Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 9:10 pm

Alexander Burns
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 9:06 pm

Dorian x Jake - Lester brothers fight
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 8:48 pm

Dorian & Becks - New deal, new association
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 8:36 pm

Tessa & Jamie - The mirror and me
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Today at 6:39 pm

Lyn & Ben ~ when we were young
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Benjamin Henson Today at 6:39 pm

Ella & Owen - It's a long way back
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 4:55 pm

Archiválást kérek!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ella Cavanaugh Today at 3:22 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:05 pm

Ki van itt?

Adam Royal, Adriana Lane, Alexander Burns, Alexander Rhys, Annie Johnson, Benjamin Henson, Charlie Weston, Dorian J. Lester, Genevieve Wells, Jason Morens, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Raelyn J. Winters, Raya Sunshine Jones, Sylvia Juel, Tessa Wilson, Yasmine Bailey

Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 18 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Lyn & Ben ~ when we were young
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
72

Re: Lyn & Ben ~ when we were young
Today at 6:39 pm



to: Marilyn


Próbálom feldolgozni az infót, miszerint hajnali négy óra van, és valahogy összerakni azzal, hogy jó oka van az ébresztésre, de nem jutok túlságosan messzire. Az agyam és én, egyöntetűen kiegyezünk abban, hogy korán van még az efféle rejtvényekhez. Amúgy nem jellemző rám a lustálkodás, ha tehetem, mindig maximálisan kihasználom a napot, de a reggelek… sajnos borzasztó kelő vagyok. Néha, mikor munka előtt csörög a telefon, úgy érzem, egy újraélesztést is simán elfogadnék.
Egy ilyen ébresztésnek viszont ki tudna ellenállni? Imádom, ahogy itt dorombol körülöttem, és játékosan húzgálja az alvó oroszlán bajszát, ismeri már hozzám az apró trükköket, és egyre inkább úgy vagyok vele, hogy van, amiért nagyon is megéri elküldeni az álmot a szememből. Ahogy megszólal, viszont halvány ráncba fut a homlokom. Hogy mii?
- Most azért egészen lelomboztál – vallom meg egy kis csalódással a hangomban, és az arcomon is látszik, hogy már-már elszontyolodom erre a fordultra nagyon reggel szinte bármit ki lehet húzni belőlem, aztán viszont elmosolyodom, mint aki csak viccelt, és végül felnyitom rá a szemeim. Az első, amit megpillantok, a fölém magasodó, köntösbe bújtatott, karcsú női test, és a kócos, vörös fürtökhöz tartozó ismerős, bujkáló mosoly. Ez az összkép bármikor képes megszédíteni. Aprót mozdulok alatta, ahogy mélyre szívom a levegőt és az ösztönösen nyújtózásba futó mozdulat néhány másodpercre kimerevíti, majd megemeli a testem. Az a helyzet, hogy nem kéne sokáig a csípőmön ücsörögnie, ha tényleg nem tervez semmi reggeli jutalom falatot, mert én már most kezdek reagálni.
- Én kinyitottam, de a gondolataim nem sokat mozdultak… – vigyorgok bele most már én is a mondatba, de aztán nem ellenkezek tovább, ahogy leszáll rólam, követi a pillantásom, és észre is veszem végre a tortát. Nyomban feljebb is ugrok pár ébrenléti fokozatot. Ami például abban is megnyilvánul, hogy felülök hozzá, az arcomra pedig kiül, hogy sikerült teljesen meglepnie vele. Ó, wow.
- Mikor ezt mondod, egy kicsit azért mindig gyanakodni kezdek – utalok nagy mosollyal a szekrényben rejtegetett fickóra, mielőtt még hálám jeléül megcsókolom, és igyekezve nem túlzottan belemerülni a hálálkodásba, az utolsó pillanatok egyikében el is fújom a gyertyát, hogy aztán teljes sötétségben maradjunk. Erre viszont egyikünk sem számított.
- Bizony. Miss Kaminski mindig mindent eszében tart– tartok egy kis kedveskedő hatásszünetet. –  Kivéve, hogy mi lesz, ha elfújom a gyertyát. – Nem tudom megállni, hogy ne cukkoljam vele, és ami engem illet egyáltalán nem zavartatom magam. A megjegyzésére felnevetek, nekem is pont ez járt a fejemben.
- Mm, nem hiszem, hogy lenne ellene kifogásom – mormogom a nyakába, ha már úgyis arra ólálkodom, de aztán hagyom, hadd nyerjen egérutat, és pakolja le a süteményt, mielőtt valami kárt tennénk a remekműben. Nem is tudom, mikor kaptam utoljára tortát. Egy ideje nem ünneplem a családdal a szülinapom, és így nem is lett belőle annyira nagy esemény. A cégnél direkt nem árultam el, a barátok pedig mindig inkább inni visznek, ha mégis eszükbe jut.
- Nem úgy van, hogy azt nem szabad elárulni, különben nem fog teljesülni? – hajolok ezúttal én fölé, ahogy magával ránt a párnák közé. Amilyen hévvel csókol, már-már azt hiszem, hogy ezúttal tényleg folytatása is lesz a dolognak, de mikor ismét eltol magától, felmorranok egy kicsit.
- Várj, kitalálom mi a terv – illesztem az ajkaira puhán a mutató ujjam, mielőtt még befejezhetné. – Szülinapom alkalmából meg akarsz őrjíteni. És eddig nagyon jól haladsz… – hajlok még közelebb, hogy az ujjamat megemelve ismét megcsókoljam, de mihelyt visszább húzódom, és újra megszólalna, gyorsan vissza is teszem.
- Szóval, ha jól értem, választhatok a gonosz némber és a mérges sárkány között. Eddig idilli. Életem legjobb napjának ígérkezik – szívom a vérét továbbra is, de ekkor hagyom is tovább beszélni. A simítása olyan gyengéd, hogy egy idő után az egész karom bizseregni kezd.
Az utazás bejelentésére felszökkennek a szemöldökeim, és hitetlenkedő mosollyal nézek rá, mázli is, hogy nem látja a sötétben, mert a szemem elárulná, hogy sikerült meg is hatódnom ettől a gondos szervezkedéstől, amivel készült erre a napra. Én meg tök hülye lehettem, hogy semmi nem tűnt fel belőle, pedig általában nem nagyon tud titkot tartani előttem. Kicsit talán túl sokáig tarthat a csend, főleg neki, főleg így, hogy a mimikámról pillanatnyilag nem tud tájékozódni, a végére már én is rájövök, de akkor már úgy vagyok vele, hogy megadom a módját. Nem mondok semmit, csak az ajkaimmal megkeresem az övéit, épp csak puhán hozzá érintem, de csók helyett a választ súgom bele.
- Akkor azt mondanám, hogy ez fantasztikusan hangzik. – Ezúttal nincs mosoly, a hangomról is hallani, hogy komolynak szánom. Behúz egy kicsit a pillanat, és miközben egy kósza melegség ismét az ölem felé igyekszik, mintha csak tetten érnék valami megmagyarázhatatlan szervező erőt, biztos vagyok benne, hogy ez egy olyan emlék lesz, ami évekre előre beleégett a memóriámba. Vannak az életben ilyen pillanatok.
- Na és mikor megy a gép? Sietnünk kell? – mozdulnak tovább a gondolataim, és most már az is kezd leesni, miért ébresztett hajnalok hajnalán, és miért nem hajlandó sehogy sem beadni a derekát egy kis reggeli szexre. Végül is igaza van, az egész nap a miénk, szóval inkább le is mászok róla, különben nem sokáig maradok ilyen varázslatosan logikus állapotban.
- A Tészták Birodalma előtt azért ugye belefér még egy kis torta? – tapogatom ki az utat a közelben bujkáló állólámpáig, hogy lopjak egy kis világosságot is most már közénk, a függönyök elhúzásával most még nem sokat érnék. Ám mikor felkattintom, rájövök, hogy Lynnel ellentétben rajtam az ég világon semmi ruha, szóval azzal a lendülettel kattintom is vissza.
- Upsz – nevetek fel a villantásomra, kicsit sem vagyok prűd, és előtte szégyenlős sem, csak szimplán váratlanul ért ez a művészi kivilágítás. – Na, inkább megyek zuhanyozni. Most már sötétben maradsz. – És valóban, most már csak pár lépés, és megtalálom az ajtót, amit persze egy mosollyal és egy visszanézős kacsintással vissza is zárok rá, nehogy véletlenül megkönnyítsem a dolgát.

Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Hilarie Burton
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
29

Re: Lyn & Ben ~ when we were young
Szer. Feb. 14, 2018 12:39 pm
Lyn & Ben
Ha valami szülinap van, vagy olyan, amivel bárkit meg lehet lepni, rögtön ráizgulok a dologra és szervezkedni kezdek bármiféle meglepetés miatt. Az igaz, hogy titoktartásban nem vagyok a legjobb, vagyis jobban mondva szokott probléma lenni a fedősztorijaimmal, de annál nagyobb lelkesedéssel csinálom, amit csinálok. Nagy általánosságban viszont simán rájön a másik fél, hogy valamire készülök, mert nem vagyok topon a kamuzásban, kivéve a melóban. Ott baromi jó kis fedősztorikat tudok kitalálni a főnöknek, ha arról van szó, miért nincs meg időre egy-egy jelentés, vagy bármi más, aminek már rég meg kellene lennie. A hozzám közelálló emberek azonban könnyen rájönnek, hogy valami vaj van a fülem mögött. Ben is ismer már eléggé ahhoz, hogy vegye a jeleket, ha nem mondok igazat, de talán most sikerült eltitkolnom ezt az utazást, és remélhetőleg nem hagytam a laptop kijelzőjén a foglalási oldalt, vagy bármi más leleplező információt.
A sütivel beegyensúlyozva, kicsit bicegve érek be a szobába, ahol Ben az igazak álmát alussza. Nem lesz egyszerű felébreszteni, de mivel tudom a gyenge pontjait, így valahogy csak boldogulok majd a feladattal.
Az első próbálkozás csak némi dünnyögést vált ki belőle, így közelebbről támadok.
- Úgy négy körül, de jó okom van az ébresztésre – mosolyodok el, és már bent is termek mellette az ágyunkban. – Végül is vehetjük reggelnek is – teszem hozzá vállat vonva, de az éjszaka így tényleg igen rövidre sikerült, mert éjfél előtt biztos nem aludtunk el, de hát ez nem meglepő. Idejét sem tudom, mikor volt olyan, hogy időben lefeküdtünk volna. Próbálkozások voltak –mert hát fontos lenne, hogy egyszer végre kipihenten keljünk már fel-, de valahogy mindig másfelé terelődött a dolog, mintsem alvás legyen a vége, amit ugyebár egyikünk sem bánt sosem. Csak másnap reggel morgunk mindig magunk előtt, hogy már megint nem aludtunk annyit, amennyit kellett volna.
Halkan felnevetek, ahogy magára húz, mert már biztos vagyok benne, hogy ő teljesen másféle meglepetésre gondol, mint amivel én készültem mára, és nem is bánnám, de nem szeretném lekésni a repülőt, ami azt illeti.
- Jaj, Ben, most semmiféle szexuális töltetű dologra nem kell gondolnod, de ha végre kinyitnád a szemed is, akkor észre is vehetnéd. – A nyakához hajolok, aztán felülök a csípőjén, hogy végre észhez térjen. Hihetetlen ez az ember, de végre valahára észreveszi a sütit is mikor lecsusszanok róla, és felé tartom.
- Látsz itt mást is, akinek süthettem volna? Nem rejtegetek senkit a szekrényben.– nézek körbe a szobában mosolyogva, majd visszapillantok rá, és viszonzom a csókját kicsit eltartva a sütit, mielőtt még belobban a hajam is. Csoda, hogy nem történik meg, igazából egyikünk sem csodálkozna a szerencsétlenségemen szerintem azok után, amiket le szoktam művelni.- Még szerencse, hogy nekem eszemben volt – jegyzem meg. Hála az égnek a dátumok megjegyzésében nagyon is topon vagyok, de úgy általában a memóriám rendben van, ami azért igencsak előny Ben mellett, mert neki meg gyakran mennek ki dolgok a fejéből, amire nekem kell emlékeztetnem, ha éppen a telefonja nem teszi azt.
Ahogy elfújja a gyertyát, a szoba teljes sötétségbe borul, és csak a gyertya tetejének parázsa látszódik, az is csak tíz másodpercig. Épp letenném az éjjeliszekrényre a kis tálcát, de Ben rögtön támadásba lendül és nem igazán hagy mozdulni sem.
- Ha így folytatod, akkor lehet, hogy az ölemben landol majd – húzódik a szám széles vigyorra a csókjaira és az érintésére – Akkor kénytelen leszel onnan feleszegetni – folytatom a mondatot, miközben próbálom elhárítani kicsit magamtól, hogy végre letehessem azt a fránya tálcát. Átemelem felette és kicsit nehézkesen ugyan, de sikerül odaegyensúlyoznom épségben, aztán átadom magam Bennek.
- Mit kívántál? – érdeklődöm mosolyogva, miközben ledőlök az ágyra, és azzal a mozdulattal magammal is rántom őt egy szenvedélyes csókra. A hajába túrok, de aztán eltolom magamtól kicsit, mert eszembe jut, hogy az ajándék másik felét még nem is adtam oda neki.
- Nekem van tervem, de remélem neked nincs, mert amit szerveztem azt már nem lehet lemondani. Meg amúgy sem, mert akkor megharagudnék, azt meg ugyebár nem szeretnéd, mert akkor mérges sárkánnyá változom – vezetem le a folyamatot, miközben az ujjaimat a felkarján jártatom.
- Mi van, ha azt mondom, csak te meg én, egy másik kontinens, egy kényelmes hotelszoba ééés jó sok kaland. – Körülírom az ajándékát, hogy rájön-e, mielőtt még odaadom neki, és ha nincs tippje, akkor még hozzáteszem:
- És sok tészta!

   





Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Matt Bomer
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
28
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
General Motors # Chevrolet márkavezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
72

Re: Lyn & Ben ~ when we were young
Vas. Feb. 11, 2018 6:18 pm



to: Marilyn


Épp az igazak álmát alszom, mikor Lyn rikácsolni kezd. Először nem is értem, hogy mi történt. Résnyire kinyitom a szemem, meg is moccanok, de a szavak valahogy nem jutnak el az agyamig, csak a hangja, és mivel egyelőre nem ér semmi más inger, kb három másodperc múlva már vissza is alszom.  Sötét van, az ágy puha, én pedig fáradt vagyok. Tegnap péntek volt, sokáig melóztam, a főnök a héten szabadságra ment, és a saját munkám mellett naponta jött két-három kóbor e-mail azokról a teendőkről, amiket ő felejtett el. Fasz tudja, mért a GM jár az eszében, ha egyszer Mallorcán sütteti a seggét. Mire végeztem velük, az enyémre alig maradt időm, de persze be kellett fejezni. Ezen kívül Lyn is kiadósan lefoglalt az este… de ezt már cseppet sem bántam.
Arról, hogy ma születésnapom van, tökéletesen megfeledkeztem, másokét igyekszem észben tartani, többnyire kütyük segítségével, de a sajátját ugye sehova nem írja fel az ember, nincs is miről eszébe jutnia. Félálomban érzem, ahogy hozzám bújik, és halványan el is mosolyodom a csókkal ébresztésre, szeretem, mikor ilyen macskamód közeledik. Ismét felnyitom a szemem, de a fejem elég kóma lehet, fogalmam sincs, hogy mit akar elérni, de hagyom, hadd próbálkozzon vele.
- Um. Mennyi az idő? – kérdezem reflexből, mert még a napfényt sem látom beszűrődni a szobába, de simán meglehet, hogy csak ilyen gondosan elsötétítettünk. – Azt ne mondd, hogy már reggel van, mert akkor azt mondom, hogy kimaradt az éjszaka.
Ahogy fölém hajol, hogy a fülembe sutyorogjon, a kezem automatikusan a derekára siklik, majd lassan a hátamra gördülök, és őt is magammal, magamra húzom. Voltaképp egyre jobban tetszik ez az ébresztő, tudja jól, hogy a fülemnél kell hadba szállnia, az biztos nem marad hatástalan. A kis galád, és ezen újfent elmosolyodom, de azért utoljára még lehunyom a szemem, a tenyerem a szatén köntösön pihen, az ujjaim lustán zongoráznak az alsó csigolyáin.
- Na és miféle meglepetés? – Bevallom, jelen helyzetben a legkevésbé sem tortára gondolok. Beszívom az illatát, egyelőre az övé foglal le, a sütié még nem lengte be a szobát, és az érintésem is lejjebb vándorol a köntösén. Mikor átvált vezetői hangnemre, és a munkával próbál meg észhez téríteni, halkan elnevetem magam, de nem mondom, hatásos, mert most már egyre jobban tűnik a szemeimből az álom. Rá is pislogok, egy kicsit kérdőn, mert most már tényleg nem értem, mi a terv, de aztán követem a pillantását, és meglátom az éjjeliszekrényen várakozó tortát, a mostanra csaknem teljesen leégett gyertyával.
- Jesszus. Az az enyém? – döbbenek meg másodpercek alatt, mintha kábé ufót láttam volna. Lyn lecsusszan rólam, hogy a hegy megy Mohamedhez-t játsszunk, ideegyensúlyozza hozzám a tálcát. – Basszus – ülök fel én is egyúttal, még mindig csodálkozva, nem is tudom, az lep-e meg jobban, hogy szülinapom van, vagy hogy még tortát is sütött nekem. Távolról sem értek hozzá, de első pillantásra home made remekműnek tűnik. – Eszemben sem volt.
Odahajolok, hogy megcsókoljam, amiből lesz azért kettő is, és közben az ajkaira lehelek egy apró köszönömöt, mire eszembe jut, hogy most már tényleg el kellene fújnom a gyertyát, mielőtt elalszik. Meg is teszem, ezzel együtt viszont meglepetésszerűen ér, hogy teljes sötétségbe burkolózik a szoba.
- O-ó – vigyorodok el. – Ugye nem az a következő meglepetés, hogy rám is borítod? – szemtelenkedek, de eszem ágában sincs villanyárt rohanni, inkább a köntöst fokozatosan szétnyitva rajta, játékosan felsimítok a combjain, mintha épp nem is egy habos süteménnyel egyensúlyozna tökéletesen vakon. Arra azért figyelek, hogy ki ne üssem a kezéből, de óvatosan közel hajolok, és belecsókolok a vállgödrébe. Tudom, hogy szívesen megszabadulna a tálcától, de egyelőre nem sietem el a segítségnyújtást.
- Na és mi a terved mára? - érdeklődök mosolyogva a fülébe súgva, miközben a nyakára is hintek egy kis hálás kényeztetést.

Vissza az elejére Go down


avatar

Üzlet
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Hilarie Burton
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Kávézó tulajdonos és üzletvezető
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
29

Lyn & Ben ~ when we were young
Szer. Feb. 07, 2018 4:47 am
Lyn & Ben
2012.06.07.

Lévén, a sütőtudományom nem verdesi a mesterfok küszöbét, így már tegnap este –míg Ben helyettem is túlórázott-, Lea segítségével megsütöttem azt a minitortát, amit ma reggelre a születésnapjára szántam neki. Az ágyból halkan lopakodom ki és veszem magamra az egyik szatén köntösöm, hogy Ben ne tegyen keresztbe még véletlen sem a kora reggeli terveimnek. A hűtőhöz megyek, kiveszem a tortát, beleszúrok egy gyertyát a közepébe, és az egyik legtitkosabb rejtekhelyemhez, a szekrény tetején pihenő bőröndhöz megyek, hogy előkotorjam a mai napra szóló repjegyeket. Az úti cél nem más, mint Róma. Az elmúlt hónapokra való tekintettel mindketten kifulladtunk a sok munkától, és ami rögtön az eszembe jutott a közelgő születésnapjára nézve, hogy valahová jó lenne elutazni, ahol elfelejthetjük a General Motorst, a kollégákat, a főnökeinket és minden mást. Európa tökéletesnek bizonyult erre a célra, ahol csak mi ketten lehetünk, jó távol mindenkitől.
Az alsó ajkamba harapva, izgatottan veszem ki a székről ágaskodva a borítékot. Vagyis venném, mert a szék már billen is, és ha nem kapcsolok időben, akkorát borulok, mint a ház.
- Ó, a picsába! - Hangosan huppanok a földre, de a bal bokám még így is érzem, hogy nem egészen landolt jól. Fel is szisszenek az első mozzanatra, aztán megtámaszkodom a szekrénynek háttal. Hát ez rohadt jól indul. Legközelebb azt hiszem, nem ezt a helyet fogom választani az ajándékok elrejtésére… Egy percnyi szenvedés után úgy döntök, hogy jobb, ha az egész bőröndöt leveszem onnan és úgy halászom ki a jegyeket, aztán meggyújtom a gyertyát is. Fülig érő szájjal, bár kicsit bicegve indulok meg a hálószoba felé, hogy felébreszthessem Bent  és én lehessek az első, aki a 23. születésnapján köszönti. Igaz, hajnali négy van, és biztos furán fog hatni –bár tőlem már megszokhatta, hogy néha igencsak érdekes dolgokra vagyok képes-, de a gép tizenegykor indul, és határozottan jobb lenne nem lekésni.
- Hééé, szülinapos, jó reggelt! – rontok be kicsit hangosabban a kelleténél a szobába, és lerakom az ágy melletti éjjeli szekrényre a süti csodát a borítékkal együtt, hogy aztán visszaheveredhessek mellé kicsit, és csókokkal ébreszthessem fel. Elmosolyodom a kómás arcán, és halkan felnevetek, mert látszik rajta, hogy nem igazán érti, mire fel ez a nagyon korai sietség, mivel még csak a nap sem kelt fel. Már attól, ahogy felém közelít pillangók repdesnek a gyomromban, még csak érintenie sem kell hozzá, elég csak egy helyiségben lennie velem. Ez a férfi olyan hatással van rám, mint még soha senki az eddigi huszonöt évem alatt, pedig volt jó pár próbálkozásom. Mondjuk neki egy percig sem tudtam ellenállni, de persze ezt nem kötöttem az orrára az első pillanatokban, sőt…  – Na, éledj Don Juan, meglepetésem van. – hajolok a füléhez közelebb, hogy hatásosabb legyen, ugyanis a gyertya, ahogy látom, mindjárt leég teljesen, ha nem fújja el. Ha még ez sem hat, akkor bevetem a főnöknőt és határozott hangnemben szólok hozzá. - Benjamin, elkésel a munkából! - Fel is ülök hamar, hogy a kezembe vehessem a tálcával együtt.  – Kívánj, mielőtt még elalszik. – bökök a fejemmel a mázos sütemény felé, és várom, hogy életem férfija elfújja a lángot, aztán kibontsa a borítékot is, és aztán nekiállhassunk pakolni… Tök izgatott vagyok!  


   





Vissza az elejére Go down
Re: Lyn & Ben ~ when we were young
Vissza az elejére Go down
 
Lyn & Ben ~ when we were young
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
Ugrás: