One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Lyn & Rosie & Ben | It wasn't me, I swear

Marilyn Kaminski
Today at 4:21 am



Sheena x Gale - Survivor camp

Gale Emerson
Yesterday at 7:56 pm



Archiválást kérek!

Gale Emerson
Yesterday at 7:18 pm



Rob & Josh ~ First meetings are the weirdest

Joshua Miller
Yesterday at 7:14 pm



Aaron & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 6:28 pm



Aaron & Cherry - International Children day with justice

Aaron Bennett
Yesterday at 5:27 pm



Hazudj Ha Tudsz

Ezekiel Keller
Yesterday at 3:46 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 12:00 pm



Jake & Madelaine - Summer night

Jake Lester
Yesterday at 10:15 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 10
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 5 4
Egészségügy 6 5
Összesen 56 42
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Sylvia & Ben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Sylvia & Ben   Hétf. Feb. 12, 2018 12:49 am




to: Sylvia


Nem tartom magam aggódós típusnak, de az év végi hajtást nagyon megéreztem. Érzésem szerint sokkal inkább, mint indokolt lett volna. A szakadatlan munkamennyiség, a kevés vagy éppen betegállományban lévő kollégák, a szorító határidők, kerettervek, profitszázalékok, az ünnepek miatt ingerültebb ügyfelek… Nagyon rám ült a stressz, és az állandó időhiány miatti feszített tempó.
Mindezt csak a Lynnel való elmérgesedett vitám tetőzte, azzal a hülye kávébabos, gyerekre vigyázós üggyel. Azon a napon kábé minden félresiklott, ami csak tehette, és olyanokat vágtunk egymás fejéhez, ami kis híján oda vezetett, hogy örökre kilépjek az életükből. Furcsa, hogy mennyin múlnak fontos döntések… Vagy már rég meg kellett volna hoznom, csak nem vagyok elég tökös hozzá? Fogalmam sincs, melyik lenne a jó döntés.
Az a veszekedés viszont tényleg valamiféle tetőpont volt nálam, bár ittam is valamennyit, többet, mint amit jól esne bevallani, akkor nyúltam először a felírt tablettákhoz, mert úgy éreztem, a szívem át akar szakadni a mellkasomon. Szóval tudom, hogy csak a nagy hajtás miatt volt, azért mégis úgy döntöttem, teszek egy látogatást a kedvenc doktornőmnél. Mostanra biztos már úgyis hiányzom neki, mosolyodom el, és még a kocsiban rácsörgök, hogy meg is érkeztem. Mindig azzal fogad, hogy gyakrabban kellene jönnöm.
Igazság szerint későn jelentkeztem be, és még csak nem is olyan ügyben, amivel kéne. Syl ortopéd szakorvos, akkor ismerkedtünk meg, amikor a vállammal kényszerültem kezelésre, de valahogy rögtön megvolt köztünk az összhang, és úgymond a nyakán maradtam. De sosem éreztem még rajta, hogy ez egy percig is zavarná. Mikor tegnap felhívtam, azt ígérte, szakít rám egy kis időt, tudja, hogy nehezen szabadulok el a cégtől, és hogy ennél is nagyobb hátráltató tényező, hogy nehezen is veszem rá magam. Lényegében azt sem árultam el neki, hogy miért jövök. Kitérő válaszokban túlságosan profi vagyok. Bár hozzá kell tenni, hogy személyesen sokkal inkább átlát rajtam.
-  Szia – üdvözlöm immár a kis rendelőjében, miután sikeresen átvágtam magam a bejutási procedúrán. – Remélem, ez lesz a befutó – nem is kertelek, egyből a kezébe nyomom az apró, csomagolt dobozkát, mintha csak emiatt érkeztem volna, olyan izgatott kíváncsiság ül az arcomon. Már meg nem mondom, honnan indult ez a dolog, de megfogadtam, hogy akkor is rájövök, hogy mi a kedvenc süteménye, és valahányszor találkozunk, mindig cipelek magammal egy aktuális jelentkezőt. Ezúttal néhány színes macaron lapul a csomagolás alatt. Remélem, nem kínoz meg azzal, hogy nem bontja ki rögtön.
- Apropó, odakint láttam rohangálni egy hörcsögöt, nem tőletek szökött meg valahonnan? Nagyon anyátlannak tűnt - befogni azért mégsem álltam neki, az elég érdekesen nézett volna ki, előbb-utóbb biztos megpróbálkozik vele valaki. Rám pedig, mint általában orvos közelben jellemző, mindenről beszélek, csak arról nem, amiről kéne.
- Hogy vagy? - érdeklődöm egy kicsit beljebb lépve.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Szomb. Feb. 17, 2018 11:24 pm



Ben & Syl

Mostanában alig vagyok otthon. Sok a munka, sok a beteg. Télen az átlagnál több a csonttörés, ami nem meglepő, hisz jön a hó, a fagy, a jégpályák. Mindenki csúszik, botlik, seggre esik. Nem figyelnek oda az emberek. Rohannak, mint az őrültek én meg kapom a jobbnál jobb eseteket. Bevallom őszintén örülök is annak, hogy ennyire el vagyok havazódva. Miért? Addig sem vagyok otthon, addig sem találkozom Vele! Jobban érzem magam itt. Szinte már az otthonommá vált ez a kórház. Tudom ez elég ciki, de van mikor haza sem megyek, inkább itt pihenek le.
Éppen sikerül az étkezőben helyet foglalnom a tegnapi maradék kajámmal, mikor meg is szólal a telefonom. Megnézem ki keres, majd egy mosoly kúszik az arcomra. Az egyik kedvenc betegem az. Az egyik kedvenc és, aki a legtöbb fejfájást okozza nekem. Az első alkalommal azt hittem, hogy megverem, ott hagyom, leüvöltöm a fejét, de ma már csak jót mulatok rajta. Mindig felvidít, egy kis örömöt lop az életembe.
Mondjuk mindig tudja, hogy mikor kell érkeznie. Most sincs túl sok szabadidőm, de próbálok neki helyet szorítani. A főnököm nem szól semmit érte. Meg van elégedve a munkámmal, így ezt az apróságot nem veszi figyelembe… Mert igen, nem lenne szabad őt időn kívül fogadnom, főleg, ha nincs akkora veszélyben.
Miután lenyeltem a falatom felveszem a telefont, majd megbeszélem vele, hogy akkor várom a szokásos helyen. Még eszem egy falatot az ételből, majd kolléganőmnek adom és egy nagy adag kávéval meg egy almával a kezemben indulok vissza a vizsgálóba.
Nem sokkal később Ben is megérkezik. Azonnal mosoly kúszik az arcomra. Felállok a helyemről és közelebb sétálok hozzá.
-Szia… Oh köszönöm. Pont jókor.-Nem várok sokáig azonnal kiontom. Már csak e miatt is érdemes őt fogadni. Nem tudom hol veszi a sütiket, de eddig mindegyik nagyon finom volt, csak nem a kedvencem.
-Hmm jól néznek ki, de van egy rossz hírem. Nem talált!-Persze azért az egyiket máris kiveszem és megkóstolom. Ettem már macaront. Nem vagyok különösebben odáig érte, de nem is utálom. Venni nem vennék, de megeszem, ha kapok.
-Hörcsögöt? Hmm, de lehet. Megint bénáznak a laborban… Ha pirosan izzik a szeme akkor vigyázz, mert megfertőz valami halálos betegséggel.-Mondom neki fenyegetően, majd csak elmosolyodom megint.
-Én megvagyok. Kicsit fáradtan, de jól… De most nem is én vagyok a lényeg, hanem te. Mi történt?-Szívesen trécselnék vele órákat, de előbb meg szeretném tudni, hogy miért keresett fel.


Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Kedd Feb. 20, 2018 8:32 pm




to: Sylvia


Nem szívesen járok ide, úgy egyáltalán kórházba se igazán, pláne ha az még csak nem is magán üzemeltetésű, valahogy automatikusan nem bízom benne.  Pedig ez még nem jelenti azt, hogy alacsonyabb színvonalú lenne – főleg a Mount Sinai, elvileg még valami díjat is hozzá vágtak, hogy a legjobb csodatévő helyek közé tartozik –, de gyerekkorom óta magánrendelésekre hurcoltak a szüleim, egyszerűen bennem maradt ez az ősi eredetű és igen, sznob bizalmatlanság. Az egyetlen, ami miatt mégis ide vezet az utam, az Syl.
Fogalmam sincs, hogyan történt már, de a második ficamomnál többszörösen megkavartak mindent körülöttem, eleve a mentősök sem abba a kórházba vittek, ahová én akartam, és házon belül sem mehettek annyira olajozottan a dolgok, ha baleseti sebész helyett Syl kezei között kötöttem ki. Vagy ha ez így normális, akkor az elsőnél történtek nagy furcsaságok. Legalább ennyi pozitívuma van, ha az emberek viszonylag gyakran ugrik ki a válla: egész fifikás összehasonlítási alappal rendelkezik. Vagy csak akkora mázlim volt, hogy épp ő lehetett ügyeletben? Franc tudja most már. A lényeg, hogy szerencsés találkozás volt.
Ahogy belépek, máris mosollyal fogad. És bevallom, rám is fér, kell még egy kis idő, mire feloldódom, ezt viszont – mint mindig – legjobb tudásom szerint leplezem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem láthat át rajta, de ő már ismer, egy idegent bárhol- bármikor simán átverek.
Pont jókor?
- Csak nem épp ebéd után vagy? Akkor meg is várhattál volna a kávéval – kúszik az arcomra egy egyelőre még halványabb mosoly, de a szemeim csillogása elárulja, hogy csak viccelek vele. Épp ő kampányol a leginkább amellett, hogy csökkentsem a napi kávéadagomat. És ha már ő szívja vele a vérem, hát én sem fogom vissza magam. Talán túl sokat is megengedek magamnak vele szemben, de hát… ilyen vagyok, ha valaki igazán szimpatikus.
- Biztos vagy benne? – nézek rá gyanakvóan, mintha csak össze akarnám zavarni. – Kóstold meg a rózsaszínt is, hátha az még finomabb. Elvégre, arról nem volt szó, hogy új kedvenced nem lehet – teszem hozzá mosolyogva. Akkor nyernék csak igazán, ha egyszer olyat hoznék, ami az eddig ismert favoritját is lekörözi. Fő az ambíció. De nem lehetetlen.
Ilyenkor, mikor szállítom itt neki a sütiket, kicsit én is mindig elcsábulok, de épp az ő tanácsára nem eszem édességet mostanában. Főleg most, a karácsonyi időszak után. Sosem ment hosszútávon diétát tartanom, de most januártól igazán elhatároztam. Egyelőre még működik.
A hörcsögös válaszát eleinte gyanútlanul fogadom, én tényleg csupa állatbaráti szeretetből hozom szóba, meg oké, azért egy halvány poénfaktor is van benne, elvégre mégsem gyakran találkozik szembe az ember egy futkorászó hörcsöggel a kórházi váró kellős közepén. A laborig még fel se tűnik semmi, ez az első, amin megakadok, ám néhány szóval később, enyhén lefagyva és a nézelődést felfüggesztve látványosan elkerekednek a szemeim. Úgy pillantok felé, csak szemeimet mozdítva.
- Ne hozd rám a frászt – bizonytalanodok el néhány pillanatra, de aztán nekem is félmosolyra futnak az ajkaim. Lyn is mindig azt próbálja beadagolni, hogy hipochonder vagyok, pedig nem. Tényleg nem. Csak… példának okáért nem szeretnék egy halálos betegséget terjesztő hörcsöggel összefutni. Ettől még nem leszek mániákus, vagy igen?
- Pedig tényleg ott rohangál egy. Ez kivételesen nem vicc volt – húzom össze egy kicsit a szemöldököm mosolygás közben, afféle jól van-jól van, ezt megjegyeztem nézést produkálva, majd beljebb lépkedek a világos színűre mázolt helyiségben, és szórakozottan vizsgálódva, átsétálok az asztal túloldalára.
- Megint a túlórák, igaz? – Ez közös betegségünk. Ő a kórházban, én a szalonban nyomom. Nem is tudom, melyikünk a megszállottabb. De tényleg látszik rajta, minta leterheltebb lenne. Remélem, nincs más, csak a túlórák. Annyira azért nem vagyunk közvetlen viszonyban, hogy egy az egyben rákérdezzek. Mikor visszatereli rám a témát, nem is habozok, szinte azonnal válaszolok.
- Felhívtak Franciaországból, hogy sürgősen utazzak oda valami felesleges szervizkonferenciára… – látszik rajtam, hogy nem sok kedvem van hozzá, de választásom nem biztos, hogy sok lesz. Ezzel egyidőben meg is zizzen a telefonom a zsebemben. – Ó, egy pillanat – halászom elő, és nyomban hatástalanítom is. Akartam már, de kiment a fejemből, ha nem teszem meg, ötpercenként hívogatni fognak.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Csüt. Feb. 22, 2018 6:10 pm



Ben & Syl

Érdekes egy első találkozás volt a miénk. A mai napig emlékszem rá. Vicces egy nap volt. Teljes káosz… De ez nem meglepő. Sokszor fordulnak elő ilyen napok.
-Hogy utána? Nem… nem. Közben vagyok… Talán három falatot ettem mikor hívtál, hogy itt vagy. Szóval ige pont jókor… De a kivizsgálás után ihatunk egy kávét. Bár te nagyon tejesen ihatod, vagy csak koffein menteset. Szinte mindig magas a vérnyomásod. Jobban kellene ré figyelned, de ezt tudod, hisz milliószor mondtam már.-Próbálom nem forgatni a szemeimet és csak mosolyogni rá. Tudom, hogy ennek ő is jobban örül. Nem vagyok egy szokásos orvos és talán ezért is hajlandó többször vissza jönni. Persze így sem jön elég rendszeresen, de legalább néha meglátogat.
-Biztos vagyok benne! Ettem már több féle macaront is. Nem rosszak, de nem is lesz a kedvencem.-Kacsintok rá, majd azért megkóstolom a rózsaszínt is. Valóban nagyon finom, de továbbra sem lesz a kedvencem.
-És amúgy hogy bírod? Még mindig odafigyelsz az étkezésedre?-Tudom, hogy ő is szereti az édességet. Szívesen megkínálnám belőle, de inkább nem teszem. Ha még mindig tartja magát, akkor nem törhetem meg.
Látom rajta a meglepődést és talán egy picit a félelmet is. Ezen jót mulatok, majd fel is kacagok. Nem hittem volna, hogy egy pillanatra is komolynak gondolja szavaimat. Viszont mikor kijelenti, hogy ő nem viccel én komolyodom el, mert ez nagy baj, nagyon nagy baj.
-Khm.. Köszi, hogy szóltál. Mert ez tényleg nem poén. Nem tudom honnan jöhetett a hörcsög. Remélem tényleg az volt és nem patkány… Telefonálok egyet!-Azzal fel is veszem a telefonkagylót és hívom a gondnokot, hogy nézzen körül az emeleten, tegyen ki esetleg csapdákat, kérdezzen rá a labornál, hogy nem e hagytak el egy hörcsögöt. Ha egy beteg meglátja… Ben más kategória…
-Igen azok…-is… Sajnos otthon sincs minden rendben, de ebbe most nem akarok belemenni. Oka van annak, hogy bejött. Nem én hívtam, szóval nagy baj lehet.
Érdeklődve hallgatom őt, majd csak elmosolyodom. A szemben lévő székre mutatok, hogy üljön csak le. Nem szeretem, ha álldogálnak. Meg biztos vagyok benne, hogy nem lesz egy rövid látogatás.
-Franciaország? Ez remekül hangzik. Mindig álmodoztam arról, hogy egyszer elutazom oda. Megnézem magamnak Párizs, Provancet és a levendula mezőket.-Álmodozom kissé, majd vissza térek a lényegre.
-Ki kéne használnod ezt az utat. Menjél hosszabb időre. Indulj el korábban, vagy maradj tovább. Talán az utóbbi jobb. Lezavarod a munkát és maradj még kint egy hétre… Mondanék kettőt is, de tudom te sem tudsz sokáig meglenni a munkád nélkül, pedig le kellene tenned egy picit és lazítanod. Élvezd ki, hogy kiutazol, hisz annyira szép egy ország. Az ételeik isteniek. Finom borok… Menjél látogass meg egy borászatot, a vörös bor jót tesz… Persze mértékkel. Pihenj, lazíts. És ezt most halálosan komolyan mondom. Tedd le a telefont, közölt mindenkivel, hogy mi pihenni mész, nyaralni, nem leszel elérhető. Hidd el senki sem pótolhatatlan… Megoldják nélküled is. Persze nehezebben, de megoldják… A kórház sem állna meg, ha én elmennék. Nem örülnének neki ezt tudom, de más orvos is el tudná végezni a munkámat… Csak én is olyan hülye vagyok…-Nah meg a férjem nem szeret utazgatni. Nem is tudom mikor voltunk utoljára együtt valahol… Egyedül meg nem is engedne el.

Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Kedd Feb. 27, 2018 11:26 pm




to: Sylvia


Upsz. Határozottan bűntudatot kelt bennem, mikor mondja, hogy épp ebéd közben törtem rá. Három falat… az nem túl sok.
- Ó… de nyugodtan fejezd be előbb, én ráérek. Vagyis nem annyira – vagyok kénytelen bevallani egy halvány mosollyal, mikor kimondom, nekem is feltűnik, hogy ekkora hazugságot már én sem vagyok képes megvédeni. Pedig Lyn szerint az ügyvédi képességeim páratlanok. – De az ebédedet senki kedvéért nem lenne szabad magára hagynod, pláne egy ilyen magamfajta jött-ment betolakodó miatt.
A kávézós javaslatával viszont meglep. Azt mondja, ihatunk? Gyanús ez nekem. A kivizsgáláson viszont szintúgy fennakadok. Ó, nem, nem. Ennyire azért nem kell eltúlozni. Ez kábé úgy hangzik, mintha egy teljes hétre be akarna fektetni valahová. Nekem pedig momentán nincs időm, még meghalni se.
Á, a koffeinmentesnél már értem, hol a trükk.
- Sajnálom, azt tiltja a renomém. Mintha alkoholmentes sört itatnál egy férfival. Gyerekpezsgő feeling – magyarázom, bár nem vagyok benne biztos, hogy át fogja érezni a problémám mélységeit. De legyek akármilyen jó ügyvéd, a legjobb érvei úgyis neki vannak.
- Ma egész jól állok. Becs’ szó. – Azért szándékosan hagyom le a konkrétumokat. Igaz, attól függ honnan nézzük, a napi öt eszpresszó délig bezárólag valóban csak a csúcsidőszakokra vonatkozik. Sajnos pont arra, ami éppen mögöttem van. Ezt még nem tudom, milyen körítéssel fogom neki beadagolni, ha elmondom, miért jöttem, ez lesz az egyik első kérdése.
Hozzá kell tenni, hogy imádom a stílusát, ha egy zsémbes banya lenne, aki folyton csak baszogat, és még hozzá is tenné, hogy az én érdekemben, már kiszaladtam volna a világból is, nem hogy még visszajönnék hozzá. De belegondolva, nem lehet velem egyszerű dolga, mert valahogy azért mégis el kellene érnie a dolgokat. Gondolom én. De épp ezért jövünk ki jól. Pontosan tudja, hogyan bánjon velem. Vagy ha nem is, remekül előadja.
- Na jó, akkor majd legközelebb – adom meg magam a macaronok helyett is, és egy bujkáló mosoly mellett  visszakacsintok rá. Lehetséges, hogy pont elkap egy rosszul leplezett, sóvár pillantást, de csakis a másodperc tört része erejéig. Vagy csak a sütiről jut eszébe neki is, de egyelőre még megvagyok a diétámmal.
- Bírom a kísértést – jelentem ki magabiztosan, és amint kimondom, nekem is feltűnik, hogy ebben akár még egy kis játékos provokálás is megbújhatna. Flörtölnék vele? Talán egy kicsit. Egy icipicit. Tudom, hogy házas, és nem is gondolom komolyan, hogy én meg ő, de egy kis fűszer azért belefér, nem? Állítom, az ilyesmi minden házaséletet feldob. Mondjuk, én magam sosem próbáltam, de a kollégáim rendszeresen erről számolnak be. És az is tény, hogy van köztünk egyfajta különös rezonálás, talán ezért is működünk ilyen gördülékenyen az elejétől fogva. Mégis van egy határ, amit nem lépünk át. Érdekes.
Ahogy felnevet, én is elmosolyodom, de ahogy megemlíti a patkányt, sietve megingatom a fejem.
- Tudom, hogy nem tűnök kapásból expert biológusnak, de felismerek egy hörcsögöt – nyugtatom meg, bár a halvány mosolyt azért nem tudom eltüntetni. – Lehet, valamelyik alattomos beteg csempészte be magával. Manapság divatosak a lelkitárs-állatok. Nemrég elém került egy cikk, hogy valaki magával akarta vinni a repülőre Dextert, a lelkitárs-pávát.
Nem semmi. Én is ügyfelekkel dolgozom, és hajlamos vagyok azzal kábítani magam, hogy fel vagyok készülve az emberi hülyeség legmélyebb bugyraira is, de mindig be kell látnom, hogy nagyon is meg tudnak még lepni.
Azért hagyom telefonálni, ha akar, addig túrára indulok a szobában. Nem mondom, hogy nagyon meggyőző volt ezzel a túlórás válasszal, de egyelőre pont úgy hangzik, mint ki nem akarja, hogy tovább faggatózzak. A mi történtre pedig kimondom az első eseményt, ami az elmúlt két órából eszembe jut. De úgy látszik, ráharap a témára, amin, bevallom, én lepődöm meg a legjobban. Ez talán az első pillantásomon is kirajzolódik, először el se tudom dönteni, hogy megint csak szórakozik, vagy komolyan gondolja. Félelmetesen megtévesztő ez a nő, fogalmam sincs, hogy hol tanulta, de néha már-már vetekszik az én kamuzó-szédítő képességeimmel. Szerencsére csak néha.
Ez az a pillanat, mikor úgy döntök, engedek az invitálásnak, és inkább tényleg leteszem magam.
- Valamivel jobban is hangzik, mint egy szervizkonferencia – sóhajtok aprót, ahogy hátradőlök a széken. Az de szívás lesz pedig. Sajnos mindig túl feszített a program ahhoz, hogy kirándulni is jusson ideje, energiája az embernek. Az viszont feltűnik, hogy Syl teljesen felvillanyozódik.
- Én meglennék, de sajnos a munkám nincs meg nélkülem. – Jó, ez lehet, hogy nem annyira igaz, mint amennyire jól hangzik, tény, hogy túlságosan belelovallom magam, és talán nem is tudnék több hétig nyugodtan lazítani, mindig az járna a fejemben, hogy mi lehet a GM-ben, és hogy oldják meg nélkülem. Ez már kóros lehet? Ha igen, akkor minden nagyvállalat felelős pozícióin ülő súlyos beteg lehet. Viszont annyit beszél róla, hogy az már kezd gyanús lenni.
- Mint én? – vonom össze a szemöldököm, mintha megsértődtem volna erre az én is olyan hülye vagyok betoldásra. – Szerintem neked semmi szükséged kávéra, anélkül is száz százalékon pörögsz – engedem ezúttal egy kicsit szélesebbre a mosolyom. Egy rövid pillanatra elgondolkodva méregetem, de végül mégis felteszem a kérdést.
- Hát akkor mért nem ruccansz ki pár napra? Mégis mi akadálya? Szerintem a férjed sem tiltakozna. – Mióta Syl-lel jóban vagyok, a férjét is ismerem. Mégpedig az egyik kiemelt ügyfelem a szalonban.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Szer. Márc. 21, 2018 9:51 pm



Ben & Syl

-Nincs semmi baj. Nálunk ez már csak így működik, nah meg nagyon is tudom, hogy neked sincs túl sok időd és az, hogy önszántadból eljöttél. Nos ez is jelent valamit.-Az ebédem tud várni a betegek nem. Az, hogy ilyen hirtelen bejelentkezett aggaszt és kíváncsivá tett. Ha megváratnám félnék a végén még visszamondaná a találkozónkat.
Sejtettem, hogy nem fog tetszeni neki a koffeinmentes változat. Megértem, tényleg megértem, de neki is meg kell értenie, hogy jobban oda kell figyelnie arra, hogy mit iszik, mit fogyaszt és mennyit.
-Na jó ezt majd még megbeszéljük, mikor oda jutunk!-Felesleges most elkezdeni ezen vitatkozni. Nem most fogunk elmenni kávézni, de nem is pár perc múlva.
-Rendben!-Nem faggatom tovább, egyelőre, a diétáról. Bízom benne, ami lehet, hogy hiba, de amúgy sem lehet egy betegre sem ráerőltetni a kezelést. Neki kell tudnia, hogy mit tesz meg azért, hogy egészségesebb élete legyen. Ha nem hajlandó, nos megpróbálhatjuk úja meggyőzni, de sokszor értelmetlen.
-Mondjuk én reménykedem abban, hogy minél később találod ki. Addig is élvezhetem ezeket a finomságokat.-Szélesedik ki a mosolyom. Jól esik, hogy mindig hoz nekem valami kis finomságot. Jó tudni, hogy valakinek eszébe jutok és nem csak, mint doki, hanem talán mint barát.
-Azt elhiszem. Erős vagy és kitartó, nah meg nagyon is makacs!-Egyszer régen volt egy egészséges önbizalmam a női énemről, de mióta a férjemmel házasságunk nem alakul valami jól ez nagyon is megváltozott, így valahogy elképzelni nem tudom, hogy más férfi esetleg vonzónak találhat. Ezért a flörtölés mellett elhaladok, már nem ismerem fel.
Az elszabadult rágcsálók a kórházban sosem jó jel, így mindenképpen telefonálok. Természetesen nem vonom kétségbe tudását, de biztosra kellett mennem.
-Csak azt hiszed!-Rázom meg a fejem. Sokan esnek bele ebbe a hibába ezért mindent megtesznek, nem állnak le. Nos erről kell leszoktatnom szép lassan.
-Igen, mint te!-Tudom nagyon jól, hogy nem veszi magára. Nagyon is jól tudja, hogy ő is túlzásba viszi a munkát. De talán majd tudunk egymásnak segíteni ezen. Mondjuk én, ha nem itt vagyok csak otthon lehetek. Ha nem megyek haza azonnal megkeres…
-Ez nem igaz, csak próbálom mindig a legjobb formámat hozni.-Volt már mikor sikerült az ételem mellett elaludnom az asztalnál. Úgy kellett felrázniuk az álmomból. Milyen jót aludtam akkor…
A szavaira egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcomról, majd vissza varázsolom azt.
-Igazad lehet…. Tudod mit!? Ha megfogadod, hogy ezen az útin kicsit kikapcsolódsz. Pár napot még a városban maradsz és csak alszol, pihensz, sétálsz vagy amihez éppen kedved van, csak ne munka legyen, akkor én is megpróbálok megszervezni magamnak egy ilyen utat.-Bár tudom, hogy ez esélytelen, de ő neki ezt nem kell tudnia.
Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Csüt. Márc. 29, 2018 11:52 pm




to: Sylvia


Aki ismer, tudja rólam, hogy nem szokásom orvoshoz járni, az pedig, hogy mégis itt vagyok, ráadásul ilyen random felbukkanással, talán okozott néhány kérdőjelet a fejében. Mégsem kérdez rá direktben, és ezt becsülöm benne, de itt jön megint az a kártya, hogy ismer már, tudja, hogy egyelőre még úgyis kikerülném. Még nem játszotta be a sakk-mattot.
- Igen, mondjuk, hogy legközelebb sütik helyett ebédet hozok – húzom össze a szemeimet egy mosoly kíséretében. A kávés válaszra elmosolyodom, ez már felér egy kis győzelemmel, és tetszik is, hogy ez a kör eddig az enyém. Szerencsére a diétáról sem kér részleteket, szóval kettő-null. Alig öt perc alatt. Ilyen jól még sosem indultunk. Indultam. Párdon.
- Pedig szerintem biztos van elképzelésed róla, hogy mi fog történni, ha egyszer megfejtem – dobom be egy számító mosollyal. Naná, hogy akkor majd azokkal állítok be. Úgysem jövök üres kézzel, kedvelem őt, és az ilyesmit szeretem is éreztetni.  
- Azt hittem, az lesz a vége, hogy „nah meg nagyon is szexi” – jegyzem meg, annyira adta magát oda a mondat végére. Persze csak szívom a vérét, de az a helyzet, hogy tőlem bármikor számíthat ilyen betoldásokra. Sportot űzök belőle, hogy zavarba hozom, legalábbis sokszor ez a célom, sokszor pedig csak élvezem, hogy szabadon beszélgethetek vele, és nem kell fékezni magam, mint egy hagyományos orvosi vizsgálaton. Nem szeretem a hagyományosat, szinte semmiből.
Kíváncsian sandítok rá, hogy reagál, azért őt se nagyon kell félteni, ha más páciensen nem is, rajtam biztos edződik.
- Ez neked valahogy sokkal jobban megy. – Már hogy mindig a legjobb oldalát mutassa, azért én sem vagyok benne utolsó, de Lyn tudna mesélni. Meg hát kár lenne szépíteni, a cégnél is vannak bőven, akiknél nem vagyok népszerű, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Már-már munkaköri leírás, hogy pöcs legyek. A cég érdeke.
- Tudod, mit? Áll az alku – döntök hirtelen, persze, nem gondoltam én ezt igazán át, de elsőre nem is tűnik olyan rossz ötletnek. – Roger úgyis jön jövő héten a szalonba, majd megemlítem neki, hogy itt lenne az ideje egy jó kis párizsi utazásnak, kezdhetsz is csomagolni – kacsintok rá. Mint kiderült, ismerem a férjét is, a GM ügyfeleihez tartozik. Nem vagyunk világ nagy cimborák, de azért szoktunk váltani pár szót, ha bejön valamiért.
Jól csinálja, hogy enged feloldódni, látszólag ez az egész nem más, mint egy kellemes baráti beszélgetés, de valahol a tudatom hátsó részében folyamatosan észben tartom, hogy mi a látogatásom gyakorlatiasabb oka, itt lenne már az ideje, hogy előadjam neki, de nem igazán találom hozzá a jó bevezetőt. Pedig az időm meg közben véges. Ráadásul szerintem az övé is. Nem tudom, mikor jön hozzá a következő beteg, de ha jól értettem az előbb, épp ebédszünete van. Szóval téma, tééma…
- Ez művirág? – mutatok rá hirtelen támadt érdeklődéssel az ablakpárkányon zöldellő gyanúsítottra, ha már közben úgyis odasétáltam bámészkodni. Gratulálok, Henson. Ez aztán a kertelés nélküli megközelítés.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Szomb. Ápr. 07, 2018 6:39 pm



Ben & Syl

-Ez kedves tőled, de erre igazán nincs szükség. Hozzá vagyok szokva.-Rántom meg a vállam. Az elején nehéz volt és sokszor lettem rosszul, de hozzá szokott a szervezetem a rendszertelen evésre. Valahol vicces az egész. Mi orvosok csak azt hajtogatjuk, hogy milyen fontos a kiegyensúlyozott étkezés... de jó példát már nem tudunk mutatni.
-A végén annyi édességet hozol nekem, hogy nem fogok tudni kiférni azon az ajtón. Amúgy ez nagyon kedves tőled, nagyon jól esik a gesztusod.-Mondon neki őszintén. Bár nehéz egy beteg, hisz makacs és nagyon is munkamániás mégis felvillanyozza a napomat.
Jóízűen nevetek fel szavaira. Ma sem hazudtolja meg önmagát. Tetszik, hogy bár annyi szarságon megy ő is keresztül mégis mindig jókedvűnek látom... Na jó van mikor nem, de az itt léte alatt többször látom vigyorogni, mint a komoly ábrázatát.
-És természetesen nagy szerény is vagy.... csak maradj ilyen!-Mosolygok továbbra is. Mondjuk igaz abban változhatna, hogy kissé kevésbé komolyan vehetné a munkáját, de az biztos, hogy nem én fogom őt megváltoztatni. Én már csak annak is örülök, ha követi a tanácsaimat.
-Ez kedves tőled!-Igaz elbeszélgetünk mi itt mindenről, de egy percre sem felejtem el azt, hogy azért jött ide, mert valami baj van. Tudom, hogy nála mindig végig kell menni ezeken a körökön, kicsit beszélgetni, oldódni. Nah meg reménykedem benne, hogy már csak ez is segít neki kicsit kikapcsolódni. Mindenestre nekem segít.
-Rogernek?... Igazán nem szükséges. Majd én felvetem neki az ötletet, ne fáradj vele.-Próbálok továbbra is őszintén mosolyogni rá. Ha beszél erről Rogernek félek csak feldühödne. Jobb, ha Ben nem említ meg engem, főleg nem azt, amiről beszélgetünk.
Oldalra döntöm fejem a kérdésére és csak őt figyelem. Tudom, hogy csak húzza az időt, de most már ideje lenne a tárgyra térni.
-Drágám nem nem az, de gondlom nem azért jöttél, hogy ezt megkérdezd tőlem. Csücsülj le. Kezdjük egy könnyed vérnyomás méréssel oké?.. –Azt már nem is teszem oda hozzá, hogy pár ruhadarabtól meg kell szabadulnia hozzá, mert nagyon is tisztában van ezzel. Miközben ő felszabadítja a karját én előveszem a vérnyomásmérőt, majd odalépek mellé és felteszem rá.
Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Szomb. Ápr. 21, 2018 8:47 pm




to: Sylvia


"Ez kedves tőled. Nagyon kedves tőled. Nagyon jól esik a gesztusod. Kedves tőled." Ezeket az apró részelteket kiragadva az utóbbi két-három percből, felmerül bennem a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire lenyűgözően kedves fickó volnék? Vagy talán Syllel nincs rendben ma valami? Mintha furcsán viselkedne. Nem tudom, hogy a fáradtság teszi-e, vagy van valami más is a háttérben.
A szerény vagyok beszólásra viszont megint csak elvigyorodom.
- Munkahelyi ártalom. Valahogy egyensúlyban kell tartani a kettőt. – Már a kedvességet és az asszertív kommunikációt. De azért az sem okoz túl nagy károkat, ha szexinek tartják az embert. Bár így összegezve ezt még kettőnk közül csak én állapítottam meg magamról.
- Valamiről nekünk is beszélgetnünk kell a gumiproblémákon kívül, nagy tévhit, hogy a férfiak nem pletykásak – persze, hogy feltűnik, hogy nem akarja, hogy szóba hozzam Rogernek a dolgot, de ezt most már jobb, ha elkönyveli: így lesz. Nincs kibúvó. Furcsa, hogy ennyi ideig nem árulta el a férjének, hogy mennyire vágyik Franciaországba, nekem meg csak ilyen random felhozta. Vagy az is lehet, hogy már sokszor beszéltek róla, csak mindig halogatásra kerül? Annál jobb lesz egy kis rásegítés.
De aztán ki is megy a fejemből a téma rogerestől, párizsostól együtt, mikor végre elhatározom magam, hogy rátérek végre az eredeti problémára. Nem szoktam tötyörészni a dolgokkal, de ebbe valahogy nehéz belekezdenem. Azt sem tudom, mit mondjak neki. Kicsit húzósra sikerült az évvége, és jobb lenne tudni, hogy minden rendben van-e? Túl általános. Mostanában indokolatlanul gyakran érzek némi szúró fájdalmat a mellkasomban, és kicsit aggaszt. Ez meg túlságosan konkrét. Szilveszter előtt volt egy kevésbé átgondolt vállalkozásom, mikoris italra vettem be az egyik nyugtatót, amit előzőleg még ő írt fel kissé vonakodva és szigorú utasításokkal. Túlságosan őszinte. És nem nagyon fog megdicsérni érte. Az lett volna még érdekes, ha azon a bizonyos éjszakán ide futunk be rendőri kísérettel, ő pedig épp ügyeletben van, biztos nézett volna egyet, még akkor is, ha nem először látott volna hordágyon, ilyen állapotban.
Az utolsó pillanatban azonban mégis meggondolom magam. Elég valószínű, hogy nem igazán akarom majd tudni a válaszokat. Ezúttal hiába viccelődöm vele, és beszélünk mindenről össze-vissza, a bőröm alatt mozgolódó, halvány idegesség nem akar elmúlni.
A megszólítás és az a gyereknyelv, amivel hozzám szól viszont kizökkent ebből a dilemmából. Visszafordulok az ablakból, és meglepetten ráemelem a pillantásom.
-  Drágám? – mosolyodom el azonnal szándékosan rájátszva a mimikámmal. – Szóval elég csak a virágaidról kérdezősködnöm, és máris a kegyeidbe fogadsz? Úgy látom, van még mit tanulnom Rogertől – szélesedik ki kicsit a mosolyom, de elfordítom róla a tekintetem, és inkább csak elsomolygok rajta az orrom alatt, miközben visszamasírozok a székhez, és a zakómból kibújva, a szék támlájára terítem a lefejtett ruhadarabot, majd az öltönynadrágomat megigazítva leülök, ahogy kérte.
Jobbommal a bal inggombjaimhoz nyúlok, hogy lazítsak rajta egy kicsit a feltűréshez, de aztán rá kell jönnöm – mint minden alkalommal –, hogy ez a fajta szűkre szabott ing nem nagyon fog engedni az akaratnak, szóval ebből is ki kell bújnom, hogy hozzám férjen.
Mint mindig, most is csak elmosolyodom, ahogy leesik a dolog, és felpillantok rá, tudom, hogy az ő fejében is ugyanez jár, és bizonyára jól mulat rajta, hogy milyen egy retardált vagyok. De nem szólna.
Némán gombolni kezdem az ingem, és végül ez is a zakóm tetején landol, én pedig akcióra készen csücsülészek előtte, vagyis, azt hiszem, valahogy így mondta.
- Kész is – nyújtom felé a karom, hogy beleilleszthesse a vérnyomást mérő bizbaszba. Én pedig végül úgy döntök, hogy mégis felteszem a kérdést. – Tegyük fel, hogy nem ismered a kartonom, és most látsz először, hány évesnek saccolnál? – pillantok rá halvány, várakozó mosollyal. A válasz mondjuk több szempontból is érdekel.
Közben felkészülök a szorító érzésre, és azt tippelgetem, vajon mennyit fog mutatni a műszer. Olyan egy óra körül lehet, délelőtt emlékeim szerint két kávét ihattam, és egy könnyed reggeli mozog bennem valahol, ezen kívül érzem, hogy egy kicsit feszült vagyok, talán épp a vérnyomásmérés miatt. Nem lesz rendben. Előre látom. És erre a gondolatra érzem is, hogy emelkedésnek indul a pulzusom.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Vas. Ápr. 29, 2018 7:19 pm



Ben & Syl

Régen sok álmomat osztottam meg a férjemnek, még az egyetem idején. Tervezgettük, hogy hova fogunk utazni. Egy egész Európai utat megterveztünk, de sosem került rá sor és már nem is fog. Ma már nem merek ilyen témát felhozni neki. Egyszer megpróbáltam rávenni, hogy utazzunk el, de úgy tett, mint aki meg sem hallja. A munkájával foglalkozott, vagy felhívta az éppen aktuális barátnőjét, hogy megbeszélje a részleteket a találkozásukkal kapcsolatban.
Szeretném elmondani az igazat, de tudom, hogy ezzel nem csak magamat, de őt is bajba sodornám. Összeráncolom a homlokom szavaira, majd kérdően pillantok rá.
-Pletykálni? Szóval szoktatok rólam beszélgetni?-Érdeklődöm. Nagyon is kíváncsi lennék arra, hogy miket mesélhet rólam a férjem. Gondolom semmi szépet. Bár ki tudja... Elég fontos neki a hírnév.
Gondolatban fejbe csapom magam, amiért olyat hagytam kicsúszni az ajkaim közül, amit nem kellett volna. Úgy érzem, hogy nem csak orvos-beteg kapcsolat van közöttünk, hanem egyfajta barátság is. Érzem rajta, hogy kissé feszült. Ezért is próbáltam még jobban oldani a hangulatot, de lehet nem a legjobb módszert választottam. És már megint Rogert hozza fel. Nah igen tőle sokat tanulhatnál. Leginkább azt, hogy hogyan bántalmazz egy nőt. Abban teljesen profi.
A mosolyomat továbbra is tartom. Kicsit megrázom a fejem, majd megmagyarázom neki a megszólításom okát.
-Ne gondolj túl sokat a dologba Ben. Egyszerűen csak érzem rajtad, hogy ha nem is ideges, de feszült vagy és ezzel is csak azt akartam kifejezni, hogy nekem elmondhatod, hogy mi a gond. Hisz azért lettem az orvosod nem? Tudod jól, hogy én nem általános orvos vagyok, mégis én foglalkozom veled... Vagyis persze, van amivel nem tudsz hozzám fordulni, mint például férfi problémákkal, de ahol tudok segítek.-A mosolyom továbbra is biztató és őszinte.
Elmosolyodom, mikor ismételten megpróbálja feltűrni az ingjének az ujját. Sokszor esett már ebbe a hibába, először nevettem rajta, de most csak mosolygok. Naná, hogy direkt nem szólok neki. Jót mulatok rajta. Csak nem bűn az ilyen.
-Próbálj meg lenyugodni rendben? Mert, ha durva értéket kapok, akkor még egyszer meg fogom mérni. Szóval a te érdeked is.-Általában az emberek ilyenkor kissé idegesek kezdenek lenni mert félnek az eredménytől, így felszalad a pulzusuk és így tovább.
-Hogy hány éves? Nos ez jó kérdés. Tudod kicsit nehéz már így, hogy ismerlek... De megpróbálom ezeket kizárni.-Miközben elindítom a mérőt az arcát kezdem el fürkészni és megpróbálom elfelejteni a valós korát.Hosszú némaság után végül megszólalok.
-Nos nem fogsz örülni neki, de olyan 34-35-nek.-Húzom el a szám sarkát és kicsit hátrébb ülök tőle. Biztosan nem fog örülni ennek a válasznak, de azt hiszem sejtette, hogy valami ilyesmit fogok mondani. Mikor a kis szerkentyű megszólal lepillantok rá. Elkerekednek szemeim, bár nem lepődöm meg az értéken.
-Százharminc... Ez magas... Bár gondolom tudod. Akkor most te jössz. Milyen panaszaid vannak? Mert biztosan vannak, mert akkor most nem lennél itt és kérlek most már ne tereld a témát. Szeretek veled beszélgetni, de főként az orvosod vagyok. Szóval tudod... vagy megszoksz, vagy megszöksz.-Most már a tekintetem is komolyabbra vált. Ideje a lényegre térni. Félek, hogy komolyabb problémái lehet már most. Bár állítása szerint követi az utasításaimat, de akkor most nem lenne itt...
Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Szer. Május 09, 2018 12:50 pm




to: Sylvia


Elmosolyodom az elképedésén, és szinte látom, ahogy kattognak benne a fogaskerekek. Ennyire elképzelhetetlen lenne, hogy a férje, így hogy tudja, én is ismerem, olykor-olykor szóbahozza? Talán inkább az lenne furcsa, ha nem tenné. Vagy rosszul gondolom?
- Hoppá. Elszóltam magam? – játszok rá, mintha a vonásait elnézve épp most jutna eszembe, hogy ezt nem kellett volna elárulni. – Most már izgulhatsz, hogy vajon milyen részleteket tudok a magánéletedről – jegyzem meg, csak hogy húzzam vele egy kicsit, és ez tényleg feledteti is velem egy rövid időre, hogy miért is vagyok itt.
De most már nem sokáig, akárhogy manőverezek, végül eljön az a pillanat, hogy nem enged tovább kibújni a feladat alól. A drágámon tényleg meglepődöm, de mint kiderült, épp ez is volt vele a célja, hogy kizökkentsen, és mondjam már el végre, hogy mi van, illetve hogy ne érezzem magam annyira orvosi közegben. Ami azért nehéz. Az egész szoba orvosi műszerekkel felszerelt, ő maga is dokiruhában van, még valahogy az illat is olyan jellegzetes, hiába teszünk úgy, mintha egy baráti találkozó lenne, a feszültséget azért nem tudom feloldani. Még akkor se, ha tudom, hogy bizonyára csak valami gyerekkorból visszamaradt hülyeség. Részben. Másrészt meg nem biztos, hogy készen állok, hogy kiderüljön: fél év múlva elhalálozok valamiben.
- Ilyen gondjaim szerencsére nincsenek – szögezem le gyorsan, és el is mosolyodom, ahogy – a teljesség igénye miatt, vagy talán célzásképp? – megemlíti. Őt ismerve az elsőre tippelek, de azért nem tudok, nem belegondolni. Egész félelmetes, hogy ilyen vizsgálatokat képesek nők elvégezni, na, akkor azért nem kicsit lennék zavarban.
És ezzel talán még utoljára nyertem egy kis időt. Leveszem az ingem, és elfészkelem magam a székben, hogy rám rakhassa ezt a műszert.
- Abszolút nyugodt vagyok – kontrázok rá a szavaira, de a mosolyom az most már azért eltűnik. Inkább arra koncentrálok, hogy kiegyensúlyozottnak tűnjek, ám ahogy csak rágondolok, hogy magas lesz, érzem, hogy már szökik is fel magától.
- De azért inkább mérd meg még egyszer– teszem hozzá pár másodperc múlva, és ez már felér egy halvány beismeréssel.
Miután felteszem a kérdést, hosszú időre csendben marad, és engem figyel. Nem hallatszik más csak ez a sípoló pittyenés, ami teljesen betölti a szobát. Nem hiszem el, hogy pont most hallgat el.  Várakozás közben meg-megemelem az ujjaim a szék karfáján, hogy aztán monoton ritmust kezdve vissza is ejtsem őket, és veszek egy mély lélegzetet. Tényleg nyugodt vagyok, mért lennék ideges?
- Mennyi?! – bukik ki belőlem a kérdés, és mellé a csodálkozás is kiül az arcomra. Erre azért nem számítottam. 35? Ez azért gyomros. Inkább maradtam volna csöndben én is. – Ugye ezzel azt akarod mondani, hogy kezd rajtam meglátszani a felhalmozott bölcsesség? És kicsit sem azt, hogy kezdek kopaszodni, és pocakos öreg úrrá változni. – 35 éves. Te jó ég. Ezt mikorra fogom feldolgozni. Meg kell kérdeznem Lyntől is.
- Rutinellenőrzésre már nem is jöhetek? – hunyorítok rá egy elég vérszegényet, de most már tényleg abbahagyom a ködösítést. Ismét veszek egy halk, de mély lélegzetet.
- Nos… hogy hogy történt, azt inkább hagyjuk, de… volt egy elég mozgalmas estém, még decemberben, egy mondhatni elég mozgalmas hónap után, és csak tudni szeretném, hogy minden rendben van-e. Már a szokásoshoz képest – teszem hozzá, mert hát csodát azért én sem várok. – A szívrohamnak azért vannak előjelei, ugye? - bököm ki végül, ami néhány hete nem hagy nyugodni, és próbálok úgy tenni, mintha csak úgy lájtosan érdeklődnék róla. Mintha az egyik barátomnak kéne az infó. Vagy ilyesmi.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Csüt. Jún. 07, 2018 10:58 pm



Ben & Syl

Miután semmit nem árul el arról, hogy mit beszélhettek meg rólam leesik nekem, hogy csak játszik velem. Robertből nem tudom kinézni, hogy bármit is mesélne rólam. Főleg nem jó dolgokat. Inkább a munkájáról, kocsikról és miegyébről szeret beszélgetni. Így kissé meg is nyugszom, ami talán ki is ül az arcomra.
-Ezt örömmel hallom!-Ahogy kimondom egész arcom elvörösödik. Iszonyatosan félreérthető voltam, pedig semmi hátsó szándékom, egyszer sem gondoltam arra, hogy esetleg mi egyszer… Nem, hisz férjnél vagyok és ő a betegem.
Miután az első mérésen túl vagyunk ismét elindítom a gépet. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy tényleg ez a pulzusszáma. Nem figyel oda magára, pedig kis ráfordítással már rengeteget tudna segíteni magán.
A kor hallatán meglepődik, nem is kicsit. Talán valahol ez is volt a célom, de tény őszinte voltam vele.
-Nem! Nem kopaszodsz és nagyon is jól tartod magad, de a kimerültség, a leterheltség meglátszódik rajtad és ez kicsit öregíti az embereket.-Több ilyen beteggel találkoztam már, akit jóval idősebbnek gondoltam, mint amennyi valójában.
-Tudod csak ismételni tudom magam. Le kell lassítanod.-Mondom nagyon is komolyan neki. Én örömmel emlékeztetetm őt erről minden alkalommal, de ennél többet nem igen tudok tenni érte, ha Ő maga nem határozza el, hogy megteszi ezt magáért.
Tudjuk jól, hogy rutinellenőrzésre magadtól nem jönnél be.-Lehet, hogy velem jól elbeszélget, de tudom, hogy utál idejárni. Amint valahol megértek. Teljes figyelemmel hallgatom végig a történetet. Kissé még homályos a dolog, de azt hiszem most már tudom mi történt vele.
-Persze, hogy vannak. szorító, erős mellkasi fájdalom, ami általában kisugárzik a nyakra, karra. Ezzel együtt verejtékezés, sápadt arc… De jó lenne inkább megelőzni.-Leveszem róla a vérnyomásmérőt, majd mélyen a szemeibe nézek.
-Szívrohamod volt? Vagy úgy véled, hogy az lehetett? Ezzel nem szabad játszani Ben! Ha nem voltál kardiológusnál el kell menned. Tudok is ajánlani remek orvosokat. Van egy igen helyes hölgy is… De előbb magadban kell eldöntened azt, hogy mennyit ér az életed.-Egy pillanatra elhallgatok. Ez lehet így elég gázosan hangzik, de valóban így van.
-Mennyi évet szeretnél még élni? Fél, egy évet, vagy akár harmincat? Figyelj nem kell az egész életmódodat azonnal egyik napról a másikra megváltoztatnod. Kis lépésekben indulj el és hidd el már az is rengeteget tud segíteni… Például bevezethetnéd azt, hogy naponta minimum két órát pihenéssel töltesz el. Azaz nem dolgozol, nem nézed a telefont, nem veszed fel… Akár ki is kapcsolhatod, hogy ne zavarjon. Olvasol, sétálsz, vagy egyszerűen csak fekszel és pihensz… Hány órát alszol egy nap?-Ez is egy fontos kérdés, bár úgy vélem tudom rá a választ.
Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Vas. Jún. 17, 2018 10:47 pm




to: Sylvia


Kicsit meglepődöm rajta, hogy szinte ijedt arcvonásokat produkál, mikor szóba hozom, hogy olykor mi is trécselünk róla a férjével. Nem tudom hová tenni. De lehet, csak én túlzom el, vagy értem félre a reakciót. Lehet, van valami, amiről nem akarja, hogy bárkinek is elárulja a férje, mikor Lynnel együtt voltam, azért izgalmas volt egy munkahelyen melózni. Ott szinte semmiből nem lehetett titkot csinálni. Vagyis… ügyesen kellett csinálni.
Szeretem zavarba hozni, de most az az igazság, hogy még csak nem is én voltam a ludas. Ez a röpke párbeszéd tényleg annyira félreérthető köztünk, hogy a végére nem tudok visszafojtani egy mosolyt. Szóval örömmel hallja?
Kivételesen nem dobok rá semmit, amivel még jobban elmélyíteném a helyzetet, ahhoz túlságosan ideges vagyok a vérnyomásmérés miatt. Nem mondhatnám a barátomnak ezt a műszert, de hátha csak a ráparázás miatt szökött fel ennyire az érték, aztán reménykedem abban a második fordulóban.
A figyelmemet azonban teljes mértékben eltereli a koromra tett megjegyzése. A harmincöt azért lesújtó, pláne olyasvalakinek, aki azért ennyire ad az igényes megjelenésre.
- Ha a kor pozíció alapján változik, a főnökömnek kétszer annyi idősnek kéne kinéznie. – Más védekezés elsőre eszembe sem jut. Én lassítanék, de akkor nem lesznek meg a kellő eredmények, az évek során komolyan az a tapasztalat, hogy nem hogy javulna a helyzet, de a GM egyre nagyobb bajban van. Már nyilván nem a felső vezetők profitját értem ezalatt, de a nyomás csak fokozódik rajtunk. Egyre több feladatot akarnak megoldani, egyre kevesebb dolgozóval, miközben a válság mostanra teljes mértékben elmúlt. Kiszállhatok, de… akkor mi lesz? Komolyan ott kellene hagynom a céget? Majdnem tíz éve csinálom. Vezetővé küzdöttem magam. Máshol minden kezdődne elölről, és az sem biztos, hogy bármi is változna.
- Túlságosan jól ismersz – pillantok fel rá hamiskás mosollyal. – Látod, hátrányai is vannak a jó kapcsolatnak. – Példának okáért nem tudok neki hazudni. Na jó… nem annyira.
A válasza nem nyugtat meg annyira, mint vártam. Sőt. A tünetek, amiket említett szinte kivétel nélkül mind megvan nálam. Ez pedig, azt hiszem, ad okot némi nyugtalanságra. Ahogy felidézem, az ujjaim néhány másodpercre belemarkolnak a szék kartámlájába, nem is tűnik fel.
A kérdésére azonnal megingatom a fejem. Ha az lett volna, csak észreveszem… ugye? Az ilyesmi azért általában fel szokott tűnni. De nem szólok, csak hallgatom tovább. Talán igaza van, tényleg meg kellene látogatnom egy kardiológust, de az ő szájából akartam hallani. A befejezést viszont kicsit erősnek találom. Hány évet akarok élni? Őszintén szólva nem fél évet, de nem is harmincat. Huszonkilenc vagyok. Irreális elvárásaim lennének? Tényleg erről lenne szó? A saját életemet rövidítem?
De ez már a huszonegyedik század. Az én fejemben ez valahogy úgy él, hogy oké, fárasztó, amit művelek, de hát mindenki ezt csinálja, nem? Máshogy nem lehetsz cégvezető. Biztos van valami gyógyszer, ami segít, vagy kezelés, amire beutalnak, ezért járnak az emberek orvosokhoz.
Azt hiszem. Igazából lövésem sincs róla, de ez így egész logikusnak tűnne.
- Én… nem tudom, ötöt-hatot, néha hetet, attól függ, hogy jön ki – vonok vállat halványan a kérdésre. És hogy mennyire tudok kikapcsolni éjszaka. De elvagyok így, a kelést szívből gyűlölöm, de ha kikecmeregtem az ágyból, utána már egész jól bírom, néhány kávéval. Azért annyira nem vész.
De amiket mondott azért még ott visszhangzanak a fejemben.
- Nincs valami kezelés, vagy gyógyszer, ami megelőzi a problémákat? A nyugtató, amit a múltkor felírtál, egészen hatásos. – Feltéve, ha nem iszom rá, de erről nem kell tudnia. Huszonkilenc éves vagyok. A testemnek még sokkal többet kell bírnia. Szerintem csak aggódik, és eltúlozza. És erre a gondolatra meg is nyugszom egy kicsit.
- Egyezzünk meg, én megígérem, hogy napi két órát pihenni fogok, te pedig felírsz nekem valami csodaszert. Áll az alku? – villantok rá egy reménykedő mosolyt. – Mellesleg, felöltözhetek, vagy vizsgálsz még valamit rajtam? – jut eszembe, hogy félmeztelen vagyok, és bár nem jövök zavarba, de azért a kísértés nagy úr.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Csüt. Jún. 21, 2018 10:53 pm



Ben & Syl

-Sajnálom, de nem azon múlik. Egyrészt van aki könnyebben megbirkózik a stresszel. Van, akinek tényleg elég a pár óra alvás, de sajnos vagy sem TE nem vagy ilyen. A szervezeted nem reagál jól a sok munkára, az idegeskedésre, az alváshiányra. Figyelj lehet, hogy szereted a munkádat, hogy nagyon is jó vagy benne, DE ez csak munka! Ha most befejeznéd hátra lévő életedben elég lenne élvezni az életet. Utazz, menj világot járni. Pihenj, élvezd ki az életet. Annyi izgalmas dolog van.-Tudom nagyon jól, hogy nem keres keveset, hisz akkor a férjem alapjáraton nem barátkozna vele. Ő az alsóbbrendű emberekkel nem hajlandó beszélgetni, vagy ha mégis rákényszerül olyan lekezelő, mintha csak ő lenne az atyaúristen.
-Ez nem is olyan rossz. De tényleg! Én kevesebbre számítottam… De törekedjünk a hétre, nyolcra oké? Ha éjjeli bagoly vagy akkor próbálj meg később felkelni, ha meg jobban szeretsz korán kelni, akkor feküdj le időben. Próbáld meg ezt egy hétig, vagy csak pár napig és meglátod már annyi is sokat fog segíteni. És ezt halálosan komolyan mondom.-Tudom ezeket a tanácsokat jó magam is megfogadhatnám, de nekem más érveim is vannak ellene. Nah meg most ő a beteg, nem én!
Meg sem lepődöm azon, hogy a könnyebbik utat választaná. A gyógyszer sem megoldás mindenre. Egy idő után egyre erősebbet kellene felírnom neki, ahogy a szervezete egyre jobban hozzászokik.
-Ben! Felírhatok neked egy másikat, de ez nem megoldás. Ez amolyan tüneti kezelés. A bajt nem oldja meg. Idővel még a gyógyszerek sem fognak segíteni. –Úgy érzem lassan felesleges tovább próbálkoznom. Ha ő maga nem határozza el a dolgot, akkor sosem fog neki menni.
-Ne haragudj Ben, de nem tudok most hinni benned. Előbb próbáld meg a napi két óra pihenést. Írd fel miket csináltál, vagy akár hívj fel. Ha sikerül bevezetned ezt az életedben akkor felírok neked valamit, ha még mindig szeretnéd.-Azt sem akarom, hogy gyógyszerfüggő legyen. Remélem megérti, hogy én csak segíteni akarok neki.
-Még meghallgatnám a szívedet, meg a légzésedet. Utána felöltözhetsz. De mindenképpen fogok adni neked egy kardiológus elérhetőséget és kérlek vedd fel vele a kapcsolatot. Rendben?-Ha megkapom a választ felveszem a sztetoszkópot, majd felállok és mellé sétálok.
-Kicsit hideg lesz!-Mosolyodom el, majd hozzáérintem a bőréhez. Előbb a szívét hallgatom meg. Egy pillanatra behunyom a szemem és úgy figyelem egy ideig, majd lejjebb csúszva a légzésére kezdek el koncentrálni.
-Vegyél kérlek mély levegőt.-Elpbb a jobb, majd a bal oldalánál is megkérem őt.
-Oké! Úgy tűnik minden rendben, de amint mondtam nem vagyok kardiológus. Ha szívrohamod volt, vagy úgy érezted, hogy valami nem okés feltétlenül meg kell vizsgálnia egy szakembernek. Most már visszaveheted a felsőd!-Szélesedik ki mosolyom. Amíg ő öltözik kikeresem a kardiológus nevét és telefonszámát.
Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Szomb. Júl. 07, 2018 12:47 pm




to: Sylvia

Fejezzem be a munkát? Furcsa gondolatokat indít el bennem mindaz, amit mond. Huszonkilenc éves vagyok. Ennyire rossz lenne a helyzet? Hagyjam ott a GM-et hét év után? Miután felküzdöttem magam abba a pozícióba, amit kezdetben nem is reméltem volna? A többiek számítanak rám… de még ha így is tennék, mit csináljak azután? Utazni jó, egy ideig, de aztán? Valami kell, hogy lekössön, különben megzakkannék. Muszáj dolgoznom. Másrészt valamiből élni is kell. Vannak tartalékaim, nem is kevés, de erre nem lehet alapozni sokáig. Ott van Rosie is… bár egy kicsit én is meglepődöm, hogy pont ő jut eszembe. Sosem lehet tudni. Szeretek kockáztatni, de nem ebben.
Azt mondja, hogy a szervezetem nem bírja a terhelést? Van, akié igen, de pont az enyém nem? Ez mekkora szívás. A végén még az apámnak is igaza lesz. De biztos van valami megoldás. Mindenre van.
Ám mielőtt még nagyon lesüllyednék a gondolatok súlya alatt, ránézek, és kezdődő mosollyal felvonom az egyik szemöldököm.
- Az is lehet, hogy éppen ezért van sikerem a nőknél. Azt mondják a férfiak csak nemesednek a kortól, akár a jó borok. Borok tekintetében pedig máris kezeskedem érte, hogy így igaz. – Gondolok itt a harmincöt éves tippjére, ahonnan indult ez a téma.
- Látod, tudok én meglepetést okozni. – Az alvási szokásaimon, próbáltam, de képtelen vagyok változtatni. Ha el is határozom, pár napig talán megy, de ha bejön pár extra meló, késő délutánig dolgozom, és csak utána kezdődik a magánéletem, amit meg szeretek tartalmasan élni. Valahol ki kell ereszteni a gőzt. Nem tudok este tízkor lefeküdni. Talán éppen akkor érezném magam tíz évvel idősebbnek.
- Úgy lesz, doktornő – a bujkáló mosoly továbbra is az arcomon, ahogy figyelem a lelkesedését. A nyugtató témát viszont igyekszem komolyabban venni, arra szükségem van, hogy felírja. Nehogy itt nekem meggondolja magát.
- Nem azért kell, mert ettől várom a megoldást, de még ha minden tanácsodat megfogadom, akkor sem tudok olyan iramban csökkenteni a stresszen, hogy ne jöjjön jól egy kis besegítés – pillantok rá, és próbálok nagyon meggyőző arcot vágni. Hogy mi lesz idővel? Azon még ráérek gondolkodni, egyelőre a most problémáit kell megoldanom valahogy. Idővel úgy is mindig minden megoldódik, azt mondják, nem igaz?
Ám mikor visszautasítja a kérésemet, érzem, hogy kicsit idegesebb leszek. Kellenek azok a tabletták, már most hozzászoktam, hogy csodásan megoldják a gondot, ha a stressz fizikai tüneteket produkál, vagy ha néha szúrni kezdene tőle a mellkasom. De egyelőre még nem győzködöm tovább, bólintok a telefonszámra, aztán felállok a székről, hogy jobban hozzám férjen a sztetoszkóppal. A libabőr vékony csíkokban kezdi beborítani a bőröm, ahogy hozzámér a hideg műszerrel. Az elsőnél halványan meg is borzongok. Majd mikor már a hátamnál jár, váratlanul de nem hirtelen, megfordulok, és lepillantok rá.
- Syl, tudom, hogy jót akarsz, és hogy rövid időn belül különösen jóban lettünk, ez valahogy még egyetlen nővel sem jött össze… – jelenik meg egy halvány, de csibészes mosoly az ajkaimon, és a pillantásom egy-két másodperc erejéig megakad az övéin. Nos, igen, pontosan ezért nem, mert aki átlép nálam egy bizalmi határt, és még vonzó is, annál túl nagy a kísértés ahhoz, hogy soha ne menjek még tovább.
Ilyen közelről még sosem néztem a szemébe, pláne nem ilyen helyzetben. Innen még a parfümje illatát is érzem.
Átfut bennem a gondolat: Vajon ha most megcsókolnám, tiltakozna ellene?
- Mostanra nem csak az orvosom vagy. Ismersz, tudod, milyen szenvedélyes természetem van, ha nem írod fel ezeket a bogyókat, én sem tudok felelősséget vállalni a tetteimért... - egy halvány félmosoly közben végig az arcomon játszik, de a tekintetemben komolyság csillan.


avatar
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
178

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   Szomb. Júl. 14, 2018 12:31 am



Ben & Syl

Néha én is elgondolkozom azon, hogy mindent hátra hagyok és csak utazom, élvezem az életet. Egyszer szeretnék kifeküdni a tengerpartra egy nagy pohár jeges koktéllal és csak élvezni a nyugalma, a békét a nélkül, hogy bármitől is félnem kelljen. De tudom, hogy én ezt nem tehetem meg. Viszont neki erre megvan a lehetősége. Bejárhatja a világot. Oda mehet ahová csak akar. Túl sokan hiszik azt a mai világban, hogy a munka mindennél fontosabb, pedig nincs így…
-Nah igen, ti pasik szerencsések vagytok. A legtöbbeteknek jól áll az öregedés… Nem úgy, mint nekünk nőknek.-Mosolyodom el. Tény, hogy helyes egy pali. Ezt sose tagadnám… Na jó a férjemnek ezt így nem merném kimondani, de igaz tudja, hogy a betegem és úgy tűnik ezzel a gondolattal meg tudott békélni.
Őrlődöm. A szívem azt mondja írjam fel neki bátran, nem olyan ostoba ő, de az eszem… Az eszem csak üvölt, hogy ne tegyem. Előbb magában kéne rendet raknia, utána gyógyszerekért nyúlni… De közben valóban nem várhatom el tőle azt, hogy egyik napról a másikra szokjon le róla. Ez olyan, mintha egy dohányost arra kérnék, hogy innentől kezdve egy cigit sem szívhat el.
Állandóan kattog az agyam, hogy mit is csináljak. Gyengébbet nem írhatok fel, mert az semmit nem ér majd neki. De erősebbet sem akarok, nem jó ha rászokik a szervezete.
Hirtelen fordul meg, amitől meglepődöm. Kissé ijedten pillantok rá, majd az én arcvonásaim is lágyulnak, míg végül ismét megjelenik a mosoly arcomon. Egy pillanatra még az én tekintetem is levándorol ajkaira, majd gyorsan vissza is emelem a szemeire. Érzem, hogy pirulni kezdek. A hosszú csendet szinte egyszerre törjük meg. Zavarba hozott, pedig semmit nem csinált… és mégis…
-Rendben Ben! Felírok neked egyet, de csakis akkor, ha megígéred, hogy napi két órát pihensz és három hónap múlva jössz konzultációra.-Mondom most már komolyabban, majd előveszem a papírt, amire felírom a gyógyszer nevét, illetve egy névjegykártyát is előveszek a kardiológus telefonszámával. Miután felöltözött odalépek ismét hozzá és felnézek a szemeibe.
-Tessék! A gyógyszer és a telefonszám! Kérlek keresd fel. Egy nagyon kedves nő és nagyon csinos is. Jól kijössz majd vele, de ő sokkal keményebb mint én! Nála nem érsz el semmit a nagy boci szemeiddel.-Felé nyújtom a papírokat, majd végül ismét megengedek magamnak egy mosolyt. Jól mondta. Már nem csak az orvosa vagyok. Aggódom érte nagyon is. De azt hiszem erre már ő maga is rájött.
Öltözék

avatar
Egészségügy
Play by :
Reese Whiterspoon
Kor :
30
Foglalkozás :
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sylvia & Ben   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Sylvia & Ben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ