One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

it was the worst idea - Cher & Ben EmptySofia I. Basora
Today at 11:07 am



I kissed a boy and I liked it

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyBlake W. Holden
Today at 10:36 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyWayne Winston
Today at 10:23 am



Work through the night - Myna & Rea

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyMyna Rosegold
Today at 9:18 am



Játékpartner keresõ

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyMirabell Wagner
Today at 7:44 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyRuby Dayton
Today at 12:18 am



Unexpected journey - Melrose os & Darick

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyDarick Liam Kerrigan
Yesterday at 11:52 pm



Beköltözés az új albérletbe

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:48 pm



Myna történetei

it was the worst idea - Cher & Ben EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 7:29 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 27 25
Diákok 35 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 9 15
Hivatal 5 7
Üzlet 13 15
Oktatás 7 5
Munkások 14 9
Egészségügy 11 14
Összesen 135 145
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Aston Miles, Aveline Everhart, Bellamy West, Darick Liam Kerrigan, Erin Watson, Leo Drom, Myna Rosegold, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston, Zoya Thornton


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 it was the worst idea - Cher & Ben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptySzer. Márc. 28, 2018 11:14 pm




Cher & Ben
The moment you realize that you've been at work only an hour...

Reggel, mikor bejöttem még egész izgatott voltam, hogy végre élesben végezhetem majd a munkát és nem csak csendben kell ácsorognom emögött a béna Shania mögött és végighallgatni a reklamációt, amit felvesz. Én már hatszor megoldottam volna a helyében a dolgokat, de ő olyan rohadt lassan csinál mindent, hogy azt hiszem, már most jobb vagyok nála. A padavan túlnövi a mesterét. Bent nem láttam még ma, de ez alatt a pár nap alatt is nagy ívben kerültük egymást, mert a lelkemre kötötte, hogy eszembe ne jusson semmi olyat mondani vagy csinálni, amiből rájöhetnek, hogy a rokona vagyok. Isten őrizz, hogy bajba keverjem, így hát eddig nagyon jó kislány módjára meg is tettem mindent annak érdekében, hogy ez így is maradjon.
Szóval az első napom élesben és itt ácsorgok körülbelül egy órája a pultban úgy, hogy nem jött egy árva lélek sem reklamálni. Kibaszott unalmas, mit ne mondjak. Pedig a betanulási időszak alatt elég sok problémás dolog volt, amit kezelnie kellett ennek a szerencsétlennek, erre csak be kell állnom ide, és már meg is szűnnek a dolgok. Mivel tényleg senki nincs a láthatáron, hátrébb vánszorgok a pultban és nekidőlve a falnak kezdem el reszelgetni a körmömet, mert idegesít, hogy mindig beakad a blúzom szélébe. Rápillantok az órára, aminek a mutatója, esküszöm, kábé egy órája két perccel állt csak előrébb. Kurva lassan megy az idő, és már alig várom, hogy végre valaki megtaláljon itt az ügyes bajos dolgaival, hogy legyen mit csinálnom.
- Cherry, mit művelsz? – kérdezni Shania, mikor arra jár, én meg kérdőn tekintek fel a körömreszelésből.
- Körmöt reszelek – vonok vállat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Fél pillanat után folytatom is a műveletet, mikor közelebb lép és kikapja a kezemből a reszelőt.
- Ha ezt Mr. Henson meglátja, akkor még az első napodat sem éled túl – mondja közelebb hajolva idegesen, én pedig nagyon halványan elvigyorodom és inkább lassan visszasétálok a pult széléhez.
- Á, isten ments, hogy Mr. Henson bepipuljon rám. Az biztos nem lehet kellemes – felelem, és körbe pillantok a nyüzsgő előtérben, hátha valaki végre éppen errefelé tart. Még mindig sehol senki.
- Igen, azt szerintem te sem szeretnéd. Bár szexi tud lenni, amikor ideges – mosolyogja el magát, én pedig elfintorodom kicsit. Jesszusom, még a végén kiderül, hogy Ben még ezzel az alkalmazottjával is összegabalyodott és ha túl jóban lennénk még el kezdené részletezni, hogy mi történt. Na, arra biztos nincs szükségem, hogy azt végig kelljen hallgatnom. Ezzel Shania tovább is áll, és a papírokkal a kezében megy hátra a hátsó irodába. Ujjaimmal a pult tetején dobolok és bedőlve kezdek el kicsit rajzolgatni az üres lapra, ami előttem van. Már éppen a három dimenziós alakzat végét színezgetem, amikor megköszörüli valaki felettem a torkát, én pedig egy pillanat alatt húzom ki magam úgy, mint aki karót nyelt.
- Jó napot kívánok, elnézést – mosolyodom el zavaromban kicsit, és aztán folytatom. – Miben segíthetek? – kérdezem, mire a kissé sem boldog ember, voltaképpen elég fancsali képpel kezd bele a monológjába.
- Az autó, amit Önöknél vásároltam úgy egy hete, fogta magát és leállt az autópálya szélén. Az a helyzet, hogy remélem, ezt a problémát azonnal orvosolni tudjuk, mert nekem ma nagyon sok a dolgom, és természetesen, ha nem sikerül mégsem valamit intézni, akkor beperelem a céget. – Nagyokat pislogom, miközben hallgatom a holt nyugodt hanglejtését. Mosolygok, mint a vadalma és hevesen bólogatok.
- Természetesen orvosoljuk. Máris intézkedem. Hol van pontosan az autó? – kérdezem, és felveszem az adatait, amit szépen, gondosan bevezetek az Excel táblázatba, aztán felkapom a kagylót és tárcsázom a kiszemelt melléket: a javítókat.
- Szia. Cherry vagyok a reklamációról és van egy kis probléma. Trailer kellene. Igen. Nem? Figyelj... mondom nagyon kellene! – hangsúlyozom ki, de a vonal túlsó végén még mindig csak ellenállásba ütközöm, miszerint nincs most rendelkezésre álló trailerük, az összes úton van valamerre. Hát ez kurva jó. Na, akkor most mit kellene csinálni?
- Intézem – mondom további öt perc letelte után az ügyfélnek és kezdek gondolkodni, hogy mégis mi a francot kellene akkor csinálni. Pedig jól indult, de az ügyfél toporgása a pult másik felén nem igazán segít a helyzetemen.
- Kisasszony. Itt állok lassan tíz perce. Nincs időm, tárgyalásom van. Az autóra szükségem van úgy egy óra múlva – mondja már kicsit idegesebben, mire kapcsolok, hogy talán kellene egy csere autót adni.
- Szerintem nem kéne ezt az egészet ennyire felfújni. Mondja le azt a meetinget, üljön le szépen, igyon meg egy kávét, az biztos segít majd. Addig intézkedem – kezdem el a mondandóm jó nagy lélegzettel, aztán a végére benyögöm a lényeget: - Csere autó? – kérdezem vadalma vigyorral, mint aki most nyújtja át a lottó ötösön nyert pénzt, de látom, hogy az emberünk feje egyre vörösebb lesz.
- Felettese? – kérdez vissza kapásból, én pedig elhúzom a szám. Ajaj, ennek nem lesz jó vége, úgy érzem.
- Sajnos nincs bent – felelem, de a háttérben Shania már telefonál... gondolom Bennek. 

Cherry Sullivan
Törvényszegõk
Play by :
Phoebe Tonkin
Kor :
24
Foglalkozás :
reklamációkezelő és pultos
Hozzászólások száma :
211

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptySzomb. Május 26, 2018 11:32 am




to: Cherry

Nem mondhatnám, hogy nyugodt lelkiismerettel vettem fel Cherryt, hisz’ ismerem, még ha rég is találkoztunk utoljára. Az alaptulajdonságaiban nem hinném, hogy nagyon változik az ember, kivéve, ha erős traumák érik. Nos, Cherryt éppenséggel érték a közelmúltban, de valahogy úgy érzem, hogy nála még ez is máshogy működik, mint minden más, normál halandónál.  
Ha viszont nem veszem fel, azt megint a lelkiismeretem bánta volna, szóval rózsás helyzet, Henson. Szeretnék segíteni neki, de nem olyan áron, hogy közben a fejemre omlasztja a GM-et. Nem, ha róla van szó, ez cseppet sem elrugaszkodott aggodalom.
Pár hétig minden rendben volt, Shania gondjaira bíztam, de hát általában a sárkány is alszik egy jót a barlangjában, mielőtt porig égetné a várost. Ma van az első éles munkanapja, és bár rengeteg a dolgom, ezt a dátumot mégis piros betűkkel írtam bele a határidőnaplómba.  
Ennek ellenére pár óra alatt sikerül is gond nélkül megfeledkeznem róla, Shania hívása az, ami újra eszembe juttatja. De nem is azonnal.
- Mr. Henson, az egyik ügyfél vezetővel szeretne beszélni. – A hangja viszonylag halk, és nem olyan dallamosan kiegyensúlyozott, mint amilyet megszoktam tőle.
- Mi történt? Nagyon nem lehet leszerelni? – Megpróbálom hárítani a feladatot, mostanában kezdek leszokni róla, hogy mindent én intézzek. Különben álló nap mindenki csak jön-megy az irodámban, én meg semmivel nem haladok. Nagyot is néznek a kollégák, mikor belépés után rögtön azzal nyitok: biztos, hogy tényleg be kartál jönni ezzel? Egyedül nem tudod megoldani? Mire az általános, megszeppent válasz: hát, végül is de, meg tudom. Akkor hajrá. Nem értem, miért ennyire bizonytalanok.
- Szerintem jobb lenne, ha ön simítaná el az ügyet. Az új reklamációkezelőnk…
- Jézus… máris ott vagyok – teszem is le rögtön a telefont, ahogy észbe kapok, hogy ez Cherry lesz. Több magyarázatra nem is volt szükség, pláne az ügyfél hallótávolságában. Veszek egy nagy levegőt, kifújom, és már indulok is. Azt már messziről látom, hogy a pasas arca lassan rákvörösben izzik. Mi a manót csinált ez a nő? Vagy a fickó ennyire kezelhetetlen? Innen még nem tudom eldönteni. Cherryről el tudom képzelni, hogy flegmázott az ügyféllel. Bár őket sem kell félteni, tapasztalatlanokat nagyon könnyen tudnak provokálni.
Odaérve vetek egy jelentőségteljes pillantást Cherryre, majd a nem messze ülő Shaniára, aki időközben saját ügyfelet kapott, majd udvariasan bemutatkozom a miénknek.
- Mi a probléma, uram? – Ő pedig nem szalasztja el a lehetőséget.
- Hogy mi a probléma? Az, hogy botrányos, amit újabban a Genaral Motors megenged magának! Mind technikai, mind modorbeli kérdésekben. Egy hete vásároltam önöknél az autót, ami volt szíves máris megadni magát az autópályán, teljesen felborítva ezzel az egész napom, gondolom, önnek nem kell részleteznem, hogy egy üzletember számára ez milyen veszteségekkel jár. Ennek ellenére megoldottam az ide utazást, hogy személyesen intézkedjek, mire a kedves kollegina volt szíves azt a választ adni, hogy nem kéne úgy felfújnom az ügyet. Sőt, mondjam le inkább az összes tárgyalásomat mára, és igyak meg egy kávét a büfében!
Szinte látom, hogy csak még jobban felhergeli magát, miközben elismétli a szituációt. Pedig már így is olyan, mint egy robbanni készülő vulkán. Fantasztikus helyzetmegoldás, Cherry. Magam sem csinálhattam volna jobban.
- Elnézését kérem, az önt ért károkért. Az autó szállítását és javítását természetesen azonnal intézzük. Addig pedig a rendelkezésére bocsátunk egy hasonló típusú csereautót. A szükséges adatokat, gondolom, már felvették… – pillantok inkább Cherryre a gyorsabb és témánál maradó válasz reményében. Eddig csak eljutottak.
- A ma reggeli kellemetlenségekért pedig, kérem, fogadjon el tőlünk egy kedvezménykupont, amit a következő esedékes szerviz alkalmával vehet majd igénybe. És természetesen szívesen megkínáljuk egy finom kávéval, míg a csereautóra várakozni kell. – Az órámra nézek. – Nagyjából húsz perc, mire elintézzük az adminisztrációt, és meg is kapja a kulcsot, valamint a szükséges iratokat.
Ezen a ponton ismét Cherryre nézek, hogy emelje fel nekem az a telefont, és kezdjen máris intézkedni. Kicsit szűkre szabtam, de a húsz percből most már ne csússzunk ki.
- Megfelel így önnek?


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptyCsüt. Júl. 05, 2018 11:12 pm




Cher & Ben
The moment you realize that you've been at work only an hour...

A reklamációs ügyfelünk kicsit jobban ki van akadva a dolgok miatt, mint kellene. Mégis mi a francért kell ezt ennyire komolyan venni? Nyilván fog kapni valami csereautót és kész. Talán kibírja pár napot, hogy nem a saját Chevroletjában ücsörög, nem? Fú, de utálom ezeket a felfuvalkodott faszfejeket. Pontosan ugyanolyanok, mint... mint az apám. Hát ő biztos vagyok benne, hogy ugyanezt produkálná. Ez a köcsög Shania meg már hallom, hogy hívja is Bent. Ajaj, ennek nem lesz jó vége, valamiért úgy érzem, de hát úgyis kidumálom majd valahogy magam. Végtére is az első napom élesben. Nem mehet minden úgy, mint a karikacsapás.
- Sajnos nincs bent, épp a szabadságát tölti és nem zavarhatom ilyen pitiáner ügyekkel. Ha égne a General Motors, na, akkor igen, valószínűleg az alkalommal rögtön hívnánk, de így nem hinném, hogy szükséges lenne... – Lehervad az arcomról az eddig odaerőltetett mosoly és itt inkább befogom a szám, mert rájövök, hogy nem lesz ez így jó. Végszóra meg is érkezik Ben, mint a villám, azt hiszem, két perc sem telt bele, hogy a hátam mögött Shania letette a telefont.

- Szóval, ha égne a General Motors. Ezzel azt akarja mondani kisasszony, hogy nem elég fontosak az ügyfelek a cégük számára? – teszi fel a kérdést Ben felé fordulva, ahogy odaér. 

- Nem, én nem ezt mondtam – motyogom, de Ben máris átveszi az ügyet, én pedig lépek is egyet hátra, mert ahogy rám néz érzem, hogy ahogy el fog innen tűnni az ügyfél úgy lehord a sárga földig, hogy csoda, ha nem rúg ki rögtön. Mekkora balfasz vagyok, hogy így elcseszem az első nap neki a dolgokat. Hálásnak kellene lennem, hogy adott egy esélyt erre eljátszom. Gratulálok Cherry, nagyon jó vagy!
- Legalább kihagyhat egy munkanapot – szakítom félbe halkan a monológot, mert egyszerűen nem tudom megállni. Na jó. Elég lesz. Meg kell emberelnem magam kurva gyorsan! A monológ hátralévő részében csak lágyan bólogatok, mint aki nagyon sajnálja a dolgot. Ben viszont nagyon jól orvosolja az ügyet, de hát én is felajánlottam a csereautót, csak kicsit cifrább szövegkörnyezetben. 

- Igen, persze, azt már felvettem – bólogatok hevesen, mert legalább ezt jól csináltam. Azért ez jópont, nem? Észbe is kapok, mikor újabb pillantást kapok és a telefon után nyúlok, hogy leegyeztethessem gyorsan az adatokat és el tudják kezdeni a másik részlegen a papírok intézését. Hátrébb is lépek kicsit a mobillal a kezemben, hogy ne az ügyfél előtt rendezzem ezt el, de látom, ahogy az szemforgatva el is hátrál a pulttól a kávézó felé.
- Húsz percetek van, és ezt nem én mondtam, hanem Mr. Henson, szóval... sietni kell – mondom, miután felvázoltam a szituációt és bediktáltam a szükséges adatokat, majd elküldtem gépen a pontosság érdekében. Mikor leteszem, Ben felé fordulok.
- Bocsánat, én tényleg megtettem minden tőlem telhetőt, de ez az ember, fuh. Nem is értem, hogy tudsz te ilyenekkel együtt dolgozni. Vagyis... nem is értem, Mr. Henson, hogy tud Ön ilyenekkel együtt dolgozni – javítom ki magam megköszörülve a torkom, mikor Shania a fénymásoló felé közeledik és messziről látszik rajta, hogy már hegyezi is a füleit. Még ekkora pletykaéhes embert, mint ez. 
- Én csak megpróbáltam kicsit lazítani a feszültségen, de mint kiderült, nem annyira volt vevő a dologra – vonok vállat tehetetlenül miközben rányomok a nyomtatásra a gépen és remélem, hogy Ben nem fog hazaküldeni most rögtön. – A következő már jobb lesz, ígérem – mosolygok rá vadalma vigyorral. A fánküzletben sokkal könnyebben ment minden. Ott nem voltak ilyen felfuvalkodott parasztok. Talán az való nekem, és nem egy ilyen hivatalos cég.

Cherry Sullivan
Törvényszegõk
Play by :
Phoebe Tonkin
Kor :
24
Foglalkozás :
reklamációkezelő és pultos
Hozzászólások száma :
211

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptySzer. Szept. 19, 2018 4:06 pm




to: Cherry

- Pitiáner ügyekkel?! – hápog a pasas, szerintem ha egy órára összezárnánk Cherryvel, garantált szívrohamot kapna. Lehet, még sokat is adtam neki. – Hát ez már több a soknál! Lehet, hogy magácskának a körömreszelgetés mellett eltörpül ez a probléma, de attól még van, aki dolgozni is szokott. És ehhez autóra van szüksége. Míg a felettese ideér, a panaszkönyvet is kérem. Mi is a becses neve? – és a pillantása nyomban keresni kezdi, ki van-e valahová írva. Majd mintha máris a szöveget fogalmazná, elhangzik a szájából az a bizonyos „nem elég fontosak az ügyfelek a cégük számára?” mondat. Nagyjából épp ekkor érek oda.
- Számunkra az ügyfeleink maximális elégedettsége a legfontosabb – mondom máris, kertelés nélkül, egyenesen a szemébe nézve, miközben kezet nyújtok felé, és megpróbálom pár pillantás alatt felmérni a helyzetet. Nem tudom, mi az ördög bújt Cherrybe, hogy még mindig löki a szöveget az ügyfélnek, még ha motyorászva is. Azt hiszi, nem hallja? Én hallom. De azt se tudom, mit gondoljak. Azt hittem, képes rá, hogy megoldjon egy egyszerű reklamációfelvételt, és tud rendelni egy kibaszott csereautót. A többi már nem az ő hatásköre lett volna. Látom a fickón, hogy válaszolni akar, de inkább gyorsan megelőzöm.
- Elnézését kérem, ha a kollégám félreérthetően fogalmazott. Biztosíthatom, hogy nem marad következmény nélkül ez a hiba, de ez az első napja, és… nagyon izgulós típus. Önnek pedig olyan határozott kisugárzása van. Máshol nem tapasztalta még, hogy képes megzavarni az ügyintézőket? – engedek meg egy nagyon halvány mosolyt, és egy kicsit bizalmasabb hangot. Megpróbálok egy hangyányit az egójára játszani. Azért melyik negyvenes férfinak ne imponálna, ha azzal legyezgetnék a hiúságát, hogy egy Cherry kaliberű nőre ilyen hatással van? Amilyen állapotban van, a dühét nyilván nem oszlatja el teljesen, de azért hátha segít valamit… Ha csak olyan irányba tereli el a figyelmét, hogy hasonló problémás eseteken kezd el gondolkodni, már az is nyereség.
- Nagyon jó! – vágom rá Cherry szavaira, szinte fellélegezve, hogy itt a bizonyíték: valamit azért ő is jól csinált. – Kevesebb, mint húsz perc alatt a rendelkezésére áll az új autó, a kellemetlenségekért pedig igyekszünk majd kárpótolni a jövőben. A kávéra pedig természetesen a vendégünk – terelgetem a terem másik végében ácsorgó kávézó felé. – Nekem sajnos most mennem kell. Hívni fogjuk, ha elkészült az autója. Minden jót. Viszlát – fogok kezet vele újra, majd azt a pár lépést, amit megtettem vele, visszasétálom Cherry pultja felé, és az ajkamba harapva pillantok fel rá. Végighallgatom, amit mond, majd egy nagyobb levegőt véve, a hallgatózó Shania felé szólok.
- Shania, megkérhetlek, hogy helyettesítsd egy kicsit Cherryt. Iszok vele egy gyors kávét. – Azzal előre is lépek az étterem irányába, nem ám a kávézó felé, isten ments, hogy ezek még egyszer összetalálkozzanak. És remélve, hogy Cherry pár lépés múlva mellém ér, el is indulok vele. Hallgatom a cipősarka ütemes koppanásait, de nem mondok semmit. Csak kinyitom előtte az ajtót, és udvariasan betessékelem, csak azután szólalok meg.
- Mit kérsz? Én a kávé helyett talán inkább mégis az ebédre szavazok – jut eszembe, hogy ma még nem igazán volt időm enni, míg dolgozom, nem jut eszembe, de ezek az illatok már képesek bűnre csábítani. Odasétálok vele a pulthoz, nincsenek előttünk, hiszem még megelőztük valamennyivel az ebédszünetet.
Csak aztán kanyarodok a témánkra, miután megpakolva a tálcáinkat, leülünk az egyik szimpatikus asztalhoz.
- A kérdésedre válaszolva: sehogy – pillantok rá az asztal mögül. – Sehogy nem dolgozom együtt velük, különben mostanra már megőszültem volna, vagy kopasz lennék, és impotenciával kezelnének a legközelebbi szanatóriumban. Remélem, néha azért eljönnél meglátogatni – teszem hozzá, ezúttal én próbálva oldani egy kicsit a helyzeten. És valóban engedek is egy árnyalatnyi mosolyt az arcomra kúszni. Talán hiba, mert azt akarom, hogy érezze a súlyát a mondandómnak, de nem akarok benne az első nap máris rossz érzéseket kelteni. Pontosan tudom, hogy Cherry tipikus leszarom természetű, és egy kicsit sem sajnálja, ami történt, talán nem is érti eléggé, de akkor sem a letolás fog segíteni rajta. És nem is az, ha az apja után én is azt mondom, hogy nem jó semmire.
- Neked sem kell együtt dolgoznod velük. Csak túl kell járnod az eszükön. Pszichológia. Amihez nem mondhatod, hogy nem értesz. Szerintem minden nő a mestere a manipulálásnak, rólad meg speciel pontosan tudom, hogy milyen ördögi játékos vagy. – Gondolok itt arra is, hogy képes volt rádumálni, hogy felvegyem ide dolgozni. De rengeteg példát hozhatnék rá a múltból.
- Nem kell eltűrnöd, ha provokál, vagy lenyelni a faszságait, csak legyél okosabb nála, és úgy alázd meg, hogy észre sem veszi. Lényegében azt csinálsz vele, amit akarsz, csak ne pereljen be, és ne akarja rám borítani az irodámat. Azt azért díjaznám. – Közben nekilátok az ebédemnek is, nem tudom, Cherry hogy fog erre reagálni, de egy próbát megér a dolog. Így még azért egyik beosztottamnak sem adtam elő a helyzetet. És ezzel az ebédszünettel ki is esik egy csomó időm, de most nem bánom, Cherryvel sem beszéltem régóta.
- Egyébként hogy tetszik a cég? Lehet sorolni a panszáradatot – mosolyodom el újra, és várakozóan nézek rá.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptySzer. Okt. 31, 2018 8:37 pm




Cher & Ben
The moment you realize that you've been at work only an hour...

Gondolom most akkor nem kapok pirospontot ezért a kezdő napért. Azt hiszem, még kicsit edzenem kell az ilyen hülyékhez való hozzáállásomat. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez, sosem volt dolgom még velük, de kívülről valahogy baromi egyszerűnek tűnt kezelni ezeket az eseteket. Talán a betanulási időszakom alatt pont kifogtuk azokat, akik kicsit sem voltak problémások, hanem tök normális emberek voltak. Persze, hogy ilyenkor kell megjelennie egynek, mikor az első napom van élesben.
- Jól van, békéljünk meg – fújom ki magam, mikor már a panaszkönyvet kéri meg a nevemre kíváncsi. Erre semmi szükség. Ben is megérkezik idő közben, ami most nem tudom, hogy épp átok vagy áldás, de talán most épp a második.
A mondatársa természetesen nagyokat bólogatok, hátha ezzel is egy kicsit előrébb lendítem a megbékélés fázisát. Bár a fószer nagyon nem úgy néz ki, mint aki kicsit is hajlik afelé, hogy elfelejtse az előbbit.
Nem marad következmény nélkül? Hát ez nem hangzik túl jól. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha elmegy a pulttól az emberünk, az a hülye Shania átveszi a helyem én pedig ismét kutathatok valami szar munka után, hogy ne haljak éhen vagy éppen ne kerüljek az utcára. Nagyon nem szeretném azt újra átélni, szóval majd valahogy hatok Benre talán.
- Igen. Elnézést, nagyon izgulós vagyok. Biztos Önnek is volt valahol egyszer első napja – eresztek meg felé egy apró mosolyt, de ezzel próbálom leplezni a feltörni akaró nevetésem, mert ahogy Ben kimondta, hogy milyen határozott az ember kisugárzása, ezt nem bírom reakció nélkül hagyni. Hát, ha ez határozott, akkor én meg madár vagyok. Bár nyilvánvaló, hogy ezt Ben csak szépítésképp mondta, és én is megerősítem, ami talán kicsit már flörtölősnek hathat.
- A leghatározottabb, amit valaha láttam – erőltetek az arcomra még egy mosolyt, aztán megyek is a telefonhoz, hogy megsürgessem a szervízeseket. Tekintetemmel követem Bent és a pasast, majd amikor visszajön, magyarázkodni kezdek. Nem akarok rögtön repülni innen, de talán megesik rajtam a szíve. Nem tudom, milyen főnök, szóval azért szerintem van olyan határozott, hogy simán hazaküld. És mikor odaszól Shaniának, hogy helyettesítsen, majdnem elsüllyedek, ugyanis látom annak az idiótának az arcán a kárörvendő vigyort. Na jól van, itt se húztam sokáig, nem is tudom, hogy gondolhattam, hogy egyáltalán képes leszek emberekkel együtt dolgozni.
- Mit vigyorogsz te szerencsétlen? – mormogom oda neki, mikor elmegyek mellette, aztán már fel is készülök a legrosszabbra, mert majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy repülök innen.
- Ebédelhetünk – vonok vállat, de azt hiszem, nem igazán hathatták meg az előző mondataim és most éppen csak egy utolsó ebédre hív majd meg, hogy ne érezzem magam annyira szarul. Végül is tökre igaza van, már az is jófejség volt tőle, hogy egyáltalán adott egy esélyt, hogy bizonyíthassak, csak éppen nem sikerült. Ügyes vagy Cher, ügyes vagy!
Mikor leülök és még bármit elkezdene mondani, ránézek és vállat vonok.
- Nem kell kertelni, Ben. Aranyos vagy, hogy még meghívsz egy ebédre... mert ugye meghívsz? De tudom, hogy ezt elbasztam, mondd ki. Repülök, ugye? – nézek rá érdeklődve, majd beleszúrom a villám a húsba és mikor beszélni kezd, megállok a rágásban és elmosolyodom.
- Ha ősz lennél az még egész jó, de a kopaszság nem hiszem, hogy jól állna neked – nevetek fel halkan. – Az impotenciáról meg ne is beszéljünk, azzal valószínűleg nem lennél népszerű. De persze, meglátogatnálak – kacsintok rá egy mosollyal, majd belekortyolok az italomba. – Te is eljössz majd meglátogatni az elvonóra? – pillantok rá érdeklődve. Nem, egyelőre nem tervezem, hogy bevonulok, de azt hiszem, el fog jönni a pillanat, amikor már nem lesz más lehetőség. Ezt én is jól tudom. Nem akarom kinyírni magam, bár tudjuk, hogy néha ezzel nincs tisztában az ember. Főleg nem olyan állapotban, amikor nincs a tudatánál.
Mikor beszélni kezd, kicsit érdekes arccal meredek rá. Most akkor nem rúg ki? Érdekes amit mond, végül is a férfiak egy része is így működik. Nagyrészük. Akikhez amúgy tényleg értek, csak éppen nem ilyen helyzetben.
- Hát jól van, akkor majd igyekezni fogok túljárni az eszükön – vonok vállat. Végül is tényleg elég ravasz tudok lenni, ezt a tulajdonságot az apámtól örököltem, még talán jó lesz valamire. – De utálom ezeket a felfuvalkodott, undorító embereket, akik azt hiszik magukról, ők a világ közepe. Mindegy, nyilván hozzászokom majd ehhez. Kösz, ha adsz még egy esélyt. Nem cseszem el... tényleg – mosolyodom el, aztán hátra dőlök kicsit, mert ez a három falat kaja is rendesen eltelített.
- Panaszáradat? – vonom fel a szemöldököm. – Most azt város, hogy rád zúdítsak mindenféle dolgot? Tulajdonképpen nincs semmi problémám ezen az idióta Shanián kívül, Nem tudom, mennyire ismered, de egyszerűen el nem tudom mondani, mennyire beképzelt és tudálékos. Uhh. Nyilván most összedörzsölt tenyérrel várja, hogy visszamenj és közöld vele, hogy kirúgtál – kárörvendően mosolyodom el, mert már előre nevetek azon, hogy milyen fejet fog vágni, amikor rájön, hogy továbbra is itt fogok dolgozni.
- Egyébként van egy-két jó pasi is, a melóval sincs problémám, elvagyok, csak néha unalmas. Olyankor passziánszozhatok? – kérdezem ártatlanul, mert hát úgy mégis mi a jó eget kellene csinálnom, ha éppen holtidő van? A körömreszelés talán tényleg egy kicsit erős volt.
- Nem akarok neked problémát okozni amúgy tényleg. Ha úgy érzed, hogy egyszerűbb lenne az élet nélkülem, akkor nyugodtan add ki az utam. Tudod, a jég hátán is megélek... – húzom ki magam, de persze azért ezt kisebb túlzással mondom. – Persze azért jó tudni, hogy valakire lehet számítani a családban.

Cherry Sullivan
Törvényszegõk
Play by :
Phoebe Tonkin
Kor :
24
Foglalkozás :
reklamációkezelő és pultos
Hozzászólások száma :
211

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptyPént. Nov. 02, 2018 12:18 am




to: Cherry

Halad ez. Talán mégsem lesz belőle ügyfélvesztés, vagy panaszkönyv, nem mintha annyira sajnálnám a hülyéket, de a statisztikákban azért jól mutatnak. Végre Cherry is bekapcsolódik a mentésbe, egész jókat szúr be, egész jó helyen, már-már olyan feelingem van, mint mikor gyerekkorunkban azzal szórakoztunk, hogy éktelen marhaságokat találtunk ki, amit aztán olyan hitelesen adtunk elő, hogy abszolút bevették a sztorit, mi meg félholtra röhögtük magunkat utána. De régen volt, te jó ég.
A leghatározottabb, amit valaha láttam? Azért ez a mondat megüti a fülem.
- Látja, milyen megszeppent? – magyarázom az ügyfélnek, de azonnal át is pillantok Cherry irányába, a pillantásommal üzenve, meg egy apró, dorgáló grimasszal, hogy azért ne vigye túlzásba.
Miután az ügyféllel megvagyunk, azonban még messze nem végeztem a színen. Beszélnem kell a másik delikvenssel is, és mivel a betanulása közben nem nagyon találkoztunk, a Camaro-kampány miatt baromira nem értem rá semmire,  így gyorsan el is döntöm, hogy beülök vele ebédelni egyet. Shania arcán már vagy még nem látom a kárörvendő mosolyt, és Cherry elmormogott szavait is csak nyomokban értem, de az így is átjön, hogy lehet némi feszültség közöttük, aminek annyira nem örülök, de hát majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. A nőknél sose lehet tudni.
Azt viszont sejtem, hogy Cher úgy hiszi, az utolsó vacsorájára készül a cégnél, de annyira azért nem sietek elbizonytalanítani benne. Nem baj, ha átérzi, hogy ez azért megtörténhet.
- Az jó, ha tudod, hogy elbasztad, mert tényleg – teszek eleget a kérésének, miután leültünk, miszerint ne kerteljek, és mondjam ki. De ami külön tetszik, hogy be is ismeri. Már-már lenyűgözve nyúlok a kanalam után. – De ne is reménykedj, ilyen könnyen nem rúglak ki, azért még dolgoznod kell egy kicsit – majd a határozott stílus, amivel a főnökét kell eljátszanom, a bujkáló mosolyommal fokozatosan oszladozni is kezd. Nem akarok én itt neki fejmosást tartani, talán Ben Hensontól is elfogadja majd a továbbiakat.
- Várj. Szóval azt mondod, ha nem lennék impotens, szívesebben meglátogatnál? – nézek rá kérdőn, szándékosan ezt emelve ki a mondandójából, de a mosolyomat egyre nehezebb leplezni. Pláne az ő jókedve láttán.
- Erre akár alkut is köthetünk – billentem felé a poharamat, mielőtt beleinnék. – Sőt, szerintem hagynám is a szanatóriumot, és elég hamar hozzád költöznék – mosolyodom el, és amúgy viccen kívül, ha valamikor kemény drogokhoz nyúlnék, az biztos, hogy az a nap lenne, amikor kiderül, hogy nem vagyok képes a szexre. Inkább nem is gondolok bele. Az viszont jó hír, hogy már legalább szóba hozza az elvonót. Nem kérdezek rá, hogy tényleg el akar-e menni, épp az előbb mondtam, hogy úgyis meglátogatom, szóval most már rajta áll, hogy bejelentse, ha komolyan gondolja majd.
- Pedig te aztán első kézből ismered őket – jegyzem meg, ezt már nem olyan vidáman, és inkább le is kormányozom a pillantásom a tányéromra, hogy felkanalazzam a maradék levesemet. Ha valaki, akkor Cherry szinte egész életében ilyen felfuvalkodott, egoista alakokkal volt körülvéve. Érdekes, hogy pont ő mondja, hogy nehéz kezelnie őket. Részben megértem, mert nyilván épp ezért van elege belőlük, de jobban örülnék, ha ezt a tapasztalatot inkább az előnyévé formálná.
- Gyakorolj az apáddal való találkozásra. – Óvatosan mondom, mert nem vagyok benne biztos, hogy érinti ez a téma. Azt bizonyára ő is tudja, hogy kitagadás ide vagy oda, előbb-utóbb úgyis találkozni fognak, és akkor már jobb, ha felkészül rá. Szerintem az lesz az okosabb, ha ugyanezzel a módszerrel teszi majd helyre az öreget, mint az itteni ügyfeleket. Azzal a különbséggel, hogy Julian érteni fogja, ő nem hülye, de talán ellene is ez az egyik leghatásosabb fegyver. Határozottan nem kedvelem, nem kedveltem sosem, de a családját ugyebár nem válogathatja meg az ember.
- Ajánlom is, Miss Sullivan – próbálok elővenni egy szigorúbb pillantást, amikor azt mondja, nem fogja elcseszni, még ha csak rájátszásból is, de most már ebből is csak egy halvány mosoly lesz. – Erről jut eszembe, ugye neked is feltűnt, hogy lazán letegeztél Shania előtt? Remélem, majd ügyesen kimagyarázod. Látom, úgy is jól kijöttök – szívom kicsit a vérét, mert a vak is látja, hogy valami nem oké.
Mikor megkérdezi, hogy azt várom-e, hogy rám zúdítsa, mi nem tetszik neki a cégnél, egy-két pillanatra azért elgondolkodom rajta. Ezt várom?
- Nagyjából igen – bólintok, és most már lazán elvigyorodom. Emlékeim szerint Cherry affektálós személyiség, nem hinném, hogy ebben túl sokat változott.
- Ennyire nem ismerem – térünk vissza Shaniához –, hozzám csak az jut el, hogy a munkáját jól végzi. És szexi a hangja – teszem hozzá, hiszen túlnyomórészt telefonon tartom vele a kapcsolatot. – Na jó, csak ha a pletykákat nem számítjuk – helyesbítek halvány mosollyal. – Az itt mindenkiről van. Ha Shania elmeséli, hogy tegeződünk, délutánra már rólunk is lesz. – De ez úgyis kivédhetetlen, tudom, csak… Mindegy. Jobb, ha nem is foglalkozom vele.
- Még az is lehet, hogy visszakísérlek, hogy lássam a reakcióját – mosolygok bele a tányéromba, és veszek egy újabb falatot. Ahogy a pasikat említi, eszembe jut az a múltkori fazon, csodával határos módon még a neve is beugrik, de csak mert Phil vadászgörényét is éppen így hívták. – Szóval ez az Aaron mégis felejtős? Nála laksz még? – A múltkor ennyit tudtam kiszedni belőle, meg hogy állítólag nincs köztük semmi, amit nem nagyon akarok elhinni.
- Ha unatkozol, mondjuk megkérdezheted Shaniát, hogy be tudsz-e segíteni valamibe, hátha megbékél veled – dobom fel az ötletet, de tudom, hogy nem fog tetszeni neki, pedig jobb lenne, ha összébb csiszolódnának. Azt hiszem, mindenkinek. – De ha tényleg nagyon nincs senki, akkor a szalonon belül szabadon mozoghatsz, elmehetsz kávézni, váltani pár szót az infopultosokkal, vagy bárkivel, csak az a fontos, hogy sose essen ki a látómeződből az asztalod. De ez nagyon – nézek a szemébe, hogy lássam rajta, ez a része is átment a dolognak. Nem fogom tudni mindig kimenteni, és nem is akarom, bízom benne, de remélem, nem csak üres szavak, amikor megígéri, hogy nagyon igyekezni fog, és hogy nem cseszi el a dolgokat. Ezzel az utolsó pár mondattal viszont megint meglep, pedig azt hittem, nekem már nem tudna meglepetést okozni.
- Naná, hogy egyszerűbb nélküled az élet, Cherry, de ha úgy ismersz, mint aki szimpla egyszerűségre vágyik, akkor az utóbbi pár év nálad is sok mindent kitörölt rólam. Azt tudom, hogy megélsz, de azért jobb, ha nem muszáj – ebben szerintem egyetértünk.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptySzomb. Nov. 03, 2018 4:24 am




Cher & Ben
The moment you realize that you've been at work only an hour...

Látja, milyen megszeppent? Úristen. Most nem tudom, hogy Ben ezt komolyan gondolja-e, de nagyon jól ismer, tudja, hogy nehezen fogom vissza magam ilyen helyzetekben, mellesleg mindjárt képen röhögöm őt is és az ügyfelet is emiatt a felszólalása miatt. Mélyen szívom be a levegőt egy álcázott ártatlan mosoly kíséretében és aztán inkább a telefonhoz rohanok, mielőtt még nagyobb galibát csinálnék. Az nem hiányzik senkinek, azt hiszem.
Tényleg azt gondolom, hogy Ben ki fog rúgni, de ahogy leülünk és szembesítem vele, hogy nem kell nekem kertelnie, nyugodtan mondja meg, hogy viszlát, meglepődöm. Olyannyira, hogy elkerekednek a szemeim.
- Mi? – kérdezem és még a kanál is kiesik a kezemből és már újra eljátszanám a múltkori jelenetet, hogy egy nagy cuppanóst adjak neki, de aztán eszembe jut, hogy nem kellene. – Most adnék egy nagy puszit ezért, de csak képzeld el, mert nem akarok galibát. Még nagyobbat – mosolyodom el mielőtt elkezdenék enni, és mikor kiemel a mondandómból egy dolgot, elképedek kicsit.
- Nem, te hülye. Mit érdekel engem, hogy impotens vagy vagy sem? – halkítom le kicsit a hangom széles mosollyal az arcomon. Poénkodom az elvonóval, de azért van némi komolyság is a dologban. Nagyon is. Talán azért sem vonulok be, mert félek, hogy mindenki leszarná a fejem és nem jönne be senki meglátogatni. Ott őrülnék meg, azt hiszem.
Összekoccantom vele a poharam és elmosolyodom a megjegyzésre, miszerint hozzám költözne.
- Csoda, hogy én még nem vagyok ilyen – mormogom. Tudom, hogy Ben az apámra gondol, ismeri jól, én pedig nagyon jól tudom, hogy sosem csípte őt. A következő megszólalását pedig inkább szó nélkül hagyom már és tovább eszegetem az ebédet. Erről most inkább nem akarok beszélni, épp elég gondolnom rá, hogy mi lesz, ha újra találkoznom kell majd vele.
- Nem fogok magyarázkodni annak a… az is egy felfuvalkodott picsa – forgatom a szemeimet, hisz tényleg így van. Uhh, de idegesít. Nagyon-nagyon. – Amúgy meg bocsi, de egyszerűen nem áll rá a szám. El kellene töltenünk egy egész napot, ami alatt megpróbállak majd végig magázni. Mit szólsz? – ajánlom fel ezzel együtt a lehetőséget, hogy összejöjjünk egy kis szórakozásra valamikor. – De akkor neked is magázni kell engem, mert különben szarul érezném magam – nevetek fel, mert már elképzeltem, ahogy iszogatunk valahol és azon küzdünk, hogy még véletlenül se tegezzük le a másikat. Hát ez nagy poén lenne.
Shania. Pfuh. Mi? Szexi a hangja?
- Most nagyot csalódtam benned Benjamin Henson. Kurva idegesítő a hangja. Nem mellesleg teljesen beléd van zúgva, csak mondom – forgatom a szemeim. Mondjuk szerintem itt a cégnél jó páran ódákat zengenek Benről. Már a nők.
- A pletykákkal nem kell foglalkozni és kész – vonok vállat. Ha valaki, hát én tudom. Jesszusom, mennyi kibaszott pletyka terjengett rólam már mindenhol a sulitól elkezdve a munkahelyekig és aztán a haveri körben. Persze most is terjeng. Ki nem hagyná pár ember, hogy csámcsoghasson az ügyeimen.
- Le fog esni az álla – mondom határozottan, hiszen ez ezer százalék. Már látom magam előtt az arcát. És tulajdonképp már alig várom, hogy megpillantsa, ahogy visszaállok a pultba. A kis rohadék.
- Nem lakom nála már – mondom, de azért meglepődöm, hogy emlékszik a nevére. – Nem volt semmi köztünk. Semmi komoly, amúgy sem vágyom kapcsolatra. – Ami azt hiszem, normális jelen helyzetben. Amúgy sem voltam sosem nagy kapcsolatpárti, de azért Wyattel más volt.
- Inkább megdöglök az unalomban, minthogy a kelleténél több szót váltsak azzal a libával – csóválom meg a fejem, ahogy a vizembe kortyolok. – Komolyan, biztos neked is van olyan ember itt, akivel nem szimpatizálsz, vagy képtelen vagy közös nevezőre jutni. Na, beszélgess vele, próbáld meg megtalálni vele a közös hangot. Na, ugye, hogy nem lenne kedved? – nézek rá, ahogy felvázolom a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy van neki is ilyen, mert olyan ember nem létezik, aki mindig, mindenkivel jól kijön. Ilyen nincs. Senki ne próbálja nekem ezt bebizonyítani, mert ezer százalék, hogy nem így van.
- Komolyan? – lepődöm meg, mert természetesen ez a hülye nem ezt mondta. – Azt hittem, nem mozdulhatok el – tárom szét a karom és gyilkos pillantással nézek oldalra, amerre a reklamációs részleg található. Persze nem látok oda, és azok se látnak ide, de azért Ben érzékelheti, hogy mire célzok.
- Jól van, de azért ne velem nehezítsd inkább az életed, hanem mondjuk nőkkel. Az azért kellemesebb lehet. – Tisztában vagyok én a dolgokkal. Tudom, hogy Bennek a háta közepére sem kellettem volna, de esküszöm, egy életen át hálás leszek neki, hogy nem küldött el a francba, amikor munkát kértem tőle.
Hátradőlve megvárom, míg Ben is végez az ebédjével, megiszom az utolsó korty vizet is. Mellettem elhaladva látom, ahogy összesúg két itteni dolgozó, majd felénk pillant, de Ben ezt épp nem láthatja,  mert a háta mögött történik mindez.
- Szerintem már meg is vannak azok a pletykák – nézek a velem szemben ülőre. Nekem nem gáz, de rá lehet, hogy nem vet jó fényt, ha összeboronálnak minket. – Lehet, egyszerűbb lenne elmondani, hogy a rokonod vagyok.

Cherry Sullivan
Törvényszegõk
Play by :
Phoebe Tonkin
Kor :
24
Foglalkozás :
reklamációkezelő és pultos
Hozzászólások száma :
211

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben EmptyCsüt. Nov. 15, 2018 10:44 pm




to: Cherry

Mikor már látom, hogy valamelyest enyhülőben a helyzet, nem állom meg szó nélkül Cher megjegyzését, ha már Shania nem tanította be rendesen, legalább élesben gyakoroljon egy kicsit. Az arcára pillantva, egy másodpercig azt hiszem, túllőttem a célon, de végül mégsem röhögi el magát. Helyes. Imádok ezzel szórakozni, amióta csak ismerem.
Le se tagadhatná, mennyire meglepődik rajta, hogy nem rúgtam ki rögtön. Ez is azt mutatja: tisztában van vele, hogy tényleg elszúrta a dolgokat. De én is elszúrtam már sok mindent, te jó ég, ha tudná, miket csináltam. Ezen meg most én röhögöm el magam majdnem, de inkább csak széles mosollyal átpillantok rá.
- Látom, azért nem vagy reménytelen eset – dicsérem meg, amiért nem ugrott most azonnal a nyakamba. Jó pár évig nem találkoztunk, leszámítva a kötelező pofavizites nagycsaládi eseményeket, de egy-két mondatnál többet ott se nagyon váltottunk. Nincs mit szépíteni, baromira eltávolodtunk, és ezzel együtt meg is feledkeztem róla, hogy tulajdonképpen kedvelem a társaságát.
- Szóval nem érdekel? Akkor miért látogatnál meg? – vonom fel játékosan a szemöldököm, és kíváncsian nézek rá. – Azt hittem, egy kicsit legalább együttérzel. – Csak szívom a vérét, de azért hálás vagyok érte, hogy lehalkítja a hangját. Nem ez lenne a legjobb reklám, ami a pályafutásom során elterjedt rólam a cég falain belül.
- Remélem, nem is leszel, különben inkább mégis aláírom azt az elbocsátó papírt – mosolyodom el halványan, dolgoztam már ilyen hölgyekkel, és egyik porcikámmal sem vágyom rá újra. Az apjáról egyértelműen nem akar beszélni, nem is erőltetem a témát.
Annál viccesebb viszont, amiket Shaniáról mond. Eddig nem is tűnt fel, hogy ennyire fenn hordaná az orrát, de ahogy itt ecsetelgeti nekem, rá kell jönnöm, hogy van benne valami.
- Nem rossz az ötlet. De ehhez egy vagon pia is kelleni fog – mosolyodom el ezen a magázós programon. – Meg valami ultimate vicces helyszín.
A nagyot csalódtam résznél halkan elnevetem magam. Pedig akkor is szexi. Ezt a nők nem nagyon szokták megérteni.
- Lehet, hogy velem ezért nem viselkedik idegesítően – mutatok rá mosolyogva, hogy miért is élhet ennyire különböző kép a fejünkben erről a nőről. Míg engem bálványoz, őt konkurenciának tekinti. – Volt egyszer egy barátnőm, aki azzal szórakozott, hogy rendszeresen felhívott a melóban, és mindenféle eszközt bevetett, hogy ne nagyon tudjak koncentrálni. Nem volt túl hosszú életű e dolog, de épp ilyen hangja volt – utólag vicces visszagondolni, bár akkor tudott nagyon kellemetlen perceket okozni.
Ne foglalkozzak a pletykákkal... alapvetően igaza van, néhány éve még én is magasról tettem rá, kiről mit terjesztenek a cégnél, de mióta vezető lettem, ez is megváltozott. Túl sok lett a buktató, még több a rosszakaró, és aggasztóan nagyok a tétek. Van némi igazság abban a mondásban, hogy minél magasabban vagy, annál nagyobbat is eshetsz. De ebbe most nem megyek bele. Inkább elszórakozom rajta, hogy tervezgeti a kis bosszúhadjáratát Shania ellen.
Mikor azt mondja, nem lakik már a pasasnál, felsandítok rá. Biztos voltam benne, hogy a fickó fel karja szedni, és ezt az egész lakhatsz nálam szamaritánus szöveget is csak azért ajánlotta fel, hogy közel legyen a tűzhöz. Ezek szerint nem jött össze neki. De végül is, Cherryt ismerve, ez nem is olyan meglepő. Sosem adta könnyen magát.
- Akkor elárulod, hol tengeted szingli napjaid? – Mert fogalmam sincs, hogy akkor most hol lakik. Gondolom, a szüleinek sem; vajon van egyáltalán valaki, aki képben van a dolgaival mostanában? Persze, felnőtt már, teszem hozzá gyorsan, ahogy rajta kapom magam, hogy ezen töprengek, pedig még csak a bátyja sem vagyok, hogy pátyolgassam, vagy a körmére akarjak nézni, ha úgy adódik, de ez a legutóbbi drogos társaság, amiben mozgolódott, talán elég okot ad rá, hogy minimálisan szemmel akarjam tartani. Legalább azt tudjam, merre kell keresni, ha egy nap netalántán nem jönne be melózni.
Mikor már megint Shaniáról van szó, én emelem az égnek a szemeimet.
- Lazíts már – próbálom meg kizökkenteni. – Hogy unatkozni nem fogtok együtt, az most már teljesen biztos. – Nem is érdemes halálos unalomra berendezkednie. – Mit szeretnél, mit csináljak vele? Adj három ötletet, és az egyiket megígérem, hogy fontolóra veszem – jelenik meg egy bujkáló mosoly az arcomon. Ez végül is elég nagy sansz, kíváncsi vagyok, kihasználja-e.
Persze, nekem is van, akit nem bírok elviselni, és biztos is, hogy vagy magamat, vagy őt végezném ki a nap végére, ha összezárnának vele, de még mindig nem akarom elhinni, hogy ennyire drasztikus lenne náluk a helyzet. Ez nekem inkább csak cicaharcnak tűnik.
- Bizonyára csak elővigyázatos volt. Volt már olyan újonc, akitől azért kellett megválnunk, mert sosem volt a helyén – magyarázom, hogy Shania miért adhatta így át az infókat, de remélem, nem azt fogja kihozni belőle, hogy védem. Mert nem.
A megjegyzésére akaratlanul is elmosolyodom, ahogy végigpörgetem a fejemben a közelmúlt eseményeit.
- Ugyan, más nem aggódik ilyen odaadóan az impotenciaproblémáim miatt – vigyorodom el. Elviccelem, mert még csak érintőlegesen sem akarok rátérni a nőügyeimre. A nők veszélyesek, ki tudja, mit hámoz ki a legapróbb megjegyzésemből is.
- Milyen pletykák? – pillantok fel az utolsó falatok közül, és követem a tekintetét. Vagyis, már csak hátulról látom a mellettünk elhaladókat, de ki tudom találni, hogy mire gondolhat. Nem döntöttem még el, hogy mi lenne a legjobb stratégia ezügyben. Az a helyzet, hogy épp múlt hónapban hoztam össze egy meetinget, és nyomatékosítottam a kollégákban, hogy nem rokoni-, csókos-, vagy ismerősalapon vesszük fel a dolgozóinkat, hanem szigorúan csak a CV alapján. És ez mind az én számból hangzott el. Felsőbb utasításra, de mindenképp elég rosszul jönne ki, ha kiderülne, hogy a frissen kezdett bombanő a reklamációs pultnál nem más, mint Henson unokatestvére.
- Nem, hidd el, hogy ez nem olyan jó ötlet – mondok inkább csak ennyit. – Hadd irigykedjenek csak – vonom feljebb a szemöldököm szemtelen mosollyal, és az italomat kézhez fogva hátra is dőlök a széken. Tulajdonképpen nem zavar, ha azt hiszik, rámozdultam az új csajra, maximum az ő flörtölési esélyeit csökkentem. Bár még ez sem biztos, vannak, akik kifejezetten szeretnék felvenni velem a versenyt.
- Vagy talán nem élvezed, hogy a cégvezetők versengenek a kegyeidért? – és ez igazából csak félig vicc, az a fickó, aki úgy megnézett minket az előbb, a Cadillac márkavezető, de mástól is hallottam már, hogy szíves örömest elvinnék egy körre.
Leteszem az üres poharam, és lényegében úgy látom, mindketten végeztünk.
- Ha bármi van, tudod a számom, azért a te hangod sem olyan slampos, hogy rád csapjam a kagylót – célzok rá, hogy keressen, magamtól lehet, nem jutok el addig, hogy terelgessem, lévén kurvasok a meló, de ha ő kopogtat, fogok rá időt szakítani. – És az irodám sincs a világ végén. A magázós tanfolyamunkról pedig majd tájékoztass, ha unalmas óráidban kiötlötted a részleteket – összegzek, akár csak valami meeting után. Észre sem veszem.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: it was the worst idea - Cher & Ben   it was the worst idea - Cher & Ben Empty

Ajánlott tartalom


it was the worst idea - Cher & Ben Empty
Vissza az elejére Go down
 

it was the worst idea - Cher & Ben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ