Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Evelyn Hopkins Today at 9:37 pm

Scatha & Nelson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Scatha Krilza Today at 6:46 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:21 pm

Mia & Brandon - The Hand of the Fate
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Mia Hamilton Today at 1:28 pm

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Candice Lovell Today at 11:34 am

Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Noel Bartlett Yesterday at 9:39 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 9:36 pm

Lotte & Shane - The new beginning
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:17 pm

Tessa x Jamie - Secrets without hurts
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Yesterday at 10:56 am

Ki van itt?

Adriana Lane, Blake Blaese, Dave Connor, Evelyn Hopkins, James D. Woodward, Lena Caldwell, Nelson Wang, Nora Weston

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Dave & Lena § some cuts
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Dave & Lena § some cuts
Szomb. Május 19, 2018 11:38 pm

Dave & Lena


Akalulhatott volna jobban is ez a mai este, hiszen a legkevésbé sem számítottam arra, hogy vérző karral fogok kikötni az orvosi szobában, ráadásul Leonardo helyett egy másik orvossal. A vizsgálóágyon ülve válaszolok a kérdésére.
- Nem, dehogy – vágom rá szinte azonnal. – Ez elég extrém eset. A legtöbbször az első hangos szóra már ott teremnek mellettünk, vagy hátul, ha hívjuk őket. Egy-egy fenyegetésnél, kisebb zúzodásoknál tovább nem szoktak jutni. Ezen kívül egy kirívó alkalomról tudok, de nem jellemző – fejezem be. Na meg persze jellemző, hogy néhány lőtt sebet is el kell látnia Leonardo-nak, hiszen Carlos-nak ez a bár a legtisztességesebb és leglegálisabb üzlete, amit vezet, de ez már nem tartozik idegen fülekre. – És a fiúk jó munkát végeznek – fűzöm oda sugdolózásdt színlelve. Tény, hogy ma hibáztak, amit az ő pozíciójukban nem engedhetnének meg maguknak, de ők is csak emberből vannak. Egy pillanatra lefagyok. Hogy megéri-e itt dolgozni? Lesütöm a szemeimet, de nem válaszolok. Ezt ő egyrészt úgysem értené meg, másrészt nem szeretek erről beszélni, harmadrészt nem is akarok.
A spary hideg és csíp, de csak néhány pillanat erejéig. Hamar elmúlik, így visszanyújtom a karomat.
Halkan felkuncogok.
- Mindenkinek kell egy hobbi – vetem oda ironikusan. A továbbiakban nyugodtan viselem, ahogy ellátja a karomat. Tudomásul veszem, hogy tegezhetem, mret elég, ha a kórházban tartják vele a három lépés távolságot a páciensei. – Nehezen tudnád összevarrni a karomat, ha három lépés távolságra lennék tőled – viccelek mosolyogva. Néhány gyors, rutinos mozdulattal ölti össze a sebet, amiből valóban nem érzek semmit, hála az érzéstelenítőnek. Bólogatva hallgatom az orvosi utasításokat, mikor hirtelen az ajtó kicsapódik és a főnököm lép be rajta, arca vörös a dühtől. Ijedtemben felpattanok a vizsgálóasztalról, azt azzal a mozdulattal, akaratlanul hátrébb tolom. Rögtön nekem szegezi a kérdéseit, magyarázatot vár. Lélegzetvisszafojtva pislogok. Tanácstalanul nézek Dave-re, majd vissza a főnökömre, aki ismét hangosan kiabálni kezd.
- ¡Espero que tengas una buena explicación para esto! – felénk közeledve vágja hozzám a spanyol szavakat, én pedig reflexből teszek hátra egy lépést.
- Meg tudom magyarázni – kezdek bele annyira nyugodtan, amennyire csak tudok. Érthető az idegessége, nem tűri el, ha idegenek járkálnak olyan helyekre, ahova csak egy szűk réteg teheti be a lábát. Néhány méterre tőlem megáll, de még szinte itt is érezni, ahogy kifújja a levegőt. – Egy vendég miatt akadt egy kis problémánk – kezdek bele felvéve a szemkontaktust. – Okozott némi gondot – folytatom a magyarázatot felemelve a frissen ellátott karomat. Összevont szemöldökkel vizsgálja a kötést.
- ¿Qué paso? – kérdi közelebb lépve hozzám. A kezemért nyúl. Felemeli és közelebbről is megvizsgálja.
- Dühös volt, összetört néhány üveget, néhány szilánk pedig eltalált – válaszolok a kérdésére. Lassan elengedi a karomat, de nem szól semmit, úgyhogy folytatom. – Próbáltuk elérni Leonardo-t, de Regina azt mondta, városon kívül van. Szerencsére pont a közelben volt Dave, aki orvos, így segített – mutatok a férfira. Carlos némán méregeti az orvost, majd vesz egy mély levegőt. Ismét rám néz. Az arca nem sejtet semmi jót.




Dave • x •
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• Matt Czuchry
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• trauma surgeon
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36

Re: Dave & Lena § some cuts
Csüt. Május 17, 2018 10:10 pm
Lena and Dave
"We rise by lifting others."

Miután besétálunk a hátsó rész ékességének számító – számomra legalábbis annak tűnik – orvosi szobába, máris azon vagyok, hogy felkészüljek a lány vérző sérült karjának ellátására, de közben arra is szentelek némi figyelmet, hogy megdicsérjem a hely felszereltségét, és valamiféle társalgást kezdeményezzek. Azt hiszem, leginkább azért, hogy elűzzem azt a kínos csendet, ami teljes súlyával akkor telepedett ránk, amikor a kinti gorillával lenyomtunk egy életre-halálra szemközt bámulást. Meggyőződésem, hogy én győztem, hiszen itt vagyok, bejutottam ebbe a titkos szentélybe, nemde?
- Azt mondod, hogy gyakran vernek össze benneteket erőszakos természetű vendégek? - ráncolom a homlokomat. - A biztonságiak ezek szerint nem végezhetnek valami jó munkát. - Ezt eddig is sejtettem igazából, hisz az imént is csak késve érkezett a segítség Lenához. Pedig elvileg nem épp az ilyen esetek megelőzése lenne a feladatuk? - És ennek ellenére mégis megéri itt dolgozni? - kérdezem kétkedve, enyhén felvont szemöldökkel. Közben azért a kezem is jár, nem csak a szám. A lány összerezzen, amikor lefújom a karját az érzéstelenítővel. Talán figyelmeztetnem kellett volna, hogy kicsit hideg lehet. Most már mindegy. Ismét tartom felé a tenyerem, hogy visszakapjam a kezét, és folytathassam a dolgomat. Nagylány már, biztos vagyok benne, hogy kibír egy kis csípő érzést, főleg ha ezzel elkerülhető a további fájdalom.
- Ó, dehogynem, ez a hobbim. Már eleve főképp csak ezért járok sztriptízbárokba, hogy lecsaphassak a bajba jutott hölgyekre, és kedvemre varrogathassam őket... – Ez a mondat fejeződhetett volna sokkal pikánsabban is, de az nem én lennék. Nem mintha így az állításom valóban megállná a helyét, de mivel Lena, még ha iróniát használva is, de az eddigi komolyságán kicsit engedett, élek a lehetőséggel, hogy egy kicsit közvetlenebb vizek felé evezzünk.
- De nyugodtan tegezhetsz, és szólíts csak Dave-nek. Elég, ha a kórházban tartják velem a három lépés távolságot a pácienseim – fűzöm hozzá egy féloldalas mosollyal, amikor a tekintetünk egy pillanatra egymásba kapaszkodik. Aztán újra a nagyító fölé hajolok. A helyzet igazából nem annyira vészes, mint amennyire először a sok vér miatt tűnt. Van egy nagyobb vágás, amihez kelleni fog egy, vagy legfeljebb két öltés, de a többi szilánk kicsi, nem hatolt mélyre, nem okoztak nagyobb kárt. Amikor az utolsó seb is megszabadul az idegen testtől, ismét letisztítom és fertőtlenítem valamennyit, végül kézbe veszem a tűt és az orvosi cérnát.
- Ne aggódj, ebből már nem fogsz érezni semmit. Nem is tart sokáig, és nyoma sem marad, ígérem – pillantok fel Lenára, mielőtt ölteni kezdek. Valóban gyorsan, rutinosan dolgozom, és eközben a beszédet is mellőzöm, hogy mielőbb túleshessen rajta. Végül kötszert veszek elő. - Ezt holnap cserélni kell, hogy levegőzhessen a seb – figyelmeztetem a lányt, miközben épp körbe tekerem a karját. - És nyugodtan vegyél be Aszpirint, ha úgy érzed... - még a mondatot sem fejezem be, amikor az ajtó hirtelen, nagy lendülettel feltárul.
- Mi a franc?! Ki a fene maga, és mit keres itt? Lena, megmagyaráznád, mi történik itt?? - lép be egy igencsak feldúlt férfi az orvosi szobába, és szinte az első lélegzetével nekünk esik. Mielőtt magyarázkodni kezdenék, úgy döntök, előbb megadom az esélyt Lenának a beszédre, nehogy csak rontsak a helyzeten. Nem tudom, ki a fickó, talán a főnöke, vagy más fontos személy, vagy akár maga Leonardo... annyi biztos, hogy dühösnek tűnik.


Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Dave & Lena § some cuts
Szomb. Márc. 31, 2018 6:02 pm

Dave & Lena


Nagyon nem így terveztem az estémet. Elvileg nem is dolgozatam volna. Nyilván számítottunk rá, hogy betéved egy nehéz eset. Szinte minden estére jut egy nehéz eset, de a mostani felülmúlta az elvárásainkat. Általában a nehéz esetek csak válogatósak szoktak lenni. „Nem elég magas. Nem elég vékony. Nem elég szőke. Nem elég barna. Nem elég kedves. Nem elég barátságos. Nem elég beszédes. Nem elég csöndes.” A nehéz esetekre jellemző, hogy valami nem eléggé olyan, amilyennek ő azt szeretné. Viszont a mai nehéz esetet elég nehéz lenne besolorni bármelyik kategóriába is. Neki semmi nem volt jó. Valószínűleg már alapból rossz hangulatban tért be hozzánk, hiszen az ember annyi sört, amennyit ő legurított, ok nélkül nem fogyaszt el. Amikor már egyik lány sem tudott mit kezdeni vele, hívtak engem. Csodát én sem tudok tenni, pedig a fickónak most valószínűleg az kellett volna. Bár... lehet, az sem lett volna elég jó. Eddig még néhány kék, zöld, lila, fekete vagy barna folton kívül komolyabb sérülés még nem ért. Olyan nem, amit ne lehetett volna eltakarni egy kis alapozóval és púderrel. A vágások okozta sebek viszont ki fognak vonni a forgalomból kis időre.
Nagy szerencsém, hogy Leonardo hiányában is akad orvos a közelemben. A bárban lévő félhomályban egészen apró dolgok – mint például üvegdarabok egy vágott sebben – valóban nem láthatóak, ezért hátravezetem a férfit az orvosi szobába. Dante egy kis fennakadást okoz a zökkenőmentes haladásban, de szerencsére hamar átenged minket. Carlos számára nagyon fontos a diszkréció, az idegenek kívülhagyása, a hátsó folyosó pedig szinte sérthetetlen. Akadnak azonban kivételes esetek, mint a mostani. A fiúknak is tisztában kell lennie Leonardo távollétével. Hiába tűnnek csak izomnak, semmi agynak, nem buták. Carlos nagy igényességgel válogatja meg, milyen emberekkel veszi körül magát. Az ostobaságnak ebben a bizniszben – és az egyéb alvilági dolgaiban – nincs helye, amit teljesen meg tudok érteni. Vásárra viszi a saját és mások bőrét. Egy hülye csak púp lenne a hátán, aki valószínűleg golyóval a szemei között végezné egy héten belül.
- Igen – értek egyet a férfival. Az orvosi szoba tényleg nagyon jól felszerelt. Szerencsére még nem töltöttem itt sok időt, ezért még nem volt alkalmam alaposan körbenézni, de az már korábbani s feltűnt, hogy a doki nagyon modern eszközökkel és nagyon felszerelt környezetben dolgozik.
Lehuppanok a vizsgálóágyra. Sérült kezemet az ölemben tartva nézegetem a vágást. Néhány apró szilánk egészen mélyre fúródott.
- Sajnos megesik – válaszolom szinte azonnal. - Elég gyakoriak az erőszakosabb vendégek, akikkel sajnos nem tudunk mit kezdeni. - ez nem igaz. Ilyen esetek nem sokszor történnek. Néhány éve itt vagyok már, de összesen egy esetre emlékszem, amikor annyira eldurvult a helyzet, hogy vér folyt. Apróbb sérülések szoktak jellemzőek lenni. De mégsem mondhattam azt, hogy nem, csak a főnököm veszélyes bizniszben utazik, néha meglőnek egy-egy emberét, hasba szúrnak párat, meg hasonlók. Szó nélkül teljesítem a kérését és felé nyújtom a karomat. Figyelem, ahogy a nagyítón keresztül silabizálja ki az apró szilánkokat.
- Hát ez igazán boldoggá tesz.
A spray hirtelen nagyon hideg és nagyon csíp. Reflexszerűen elrántom a karomat. Arcom eltorzul, ahogy az érzéstelenítő marja a sérült területet. Szerencsére csak néhány pillanat az egész. Lassan bizseregni kezd a seb körül, aztán pedig teljesen elzsibbad. Ép kezemmel megnyomogatim a seb mellett. Tényleg nem érzek semmit. Amint meggyőződöm róla, hogy érzéketlen a vágás és környéke, visszanyújtom a karomat.
- Gondolom nem gyakran történik, hogy egy sztriptízbárban karokat varrogat össze – jegyzem meg ironikusan, de felnevetve. – Köszönöm – lejjebb hajolok kicsit, hogy a férfi szemébe tudjak nézni. Hálás vagyok, amiért rám fordítja az idejét, ahelyett, hogy sörözne vagy azokkal lenne, akikkel érkezett.




Dave • x •


A hozzászólást Lena Caldwell összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 17, 2018 11:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• Matt Czuchry
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• trauma surgeon
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36

Re: Dave & Lena § some cuts
Pént. Márc. 23, 2018 10:15 pm
Lena and Dave
"We rise by lifting others."

Én vagyok az a pasi, aki még egy szuper legénybúcsún sem tud igazán szórakozni anélkül, hogy közben legalább egyszer ellásson valakit, vagy máshogy hősködjön - mondanák most rólam valószínűleg a társaim röhögve, ha nem lennének túlzottan elfoglalva a táncoslányok előadásával. Pedig Edwards is orvos, de kettőnk közül csak én nem tudok nyugton ülni a seggemen, és indulok meg segíteni a bajba jutott hölgyön, pedig joggal feltételezheti bárki, hogy már mentőt hívtak hozzá. Igazából ezzel nem is tévednének nagyot, csak mint kiderül, mentő helyett háziorvost, de az is házon, meg városon kívül van, így tehát valóban szükség is lesz a szolgálataimra. Mindenesetre mielőtt varrni kezdenék, vagy bármi más módon kezelni a lány sebét, kötelességemnek érzem közölni vele, hogy a véremben már keveredik némi alkohol is. Valójában még az első sörömet sem pusztítottam el teljesen, nem is vagyok itt ahhoz elég régóta, szóval ez nem igazán fog akadályozni a munkában, de meg szeretném adni a döntés jogát, biztos, ami biztos. A komoly, egyszavas választ hallva azonban muszáj elmosolyodnom. A nőknek mindig olyan érzékeny a szimata, ha arról van szó, hogy ki kell szagolni, egy fickó miből és mennyit ivott korábban, ezt már volt szerencsém tapasztalni. De mivel a lányt ez nem tartja vissza attól, hogy elfogadja a segítségemet, megkérem, hogy átmehessünk valahova máshová, ahol látom is, amit csinálni készülök.
- Nagyszerű. Ha ott több a fény, akkor már indulhatunk is! - A kocsimhoz tett gyors kitérő után már vezet is hátra, a kulisszák mögé. Miért is tagadjam, nem gyakran járok ilyen helyekre, és ha mégis, akkor sem a privát szobákban töltöm az időmet. Pedig most akik látnak elsétálni a lánnyal a hátsó folyosók felé, és nem tudják, mi is történt, azt hihetik, hogy intimebb műsorra vágytam. Én azonban célirányosan követem a csinos kalauzomat az orvosi szoba felé, és csak futólag szemrevételezem az utat, amelyen áthaladunk. Aztán, éppen mielőtt célba érnénk, egy kétajtós szekrény tartóztat fel bennünket. Úgy méreget, mintha azt próbálná kitalálni, merről adja a pofont, amivel elreptethetne melegebb éghajlatok felé, kihúzom hát magamat, és komolyan, enyhén kihívó tekintettel állom a pillantását. Ne gondolja már, hogy csak a nézésétől magam alá csinálok! Lehet, hogy nem születtem ötméteres ogrénak, de fogadjunk, hogy leküldeném a padlóra egyetlen jól irányzott ütéssel! Még akkor is egymással szemezünk szúrós pillantásokkal, amikor Lena rövid magyarázatára félreáll az útból, én meg besétálok utána az orvosi szobába.
- Azta! Ennek a Leonardonak igazán jól felszerelt kis kuckója van itt – jelentem ki elismerően, amint alkalmam van kicsit felmérni a terepet. Van itt minden, amire sürgős esetekben szükség lehet, a legmodernebb eszközök, gyógyszerek, és a többi... Nem mintha irigykednék. Én sem középkori körülmények között dolgozom, a Manhattan Medical Center a város vezető kórházai közé tartozik, csak nem gondoltam volna, hogy egy sztriptízbárban ilyen is van.
- Gyakran történnek veletek ehhez hasonló sérülések? - érdeklődök, mert mi másért tartanának saját orvost? Közben helyet foglalok a vizsgálóágy melletti széken, kézbe veszek egy orvosi csipeszt, és közelebb húzom a nagyítóval felszerelt lámpát, majd be is kapcsolom azt. Azért ezzel tényleg jóval könnyebb lesz, mint a gyér kinti fényben.
- Kérem a karodat – nyújtom felé a kezem, és ha teljesíti a kérésemet, úgy igazítom a karját, hogy a nagyítón át jól láthassam a sebbe ragadt üvegszilánkokat. Ám mielőtt egyenként elkezdeném kiszedegetni őket a csipesszel, még előveszem a táskámból a lidocaint, és a sérült részre fújok vele.
- Ennek gyorsan kell hatnia, aztán már nem is fogsz érezni semmit - közlöm vele biztatónak szánt mosollyal.


Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Dave & Lena § some cuts
Pént. Márc. 23, 2018 7:21 pm

Dave & Lena


Leonardo városon kívül van, ami azt jelenti, hogy csakis Carlosszal lehet valahol. Valószínűleg a drogügyleteit intézi, amihez szerencsére nekünk semmi közünk nem szokott lenni. Leonardo csak akkor van városon kívül, ha Carlos is. Mindig ott van, ahol Carlos. Városon kívül pedig általában valami cseppet sem veszélytelen üzletet bonyolítanak le. Már annak sem örülök, hogy ennyit tudunk, mert legszívesebben ennyi tudomást sem szerettem volna a főnököm piszkos ügyleteiről. De Carlos úgy érezte, ennyit minden lánynak tudnia kell, ha valami történne vele. Érthető, de nem akarom, hogy elővegyenek valamiért, ha lebukik. Én csak azért vagyok itt, mert jól fizet és kell a pénz a tanulmányaimhoz. Semmi többért. Nem élvezetből, nem azért, mert szeretem magam mutogatni. Csak kell a pénz.
Csalódottan tudatosítom magamban, hogy Leonardo-t ma nélkülöznöm kell. Kedves fickó, ráadásul jó szakember. Nem szokott kérdezősködni, ismeri a diszkréció fogalmát. Ha valakivel történik valami, mindig ő lát el minket, persze, most a főnök élvezi a prioritást. Szerencsémre, a fickó, aki idejött orvos. Miután Regina eltipeg a magassarkújában, óvatosan előre nyújtom a kezem, hogy rá tudjon pillantani a férfi.
- Azt – felelem röviden. Felszisszenek, amikor megfordítja a karomat. Érzékeny, ahogy húzódik a bőr. Óvatosan végigtapogatja a sebek mentén. Visszatartom a lélegzetem. Csak akkor fújom ki a levegőt, mikor elveszi a kezét.
- Érzem – válaszolom a figyelmeztetésére. Érzem a leheletén a sör szagát, ha bár nem olyan erős. Az egyetlen alkoholos ital, aminek a szagától is bukfencezik a gyomrom. A többit sem szeretem kifejezetten, de a sörtől a hideg is kiráz. – De jelenleg nincs más lehetőségem, úgyhogy hálás lennék érte – sóhajtok körbenézve. Leonardo nincs itt, más orvosról nem tudok néhány méteres körzetben, úgyhogy a férfi a legjobb esélyem most arra, hogy ne tátongó sebekkel lófráljak a bárban.
- Lena – árulom el neki a nevem. - Persze, hátra tudunk menni – válaszolom, majd felállok jelezvén, hogy akkor induljunk. Hátul Carlos irodája mellett van Leonardo szobája, ami mindig nyitva van. Csöndes, tiszta és sokkal több a fény, mint idekint. Átvergődöm az üvegszilánkokon és lassan elindulok. A pultnál megvárom a férfit, amíg kimegy a kocsijához. Miután visszaérkezik a hátsó folyosó felé veszem az irányt. Az alagsorba vezető lépcsőn sorra járkálnak fel s alá a lányok, akik folyamatosan váltják egymást. A lépcső mellett elsétálva jobbra fordulok a folyosó végén. Itt már sokkal csöndesebb. Minden ajtó között őrök állnak. Az egyik ki is lép elénk. Dante az. Egy pillanatra sem veszi le a tekintetés a férfiról.
- Orvos – jegyzem meg röviden és megmutatom neki a karomat. Egy darabig habozik, majd félreáll az útból. Nem hibáztatom, amiért nem bízik meg idegenekben. A helyében én sem tenném. A folyosó végén van az orvosi szoba. Ép kezemmel lenyomom a kilincset és előre engedem a férfit. Mielőtt belépnék, hátra pillantok a vállam fölött. Dante még mindig figyel. Becsukom az ajtót. Beljebb lépve kiráz a hideg. A szoba teljesen fehér, tele orvosi műszerekkel. Még a kórházak is megirigyelnék a felszereltséget. Carlos komolyan veszi az emberei biztonságát, amihez hozzátartozik az orvosi ellátás is.
- Szóóóval... csak néhány öltés és jobb leszek, mint fénykoromban, ugye? – kérdezem lehuppanva a vizsgálóágyra. Remélem, hamar végzünk, mert fázom.




Dave • x •
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• Matt Czuchry
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• trauma surgeon
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36

Re: Dave & Lena § some cuts
Szer. Feb. 28, 2018 2:02 am
Lena and Dave
"We rise by lifting others."

Hiába a nagyon jól megszervezett legénybúcsú, nem mondom, hogy nem tetszik a műsor, vagy a társaság, de a figyelmemet azonnal a terem túloldalán levő események vonják magukra, amint feltűnik a pasas ideges arca, és még ilyen távolságból is zűrt szimatolok. Először még visszafogom magam, hogy ne menjek oda azonnal leállítani a részeg alakot, mert abban reménykedek, hogy van valahol egy lesben álló biztonsági ember, aki ebben megelőzhet, de a baj gyorsan megtörténik, és ha a lovagias megmentő szerepében már nem is tetszeleghetek, az orvosi szakértelmemet még mindig fel tudom ajánlani. Mivel nem léptem közbe időben, úgy érzem, ez a minimum, amit meg kell tennem. Tehát hagyom Edwardsot és a sörömet, aztán átsétálok a sérült hölgyhöz, aki már percek óta magára hagyva ücsörög az egyik boxban, és megszólítom őt. A kérdéseimre azonban nemigen kapok egyértelmű válaszokat. A homlokomat ráncolva igyekszem kihámozni a lány szavainak értelmét, és leszűrni belőle a lényeget, ám mielőtt ez megtörténhetne, egy másik táncos lép mellénk. A bizalmatlan pillantásából hamar leveszem, hogy útban vagyok, így a kezeimet magam elé tartva hátrálok egy kicsit, de nem megyek túl messzire arra az esetre, ha mégis szükség lenne a segítségemre. Mivel a még hallótávolságon belül maradtam, tökéletesen hallhatom, amint a Reginának szólított csaj valami Leonardóról beszél, aki városon-kívül-van. Úgy mondogatják ezt, mintha valami varázsszó lenne, de legalábbis lenne bármi másodjelentése, és még inkább úgy érzem, hogy egy olyan beszélgetés tanúja vagyok, amihez semmi közöm. Már azon vagyok, hogy sarkon forduljak, és visszatérjek a sajátjaimhoz, amikor a vérző karú lány végül felém fordítja arcát, és kijelenti, hogy szerencsés a jelenlétem. Bólintok, és amint a másik elmegy, mellé telepszem a boxba.
- Ez azt jelenti, hogy se mentő, se háziorvos? - kérdezem azért meg mégis, majd óvatosan megfordítom a karját, hogy láthassam a sérülését. Elég gyenge itt a fény, de megteszem ami tőlem telik. Nem akarok a meglevőnél is nagyobb fájdalmat okozni, de gyengéden végigtapogatom a vágások mentén, hogy érzek-e bármi nem odaillőt. - Úgy látom, beleragadt a sebbe néhány üvegszilánk, amit ki kellene szedegetni, mielőtt fertőtlenítem, és szükség lesz néhány öltésre is. Megcsinálom én, ha szeretnéd, de figyelmeztetlek, hogy már ittam egy fél sört – árulom el egy halvány mosollyal, nem azért, mintha ez a kevés alkohol akadályozhatna a munkában, hanem mert így érzem etikusnak.
- Mi is a neved? - kérdezem aztán felpillantva a leányzó szemeibe. - Át tudnánk menni valahová, ahol ennél több fény van? Csak mert kétlem, hogy tetszene, ha itt kezdenék varrni. És kimennék előbb majd még a kocsihoz is az orvosi táskámért – teszem aztán még hozzá, mert még ha akad is itt elsősegélykészletük, vagy bármi, amit hasznosíthatnék, én azért mégis csak szívesebben használnám a saját eszközeimet.

Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Dave & Lena § some cuts
Pént. Feb. 23, 2018 10:16 pm

Dave & Lena


Hiába dübörög a zene és beszélgetnek az emberek körülöttem, a leghangosabban mégis a saját szívverésemet hallom. Szinte a torkomban dobog. Csak most eszmélek rá, hogy remegek. Próbálom mély ki- és belégzéssel megnyugtatni magam, de elég gyenge próbálkozásnak mutatkozik. A könnycseppek lassan végigfutnak az államon, le a nyakamig. Nem foglalkozom velük. Hallom az üvegszilánkok ropogását, amint közelít valaki. Reménykedem benne, hogy Regina az, és pont közölni akarja velem, hogy pár perc és itt van Leonardo. Vagy esetleg Leonardo maga. Neki még jobban tudnék örülni. Sosem gondoltam volna, hogy előnye van annak, ha a főnököd alvilági fazon, de mégis! Van saját orvosa, aki szükség esetén Carlost és Carlos alkalmazottait látja el. Nyilvánvalóan a két említett kategória – Carlos és Carlos alkalmazottai – közül én utóbbiba tartozom. Nyilvánvaló...
Lassan kinyitom szemeimet, ahogy egyre hangosabban hallom a lépteket. Csak a fejemet fordítom oldalra. Meglepetésemre nem a kollégám, hanem egy idegen férfi áll nem messze tőlem. Elnyúzott arccal nézek rá, majd a karomra. Azt nekem is sikerült megállapítanom, hogy nem néz ki jól. Ha pedig varrni kell, Leonardo képes rá.
- Igen – vágom rá szinte azonnal. – Mármint nem – csóválom a fejem összevont szemöldökkel. – Mármint... ismerünk egy orvost és.. – még be se fejezem a mondatot, Regina tűnik fel a láthatáron. Az arca nem sejtet semmi bíztatót. Egy pillanatra megtorpan és gyanakodva néz végig a férfin, majd mintha nem is érdekelné legyint, és közelebb jön.
- Felhívtam Leonardot – kezdi egy nagy sóhajtással. – Nagyon szívesen, mellesleg – jegyzi meg cinikusan. Nem lepődöm meg, Regina ilyen. Mintha azért is hálával tartozna neki az ember, hogy reggel kikel az ágyból. Érezzük mi megtisztelve magunkat, hogy a társaságában lehetünk. – Háromszor kellett hívnom, mire végül felvette. Képzelheted, mennyi kedvem volt hozzá – húzza el a száját, mintha olyan nagy megterhelés lett volna háromszor rányomni a telefonjára.
- Regina... – szólok rá egy kicsit erélyesebben, hátha veszi az adást és a lényegre tér.
- Szóval, városon kívül van.
- Tessék? – kérdezem vissza meglepetten.
- Városon kívül van – ismétli meg.
- De ezt mégis...
- Városon. Kívül. Van – vág a szavamba, még mielőtt végig tudnám mondani. Hangja kemény, arckifejezése szigorú. Egyből megértem. Tehát Carlos-szal megint valami „jóban” sántikálnak, amiről mi nem akarunk tudni, de valószínűleg veszélyes, ha Leonardo is vele van. Ugyanis Leonardo csak akkor van városon kívül, ha Carlos is városon kívül van. Sóhajtok és bólintok. Erőltetett mosollyal fordulok az idegen férfi felé.
- Még szerencse, hogy az úr orvos, ugye? – kérdezem kissé félrebiccentett fejjel. Kicsit arrébb csúszok a boxban jelzésképpen, hogy örülnék, ha leülne és megnézné a vágásokat.
- Én már itt sem vagyok – jelenti ki Regina és elindul. – Ja, jut eszembe – fordul vissza hirtelen. – Így nem dolgozhatsz, azt ugye tudod? – kérdezi szinte szemrehányóan, majd kacsint és elviharzik.
Sajnos tisztában vagyok vele...




Dave • x •
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• Matt Czuchry
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• trauma surgeon
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36

Re: Dave & Lena § some cuts
Csüt. Feb. 22, 2018 4:40 pm
Lena and Dave
"We rise by lifting others."

Amikor egy volt katonatársunk megnősül, mindannyiunknak ott a helye, hogy ezt megünnepeljük, nincs mese. Bár ami még a lagzinál is nagyobb felhajtással jár, és igazán nagy népszerűségnek örvend, az a legénybúcsú. Pláne amikor úgy megadják ennek a módját, ahogy ez a társaság teszi ma este. Rendesen rákészültek, úgy a szervezkedéssel, mint az alapozással indulás előtt. Ami engem illet, néhány órával ezelőtt még a műtőben voltam, és egy kis túlórát is be kellett vállalnom, úgyhogy örülök, hogy egyáltalán el tudtam jönni, még ha késve is. Persze azon voltam, hogy itt legyek, és ha rajtam múlt volna, a mai műszakomat is elcserélem, de aki leválthatott volna, az utolsó pillanatban beteget jelentett. Van ez így. A bulinak viszont így, hogy le vagyok maradva néhány kör itallal, mintha csak külső szemlélője lennék. Nem is vetettem bele magam olyan nagy lendülettel, mint a többiek. Még mindig az első sörömet iszogatom, nem is igazán kívánok erősebbre váltani. A táncoslányok társaságát élvező srácoktól némileg távolabb eső helyen kényelmesedtem el az egykori szanitécünkkel – akivel évekig vállt vállvetve dolgoztam a seregben ennek a senkiházi csapatnak az egyben tartásán, összefoltozgatásán –, és orvosi témákról vitatkozunk, ami bennünket tökéletesen boldoggá is tesz jelenleg, a többiek szemében meg talán némileg sznobnak tűnhetünk, de ez aligha zavar minket. Ennek ellenére persze el-elkalandozik a tekintetem a szórakoztatásunkra felbérelt lányok felé, de én meg vagyok elégedve azzal is, hogy úgymond tisztes távolságból szemlélhetem a műsorukat.
- Olvastad a legújabb kutatási eredményeket arról, hogy...? - kezd bele valaminek a magyarázatába Edwards, de ekkor az én figyelmemet valami egészen más dolog ragadja magával. A társaságunkon túl próbál az egyik táncos egy részeg alak kedvében járni, de a helyzet fokozatosan kezd eldurvulni. Azt már innen meg tudom mondani, hogy a pasassal valami nagyon nem stimmel. - A tanulmányok azt is megfogalmazzák, hogy amikor a sejtjeink... - az ivócimborám mondandójából csak foszlányok jutnak el hozzám, de azért bólogatok, mintha figyelnék, miközben már azt lesem, hogy van-e a közelben kidobó, aki rajtam kívül még felfigyelhetne a kibontakozó jelenetre. Nem az én dolgom, nem kéne beleavatkoznom, ha van itt más, akinek ez lenne a munkája, de feszültté tesz a tétlenség. Aztán épp amikor már valóban kezd nagyon is komollyá válni a helyzet, a biztonság gyengén ügyelő őrei is felbukkannak, hogy elvonszolják a senkiházit. Ennek ellenére még nem igazán tudom elszakítani a tekintetemet és a figyelmemet a hátramaradt lánytól, aki a vérző karját tartja. Sosem tetszett az a tény, hogy ezek a lányok milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Mindegy, hogy táncolás, vetkőzés vagy a testüket is bérbe adják-e, a legtöbbjük nem azért választja ezt, mert erre vágyik, hanem kényszerből, a sok műmosoly, alapozó, smink és miegymás alatt pedig nagyon is boldogtalanok. Mi másért kerülne naponta legalább egy közülük a sürgősségire túladagolással? Vagy mi másért ölte volna meg magát az anyám?
- Bocs, megnézem csajt, hogy van, aztán itt folytatjuk... – kopogtatom meg az asztal lapját Edwards előtt kissé szórakozottan, aztán felpattanok, hogy keresztülsétálva a termen, megálljak a barna hölgyemény előtt.
- Az nem néz ki túl jól... lehet, hogy varrni is kell – vetek egy pillantást egyelőre csak messzebbről a két csúnya vágásra. - David vagyok, orvos. Megengeded, hogy megnézzem? - bökök arra az állammal, majd mielőtt még választ kapnék, ismét körülnézek, hogy a munkatársai közül van-e valaki a közelben. - A kollégáid már hívták a mentőket? - érdeklődöm, mert magamban úgy számolom, ha megtették volna, az elmúlt negyed órában már megérkezett volna a segítség. De a nő még mindig itt ücsörög egymagában, szóval nem vagyok meggyőzve róla, hogy bárki telefonált volna már.

Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Dave & Lena § some cuts
Szer. Feb. 21, 2018 12:25 am

Dave & Lena


Elégedett vigyorral az arcomon szállok ki Logan öléből, aki éppen az előbb villantott meg előttem egy szemmel jól látható összeget. A pénzt gondolkodás nélkül kapom ki a kezéből. Hátat fordítok neki és az ágy felé indulok, ahol vörös köntösöm árválkodik. Egy egyszerű mozdulattal belebújok, a pénzt pedig a zsebébe teszem. A férfi egyelőre a fotelban ülve zihál, homlokáról törölgeti az izzadtságcseppeket. Egy pillanatra lehunyja szemeit és mély levegőt vesz. Logan azok közé a vendégek közé tartozik, aki nem szeretné, ha a felesége rájönnek, hogy ilyen helyekre járkál a férje. Állítása szerint boldog házasságban él, de valami mégis hiányzik a kapcsolatukból, amit nem tud megofgalmazni ő sem. Viszont érzi. Rendszeresen együtt vannak a feleségével, akit csak Annie néven emleget, de sosem érzi azt, hogy tökéletes lenne. Van valami, ami mindig hiányzik. Szereti a feleségét, az elmúlt tíz év alatt egyszer sem csalta meg. Mégis eljön egy ilyen helyre, rendszeres vendég a VIP szektorban. Nem, össze nem feküdne pénzért más nővel sosem. Még csak hozzánk se szokott érni ÚGY... Egy utolsó mély sóhajtás után feltápászkodik. Enyhén őszülő hajába túr, megigazítja ingjét, visszagombolja a legfelső gombot és felveszi a zakóját. Szó nélkül, a rá jellemző „viszlát legközelebb” vigyorral az arcán távozik. Nem szoktunk beszélgetni. Ő nem szeret beszélgetni más nőkkel, csak a feleségével. Egyedül akkor beszélgettem vele, amikor beszámolt a feleségéről. Azóta nem. Még csak köszönni sem szokott. Jön, fizet, megy.
Megigazítom magamon a köntösömet és elhagyom a szobát. Még visszanyúlok, hogy lekapcsoljam a világítást. Ő volt mára az utolsó privát vendég. Lassú léptekkel indulok vissza a szobám felé. Fáradt vagyok. Három lány is elment az elmúlt egy hónapban, úgyhogy Carlos rengeteget dolgoztat minket. Nem panaszkodom, mert szép összeget kapunk érte, amiből tudok is félretenni az egyetemre, de hiába takarja el a smink, mind fáradtak és kimerültek vagyunk. Az alapozó és a pirosító elfedi a sápadtságot, amint belépünk a bárhelyiségbe vagy a privát szobák egyikébe, magunkra öltjük a szerepünket, amiért fizetnek minket, de a munka végeztével nem vagyunk többek, mint fáradt, kimerült lányok. Egyszerű lányok, akik mind valamilyen céllal vannak itt. Vannak, akik szeretnek táncolni, élvezik a férfiak társaságát, ezért szeretik, amit csinálnak. Vannak, akik a pénz miatt vannak itt, akárcsak én. Jól fizet, jó ugródeszka. Van olyan, akit a férje elhagyott, nem fizet gyerektartást és valamiből fenn kell tartania magát és a gyerekét. Sokan tárgyként kezelnek minket, de az összes itt dolgozó lánynak megvan a maga története.
A szobámba érve magamra csukom az ajtót. A pénzt lerakom az asztalon lévő dobozba. El kell még számolnom vele, mert aki nem számol el tisztességesen a pénzzel, az egy sikátorban térhez magához reggel, mint az a lány is, aki tavaly volt itt nagyjából három napig. Carlosnál a bizalom nagyon fontos. Aki nem tartja ezt tiszteletben, az megjárja. Lerúgom a magassarkúmat és leülök az ágy szélére. Felhúzom az egyik lábamat és finoman masszírozni kezdem a talpam. Nagyon fáj. Csupán pár perc nyugtom van, mikor Regina nyit be kopogás nélkül.
- Problémás vendég a bárban. Már a negyedik lányt cseréli le. Elég zaklatottnak tűnik.
- Megyek, megyek – válaszolom sóhajtva. Visszabújok a cipőmbe. Még mindig nagyon fáj a lábam.
Próbálom magamra varázsolni legmegnyerőbb mosolyomat, de minél fáradtabb az ember, annál nehezebben megy.
- Hátul a legénybúcsúsok mögött – mutatja Regina, merre is keressem a delikvenst.
Ahogy elindulok hátrafelé nagyon könnyen kiszúrom a férfit. Egy boxban ül, a kezében egy sörös üveg, az asztalon pedig legalább hat másik. Arckifejezése dühös, zaklatott, ideges, mérges, ingerült és zavarodott egyszerre. Valami nagyon nincs rendben a fickóval. Amint látótávolságba kerülök és rám pillant, féloldalas mosoly kúszik arcomra. Orrát arrogánsan felemelve mér végig, de én ezzel mit sem foglalkozom. Dühít, de nem foglalkozhatok vele. Menet közben ledobom a felsőtestemet fedő vörös szaténdarabot, mire az arca kicsit ellágyul. Hívogatóan néz, kezével is int, hogy üljek az ölébe. Általában ilyet a VIP szobában szoktunk csak csinálni, de valószínűleg nem engedheti meg magának a fickó. Legalábbis a kinézetéből ítélve: ápolatlan frizura, egy egyszerű fehér póló, aminek az alja el van szakadva és még foltos is, világoskék farmer, aminek a térde nem gyárilag fehér, hanem a sok mosástól kopott ki, és fekete cipő, aminek a talp része jól láthatóan le van válva. Mindezek ellenére szófogadóan az ölébe ülök.
- Szia – suttogom a hajamba túrva. – Hogy hívnak? – kérdezem, kezemet pedig a nyaka köré kulcsolom. Nem azt a reakciót kapom, amire számítok. A hajamba erősen belekapaszkodva néz rám.
- Kussolj és csináld a dolgod! – szinte sziszegi a szavakat alig hallhatóan. Néhány másodpercig még nem enged el, mintha meg akarna győződni róla, hogy felfogtam-e, amit mondott. Arcovnásaimat erős koncentrációval sikerül csak uralnom. Miután ismét fel tudok egyenesedni, csípőmet szorosan az övéhez nyomom, mellkasomat kidomborítom. Nem tudom, mire számítsak. Csak azt akarom, hogy vége legyen, fizessen és elmenjen végre. Egy darabig úgy tűnik, minden rendben megy, de pár perc után a férfi arca komor lesz. Látszik, ahogy pillanatról pillanatra egyre vörösebb lesz. Épp csak nem robban fel. Aztán mégis felrobban. Dühösen lök le az öléből és pattan fel. Pont meg tudtam kapaszkodni az asztalban, hogy ne landoljak a földön. A sörösüvegeket ordibálva kezdi el széttörni az asztalon. Hirtelen minden szempárt magunkon érzem. Az asztalba rúg, majd az üvegek szilánkjait tiszta erőből lesöpri az asztalról, ahogyan az épen maradtakat is. Reflexszerűen elfordulok, de érzem, ahogy két nagyobb üvegszilánk is az alkaromba fúródik. Hátrálok pár lépést. Kétségbeesetten fordulok meg, és tekintetemmel Alejandrot és Enricot keresem, akik éppen sietős léptekkel közelednek felénk. A férfi közben tovább őrjöng. Ijedten nézek a karomra, ahol a két jókora üveg díszeleg. Az egyik a csuklómba fúródott, egész közel a vénához, a másik az alkarom közepébe. A következő pillanatban, mikor felocsúdok a fiúk már el is vezették a férfit. Regina rögtön mellettem terem. Olyan gyorsan történik minden, olyan fáradt és tompa vagyok, hogy oda se tudok figyelni arra, amit mond.
- ...úgyhogy ne mozdulj, hívom Leonardot!
Leonardo Carlos orvosa, akit bármikor hívhatunk, ha történik valami. A bökkenő csak az, hogy ma városon kívül van, ha jól emlékszem, ami azt jelenti, hogy legalább egy-két óráig ne nagyon mozduljak innen. Az üvegszilánkokon lassan, óvatosan átlépdelve leülök egy üres boxba. Ép kezemmel a sérült csuklómat az ölemben tartom, fejemet pedig hátradöntöm. Észre sem veszem, hogy könnycseppek potyognak végig az arcomon. Egy darabig bámulom a plafont, aztán lehunyom a szemeimet. Csak teljen el hamar az az egy-két óra...  



Dave • 1027 •
Vissza az elejére Go down
Re: Dave & Lena § some cuts
Vissza az elejére Go down
 
Dave & Lena § some cuts
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Brooklyn :: Szórakozó helyek-
Ugrás: