Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Miss Troublemaker~Raven&Dana
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Raven McCoy Today at 12:05 pm

Audrey x Gale x Madelaine - Family affair
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Audrey N. Emerson Today at 11:55 am

Hiányzásnapló
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Yesterday at 11:48 pm

Ella & Owen - It's a long way back
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Yesterday at 9:57 pm

Max&Athena - All Of The Stars
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Athena Williams Yesterday at 8:47 pm

Theo J. McCarthy
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nora Weston Yesterday at 6:42 pm

Noel & Lena - Are you... ?
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lena Caldwell Yesterday at 5:44 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 5:31 pm

Ki van itt?

Alexander Burns, Audrey N. Emerson, Chase Winkler, Cherry Sullivan, Dana McCoy, Isabelle Davis, Kayline Prescott, Lily Harper, Madelaine Riggs, R. Chris Devereaux, Raven McCoy, Sarah R. Adler, Tiana Cranshaw

Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Nick & Nelson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
26

Re: Nick & Nelson
Kedd Ápr. 17, 2018 10:48 am

Nick & Nelson
Do you think about me like I do?
A galléromat igazgattam, bosszankodva, remegő ujjakkal, mintha tényleg magyarázattal tartoztam volna Henrynek. Hát éppenséggel nagyon nem tartoztam azzal, mert ő is odakint a feleségével ücsörgött és flörtölgetett… gyűlöltem még a gondolatatát is annak az alig fél pillanatig tartó látványnak, ami odakint fongadott. Minden porcikám azt kívánta, bárcsak ne láttam volna meg őket együtt. Nem akartam féltékeny lenni, nem állt jól és nem is volt az én stílusom. Most még is olyan dühöt éreztem emiatt, hogy alig tudtam rejtegetni… mégis elhatároztam: nem fogom számon kérni.
Hát ha én lennék az apád, tudnád hogy nem beszélhetsz ilyen stílusban senkivel sem.
Horkantottam egyet.
Miért te hogy beszélsz az emberekkel? – kérdeztem vissza cseppet sem kedvesen vagy éppen „megfelelő stílusban.” Minden gúny ott csengett a szavaim mögött, lényegében ugyanaz a féltékenységi roham váltotta ki, ami a mosdóba rohanásom. Képtelen voltam elnyomni az indulataimat. Túl sok volt.
Közelebb lépett, annyira, hogy az illata átölelt, mint egy hatalmas, puha kar. A tükörben láttam, ahogy fölém magasodik és ettől olyan aprónak, törékenynek éreztem magam, mint azon az estén a szállodai szobában. Akkor úgy gondoltam vele szemben lehetek ilyen, nem muszáj erősnek mutatnom magam… talán az volt az egyetlen pillanat, amikor ezt éreztem életemben. De már elmúlt. Nem akartam, hogy leigázzon megint és legyőzőn, ahhoz túlságosan haragudtam. Higgadj le! – parancsoltam magamra. Tudtam, hogy az „én fajtám” csak ne legyen mérges, csak ne duzzogjon… ne féltékenykedjen. Nem én vagyok az, akivel boldognak kell lennie a másiknak, én csak kiegészítés vagyok.
Világosan elmondtam, hogy semmilyen más férfival nem lehetsz...
A csípőmre kerültek a kezei. A tükörben összefonódott a tekintetünk. Láttam, ahogy szigor ül ki az arcára… de még mindig nem értettem. Mi a francot akar tőlem? Lett volna kedvem megragadni a vállait és addig rázni őt, míg nem kapok egy rendes választ minden kérdésemre. Aztán megint feladtam magamban. Nem volt értelme erőltetni. Valójában ő irányít, én pedig csak egy bábú vagyok a hülye játékában… meg gondolom a felesége is, akit legszívesebben nyakon öntöttem volna a drága borral, amit Barrow rendelt.
Világosan elmondtam, hogy semmilyen más férfival nem lehetsz! – ismételtem meg az ő hanglejtését utánozva.
Gúnyolódtam. Mást nem tehettem, ez volt az egyetlen fegyver a kezemben ellene… mert nem volt lényegében semmim. Végül lehunytam a szemem egy pillanatra és úgy sóhajtottam. Nem akartam neki rendesen válaszolni, nem akartam vele vitatkozni. Egyszerűen csak a saját tükörképemet bámultam és úgy tettem, mintha nem érdekelne az a szigorúság, ami a hangjában volt vagy éppen a szemeiben csillogott.
Az inget kigomboltam kicsit a nyakamnál. Tudtam, hogy ő nem féltékeny, ő csak birtokolni akar embereket… végig ezt az érzést keltette bennem. Ezért felesleges is lett volna húzni az agyát, mégsem akartam kibökni, hogy nem szexért jöttem ide. Valahol örültem volna, ha egy kicsit úgy érzi magát, mint én… rosszul, kellemetlenül, vágyakozva. Azt hiszem neki nincsenek is olyan érzései, mint másoknak.
Az a fickó olyat tud adni, amit te nem – válaszoltam.
Ez a kijelentés lényegében igaz is volt. Nem akartam belemenni, a magánügyeimhez még nem sok köze van… Még… milyen hülye szentimentális lett belőle Nelson. A megállapítás eléggé szíven ütött. Nagyon nem kellett volna belezúgnom egy házas, érzelemmentes alakba, aki feltehetően bármit megtehet a pénzével.
Szóval bocs, de ezt nem te döntöd most el – tettem hozzá és megpróbáltam kikászálódni a szorításából.

Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
*
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
4

Re: Nick & Nelson
Hétf. Ápr. 16, 2018 11:19 pm
Sokkal jobb dolgom is lett volna, mint a feleségemmel társalogni, egyáltalán nem kötött le a beszélgetés, egyenesen untatott és én nagyon nem szeretek unatkozni. Én tudom mit akar, tisztában vagyok vele és ő is tisztában van azzal, hogy én mit szeretnék, még sem képes úgy cselekedni. Borzalmasan irritál és meglehetősen kedvem lenne elküldeni vissza a szüleihez, hogy kicsit gondolkodjon el a viselkedésén. Megértem én, hogy egy makacs és akaratos nő, de azt cseppet sem értem, hogy miért enged meg magának egy ilyen stílust velem szemben. Nem egyszer nézte végig, hogy élettanácsokat adok kezdőknek és azt sem egyszer látta, hogy hogyan rúgok ki valakit. Én nem hazudok, én nem kertelek, megmondom az igazságot és őszinte vagyok, bár lehet ez nem éppen jó dolog, de ameddig én vagyok a főnök, addig úgyis az lesz, amit én akarok.
Aztán jön Nelson vagyis éppen megy a mosdóba és hirtelen cseppet sem érdekel, hogy a nejem mi a szarral próbál engem meggyőzni, hogy engedjem haza. Felálltam és elindultam a fiú után és hamar utol is értem, bezártam az ajtót, hogy idegenek még csak megzavarni se tudjanak minket. Egy egyszerű kérdést tettem fel neki és nem igazán kaptam rá választ, ami nem nagyon tetszett, kicsit a kint ülő nőre emlékeztet. - Engem meg cseppet sem érdekel, hogy hol vagyunk, csak az érdekel, hogy mit csinálsz te azzal a férfival... - ez egy számomra eddig ismeretlen érzés, hiszen... Nem, nem vagyok féltékeny, mindössze szerettem, ha a partnereim csak velem henteregnek és kicsit sem tetszett, hogy Nelson bármilyen kapcsolatban lehet azzal a kint ülő férfivel.
- Hát ha én lennék az apád, tudnád hogy nem beszélhetsz ilyen stílusban senkivel sem. - mondom neki, miközben közelebb lépek hozzá, egészen közel állok meg mögötte, máris megcsap az illata. Szerettem NElson illatát, jó illata volt és amikor a teste alattam gyöngyözött, akkor még jobb illata volt... Kellemes érzés visszagondolni arra az estére, de nem fogok most megenyhülni, elég csúnyán nézek rá, miközben még egyet lépek mögé és a távolság közöttünk eltűnik, kezeimet a csípőjére rakom. - Világosan elmondtam, hogy semmilyen más férfival nem lehetsz... - mondom neki, miközben tükörképének a szemébe nézek. Lefektettem a szabályokat és elmondtam, hogy megszegésükkor mi lesz a következmény, ha ezt nem mérlegeli, az nem az én hibám.
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
26

Re: Nick & Nelson
Szomb. Ápr. 14, 2018 7:38 am

Nick & Nelson
Do you think about me like I do?
Némán hallgattam, ahogy a csapból folyik a víz, közben persze farkasszemet néztem saját sápadt képemmel a tükörben. Olyan idegennek hatott az a csillogás a tekintetemben. Egyértelműen jelezte, valami megváltozott bennem és nem örültem neki. Az ilyen változások ugyanis csak hátráltatnak a célok véghezvitelében és arra éppen most nem volna szükség. Elvégre nem pizsipartizni jöttem New Yorkba, ez nem az én otthonom… csak megmentem az anyámat és el is tűnök ebből az országból, amilyen gyorsan lehet. Legalábbis ez volt a tervem eredetileg. Valójában, mikor leszálltam a repülőről nem számítottam rá, hogy több hónapot töltök majd a városban, ahogy a pénzem teljes elvesztésére sem. Végül is sok jóra nem számíthattam. Azzal a tűzzel, ami éppen az én szállodai szobámban keletkezett pedig végképp eláshattam magam: a pénzem nagyobb része ugyan megmaradt, de olyan apróságok, mint telefon és iratok megsemmisültek. Utóbbiakat persze azóta már kérvényeztem, így gyorsan pótlásra kerülnek remélhetőleg… de egy új készüléket biztosan nem tudok venni és talán nem meglepő, ha kijelentem: meztelennek érzem magam mobil nélkül. Már megszoktam, hogy van mit nyomkodni és elővenni, ha nem találok meg valamit. Így most már a tájékozódási lehetőségem is leszűkült a papíralapú térképekre.
Elzártam a csapot és kihúztam magam. Megigazítottam az ingemet, közben persze még mindig éreztem azt a hülye szégyent a korábbi féltékenység miatt. Nagyon ostoba vagy, Nelson… – állapítottam meg. Tekintetemet végig futtattam az öltözékemen, úgy tűnt minden rendben. Szóval elhatároztam, hogy visszatérek az asztalhoz és úgy teszek, mintha Henry nem is lenne odakint. Végül is, éppen nagyon romantikázott a feleségével – te rohadék! – odakint és valahogy az volt a gyanúm, hogy nem fog észrevenni. Jelenetet rendezni pedig nem fogok csak azért, hogy rám figyeljen… Pedig, milyen jól is esne! – sóhajtottam fel.
Egyetlen lépést tudtam tenni az ajtó irányába, ugyanis akkor kinyílt. Egy magas, világos hajú férfi lépte át a küszöböt: Henry. Hirtelen megtorpantam, mozdulni sem tudtam. Csak figyeltem, ahogy becsukja az ajtó maga után és elfordítja a benne felejtett kulcsot. Persze rajtam kívül senki sem volt bent, az összes fülke ajtaja nyitva jelezte: szabad a pálya.
Te még is hogyan gondoltad ezt?
A hangja számon kérően csengett, de egy pillanatra megzavart az illat. Túl közel került hozzám, éreztem azt a kellemes aromát, amit az első találkozásunk alkalmával. Persze azóta is mindent megtettem, hogy eljátsszam nem fogott meg különösebben… de ha nem is került elő, akkor is túl sokszor kúszott be a gondolataim közé. Nem akartam ostoba fruska módjára megadni neki, amit akar, mert ő ahhoz ragaszkodott, hogy „csak az övé legyek.” Hányszor mondtam meg, hogy ez nem így megy? Legalább százszor… és mindent meg is tettem, hogy ezt éreztessem is vele, meg magammal is… talán hiába.
Ez egy nyilvános vécé, feltételezem nem véletlenül szokták nyitva tartani… – jegyeztem meg, hogy legyen időm végig gondolni a választ.
Miután kikeveredtem persze az érzelmi válságból és rájöttem, hogy éppen ő kér engem számon, elöntött a düh. Végül is ki a franc ő? Egyelőre csak lefeküdtem vele párszor, amiért lényegében igencsak kevés dolgot kaptam cserébe… ráadásul ott kint enyelgett a feleségével. Éreztem, ahogy a testem remegni kezd az indulatoktól; ökölbe szorítottam mindkét kezemet. Komolyan vissza kellett fognom magam, hogy ne verjek be neki egyet féltékenységemben. Valószínűleg úgyis erősebb nálam és én jártam volna csak rosszul.
Mit hogyan gondoltam? – kérdeztem vissza szenvtelenül. – Te csak ne kérj engem számon! Nem vagy az apám.
Visszafordultam a tükör felé, úgy téve, mintha ott sem lenne és elkezdtem a hajamat piszkálni. Igaz nem volt semmi baja, úgy állt, mint mindig. Már csak el akartam tűnni ebből a mosdóból, hogy abból a kuglifejű Barrow-ból kiszedjek valami használható információt vagy keverjem magam még nagyobb bajba. Még ez utóbbi lehetőség is kellemesebb lett volna, mint féltékenykedni meg belezúgni egy ilyen öntelt, parancsolgatós alakba – nem mintha ezzel a megállapítással már nem késtem volna el baromira és ez a tény csak tovább fokozta a dühömet.

Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
*
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
4

Re: Nick & Nelson
Pént. Ápr. 13, 2018 9:22 pm
Teljesen feleslegesnek találom ezt a nagy békülési vacsorát és úgy viselkedik, mintha nekem kéne bocsánatot kérnem tőle, hogy kiraktam a házamból. Nem is értem, hogy mit gondolt, nem egyszer megbeszéltük, hogy hogyan kell velem beszélnie és többször is kihangsúlyoztam, hogy milyen stílusban nem beszélhet velem. Annyira szeretném, hogy ráébredjen arra, mekkora nagy hibát is követtünk el ezzel a házassággal. Eleve ingoványos talajra lett helyezve ez a házasság és most mintha mocsárba került volna vagy inkább futóhomokra. Várom a pillanatot, mikor bejelenti, hogy terhes. Látszik rajta, hogy mennyire vágyja az anyaságot és szerintem nem buta nő, tisztában van azzal, hogy nem fogok neki gyereket csinálni, de őt ismerve elintézi, hogy más igenis csináljon. Én azonban nem fogom más faszának a levét felnevelni, főleg nem eljátszani a média előtt, hogy mennyire szeretem a kölyköt és milyen fontos nekem. De nem félek, ott van a házassági szerződés, melyet hárman írtunk alá: az apja, ő és végül én. Ha felcsinálják, ha betudom bizonyítani, hogy nem az én gyerekem, akkor repül a házból és semmit sem követelhet abból, ami az enyém. Talán csak ez választ el a válástól, hogy félek mindennek a felé az övé lesz.
Nem szerettem ezt az éttermet, sőt. Kifejezetten utáltam ide járni, mert sosem volt elég jó az étel, amit felszolgáltak nekem. Szerettem, ha valaki törekedett a tökéletességre, de az itteni szakács szerintem még a kisujját sem mozdította ennek érdekében. Legszívesebben bementem volna a konyhába és a fejére borítottam volna a borzalmat, melyet itt főfogásnak gúnyolnak.
- Szeretném, ha visszaengednél a házba. - az egyszer biztos, hogy egyszer sem húzza az időmet és mindig elmondja, hogy mit akar tőlem. - Most nem egy ékszerről vagy éppen egy ruháról beszélünk, így a kérésedet élből elutasítom. - könnyedén mondom neki, nem is zavartatom magamat és ő pedig csak sorolja az okokat, hogy miért is kéne meggondolnom magam. A leggyengébb, amin felnevettem az az volt, amikor azzal jött, hogy a barátai azt fogják hinni válságos időszakot él meg a házasságunk, mintha házasok lennénk. Csak hallgattam és elpillantottam oldalra, bár ne tettem volna, itt volt... az a fiú, aki próbálta pofátlanul behúzni a pénztárcámat és éppen egy másik férfival volt. Csak a homlokom közepére csusszant a szemöldököm mindössze egyetlen másodperc törtrésze alatt. - Figyelsz te egyáltalán rám? - ripacskodik a feleségem én pedig csak megforgatom a szemeimet és mikor látom, hogy Nelson feláll és elindul a mosdó felé én a szememmel követem.
- Kimegyek a mosdóba. - jelentem ki és a beleegyezése nélkül álltam fel és indultam el az illem helység felé. Majd gyors és határozott léptekkel bementem az ajtón és becsuktam magunk után, be is zártam, valamelyik béna takarító bent hagyta a kulcsot. - Te még is hogyan gondoltad ezt? - csattanok fel, miközben közelebb lépek hozzá.
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
26

Nick & Nelson
Pént. Ápr. 13, 2018 5:25 pm

Nick & Nelson
Do you think about me like I do?
Napsütés, kellemes idő és bűzlő, gusztustalanul szemetes utcák. Ez New York… tökéletesen tükrözi a mindennapjaimat, főleg azt a részét, amit a Sleep Inn nevű, brooklyni szállodában töltöttem. Ha erősen koncentrálok, még mindig érzem az orromban az égő ruháim bűzét, na meg a remegést a lábaimban. Nem akartam visszagondolni arra napra – habár Mr. Tűzoltó miatt abszolút megérte –, már csak a jelen számított. A pénz lényegében kisiklott a kezem közül, mintha soha nem is lett volna. Nem volt másom, csak az a kis papír fecni, amin apám álnevének egy része díszelgett. Tegnap este egy bárban mutattam meg valami kopasz fickónak, hátha tud róla valamit… és szerencsém lett végre. Felajánlotta, hogy összehoz egy ebédet Edwin Barrowval, aki segíthet nekem.
Valami azonban bűzlött az egészben. Azt mondta, hogy csípjem ki magam és egy drága, manhattani étterembe üljek be vele. Már az asztalnál ültem, mikor előkerült egy jól fésült, öltönybebugyolált, de kigyúrt alak. Olyannak tűnt, aki egy pillanat alatt leüt.
Mr. Wang? – kérdezte, miközben kihúzta a széket és lehuppant.
Csak bólintottam.
Nem nyújtottam felé a kezemet, nem akartam ennél bővebben bemutatkozni. Nelson, valami jó nagy baromságba keveredtél… – korholtam magam és idegesen kezdtem igazgatni a ruhámat. Ettől persze erősebben éreztem parfümöm illatát, elnyomva az egyébként kellemes ételillatot, ami a szomszédos asztaloktól került a mienk közelében.
Nos, tudom, hogy Collingwoodot keresi – kezdett bele rekedten és közelebb hajolt, miután intett a pincérnek. Azonnal oda is jött hozzánk, így a beszélgetés félbeszakadt. – A szokásost kérjük… – parancsoló hangon mondta.
Figyeltem, ahogy a pincér távozott. Hosszasan néztem utána, közben megfigyelve a többi vendéget, akik ránk sem pillantottak… és éppen csak a szemem sarkából szúrtam ki őt. Igen… őt… már minthogy azt a fickót, aki egy menő szállodai szobába vitt, csak azért, hogy velem legyen. Egy nővel volt, akit nem láttam jól, mert hátal ült nekem… Biztosan a feleséged, te rohadék! Mordultam egyet, ahogy végig mértem a párosukat. Aztán éreztem, hogy zavarba jövök, elvörösödök és vadul pislogok, mint egy öt éves gyerek, aki éppen észbe kapott. Végül is minek lettem volna féltékeny? Az a rohadék még csak nem is fizette ki a szolgáltatásaimat.
Mr. Wang?
Hirtelen emeltem vissza a tekintetem az asztalra és nem csak azért, mert időközben bor került a poharamba, hanem mert ez a Mr. Barrow éppenséggel már rengeteget beszélt, én pedig egy árva szavát sem fogtam fel. Kissé értetlenül mért végig engem, mintha bolond lennék, aki meg sem hallotta a neki szóló információkat… és így is volt. Megőrültem attól a nagydarab hülyétől néhány asztallal odébb.
Bocsánat… ki kell mennem a mosdóba.
Hirtelen pattantam fel és úgy rohantam el a megfelelő irányba. Illetve csak reménykedtem benne, hogy ez lehet a megfelelő, ugyanis nem néztem körbe, csak indulattól vezérelve, elsüvítve a párocska mellett behúzódtam az egyik beugróba. Szerencsére ott volt a mosóajtó, én pedig berontottam rajta mindenféle gondolkodás nélkül. Az egyik mosdótálhoz léptem, megmostam a kezemet és az arcomat, aztán a tükörbe néztem. Hogy lehetek ennyire hülye?



A hozzászólást Nelson Wang összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 16, 2018 8:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Re: Nick & Nelson
Vissza az elejére Go down
 
Nick & Nelson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sarah Nelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Éttermek, cukrászdák, kávézók-
Ugrás: