One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Iris & Rainer - I'm not sick, let me go!

Rainer Messer
Today at 4:32 pm



Holy Mess E&B

Blake Walsh
Today at 3:33 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Today at 3:19 pm



Valerie & Caroline ~ Work, work, work

Caroline A. Teller
Today at 2:12 pm



Emily & Caroline - Just a lazy night

Caroline A. Teller
Today at 12:57 pm



Hazudj Ha Tudsz

Nikolay Korzakov
Today at 11:52 am



Avatarfoglaló

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 11:20 pm



Hudson Duncan Payne

Hudson Duncan Payne
Yesterday at 10:49 pm



Ewan & Belle - A half year in Paris

Christabel Edwards
Yesterday at 10:47 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 12
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 0 4
Üzlet 4 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 4
Összesen 51 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Adam M. Austin, Blake Walsh, Caroline A. Teller, Constance Reyes, Hannah Prendergast, Iris Ebony Alba, Nikolay Korzakov, Nora Weston, Raelyn J. Winters, Theo J. McCarthy


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Leon & Raina - First trip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Leon & Raina - First trip   Vas. Feb. 04, 2018 6:35 pm


Gonna be a long night...


Szótlanul cirkálunk a hólepte városban. Pilláimat az ablakon pihentetem, kényelmes díszpáholyból figyelve a hóesést, és az otthonról hozott, termoszos kávémat szürcsölgetem. Manhattan fényei kellemesen átvilágítják az éjszakát, a sötétség sejtelmessé hígul a szemünk előtt.  Érzésem szerint a kedves kicsit berágott, amiért már harmadszorra tekertem feljebb a fűtést, miután ő akkurátusan lejjebb tornázta, valahányszor azt hitte, nem figyelek, vagy ki tudja. De eddig még nem tette szóvá. Nem raktak még össze minket túl régóta, és nem is kedveltük még meg egymást olyannyira, egyelőre – természetesen ki nem mondva – abban a fázisban vagyunk, hogy folytonosan egymás határait tesztelgetjük. De hát fontos is az elején letisztázni az erőviszonyokat.
Ezidáig az lopta be magát leginkább a szívembe, amikor magában puffog, és azt latolgatja, vajon szóvá tegye-e, vagy inkább őrizze meg a sérülékeny béke-határvonalat. De hogy lássa, nem csak a háborút szítom én köztünk, megkínáltam a kávémból, ő pedig elutasította, pedig egész véletlenül ma két bögrét mellékeltem az esti kalandozásunkhoz. Szeretem megadni a módját. Hogy illendőségből, vagy épp rosszkor tettem fel a kérdést, esetleg egyéb nyavalyája van, nem tudom, de hát üsse kő, ezzel a mai napra úgyis letudtam a kedvességet.
Inkább negyedszerre is a fűtéshez sunnyogok, és tekerek rajta. Már várom, hogy kifakadjon, hiszen egyértelműen az idegein táncolok, ráadásul olyan meleget varázsoltam a kocsiba, ami térd fölött arasznyi hosszan fedetlenül hagyott combjaimnak pont ideális, ám az ő téli szereléséhez meglehetőst izzasztó lehet. És ha már arra járok, a rádiót is átkapcsolom.
- A jazzel hogy állsz? – firtatom ártatlan, érdeklődő hangon, majd úgy döntök, ha már ő tüntetőleg hallgat, hát majd beszélek én. Eluntam a csöndet.
- Jó ég, mínusz tíz van – nézek rá a hőmérséklet mutatóra, mintha csak most fedezném fel ezt a csodát. – Nem is értem, ki akar ilyen hidegben bankot rabolni. Remélem, ma éjjel minden gazfickó kétszer meggondolja, hogy előmásszon-e, vagy inkább otthon maradjon, jól befűtsön, forralt boron kéjelegjen, és egy formás női combot simogasson – mielőtt elmosolyodnék a random példán, ajkaimhoz emelem a poharam, és belekortyolok-mosolygok a kávéba.
- Te mit csinálnál, ha ma este nem a kedvenc begyűjtő hobbidnak hódolnál? - igazából alig tudok róla valamit, azon kívül, hogy Leonel Freeman, rejtélyes hirtelenséggel került hozzánk, pórzsaruk közé, és az eddig nem túl széles érzelmi repertoárt mutató főnökasszony első látásra szerelembe esett a fickóval. Nem mondom, meg tudom érteni, egészen szexi a maga öntelt pökhendi módján, de nekem nem esetem az efféle sekélyes kivagyiság. Túl kommersz és felszínes az én ízlésemhez.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
26
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Hétf. Feb. 05, 2018 1:09 pm




Raina&& Leon


A munkamorálom nem verdesi ma a felső határokat, nem sok kedvem van az éjszakázáshoz, sokkal jobban örülnék, ha otthon ülhetnék a tévé előtt és egy jóféle whiskyt kortyolgathatnék. Nem vágyom ma társaságra, felettébb nem az új társaméra. Nincs gond vele, csak az az egy a bökkenő, hogy néha az őrületbe kerget a kis faszságaival, pedig egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltunk egy műszakban. A jelek szerint viszont a „megszoksz vagy megszöksz” elvet kell alkalmaznom, mert az a drága felettesem szerintem direktben olyan mellé akar osztani tartósan, aki vagy férfi, vagy pedig látszólag nem találjuk a közös hangot. És tényleg nem. Néha igen, de az esetek túlnyomó részében komolyan az idegeimen táncol. Lévén, férfiaknak most megvannak a társaik, így én megnyertem Raina Robbinst, ki tudja, mennyi időre. Elég furcsa a lány, néha olyan tipikus „nem értem” érzésem támad mellette, de ennek ellenére roppant furfangos és okos tud lenni, szóval jól kiegészítjük egymást, ha munkáról van szó.
Az orrnyergemhez nyúlok, és mély levegőt veszek, és már nyúlnék oda az ajtóhoz, hogy leengedjem az ablakot ebben a kibaszott melegben, de tudom, hogy az nem lenne jó ötlet, mert akkor minden szó kihallatszik az autóból.
- Raina, baszki muszáj azt a kibaszott fűtést fél percenként feljebb tekerni? – förmedek rá oldalra sandítva, és visszatekerem a gombbal a normális hőmérsékletre, majd a combjaira siklik a tekintetem. – Talán ha nem miniszoknyában nyomulnál a tél kellős közepén, akkor nem fagyoskodnál... Egyéb esetben még támogatnám is a szoknyát, de baszd meg, hát megsülök! – Kifelé bámulok az ablakon, és komolyan nem hiszem el, hogy ezt játszuk baszki, mint valami rossz házasságban. Lassan kanyarodok be az egyik szűk, kihaltabb utcába, és parkolok le, mert ki kell szállnom egy cigire. Ha nem teszem meg, akkor első körben: megsülök ebben a szaunában, másodkörben pedig: felrobbanok.
- Nem, a jazz nem a kedvencem. De elviselem, ha muszáj, a kedvedért. – rándul meg a szám sarka. Én kész vagyok a kompromisszumkötésre, szóval már jövök is az ajánlattal: - Ha lejjebb vehetem a fűtést, te hallgathatod a jazzt. Nem utasíthatsz vissza egy ilyen tökéletes ajánlatot – vonom fel az egyik szemöldököm, és ahogy leállítottam a kocsit, ránézek.
- Lehet, hogy kint mínusz tíz, de itt bent vagy huszonnyolc, basszus. Ki is szállok egy cigire, jössz? – érdeklődöm, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem fog befagyni a segge, ha kiszáll ebben a leheletnyi anyagban. Azt nem mondom mondjuk, eddig úgy vettem le, hogy elég bevállalós, de akkor sem értem, miért kell télen ilyen lengén öltözni?! Tetszeni akar talán? Haha, hát ezzel még biztos szívatni fogom a későbbiekben, csak megvárom a megfelelő alkalmat a lecsapásra.
- Az mondjuk határozottan jobb program lenne, tényleg. Én is inkább azt tenném, minthogy itt ücsörögjek. – vonok vállat, mielőtt még kiszállnék, felhúzom a cipzárt a kabátomon. – Bár a társaságodat még lehet, hogy azért sem cserélném el. – vetem oda egy pimasz mosoly kíséretében, majd kipattanok a kocsiból, és ha utánam jön, megkínálom egy szál cigivel. Mondjuk a formás combok éppenséggel megvannak, de hát ezt nyilván nem fogom ecsetelni a kisasszonynak. Sosem preferáltam a munkahelyi afférokat, éppen ezért nem is érdekel a főnöknőm sem, de főleg a rajongásával kerget az őrületbe. Kiráz a hideg, tényleg röpködnek a mínuszok, de valami azt súgja, hogy a mai éjjel folyamán simán kimelegszünk még egyszer-kétszer.
- Ha riasztás lesz, szépen megkérlek, ne kezdj magánakcióba, jó? – szívok mélyet a dohányba, és lassan fújom ki, ahogy ráemelem a tekintetem. A múltkori húzása nem éppen volt a legjobb. Nem szeretem, ha ellenem mennek, nyilván nem azért teszem azt, amit teszek, mert nincs rá nyomós okom. Ma nincs konkrét bevetésünk, de jó pár bűnöző van a környéken, akik bármikor felbukkanhatnak, és máris izgalmasabbá varázsolhatják az eddig nyugodtan ígérkező esténket.


✖️ made by Artemis✖️

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
29
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Pént. Feb. 09, 2018 1:47 pm


Gonna be a long night...


- Ha egyszer fél percenként lejjebb tekered… – említem meg ezt a méltatlanul mellőzött mozzanatot. Már szinte visszaszámláltam, hogy meddig bírja szó nélkül. – Vetkőzni szabad – vonok vállat rendíthetetlenül. Senki nem mondta, hogy nagykabátban kell itt ücsörögni. Ennyire lusta nem lehet. Ki tudja, lehet, reggelig nem lesz egy fia riasztás sem, vajon otthon is pufajkában ül a tévé előtt?
Mikor lassít, és behajt egy néptelenebb utcába, már pontosan tudom, mi következik. Hiszti. Egy kis nikotinfelleggel egybekötve. Szépen indul az este, alig vagyunk együtt huszonöt perce. Futólag felmerül bennem a gondolat, hogy talán tényleg büntetésből raktak minket össze. Azt még értem is, hogy engem utál a mádám, na de ő? Ő vajon mit tett? Pletykákból már több verziót hallottam, de ha a pasasra nézek – az autentikusság kedvéért oldaltsandítok egy rövidet –, egyikről sem hiszem, hogy túl sok valóságalapja lenne. Mondjuk, Oroszországra kíváncsi vagyok. Frank valamelyik nap azzal állt elő, hogy állítólag hallotta, hogy Leon és a főnökasszony valami orosz témát emlegettek, de azon kívül, hogy a drága társam szemöldöke néhány fokkal északabbra nyaralt a kelleténél, és láthatóan nem élvezte annyira a romantikus diskurzust, nem sok minden árulkodott arról, hogy csakugyan munkáról cseverésztek. Vállat vontam. Szerény véleményem szerint a meztelen csiga vadászatban is több élvezet rejlik, mint a Bowmannel való traccspartiban. Leonel viszont gyakran részesül ebben a privát megtiszteltetésben, tegyük hozzá, kicsit sem irigylem tőle.
Ám rossz szokásom szerint, azért az infó megragadt a fejemben. És az előbbi kis műsora után, úgy tűnik, hogy a hideget tényleg jobban tolerálja. Vajon meddig tartana kiizzasztani belőle a választ?
- Micsoda gentleman veszett el benned – nyugtázom a csereakcióját, és egy halvány ránc fut a homlokomra: jé, pasi létére ismeri a kompromisszum fogalmát! Ezzel azért kicsit meglepett. Olyannyira, hogy kedvem is támad kipróbálni, vajon meddig tart ki az elhatározás. – Megegyeztünk – fordulok felé egy féloldalas mosollyal, ahogy balommal hátranyúlok a kabátomért, majd kiszállok vele a járgányból. Meg kell állapítanom: valóban retek hideg van, ma éjjelre talán tényleg nem ez a szerelés volt a legjobb választás – nem ártana néha időjárás előrejelzést is nézni –, de most már mindegy, akkor sem mutatom jelét, hogy fáznék, pukkadjon meg. Igazából tényleg nem vagyok egy fázós típus.

- Azt mindjárt gondoltam – csenek tőle egy szálat, ha már megkínál, és ajkaim közé illesztve, a kezeimet nyomban zsebre is teszem, úgy csücsörítek felé, hogy a tüzelésről se feledkezzen ám meg. Majd miután ez megtörtént, sajnos realizálom, hogy így is kénytelen vagyok előhalászni a jobb kacsóm, ha folytatni akarom a gondolatmenetet. – Csak hogy tudd: az érzés kölcsönös. A tegnapi műszak után már-már annyira hiányoztál, hogy elvonási tünetek jelentkeztek. Azt álmodtam, hogy egy középkori temetőben üldözlek, karddal, páncélban, és valami baromi nagy, afrikai bennszülött-szoborral.
Bizarr. Ahogy felidézem, szinte bele is borzongok, ebbe, nem ám a hidegbe! Állom a tekintetét, és mielőtt válaszolnék, én is slukkolok egy mélyet. Szóval ne magánakciózzak. Már ha annak nevezhetjük a rögtönzést, ami szerintem legalább annyira a munkánk része, mint az összedolgozás, ami meglehetőst nehéz így, hogy alig konyítjuk egymást. Oké, a múltkor nem jól sült el, belátom, de ha hamarabb kapcsol, és levágja, mit akarok, akár be is jöhetett volna. Vagy ha esetleg előtte engem is beavat, ha már egyszer volt terve.
- Ha már ilyen szépen kérsz… - vágok végül egy fancsali mosolyt, és megforgatom a szemem. – Legközelebb majd csak akkor mozdulok, ha engedélyt kapok rá, Mr. Nekemmár Vantervem, becenevén Csak éppen mélyen kussolok róla – fújom egyenesen felé a füstöt egy kerek o-t formálva.
- Megeshet, hogy tévedek, de mintha olykor kicsit nehezedre esne észrevenni, hogy én is itt vagyok. Nem tudom, azzal van-e bajod, hogy nő vagyok – térek ki itt a problémára, kevéssé burkolva, ha már így szóba hozta, és ha már úgyis cigit majszolgatunk, - vagy hogy honnan kerültél át – ez meg ugyebár hétpecsétes titok, csak nem tudom, mi értelme van, hogy nem tudhatok semmit a kollégámról –, de akármihez is szoktál az eddigiek során, jelezném, hogy itt egyenrangú társak vagyunk. Ha nehéz észbe vésni, hát majd rásegítek egy kicsit, de tudnám értékelni, ha nem azt a fajta csodálatra méltó hímideológiát képviselnéd, hogy előbb bizonyítsak, aztán majd megfontolod, mire is vehetnéd hasznom.
Egy hét nyögve nyelés után talán tényleg nem árt, ha finoman elmélázunk ezeken egy kicsit. Kíváncsian nézem a vonásit, várom a reakcióját, nem vagyok mérges, sem ideges, ha valaki kívülről mozizná végig az alakításunk, akár azt is hihetné, hogy épp a kedvenc fánkomról beszélek. Fene gondolná, hogy egy rozsdás konténer mögül tényleg figyelnek. Mégpedig nem üres kézzel.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
26
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Hétf. Feb. 12, 2018 4:56 pm




Raina&& Leon


- Persze, hogy lejjebb tekerem. Melegem van – jelentem ki kissé idegesen, majd ráemelem a tekintetem. – Ó, szóval ez a célod, mi? Jól megcsinálod ide a szaunát, hogy elérd, hogy ledobjam a ruhát. Elég kérni, és máris szemügyre veheted a csodálatos, izmos testem – csipkedem kicsit egy apró mosoly kíséretében. Persze ezzel az „izmos" kijelentéssel kicsit túllőttem a meghatározáson, mert a ruhák alatt nem egy body-builder rejtőzik. Azt nem mondom, hogy nincs kidolgozva a felsőtestem, de csak szálkás, nem egy izomtömeg. Mondjuk sosem szerettem volna olyan lenni, mint Arnold Schwarzenegger...  
Bekanyarodom az egyik kihaltabb utcába, hogy hamar leparkolhassak és levezethessem a feszültséget egy cigi kíséretében. Most felettébb szükségem van rá, mert komolyan halálra idegesít ez a nő a mai estén, és még csak most kezdtük... mi lesz itt a végére, te jó ég?! Nem is tudom, hogy jobban vágynék egy riasztásra végre, vagy kocsikáznék tovább? Jelen helyzetben talán éppen inkább a riasztásra szavaznék, mielőtt még komolyabb veszekedésbe torkollik a közös műszakunk. Bár ahogy látom, Raina hajlik a kompromisszumokra, jóllehet ez csak a kezdeti próbálkozás felőle. Ez a pár közös műszak még nem volt elég arra, hogy rendesen kiismerjem, de az már biztos, hogy tud meglepetéseket okozni, és ennek fényében jobb lesz, ha minél gyorsabban érzékelni tudjuk a másik indíttatásait, mert különben komoly lehetőségeket szalaszthatunk el, aminek a munkát tekintve nincsenek túl pozitív hatásai.  
- Ennek igazán örülök, hogy hajlandó vagy az alkura. Megy ez, csak akarni kell – sóhajtok mélyet, miközben kiszállok a kocsiból, és az ajtó csukódása visszhangot ver a kihalt utcában. Csend van, egy lélek sincs sehol, így nyugodtan gyújtom meg a cigim, majd készségesen nyújtom oda a társamnak a dobozzal, aztán a tüzet is felé tartom. Most, hogy így egyben látom, oldalra sandítva mérem végig kicsit megcsóválva a fejem, mert látom rajta, hogy már most megfagy. Így járt, majd máskor elgondolkodik az időjárás és az öltözék viszonyán. Ettől függetlenül a combjai elég királyak, de ez most mellékes...  
Érdeklődve hallgatom a sztoriját, és a végére nem bírom megállni, hogy ne röhögjek fel, mert a lelki szemeim előtt megelevenedik a jelenet.  
- Azért az már durva, hogy velem álmodsz – vonom fel a szemöldököm, és hunyorítva mustrálom. – Jól állhat a maszk. Majd a  munkahelyi farsangon remélem bennszülöttnek öltözöl. – Poén lenne, azt hiszem nemsokára az is meg lesz rendezve, bár soha nem voltam jó az ilyen kisebb ünnepek dátumának megjegyzésében. A bulikat bírom mondjuk, rám férne egy kis lazítás, azt meg kell hagyni, főleg az elmúlt fél év után.  
- Nem értem, most ezt mért mondod. Még vártam a megfelelő pillanatra, csak te olyan türelmetlen vagy, hogy nem bírsz megülni a seggeden. Nyilván megosztottam volna a tervem, ha még vársz úgy fél percet – vonok vállat, mert mindegy, igazából az a hajó már elúszott, ugyanis az emberünk hamar levágta, hogy zsaruk vagyunk, így pikkpakk el is menekült a helyszínről. Majd legközelebb már nem hagyunk neki egérutat. A kérdés már csak az, hogy mikor lesz a legközelebb?!  
- Mi? Nincs bajom azzal, hogy nő vagy... – Ami azt illeti, valamelyest igaza van, nem szoktam hozzá a női társakhoz, mert mielőtt kiképeztek volna, akkor is csak férfiakkal áldott meg a sors, de egyenlőre itt még csak arról van szó, hogy nem ismerem még eléggé, és nehezen indulok el az együttműködés útján. Furcsa helyzet ez nekem, de nem fogom az orrára kötni.  
- Rásegítesz? Mégis hogyan szeretnél rásegíteni? Magánakciókkal nemigen érsz célba – emelem rá a tekintetem, miközben mélyet szívok a dohányból. – Nem kell bizonyítanod semmit, és nincs arról sem szó, hogy nő vagy, vagy hogy honnan kerültem ide. Még azt a bizonyos hímideológiát sem képviselem. De most komolyan nekiállunk lelkizni? – ráncolom össze a homlokom, aztán kifújom az utolsó adag füstöt egyenesen Raina irányába, aztán eltaposom a csikket. Éppen nyitnám az ajtót, amikor zörejt hallok az út szélén lévő konténer irányából, amire aztán meg is torpanok és Rainára pillantok. Lehet, hogy csak egy hajléktalan, de az is lehet, hogy valaki, akit be lehet gyűjteni, de az már biztos, hogy a lefolytatott beszélgetésünkből rájöhetett, hogy zsaruk vagyunk, ha egy kis esze is van... Nem nézek oda, csak intek Raina fele a fejemmel, hogy üljünk be a kocsiba, hogy jobban szemügyre vehessük az emberünket, és az sem baj, ha azt hiszi, lelépünk innen és nem vettük észre.  
- Vezetsz? - kérdezek ennyit normál hangnemben, mert ebből ugyan semmi nem fog lejönni az emberünknek, de persze a szemkontaktust nem szakítom meg vele, már amennyire ez látszik a sötétségben. A hosszabb lábaimnak köszönhetően én gyorsabban futok, így ha a becserkészendő iramnak indul, akkor jobb, ha ő ül a volán mögött, és megelőzve a menekülőt közre tudjuk fogni őt. Ha futásnak ered, akkor biztos, hogy van valami vaj a füle mögött... Ha Raina rábólint, megkerülöm az autót, és megvárom, míg beszáll mellém.  
- Most itt várunk kicsit, le se vesszük a szemünket róla. Ha futni kezd, én kipattanok, te pedig megelőzve az autóval elállod az útját, oké? - vázolom fel az eddigi tervet, közben pedig körbepillantok, hogy merre menekülhet, ha úgy adja a helyzet. - Vagy van más javaslat? - kérdezek rá, még mielőtt megint problémázni kezdene azon, hogy egyedül oldok meg mindent, jobb, ha nem éri szó a ház elejét, meg tényleg jobban járunk, ha azon vagyunk mindketten, hogy ne egyedül oldjuk meg a dolgokat. Később, ha minden rendben lesz, akkor már úgyis menni fog félszavakból is, ha meg nem, akkor nem leszünk jó páros, és ezt a vezetőség is hamar észre fogja venni. Jobbra van egy kisebb beeső sikátor rész, de mivel a konténer balra van, még az is kiküszöbölhető a kocsival. Balra sandítok a fémdoboz felé, és hunyorítok, hogy jobban lássak, de egyenlőre nem látni semmi mást, csak egy lábat, ami kilóg mögüle.  
- Lehet, hogy csak egy csöves az... - jegyzem meg elmélkedve, mert ezen a részen van jó pár, ez nem a legjobb része Manhattannek, de aztán sosem lehet tudni. Még egy csöves is lehet sorozatgyilkos...  


✖️ made by Artemis✖️

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
29
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Szer. Feb. 21, 2018 11:56 pm


Gonna be a long night…


- Naná, hogy ez. Legközelebb fürdőkacsát is hozok, nehogy sérüljön a komfortérzeted – pillantok felé afféle fééérfilogika arckifejezést produkálva. – De azért ezt megjegyzem – hagyom, hogy ajkaim szegletére üljön egy titokzatos mosolyféle, ahogy visszafordulok. Szóval elég csak azt mondanom: vetkőzz! És máris ledobná a ruháit? Hm. Ezt esküszöm, kipróbálom egyszer. Remélem, a csendes gyilkos mimikámból ő is sejti, hogy efféle tervek ólálkodnak a fejemben.
Szívesen csatolnék még ezt-azt ehhez a témához, de annyira megörül az első sikerdíjas kompromisszumunknak, hogy nincs szívem máris lelombozni. Kiszállás közben azért halványan elmosolyodom rajta: „Megy ez, csak akarni kell?” Így a mély sóhajjal együtt, hirtelen el sem tudom eldönteni, hogy nekem vagy magának bizonygatja.
- Felcsaptál agykontrollernek? – nézek rá szemtelenül, gyanakvó tekintettel, míg a cigivel szöszöl. Az álmomnak gondoltam, hogy sikere lesz, és azt is, hogy úgysem állja meg, hogy ne csapja le a labdát.
- Szeretnéd, hogy ott is üldözzelek? – vonom fel a szemöldököm, ahogy a gyújtójához hajolok, és ki is eresztem az első füstcsíkot. Oké, eddig tartott a toleráns üzemmódom. Nem tudom tovább magamban tartani. – Bár nélkülem is biztos lesz, aki elől menekülhetsz majd – és ezt úgy mondom, hogy csaknem félreérhetetlen: nagyon is célzok valamire. Vagy inkább valakire. Nem lehet nem észrevenni, ahogy Bowman rebegteti rá a szempilláit, totál merev a nő, de ezzel a pasival valahogy teljesen máshogy viselkedik. Egyelőre még nem hiszem, hogy sokaknak feltűnt volna, de nekem különösen jó szimatom van az ilyesmire.
A farsangi buli egyébként jó programnak ígérkezik, nem annyira szeretem az efféle munkahelyi rendezvényeket, de ezekről túl sok vicces sztorit meséltek már ahhoz, hogy ki akarjam próbálni.
- Ühüm. – Na persze. Magyarázkodásból ötös, csakhogy nem hiszek neked, hapsikám. De most mit mondjak? Cáfolni úgysem cáfolhatom. Mindenesetre nem látszik rajtam, hogy különösebben meggyőzött volna.
- Nem az akcióra, hanem a felfogásodra. – Ami azért nagy különbség. Nem szeretem, ha nem vesznek komolyan, mert nő vagyok, pedig egész gyakran előfordul. Nem leszek tőle ideges, csak szimplán gondoskodok róla, hogy átmenjen a lényeg. Ahogy most sem vagyok, pusztán tényeket közlök vele, ha úgy tetszik, baráti alapon, megelőző jelleggel, de tipikus pasiként viselkedik: a végtelenségig tagad, majd az első adandó alkalommal kimenekül a témából. De hiába parázik, én aztán nem fogom üldözni vele.
- Nem én hoztam fel a témát – emlékeztetem, és állom a tekintetét a közénk feszülő füstgomolyon keresztül. A mögülem jövő tompa, de jól hallható zörej viszont kizökkent. De nem nézek hátra, meghagyom Leonnak a lehetőséget, hogy felmérje a terepet, amennyire tudja ilyen fényviszonyok mellett. Csak a tekintetemmel kérdem, hogy mi a helyzet, a kezem láthatatlanul a stukkerem felé araszol.
- Naná! – vágom rá diadalmasan, ahogy felajánlja a vezetői helyet. Szóval úgy döntött, hogy egyelőre nem leplezzük le magunkat, hát rendben. Eltaposom a csikket, és be is szállok a kocsiba, hogy meghallgassam a tervet, amit ezúttal – piros pont neki – hangosan is felvet.
- Oké, Sherlock. És ha csak egy macska? Utána is futsz a kedvemért? – mosolygok bele a lehetőségbe, ahogy elképzelem, mert hát végül is ez is benne van.
- Látsz valamit? – közben beindítom a motort, hogy ha indul a menet, ugrásra kész legyek, és ha már ez megtörtént… elszámolok nagyon lassan háromig. Esküszöm, egy féldöglött légy zümmögését is hallanánk, olyan kuss van, de ha semmi nem történik, hamar megunom a mustrát, gázt adok, mintha csak tovább indulnék, ám ehelyett egy kissé rázós ám villámgyors manőverezéssel, úgy fordítom a járgányt, hogy egy az egyben a konténerrel nézzen farkasszemet. Lefékezek a beállított pozícióban, majd megkésett Mikulás-ajándékként rákapcsolom a reflektort. – És így?
Ekkor elő is kerül az emberünk, elvégre most már díszkivilágításban nem sok értelme van rejtőzködni, kiugrik a fémdoboz mögül, és futni kezd, mégpedig pontosan a jobb oldalt lévő sikátor felé, pont ahogy Leon megjósolta. Ki is pattan mellőlem, én pedig a tervét követve fordulok is jobbra, hogy megelőzzem a tagot, és elálljam az útját, ám épp hogy rágyorsítok, egyből satuféket is nyomok. Ezt nem hiszem el!
Egy macska csámborog keresztül előttem. Kis híján laposra gázoltam a kis dögöt. Az eredmények viszont így elég vegyesre sikerülnek: a macsekot kétségtelenül megmentettem, a fickó viszont elérte a sikátort, és fel is szívódott benne. Csodás. A világ sorsa most már Leonunk kezébe került. De azért leállítom a kocsit, és stukkert ragadva én is kiszállok, hogy utána menjek. Azt az aprócska észrevételt pedig megpróbálom a tudatom legis-legaljára száműzni, hogy történetesen egy tetőtől talpig fekete kandúr szaladt át előttem az ímént.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
26
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Csüt. Feb. 22, 2018 11:18 pm




Raina&& Leon


Az „azért ezt megjegyzem” kijelentés nem hangzik túl sok jót sejtetően a szájából, már amennyire eddig sikerült kiismernem... Nem egyszerű a személyisége és azt is meg kell hagyni, hogy ha nem lenne a munkatársam, akkor már lehet, hogy fel is keltette volna az érdeklődésem, MINT NŐ, de így rohadtul nem foglalkozom az egésszel, hiszen ez egy munkakapcsolat, és esélye sincs arra, hogy több lehessen. Mert a munkatársak tabuk és kész. Ezt az elvet már elég régóta követem sikeresen, és az ezer százalék, hogy a büdös életben nem fogom megszakítani.
- Ez a második nevem – mormogom az orrom alatt, miközben a cigivel cseszekszem, aztán mélyet szippantok belőle, remélve, hogy ez a szál majd lenyugtat eléggé ahhoz, hogy újra egy kis térben létezzem kettesben ezzel a nővel anélkül, hogy felrobbannék. Remekül ért ahhoz, hogy paprikázzon fel fél órán belül, pedig én komolyan annyira igyekszem, hogy egyezségre jussunk, vagy éppen bármiféle mód elkerüljük azt, hogy összeszólalkozzunk idő előtt, de egyszerűen mindig tesz vagy mond valami olyat, ami miatt borul az egész.
- Tudom, hogy ez minden vágyad, álmod, de jobbnak látnám, ha bulizás közben nem üldözne végre senki. – Még az sem biztos, hogy elmegyek rá. Nem sok kedvem van a bájolgáshoz a munkatársakkal, és valószínűleg nem is bírnám azt tenni, aztán akkor a forgatókönyv szerint a továbbiakban majd aggódhatnék, hogy most mi lesz, csak az a bökkenő, hogy én leginkább leszarom, ki mit gondol. A megjegyzésére felkapom a fejem és kérdőn nézek rá.
- Most Bowmanre gondolsz? – vonom össze a szemöldököm, és kifújom a füstöt. Nem tudom, honnan veszi, hogy rám van állva a nő, noha ez tény, de nem hittem, hogy köztudott. Amikor kettőnkkel egyszerre kommunikált, akkor nem volt észrevehető olyannyira, hogy rögtön leessen neki a dolog, de ezek szerint rosszul gondoltam. Én az esetek többségében hárítok, vagy diszkréten megpróbálom a tudtára adni, hogy nem sokat ér a rajongásával –azért egy szinten vicces az, hogy egy befolyásos ranggal rendelkező nő az alkalmazottja után koslat, nem?-, de láthatóan ő ezt magasról leszarja. Baromira idegesítő, meg kell hagyni. A hümmögése a „magyarázatomra” meg méginkább. Nem magyarázkodom, csupán kifejtem az én álláspontomat.
- Ja, hogy a felfogásomra... Arra a felfogásra, ami nem is úgy van, ahogy gondolod. Ez aztán a terv – mosolygok rá gúnyosan, aztán a szemeibe nézek a füstön keresztül. Valamiért az a sejtésem, hogy ez a téma még nem kerül mellékvágányra, és a későbbiekben is felfog majd jönni, sőt, szerintem határozott konfliktusforrás lesz ez kettőnk között. Kurvára nincs kedvem bizonygatni a dolgokat előtte, így remélem, nem gyakran fogja felhozni a témát.
Elpöccintem a csikket mikor figyelmes leszek a hátunk mögött hallatszó neszre a konténer felől. Beülök az anyósra, de közben le sem veszem a tekintetem a rozsdás fémről.
- Benne van a pakliban, hogy csak egy macska, de az is ugyanúgy lehetséges, hogy az egyik körözött bűnöző bujkál ott. Sosem lehet tudni. Macska után nem futok – jelentem ki, és próbálok, de nem igazán bírok én sem teljesen komoly maradni, így meg is rándul a szám széle. – Mellesleg nem hiszem, hogy csak egy leamputált láb van ott, plusz egy macska, mert emberi lába van, az száz százalék – mondom, mert az előbb, ha mást nem is, azt legalább kiszúrtam.
- Nem látok lószart sem – hunyorgok, de nem is mozdul senki és semmi sem, azért azt értékelem, hogy Raina be is indítja a kocsit. Azt viszont nem igazán, hogy szépen kifejezve olyan manőverrel bassza szét a lökhárítót a padkával, hogy mindjárt elsírom magam.
- Hallod baszki, máskor vigyázhatnál kicsit jobban a... – A mondatot már nem igazán tudom befejezni, mert az illető futni kezd, és már pattanok is ki az autóból, rohanás közben pedig a jobb kezemmel előhúzom a pisztolyom, ha szükségem lenne rá, de nagyon remélem, hogy Raina időben kapcsol és elállja az útját a sikátor előtt. Éééééés... nem. Baszd meg, mi ez a fékcsikorgás?
- A kurva életbe, Raina... – motyogom magam előtt, mert tudom, hogy simán megakadályozhattuk volna, hogy egyáltalán ide bekekerüljünk, de most már mindegy, ezt elbaszarintottuk, rohanni kell. Az emberünk elég gyors, így hiába lépkedek a kelleténél is nagyobbakat, a távolság köztünk nem igazán akaródzik csökkenni. Talán egy kicsit. A gyors léptek hangját azonban hallom a hátam mögül is, így azért kicsit megnyugszom, hogy nem egyedül kell belemennem ebbe az egészbe, habár elképzelhető, hogy egyedül is le tudom szerelni, jobb, ha Raina is a közelben van.
Raina remélem eléggé ismeri a környéket ahhoz, hogy  a következő kanyarnál elfordul balra, mert akkor közre tudjuk fogni ezt a szerencsétlent. Bal kezemet kitárom, és hevesen mutogatok neki, hogy forduljon el, ha mégsem vágná a dolgot. Nem ismerem még annyira, hogy tudjam, ő tudja-e, de így legalább leadtam a jelet. Minden tőlem telhetőt megtettem, szóval nagyon remélem, hogy ez a közös manőverünk sikeres lesz.
Rohanok, ahogy a lábam bírja, és igen, közelít a sarok, csak kérlek... legyél itt, mert ha nem, akkor ez a barom megmenekül, az már egészen biztos.  


✖️ made by Artemis✖️

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
29
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Vas. Márc. 18, 2018 2:23 pm


Gonna be a long night…


Úgy látom, tényleg sikerült felhúznom, és becsületemre legyen mondva, alig pár perc leforgása alatt. Ezzel ma megdöntöttem minden eddigi rekordom, ha nem számolom azt a pasast, aki mikor túszul ejtett a saját kocsimban, inkább nekihajtott egy arra tévedt szalagkorlátnak, minthogy megálljon, és feladja magát, de öt perc múltán kerek perec kijelentette: nem hajlandó velem tovább egy járműben utazni. A végeredményt azért nem pont így terveztem, szóval akad még némi csiszolnivaló a módszeren. Azt viszont a világért sem árulnám el Leonelnek, hogy jelenleg épp eme nemes cél áldoztául esett.
Na jó, csak részben.
Részben pedig borzasztóan élvezem, hogy az idegein sétálgatok, pechére túlságosan reflexív rám, de azért igyekszem nem idő előtt az őrületbe kergetni. Kár lenne érte. Egész derekasan próbálkozik. És lássuk be, nem is egy utolsó példánya a hímuniverzumnak. A tesztelési fázisban lévő megszoksz-vagy-megszöksz periódust viszont még az ő kedvéért sem rövidítem le. Azt mondta, nem várja tőlem, hogy bizonyítsak, ami dicséretes, de azt egy szóval sem mondtam, hogy ez az apróság fordítva is így van. A pasasok pöcsfejek. Én már csak tudom. Ha azt akarja, hogy a társa legyek, fel kell mutatnia valami értékelhető ellensúlyt. Különben nincs üzlet.
A következő betoldásra már-már megesik rajta a szívem, elmosolyodok, és szó nélkül is hagynám, de a Bowman témára muszáj reagálnom. Ha már ilyen konkrétan kimondta.
- Én bárkire gondolhatok, de te valamiért kapásból Bowmanre asszociálsz, hacsak meghallod ezt a szót: menekülés – ejtem ki lassan, és egy kicsit el is suttogva a végét. – Nem furcsa? – kérdezem aztán csak úgy csevegésnek szánva, ezzel máris megerősítette a gyanúm. Bowman hajt rá. Tutira.
Mikor kimondja, amit, és ahogy, néhány néma pillanatra engedem, hogy a pillantása utat törjön felém a füstön keresztül, befogadom őt, hagyom, hogy óvatlanul belém hatoljon, és elmerüljön abban, amit lát. Én pedig közben az ő kékjeiben vendégeskedem, furcsa reakciót vált ki belőlem, a gúny általában lepereg rólam, ha olyan felől érkezik, akin látszik, hogy ez a végső, és egyben egyetlen fegyvere verbális téren, illetve akkor is, ha egy intelligensebb személy kezében ravasz, tudatos eszköz, a szándékolt cél elérése érdekében, csakhogy jelenleg nem ezekről van szó. A tekintetemben megvillanó, némán perzselő tűz pedig ehhez mérten reagál rá, de meglepetésemre ez a már-már meghittesre sikeredett farkasszem-párbaj közepette mintha valami egészen más jellegű szikra is előpattanna bennem.
- Mielőtt kritizálnád a terveimet, emlékeztetnélek, hogy kettőnk közül történetesen én vagyok a rangidős – ajándékozom meg végül ezzel a válasszal, és ez igaz is, ha azt nézzük, ki töltött el több időt járőr keretek között, ami az aktuális munkák. Hogy hol máshol van égig érő tapasztalata, ami az egóját is így táplálja, az most voltaképpen tökmindegy. Pláne addig, amíg nem tudok róla.
Én is eloltom a csikkem, és a továbbiakban valami egész más foglalja le a figyelmünket.
Kocsiba pattanunk, és várjuk a jelet, ami nem jön, és nem jön, és csak nemmmm jön, szóval elunom a dolgot, és úgy döntök, megtámogatom egy kicsit a fejleményeket. Ide már nem hozom magammal a kinti diskurzust, sem a hangulatát, nem számítok különösen haragtartónak, vagy éppen a nőkre oly’ jellemző jól van, meglesz majd a következménye ennek sértődött viselkedés kedvelőjének. Megbeszéltük, mögöttünk van, mindenki levonta belőle a maga következtetését.
Éppen ezért megmosolygom az orrom alatt a válaszait, és még azt is kihallom, hogy az ő szája is mozdul az amputált láb-fanatikus macska kergetése ötletre. Hát gyönyörűek vagyunk, ezt meg kell jegyezni.
Már éppen nyitnám a szám, mikor még lekritizálja a vezetési módszereimet, ahelyett hogy értékelné a díjnyertes nyusziugrasztásom, de sebaj, mert a nyuszi tényleg nagyot ugrik, ő pedig most már futhat is utána. Ami engem illet, én is mennék, de az akció sajnos nem úgy sikerül, ahogyan elterveztük: a macska túléli, a fickó viszont bejut a sikátorba. Vegyes érzésekkel szállok ki a kocsiból, de ha agyonlőnének se tudnám megmondani, hogy csakugyan megbántam-e a dolgot.
Nem sokkal utánuk én is beérek a hűvös alagútba, a látási viszonyok, hát mit mondjak, messze nem ideálisak, a világítás csak itt-ott pislákol, elő is húzom a stukkerem, és mivel felködlik bennem, hogy tulajdonképpen halvány fogalmunk sincs, ki lehet az üldözöttünk, és azt sem tudjuk, miért fut előlünk, vagy van-e nála fegyver, jobbnak látom, ha azonnal ki is biztosítom. Egy sarokkal beljebb megpillantom Leont, már messzebb van, de élénken kalimpál, hogy forduljak be balra, tehát a fickó a másik irányba ment, és ekkor be is ugrik, hogy így talán tényleg kicselezhetjük. Csak bólintok, és szedem a lábam, ahogy tőlem telik. Díjnyertes futó azért sosem voltam, de azért úgy néz ki elérem a helyet, ahol a sikátor vége összeér azzal, honnan Leonék fogócskáznak, mégpedig előttük, ám meg is torpanok, lihegve, mert a világítás erről a részről kompletten eltűnt. Ha beljebb megyek, abból pár lépés után tapogatva bukdácsolás lesz, viszont ez kell ahhoz, hogy valóban közrezárjuk az emberünket. Ha elindulok, innen már csak rajtam keresztül juthat ki, vagy ha visszafordul, és Leonon keresztül próbálkozik. Mindezt pedig neki is vakoskodva kell majd eldönteni, mert hogy senki nem fog látni semmit, ha ők is befutnak, a közbülső, saccra úgy húsz-harminc lépést felölelő területen, az biztos.
- Nagyon fasza, Raina, sétálj csak be a vaksötétbe... – biztatom magam mormogva, ahogy a kezem megérinti a csonthideg, enyhén nyirkos falat, hogy legalább valami manuális tájékozódási pontom legyen, és óvatosan lépkedve elindulok.
Eszembe jut, hogy akár meg is várhatnám őket itt, amíg még látok, de akkor a fickó is kiszúrna, és ő lenne lépéselőnyben velem szemben. Plusz tökéletes célpont válna belőlem, ha fegyver is van nála. De nemsokára újra megtorpanok, mert hallom a gyorsan közelítő lépteket, amik a sötét részhez érve épp úgy lelassítanak, mint az enyémek az előbb. Úgy sejtem kanyar is lehet ezen a részen, mert máshogy látszódnia kellene valami derengő fényforrásnak legalább a túloldalon. Nem tudom, mennyi lehet köztük, de Leon visszhangzó lépteit egyelőre még mintha csak messzebbről hallanám. Mindenesetre úgy vagyok vele, a fickót nem árt figyelmeztetni az ittlétemre.
- Rendőrség. Álljon meg, és várja meg a társamat a túloldalon.Ahol még látnak valamit egymásból. Ám ezt inkább nem teszem hozzá. De ennyire ő sem hülye, hallom, ahogy ő is óvatosan, de belép a vakrezervátumba. Pompázatos.
- Ismétlem, maradjon az alagút végén. Fegyver van nálam.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
26
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Hétf. Márc. 26, 2018 10:08 pm




Raina&& Leon


Őszintén megvallva, nem gondoltam, hogy nő lesz a társam a rendőrségnél és azt sem tagadom, hogy nem repestem az örömtől, amikor megtudtam. Semmi előítélet nincs bennem, kurvára esküszöm, tényleg nincs, csak egyszerűen tartottam kicsit az ismeretlentől, és lám: jogosan. Raina eddig egy nagy kérdőjel számomra, és még nem tudtam eldönteni, hogy leginkább irritál vagy éppen imponál néha a jelenléte. Pedig általában meg tudom mondani az emberekről kábé egy óra együtt töltött idő után, hogy szimpatikusak-e avagy sem?! Róla még inkább nem nyilatkozom. Ha így folytatja tovább mondjuk a direktben felhergelést, akkor elképzelhető, hogy az első eshetőség mellett rakom majd le a voksom.
A célzásai egyértelműek a főnökünkkel kapcsolatban, pedig komolyan nem hittem, hogy ezt többen is tudják a munkahelyemen, hogy egyértelműen bejövök Bowmannek. Remélem nem terjeszt semmiféle pletykát, mert amúgy még azt is kinézem belőle.
- Honnan veszed, hogy menekülök előle? Már mondjuk kezdjük ott, azt honnan sejted, hogy hajt rám? – vonom fel a szemöldököm, és kérdőn tekintek rá a füstön keresztül. – Nem furcsa, komolyan sok ember elől menekültem már, de ez a nő talán a halálom. Csak tudnám, mit eszik annyira rajtam?! – vonok vállat, de aztán szeretném is elhessegetni a francba a témát. Nem érdemes Raina előtt rejtegetnem ezt a dolgot, mert maximum két szóváltás után úgyis le fogja vágni a dolgot, és annak meg úgysincs értelme, hogy tagadok. Engem nem érdekel a nő, és pont. Nem mondom, hogy nem néz ki jól, de ezzel ellentétben egy a munkahelyünk és mellesleg még a felettesem is. Ez dupla tabu.
A gondolata, miszerint nem veszem elég komolyan, és ez talán azért lehet, mert nőből van, egy ideig nevetségesen hangzik a fejemben, de aztán jobban elgondolkodom rajta. Nem, tényleg nem volt sosem ellenvetésem a nőkkel szemben, csak a szokatlanságról van szó. Állom a tekintetét egy jó ideig a füstön keresztül, egy pillanatra sem engedem. A félhomályban mindenféle megcsillan a szemében, ami egy hozzá hasonló nőt jellemezhet. Határozottság, tűz és kitartás, de ezzel együtt ott bujkál az eshetőség szikrája is. Kíváncsi lennék rá, honnan jött és miért pont rendőr lett belőle? Majd egyszer talán megkérdezem, ha már jobban összeszoktunk. Egyébként emellett azt már most leszűrtem a csajból, hogy igen egyedi és nem egy tucatpéldány, ami azért valljuk be, az irritálás mellett még imponálhat is.
- Ó, én kérek elnézést, hogy meg mertem szólalni – emelem fel a kezeimet a vádra, pedig még csak meg sem szólaltam úgy igazából. Persze ez most nem az a hely, ahol elkezdek kiselőadást folytatni az érveimről, így most inkább csak eltaposom a csikket és bepattanok az autóba, ezúttal nem a vezetői, hanem az amelletti ülésre. Ez az első alkalom, hogy a kezébe adom a kormányt, de valahol mélyen reménykedem, hogy jó kezekben lesz az. A padkázás viszont minden reményem elássa és már a fejemhez is kapnék, de aztán olyan hirtelenséggel kell kipattannom és futni, hogy azt sem tudom kinyögni, hogy mukk.
Az a vicc, hogy azt sem tudom, ki után futok, és ez aggaszt kicsit. Lehet, hogy csak felfújjuk a dolgot, és tényleg egy csöves, vagy egy tizenéves tini rohangál itt előttem. Rainának pedig a megbeszéltek ellenére, valamiért nem sikerül elállni az útját, így csak jobban szedem a lábaimat az emberünk után. A jelzést leadoma  társamnak, és nagyon remélem, hogy veszi is, így majd bekeríthetjük. A sarok felé igyekszünk és el is fordul a barátunk balra, majd pár másodperccel utána én is, de aztán lassítok, mert a fény kezd elfogyni, és az nagyon nem lesz jó. Hallom, hogy az ő léptei is ritkábbak, de nem áll meg. Ez hülye baszd meg. Most komolyan befut a sötétbe? Raina hangja is hamar visszhangzik fel a túloldalról, én pedig egy idő után megtorpanok, miután már tényleg lófaszt sem látok. Az emberünk eltűnt a korom sötétben, és a léptei neki is alábbhagytak.
- Álljon már meg! Most magának jó, hogy az orráig sem lát? – kiáltom bele a semmibe, és két kézzel, szorosan fogom a fegyvert, hogy bármikor tudjak vele lőni egyet, ha úgy adódik. – Be van kerítve! – mondom, hátha ezzel lökök egyet a merészségén visszafelé, de olyan kussban van, hogy ez így nem lesz egyszerű. Egyik kezemmel elkezdek kotorászni a nadrágzsebemben, ahol el van rejtve egy kisebb zseblámpa, de az a baj, hogy nem tudom, ez meddig világít el. Márpedig ha nem elég nagy távolságra, akkor csak magam alatt vágom a fát, és ha ne adj isten van nála bármi fegyver, akkor rohadt gyorsan rám tud támadni.
- Eldöntheti, hogy melyik oldalon sétál ki, de van két perce, hogy megtegye az első lépést. Higgye el, hamarabb végzünk, ha megadja magát – próbálok hatni kicsit a kis lelkére, bár nyilvánvaló, hogy van miért menekülnie, mert különben minek futott volna el? Kezdek ideges lenni, mert ez egy kibaszott macska-egér játék, ahogy érzem, és tényleg nem biztos, hogy nagy fogás lesz, akkor meg teljesen feleslegesen öljük az energiát ebbe az egészbe.
Nagyokat pislogok, de a szemem nem tud hozzászokni a sötétséghez. Nem mozdulok, hogy bármi kis neszt meghallhassak, és hallok is pár lépést, csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez most Raina lehet vagy éppen az, aki üldözünk?
Én is elkezdek lépkedni előrefelé, de nem tudom, mi a faszomnak megyek beljebb, amikor már így is necces az egész. Úgy el fog menekülni, mint annak a rendje. Balra irányítom a pisztolyom, mert tudom, hogy ott fal van, és nagy merészséggel, de lövök egyet. Persze csak lábirányba, hogy ha véletlenül ott lenne az ember, akkor se találjam el semmi fontosabb helyen, ami a halálát okozhatná.
A pisztoly hangja hangos dördüléssel jelzi, hogy nem érdemes velünk packázni.
- Bassza meg, normális maga? – hallom felcsendülni végre a hangját, aztán ezután rögtön a lépteket hallom, amik egyre gyorsulnak, de nem felém közelednek, hanem a másik irányba, Raina felé...
 


✖️ made by Artemis✖️

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
29
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Pént. Ápr. 27, 2018 1:35 pm


Gonna be a long night…

Örömmel veszem, hogy nem óhajt hülyének nézni, és nem tagad a végletekig. Az első kérdéseivel már majdnem sikerül ezt a benyomást keltenie, de végül is, a helyében talán én is tudni akarnám, honnan tudom.
- Jöhetnék a női megérzés dumával, de engem is a kollégák avattak be – vonok vállat, utolsókat szívva a cigibe. – Nem intézi túl diszkréten. Messziről látszik, hogy fogalma sincs, hogyan kezelje a helyzetet, amilyen merev, talán a vonzalom, mint fogalom is új neki. – Na jó, ez talán kicsit gonosz volt, de a viselkedése alapján komolyan nem tudom elképzelni, hogy valaha is volt említésre méltó szerelmi története. – Lehet, hogy szakmailag magasra vitte, de nőként nem tudja, hogyan kell eljátszani, hogy nem mozgatod meg.
Nekem ez mondjuk elég jól megy mostanra, még ha annyira nem is látom értelmét ezeknek a megjátszásoknak, néhány előnyük tagadhatatlanul van. A költői kérdésre, hogy mit eszik rajtam, inkább csak halványan elmosolyodom. Szerintem van akkora egója, hogy erről nem nekem kell felvilágosítanom. Vagy mégsem? Végül is még nem ismerem elég jól.
Állja a tekintetem, és én is állom az övét, ez pedig bármi más aggályom és kritizálnivalóm is legyen benne, pozitív. Kurázsi az úgy tűnik, van benne, nálam pedig sajnos vagy nem sajnos, de mindig ez az alapfeltétel, hogy elismerjek valakit. A valaha volt összes pasim bírt ezzel a tulajdonsággal, bár különösen jó vége egyiknek sem lett. Nem mondom, hogy az utóbbi két hétben egyszer sem játszottam el a gondolattal, hogy milyen lenne, ha, hiszen eddig úgy tűnik, hogy pont az én típusom, de mindannyiszor épp olyan gyorsan el is vetettem.
- Semmi gond, Mr. Freeman. Bőven lesz még ideje törleszteni – jegyzem meg, ahogy behuppan mellém a kocsiba. És csak a fene tudja, hogy ezzel mégis mire gondolok pontosan. Most nekem sincs időm végiggondolni, annyira pörögnek az események.
Hallom Leon hangját, nem sokkal az enyém után ő is szól a ködbe veszett fickóhoz, bár azt nem tudom, hogy ő is belépett-e a kivilágítatlan részbe. Ironikus ez az egész szarság. Az üldözöttünk pedig még mindig kussol. Kurván ajánlom neki, hogy minimum néma legyen, mert ha végre elkaptuk, biztos hogy megtaposom a legbecsesebb szerveit ezért a szívatásért. Komolyan, néha egészen vásári majmoknak érzem magunkat, hogy itt kell bújócskázni-fogócskázni, de próbálom nem felhergelni magam. Megtörtént. Lehet, csak ez a tömény sötétség teszi, hogy kezd bennem felmenni a pumpa. Sosem voltam annyira odáig érte.
A kérdés, hogy van-e nála fegyver. Pont ezért léptem be én is a láthatatlanná tévő köpeny alá, hogy ezt ne a saját bőrömön kelljen megtapasztalnom. De miután elhalnak a lépések, nem történik semmi. Ez az idegőrlő csend és vakság pedig lassan kezd kellemetlenné válni. Az érzékszerveim kiélesednek, és érzem, hogy a szívdobbanásaim is gyorsulnak, ha valami nagy zaj hangzana fel, biztos, hogy szívrohamot kapnék, szóval inkább két kézzel megszorítom a fegyvert, és próbálok kitalálni valamit.
Elegem van ebből. Ez pedig baj, mert ilyenkor szoktam hirtelen cselekedni. Felhangzik egy lövés, én pedig valóban megdermedek, annyira megijedek, először nem is tudom, kitől származik, de a szökevényünk kommentje segít beazonosítani. Leon volt. A lépések viszont ezt követően felgyorsulnak, mégpedig az én irányomba.
Csodálatos. Azért valahol reménykedtem benne, hogy idáig nem jutunk el. A pasas futásnak ered, ezt pedig ilyen körülmények között csakis úgy tudom elképzelni, ha a fal mellett halad, mielőtt azonban a gondolat végére érhetnék, már késő: az alak egyenesen belém rohan, és ez a fordulat mindkettőnket egyformán váratlanul ér. Nekicsapódok a falnak, majd egy ösztönös sikoltás kíséretében kompletten elzuhanok, és nagyot koppanva a stukker is kiesik a kezemből. A pasas esik velem, rám, az arcomon érzem a leheletét, a testemen pedig a súlyát, és ettől hirtelen minden kristálytisztán eszembe vágódik, amit normál esetben hét lakat alatt őrzök, mintha csak magától felpattanna egy zsilip. Ahogy megpróbál sietve feltápászkodni, a tenyerével rátapint a mellemre, nekem pedig ez az utolsó lökés.
- Szállj le rólam! – kiáltom, de a hangom sajnos nem olyan sziklaszilárd, mint amilyennek szeretném, és mivel még mindig nem látok semmit, úgy elkap a pánik, hogy szabályosan nekiesek a fickónak. Nem is tudom biztosan eldönteni, hogy a szabadulása érdekében támad meg, vagy inkább csak védekezésből akar lefogni, és megfékezni néhány ütéssel, míg végül egészen véletlenül kitapintom az elejtett fegyvert, és olyan erővel ütöm fejbe vele, hogy azon sem csodálkoznék, ha agyrázkódást kapna. El is veszti az eszméletét, mert ismét rám esik, és ezúttal már mozdulatlan is marad. Azonnal lelököm magamról, és a falat kitapintva, amilyen gyorsan csak tudok, visszamegyek az ugyan nagyon gyéren, de legalább minimálisan megvilágított sikátorba. A légzésem olyan szapora, mintha futottam volna néhány kilométert, a hátamat nekidöntöm a falnak, és észlelve, hogy a lábaim is megremegnek itt-ott, inkább le is csúszom rajta. A stukker még mindig a jobb kezemben szorítom, a ballal pedig megtörlöm az arcom, a fémes ízből érzem, hogy felrepedt az egyik ajkam. Inkább nem is nézek végig magamon.
Hát ez nagyon fasza. Ahogy lassan tisztul a fejem, rájövök, hogy bent hagytam a fickót. Ergó, amint Leon is átverekszi magát a rizikós részen – mert a hangokat hallva, gondolom időközben elindult felénk – postafordultával mehet is vissza megkeresni, hova ájult oda a pasas. Én biztos, hogy be nem teszem oda a lábam még egyszer.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
26
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Szer. Május 02, 2018 5:21 am




Raina&& Leon


Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire feltűnően rajong értem a főnökasszony, aminek kicsit sem örülök, és ezzel együtt már azt is elhatározom, hogy könnyen lehet, majd jelezni fogom neki szépen és diszkréten, hogy jobb lesz, ha ezt abbahagyja.
- A kollégák avattak be? – ráncolom a homlokom és mélyet sóhajtok. – Hát ez több, mint fantasztikus. Ezek szerint akkor nem csak te, hanem a fél rendőrkapitányság tudja, hogy hajt rám. Sőt… gondolom már el is indultak a pletykák, hogy összeszűrtük a levet. – Nagyon jól tudom, hogy hogyan megy ez a munkahelyen, ilyen belső berkekben. Megy az ujjal egymásra mutogatás, anélkül beszélnek a hátad mögött, hogy meg lennének bizonyosodva bármiről is. Nem érdekel feltétlen, hogy miről megy a duma, csak inkább állnának elém, és kérdeznének rá. Arra persze kurvára senki sem képes…
- Hát pedig jó lenne, ha el tudná játszani, mert engem baromira nem érdekel a nő – vonok vállat, és mostanra már biztosan el is döntöttem, hogy beszélni fogok vele. Vigye a francot ilyen kellemetlen szitukba és beszélgetésekbe, ne engem.
A füstön keresztül állom a tekintetét, ami olyan magabiztosságot sugároz, amit kevés nő tud felmutatni főleg már így, hogy bizonyítania sem sokat kell. Nem igazán ismerem még őt ahhoz, hogy olyan véleményt alkossak róla, ami megáll a lábán, de első körben olyannak tűnik, mint aki nagyon jól elvan társaságban, de kevés az olyan ember, akit közel enged magához, megtartja a kellő távolságot. Érdekes személyiségnek tűnik, akit igencsak érdemes lenne kiismerni, és ami azt illeti, úgy tűnik, sok időt fogunk eltölteni egymás társaságában, és nem hátrány, ha ismerjük a másik rezdüléseit, így lesz rá alkalmunk, hogy jobban megnyíljunk a másiknak. Még akkor is, ha én sem vagyok egyszerű eset, azért vannak kivételes emberek, akikkel megosztom a gondolataimat.
Mikor elindultunk az este, nem gondoltam, hogy majd egy idióta barom után fogunk szaladgálni itt a sötétben, akiről igazából azt sem tudjuk, kicsoda pontosan. Na, nemhogy pontosan, őszintén kurvára nincs halvány lila gőzünk sem, hogy ki után futunk. Feleslegesen meg nagyon nem éri meg kifárasztani magunkat, de ha már elkezdtük, fejezzük is be, ugyebár.
Mikor már tényleg a korom sötétben vagyunk, az adrenalin bennem is fellökődik, de igencsak kellemetlenül érint, hogy a világon semmit nem látok, és arról sincs fogalmam, Raina pontosan merre lehet. Azt hallom, hogy a közelben, de azért remélem, hogy ha én nem, legalább ő még a fénynél maradt és lát valamennyit. A lövésemre azonban bepánikol kellően az emberünk, és hallhatóan, egyre gyorsabb léptekkel indul meg Raina irányába velem együtt, én a lépteit követve. Amikor azonban kétoldalú sikkantás és morgolódás hallatszik, egy pillanatra megtorpanok, hogy én már ne rohanjak beléjük.
- Bassza meg – nyögök ki ennyit, de aztán próbálom behatárolni, hogy honnan jön, és az irányba indulok el, de akkor már csak egy nagy puffanást hallok, meg újra lépteket, így rohanni kezdek a fény irányába, amerről a hang is jön, és csak remélni merem, hogy Raina jutott ki épen, és nem az üldözöttünk.
- Raina, jól vagy? – kiáltom, de mire befejezem a mondatot, ki is érek a félhomályba, ahol a társam ül a falnak dőlve, és nem fest valami jól. – – guggolok le vele szemben és felemelem az állát, hogy szemügyre vehessem az arcát. – Uh, vérzik az arcod – törlöm le a kézfejemmel a jobb felén, mire visszapillantok a sötétbe. – Leütötted vagy elmenekült? – kérdezem, és közben fel is egyenesedek, elővéve a zsebemből azt a hülye zseblámpát, amit az előbb nem kapcsoltam be. Ami azt illeti, most én érzem hibásnak magam, amiért Rainának ment ez az ökör. Ha nem lövök, akkor talán megússza egy horzsolás nélkül is, de ezt szépen elbaszarintottam, szóval már felesleges ezen rágódni.
- Menj vissza a kocsihoz, vagy várj meg itt, de ne mozdulj. Még akkor se, ha felébred ez a barom, mert nem éri meg. Megyek, megnézem kit kergettünk – mondom, és magamban elmormolok egy imát, hogy legalább olyan valaki legyen, akiért megérte, mert különben igencsak időpazarlás volt az egész, na meg még Raina is hiába sérült meg. A lámpa a vártnál jobban világít, így elég hamar meglátom a földön heverő mozdulatlan testet. Átfordítom a hátára, és kiveszem a zsebéből a tárcáját, hogy az iratait nézhessem meg. Julian Saunders. A név maga semmit nem mond, így beírom a nyilvántartásba, ami rögtön ki is dob hármat, de a születési ideje alapján hamar rálelek az emberünkre. Drogterjesztés. Na, hála az égnek, kisebb fogás, de legalább valami.
- Egy kocsit kérek a 8th Avenue és az 53-as sarkához. Julian Saunders, drogügy – mondom be a lényeget a walkie-talkieba, aztán kijjebb is húzom kicsit fény felé, ahol már látom Rainát. – Mindjárt jönnek érte, elkaptad, gratulálok. Minden rendben ott kint? – érdeklődöm, de jól tudom, ha akarja, ha nem, ahogy átadtuk a zsákmányt, már ott sem vagyunk. – Mindjárt elviszlek a kórházba – kiáltom ki, és a falnak támasztom magam. Nem akarok arrébb menni, amíg nem érnek ide, mert bármikor felébredhet, akkor pedig résen kell lennem, hogy hamar leszerelhessem.



✖️ made by Artemis✖️

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
29
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Szer. Május 02, 2018 1:15 pm


Gonna be a long night…

- Megeshet – hümmögök egyet válaszul, és azért erőfeszítésembe kerül elfojtani egy ártatlanul kárörvendő mosolyt, de az ég tudja, miért: megteszem. Így egy fokkal titokzatosabbnak hat, persze tök egyértelmű, hogy nincs értelme reménykednie, két héten belül az egész épület az alakuló kis románcáról fog csámcsogni. Egyelőre még csak a diszkrét kis irodánk teszi.
Remélem, értékeli, hogy ha indirekt módon is, de azért szóltam neki, hogy mire számítson. Mi még nem hinném, hogy vagyunk olyan viszonyban, hogy egy az egyben rákérdezzek az ilyesmire, mert hát jogos a kérdés: mégis mi közöm hozzá, meg a másik is: kit érdekel, hogy kivel csajozik a drága, azt viszont mégsem akartam, hogy álljon ott majd tökevesztetten a hülye célozgatások kereszttüzében. Mégiscsak a társam.
A nemes cél mellett viszont persze, hogy mulattat is a reakciója. Szívesen eltársalognék még vele Bowmanről, meg erről a furcsa helyzetről, mert valamiért azon kapom magam, hogy érdekel a téma, és sajnos ez pont egy olyan helyzet, ami akrom vagy nem akarom, bizony engem is érinteni fog. Ennyi női szimatom azért nekem is van, de ez megmarad egy jobb alkalomra.
Nem hallom Leont. Mióta nekem jött a pasas, nem hallok semmit, csak őt szívják magukba az érzékszerveim, mintha nem is létezne semmi más rajta és a szituáción kívül. A sötétség, a feszültség, a fogdosás, és ez a kiszolgáltatott pozíció, amiben alatta fekszem, bármiféle fegyver nélkül, hirtelen előrángat belőlem egy emléket – mégpedig villámgyorsan és tapinthatóan élesen –, valami olyasmiről, amire a legkevésbé sem akarnék emlékezni. A pánik pedig gyorsan szippant magába. De talán ennek köszönhetem azt is, hogy pár másodperccel később, már kint is vagyok. Szerencsére előbb hallom Leon kérdését, és csak utána fut ki a sötétből, különben pár pillanatra biztos, hogy a frászt hozná rám: lehet, hogy a fickó jött ki utánam. Még ha nem is reális ekkora ütés után, az agyam még nem desokkolódott megfelelően.
A kiáltására nem felelek, de mikor leguggol elém, és megemeli az állam, találkozik a tekintetünk, és bizonyára látszanak is benne a viharfelhők, és a bennem uralkodó káosz, szóval inkább félre is pillantok, amilyen hamar csak tudok.
- Ühüm – bólogatok, és valahol hálás vagyok, hogy lesimítja az arcomról a vércsíkot, szóval nem tiltakozom, különösen mert nagyon úgy fest, hogy itt kell megvárnunk a begyűjtő kollégákat, és nem tudom a kocsiba pozícionált tükörnél helyrehozni magam.
- Le. – Ennyit mondok csak, és utána nézek, ahogy elindul, nem nagyon van kedvem megmozdulni. Inkább rágyújtok egy cigire, és úgy figyelem a vékony lámpafény táncát, ami Leon mozdulatait jelzi. Az az érzésem, hogy szóba fog ez még kerülni köztünk, bár nem repesek különösebben az örömtől.
Tompán hallom, ahogy lejelenti az esetet, és már hallom is a közeledő lépteit.
- Maximum annyi az érdemem, hogy fejbe vertem egy féltéglával, amit lehet, később még magyarázhatok is, szóval… - fújom ki a füstöt, és tartok egy lélegzetvételnyi szünetet. – Nagyon úgy fest, hogy ez az első sikeres, közös akciónk. – Már amiért kellett is melózni, nem csak lekapcsolni valakit, és amit el sem baltáztunk az összecsiszolódás hiánya miatt. És erre halványan el is mosolyodom. – Szóval történelmi pillanat. Ha a műszak végén iszol velem egy italt, megengedem, hogy te mondd a tósztot.
Ebből a megjegyzésből pedig látszik is, hogy nem a kórházban képzelem el az este hátralevő részét, talán az úriember mondatja vele – hogy mi?! –, vagy a kötelesség, nem tudom, de abban bízom, hogy ez a gondolat csak egy múló szeszély a részéről.
- Nincs rá szükség, ezek csak felületi ütésnyomok, horzsolások, pár nap és nyomuk sem marad. Szóval jobb, ha máris kezded magad szoktatni a gondolathoz: fél napokig rombolni fogom a vizuális élményedet. Panasszal legfeljebb Bowmannél élhetsz. – És azzal felé nyújtom a cigis dobozt, habár nemrég hagytuk abba, tippem szerint ezek után ő sem tagadná meg a pöfékelő lehetőséget.
- Másrészt, mivel perpill nincs nálam sok női csecsebecse – és semmi kedvem jelenleg egyedül ücsörögni a kocsiban –, az ellen sem hadakoznék, ha a lehetőségekhez mérten segítenél rendbe hozni az arcom, mire kiérnek. – Ha ezek után képes lesz rádobni akár egy megjegyzést is a női hiúságról, fontolóra veszem, hogy megrugdalom valamerre, de leginkább ott középtájt.
A kollégák legalább viszonylag hamar kiérkeznek, leltározzák a manust, és miután minden tartozékát összecsomagolták, végre mehetünk is tovább. Én pedig örömmel észlelem, hogy a cigi, a társaság és a friss éjszakai levegő jót tett, lehet, holnapra majd több mindenem fog sajogni, de legalább sikerült kijjebb szorítani a fejemből a történteket. Remélem, Leon sem foglalkozik majd vele.
- Na és most ki vezet? – teszem fel a kérdést, Leonra sandítva, de ezúttal csak apró provokálásnak szánom.  Hosszú még az éjszaka.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
26
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Szomb. Május 05, 2018 4:35 am




Raina&& Leon


Ma nem voltam felkészülve az ilyen béna helyzetekre, amikor is a kiszemeltünknek csak egy kicsit kellett ahhoz okoskodnia, hogy kettőnket egymással szembe irányítson. Okosan bemerészkedett a sötétbe, talán még ismeri is jól ezt a sikátort, úgy nincs nehéz dolga. Mi eleve hátránnyal indulunk, mert egyrészt –legalábbis én biztos- nem ismerünk annyira minden zegzugot, másrészt pedig nem vagyunk még olyan nagyon összeszokva, mint akik már évek óta nyomják együtt, bár ez közel sem jelenti azt, hogy ez ennek számlájára írható. Szerintem akkor is kijátszott volna, de ki tudja. Nem mondom, megfagy a vér az ereimben, ahogy Raina sikítása hallatszik a sötétségből, és rögtön el is indulok futólépésben a hang irányába, de mire már elég közel vagyok, újabb lépéseket hallok, ezúttal szerencsére most Rainától és nem attól a köcsögtől. Utána megyek, és leguggolok vele szemben, hogy aztán megnézzem, minden rendben van-e, de ahogy látom, megrémült kicsit. Nem csodálom, ha valaki korom sötétben rád támad, az azért nem egy felemelő érzés… A szeme haraggal és rémülettel teli, de hamar meg is szakítja a szemkontaktust, én pedig lassan felegyenesedem és visszanézek a homályba, aztán az elemlámpával együtt indulok meg, hogy megnézzem, ki az „áldozat”.
- Önvédelem… nem kell túlmagyarázni a dolgokat – felelem lezseren, miközben visszaindulok felé, de meg is állok a fény szélénél, mert azért jobb lesz, ha rajta tartom a szemem a zsákmányon. – Ez a bűvös szó nagyon sokszor. – És tényleg, hiszen engem párszor elővettek már ilyesmiért, és ahogy be tudtam bizonyítani – néha mondjuk kevésbé tudtam alátámasztani, hiszen voltak esetek, amikor simán csak nem bírtam elviselni, hogy visszapofázik az illető -, hogy tényleg csak önvédelemből kevertem le a másiknak egyet, már szinte vállon is veregettek. – Ami azt illeti, ebben tényleg te vitted az oroszlán részét, és már el is basztam a lövéssel, mert arra iramodott meg az irányodba ez a szerencsétlen – ismerem el ezúttal a baklövésem valamiért sokkal könnyebben, mint általában szoktam. Még szerencse, hogy nem esett baja, azt nem vettem volna a lelkemre…
- Ha látott orvos, akkor utána még az is lehet, hogy bevállalom azt a tósztot. – Habár nem vagyok a szavak embere, és persze egyébként is csak poénra venném az egészet, azért biztos jót szórakoznánk rajta. A kórháztól azonban nem tágítok, és bármiféle hülye monológot is nyom le, meg bizonygatja a dolgokat, nem fog vele meghatni. Odasétálok a felém nyújtott cigiért, mert most tényleg szükségem van rá, aztán lepillantok rá.
- Lehet, hogy ezek csak horzsolások, de ez csak a felszín. Én nem láttam mi történt ott bent – felteszem, talán jobb is-, de addig nem nyugszom, amíg nem mondja azt egy hozzáértő, hogy minden rendben. – Határozottan szívok bele a cigibe és ellenállást nem tűrve fordulok Rainához. A vizuális élményem? Hm… még ezekkel a harci sérülésekkel sem néz ki rosszul egyébként meg, szóval… de amúgy is, még mindig csak a munkatársam, és jobb is, ha csak ilyen szemmel tekintek rá. – Figyelj Raina, nagyon szar vagyok elsősegélynyújtásban és nem szeretném, ha kidőlnél az anyósülésen mellettem már az elején – magyarázom neki, miért ennyire fontos nekem, hogy megnyugtasson a doki… Még csak várni sem kellene sokat, mert minket előrevesznek az ügyeleten, szóval nem értem, miért esik olyan nehezére befáradni. – Nem így szoktam levenni a nőket a lábukról – mosolyodok el, miközben kifújom a füstöt, de a poénkodás mellett nagyon is komoly vagyok, és nem lesz egyszerű meggyőznie arról, hogy nem kell ide orvos. Van, amiben hajthatatlan vagyok, hát ez pont egy ilyen téma, főleg azóta, hogy egyszer az egyik kollégámnak belső vérzése volt az agyában, és hasonlóan makacsul nem volt hajlandó kórházba menni, csak legyintett egyet. Én pedig akkor még nem kötöttem eléggé az ebet a karóhoz.
Kérésére felvonom a szemöldököm, és oldalra biccentett fejjel nézek rá.
- Én úgy festek, mint aki titokban tart magánál néhány „női csecsebecsét”? – nevetek fel, de persze felhúzom a földről, és jól arcon világítom a zseblámpával, hogy jobban szemügyre vehessem a sebeket. – Most valljon színt, vagy a falhoz állítom – mondom komoly tekintettel, de persze a végére nem bírom megállni mosoly nélkül, és kicsit oldalasan világítom meg az arcát –megvakítani azért mégsem szeretném-, aztán előhalászok a zsebemből egy zsebkendőt, és óvatosan leitatom a sebről a kiserkenő vért egy fintor kíséretében, miután eltűrtem a haját az arcából. Próbálom a lehetőségekhez mérten megtisztítani az arcát, de aztán félúton megérkeznek a kollégáink, akik persze nem hagyják szó nélkül az esetet.
- Mi van Freeman, a nőkre hárítod a piszkos munkát? – heccel, mire megingatom a fejem egy mosoly kíséretében, de aztán rájövök, hogy tényleg furcsán hathat a dolog, hogy rajtam egy karcolás sincs, Raina meg úgy néz ki, mint aki most jött a frontról.
- Haha, baromi vicces – mormogom az orrom alatt, aztán lekezelek az emberrel, és már indulunk is vissza a kocsi felé. Innen már az ő dolguk, mi elkaptuk, a többi nem igazán érdekel. Megkerülöm az autót és beszállok a vezetőülésre, már csak az autóban válaszolok a kérdésére.
- Az előbbi padkázás után csak akkor adom a kezedbe a kormányt, ha muszáj – húzom el a szám, mert azért az tényleg nem volt szép húzás, és nem csodálkoznék azon sem, ha a kocsim holnapután a szervizben kötne ki némi kipufogó leszakadással, vagy hasonló szépséggel. Automatikusan meg is szólal az itt hagyott jazz zene, ahogy beindítom a kocsit, mire két másodpercen belül ki is nyomom a rádiót, mert most nem vagyok olyan idegállapotban, hogy éppen hallgatni tudjam ezt a… zenebonát.
Automatikusan a kórház felé indulok el a kocsival, nem kérdezek, nem mondok semmit, csak arrafelé hajtok. Ha eléggé ismeri Manhattant, akkor tudja, hogy odamegyek, ha viszont nem, akkor már csak akkor veheti észre, amikor leparkolok az épület előtt.
- Mondjuk ez az ital nem is olyan rossz ötlet, de reggel nehéz lesz kocsmát találni. – Nagy része bezár olyan hajnali négy körül – a jobbak legalábbis -, mert hát az alkoholistákon kívül nem igazán akad ember, aki korán reggel már egy felessel kezd. Messze még, míg pirkad, de már most rám férne egy kis alkohol, és kit tudja, milyen esetekbe botlunk bele az éjszaka folyamán.
- Nem szédülsz, nincs hányingered? - érdeklődöm, mert azzal azért képben vagyok, hogy ha bármi ilyesmi panasza van, az már rég rossz, de az rovos majd úgyis megmondja a frankót, ugyanis hamarosan le is parkolok a órház előtt.



✖️ made by Artemis✖️

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
29
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   Szomb. Május 12, 2018 6:57 pm


Gonna be a long night…

Az önvédelem valóban kulcsszó a szakmában, és nem hinném, hogy ebben az esetben bárki is megkérdőjelezné, ha azt állítom. De azért ott motoszkál a fejemben a kérdés, hogy vajon tényleg az volt?
- Nem voltam biztos benne, hogy te lőttél – jegyzem meg tűnődve, de hiába várja, hogy esetleg folytatom-e. Maximum reménykedtem benne. Mivel látni nem láttam semmit, nehéz volt mi alapján tájékozódni. Annyira nem ismerjük még egymást, hogy tudjam, milyen helyzetben hogy reagál, miben profi, mit visel nehezebben, és mik a gyenge pontjai.
Meglep ezzel a nyílt önkritikával, és ez talán rá is van írva az arcomra. Nem hittem volna róla, hogy képes beismerni, ha hibázik, pláne így magától. Ettől függetlenül nem feltétlenül tartom rossz lépésnek a lövést, valahogy ki kellett kergetni a vak foltból a fickót. Lehetséges lenne, hogy egy hangyányi bűntudata van? Vagy csak az zavarja, hogy nem ő kapta el pasast? Bár a gondolat jogos, most valahogy mégsem azt érzem, hogy ez bújna meg a szavai mögött.
Az orvos erőltetésére halványan elmosolyodom. Újabb meglepetés. De ekkor még biztos vagyok benne, hogy simán ledumálom.
- Nem hinném, hogy tequilát írna fel gyógyszernek, pedig momentán másra sem vágyom jobban. Maximum a tósztodra. Azt ki nem hagynám – kenyerezem le egy cigivel, és egy félmosollyal, ahogy felpillantok rá.
- És hol marad a bízom a társamban duma? Látnod kell, hogy mi történt ahhoz, hogy higgy nekem? – sandítok rá, még mindig törpe üzemmódban. A szavaimban semmi vádló vagy számon kérő hangsúly nincs, csak egy szimpla kérdés, amire kíváncsi vagyok, milyen választ ad. És ezt az övébe fonódó tekintetem is elárulja. Na? Ezzel megfogtam?
- Hanem vetkőzöl. Tudom, ezt az intim részeltet már említetted az előbb – vigyorodom el én is a poénkodására. Azért tetszik a humora.
- Ha gondolod, legközelebb megemlíthetem Bowmannek, hogy elsősegély gyorstalpalóra lenne szükséged – cicázom vele, de jól esik most ez a kis lazulás az előbbi élmények után. Van egy olyan érzésem, hogy azért lesz még vele dolgom, ha ennyire felkaparja valami, sosem múlik el csak úgy magától.
- Erre szerintem nem akarnád, hogy válaszoljak – nevetek fel én is, és előre mulatok az arckifejezésén, amit pár másodperc múlva már testközelből vizsgálhatok, miközben elém áll, és kezelésbe veszi a felületi sérüléseket.
- Héj! – nyikkanok, ahogy telibe világít a zseblámpával, le is hunyom a szemem, és egy kis ideig úgy is maradok, hátam a falnak döntve, halvány mosollyal tűrve a különleges arctisztításom. Azért nagy ritkán jófej is tud lenni, ezt most kénytelen vagyok elismerni.
Ahogy végigsimít az arcomon, hogy hátratűrje a kósza tincseket, egy kicsit furcsán érzem magam, mintha egy pillanatra a gerincem mentén is végigfutna az érzés, fel is nyitom a pilláim, és a tekintetem belecsúszik az övébe. Eddig fel se tűnt, hogy ennyire mélykék íriszei vannak…
Ekkor pedig hálistennek befutnak végre a kollégák, és egy elmormolt kösssz kíséretében, tova is lendülök feléjük, hogy megkapják a kellő információkat.
- Jó meglátás, Jim – kacsintok rá, ahogy elsüti a Leonnak szánt poént. Én már régebb óta ismerem őket, és elég jóban vagyok velük, de úgy látom, Leonnak sincsenek akkora gondjai a beilleszkedéssel. Kell még neki egy kis idő, hisz’ csak mostanában került közénk, de az eddigiek alapján szerintem sima ügy.
- Rendben vagy? – kérdez azért rá ő is, én pedig azon kezdek agyalni, hogy egy tízes skálán vajon mennyire festhetek cudarul?
- Semmi vész, ő húzta a rövidebbet – villantok egy mosolyt, majd indul is a romantikus sétánk Leon kocsijához, amire rábukkanva megint csak elhangzik az ominózus padkázás vád, amit most már nem is hagyok szó nélkül. Az előbb nem volt időm belemenni.
- Az nem padkázás volt, nagyokos. Épp csak megcsúszott valamin a kocsi, te sem tudtad volna jobban kivédeni – magyarázom, miközben beszállok mellé. Ahhoz túl hirtelen mozdultam, max ezt vetheti a szememre. Ezt vállalom. – És ha már itt tartunk, nem tudom, tudsz-e róla, de inkább most szólok, mielőtt még ezt is rám kennéd: már induláskor láttam egy elég combos horpadást a jobb hátsó kerék fölött. Mit csináltál vele?
Nem tudom, kipattan-e, és most azonnal megnézi, vagy már tud a dologról, de az biztos, hogy egy idő után tovább indulunk, részemről már meg is feledkeztem a kórházról, szóval nem figyelem annyira, merre cirkálunk, inkább lehajtom a tükröt, és az arcom feltérképezésével vagyok elfoglalva.
- A kocsmát bízd ide. Van már rutinom ezen a környéken – mosolyodom el. – A-a. Tökéletesen jól vagyok – csapom vissza a napellenzőt dolgavégezetten, és ekkor realizálódik bennem, hogy egyenesen a kórházra pislogok. Na, ne.
Az arckifejezésem talán mindent elárul, de aztán csak megforgatom a szemem, kioldom az övet, és odahajolok felé.  
- Te aztán kemény dió vagy – címzem direktben a jobb fülének a lehalkított, enyhe bosszút sejtető megjegyzésem, még mielőtt kiszállnék. De közben egy halvány mosoly is az arcomra kúszik, amit sikerrel vissza is tuszkolok, mire ő is kikászálódik. Nem hiszem el ezt  fickót.

avatar
Bûnöldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
26
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leon & Raina - First trip   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Leon & Raina - First trip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Raina Maddox
» Raina Frankenstein

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ