Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Evelyn Hopkins Today at 9:37 pm

Scatha & Nelson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Scatha Krilza Today at 6:46 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:21 pm

Mia & Brandon - The Hand of the Fate
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Mia Hamilton Today at 1:28 pm

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Candice Lovell Today at 11:34 am

Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Noel Bartlett Yesterday at 9:39 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 9:36 pm

Lotte & Shane - The new beginning
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:17 pm

Tessa x Jamie - Secrets without hurts
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Yesterday at 10:56 am

Ki van itt?

Blake Blaese, Dave Connor, Evelyn Hopkins, Lena Caldwell, Nelson Wang, Nora Weston

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Noel & Lena - Are you... ?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Szer. Ápr. 18, 2018 5:44 pm

Noel & Lena


Kicsit megrökönyödve hallgatom a válaszát. Valóban ekkora idióták lennének a haverjai? Úgy érzem, értelmet nyer a mondás, mi szerint, minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak. Sóhajtva nézek a fiúra.
- Tudod... – kezdek bele, próbálva összeszedni a gondolataimat – Ezt nem lehet csak úgy elmesélni. Minden vendég más. Van, aki fizikai kontaktusra vágyik, vannak, akik csak nézik. Nincs két ugyanolyan férfi. Mindegyik ugyanazt akarja, de másképp. Van, aki hozzánk ér, van, aki nem. A barátaidnak meg semmi köze ahhoz, ami zárt ajtók mögött történik – jegyzem meg kacsintva. Az újonnan szerzett szőlőből falatozgatva társalgunk tovább. Bevallom, kicsit jól esik ez a nyugalom, ahogyan a változatosság is. Nem mindennapi, hogy egy vendég csak beszélgetni akar. A legtöbben táncot akarnak, szenvedélyt, izgalomba jönni, egy fiatal lány testét látni. Noel más. Minden értelemben. Nem akar semmi ilyesmit, sokkal fiatalabb, mint a kliensek legnagyobb része, és valószínűleg nem is érdeklik a nők. Sőt, utóbbi szinte biztos.
- Miért nem állsz ki magadért, Noel? Mitől félsz? – kérdezem kíváncsiskodva. Kíváncsi vagyok, mit szégyell ennyire. Valamit eégszen biztosan rejteget a barátai elől, sejtem is, hogy mit, de tőle akarom hallani, ha hajlandó megnyílni előttem. Ha nem, akkor nem fogom erőltetni a témát... annyira.
Elmosolyodom a megjegyzésén. Valóban megvan ennek a szakmának a jó dolga is, de nem pont az, amire ő gondol.
- Van jó és rossz is benne. De nem, nem kifejezetten szeretem. Viszont jól fizet – ismerem be őszintén. A pénzért csinálom, nem azért, mert élvezem, amikor olyan fickók taperolnak, akinek az unokái velem egyidősek vagy még nálam is idősebbek. Szükségem van a pénzre, valamiből fizetnem kell majd az iskolát. Jobban fizető legális munkát pedig aligha találhattam volna. – Talán igazad van és sokan éreznek így, de nem miattam. Inkább a helyzetet miatt. Pénzért megvásárolják az élvezetet, aztán pedig vagy elfelejtik az egészet, mintha meg sem történt volna, vagy rendszeresen élnek a lehetőséggel. Nem értünk vannak oda, hanem azért, hogy azt csináljuk, amit akarnak. Olyan dolgot kapnak meg házas emberek, amiket a feleségeiktől valószínűleg nem. Idősebb férfiak perverz fantáziái főszereplői a fiatal lányok. Az egyedülállók, akikben van némi erkölcs és nem akarnak bordélyba menni, pedig pont a magányosság miatt döntenek a sztriptízbár mellett. Na meg perszer vannak a legénybúcsúsok is. Sokszor emlegeti úgy, mint szabad életük utolsó éjszakája, de ha már így gondolnak a házasságra, nem is értem, miért házasodnak meg – fújom ki a levegőt a mondat végén. Kicsit megeredt a szám, de nem lehet erre a kérdésre röviden válaszolni.
- Miért barátkozol az állítólagos barátaiddal, ha olyan dologra kényszerítenek, amit nem akarsz? A barátok nem csinálnak ilyeneket. A barátok elfogadnak úgy, ahogy vagy – kérdezem komoly arccal. Tényleg érdekel, mit lát bennük, ami miatt képes elsiklani egy ilyen dolog felett.



Noel szívecske   • x •
Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lucky Blue Smith
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Szomb. Márc. 31, 2018 8:47 pm

Lena✫ Noel

Kezdek megnyugodni… legalábbis már nem érzem magam annyira feszélyezettnek, mint amikor be kellett jönnöm ide, és ebben nagy szerepe van annak is, hogy egy nagyon kedves lányt „vettek nekem” az idióta haverjaim. Próbálok kényelmesebben elhelyezkedni a széken és nem úgy ülni ott továbbra is, mint aki karót nyelt, hanem elengedni magam és ez sikerül is valamennyire. Jobban oda tudok figyelni a környezetemre és a helyzetre is, nem kell azon aggódnom, hogy olyan dolog lesz itt, amit nem szeretnék, hiszen Lena nem fogja rám erőltetni magát, talán egy kicsit örül is a helyzetnek, amiért nem kell egy százötven kilós undorító pasasnak öl táncot adnia, hanem ő is pihenhet, bár lehet, hogy a pasasnak jobban örülne. Nézem az arcát és próbálom kitalálni a gondolatait, de nem járok sok sikerrel, mivel semmit sem tudok leolvasni róla. Ez sohasem ment nekem, pedig már több alkalommal is próbálkoztam már másoknál. Jó, az alap dolgokat én is észre veszem, de a többi érzelem számomra teljesen homályos.
- Nem is tudom, lehet majd pontos beszámolót kérnek majd mindenről, vagy feltűnik nekik, hogy nem álló cerkával megyek majd ki innen. - felelem, és már meg is van rá a megoldás.
- Esetleg elmondhatnád nagy vonalakban hogy szokott kinézni a dolog ha valaki tényleg táncot kér. Mit szoktál csinálni? Hozzád érhetnek? - kíváncsiskodom, bár lehet elég lett volna az is, ha láttam volna már olyan filmet amiben a szereplők sztriptíz bárba mennek, de ki tudja az mennyire tükrözi a valóságot. Jobb ha minden információt biztos forrásból szerzek meg.
Szavain elmosolyodok, tetszik a hozzáállása, és igaza is van, ha a vendég beszélgetésre vágyik akkor azt fog kapni, bár talán más táncos inkább elküldött volna egy jó kis pszichológushoz… vagy inkább pszichiáterhez ha ilyen vágyaim vannak.
A felém nyújtott tálból kiveszek pár szőlőszemet, hogy míg beszélgetünk majd néha a számba tudjam dobálni őket.
- Akkor csak tovább szekáltak volna, abból pedig nem kérek, jobb ez így, hisz ők is megkapták amit akarnak és én is nyugodtan eltölthetek egy kis időt, míg ők azt nézik, hogy a színpadon hogy táncolnak a kolleganőid. Remélhetőleg mire lejár az időm addigra ők annyira részegek lesznek, hogy egy pillanatig sem fognak majd kételkedni a szavaimban. - Nem mondok konkrétabb okot, hisz még magamnak sem mertem úgy igazán elismerni azt, hogy… á semmit.
- Te… szereted ezt csinálni? Biztos megvan a jó oldala is, hiszen egy csomó pasas odáig lehet érted.





Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Pént. Márc. 23, 2018 7:22 pm

Noel & Lena


Nem elég, hogy még a huszonegyet sem töltötte be valószínűleg, sőt, szinte biztos, még csak nem is önsztántából jött ide, hanem a rendkívül okos haverjai, akik azt hitték, hogy majd ők bevezetik a kis ártatlan barátjukat a felnőttek világába „kényszerítették” ilyen helyzetbe őt. Annyira ideges, hogy csodálkozom, hogy egyáltalán belement ebbe a játékba.
Kérdése egyáltalán nem lep meg. Egy darabig figyelem az arcát, aztán bólintok. Végigfut az agyamon a gondolat, hogy lehet, nem csak én nem érdeklem, hanem... hanem a nők nem érdeklik egyáltalán. Nem hinném, hogy azért ilyen ideges és bátortalan, mert tapasztalatlan. Kényelmetlenül érzi magát, de nem azért, mert lehetősége adódna olyasmire, amihez eddig nem volt bátorsága. Azért érzi magát kényelmetlenül valószínűleg, mert... Áh, mindegy. Az ő dolga, nem az enyém. Ha pedig úgy van, megértem. A haverjai pedig idióta tuskók.
A fotel karfáján ülve hallgatom a válaszát. Félrebiccentett fejjel figyelem. Még mindig ideges, pedig már megállapodtunk benne, hogy semmi nem fog történni, amit nem akar.
- Mivel buknál le? – kérdezem puhatolózva. Talán kicsit össze is akarom zavarni, hogy kimondja. Szinte biztos vagyok a megérzésemben. Az emberek kiismeréséből élek, egy pillantásból, egy mozdulatból ki tudom találni a vágyaikat. Noel az első, akivel zátonyra futottam, és ha a megérzésem nem csal, akkor ez amiatt lehet, mert nem is érdeklik a nők.
- De, lehet – válaszolom röviden és tömören. – Azzal ne foglalkozz, hogy bajba kerülök-e. Az a dolgom, hogy teljesítsem a vendégek vágyait. Ha egy vendég beszélgetni akar, akkor beszélgetni fogunk – kacsintok rá és felállok. Elindulok a minibár felé. A pult mögött lehajolva előveszek egy nagy tálat, ami tele van szőlővel. A szoba túloldaláról fogok egy széket és odaviszem a fiúval szembe, majd helyet foglalok, lábaimat keresztbe vetve egymáson. Felé nyújtom a tálat.
- Elég régóta, igen – mondom őszintén. Bekapok egy szőlőszemet, amit hamar le is nyelek. – Viszont te vagy az első, aki nem akar semmit beszélgetésen kívül – jegyzem meg kuncogva. Sóhajtok egy nagyot.
- Tudod... – kezdem lassan, miközben az arcát fürkészem. Ismét bekapok egy szem szőlőt. – Sejtettem, hogy nem akarsz majd semmit. A haverjaidnak miért nem mondad, hogy nem akarod ezt? – kérdezem komoly arccal. Tényleg érdekel, miért nem állt ki magáért.



Noel szívecske   • x •


A hozzászólást Lena Caldwell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 18, 2018 5:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lucky Blue Smith
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Hétf. Feb. 26, 2018 3:26 pm

Lena✫ Noel

Talán jó lesz nekem itt, talán nem lesz annyira rossz, igaz a kettő körülbelül ugyan azt jelenti, én mégis hatalmas különbséget érzek a két állítás között. A pohár hűvös érintése a kezemben igazán kellemes, segít elterelni a figyelmemet, de hogy miről azt magam sem tudom, csak azt, hogy a jég halkan csilingel ahogy ha megmozdítom a poharat hozzá ütődik az üveghez, vagy egymáshoz.
A kezét szerencsére hamar elveszi a combomról és úgy tűnik nem is akar másfelé kalandozni az ujjaival amit nagyon tudok értékelni. Lehet azért vette el a kezét, mert látja, nem igazán esik jól az ilyesfajta érintés, vagy csak szimplán nem érdeklem… bár ez egészen biztos, hiszen neki ez a munkája, el kell hitetnie az ügyfelekkel, hogy abban az egy órában, vagy nem is tudom mennyi időben amíg itt vannak, csak ők léteznek a lány számára. Lena számára.
Kijelentésére, miszerint ez egy sztriptíz bár halkan felnevetek. Ha nem mondja akkor nem is tudom, hogy itt vagyunk, de igaza van, a feltételezés is rossz volt, miszerint más is lehetséges lenne ebben a szobában.
- Az italt már megkaptam, esetleg lehetne, hogy… hogy más ne történjen? - Remélem nem fog kinevetni. Kérdésére elhallgatok, és igyekszem nem teljesen zavarba jönni, de azt hiszem ezt már akkor elfelejthettem amikor beléptem ebbe a szobába. Kínos kérdés, hiszen a korom béli fiúk egyik ágyból másznak át a másikba, én pedig maximum a sajátomban szoktam lenni, néha elalszok otthon a kanapén, de nem hiszem, hogy ez annyira érdekelné a többieket, legalábbis addig, míg egyedül teszem ezt.
- Nincs miről mesélnem nekik, hazudni pedig nem akartam, mert előbb vagy utóbb úgy is lebuknék, tudni akarnák a lány nevét és akkor teljesen össze omlana az amit korábban elmondtam. - Lehet, hogy ez egy kicsit zavarosra sikerült, de talán ebből rájött, hogy nem igazán vagyok nőcsábász, sőt, az igazat megvallva… nem, arról nem beszélünk.
- Nagyon sokszor szoktunk együtt bulizni menni és akkor előkerülnek mindenféle dolgok, aminek köszönhetően a többiek szerencsére saját magukkal és a partnerükkel szoktak törődni én meg ellehetek egymagam, csak mikor mindenki kijózanodik és elkezdik mesélni a törtneteket… én mindig kimaradok. - Kezdek sokat beszélni és ez baj, egészen biztos halálra untatom.
- Nem lehetne azt hogy ööö, csak beszélgetünk? Már ha nem kerülsz bajba emiatt. - Remélem bele egyezik, ha nem akkor nem tudom mit csinálunk majd itt amíg le nem jár az időm. Talán kidob és kéri a következő vendéget.
- Régóta dolgozol itt? Ugye nem én vagyok az első aki nem szeretne táncot? Nagyon szép vagy, nem azért nem szeretnék, mert nem tetszenél, csak... mindegy, szóval?



Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Pént. Feb. 23, 2018 3:53 pm

Noel & Lena


A pultra támaszkodva várom a fiú válaszát. Igen népszerűek lettek az utóbbi időben a privát szobák. Mint kiderült, sok vendég csak azért nem akart idejönni, mert itt nem lehetett inni, csak ha az elején kikérték az italukat, amit később behoztak nekik. Amióta Carlos úgy döntött, ideje kicsit újítani, azóta megnőtt itt hátul a forgalom. Hiába népszerű a bár, még itt is elfér néha egy-két újdonság.
A minibárban lévő hűtőhöz hajolok, kiveszek belőle egy üveg whiskey-t, előveszem a jeget, a polcról pedig leemelek egy poharat. Először a jeget rakom a pohárba, amire aztán ráöntöm az italt. Miután végzek, mindent visszapakolok a helyére és odaviszem a poharat a fiúnak.
Látom rajta, hogy ideges.
Combján végigsimítva fürkészem arcát, majd tekintetem az ő tekintete irányába téved. A kezemet nézi. Kényelmetlenül érzi magát? Talán.
Tényleg ideges. Még csak nem is tagadja. Bár... nem is lenne értelme. Idegességen kívül semmit nem látok vagy érzek rajta. A férfiakból, akik ide járnak, még akkor is, ha először vannak ilyen helyen, mindig kivált valamit egy alulöltözött nő érintése. De úgy érzem, Noelt ez hidegen hagyja. Ha valaki ennyire nem akarja, hogy valami megtörténjen, akkor az alkohol sem fog segíteni rajta. Csak tompább lesz. Annyit nem tudna itt inni, amennyi ahhoz kéne, hogy teljesen elengedje magát. Vannak korlátok és mi sem hagyjatjuk, hogy a vendégek matt részegen tántorogjanak ki. Nem azért jönnek ide. Aki be akar rúgni, az kocsmába megy, nem pedig ide.
Felegyenesedek és elmosolyodok. Már szinte aranyosan ártatlan.
- Hát, Noel, egy sztriptízbárban vagy. Itt az emberek vagy isznak vagy táncot kérnek. Vagy mindkettő – magyarázom a poharára bökve. – Nagyon más opció nincs – vonom meg a vállam. Lehet, hogy egyesek szerint ez egy erkölcstelen hely, de nem kupleráj. Itt is vannak szabályokat, amiket ha nem tartanak be a dolgozók vagy a vendégek, Carlos harap. Szereti, ha minden úgy működik, ahogyan azt ő akarja. Ha pedig valami nem úgy van, ahogyan azt ő akarja, akkor jobb, ha az ember írja a végrendeletét, kiválasztja, melyik parcellában szeretne feküdni, vagy milyen urnába rakják a hamvait, esetleg megbeszélheti valami közeli hozzátartozójával, hogy mondjon egy szép beszédet a temetésén. Mindenesetre semmi jóra nem számíthat, aki megszegi Carlos szabályait.
Gondolhattam volna, hogy nem önszántából jött ide. Aki ennyire ideges egy ilyen helyzet miatt, az nem jön ide magától. Sóhajtva leülök a fotel karfájára.
- Jó poén, mi? – vonom fel a szemöldökömet. A haverjai szerint tényleg vicces lehet, talán, ha látnák, még nevetnének is szegényen. De szerintem egyáltalán nem vicces. – És miért nem meséltél még nekik a hódításaidról? – kérdezem félrebiccentett fejjel. Reménykedem, ha egy kicsit megnyílik, akkor nem fogja magát ennyire kényelmetlenül érezni. Talán még az a whiskey is lecsúszik, amit nem mellesleg a haverja kontójára iszik.


Noel szívecske   • x •
Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lucky Blue Smith
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Kedd Feb. 20, 2018 10:18 pm

Lena✫ Noel

Tetszik a hangja, olyan megnyugtató ahogyan kimondja a nevemet, és máris kevésbé leszek ideges, de azt azért nem állítom, hogy teljesen megnyugodnék, egyelőre csak eljutottam oda, hogy talán nem fogok kirohanni a szobából. Amúgy sem tennék ilyet, mert mi van ha Roger vissza jött, hogy hallgatózzon? Rettenetesen ciki lenne egyenesen a karjaiba futni, kiröhögne és életem végéig, vagy legalább addig amíg véget nem ér az iskola addig kellene a cikizést hallgatnom. „Noel megijedt egy sztriptízestől” Nem, ebből inkább nem kérek és maradni fogok itt és próbálok ellazulni.
- Lena…  - Ismétlem meg a nevét, de nem, ebben a névben nincs semmilyen erőltetett szexuális utalás sem, talán ez a sajátja, de az is előfordulhat, hogy nem hajlandó semmilyen lealacsonyító nevet magára erőltetni. Bármelyik is legyen az igaz ezt nagyon jó dolognak tartom.
A szék kényelmes, és mocorgok benne egy kicsit amíg megtalálom a megfelelő helyzetet, bár nem sokat, még a végén azt hinné, hogy megcsípett valami ezért nem tudok nyugton maradni.
Halványan elmosolyodok amint elsorolja a választékot, ezek szerint nem lettem elszeparálva a piától, és továbbra is önthetem magamba a folyékony bátorságot.
- Whiskey-t szeretnék - felelem miután gyorsan mérlegeltem magamban a választási lehetőségeket. Vodkát már ittam, azt már annyira nem kívánom, a tequiláról azt hihetné, hogy a hasáról akarom lenyalni a sót, a köldökéből kiinni az italt, majd az ajkai közül kiharapni a citrom savanyú húsát. Biztosan vannak olyanok, akik ezt szeretnék, sőt egyszer én magam is ezer örömmel kipróbálnám, de nem itt és nem most.
Megköszönöm az italt majd elveszem tőle és belekortyolok. Végig marja a torkomat, igazán kellemetlen érzés de tudom, hogy most pontosan erre van szükségem.
- Nagyon ideges vagyok, ne haragudj… - Tekintetem az övét keresi, majd amint hozzáér a lábamhoz már a kezét nézem kíváncsian. Tűzbe kellene hoznia ennek a finom kis érintésnek, és nagyon igyekszem, hogy érezzek valami változást a hangulatomban, de semmi sem történik.
- Mit hogy szeretnék? Mik a lehetőségek? Bármit kérhetek? - újra az arcát nézem és nagyon tetszik, hogy eldönthetem, hogy mit is akarok. Na nem mintha olyan sok mindent akarnék tőle, de azért van amit igen, ami jó lenne, bár… nem bár, hanem biztos, hogy ő abban nem lenne benne, mert biztosan van itt valami kukucskáló ahonnan figyelnek minket, esetleg kamera, bár nem láttam semmi ilyesmit sem mikor beléptem, igaz nem is azzal voltam elfoglalva, hogy körbe nézzek, hanem inkább azzal, hogy ne essek a saját lábamban hasra.
- Én még sohasem voltam ilyen helyen. Nem is én fizettem be magam ide, hanem a haverjaim úgy gondolták hogy jó poén lenne. Egy csomósor azzal szekálnak amiért én nem mesélek nekik a hódításaimról. - fogalmam sincs, hogy miért is mondom el neki ezeket.




Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Kedd Feb. 20, 2018 8:01 pm

Noel & Lena


Mosolyogva bólintok.
- Üdv, Noel – köszöntöm még mindig mosolyogva. Kevesen mutatkoznak be a valódi nevükön, általában az ilyen helyeken minden férfinak megvan a saját kívánsága, hogy szólítsák. Vannak, akiknek szárnyalni szokott a fantáziájuk, vannak, akik csak véletlenszerűen kitalálnak egy nevet, mert szeretnének anonímek maradni: szégyellik, hogy ilyen helyre tették be a lábukat, nem szeretnék, ha kitudódna, mert esetlegesen lebuknának a feleségük előtt, vagy csak szimplán úgy érzik, ez egy olyan hely, ahol nem kell magukat adniuk, hanem azok lehetnek, akik szeretnének, ha csak egy rövid ideig is. A fiatal fiú egészen biztosan most jár először ilyen bárban, úgyhogy nem lepődöm meg, amiért a valódi nevén mutatkozott be.
Meglepődve nézek rá, de meglepettségemet ismét mosoly váltja fel.
- Lena – felelem röviden. Akik ide járnak, általában ismernek itt mindenkit, tudják, kihez jönnek, ha privát táncot szeretnének. Sok a visszatérő vendég, akik elég sok táncost ismernek név szerint. Akik pedig csak egyetlen alkalomért jönnek, nem szoktak a lányok neve felől érdeklődni, csak a saját perverz vágyaik kielégítése foglalkoztatja őket. Ismét emlékeztetnem kell magam, hogy a fiú... Noel... egész biztos nem ebben a világban él, ezért nem kezelhetem úgy, mint a legtöbb vendéget. Talán pont ezért nem tudom leolvasni az arcáról, hogy mit is akar pontosan.
Finoman, de mégis határozottan kezdem el tolni a fotel felé. A bókra nem válaszolok, csak féloldalasan mosolygok. A mi szakmánkban ez feltétel. Vagy legalábbis sminkkel jól kell kinézni, hiszen ez az az arcunk, amit a vendégeknek mutatunk, nem pedig az, amit a vakolat rejt. Senki nem kíváncsi a fekete karikákra a szemünk alatt a folyamatos ébrenlét miatt, senki nem kíváncsi arra, hogy a fáradtságtól folyamatosan sápadtak vagyunk. A festékkel belebújunk a szerepünkbe, amire a vendégek kíváncsiak. Senki sem törődik azzal, milyenek vagyunk egyébként, csak azzal, hogy milyenek vagyunk munka közben. Ezt pedig nagyrészt a vakolat határozza meg.
A fotel előtt megállok. Italt szeretne. Teljesen érthető, attól sokan ellazulnak. Megvárom, amíg leül, majd elindulok a sarokban lévő minibár felé. Nemrég lett mindegyik privát szobába berakva egy ilyen kis szerkezet, mert a törzsvendégek igényeit felmérve Carlos arra jutott, hogy szívesen italoznának itt is a férfiak, nem pedig csak a bárban. Gyors, hosszú léptekkel szelem át a szobát és belépek a pult mögé.
- Vodka, whiskey, rum, tequila, likőr? – kérdezem Noelt a pultra támaszkodva. Ha választ, kitöltöm egy pohárba és odaviszem neki. Laza, rövid köntösöm fellibben, ahogy lépdelek felé. A kezébe adom az italt.
- Ideges vagy? – kérdezem az arcát fürkészve? – Hogy szeretnéd? – lassan előre hajolok, kezemmel végigsimítok combjain. Szeretném, ha ellazulna, szeretném, ha nem lenne rossz tapasztalata.



Noel szívecske   • x •
Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lucky Blue Smith
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Noel & Lena - Are you... ?
Hétf. Feb. 19, 2018 11:02 pm

Lena✫ Noel

Az egész úgy kezdődött, hogy a suliban azt mondták a többiek, hogy : „Noel, ma elmegyünk szórakozni, csípd ki magad és hozd a kamu személyid”. Azt hittem ez is olyan este lesz, mint a többi. Alkohol folyik majd szüntelen és pirulák gurulnak szanaszét, miközben a zene hangosan dübörög, este pedig nem megyünk haza, hanem másnap egyből újra az iskolapadba tesszük le magunkat, hogy pótolhassuk az elmulasztott hét vagy nyolc óra alvást. Engem szerencsére a tanárok nem szoktak ilyenkor cseszegetni, maximum oldalba böknek, ha elkezdek horkolni vagy folyni kezd a nyálam a füzetemre. Utóbbi csak egyetlen egyszer történt meg, de a többiek azóta is hajlamosak felemlegetni és a hasukat fogva röhögni. Nem mintha én nem tudnék róluk hasonló történeteket, és ha elkezdenek szívatni akkor könyörtelenül vissza is szoktam nekik vágni.
A történet úgy folytatódott, hogy Roger pontosan este kilenc órakor gurult be a faterja autójával a házunk elé, majd ahelyett, hogy kiszállt volna a kocsiból és becsöngetett volna az ajtón egészen egyszerűen megcsörgette a telefonomat, hogy indulás van. Gyanakodhattam volna amikor Roger egy nagy köteg egy dolláros bankjegyet adott a kezembe, de azt hittem csak nem akarja fogni tovább. Túl naív voltam, hiszen ezen felül semmi árulkodó jel nem volt, a többieket a szokásos útvonalon szedtük össze, majd mentünk a klub felé… és még tovább.
Az idő csak telt, majd hamarosan megérkeztünk, a kocsi motorja leállt, az ajtók kinyíltak épp úgy ahogy a szemeim is repülő csészealj méretűvé változtak amint megláttam a klub bejáratát. Egy sztriptízbár. Basszus.
A magabiztosság a kulcs ahhoz, hogy az ilyen helyekre a magunk fajta fiatalkorúakat beengedjék, persze nem szabad túlságosan taplónak sem lenni, mert azzal máris elárultuk volna magunkat. A bejáratnál lévő pasas csak egy pillantást vet a személyinkre és már tessékel is tovább, hogy a mögöttünk lévő csapatot is leellenőrizhesse. Legénybúcsúra jöhettek, legalábbis a beszélgetés foszlányokból erre következtettem amiket sikerült elcsípnem.
Az asztalunk nem messze volt a színpadtól, de sajnos nem maradhattam ott sokáig, Roger a második kör feles után megragadta a karomat és magával húzott, az emeletre azzal a szöveggel, hogy neki és a többieknek van egy meglepetése a számomra, végre beléphetek én is közéjük… azok közé akik folyamatosan a hódításaikról hencegnek.
Vigyorogva megköszönöm neki, majd megvárom míg elmegy és beljebb lököm az ajtót, amely mögött a lány / nő / hölgy? Már vár rám. Láttam már filmekben hogy mi is szokott történni az ilyen helyeken de sohasem hozott lázba az ilyesmi, sőt, egyáltalán nem mozgatta meg a fantáziámat, emiatt zavarban is vagyok, nem tudom mit kellene csinálnom, de nem is kell, mivel… Ő ( maradjunk a hölgynél) önállósítja magát és behúz a szobába.
- Noel Jude vagyok, bármelyiken szólíthatsz. - felem a kérdésére a szokásos választ. Mindenkinek meghagyom a választási lehetőséget, aztán majd dönt aszerint, hogy melyik szimpatikusabb neki.
- Téged hogy hívnak? - remélem nem azt mondja, hogy Eperke vagy valami hasonló, mert akkor biztosan elnevetem magam, még akkor is ha jelenleg olyan ideges vagyok hogy nem tudnám megmondani a dobverő melyik végével kell a dobokat püfölni.
Hátrálni kezdek, mikor finoman tolni kezd és a tekintetem végig siklik rajta. Be kéne, hogy indítson bennem valami kémiai folyamatot a látványa, de ez elmarad… nem is lepődöm meg rajta, de azt észlelem, hogy egy nagyon szép hölgy társaságába kerültem.
- Gyönyörű vagy. - mondom ki amit gondolok, bár minden bizonnyal számtalan férfitól hallotta már ugyan ezt, vagy ennél sokkal cifrább és szebben kifejezett bókokat.
- Itt lehet kapni italt? - Attól máris jobban érezném magam azt hiszem. A fenébe, hogy minden lent maradt a többieknél, ahogy a bogyókra sem volt még időnk.
Leülök a fotelba amelyikből az előbb ő állt fel, bár az illem szerint neki kéne felajánlanom a helyet, de valószínűleg akkor csak jóízűen kinevetne.



Vissza az elejére Go down


avatar

Munkások
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• alicia vikander
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• táncos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
33

Noel & Lena - Are you... ?
Hétf. Feb. 19, 2018 6:02 pm

Noel & Lena


- Lena! – kiabálja valaki a nevemet. Kikukucskálok a szobámból.
Regina az. Felfelé mutogat a privát szobák felé, amit azt jelenti, igényt tartanak rám. Visszalépek a szobámba, belenézek a tükörbe, egy utolsót igazítok a hajamon és elindulok. A folyosón fel sem tűnik magassarkúm kopogása, akkora a sürgés-forgás a mai este. Teltház van, a lányok fent is dolgoznak, a privát szobák ajtói is folyamatosan nyílnak és csukódnak. Felérve a folyosóra az utolsó szobáig haladok, ami jelenleg az egyetlen üres a sok közül, de nemsokára ennek az ajtaja is cukva lesz. Belépek, a vakító lámpát lekapcsolom, helyébe halovány vörös fény lép, amint a kapcsoló melletti fekete pöcköt kezdem tekerni. Először kicsit feljebb tekerem, hogy a vendég ne essen orra a saját lábában, később lehet állítani rajta.
Az ajtót csak résnyire hagyom nyitva. Átmegyek a szoba túloldalára, helyet foglalok a fotelban. Szatén köntösömet szétnyitom, lábaimat keresztbe vetem. Kezeimet a karfán pihentetem, így dőlök hátra. Nem kell sokat várnom, hamarosan is lassan ugyan, de az ajtón lévő rés kitárul és egy fiatal, szőke fiú jelenik meg. Első pillanatban átjön a bizonytalansága, ehhez egy szót sem kell szólnia. Vajon van egyáltalán huszonegy éves, vagy csak annyinak hazudta magát?
Félrebiccentett fejjel mérem végig a küszöbön ácsorgó fiút. Ajkam féloldalas mosolyra húzódik. Kecses mozdulatokkal állok fel a vörös fotelből és néhány lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot. Megfogom a kezét és beljebb húzom. Háta mögé lépve csukom be az ajtót és fordítom el a kilincset.
- Gyere, ne félj – suttogom hátulról, egészen közel hajolva hozzá, hogy fogaimmal súroljam a fülét. Ügyes mozdulattal lépek elé. Ismét megfogom a kezét.
- Hogy szólíthatlak? – kérdezem közel húzva magamhoz. Könnyedén fordítok magunkon, így már én vagyok háttal az ajtónak. A fotel felé kezdem tolni, de csak óvatos, finom mozdulatokkal. Látom rajta, hogy ideges. Nem szeretném, ha teljesen kiborulna.
Folyamatosan az arcát fürkészem. Látom rajta valami határozatlanságot, amit nem tudok megfogalmazni. Gátlás talán? Lehet. Félelem? Az is lehet. Az első alkalom, hogy ilyen közel kerül egy nőhöz? Ez szinte egészen biztos. Önszántából jött egyáltalán ide, vagy néhány barátja gondolta úgy, hogy ennyi idősen nem ártana már nő közelébe kerülnie? Utóbbira szavaznék. Az itt eltöltött éveim alatt túlságosan kiismertem az embereket. Elég csupán az arcukat figyelnem és máris tudom, mit csináljak. Tudom, mit akarnak, tudom, mire vágynak. Egy pillantásból le lehet szűrni mindent. Ahogy néznek, elárjulja, milyen emberek, a testbeszédük meg még annál is többet. Általában, ahogy hozzájuk érek, érzem a bőrük forróságát, de ennél a fiúnál közel sem ilyen egyszerű a dolog. A bőre hideg. a tekintete egyik olyanhoz sem hasonlítható, mint amilyet már korábban láttam. Sok férfi megfordult már ebben a szobában, fiatalabbak és idősebbek is, de most úgy érzem, falba ütköztem. Még nem volt olyan, hogy ne tudtam volna megmondani, mit akar a vendég, egészen mostanáig. Vagy talán a fiú se tudja, mit akar?



Noel szívecske   • 460 •
Vissza az elejére Go down
Re: Noel & Lena - Are you... ?
Vissza az elejére Go down
 
Noel & Lena - Are you... ?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Brooklyn :: Szórakozó helyek-
Ugrás: