Egy késésben lévő nőnél sok minden előfordulhat. Nálam épphogy minden elő is fordult a lehető legszarabb reggelnek néztem elébe. Először kezdjük azzal hogy,elaludtam de olyan mértékben mintha én lennék a kicseszett Csipkerózsika. Aztán miután álmatag állapotban kimásztam az ágyból és érzékeltem mennyi az idő ,gyors tusolás stb....ez mind jól is ment amíg egy végzetes félre lépés következtében le nem zúgtam a lépcsőn ,egyenesen megfejelve a szemközti elválasztó falat . Összességében össze is törtem magam öt másodperc leforgása alatt ami azért rekord idő én úgy gondolom. Miután érzékeltem hogy a kapkodás sok jóra nem fog vezetni ,mély levegőt vettem ,és a pultnak támaszkodva a fejemhez szorítottam a mirelit borsó zacskóját. - Ennél mélyebbre már úgy sem süllyedhetek nem igaz ? - fújtatok idegesen ,hisz ha már elkések akkor ,már úgy isten igazából elkések . Nem vagyok az a fajta ember aki nem add bele 100% mindenbe ,így még nyújtottam a perceimet . Míg a puklim és a mirelit jeges hidege szerelmes együtt léte okozott ,nyugtató hatása szépen lassan az életerőmet is visszaadta,addig végiggondoltam hogy mennyire utálom én ezt az egészet. Nos akkor mehet elölről a dolog. Minden kriminális dolog nélkül sikerült kiérnem a szabadba ,persze volt egy kis probléma a lábam talán mégsem volt olyan hálás az esésének. Így a jobb lábam bokájára kisebb súllyal tudtam tovább haladni ,de egye fene sántán is megoldom a dolgokat . Sarah Adlert semmi sem állítja meg ,még ez sem ! Kocsival nem mehettem ,így muszáj voltam leszólítani egy taxit ,csak hogy ebben a a negyedben ha óránként erre tévedt egy akkor sokat mondok. Határozottan a padka szélére állva figyeltem az út szakaszt ,majd amikor megláttam a taxit azonnal leintettem és abban a pillanatban be is szálltam ,mintha az életem múlna rajta. Igazából sok végzetes hibát követtem már el ,kezdve a munkámmal ,egészen addig hogy beültem ebbe a taxiba. Miért gondolom ezt ? Egyetlen oka volt. Nathaniel Castle. Gyerekorom megkeserítője . A titokzatos hajgumi eltűnések oka . Miatta néztem ki úgy mindig mint egy malac kislány létemre ! Ő volt aki kicsinek mindenbe belerángatott. Most pedig itt ült mellettem teljes életnagyságban . Utoljára öt éve láttam ,többnyire próbáltam kerülni. De egy szórakozóhelyen sok mindenki megfordul és magányos voltam és azt mondta van fent egy Backstreet boys lemeze ....a picsába is lefeküdtem vele. Az emlékkép úgy kúszik a szemeim elé ahogy, a One Week Of Danger - The Virgins üteme a fülembe . - Jaj ne ! - szinte nyöszörögve mondom ki a szavakat ,miközben a mellettem ülő seggfejet lesem. - Castle . - szűkül össze a szemem és próbálom felvenni az ellenséges álarcomat. - Azt hiszem rossz taxiba szálltál.- veszem elő a lekezelő modoromat ,majd arrébb is ülök egy kicsit. - Mint látod itt ülök ,szóval ez az én taxim ! - nyomatékosítok ,nincs az az isten hogy kiszálljak ,mint hogy a lábam megpihent újra lüktetni kezd ,és biztos vagyok benne ha most lábra állnék azzal a momentummal pofára esnék. - Tudom nem vagy úriember ,így inkább másképp fogalmazok . Ha nem szállsz ki élvezned kell az elbővülő társaságomat .- mosolygok rá bájosan ,miközben hol rá jól pedig a kocsi ajtó kilincsét fixírozom. . Ma ez nagyon nem az én napom ,az tuti fix . - Szállj ki !-nézek most már vele farkasszemet.
Roppantmód érdekes, sőt mi több felettébb gyanús. Kezem az államon köt ki, szemeim gyanakvóan összeszűkülnek. Emily megkerüli a pultot, kibújik egyik magassarkújából, majd egy másikba ügyeskedi bele magát. Kapkodó mozdulatokkal teszi mindezt és többször is Zara haját simítja végig, mintha bűntudata lenne. Bűntudat? Két alkaromat a pultra támasztom, de szemeimet le nem veszem a kiszemeltemről, aki most jelen pillanatban a nővéremet szimbolizálja. Barna tincsei kuszák és többször is végigszánt rajta ujjaival, mintha valami aggasztaná, aztán egy pillanatra megáll és rám szegezi barna szemeit. - Mi bajod van Castle? Nincs jobb dolgod, mint engem tanulmányozni? Válaszadásom előtt két kezem a magasba lendül és még egy buta vigyort is ejtek mellé, hogy ezzel fejezzem ki a fegyverszünetet, amit felajánlok. Em megforgatja a szemeit, de úgy tűnik nem ér rá. Beleiszik a kávéjába, majd félbehagyja ezt a tevékenységet, és helyette nekiáll Zara ebédjét becsomagolni. - Valami nem stimmel. - jegyzem meg nemes egyszerűséggel, de nem fordul meg, ennek ellenére tisztán látszik, hogy kizökkentem gondosan felépített menetrendjéből. A konyhaszekrényen támaszkodik meg és mint egy felbőszült bika úgy fújtat, majd egy hirtelen mozdulattal megfordul és egyenesen szembenézek a két lábon járó rémálmommal. Hátrahőkölök, de már késő. Em ideges, Zara pedig közénk szorult a készülődő reggeli harcba. - Problémád van? - karjait összefűzi mellei előtt, majd ismét szólásra nyitja a száját. - Nem kellene már rég a városban lenned valami tanári megbeszélésen? - újabb kifújt levegő, azonban a szemkontaktus elmarad. Helyette az a bánatos kölyökkutya meg egy ragadozó keveréke rajzolódik ki az ismerős arcvonásokban, melyeknek egyvelege villanykörte módjára juttatja eszembe a megoldást. - Itt volt...az indián itt aludt. - lelkesülök fel, mintha megütöttem volna a főnyereményt, és mikor nővérem tudomást sem vesz rólam, már tudom, hogy a célegyenesben vagyok. - Mondtam, hogy fura vagy! Rosszul állt a haja, ezért vagy ilyen hepciás? Tudom, hogy bírod azt a szélben libbenő hajkoronáját.. - vigyorgok, mint valami félnótás, de Emily hangja helyett Zara méltat válaszra. - Anya azért haragszik, mert kopogás nélkül mentem be a szobájába. - feleli bánatosan és fel sem néz a reggeli müzlijét kevergető mozdulat közben. Elkerekednek a szemeim, a vigyorom szélesebb, mint valaha és mielőtt észbe kapnék, kitör belőlem a nevetés. Emily viszont kevésbé boldog emiatt, így a reggeli hajszánk közepette, ahol azzal szívatom, hogy egy kulcsot kap a szülinapjára, még egy magassarkú is repül felém, ami telibe talál. Ez viszont elég indok arra, hogy mielőtt elronthatná további szórakozásomat, egyszerűen lelépjek a családi összeröffenésből, hogy az elkövetkezendő egy-két órámat a vén szipirtyók és unalmas kollégákkal körülvéve töltsem. Amióta a nővérem eltiltott a motoromtól, a családi autó meg inkább egy koporsóra hajaz, mintsem megbízható járgányra, így általában hagyom az elkényeztetett hátsómat furikáztatni vagy a taxitársaság lefizetésére támaszkodok. Bár abból az összegből, amivel én szolgálhatok számukra, nem sok élvezhető szolgáltatást tudnának bezsebelni, de azért én elraktározom ezeket az információkat úgy, mint az emberiség megmentése a magam selejtes módján. Dúdolgatva szelem át a zebrát a lámpa zöldre váltása után, és New York-i plázacica módjára csábítgatom magamhoz a sárga járgányokat, amelynek negyede nem túlságosan értékeli erőfeszítéseimet. Már éppen feladom és bánatosan - boldogan - hazakullogok, amikor az egyik lassítani kezd, én pedig szinte úgy nézem végig a folyamatot, mint amikor az öreg fószernek lelassul az idő, mielőtt egy golyó átütné a koponyáját. Micsoda hasonlatok. Belül szinte ugrálok, amikor megfogom az ajtó kilincsét és formás hátsómat bepréselem az ülésre, de mielőtt kinyöghetném, hogy hova is szeretnék utazni, egy ismerős hangra leszek figyelmes, melyhez egy jól az agyamba bevésődött vonás is társul, mihelyst oldalra fordulok. - Adler?! - meglepettségemben kérdéssé formálom ezt a nevet, de utána összecsapom mindkét tenyeremet. - Sarah Adler. Mostanában taxitársaságot is üzemeltetsz? - lesek körbe az autón belül, végül előrehajolok, hogy megkocogtassam a sofőr vállát, aki úgy néz rám, mintha képes lenne elevenen felzabálni, így csak egyszerűen visszadőlök az eredeti pozíciómba. - Én aztán nem szállok sehova. Minek ülsz be egyáltalán egy taxiba, ha látod, hogy foglalt? - hozakodok fel értelmesnek is mondható kérdésemmel, mert ha már itt tartunk, akkor maradjunk is ennél a témánál. Ugyan mikor a fejemhez vágja, hogy a társaságát kell továbbra is élveznem, megfordul a gondolataimban a dolog, mennyire nem éri meg nekem ez az egész, de aztán felrémlik előttem Emily Castle ideges képe és rájövök, hogy inkább Adler, mint a nővérem féktelen haragja. - Talán attól tartasz, hogy nem tudsz ellenállni az én társaságomnak? Mert akkor értem ezt a folyamatos ficánkolást, amit leművelsz itt. - mutatok végig rajta, mégsem engedek ebből a taxiból. Baszki, előbb raktam ki mindenemet a placcra azt egy sem állt meg, majd az első adandó alkalommal eldobom érte az Igazit? Habár a gondolat minden ízében felháborító, kár ezen rágódni, mert már indulunk is és úgy, hogy egyikünk se mond semmit. - Öreg, várjál már...hát azt sem tudod hova tatatázunk! - hajolok megint előre, de ennek is olyan, mintha a falnak beszélnék. Tuti a nyelvet sem érti, akkor meg rábsztunk, mint vasorrú bába a mágneses viharba. Hurrá! - Látod? Most kiraknak miattad valami mezőn az Isten háta mögött, de akkor biztos, hogy kötelet fűzök a fűből azt megfojtom magamat... - mérgelődök, miközben azon vagyok, hogy milyen irányból kellene levágnom egy tarkóst a sofőrnek annak érdekében, hogy megálljunk.
Mennyi annak az esélye hogy egy taxiba ülsz, a gyereked apjával ? Na jó így feltéve a kérdést talán igen sok. De ez a mi esetünkben nem volt igaz ,hisz miután lefeküdtünk egymással...istenem hogy történhetett ez? Magam sem értettem a dolgot ,hisz Nate Castle lett volna az utolsó ember akivel ágyba megyek ,és mégis akkor abban a pillanatban ezt akartam . Talán túlságosan is ,amit annak tudok be hogy ,esetleg a pia ..de foghattam én ezt akármire tudtam jól hogy közben magamnak hazudok. Mert bár igaz egy kanál vízbe megtudtuk egymást fojtani ,de egy valamit tudtam. Nate Castle soha nem bántana . Ő hordozta magában a gyerekkori emlékeimet,és magát ennek egész lényét . Amikor még talán voltak reményeim ,álmaim és szeretve éreztem magamat. De ez valahol elveszett. És ha Nate-re néztem ,erre emlékeztetett . Talán Ő is így volt ezzel ,és akármikor összetalálkoztunk ezért reagáltunk egymásra úgy ahogy . Minden egyes alkalommal ugyanazok a körök. Ott van példának okáért Emily által rendezett haladásnapi vacsorája.... - Castle ,esküszöm ha még egyszer a bokámba rúgsz ,nem lesz belőle köszönet! Hát nem is volt ami azt illeti ,hisz ezt a játékot addig addig folytattuk az asztal alatt míg egyikünk bele nem rúgott az asztal lábába . Szinte előttem van ahogy az asztal összecsuklik és megadja magát . Nos a káosz amit ez a kisebb baleset maga után hagyott ,Zarát igen csak szórakoztatta ,Emilyt már kevésbé. Amit ezután kaptunk nem tettük zsebre ,szerintem mindketten azért imádkoztunk hogy jöjjön el Jézus második eljövetele vagy valami hasonló,mert Lucifer kiszabadult a ketrecből Emily személyében. Erre a gondolat sorra egy apró mosoly ül ki az arcomra ,de azonnal el is tűnnik ahogy Castle-re nézek. És megjegyzésére ,csak megforgatom a szemeimet . - Nos,mostanában ellopja egy tapló a taximat ! - jelentem ki mialatt igyekszem a saját akaratomat érvényesíteni ,de minél többet beszél hozzám én annál feszültebb leszek tőle.- Már ne is haragudj ,de már akkor itt voltam amikor Te behelyezted a hátsódat haver szóval ,akár ki is szállhatnál innen . Különben is hova mész ilyenkor dalos pacsirta ? -vigyorodok el ördögien ,mikor Emily ezt közölte velem telefonon hogy Nate a tantestület tagja lesz ,rám tört a röhögés. De ugyanakkor egy felem valamiért abban reménykedett hogy,ez valami furcsa véletlen ami Hopenak tökéletes lenne . Megrázom a fejemet ,mintha ezzel el tudnám űzni az egyre zavarosabb gondolataimat . -Ó,ne aggódj ellentudok neked állni ....-kezdenék be az érvelésembe ,egy egybekötött Sarah féle vulkán kitöréssel ,de a kocsi hirtelen megindul ,és a célt mi sem tudjuk . A háttámla másik oldaláról hajolok előre a sofőrhöz .- Elnézést....de mi..-kezdenék bele ,de ahogy felém fordul csak egy bizarr mosolyt kapok és egy kacsintást . Mi a franc ? - Tessék ? - nézek Nate-re aki sokkal kétségbeesettebb a helyzethez képest.- Látod minek ültél a taximba ? Most nem tartanál itt .- jegyzem meg neki ,felvont szemöldökkel míg én nyugodtan hátradőlök az ülésen ,és sóhajtva nézek ki az ablakon. Talán most lenne a megfelelő alkalom hogy...igen Sarah ez a tökéletes alkalom persze ,hogy egy arab sofőr társaságában közöld Castle-el hogy apa. - Az isten verje meg Nate ,azt sem tudjuk hova megyünk ,de ha már meg akarod fojtani magadat én szívesen vállalom eme nemes feladatot . Már csak azért is ,mert elég hosszadalmas lenne mire te kötelet fűzöl bármiből is ,és nekem annyi időm meg nincs hogy megvárjam.- vigyorodok el ,leginkább a helyzet abszurditása szórakoztat ennyire . - Vidám kocsikázás...- szólal meg erős akcentussal a taxis ,én pedig érdeklődve hajlok előrébb.- Hogy mondta ? - kérdezem óvatosan tőle ,kezdek tartani a fickótól ,és ami azt illeti a kilátás is egyre bizarrabb kezd lenni. Mégis hol vagyunk. - A házasság szép.- csak bután pislogok az újra elhangzottakra ,és Nate felé fordítom a tekintetemet. Igazából ez volt az a pont ahol elhagytam az eddigi aggályaimat és fejemet hátravetve kezdtem el önfeledten nevetni . Nem érdekelt hova megyünk ,teljesen mindegy volt már ,hisz ez is csak velem történhet meg ,na meg Nate-el. Ám 10 perccel később ez a vidámság elpárolgott belőlem ,amint a taxis kirakott valami ismeretlen helyen. - Ez mégis melyik negyede New Yorknak ? - teszem fel a kérdést ,miközben nézem a tömeget ami előttünk áramlik. Igen csak kilógtunk a sorból ,hisz ez mind ...mind arab volt. Egyik lábamról a másikra állva ,elgondolkodva nézek magam elé majd Castle-re akinek az arcán ugyanaz lehet mint az enyémen. - Nos,Castle úgy látom még jó ideig élveznünk kell egymás tárasságát ,és ahogy látom fű sincs a közelben .-sóhajtok ,fel miközben magunk körül körbe mutatok.- Szóval mit szólnál ,ha arra az időre elásnánk a csatabárdot míg kijutunk innen ?-ajánlom fel neki ,miközben kinyújtom felé a kezemet. Mire kezet nyújtana csak egy kecses mozdulattal ,elcsapom a kezét .- Ha ma felrobbanunk az a Te hibád lesz Castle .- kacsintok rá majd megindulok az egyik irányba.
Nem értem, hogy manapság mi a probléma a médiával, meg az egész filmrendezés körülményeivel. Mármint nem kellene előre szólni, ha az embert beválogatják főszereplőnek egy vígjátékba? Akkor jobban belőttem volna a sérómat vagy elegánsba rittyentettem volna magamat, de így? Egyáltalán hogyan üljek? Melyik profilom az előnyösebb a filmhez? Plusz mennyi ideig tart elküldeni egy üzenetet vagy egy postagalambot? De ha sokszor esek kábulatba, még a füstjeleket is megértem valamennyire. Szóval nekem azt ne mondják, hogy nincsen ebben a kicseszett taxiban valami rejtett kamera vagy egy csávó az ülések alatt aki veszi az egészet, mert azt nem hiszem el. Ahogyan azt sem vagyok képes józan ésszel feldolgozni, hogy Adler kisasszonnyal kell egy taxiba keverednem, aki még a végén itt a hátsó ülésen oltja ki az életemet, ha nem is a kezeivel, akkor a nézésével. Megfordul a fejemben, hogy a romlott nővérem küldte az utamba őt, de még ő se lenne ennyire kegyetlen. Főleg, hogy ott van neki a szeret-nem szeret alapon működő indiános kinézetű fiúja, és jobban leköti, hogy ezen dilemmázzon meg a csávó tükörfényességű barna tincsein, ami hozzá sem hasonlítható az ő töredezett végű hajához..vagy mijéhez. Ő magyarázza ezt mindig, miközben tiszteletköröket tesz a lakásban vagy bűntudatcirkáló hadjáratba kezd - ahogyan én hívom - mert nem tudja feldolgozni hogyan került már megint az ágyába az a szerencsétlen. Nekem lenne egy-két tippem, de mivel a fiatalabb korosztályt képviselem, kétlem, hogy felvilágosító órát kellene tartanom a cirka 4 évvel idősebb nővéremnek. Miután elvetem az idősebb testvéri beavatkozást, elkezdek valami nagyobb erőt ostorozni a szerencsétlen véletlenért, ami Saraht illeti. Egykoron jóban voltunk a szőkeséggel..aztán ez félbeszakadt, most meg itt vagyunk. Értik a problémát? A köztes kihagyást, amikor ment a rádiócsend meg a nagy ívben elkerülés éveken keresztül?! Nem elég, hogy késésben vagyok arról az agytágító műsorról, ami elvileg kell az iskolához, de még a mellettem ülő is azzal etet, hogy elvettem a taxiját. - Megszakad a szívem érted, Adler. - helyezem szívemre a kezemet, végül kifújom a levegőt, hogy ne robbanjon fel a nagy fejem, mert csak magyaráz és magyaráz arról a taxiról, ami nem is az övé, hanem valami társaságé. - Esküszöm máskor lapos-kúszásban indulok neki az útnak. - mormogom az orrom alatt, és most nyugodtabban fordulok a mellettem ülő felé. - Figyelj tündérbogaram. Mivel látod, hogy a helyzet változóban van és még mindig te pampogsz, mert egy taxiban ülünk, ezért miért nem fogod a formás virgácsaidat, majd emeled meg a popódat és ennek a kettőnek együttes erejével hagyod el az autót? Hidd el, odakint a levegő is frissebb és én már itt sem vagyok. Hát nem lenne fantasztikus? - teszem össze még két kezemet is mellé egy erőltetett vigyorral az arcomon, végül csak megadóan vetem hátamat az ülésnek. Ma olyan nyugodtan indult a napom. Megreggeliztem, nyomoztam, majdnem a hátamba állt Emily cipőjének a sarka, de még mindig mosolyogva hagytam el a házat. Aztán pofán vág a valóság egy szőke ördögfajzat képében, te meg hápoghatsz a vörösödő és égető fájdalom miatt, az égvilágon senki nem hallgat meg, ha kutyaszorítóban vagy. - Elég gyenge módon adsz ennek hangot. - vetem oda az egész ellenállásos dologra, de már nincs ezzel időnk tovább törődni, mert amikor elindulunk, egy pillanatra megáll bennem az ütő. A sofőrt meg hiába faggatjuk mindketten, úgy dönt, hogy némasági fogadalmat tesz vagy nagy ívben figyelmen kívül hagyja miről hadoválunk. - Ó hát persze, fogd rám ezt is. Az éremnek két oldala van, Adler. Ha nem szerettél volna minden áron veszekedni, akkor már rég két különálló helyén lennénk. - háborodok fel, mert nehogy már rajtam csattanjon a vizes ruha, ő meg tengjen lengjen a száradt lepelbe burkolva, míg én szívok. - Mostanában ilyen kemény cuccban utazol? Elsöpörjem a babatincseimet az útból, hogy jobban a nyakamhoz férjél drágám vagy ilyen könnyen ne adjam magamat? - érdeklődően vonom fel a szemöldökömet felajánlására, végül csak sóhajtok egyet, mert kezd eléggé fullasztó lenni idebent a levegő. Az ember kaphat szívrohamot egy taxizás alatt? Kezd tetszeni az ötlet, hogy akciófilmesen kihempergetem testemet az útra, majd átgurulok a túloldalra és sétálva teszem meg a hátralévő utat. Ez a késztetés pedig akkor erősödik még inkább, mikor a sofőr végre kinyög valamit és az se értelmes. - Jellemző. - ennyit fűzök hozzá, mert csak mi kerülhetünk ilyen helyzetbe, senki más. Ha hét nyelvet tudnék perfektül, akkor is a nyolcadikkal találnám szembe magamat, amekkora mázlim van. Hátsómat megemelve szedem elő a telefonomat nadrágom zsebéből és könnyedén törődök bele, hogyha személyesen Superman jönne el értem, akkor sem érnék be időbe. Már csak azért sem, mert ahova hozott minket, az közel sincs a megbeszéltekhez, de még talán a térkép sem jelöli. Elmélyednek a ráncok a homlokomon és kivergődök a kocsiból, majd így lesek körbe, hogy felmérjem hova tévedtünk. - Fojtóeszköz nincs, de valamilyen más fajtájára szívesen rákeresnék. - jegyzem meg mellékesen, végül a kérdésére csípőre vágom a kezemet és odatartom a fülemet. - Jól hallottam? Elszívunk egy békepipát Adler? - tartom kezemet a fülemhez, végül sóhajtok egyet. - Legyen. Nincs energiám téged keresni, ha eltévednél. - békésen nyújtom felé kezemet, de hát nem kér belőle és a megjegyzését követően még a szemeimet is megforgatom. - Elég szarul kezeled ezeket a békés helyzeteket. - indulok meg utána és közelebb vonom magamhoz, hogy ne keveredjen el. - Mitől sántítasz? - dobom meg őt egy kérdéssel, de nem mozdulok a közeléből az idegen közeg hatására.
Biztos voltam abban hogy ennek az őrületnek soha nem lesz vége . Ahogy abban is hogy talán Nate az egyetlen ember ,akire biztosan számíthatok. Akárhogy nézzük a mi kapcsolatunk ,mindig is érdekes vizekre evezett és ég érdekesebb parton vetődtünk ki. Mondhatnám azt is hogy ,jelenleg egy olyan szigeten akadt el a kis hajónk amit nem ismerünk. Vicces hasonlat ,főleg a mostani helyzetünket felmérve ,egyenesen csodálatos. Visszatekerném az egészet ahhoz a részhez ,amikor még csak Castle magánszámát hallgattam . Ami nagyjából abból állt hogy,morgott zsörtölődött ,majd vádolt ahogy én tettem. Így visszagondolva kicsit muris az egész ,de valahogy akkor abban a pillanatban teljesen máshol jártam és átadtam magam a múlt megnyugtató delíriumának amibe oly sokszor menekülök. És nem azért tettem ,mert ténylegesen menekülni akartam ,de a változást rosszul viseltem így mint sok mindennel ezzel sem voltam hajlandó szembe nézni. Szóval igen ,amíg Nate feszengett mellettem én lestem ki az ablakon és próbáltam az egészet kalandként megélni. Most viszont ? Itt állok az isten háta mögött valahol ...jelek a szerint Egyesült Arab Emírségek határán és kezd nem tetszeni ez a kaland . Hol az a távirányító hogy visszapörgessem a jeleneteket ? Úgy ha lehetne egészen ódáig míg leestem a lépcsőn ,mert annak még mindig szívom a levét . Összegezve ,itt állok a lányom apjával (aki mellesleg nem is tudja hogy apa) ,sántán és összezavarodva . Úgy érzem mintha ennek az egész káosznak a kezemben lenne a megoldása ,de semmi más nincs a kezembe csak egy csokis papír. Elhúzva a számat méregetem a papírt ,úgy látszik itt nem úgy működnek a dolgok mint a mesékben . Milyen érdekes... Egy valami nyújt csak megnyugvást ebben a helyzetben hogy nem vagyok egyedül ,és bár tudtam ha mi ketten együtt vagyok az akár maga lehetne a világvége is . De régen ez jól ment nekünk ,most is menni fog ! Vigyorogva nézek Castle-re ,majd esetlenül elindulok az egyik irányba .- Tudod hogy nem vagyok egy békés állatfaj . - válaszolom rákacsintva ,de ez a lazaságom nem sokáig tart főleg amikor a tömeg egyre csak sűrűsödik és egyre rosszabb lesz a helyzet. De ahogy közelebb von magához meglepődök és egyben el is könyvelem magamban hogy talán mégsem halunk meg . Bár ha itt valaki most elkezd nekem kiabálni hogy bomba ,tuti sikításban török ki. Nem nagyon állok ellent annak hogy magához húzz ,így én is úgy helyezkedem hogy még közelebb simuljak hozzá...mármint nem úgy ..a franc egye meg az egészet. Sarah szedd össze magad beszélnek hozzád ..- Őőőő...- nézek rá elgondolkodva ,majd megpróbálom magara erőltetni a magabiztosság álcáját .- Leestem a lépcsőn . Pedig azt hittem a pokolba egyenes út vezet .-viccelem el a dolgot,majd ezzel egyetemben fel is szisszenek amint rosszul lépek ,miközben a számomra ismeretlen tömegből próbálunk kitörni. - Csak számomra fura ,vagy ezeknek tényleg teljesen más a közlekedési moráljuk ? - kérdem tőle ,ami nyilvánvaló hisz ezek ember számba se vettek ,ha tehették volna áttaposnak rajtunk. - Jobb ha minél gyorsabban eltűnünk innen .- rázom a fejemet ,egyik kezem pedig reflexszerűen a mellkasára tapad amint megint rosszul lépek,és még közelebb préselődök hozzá. Egy pillanatra el is merengek férfias vonásain ,de egy éles hang kizökkent ,és a hang irányába kapom a fejemet.- Mi a fene ? - motyogom magam elé ,és szemeimet összeszűkítve próbálom elolvasni a táblát . Bár ne tettem volna. - Kecske..viadal ? -ejtem k hitetlenkedve a szavakat ,és némi megértés reményében Nate felé fordulok,de hirtelen új irányt vesznek a dolgok és egy erős kéz szorul a csuklómra. Egy arab férfi állt meg mellettünk közvetlen közelben ,egy kis kecskével a kezében .- Ez meg mit akar ? - hirtelen rántanék egyet a kezemen ,de a férfi nem engedi . Egy rögtönzött aktiviti részesei leszünk ,aminek számomra sehogy sincs jó vége . - Asszonyt a kecskére . - mutogat rám ,majd a a kis jószágra ,aki roppant édes de mégsem akarnám magam elcserélgetni egy kecskéért . - Castle , ha nem veszi rólam ez a le kezét ,és nem megy el a közelemből ...én ...nem tudom mit fogok csinálni ,de valószínű lecsuknának érte. Szóval jobb ha Te kommunikálsz vele . - húzódom még közelebb hozzá. A fűszeres illata úgy kúszik az orromba mintha kötelező lenne ,és az emlékképek újra előttem vannak. Én pedig már ennek tudatában ,már csak pár másodperccel később észlelem hogy már ,négyen vagyunk játékban . - Istenem ,egy kecske miatt fogunk meghalni ! - temetem az arcomat Nate mellkasába .
Visszapörgethetnénk pár órát ebből a szerencsétlen napból? Elég nagy mákom lenne, ha létezne valami távirányító vagy valami kikapcsoló gomb, ami az emberiség irányítására használatos. Mindez mivel nem létezik - legnagyobb bánatomra - így marad ez az értelmi társalgás életem sosem feledett nőjével meg egy a mi nyelvünket nem érintő taxissal. Bár az utóbbival ha úgy nézzek jobban megtudom értetni magamat, mint a szőkeséggel, aki ismét csak azzal van elfoglalva, hogy kihívó öltözetbe bújva táncot lejtsen az idegeimen. A fogalmam sincs hova tartó út hátralévő részében nem áll szándékomban veszekedni vele, holott kihozza belőlem ezt. Olyan feszültséget érzek, mintha valami nem létező lény próbálna kitörni a mellkasomból, szétfeszítve a bordáimat ezáltal, hogy utána elevenen felfaljon. Abszurd, mi? Nem jobban, mint ez a szituáció, de hát mit lehet tenni? A sors jót röhög a markában, hogy annak a nagy marhának már megint ekkora szerencséje volt, míg én szívózhatok a két lábon járó drogommal, akiről tudom, hogy egy idő után totál elfog pusztítani. Ez viszont akkor igazolódik be leginkább, amikor a taxi megáll egy számunkra ismeretlen helyen, mi pedig ott ragadunk, mint két földönkívüli a Földnek nevezett bolygón. - Kétlem, hogy ide kellett volna jönnöm megbeszélésre. Ha ezt túlélem, még vár rám jó pár ember, aki megfojt majd. Csodálatos..így is úgy is kinyiffanok. - tekintek körbe magyarázásom közben, de nem túlságosan merengek el a körénk húzódó dolgokban vagy az emberek arckifejezésében, már csak azért sem, mert a társaságom hozza a formáját. Érdeklődően fürkészem a vonásait, mindeközben egyre furábban érint ez az egész felvezetése a dolognak, míg végül vissza is kérdezek, hogy jól hallottam-e egyáltalán vagy a környezetváltozás miatt beálltam. Nagy meglepetésemre az első változó lép érvénybe, és egy gyors egyezséget kötünk, melyet már az első percben sikerül megszegnie. Kurva jól fogunk szórakozni. - Szerintem az okozta volna a vesztünket, ha az ellenkezője szerint cselekednél. - gúnnyal megfűszerezve vázolom fel elméletemet, de jobbnak találom, ha a közelemben tartom őt, mert hirtelen túl sok emberen kell átverekednünk magunkat, akik tutira képben vannak azzal - ahogyan mi is - hogy egyáltalán nem jó helyen vagyunk. Annak érdekében, hogy eltereljem erről a nyilvánvaló bakiról a figyelmünket, inkább rákérdezek mi okozza a fura járását, és habár lenne egy-két tippem, a válasz mégis a finomabb verziót adja elő. - Azt hittem neked már külön járatot indítanak oda, de még történnek meglepetések úgy látszik. - húzom az agyát, hiszen mindig is megvolt a kettőnk különleges kapcsolata, amiről azért nem árt nem elfeledkezni, és tudom, hogy úgysem venné magára vagy csapná ki a hisztit, ha olyat mondanék. Aztán ki tudja mennyit változott mióta nem láttam. Kérdése kapcsán felmérem a helyzetünket, és csak tanácstalanul vállat vonok válaszadásom előtt. - Nem lehet, hogy egyszerűen csak mi megyünk rosszul? - vetem fel ezt a verziót is, hiszen az ússz az árral elv helyett mi mindig azok voltunk, akik velük szemben próbáltak áttörni, és ez úgy vélem most sem történik másképp. A helyzet akkor kezd eléggé fura lenni, amikor a kecskékre hívja fel a figyelmemet, és mielőtt észbe kapnánk, Sarah már lassan egy kecskéért el is adhatóvá válik. Nem tehetek róla, de röhögni kezdek, ez viszont jókora nagy pofátlanság - mármint a velünk szemben álló idegennel szemben - így abbahagyom a szórakozást, és végigmérem a mellettem álló nőszemélyt. - Meggondolandó. Mindig is akartam egy kecskét. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, de csak ugratom őt, így visszanézve a pasasra rázom meg a fejemet komoly ábrázattal, mielőtt megpróbálhatnám lefejteni a lányról a kezét. - Kecske.. nem kell..nem eladó a szőke. - összefüggéstelenül adom a tudtára, hogy nem jó vétel lenne a részéről. - Nő lenni kicsit zizi. Nem kell neked, haver. - sandítok Sarah felé jelzésszerűen mutogatva ujjamat a halántékom mellett, de csak a kecskét tolja a képembe, aki rákap az ingemre és nem nagyon akarja elengedni, hiába tolom vissza. - Adni felső kecskéért. - mutat a rajtam lévő darabra, mire megrántom egy kicsit a felsőrészt, közben furán méregetve a velem szemben állót. - Ez kell? - nem értek más nyelven, de úgy tűnik megérti mert újra felém tolja a kecskét, mire az a képembe ordít és majdnem sikerül megsüketülnöm. - Jól van, adom már. - bújok ki enyhén zavarban az ingemből, és nyújtom át a pasasnak, mire az a kecskét nekem, de eléggé fura ez a helyzet. Legfőképp azért mert nincs felsőm, csak egy kecském és itt állunk a totál ismeretlen közepén. - Gondolom véletlenül sincs egy másik felső nálad, ugye? - pillantok Sarah felé reménykedve az ellenkezőjében, de kétlem, hogy férfiszerelésekkel szaladgálna a hétköznapjai során, azért az ember reménykedhet az ellenkezőjében.
Kezdőlap
