Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Miss Troublemaker~Raven&Dana
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Raven McCoy Today at 12:05 pm

Audrey x Gale x Madelaine - Family affair
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Audrey N. Emerson Today at 11:55 am

Hiányzásnapló
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Yesterday at 11:48 pm

Ella & Owen - It's a long way back
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Yesterday at 9:57 pm

Max&Athena - All Of The Stars
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Athena Williams Yesterday at 8:47 pm

Theo J. McCarthy
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nora Weston Yesterday at 6:42 pm

Noel & Lena - Are you... ?
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lena Caldwell Yesterday at 5:44 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 5:31 pm

Ki van itt?

Alexander Burns, Athena Williams, Audrey N. Emerson, Chase Winkler, Cherry Sullivan, Isabelle Davis, Kayline Prescott, Lily Harper, Madelaine Riggs, Max Turner, Raven McCoy, Sarah R. Adler, Tiana Cranshaw

Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 From a whisper to a scream • Eileen&Madelaine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
50

Re: From a whisper to a scream • Eileen&Madelaine
Szer. Feb. 21, 2018 12:26 am


We are like a snowflake; all different in our own beautiful way.

EILEEN & MADELAINE

Tapasztalatból állíthatom, hogy egy a hétköznapjaink rutinjaiból kiforgató történés az életünk több területére is kihatással lehet. Minden egyes mozzanat, befogadott és emlékbe ivódott kép, a rengeteg érzelmi impulzus és maga a tragédia. Ha egyszer részesévé válunk ennek a közel sem szerencsés eseménysorozatnak, már képtelenek vagyunk ugyanúgy gondolkozni, mint azelőtt. Ahogyan az akkor eggyé vált percek, úgy jó magunk is hátrahagyunk egy darabot magunkból, melynek hiányként éljük meg hatását a továbbiakban. Vele változunk, hozzá alkalmazkodunk és töltődünk belőle. Visszatérünk hozzá, hogy valóságossá tegyük újra és újra, miközben a háttérben csak gyengébbé válunk általa. Bárcsak ilyen esetekben félretehetnénk érzéseinket/gondolatainkat, hogy megússzuk a további kellemetlenségeket. Mindez lehetetlensége viszont abból fakad, hogyha már ilyen erővel rendelkezünk emócióink felett, úgy a pozitívabb töltetű történésekkel is hasonlóképpen kellene eljárnunk. A mérlegelv itt sem húzódik háttérbe, hanem a tudatunkba vési, hogyha akár képességeink által enyhíthetnénk a történések súlyát, úgy a kellemesebb élményekből veszítenénk ugyanannyi darabot. Ezen gondolatok pusztán kitalációként funkcionálnak, a valóság ennél sokkal szerteágazóbb és közel sem könnyebb. Jelenünkben a múlt démonjaival kell megküzdenünk és amíg felül nem kerekedünk rajtuk, addig szükségét érezzük, hogy beletörődjünk érzéseink teljes kiforgatásába és az emlékek ismétlődő felidézésébe.
Eileen balesetének körülményei mostanra már világossá váltak előttem is. Elődjeim szakmai értékelését átolvasva válok magam is felszínesen jövőbeli páciensem életévé és remélhetőleg haladásunk alkalmával a segítségévé is. Amíg egyedül vagyok, többször is belemerülök a kartonjába és átfutom az iratokon lévő információk tömkelegét, azonban csak részleteiben raktározom el az adatokat. Ahogyan mindig is, most sem vágyom meghazudtolni magamat és azt az elvemet, hogy kevés információt veszek magamhoz, a többit pedig személyes beszélgetések során szeretném elsajátítani.
Eileen a leírtak alapján barátságos lánynak tűnik. A sportok és a téli évszak szerelmese, nem mellesleg figyelme nem csak saját magára, de a környezetére is ugyanolyan mértékben koncentrálódik. Már csak ezeket figyelembe véve sem túlságosan boldogítóak az ezek után leírtak, melyek a jelenlegi állapotát foglalják össze. Félelmetes, hogy elég egy másodperc és az adott személy élete ismeretlenné, többnyire elfogadhatatlanná válik a különböző sérülések csomagolása alatt. Mégis túlságosan kevés és közel sem összetettek azok az információk, melyeket a lapra véstek. Biztos vagyok benne, hogy a távolságtartó és a csendes jelzőkön kívül több lakozik ebben a lányban.
Egy formális bemutatkozás keretein belül ismerem meg kísérőjét, ezek után viszont nem szeretném tovább rabolni Eileen kezelésének idejét, így őt is üdvözölve invitálom be irodám falai közé, majd hagyom, hogy kezdetben a saját elképzelései szerint fedezze fel annak berendezését. Jómagam a megszokott kényelmet választom, a lányt viszont ezután sem hagyom egy másodperce sem figyelmen kívül. Pár információt osztok csak meg vele, ami leginkább az együtt töltött időtartamokat határozza meg, és leginkább kezdeti bemelegítésnek szánom, mintsem beszédtéma fontosságúnak. Miután úgy veszem észre, hogy ezen információkat magában elraktározza, máris egy kérdéssel fordul hozzám, mely leginkább az előbbi felajánlásom alapjából merül fel. - Ha neked úgy kényelmesebb, részemről semmi akadálya. - halovány mosollyal egészítem ki válaszadásom körülményeit, tekintetem pedig akaratlanul is a kezeim fogságában őrzött tartóra siklik.
- Igen, jól gondolod. Mindkettőnknek egyszerűbb lesz a későbbiekben, ha most még kezdésként tisztázunk pár dolgot, és bevallom neked, elolvastam minden rólad szóló információt, de mint tudjuk ezek csak olyan információk, amiket más értékelése formált. Jobb szeretném, hogyha a saját elképzeléseink szerint haladnánk, teljesen tiszta lappal. - foglalom össze egyszerűen az általam szerencsésebbnek vélt verziót, ezután viszont véglegesen neki szentelem figyelmemet. - Mielőtt azonban belekezdenénk ebbe, mesélj nekem, hogy érzed magad most? Mennyiben segítettek neked az előző alkalmak? - egyszerű kérdésnek tűnnek, mégis az emberek akkor fagynak le leginkább, mikor a hogylétük felől érdeklődnek. Semmi sem nehezebb, mint megfogalmazni jelenlegi állapotunk anélkül, hogy ne tűnnénk szűkszavúnak, ugyanakkor igazságtartalma megfelelően ábrázolja a bennünk zajló érzelmeket. A többség nem szeret magáról beszélni, azt pedig főleg nem viseli el, hogyha az egyszerű válaszadás helyett kérdések tömkelege zúdul a nyakába, mely még több érzelmi felismerést von maga után. Talán ebből a hibából fakadóan intézzük el csak pár szavakban a minket érintő dolgokat és nyújtjuk a másiknak válaszként, annak a reményében, hogy elfogadja azt. Eileen esetében valahol a több információ lenne szerencsésebb, ennek ellenére nem fogom erőltetni, hogyha éppenséggel egy-két szóban adja tudomásomra a válaszát.




Vissza az elejére Go down


avatar

Diákok
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lili Reinhart
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
18
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
104

Re: From a whisper to a scream • Eileen&Madelaine
Hétf. Feb. 19, 2018 3:30 pm

Dr. Riggs & Eileen
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Kezdődik minden elölről, avagy az új pszichológus esete

Egy év és egy hónap. Ennyi idő telt el a baleset óta, ennyi ideje vagyok árva. Volt egy pszichológusom, nem én választottam őt, igazából nem is várom el senkitől, hogy én választhassam ki, hogy mit akarok, ki kezeljen. Nem értek a dologhoz és talán jobb is ha nem szólok bele a dologba, mert aki idősebb, az jobban átlátja az ilyen dolgokat, ezt én is nagyon jól tudom, mégis oda jutottunk, hogy Dr. Hale vélhetően nem volt ideális választás számomra. Lehet, hogy a bácsikám és ő keveredtek konfliktusba, mert Noreen is meg én is láttuk, hogy mintha alakult volna köztük valami. Az is lehet, hogy pont emiatt az alakuló valami miatt kellett meghozni ezt a döntést, mindenesetre bárhogy is történt én nem örülök neki. Egy év hosszú idő és mégsem volt elég arra, hogy sikerüljön feldolgoznom a tényt, hogy egyedül maradtam. Hiába van itt Noreen meg Liam bácsi, hiába hozott össze a sors újra a régi legjobb barátommal, attól még mindig úgy érzem, hogy nem sikerült igazán beilleszkednem. Ez a város túlságosan más mint Kansas, és túl sok volt az életemben a változás egyszerre.
A legjobb dolog az volt, mikor Dr. Hale-nek sikerült elérnie, hogy ismételten elkezdjek rajzolni, mert igen, azzal is bajok voltak egy idő után. Nyáron, amikor mindenki elment nyaralni a családjával, akkor kezdtem egyre jobban érezni a hiányukat és hiába volt körülöttem rengeteg inspiráló hely, tárgy vagy személy, egyszerűen képtelen voltam kezembe venni a ceruzát. Önmagam ellen tiltakoztam, ismét rám tört az érzés, hogy az én hibám és azzal büntettem magam, hogy nem rajzolok, megfosztottam magam a legmegnyugtatóbb örömforrásomtól. Augusztusban sikerült pontot tennünk ennek az ügynek a végére azzal, hogy adott nekem egy feladatot és emiatt úgy éreztem, hogy talán ismét megtalálhatom az én kis világomat, amit a rajzaimmal létrehozok. Nehezen álltam neki a dolognak, de aztán megtaláltam a tökéletes személyt hozzá és egyszer csak ott találtam magam az asztalomnál, előttem a rajzfüzet és az olajpasztell készletem. Nem mondtam sem a bácsikámnak, sem Dr. Halenek, sem senki másnak, hogy miközben a kapott visszazökkentő kis feladatomon dolgoztam, akkor anya és apa visszatalált hozzám. Eleinte nem értettem a dolgot ijesztő volt kicsit és para, de mégis megnyugtató, hogy hallhatom a hangjukat. Baj lenne velem? Lehet, hogy megőrültem? Nem akarom tudni a választ ezekre a kérdésekre, mert olyan jó érzés, hogy itt vannak még velem és olyan sok idő telt el a baleset és az a bizonyos pillanat között. Nem szeretném őket újra elveszíteni és nekem nem is baj az, hogy itt vannak velem, mert amúgy is csak néha bukkannak fel, nem állandóan.
Liam bácsi mondta, hogy elvisz ma az új pszichológushoz. Állítása szerint elég rendesen utánajárt a dolognak, hogy kihez is vigyen, rendesen kikérte valami orvosok véleményét, legalábbis ő valami ilyesmiről beszél nekem út közben, én meg annyira nem figyelek rá. Tudom, hogy mi lesz, tudom, hogy elölről fogjuk kezdeni az egészet, mert Dr. Halenek nem sikerült nálam elérni azt az igazán nagy áttörést és a kartonomból nem ismerhet meg úgy az új doki, mintha az elejétől kezdve hozzá jártam volna. Megérkezésünkkor mint kiderül, ő nyit ajtót. Nem hallgatózom, amíg a bácsikámmal egyezteti a dolgokat, csak annyit hallok, amennyi megüti a fülemet, általános dolgokról beszélnek, például arról, hogy mikorra jöjjön értem.
- Én Eileen vagyok, de ezt úgyis tudja - mutatkozok be én is a formalitás végett. Heti három alkalom, az időpontokat hallva megnyugszom, gondolom a bácsikám egyeztette vele, hogy mikor nem érek rá az előkészítők miatt, kicsit izgultam, hogy esetleg ütközne valamelyikkel. Körül nézek az irodában és végül az egyik fotelben foglalok helyet. - Ülhetek törökülésben? Leveszem a hozzá a cipőm, ha muszáj, bár szerintem nem koszos - kérdezem és válaszától függ, hogy hogyan is ülök a továbbiakban. - Nem tudom mit olvasott az előző kartonomban, de gondolom szeretné elölről kezdeni az egészet - nyelek idegesen, mert tudom, hogy ez azt jelenti, hogy megint a balesettel kezdjük, azaz újra fel kell elevenítenem a történteket.

Zenécske   ••     ©️


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



I  hear
these voices


but I am
not crazy.


Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
50

From a whisper to a scream • Eileen&Madelaine
Kedd Feb. 13, 2018 4:55 pm


We are like a snowflake; all different in our own beautiful way.

EILEEN & MADELAINE

Múltidézés - vagy másnéven nosztalgia. Így hívjuk azon emlékek összességét, melyek a múltunk alapját képezik. Olyan események sorozatát foglalja magába ez az egyszerű, mégis sokat jelentő szó, amik pozitív avagy negatív irányba formálták személyiségünket az eltelt évek alatt. Legtöbbjükre szívesen emlékszünk vissza, míg másokra kevésbé. Ezért esünk sokan abba a hibába, hogy a jelenünk helyett a múltunk édesebb szeleteire emlékszünk és a kellemesebb részekbe kapaszkodunk, hiszen szembenézni a jelen problémáival mindig nehezebbnek bizonyult, mint elmélyedni egy már megtörtént szituáció körülményeibe és megteremteni ezáltal azt a harmóniát, ami kevésbé billent ki lelkünk egyensúlyából. Habár mindennapjaink során többször is alkalmunk nyílik felidézni múltunk történéseit, néhányan azt kívánjuk, bár létezne egy olyan gép, mely végképp eltörli a rosszat. Kötődjön az eseményhez, vagy személyhez. Mert ahogyan a jó dolgok képesek kényelmes biztonságba burkolni egy nehéz nap után, úgy a rosszak váratlan pillanatokban zökkentenek ki békés közegünkből, megkeserítve életünket ezzel.
Eileen esete nem a nyugodtság köré épül fel, és saját maga sem tűnik egyszerűnek. Egy baleset önmagában képes lerombolni egy elképzelt jövő lehetőségét, de még ha ez veszteségekkel is párosul, akkor kész van a tökéletes egyvelege a következményekből származó traumának, melyen önerőből lehetetlennek tűnik túllendülni. Eileen túlságosan fiatal, nem mellesleg mélyen a társadalmi normák és a velejáró történések középpontjában létezik, amelyek már önmagukban nem egyszerűsítik meg egy ember életét. Ehhez még hozzáadjuk az új közeget, ismeretségeket és a dolog annyira összetett és nehezen kezelhető lesz, amit az ő korában muszáj külső segítséggel megállítani. Valahol ezért is éreztem jónak, hogy a bácsikája szervezésével eltalált hozzám, hiszen így alkalmam nyílik jobban megismerni őt, és együttes erővel kitalálni miképp és hogyan tovább. Könnyen lehet, hogy egyes részletei beszélgetésünknek már a hatáskörömön kívül fognak esni, de mindezt igyekszem megfontoltan kezelni és csak a megszabott határokon belül maradni. Lényegesnek érzem, hogy a saját verzióját meghallgassam és ezáltal építsük fel azt az idővonalat, ami miatt felmerülhettek a jelenben lévő problémái. Analizáló természetemből fakadóan minden egyes történést jobbnak láttam többször is körüljárni, és az összes oldalát figyelembe venni. Visszatérni a kezdetekhez nem lesz egyszerű vagy éppenséggel jó érzés, de ha valahonnan indulni szeretnénk, akkor azt nem tehetjük a közepéről.
Evan távollétében a papírmunka és a szervezés oroszlán része rám maradt, így a lánnyal való találkozásom előtti egy órában ezzel ütöm el az időmet, de minduntalan a kezem ügyébe akad az előző lakhelyéről továbbított aktája. Kevés alkalmat foglal magába, de érdekes látni miképpen igyekeztek vele kialakítani egy bizalmasabb kapcsolatot úgy, hogy szinte szemmel láthatóan csak mélyítették ezáltal a távolságot. Nem állítom, hogy a saját módszerem minden embernél megállja a helyét, de ha észreveszem azt, hogy képesek vagyunk ezen az úton tovább haladni akadályok nélkül, akkor én sem forgatom ki tapasztalataimat önmagunkból. Az ismerősebb mindig kényelmesebbnek tűnik, és megbízhatóbbnak, mint az ellenkezője.
Annyira elmerülök a papírok sokaságában, hogy már csak akkor eszmélek fel, mikor a vendégek jöttét jelző fény felvillan irodám falain belül. Egy tömbbe rendezem az iratokat és a fiókomba zárom el őket, hogy a megmaradt negyedét majd az Eileennel való beszélgetésünk után elvégezzem. Egy gyors rendezkedés, hogy minden a helyén legyen, majd csak ezután nyitok ajtót, és köszöntem először a szőke hajú lányt, és a vele érkezett férfit. Egy gyors egyeztetés történik még Eileen kísérőjével, ezután viszont kettesben maradunk, így jobban kitárom irodám ajtaját, melyet Evan helyett most én 'kezelek' személyesen.
- Kerülj csak beljebb, aztán kezdhetjük is. - csukom be utána az ajtót, végül bemutatkozással folytatom tovább kezdeti csevegésünket. - Az én nevem dr. Madelaine Riggs, és ha az információm nem csalnak, a héten három alkalommal fogunk majd egymással találkozni. Kedden, pénteken és szombat délelőtt. - veszek fel egy fesztelenebb hangnemet, hogy ne érezze magát kényelmetlenül az idegen közegben, én pedig a saját helyemhez sétálok, míg ő rá rábízom a helyválasztás lehetőségét, ahogyan valahol azt is, miképpen szeretne belekezdeni a beszélgetésünkbe a saját oldalát illetően.




Vissza az elejére Go down
Re: From a whisper to a scream • Eileen&Madelaine
Vissza az elejére Go down
 
From a whisper to a scream • Eileen&Madelaine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek :: Dr. Riggs magánrendelője-
Ugrás: