Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Evelyn Hopkins Today at 9:37 pm

Scatha & Nelson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Scatha Krilza Today at 6:46 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:21 pm

Mia & Brandon - The Hand of the Fate
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Mia Hamilton Today at 1:28 pm

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Candice Lovell Today at 11:34 am

Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Noel Bartlett Yesterday at 9:39 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 9:36 pm

Lotte & Shane - The new beginning
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:17 pm

Tessa x Jamie - Secrets without hurts
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Yesterday at 10:56 am

Ki van itt?

Blake Blaese, Dave Connor, Evelyn Hopkins, James D. Woodward, Lena Caldwell, Nelson Wang, Nora Weston

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
47

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Szomb. Május 12, 2018 8:43 am
Adriana & Nelson
Every bullet has its billet
Egy pillanatra sem vettem le a szemem a visszapillantó tükörről. Persze a szépséges arc látványáért már önmagában megérte odakacsintgatni, ezúttal viszont nem csak ez vonzott. Szerettem volna kiolvasni azokból, hogy mire készül. Átadhat persze a kollegáinak, de nem valószínű, hogy egy éjszakánál tovább ott tartanának, főleg, mert semmit sem tudnak rám bizonyítani és nyilván akadnak veszélyesebb bűnözők is, mint én. Csak akkor vigyorodtam el, mikor közölte, hogy hisz abban, hogy az ilyen alakok még jó útra térhetnek.
Egy ideig én is hittem benne, de az élet nem úgy hozta. Akárhányszor elhatároztam, hogy leállok az ivással, nem drogozom többé, nem fekszem le senkivel pénzért és nem is lopok… ugyanúgy visszaestem. Nem volt választás, ösztönként ivódott belém ez az egész. Ez volt a túlélésem kulcsa, miután otthagytam a főiskolát. Nem volt opció, hogy dolgozzak, mert nem vettek volna fel sehova és a kötött, irodai munkákat nem bírtam volna. Ismertem magamat, tudtam, hogy mindig a szórakozást hajtom, az izgalmat. Nem elégített volna ki egy klaviatúra megállás nélküli csapkodása. Idegen volt tőlem az az egész világ. Aztán persze ott volt a lehetőség, hogy visszasétáljak az egyetemre és meggyőzem a rektort, engedjenek vissza tanulni. Mégsem tettem ezt. Már feladtam annak a vágyát, hogy büszkévé tegyem anyámat. Semmire sem voltam jó egész életemben, csak hogy apám boxzsáknak használjon.
– Egyelőre még az sem biztos, hogy én bűnöző vagyok, nem igaz? – kérdeztem és megint a bilinccsel kezdtem babrálni. – De ha ezt kinyitom és teszem azt, megpróbállak leütni, majd elrabolni, akkor már lenne rá okod.
Egy kicsit még piszkáltam a fémet, tudva jól, miként lehet kinyitni. Nem egy perverz ügyfelem volt már, aki megpróbált odaszegezni az ágyhoz, sőt magamra is hagyott órákra. Meg kellett tanulnom kiszabadulni a szorult helyzetekből. Aztán persze, amig az illető nő vagy fickó nem tért vissza, szépen megfosztottam az értékeitől – merthát amilyen bolondok voltak a táskájukat, a kabátjukat állandóan a szobában hagyták.
– Nem fogom megtenni, cicamica. Szóval kár ilyen mogorva képet vágni. – vigyorogtam rá újra a visszapillantó türköben. – Sosem bántanék egy ilyen gyönyörű nőt.
Egy kicsit fészkelődtem, tekintetem visszasiklott a bilincsre. A bőröm már egészen vörös volt alatt az állandó mozgolódástól. Megköszörültem a torkomat, megpróbáltam jó képet vágni, habár eléggé fájt a felszíni sérülés. Érzékeny volt a bőröm, sőt egyenesen lüktetett.
– Abban igazad van, hogy nem New York-i vagyok, sőt nem is amerikai. Azért is az akcentus. – magyaráztam. Ezúttal nem néztem a szemébe, olyan voltam, mint egy rossz gyerek, aki éppen vallomást készül tenni a szüleinek. – Angol vagyok.
Sóhajtottam egyet.
– Az apám miatt jöttem New Yorkba. – Szakadt ki belőlem a vallomás. Nem tudom, miért, talán csak jól esett valakinek arról beszélni, ami velem van. Eddig nem sok ilyen ember maradt, sőt az egész elhatározásomról csak én magam tudtam, na meg a rendőr, akinek a képébe üvöltöttem, hogy: „Akkor majd én megkeresem az anyámat, maga tahó!”
– Az anyám pár hónapja eltűnt a londoni lakásából és biztos vagyok benne, hogy ő rabolta el. A hatóságok elakadtak a nyomozásba… és úgy döntöttem egyedül oldom meg az ügyet… amit csak az nehezít, hogy harminc évet úgy éltem le, hogy apám igazi nevét nem is tudtam.
Furcsa volt ezeket a saját hangomon hallani. Eddig nem mondtam ki így ezeket a szavakat, mégis olyan volt, mintha egy hatalmas kő gördülne le a szívemről. Megkönnyebbültem, így néztem ismét a visszapillantó türköbe.
– Elfogyott a pénzem. Azért akartam elvenni a húszast, mert már egy hete gumicukrokon élek.
Ezzel a mondattal adtam meg magam végleg. Talán némi sajnáltatós színészkedés is csengett a hangomban, hogy ne akarjon mégse egy cellába dugni az éjszakára.

Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Pént. Május 11, 2018 11:09 am

Nelson and Adriana
Every bullet has its billet

Mérgemben szótlanul már azon töprengek, hogy egy komolynak induló akció hogyan is torkollhatott valami ennyire abszurdnak tűnő tragikomikumba. Hogyan is jutottam el ma este oda, hogy potom 20 dollárét valakit éppen a kihallgatóba furikáztatok a saját autómmal. Persze, ez tőlem nem volt szokatlan, és a kollégáim is tudták, hogy velem nem érdemes szórakozni, mert eléggé hamar elszáll az agyam, ha a bűnözés bármiféle formájáról is van szó.
Azonban ma este tényleg nem szerepelt ez a terveim közt, hiszen már rég a bronxi magánbevetésem terveit kellene szövögetnem, ahelyett, hogy ezt a kis szépfiút furikáztatom  a rendőrállomás felé.
Szerintem ennek a pasasnak fogalma sincs arról, hogy hány nehézfiúval volt már dolgom és csuktam le őket, hogy milyen kiképzéseken vettem részt és, hogy milyen ügyeket oldottam meg egyedül. Nem, biztosan nincs, hiszen akkor nem merne velem így viselkedni.
De, hát magának kereste  bajt, így magának köszönheti azt is, ha ezt az éjszakát a brooklyni rendőrkapitányságon tölti a hímnemű kollégáimmal.
Van egy olyan érzésem, hogy jobban szeretné, ha én lennék az, aki ma este foglalkozik vele, hát nincsen szerencséje.
Méltatlankodó gondolataimból a szavai zökkentenek ki, főleg az, hogy már megint becézgető módon cicusnak hívott. Ismét csak a szürrealitás határát súrolja  a helyzet. Már-már annyira képtelen, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy elengedem őt, habár veszélyt jelentene New York lakosságára, ha ezt megteszem: félő, hogy valakit majd halálra untat és akkor újabb munkát ad nekem. Ráadásul én leszek a hibás a szerencsétlen áldozat haláláért is.
- Nos, ahogy szeretnéd. - mormogom magam elé azért miközben megvonom a vállamat, hiszen nekem aztán annyira mindegy, hogy mit mondd most éppen, tudtam, hogy az őrsön úgyis minden kiderül. Sosem a szavaik alapján ítéltem meg az embereket vagy hoztam döntést egy-egy fontos ügyben. Szentül hittem, hogy kizárólag a tetteink, azok amik meghatároznak minket s nem a fellengzős, hazug, félelemmel, befolyásoltsággal teli, korrupt szavaink. Hm, milyen rendőr lennék, ha erre adnék?
Közben az utat figyelem és a legrövidebb utat, hogy minél előbb a célhoz jussak, hogy letudhassam az idegesítő csomagomat, amit a soviniszta rendőrtársim számára szállítok.
Időközben látom azt is, hogy útközben a visszapillantóban próbálja felvenni velem a szemkontaktust. Néha ez sikerült is neki, de ekkor tekintetem inkább a közönyösségről árulkodik, ráadásul elég jó volt a pókerarcom is ilyen esetekben, ez is a szakmához tartozott.
Aztán a azonban a következő mondatán már majdnem elröhögöm magam, annyira képtelen ismét a helyzet, amibe itt és most kerültem.

- Ó, csak várd ki a sorodat. A helyszínen megkapsz mindent, amire csak vágytál a legnagyobb odafigyelèssel, erről biztosíthatlak, kis türelmetlen. - kacsintok rá most én is a visszapillantóból, ha már olyan előszeretettel használja azt, hogy elérje vele a kommunikáció minimális szintjét, habár tőlem már ez valami, hogy egyáltalán pofâzok vele az úton.
Biztos lehet abban, hogy odabent jól át lesz motozva és alaposan kihallgatva, ha én azt mondom,  azonban a gumibotot már nem igazán alkalmazzuk. Én biztosan nem. Megvannak a saját eszközeim és módszereim.
Gyorsan és határozottan haladok előre miközben kikerülöm az előttem haladó járműveket és tudom, hogy hamarosan a rendőrség parkolójához érek. Úgy teszek, mint aki nem is veszi észre, hogy puszit próbál küldeni ismét a tükör segítségével. Talán még nevetnék is, de nem teszem, csak szemforgatva az úttestre pillogok és megállok, míg átengedem a félkómás gyalogosokat a zebrán, aztán újra útnak indulok.
Viszont ekkor a kisokos végre megszólal, ami meg is le, meg nem is, de azért adok neki egy utolsó esélyt.
Egy pillanatra talán megtorpanok – elvetemült vagyok, de nem gonosz - és lassítok, de azért nem állítom le a járművemet, csak hallgatom őt.
- A neved az, ami a legkevésbé érdekel, de kell a nyilvántartáshoz, Nelson, habár a Tükrös Panna, jobban illene hozzád. - vetem oda ridegen, de attól függetlenül érdekel a mondanivalója, ha már beszélni kezdett.
- Hm. Talán igen, talán nem, viszont hiszek abban, hogy egy bűnöző is jó útra tud térni. - jegyzem meg most kissé talán kevésbé mogorva stílusban, mint az eddigiek során mialatt hol arcát, hol pedig az utat fürkészem. Persze, amit mondtam neki, nem minden esetben volt igaz, de azt hiszem, az ő bűnei mg megbocsájthatók. Az igazi törvényszegőknek azonban örökre börtönben  helyük.
- Érdekelne, hogy mióta vagy a városban és pontosan mit is keresel itt azon kívül, hogy bulikon húszasokat lopkodsz. Tudod, azt még a hülye is látja, hogy nem New York-i vagy. - kérdezek és közlök is egyszerre egy utolsó esélyt adva neki, hogy kimagyarázza magát. Csak volt egy olyan érzésem, hogy én ezt jobban akarom, mint ő.




  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
47

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Csüt. Ápr. 12, 2018 7:52 pm
A D R I A N A
&
N E L S O N




Mondhatni kényelmesen elvoltam az autó hátsó ülésén. Valahogy cseppet sem izgatott, hogy éppenséggel totál kitört pózban pilledtem és folyt a nyálam. Az elmúlt időszakban sokkal fáradékonyabb lettem, gondolom azért, mert már valóban csak gumicukron, meg könnyen lopható édességeken éltem. Szinte a nap minden percében kívántam a kávét, a főtt ételt, de vigyáznom kellett a pénzemre. Ezért megpróbáltam békére parancsolni állandóan kavargó-korgó gyomromat. Általában sikerült is, mert mindig volt valami, ami elterelte a figyelmemet erről… mint most az ajtót éppen csak becsapód rendőrcsaj. Igaz nem feltétlenül a dührohamhoz hasonló kitörésekben szenvedő hölgyemény természete ragadott magával, hanem a formás kis teste.
Közben elindította az autót is és – feltételezem – megindultunk a rendőrség felé. Na, nem baj, Nelson! Ott legalább kihisztizhetsz valami melegkaját… talán…
Azt hittem, hogy majd a bilincstrükk esetleg felvidítja és látni akarja a mutatványomat. Ezt is persze legalább olyan lelkesedéssel fogadta, mint a flörtölést. Érdekes, kétlem, hogy őt sok mindennel le lehet venni a lábáról. Ez a közöny egy cseppet már-már zavaró volt, de végül is még igyekeztem nem felvenni. Még mindig azzal a vidám vigyorral a képemen ücsörögtem hátul és babráltam a bilinccsel. Persze valójában eszem ágában nem volt levenni, mégis csak szexi volt, hogy nyeregben érzi magát.
–  Most már nem számit, hiszen itt vagyok és kissé hatásosabb, mint az a vacak.
A nagyképű szövegre elvigyorodtam, de a tekintetemet nem emeltem fel. A kipirosodott bőrt figyeltem a csuklómon, ami egyre rondábban festett. Nem akartam sebhelyeket egy hülye bilincs miatt, merthát ha valami igazán fontos nekem, akkor az a megjelenésem volt.
Tényleg? – kérdeztem kissé gúnyosan, de közben azért még mindig ugyanaz a nyugodtt mosolyféleség ült az arcomon. Nem terveztem azért bosszankodni, mert egy estére rács mögé kerülök. Az én szempontomból aztán teljesen mindegy, végül is nem fejeztem be az egészségügyi tanulmányaimat, szóval még csak a munkámba sem zavarhat be.
–  Most még van egy kis időd mesélni nekem, és akkor talán nem viszlek be. Viszont, ha csak összevissza fecsegsz, mint eddig, akkor majd a kollégáimmal fogsz elbeszélgetni. – magyarázta. – Kezdhetnéd, mondjuk a neveddel.
Hümmögtem egyet. Inkább tovább matattam a bilinccsel, kissé megváratva a válasszal. Nem akartam ilyen könnyen kiadni magamat… elvégre még meg sem motozott, meg nem volt semmilyen szexuális zaklatás, amit azért egy rendes rendőrtől elvárna az ember.
És ha én mondjuk inkább a kollégáidnak mondanám el a nevemet, Cicus? – kérdeztem és még mindig a kipirult bőrömet figyeltem. Természetesen közbe jó hangosan korgott a gyomrom… de tekintve, hogy éppen bilincs volt a csuklómon ez érdekelt a legkevésbé.
A visszapillantóra emeltem a tekintetemet. Látni akartam a rendőrcsajt, meg azt a komoly, közönyös ábrázatát, amivel a válaszaimat várta. Tényleg gyönyörű vonásai voltak, a teste is szép volt, formás és hát lenyűgözött az ereje. Bárcsak több ilyen csaj bilincselne meg.
Tudod, azért hiányoltam az alap dolgokat… mármint ha már elkapja az embert a rendőr, akkor várja azt az általános juttatást. Motozás, minimum egy verés gumibottal… vagy ez csak Angliában szokás? – érdeklődtem.
Még mindig az arcát figyeltem, reméltem, hogy rám néz azokkal a dacos szemekkel, hogy küldjek neki egy puszit a tükrön keresztül. Egész jól elszórakoztam vele, érdekelt volna, mit reagál az ilyesmire. Mondjuk az nyilván leesett neki, hogy nem vagyok egy bankrabló vagy éppen tömeggyilkos és nem is terveztem az ellenkezőjét elhitetni vele.
Nelson a nevem. – Böktem ki végül, miközben megint vészesen nagyot korgott a gyomrom. – Mi érdekel még ezen kívül? Már eldöntötted, hogy bűnöző vagyok, nem?
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Kedd Ápr. 10, 2018 10:32 pm

Nelson and Adriana
Every bullet has its billet

Miután végre leráztam, pontosabban csak a kocsimban hagytam ezt a  kis zavaró tényezőt, aki egy rövid időre elvonta figyelmemet a fontosabb dolgaimról, visszamentem a disco klubba, hogy végre összeszedjem az ígért információkat,  vagyis amiért egyáltalán itt vagyok.
Míg határozottan lépkedtem visszafelé, azért még egyszer megráztam a fejemet.  Nem kicsit volt bosszantó, hogy Mr.Kína mintha még élvezte volna, hogy bilincsbe verem, majd az autó üléstámlájához fixlom kezét. Sok a beteg ebben városban, zavaróan egyre több és lassan elgondolkodok azon, hogy győzöm e egyedül elkapni az összes gonosztevőt.
Azt azért csak ajánlani mertem az előbbi fickónak, hogy kárt ne tegyen a BMW-ben, mert akkor valószínűleg megismeri majd a rosszabbik oldalamat is, ami nagyon gyorsan elő tud bújni belőlem
Amikor visszaérek a szórakozóhelyre, meglátom végre Joey-t, a besúgómat is a pultban tevékenykedni, amitől most megnyugszok, hogy visszatértem az eredeti tervemhez, ami végre meg is fog valósulni.
Ahogy megpillant ő is engem, csak összenézünk, majd minden jel nélkül megindulok a hátsó kijárat felé, utána feltűnésmentesen kilépek rajta.
Ez volt a legtöbb esetben használt helyünk, mialatt ő információkkal és adatokkal bombáz engem az orosz maffia ténykedéséről.
Joey pasija az orosz maffia egyik oszlopos tagja, de mivel a pasas nem bánik vele túl szépen, azt pedig nem engedi meg neki, hogy elhagyja, így ez az ő kis személyes bosszúja Boris ellen. Nekem pedig ez a helyzet nagyon jól jön, amiből anno jó kis hasznot kovácsoltam magamnak, amikor megismertem Jo-t.
Szóval azóta rendszeresen informál engem arról, hogy éppen merre jár, és milyen üzletekben vesz részt az orosz pasija és milyen ügyletek vannak éppen napirenden a ruszkiknál.
Egyre jobban rá voltam kattanva erre a szervezetre, szinte már mániámmá vált, mióta meggyilkolták anyámat. Tudom, hogy rendőrként nem a legjobb dolog, ha az ember lánya beleviszi saját érzelmeit, de ez mégis személyes ügy is volt.
Volt még valaki rajtam kívül, aki az orosz maffia szervezet megszállottja volt, ő pedig az apám volt. Apa talán még nálam is fanatikusabb volt ezzel kapcsolatban, viszont az ilyen kis magánakciók során jobbnak láttam őt nem beavatni, mert azt hiszem, hogy a megszállottsága olyat tettekre sarkallná őt, ami után bajba sodródna és talán még az állását sem tudná megtartani.
A lényeg, hogy most itt vagyok ezen a sötét betontengeren és várom a kémemet, aki hamarosan ki is érkezik a levegőre.
Köszönés helyett csak bólintok egyet felé, sosem szerettem húzni az időt,
- Nos, van valamid a számomra? - térek azonnal a lényegre egy kissé felszegett fejjel.
- Van, nem is akármi. - feleli büszkélkedve, mint aki most nagyon elégedett magával.
Én nem szólok egy szót se, helyette várom, hogy folytassa az előadást. Nincs sok időnk, és kerülni próbálom a lebukás minimális veszélyét is. Nem magamat féltem, hiszen elég jól ki tudok jönni a veszélyes helyzetekből, de azért - akármennyire is nem törődök másokkal - , nem szeretném, ha miattam meghalna a velem szemben álló srác, aki rossz körökbe keveredett. Ráadásul ez a jó kis csatorna is megszűnne.
- Lesz egy fegyverbemutató Bronx északi részén az egyik eldugott kis raktárépületben. Egy német fegyverbeszállító, a neve Gustav Hoffelman, új fegyvereket mutat be a maffia vezetőségének. Az ügyletet úgy tudom, holnapután ejtik meg. -  sorolja gyorsan, hiszen ő is tisztában van azzal, hogy ilyekor minden perc számit és azzal is, hogy én türelmetlen fajta vagyok.
Még mindig elégedett a feje, bár valóban elég jelentős információval szolgált ma.
Végre eljött az idő, hogy lecsapjak rájuk ennyi idő után. Még sosem fordult elő, hogy az oroszok Bronx-ban üzletelteltek, de biztos voltam benne, tudták, hogy egyre közelebb vagyunk hozzájuk és rejtőzködniük kell.
- Holnap még megkereslek. - közlöm tényként ezt Joey-nak. - Tudd meg, hánykor lesz a bemutató. - utasítom őt, és csak remélni tudom, hogy ez sikerül is neki.
Ezután ismét csak bólintok egyet, aztán lassan a hátsó bejárathoz lépek és mikor belesve meggyőződök róla, belépek rajta és besurranok a helyiségbe a forgatagon keresztül.
Aztán pont ahogy besurrantam, úgy el is hagyom ezt a füstszagtól s alkoholtól bűzölgő helyet, majd még mindig az újonnan kapott információ által ért adrenalintól a véremben közelítem meg az autómat.
Ahogy odaérek a fekete csodámhoz, azonnal a foglyomat keresem tekintettemmel, majd amikor megpillantom őt, az égnek emelem tekintetemet, majd megrázva fejemet a vezetői ajtó felé lépkedek.
Egyszerűen nem hittem el, hogy a fickó még egy ilyen helyzetben is képes bealudni.
Más megpróbált volna megszökni vagy legalább is segítséget kért volna valamelyik bűnöző haverjától, hiszen még a telefonját se vettem el, de nem, ő szépen alukál a  hátsó ülésemen.
Az hiszem, ő az egészen jobban élvezi, mint én.
Na, de mivel én meg nem az a szórakozatós fajta vagyok, csendben kinyitom az ajtót, majd mikor behuppanok  helyemre, az első ülésbe, teljes erőből bevágom az ajtót, hogy az uraság felébredjen.
Persze, azonnal meg is történik, amit elvárok az ajtóbecsapástól, majd hátra fordulva felé figyelem, amikor bosszankodva teljesen felébred.
- Ó, elnézést, felébresztettelek? - kérdezem gúnyosan elvigyorodva az arcát vizslatva. - Remélem, nem volt túl kényelmetlen így, a bilincsekkel.
Ismét valamiféle lazaságot és közönyt látok rajta, ami a fogságát illeti, aztán a bilincseket kezdi el babrálni, de már nem számit.
- Igazán? Igazából még nem voltam a bilincselésnek azon az oldalán. – felelem én is közönyösen, majd előre fordulok és elfordítom a slusszkulcsot. Imádom, ahogy felberreg ennek az autónak motorja, így egy ideig hallgatok, mintha egyedül lennék, de aztán ismét csak rá pazarolom a figyelmemet.
- Most már nem számit, hiszen itt vagyok és kissé hatásosabb, mint az a vacak. - magyarázom nagyképűen tulajdonképpen mégis az igazságot, majd lassan ráhajtok az úttestre és megindulok a rendőrállomás felé.
- Most még van egy kis időd mesélni nekem, és akkor talán nem viszlek be. Viszont, ha csak összevissza fecsegsz, mint eddig, akkor majd a kollégáimmal fogsz elbeszélgetni. - folytatom tovább. Persze neki az csak jó, hogy ha más vallatja és nem én, de ezt ő nem tudhatja.
Reméltem, hogy az úton csak elmeséli  történetét, mert igazából azért nem nézet ki egy közveszélyes bűnözőnek, inkább csak valakinek, akinek segítségre és némi útmutatásra van szüksége.
- Kezdhetnéd, mondjuk a neveddel. - szólok ismét a hátsó ülés felé miközben a fickót figyelem a visszapillantóból.



  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
47

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Csüt. Ápr. 05, 2018 4:27 pm
A D R I A N A
&
N E L S O N




Elvigyorodtam a válaszára. Kicsit tetszett, hogy bosszanthattam és ehhez elég volt egy tál mogyoró, na meg egy kis túlzott érdeklődés. Sosem voltam az a nagymenő gyerek, akitől tartania kéne egy rendőrnek, de lényegében olyat sem tettem – tudottan semmiképpen –, hogy azért bevigyenek. Kifelé mindig a flörtölős, nagyszájú kölyök voltam, aki nem találta a helyét a világban, mégis minden szarból olyan könnyen kirángatta magát, hogy azt már mutogatni kéne. Persze vonzottam a baj, ahogy most is… de hát tetszett a lány, a bilinccsel a kezében meg még inkább. Nem próbáltam meg ellenállni. Hagytam, hogy jobb csuklómon kattanjon a hideg fém.
Benne vagyok… – Bólintottam. Némi lelkesedés is merült a hangomba, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ezzel is bosszantsam.
Ahogy felkeltem már látszott végre a közöttünk lévő magasság különbség. Tetszett, hogy kicsi és agresszív. Hagytam magam kifelé vezetni, nyugodtan sétáltam mellette, mintha nem is volna bilincs a kezemen… és úgy tűnt, hogy ez másnak sem tűnt fel a szórakozóhelyen. Senki sem bámult meg minket különösebben.
Ne álljak ellen egy kicsit? Csak, hogy egy kicsit menőbbnek tűnj… – javasoltam kissé gúnyosan.
Közben kiértünk az utcára, onnan pedig hamarosan valami autóhoz léptünk. Megvártam, míg betuszkol, eközben azért próbáltam kicsit drámaibb lenni, hadd élvezze ki, milyen kemény egy csaj. Mert hát… végül is ha nem is az, legalább annak akar tűnni. Ez mindenképpen értékelendő. Az erős nők mindigis lenyűgöztek, nem csoda, hogy ő is egészen nagy hatással volt rám. Persze a nagy színészkedésemnek csak annyi eredménye volt, hogy beütöttem a sípcsontomat, de nem ordítottam vagy szisszentem fel a fájdalomtól. Már megszoktam az ilyesmit, ezért komoly arccal néztem rá.
Most még van egy kis dolgom, de fél óra múlva itt vagyok. Addig gondold át, mit tudsz felhozni annak érdekében, hogy ne egy cellában csicsikálj ma éjszaka! – Közben a bilincsnél fogva megrángatta a kezemet és az első ülés támlájához rögzítette azt.
Elismerően bólintottam.
Kétségkívül hatásosabb volt ilyen módon mozgásképtelenné tenni, mint simán bezárni az autóba. Egy kicsit megrángattam a karom, hogy megmutassam neki: rendesen tart ez, biztosan nem fogok elszökni. Igaz, ha ismerne, talán nem is mert volna a kocsijában hagyni. Nem azért, mert mindenképpen kijutok, de lelkiismert furdalás nélkül képes lennék tönkre vágni azt a szép kis ülést, a kárpitot… és minden mást is. Persze, úgy legalább lenne mit rám kennie. Ezúttal azonban nem terveztem hasonló kirohanást. Sőt, csakhogy még tovább nézegethessem magamnak azt a szép kis arcát, még el is húztam volna egy esetleges kihallgatást.
Talán elmondhatod, hogy mekkora összegeket loptál, mióta a városban vagy és hányszor fordult elő. Na, meg mesélhetnél arról is, miért vagy a városban.
Vigyorszerű grimasz jelent meg az ajkaimon. Ez azonban nem az a „de jót szórakoztam ma is” kifejezés volt, amit általában a szivatásomnak áldozatul esetteknek szoktam megpillantani. Valamiféle kín futott át rajtam… nem beszéltem soha senkinek arról, hogy anyám eltűnt és őt akarom megmenteni apámtól, aki feltételezhetően New Yorkban van. Egyszerűen reagálni sem akartam erre a felvetésre és nem csak azért, mert három csomag gumicukrot loptam mindeössze az elmúlt hónapokban… egyszerűen nem volt kedvem bájcsevegni a magánügyeimről.
Szökéssel ne is próbálkozz! Nem érdemes. – Hirtelen nem voltam róla meggyőződve, hogy nem lát bele a fejembe. Szinte tökéletesen ráérzett arra, amik éppen az imént futottak át az agyamon.
Ne aggódj, cicám, megvárlak a mókával!
Ahogy becsapta az ajtót még utánanéztem, megvártam, hogy eltűnjön a közelből. Aztán a kézfejemre pillantottam, ami erőtlenül lógott a bilincsben. Tudtam, hogy ki bírnék szabadulni és mire visszatérne már messze járhatnék… meg azt is tudtam, hogy nem akarom senkinek sem kiadni a dolgaimat… csakhogy valami különös, reményteli érzés járt át. Ez a Miss Cicamica itt dolgozik, ismeri a bűnözőket, talán találkozott valakivel, akit William Collingwoodként ismernek… vagy legalább egy kép alapján be tudná azonosítani apámat. Elvégre ez nem az igazi neve. A másik lehetőség is vonzóbb volt, mint a szabadulás: egy jót szórakozni a rendőrcsajjal.
Ahogy ezen elmélkedtem újra és újra hangosan korogni kezdett a gyomrom. Jelezni próbálta, hogy nem csak mogyorót, de a nap hét szem gumicukrot sem vittem be a szervezetembe. Nagyot sóhajtottam és lehunytam a szememet. Valószínűleg el is aludtam, mert ajtócsapódásra keltem, meg arra, hogy folyik a nyálam.
A franc… – Ráztam meg a fejem. – Remélem, nem horkoltam, Cicamica.
A szabad kezemmel megtöröltem a számat és kicsit megmasszíroztam a csuklómat a bilincs mentén. Közben, a szemem sarkából a lányt figyeltem. Kíváncsi voltam mit reagál arra, ha a fémszerkezet körül matatok.
Egyébként ezeket nagyon könnyű kinyitni, tudtad? Megmutassam, hogyan kell?
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Hétf. Ápr. 02, 2018 2:26 pm

Nelson and Adriana
Every bullet has its billet

Eléggé sok volt már ez nekem, nem ez volt az én formám. Egyáltalán nem volt szokásom idáig húzni és hagyni elfajulni egy beszélgetést, ami szemmel láthatóan semmire se vezet.
Azonnal be kellett volna vinnem őt és már rég visszaértem volna a Tomtól kapott infóért, de nem helyette, én itt szerencsétlenkedek ezzel a pasival.
Tény, hogy az, amit csinált sokkalta kevésbé érdekelt, mint amit mostanában az orosz maffia művel New York-ban, tehát érthető, hogy nem vertem szét Mr. AztHiszemNagymenőVagyok fejét, még....
Viszont ez a helyzet így sem maradhat, főleg, hogy ennyi időt elpocsékoltam rá, tehát cselekednem kell most azonnal.
Először csak olyan, "mi van? ' arckifejezéssel néztem rá, amikor ő szomorúan megjegyzi, hogy nagy kár, mármint, hogy nem azért vagyok itt, hogy vele mogyorózzak és egyebek.
A viselkedése annyira hihetetlen volt, hogy már-már megsajnáltam, hiszen messziről látszott rajta, hogy nem egy közveszélyes bűnözőről van szó.
Viszont mégiscsak bűnöző,én én pedig nem lennék Adriana Lane, ha futni hagynám.
- Valóban nagy kár, hogy így elpazaroltad az időmet és még csak képen se törölhettelek. - reagálok szavaira kissé gúnyos hangnemben, de nagyon is komoly arckifejezéssel. Ennyi kijárna már nekem ennyi sületlenség után.
Összeszűkült szemekkel veszem ismét tudomásul, hogy milyen szemekkel néz rám s azt is, hogy zavaróan közel hajol hozzám, mégsem szólok azonnal semmit. Felmérem őt. Mennyire lehet nehézfiú? Úgy tűnt, semennyire.
Atán, mikor megkérdezi, hogy mit akarok róla  tudni, megforgatom szemeimet, majd unottan sóhajtok egyet.
- Persze, mesélj nekem  gyerekkorodról! Hogy milyen filmeket szeretsz, van e kedvenc házi állatod és milyen a szerelmi életed? - vágom rá felellettként a  szavakat miközben kissé oldalra döntöm a fejemet.
Közben megüti fülemet ama mondata is, hogy valakit keres  városban. Először mondott valami értelmeset. Nos, ez már egy nyom, de ez nekem nem elég, többet akarok és meg is kapom.
Aztán az utolsó mondatánál, borult a bili, felhúzott rendesen, elfogott a türelem és erre a macska-egér játékra szánt időm.
Hirtelen felpattanok a bárszékről, aztán előkapom a már eddig is felmutatott bilincset és egyetlen szakavatott mozdulattal jobb csuklójára kattintom.
- Most szépen velem jössz! - mosolyodok el szokásos lenéző vigyorommal, aztán kissé megrántva őt, kivezetem a kocsimhoz.
Nem rendőrségi autó utáltam azzal közlekedni és felhívni a törvényszegők figyelmét, hogy rendőr van a közelben. Meg amúgy se cserélném le semmire ezt a BMW X5-öst.
- Itt megvársz! - folytatom és kinyitva a kocsim jobb felőli hátsó ajtaját s nem  a legdurvábban, de belököm rajta.
- Most még van egy kis dolgom, de fél óra múlva itt vagyok. Addig gondold át, mit tudsz felhozni annak érdekében, hogy ne egy cellában csicsikálj ma éjszaka! - teszem hozzá és közben az első üléstámlához bilincselem a kezét. - Talán elmondhatod, hogy mekkora összegeket loptál, mióta a városban vagy és hányszor fordult elő. Na, meg mesélhetnél arról is, miért vagy a városban.
- Szökéssel ne is próbálkozz! Nem érdemes. - nézek rá komoran és szigorúan, habár tudom, hogy nem is tud, mert szökésbiztos az autóm. – És, ha csak egy karcolást is találok ezen az autón, nem lesz szükség beszédre.
Igen, talán kissé túlságosan is szeretem ezt a fekete csodát, de hát valamiért én is rajonghatok.
Azzal rácsukom és rázárom az ajtót, majd otthagyva őt, visszamegyek a bárba kihallgatni végre  a spionomat.






  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
47

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Vas. Márc. 25, 2018 2:57 pm
A D R I A N A
&
N E L S O N




Most mondja valaki, hogy Nelson Wang nem egy úriember. Bár pénz éppen csak volt a zsebeimben, de egy tál ingyen mogyorót magunk közé húzva igyekeztem azért magam mellé édesgetni arra a fehér bőrrel borított bárszékre a kedves kis rendőrnőnket. Mert hát valljuk be, azért éppenséggel nem csúnya teremtés és mindehhez még a bájos, cseppet erőszakos személyisége is imponálónak bizonyult.
Elmosolyodtam, ahogy leült és keresztbe vetett lábait. Éhesnek ható tekintettel mértem végig tetőtől talpig, miközben édes, nőies illata megcirógatta az orromat. Szívesen nyúltam volna át az ő széke felé, hogy tenyeremet finoman a térdére tegyem. Azonban Nelson Wang, ahogy már az imént kifejtettem úriember. Így éppen csak annyira fordultam felé, hogy rendesen megnézhessem magamnak, míg ő eljátssza komoly szerepét a jelvénye, na meg a főnöke kedvéért.
Igazán nagyvonalú vagy. Mindig is ilyen férfiről álmodtam.
Mondandója közben szép tekintetét a mogyoróra vetette. Éreztem, hogy közben elkomorodik, megint előveszi a komoly álarcát, én pedig csak mosolyogni tudtam ezen. Valójában egész kellemes volt ezzel a hideg viselkedéssel, ami egyébként cseppet sem illet a gyönyörű vonalaihoz.
Finoman beletúrtam a mogyoróba. Ujjaim a szemekkel játszottak, de közben a mellettem elhelyezkedő nőt figyeltem. Kíváncsi voltam, hogy mikor veszi elő a bilincset, hogy a „butuska” bűnözőt, az az engem bevigyen. Lényegében nem volt igaz, bár sokszor loptam, még rajta nem kaptak, így lényegében egy tisztességes, angol állampolgár voltam a törvény szemében, aki véletlenül tett egy rossz mozdulatot. Nos színészkedésben remek vagyok, könnyedén el tudtam volna játszani az ártatlan áldozatot
Viszont én nem mogyorózgatni vagyok itt. – Hirtelen tolta arrébb a tálat, így néhány szem mogyoró, ami az ujjaim között pihent addig, lehullott a pultra, kettőnk közé. A szemem sarkából láttam csak őket, engem még mindig jobban lekötött a bilincses hölgyemény jobban lekötött.
Nem kéne ennyire bámulnod… –állapítottam meg magamban. Végül is tény, ami tény, láthatóan nem értem el ezzel a csábítási kísérlettel különösebb eredményt. Persze olyan ostoba sem voltam, hogy csak így feladjam. Mert ha valamit el akarok érni, azt általában valamilyen módon sikerül is. Ezért kihúztam magam és próbáltam férfiasabbnak látszani.
Hát az nagy kár… – Sóhajtottam kissé gondterheltnek látszó hangon. Sőt még egy-két kétségbeesett pislogást is megeresztettem felé.
Csendesen hallgattam, amint a fejemhez vágja, hogy „kisgyerek.” Igyekeztem felháborodott képet vágni, hiszen az már ránézésre is nyilvánvaló, hogy kettőnk közül ez a jelző sokkal inkább jellemezné őt, mint engem. Egyértelműen nagyon fiatal volt és a kezdő szag áradt belőle. Bár valójában ez is részletkérdés volt, jobban foglalkoztatott, hogy egy hetes csaj ücsörög előttem – a Nelson-féle tízes skálán nem sokat jutnak ötös fölé.
–  Vagy mesélsz nekem magadról, hogy mi is volt ez a kis csíny vagy beviszlek a Brooklyn-i Kapitányságra és ott beszélgetünk el. Talán még lesz közönségünk is. Nos, mi a válaszod?
Mondandója közben kicsit megemelte a hangját. A zene kicsit hangosabbra váltott, így közelebb hajoltam hozzá. Én ugyanis nem szerettem volna kiabálni, sem erőszakosnak tűnni, mert ez cseppet sem volt jellemző rám, legalábbis nem egy ilyen nyugodtnak ható beszélgetés közben. A mozdulat közben persze még erősebben éreztem, ahogy a drága parfümöm felhőjébe belekeveredik az ő nőies illata és egészen átveszi a hatalmat minden más felett.
Tudtam volna ott várakozni, abban a kényelmetlen, előre dőlt pózban és hosszan, mélyen szippantani belőle újra és újra.  Közben lepillantottam az elővillantott bilincsre, amire elmosolyodtam.
Mit akarsz rólam tudni? – érdeklődtem. – Elmesélhetném az életem történetét, hogy hamarosan harmincegy éves leszek és Angliából jöttem, mert keresek valakit itt, New Yorkban… de gondolom nem az unalmas részletekre vagy kíváncsi.
Még közelebb hajoltam, úgy, hogy a fülébe suttoghassak. Így még erősebben éreztem az illatát persze, de ettől csak még kellemesebb volt ez a társalgás. Meg kell, hogy mondjam, tetszik a kihallgatásnak ez a módja.
Megnyugtatlak, nem szoktam ilyen piti összegeket lopni.
A gyomrom korgott közben egyet, de talán a zene éppen elég hangos volt, hogy elnyomja. Én pedig kicsit hátrébb húzódtam, úgy néztem a rendőrnő csillogó szemeibe.
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Pént. Márc. 23, 2018 2:16 pm

Nelson and Adriana
Every bullet has its billet

Az egész helyzet kezdett már kissé abszurddá és váratlanná válni, amitől megráztam a fejemet.
Munkám során igazi nehézfiúkat tartóztattam le, olyan mesterektől és úgy tanultam harcművészeteket, amilyeneket mások csak a filmekben látnak. Szintén így bántam a legtöbb fegyverrel.  Erre a fickóra csak rá kellene fújnom egyet, amilyen kis darab, és azonnal a földre rogyna, de ő mégsem vett komolyan.
Szinte biztos voltam benne, hogy következtetést vont le a küllemem alapján. Nem ő volt az első, aki nem vett komolyan egy ideig. Többé nem tették.
Természetesen tovább legeltette a szemét rajtam és további fintorokat vágott, de ezt már figyelembe se vettem, csak le akartam rázni ezt az ügyet mihamarabb.
Mikor aztán újra megszólalt, hogy válaszoljon a kérdésemre, először csak hosszan felvontam szemöldökömet, úgy méregettem őt.
Ez a szöveg, hogy szépségem és egyebek annyira kiábrándítóak voltak számomra, hiszen minden második bűnöző ezzel kezdte, akivel először találkoztam
- Szóval nem szoktál? Talán majd most megerednek. - kacsintok aztán rá még mindig komoran méregetve őt, miközben karjaimat átfogom magam előtt. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz egy gyors menet, ahogy reméltem és terveztem.
Legszívesebben egy kattanással a kezére kapcsolnám a bilincset, de akkor azonnal be kéne vinnem őt az őrsre, a spionom pedig nem adná át a ma estére szánt infóit, ami most fontosabb, mint ez a pasi.
A fiú közben egy poháralátétet bökdös, mintha csak valami zavaró tényező lennék vagy éppen valami spanok lennénk.
Azt hiszem, kénytelen leszek egy kicsit drasztikusabb módszert bevetni. Habár talán kap még egy esélyt.
Aztán a következő mondata ismét csak egy baromság volt, semmit nem ért vele.
- Ó, szóval azt hiszed, hogy így nem vihetlek be? Nem vagy túl okos fickó, mi?  - horkanok fel gúnyosan, hiszen ebben bizony tévedett.
- Nos, a bűncselekmény talán még nem történt meg, de én most egy szemtanú is vagyok. Az én szavam a te szavad ellen, mit szólsz? Egy becsült, sokak által kedvelt rendőrnő szava, aki ráadásul a rendőrfőnök lánya, egy kis bűnözővel szemben? Szerinted kinek hisznek majd? Még, ha nem is csuknak le, elintézek neked jó pár keserű napod odabent. - felelem elégedetten, hiszen ezt simán is teszem, ha nem lesz közreműködő.
Megtehetem, tettem is már meg. Igaz, hogy az apámra nem igen szoktam hivatkozni, nem az én stílusom volt. Soha, egyetlen ügyet se azért zártam le sikeresen, mert apám John Lane volt. Ezt a rendőrség berkein belül mindenki tudta, ennek a vicces gyereknek azonban ezt nem kell tudni.
Ő tovább játszotta az eszecskéjét, majd a legdöbbenetesebb az volt, amikor maga mellé próbáld édesgetni. Na, az nagyon szürreális volt. Istenem, ha ezt látnák a kollegák!
Ismertem őket, ők is engem. Szakadtak volna a nevetéstől.
Szavai hallatán először elvigyorodok, mintha belemennék a dologba, majd ugyanezzel a vigyorommal lehuppanok mellé a székre, s szinte azonnal keresztbe rakom lábaim.
Pár másodpercig, még ugyanúgy nézem őt, aztán elkomolyodok.
- Igazán nagyvonalú vagy. Mindig is ilyen férfiről álmodtam. - jegyzem meg a tálka mogyoróra pillantva, majd elhúzom a számat.
- Viszont én nem mogyorózgatni vagyok itt. - és abban a pillanatban meg is fogom  a tálkát és arrébb rakom a pulton, hogy egyikőnk se érje el.
- Rövid leszek, kisgyerek. - váltok át hirtelen sajátos komoly és talán tudálékos stílusomra.
- Vagy mesélsz nekem magadról, hogy mi is volt ez a kis csíny vagy beviszlek a Brooklyn-i Kapitányságra és ott beszélgetünk el. Talán még lesz közönségünk is. Nos, mi a válaszod? - kérdezem most már egy kicsit emelt hangon, dühösen, miközben finoman elővillantom kedvenc bilincseimet.





  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ©️
[/quote]
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
47

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Kedd Márc. 20, 2018 3:43 pm
A D R I A N A
&
N E L S O N




Az este határozottan kezdett szórakoztatóbb irányba fordulni. Habár a húszasokat jobban élveztem volna a zsebemben, semmint egy zsaru társaságát. Kétségtelenül csinos társaság persze és még mennyire az volna jelvény nélkül. Nem, mintha zavart volna a csillogó kis dísz, amitől úgy érezte éppenséggel idejöhet kioktatni arról hová nem okos nyúlni. Hát kérem, én ott nyúlkálok, ahol akarok… főleg úgy, hogy nem tud semmit sem rám bizonyítani.
–  Jobban is teszed, ha nem jössz többet.
Felhorkantam a kijelentésre. Közben a piszkos pultot bámultam, ujjaim lassan doboltak rajta. Az tény volt, hogy ez a csaj tízből egy erősebb hetes, azaz érdemes lehet vele foglalkozni, engem még is az kötött le, amiért jöttem. Az apám és persze a pénz, ami nincs elég, nekem pedig nagyon is ennem kéne.
Szerencsére a gyomrom korgását nem hallhatta a csajszi. A harsány zene minden szánalmas zajt elfedett, így csak azt vehette lefeljebb észre, ahogy a tál sósmogyorót méregettem és a sorra kiöntött italokat. Bármelyikből szívesen fogyasztottam volna, merthát ha már nem ehet az ember, legalább rúgjon be annyira, hogy ne is emlékezzen erre.
Talán nem kellett volna folytatnom a felesleges szájtépést. Egyszerűen odébb állhattam volna, keresve egy másik bárt, egy másik dögös csaj rendőrrel… vagy legalább valakivel, aki hajlandó lenne erre az éjszakára kifizetni. Csakhogy túl szórakoztatónak ígérkezett a helyzet, amit az arcomra kiülő gúnyos kis vigyor is jelzett.
Ó, szóval akkor előbb jöttél volna?
Lassan, de –még mindig – magabiztos vigyorral bólintottam. Miért is ne? Ha már elkezdtem a flörtölést, hát akkor folytassuk is.
Szerintem meg, ha ismernél, akkor biztosan nem jöttél volna még egyszer ide, hanem sírva menekülnél előlem. – A mondaója végére egy kis kacajt hallgatott.
Minden erőmet be kellett vetnem, hogy ne röhögjem el magam. Ezért sóhajtottam egyet, hátha sikerül ennyivel megőriznem az általános nyugalmamat. Inkább tűnt bájos kis kezdőnek, semmint vérengző fenevadnak, aki menten a nyakamra ugrik, hogy végezzen velem. Ennek ellenére nem nevettem ki, komolyságot erőltettem az arcomra.
Van egy rossz hírem, Szépségem, nem szoktam sírni – válaszoltam és egy poháralátétet kezdtem bökdösni az ujjammal. Amikor az leesett a pult túloldalán, ismét a lány… akarom mondani a komoly rendőrnő felé fordultam teljes testtel.
Kicsit kihúztam magamat, hogy ne egy megtört, éhes ember benyomását keltsem, aki kishíján hajléktalan. Hiszen rám nézve ez még is ki mondaná meg? Nyilván senki és nekem addig jó, legalábbis, amíg pénzhez akarok jutni. Kétlem, hogy bárki is igénybe venné a szolgáltatásaimat, ha valamelyik aluljáróból kimászott koszfészekre hasonlítanék.
A kacsintásra már nem tudtam visszatartani azt a mosolyt, amit egy pillanattal előbb fojtottam el.
Azt szólom, hogy ahhoz bűncselekmény is kéne és az nem történt… – válaszoltam és újra végig mértem.
Tisztában voltam vele, hogy sokat nem tehet. Lényegében látott valamit, ami bármi lehetett. Az ő szemszögéből talán lopási kísérlet, de senki más nem nézett erre. Ugyanis mindenki az italával, a sarokban ülő, nagymellű szőkével vagy a vágyai kielégítésével foglalkozott ezen a helyen.
–  Mégis milyen gyakran csórsz ilyen piti összegeket?
Megrántottam a vállamat. A mosoly megint gúnyossá vált, sőt, sokkal inkább grimasszá.
Ha most nálam lenne az a pénz meghívhatnálak valamire, Szépség – válaszoltam higgadtan és most én kacsintottam rá.
Finoman hajoltam közelebb hozzá, de nem azért, mert meg akartam érinteni. Egyszerűen csak megpaskoltam a mellettem álló széket. Az is ugyanolyan sima, támla nélküli, fehér bőrrel borított bárszék volt, amin én is helyet foglaltam.
Csüccs! – suttogtam neki.
Közben odahúztam egy tál sósmogyorót magunk elé. Tenném hozzá, ez ingyen volt, mindenki szabadon vehetett belőle. Nyilvánvalóan jobban esett volna az ital mellé, amiből már legalább három pohárkánál tartottam fejben. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz józanul elviselni ezt az éjszakát.
Ital helyett meg tudlak hívni egy tál mogyoróra…


A hozzászólást Nelson Wang összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 23, 2018 4:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Szer. Márc. 14, 2018 4:19 pm

Nelson and Adriana
Every bullet has its billet

Úgy tűnt, hogy  kis tolvajpalánta nem igazán ijedt meg tőlem, ami nem igazán volt az ínyemre, vagyis ehhez nem voltam hozzászokva. Mi az, hogy nem húzza össze magát?
Ebből azonban legalább azt is megtudtam, hogy idegen lehet errefelé, hiszen, ha rendszeres vendég lenne a Paradise-ban, akkor valószínűleg nem ilyen módon szólt volna hozzám.
Mondjuk nekem meg nem kellett több, eléggé fel is húztak a szavai, de a bámulása még a szavainál is jobban zavart.
Természetesen ez  düh nem látszott rajtam, hiszen engem nehéz volt kihozni a sodromból, főleg úgy, hogy azt a másik fél is lássa rajtam. Ha már látta, akkor annyi volt neki.
Komor arckifejezésem nem sok mindent
árult el a külvilág felé. Ha az a nevetgélős típus lennék, talán még nevettek is a helyzeten, hiszen ez a srác számomra nem volt ellenfél.
Na, de mégiscsak egy tolvaj, tehát bűnöző, nem hagyhatom annyiban és legfőképp nem engedhetem meg neki, hogy folytassa ténykedését.
Csak durva arccal nézek rá, amikor csinosnak titulálja a jelvényem. A kis humorzsàk próbált velem poénkodni. Hát nem jött be.
Szóval elég komor fejjel adom tudtára, hogy én nem szórakozni jöttem ide és egyáltalán nem díjazom ezt a fajta haverkodást.
- Az jó, ha tetszik neked. Ha tovább folytatod ezt a tevékenységedet, akkor bizony sűrűn fogod látni. - szólalok meg végül miközben egy alig látható gúnyos vigyor jelent meg az arcomon.
Komolyan nem hiszem el, hogy a péntek estémen egy ennyire piti üggyel kell foglalkoznom, amikor lennének sokkal fontosabb dolgaim is.
Egy szaros húsz dolláros és èn mégis itt állok, mintha nem lenne jobb dolgom.
Viszont azt legalább elhittem neki, hogy most jàr itt először, hiszen ezt az előbb már végiggondoltam: ha járt volna már és találkozunk, többet nem jön ide.
- Jobban is teszed, ha nem jössz többet. - csóválom meg a fejemet rosszallóan, hiszen én meg a bűn nem férünk meg egymás mellett.
Miközben azt fontolgattam, hogy mit csinàljak a kis ázsiaival, hogy az időmet se húzza, de tegyek is valamit, ismét egy ostoba mondatod hallok tőle.
Most jól hallok? Flörtölni próbál velem. Istenem ez annyira tipikus és majdnem, hogy röhejes.
- Ó, szóval akkor előbb jöttél volna? - kérdezek vissza gúnyosan. - Szerintem meg, ha ismernél, akkor biztosan nem jöttél volna még egyszer ide, hanem sírva menekülnél előlem. - folytatom egy apró, öntelt kacaj közben rövidke monológomat, ami koránt sem volt kedves  
- Mit szólt? Beviszlek, és minden nap láthatsz. - kacsintok rá elszánt arccal, majd arcom azon nyomban elkomorodik.
- Mégis milyen gyakran csórsz ilyen piti összegeket? - húzom el a számat,  mert már nagyon máshol kellene lennem.
Még mindig nehezteltem rá, amiért húzza a drága időmet, de azt se hagyhatom, hogy meglopja itt az embereket. Remélhetőleg ezt  még nem tette.




  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
47

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Pént. Márc. 09, 2018 4:18 pm
A D R I A N A
&
N E L S O N




Megremegtem, ahogy visszahúztam a kezemet. Valamiféle csalódottság futott végig a tagjaimon, amiért nyamvadt húsz dollárt képtelen voltam egyszerűen elvenni, hogy aztán a zsebembe csúsztassam. Persze még mindig ott volt az az érzés, hogy valaki figyel. Hosszan fújtam ki a levegőt és lehunytam a szemem. Van bárki is, aki még ilyen hülye, mint én? – gondolkodtam el, tenyeremet a mellkasomra szorítottam.
Okos fiú. Vagy annyira mégsem? – Ez a kérdés ütötte meg a fülemet, miközben ujjaimat behúzva ökölbe szorítottam a kezemet. Éreztem, ahogy a mellkasom kalapál és nem azért, mert meghallottam azt a szépen, sőt egyenesen szigorúan csengő női hangot… nem különösebben érdekelt a tudat – legalábbis egyelőre –, hogy valaki ilyen szavakkal illet. Még mindig az a megalázó érzés dolgozott bennem, hogy ilyen kis összeget kell lopnom ahhoz, hogy ne halljak éhen a hotelszobámban.
Mordultam egyet, ahogy kinyitottam a szemet. Éppen csak oldalra sandítottam, így láttam meg azokat a kecses, finom ujjakat, amik a húszast közelebb tolták a pult belső felére. Remek! – háborodtam fel, ahogy az utolsó lehetőségem még távolabb került tőlem.
Nyeltem egyet, hogy a keserűséget félre tolva egy gúnyos vigyort eresszek meg a túlzottan is irritáló nőszemély felé. Először végig mértem magamnak, mert hát csinos alakja volt, de még mielőtt bármit is mondhattam volna megpillantottam azt, amitől már igenis tartottam: egy jelvényt.
Na most légy okos, Nelson… Elhúztam a számat, amitől csak még szélesebbnek tűnhetett a vigyor, ami éppen az imént jelent meg az arcomon.
–  Mondd csak, gyakran jársz erre?
Nem szándékoztam semmiféle hirtelen mozdulatot tenni, hogy rám fogja: menekülni akartam. Inkább csak megnéztem magamnak a szigorú kifejezést öltött arcát és elidőztem sötét szemeibe meredve. Mindig is szerettem magamnak megnézni kivel állok szemben, ám a zsarukat rendszerint kerültem. Az igazat megvallva eddig nem nagyon találkoztam szemre való rendőrökkel sem, így talán megbocsátható volt az a tény, hogy egy egészen kicsit megbámultam.
Csinos jelvény. – Nyögtem kissé rekedten. Megköszörültem a torkom, úgy folytattam: – Nem igazán amúgy – rántottam meg a vállamat egyszerűen.
Visszafordultam a pult felé, befejezve az egyértelmű szemezést. A köpetes pohárra bámultam és bár az a valami, ami kitöltöttek bele nagyon is kívánatos volt, elfintorodtam. Mostanában, mintha a balszerencse még jobban a nyomomban járna, mint régebben. Először anyám elrablása, majd ez a pénztelen állapot egy számomra teljesen idegen városban.
Most járok itt először – mondtam és újra felé fordultam.
Ezúttal grimasszerű mosoly helyett inkább egy kedvesebbet próbáltam meg villantani. Hátha ezzel kicsit elterelem a figyelmét arról, hogy milyen „rossz fiú” voltam az imént. Nem, mintha az az egyetlen mozdulat bármit is igazolt volna. Éppenséggel én is lehettem volna olyan figyelmes, mint ő, hogy beljebb toljam a pénzt az útból.
De ha tudtam volna, hogy ilyen dögös zsaruk járnak ide, akkor biztosan előbb jövök… – kacsintottam rá.
Csupán ezután fordultam ismét a pohár felé. Undorodva, mutatóujjal érintettem meg hideg felületét és toltam el picit. A pult felülete kicsit ragadhatott, mert közel sem volt egyszerű a mozdulat, de legalább annyira távol került tőlem, hogy nem kellett látnom a felületén úszkáló köpetet. És hát, valószínűleg a mindig lehengerlő flörtölésem, amivel már annyi hölgyeményt és uraságot is elcsábítottam hatásosabb lesz, ha nem kell közben öklendeznem vagy fintorognom.
Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Adelaide Kane
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
25
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24

Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Kedd Márc. 06, 2018 9:14 am

Nelson and Adriana
Every bullet has its billet

Sosem voltam az az irodàban ücsörgő rendőr, aki elméleti bizonyítékokat kreált. éppen ellenkezőleg, én a tettek embere voltam.
Mikor éppen nem várt rám egy elintèzetlen ügy illetve egyetlen szerencsétlen bűnöző sem, amit el kellene intéznem, akkor a különböző kiválasztott szórakozóhelyeket jártam kihallgatni az informátoraimat.
Ezek a személyek általában az egy-egy bár, kocsma vagy diszkó személyzetei voltak.
Felre értès ne essék, nem fizettem ezeknek a személyeknek, mégis meggyőztem őket, hogy csicseregjenek nekem.
Senki se higgye, hogy esetleg pénzzel győztem meg őket - az nagyon nem az én asztalom volt -, viszont voltak olyan módszereim, amitől hallgattak rám, vagyis inkább féltek tőlem.
Tőlem a bűnözők sosem menekültek, ám voltak annyira piti dolgok, hogy inkább kihasznàltam a helyzetet és ennek a szemet hunyàsnak köszönhetően megkaptam tőlük az infót.
A nagyobb volumenű bűnök után volt lehetőségem nyomozni legfőképp: gyilkosság, emberrablás-kereskedelem, maffia ügyek, s jelen estben éppen az orosz maffia volt az, amire az elmúlt hónapokban ráálltam.
Ez egyben személyes ügyem is volt, hiszen az utóbbi időben anyám halálát követően szinte mániákusan kutattam utánuk apàmmal együtt.
Miután anyám meghalt, még jobban belevetettem magam a munkába, mint eddig és még kevésbé akartam szocializàlódni.
Most is éppen a péntek esti körutamat tettem meg különféle kiválasztott szórakozó helyeken, ahol a szükséges információkat kaptam fel.
A diszkókat vagy a táncos helyeket utáltam legjobban, hiszen itt nagyobb volt a nyüzsgés, mint más helyeken, ráadásul sokszor néhàny idiótának a kezét is el kellett törnöm, mert rossz helyre kalandoztak.
Ma este is éppen egy ilyen helyen voltam, ahol az egyik pincérre vártam, hogy "kihallgassam", viszont elég nagy volt a forgalom, nem találtam meg azonnal.
Helyette az itt lévő embereket figyeltem illetve, hogy minden rendben van e.
Attól függetlenül, hogy ilyen alkalmakkor nem ezért jöttem, azért csak figyeltem a rendre is.
Undorítónak tálaltam, hogy a jelen fiatalság, mennyire kiszolgáltatottá válik az alkohol és tudatmódosító szerek használatakor.
Ahogy így elgondolkodtam, megpillantottam előttem egy ázsiai fiút, aki éppen egy húszast próbált elcsenni a pultról.
Most komolyan? Húsz dollár? - forgattam meg szemeimet gondolataim közben és felsóhajtottam, mert ezt nyilván nem hagyhattam szó nélkül. A lopás, az lopás.
Ahogy a srác elvette kezèt a pénz közeléből, úgy termettem én szinte azonnal mellette.
- Okos fiú. Vagy annyira mégsem? - mondom és kèrdezem egyszerre szigorúan és gúnyosan, miközben bal kezemmel még közelebb tolom a húsz dollárost a pult kiszolgáló felőli oldalára, hogy az még véletlenül se kísértse meg még egyszer az uraságot.
- Mondd csak, gyakran jársz erre? – kérdezem aztán összeràncolt homlokkal miközben a dzsekim zsebèből felé villantom a jelvènyemet.
Ajánlom neki, hogy az igazat mondja, különben velem gyűlik meg a baja. Amúgy sem talàlt jó kedvemben.


  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ©️
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jeon Jungkook
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tolvaj, meg bármi amihez kedved van
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
47

Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Vas. Feb. 25, 2018 10:30 am
A D R I A N A
&
N E L S O N




Lüktetés.
A zene ritmusa erős hullámként vonult végig a testemen. Éreztem, ahogy szívem átveszi azt és hasonlóan vad, dübörgő dobolásba kezd. Előre dőltem a székemben, mint egy rakás szerencsétlenség, könyökömmel megtámaszkodtam a pult fényes-foltos lapján és nagyot sóhajtottam. Persze senki sem hallhatta ilyen hangzavarban. A hétvégi tömeg csak úgy hömpölygött mögöttem és körülöttem… engem azonban saját gondolataim foglaltak le.
Egy fickót követtem ide, aki egészen úgy festett, mint az apám. Kissé őszes, sötét haja, széles vállai őt idézték előttem. Én pedig, mint egy őrült, ahelyett, hogy pénz után kajtattam volna, a nyomába eredtem. Gyorsra vettem lépteimet és nem is figyelve a hely hatalmas, fényes, neon feliratát, csak berontottam mögötte. A pultnál értem utol, ahol aztán meg is bizonyosodhattam róla: újfent tévedtem.
Egy foltot bámultam magam előtt, gondolataim pedig egyre csak jártak. Nelson, te aztán alaposan bekattantál – állapítottam meg. Persze tudtam, hogy ez a kutatás az utóbbi hetekben őrült hajszába ment át és ha csak megláttam egy vállasabb alakot, rohantam utána. Az élet pedig mindig az arcomba vágta: ez sem az apám. Kezdett meginogni valami bennem, talán az egész világom. Annyiszor tettem fel magamnak a kérdést, mi lesz, ha anyámra nem lelek rá. Sejtettem a választ: magányosabb leszek, mint eddig valaha. Ritkán kerestem a társaságát miután eljöttem otthonról, de mindig ott volt, mint valami mentsvár, ahová bármikor visszatérhetek… ahol talán új esélyek várnak rá.
Gondolataimból egy pasas rángatott ki. Ez is nagydarab volt, bár kicsit másképp, mint az apám és persze alaposan ki volt öltözve. Úgy festett, mint akinek akad pénze – igaz ez a ruháim alapján éppenséggel rólam is elképzelhető volt. Máris szimpatikussá vált, így egy pillanatra csendesen figyelni kezdtem.
Intett a pultosnak, aki már is megtöltött neki egy poharat.
Nem hívnál meg valamire, szépfiú? – kérdeztem és felvettem a lehető legcsábítóbb arckifejezésem.
Lassan fordult felém, mint aki el sem hitte, hogy valóban őt szólították meg. Láttam, ahogy végig mért, majd hirtelen felröhögött. Közben a kezébe vette a poharat, ami az imént került elé. Az ajkaihoz emelte, de ahelyett, hogy belekortyolt volna, csak beleköpött és lecsapta előttem a pultra.
Nesze… – mondta és a képembe hajolt.
Máris megérezhettem azt a tömény, fojtogató szagú kölnit, amivel nyilván ideérkezése előtt locsolta le magát. A borostás képére volt írva minek tart és azt hiszem arra a könnyűvérű enyhe kifejezés volna. Képtelenség lett volna nem felvenni a dolgot. Bosszantottak az ilyen alakok és mintha az utóbbi időben ezekből is egyre több lenne.
A pénze persze egyre csak fogyott, így minden próbálkozás szükséges volt. Nagyon is kellett volna egy támogatót szereznem, aki hajlandó pénzelni, akár egy lakást is bérelni nekem, mert a nagyszüleim öröksége drasztikusan lecsökkent és egy-egy zseb kipakolásából nem igazán húztam sokáig. Nekem igényeim vannak kérem és azokat nem elégíti ki egy koszos motelszoba, amiben valószínűleg több patkány és csótány járt, mint takarító.
Kösz – vágtam vissza némi keserűséggel a hangomban.
Gúnyos kis fintor ült ki az arcomra. Alaposan megnéztem magamnak, hogy megjegyezzem arcvonásait. Már megszoktam, hogy megszerzem, amit akarok. Ez a fickó hirtelen a listám élére csúszott, csakhogy megmutassam neki: velem aztán nem szórakozhat.
Elhúzódott a közelemből. Tekintetét persze még mindig rám szegezte. Tenyerével a pultra csapott, majd felháborodott hevességgel távozott. Nem néztem utána, helyett tekintetem a köpetes pohárra vetődött. Mellette pedig, a fényes felületen megláttam a pénzt, amit a csaposnak hagyott ott. Egy húszas volt – legalábbis amennyire a sötétben meg tudtam állapítani –, nem túl nagy összeg, de a semminél több.
Már emeltem is a kezemet, hogy alig észrevehetően rátenyereljek és szépen magam elé húzzam. Végre lesz mit elkölteni… Megint gúnyos vigyor ült ki az arcomra, ahogy kézfejem árnyékot vetett a bankjegyekre és éppen ebben a pillanatban valami különös érzés is elfogott. Mintha valaki figyelne, mintha egy tekintete késként fúródna a hátam közpébe. Megremegtem egész testemben. Kezemet visszahúztam magamhoz és úgy fordultam körbe, hátha megpillantom az engem figyelő szempárt.
Vissza az elejére Go down
Re: Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Vissza az elejére Go down
 
Adriana & Nelson - Every bullet has its billet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Brooklyn :: Szórakozó helyek-
Ugrás: