Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 9:10 pm

Alexander Burns
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Burns Today at 9:06 pm

Dorian x Jake - Lester brothers fight
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 8:48 pm

Dorian & Becks - New deal, new association
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Dorian J. Lester Today at 8:36 pm

Tessa & Jamie - The mirror and me
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Tessa Wilson Today at 6:39 pm

Lyn & Ben ~ when we were young
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Benjamin Henson Today at 6:39 pm

Ella & Owen - It's a long way back
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Today at 4:55 pm

Archiválást kérek!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Ella Cavanaugh Today at 3:22 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:05 pm

Ki van itt?

Adam Royal, Adriana Lane, Alexander Burns, Alexander Rhys, Annie Johnson, Benjamin Henson, Charlie Weston, Dorian J. Lester, Genevieve Wells, Jason Morens, Joshua Miller, Kayline Prescott, Lena Caldwell, Raelyn J. Winters, Raya Sunshine Jones, Sylvia Juel, Tessa Wilson, Yasmine Bailey

Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 18 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 - Alex & Pixie - When life gives you a big surprise
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Hivatal
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yvonne Strahovski
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• lawyer
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36

Re: - Alex & Pixie - When life gives you a big surprise
Szer. Feb. 07, 2018 10:18 pm
Alex

&
Pixie


It's good to see you again


Mi lesz most így velem? Akármilyen viccesnek is tűnik, egy tárgyalás kellős közepén ez az a kérdés, ami a leginkább foglalkoztat. Miféle ügynököt fognak küldeni? Együtt kell majd töltenem a mindennapjaimat az illetővel? Mi lesz, ha már az első pillanattól kezdve rühellni fogom?
Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, inkább hagytam volna azt az ügyet a fenébe. Ha erőszakkal is, de rávettem volna magam, hogy lemondjak az egészről, de ez a fene nagy igazságérzetem miatt most nyakig vagyok az ürülékben. Még jó, hogy nem hullámzik, legalábbis egyenlőre nem.
A nevem hallatán -amit nem igazán használok, csak egy bizonyos személy hívott mindig így- homlok ráncolva felpillantok és a hang irányába fordítom a fejem, de az agyam érzem, hogy még mindig nem akörül forog, ki hívott így. Még mindig a slamasztikán kattog, amiből már most úgyse tudok kimászni, csak akkor, ha végig csinálom. A tanúk padjára kell majd ülnöm és elmondani, hogy meg akartak vesztegetni, valamint életveszélyesen megfenyegettek. És még akkor sem biztos, hogy vége lesz.
-Úr Isten, elnézést. Teljesen el voltam...- lesek fel az előttem ácsorgóra, de amint rádöbbenek, ki is az, elkerekednek szemeim, elakad a szavam, majd egy mosoly jelenik meg az arcomon és felpattanok a helyemről.
-Te jó ég! Alex! Meg sem ismertelek hirtelen!- lesek fel rá még mindig azzal a fültől fülig érő vigyorral az arcomon, miközben az egész ügy, amin eddig rágódtam, seperc alatt tovaszáll a fejemből. Mióta nem láttam? Tippelni sem tudnék, még akkor sem, ha pisztollyal fenyegetnének, olyan rég volt már. Pedig valaha minden napot együtt töltöttünk, tekintve, hogy lakótársak voltunk, de aztán jött a nagybetűs élet, és külön utakra keveredtünk. Megnősült. Basszus, még mindig nem tudom elhinni, hogy megtörtént. Most is, ha ránézek, még mindig azt a lökött havert látom, aki mindig is volt, nem egy házas, komoly embert, akit látnom kellene. Azt a pasit látom magam előtt, aki évekig a mindenem volt.
-Most mondd meg! Nem elég, hogy az ember egy bíróságon ül, de még kínozzák is azzal, hogy ilyen borzalmas löttyöt osztogatnak kávé néven. És még fizetni is kell érte.- sóhajtok egy nagyot, ahogy lepillantok a poharamra, majd újfent vigyorogva nézek fel rá. Nem tudok betelni a látvánnyal, olyan rég volt már szerencsém azokba a szemekbe pillantani. Persze, ezt legfőképpen magamnak köszönhetem, úgyhogy még véletlenül se hibáztathatom érte Őt. Próbált hívni, keresni, de inkább nem vettem róla tudomást. Egyszerűen nem lettem volna képes továbbra is az élete része maradni úgy, hogy megházasodott. Nem bírtam volna nézni, hogy valaki mással boldog, főleg azzal a nővel. Cseppet sem volt szimpatikus, mikor találkoztam vele először, így már akkor elhatároztam, hogy lemorzsolódok szépen mellőlük.
-Igen. Épp összeültek az esküdtek, hogy döntsenek. Elvileg maximum egy óra az egész, ha pedig több idő kell nekik, arról értesítenek.- sandítgatok a terem ajtaja felé, de a kilincs persze nem mozdul, ami azt jelenti, hogy akárhogy is szeretném, hogy végre leléphessek innen, nem fog menni. Pedig őrülten kíváncsi vagyok már, mégis miféle szerzettel kell majd megosztanom a hétköznapjaimat. Elvileg ide fog jönni értem a fazon, de még az is lehet, hogy csak szimplán elküldenek egy címet, ahova majd el kell mennem. Fogalmam sincs, hogy szokott zajlani az ilyesmi és a legpocsékabb az egészben, hogy épp most futok össze Alexszel is, mikor a feje tetejére állt az életem.
-Ami azt illeti, szerintem egyértelmű, hogy megnyertük az ügyet. A bizonyítékok, a tanúk, minden rendben van. Nem tudom, min kell ennyit gondolkodniuk.- sóhajtok egyet, de csak most pillantok az órámra, mióta kiültem ide és megrökönyödve veszem észre, hogy csupán negyed óra telt el. Én legalább kettőnek éreztem már, ha arra gondolok, mennyi mindenen rágódtam ez idő alatt. Mondjuk most már biztosan kellemesebben fog telni a várakozás, hogy Alex itt van.
-És te? Mit csinálsz itt? Hogy vagy? Mintha ezer éve nem láttalak volna.- mosolygok kissé kényelmetlenül lányos zavaromban, mert számítok rá, hogy a fejemhez fogja még most vágni, hogy csakis magamnak köszönhetem, hogy nem találkoztunk és igazság szerint, teljesen jogosan tenné. Soha nem indokoltam meg a döntésem, nem hívtam fel, nem írtam neki, semmi. Egyszerűen eltűntem az életéből, ami tudom, hogy legalább olyan nehéz lehetett neki, mint nekem, de képtelen lettem volna az élete része maradni.
-Jól nézel ki. Látom, karban tart a feleséged.- mosolygok szemtelenül, miközben finoman meglököm vállammal a vállát, de persze belül cseppet sem örülök ennek ennyire. Anno, ha valaki belelátott volna a fejembe, pontosan tudta volna, hogy mindig arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én leszek a felesége, de tekintve, hogy szerette a csajokat én pedig mindig lekoptattam, mert fontosabbnak tartottam a barátságunkat és, mert nem akartam beállni a sorba, nem is csodálkozhatok, hogy nem így történt. Így utólag visszagondolva szívesen felképelném magam, amiért nem tettem semmit Érte.

***

•Note:    

Vissza az elejére Go down


avatar

Bűnöldözés
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Zachary Levi
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
32
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
FBI nyomozó
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
16

Re: - Alex & Pixie - When life gives you a big surprise
Szer. Feb. 07, 2018 1:06 pm

Alex & Pix



neked is :boci: -  akármit jelentsen is, ez lesz a kódnyelvünk  


Épp egy sebtében szermányolt automatás kávé társaságában igyekszem felfelé a lépcsők és az emeletek között, a lift tele volt, én meg így is késésben, nem akartam tovább várni, így is benne van a pakliban, hogy lekésem a műsort. Sosem kedveltem a bíróságot. Mintha egy teljesen más dimenzióba lépne be az ember, ügyvédek, ügyészek… mind azt hiszi, hogy a spanyol királyi család sarja, mindenki más meg azért született e világra, hogy a cipőjét nyalogassa. És akkor még finom példával éltem.  Különösen, ha kiderül, hogy az FBI-tól vagyok. Az pedig általában egész hamar megvan.
Mikor megvan a megfelelő emelet, lassítok, megigazítom a nyakkendőmet, és egy kicsit ki is fújom magam. Belekortyolok a közben langyira hűlt kávémba – pompás –, de mit látnak szemeim, ahogy sebtében feltérképezem a folyosót, meg is pillantom, aki miatt jöttem.
- Erin? – szólítom meg még egy kissé távolabbról, homlokráncolva, mintha alig akarnám elhinni, hogy tényleg őt látom, és a megszokottnál egy fokkal bizonytalanabbra is igazítom lépteimet, azt sejtetve, hogy éppen tökéletesen máshová tartok, de ez a váratlan összetalálkozás pikk-pakk letérített eredeti röppályámról.  
- Te jó ég, hány méter mélyről ássalak elő? – érek oda a lábai elé, és lepillantok rá, még mindig azzal a félig-meddig hitetlenkedő, félig már mosolyra húzódott ábrázattal. Látszik rajta, hogy olyan mélyre merült a gondolataiban, hogy az is csoda, ha mostanra sikeresen felfogta, hogy ki vagyok. Meg mondjuk, úgy másodsorban azért is, mert idestova két éve már, hogy egyáltalán nem találkoztunk, de annyira nem, hogy még a telefont is elfelejtettük felemelni, sőt, egy svunggal már írástudatlanok is lettünk. Nem tudom, mért lépett le az életemből, de egyszer-kétszer ráírtam még, talán egy nem fogadott hívás is kallódhat valahol a telefonján, de aztán én is beletörődtem, hogy bizonyára a munka, meg a távolság, talán bepasizott, és a faszi nagyon féltékeny, meg hát, én is házas voltam. Bevallom, annyira én sem vittem túlzásba a keresését, de azért mégis csak ő lépett le szó nélkül.
Lehet sejteni, mekkorát néztem, mikor Nelson megkeresett ezzel az üggyel. Épp engem. Nem árultam el neki, hogy személyesen is ismerem őt, és van is miatta egy halvány kis bűntudatom, de amit most csinálok, azért valószínű, hogy sokkal nagyobb lesz. De akkor sem akarom még neki elárulni, hogy pontosan miatta vagyok itt. Előbb látni akarom, hogy reagál rám, és ha sikerül, a mai nap folyamán ki is szedném belőle, hogy mi volt az oka ennek a különös felszívódásának, lehetőleg még azelőtt, hogy be kellene vallanom az igazat.
- Úgy látom, nem sokat használ az a kávé – pillantok a kezében tartogatott löttyre, majd vissza az enyémre. – De ezek szerint én is besétáltam a csapdába – cukkolom még egy kicsit, hisz’ messziről ordít róla, milyen gondterhelt képet vág, és már elő is állt a tervem: meghívom valami normálisra, ha ennek a tárgyalásnak vége lesz, de egyelőre nem akarok ilyen rámenősen közelíteni. Az egy dolog, hogy én már tudom, mennyi időt fogunk együtt tölteni az elkövetkező egy-két héten, és hogy ennek valahogy neki is kell majd vágni, de ő még nem, és ha meg akarom hagyni ebben a hitében, azzal is számolnom kell, hogy a látványomról valószínűleg nem az jut először eszébe, hogy milyen frankó lakótársak voltunk, és mekkorát tomboltunk néhány buliban vagy random betalált egyetemi koncerten. Hanem bizonyára épp az, ami miatt megorrolt rám, és úgy döntött, nem kér belőlem. Messze nem számítok szakértőnek, de ennyi tapasztalatom már nekem is akad a nőkről. Marie-Lou sem a mézes hetekre emlékezett, mikor először összetalálkoztunk a válás után – mert hát a sors mókás, mért is ne –, sokkal inkább arra, amikor ráborítottam az asztalt az új vőlegényére. Erin viszont ha minden igaz nem tud a válásomról, legalábbis tőlem nem.
- Gondolom épp tárgyalás folyik – adom egy kicsit a sügért, a fejemmel enyhén a terem felé bökve, és a habozó férfit, aki meglepettségében és palástolni kívánt, pillanatnyi zavarában azt se tudja hirtelen, hogyan folytassa. Megvakarom az állam. Most kéne valami kedves hülyeséget kérdeznem. – Jól halad az ügy?
Elvégre azt mégse firtathatom, hogy nahát, hogy kerülsz ide?! Ellenben nekem gyorsan ki kell találnom valami jó alibit.
Vissza az elejére Go down


avatar

Hivatal
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Yvonne Strahovski
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
31
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
• lawyer
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
36

- Alex & Pixie - When life gives you a big surprise
Hétf. Feb. 05, 2018 5:41 pm
Alex

&
Pixie


It's good to see you again


Nem igazán fordult még elő velem hasonló, mint amit a múlt héten éltem át. Sikeresen belemásztam egy olyan ügybe, amibe nem kellett volna. Tudtam én, már akkor is, mikor elkezdtem, hogy veszélyes lesz de, az igazságérzetem erősebb volt. Segíteni akartam és most az az eredménye, hogy megfenyegettek életveszélyesen, ráadásul szemtől szembe. Először még, csak kenő pénzt ajánlottak fel, hogy hagyjak fel az üggyel, amit elkezdtem, mivel egy elég veszélyes "maffiavezér" ellen folyt a tárgyalás. Mikor pedig azt nem voltam hajlandó elfogadni, jött a fenyegetés. Először, csak egy névtelen levél, majd egyik este egy kis torok szorongatás és falnak taszítás. Nem gondoltam volna, hogy idáig fajul a helyzet, így végül muszáj volt belátnom, hogy talán jobb, ha szólok a rendőrségnek, mert megfutamodni tuti, hogy nem fogok.
Így történt hát, hogy lassan három napja rendőrök vigyáznak rám és még a bíróságra is elkísérnek. Mivel megzsaroltak és megfenyegettek, az ezzel kapcsolatos pereskedésben én leszek a tanú, és emellett persze még van jó pár ügy, ami miatt beidézik a pasast. Addig pedig... jobb, ha vigyázok.
Ebben a tudatban indultam el ma reggel is a bíróságra, mikor a telefonom megcsörrent. A rendőrfőnök volt az, aki az ügyemmel foglalkozik és közölte, hogy az FBI átveszi tőle, ráadásul házi őrizetbe fognak helyezni, mivel előző nap meghalt az egyik tanú. Naná, hogy össze-vissza tojtam magam, mikor ezt közölték, szóval eszem ágában sem volt vitázni ezen. Házi őrizet... mindegy nekem, csak maradjak életben.
-Küldeni fognak egy ügynököt, aki személyes fog önre vigyázni, kisasszony. Az embereim megvárják, ha össze akar esetleg pakolni pár fontos holmit.- magyaráz a telefonba, én pedig hüledezek jobbra-balra. Egy ügynök fog rám vigyázni? Pakoljak össze? Atyaég, ez komolyabb lesz, mint gondoltam.
-Mármint, nem az én lakásomon fognak vigyázni rám?- állok meg egy pillanatra menet közben az ajtó felé.
-Nem. Az FBI egy erre kijelölt lakásába fogják vinni és az ügy végéig ott is kell élnie.- közli, mire sóhajtok egyet és lehunyom a szemeimet. Mibe másztam bele, édes Istenem. Gratulálok... magamnak, hogy nem tudtam megülni nyugton a seggemen.
-És Miss Brinkley!- fűzi még hozzá a rendőrfőnök.
-Igen?- többre nincs erőm és, még így is örülök, hogy vissza tudom fogni magam. Semmi kifagadás, semmi dühöngés. Most az életemről van szó és arról, hogy egy gyilkost a rácsok mögé juttassunk.
-Szigorúan bizalmasan kezelem az ügyet. Személyesen beszéltem az FBI vezetőjével, mivel bárhol lehetnek téglák. Ő maga jelölte ki az ügynököt és teljesen biztos benne, hogy megbízható az a férfi.- már-már suttog, de kihallom hangjából, mennyire komoly ez az egész, de az utolsó szaván megakadok egy pillanatra.
-Férfi? Azt hittem, tekintettel arra, hogy nő vagyok, egy női ügynököt helyeznek majd mellém...- sopánkodok a telefonba, mire a rendőrfőnök szinte bele nevet a telefonba.
-Hölgyem. Biztosíthatom, hogy minden rendben lesz. Én személy szerint örülök, hogy egy férfi ügynököt választottak ki, hiszen egy nő nem biztos, hogy meg tudná védeni, ne értsen félre...- fűzi a mondandójához, mielőtt még a fejéhez vághatnám, hogy hímsoviniszta, de végtére is be kell lássam, hogy igaza van.
Nincs hát más dolgom, mint megköszönni a segítségét és összepakolni pár holmit magamnak, amivel kihúzom egy darabig. Pár napig vagy max egy-két hétig, hiszen tovább úgyse tarthat ez az egészt, de ettől függetlenül ma be kell mennem képviselni az egyik ügyfelemet, így hát a bíróságra indulok a kíséretemmel együtt.

A tárgyalás aránylag gyorsan zajlik. A bizonyítékok egyértelművé teszik védencem ártatlanságát, így nem sokáig kell várni, hogy a bíró végül kihirdesse, hogyan döntött az esküdtszék, de ugye addig is a folyosón ücsörögve várom, míg újra kinyitják a termet. Elgondolkodva bámulom a béna automatás kávém tetején úszkáló habszerűséget, miközben azon töprengek, miért is lettem én ennyire hülye. De tényleg. Miért kellett nekem belemászni abba az ügybe? Miért akarok én mindig igazság angyalát meg szuperhőst játszani, mikor nem vagyok az? Mentem volna inkább rendőrnek, akkor tényleg ezt kellene csinálnom, de ügyvédként nem kellene. Még egy rohadt fegyverem sincs, pedig nem ártana ezek után beszereznem az engedélyt. Mi van, ha most már mindig ez fog történni?

***

•Note:    



A hozzászólást Pixie Brinkley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 07, 2018 9:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Re: - Alex & Pixie - When life gives you a big surprise
Vissza az elejére Go down
 
- Alex & Pixie - When life gives you a big surprise
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Halász Alex
» Second Life Kristálybolt
» Unlike, dislike [Alex vs Shu (?)]
» Hela; the queen of life&death

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
Ugrás: