A szakadó hóesés egyáltalán nem volt meglepő a decemberi, átlagos, svéd időjáráshoz képest. A kocsiban ülő férfi jólesően dúdolászva hallgatta a lágyan morajló motor zörejét, mely igazán erőlködött, hogy kellemesen meleget csináljon ebben a hűvös téli éjszakában. Karácsony volt, szenteste, és mint már megszokott, most is hazafelé igyekezett. Fél éve nem látta a családját, ami egyrészről fájón érintette, másrészről pedig eltöltötte a már jól megszokott megfelelési kényszerrel, melyet mindig akkor érzett a legintenzívebben, mikor hazament látogatóba. A szülei már évekkel ezelőtt visszaköltöztek Svédországba, megunták az amerikai álmot, és apjának betegsége is inkább azt döntést erősítette meg mindenkiben, hogy a hegyek, a jó levegő lesz az, ami majd meghozza számára az oly nagyon várt gyógyulást. És bár Björn nem hitt az ilyen tündérmesékben, sem a gyógyfüvek gyógyító erejében, abban biztos volt, hogy Svédország volt családja számára az otthon, az igazi, és ez annyi plusz energiát adott a mindennapokhoz, hogy a bánat és betegség ellenére is mosolyt csalt minden családtagja arcára.
Kivéve persze az övére.
Nem szerette, hogy az apja farmot vásárolt, hogy idős korára akart remeteként élni, eldugva két falu között valami hegy lábánál. Nehézkes volt számára egyrészt a hazajutás, másrészről, nem hitte, hogy anyja a farmon való gazdálkodást örömmel csinálja, még akkor se, ha mindig mosolyogva beszélt a ház körüli teendőkről. Apja nem tudta már ellátni a fontos feladatokat, így a családja még otthon maradt tagjaira maradt mindennemű házimunka, ez pedig igazán embert próbáló feladat volt, már ha az ember fia azt szerette volna elérni, hogy mindent önerőből teremtsen elő.
De a legbosszantóbb és legfájóbb mégis az volt a férfi számára, hogy az üzlet miatt kénytelen volt Amerikában maradni és így kevesebb ideje jutott azokra, akiket mindenkinél jobban szeretett. A gondolat hatására hangosan felsóhajtott, majd lágy dobolással kezdte el ujját mozgatni a kormányon. Tekintete egy pillanatra az útról a mellette lévő ülésre vándorolt, majd kissé lebiggyedő szájjal vette tudomásul, hogy a mellette lévő lány az igazak álmát alussza. Fél éve keltek egybe és most mégis a világ legnagyobb hazugságát készül előadni. Mollyt még egy szórakozóhelyen ismerte meg, és nagyon hamar jóba lettek. És ami ennél is fontosabb, mind a kettejüknek volt valami piszkos titka. Björnné az, hogy nem a lányokhoz vonzódott, Mollyé pedig az a bizonyos zöld kártya. Tökéletes üzletnek tűnt egészen addig, míg anyjáék a fejükbe nem vették, hogy szeretnék megismerni azt a nőt, akit egy szem fiuk oly sokáig rejtegetett, és aki elég különleges volt ahhoz, hogy olyan hamar elvegye, anélkül, hogy meghívta volna őket és az anyja kiélhette volna esküvőkhöz való vonzódását. És ami mindennél rosszabb volt, és amit eddig nem bírt még elmondani a lánynak - holott szinte könyörögve kérte arra, hogy kísérje el - hogy otthon nem csak a közös karácsonyozás vár majd rájuk, hanem egy egyházi szertartás is, hogy isten szent színe előtt is megpecsételjék "szerelmüket"...