Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Miss Troublemaker~Raven&Dana
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Raven McCoy Today at 1:05 pm

Audrey x Gale x Madelaine - Family affair
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Audrey N. Emerson Today at 12:55 pm

Hiányzásnapló
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 12:48 am

Ella & Owen - It's a long way back
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Yesterday at 10:57 pm

Max&Athena - All Of The Stars
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Athena Williams Yesterday at 9:47 pm

Theo J. McCarthy
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Nora Weston Yesterday at 7:42 pm

Noel & Lena - Are you... ?
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lena Caldwell Yesterday at 6:44 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:31 pm

Ki van itt?

Alexander Burns, Athena Williams, Audrey N. Emerson, Chase Winkler, Cherry Sullivan, Isabelle Davis, Kayline Prescott, Lily Harper, Madelaine Riggs, Max Turner, Raven McCoy, Sarah R. Adler, Tiana Cranshaw

Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 7:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Sylvia & Ben
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Reese Whiterspoon
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
8

Re: Sylvia & Ben
Szomb. Ápr. 07, 2018 7:39 pm


Ben & Syl

-Ez kedves tőled, de erre igazán nincs szükség. Hozzá vagyok szokva.-Rántom meg a vállam. Az elején nehéz volt és sokszor lettem rosszul, de hozzá szokott a szervezetem a rendszertelen evésre. Valahol vicces az egész. Mi orvosok csak azt hajtogatjuk, hogy milyen fontos a kiegyensúlyozott étkezés... de jó példát már nem tudunk mutatni.
-A végén annyi édességet hozol nekem, hogy nem fogok tudni kiférni azon az ajtón. Amúgy ez nagyon kedves tőled, nagyon jól esik a gesztusod.-Mondon neki őszintén. Bár nehéz egy beteg, hisz makacs és nagyon is munkamániás mégis felvillanyozza a napomat.
Jóízűen nevetek fel szavaira. Ma sem hazudtolja meg önmagát. Tetszik, hogy bár annyi szarságon megy ő is keresztül mégis mindig jókedvűnek látom... Na jó van mikor nem, de az itt léte alatt többször látom vigyorogni, mint a komoly ábrázatát.
-És természetesen nagy szerény is vagy.... csak maradj ilyen!-Mosolygok továbbra is. Mondjuk igaz abban változhatna, hogy kissé kevésbé komolyan vehetné a munkáját, de az biztos, hogy nem én fogom őt megváltoztatni. Én már csak annak is örülök, ha követi a tanácsaimat.
-Ez kedves tőled!-Igaz elbeszélgetünk mi itt mindenről, de egy percre sem felejtem el azt, hogy azért jött ide, mert valami baj van. Tudom, hogy nála mindig végig kell menni ezeken a körökön, kicsit beszélgetni, oldódni. Nah meg reménykedem benne, hogy már csak ez is segít neki kicsit kikapcsolódni. Mindenestre nekem segít.
-Rogernek?... Igazán nem szükséges. Majd én felvetem neki az ötletet, ne fáradj vele.-Próbálok továbbra is őszintén mosolyogni rá. Ha beszél erről Rogernek félek csak feldühödne. Jobb, ha Ben nem említ meg engem, főleg nem azt, amiről beszélgetünk.
Oldalra döntöm fejem a kérdésére és csak őt figyelem. Tudom, hogy csak húzza az időt, de most már ideje lenne a tárgyra térni.
-Drágám nem nem az, de gondlom nem azért jöttél, hogy ezt megkérdezd tőlem. Csücsülj le. Kezdjük egy könnyed vérnyomás méréssel oké?.. –Azt már nem is teszem oda hozzá, hogy pár ruhadarabtól meg kell szabadulnia hozzá, mert nagyon is tisztában van ezzel. Miközben ő felszabadítja a karját én előveszem a vérnyomásmérőt, majd odalépek mellé és felteszem rá.
Öltözék
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
96

Re: Sylvia & Ben
Pént. Márc. 30, 2018 12:52 am



to: Sylvia


Aki ismer, tudja rólam, hogy nem szokásom orvoshoz járni, az pedig, hogy mégis itt vagyok, ráadásul ilyen random felbukkanással, talán okozott néhány kérdőjelet a fejében. Mégsem kérdez rá direktben, és ezt becsülöm benne, de itt jön megint az a kártya, hogy ismer már, tudja, hogy egyelőre még úgyis kikerülném. Még nem játszotta be a sakk-mattot.
- Igen, mondjuk, hogy legközelebb sütik helyett ebédet hozok – húzom össze a szemeimet egy mosoly kíséretében. A kávés válaszra elmosolyodom, ez már felér egy kis győzelemmel, és tetszik is, hogy ez a kör eddig az enyém. Szerencsére a diétáról sem kér részleteket, szóval kettő-null. Alig öt perc alatt. Ilyen jól még sosem indultunk. Indultam. Párdon.
- Pedig szerintem biztos van elképzelésed róla, hogy mi fog történni, ha egyszer megfejtem – dobom be egy számító mosollyal. Naná, hogy akkor majd azokkal állítok be. Úgysem jövök üres kézzel, kedvelem őt, és az ilyesmit szeretem is éreztetni.  
- Azt hittem, az lesz a vége, hogy „nah meg nagyon is szexi” – jegyzem meg, annyira adta magát oda a mondat végére. Persze csak szívom a vérét, de az a helyzet, hogy tőlem bármikor számíthat ilyen betoldásokra. Sportot űzök belőle, hogy zavarba hozom, legalábbis sokszor ez a célom, sokszor pedig csak élvezem, hogy szabadon beszélgethetek vele, és nem kell fékezni magam, mint egy hagyományos orvosi vizsgálaton. Nem szeretem a hagyományosat, szinte semmiből.
Kíváncsian sandítok rá, hogy reagál, azért őt se nagyon kell félteni, ha más páciensen nem is, rajtam biztos edződik.
- Ez neked valahogy sokkal jobban megy. – Már hogy mindig a legjobb oldalát mutassa, azért én sem vagyok benne utolsó, de Lyn tudna mesélni. Meg hát kár lenne szépíteni, a cégnél is vannak bőven, akiknél nem vagyok népszerű, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Már-már munkaköri leírás, hogy pöcs legyek. A cég érdeke.
- Tudod, mit? Áll az alku – döntök hirtelen, persze, nem gondoltam én ezt igazán át, de elsőre nem is tűnik olyan rossz ötletnek. – Roger úgyis jön jövő héten a szalonba, majd megemlítem neki, hogy itt lenne az ideje egy jó kis párizsi utazásnak, kezdhetsz is csomagolni – kacsintok rá. Mint kiderült, ismerem a férjét is, a GM ügyfeleihez tartozik. Nem vagyunk világ nagy cimborák, de azért szoktunk váltani pár szót, ha bejön valamiért.
Jól csinálja, hogy enged feloldódni, látszólag ez az egész nem más, mint egy kellemes baráti beszélgetés, de valahol a tudatom hátsó részében folyamatosan észben tartom, hogy mi a látogatásom gyakorlatiasabb oka, itt lenne már az ideje, hogy előadjam neki, de nem igazán találom hozzá a jó bevezetőt. Pedig az időm meg közben véges. Ráadásul szerintem az övé is. Nem tudom, mikor jön hozzá a következő beteg, de ha jól értettem az előbb, épp ebédszünete van. Szóval téma, tééma…
- Ez művirág? – mutatok rá hirtelen támadt érdeklődéssel az ablakpárkányon zöldellő gyanúsítottra, ha már közben úgyis odasétáltam bámészkodni. Gratulálok, Henson. Ez aztán a kertelés nélküli megközelítés.

Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Reese Whiterspoon
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
8

Re: Sylvia & Ben
Szer. Márc. 21, 2018 10:51 pm


Ben & Syl

-Nincs semmi baj. Nálunk ez már csak így működik, nah meg nagyon is tudom, hogy neked sincs túl sok időd és az, hogy önszántadból eljöttél. Nos ez is jelent valamit.-Az ebédem tud várni a betegek nem. Az, hogy ilyen hirtelen bejelentkezett aggaszt és kíváncsivá tett. Ha megváratnám félnék a végén még visszamondaná a találkozónkat.
Sejtettem, hogy nem fog tetszeni neki a koffeinmentes változat. Megértem, tényleg megértem, de neki is meg kell értenie, hogy jobban oda kell figyelnie arra, hogy mit iszik, mit fogyaszt és mennyit.
-Na jó ezt majd még megbeszéljük, mikor oda jutunk!-Felesleges most elkezdeni ezen vitatkozni. Nem most fogunk elmenni kávézni, de nem is pár perc múlva.
-Rendben!-Nem faggatom tovább, egyelőre, a diétáról. Bízom benne, ami lehet, hogy hiba, de amúgy sem lehet egy betegre sem ráerőltetni a kezelést. Neki kell tudnia, hogy mit tesz meg azért, hogy egészségesebb élete legyen. Ha nem hajlandó, nos megpróbálhatjuk úja meggyőzni, de sokszor értelmetlen.
-Mondjuk én reménykedem abban, hogy minél később találod ki. Addig is élvezhetem ezeket a finomságokat.-Szélesedik ki a mosolyom. Jól esik, hogy mindig hoz nekem valami kis finomságot. Jó tudni, hogy valakinek eszébe jutok és nem csak, mint doki, hanem talán mint barát.
-Azt elhiszem. Erős vagy és kitartó, nah meg nagyon is makacs!-Egyszer régen volt egy egészséges önbizalmam a női énemről, de mióta a férjemmel házasságunk nem alakul valami jól ez nagyon is megváltozott, így valahogy elképzelni nem tudom, hogy más férfi esetleg vonzónak találhat. Ezért a flörtölés mellett elhaladok, már nem ismerem fel.
Az elszabadult rágcsálók a kórházban sosem jó jel, így mindenképpen telefonálok. Természetesen nem vonom kétségbe tudását, de biztosra kellett mennem.
-Csak azt hiszed!-Rázom meg a fejem. Sokan esnek bele ebbe a hibába ezért mindent megtesznek, nem állnak le. Nos erről kell leszoktatnom szép lassan.
-Igen, mint te!-Tudom nagyon jól, hogy nem veszi magára. Nagyon is jól tudja, hogy ő is túlzásba viszi a munkát. De talán majd tudunk egymásnak segíteni ezen. Mondjuk én, ha nem itt vagyok csak otthon lehetek. Ha nem megyek haza azonnal megkeres…
-Ez nem igaz, csak próbálom mindig a legjobb formámat hozni.-Volt már mikor sikerült az ételem mellett elaludnom az asztalnál. Úgy kellett felrázniuk az álmomból. Milyen jót aludtam akkor…
A szavaira egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcomról, majd vissza varázsolom azt.
-Igazad lehet…. Tudod mit!? Ha megfogadod, hogy ezen az útin kicsit kikapcsolódsz. Pár napot még a városban maradsz és csak alszol, pihensz, sétálsz vagy amihez éppen kedved van, csak ne munka legyen, akkor én is megpróbálok megszervezni magamnak egy ilyen utat.-Bár tudom, hogy ez esélytelen, de ő neki ezt nem kell tudnia.
Öltözék
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
96

Re: Sylvia & Ben
Szer. Feb. 28, 2018 12:26 am



to: Sylvia


Upsz. Határozottan bűntudatot kelt bennem, mikor mondja, hogy épp ebéd közben törtem rá. Három falat… az nem túl sok.
- Ó… de nyugodtan fejezd be előbb, én ráérek. Vagyis nem annyira – vagyok kénytelen bevallani egy halvány mosollyal, mikor kimondom, nekem is feltűnik, hogy ekkora hazugságot már én sem vagyok képes megvédeni. Pedig Lyn szerint az ügyvédi képességeim páratlanok. – De az ebédedet senki kedvéért nem lenne szabad magára hagynod, pláne egy ilyen magamfajta jött-ment betolakodó miatt.
A kávézós javaslatával viszont meglep. Azt mondja, ihatunk? Gyanús ez nekem. A kivizsgáláson viszont szintúgy fennakadok. Ó, nem, nem. Ennyire azért nem kell eltúlozni. Ez kábé úgy hangzik, mintha egy teljes hétre be akarna fektetni valahová. Nekem pedig momentán nincs időm, még meghalni se.
Á, a koffeinmentesnél már értem, hol a trükk.
- Sajnálom, azt tiltja a renomém. Mintha alkoholmentes sört itatnál egy férfival. Gyerekpezsgő feeling – magyarázom, bár nem vagyok benne biztos, hogy át fogja érezni a problémám mélységeit. De legyek akármilyen jó ügyvéd, a legjobb érvei úgyis neki vannak.
- Ma egész jól állok. Becs’ szó. – Azért szándékosan hagyom le a konkrétumokat. Igaz, attól függ honnan nézzük, a napi öt eszpresszó délig bezárólag valóban csak a csúcsidőszakokra vonatkozik. Sajnos pont arra, ami éppen mögöttem van. Ezt még nem tudom, milyen körítéssel fogom neki beadagolni, ha elmondom, miért jöttem, ez lesz az egyik első kérdése.
Hozzá kell tenni, hogy imádom a stílusát, ha egy zsémbes banya lenne, aki folyton csak baszogat, és még hozzá is tenné, hogy az én érdekemben, már kiszaladtam volna a világból is, nem hogy még visszajönnék hozzá. De belegondolva, nem lehet velem egyszerű dolga, mert valahogy azért mégis el kellene érnie a dolgokat. Gondolom én. De épp ezért jövünk ki jól. Pontosan tudja, hogyan bánjon velem. Vagy ha nem is, remekül előadja.
- Na jó, akkor majd legközelebb – adom meg magam a macaronok helyett is, és egy bujkáló mosoly mellett  visszakacsintok rá. Lehetséges, hogy pont elkap egy rosszul leplezett, sóvár pillantást, de csakis a másodperc tört része erejéig. Vagy csak a sütiről jut eszébe neki is, de egyelőre még megvagyok a diétámmal.
- Bírom a kísértést – jelentem ki magabiztosan, és amint kimondom, nekem is feltűnik, hogy ebben akár még egy kis játékos provokálás is megbújhatna. Flörtölnék vele? Talán egy kicsit. Egy icipicit. Tudom, hogy házas, és nem is gondolom komolyan, hogy én meg ő, de egy kis fűszer azért belefér, nem? Állítom, az ilyesmi minden házaséletet feldob. Mondjuk, én magam sosem próbáltam, de a kollégáim rendszeresen erről számolnak be. És az is tény, hogy van köztünk egyfajta különös rezonálás, talán ezért is működünk ilyen gördülékenyen az elejétől fogva. Mégis van egy határ, amit nem lépünk át. Érdekes.
Ahogy felnevet, én is elmosolyodom, de ahogy megemlíti a patkányt, sietve megingatom a fejem.
- Tudom, hogy nem tűnök kapásból expert biológusnak, de felismerek egy hörcsögöt – nyugtatom meg, bár a halvány mosolyt azért nem tudom eltüntetni. – Lehet, valamelyik alattomos beteg csempészte be magával. Manapság divatosak a lelkitárs-állatok. Nemrég elém került egy cikk, hogy valaki magával akarta vinni a repülőre Dextert, a lelkitárs-pávát.
Nem semmi. Én is ügyfelekkel dolgozom, és hajlamos vagyok azzal kábítani magam, hogy fel vagyok készülve az emberi hülyeség legmélyebb bugyraira is, de mindig be kell látnom, hogy nagyon is meg tudnak még lepni.
Azért hagyom telefonálni, ha akar, addig túrára indulok a szobában. Nem mondom, hogy nagyon meggyőző volt ezzel a túlórás válasszal, de egyelőre pont úgy hangzik, mint ki nem akarja, hogy tovább faggatózzak. A mi történtre pedig kimondom az első eseményt, ami az elmúlt két órából eszembe jut. De úgy látszik, ráharap a témára, amin, bevallom, én lepődöm meg a legjobban. Ez talán az első pillantásomon is kirajzolódik, először el se tudom dönteni, hogy megint csak szórakozik, vagy komolyan gondolja. Félelmetesen megtévesztő ez a nő, fogalmam sincs, hogy hol tanulta, de néha már-már vetekszik az én kamuzó-szédítő képességeimmel. Szerencsére csak néha.
Ez az a pillanat, mikor úgy döntök, engedek az invitálásnak, és inkább tényleg leteszem magam.
- Valamivel jobban is hangzik, mint egy szervizkonferencia – sóhajtok aprót, ahogy hátradőlök a széken. Az de szívás lesz pedig. Sajnos mindig túl feszített a program ahhoz, hogy kirándulni is jusson ideje, energiája az embernek. Az viszont feltűnik, hogy Syl teljesen felvillanyozódik.
- Én meglennék, de sajnos a munkám nincs meg nélkülem. – Jó, ez lehet, hogy nem annyira igaz, mint amennyire jól hangzik, tény, hogy túlságosan belelovallom magam, és talán nem is tudnék több hétig nyugodtan lazítani, mindig az járna a fejemben, hogy mi lehet a GM-ben, és hogy oldják meg nélkülem. Ez már kóros lehet? Ha igen, akkor minden nagyvállalat felelős pozícióin ülő súlyos beteg lehet. Viszont annyit beszél róla, hogy az már kezd gyanús lenni.
- Mint én? – vonom össze a szemöldököm, mintha megsértődtem volna erre az én is olyan hülye vagyok betoldásra. – Szerintem neked semmi szükséged kávéra, anélkül is száz százalékon pörögsz – engedem ezúttal egy kicsit szélesebbre a mosolyom. Egy rövid pillanatra elgondolkodva méregetem, de végül mégis felteszem a kérdést.
- Hát akkor mért nem ruccansz ki pár napra? Mégis mi akadálya? Szerintem a férjed sem tiltakozna. – Mióta Syl-lel jóban vagyok, a férjét is ismerem. Mégpedig az egyik kiemelt ügyfelem a szalonban.

Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Reese Whiterspoon
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
8

Re: Sylvia & Ben
Csüt. Feb. 22, 2018 7:10 pm


Ben & Syl

Érdekes egy első találkozás volt a miénk. A mai napig emlékszem rá. Vicces egy nap volt. Teljes káosz… De ez nem meglepő. Sokszor fordulnak elő ilyen napok.
-Hogy utána? Nem… nem. Közben vagyok… Talán három falatot ettem mikor hívtál, hogy itt vagy. Szóval ige pont jókor… De a kivizsgálás után ihatunk egy kávét. Bár te nagyon tejesen ihatod, vagy csak koffein menteset. Szinte mindig magas a vérnyomásod. Jobban kellene ré figyelned, de ezt tudod, hisz milliószor mondtam már.-Próbálom nem forgatni a szemeimet és csak mosolyogni rá. Tudom, hogy ennek ő is jobban örül. Nem vagyok egy szokásos orvos és talán ezért is hajlandó többször vissza jönni. Persze így sem jön elég rendszeresen, de legalább néha meglátogat.
-Biztos vagyok benne! Ettem már több féle macaront is. Nem rosszak, de nem is lesz a kedvencem.-Kacsintok rá, majd azért megkóstolom a rózsaszínt is. Valóban nagyon finom, de továbbra sem lesz a kedvencem.
-És amúgy hogy bírod? Még mindig odafigyelsz az étkezésedre?-Tudom, hogy ő is szereti az édességet. Szívesen megkínálnám belőle, de inkább nem teszem. Ha még mindig tartja magát, akkor nem törhetem meg.
Látom rajta a meglepődést és talán egy picit a félelmet is. Ezen jót mulatok, majd fel is kacagok. Nem hittem volna, hogy egy pillanatra is komolynak gondolja szavaimat. Viszont mikor kijelenti, hogy ő nem viccel én komolyodom el, mert ez nagy baj, nagyon nagy baj.
-Khm.. Köszi, hogy szóltál. Mert ez tényleg nem poén. Nem tudom honnan jöhetett a hörcsög. Remélem tényleg az volt és nem patkány… Telefonálok egyet!-Azzal fel is veszem a telefonkagylót és hívom a gondnokot, hogy nézzen körül az emeleten, tegyen ki esetleg csapdákat, kérdezzen rá a labornál, hogy nem e hagytak el egy hörcsögöt. Ha egy beteg meglátja… Ben más kategória…
-Igen azok…-is… Sajnos otthon sincs minden rendben, de ebbe most nem akarok belemenni. Oka van annak, hogy bejött. Nem én hívtam, szóval nagy baj lehet.
Érdeklődve hallgatom őt, majd csak elmosolyodom. A szemben lévő székre mutatok, hogy üljön csak le. Nem szeretem, ha álldogálnak. Meg biztos vagyok benne, hogy nem lesz egy rövid látogatás.
-Franciaország? Ez remekül hangzik. Mindig álmodoztam arról, hogy egyszer elutazom oda. Megnézem magamnak Párizs, Provancet és a levendula mezőket.-Álmodozom kissé, majd vissza térek a lényegre.
-Ki kéne használnod ezt az utat. Menjél hosszabb időre. Indulj el korábban, vagy maradj tovább. Talán az utóbbi jobb. Lezavarod a munkát és maradj még kint egy hétre… Mondanék kettőt is, de tudom te sem tudsz sokáig meglenni a munkád nélkül, pedig le kellene tenned egy picit és lazítanod. Élvezd ki, hogy kiutazol, hisz annyira szép egy ország. Az ételeik isteniek. Finom borok… Menjél látogass meg egy borászatot, a vörös bor jót tesz… Persze mértékkel. Pihenj, lazíts. És ezt most halálosan komolyan mondom. Tedd le a telefont, közölt mindenkivel, hogy mi pihenni mész, nyaralni, nem leszel elérhető. Hidd el senki sem pótolhatatlan… Megoldják nélküled is. Persze nehezebben, de megoldják… A kórház sem állna meg, ha én elmennék. Nem örülnének neki ezt tudom, de más orvos is el tudná végezni a munkámat… Csak én is olyan hülye vagyok…-Nah meg a férjem nem szeret utazgatni. Nem is tudom mikor voltunk utoljára együtt valahol… Egyedül meg nem is engedne el.

Öltözék
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
96

Re: Sylvia & Ben
Kedd Feb. 20, 2018 9:32 pm



to: Sylvia


Nem szívesen járok ide, úgy egyáltalán kórházba se igazán, pláne ha az még csak nem is magán üzemeltetésű, valahogy automatikusan nem bízom benne.  Pedig ez még nem jelenti azt, hogy alacsonyabb színvonalú lenne – főleg a Mount Sinai, elvileg még valami díjat is hozzá vágtak, hogy a legjobb csodatévő helyek közé tartozik –, de gyerekkorom óta magánrendelésekre hurcoltak a szüleim, egyszerűen bennem maradt ez az ősi eredetű és igen, sznob bizalmatlanság. Az egyetlen, ami miatt mégis ide vezet az utam, az Syl.
Fogalmam sincs, hogyan történt már, de a második ficamomnál többszörösen megkavartak mindent körülöttem, eleve a mentősök sem abba a kórházba vittek, ahová én akartam, és házon belül sem mehettek annyira olajozottan a dolgok, ha baleseti sebész helyett Syl kezei között kötöttem ki. Vagy ha ez így normális, akkor az elsőnél történtek nagy furcsaságok. Legalább ennyi pozitívuma van, ha az emberek viszonylag gyakran ugrik ki a válla: egész fifikás összehasonlítási alappal rendelkezik. Vagy csak akkora mázlim volt, hogy épp ő lehetett ügyeletben? Franc tudja most már. A lényeg, hogy szerencsés találkozás volt.
Ahogy belépek, máris mosollyal fogad. És bevallom, rám is fér, kell még egy kis idő, mire feloldódom, ezt viszont – mint mindig – legjobb tudásom szerint leplezem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem láthat át rajta, de ő már ismer, egy idegent bárhol- bármikor simán átverek.
Pont jókor?
- Csak nem épp ebéd után vagy? Akkor meg is várhattál volna a kávéval – kúszik az arcomra egy egyelőre még halványabb mosoly, de a szemeim csillogása elárulja, hogy csak viccelek vele. Épp ő kampányol a leginkább amellett, hogy csökkentsem a napi kávéadagomat. És ha már ő szívja vele a vérem, hát én sem fogom vissza magam. Talán túl sokat is megengedek magamnak vele szemben, de hát… ilyen vagyok, ha valaki igazán szimpatikus.
- Biztos vagy benne? – nézek rá gyanakvóan, mintha csak össze akarnám zavarni. – Kóstold meg a rózsaszínt is, hátha az még finomabb. Elvégre, arról nem volt szó, hogy új kedvenced nem lehet – teszem hozzá mosolyogva. Akkor nyernék csak igazán, ha egyszer olyat hoznék, ami az eddig ismert favoritját is lekörözi. Fő az ambíció. De nem lehetetlen.
Ilyenkor, mikor szállítom itt neki a sütiket, kicsit én is mindig elcsábulok, de épp az ő tanácsára nem eszem édességet mostanában. Főleg most, a karácsonyi időszak után. Sosem ment hosszútávon diétát tartanom, de most januártól igazán elhatároztam. Egyelőre még működik.
A hörcsögös válaszát eleinte gyanútlanul fogadom, én tényleg csupa állatbaráti szeretetből hozom szóba, meg oké, azért egy halvány poénfaktor is van benne, elvégre mégsem gyakran találkozik szembe az ember egy futkorászó hörcsöggel a kórházi váró kellős közepén. A laborig még fel se tűnik semmi, ez az első, amin megakadok, ám néhány szóval később, enyhén lefagyva és a nézelődést felfüggesztve látványosan elkerekednek a szemeim. Úgy pillantok felé, csak szemeimet mozdítva.
- Ne hozd rám a frászt – bizonytalanodok el néhány pillanatra, de aztán nekem is félmosolyra futnak az ajkaim. Lyn is mindig azt próbálja beadagolni, hogy hipochonder vagyok, pedig nem. Tényleg nem. Csak… példának okáért nem szeretnék egy halálos betegséget terjesztő hörcsöggel összefutni. Ettől még nem leszek mániákus, vagy igen?
- Pedig tényleg ott rohangál egy. Ez kivételesen nem vicc volt – húzom össze egy kicsit a szemöldököm mosolygás közben, afféle jól van-jól van, ezt megjegyeztem nézést produkálva, majd beljebb lépkedek a világos színűre mázolt helyiségben, és szórakozottan vizsgálódva, átsétálok az asztal túloldalára.
- Megint a túlórák, igaz? – Ez közös betegségünk. Ő a kórházban, én a szalonban nyomom. Nem is tudom, melyikünk a megszállottabb. De tényleg látszik rajta, minta leterheltebb lenne. Remélem, nincs más, csak a túlórák. Annyira azért nem vagyunk közvetlen viszonyban, hogy egy az egyben rákérdezzek. Mikor visszatereli rám a témát, nem is habozok, szinte azonnal válaszolok.
- Felhívtak Franciaországból, hogy sürgősen utazzak oda valami felesleges szervizkonferenciára… – látszik rajtam, hogy nem sok kedvem van hozzá, de választásom nem biztos, hogy sok lesz. Ezzel egyidőben meg is zizzen a telefonom a zsebemben. – Ó, egy pillanat – halászom elő, és nyomban hatástalanítom is. Akartam már, de kiment a fejemből, ha nem teszem meg, ötpercenként hívogatni fognak.

Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Reese Whiterspoon
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ortopéd sebész
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
8

Re: Sylvia & Ben
Vas. Feb. 18, 2018 12:24 am


Ben & Syl

Mostanában alig vagyok otthon. Sok a munka, sok a beteg. Télen az átlagnál több a csonttörés, ami nem meglepő, hisz jön a hó, a fagy, a jégpályák. Mindenki csúszik, botlik, seggre esik. Nem figyelnek oda az emberek. Rohannak, mint az őrültek én meg kapom a jobbnál jobb eseteket. Bevallom őszintén örülök is annak, hogy ennyire el vagyok havazódva. Miért? Addig sem vagyok otthon, addig sem találkozom Vele! Jobban érzem magam itt. Szinte már az otthonommá vált ez a kórház. Tudom ez elég ciki, de van mikor haza sem megyek, inkább itt pihenek le.
Éppen sikerül az étkezőben helyet foglalnom a tegnapi maradék kajámmal, mikor meg is szólal a telefonom. Megnézem ki keres, majd egy mosoly kúszik az arcomra. Az egyik kedvenc betegem az. Az egyik kedvenc és, aki a legtöbb fejfájást okozza nekem. Az első alkalommal azt hittem, hogy megverem, ott hagyom, leüvöltöm a fejét, de ma már csak jót mulatok rajta. Mindig felvidít, egy kis örömöt lop az életembe.
Mondjuk mindig tudja, hogy mikor kell érkeznie. Most sincs túl sok szabadidőm, de próbálok neki helyet szorítani. A főnököm nem szól semmit érte. Meg van elégedve a munkámmal, így ezt az apróságot nem veszi figyelembe… Mert igen, nem lenne szabad őt időn kívül fogadnom, főleg, ha nincs akkora veszélyben.
Miután lenyeltem a falatom felveszem a telefont, majd megbeszélem vele, hogy akkor várom a szokásos helyen. Még eszem egy falatot az ételből, majd kolléganőmnek adom és egy nagy adag kávéval meg egy almával a kezemben indulok vissza a vizsgálóba.
Nem sokkal később Ben is megérkezik. Azonnal mosoly kúszik az arcomra. Felállok a helyemről és közelebb sétálok hozzá.
-Szia… Oh köszönöm. Pont jókor.-Nem várok sokáig azonnal kiontom. Már csak e miatt is érdemes őt fogadni. Nem tudom hol veszi a sütiket, de eddig mindegyik nagyon finom volt, csak nem a kedvencem.
-Hmm jól néznek ki, de van egy rossz hírem. Nem talált!-Persze azért az egyiket máris kiveszem és megkóstolom. Ettem már macaront. Nem vagyok különösebben odáig érte, de nem is utálom. Venni nem vennék, de megeszem, ha kapok.
-Hörcsögöt? Hmm, de lehet. Megint bénáznak a laborban… Ha pirosan izzik a szeme akkor vigyázz, mert megfertőz valami halálos betegséggel.-Mondom neki fenyegetően, majd csak elmosolyodom megint.
-Én megvagyok. Kicsit fáradtan, de jól… De most nem is én vagyok a lényeg, hanem te. Mi történt?-Szívesen trécselnék vele órákat, de előbb meg szeretném tudni, hogy miért keresett fel.


Öltözék
Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
96

Sylvia & Ben
Hétf. Feb. 12, 2018 1:49 am



to: Sylvia


Nem tartom magam aggódós típusnak, de az év végi hajtást nagyon megéreztem. Érzésem szerint sokkal inkább, mint indokolt lett volna. A szakadatlan munkamennyiség, a kevés vagy éppen betegállományban lévő kollégák, a szorító határidők, kerettervek, profitszázalékok, az ünnepek miatt ingerültebb ügyfelek… Nagyon rám ült a stressz, és az állandó időhiány miatti feszített tempó.
Mindezt csak a Lynnel való elmérgesedett vitám tetőzte, azzal a hülye kávébabos, gyerekre vigyázós üggyel. Azon a napon kábé minden félresiklott, ami csak tehette, és olyanokat vágtunk egymás fejéhez, ami kis híján oda vezetett, hogy örökre kilépjek az életükből. Furcsa, hogy mennyin múlnak fontos döntések… Vagy már rég meg kellett volna hoznom, csak nem vagyok elég tökös hozzá? Fogalmam sincs, melyik lenne a jó döntés.
Az a veszekedés viszont tényleg valamiféle tetőpont volt nálam, bár ittam is valamennyit, többet, mint amit jól esne bevallani, akkor nyúltam először a felírt tablettákhoz, mert úgy éreztem, a szívem át akar szakadni a mellkasomon. Szóval tudom, hogy csak a nagy hajtás miatt volt, azért mégis úgy döntöttem, teszek egy látogatást a kedvenc doktornőmnél. Mostanra biztos már úgyis hiányzom neki, mosolyodom el, és még a kocsiban rácsörgök, hogy meg is érkeztem. Mindig azzal fogad, hogy gyakrabban kellene jönnöm.
Igazság szerint későn jelentkeztem be, és még csak nem is olyan ügyben, amivel kéne. Syl ortopéd szakorvos, akkor ismerkedtünk meg, amikor a vállammal kényszerültem kezelésre, de valahogy rögtön megvolt köztünk az összhang, és úgymond a nyakán maradtam. De sosem éreztem még rajta, hogy ez egy percig is zavarná. Mikor tegnap felhívtam, azt ígérte, szakít rám egy kis időt, tudja, hogy nehezen szabadulok el a cégtől, és hogy ennél is nagyobb hátráltató tényező, hogy nehezen is veszem rá magam. Lényegében azt sem árultam el neki, hogy miért jövök. Kitérő válaszokban túlságosan profi vagyok. Bár hozzá kell tenni, hogy személyesen sokkal inkább átlát rajtam.
-  Szia – üdvözlöm immár a kis rendelőjében, miután sikeresen átvágtam magam a bejutási procedúrán. – Remélem, ez lesz a befutó – nem is kertelek, egyből a kezébe nyomom az apró, csomagolt dobozkát, mintha csak emiatt érkeztem volna, olyan izgatott kíváncsiság ül az arcomon. Már meg nem mondom, honnan indult ez a dolog, de megfogadtam, hogy akkor is rájövök, hogy mi a kedvenc süteménye, és valahányszor találkozunk, mindig cipelek magammal egy aktuális jelentkezőt. Ezúttal néhány színes macaron lapul a csomagolás alatt. Remélem, nem kínoz meg azzal, hogy nem bontja ki rögtön.
- Apropó, odakint láttam rohangálni egy hörcsögöt, nem tőletek szökött meg valahonnan? Nagyon anyátlannak tűnt - befogni azért mégsem álltam neki, az elég érdekesen nézett volna ki, előbb-utóbb biztos megpróbálkozik vele valaki. Rám pedig, mint általában orvos közelben jellemző, mindenről beszélek, csak arról nem, amiről kéne.
- Hogy vagy? - érdeklődöm egy kicsit beljebb lépve.

Vissza az elejére Go down
Re: Sylvia & Ben
Vissza az elejére Go down
 
Sylvia & Ben
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: