Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Tessa x Jamie - Secrets without hurts
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
James D. Woodward Today at 11:09 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Evelyn Hopkins Today at 9:37 pm

Scatha & Nelson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Scatha Krilza Today at 6:46 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:21 pm

Mia & Brandon - The Hand of the Fate
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Mia Hamilton Today at 1:28 pm

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Candice Lovell Today at 11:34 am

Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Noel Bartlett Yesterday at 9:39 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 9:36 pm

Lotte & Shane - The new beginning
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:17 pm

Ki van itt?

Adriana Lane, Blake Blaese, Dave Connor, Elsie Fisher, Evelyn Hopkins, James D. Woodward, Lena Caldwell, Nelson Wang, Nora Weston

Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Ben és Flor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lali Espósito
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
42

Re: Ben és Flor
Yesterday at 9:36 pm

Ben ✫ Flor

- Annyira nem, mert most vagyok itt először, de a táncparkettre ez határozottan igaz - válaszolok a bújtatott kérdésére egy magabiztos mosollyal. Maga a hely nekem lényegtelen, ha a táncpartner(ek) jók, és megvan köztünk legalább annyi összhang, hogy egyikünknek se az legyen a véleménye, hogy „csak ne kelljen még egyszer táncolni vele”. Remek! A következő megjegyzésével viszont zavarba hozott, és érzem, hogy el is pirulok elég rendese, és még elrejteni sem tudom, ahogy egyenesen egymás szemébe nézünk. (Csak ne lennének ilyen szemei!) - Köszönöm! - De ezt nem hagyhatom annyiban, így egy kissé gonoszan villan a szemem, majd megpróbálkozok egy naiv pillantással. - És, ha mégis megkérnélek, hogy a „fantasztikus”-on kívül kicsit mégis próbáld jobban szavakba foglalni, mit mondanál? - Elvégre azt mondta „nehéz” és nem az, hogy lehetetlen. Bár megeshet, hogy ez visszafelé fog elsülni, de remélhetőleg egy kicsit őt is zavarba tudom hozni.
Nevetése kellemesen hat rám, és a játékosság a tekintetében, ami sok mindent jelenthet, de a múltkori kávézós találkozónkat figyelembe véve, lehettek már negatív tapasztalatai, ami alapul szolgálnak erre. Minden esetre - halkan- én is vele nevetek, hiszen a nevetés, - mint mondják - ragályos.
- Mert nem kérdezted. Bár nem hiszem, hogy annyira meglepő lenne, hogy egy latina táncol, nem igaz? - mosolygok vissza rá. - Háát nem is tudom - mondom tűnődő tekintettel. - Egy sima eszpresszó alapján megítélni egy pincérnőt egy kávézóban vagy elfogultságra utal vagy nagyon rossz kávézós tapasztalatokra - utalok arra, hogy semmi extrát nem kért a múltkor a kínálatból. A reakciójára viszont kíváncsi vagyok, így továbbra is kíváncsi, tűnődő tekintettel méregetem. Azt nem számolom, hogy a lattét visszautasította, mert az azért egyszerre sok lett volna. Ha viszont visszagondolok az akkori találkozásra és a mostanit is figyelembe veszem, valami olyan furcsa Bennel kapcsolatban. Persze nem negatív értelemben. Tizenhat éves korom óta alapvetően bizalmatlan vagyok az emberekkel, még akkor is, ha nem látok ellenségességet rajtuk, de vele, valahogy… nem tudok bizalmatlan lenni? vagy nem is tudom. Minden esetre élvezem a társaságát és a figyelmét.
A miért van itt szerintem egy ilyen helyzetben szerintem nem annyira meglepő kérdés, de úgy látom, hogy mégis nehezen megválaszolható kérdésre sikerült. Ennek ellenére nem könnyítem meg a helyzetét, így figyelmesen várom a válaszát, tényleg kíváncsi vagyok. - Lorraine… - ismétlen tűnődően a női nevet, hogy hátha arcot tudok hozzá csatolni, de csak nem sikerül. - Nem, nem tűnik ismerősnek - válaszolok átgondolva az itteni embereket, akikkel eddig találkoztam. Mivel nem folytatja a választ, de elég érdekesen fejezte be, ami nekem egy kicsit magas labdának tűnik, így meg is próbálom lecsapni, így enyhén elgondolkodó tekintettel nézek, egy kicsit elvéve róla a pillantásom. - Nem is tudom… nekem úgy ismerősebb, hogy mindig egy férfi áll a háttérben - küldök felé egy hamis mosolyt. - De figyelek - támasztom meg a fejem az egyik kezemmel, miközben kiszélesedik a mosolyom és kíváncsiság ül a szemembe.
Valamiért úgy látom, hogy örül annak, hogy baráti társasággal érkeztem, és a pasim - aki egyébként nincs - nem figyel minket árgus szemekkel. - Sok rossz tapasztalat? - kérdezem kíváncsian arra utalva, hogy észrevettem a mosolyát, amit dekódoltam is.
Az általa rendelt TBTkoktélt ismerem, mert a fősulin volt alkalmam olyan helyen dolgozni, ahol nagy volt a koktélválaszték, és lehet, jobb lenne, ha nem én innám meg, mert elég erős, de majd meglátjuk mi lesz belőle. Minden esetre holnap nem kell dolgoznom, így ha csúnya vége lesz, van időm rendbe jönni.
Szélesen elmosolyodom őszinte válaszán. - Mindig van egy első alkalom - és eszembe jut, milyen volt, amikor én láttam San Juanban először táncolni a szüleimen kívül másokat is, bár akkor még máshogy néztem erre. - Egészen más, amikor te is részese lehetsz ennek a varázsnak - és most nem a tánc nehézségére utalok, hanem az élményre, amit okoz, és ezt bízom benne, hogy Ben le tudja olvasni a tekintetemről.
Ismét vele nevetek és követem a szemét, hogy mit is néz, majd meglátom a haverját, aki eléggé megsemmisülve ül a helyén. Az első, amit megállapítok, hogy ő sem járt még ilyen helyen, de valahogy őt jobban letaglózta az élmény, mint Bent. Viszont számomra elég viccesnek tűnik a helyzet, így visszafordulok a pult felé, és a pultra rakott kézfejemre hajtott fejjel nevetek tovább. Majd nem sokkal később, amikor egy kicsit lenyugszok, meg is kérdezem, ha még nem került szóba, hogy - Mi történt vele, hogy ennyire magába zuhant?
- Ric? - kérdezem, mert egy kicsit elkavarodtam a gondolataimban, de pár másodperc múlva folytatom is, bár akaratlanul is megkeresem a szememmel, és az asztalunknál pillantom meg. - A legjobb táncos, akivel valaha táncoltam. Őt még San Juanból ismerem, és ott az egyik legjobb barátom volt - emlékezek vissza azokra az időkre, ellágyult tekintettel, de a mondatom végére ismét Ben szemeibe nézek egy kedves mosollyal. Ezzel egyúttal arra is bátorítom, hogy kérdezhet még, ha szeretne, nem fogom tolakodásnak venni. Valamiért tényleg úgy érzem, hogy vele őszinte lehetek, de az okot nem tudom; ehhez hasonlót Tíonál éreztem. Bár az sem lepne meg, ha nagyot nézne, hogy csak barátok vagyunk/voltunk mindig is.

Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
114

Re: Ben és Flor
Vas. Május 20, 2018 6:53 pm



to: Flor

Emlékszik rám. Mi több, látom rajta a meglepetést, de végül is ez rólam is elmondható. Eddig is szimpatikus volt, de amint összerakom, hogy az előző táncot, amit láttam, szintén ő követte el a férfi nem ellen, a csodálkozással vegyes mosolyom akaratlanul is kiszélesedik. Nem semmi a lány. Azt a hullámzó csípőt nem lesz egyszerű kitessékelni a gondolataim közül, akárhányszor megpillantom majd a Rosában. De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre még az egész este itt hever előttünk.
- Úgy tűnik, elég otthonosan mozogsz ezen a helyen – és ez valójában egy indirekt kérdés arra vonatkozóan, hogy mennyire számít törzsvendégnek. Vajon az összes péntek este itt vezeti le a feszültséget? És nem állom meg, hogy ne tegyem hozzá. – Láttalak az előbb – hagyok egy kis hatásszünetet, és a pulthoz dőlve, felpillantok rá, egyenesen a tekintetét keresem.
- Nehéz rá szavakat találni. Fantasztikusan táncolsz. – És ez részemről tényleg őszinte elismerés.
A Lynnek nem kell mindent tudnia részen viszont rögtön elnevetem magam.
- Ezzel egyetértek – pillantok rá újból, és a tekintetemben bujkál egy kis játékosság, főleg a Lynnel közös múltunk kapcsán, ami azt illeti, én is sokszor kilyukadtam már ennél a bölcsességnél.
- Én például nem tudtam – kontrázok, mikor azt mondja, hogy nem titok a hobbija. Az viszont látszik rajta, hogy enyhén elpirul a bókomra, még ha olyan ügyesen és gyakorlottan leplezi is, hogy sikerült zavarba hoznom. De ha már itt tartunk, azért is rádobok még egy lapáttal.
- Annak tűnök? – kérdezek vissza az elfogultra bujkáló mosollyal. Valamiért elsőre megtalálom az összhangot ezzel a kis hölggyel, ez pedig van olyan ritka, hogy ne akarjam különösebben visszafogni magam. Már úgy értem, általában nem kerül túl sok erőfeszítésembe felkeltenem a női szimpátiát, megvannak az eszközeim, mivel hassak a szebbik nemre, és a többségével tisztában is vagyok, Flor esetében viszont furcsa, de nem érzem a késztetést, vagy az elvárást, hogy megpróbáljam lenyűgözni. Mintha enélkül is működnénk. Ez pedig nagyon könnyed és felszabadító érzés.
Kis híján elnevetem magam, amikor felteszi a kérdést, hogy mégis hogy kerülök ide. Na igen. Ez nem rossz kérdés. Mondhatnám egyszerűen, hogy barátokkal vagyok, de… ez valahogy túl snassz lenne a számból.
- Ez egy kicsit komplikált, ráadásul elég szigorúan rám parancsoltak, hogy az életem árán is tartsam meg a titkot – nézek rá, és a vonásaim egy árnyalattal komolyabbá változnak, a konstans bujkáló mosoly mögött, mintha csak azt latolgatnám, hogy hogyan folytassam. – De nem hinném, hogy bármi baj származna belőle, ha veled kivételt teszek. Ismered Lorraine-t? – jut eszembe, hogy végül is erre akár még lehet is esély, ha mindketten ide járnak táncolni.
- Tudod, van az a mondás, hogy mindig egy nő áll a háttérben – fut egy kicsit szélesebbre a mosolyom, pontosan tudva, hogy ezzel még lényegében semmit sem mondtam, de ahhoz máris bőven eleget, hogy félreértések egész halmazát okozhassa. De most valahogy élvezem. Érdekel, hogy fel tudom-e kelteni a kíváncsiságát. És ehhez mérten is fogom folytatni.
- Vagy úgy. – Szóval várhatóan senki nem fogja beverni a képem, ha meghívom egy italra. Legalábbis nincs előre borítékolva. Arról viszont fogalmam sincs, hogy ezen miért mosolygok tovább, és vágok olyan képet, mint aki határozottan örül ennek a válasznak. De így van.
Mivel az meghívásomhoz nem teszi hozzá, hogy mit szeretne, úgy veszem, hogy lepjem meg valamivel, ez pedig sosem volt a gyengeségem. Rendelek is két pohár bort az előbbiből, és hozzá egy fantázianevű koktélt, amiben őszintén szólva halvány gőzöm sincs, hogy mit fognak kotyvasztani, de a képen elég jól néz ki.
-  Bevallom, nem jártam még ilyen helyen, szóval nem győzöm kapkodni a fejem. – Valami azt súgja, hogy a mosolyom alapján biztos fogja érteni a célzást. – De gondolom izgalmasabb, ha táncol is az ember. – És talán ez az a pont, amikor rájövök, mitől is érzem magam egy hangyányit én is zavarban. Valahányszor ránézek, nem tudom kiverni a fejemből az előbbi táncát azzal a fickóval. Azért elég babonázó jeleneteket produkáltak.
- Bár az egyik barátom húsz perc után ülve is rosszul lett – nevetem el magam halkan, és oda is pillantok az asztalunk felé, mi folyik ott éppen, de egyelőre semmi változás.
- Na és a srác, akivel együtt voltál? Úgy tűnt, ő sem kispályás. – Nem igazán fejezem be a kérdést, én sem vagyok benne teljesen biztos, mire is vonatkozik pontosan. És nem is akarok túlságosan tolakodó lenni. Érti ő, ha akarja, mire is vagyok kíváncsi.

Vissza az elejére Go down


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lali Espósito
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
42

Re: Ben és Flor
Hétf. Május 14, 2018 8:20 pm

Ben ✫ Flor

Szilveszter óta nem volt alkalmam táncolni, ami számomra legalább annyira szükséges, mint másoknak az étel. Egyszerűen nem tudok hosszabb távon létezni nélküle, mert - eddig - már egy-két hetes kimaradás is elvonási tüneteket produkált, amit még Washingtonban a kollégák egész jól elfogadtak/toleráltak. Bárhogy is legyen, egy idő után nem lepődtek - nagyon - meg, ha az ajtón egy hármas lépéskombinációval mentem ki vagy a nyomtatónál várva, hogy a gép elvégezze az aktuális feladatot, egy fülemben ragadt zenére lépegetek. Ezt viszont a mostani munkahelyemen nem igazán játszhatom el, mert a vendégek a végén még elpártolnának tőlünk, ha valaki - kívülről nézve - ok nélkül tánclépésekben közlekedne, miközben felszolgál. Így ez a néhány tánc, amit eddig volt alkalmam egy-két kiváló táncossal megejteni teljesen felszabadított, végre megint úgy érzem, hogy élek.
Cassie miatt ideges voltam egy iciri-picirit, mert egy dolog tudni, hogy hogyan táncolunk és egy teljesen másik látni, főleg úgy, hogy a táncpár egyik tagja a pasid. E mellett viszont azt is be kell vallanom magamnak, hogy latin vér ide vagy oda, és függetlenül attól, hogy nálunk szinte mindenki tud táncolni, a lassabb táncokat általában a párjával táncolja az ember. Viszont sem én sem Ric nem úgy ismerkedtünk és kezdtünk táncolni, hogy akármelyikünknek lett volna valakije, így később, mindig úgy mutattuk be egymást, hogy a „táncpartnerem”. (A külső szemlélőkkel meg sosem foglalkoztunk, hogy mit gondolnak.) Ennek fényében kellemes meglepetésként ér, hogy nem potenciális ellenséget látott bennem ezek után sem, hanem olyas valakit, akitől tanulhat, direktben vagy indirektben.
Amikor Ric és Cassie a parkettre vonul, van alkalmam megfigyelni a csajszi mozgását, hogy később lássam, mit kell csiszolni. Viszont nem túl sok kivetni valót látok a mozgásában, és meg kell állapítanom, hogy azon kívül, hogy látszik, hogy kezdő, és egy visszafogottam stílust fog később is képviselni, nem lesz itt semmi baj.
A kellemes férfihangra az illető felé fordulok, és egy pillanatra ki is kerekedik a szemem a meglepetéstől, mert az áll velem szemben, akire a legkevésbé számítottam. - Szia Ben! - köszönök még enyhén meglepetten, hogy itt, egy ilyen helyen találkozunk - Igen - válaszolok a nevem felé irányuló kérdésére enyhén meghatott mosollyal, hisz ismét meglepett, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy megjegyzi. Én nem felejtettem el, mert egyrészt számomra kellemes volt a beszélgetés - vagy még inkább flört -, amit a Rosában produkáltunk (jó volt kiszakadni a semmitmondó beszélgetésekből), másrész a szeme ismerőssége miatt sem tudtam kiverni a fejemből, bár előrébb nem kerültem a megfejtéshez. - Tényleg meglepetés, hogy itt találkozunk - utalok arra, hogy a Vele való találkozásra számítottam itt a legkevésbé, de örülök, hogy látom. Az első találkozásunknál is egy levakarhatatlan mosoly terült végig el az arcomon végig, és ez ismét visszatért. Reményeim szerint viszont most egy kicsit szebben hangulatban fogunk elválni, bár ott sem rajtunk múlt - legalább is szerintem -, az okot viszont az ottani feszültségre nem találtam meg, igaz nem is kerestem.
A „lebuktál” megjegyzésénél a lehető legártatlanabb arcommal nézek rá. - Nem kell mindent tudnia - hajolok egy pimasz mosoly kíséretében kicsit közelebb hozzá egyik alkaromat a pulton tartva, mint egy támaszként. - Bár nem titok, hogy táncolok - hozom magam ismét egyenesbe a bárszéken. A bókra viszont érzem, hogy elpirulok. - Nem vagy te egy kicsit elfogult? - teszem fel a költői kérdést egy széles mosollyal, ami remélhetőleg elrejti zavaromat, mert elszoktam a bókoktól az utóbbi időben. - De köszönöm - mondom őszintén. - És? Téged mi szél hozott egy ilyen táncos helyre? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal. Valahogy nem nézem ki belőle, hogy ilyen helyre jár. Itt, Amcsiban, a férfiak valahogy félnek a táncoktól, pedig soha jobb alkalom, hogy egy nő figyelmét teljesen magukra vonják, legalább a tánc erejéig, de ha ügyesek még utána is fenntarthatják az érdeklődésüket. Bár ahogy elnézem - akár most, akár kb. egy hónapja az első találkozásunknál - neki erre nincs szüksége, mert hatással van a nőkre, és azt hiszem én is köztük vagyok. Bár, ha kipróbálná lehet nagyon meglepődne, hogy akkor milyen ajtók nyílnának meg előtte a nők terén.
Mielőtt Ben feltűnt, és Cassiéket figyeltem, észre sem vettem, hogy a megrendelt pohár boromból mindössze egy-két korty maradt a poharam alján, amit Ben válaszát hallgatva meg is iszok. Amikor meghív egy italra egy pillanatnyi feszültséget/bizonytalanságot érzek felőle, hogy a féltékeny párom esetleg jelentet rendez, így először egy bíztató mosolyt küldök felé, hogy nem lesz gond. - Igen, köszönöm! Egyébként nem kell aggódnod, nem kavarsz be semmibe. Egy baráti társasággal érkeztem - nyugtatom meg verbálisan is, részemről nem lesz gond, legalább is ezen a téren. Az alkoholt meg majd meglátjuk, bár egyelőre azt sem érzem vészesnek. A választást viszont átengedem neki, hisz láthatta, hogy mit ittam eddig, így gondolom, hogy ért annyira az italokhoz, hogy tudja mit mivel szabad keverni.
- Egyébként, hogy tetszik a hely? - kérdezem széles mosollyal, amihez a kíváncsiságtól tágra nyílt, csillogó szemekkel egészítek ki, és várakozás közben - számomra - észrevétlenül harapok enyhén az alsó ajkamba. Tényleg érdekel, hogy egy olyan férfi, mint Ben, aki ennyire magára tudja vonni a női tekinteteket/figyelmet, mit szól az itt tapasztaltakhoz. Nekem nem újdonság egy olyan hely, ahol ennyire forr a levegő a szenvedélytől, mégsem lesz belőle verekedés, veszekedés, de nem tudhatom, hogy egy „külsősnek” mi erről a véleménye. Arról meg fogalmam sem lehet, hogy mennyit látott abból, amit én műveltem a táncparketten.

Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
114

Re: Ben és Flor
Vas. Május 13, 2018 5:58 pm



to: Flor

Nem jártam még salsa bárban. Az életben soha. Bár ahogy szemlélődök, nagyjából húsz perc után fel is merül bennem a kérdés, hogy ez vajon hogyan történhetett meg. Nem semmi, ami itt megy, valóságos bűnbarlangnak tűnik, legalábbis egy hozzám hasonló, avatatlan szűzvendég számára simán felér egy strip bár vagy egy ülőmozis swingerklubos élménnyel. Fantasztikus.
Bár abban rögtön kiegyezek magammal, hogy soha nem lennék képes ezt a mozgást megtanulni, még ha irigylem is azokat a férfiakat, akik így tolják a táncparketten. A táncos párocskákat figyelve, esküszöm, szinte megbabonáznak. És az is máris borítékolható, hogy ennek az estének bizony szex lesz a vége.
De az sajnos még odébb van, egyelőre még ki kell bírni a nagy pillanatig, amikor is a volt kollégám, és gyerekkori jó barátom, Phil, elérkezettnek látja az időt, hogy megkérje a barátnője kezét. Jogos a kérdés, hogy miért pont egy salsa bárban, de a válasz a látszat ellenére nem túl bonyolult: a csajszi állítólag elég komolyan tolja az ipart, és Phil ezzel is a kedvében akart járni, hogy ide szervezi ezt a csodás lazulós, iszogatós megmozdulást. De az arcát elnézve szerintem már ő is megbánta. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy hozzám hasonlóan ő sem volt annyira képben ennek a műfajnak a szépségeivel, de velünk ellentétben rá valahogy kevésbé felvillanyozóan hat a meglepetés, és három méter mélyen, szinte megzuhanva ücsörög a széken, a harmadik koktélt rendelve, és próbálja feldolgozni a tényt, miszerint a jövendőbeli felesége minden pénteken hullámzó csípőjű, tapizós férfiak társaságában adja le a heti gőzt.
Hát mit mondjak. Szívás. És érzem is a ma esti kihívást: valahogy mégiscsak át kellene adományozni azt a gyűrűt A pontból B pontba, a probléma az, hogy erről a szándékról egyedül Phil és én tudunk. Szóval a kellemesnél kicsivel több felelősséget érzek a vállamon. De majd csak lesz valahogy.
Egyelőre a pultoz indulok, hogy kiszállítsam azt a bizonyos harmadik koktélt az úrnak, mikor megpillantom a lányt, aki már a táncparkettről is ismerős volt, de akkor még nem tudtam annyira hová tenni, és megjegyzem a figyelmem sem annyira az arcára irányult, vagy hogy eltöprengjek rajta, hol is láthattam, most viszont, ahogy meglátom, azonnal beugrik.
- Ez aztán a meglepetés – szólítom meg, magam is a pulthoz lépve, és egy őszinte, bujkáló mosollyal fogadom. – Flor, igaz?
Nem tudom, felismer-e, de azért az önbizalmam megelőlegezi, hogy egy hónap alatt nem merültem teljesen a feledés homályába. Ahhoz már majdnem egész dicséretes flörtöt produkáltunk a múltkor, bár Lyn jelenléte végül teljesen megölte a bulit. Talán mindkét oldalról érthető okokból. De ezen a vonalon is csak én vagyok a teljesen beavatott, félek sok lesz ennyi titokgazda szerep egyetlen éjszakára.
- Most aztán lebuktál. Lynn tudja, hogy mit csinálsz, mikor nem a legtehetségesebb kávézós señoritája vagy? – Nem mintha lenne bármi összefüggés a munkahelye és a szabadideje között, de valamiért gondolkodás nélkül ez a kis heccelés furakodik elő belőlem, a mosolyom viszont elárulja, hogy ne is gondoljon bele többet. Egyszerűen annyira furcsa összeilleszteni, amit az előbb láttam, azzal a Florral akit egy hónappal ezelőtt a Rosában megismertem.
- Ugye meghívhatlak egy italra? Vagy csak bekavarnék vele? – kérdezem hunyorogva, mert ha kísérővel van, azért én is jobban odafigyelek. Ma estére kivételesen nem hiányzik botrány. Nem akrom elbaszni Philnek.
Ettől jobban legalábbis…

Vissza az elejére Go down


avatar

Oktatás
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lali Espósito
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
pincérnő a Rosa Italian Caféban, mellette a szakmájában állást keres
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
42

Ben és Flor
Szer. Május 09, 2018 7:38 pm

Ben ✫ Flor

Több mint egy hónapja költöztem New Yorkba Washington D.C.-ből és, azóta nem volt lehetőségem a szenvedélyemnek hódolni, aminek több oka is volt. Részben, hogy se pénzem nem volt, se helyismeretem, hogy hova érdemes menni, se ismerősöm, mert szeretek legalább egy ismerőst a közelemben tudni. A helyzet akkor változott, amikor Marilyn felvett pincérnőnek a Rosa Italian Café kávézóba, így a három közül egy kipipálva, csak ez költözéssel járt, mert szinte csak aludni estem „haza”, annyira messze volt a motel a munkahelyemtől. Most átköltöztem Queens keleti részéből a nyugatiba, ahol jött a nagy áttörés. Az albérletem közelében lévő kisboltban összefutottam azzal a személlyel, akivel sosem gondoltam, hogy még valaha találkozok; Enrique „Ric” Ramírez Ávila.
Ric-et még San Juanból ismerem és még jócskán az árvaházban voltam, amikor a szobatársaimmal kiszöktünk bulizni, és én éppen a bárpultnál pihentem ki az előző salsa számot, amikor egy lágyabb, érzékibb dallam csendült fel, és ő egyszerűen magával vitt a táncparkettre. Annak ellenére, hogy akkor találkoztunk és táncoltunk először tökéletes összhang volt köztünk. Ezt követően, amikor csak lehetett együtt táncoltunk, de egy őszinte barátságon kívül más nem alakult ki köztünk. Olyan volt mintha a zene varázsa alá kerülve a kémia is jelen lett volna, de ahogy elhallgatott a zene és elültünk egy asztalhoz beszélgetni megszűnt minden és csak barátok voltunk.
Rice bemutatott a barátnőjének Cassandra „Cassie” Lawsonnak, aki annak ellenére, hogy nem latin amerikai él-hal a táncért és elmesélték, hogy ők szoktak járni egy közeli klubba, de az jelenleg zárva van felújítás miatt, mert a tulajnak idézem „nem tetszett, hogy a hely meglepte egy belső medencével a táncparkett és a bár szintjén”. A csajszi elmesélte, hogy tud a mottónkról, ami még náluk is működik, de ő még nem tud úgy táncolni, hogy ne kelljen a mozdulatokra figyelnie. Ez egy kicsit meglepett először, hisz a mottónk: „Mindent lehet, amíg a táncparketten marad.”, ami körülbelül annyit tesz, hogy ízléses határokon belül még az - enyhén - eltévedt kezek is megengedettek, vagy akár a majdnem csók. Majd Cassie megsúgta, hogy szeretne tőlem/tőlünk tanulni, hogy hogyan is lehet a „latin tüzet” belevarázsolnia a mozdulataiba, valamint hozzátette, hogy tud arról, hogy soha nem volt semmi köztünk Rickel. Ezzel pedig végül is engedélyt adott, hogy szabadon táncoljunk.
Számomra a (két)hét utolsó napja péntek és annak ellenére, hogy ma is végig talpon voltam és legyalogoltam a maratni távot - lehet kétszer is - , mégis azon jár az eszem, hogy nem sokát találkozunk a Rickel, Cassie-vel és néhány haverjukkal az egyik manhattani szórakozóhelyen, aminek a táncterét néhány asztallal lefoglaltak, és végigtáncoljuk legalább a fél éjszakát.
Azt hiszem mindennel elkészültem, a táskát odakészítettem a kanapéra a tánccipővel. Gyorsan felkapok egy testhezálló fekete hosszúnadrágot és egy
sötétkék színű tüllbetétes csipke felsővel. Ric jön értem autóval, és már az ajtóban áll. Én még felveszek egy vastag pulcsit, csizmát, kabátot és felkapom az asztalról a kulcsot, mehetünk. Cassie sajnos majd csak később tud csatlakozni, de addig is jó szórakozás kíván.
***
A szórakozó helyre érve én csak nagyvonalakban nézek körül a tájékozódás miatt, és Ric már irányít is a lefoglalt asztalokhoz, az ismerőseihez a terem túlsó végébe. Vagyunk egy páran mi is, de „külsősök” is vannak szép számmal. A hangulat máris jó, pedig még fiatal az idő. A rövid idejű asszimilálódás és „átöltözés” után rendelünk néhány italt az érkező felszolgálótól, majd az asztalunk közelében táncolunk egyet „bemelegítés” képen. A következő számnál már érkeznek is az italok, így ezt kihagyva visszamegyünk a többiekhez beszélgetni/ismerkedni. Ezt követően viszont már nem nagyon jövünk le egy jó ideig a tánctérről. Épp Juannal, Ric egyik haverjával táncolok, amikor egy ismerős, vidám, gyorsabb ritmusú bachata szám hangzik fel, amire a két srác szeme összevillan, valamit terveznek. Én igazából annyira nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, majd kiderül. Élvezem a zenét, a táncot, hogy most mindenről megfelejtkezek, és önfeledten énekelek az együttessel - igaz, hogy én nem tervezem, hogy „el fogom áztatni magam”, de a zene fergeteges. „Félidőben” azt veszem észre, hogy amikor visszafordulok, már nem Juan, hanem Ric van velem szemben, most ő a partnerem. A váltás ellenére egyikőnk sem esett ki a ritmusból és tovább „hülyéskedünk” a zenére, hisz ez tényleg egy vidám, játékos szám. Közben végig váltogatjuk, hogy hol a szövegre, hol egy hangszere, hol ritmusra mozgunk. Az egyik „szaggatott résznél pedig Ric jól „át is mozgatja a felsőtestem”, ahogy levezeti a hullámokat. Ahogy vége a „Me emborracharé” számnak, a Chandelier (by Sia) adaptációja csendül fel, ami nem egy „egyszerű” bachata zene, így talán (!) érthető, hogy néhányan passzolják, és lemennek a parkettről, mi viszont maradunk. A lazább tánctéren viszont feltűnik, hogy sikerült elkeveredni az asztalunktól egy jóval arrébb lévőhöz, ahol elsősorban jól öltözött baráti társaság ül, de az arcokat nem figyelem, de lényegtelen, mert, ahogy Ric visszafordít maga felé már el is felejtkezek róluk és ismét csak a zenére és a partneremre figyelek, kizárva minden mást. A csípőm a ritmusra mozog, időnként Ric irányítására, néha gyengéden végigsimítok partnerem arcán, karján, vállán fel egészen a nyakáig vagy ő simít végig az ujjaival az oldalamon. A döntéseknél szinte a földig visz enyhe híd alakban, néha hullámokban irányít hátrafelé. Nagyon szeretem, ahogy vezet, mert határozott és stabil pont még dupla vagy tripla forgásnál is, és mégis engedi, hogy szabadon díszítsek, a saját stílusomat is belevigyem a táncba. A ritmustól függően hol távolabb, hol egészen közel vagyunk egymáshoz. A végén pedig ismét hátradönt és egy kicsit rám is hajol. Ahogy felhúz, akkor látom, hogy Cassie - vicc nélkül - ragyogó szemekkel néz minket és jön oda hozzánk, hogy gratuláljon. Pedig azt hittem sok lesz neki, amit lát, mert tényleg belefelejtkeztünk mindenbe és elsodort minket a hangulata a zenének.
- Sziasztok! - ad egy puszit az arcomra, amit viszonzok - Ez elképesztő volt. Majd erre meg kell tanítanotok! - mondja lelkesen és egy üdvözlő csókot ad Ricnek, közben pedig megkerülve az asztalt, amitől nem messze táncoltunk, elindulunk a pult felé.
- Köszönjük - mondom feléjük fordulva egy kicsit zavarban, Ric pedig csókkal köszöni meg a megjegyzést. A pultnál mindenki rendel magának, amit szeretné, én viszont maradok az eddig fogyasztott bornál, mert nem akarom keverni az italokat. Néhány perc múlva viszont egy lassabb számnál elmennek a parkettre, így egyedül maradok, de innen egész jól meg tudom nézni, hogy hogyan is táncolnak, viszont nem sokkal később egy ismerősnek tűnő hang szólít meg.

Vissza az elejére Go down
Re: Ben és Flor
Vissza az elejére Go down
 
Ben és Flor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Szórakozó helyek-
Ugrás: