Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 9:10 pm

Alexander Burns
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 9:06 pm

Dorian x Jake - Lester brothers fight
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 8:48 pm

Dorian & Becks - New deal, new association
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 8:36 pm

Tessa & Jamie - The mirror and me
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Today at 6:39 pm

Lyn & Ben ~ when we were young
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Benjamin Henson Today at 6:39 pm

Ella & Owen - It's a long way back
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 4:55 pm

Archiválást kérek!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ella Cavanaugh Today at 3:22 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:05 pm

Ki van itt?

Adam Royal, Adriana Lane, Alexander Burns, Alexander Rhys, Annie Johnson, Benjamin Henson, Charlie Weston, Dorian J. Lester, Genevieve Wells, Jason Morens, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Paige Collin, Raelyn J. Winters, Raya Sunshine Jones, Sylvia Juel, Tessa Wilson, Yasmine Bailey

Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 19 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Dave&&Sarah - No need for help,Doc .
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
▿Amber Heard▿
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• Hooker, right case neurologist resident
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
99

Re: Dave&&Sarah - No need for help,Doc .
Yesterday at 1:28 am



Dave&&Sarah
""BELIEVE THAT LIFE IS WORTH LIVING AND YOUR BELIEF WILL HELP CREATE THE FACT.."

Rühelltem az orvosokat ,ez alól a szépfiú sem volt kivétel. Aki franc se tudja miért ,de mosolyog. Legszívesebben képen törölném amiért ilyen jól mulat rajtam ,de hamar rájövök hogy talán a saját módszeremet alkalmazza rajtam. Mi a fene ?  Egy apró grimasz ül ki az arcomra ,és a kezeimet kezdem el nézni. Kiskoromtól kezdve utáltam az orvosokat ,mikor a nevelő szüleim elhoztak a nevelőintézetből első dolguk volt hogy orvoshoz vigyenek. Már akkor sem volt szimpatikus ez a steril megközelítés ,amit képviselt az egész. De az "apám" szívsebész volt így elejét is vette a dolognak hogy a lehető legjobb orvosok vizsgáljanak ki. De nem puszta jó indulatból,egyszerűen csak azért ha mégis netalán tán ,valami bajom van betudjanak cserélni egy másik gyerekre.  Emlékszem hogy meg voltam rémülve az orvosoktól és arra a bizonyos beszélgetésre is ,amit végighallgattam amíg ,az akkor még alig ismert szüleimre várakoztam kint .  Az ajtó nem zárult rendesen ,így résnyire nyitva maradt ,nekem pedig lehetőségem nyílt végighallgatni mindazt amit mondanak rólam.
-  A gyermek alig mondható tökéletesnek ,Mckay . Nem is értem hogy ,fordult meg a fejetekben hogy arról a helyről elhozzatok egy gyereket ,mindenki jól tudja hogy a St .Clair's-ben csak korcsok vannak semmi mások .­- ez voltam én egy korcs ,akárhogy is nézzük a dokinak valamelyest igaza volt hisz,fogalmam sem volt ki vagyok,és valamiért a szüleim is megváltak tőlem. Bár ezt valamilyen rejtélyes oknál fogva soha ne fejtettem meg hogy miért. Tíz éves voltam amikor a Mckay házba kerültem , nem mondanám  végtelenül rossznak a nevelő szüleimet ,de a legjobbaknak sem. Sajnos azon lényemet ,amit az árvaházban úgy szerettem magamban el kellett nyomnom ,ez pedig a kedvesség és az együttérzés volt. Vagy egyáltalán bármi olyan érzelem ,ami jó. Erre tanított az " apám" hisz,mire felnőtté váltam saját képére akart formálni és orvost faragni belőlem. Mindehhez szükségem volt ,egy jó adag érzelemmentességre még egy ilyen korcsnak is mint nekem. Szóval ez volt az,ami annyira irritált ha az orvosokra néztem ,nem a segítséget láttam bennük hanem csak egy olyan embert aki ,dolga végeztével tovább lép rajtad ,mintha csak egy cafat hús lennél. Mert valójában ez volt a dolguk .
Arcomra csak egy gúnyos mosoly ül ki ,s próbálom az egészet a helyén kezelni hogy,tényleg ne tenyereljem képen . Mégis mi a bánatnak örül ez ennyire ? Fújtatok egyet dühösen a szavak hallatán ,tudtam mi bajom van nem kell semmilyen vizsgálat ráadásul csak egy aláírásába kerülne az egész ,miért nem írja alá azt a rohadt papírt ?
- Igen ,jól tudom . De Nem akarom hogy megvizsgáljanak .- jelentem ki magabiztosan és folytatom.-Túl adagoltam magam ezen nem hiszem hogy ,bármit is kéne vizsgálni .- rázom a fejemet ,és egyre frusztráltabb leszek ahogy a kartonomat olvasgatja. Nem elég hogy beküldték hozzám azt a nőt is ,még ez is kérdezősködik ? Meg áll az eszem ,ezeknek nincs jobb dolguk ?
- Négy éve .- vágom rá egyszerűen a választ .  Türelmetlenül marcangolni kezdem kezeim közt a paplant ,miközben ránézek .- Tisztában vagyok a tolerancia szintemmel ,viszont az utolsó adagomat  vénásan vittem be . Ami kicsit felborította az egészet . - magyarázom  a lehető meggyőzőbben ,mert szinte látom a pasin hogy Őt nem abból a fából faragták mint az összes többit .
- Na ,jó .-sóhajtok végül.- Mennyit akar ?  - kertelés nélkül teszem fel neki a kérést ,ha kell a világ összes pénzét odaadom neki ,csak ne kelljen itt dekkolnom . Az egy dolog hogy ,Remington keze megint el fog járni ,de azt már  nehezebben viseltem el hogy ,egyre több emlék tör rám amit az évek alatt eltüntettem a süllyesztőbe ,és most megint itt vannak.

                                           Hatefuck

Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• Matt Czuchry
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• trauma surgeon
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
6

Re: Dave&&Sarah - No need for help,Doc .
Csüt. Feb. 15, 2018 1:16 am
Sarah and Dave
"Doctors are great – as long as you don't need them."

A traumatológián az elmúlt napok sem teltek el eseménytelenül. Tömegbaleset a belvárosban, lövöldözés a metróban, sérült terhes nő, családi perpatvar, ami késdobálással végződött, illetve kokainfüggő prostituált, akit túladagolással hoztak be. Sok-sok sérült, belső vérzés, nyílt törés, és a többi, a baleseti osztály dolgozói azonban szerintem egy emberként egyetértenének abban, hogy mind közül a legutóbbi eset hagyta bennük a legmélyebb nyomot. Nem az eset súlyossága volt a probléma. Úgy hozták be, ahogy a legtöbb hasonló túladagolást, eszméletlenül, rohamtól rázkódva, tág pupillákkal, ebben még nem volt semmi különös. Gyomormosás után kapott antidepresszánst, benzodiazepint, illetve vérnyomáscsökkentőket, és hamar túl volt a veszélyen, úgy tűnt, nem lesz vele sok gond. Ám amióta az ifjú hölgy, Sarah Adler magához tért, gondosan tesz róla, hogy valamennyi gyakornokom és rezidensem rettegve közelítse meg a 202-es kórtermet. De hát szegénykéim, annyira érzékeny lelkűek, hogy hihetetlen, pedig ebben a szakmában bizony ez nagy hátrány. Meg kell erősödniük, vastagabb bőrt növeszteni, vagy ilyesmi. Azért vannak itt, hogy a munkájukat végezzék, és tanuljanak, a páciens akármennyire lehetetlenül is viselkedik. Az ő dolguk mindent rendben tartani, felügyelni a betegeket, elhárítani a kisebb felmerülő problémákat, miközben a szakorvosok foglalkoznak a sürgősebb ügyekkel. De hogy a fenébe végezzem a dolgomat, ha a beosztottaim fél óránként váltva egymást, remegve panaszkodnak arról, hogy a nő nem működik együtt velük? Szánalom. Ennyire azért nem lehet szörnyű a helyzet. Miután a legutóbbi megbízottamat magamhoz hívatom, és rákérdezek, hogy elvégezte-e a kért vizsgálatokat, dadogva kezd nekem magyarázkodni, hogy de de de... a hölgy így meg úgy. Ez már tényleg nevetséges. Kikapom a kezéből a kórlapot, aztán sóhajtok.
- Jól van, akkor majd én megcsinálom! – indulok is meg a folyosón. Hihetetlen. Gyakornok korom óta nem kellett ilyen vizsgálatokkal bíbelődnöm, de ha nincs más, akit beküldhetnék az oroszlán barlangjába... Még mindig a kartont nézegetem, miközben belépek a szobába. Próbálom gyorsan átfutni, mi is az, ami kimaradt, milyen ellenőrzéseket kell még elvégezni.
- Jó napot, Miss Adler. Dr. Connor vagyok – pillantok fel végül a nőre, majd először csak megállok az ágya végénél, a kórlapot a hasamnak támasztva, és elmosolyodva vonom fel a szemöldökömet, mintha a tekintetem azt kérdezné: na mi újság? A választ pedig meg is kapom gyönyörűen gúnyba és türelmetlenségbe csomagolva, de a stílusa engem nem riaszt el. Még mindig mosolyogva megyek közelebb, aztán helyet foglalok az ágy mellett elhelyezett fotelben, és feldobom a lábaimat az egyik közeli székre. Csak lazán. Ha ez a nő azt hiszi, hogy engem is olyan könnyen kihozhat a sodromból, mint az újoncaimat, akkor nagyon melléfogott. Minden porcikám azt sugallja, hogy teljesen higgadt vagyok, a monológja pedig inkább szórakoztat, mint hogy bosszantana.
- Tudja, az a helyzet, Sarah... Ugye szólíthatom Sarahnak? Tehát az a helyzet, hogy vannak bizonyos szabályaink, és addig nem engedhetem el, amíg minden vizsgálatot el nem végeztünk. Szóval valahányszor megakadályozza az orvosokat abban, hogy végezzék a dolgukat, csak a saját itt tartózkodását húzza el még egy kicsivel – vonom meg a vállam, aztán, ha már így kényelembe helyeztem magam, nyugodtan végigolvasom végre a kórlapot.
- Meg tudja mondani, mióta fogyaszt kokaint? - érdeklődöm közben csak úgy mellékesen. A kérdés azonban leginkább arra szolgál, hogy kipuhatolózzam, mégis mennyire jártas már ennek a káros szenvedélynek az élvezésében. Ha tényleg nem az volt a cél, hogy megölje magát, mi lehetett annak az oka, hogy ennyire mellélőtt a mennyiséggel?

Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
▿Amber Heard▿
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
24
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• Hooker, right case neurologist resident
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
99

Dave&&Sarah - No need for help,Doc .
Szer. Feb. 14, 2018 6:33 pm



Dave& Sarah
"Believe that life is worth living and your belief will help create the fact.
"

A határok feszegetése mindig része volt az életemnek ,viszont az már annyira nem tűnt murisnak amikor ezzel nagy árat fizetek. Nos ,ha túl adagolod magad akkor az életeddel perkálsz. Persze nem volt ekkora szerencsém ,hisz a kórház túlbuzgó dolgozói megmentették az életemet . Félreértés ne essék nem akartam öngyilkos lenni ,habár itt körülöttem mindenki ezt hiszi. Nem véletlen küldtek be hozzám a minap egy gógyi doktort is. Sokat nem értek vele hisz ugyanolyan elcseszett vagyok mint előtte. Ezen nem tud segíteni egy orvos vagy egy pszichológus legfeljebb akkor  ha igen nagy hatalma van  New York "alvilága" felett ,de ez igen csak érdekes lett volna . Ebben a pár napban hét darab orvos járt bent nálam ,mindannyian jöttek a hülyeségükkel hogy,milyen szakorvos és hogy Ő éppen mit vizsgál rajtam. Sóhajtozva hallgattam végig mindet ,ha nem szólaltam meg általában előbb elmentek . Míg én azon voltam hogy megfejtsem mégis mi a francért tepernek ennyire egy ,senkiházi kurváért addig ők azon voltak hogy engem fejtsenek meg .  Több és kevesebb sikerrel mint azt várták. Rendkívül idegesítő tudtam lenni ,és ezt a tehetségemet a kórházban is kamatoztattam ,csak hogy minél előbb elengedjenek. Nem akartam tovább itt lenni ,igaz  nagyon kimerültnek éreztem magamat ,és a közérzetem se volt túl jó ,de nálam ez már megszokott volt . Nem kell itt nekem az okoskodásuk.
Előétel:
- Ms. Adler csak akkor tudunk segíteni magának ha együttműködő! - határozott hang viszont a kiállása nem éppen ezt sugallta . És túl fiatal is. Ördögi vigyor kunkorodik az arcomra ,imádtam az ilyen kis hamvas fiúkat kikészíteni. - Akkor mit szólna hozzá ha felírna nekem pár antidepresszáns és elengedne. Hálám jeléül ...- kezdek bele ,miközben az ajkaimat birizgálom.-  Mit szeret ? Esetleg anál vagy orál ? Vagy még szűz ? - bólintóm oldalra a fejemet ,az arca mindent elárult . Nos ,Dr. hogy is hívják pelyhespuhi  érzelmeivel dacolva elhagyta a szobámat ,én pedig megint csak kitéptem magamból az infúziót .
Főétel :
- Ms . Adler Csak akkor ..-kezdődik újra elölről ,de kezd nekem tetszeni ez a Miss dolog ,lehet megkérem hogy ,inkább szólítsanak Miss Daisynek . Hol a sofőröm ?  Egy nőt küldtek ,erőteljes határozott kisugárzása ,betölti az egész szobát ,de ha élni akarok egy elcsépelt mondással "a szem a lélek tükre" . Nos ,ennek a nőnek sem volt tiszta a tekintette . Íriszeibe  olyan viharok dúltak ami túl nőtt rajta ,jól ismertem ezt.  De most nincs helye az együtt érzésnek csak menjen a közelemből . Nem kell a segítsége .
- Igen ,igen tudom ..ha nem működőm együtt nem tudnak segíteni . Mily meglepő az előző orvos is ezt mondta ...- rázom a fejem méltatlankodva ,erre csak keresztbe fonja a karjait maga előtt .  Ha elzárkózni próbál ,már rég késő a veséjébe láttam .
- Mit szólna hozzá ,ha inkább maga is a saját problémájával foglalkozna ..-bökök felé az egyik ujjammal.- Tudja mit mondok ,maga csak azért lett orvos hogy ne a saját problémáival kelljen foglalkoznia, igaz ? - kérdem tőle gúnyosan ,majd rátapintok a lényegre.- Tudja a férfiak ilyenek ,nem bírnak a farkukkal ,de ez nem a maga hibája kedvesem . Nap mint nap feküdtem össze   házas férfiakkal ....lehet az öné is köztük volt ! - a nőt szerintem nem sok választotta el attól hogy,felpofozzon . Alapjába véve soha nem szándékoztam bántani az embereket. De  még mindig csak egy volt a lényeg hogy ,elhagyjam a kórházat.
Desszert:
Már -már izgalommal tölt el hogy kit küldenek be ma ,hogy előrébb haladjanak velem . Tehetségem volt az emberekbe belelátni ,így nem volt nehéz rátapintani a fájó pontokra ,majd jó alaposan megdolgozni azt. Gonosz lennék ? Lehet . De nem maradhattam itt ,így is túl sokáig lógattam a lábamat.
Ahogy kinyílik az ajtó ,nem  is tudom mire számítottam ,de biztos nem egy jó képű férfira . Zavartan  figyelemmel követem őt ,ugyanúgy a kezében szorongatja a kartonomat ahogy az összes többi. Valószinű Ő is azért jött hogy ,az állapotomról érdeklődjön ,amit már rajta kivül több százan megtettek. Ennyire nagy dolog volt ha valaki túladagolja magát ? Igen ,minden biznnyal igen ,ha azt feltételezik hogy,öngyilkosságot követttem el.
Lazán kényelmesdem el az ágyban ,míg  alaposan végigmérem őt és amíg nem figyel elismerően bólogatok egyet. Ha nem ilyen helyzetben lennénk már biztos alattam lenne ,vagy Ő felettem . De most elsődleges célom az volt hogy tőle is megszabaduljak.
- Jó reggelt doktor szexi . Miben segíthetek ? - kérdem tőle játékosan ,majd folytatom.- A szokásos kérdések ? Na ,akkor most figyeljen . -a hatás kedvéért szünetet tartok   és színésziesen sóhajtok egyet.-  Kicsattanok az életerőtől ,nem akartam öngyilkos  lenni ,engedjenek haza ! - hadarom el a szavakat katonás sorrendben felsorolva.
- Vagy ha nem kénytelen leszek a maga idegeire is rámenni ,és annak nem fog annyira örülni higgye el nekem ! Szóval legyen jó fiú ,és írjon fel pár gyógyszer ,amitől elhiszem hogy jobban leszek aztán engedjen utamra . Hosszú és fényes jövő áll előttem nem pazarolhatom ,ezeket a csodás éveket amiket még kurvaként töltök.- magyarázom neki szemrebbenés nélkül.



Vissza az elejére Go down
Re: Dave&&Sarah - No need for help,Doc .
Vissza az elejére Go down
 
Dave&&Sarah - No need for help,Doc .
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Random
» Sarah Nelson
» Dave & Jo - Száguldás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: