szólnál hozzá, ha odaülnél hozzánk, és a saját zűrös magánéletünk előtt, Philével próbálnánk meg kezdeni valamit. Az talán még menthető, aztán bármit kiszedhetsz belőlem. – A mosolyomról leolvashatja, hogy ez a szarkazmus már csak a költői túlzás, de a meghívás valós. Együtt hátha kisütünk valami használhatót.
- Már nagyon nyújtogatja a nyakát, úgy látom, kell a következő dózis – csípem nyakon a pulton veszteglő koktélt, amit beígértem neki, mielőtt otthagytam volna az asztalunkat. Rajtam, és ezen a gerlepáron kívül még másik három ember ül az asztalnál. Lorainne egyik szingli barátnője, és két közös barátunk Phillel.
- Az eljegyzésről egyedül én tudok. Illetve most már te is – figyelmeztetem. – Azt mindenki látja, hogy gond van. – Amennyiben úgy dönt, hogy velem jön, Lorainne megürült helye felé terelgetem, Phil balján, ami velem szemben van a szűk kis asztalnál.
- Még mindig nem tetszik az ábrázatod, öregem, pedig egy meglepetés helyett kettővel tértem vissza – teszem le elé az italt, majd Florra mosolygok. – Összefutottam egy kedves ismerőssel, aki nem mellesleg a legprofibb táncos ezen a helyen. Azt mondja, Lorainne-t is gyakran látta már itt táncolni, milyen kicsi a világ nem igaz? – dobom be a csalit, aztán bemutatom Flort, majd neki is a többieket. Remélem, elnézi nekem ezt a kis rögtönzést, de menet közben szállt meg az ihlet. Kicsit azért számítok rá, hogy nem fog neki tetszeni ez a húzás, de Phil máris felfigyelt rá, majd később kiengesztelem.
Próbálok üzenni a tekintetemmel, hogy most vagy soha, ha segít, talán mozdul valamit az ügy. Lopva Lorainne felé pillantok, végső esetben az sem lenne olyan rossz, ha benne is felgyulladna a féltékenység apó női lángocskája. Nem véletlen ültettem épp Phil mellé a kisasszonyt. Most már csak az a kérdés, mennyire veszi a lapot, és hajlandó bekapcsolódni a játékba. A sakktáblát felállítottam.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Szomb. Jún. 09, 2018 11:17 am


Ben ✫ Flor

Azoknak, akik nem táncolnak nehéz elképzelni, hogy léteznek olyanok, akik számára a tánc az csak tánc, és képesek szenvedélyesen táncolni azzal is, akivel igazából nincs semmi köztük. A külvilág viszont tényleg beszűkül, és szinte csak a partnerre és a zenére korlátozódik, viszont egy ilyen helye, ahol ennyien vagyunk, ott a közvetlen környezetet a periférián kell tartani, hogy ne legyen belőle baleset. A partner felé finom, mások számára láthatatlan jelzésekkel élünk, hogy elkerüljük az ütközéseket és a mások lábára lépést, mert hátrafelé haladva vagy forgásoknál esélytelen, hogy ezek nélkül boldoguljunk egy zsúfolt teremben. Ezt persze nem kötöm az orrára, így a megjegyzésére csak az övével megegyezővel reagálok. Ha „romantikus” elképzelései vannak erről, nem én szeretnék az lenni, aki lerombolja őket.
A „szabad a rablás” túl sok mindent jelenthet, de a táncparketten produkált vérmérsékletem sosem kerül ki onnan igazán, hacsak nem a párommal vagyok, de ahhoz, hogy odáig eljussak valakivel, nekem időre van szükségem. Ezen kívül nem is tudom, mit érzek Ben iránt, mert külsőre nagyon ott van a toplistán, de ez kevés, legalább is nekem, most már, így csak kedvesen rámosolygok.
- Viszont az, amit a múltkor neked szolgáltam fel, az nem az, amit magamnak készítek otthon - tájékoztatom, amit én iszok, az sokkal erősebb a normál eszpresszónál - de, ha szeretnéd, akkor innentől kezdve mindig én fogom készíteni a kávédat bent - nézek ár kedves mosollyal.
- Megértem, de nem mindegyik olyan kiábrándító - a szemkontaktust ismét felvéve, és közben az arcomon a komolyság és a játékosság egyszerre vannak jelen. Ha ezen el tud menni, hogy melyik mihez tartozik, akkor emelem kapalom előtte. - Te is több és jobb vagy annál, mint amit általában mutatsz a külvilágnak - na, igen; azt hiszem ez az, amit nem kellett volna kiejtenem a számon, de most már mindegy. Nem tudom tényleg igazam van-e/volt-e, de már az első pillanattól kezdve olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mint aki rejtegeti az igazi érzéseit és több rejtőzne benne, mint, amit azok látnak, akik csak a felszínt nézegetik. A külseje bejön, ha igazam van, akkor a személyisége is, de van valami, ami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban, de nem tudok rájönni, hogy mi.
-… mert az nem tart olyan sokáig - fejezem be az idézetet nevetve, amely mintha valamelyik horrorfilmhez kapcsolódna, de nem tudom, hogy melyikhez, és azt sem, hogy pontos volt-e, de ezt a reményt most inkább a pozitívokhoz rakom.
- Neeem biztos, hogy jó ötlet - nézek rá határozottan kételkedve, de most már megkomolyodva. Nálam például még nem sikerül annyit inni, hogy az épp aktuális problémámat elfelejtsem, de nem egyszer volt olyan, hogy még generáltam is mellé néhányat. Amikor megpróbálja vezetni a tekintetemet a mondata első felénél egy nagyon rosszalló pillantást küldök felé, amit láthat is, ha rám néz, mert még véletlen sem akarom titkolni. Közben kielemzem a lány mozgását és a(z) - aktuális - táncpartneréét is. Viszont ahogy én elnézem ezzel nincs semmi baj, mert tartják a távolságot, nincsenek „sejtelmesen” összevillanó pillantások, bár ez salsa, de a szövege pont illene a flörtöléshez, bár ezt lehet közülünk csak én értem, mert spanyolul énekelnek. Miközben Lorraine-t figyelem azért hallgatom a magyarázatot is, bár most tényleg nem nézek Ben felé egészen az utolsó mondatáig. - Látod? A tánctól való félelem milyen élményektől fosztott meg - kapom felé egy kisség gonoszkodó pillantásom, de azért megmarad az övéhez hasonló stílus. Általában a nem mediterrán országokban élő férfiakban az a sztereotípia munkálkodik, hogy a táncos férfiak melegek, pedig ez hülyeség. Pont olyan arányban vannak a táncosok között melegek, mint a nem táncosok között. Az már mellékes, hogy mivel általában ott vannak mind a ketten egy időben, egy adott helyen egy-két ilyen pár soknak tűnhet egyszerre, mert máris ketten-négyen vannak, ami hirtelen soknak tűnhet. Bár nem biztos, hogy ez van a háttérben nála. A salsa után viszont egy bachata szám csendül fel, aminél ismét a menyasszony-jelölt felé pillantok, itt jobban megállapítható számomra, hogy „milyen viszonyt ápol a táncpartnerrel”, de itt is egy távolságtartó zárttartást vesznek fel, amit mindig a lány határoz meg. - Nincs itt semmi baj. Köztük csak tánc van, ez látszik a tartásukból - osztom meg Bennel azt, amit bennfentesként megállapítottam. - Egyébként, ha erőszakosabban ragaszkodott volna, hogy márpedig, de igen is most ide jövünk, akkor beadtátok volna a derekatokat? - kérdezek rá, bár ha nem válaszol azt is elfogadom. - Viszont, ha ő mindig vele, veletek tartott, amikor leszavaztátok, akkor lehet többet tett Philért, mint gondoljátok, mert szeret táncolni, ez egyértelműen látszik rajta - nézek rá nagyon komolyan. - Nem vagyok házasságpárti, - ezzel nem mondtam újat, mert már a múltkori találkozásunknál is érintettük ez a témát - de, ha csak-e miatt mennének szét, talán életük legnagyobb hibája lenne. - Egy kis gondolkodási időt hagyok neki, hogy átgondolja a hallottakat, bár nem neki kell döntenie erről, és ha megkér akár még Philnek is elmondhatom. Ezt követően felteszek egy - szerintem - fontos kérdést. - És a gyűrű átadására mi a terv? - mert a pult mögötti falon feltüntetett itallistán láttam egy, az alkalomhoz illő koktélt, amibe akár még el is lehetne rejteni a gyűrűt, ha a mixer srác elég ügyes, és van a díszítéshez megfelelő alapanyag.
Amikor a Rickel közös múltunkat vázolom, meglátom a tekintetében a meglepetést, ami csak megerősíti, hogy bizony többet képzel el a háttérben, mint, ami bármikor is volt köztünk. Valahogy a parketten kívül nem esett nehezünkre megmaradni a kényelmes, baráti viszonynál, de ezt most - egyelőre - nem kötöm az orrára. - Remélem egy orákulum veszett el benned és igazad lesz - mosolygok rá kedvesen. - Nem - nézek rá enyhén bizonytalanul, elgondolkodva. - Miért úgy tűnt? - ha engem látott táncolni valószínűleg az is láthatta, ahogy Cassie reagált a látottakra, ahogy csillogó szemekkel nézett ránk és jött oda hozzánk.
Enyhén megrázom a fejem, amikor a bölcsességre fogja a mondandómat - A bölcsesség a tapasztalattal jár - nézek rá. Viszont, amikor máris a következő kört akarja rendelni, megállítom. - Ne kapkodd el, ha csak nem az a célod, hogy engem is leitass - nézek rá viccesen, de úgy, hogy érezze, nekem most az már egy kicsit sok lenne.
A múltkoriakra vonatkozó magyarázatba nagyon sok minden belefér. Nem mondom, hogy állandóan azon kattogott eddig az agyam, de azért néha megfordulta fejemben egy-egy pillanatra, de mindig másik magyarázat jutott eszembe. - Ha kifejted egy kicsit jobban, akkor válaszolhatok egy Richez kapcsolódó kérdésedre. Na, mit szólsz? - Igen, ez gonosz volt, főleg, ha tényleg érdekli a téma és nem lesz semmilyen romantikus felhang a történetemben, mint ahogy szerintem gondolja. Ezt a gonoszságot, ami most a felszínre tört belőlem, viszont ennek az utolsó bornak a számlájára írom. Szeretnék egy bővebb választ kapni a múltkor történtekre.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Pént. Jún. 08, 2018 5:31 pm




to: Flor

Szeretem zavarba hozni a nőket, de egyben az is igaz, hogy sosem tovább néhány másodpercnél. Ha ő nem hárít vagy kontrázik, akkor én magam szoktam feloldani a helyzetet, de Florban, úgy látszik, gyakorlott ellenfélre bukkantam.
- Szerintem ezzel a srác is így lehet – jegyzem meg, olyan hangsúllyal, mintha halványan céloznék valamire. A mosolyomra úgyis rá van írva, mi jár a fejemben. Nem értek hozzá, de nehezen képzelem el, hogy egy ilyen forró tánc közben egy férfi számára léteznek olyan fogalmak, hogy külvilág, meg többiek. De isten ments, hogy belemenjek.
- Csak tessék. Ma éjjel szabad a rablás. – Nem is tudom, hogy ezt most miért mondom. Mintha tényleg flörtölnék vele, pedig nem kellene, de hiába indultam útnak ma este ezzel a bölcs és magabiztos indíttatással, valamiért nem egyszerű betartani. Maga a hely sem ezt indukálja, és nem is tudom… Lynnel pár hete mintha egész ígéretes ösvényre léptünk volna, de a jól begyakorolt kétségek nem szűnnek meg ott toporogni a háttérben, ahogy az igényeinket sem altatja el az a néhány találkozó. Nem arra vágyom, hogy heti egyszer jusson belőle egy-két órácska, egyszerűen nem elég. Ezt hiába is próbálnám tagadni.
A válaszán halkan felnevetek. – Akkor már érted, miért preferálom az Espresso a'la Flor változatot. – Mondjuk ki, egy kicsit talán sznobságra hajaz, de nagyon nem tolerálom a rossz kávét, talán mert olyan elkötelezett fogyasztója vagyok. Nem tudnám megmondani, hogy javul vagy épp romlik a tendenciám, de akárhol simán visszaküldöm, ha nem üti meg az általam felállított mércét. Lyn eleinte próbált hatni rám, hogy ne legyek olyan szőrösszívű, aztán a vége az lett, hogy a szakításunk után saját kávézót nyitott. Ha épp olyan hangulatban vagyok, szoktam is cukkolni vele.
- A népemből – és itt szándékosan hagyok egy rövid kis szünetet a hangsúly kedvéért – sajnos már réges rég kiábrándultam. Nagyjából azóta, hogy ügyfelekkel foglalkozom – ül a szám sarkán továbbra is egy bujkáló mosoly. Nem, kicsit sem akarok a munkáról beszélni ma este, de ez túl magas labda volt. A végigmérő pillantását elkapom, és halvány mosollyal fürkészem az arcát. A legtitkosabb igazság szerint nem véletlen hoztam fel épp ezt a példát. A kávézó óta foglalkoztat, hogy akkor most bejövök neki, vagy sem. Elvégre a randevúnkat elutasította, de tény, hogy elég kényszerhelyzetet produkáltam. Már nem kattogok ezen álmatlan éjszakákon át, de az utóbbi pár hétben azért volt, mikor eszembe jutott. És erre most tessék, itt ez a váratlan találkozó…
- Azt mondják, soha ne mondd, hogy soha – tudom, borzasztó közhely, de itt most talán mégis funkciójára talál. Valami olyasmit akarok vele sugallni, hogy nem hinném, hogy most találkozunk utoljára, és talán az is megbújik benne, hogy sosem lehet tudni… csakhogy egy másik közhelyet is ide idézzek, de talán jobb is, ha ezt a gondolatmenetet inkább függőben hagyom.
Az a velős igazság, hogy túlságosan jól elszórakozunk szegény Phil hányatott sorsán, pedig valójában a humorosság mögött elég komoly a szituáció. Fogalmam sincs, mi lesz még ebből ma este, mindenesetre jól esett elmesélni valakinek. Nem tudnám megmagyarázni, de valamiért megbízom Florban.
- Az jó lesz, mert nekem eddig a piába fojtáson kívül nem sok minden jutott eszembe. – És ami azt illeti, halad a terv, halad. Amihez az is hozzájárul, hogy Phil se nagyon tiltakozik ellene, úgy vedeli az elé rakott italokat, hogy alig győzzük tartani a tempót. Bár ha tényleg leánykérésre készülünk ma este, talán mégse kéne a sárga földig eláztatnunk.
- Lorraine az a szexi barna, vagyis bocsánat – vigyorodom el észbe kapva –, szóval az a piros ruhás hölgyemény ott a parkett másik végében – keresem meg a tekintetemmel gyorsan a leendő aránkat. Lorraine tényleg vonzó nő, és lényegében nem sok titok van köztünk Phillel, tényleg a legjobb barátom, de hogy lefeküdtem a barátnőjével, mikor ők még csak ismerkedő fázisban voltak, az pontosan ezen kevés, ám annál gondosabban őrzött tények egyike. Mentségemre, nem tudtam róla, hogy ők akkor már… De ezt most inkább engedjük is el.
- A helyzet az, hogy kicsit mindenki hibás – mesélem tovább a sztorit, mintha csak a gondolataiban olvasnék. Ha már így beavattam, legyen jobb rálátása a dolog hátterére. – Lorraine már rengetegszer próbált elrángatni minket, de valahogy mindig leszavaztuk az ötletet. Pedig, ha tudtuk volna, mit hagyunk ki… – és ezen a ponton megint szélesen elmosolyodom, érződik, hogy viccelek, de azért nyilván egy kis igazság is van benne. Az már Phil saját hülyesége volt, hogy épp itt akarja megkérni a kezét.
Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy értem a partnerére vonatkozó mondatot, és az arcom el is árulja, hogy vacilálok a lehetséges eshetőségek között, várva hogy esetleg még hozzátold valamit. Vagy szándékosan tart bizonytalanságban? A hamis mosolya azt sugallja, mintha játék lenne, és ez igazság szerint sosincs ellenemre. Sőt. De ma inkább Philre kéne koncentrálnom.
Figyelek a történetre, és végig az az érzésem, hogy ez egy bújtatott, romantikus lávsztori a háttérben, meg is lepődöm, mikor belefűzi, hogy… „az ő barátnőjével”. Bár attól még régebben lehetett köztük valami. Nehéz elképzelnem, hogy egy ilyen tánc és ilyen fokú összhang mellett sosem volt vonzalom a képletben.
- Hát, a táncotok alapján szerintem ezzel nem lesz semmi probléma – pillantok felé egy biztató mosollyal. – Na és a barátnő nem féltékeny? – jut eszembe hirtelen, hogy ő is hasonló cipőben járhat, mint Phil. Koccintunk, és ez első kortyok után fel is hozom a Rosa Italiás témánkat.
- Hm, ez túlságosan bölcsen hangzik. Úgy érzem, máris rendelnem kell neked egy másikat – hunyorítok felé sunyi mosollyal, és már fordulok is a pincér felé. Persze csak szórakozom, de ha nem avatkozik közbe, simán megrendelem. Végül pedig megérkezik a kérdés, amire hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem számítottam. Flor se hülye, bármennyire próbáltunk színészkedni Lynnel, már akkor tudtam, hogy nem jött az százszázalékosan össze. De hogy mit sejt, vagy mit nem, arról fogalmam sincs.
- Hát, ez egy hosszú és nem is annyira érdekfeszítő történet – kezdek bele, de ekkor még mindig nem tudom, mit is mondhatnék. – Sok mindenben máshogy gondolkodunk Marilynnel, és ez olykor konfliktushoz vezet. – Nos, igen, ezt de szépen összefoglaltam.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Vas. Május 27, 2018 10:01 am


Ben ✫ Flor

A zavarba ejtő megjegyzésére tett kérdésemmel azt hiszem sikerült kizökkentenem a magabiztosságából. Viszont ez a kis visszavágás megerősítet bennem egy nagyon fontos dolgot vele kapcsolatban, mégpedig, hogy tényleg úriember. A kávézós találkozásunk alkalmával is ezt szűrtem le, ami nagymértékben megkönnyíti a helyzetemet, hogy önmagam adjam mellette. - Óh, köszönöm - mondom szélesen mosolyogva, de most már nem zavarban. - Bár nekem fel sem tűnt, hogy többen csak ránk figyeltek - jegyzem meg eltűnődve. - És tetszik megnevezés - hagyok egy kis hatásszünetet, majd kiejtem én is - „összhang”. Ha nem baj, akkor ezt a megnevezést ellopom - nézek rá kedvesen, de úgy, hogy érezze, pontosan tudom mit akart ezzel kifejezni.
Egy kicsit elgondolkozok a válaszán, és van benne valami igazság, bár nem feltétlen. - Amit itt kávénak neveznek a legtöbben az nem kávé - vágom rá egyből, egyszer ittam és köszönöm szépen inkább lemondok róla. - Rám igaz mind a kettő, amit a latinokról mondtál, de - és itt azért végig nézek rajta, végül is ő hozta szóba - rád egyik sem az általad felsoroltak közül - és magamban elismerem, pokoli jól néz ki. - De Te, ilyen negatívan látod a saját néped? - kérdezem kicsit cinikusan. Ja, hogy én is félig az vagyok, mert a biológiai apám amerikai, illetve félig itteni állampolgár vagyok… bár, ha nem hivatalos személy kérdezi kapásból rávágom, hogy „puerto ricoi vagyok”.
- Hűűha, most azért roppan kíváncsivá tettél - játszom vele tovább, mert szerintem nem lehet egy eszpresszóból eldönteni, hogy jó-e a kávé készítője. Majd egy kis szünet és egy mély levegővétel után egy kicsit „elszomorodok”, de úgy, hogy azért lássa, csak hülyéskedek - De úgy tűnik, akkor ezt sosem fogom megtudni - sütöm le a szemem, de néhány pillanat múlva ismét a szemébe nézek, de akkor már őszintén mosolygok.
Elismerő szavaira halkan felnevetek, utána viszont figyelmesen hallgatom ittlétének okát. A helyzet nem fest valami rózsásan, ahogy elmeséli, hogy a barátja, Phil éppen most akarja megkérni a kedvese kezét, aki a jelek szerint titkolta, vagy legalább is nem mutatta meg, hogy a „valóságban” mit is jelent az, hogy táncol. Ez pedig komoly akadály lehet, hiszen nem mindenki fogadja olyan jól, mint Cassie, és, ha őszinte akarok lenni a jegyes-jelölttől ez nagyon nagy hiba volt. Én mindig elrángattam az aktuális páromat legalább egy táncórára, hogy lássa miről is van szó, és a későbbiekben ne érje meglepetés. Ben viszont ismét meglepetést okoz, mert ahhoz képest, hogy a haverja ilyen ramaty helyzetben van, tök jól elszórakozik rajta, ami miatt nem tudom hova tenni a helyzet komolyságát. Minden esetre nem akarom cserbenhagyni, ha már megkért, hogy próbáljam „desokkolni” Philt, de azért őszinte szeretnék lenni vele, viszont teljesen megkomolyodnom sem sikerül, főleg, hogy ő is velem együtt nevet. - Ha őszinte akarok lenni, ilyennel még nem igazán volt szerencsém találkozni, de megpróbálok gyorsan kitalálni valamit - mondom még nevetősen. - Esetleg meg tudod mutatni ki is Lorraine? - és elkezdem „keresni” a táncparketten, jelezve Bennek, hogy adhatna valami támpontot, hogy melyik hölgyemény lőtt ekkora bakot, hogy ilyen fontos dolgot titkolt a szerelme elől. Kíváncsi vagyok, hogy mit tud a táncparketten, mert az hátha segít elindulni, a stílus sok mindent elárul, illetve én, mint „bennfentes”, hátha észreveszek valami apróságot, amit ők nem. Egyébként meg megfogott ezzel a kéréssel, mert sose akartam férjhez menni, és pont nekem kellene meggyőznöm valakit, hogy milyen jó ötlet ez, vagy legalább is ötletet adni, hogy hogyan lehet meggyőzni erről valakit.
A táncpartneremre való áttérésnél nagyon sok minden kavarog a fejemben. A múlt időt viszont, azt hiszem, egy az egyben félre érti. - Igen, de az oknál nem biztos, hogy egyre gondolunk - mosolygok rá hamisan. Nem akarom nagyon terhelni a múltammal, így egy kicsit szépítek rajta. - Kicsivel több, mint tíz éve elköltöztem onnan, - bár már előtte sem tudtunk találkozni - és teljesen megszakadt a kapcsolat közöttünk. Nem is tudtam arról, hogy ő is az Államokba költözött. Viszont pár napja ismét találkoztunk mindkettőnk nagy meglepetésére, és most az ő barátnőjével és baráti társaságával vagyok itt - nézek mosolyogva rá, miközben figyelem reakcióját. - De remélem, ismét azok leszünk, csak még kell egy kis idő, mire újra összecsiszolódunk a parketten kívül is; sokat változtunk mind a ketten az évek alatt - főleg én, de ezt már nem kell tudnia, mint ahogy azt sem, hogy a mostohacsaládom miatt nem találkozhattunk az örökbefogadásom után, annak ellenére sem, hogy akkor még San Juanban laktam. Részben nem is engedtek senkivel találkozni az általuk választott iskolán kívül, részben pedig Ricet is féltettem tőlük, így neki mindenképpen jobb volt.
Válaszom végére el is készülnek az italok, és Ben felajánlja a választást, így én maradok a bornál, mert még hosszú az este, és legalább, ha esélyem van arra, hogy ne keverjem az italokat, akkor kihasználom a lehetőséget. - Ezekre koccintunk - mondom mosolyogva, miközben a poharához érintem az enyémet. - A lekoptatást meg a feszült légkör számlájára írd. Egy olyan körülmények között megbeszélt találkozó csak rosszul végződhet - kommentálom az övéhez hasonló tekintettel és hangsúllyal. - De egyébként miért is volt az a kis affér ott köztetek? - kérdezem tőle kíváncsian, miközben belekortyolok ismét a borba. Az előbb ő is hasonló témában kérdezett, így talán ő sem haragszik meg rám ezért.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Szomb. Május 26, 2018 3:55 pm




to: Flor

Sikerül zavarba hoznom, és ezt egy percig sem bánom. Sőt. Jó jelnek veszem, azt viszont már a kávézóban megtanultam róla, hogy elég ügyesen tud kontrázni. Most is jól kivágja magát. Szóval próbáljam jobban szavakba foglalni? A mosolyom előbb némán kiszélesedik, míg átgondolom, mit is válaszoljak.
- Valami olyasmit, hogy rögtön látszott, hogy profi vagy, de az a gyanúm, hogy az itt jelen lévők többsége mégsem ezért nem tudta levenni a tekintetét arról a táncról. Nagyon erőteljes kisugárzása volt, és szinte sistergett a köztetek létrejött… nos, nevezzük összhangnak, a béke kedvéért – mosolyodom el a végére egy kissé hamisan, hiszen ekkor még nem tudom, hogy ő és a fickó milyen kapcsolatban állnak egymással. De talán ebből is egyértelmű, hogy azt próbáltam némileg illedelmesen körülírni: őrülten szexi volt.
- Nem is tudom, ha azt kérdezik, hogy képzelek el egy latinát – veszem át az általa használt szót –, talán tényleg benne lenne a hosszú barna haj és a tánc, de ha a kérdés úgy szól, milyen egy átlag amerikai, a legtöbben azt mondanák, hogy elhízott és bűn rossz, eldobható poharas kávéval rohangál – mosolygok rá a végén. – Pedig én csak minőségi kávéval élek – és ezzel tulajdonképp le is csapom a végét a poénnak, így hogy szándékosan nem a súlyomat emelem ki, talán még jobban kiemelve.
Ezzel pedig félig már a következőre is válaszoltam.
- Hát, rossz tapasztalatok, azok vannak bőven, a mércém viszont egyedi, és természetesen szupertitkos, de akár egyetlen eszpresszóból is levonom a tanulságot – folytatom konstans mosollyal a halvány szemtelenkedést, amit lassan már-már fűzésnek is diagnosztizálhatnak a körülöttünk lévők.
Nem ismeri Lorraine-t, így talán még kevésbé kavarok be bárkinek is, ha megosztom vele a történetet.
- Szép kontra – hunyorítok rá, mielőtt belekezdenék. – A hivatalos verzió szerint egy barátom hívott meg, egy sima esti kimozdulás, ismerős társaság, a helyszín pedig egy kis figyelmesség a barátnője felé, aki régóta táncol, de Phil még sosem látta akció közben. És persze mi sem – vázolom a sztorit, jól előkészítve, hogy aztán megkoronázhassam a végén. –  Na most, a nem hivatalos szerint ez egy titkos eljegyzési buli, amiről még egyelőre csak én és Phil tudunk. De az arcát elnézve, erősen kétséges, hogy csakugyan eljutunk a mágikus pillanatig.
Azzal ismét a társaság felé tekintek, szándékosan vezetve Flor tekintetét, ha még nem szúrta volna ki őket.
- Szóval, mint bennfentestől kérdem, ha van valami trükköd, hogyan lehet olyan férfiakat desokkolni, akik minden felkészülés nélkül először látják életük hölgyét más férfiak karjaiban szenvedélytől fűtve feloldódni a táncparketten. Ez az a pont, mikor ne tartsd magadban. – Sajnos képtelen vagyok letagadni, hogy a helyzet, minden problematikája ellenére, mulattat is egy kicsit. Ha a legjobb barátomról van szó, ha nem. Egyszerűen a nem hiszed el, hogy ez történik kategória.
- Van egy pár – somolygok én is a megjegyzésére, de ezt inkább nem fejtem ki bővebben.
- Ezt nem kétlem. – Bár azt már sokkal inkább, hogy valaha is meg fogom tudni, hogy milyen élmény salsázni.  Ahogy Flor végül kiszúrja a vőlegény jelöltet, a reakciója annyira heves, hogy engem is csak jobban kezd mulattatni ez az egész. Hát még őt.
- Tessék, erről beszéltem – teszem hozzá én is elnevetve magam, újfent. Eddig sem voltam eléggé annyira búskomor, de ez a lány valahogy rám is egyre inkább átragasztja a jókedvet. – Fogalmam sincs, mit csináljak vele.
Ez az a pont, mikor úgy gondolom, mostanra talán oldódtunk annyit, hogy rákérdezzek az előbbi partnerére. Azt mondja ő is baráti társasággal érkezett, de azt a táncot és azt a pasast első blikkre nem biztos, hogy ebbe a kategóriába sorolnám.
- Volt? – kérdezek rá szemtelenül, kiemelve ezt a szócskát a beszámolójából. Vagyis itt már nem biztos, hogy azok? Néha hajlamos vagyok messzire menni, de talán nem haragszik meg a kíváncsiságomért. A válasz elhangzása után pedig elveszem a pultról a poharamat, és felé emelem.
- Erre akár koccinthatunk is. Íme a választék – mutatok a kirendelt italokra. – Na meg erre a véletlen találkozóra, miután a múltkor olyan szépen lekoptattál – jegyzem meg, ugyan kicsit sem haragszom érte, de azért szívesen eljátszom felé, hogy mennyire a lelkembe gázolt vele. Az arckifejezésem pedig ennek megfelelően a mosoly és a tettetett neheztelés keverékévé változik. Tudom ám, hogy nagyon jó témát találtam.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Hétf. Május 21, 2018 9:36 pm


Ben ✫ Flor

- Annyira nem, mert most vagyok itt először, de a táncparkettre ez határozottan igaz - válaszolok a bújtatott kérdésére egy magabiztos mosollyal. Maga a hely nekem lényegtelen, ha a táncpartner(ek) jók, és megvan köztünk legalább annyi összhang, hogy egyikünknek se az legyen a véleménye, hogy „csak ne kelljen még egyszer táncolni vele”. Remek! A következő megjegyzésével viszont zavarba hozott, és érzem, hogy el is pirulok elég rendese, és még elrejteni sem tudom, ahogy egyenesen egymás szemébe nézünk. (Csak ne lennének ilyen szemei!) - Köszönöm! - De ezt nem hagyhatom annyiban, így egy kissé gonoszan villan a szemem, majd megpróbálkozok egy naiv pillantással. - És, ha mégis megkérnélek, hogy a „fantasztikus”-on kívül kicsit mégis próbáld jobban szavakba foglalni, mit mondanál? - Elvégre azt mondta „nehéz” és nem az, hogy lehetetlen. Bár megeshet, hogy ez visszafelé fog elsülni, de remélhetőleg egy kicsit őt is zavarba tudom hozni.
Nevetése kellemesen hat rám, és a játékosság a tekintetében, ami sok mindent jelenthet, de a múltkori kávézós találkozónkat figyelembe véve, lehettek már negatív tapasztalatai, ami alapul szolgálnak erre. Minden esetre - halkan- én is vele nevetek, hiszen a nevetés, - mint mondják - ragályos.
- Mert nem kérdezted. Bár nem hiszem, hogy annyira meglepő lenne, hogy egy latina táncol, nem igaz? - mosolygok vissza rá. - Háát nem is tudom - mondom tűnődő tekintettel. - Egy sima eszpresszó alapján megítélni egy pincérnőt egy kávézóban vagy elfogultságra utal vagy nagyon rossz kávézós tapasztalatokra - utalok arra, hogy semmi extrát nem kért a múltkor a kínálatból. A reakciójára viszont kíváncsi vagyok, így továbbra is kíváncsi, tűnődő tekintettel méregetem. Azt nem számolom, hogy a lattét visszautasította, mert az azért egyszerre sok lett volna. Ha viszont visszagondolok az akkori találkozásra és a mostanit is figyelembe veszem, valami olyan furcsa Bennel kapcsolatban. Persze nem negatív értelemben. Tizenhat éves korom óta alapvetően bizalmatlan vagyok az emberekkel, még akkor is, ha nem látok ellenségességet rajtuk, de vele, valahogy… nem tudok bizalmatlan lenni? vagy nem is tudom. Minden esetre élvezem a társaságát és a figyelmét.
A miért van itt szerintem egy ilyen helyzetben szerintem nem annyira meglepő kérdés, de úgy látom, hogy mégis nehezen megválaszolható kérdésre sikerült. Ennek ellenére nem könnyítem meg a helyzetét, így figyelmesen várom a válaszát, tényleg kíváncsi vagyok. - Lorraine… - ismétlen tűnődően a női nevet, hogy hátha arcot tudok hozzá csatolni, de csak nem sikerül. - Nem, nem tűnik ismerősnek - válaszolok átgondolva az itteni embereket, akikkel eddig találkoztam. Mivel nem folytatja a választ, de elég érdekesen fejezte be, ami nekem egy kicsit magas labdának tűnik, így meg is próbálom lecsapni, így enyhén elgondolkodó tekintettel nézek, egy kicsit elvéve róla a pillantásom. - Nem is tudom… nekem úgy ismerősebb, hogy mindig egy férfi áll a háttérben - küldök felé egy hamis mosolyt. - De figyelek - támasztom meg a fejem az egyik kezemmel, miközben kiszélesedik a mosolyom és kíváncsiság ül a szemembe.
Valamiért úgy látom, hogy örül annak, hogy baráti társasággal érkeztem, és a pasim - aki egyébként nincs - nem figyel minket árgus szemekkel. - Sok rossz tapasztalat? - kérdezem kíváncsian arra utalva, hogy észrevettem a mosolyát, amit dekódoltam is.
Az általa rendelt TBTkoktélt ismerem, mert a fősulin volt alkalmam olyan helyen dolgozni, ahol nagy volt a koktélválaszték, és lehet, jobb lenne, ha nem én innám meg, mert elég erős, de majd meglátjuk mi lesz belőle. Minden esetre holnap nem kell dolgoznom, így ha csúnya vége lesz, van időm rendbe jönni.
Szélesen elmosolyodom őszinte válaszán. - Mindig van egy első alkalom - és eszembe jut, milyen volt, amikor én láttam San Juanban először táncolni a szüleimen kívül másokat is, bár akkor még máshogy néztem erre. - Egészen más, amikor te is részese lehetsz ennek a varázsnak - és most nem a tánc nehézségére utalok, hanem az élményre, amit okoz, és ezt bízom benne, hogy Ben le tudja olvasni a tekintetemről.
Ismét vele nevetek és követem a szemét, hogy mit is néz, majd meglátom a haverját, aki eléggé megsemmisülve ül a helyén. Az első, amit megállapítok, hogy ő sem járt még ilyen helyen, de valahogy őt jobban letaglózta az élmény, mint Bent. Viszont számomra elég viccesnek tűnik a helyzet, így visszafordulok a pult felé, és a pultra rakott kézfejemre hajtott fejjel nevetek tovább. Majd nem sokkal később, amikor egy kicsit lenyugszok, meg is kérdezem, ha még nem került szóba, hogy - Mi történt vele, hogy ennyire magába zuhant?
- Ric? - kérdezem, mert egy kicsit elkavarodtam a gondolataimban, de pár másodperc múlva folytatom is, bár akaratlanul is megkeresem a szememmel, és az asztalunknál pillantom meg. - A legjobb táncos, akivel valaha táncoltam. Őt még San Juanból ismerem, és ott az egyik legjobb barátom volt - emlékezek vissza azokra az időkre, ellágyult tekintettel, de a mondatom végére ismét Ben szemeibe nézek egy kedves mosollyal. Ezzel egyúttal arra is bátorítom, hogy kérdezhet még, ha szeretne, nem fogom tolakodásnak venni. Valamiért tényleg úgy érzem, hogy vele őszinte lehetek, de az okot nem tudom; ehhez hasonlót Tíonál éreztem. Bár az sem lepne meg, ha nagyot nézne, hogy csak barátok vagyunk/voltunk mindig is.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Vas. Május 20, 2018 6:53 pm




to: Flor

Emlékszik rám. Mi több, látom rajta a meglepetést, de végül is ez rólam is elmondható. Eddig is szimpatikus volt, de amint összerakom, hogy az előző táncot, amit láttam, szintén ő követte el a férfi nem ellen, a csodálkozással vegyes mosolyom akaratlanul is kiszélesedik. Nem semmi a lány. Azt a hullámzó csípőt nem lesz egyszerű kitessékelni a gondolataim közül, akárhányszor megpillantom majd a Rosában. De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre még az egész este itt hever előttünk.
- Úgy tűnik, elég otthonosan mozogsz ezen a helyen – és ez valójában egy indirekt kérdés arra vonatkozóan, hogy mennyire számít törzsvendégnek. Vajon az összes péntek este itt vezeti le a feszültséget? És nem állom meg, hogy ne tegyem hozzá. – Láttalak az előbb – hagyok egy kis hatásszünetet, és a pulthoz dőlve, felpillantok rá, egyenesen a tekintetét keresem.
- Nehéz rá szavakat találni. Fantasztikusan táncolsz. – És ez részemről tényleg őszinte elismerés.
A Lynnek nem kell mindent tudnia részen viszont rögtön elnevetem magam.
- Ezzel egyetértek – pillantok rá újból, és a tekintetemben bujkál egy kis játékosság, főleg a Lynnel közös múltunk kapcsán, ami azt illeti, én is sokszor kilyukadtam már ennél a bölcsességnél.
- Én például nem tudtam – kontrázok, mikor azt mondja, hogy nem titok a hobbija. Az viszont látszik rajta, hogy enyhén elpirul a bókomra, még ha olyan ügyesen és gyakorlottan leplezi is, hogy sikerült zavarba hoznom. De ha már itt tartunk, azért is rádobok még egy lapáttal.
- Annak tűnök? – kérdezek vissza az elfogultra bujkáló mosollyal. Valamiért elsőre megtalálom az összhangot ezzel a kis hölggyel, ez pedig van olyan ritka, hogy ne akarjam különösebben visszafogni magam. Már úgy értem, általában nem kerül túl sok erőfeszítésembe felkeltenem a női szimpátiát, megvannak az eszközeim, mivel hassak a szebbik nemre, és a többségével tisztában is vagyok, Flor esetében viszont furcsa, de nem érzem a késztetést, vagy az elvárást, hogy megpróbáljam lenyűgözni. Mintha enélkül is működnénk. Ez pedig nagyon könnyed és felszabadító érzés.
Kis híján elnevetem magam, amikor felteszi a kérdést, hogy mégis hogy kerülök ide. Na igen. Ez nem rossz kérdés. Mondhatnám egyszerűen, hogy barátokkal vagyok, de… ez valahogy túl snassz lenne a számból.
- Ez egy kicsit komplikált, ráadásul elég szigorúan rám parancsoltak, hogy az életem árán is tartsam meg a titkot – nézek rá, és a vonásaim egy árnyalattal komolyabbá változnak, a konstans bujkáló mosoly mögött, mintha csak azt latolgatnám, hogy hogyan folytassam. – De nem hinném, hogy bármi baj származna belőle, ha veled kivételt teszek. Ismered Lorraine-t? – jut eszembe, hogy végül is erre akár még lehet is esély, ha mindketten ide járnak táncolni.
- Tudod, van az a mondás, hogy mindig egy nő áll a háttérben – fut egy kicsit szélesebbre a mosolyom, pontosan tudva, hogy ezzel még lényegében semmit sem mondtam, de ahhoz máris bőven eleget, hogy félreértések egész halmazát okozhassa. De most valahogy élvezem. Érdekel, hogy fel tudom-e kelteni a kíváncsiságát. És ehhez mérten is fogom folytatni.
- Vagy úgy. – Szóval várhatóan senki nem fogja beverni a képem, ha meghívom egy italra. Legalábbis nincs előre borítékolva. Arról viszont fogalmam sincs, hogy ezen miért mosolygok tovább, és vágok olyan képet, mint aki határozottan örül ennek a válasznak. De így van.
Mivel az meghívásomhoz nem teszi hozzá, hogy mit szeretne, úgy veszem, hogy lepjem meg valamivel, ez pedig sosem volt a gyengeségem. Rendelek is két pohár bort az előbbiből, és hozzá egy fantázianevű koktélt, amiben őszintén szólva halvány gőzöm sincs, hogy mit fognak kotyvasztani, de a képen elég jól néz ki.
-  Bevallom, nem jártam még ilyen helyen, szóval nem győzöm kapkodni a fejem. – Valami azt súgja, hogy a mosolyom alapján biztos fogja érteni a célzást. – De gondolom izgalmasabb, ha táncol is az ember. – És talán ez az a pont, amikor rájövök, mitől is érzem magam egy hangyányit én is zavarban. Valahányszor ránézek, nem tudom kiverni a fejemből az előbbi táncát azzal a fickóval. Azért elég babonázó jeleneteket produkáltak.
- Bár az egyik barátom húsz perc után ülve is rosszul lett – nevetem el magam halkan, és oda is pillantok az asztalunk felé, mi folyik ott éppen, de egyelőre semmi változás.
- Na és a srác, akivel együtt voltál? Úgy tűnt, ő sem kispályás. – Nem igazán fejezem be a kérdést, én sem vagyok benne teljesen biztos, mire is vonatkozik pontosan. És nem is akarok túlságosan tolakodó lenni. Érti ő, ha akarja, mire is vagyok kíváncsi.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Hétf. Május 14, 2018 8:20 pm


Ben ✫ Flor

Szilveszter óta nem volt alkalmam táncolni, ami számomra legalább annyira szükséges, mint másoknak az étel. Egyszerűen nem tudok hosszabb távon létezni nélküle, mert - eddig - már egy-két hetes kimaradás is elvonási tüneteket produkált, amit még Washingtonban a kollégák egész jól elfogadtak/toleráltak. Bárhogy is legyen, egy idő után nem lepődtek - nagyon - meg, ha az ajtón egy hármas lépéskombinációval mentem ki vagy a nyomtatónál várva, hogy a gép elvégezze az aktuális feladatot, egy fülemben ragadt zenére lépegetek. Ezt viszont a mostani munkahelyemen nem igazán játszhatom el, mert a vendégek a végén még elpártolnának tőlünk, ha valaki - kívülről nézve - ok nélkül tánclépésekben közlekedne, miközben felszolgál. Így ez a néhány tánc, amit eddig volt alkalmam egy-két kiváló táncossal megejteni teljesen felszabadított, végre megint úgy érzem, hogy élek.
Cassie miatt ideges voltam egy iciri-picirit, mert egy dolog tudni, hogy hogyan táncolunk és egy teljesen másik látni, főleg úgy, hogy a táncpár egyik tagja a pasid. E mellett viszont azt is be kell vallanom magamnak, hogy latin vér ide vagy oda, és függetlenül attól, hogy nálunk szinte mindenki tud táncolni, a lassabb táncokat általában a párjával táncolja az ember. Viszont sem én sem Ric nem úgy ismerkedtünk és kezdtünk táncolni, hogy akármelyikünknek lett volna valakije, így később, mindig úgy mutattuk be egymást, hogy a „táncpartnerem”. (A külső szemlélőkkel meg sosem foglalkoztunk, hogy mit gondolnak.) Ennek fényében kellemes meglepetésként ér, hogy nem potenciális ellenséget látott bennem ezek után sem, hanem olyas valakit, akitől tanulhat, direktben vagy indirektben.
Amikor Ric és Cassie a parkettre vonul, van alkalmam megfigyelni a csajszi mozgását, hogy később lássam, mit kell csiszolni. Viszont nem túl sok kivetni valót látok a mozgásában, és meg kell állapítanom, hogy azon kívül, hogy látszik, hogy kezdő, és egy visszafogottam stílust fog később is képviselni, nem lesz itt semmi baj.
A kellemes férfihangra az illető felé fordulok, és egy pillanatra ki is kerekedik a szemem a meglepetéstől, mert az áll velem szemben, akire a legkevésbé számítottam. - Szia Ben! - köszönök még enyhén meglepetten, hogy itt, egy ilyen helyen találkozunk - Igen - válaszolok a nevem felé irányuló kérdésére enyhén meghatott mosollyal, hisz ismét meglepett, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy megjegyzi. Én nem felejtettem el, mert egyrészt számomra kellemes volt a beszélgetés - vagy még inkább flört -, amit a Rosában produkáltunk (jó volt kiszakadni a semmitmondó beszélgetésekből), másrész a szeme ismerőssége miatt sem tudtam kiverni a fejemből, bár előrébb nem kerültem a megfejtéshez. - Tényleg meglepetés, hogy itt találkozunk - utalok arra, hogy a Vele való találkozásra számítottam itt a legkevésbé, de örülök, hogy látom. Az első találkozásunknál is egy levakarhatatlan mosoly terült végig el az arcomon végig, és ez ismét visszatért. Reményeim szerint viszont most egy kicsit szebben hangulatban fogunk elválni, bár ott sem rajtunk múlt - legalább is szerintem -, az okot viszont az ottani feszültségre nem találtam meg, igaz nem is kerestem.
A „lebuktál” megjegyzésénél a lehető legártatlanabb arcommal nézek rá. - Nem kell mindent tudnia - hajolok egy pimasz mosoly kíséretében kicsit közelebb hozzá egyik alkaromat a pulton tartva, mint egy támaszként. - Bár nem titok, hogy táncolok - hozom magam ismét egyenesbe a bárszéken. A bókra viszont érzem, hogy elpirulok. - Nem vagy te egy kicsit elfogult? - teszem fel a költői kérdést egy széles mosollyal, ami remélhetőleg elrejti zavaromat, mert elszoktam a bókoktól az utóbbi időben. - De köszönöm - mondom őszintén. - És? Téged mi szél hozott egy ilyen táncos helyre? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal. Valahogy nem nézem ki belőle, hogy ilyen helyre jár. Itt, Amcsiban, a férfiak valahogy félnek a táncoktól, pedig soha jobb alkalom, hogy egy nő figyelmét teljesen magukra vonják, legalább a tánc erejéig, de ha ügyesek még utána is fenntarthatják az érdeklődésüket. Bár ahogy elnézem - akár most, akár kb. egy hónapja az első találkozásunknál - neki erre nincs szüksége, mert hatással van a nőkre, és azt hiszem én is köztük vagyok. Bár, ha kipróbálná lehet nagyon meglepődne, hogy akkor milyen ajtók nyílnának meg előtte a nők terén.
Mielőtt Ben feltűnt, és Cassiéket figyeltem, észre sem vettem, hogy a megrendelt pohár boromból mindössze egy-két korty maradt a poharam alján, amit Ben válaszát hallgatva meg is iszok. Amikor meghív egy italra egy pillanatnyi feszültséget/bizonytalanságot érzek felőle, hogy a féltékeny párom esetleg jelentet rendez, így először egy bíztató mosolyt küldök felé, hogy nem lesz gond. - Igen, köszönöm! Egyébként nem kell aggódnod, nem kavarsz be semmibe. Egy baráti társasággal érkeztem - nyugtatom meg verbálisan is, részemről nem lesz gond, legalább is ezen a téren. Az alkoholt meg majd meglátjuk, bár egyelőre azt sem érzem vészesnek. A választást viszont átengedem neki, hisz láthatta, hogy mit ittam eddig, így gondolom, hogy ért annyira az italokhoz, hogy tudja mit mivel szabad keverni.
- Egyébként, hogy tetszik a hely? - kérdezem széles mosollyal, amihez a kíváncsiságtól tágra nyílt, csillogó szemekkel egészítek ki, és várakozás közben - számomra - észrevétlenül harapok enyhén az alsó ajkamba. Tényleg érdekel, hogy egy olyan férfi, mint Ben, aki ennyire magára tudja vonni a női tekinteteket/figyelmet, mit szól az itt tapasztaltakhoz. Nekem nem újdonság egy olyan hely, ahol ennyire forr a levegő a szenvedélytől, mégsem lesz belőle verekedés, veszekedés, de nem tudhatom, hogy egy „külsősnek” mi erről a véleménye. Arról meg fogalmam sem lehet, hogy mennyit látott abból, amit én műveltem a táncparketten.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   Vas. Május 13, 2018 5:58 pm




to: Flor

Nem jártam még salsa bárban. Az életben soha. Bár ahogy szemlélődök, nagyjából húsz perc után fel is merül bennem a kérdés, hogy ez vajon hogyan történhetett meg. Nem semmi, ami itt megy, valóságos bűnbarlangnak tűnik, legalábbis egy hozzám hasonló, avatatlan szűzvendég számára simán felér egy strip bár vagy egy ülőmozis swingerklubos élménnyel. Fantasztikus.
Bár abban rögtön kiegyezek magammal, hogy soha nem lennék képes ezt a mozgást megtanulni, még ha irigylem is azokat a férfiakat, akik így tolják a táncparketten. A táncos párocskákat figyelve, esküszöm, szinte megbabonáznak. És az is máris borítékolható, hogy ennek az estének bizony szex lesz a vége.
De az sajnos még odébb van, egyelőre még ki kell bírni a nagy pillanatig, amikor is a volt kollégám, és gyerekkori jó barátom, Phil, elérkezettnek látja az időt, hogy megkérje a barátnője kezét. Jogos a kérdés, hogy miért pont egy salsa bárban, de a válasz a látszat ellenére nem túl bonyolult: a csajszi állítólag elég komolyan tolja az ipart, és Phil ezzel is a kedvében akart járni, hogy ide szervezi ezt a csodás lazulós, iszogatós megmozdulást. De az arcát elnézve szerintem már ő is megbánta. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy hozzám hasonlóan ő sem volt annyira képben ennek a műfajnak a szépségeivel, de velünk ellentétben rá valahogy kevésbé felvillanyozóan hat a meglepetés, és három méter mélyen, szinte megzuhanva ücsörög a széken, a harmadik koktélt rendelve, és próbálja feldolgozni a tényt, miszerint a jövendőbeli felesége minden pénteken hullámzó csípőjű, tapizós férfiak társaságában adja le a heti gőzt.
Hát mit mondjak. Szívás. És érzem is a ma esti kihívást: valahogy mégiscsak át kellene adományozni azt a gyűrűt A pontból B pontba, a probléma az, hogy erről a szándékról egyedül Phil és én tudunk. Szóval a kellemesnél kicsivel több felelősséget érzek a vállamon. De majd csak lesz valahogy.
Egyelőre a pultoz indulok, hogy kiszállítsam azt a bizonyos harmadik koktélt az úrnak, mikor megpillantom a lányt, aki már a táncparkettről is ismerős volt, de akkor még nem tudtam annyira hová tenni, és megjegyzem a figyelmem sem annyira az arcára irányult, vagy hogy eltöprengjek rajta, hol is láthattam, most viszont, ahogy meglátom, azonnal beugrik.
- Ez aztán a meglepetés – szólítom meg, magam is a pulthoz lépve, és egy őszinte, bujkáló mosollyal fogadom. – Flor, igaz?
Nem tudom, felismer-e, de azért az önbizalmam megelőlegezi, hogy egy hónap alatt nem merültem teljesen a feledés homályába. Ahhoz már majdnem egész dicséretes flörtöt produkáltunk a múltkor, bár Lyn jelenléte végül teljesen megölte a bulit. Talán mindkét oldalról érthető okokból. De ezen a vonalon is csak én vagyok a teljesen beavatott, félek sok lesz ennyi titokgazda szerep egyetlen éjszakára.
- Most aztán lebuktál. Lynn tudja, hogy mit csinálsz, mikor nem a legtehetségesebb kávézós señoritája vagy? – Nem mintha lenne bármi összefüggés a munkahelye és a szabadideje között, de valamiért gondolkodás nélkül ez a kis heccelés furakodik elő belőlem, a mosolyom viszont elárulja, hogy ne is gondoljon bele többet. Egyszerűen annyira furcsa összeilleszteni, amit az előbb láttam, azzal a Florral akit egy hónappal ezelőtt a Rosában megismertem.
- Ugye meghívhatlak egy italra? Vagy csak bekavarnék vele? – kérdezem hunyorogva, mert ha kísérővel van, azért én is jobban odafigyelek. Ma estére kivételesen nem hiányzik botrány. Nem akrom elbaszni Philnek.
Ettől jobban legalábbis…


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
163

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Ben és Flor   Szer. Május 09, 2018 7:38 pm


Ben ✫ Flor

Több mint egy hónapja költöztem New Yorkba Washington D.C.-ből és, azóta nem volt lehetőségem a szenvedélyemnek hódolni, aminek több oka is volt. Részben, hogy se pénzem nem volt, se helyismeretem, hogy hova érdemes menni, se ismerősöm, mert szeretek legalább egy ismerőst a közelemben tudni. A helyzet akkor változott, amikor Marilyn felvett pincérnőnek a Rosa Italian Café kávézóba, így a három közül egy kipipálva, csak ez költözéssel járt, mert szinte csak aludni estem „haza”, annyira messze volt a motel a munkahelyemtől. Most átköltöztem Queens keleti részéből a nyugatiba, ahol jött a nagy áttörés. Az albérletem közelében lévő kisboltban összefutottam azzal a személlyel, akivel sosem gondoltam, hogy még valaha találkozok; Enrique „Ric” Ramírez Ávila.
Ric-et még San Juanból ismerem és még jócskán az árvaházban voltam, amikor a szobatársaimmal kiszöktünk bulizni, és én éppen a bárpultnál pihentem ki az előző salsa számot, amikor egy lágyabb, érzékibb dallam csendült fel, és ő egyszerűen magával vitt a táncparkettre. Annak ellenére, hogy akkor találkoztunk és táncoltunk először tökéletes összhang volt köztünk. Ezt követően, amikor csak lehetett együtt táncoltunk, de egy őszinte barátságon kívül más nem alakult ki köztünk. Olyan volt mintha a zene varázsa alá kerülve a kémia is jelen lett volna, de ahogy elhallgatott a zene és elültünk egy asztalhoz beszélgetni megszűnt minden és csak barátok voltunk.
Rice bemutatott a barátnőjének Cassandra „Cassie” Lawsonnak, aki annak ellenére, hogy nem latin amerikai él-hal a táncért és elmesélték, hogy ők szoktak járni egy közeli klubba, de az jelenleg zárva van felújítás miatt, mert a tulajnak idézem „nem tetszett, hogy a hely meglepte egy belső medencével a táncparkett és a bár szintjén”. A csajszi elmesélte, hogy tud a mottónkról, ami még náluk is működik, de ő még nem tud úgy táncolni, hogy ne kelljen a mozdulatokra figyelnie. Ez egy kicsit meglepett először, hisz a mottónk: „Mindent lehet, amíg a táncparketten marad.”, ami körülbelül annyit tesz, hogy ízléses határokon belül még az - enyhén - eltévedt kezek is megengedettek, vagy akár a majdnem csók. Majd Cassie megsúgta, hogy szeretne tőlem/tőlünk tanulni, hogy hogyan is lehet a „latin tüzet” belevarázsolnia a mozdulataiba, valamint hozzátette, hogy tud arról, hogy soha nem volt semmi köztünk Rickel. Ezzel pedig végül is engedélyt adott, hogy szabadon táncoljunk.
Számomra a (két)hét utolsó napja péntek és annak ellenére, hogy ma is végig talpon voltam és legyalogoltam a maratni távot - lehet kétszer is - , mégis azon jár az eszem, hogy nem sokát találkozunk a Rickel, Cassie-vel és néhány haverjukkal az egyik manhattani szórakozóhelyen, aminek a táncterét néhány asztallal lefoglaltak, és végigtáncoljuk legalább a fél éjszakát.
Azt hiszem mindennel elkészültem, a táskát odakészítettem a kanapéra a tánccipővel. Gyorsan felkapok egy testhezálló fekete hosszúnadrágot és egy
sötétkék színű tüllbetétes csipke felsővel. Ric jön értem autóval, és már az ajtóban áll. Én még felveszek egy vastag pulcsit, csizmát, kabátot és felkapom az asztalról a kulcsot, mehetünk. Cassie sajnos majd csak később tud csatlakozni, de addig is jó szórakozás kíván.
***
A szórakozó helyre érve én csak nagyvonalakban nézek körül a tájékozódás miatt, és Ric már irányít is a lefoglalt asztalokhoz, az ismerőseihez a terem túlsó végébe. Vagyunk egy páran mi is, de „külsősök” is vannak szép számmal. A hangulat máris jó, pedig még fiatal az idő. A rövid idejű asszimilálódás és „átöltözés” után rendelünk néhány italt az érkező felszolgálótól, majd az asztalunk közelében táncolunk egyet „bemelegítés” képen. A következő számnál már érkeznek is az italok, így ezt kihagyva visszamegyünk a többiekhez beszélgetni/ismerkedni. Ezt követően viszont már nem nagyon jövünk le egy jó ideig a tánctérről. Épp Juannal, Ric egyik haverjával táncolok, amikor egy ismerős, vidám, gyorsabb ritmusú bachata szám hangzik fel, amire a két srác szeme összevillan, valamit terveznek. Én igazából annyira nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, majd kiderül. Élvezem a zenét, a táncot, hogy most mindenről megfelejtkezek, és önfeledten énekelek az együttessel - igaz, hogy én nem tervezem, hogy „el fogom áztatni magam”, de a zene fergeteges. „Félidőben” azt veszem észre, hogy amikor visszafordulok, már nem Juan, hanem Ric van velem szemben, most ő a partnerem. A váltás ellenére egyikőnk sem esett ki a ritmusból és tovább „hülyéskedünk” a zenére, hisz ez tényleg egy vidám, játékos szám. Közben végig váltogatjuk, hogy hol a szövegre, hol egy hangszere, hol ritmusra mozgunk. Az egyik „szaggatott résznél pedig Ric jól „át is mozgatja a felsőtestem”, ahogy levezeti a hullámokat. Ahogy vége a „Me emborracharé” számnak, a Chandelier (by Sia) adaptációja csendül fel, ami nem egy „egyszerű” bachata zene, így talán (!) érthető, hogy néhányan passzolják, és lemennek a parkettről, mi viszont maradunk. A lazább tánctéren viszont feltűnik, hogy sikerült elkeveredni az asztalunktól egy jóval arrébb lévőhöz, ahol elsősorban jól öltözött baráti társaság ül, de az arcokat nem figyelem, de lényegtelen, mert, ahogy Ric visszafordít maga felé már el is felejtkezek róluk és ismét csak a zenére és a partneremre figyelek, kizárva minden mást. A csípőm a ritmusra mozog, időnként Ric irányítására, néha gyengéden végigsimítok partnerem arcán, karján, vállán fel egészen a nyakáig vagy ő simít végig az ujjaival az oldalamon. A döntéseknél szinte a földig visz enyhe híd alakban, néha hullámokban irányít hátrafelé. Nagyon szeretem, ahogy vezet, mert határozott és stabil pont még dupla vagy tripla forgásnál is, és mégis engedi, hogy szabadon díszítsek, a saját stílusomat is belevigyem a táncba. A ritmustól függően hol távolabb, hol egészen közel vagyunk egymáshoz. A végén pedig ismét hátradönt és egy kicsit rám is hajol. Ahogy felhúz, akkor látom, hogy Cassie - vicc nélkül - ragyogó szemekkel néz minket és jön oda hozzánk, hogy gratuláljon. Pedig azt hittem sok lesz neki, amit lát, mert tényleg belefelejtkeztünk mindenbe és elsodort minket a hangulata a zenének.
- Sziasztok! - ad egy puszit az arcomra, amit viszonzok - Ez elképesztő volt. Majd erre meg kell tanítanotok! - mondja lelkesen és egy üdvözlő csókot ad Ricnek, közben pedig megkerülve az asztalt, amitől nem messze táncoltunk, elindulunk a pult felé.
- Köszönjük - mondom feléjük fordulva egy kicsit zavarban, Ric pedig csókkal köszöni meg a megjegyzést. A pultnál mindenki rendel magának, amit szeretné, én viszont maradok az eddig fogyasztott bornál, mert nem akarom keverni az italokat. Néhány perc múlva viszont egy lassabb számnál elmennek a parkettre, így egyedül maradok, de innen egész jól meg tudom nézni, hogy hogyan is táncolnak, viszont nem sokkal később egy ismerősnek tűnő hang szólít meg.


avatar
Oktatás
Play by :
Lali Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
76

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben és Flor   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Ben és Flor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Szórakozó helyek-
^
ˇ