One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Fable Hill

Fable Hill
Yesterday at 11:59 pm



Hazel&Chase

Chase Ginsberg
Yesterday at 11:35 pm



Flor & Gretchen -Perdido en Queens

Gretchen Valens
Yesterday at 11:08 pm



Nikolay Mikhaylovich Korzakov

Dorian J. Lester
Yesterday at 9:56 pm



Connie & Charlie

Constance Reyes
Yesterday at 7:17 pm



Activity Check (07.10-07.25.)

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:54 pm



Candy&Noah ~ Do not escape!

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:08 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 5:55 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Nikolay Korzakov
Yesterday at 5:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 4
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 45
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Catherine E. Brooks


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Marco Järvelä

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Marco Järvelä   Csüt. Márc. 29, 2018 12:06 pm


Marco  Järvela

When a soldier dies, another one is born


Karakter típusa: keresett
Teljes név: Marco Järvelä
Becenevek: Marc.
Születési hely, idő:1989 november 8, Helsinki
Kor: 29
Lakhely: Manhattan
Szexuális beállítottság: biszexuális
Családi állapot: egyedülálló
Csoport: rendfenntartás
Egyetem Norfolk, Haditengerészeti kiképzőbázis
Ha dolgozik//Munkabeosztás: hivatásos katona jelenleg eltávon
Ha dolgozik// Munkahely: saját vállalkozás
Hobbi: olvasás, sport, kutya sétáltatás
IValamikor bajkeverő voltam. Azt hiszem, ez segélykiáltás volt. Egy olyan családban, amilyenben én nőttem fel, mindenki ezt az utat választotta volna. Tízen éves koromban keményen piáltam, cigiztem és csajoztam. Kimaradoztam éjszakánként, a tanulással is lemaradtam. De élveztem. Minden egyes rohadt percét. Mert tudtam, hogy a drogos apám, és a hülye k… anyám égnek emiatt. Végül, hála a viselkedésemnek, kibuktam az iskolából, és a családunknak ez még annál is nagyobb megaláztatás volt, mint az, ahogy éltünk. Végül ez olyan szintig fajult, hogy költözünk kellett.
Amerikáig menekültünk a szégyen elől, amit állítólag én okoztam. És, jegyzem meg, ekkor csak 15 voltam. Na, New Yorkban meghúztam magam. Nem ismertem senkit, így nem tudtam büntetlenül keménykedni.  Inkább elkezdtem rendesen suliba járni, de nem tudtam már behozni a lemaradást, úgy, hogy esetleg egyetemre menjek. Hát ez van. Helyette, csak hogy messze legyek hazulról, és vigyem valamire bevonultam a seregbe. Ott aztán rendesen megváltoztam. A rosszfiú máz leolvadt rólam, és fegyelmezett, de mégis jószívű macsóvá értem. Szeretem, ha rendben van körülöttem, és szeretek segíteni másokon. Nyugodt vagyok, nehéz kihozni a sodromból, és minden helyzetben felelősségteljesen viselkedem. Tengerészgyalogos vagyok vagy mi, ráadásul ezredes. Nem lehetek olyan, mint régen voltam, bajkeverő, piás kis idióta. Megjártam már Irakot, és Afganisztánt is, megannyi seb van a testemen, de sokkal több halott bajtárs a szívemben, akiket sosem felejtek el. Miattuk akarok mindenkinek segíteni, hiszen ők is ezért áldozták az életüket. A mostani, végső jellemem talán kicsit vonzóbb, mint az, aki voltam, és boldog vagyok, hogy idáig jutottam.

Szeretem:
- a kutyákat
- a saját kutyámat Gingert
- a kocsimat
- hamburgert készíteni (ebből élek)
- olvasni
- úszni/ futni a parkban tehát sportolni
- A Veterán Napi felvonulást
- volt hazámat, Finnországot
- jelenlegi hazámat, Amerikát
- a rockzenét
- aludni

Nem szeretem:

- a temetéseket
- ha valakit ok nélkül bántanak
- a hangos zajokat
- a szüleimet
- a drogosokat
- a bunkó embereket
- ha valaki nem hajlandó segítséget elfogadni
- a rasszizmust


Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség.

: A gyerekkoromról nincs mit mesélni. Egyszerűen szörnyű volt. Helsinkiben születtem, ott is nevelkedtem a külvárosban, a nyomornegyedben. Már amennyire nevelkedtem. Sokkal inkább nőttem, mint a gyom. Ha apám éppen magánál volt, akkor is egy trippről próbált lejönni éppen, hogy mehessen át a következőbe. Anyám meg hát…a legősibb foglalkozást űzte. Úgy akadtam be nekik én is, a fater a mutter egyik kuncsaftja volt, de mikor megtudta, hogy terhes velem, a rossz r*banc elvetette magát feleségül. Persze a „szakmáját” nem volt hajlandó ott hagyni egy „szaros kölyök” miatt, ahogy ő vélekedett rólam. Ideális környezet egy gyereknek mit ne mondjak. Azt se egészen tudom, hogy hogyan éltem túl a csecsemőkort, de hát mindegy is. Túl életem az a lényeg.
A helyi suhancokból össze verődött banda már kisiskolában a szárnyai alá vett. 10 voltam mikor az első szál cigimet elszívtam, ez az egyetlen a „gettóban” felvett szokás, amit nem tudtam levetkőzni azóta sem. A nagyobb srácok vigyáztak rám, ha nem akartam haza menni, mindig volt hol aludnom. Mondanom sem kell, inkább a bandával lógtam, mint hogy suliba menjek, így épp csak hogy át rugdostak általánosból, a gimiből meg egy hónap alatt kibuktam. Mégis, a papírt nagy pofával vittem haza, ki akartam borítani az őseimet. Hát sikerült. Apám épp egy tiszta pillanatában volt, anyám meg már azelőtt a plafonon volt valami miatt, hogy haza értem. Azonnal süvölteni kezdett velem, hogy miattam el fogunk költözni, mert, szégyent hozok rájuk a közösség előtt. Mielőtt elmentünk volna, az egyik haverom szólt, hogy baromira nem én vagyok az oka, hanem ő maga. Valami fejes trippert kapott tőle, és perrel, meg börtönnel fenyegette, ezért döntöttek úgy, hogy New Yorkba megyünk, mert az amúgy is a lehetőségek hazája.
De csak nekem volt ott lehetőség. A Helsinki rendőrség egyik fiatal rendőre, aki mindig törődött velem, intézett nekem egy felügyelő tisztet Amerikában, aki már a New Yorki reptéren várt. Onnantól, gyakorlatilag ő nevelt, végül, mikor a fater túl lőtte magát, a mutter meg nyilvános strihelésért  sittre ment magához vett. Ő segített leérettségiznem, és végül bekerülnöm a seregbe. 18 voltam mikor besoroztak, és 20 mikor életemben először mentem aktív háborús zónába. Mindent meg akartam tenni, hogy segítsek Amerikán, hiszen ez az ország tette lehetővé, hogy össze rázzam az életemet. Az Iraki, majd az Afganisztáni konfliktus legdurvább helyzeteibe cseppentem bele, és rátermettnek bizonyultam, így közlegényből gyorsan ezredes lettem. Sosem gondoltam volna, hogy így lesz, és néha úgy érzem, nem érdemlem meg. A parancsnokom egy bevetésre menet mesélt nekünk az egyik őséről, nagyon megindító sztori volt. A csókát Desmond Doss-nak hívták, erősen vallásos volt, de nem ez a lényeg. A második világháborúban volt felcser, és vallási okokból nem fogott fegyvert, mégis annyi embert mentett meg a két kezével, és a hitével, hogy az leírhatatlan. Egyikünk se érezte, hogy felérnek hozzá, így én sem. És én még hálás lehetek, hogy vissza jöttem.
Most nyugi van, én pedig hódolhatok a szenvedélyemnek, a hamburger készítésnek. Az egyik bajtársammal Ray Donovannel tervezgettünk, hogy ha haza megyünk, nyitunk együtt egy kajáldát, a Central Parkban, ahol mindenki fillérekért ehet. A veteránok, a szegények, és mindenki jól lakhat pár centért. Ray lábát egy repesz szakította le, a harctéren elvérzett. Én haza jöttem. Így, egyedül megnyitottam a kajáldát a Central Parkban, azt a nevet adtam neki, amit ő akart, olyan kisbuszban rendeztem be, amilyet ő mutatott. A képe ott lóg a sütő felett, hogy egy napra se felejtsem el, miért csinálom. Azt kell mondjam, a kezdeti nehézségek után, a felügyelő tisztem büszke lenne rám, hogy idáig jutottam. Az élet elég okés mostanában.


avatar
Bûnöldözés
Play by :
Max Thieriot
Kor :
29
Foglalkozás :
Katona
Hozzászólások száma :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Marco Järvelä   Csüt. Márc. 29, 2018 3:24 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Marco! Very Happy
Juj egy keresett, juj egy külföldi, juj egy katona! Ezzel a pár szóval el is mondtam, mi volt rád az első reakcióm.
A lapod olvstatta magát, mint a jellem, mind pedig az előtörténeti rész. Tetszik, hogy előbbiben bemutattad, hogy milyen voltál régen, hogy akkor mik voltak hatással az életedre, s hogy ezt követően megismerhettünk téged, mint felnőtt férfit, hogy milyen is lettél mostanra. Biztosan állíthatom, hogy jó irányba változtál, s jót tett a környezetváltás neked, meg azt hiszem az is, hogy kiszakadtál a szüleid "csapdájából". A gyámod, a felügyelő tiszt az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled életed során, biztos hálás vagy neki
Tiszteletre méltó, hogy beálltál a seregbe, s harcolsz Amerikáért, véded az államokat és egy jobb, békésebb világért harcolsz. Biztos nehéz volt látnod, ahogy a bajtársaid, a barátaid meghaltak a csatatéren, így az, hogy megnyitottad a hamburgerest egy igazán szép gesztus volt tőled. Nekem meg eszembe jutott most miattad valamiérta Forest Gump, lehet megnézem megint a közeljövőben
Játékba kezdés előtt a foglalókat ne hagyd ki, aztán már semmi sem tart vissza, üdv nálunk!



avatar
Diákok
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
18
Hozzászólások száma :
108

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Marco Järvelä

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Bûnüldözés-
^
ˇ